Happy Day - 2025. 02. 27.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy az Úr Jézus Kisztus tegnap ma és mindenki ugyanaz. Hiszem, hogy ő a dicsőségnek a királya, aki meghalt a bűneinkért, de feltámadott a meggazulásunkért és fölment az atyához, az atyának a jobbján foglal helyet. És ott az atyánál, mint Melkizedek rendje szerinti főpap, közben jár mindannyiunkért.

Ezért nincseni már semmi károztatásunk, mert Krisztus Jézusban vagyunk. Nem pest szerint járunk, hanem szellemszerint, mert a názeti Jézus Kisztus életének a szellemi törvénye megszabadított a bűnnek az uralma alól. És hiszem, hogy a názeti Jézus Krisztus az élő Istenek a fia, a királyok királya, uraknak az ura, aki megítélte a világnak a fejedelmét, és lefegyverezte fejdelemségeket, hatalmasságokat, és diadal menetben mutogatta őket.

És hiszem, hogy az atya fölmagasztalta őt, és olyan névvel ajándékozta meg, amely névre meghajol mindent érd, és minden jel valja, hogy Jézus az Úr az Atya Isten dicsőségére. És hiszem, hogy ebben a névben teljhatalom van, ennek a névnek ereje van, és ennek a névre engedelmeskednek gonosz szellemek, démonok, és meg van írva, álljatok ellene zördögnek, és elfutassz őletek, és az Úr Jézus nevében lerombolom az ellenség minden munkáját, kárhoztatását, vádlását, mert a názeti Jézus Krisztus bűnbocsánatot szerzett számomra, és Jézus Krisztushoz tartozó ember vagyok, mert az Isten a názeti Jézus Krisztus igazságát ingyen, kegyelemből, hitáltal nekem is tulajdonította. Amit elfogadtam, őrzöm, hiszek benne, hogy nem bűnös emberként, hanem megigazított emberként állok az élő Isten jelenlétében, akit magasztalok, dicsérem őt lelkemmel, szelememmel, testemmel, cselekedeteimmel a názeti Jézus nevében.

Amen! Így legyen, ahogy ezt megvallottuk mindegyikünk életében.

[Hack Márta]
Most pedig halljuk az igét. Tizedik fejezet Bizony-bizony mondom néktek, aki nem az ajtón megy be a juhokak lába, hanem más unnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

Ennek az ajtón álló ajtót nyit, és a juhok hallgatnak annak szavára, és a maga juhait nevükön szólítja és kivezeti őket. És mikor kijerezti az ő juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegenek hangját.

Ezt a példázatot mondá nékik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus. Bizony-bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de nem hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó, ha valaki én rajtam, megy be, megtartatik, és bejár, és kijár majd, és legalőtt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon, és öljön, és pusztítson.

Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

A béres pedig, és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut. És a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

Én vagyok a jó pásztor, és ismerem az enyémet, és engem is ismernek az enyém. Amiként ismer engem az atya, és én is ismerem az atyát, és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akkolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra.

És lészen egy akkol, és egy pásztor. Azért szeret engem az atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól.

Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én atyámtól. Újra hasonlás lőne zsidók között e beszédek miatt.

És sokan mondják vala közülük, ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? Mások mondának, ezek nem ördöngösnek beszédei, vajon az ördög mennyithatja él a vakok szemeit? Lőn pedig Jaruzsálemben a templom szentelés ünnepe és tél vala.

És Jézus a templomban a Salomon tornácában jár vala. Körülvevék azért őt a zsidók és mondának néki, meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván.

Felele nékik Jézus, megmondtam néktek és nem hiszitek. A cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. De ti nem hisztek, mert ti nem az én Júhaim közül vagytok.

Amint megmondtam néktek, az én Júhaim hallják az én szómat és én ismerem őket. És követnek engem, és én örök életet adok nékik. És soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből.

Az én atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki azokat az én atyámnak kezéből. Én és az atya egy vagyunk. Ismét köveket ragadának azért a sidók, hogy megkövezzék őt.

Felele nékik Jézus! Sok jó dolgot mutattam néktek az én atyámtól, azok közül melyik dologért köveztek meg engem? Felelének nék ki a sidók, mondván, jó dologért nem kövezzünk meg téged, hanem káromlásért, tudnélik, hogy te ember létedre, Istenné teszed magadat.

Felele nékik Jézus! Nincs éj megírva a ti törvényetekben? Én mondám, Istenek vagytok.

Ha azokat Isteneknek mondá, akikhez az Isten beszédel őn, és az írás fel nem bontható, arról mondjátok, Éti, akit az atya megszentelt és elküldött e világra, káromlást szólsz, mivel, hogy azt mondám, az Isten fia vagyok. Ha az én atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nékem. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az atya én bennem van, és én ő benne vagyok.

Ismét meg akarák azért őt fogni, de kiméne az ő kezükből. És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt vala és ott marada. És sokan menének őhozzá és mondják vala, hogy János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János efelől mondott, igaz vala.

És sokan hívjének ott ő benne. 11. rész Vala pedig egy beteg, Lázár, Betániából Mária-nak és az ő testvérének Mártának falujából.

Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár betegvala, aki megkente vala az urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait. Küldének azért a testvérek őhozzá mondván, Uram, ímé, akit szeretsz, beteg. Jézus pedig, amikor ezt hallotta, mondda, ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőjtessék általa az Istennek fia.

Szereti vala pedig Jézus Mártát és annak nőtestvérét és Lázárt. Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marad azon a helyen, ahol vala. Ezután aztán mondta tanítványainak, menjünk ismét Judeába.

Mondának néki a tanítványok, Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Judea beliek, és újra oda mégy. Felelej Jézus, avagy nem tizenkét órája van él a napnak. Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja-e világnak világosságát.

