„Három szívecske dobog… az enyémmel együtt?” – kérdezte döbbenten Szabó Boglárka az ultrahangvizsgálaton, amikor megtudta, hogy nem egy, hanem három kisbabát hord a szíve alatt. A hír, amely egy csapásra felforgatta az életét, az örömök mellett számos kihívás elé állította a fiatal édesanyát. Bogi megrendítő őszinteséggel mesélt arról, hogyan élte meg ezt az időszakot, és miből merített erőt, amikor már úgy érezte, hogy a kimerültség teljesen felemészti.
Bogi elmondta, hogy férjével először három-négy gyermeket tervezett, de arra egyikük sem számított, hogy első gyermeke után hirtelen négygyermekes anyuka lesz belőle. Az első ultrahang még semmi különöset nem mutatott, de a következő vizsgálaton már látta az orvos arcán, hogy valami szokatlan történik.
Ekkor az orvos egy másik kollegáját is. Ekkor hangzott el a mondat, amely örökre megváltoztatta az életét:
„Itt bizony három szívecske dobog.”
Bogi először értetlenül nézett rá, majd visszakérdezett:
„Az enyémmel együtt?”
Az édesanya a megdöbbentő hírek után egy dologban biztos volt:
„A kezdetektől Istenre bíztam a dolgot. Úgy voltam vele, hogy ha ezt Ő adta, akkor ő is fog rá felkészíteni.”
–mondta az édesanya.
Az ikrek érkezésének első pillanataiban még fel sem tudta fogni, hogy mi történik.
“Egy ember megy be a szülőszobára, és négyen jönnek ki”
Bogi a legidősebb gyermekük reakciójára is visszaemlékezett, aki megpillantva a kistestvéreit, megkérdezte:
„Mennyit hoznak még?”
–próbálta felidézni a kis Dani szavait.
A mindennapok gyökeresen átalakultak, a gyermekekről való gondoskodás pedig komoly logisztikát igényelt.
„650 pelenkát rendeltem havonta.”
–mesélte nevetve.
A folyamatos készenlét azonban hatalmas próbatétel, vagy ahogyan Bogi fogalmazott
„Élsportolói teljesítmény volt.”
–mondta, azonban hozzátette, hogy a kimerültség sokszor teljesen úrrá lett rajta. Voltak pillanatok sírva imádkozott Istenhez:
„Félállomban ültem a nappaliban, hogy én ezt nem bírom tovább. És akkor Istenhez kiáltottam, és ő megerősített.”
–emlékezett vissza az embert próbáló pillanatokra az édesanya.
Visszatekintve úgy gondolja, hogy hit nélkül nem tudta volna végigcsinálni:
„Isten nélkül nem tudtam volna végigcsinálni.”
A mindennapi küzdelmeket illetően elmondta, hogy a teher arra késztette őt, hogy jobban odaszánja magát az Istennel való kapcsolatra.
„Rá voltam kényszerítve, hogy napi 10-20 percet egyedül legyek Istennel.”
–emlékezett vissza Bogi amint kijelentette:
“Enélkül nem éltem volna túl.”
Bogi szerint az anyasággal kapcsolatos kihívások közepette a legnagyobb támaszt a kegyelem és a békesség jelentette számára.
„A kegyelem az, hogy jó kapcsolatban vagyok Istennel, a békesség pedig az, hogy bármi jön, meg tudok újulni, bármivel is kell szembenéznem.”
„Ez az én menedékem, ez az én legbiztonságosabb helyem a Földön.
–mondta.
