Mit jelent a keresztények számára Izrael, és mit jelentenek a keresztények Izrael számára?

A Hit Rádió műsorában Petrőcz Katalin, Petrőcz László, Gombos Ildikó és László Éva számoltak be arról az izraeli útról, amelyen – a háborús körülmények ellenére – közel ötvenen vettek részt a Hit Gyülekezetéből.

Vendégeink a háborús helyzet ellenére úgy döntöttek, hogy egy tanulmányi út keretében a Szentföldre látogatnak, ahol az ősi helyszínekre látogatva életre kel a Biblia.

„A Biblia volt az útikönyv”

– fogalmazott Petrőcz Katalin. A csoport minden nap közösen olvasta a Szentírást, imádkoztak, és ahol lehetett, dicséretet is énekeltek.

Egy alkalommal, mikor a Siratófalnál jártak, a csoport egyik tagjához odalépett hozzá egy hölgy: "Hadd kérdezzem meg, te zsidó vagy? " – mire ő így felelt:

"Nem, keresztények vagyunk, és azért jöttünk, hogy imádkozzunk Izraelért és a zsidókért"

A hölgy ekkor meghatódott és – ahogyan vendégünk fogalmazott – "nagyon-nagyon megköszönte."

Az izraeli út egyik legmeghatározóbb élménye az volt, ahogyan az ott élő zsidók őszinte hálával és szeretettel beszéltek a magyarokról.

„Akármerre mozogtunk, ezt mindenhol kifejezték, hogy a legnagyobb áldás, hogy itt vagyunk, és hogy partnerek vagyunk. Nagyon sokszor felvetődött, hogy Magyarország most egyedülálló partnerük”

– fejtette ki Petrőcz László.

Az ott tapasztalt hazaszeretet, összetartás és hit mély benyomást tett vendégeinkre. A résztvevők újra és újra visszatértek arra, hogy mennyire érezhető volt az izraeli társadalomban az az életerő: dolgoznak, segítenek egymásnak, és még a nehéz időkben is megtalálják az alkalmat az ünneplésre.

„Hát ott valóság az, amiről a hírek beszélnek”

– mondta Petrőcz László, utalva arra, hogy amit mi a képernyőn keresztül látunk, az számukra a mindennapok része. Mégis, Izrael népe nem félelemből, hanem hitből él. Sokan már fiatalon elköteleződnek a hazájuk védelmére, hiszen számukra ez nem csupán kötelesség, hanem hivatás.

A résztvevők szerint az izraeli fiatalokat a hit, az identitás és a közösség ereje tartja egyben. Olyan társadalmi minta ez, ahol természetes, hogy az emberek – akár az életük árán is – kiállnak egymásért. Ez a hazaszeretet nemcsak szavakban, hanem tettekben nyilvánul meg. Petrőcz Katalin így fogalmazott:

„Ők nemcsak mondják, hogy szeretik a hazájukat – készek az életüket adni érte.”

Ez a valóság akkor vált igazán kézzelfoghatóvá, amikor a buszra felszállt egy fiatal izraeli katonalány:

„Meg sem mertünk mozdulni.... Elmondta a nevét, végigment a buszon, és láttuk rajta, hogy ő bármire kész”

– számolt be a történetről László Éva.