Ugrás a tartalomra
Gera Zoltán

A Happy Day mai adásában:

  • 00:00 Megvallás Németh Sándorral 
  • 01:22 Bibliaolvasás: Jób 19-21. rész
  • 12:02 A siker titka - Németh Sándor prédikáció részlet
  • 21:48 Smith Wigglesworth - A tűzben edzett hit: Bevezető 3. rész (ismétlés)
  • 27:08 Gera Zoltán története

Az adás gépi átirata:

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok, hogy hiszem, hogy Isten újjászült engemet élő reménységre, és ez az élő reménység nem szégyenít meg engemet, mert az élő reménység a názati Jézus Krisztus ígéretén alapul, hogy ő vissza fog jönni dicsőségben és erőben, és minden szem meglátja őt, és nyilvánvalóvá fog válni, hogy minden alárendeltetett neki. És mi is az ő tanítványai vagyunk, az ő legalőjének a juhai vagyunk, ő a mi pásztorunk, aki füves legalőkre, csendes vizekre vezet bennünket, és mai napon is megvidámítja a lelkünket a názati Jézus nevében. Ámen!

[Mézes Andárs]
Felelt pedig Jób is mondta, Mendig busítjátok még a lelkemet, És kínosztok engem beszéddel, Tiszter is meggyaláztatok már engem, Nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem, Még ha csak ugyan tévedtem is, Tévedésem én magamra hárul, Avagy csak ugyan pöfeszkedni akartok ellenem, És feddődni az így alázatom felett, Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, És az ő hálójával ő vett engem körül, Íme kiáltozom az erőszak miatt, De meg nem hallgattatom, Segélyért kiáltok, de nincsen igazság, Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, És az én ösvényemre sötétséget vetett, Tisztességemből kivetkőztetett, És fejemnek koronáját elvevé, Megrontott körös körül, hogy elvesszek, És reménységemet, mint a fát letördelte, Felgerjesztette haragját ellenem, És úgy bánt velem, mint ellenségeivel, Seregei együtt jövének be, És utat csináltak ellenem, És az én sátorom mellett táboroznak, Atyám fiait távolűztem ellőle, Barátaim egészen elidegenedtek tőlem, A rokonaim visszahúzódtak, Ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam, Házam zsellérei és szolgálói Idegennek tartanak engem, Jövevény lettem előttük, Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, Még ha könyörgök is neki, Lehelletem idegennél lett házastársam előtt, S könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt, Még a kisdödek is megvetnek engem, Ha fölkelek ellenem szólnak nekem, Megutált minden meghit emberem, Akiket szerettem, azok is ellenem fordultak, Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, Csak fogamhúsával menekültem meg, Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, Ó, ti barátaim, Mert az Isten keze érintett engem, Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, És miért nem elégeztek meg a testemmel? Ó, vaj, ha az én beszédeim leirattatnának, Ó, vaj, ha könyvbe feljegyeztetnének, Vasvesszővel és onnal örökre kősziklába metszetnének, Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, És utoljára az én porom felett megáll, És miután ezt a bőrömet megrágják testem nélkül, Látom meg az Istent, akit magam látok meg magamnak, Az én szemeim látják meg, nem más, Az én veséim megemésztettek én bennem, Mert ezt mondjátok, hogyan fogjuk őt üldözni, Látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik, Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, Hogy megtudjátok, hogy van ítélet.

Felelt pedig a Naamából való cófár is mondta, Mind a mellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, És emiatt nagy az izgatottság bennem, Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, De az én értelmes lelkem megfelel majd értem, Tudod-e azt, hogy elejétől fogva, Mióta az embert e földre helyeztette, Az istentelenek vigassága rövid ideig tartó, És a képmutató öröme egy szempillantásig való, Ha szinte az égig érne is az ő magassága, És a felleget érne is a fejével, Mint az emésztete úgy vész el örökre, És akik látták, azt mondják, hol van ő, Mint az álom úgy elrepül, és nem találják őt, Eltűnik, mint az éjjeli látomás.

A szem, amely rá ragyogott, nem látja többé, És az ő helye sem törődik már vele. Fiai a szegények kedvében járnak, És kezei visszaadják az ő rablott vagyonát. Csontyai, ha megtelnek is ifjú erővel, De vele együtt rosskad az a porba.

Ha édes az ő szájában a gonoszság, És elrejti azt az ő nyelve alá, És kedvez annak és kinenveti azt, Hanem ott tartogatja ínjei között. Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, Vipera mérgévé lesz a belében. Gazdagságot nyelt el, de kihánya azt, Az ő hasából kiűzi azt az Isten.

A viperának mérgét szopta, És a siklónak fullánkja öli meg őt, Hogy ne lássa a folyóvizeket, A tejjel és mézzel folyó patakokat. Amit másoktól szerzett, vissza kell adnia, Nem nyelheti el. Épp így az ő cserébe kapott vagyonát is, Hogy ne örvendezhessen annak.

Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, Házat rabolt, de nem építi meg azt. Mivel gyomra nem tudott betelni, Nem is mentheti meg semmi drágaságát. Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, Azért nem lesz tartós az ő jóléte.

Mikor teljes az ő bősége, Akkor is szükséget lát, És mindenféle nyomorúság támad reál. Mikor meg akarja tölteni a hasát, Rábocsátja haragjának tüzét, És azt önti rá ételegyanánt. Mikor vasból csinált fegyver elől fut, Acélból csinált íj veri át.

Ki húzza és az kijön a testéből, És ki villan az ő epéjéből. A rettegés támad felette, Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán. Fúvás nélkül való tűz emészti meg őt, Elpusztíttatik az is, ami sátrában megmaradt.

Megjelentik álnokságát az egek, És a föld ellene támad. Házának jövedelme eltűnik, Szétfoly az az ő haragjának napján. Ez a gonosz ember fizetése Istentől, És az ő beszédének jutalma a mindenhatótól.

Felelt pedig jobb és mondta, Jól hallgassátok meg az én beszédemet, És legyen ez a ti vigasztalásotok helyett. Szenvedjetek el engem, amíg szólok, Aztán gúnyoljátok ki beszédemet. Avagy én embernek panaszszolkodom-i, Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Tekintsetek rám, és álmélkodjatok el, És tegyétek kezeteket szátokra. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, És reszketés fogja el testemet. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, Vénséget érnek, sőt, még meg is gyarapodnak?

Az ő magvuk előttük nő fel ővelük, És az ő sarjadékuk szemeik előtt. Házuk békességes a félelemtől, És az Isten veszélye nincsen ő rajtuk. Bikája folyat és nem terméketlen, Tehene megellik, és el nem vettél.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, És ugrándoznak az ő magzataik. Dobot és hárfát ragadnak, És örvendeznek a síp zengésének. Felétben töltik el napjaikat, És egy pillanat alatt szállnak alá a sírba.

Noha azt mondják Istennek, Távozzál el tőlünk, Mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk. Micsoda a mindenható, hogy tiszteljük őt, És mit nyerünk vele, ha esedezzünk előtte? Mindaz által az ő javuk nincsen hatalmukban, Azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem.

Hányszor aluszik el a gonoszok szövét neke, És jő rájuk az ő veszedelmük, Hányszor osztogatja részüket haragjában. Olyanok lesznek, mint a pozdória a szél előtt, És mint a folyva, amelyet forgó szél ragad el. Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését.

Megfizet neki, hogy megérzi majd. Maga látja meg a maga veszedelmét, És a minden ható haragjából iszik. Mert mi gondja van neki házanépére halála után, Ha az ő hónapjainak száma letelt?

Ki tanítja Istent bölcsességre, Hisz ő itéli meg a magasságban levőket is. Ez meghal az ő teljes boldogságában, Egészen megelégedetten és nyugodtan. Fejő edényei tejjel vannak tele, Csontjainak velője nedvességtől árad.