De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. Ezeket mondá, és ezután mond a nékik, Lázár a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felkölcsöm őt. Mondának azért az ő tanítványai, Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. Ekkor azért nyilván mond a nékik Jézus, Lázár megholt. És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higgyetek.

De menjünk elő hozzá. Monda azért Tamás, aki kettősnek mondatik, az ő tanítvány társainak. Menjünk el mi is, hogy meghalljunk vele.

Elmenvén azért Jézus úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. Betánéja pedig közel vala Jeruzsálemhez, mint egy tizenöt futamatnyira. És a zsidók közül sokan mentek vala Mártához és Máriahoz, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől.

Márta azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne, Mária pedig otthon ül vala. Monda azért Márta Jézusnak, Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

Mondanéki Jézus, feltámadd a te testvéred. Mondanéki Márta, tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Mondanéki Jézus, én vagyok a feltámadás és az élet.

Aki hisz én bennem, ha meghal, is él. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed éleszt?

Mondanéki, igen Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Istennek fia, aki e világra jövendő vala. És amint ezeket mondotta vala elméne és titkon szólítáhoző testvérét Máriát mondván, a Mester itt van és hív téged. Mihegy ezt hallá, fel kelle hamar és hozzám éne.

Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová Márta elébe ment vala. A zsidók azért, akik ővele otthon valának is vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván, a sírhoz megy, hogy ott sírjon. Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondvánnéki, Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

Jézus azért, amint látja valahogy az sír és sírnak a vele jőtt zsidók is, elbusul a lelkében és igen megrendül-e, és monda, hová helyeztétek őt. Mondának néki, Uram, gerd és lásd meg. Könnyekre fakad Jézus.

Mondának azért a zsidók, íme mennyire szerette őt. Némelyek pedig mondának közülük, nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne halljon meg. Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz, az pedig egy üreg vala és kő feküvék rajta.

Monda Jézus, vegyétek el a követ. Mondanék ki a megholtnak nőtestvére Márta, Uram, én már szaga van, hiszen negyednapos. Mondanék ki Jézus, nem mondtam én neked?

Hogyha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét. Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre és monda, Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem. Csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondá, fenszóval kiállta, Lázár, jöjj ki!

És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Mondanék ki Jézus, oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. Sokan hívjének azért ő benne amazsidók közül, akik Máriához mentek vala és látták, amiket cselekedett vala.

De némelyek azok közül elmenének a farhizeusokhoz, és elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala. Egybegyűjték azért a papi fejedelmek és a farhizeusok a fő tanácsot, és mondának, mit cselekedjünk, mert ez az ember sok csodát mível. Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk minden helyet, minden népet.

Egy pedig ő közülük, Kaja Fás, aki főpapvala abban az esztendőben monda nékik, ti semmit sem tudtok, meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember halljon meg a népért, és az egész nép elnevesszen. Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel, hogy abban az esztendőben főpapvala jövendőt mondott, hogy Jézus meg fog halni a népért, és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse. Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.

Jézus azért nem járt valatöbbé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodék az ő tanítványaival. Közel vala pedig a zsidók husvétja, és sokan mennének fel Jeruzsálembe, a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak. Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva, mit gondoltok, hogy nem jönné fel az ünnepre?

A papi fejedelmek pedig, és a farizeusok is parancsolatod adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják. Jézus azért hat nappal a husvét előtt Méne Betániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítének azért ott néki, és Márta szolgál vala fel, Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala ő vele.

Mária azért elővévén egy font igazi dráganárdusból való kenetet, meggené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával, a ház pedig megtelék a keneti illatával. Monda azért egy az ő tanítványai közül. Iskariótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárul Andóvala.

Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivel, hogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala elcsené. Monda azért Jézus, hagy békét néki.

Az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy Jézus itt van, és oda mennének nemcsak Jézusért, hanem, hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.

A papi fejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megőjjék, mivel, hogy a zsidók közül sokan ő miatta mennének oda, és hívjének a Jézusban. Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallvá, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, pálma ágakat vőn, és kiméne elébe, és kiállt vala. Hozsánna, áldotta ki jő az Úrnak nevében, az Izraelnek ama királya.

Találván pedig Jézus egy szamaradt felüle arra, amint megvan írva. Ne félj, sjonnak le ánya, éme a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai, hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek őfelüle vannak megírva, és hogy ezeket mivelték ővele.

A sokaság azért, amely ővele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból, és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. Azért isméne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. Mondának azért a farhizeusok egymás között.

Látjátok-e, hogy semmit sem értek? Íme minden világ ő utána megy. Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen.

Ezek azért a galéliai becsajdából való Filephez menének, és kérék őt, mondván, Uram, látni akarjuk a Jézust. Megy vala Filep és szól a Andrásnak, és viszont András és Filep szól a Jézusnak. Jézus pedig felele nékik, mondván.

Eljött az óra, hogy megdicsőítessék az embernek fia. Bizony-bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egy maga marad. Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Most az én lelkem háborog, és mit mondjak?

Atyám, ments meg engem ettől az órától, de azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet. Szózat jöve azért az égből, meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.

A sokaság azért, amely ott állt, és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött. Mások mondának, angyal szólt néki. Felelej Jézus, és monda, nem én érettem lőne szó, hanem ti érettetek.

Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme, és én, ha felemeltetem-e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. Felele néki a sokaság, mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad.

Hogyan mondott hát te, hogy az emberfiának fel kell emeltetnie? Ki csoda ez az emberfia? Monda azért néki Jézus, még egy kevés ideig veletek van a világosság.

Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket, és aki a sötétségben jár, nem tudja hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén elrejtőzködék előlük.

