Sedigheh Vasmaghi, iráni iszlám tudósnő, arra kéri a nemzetközi közösséget, hogy vessen véget az iráni rezsim nőkkel szembeni folyamatos elnyomásának.
Vasmaghi a börtönből írt levelében az ENSZ tényfeltáró missziójához és más nemzetközi emberi jogi szervekhez intézett kérést, amelyben részletesen beszámol saját személyes tapasztalatairól, a visszaélésekről és az iszlám köztársaság politikája által gyakorolt rendszerszintű elnyomásról.
Vasmaghi, aki azt írja, hogy élete jelentős részét az iszlám jogtudomány tanulmányozásának és tanításának szentelte, azt is állítja, hogy az iszlám saría nem írja elő a nők számára, hogy a hajukat el kell takarniuk.
"A női öltözködéssel kapcsolatos kutatásom eredménye az, hogy a vallásos nőknek az iszlám saría értelmében nem kell eltakarniuk a hajukat, és néhány független valláskutató is ugyanerre a következtetésre jutott"
- olvasható a levélben.
A biztonsági erők március 16-án önkényesen őrizetbe vették Vasmaghit, és a hírhedt teheráni Evin börtönbe szállították.
Letartóztatása azt követően történt, hogy nyilvánosan bírálta Ali Khamenei legfelsőbb vezetőt, mint diktátort, és elítélte a kötelező hidzsábra vonatkozó törvényeket, amelyek központi szerepet játszottak a 2022-es Nők, élet, szabadság mozgalomban, amelyet Mahsa Jina Amini halála váltott ki az ország úgynevezett erkölcsrendőrsége által.
"Sok iráni nő évtizedek óta ellenzi a kötelező hidzsábtörvényt, és én is levettem a fejkendőmet, hogy ellenezzem ezt a törvényt, és tiltakozzak a nők elnyomása ellen"
- írta Vasmaghi.
Vasmaghit jogi képviselő jelenléte nélkül kihallgatták, és megfelelő jogi eljárás nélkül szállították börtönbe.
Fogva tartása alatt Vasmaghinak elmondása szerint számos megpróbáltatáson kellett keresztülmennie.
Megtagadták tőle a jogi képviselőhöz való hozzáférést, a megfelelő orvosi ellátást, és még a fogyatékossága miatt szükséges alapvető intézkedéseket is. A segítségkéréseit figyelmen kívül hagyták, és elszigetelték a családjától, mert nem volt hajlandó hidzsábot viselni. Emellett egészségügyi problémáktól szenvedett, amelyek a stressz következtében súlyosbodtak, és amelyeket a börtönhatóságok kezdetben elhanyagoltak.
Vasmaghi ellenállása és tiltakozása túlmutat a kötelező hidzsábra vonatkozó törvényen, és a nők jogainak és méltóságának szélesebb körű elnyomására terjed ki Iránban.
Azt állítja, hogy az ilyen törvények végrehajtása nem vallási alapon történik, hanem inkább a politikai hatalommal való visszaélés, amely pszichológiai, fizikai és anyagi károkat okoz a nőknek.
(Iranintl)