Ama az elkeseredett lélekkel hal meg, Mert nem élhetett a jóval. Együtt feküsznek a porban és féreg lepi őket. Íme, jól tudom, a ti gondolataitokat És a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem.

Mert ezt mondjátok, Hol van a ma főembernek háza? Hol van a gonoszok lakozásának sátora? Avagy nem kérdeztétek él meg azokat, Akik sokat utaznak, és jeleiket nem ismeritek él?

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, A haragnak napján kiszabadul. Kicsoda veti szemére az ő útját, És amit cselekedett, kicsoda fizet meg neki azért. Még ha sírba vitetik is ki, a sírdom felett is él.

Édesek lesznek neki a sírnak hantyai, És maga után vonz minden embert, Amint számtalanok mentek el előtte. Hogyan vigasztalnátok hát engem, hiába valósággal? Feleselésetek, igazságtalanság marad.

Ámen!

[Szignál]
Következik Németh Sándor napjüzenete.

[Németh Sándor]
Azt mondja Galatákhoz itt levélben, Állj meg abban a szabadságban, amelyre elhívott tégedet Jézus Pisztus. Érzd meg, hogy a keresztély életben nem tud sikeres lenni, Ha nem szerzed meg a szabadságodat, és nem őrzöd meg a szabadságodat. A szabadságban való megálláshoz azt jelenti, Hogy megőrizzük azt a szabadságot, amire bennünket a názeti Jézus Pisztus megszabadított.

Pál úgy folytatja, és ne kötelezétek el magatokat a szolgaság igályával. Ne legyetek újra bűnekarapszolgái, ne legyetek újra démonokkal kapcsolatokba, Ne engedjétek meg azt, hogy démonizálódjatok. Ne adjatok lehetőséget annak, hogy tisztáltalan, gonosz szelemek költözenek belétek.

Miért nem? Mert egyszerűen nem fogtok tudni eredményes, sikeres keresztély életet élni. Sőt, nem csak ez lesz az eredménye, hanem ennél sokkal súlyosabb következménye is lehet meg, Hogyha a keresztények nem vigyáznak arra, hogy a szabadságban meg kell állni.

A szabadság újraismétlen, az feladat, cél, Istenek az ajándéka. De ahhoz, hogy az Istennek ezt az ajándékot átadja, együtt kell működnöd Istennel. Feltételei vannak, hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy a szabadság valóságos legyen az életünkben.

Utána pedig a szentlélekben meg kell maradnod. Ezért mondja Pálapostól, ahol az Úrnak a szelleme van, ott a szabadság, a személyiségünket, a képességeinket, szellemi, lelki, fizikai képességünket, állapotunkat, szabadságban a szent szellem tudja föntartani. Az Istenek a szelleme az a milliő, amibe teremtett bennünket Isten.

Nem valami specialitást adott Isten pünköskor, hanem azt a normális ajándékát adta meg Isten az embernek, amit eredendően is tervezett az embernek, hogy ember ebben az atmoszférában éljél. A Földön mennyi klimában, mennyi atmoszférában, a szentlélekben, a kenetében éljél, mert a Földön csak ebben a kenetben tudod megőrizni a szabadságodat. Ebben tudsz élni, ebben tudsz kibontakozni, ebben tudod megtalálni azt, amire téged elhívott, és ebben tudod elérni azt a célt, amit a teremtőd és a megvártód kijelölt számodra.

Pál Apostol mindig vigyázott arra, hogy el ne veszítse soha a szabadságát. Ezért mondja az egykorintus belékezít levél, tizedik fejezetében, szolgálat itt közbe is. Tehát látjátok, hogy azok istennek a nagy embereire is vonatkozik a szabadság megtartásának a felelőssége, feladata, akikről az a képünk, hogy nekik könnyű volt, mert őket Isten nagyon megérintette, megszabadította, de ugyanúgy megvolt Pál Apostol természetében a bukásnak az esélye, lehetősége, mint a te életedben.

De miért nem bukott meg Pál Apostol? Miért nem lett belőle bukott vezető, bukott keresztény, bukott szolgáló testvér, ahogy szokták mondani a keresztények? Na miért?

Kíváncsi vagy a válaszra, a kérdésre? Akkor nézzük meg az egykorintus belékezít levél, tizedik verszakát. Minden szabad nékem, de nem minden használ.

Minden szabad nekem, de nem minden épít. Tehát az első, a szabadságodat felelősséggel használt fel. A szabadság nem azt jelenti, hogy mindent megteheted.

Igen, az akaratomban ez a képesség megvan, hogy bármit megtehetek. De figyeld meg, hogy mi a szabadságnak kapcsolatos a felelősség. Vizsgálnod kell, hogy mi használ neked, és vizsgálnod kell neked azt is, hogy mi épít tégedet.

Mi az, ami kibontakoztat, mi az, aki hozzásegít a céljaidra. Tehát semmiféleképpen nem az érzetek, nem a vágyak és nem a kívánságok vezetik a szabadságban való élést. Hanem a felelősség, az Isten félelem, az Istenek az ismerete, ami vezeti a szabadságnak a használatát, és irányítja a szabadságunknak a használatát.

Mert ki a szabad ember? Erre a válasza Salomonnak. Salomonnak, akkor, amikor még rendben volt.

Aztán később ő maga is megsértette ezt a nagy törvényt. Hogy az a szabad ember, akinek hatalma van a saját lelke felett. Mondjuk közösen, az a szabad ember, akinek hatalma van a saját lelke felett.

Hosszú ideig Salomon ezt gyakorolta. Aztán időskorában ezt elveszítette. Ez is ok a tanulságra, hogy vigyázzunk, amíg a földi életben élünk, senki nem mondhatja el, hogy már nem bukhat meg.

Mindenki megbukhat. Ha felelőklenül él a szabadságával. Ha átadja magát a vágyainak, romlott kívánságainak, és ezt kezdi el követni.

Példabeszédek 25 következőt tartalmazza. Dicsőség Istennek, hogy Salomon ezt tehát akkor jegyezte le, amikor még jó formába volt. 25.

fejezet, 28. verszaka. Következőt tartalmazza.

Mint megromlott, és kerítés, vagy városfalat kell elképzelni, fal nélküli város az olyan férfi, akinek nincsen birodalma vagy hatalma az ő lelkén. Tehát azt mondja itt Salomon, hogy az az ember, aki nem tud uralkodni a saját lelke fölött, az hasonlít ahhoz a városhoz, akinek a falait, ugye régen fallal vették körül a városokat, ezzel védelmezték az ellenséggel szemben a várost, az épületeket is, és a polgárokat is. Jött az ellenség, osromolni a várost.

Mi volt az első feladata az ellenségnek? A falnak a lerombolása. Mindig ez volt az első feladata.

És ha lerombolta a falat, akkor már is elveszítette a városnak a polgársága a város fölötti kontrollt. Ezen az egyik legfontosabb dolog volt a városfalnak a védelme. Látjuk ezt az Egrí Várban és más történelmi eseményekből is, ezt tanulhattuk és láthattuk, hogy a város védelmében a falnak a megőrzése, a falnak a megerősítése abban az esetben a rombolás és pusztulás érte.

Mindig mentek utána, ha egy ágyulövedék becsapódott a várfalba, utána éjjel próbálták helyrehozni azokat a kárakat, hogy ne törjön be az ellenség, ne legyen egy rése az ellenségnek, hogy behatolhasson a városba. Azt mondja Salomon, ilyen az ember is. Ha uralkodik a lelke fölött, akkor megvan a fala, rendelkezik önmagával, szabad ember.