És no ha ő ennyi jel tett vala előttük, mégsem hívének ő benne, hogy beteljesedjék az Ézsajás prófét a beszéde, amelyet monda, Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az úrkarja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ézsajás, megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

Ezeket mondá Ézsajás, amikor látá az ő dicsőségét, és beszéle ő felőle. Mindezáltal a főemberek közül is sokan hívének ő benne, de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy kinerekeztessenek a gyülekezetből, mert inkább szerették az emberek dicséretét, mint sem az Istennek dicséretét. Jézus pedig kiállta, és mondta, Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világoságúl jöttem-e világra, hogy senki nem maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. És ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem hisz, én nem kárhoztatom azt, mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

Aki megvet engem, és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa. A beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szólottam, hanem az atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.

És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az atya mondotta vala nékem.

[Németh Sándor]
Különösen vannak olyan bűnök, amelyek társadalmi évlak elfogadottak, elfogadott a házasságtörés, elfogadott a vállás, elfogadott a homoszexualitás, elfogadott az abortusz, elfogadott az önkielégítés, elfogadott a bálványi márdás, sorolhatnám tovább. Tehát olyan széles társadalmi támogatottságot nyernek ezek, hogy az ember, ha leveszi az Isten igényére a figyelmét, akkor semmilyen bűnérzése ezzel kapcsolatban nincsen, mert a többség hát ugyanezt csinálja, és a többség ugyanezt csinálja, és a többséggel azonosulok. Az azonosulás következtében a szellemem megkeményedik.

Nem mozog benne a lelkismeret. Tehát vagyis a szellemem nem emel vádat velem szemben, hogy rosszul cselekszek. És sajnos egyre több keresztény csúszik ebben.

Még idős keresztények is, akik jól szolgáltak. És ez egy nagyon veszélyes dolog, mert közelben az Úr, és az Úr mindenkit meg akar menteni, akiket elhívott. Azoknak kegyelmet akar adni.

De erre vigyázni kell, becsületesnek kell lennünk a szellemünkben, hogy ne szoruljon ki a kegyelem. Ezért ezt sok időt kell történni az Úrnak a jelenlétében, ésnek az igényében. Szerint az Isten tiszteletnek a való részvétel, különösen a hígjét hirdett meg.

Ott fontos a rendszeres részvétel, mert szinte mindegyikünk, hogyha ezektől eltávolodunk, az ember, az ó természetünk megújul, megerősödik, és kezdi elsorvasztani azt az új embert, amit az újjászfületés után, és a szemtélekkel a betöltekezésben, vagy addig, amíg jártunk az Úrban, megnyertünk, és ez drámai módon rövid idő alatt le tud épülni. Kedves testvérek, olyan rövid az idő, annyira nehéz kiszámítani az Úrnak a visszajövetelét. De nem akarok senkit se ilyen módon hiszterikusan sokkolni, hanem maradjunk megjózanságban.

De egyértelműen látható az időknek a jelei. Ne tékozold el Istennek a kegyelmét. Nem érdemes testnek vetni, és ha testnek vetettél, tegyél meg mindent, hogy kikerüljél ebből, a testnek a vetéséből, mert óriási nagy áldásban lesz részed a jövőben, ha most kegyelemben, a uralma alatt élsz, és kegyelemben jársz.

Dicsőség az Istennek!

[Gesztesi Máté]
Charles Capps a szóteremtő ereje. Első fejezet, a kezdőszavak. Mózes első könyve ezzel kezdődik.

Isten teremtette az egeket és a földet. Vajon minek a segítségével teremtette az egeket és a földet? A zsidókhoz írt levél 11.3 megállapítja, hitáltal értjük meg, hogy a világot Isten beszéde formálta, úgyhogy azok a dolgok, amelyek láthatók, nem olyasmiből készültek, ami látszik. A világot tehát Isten nem a látható dolgokból készítette. Ahogy a kimondott szó nem látható, az emberi szem épp úgy nem láthatja a hitet sem. Az univerzumot azok a beszédek formálták, amelyeket Isten a száján keresztül kiejtett.

Sőt, ezek is hozták mozgásba, és a világmindenség a mai napig is engedelmeskedik az Isten által kimondott szavaknak. Ő azt mondta, legyen mennyezet a vizek között, és válassza el a vizeket a vizektől. Így is lett.

A mennyezet elválasztotta a vizeket a vizektől, és mindez a mai napig így is van. A világegyetem azóta is az ő parancsának engedelmeskedik, az Isten által kimondott szavaknak. Isten kimondta a dolgokat, aztán úgy is hagyta.

Nem táncolt vissza, nem mondta azt, hogy talán vagy, hogy remélem. Nem, ő csak egyszerűen kimondta a dolgokat szájának beszédeivel, aminek hatására a pokolerői mind felállva figyeltek. Határozottan hiszem, hogy sok millió évteltel Mózes első könyve első fejezetének első verse, ahol Isten megteremti a Földet, és a második vers között, ahol arról olvasunk, hogy a Föld hiábavaló és formátlan volt.

Hogyan is képzelhetnénk el ugyanis, hogy Isten formátlan és hiábavaló Földet teremtett volna? A leírás arról árulkodik, hogy valami a kezdet óta elromlott, mégpedig az, hogy a sátán színre lépett, hogy elpusztítsa Isten munkáját a Földön, és ezért olvassuk azt, hogy sötétség honolt a Föld színén. De ekkor szólt Isten, legyen világosság.

Az Isten szájából kiáradó teremtő erő világította meg az univerzumot, és szólított be a létbe mindent teremtményt. A Mózes első könyve 1.26-ban ez áll, és szólt Isten, készítsünk embert saját képmásunkra és hasonlatosságunkra, és legyen uralmunk a tengerhalai, az égmadarai, a barmok és az egész Föld fölött és minden kúszó lény fölött, amely a Földön kúszik. Ezt követően Isten hatalommal ruházta fel az embert, hogy uralkodjék a Föld fölött.

