Ugrás a tartalomra

"Valaki belehal abba, ami mást megerősít" - lelkészeink figyelmeztetnek a keserűség veszélyeire

A keserűség felemésztheti az ember életét, és gyomnövény lévén, a közösséget is megfertőzheti, de Jézus Krisztus keresztáldozata által van remény.

Szobota Zoltán, Petrőcz László

A keserűség, mint egy sorsromboló erő be tud hatolni az ember személyiségébe, és hatalmas pusztítást tud előidézni mind egyéni, mind közösségi szinten. Szobota Zoltán és Petrőcz László, a Hit Gyülekezete lelkészei a Hit Rádió legfrissebb adásában kifejtették, hogyan lehet megakadályozni, hogy a keserűség gyökeret verjen az ember szívében.

„A boldogságra, és a beteljesedésre való vágy Istentől származó része az emberi személyiségnek.”

– mondta Szobota amint kifejtette, hogy a gond nem a vággyal van, hanem azzal,  

„hogy nem azokat a forrásokat keresi az ember először, amit Isten a rendelkezésére bocsátott”. 

Elmondása szerint azok az okok, amelyek létrehozzák az ember személyiségében a keserűséget, nem kellene hogy keserűséghez vezessenek, csak nincsenek megfelelően kezelve.

A Biblia szerint ez egy keserű, mérget termő gyökér”, amely nagyon gyorsan terjed, és a közösséget is megfertőzheti.  

„Olyan, mint a pitypang: amikor megfújja az ember, ezerfelé száll. És aki beszippantja, az elkezd prüszkölni” 

 – szemléltette képszerűen. 

Petrőcz László hangsúlyozta, hogy a próbatételekre ugyanakkor szükség van, hogy az ember egyre inkább fejlődjön, egyre inkább erősebbé, kitartóbbá, állhatatosabbá és türelmesebbé váljon.

Szobota szerint a kérdés nem az, hogy szenvednek-e az emberek a földi sorsukban, hanem a szenvedés okára adott reakció tesz különbséget ember és ember között.  

“Valaki belehal abba, ami a másikat inspirálja és megerősíti a túlélésre.” 

A beszélgetés egyik legfontosabb üzenete, hogy a keserűségre van orvosság, mégpedig a megváltás, ez azonban nem automatikus.  

„Csak az tud profitálni belőle, aki a saját személyes sorsába be tudja vonni hit által.”  

Szobota emlékeztetett arra, hogy még Jézus Krisztus is megízlelte a keserűséget, amikor a kereszten borecettel kínálták, de nem nyelte le, ezért nem vált a személyisége részéve.

„Tehát ha meg is ízleljük a keserűséget, nem kell lenyelnünk.”  

– vonta le a következtetést.  

Petrőcz László a megbocsátás fontosságára is felhívta a figyelmet:  

“Isten nem vádol bennünket, ezért arra tanít, hogy ne ítélgessünk másokat, hanem inkább ragadjuk meg azt a szeretetet, amit ő adott, és bocsássunk meg másoknak.” 

Lelkészeink figyelmeztettek arra, hogy a keserűség lázadáshoz és hitetlenséghez vezethet, de van orvosság:

„Isten mutatott egy fát Mózesnek, amit a keserű vízbe kellett dobni – és a víz meggyógyult. Ez az új szövetségben Krisztus keresztje. Ez a gyógyszer minden problémára. Ha hittel vesszük be, meg fogunk gyógyulni.” 

Kiemelték, hogy Jézus Krisztus két fontos jellemvonására hívta fel a tanítványai figyelmét, hogy tanulják meg tőle, mégpedig azt, hogy Ő alázatos szívű, és szelíd, mert akkor találtok nyugalmat a ti lelketeknek.  

„Az alázat nem lúzerség!”   

– mondta Szobota, amint ismertette az alázatos ember tulajdonságait.  

 „Az alázatos ember egy stabil, tántoríthatatlan személyiség. Tudja, hogy fontos, de nem ő az épület – megérti, hogy ő egy kő, aki alatt, felett, mellett is vannak emberek, és így alkotunk egy egységet.”  

– részletezte.  

Legfrissebb