Fred (állnéven) egy keresztény férfi, aki az évekig tartó polgárháború után Libanonból Izraelbe menekült, ragaszkodott ahhoz, hogy az interjúról se felvétel, se fényképek nem készüljenek, sőt, többször is ellenőrizte, hogy nincsenek-e rejtett rögzítőeszközök az interjú alatt.
A libanoni határ túloldalán családjával élő, 70-es évei elején járó Frednek jó oka volt arra, hogy óvatos legyen. Amikor 1975-ben kitört a libanoni polgárháború, Fred a húszas éveiben járt és végül csatlakozott a dél-libanoni hadsereghez. A háború 1990-ig tartott.
"Kezdetben a palesztinok, majd később a síiták, akik megalapították a Hezbollahot, fenyegettek minket"
– mondta.
A háború után Izrael menedéket adott a falangistáknak, egy keresztény – nagyrészt maronita katolikus – csoportnak, amely támogatta Izraelt a zsidó állam évekig tartó libanoni szerepvállalása során.
Izrael és Libanon hivatalosan 1948 óta háborúban áll, de Izrael szövetkezett és kiképzett libanoni milíciákat, amelyek többsége maronita keresztényekből állt a polgárháború alatt, és azt követően még egy évtizedig. E szövetségért több tényező is felelős volt Oren Barak, a Közel-Kelet tanulmányok tanszékvezetője és a jeruzsálemi Héber Egyetem politikatudományi professzora szerint.
Barak szerint az 1970-es évekre a libanoni keresztények elvesztették többségi státuszukat Libanonban, ezért külföldi szövetségeseket kerestek, például Szíriát, Izraelt és az Egyesült Államokat. Izraeli részről Menachem Begin akkori miniszterelnök és mások a libanoni keresztényekben egy üldözött csoporttársat láttak, valamint egy közös ellenséget: a palesztin terrorcsoportokat, mint a PLO, amely akkoriban Libanonban székelt.
Eleinte a libanoni palesztin menekültek a menekülttáborokat bázisként használták, ahonnan Izraelt támadták. Az eredmény egy bonyolult aszimmetrikus háború lett, amelyben Izrael, Szíria és más hatalmak is részt vettek.
Fred elmondása szerint a háború után befogadta az izraeli kormány.
"Hálás vagyok Izraelnek, amiért megengedte, hogy itt éljek, és állampolgárságot adott nekem"
– mondta, valamint beszámolt arról, hogy azóta is nagyon nehezen tudja tartani a kapcsolatot libanoni testvérével és pénzt is csak a Kanadában és Abu-Dzabiban élő rokonain keresztül tudott küldeni.
"A libanoni gazdaság összeomlott. Még az alapvető dolgokra - üzemanyagra és áramra sem futja"
– mondta.
"Sok libanoni keresztény vágyik arra, hogy láthassa a Szentföldet, ahol Jézus járt"
– említette a Libanonból menekült keresztény férfi.
"Én is arra vágyom, hogy gyakrabban láthassam az unokahúgaimat és unokaöcséimet a határ túloldalán
– tette hozzá.
"Biztonságban vagyok Izraelben, de nem kockáztathatom, hogy az otthoni rokonaimnak bármi baja essen". (Ezért a felvevőkészülékek ellenőrzése.)
Az ötvenes éveiben járó, szintén álnevet kérő Fadi elmondta, hogy az 1980-as években a polgárháború vége felé az izraeliek oldalán harcolt. A szüleinek azt mondta, hogy Dubajban szerzett munkát, és eltitkolta, hogy izraeliek képezték ki. A háború után Izraelből Kanadába költözött.
"Akár Izraelben maradtam volna, akár Amerikába költöztem volna, még mindig idegen vagyok egy idegen országban"
– mondta.
"Még most is elmehetek Izraelbe, de a saját szülőföldemre nem: Libanonba"
– mondta Fadi, aki legutóbb az Izraellel nem háborúban álló Cipruson tudott csak találkozni rokonaival.
Miután Ehud Barak akkori miniszterelnök 2000-ben kivonta az izraeli erőket, sok falanszter az életét féltve Izraelbe menekült. Az ottmaradottak közül néhányan kegyelmet kaptak, másokat felakasztottak vagy bebörtönöztek.
