Mit él át az ember, amikor egy túszhelyzetben fegyveresek veszik körül, és nem tudja, lesz-e holnap? Amikor egy zárt térben, ismeretlen emberek kezében kell túlélni órákat, napokat – vagy akár heteket? Völgyi Zoltán katona-pszichológus szerint a fizikai túlélés csak az egyik része a túszhelyzetnek. A valódi harc belül zajlik: az ember azért küzd, hogy ne omoljon össze, ne veszítse el a személyiségét, és ne váljon passzívvá, manipulálhatóvá a fogvatartók számára.
„A túszejtők célja pontosan az, hogy a dolguk könnyű legyen. Ehhez meg kell törniük a reményt, a hitet – hogy ne legyen sem menekülés, sem ellenállás, sem semmi, ami nehezítené a helyzetüket”
– fejtette ki.
Ezt a folyamatot a pszichológia deperszonalizációnak nevezi: a fogvatartott egy idő után úgy érzi, mintha már nem is önmaga lenne. Ezzel párhuzamosan egyre inkább beletörődik a helyzetbe, és feladja a reményt. Szakemberünk szerint ez az a folyamat amelyet a túlélés érdekében minél tovább kell húzni. Ahogyan fogalmazott:
„A túszok legfontosabb feladata, hogy minél tovább kitolják az alkalmazkodás időszakát – vagyis ne adják át magukat túl gyorsan az apátiának, mert ez jelentősen rontja a túlélés esélyét.”
A pszichológus szerint a kulcs a mentális felkészültség. Az, hogy az ember tudja, mi zajlik benne, és képes azonosítani a folyamatokat – mert a legijesztőbb az ha az ember nem tudja, mi történik vele.
„Fel kell készíteni az embereket erre az egész helyzetre, hogy ne legyen teljesen ismeretlen. Ha tudják, mire kell számítani, és tisztában vannak a mentális, lelki folyamatokkal, akkor sokkal nagyobb az esélyük a túlélésre.”
Ez különösen fontos a katonáknál, rendőröknél, de ma már sok civil is kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe – akár konfliktuszónában, akár terrorcselekmények kapcsán. Ezért is hangsúlyozta újra:
„Fontos tudatosítani, hogy amit ilyenkor érzünk, az teljesen normális – még akkor is, ha maga a helyzet teljesen abnormális”
– hangsúlyozta szakértőnk.
A beszélgetés során kitértünk a Stockholm-szindrómára, és hogy mi zajlik le a túszokban a szabadulás, és a szeretteikkel való találkozás pillanatában, és hogy mire számíthatnak a hazatérés utáni időszakban.