Először megteremtette Ádámot, majd tekintélyt ruházott rá, és így szólt, mostantól Te vagy a Föld legfőbb hatalma. Ádám tehát a Föld urává lett. Aztán megjelent a kígyó is a kertben, ez a kígyó így szólt Évához, Te ahogy is haltok meg, ha eztek abból a gyümölcsből, Isten jól tudja, hogy olyanok lesztek, mint ő, ha eztek a fáron, olyan bölcsek lesztek, mint Isten.

Éva tehát evett a tiltott gyümölcsből. És az a nyanúm, hogy ő beszélte rájára Ádámot is, hiszen az ige azt mondja, Ádám nem lett becsapva, hanem a becsapott asszony követte el a kiágást. A lényeg mindenesetre az, hogy Ádám is evett a gyümölcsből, és ilyen módon hatalmát és tekintéjét átjátszotta az ellenségnek.

Így lett a sátán evilág istene. Akiben az evilág istene megvakította azok elméjét, akik nem hisznek, hogy Krisztus az Isten képmása, dicsőséges evangéliumának világossága, nehogy fel tudjon ragyogni számunkra. Jézus Krisztus azonban eljött, és visszaszerezte ezt a hatalmat a számunkra.

Jézus Isten igéje bejött ebbe a világba, és emberi testet öltött magára. Gondolkoztál már azon, hogy vajon ezt hogyan kivitelezte? Egyes teológusok azt állítják, hogy mindez lehetetlen.

Szűz nem szülhet gyermeket, ilyen nincs. Nekünk azonban itt van Isten igéje, amely ezt mondja a Lukács evangéliuma 1.37-ben, Istennek semmi nem lehetetlen. Egy egészen szószerinti fordítás valahogy így hangozna, Istennek nem lesz lehetetlen, hogy beteljesítse minden kijelentését.

Amit Isten kimond, azt meg is cselekszi. Ha gondosan áttanulmányozzuk a Bibliát, rá fogunk döbbenni, hogy Isten soha semmi olyat nem tett, amit először ki ne mondott volna. Először kimondta, aztán megtette.

Az elszükséges erő benne volt az igében. A Bibliából azt is megtudjuk, hogy Ő tart fenn mindent erejének szavától. Nem azt mondja tehát, hogy szavának erejével, hanem azt, hogy erejének szavával.

A Szent Szellem fogalmazott ennyire exaktúl, pontosan úgy, ahogy akart, az erejének szavával. Ha azt mondta volna, hogy szavának erejével, az azt jelenteni, hogy van ugyan erő Isten beszédében, de azt nem mondhatnánk, hogy abban van minden erő. Máshogy fogalmazva, ebben rejlik az Ő ereje, az igében abban, amit mond.

Isten számára nem lehetetlen, hogy véghez vigye minden kijelentését. Ő pontosan azt jelenti ki, és azt cseleksi meg, amiről azt állítja, hogy meg fogja tenni. Ezen felül azt is látjuk, hogy Isten úgy teremtette meg az embert, hogy képes legyen ugyanezzel a hittel tevékenykedni.

Nagyon gondosan figyeljünk tehát oda, milyen beszédek hadják el a szánkat, és hassunk oda, hogy szavaink engedelmeskedjenek Isten szavának, azaz Isten szellemi törvényének.

[Hack Márta]
Aztán a másik véglet, amikor a nem nevelésnek az ellentéte, amikor agyon vannak fegyelmezve a gyerekek, és minden rossz, amit csinálnak a szülő szemében.

[Petrőcz Katalin]
Talán ma ettől félnek, nem a szülők, hogy majd túlságosan fegyelmezjük, akkor a gyereknek pontosan a jó részét szedjük le, vagy pedig elnyomjuk. Talán ezért is beszélgetünk erről, hogy felszabaduljanak arra, hogy Isten mennyire jó, és jót akar, és érdemes ezekre az igazságokra alapozni.

[Hack Márta]
Hát nagyon, hát ő ismer bennünket egyébként, olyan sok jót nem tud egy gyermek magától, és magából kihozni. Tehát ez a megfigyelés is azt mutatja, hogy ha valami jót tud az ember kihozni magából, az egy tanult, az egy követett magatartás, mint a következtében van így. Hát ma úgy gondolják talán, hogy a nevelés az ilyen kis mauglikat kellene a városi zsungelben előállítani, hogy akkor előugrik a zsungelből a zsungelfia, és a zsungeltörvényeit kívánja érvényesíti.

Tehát akit senki nem nevelt, hanem a vadállatok között nőtt fel. De a vadállatok mindenjárt követik. És nagyon szimpatikus már is ez a kis mesefigura.

Tehát ez egy utópia, hogy az ember magából bármi olyat ki tud hozni, ami jó. És persze szülő fél attól gyakran ma, hogy ó, hát nehogy elnyomjam a gyermeket. Persze nem is szabad elnyomni, mert a hideg és szeretetlen kemény nevelés valóban elnyomja és megnyomorítja a gyermekeket.

De hol vagyunk mi már attól, hogy beleessünk ebbe a csapdába, amikor minden csapdból az folyik, hogy a gyermek így meg úgy, milyen érték és egyéniség. Hát erre már fölnyőtt a felnőttek szeme.

[Petrőcz Katalin]
A legnagyobb kihívás akkor ezek szerint a mai szülőknek, hogy nem ettől kell félni, hanem pont a...

[Hack Márta]
A szeretetük mellé oda kell tenni az értelmes nevelési módszereket. Tehát, hogy nem elég csak szeretni a gyermeket. Mert odahígy már eljut a szülő, hogy az a gyerek nagyon cuki, pláne amikor még pici baba.

