A jeruzsálemi Szentély függönyeit és palástjait díszítő skarlátvörös, bíbor és zafír színárnyalatok a legújabb felfedezések szerint valószínűleg tengeri csigákból származnak, amelyeket egy 3000 éves festékgyárban dolgoztak fel a mai Haifa területén.
Az új kutatás szerint az izraeliták azért hódíthatták meg a gyárat a föníciaiaktól, hogy nagyobb mennyiségben tudjanak hozzáférni a drága bíborszínű festékhez, és, hogy gazdagságot teremtsenek a növekvő birodalom számára. Az erről szóló cikk, a "Between Israel and Phoenicia: The Iron IIA–B Fortified Purple-dye Production Centre at Tel Shiqmona" című, a Tel Aviv-i Egyetem Régészeti Intézetének szakmailag lektorált folyóiratában jelent meg e hónap elején.
A lila színezék, amelyet gyakran „tiriai bíbor” néven is emlegetnek, egyes feltételezések szerint a föníciai tengerparti városból, Türoszból származik, amelynek előállítása a föníciaiak egyik fő gazdasági motorja volt. A festéket egy mirigyből állították elő, amely háromféle tengeri csigában, a köznyelvben sziklacsigának vagy murexnek nevezett, Izrael partjai mentén található tengeri csigában található. Minden egyes mirigy kevesebb mint egy gramm festéket termel, így egyetlen kilogramm festékhez több ezer vagy akár több tízezer csigára van szükség. - számol be a The Times of Israel.
A festék valószínűleg a héber Bibliában említett argaman (lila) és techelet (kék) színt is ez a festék hozta létre. A szín olyan erős, hogy évezredekig képes megmaradni, ami azt jelenti, hogy a 3000 évvel ezelőtt festett szálak megtartják élénk színüket.
"Ez a lila szín soha nem halványul, és a szálak festését lehetővé tevő technológiát valószínűleg a Levanteban találták fel, bár az emberek általában a libanoni föníciaiaknak tulajdonítják"
- mondta Prof. Ayelet Gilboa a Haifai Egyetemről, aki Dr. Golan Shalvi, a Haifai Egyetem Zinman Régészeti Intézetének munkatársával együtt vezette a tanulmányt.
"Ez a szín volt az egyik legdrágább kereskedelmi forgalomban kapható dolog, és valóban nagy gazdagságot teremtett. Ez egy olyan szín is, amely történelmi és szent jelentéssel bír a zsidók számára"
- magyarázta Dr. Golan Shalvi.
"Ezt használták a parochet (a Frigyláda függönye a Templomban), és az elit is olyan ruhákat viselt, amelyekben lila szálak voltak, ide tartoztak a főpapok, a király, és tényleg mindenki, akinek pénze volt"
- mondta Gilboa.
Dr. Yosef Elgavish az 1960-as és 1970-es években végezte az első ásatásokat, és nagyméretű, lilára festett kerámiaedényeket és nagy mennyiségű föníciai kerámiát talált. Arra a következtetésre jutott, hogy a lelőhelynek valamilyen szerepe volt a lila festék előállításában.
Az elmúlt öt év ásatásai során Gilboa és Shalvi régészek vezetésével, akik egyben a Ben Gurion Egyetem posztdoktori munkatársai is, izraelita településre utaló nyomokat találtak. Ezek szerint úgy vélik, hogy a települést az Izraeli Királyság hódította meg az i. e. 9. század környékén. A bibliai Akháb király uralkodása alatt a festékgyárat lerombolhatták, majd újraépítették. Az újjáépítés utáni időből származó izraelita stílusú erődített falak, izraelita pecsétek mellett föníciai kerámiákat is találtak. Ezek a felfedezések, valamint a történelmi szövegek arra engednek következtetni, hogy bár a helység izraelita uralom alatt állt, még mindig dolgoztak ott föníciaiak, amelyre Shalvi szerint a generációkon keresztül öröklött tudásuk miatt volt szükség, mivel elmondása szerint Izrael inkább a belső területek népe volt, és nem pedig a tengeré.
