2023.október 7-én Aviva Siegel és férje, Keith élete örökre megváltozott. A Hamász terroristái berontottak dél-izraeli otthonukba, eltörték Keith bordáit, és Gázába hurcolták őket. A feleség a Christian Postnak adott interjújában számolt be a fogságában átélt borzalmakról.
A támadás reggelén rakétazápor érte a dél-izraeli Kfar Azát, ahol a házaspár lakott. Siegel szerint a rakétatámadások mindennaposnak számítottak, ezért nem gondoltak arra, hogy ezúttal másképp alakulhat a helyzet. Az óvóhelyről kilépve azonban rakéták tucatja lett figyelmes, amelyek Gázából Izrael felé tartottak.
„Visszarohantam az óvóhelyre, Keith szemébe néztem, és azt mondtam: ‘Mi történik? Mintha vége lenne a világnak. Mintha háború kezdődne.’”
A Hamász terroristái betörtek a kibucba, és Siegelék házába is bejutottak. Kirángatták őket az óvóhelyről, Keith bordáit eltörték, és a kezét is meglőtték.
„Nem lehettek érzéseink, nem sírhattunk. Folyton rettegtem, hogy meg fognak ölni.”
– emlékezett vissza.
Ugyanezen a reggelen Siegelék lánya, Elan Eilatban nyaralt három, akkor 9, 7 és 5 éves gyermekével.
A család csak később tudta meg, hogy terroristák szállták meg a Kfar Azát. Október 8-án délután Siegelék egyik szomszédja mondta el Elan-nak, hogy látta, amint a fegyveres terroristák elvitték a szüleit. A Hamász Elan szerint október 7-én videókat is közzétett a történtekről. Az egyik kétperces videón az apja autója látható, amint áthalad a gázai határon, és Elan ekkor már biztosan tudta, hogy a szüleit elrabolták.
Siegel fogsága során a terroristák 13 különböző helyszínre hurcolták őket. Egy alkalommal egy nagy épületbe vitték őket, amely drága berendezési tárgyakkal és aranyszínű fürdőszobával volt felszerelve. Az épület előtt egy ENSZ-jármű parkolt, belül pedig gyermek- és felnőttcipők sorakoztak.
Bár Siegelt egy tűzszünet alatt szabadon engedték, férje továbbra is fogságban van.
„A legnehezebb az volt, hogy nem tudhattam, mi lesz velünk. Úgy játszottak az életünkkel, ahogyan akartak.”
– emlékezett vissza.
A fogság alatt Siegel és férje egy ponton egy föld alatti alagútba kerültek, ahol a sötétség és a fullasztó levegő miatt Aviva úgy érezte, mintha „megérintette volna a halált”.
A szellőzés hiánya miatt alig kaptak levegőt. Siegel próbálta nyugtatni férjét, aki levegő után kapkodott, és arra kérte, feküdjön le.
„Nemcsak attól féltem, hogy én meghalok, vagy Keith meghal, hanem attól is, hogy rá nézek, és látom, hogy többé nem vesz levegőt.”
– emlékezett vissza.
Ezután egy másik helyre vitték, ahol fogvatartóik módszeresen éheztették őket. A terroristák gyakran a foglyok előtt ettek, és amikor Siegel vagy más túszok ételt kértek, többnyire figyelmen kívül hagyták őket. Egy alkalommal egy fiatal lány három kis darab pita kenyeret kapott, amit Siegel gondosan elosztott és elraktározott, még akkor is, ha a kenyér megpenészedett.
„Nem számított, hogy milyen állapotban van, csak azt akartam, hogy Keith-nek legyen mit ennie, ha napokig nem kapunk ételt”
– mesélte.
A foglyul ejtett fiatal lányok különösen kegyetlen bánásmódban részesültek. Siegel elmondása szerint a terroristák „bábokként” kezelték, és szűk ruhákba kényszerítették őket, és a zuhanyzásnál sem hagyták magukra, nyitva kellett hagyniuk az ajtót.
Egy alkalommal Siegel látta, hogy egy fiatal lány remegve tért vissza a mosdóból. Amikor megölelte a lányt, az egyik terrorista dühösen ráordított, mert a foglyok nem vígasztalhatták egymást.
„Úgy éreztem, meg fog ölni, csak mert megöleltem azt a lányt, akit ő megalázott”
– mondta Siegel.
Egy másik alkalommal egy lányt arra kényszerítettek, hogy hidzsábot viselve kövesse egyik fogvatartóját. Amikor a lány azt mondta, hogy fél,
„Még egy szó, és megöllek.”
Később a lányt több terrorista összeverte, és teste vörösre dagadt.
„Nem ölelhettem meg, csak a szemébe néztem, és azt mondtam, hogy szeretem”
– emlékezett vissza Aviva.
Aviva Siegel egy tűzszünet során kiszabadult a Hamász fogságából, de férje továbbra is fogságban van. Lánya, Elan, a család nevében szólalt fel:
„Ez nemcsak Izrael ügye. A világ összes kormányának felelőssége, hogy kiszabadítsák az ártatlan embereket, akiket Hamász fogva tart.”
A történtek Aviva Siegel számára nem értek véget a szabadulással. Tovább harcol, hogy férje és a több mint 200 túsz visszatérhessen családjukhoz.
(CP)