Akkor utána, amikor már nyulkál a konnektorba, utána már megrémül a szülő, hogy most mit csináljak? És akkor hát bizony be kell, hogy induljon az az ösztön és az a reflex, hogy el kell vonnom a rossztól. Na most hát, hogyha ez logikus, hogy ne nyúljon a forró kájhához és ne nyulkáljon fém tárgyakkal a konnektorba, hogy logikus, hogy a rossztól óvjuk őket, akkor vigyük ezt tovább, hogy miért is kéne ezzel leállni később, és az erkölcsi értékítéletet miért ne lehetne nekik megtanítani, hogy a rossztól továbbra is tartsa távol magát.

Tartsa távol magát a hazugbeszédtől, tartsa távol magát a rossztársaságtól, tartsa távol magát a paráznoságtól, a gyilkos bandáktól, a lopástól, a gonosz kívánságtól, az irigységtől, és a súsárlástól, és a plegykálástól, és a rágalmazástól, mert ha ezeket megtartja, akkor ő egy nagyon elfogadott és egy szeretett közösségbe beilleszkedni tudó ember lesz. Tehát a szeretetünk mellé bölcsességet is kell tennünk, és nevelést, hogy ne egy antiszociális, egomán embert neveljünk a gyerekből, akit soha nem hagytunk, hogy a szél megfújjon, és az elkényelmesedés, a személyeztetés miatt tényleg neki még talán semmilyen munkát nem kellett otthon végezni, mert mindenben kiszolgálták. Tehát, hogy ez korcsokat nevel, illetve egy korcsokat idézelő, mert a nevelés az másról szól, az nem arról szól, hogy az emberek elkorcsosulnak, és a maga lelkük teljes mértékben kibontakozik, mert hát jaj, annak az embernek, akinek hagyják a lelkét kibontakozni.

Tehát a léleknek az abszolút tüzállása, mint hogyha az ember csak lélek lenne, és nem lenne szív, és szellem, és nem lenne benne a rosszra hajlandóság, a testi természet, és egy örökké való része, a szelleme, aminek Isten törvényét kell követnie, mert hogyha nem, akkor meghal. Tehát akkor a realitásokat hagynánk figyelmen kívül. Pontosan, tehát ezt köszönöm ezt a szót, mert ez nagyon-nagyon fontos része a nevelésnek, hogy egyszerűen az élet realitásával kell szembesíteni őt.

A cselekedeteinknek vannak következményei. És pont erről nagyon sokat beszél a példabeszítdekönyve, hogy mi lesz annak a vége, hogyha valaki lázad és engedetlen az Isten törvényei ellen, és azok ellen a törvények ellen, amik közvetve Isten törvényei, mert az emberek közötti viszonyokban nagyon fontosak, tehát vannak olyan közösségi szálak, amit erőszakkal nem lehet eltépni. Vannak az emberek között is olyan viszonyok, amit, hogyha valaki felrúg, és az emberek közötti megegyezések és egyezmények, és amelyekben hűséggel tartozunk a másiknak, amit hogyha valaki felrúg, akkor ő töképpen számkivetett lesz.

Tehát hogy az életnek az a realitása, hogy más emberekhez kell alkalmazkodni, valamint a cselekedeteinknek vannak következményei, ez nem titkolható el a gyerekek elől. Tehát nem elég csak szeretni őket, hanem az élet realitásait értelmes neveléssel fel kell tudnunk előttük tárni abban az értelemben, hogy a jó és a rossz közötti választás képességét beléjük, csepegtetjük, beléjük, neveljük, és utána a szabadságuk ettől még megmarad, mert nekik kell választani a jót, csak az a fontos, hogy ez a törvényszerűség belülről fakadjon, hogy ne kívülről legyen elnyomva és kikényszerítve, hanem a jó nevelő, az beleülteti a gyermek szívébe a neveléssel azt a képességet, hogy magától, magától a jó úton járjon.

[Petrőcz Katalin]
Ezt most kezdem megérteni, mi értelme a tanmeséknek, vagy a példabeszédeknek, amiket Jézus is alkalmazott, hogy ez nem egy letűnt világnak a módszere, hogy képekben beszélt, hanem ezt a fajta szabadságot ez tudja megadni, hogy az ember felvázolja egy történetben, és ő belsővé teszi azt, hogy ő melyik szereplővel azonosul, és merre felé szeretne, de tisztában lesz azzal is, hogyha a másik irányba indul, akkor mi lesz a végeredménye. Tehát voltaképpen Isten is ezt a fajta teret adja meg nekünk azzal, hogy történetekben meséli el az akaratát.

[Hack Márta]
Igen, hát például a bolond ifjú, aki az utcán jár éjfélkor sötétben, és szembe jön vele a parázna asszony, és elcsábítja őt. És ezt egy okos bölcs ifjú, pedig belülről a házából, így fogalmaz az íge, a rács mögül nézi. Tehát el van különítve a két személy, és az értelmes ember az más kárán tanul.

Tanul a példabeszédekből, a tanmesékből és a tanításokból, és a saját szemével is leveheti utána már, amit ő megértett, azt a saját szemével a körülötte zajló eseményekből is le tudja szűrni. Például ez az ifjú, aki a rács mögül nézte a bolond fiatal embernek a bukását, és végig kellett nézze, hogy hogyan csábítja el egy nőszemély őt hizelkedő beszédekkel, meg különféle manipulatív beszédekkel. A rács, az szükséges ahhoz, hogy a gyermekeink épségben és egészségben érjék meg a felnőtt kort és erkölcsi ítélőképességük kifejlődjön, hogy elválasztott állapotban legyenek egy bizonyos módon.

Tehát van a külvilágra kitekintésük, a rácson át lehet látni, de mégis van egy védőkeret, egy korlát, ő előttük ott van, először kívülről helyezzünk eléjük korlátokat, fizikailag akadályozzuk őket a rossznak a megcselekvésében, és utána pedig ezt interiorizáljuk, hogy belülről vezérelt, belülről a jót szabadon választó emberek legyenek, hogy a törvény a szívükbe legyen írva.

