"Mentőt kellett hívnunk az esküvőnk napján" - Joób Gergely és Viktória - Házasságunk története

„A mentősöknek elakadt a szavuk, mikor menyasszonyi ruhában nyitottam nekik ajtót.” – emlékezett vissza Joób Gergely felesége, Viktória az esküvőjük napjára. A Házasságunk története című műsorunkban az ő megtérésük és házasságuk történetével ismerkedhetünk meg.

Joób Gergely mindössze hat éves volt, amikor szülei megtértek. Akkoriban családostul jártak fel Szegedről vonattal a budapesti istentiszteletekre.

"Szerettem gyerekszolgálatba, istentiszteletre járni. Nem úgy éltem meg hogy rám erőltetik "

– mondta.

"A dicséretek nagyon megragadtak"

– emlékezett vissza.

Élete azonban nem indult zökkenőmentesen: házasságon kívül fogant, és amikor a vallásos családtagok megtudták,

„azt mondták, hogy ezt a gyereket el kell vetetni.”

Szülei azonban megtartották őt és megházasodtak. Harmóniában, szeretetben nevelték a gyermekeket, voltak szabályok, de nem vártak el tőlük olyan dolgokat, amelyekhez még nem találták elég érettnek őket. A szavakra nagy hangsúlyt fektettek, és mindig áldották őket.

„Soha nem hallottam, hogy vitatkoznak”

– hangsúlyozta.

Gergely keresztény családban nőtt fel, de 13 éves korában elhatározta hogy egész életét, szívét lelkét átadja az Úrnak.

„A megtérés az egy folyamat”

– mondta, és bár saját elmondása szerint előfordultak bukások, nem keseredett el, mindig visszatalált Istenhez.

Felesége, Viki története is rendkívüli. Szülei házassága válságba került, ezért őt egy kis időre kiküldték Amerikába a rokonokhoz. Mikor hazatért, legnagyobb megdöbbenésére két mosolygós szülő várta őt a repülőtéren.

„Egész úton hazafelé faggattam őket, hogy mi történt velük”

– mesélte. Viki saját döntése alapján kereste fel a közösséget, ahol rövid időn belül megtért. A baráti társaság azonban sokszor visszahúzta. Egy idő után édesanyja bölcs szavai, és a Jelenések könyvében leírtak hatására elhatározta: nem akar többé kettős életet élni.

A Joób házaspár a Szent Pál Akadémián talált egymásra, Viki éppen jegyzeteket árult a levelezős konzultáción, amikor először beszélgettek, majd később találkozni kezdtek. A házasság felé vezető út azonban nem volt zökkenőmentes. Gergely ekkor a Nemzeti Filmharmonikusoknál dolgozott, és az ottani közeg hatására nagyon szorongóssá és izgulóssá vált. Olyannyira, hogy majdnem le kellett mondaniuk az esküvőt, ugyanis csupán egy hajszálon múlt, hogy a vőlegényt kiszáradás miatt bevigyék a kórházba.

„A mentősöknek elakadt a szavuk, mikor menyasszonyi ruhában nyitottam nekik ajtót. Azt hitték rossz helyre jöttek”

– emlékezett vissza a történtekre Viki.

Ez a probléma sokáig beárnyékolta Gergely hétköznapjait, azonban szinte azonnal megszűnt, amikor Németh Sándor felkérésére a Hit Gyülekezetben kezdett dolgozni.

„Gyakorlatilag mintha elvágták volna”

– szögezte le.

Viki hangsúlyozta, hogy az emberek sokszor csak a külsőségeket látják a sikeres emberek életében, de emlékeztetett arra, hogy minden ilyen példa mögött letett életek, rengeteg áldozathozatal van.

„A sikert nem adják ingyen”

– hangsúlyozta.

Viki szerint „semmit nem kap tálcán az ember,” ezért a fiatalokat arra buzdítja, hogy tanuljanak meg küzdeni. És ez nem csak a házasságra, hanem az egzisztenciateremtésre, és az Istennel való kapcsolatra is vonatkozik.

„Meg kell tanulni kezelni a problémákat, és lehet, hogy valami elsőre nem megy, de aztán idővel bebizonyosodik, hogy megérte kitartani”

– fejtette ki.