De ha elveszíti az uralmát a lelke fölött, akkor az ellenség számára megvan a rés, betudhatolni, rombolást tudja és a pusztítást tudja elvégezni az ilyen ember életébe. Hatalmas nagy tanulságokat közvetít a történelem. Olyan embereket ismerünk a világtörténelemből, akik tényleg világokat hódítottak meg.

Például Nagy Sándor. De pontosan a Nagy Sándor erre a legjobb példa. Az egész világot, akkori világot meghódította.

De egy területen kudarcot szenvedett. A saját lelke fölött nem tudott uralkodni. És igazából a tragédiának a fő oka a saját maga természete szenvedélyeből lett.

Ugyanezt el lehet mondani Julius Cézáról, a többiekről is, mint el lehet mondani, hogy érzd meg, hogyha nem szerzed meg a saját magad lelke fölötti uralmat, hatalmat, nem fogsz sikeres ember lenni.

[Szignál]
A karizmatikus klasszikus irodalom legjobbából hangos könyv.

[Sárosi Renáta]
Amerikai szolgáló és történész Carl Brunbeck visszaemlékezéseiben arról ír, amikor Wigless Verse összeévetelén vett részt, és ezt a dalt énekelték. Ott lenni az összeévetelén, együtt énekelni az Igen Istennel Telve című dícséretet, és a szememmel látni Isten csodatevő ereinek munkáját. Igazán felejthetetlen élmény volt.

De a legemlékezetesebb Wigless Verse dal mégis a csak hígy. Ezt a már önmagában is erőteljes dalt, melyet Paul Ruther evangélista írt, egy éjjel, amikor egy beteg kisgyermeket szállított haza, Wigless Verse olyan lelkesedéssel harsogta, hogy egy bajnoki forduló kritikus pillanatában lelkesen kiabáló szurkuló csapatot is zavarba ejthetett volna. Csak hígy, csak hígy, minden lehetséges, csak hígy.

Ruther minden bizonyal elmosolyodott, ha valaha is hallotta a zömök alacsony prédikátort, amint összetévezhetetlen york síri akcentusában lehetséges helyett löhetségöst énekelt. Azt is mondják, hogy tipikus Wigless Verse-i módon betűzt el a szöveget a hallgatóságnak. Lö-he-tsé-gös.

Aztán felszólította az embereket, hogy a szövegből csináljanak személyes megvallást. Uram hiszek, uram hiszek, minden lehetséges, uram hiszek. Egy megtért bokszoló megírta, ez a volt vízvezeték szerelő pedig teljesen a magáévá tette ezt a dalt.

Wigless Verse temetésén a gyászolók ezt énekelték el emlékére. Az Isten igéjéből jövő hatalommal felfegyverkezve, fékezhetetlen hittel, az ige felkent és különleges átadási módjával, valamint hitépítő dalok támogatásával szolgál Smith's Wigless Verse a világ minden táján. De prédikálása soha nem volt öncélú.

Soha nem fordult elő, hogy a prédikáció után egy ádással útjukra bocsátotta volna a hívőket. A hit apostola mindig csodákat és jeleket várt, nem kevesebb hittel, mint az első egyház hívői. A hit az az elszántság, amely örvendezik amiatt, hogy Isten nem másítja meg a szavát, dörögte Wigless Verse.

A hit nem izgatottság, nem az érzelmek felkorbácsolása. Szilárd bizodalom abban, hogy Isten komolyan gondolja azt, amit mond, mi pedig az ő beszéde alapján cselekszünk. Akik kézrátételért jöttek hozzá, tudták, hogy a prédikátor nehéz csövek és csavarkulcsok használatától kérges keze, nem valami finoman fogja őket megérinteni.

Ha részt vettek már ilyen összejövetelen, nem érte őket váratlanul a nyers kérdés. Na, mi van? Vagyis, hogy mi a problémád?

Ha válaszadó a gyomrára panaszkodott, nem volt szokatlan dolog Wigless Verse-től, hogy behúzott egyet arra a részre, ahol a fájdalom volt, miközben imádkozott és kiűzte a démont. Azt mondják, nem egy ember mondott le arról, hogy az igazi problémáját felfedje Wigless Verse előtt, attól való félelmében, hogy lesújt a sajgó testrészre vagy területre. Wigless Verse saját bevallása szerint azért alkalmazta ezt a szokatlan kezelési módot, mert haragudott az ördögre, és ilyenkor az ördögöt ütötte.

Az emberek pedig, történetesen, pont az ütés útjába kerültek. Ernest S. Williams, aki Philadelphia-ban volt pásztor az 1920-as években, majd később az Isten gyülekezetei főfelügyelője lett, elmondta, hogy egyszer elvitte a New Yorki Glad Tidings Tabernacle-be az előjárókat, hogy meghallgassák Wigless Verse prédikációját.

Bár korábban azt tervezték, hogy meghívják Philadelphia-ba, a vének meggondolták magukat, mikor meglátták, milyen durván bánik a betegekkel. Egy másik Glad Tidingsbeli összejövet erről mesélik, hogy szokásos stílusában Wigless Verse oda csapott egy ír bevándorlónőnek, aki gyógyulásért kért imádt. A nő gyorsan reagált, és ökörbe szorított kezét fölemelve ezt kiaválta.

A teremtésit, ha harc, hát legyen harc! Szerencsére higgadt embereknek sikerült közbelépniük, és a gyógyító szolgálat zavartalanul folytatódhatott.

[Szignál]
Best of Hit Rádió Válagatás spirituális műsorainkból Best of Hit Rádió Gera Zoltán élete, saját bevallása szerint 16 évesen kezdődött el, amikor letette az életét Istennek. Ekkor indult el a futballpályafutásra is. Hogy hogyan lehet kitörni a kiüresedett életből Isten szeretete által, elárulja Gera Zoltán, Ármin és Olivia műsorvezetőknek.

[Ármin]
Elsősorban, amikor a magyar focira gondol az ember, akkor eszébe jutnak a gyerekek, illetve gyakorlatilag mostanában a szerencsétlenség. Mi lehet annak az oka, hogy egyes gyerekek nagyon felévelő karrierrel kezdenek, aztán egyszer csak lezuhannak?

[Gera Zoltán]
Ennek nagyon sok összetevője van. Egy pályafutás nem egy évről szól, nem is kettőről, hanem húsz évről, huszonöt évről, hiszen nagyon korán kezdjük el a futballt. Valaki hat éves korában, valaki tíz éves korában, de általában ez a tizennégy éves kor alatt, ha valaki nem kezdi el, abban nem lő lesz komoly sportoló vagy futballista.

Az én szempontom az egészen különleges, hiszen én 16 éves koromban kezdtem el komolyan futballozni, hiszen előtte nagyon kacskaringos volt az életem, egyáltalán nem arra készültem, hogy én sportoló leszek. Elvitt, hát nem az élet, mert ez egy rossz kifejezés lenne, hanem nagyon sok minden olyan dolgba belekerültem, amiben nem kellett volna a megtérésem előtt, és az én életem 16 éves koromban kezdődött, tényleg valóban az ujjászületéskor, és onnantól kezdve kezdtem el arra gondolni, hogy én profi sportoló szeretnék lenni, tudtam, hogy a tehetségem meg van hozzá, de nem volt hozzá elég kitartás. Az előbb, amit kérdeztél, ez így kezdődik, hogy egy fiatal srácnak vannak céljai, van egy tehetsége, amit kapott, és amellett pedig nagyon komoly szorgalom kell ahhoz, hogy egy fiatal sportoló eléri azt a célt, amit kitűzött magára.