[Petrőcz Katalin]
Hogy mit tanácsolsz akkor fiatalszülőknek? Kezdjék el lapozgatni a példabeszédeket, és találnak benne útmutatást, vagy esetleg egyenesen, közvetlenül felhasználhatják azonnal ezeket?

[Hack Márta]
Igen, hát kezdjék el lapozgatni a példabeszédeket. Most én is elkezdem lapozgatni. És néhány bölcsességet erről engedjetek meg, hogy felolvassak.

Ami a témába vág, hát nézzük a példabeszédek 29-15-öt. A vesző és dorgálás bölcsességet áld, de a szabadjára hagyó gyermek megszígyeníti az ő anyját. Vagyis, hogyha neveljük a gyermekünket, a vesző, a dorgálás, tehát szóban és fizikálisan, az bölcsét eszi a gyermeket, de hogyha szabadjára hagyjuk, akkor az a szülőket meg fogja szígyeníteni.

Nagyon nagy szégyen, hogyha a szülőnek szemtelenül, gonosz módon, akár kegyetlen beszédekkel visszaválaszol a gyermek, és akár, hogyha fiatal lesz, meg is veri, terrorizálja, az egy szülőnek egy hatalmas szégyen. És ahhoz, hogy ez ne következzen be, kicsikorban tiszteletre kell és engedelmességre kell őt szoktatni, mert ha szabadjára hagyjuk, látjátok, szabadjára. Tehát egyszerűen nem kell vele semmit csinálni.

Most akkor hát eredendően nem jó a gyermek? Hát erre van a bibliai kijelentés, hogy tanuljunk belőle, hogy nem, önmagunkban nem vagyunk jók, van jóra való hajlamunk is, de alapvetően van bennünk egy bűnös természet, amit ha szabadjára hagyunk, akkor az szégyent hoz ránk szülőkre, de távol legyen, tehát a vesző és a dorgálás bölcsességet ad, de a szabadjára hagyott gyermek megszígyeníti az ő anyját.

[Petrőcz Katalin]
Van egy indián mondás is, amit a Joel Austin idézett, hogy hát két farkas lakik az emberben, egy jó meg egy rossz, és amikor a kisgyerek így visszakérdez, hogy ezt a nagyapja meséli neki, hogy jó, és melyik fog győzni bennem? És erre azt mondja neki a nagyapja, hogy az, amelyiket eteted.

[Hack Márta]
Így van, hogy amelyiket tápláljuk, amelyiket gondolszuk és cirógatjuk, az lesz erős és bátor. Hát hogyha jót gondolszuk a gyermekben, amikor engedelmes volt, amikor jót tett, és ezt megdicsérjük, akkor azzal tápláljuk a benne levő hát kikelt kis magot, ami már az igéből belekerült az ő szívébe. De hogyha a másikat, a rossz természetét etetjük és cirógatjuk, és azt ajnározzuk, hogy nagyon szépen széttépted a barátodnak a rajzát, amit nagy gonddal rajzolt, na így van, így kell csinálni, akkor belőle egy nagyon rossz akaratú, rossz indulatú, romboló és puszító embert faragunk.

Tehát attól függ, hogy mit etetünk benne. És ha a gyermekek között folyamatosan a testvérek között igazságot teszünk, a jót jutalmazzuk, a rosszat pedig büntetjük és fékezzük, akkor segítünk nekik leépíteni a rossz hajlandóságaikat, és megerősíteni őket a jóban. Tehát tökéletesen ez a kondicionálásnak a módja.

[Petrőcz Katalin]
De mégis az eredeti természetét így nyerheti vissza.

[Hack Márta]
Hát azt az új természetet tudjuk benne erősíteni, amit Isten szeretne benne látni, és aminek már van köze az ő tanításához. Hát a 22.15-ben már olvasott rész az így szól, hogy a gyermek elméjéhez kötetett a bolondság, de a fennyítés veszélye messze elűzi tőle azt. Azután a 23.

fejezetnek a 13-14-es versét olvasom, ne vond el a gyermektől a fennyítéket, ha megvered őt veszővel, meg nem hal. Te veszővel vered meg őt, és az ő lelkét a pokolból ragadott ki. Tehát nem husángal, hanem kis pálcával elfenekelték, elnáspángolták régi időben a gyerekeket, és úgy gondolták az szövetség idején, hogy ez ennek tulajdonképpen természet fölötti jelentősége és kihatásai vannak.

Vagyis a nevelés egy nagyon fontos életre szóló, sőt örök életre szóló alap, hogy a gyermeket jó irányba fordítsuk. Sőt, hát akkor most kérdezheti valaki, de hát én szeretem a gyerekemet, én úgy sajnálom. Hát ha sajnálod és szereted, akkor kiragadod a lelkét a sehulból.

[Petrőcz Katalin]
Hát ez az építő szeretet.

[Hack Márta]
Az építő szeretet, mert a szeretet az megnyilvánul építésben, és megnyilvánul a szeretet nevelésben. A 13-as fejezet 24-es vers egyenesen így szól, aki megtartóztatja az ő veszejét, gyűlöli az ő fiát, aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel. Tehát aki megtartóztatja.

[Petrőcz Katalin]
Másképp a szeretetről.

[Hack Márta]
Visszavonul a neveléstől. Ő nem neveli, ő hagyja kibontakozni. Jó, rendben, de akkor te nem szereted a fiadat, sőt, gyűlölöd.

Aki szereti azt, az megkeresi, felkeresi időben fenyítékkel. Tehát egyszerűen idejében fel kell keresni őt, meg kell keresni, hogy te ezt mondtad, ezt a ronda szót, ezt felejtsd el, ezt még egyszer ne halljam, és így tovább. Tehát egyszerűen rá kell szólni a gyermekre, amikor a negatív magatartást tanúsítja, mert ha közömbösek vagyunk, akkor azt igazából a Biblia azt mondja, hogy hát mi akkor utálnánk a gyerekünket, ha közömbösek vagyunk, és visszavonulunk a neveléstől, hát ez nem az én dolgom.

