„Európát bizonyos erők a saját képükre akarják formálni” – mondta Ókovács Szilveszter

A főigazgató kritikával illette a Cancel Culture jelenségét és azt a gyakorlatot is, ami az orosz-ukrán háborút szeretné átvinni a kulturális szférába. Nem kívánatos jelenség, hogy művészek vagy művészeti termékek essenek a háború áldozatává. „Semelyik orosz vagy ukrán művész nincs abban a helyzetben, hogy ott álljon a taktikai szobákban és eldöntse, hogy milyen irányba folyjanak tovább az események.” A művészek tagjai egy nemzetnek és ezt a nemzeti identitást az ember olyan le nem írható kötödésekkel éli meg, hogy ezt számon kérni lehetetlen.

„A művészetekre szigorúan tilosnak tartanám kiterjeszteni azt a gyűlölethullámot, ami most végigsöpör.”

– hangsúlyozta Ókovács Szilveszter.

Az Operaház főigazgatója a kulturális háború lényegét abban látja, hogy amíg Európa az antikvitásban és a zsidó-keresztény kultúrában gyökerező erős alappal bíró kontinens, addig Amerika „vékony történelmű” és gyökerekkel kevésbé rendelkező hatalom. Az amerikai nemzet hosszú ideje megpróbáltatások nélkül békében és jólétben él, míg az európai népek vérükkel védték saját értékeiket az elmúlt századokban -hangsúlyozta a direktor. Napjaink kulturális kihívása pedig, hogy Amerika nem tudni miért, de ki akarja vetíteni ránk is azt az új kulturális szisztémát, ami a Cancel Culture-t is fémjelzi. Világosan látszik, hogy Európát bizonyos erők a saját képükre akarják formálni.

„Az európaiságunkra legyünk úgy is büszkék, hogy teszünk is érte valamit”

–  javasolja a főigazgató.

Arra a kérdésre, hogy ő miben hajlandó engedni a kulturális nyomásnak az általa vezetett intézményben, azt válaszolta, hogy:  „semmiben nem szeretnék engedni és különösen károsnak tartom a kvótákat.” A „kvótázás” egy a Cancel Culture-höz köthető jelenség, ami azt jelenti, hogy számszerűleg szabályozzák, hogy mennyi külföldit, nőt vagy kisebbségekhez tartozó személyt alkalmaznak bizonyos intézményekben, ezáltal a tehetség helyett ezek a születéssel determinált tulajdonságok kerülnek előtérbe.

Végezetül azonban az eltörlés sikerességével kapcsolatban egy optimista jövőképet vázolt fel, miszerint, ha valakit sikerül is időlegesen törölni a kultúrából, akkor is számíthatunk arra, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik az értékeket újra felfedezik.