Szóval Angliában van egy ilyen mondás, hogy körülbelül 90% a szorgalom és 10% a tehetség. Arról nagyon sokszor volt szó, hogy a tehetséget nagyon fölmagasztalják Magyarországon, ez egy alap dolog, de nagyon-nagyon sokan elfelejtik azt, hogy a tehetség önmagában nem jelent semmit, mert hogyha nincs hozzá szorgalom vagy kitartás, akkor a tehetség elfog veszni.

[Ármin]
Annyi még, hogy én úgy tudom, hogy te azért már kisebb korodban talán elkezdtél focizni, vagy megismerkedtél, és ha jól emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy apud nagyon szorosan fogott. Nem voltál egy pályán nézett az ablakból, és hogyha nem rúgtál meg egy golt, akkor viszont volt nebulas. Ez tényleg így történt?

[Gera Zoltán]
Igen, apukám nagyon komolyan vette azt, hogy mindent jól csináljak, és emlékszem arra, hogy folyamatosan nyújtott, hogy ne csak a jobb lábmat használjam, hanem a bal lábamat is. Ebből a szempontból nagyon ott volt mögöttem, és folyamatosan kritizált, folyamatosan mondta, hogy mit hogy kellene csinálni. Ő nagyon tehetséges volt, édesapám talán tehetségesebb, mint én, de ő elherdálta a tehetségét, ahogy én is majdnem, de hát közbe szólt az úr, és emiatt volt az, hogy én igazából futbalista lettem.

[Ármin]
Igen, na most mik voltak, vagy kik voltak azok az emberek, akik lehúztak, akik gátolták a karrieredet, és mit csináltál te közbe?

[Gera Zoltán]
Hát az én életem körülbelül 12 éves koromban csúszhatott félre. Szerintem mindenképpen benne volt az, hogy a szüleim elváltak, az egy nagy törés volt számomra, hiszen nem lenértettem, hogy mi történik, és tényleg onnantól kezdve nagyon-nagyon lázadó lettem, kipróbáltam nagyon sok mindent, cigarettát, az ivászatot, a játék termezéstől kezdve, tényleg mindent, verekedésekbe voltunk benne, nagyon-nagyon mélyre süllyedtem, és meg kell mondanom őszintén, hogyha nem voltak mellettem barátok, akikkel csináltam volna, akkor csináltam egyedül a balhét, szóval nem nagyon tudtam megnyugodni, de viszont voltak olyan időszakaim, amikor tudtam, hogy ezek a dolgok, amiket csinálok, ez nagyon rossz, és szerettem volna ezeket abba hagyni, de ez körülbelül egy pár órán keresztül tartott, ez olyan, este eldöntöttem, hogy jó, többet nem csinálom ezeket a dolgokat, eldobtam a cigarettától kezdve minden olyan dolgot, amit éreztem, hogy rossz, és másnap délben már kerestem, hogy hol van, hogy miért csináltam ezt, szóval tudtam azt, hogy ezek a dolgok rossz dolgok, és az életem tönkre fog menni, és nem fog semmit elérni az életbe, hogyha ezt folytatom, de nem volt meg számomra az az áttörés, nem volt meg az a cél, ami miatt igazából fel tudtam volna ezt adni, és amikor 16 éves voltam, vagyis lettem, akkor édesapám elvitt a gyűlökezetbe, a gyűlibe, és mondta, hogy én már nem segíthetek rajtad, nem bírok rajtad segíteni, bármit csinálok, egyszerűen az életed olyan pályán van, ami nagyon rossz felé fog vezetni, már akkor is vezetett, és elmentem a gyűlökezetbe, de persze nem akartam, mert én úgy gondoltam, hogy én egy jó gyerek vagyok, nekem ilyenre nincs szükségem, de amikor beléptem a gyűlökezetbe, akkor nagyon meglepődtem, mert az én képem az volt, hogy bemegyünk a templomba, és akkor ott csömbbe vagyunk, de ahogy beléptem a gyűlökezetbe, már ment a dicséret, akkor nagyon megdöbbentem, hogy az emberek milyen szívből énekelnek, és annyira megdöbbentett, hogy azonnal éreztem, hogy ez az a hely, ahol én jól érzem magam, és az első érintés, amit kaptam a gyűlökezetben, az dicséret alatt volt ugyanígy, hogy egyszer csak elkezdtem sírni, és csak annyit mondtam, hogy bocsáss meg Uram, hogy ilyen életet éltem, ilyen ember voltam, és azt vettem észre, hogy következő nap elindultam, hogy csináltam volna újra a rossz dolgokat, de egy utálat és egy gyűlölet alakult ki bennem a cigi után, az alkohol után, a játéktermezések után, és mindezekkel a dolgokkal szembe, és ez engem megdöbbentett, hogy hogy van az, hogy eddig nem tudtam ezek nélkül létezni, és most egy utálat van bennem ezekkel szembe, és ez volt az igazán áttörés, az átütő erő, ami a megtérésemet tényleg olyan magasra vitte, hogy onnantól kezdve nem volt számomra visszaút.

[Olívia]
Ebben az időszakban, amikor lázadtál, akkor igazából volt neked olyan pont, vagy olyan pillanat, amikor tudtad, hogy ebből már nincs visszaút, tehát a saját akaraterődből már nem tudsz újra fölállni, és abbahagyni mindent, tehát a szípúzást alá közben mindent, amit csináltál, hogy ezt önerőből abbahagyd, tehát erre volt ilyen pillanatod, mikor tudtad, hogy most már nem tudsz visszafordulni.

[Gera Zoltán]
Igen, voltak ilyen időszakok, ahogy az előbb említettem, többször meg akartam változni, bennem volt ez az elhatározás, tudtam, hogy rosszat csinálok, de nem tudtam a saját erőmből kimászni, annyira mélyen voltam már ebben a dolgokban benne, és én a futballról is lemondtam, körülbelül 14-15 éves koromban elmentem egy-két foci meccsre, és hát láttam a mérkőzést, és mondtam, hogy hát én ezeknél sokkal jobb vagyok, de hogy neked már késő, hogy neked innen már nincs visszaút, te már elherdáltad a talenton, a tehetségeled beled már soha nem lesz semmi. És a megtérés az is egy új reménységet adott számúra, hogy 16 éves voltam, körülbelül 30 kiló, nagyon vékony voltam, nagyon lesobányoltam, nagyon gyenge voltam, de akkor is a megtérés egy olyan reménységet adott belém, hogy 16 éves vagyok, de még nem késtem le arról, hogy futballista legyek, és onnantól kezdve elhatároztam, természetesen úgy, hogy az úr eléletettem, és mondtam, hogy uram életed, dicsőségedre akarok futballozni, és hogyha vagyis magas szinten akarok játszani, és el akarom mondani az embereknek, hogy mi történt velem. És tényleg az úr mindenben támogatott, mindig támasztott olyan embereket mellém, akik segítettek azon, hogy a következő lépcső fokra föl tudjak lépni. Úgyhogy tényleg egy ilyen mesebeli fölemelkedés volt a megtérésem, meg a futballpályafutásom.

Úgyhogy így visszagondolva sokszor úgy érzem, hogy hát azok a lépcsőfokokat, ha nem tudtam volna meglépni, akkor nem biztos, hogy eljutottam volna erre a szintre.

[Ármin]
Egyébként én azt hallottam, hogy téged magában a fociban is egy keresztény férfi vezetett vissza. Nélküled vissza tudtál volna így menni? Tehát bemész a csapatba, és itt vagyok újra fiúk, vagy pedig azt mondták volna, hogy nem, te már tényleg végeztél, kellett a támogatás.

[Gera Zoltán]
Én amikor visszakerültem a csapatba, ahol előtte játszottam, még jóval a rosszabb időszakom előtt, ez kb. 11-12 éves koromba lehetett, akkor ahhoz a csapathoz mentem vissza, mert megtudták azt, hogy megváltoztam persze közben. Terénktek a hírek, hogy milyen életet élek, de a megtérésem után, pár hónappal, egy volt csapattársam odajött, és azt mondta, hogy hallották, hogy megváltoztam, hogy rendes gyerek vagyok, és nincsekedven visszajönni futballozni.

