A főigazgató asszony nemrégiben megjelent könyvében, mely a Korszakhatáron címet viseli, külön fejezetet szánt Kis Jánosnak, aki az SZDSZ alapítója és a demokratikus ellenzék emblematikus figurája volt. Kis Jánost, aki a Beszélő című liberális kulturális folyóiratban is gyakran írt Kádár-kritikus hangvételben, az akkori ellenzéki értelmiség, mint antikommunistát könyvelte el. Azonban ennyi idő távlatából, azt kell mondani, hogy félreértették Kis Jánost, aki ugyan követelte Kádár távozását a közéletből, de a rendszer teljes felszámolását már nem tartotta olyan fontosnak. Igy inkább nevezhető reformkommunistának mint antikommunistának, aki Kádár helyett új elitet hozott volna létre, de az akkor meglévő rendszer keretein belül – véli Schmidt Mária történész.
Ez a kör sok érdemet szerzett a pártállami időkben, ők szerkesztették a Beszélőt, tiltólistán és periférián voltak, egyeseket megkergetett a rendőr, tehát hitelesek voltak az ellenzéki érzelmű emberek előtt – emelet ki Schmidt.
Véleménye szerint Németh Sándor a Hit Gyülekezete vezető lelkésze és alapítója sok valódi ellenzékivel együtt elhitte, hogy a Kis János nevével fémjelzett értelmiségi kör antikommunista és többek között ezért is támogatta az általa alapított egyház az akkori SZDSZ-t.
„Amikor ’94-ben összeálltak a szocialistákkal én gyászban voltam, nekem ez egy személyes megcsalattatás volt, most hogy visszagondolok rá, most azt látom, hogy ők (az SZDSZ) oda tartoztak, de én nem így láttam akkor és a hitesek sem így látták.”
– mondta el Schmidt Mária.
Amikor a Hit Gyülekezete is megértette ezt, akkor hátat is fordított ennek a politikai mozgalomnak. Hack Péter volt az, aki elmondta, hogy ki kell lépni a szövetségből, ő a kezdetektől fogva antikommunista állásponton állt és soha nem is képviselt mást, ezért el is szigetelődött abban a politikai közösségben.