Majd rájön. Majd rájön, majd elmagyarázom neki, de sokszor a magyarázatból nem lehet semmit kihámolzni, hogyha az nem határozott, és nem egyértelmű, és nem a rossz cselekedetnek a retorziója, hanem az valami egész másról szóló dolog. Tehát ő nem fogja ahhoz kötni.

Tehát hogyha most mi egy rossz cselekedet láttán elkezdjük neki megmagyarázni, hogy értékellek, nagyon szeretlek, és ez most az egyszer, ez most nem volt valami szép tőled. Hát ez egy elég körmönfó módja annak, hogy kifejezzük a gyerekünk felé közvetlenül a szeretetünkkel. Ennek van egy egyszerűbb módja, a szeretet másik arca a harang, a rossz miatt.

Mert a gyermekből mi szeretnénk egészséges lelkű felnőttet formálni.

[Petrőcz Katalin]
És ebből nem fogja gondolni, hogy nem értékelem, azt mondom, hogy ezt nem szeretném többet hallani, mert ez rossz.

[Hack Márta]
Egy nagy kavar lesz a fejében, az arról fog szólni, hogy az apa, az anya, azaz a tehetetlen valaki, aki mindig engem kiszolgál, és hogyha elég hangosan hisztériázok, eléggé hangosan üvöltök, és a földhöz verem magam, akkor mindig az történik, hogy az apa és az anya elnémul, és azonnal dug egy csokit a számba, és az történik, amit én akarok, és megveszi ott a boltban azonnal, amit én követelek. Tehát hogyha a gyermek azt szűri le a szülő viselkedéséből, hogy teljesen egyre megy, ha jó, ha rossz. Bárhogy viselkedik, ő minden körülmények között automatikus kiszolgálást kap, és folyamatosan ilyen egykedvű párgyumosójjal, ilyen zen anyamódjára röpködnek körülötte, és bármi történik, bármit ver le, bármit tör el, és bármit tesz tönkre, mindig egy egykedvű szülővel, egy közömbös szülővel találkozik, aki semmit, de semmint nem tud haragra gyulladni, hát most itt nem a dühösködést pártolom, meg az indulatoskodást, hanem azt a jogos felindulást értem ez alatt, ami a rossznak, a láttán, és a bűnnek, és az igazságtalanságnak, vagy adott esetben a gonoszságnak, mert meg tud a gyermekeken keresztül ez nyilvánulni, főleg hogyha rossz forrásból származó meséket néznek, akkor nagyon hamar átmegy rajtuk, és ahogy bekerül a kis elméjükbe, szívükbe, rögtön a csövön kis adják magukból rövid időn belül, és nagyon hamar meg lehet látni, hogy mivel táplálkoztak, és a gonoszság is meg tud rajtuk keresztül nyilvánulni, és hogyha erre a szülő nem lép, hanem ilyen egykedvű, közömbös marad, akkor a gyermek megtanulja, hogy teljesen mindegy, hogy mit csinál, úgy sincs ítélet. Na, és itt jön be a veszély. Hogy akkor hogy féli az urat?

Amikor a Biblia tele van azzal, hogy boldog az az ember, aki féli az urat, meg az úr az Isten félőket kedveli, meg azokkal van az ő titka, azokhoz van bizalommal, azokat szereti, jutalmazza, akkor hogy fogja ő félni az urat, hogyha nem fél a szülő dorgálásától? Ha nem fél a szülő retorziójától, hogy sarokba fog majd állni.

[Petrőcz Katalin]
Igen, lehet, hogy itt van egy félreértés.

[Hack Márta]
Megvonják tőle a cukorkát, vagy a csokit, amúgy is fogrontó, tehát ezt nem is kéne.

[Petrőcz Katalin]
De lehet, hogy a félelem, az nem jó. Ugye itt akkor megint összemosódnak a síkok.

[Hack Márta]
Igen, itt összemosódnak a síkok, mert nagyon szeretnek ma beszélni a pszichológiai fogalmakban, de a Biblia nem beszél tudatalotti ról, hanem szívről beszél. Nem beszél stresszről, bár létezik ez a jelenség, és csak nem így hívja a Biblia, és maradjunk a bibliai fogalmaknál. Tehát tényleg van félelem, de van olyan, az a fajta félelem és rettegés, amit stressznek lehetne fordítani, az kikerülhető.

Pont a példabeszédek beszél arról, hogyha valaki az igaz ösvényt választja és féli az urat, akkor megelégedve tölti az éjet, és a gonosz nem illeti őt. Tehát, ha valaki féli az urat, akkor többek között a stresszbetegségtől is megmenekül, ahogy ma ezt hívják. Vagyis attól a rettegéstől, és szerintem sok elmédtámadó gonosz erőttől is távol tartja az embert, ami megnyilvánulhat paranójában, skizofréniában, és sok rossz lelki állapotban.

És hogy az úrnak a félelme viszont ezektől eltávolít, és ezeknek az erejét adott esetben meggyengíti, és az úrfélelme azt tényleg gyógyít, és hát hogyha a gyermekünket nem akarjuk egy következmények nélküli emberét tenni, akinek fogalma sincs, hogy minden emberi cselekedet egyszer majd korlátokba fog ütközni, ha nem az örökítéletkor, hanem előtte már a társaságában, vagy a társadalom többi részétől, vagy akikbe belebottik, felebarátyaitól, tehát fognak retorziók következni.