És ez számomra egy óriási hír volt, hiszen kerestem az alkalmatot, hogy hogyan lehetne újra a csapathoz menni, és odajött egy volt csapattársam, és mondta, hogy az edzővel, meg minden játékostársakkal hallották, hogy megváltoztam, és visszaittak a csapathoz, és ez számomra egy nagyon nagy lépés volt, és tényleg nagyon nehezen indult, ahogy az előbb mondtam, kb. 30 kg lehettem, és locsolni kellett a lábaimat, mert annyira fájtak a csontjaim a futástól, meg a terheléstől, nem nagyon bírták a terhelést, és így alakult az első 2-3 évem a pályafutásomban.

[Ármin]
Mennyi idő volt egyébként, amire úgy sikerült visszaszoknod a tempóba? Azért már 11-12 éves korban kis pálya van, és akkor te meg visszamész 16 évesen, ugye annyi voltál, és akkor ez meg már a nagy pályára megy, ami hát háromszor, négyszer akkora megy a időkor.

[Gera Zoltán]
Kb. kellett egy másfél év, amíg holnápotba kerüljek, hogy végig tudjak játszani egy meccset, de aztán az volt a jó benne, hogy lépésről lépésre haladtam, nem egyből. Ez egy ötödosztályú csapat volt, amatőr csapat, és onnan felkerültem a fennőtt csapathoz, aztán a másodosztályú Pécshez, és így folyamatosan haladta a pályafutásom, és a terhelést is úgy kaptam, voltak nagyon jó edzők, akik ezt észrevették intelligensen, hogy nem lehet úgy terhelni engem, mint egy más gyereket, vagy egy játékost, és azért voltak olyan visszaesések, amikor komoly két-három hónapra lerobbantam, nem bírta a testem a terhelést, de így igazából olyan 24-25 éves koromban értem el azt a szintet fizikálisan, amire azt mondom, hogy most olyan állapotban vagyok, mint egy sportoló, mint egy futbalista.

[Olívia]
És szellemileg, tehát oké, hogy fizikailag sokáig tartott a felépülésed, de a megtérésed pontjától tulajdonképpen teljesen megváltoztál, és nem tért el vissza soha többet ezekhez a drogokhoz, meg hasonló jelvezetekhez.

[Gera Zoltán]
Igen, volt, úgy történt az egész, hogy a megtérésem után még egy hétig, vagy talán két hétig még visszajártam a régi cimborákhoz, és aztán volt egy szünet, amíg nem jártam a többiekhez, szerintem lehetett egy hét, vagy talán kettő is, csak utána újra elindultam. De közben akkor nem csináltam semmi butaságot, vagy olyan dolgot, amit nem kellett volna, és visszamentem a többiek közé a játékterembe, és leültem kint a játékterem előtt. És arra gondoltam, hogy mit keresek itt.

És akkor fölálltam, és elmentem úgy, hogy senkinek egy szót nem szóltam, mert akkor fölismertem, hogy ha továbbra is velük leszek, akkor soha nem fogok megváltozni. És akkor nem szóltam hozzájuk egy szót, se fölálltam, és ott hagytam őket, és azóta se nagyon láttak.

[Szignál]
Az első lépés, hogy felismerjük mi az, ami rombolja, és mi az, ami építi az életünket. A következő lépés pedig, hogy felvállaljuk a keresztény életvitelt, szívből teljesítsünk, és fejlődjünk. Gera Zoltánt hallhatjátok a következő percekben.

[Olívia]
Folytatjuk a beszélgetést, vennékünk Gera Zoltán. Miután megtértél, és igazi keresztény vált belőled, hogyan tudtad megállni, hogy egyáltalán semmi csajozásban, meg bulizásban nem mentél bele, hanem tényleg erősen álltál az úrban, miközben mellette a csapattársaid meg ugyanúgy buliztak, meg gondolom hívtak is egy csomó helyre. Tehát azért ez nehéz nemet mondani sokszor, meg gondolom ők is beszéltek mögött, tehát ez így, hogy tudtad ezt megállni?

[Gera Zoltán]
A legfontosabb az volt, hogy fölismertem, hogy ezek a dolgok nem jók, és nem értem vannak ezek a dolgok, hanem ellenem. Például az, hogy ha bulizni járok, akkor az engem nem épít, hanem rombol, mert tudtam azt, hogy már ilyet csináltam, és ha újra csinálnám, akkor nem lenne belőlem senki. És az nagyon rossz irányba vinne.

A lányokkal kapcsolatban pedig az is egy rossz dolog, hogyha az ember olyan kapcsolatokba megy bele, amiben nem kellene, és egyszerűen tudtam azt, hogy a parázlság nem jó, és nem jó, hogyha én idő előtt úgymond csajozok, hanem de ezt a csapattársanak elmondtam. Elmondtam, hogy keresztény vagyok, elmondtam azt, hogy én nem csajozok, nem járok bulizni, és ezt megértették. Volt, aki csúfolt, volt, aki azt mondta, hogy nem vagyok normális, de így összességében szerintem a legfontosabb az, hogy egy fiatal fölvállalja azt, hogy keresztény.

Fölvállja az értékrendeket, ami az életében van, azt mondja, hogy én nem csajozok, én nem bulizok, és elmondom, hogy miért nem. És az intelligensebb része ezt megérti, aki nem, az igazából nem foglalkozom vele. Szóval ezzel soha nem volt problémám.

Persze voltak egy-kéten a csúfoló beszéd, hogy csúfoltak, hogy nem tudok élni, ez az élet, de ezzel együtt kell élni, ezeket föl kell vállalni, és így hosszú távon, ha az ember olyan példát mutat, ami jó, akkor akinek meg kell térni, az megtér mellette, akinek meg nem, az nem fogja elfogadni. Szóval ez ilyen.

[Ármin]
Egyébként érdekes, hogy ezt mondod, mert szerintem egyébként olyan ez a dolog, hogy egy idő után mindenki ha nem is ért vele egyet, de elfogadja a környezetben. Egy-két év kell ahhoz, hogy egy-egy ember felfogja, hogy akkor most neked ez az értékrend. Neked is volt olyan, aki először csúfolt, utána pedig aztán azt mondta, hogy jó, ez becsülöm.

[Gera Zoltán]
Persze voltak olyanok, akik az elén furcsa néztek rám, de így hogyha volt egy négy szemközti beszélgetésünk, és rákérdezett, akkor elmondtam neki őszintén, hogy mit érzek, hogy miért élek így, és hogyha te keresztény lennél, akkor te is ugyanígy élnél, és volt, aki megértette. Volt, aki nem, de igazából nagyon sok olyan gyerek volt, meg úgymond barátom közelén, nagyon ellenségesek voltak, de hogy látták, hogy viselkedek, ahogy élek, ahogy rendezem az életemet, meg a dolgaimat, az megváltozott, és azt mondta, hogy igen, ezt becsülöm benned, szeretnék én is ilyen lenni, úgyhogy ezek jó bizonságok. Meg a másik dolog, hogyha ha valaki tudja rólatok, hogy keresztények vagytok, és ők egy kontroll fölöttetek, hogyha esetleg valami olyan dolgot csinálsz, vagy olyat mondasz, indulatosabb vagyok, vagy valami, akkor ezt észreveszik, és ők számon kérik, hogy te figyelj, te keresztény vagy, te ezt nem szoktad csinálni, és akkor ez egy jó, mert az emberen van egy kontroll, még világiak között is, úgyhogy ezek jó dolgok.

