Az antiszemitizmus története nem a fajelmélettel kezdődött – és nem is ott ér véget. Krausz Tamás történész arról beszélt, hogyan alakult át a zsidóellenesség a vallási előítélettől a modern politikai retorikáig. A beszélgetésben szó esett a baloldal önellentmondásairól, a sikerrel szembeni társadalmi frusztrációról, és arról is, hogyan jelenik meg ma új nyelven a régi logika.
„Nincs baloldali antiszemitizmus elméletileg, van baloldali antiszemitizmus gyakorlatilag. Ez az alaptézis”
– fogalmazott. Szerinte a baloldal hagyományosan internacionalista, antirasszista eszméket vall, ám a valóság nem mindig tükrözi az elméletet: a gyakorlatban ugyanis a baloldali mozgalmak is ugyanabból a társadalmi közegből táplálkoznak, mint a jobboldaliak, és ez gyakran magával hozza az antiszemita attitűdöket is.
Krausz elmondta: a zsidó közösségekkel szembeni előítéletek történetileg nem a faji alapon jelentek meg először – hanem vallási, kulturális, gazdasági és politikai szinten kezdődtek, és csak a nácizmus térhódításával váltak faji alapúvá.
„Nem a faji antiszemitizmussal kezdődik a dolog, hanem először a vallási antiszemitizmussal, majd a gazdasági antiszemitizmussal került szembe, aztán a politikai kirekesztő antiszemitizmussal, majd a faji rasszista antiszemitizmussal.”
A beszélgetés során arra is kitért, hogy a modern baloldali kritikák – például Izraellel szemben – könnyen antiszemita töltetet kaphatnak, ha nem határozzák meg világosan, hol végződik a politikai kritika, és hol kezdődik a kollektív bűnbakképzés.
Krausz szerint az antiszemitizmus nem lehet legitim vagy „megmagyarázható” válasz semmilyen társadalmi vagy politikai fejleményre. A modern politikai retorikában azonban gyakran összemosódik a kritika és a gyűlölet.
„Aki a zsidókban találja meg az antiszemitizmus okát, az antiszemita”
– fogalmazott.