És éppen ezért, hogy ne az élet verje a gyerekeket, ezért nekünk kell őket megfegyelmezni, hogy ne a többi ember pirítson rájuk, szígyenítse meg őket, hanem akkor, amikor azt a rossz viselkedést és magatartást látjuk, amivel ő kifejezi, hogy ő egy tiszteletlen, szemtelen ember, ha ezt még otthon sikerül belőle kinevelni és megfegyelmezni, akkor ő egész életében egy tisztelettudó és konstruktív ember tud lenni, aki más emberekkel képes együttműködni. És nem lesz egy antiszociális személy, akit mindenki kerül, mert egyszerűen csak él a maga egojának a burkában, világában, és a vágyainak a burkában, és hát tulajdonképpen így lesznek a téveszmék és a rögeszmék az emberek elméjében, hogy soha az életben nem ábrándították ki őket dolgokból, például irrealis dolgokból, hogy ezt ne akard, ezt nem vágyhatod, mert ez bűn.

És csomó minden mást is az ember hát korlátozni kell magában, és hogyha ezt az önfegyelmet sikerül valahogy beépíteni, akkor magát is meg tudja fegyelmezni, és nem lesz egy elégedetlen, boldogtalan ember, aki nem tud semminek örülni.

[Petrőcz Katalin]
Ez egy nagyon fontos végkifejlete mindannak a szabadjára hagyásnak, amit próbálnak szeretettel, vagy különböző fogalmakkal magyarázni. Tehát ezért is nagyon fontos ezeket a fogalmakat a helyére tenni, hiszen mindenki boldog és elégedett ember szeretne lenni, és ezek szerint nem minden út vezet ide.

[Hack Márta]
Nem, nem. A szeretet, az irgalmasság, az igazságoság az nagyon-nagyon fontos aspektus a nevelésnek, és nagyon irgalmasnak, és nagyon türelmesnek kell lenni a nevelőnek, viszont a rosszra reagálnia kell. És ezt a kettőt kell, az irgalmasságot és az igazságoságot kell a nyakukba kötni, ezt tanácsolja példabeszédek is, és egy irgalmas szívű, jó szívű, de határozott nevelőszülő az nagyon nagy eredményeket tud elérni a gyermekénél.

Hát ezt a világi szakemberek is szokták mondani, hogy a meleg, korlátozó típusú nevelés az, ami a leghatékonyabb. És nem pedig a hideg és a engedékeny, mert az a legrosszabb. Tehát az, hogy érzelmileg sincsen ráhangolódva a gyermekére, nem is irgalmas hozzá, nem is türelmes, hanem egyszerűen csak közömbös, és nem is nevel rajta semmit.

Hát az a másik véglet. Az a lehető legrosszabb, amivel hát tulajdonképpen bűnözőket lehet fölnevelni, vagy a nevelés nélkül hagyni, és nem tudnak minőségi embereké válni.

[Petrőcz Katalin]
Nagyon érdekes, hogy Elie Wiesel is ezt mondta, mikor kérdeztük annak idején a hetek interjú kapcsán, hogy mi a szeretett ellentéte, és azt mondta, nem a gyűlölet, hanem a közöny. És ezt a fajta hozzáállást akkor a nevelésben, tehát egyáltalán az emberekkel való kapcsolatunkban ezt nagyon meg kell fontolni, hogy a reagálásnak a jogát, azt nem adhatjuk vissza. Nekem, ha nem veszek részt az életében szülőként, úgymond ráhagyom, azzal pontosan a szeretet ellentétét valósítom meg, holott lehet, hogy jót akarnék, de hiába, mert a példabeszédekben az is benne van, hogy nem minden jó akarat vezet felfelé.

[Hack Márta]
Igen, hát a szeretet abszolútizálása és istenítése az nagy divatma, mert ezzel próbálják kicsavarni a keresztények kezéből azt a hatalmas igazságot, amit mi hirdetünk, hogy Isten maga a szeretet. De ő maga az igazság is, és ezért hangsúlyozom azt az igéből, hogy az irgalmasság és az igazságoság ne hagyjon el téged, közd azokat a nyakadba. És Dávid is így köszönt el az embereitől a Samuel könyvében olvastam épp ma, hogy így bucsúzott el az embereitől, hogy irgalmasság és igazság legyen veled, menjél haza a te szülőhelyedre.

Aztán persze ez a hűséges embere nem hagyta őt ott, de nagyon szép köszönés volt, hogy ez az irgalmasság és igazság, hogy ez legyen velünk. És az irgalmasságban benne van a szeretet, és az igazságoságban is benne van a szeretet, hogy mi ragaszkodunk ahhoz az Istenhez, aki szeret bennünket, és ragaszkodunk a gyermekeinkhez is, akiket meg nagyon szeretünk, és Isten is szereti őket, és ezért az igazságoság útjára tanítjuk őket, hogy ők a maguk viszonyaiban egy igazságos és jó közösséget tudjanak a családi életükben felépíteni. Hiszen a gyermekeink azok a Biblió szerint olyanok, mint a nyilvesszők a hősnek a tegzében, és mint az olajfacsemeték az asztalunk körül, hogy egészségesek, vírulnak, tele vannak életerővel, és ez egy nagyon jó közösség.

És ezeket a közösségeket az irgalmasság és az igazságoság tartja össze, és senki nem tagadhatja, hogy ebben benne van a szeretet. És nem szabad, hogy kicsavarják a kezünkből ezt a szép szót, mert ez Istennek egyik attribútúba, és egy nagyon fontos tapasztalata a gyermekeinknek, amikor neveljük őket, hogy mi azt igenis szeretetből tesszük.

[Petrőcz Katalin]
Nagyon köszönöm, Márti, hogy itt voltál, és nagyon szeretném folytatni a példabeszédekbe való belemerülést még részletesebben, ezért visszavárunk téged, a mai beszélgetés pedig nagyon köszönöm neked.

[Hack Márta]
Köszönöm szépen, nagyon nagy megtiszteltetés volt.