[Olívia]
És azoknak az embereknek, akik, mi például mind a kettőnk világi suliba járunk, keresztény családban születtünk bele, és azok, mert sokan vannak olyan fiatalok, akik úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy igazán őszinte tiszta szívből megtérjek, ahhoz nekem is bele kell mennem a bűnbe, nekem is el kell követnem azokat, hogy utána úgy, mint a tékozló fia, visszatérjek úgymond az atyához, és megtérjek tiszta szívemből, mert anélkül, hogy átélném a bűnt, anélkül nem tudok belőle megtérni.

De az ilyen embereknek, te mit mondanál, hogy miért érdemes tényleg tisztán megtartani magunkat és ellenállni, mert tényleg megéri?

[Gera Zoltán]
Így van, sokkal jobb az, hogyha az ember nem kerül be ilyen dolgokba, és tisztán tudja tartani magát egész életébe, ezt szerintem ez egy óriási erény, még akkor is, hogyha a világba azt mondják, hogy ez nem normális, azért én azt gondolom, hogy titkon az emberek, akik ezt meghallják, hogy valaki tisztán tartja magát egész életébe, az nagyon elcsodálkozik, és nagyon azt mondja, hogy hát igen, ennek az embernek van valami komoly értéke, és ha nem is mondják ki, de így belőle gondolkodnak, azért ezt megcsinálni, azért biztos, hogy valami kell, hogy egy fiatal tényleg mindenhonnan jön a kísértés. Olyan világot élünk, hogy ti fiataloknak sokkal-sokkal nehezebb dolgotok van, mint a mi korunkban, vagy az idősebbek, mert tényleg mindenhonnan jön a kísértés, és ebbe a szennyes világban meg tudjátok magatokat tisztán tartani, ezt szerintem ez egy óriási erény, és lehet mondani, hogy ez egy unikum a világban, amikor látom kereszténysportok is így beszélnek, hogy soha nem, hogy szűz és huszonnyolc éves, vagy ilyesmi, hogy a házasság előtt nem lesz kapcsolatuk, akkor erre az emberek nagyon felkapják a fejüket, és nagyon azt mondják, hogy hú, hát én utána nézek az ember után, hogy mi a titka, mert ez egy titok, hogy az ember ezt tisztán meg tudja tartani magát, ez szerintem óriási erény.

[Ármin]
Angliában is egyébként te tudtál bizonyságot tenni embereknek? Gondolom nyilvánvaló volt ott is, azért ott is megvan ez a star kultusz, de ott is úgy gondoltak rád, mint igen, egy igazi tiszta keresztény emberre?

[Gera Zoltán]
Az én történetem elég nyilvánvaló, mert ahova megyek, mindenhol meg tudják, hogy keresztény vagyok, mert az jó, mert előz a híred. Az az első, hogy elmondom a történetemet, hogy milyen életet éltem, és megtértem keresztény vagyok, úgyhogy nagyon sokan kérdezősködtek efelől, és ez egy jó alap egy beszélgetéshez, amikor kérdezgetnek a múltamról, hogy hogyan változtam meg, úgyhogy Angliában sokkal nagyobb tisztelet tövezi a keresztényeket, mint Magyarországon. Ott nem néznek olyan furcsán rám, mint itt Magyarországon, hogy a gyűlökezetbe járok.

Ott teljesen, természetesen elfogadják, hogy tudják, hogy újjelszületett keresztény vagyok. Csapattársaim is mindenhol tudták, nem csúfoltak, a legtöbbje, ezért volt egy-kettő olyan, aki furcsán nézett rám. De egy összeségében azt mondom, hogy Angliában nagyobb tiszteletet kaptam a hitem miatt, a megtérésem miatt, mert azt azért el kell mondanom, hogy szerintem Angliában jobban megtisztelik, jobban tisztelik az értékeket, mint Magyarországon.

Például Magyarországon a fiatalok, ha elértem egy szintet a futballba, akkor azt mondják, hát szerencsével volt, vagy olyan kapcsolatai, vagy ilyen tehetséges. Angliában jobban utána néznek annak, hogy valaki fölépítette egy pályafutás, vagy egy karriert. Akkor nem azt mondják, hogy nem azt az állapot nézik, amiben benne van, hanem tudják, hogy mi van e mögött, és hogy hogy került ide.

Szóval ebből a szempontból szerintem nagy a különbség.

[Ármin]
Te egyébként rendszeresen rácáfolsz arra, hogy a futball az a fiatalok sportja. Én amikor fifázok, mindig azt nézem, hogy 26 évesnél idősebb embert semmiképp se veszek. De te visszajössz Magyarországra, és most pedig megválasztanak az NBA legjobb rabdarúgójának.

Amikor visszajöttél, akkor milyenek voltak az elvárások? Gondolták, hogy jó, levezeti, már nyugdíj előtt áll, hat foci izgasson. Miket vártak az emberek tőled?

[Gera Zoltán]
Pontosan ezt, amit mondtál, hogy azt gondolták, hogy nekem végem van, hogy eljövök levezetni, akarok még talán egy kis pénzt keresni, vagy ilyesmi. Olyan őszinte, jóindulatú megnyilvánulással nem nagyon találkoztam. Mindenki azt kérdezte, hogy hogy van a térded?

Ilyen ferde mosolja, hogy de hát biztos, hogy látszott a fejükön, hogy aggódnak, vagy valami gyanakvás benne volt, hogy most én mit keresek? Miért akartam hazajönni Magyarországra? De aki ismer, és akinek van érték, azt tudja, hogy én felépítettem valamit a pályán utásom során, és ezt egy év alatt le tudtam volna rombolni.

Hazajövök Magyarországba, és elveget állok, el vagyok itt, de nekem az volt a célom, hogy továbbra is kiemelkedve játsszak, nem érzem magam öregnek, nem úgy viselkedek, mint egy 36 éves, hanem úgy, mint egy 25 éves. Ma is le akarom futni a fiatalabbakat, többet akarok dolgozni, mint ők, a konditerembe, vagy az edzőpályán. Úgyhogy ezek a motivációk benne vannak a fejembe, és két dolog van, ami a pályán tart engem, az, hogy fizikálisan bírom-e, és hogy motivált vagyok-e.

Ha az egyiket elveszítem, akkor nincs értelme futbalozni, mert nem ügyetlenül mondja a Biblia, hogy mindent, amit teszünk szívből, szívből tegyünk, és hogyha nem szívből futbalozok, nem szívből csinálom, amit csinálok, akkor az meglátszik. De hogyha az ember ezt szívből teszi, akkor ezt meglátják az emberek az emberen is, azt mondják, hogy valamiért jól csinálja, és látják azt, hogy tényleg jó értelemben fanatikus vagyok, hogy mindent megcsinálok, amit 10 éve is megcsináltam. Szerintem ennek van értelme.

[Olívia]
És most mi áll előtted? Mi a célod?

[Gera Zoltán]
Következő szezonra az a célom, hogy jobban teljesítsek, mint amilyet nyújtottam ebben a szezonban. Szeretnék fejlődni mindent. Én azt mondják, hogy az ember ennyi idős korban nem tud gyorsulni, de az a célom, hogy gyorsabb legyek, az a célom, hogy erősebb legyek, többet tudjak futni, úgyhogy ha nincs cél, akkor csak vegetálás van.

És hogy az ember nem olyan cél, tűz ki maga előtt, amit el tud kérni, az nem olyan jó cél. De hogyha olyan célt tűzünk ki, amit a saját erőmből nem tudunk elérni, és azt elérjük, akkor az egy nagyszerű dolog.

