Az orosz–ukrán háború árnyékában új diplomáciai térképek rajzolódnak ki. A globális erőviszonyok nem csupán a konfliktusról szólnak, hanem sokkal szélesebb körű stratégiai átrendeződésről, amelyben Irán, Kína, és India is kulcsszerepet játszik. A tárgyalások már nem csupán a kelet-ukrajnai frontvonalakról szólnak – hanem arról, hogyan lehet újraosztani a világ geopolitikai pozícióit.
Demkó Attila, az NK John Lukács intézetének programvezetője szerint az Egyesült Államok jelenleg a realpolitika legkeményebb formáját gyakorolja. Ahogy kifejtette:
„Ami történik, az jóval több egy Ukrajnáról szóló tárgyalássorozatnál. Itt egy globális kérdéseket megvitató tárgyalássorozat van, amiben Ukrajna csak egy elem.”
Ez a megközelítés új lendületet adhat az amerikai-orosz párbeszédnek – különösen, ha Washington képes gesztusokat tenni Moszkva felé például Irán rovására.
Az egyik legfontosabb változó ebben a képletben Irán lehet, amely Demkó szerint a „kihívók szövetségének” leggyengébb láncszeme. Az Egyesült Államok számára Irán leszerelése stratégiai prioritás, különösen Izrael biztonsága miatt.
Ha Moszkva „kihátrál” Teherán mögül, az jelentős fordulatot hozhat a közel-keleti erőviszonyokban – és utat nyithat egy átfogóbb amerikai diplomáciai siker előtt.
Mindeközben India, a „nevető harmadik”, csendesen, de határozottan építi saját globális szerepét. A nyugati világ figyelme lassan, de biztosan Ázsia felé fordul, és a kérdés már nem az, hogy Kína vagy Amerika lesz-e az első – hanem hogy India hogyan helyezkedik el a világ új erővonalai között.
