Február elején egy Istentisztelet alatt támadtak rá a laoszi hívőkre, akik a fenyegetések ellenére továbbra is megtartják a kormány által illegálisnak minősített összejöveteleket.
A hívők döbbenten ültek a sűrű, gomolygó füstben. Az elégetett Bibliák és énekeskönyvek még parázslottak, az úrvacsoratálca darabokra törve hevert mellettük. Phasouk* lelkipásztor és a dél-laoszi gyülekezet tagjai hitetlenkedve néztek körül.
„A vezetőkkel együtt azon gondolkodtunk, mi történik itt. Miért csinálják ezt? Mit akarnak ezzel elérni?”
‒ mondta Phasouk. De a zűrzavar gyorsan megerősítette, hogy valami bevált és hatásos eszközhöz kell nyúlni: Isten dicsőítéséhez.
„Mivel semmivel nem tudtuk megállítani őket, elkezdtünk dicséreteket énekelni.”
A február 4-i támadás váratlanul érte a gyülekezetet.
„Imádkoztunk, ahogy szoktunk”
‒ emlékszik Phasouk.
"Több mint 40 ember – köztük a falu vezetője, a vének, a faluőrök, nők és fiatalok egyaránt – közeledett a házam és a gyülekezeti ház felé. Husángok és kalapácsok voltak náluk."
A ház, ahol az összejöveteleket rendezik, Phasouké, ő a gyülekezet lelkipásztora és vezetője.
„A falubeliek először csak figyelték az istentiszteletet, majd az egyikük nekirontott a fából készült falnak, amitől az egész környék visszhangzott”
‒ folytatta Phasouk. Az istentisztelet folytatódott, és a 60 keresztény feszülten figyelt Isten igéjére. Ekkor a falu vénei így kiáltottak:
"Fejezzétek be a szertartást! Itt nem lehet istentiszteletet tartani!”
Mintha csak erre vártak volna, a felajzott tömeg elkezdte kalapácsokkal szétverni az épület falát. A falu egyik véne észrevett egy Bibliákkal és énekeskönyvekkel teli dobozt, és így utasított a csőcselékből egy fiatalt:
"Tedd az összeset a földre és gyújtsd meg!"
Egy másik falubeli az úrvacsorához használt tálcát addig verte a földhöz, míg az darabokra nem tört. A tömeg addig nem tágított, míg mindent tönkre nem tettek. Ezt követően megfenyegették Phasouk-ot és a hívőket mondván:
"Ha továbbra is folytatjátok az összejöveteleket ebben a házban vagy a falunkban, legközelebb porig égetjük ezt az épületet."
Nemrégiben Lathman*, a helyi Open Doors munkatársa, meglátogatta Phasouk lelkészt és a többi keresztényt. Lathman Phasoukkal beszélgetve megkérdezte, a lelkészt, hogy a támadás után is folytatták-e az összejöveteleket.
„Igen, folytattuk tudva, hogy figyelnek minket”
‒ válaszolta Phasouk.
„Éreztem a hangján az eltökéltséget”
‒ mondta Lathman, valamint hozzátette:
„Az üldöztetés ellenére is imádják az Urat.”
Lathman tisztában van a helyzet súlyosságával, és hogy nem mindig könnyű megoldást találni.
„Ezek a hívők megpróbálnak minél több befolyásos embert abban a reményben elérni, hogy valamelyikük segíteni tud. Míg ők mielőbbi megoldást szeretnének, hasonló esetekben egy-két évbe, esetleg egy egész évtizebe tellik, mire megoldás születik. Mindenesetre egy dolog biztos: a hívők állhatatosak maradnak, és bíznak Isten vezetésében, ami biztató a megpróbáltatások alatt is.”
Valóban, Phasouk lelkipásztor hite bátorításként szolgál a következő napokra nézve is.
„Még ha vissza is térnének, és újra megpróbálnának elkergetni minket, nem fogjuk elhagyni ezt a helyet”
‒ mondta a lelkész Lathmannak.
„Harcolni fogunk a jogainkért. Ugyanúgy tartunk összejöveteleket, ahogyan eddig is. Csak akkor megyünk el innen, ha biztosítanak olyan helyet, ahol imádhatjuk Istent. Ha ez a falun kívül lenne, nekünk az is megfelel.”
Amikor Lathman a hívőkkel találkozott, épp dicséretet énekeltek. Ez is bizonyította a próbák idején megmutatkozó reménységüket.
Az Open Doors Világfigyelő listáján Laosz a 21. helyen áll. A nagyobb mértékű erőszak a laoszi hívők által tapasztalt általános nyomásnál is nagyobbnak bizonyul. Az ország egyes részein a helyi kommunista vezetők szigorúan ellenőrzik a vallási tevékenységeket. Ezeken a területeken a helyi hatóságok házi gyülekezeteket zártak be egyházi vezetők beszámolói szerint. A fenyegetések azonban még a bejegyzett gyülekezetek esetében is valósak. Folyamatosan ellenőrzik őket, és becslések szerint Laoszban a bejegyzett evangelikus gyülekezetek 75 százaléka magánszemélyek otthonaiban kényszerül istentiszteletet tartani. Ezeket a hatóságok illegálisnak tartják, mivel ilyen összejövetelekre csak hivatalosan engedélyezett vallási célú épületekben van lehetőség.
A keresztény hitre térőket a helyi közösség árulóknak tekinti őket, akik megharagították a szellemeket. Az megtérők családjuk, illetve a helyi hatóságok részéről nyomásra és erőszakra számíthatnak, és az is előfordulhat, hogy a dühös családok a közösség tagjaival együtt elűzik őket a faluból.
*A neveket a személyek védelme érdekében megváltoztattuk.
A cikk az Open Doors Magyarország közreműködésével készült.