[Ármin]
Van konkrét példa a képet? Például most itt van a pirló, kispapa, ott ilyen szakába áldogál, és jól csinálja. Tehát az a durva, hogy nagyon jól focizik, hol ott mind ővel is ez az elvárás, hogy na jól van, menj már, tehát, hogy jó leszel ott, majd a pálya mellett is.

Vannak ilyen példaképeid, akikre felnézel?

[Gera Zoltán]
Hát ő pönt nem sétál, a pirló, 35 éves, ha jól tudom, és néztem a BM-et, akkor is ő futott a legtöbbet, de ebből a szempontból, amit említesz, igen, vannak ilyen játékosok, köztük a pirló, akiket figyelek, hogy ennyi idős korukban még mindig jól játszanak, és vezéredjén is kell egyébként. Igen, és hát én is ilyen szeretnék lenni minél tovább, szeretnék magas szinte játszani, de vannak ilyen jó példák. De úgy játékos példaképem úgy nincsen.

Figyelem a játékosokat, figyelem a jó futbalistákat, akik az életükkel, a pályafutásukkal, játékokkal kiemelkedőek, és jól teljesítenek. És hogyha látok egy 38-39 éves játékost, aki jól játszik, akkor azt mondom, hát azért még nekem is van időm, úgyhogy...

[Olívia]
És ha majd egyszer leszerelsz, akkor hogyan tovább?

[Gera Zoltán]
Igen, hát ha abbahagyom a futballt, akkor új életet kell kezdeni, hiszen ez hamarosan véget ér. Hát rajta vagyok a dolgon, képzem magam, az edzőit el fogom végezni, más dolgokat is szeretnék foglalkozni, de jelen pillanatban úgy vérök vele, hogyha abbahagyom a futballt, akkor a futballba szeretnék maradni, ott szeretném kamatoztatni a tapasztalatomat, amit szereztem. Úgyhogy az edzőséget ki fogom próbálni, az biztos, hogy ha az úr akar, és élünk, de amúgy más dolgok még annyira nem fogalmazódtak meg bennem.

[Ármin]
Hallottam egyébként, hogy téged a Fulham és a West Brom is non-stop hív vissza, mint edzőt. Melyik korosztályt vállalnád-e legszívesebben?

[Gera Zoltán]
Igen, felajánlották a West Bromnál egy éve mielőtt eljöttem, hogy maradhatok ott edzőnek. Elsősorban persze az utánpotlásra gondoltak, de ha kimennék Angliába edzőnek, akkor nem ifjú csapathoz mennék, hanem felnőtt csapathoz. Tehát nyilván ahhoz előtte le kell valamit tenni az asztalra Magyarországon vagy máshol, de ha Angliába mennék, akkor nem ifjú csapatba mennék, hanem felnőtt csapathoz mennék, mert annak lenne értelme.

[Ármin]
Egyébként te a Fradiban szeretnéd befejezni a pályafutás, tehát ez a cél, hogy otthon? Hát a Milánban még elmennék, levezetni.

[Gera Zoltán]
Jó, jó, jó cél egyébként. Igen. Igen, reálisan nézzük a dolgot, akkor a Fradiból fogok visszavonulni.

Titkon azért vannak mindig álmaim, hogy mi lenne, ha esetleg észrevenne még egy külföldi csapat. De hát ezek is célok, hogy ha azt mondják, hogy játékos megfinők nézik a mérkőzést, akkor felejtem hirtelen, hogy harmincsatt vagyok és valószínűleg nem igazolnánk le. Hát ez félig vicc, félig komoly, de a Fradiból fogok visszavonulni, úgy tűnik.

[Szignál]
Angliából hazatérve Gera Zoltán megpróbálta a hazai életbe is beültetni azt a pozitív mentalitást, amit kint kapott. A segítőkészség pozitív hozzáállás és a helyes szemlélet magával ragadja az embert és felemeli. Értékelnünk kell a jót, míg ha elvileg természetes is nekünk és helyén kell kezelnünk a sikert és a kudarcot is.

Gera Zoltán tanácsait és szemléletmódját ismerhetitek meg a következő percekben.

[Olívia]
Amikor hazajöttél Angliából, hát ugye most már régóta itthon vagy és azóta született kettő gyönyörű szép gyereked és azokból a tapasztalatokból, amiket Angliából hoztál, azokból mit tetszett így a gyerekeidnek?

[Gera Zoltán]
Nagyon sok olyan dolog van Angliában, ami nagyon-nagyon tetszett a számunkra. Az iskolában nagyon pozitívak voltak a gyerekekkel és tényleg azon volt a hangsúly az iskolában, hogy mi az, amit ők jól csinálnak és mi az, ami kedvük van és mi az, amit szeretnek csinálni és ezt folyamatosan erőltették és folyamatosan támogatták ebben, hogy sok olyan dolgot csináljanak, amit szeretnek és egyáltalán nem az volt a céljuk, hogy az iskolát megutáltassák velük, hanem nagyon pozitívan támogatták őket és az egyik dolog, ami Angliában olyan tetszett, hogy pozitívak a fiatalokkal és az erényüket, a jó tulajdonságaikat próbálták építeni és ez a jó mentalitás vette körül a gyerekeket, nem ez a ez a gyanakvó, ez a lehúzó, hanem az a fölemelő erő volt tényleg az emberek között és nagyon pozitívak, nagyon pozitívak, segítőkészek voltak az angolok például az első példánk, amikor kimentünk Angliába akkor megkérdeztünk egy családot, hogy merre van a gyógyszertár és azonnal elkezdtek beszélgetni és segítőkészen beütettek az autójukbe és elvittek bennünket oda szóval persze nyilván az embernek óvatosnak kell lenni, hogy kivel állsz szobba, de ez a mentalitás és ez a pozitív szemlélet ez nagyon átragadt ránk a másik dolog, amit a pályán tapasztaltam meg az az volt, hogy Magyarországon az, hogy valaki jót csinál az természetesnek vesz és hát ez a dolga és neki ezt jól kell csinálni és kész de Angliában egy egyszerű, sima, jó passz után olyan dolgokat mondtak, hogy hú ez fantasztikus volt, ez nagyon jó, nagyon jó, hú azt, hogy értél a labdához szóval egy olyan felhúzó, olyan pozitív hangulatot teremtenek maguk körül ami magával ragadja az embert és az én teljesményem 30-40 százaléka azonnal fölugrott, megemelkedett ahogy dicsértek ahogy egy jó passzt, egy jó beadást értékeltek és ez nagyon jó volt látni és jól látni, hogy értékelik a jót, értékelik az, hogyha valaki jól csinál valamit, még akkor is, ha ezt természetesnek veszük, hogy és ez számomra egy óriási dolog volt.

[Olívia]
Amiket ott mondtak a csapatban, Angliában így egymásnak, meg így értékelték egymást, ezeket ide is áthoztad? Vagy így itt is gyakorlad ezeket? Megdicséred más a csapattársaidat, hogyha hú jó passz volt, vagy ilyesmi?

[Gera Zoltán]
Igen, amikor visszajöttem meg a válgatottban, amikor rendszeresen hazajártam, akkor ezt a pozitív mentalitás, meg hangulatot próbáltam magam köré fölépíteni és tényleg így próbáltam és próbálok folyamatosan viselkedni az edzéseken a pályán de azt el kell mondani, hogy azért néha ez a magyar közeg egy kicsit visszahúz és akkor újra virkoznom kell és újra erre kell gondolnom, hogy azért ez egy nagyon fontos, hogy egy pozitív, jó mentalitás és jó hangulat vegyen körül ezen folyamatosan rajta vagyok és próbálok ilyen hangulatot teremteni a pályán, magam köré mert ilyen hangulatban ilyen mentalitásban sokkal könnyebb csinálni mindent

[Ármin]
Angliában egyébként nem annyira jellemző ez a sztár kultusz, mert ezt kérdezem igazából, mert amikor a Facebook-ot szoktam nézni a Westbrom-nak az oldalán gyakran van, hogy a csapatból néhány ember meglátogat egy kórházat értelmi fogyatékosokkal ő rajtuk próbálnak segíteni, őket felvidítani valamilyen szinten természetes az ott, hogyha egy focista szembejön veled, nem?

[Gera Zoltán]
Igen azt vettem észre, hogy Angliában a sikert és a kudarcot nagyon jól kezelik míg Magyarországon ha kudarc van, akkor te vagy az utolsó egy senkiházi úgy néznek rá, mint hogyha valami nagyon-nagyon rosszat csinálná pedig az ember nem akar rosszat tenni, például ezt a meccsekre értem hogyha kikapunk Magyarországon akkor úgy néznek ránk, hogy rosszul és bűnös valami gonosz dolgot csinálták és hogyha nyerünk esetleg akkor viszont olyan hurrá hangulat van, hogy most ti vagytok a legjobbak szóval szérsőségekbe esnek az emberek

[Ármin]
Igen, meg mindig, hogyha van egy következő meccs és akkor az meg rossz, akkor meg megint ugyanaz, tehát hogy nem őrzik meg úgymond azt a jó

[Gera Zoltán]
De Angliában meg az van, hogy a kudarcot és a sikert is a helyén kezelik hogy nem esnek túlzásokba ha siker van, ha kudarc van például sokszor kikaptunk és akkor féltem a szurkolóktól hát ez volt bennem alapból és jöttek a szurkolók mondták, hogy nem baj, majd jövő héten jó játszottál, nagyon jó minden és nagyon meglepődtem hogy ilyen pozitívak és ilyen így beszélnek velem és amikor nyerünk, akkor meg ugyanúgy, jó volt, szuper volt jövő héten majd megint jön a meccs és hát ezt meg kell tanulni szerintem az embereknek, hogy a kudarcot és a győzelmet is a helyén kell kezelni nem lehet elszállni a győzelemtől és a kiemelkedő játékosok számomra akik voltak Angliában, a Gerard meg a Lampard 15 éven keresztül folyamatosan ezen a magas szinten futbolozott és nem voltak hullámvölgyeik nem volt olyan, hogy most egy nagyon rossz szezon, egy nagyon jó nem volt hullámvölgy, hanem folyamatosan jól teljestek és ez azért volt mert a győzelem után másnap mentek edzésre akkor nem úgy éreztek és nem úgy beszéltek, hogy na én vagyok a világ legjobb játékos hú, hogy milyen fantasztikus játékos vagyok, hanem ez egy állapot azt mondja, hogy oké ez a mérkőzés elmúlt, egy hét múlva megint meccs lesz, megint te jó teljesítményt kell nyújtani és nem volt idejük elszállni és nem volt idejük fölbedöngölni magukat egy vereség után hanem mindig megvolt az a jó hangulatuk pozitív mentalitás ami a pályán tartotta őket és szerintem a fiataloknál, sőt Magyarországon nagyon nagy probléma ez hogy amikor egy fiatal játékosnak van egy jó teljesítménye akkor elszáll magától és úgy gondolja hogy én vagyok most a legjobb és ez nagyon jó és akkor jövő héten pedig jön egy nagyon rossz teljesítmény ez azért van, mert van, hogy elbízza magát egy fiatal vagy egy bárki, ami csinál, hú én nagyon jól csinálom, és akkor következő héten meg jön a realitásod, az még sem volt annyira jó, és az meg annyira lerombolja hogy utána egy hétig tart még összeszedi magát szóval egy jó teljesítmény után, rossz teljesítmény után ugyanúgy kell gondolkodni hogy megyünk a pályán ez csak egy átmenet, ez csak egy rész eredmény, amit elértünk és majd a pályafutás után akkor húzunk egy vonat és akkor eldöntjük, hogy jó, te vagy nem

[Ármin]
A gyerekeidről már beszéltünk de van az a mondás, hogy minden sikeres ember mögött áll egy oda szánt feleség, ez a te esetedben is így van

[Gera Zoltán]
Igen nagyon szerencsémre áll az úrnak, tényleg egy olyan feleséget kaptam aki mindenbe támogatott és támogat tényleg leveszi a terheket rólam mivel azért a futbalistának olyan összeszedett életet kell élni oda kell figyelni a táplálkozást hogy mi teszik, mikor mennyit pihen, délutánunként csendes pihenő van nem mehetünk-e kirándulni akkor, amikor csak szeretnénk, mert az esetleg lefáraszt vagy ilyesmi ebből a szempontból is nagyon-nagyon sok támogatást kaptam és tényleg ahova mentünk Angliába, ott is támogatott, visszajöttünk Magyarországra, itt is támogat úgyhogy áll az úrnak nagyon jó segítő Társam van

[Ármin]
Hány éve vagytok egyébként házasok? Tizenegy, most tizenegy És nem fura másoknak az, hogy itt Magyarországon főleg sokan csajoznak, egyik hétről a másikra főleg a sztároknál egyik nő, másik nő váltogatják te neked meg ott van egy állandó feleség Nem furcsáják ezt?

[Gera Zoltán]
Beszélgetünk ezekről a dolgokról elég sokat őszinte legyek, rendszeresen kihoztam őket az öltözőbe amikor hogy nézik más nőket vagy ilyen magazinokat néznek vagy néha hallom, hogy hova járnak és akkor megkérdezem tőlük, hogy nem szígyellik-e magukat hogy a felesége otthon mosja az alsó neműjét meg a gyerekeket neveli és megbízik benned tudja, hogy te hova mentél elmenti edzésre vagy elmenti edzőtáboltba és olyan dolgokat csinálsz, amit nem kellene hogy hogy tudsz belenézni a szemébe és hogyan lehet ezt így csinálni szemben és nélkül hazudni az ember a feleségének és azért a legtöbb ezt megérti ha ilyen érveket mondok neki és hát nekem meg nincs stresszes életem nem kell attól félnem, hogy mikor bukok le nem kell két-három telefon hogy az egyik telefon úgy mondja a csajozós telefon a másik az otthoni szóval ez így sokkal jobb amikor az ember szabad nem kell félnie, nem kell attól tartani, hogy mikor fog lebukni mi derül ki az életéből hanem egyszerűen egy jó családi háttér az egy óriási kincs, hogy egy feleség ott vannak a gyerekek és hogyha a kudarcér és rosszul érzem magam és hazamegyek, meglátom a gyerekeket ott van a feleségem, akkor az ember fölvidul és akkor jól érzi magát

[Olívia]
és a csapattársaid akik látják így az életedet látják, hogy tényleg hűséges vagy a feleséged házban, családod van stb így annál hatására változtak már meg ott a csapatban is életek meg sorsok volt aki azt mondta, hogy na tetszik amit a gyere csinál, akkor én is ezt csinálom vagy megkérdezem tőle, hogy mit csinál és akkor bizonyoságot tettel neki meg is tért esetleg valaki vagy ilyesmi

[Gera Zoltán]
nagyon sok csapattársamal beszéltem, voltak akik akik megtértek Angliába de úgy összességében szerintem egy jó kép alakult ki, azzal kapcsolatban hogy keresztény vagyok és voltak olyanok akik azt mondták, hogy igen szeretnék jelenni, nem szeretnék úgy élni, ahogy eddig látták, hogy ez egy jó élet amit én képviselek hogy egyfeleség gyerekek úgyhogy

[Ármin]
voltak ilyen jó példák Nagyon szépen köszönjük akkor az interjút, nagy áldás vagy számunkra is jó példa Köszönöm, hogy voltál Köszönöm

[Szignál]
a Hit Rádió napi hitéleti válogatása

Legfrissebb