Happy Day - 2025. 02. 19.

[Szignál]
Oh, happy day.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day. A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day.

[Szignál]
Oh, happy day.

[Szignál]
Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen, hogy hiszem, hogy ez a könyv az Isten igényének irod formája. És megvan írva a teljes írás, Isten tőlékletet. És hasznos a fedésre, jobbításra, és hiszem, hogy minden jó cselekedetre felkészít bennünket Istenek a beszéde.

És hiszünk abban, hogy a názeti Jézus Kisztusban az ige testté lett, és itt lakozott a földön, engesztelő áldozatulatta oda magát érettünk, és a vérével váltságdíjat adott érettünk, hogy megszabadítson bennünket a bűnnek a rabszolgalságából és ellenségeinknek a kezéből, és bevigyen bennünket Istenek az országába, amely igazság, békesség és szent lélektől való öröm. Hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus a világnak az üdvözítője, mert őt küldte el az Atya, mert meg van írva, hogy Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az egyszülött fiát adta oda éreppe, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Hiszem, hogy a názeti Jézus a Krisztus, az élő Isten fia, aki a bűneimért halálba adatott, de föltámadott a harmadik napon a meggazulásunkra. Ámen! Dicsőség Istennek!

[Tóth Géza]
Úgyhogy kérlek benneteket, hallgassátok nyitott szívvel és a tehetitek kövessétek a Bibliából a felolvasottakat. Monda pedig a tanítványoknak! Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne eszenek, de jaj annak, aki által esnek.

Jobbannak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába és ha a tengerbe vettetik, hogy nem mind egyetek kicsinyek közül megbotránkoztasson. Őrizzétek meg magatokat! Ha pedig a te atyád fia vétkezik ellened, dorgáld meg őt, és ha megtér, bocsáss meg néki.

És ha egy napon hétszer vétkezik ellened és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván megbántam, megbocsáss néki. És mondának az apostolok az Úrnak, növeljed a mi hitünket, monda pedig az Úr. Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ímez eperfának, szakadj ki gyökerestül, és plántáltassál a tengerbe, és engednenéktek.

Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjön, jár elő, üjj asztalhoz. Sőt, nem ezt mondja í néki, készíts vacsorámra valót és felövezvém magadat szolgálj nekem, míg én eszem és iszom, és azután egy élis így áll te. Avagy megköszönie annak a szolgának, ha azt művelte, amit néki parancsolt.

Nem gondolom. Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik nektek parancsoltattak, mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. És lön, mikor útban volt Jeruzsálem felé, hogy ő Szamáriának és Galiléának közepett teméne által.

És mikor egy faluba bement, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megálltak. És felemelték szavukat mondván, Jézus Mester, könyörűj rajtunk. És mikor őket látta, mondanékik, Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak.

És lön, hogy amíg oda mentek, megtisztultak. Egy pedig ő közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, dicsőítvén az Istent nagy szóval. És arccal leborult az ő lábainál, hálákat adván néki, és ez Szamária beli volt.

Felelvén pedig Jézus mondta, avagy nem tizen tisztultak ének, a kilence pedig hol van? Nem találkoztak, akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És mondanék ki, kellj föl és menj el, ha te hited, téged megtartott.

Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jön el az Isten országa, felelt nekik és mondta. Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják, íme itt vagy íme amott van, mert íme az Isten országa ti bennetek van.

Monda pedig a tanítványoknak. Eljön az idő, amikor kívántok látni egyet az ember fiának napjai közül, és nem láttok. És mondják majd nektek, íme itt vagy íme amott van, de ne menjetek el és ne kövessétek.

Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy lesz az embernek fia is az ő napján. De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie nemzettségtől. És miként a noé napjaiban lett, úgy lesz az ember fiának napjaiban is.

Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind a manapig, amelyen noé a bárkába beméne, és eljöve az özön víz, és mindeneket elvesztett. Hasonlóképpen, mint a lót napjaiban is lett. Ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek.

De amely napon kiment lót szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett. Ezenképpen lesz azon a napon, amelyen az embernek fia megjelenik. Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmia a házban, ne szálljon le, hogy elvigye, és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra.

Emlékezzetek lót feleségére. Valaki igyekszik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

Két asszony őről együtt, az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. És felelvén mondának néki. Hol uram?

Ő pedig mond a nékik. Ahol a test, oda gyűlnek a saskeselyük. 18.

rész Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni. Mondván. Volt egy bíró egy városban, aki Isten-t nem félt.

És embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elment ahhoz mondván, állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig.

De azután monda ő magában. Jó lehet, Isten-t nem félek, és embert nem becsülök. Mindazáltal, mivel hogy nekem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen rám járván ne gyötörjön engem.

Monda pedig az úr. Halljátok mit mond, e hamis bíró? Hát az Isten.

Nem állé bosszút az ő választottaért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszú tűrő is irántuk. Mondom nektek, hogy bosszút állértük hamar. Mindazáltal az embernek fíj, amikor eljő.

Avagy talál-e hitet e földön? Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe se vették, ezt a példázatot is mond el. Két ember méne fel a templomba imádkozni.

Az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván íj módon imádkozik magában. Isten, hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

Böjtölök kétszer egy héten, dézsmát adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig, távol állván még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván, Isten, légy írgalmas nékem bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment alá az ő házához, inkább, hogy nem amaz.

Mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik. És aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Vivének pedig hozzá kisgyermekeket is, hogy illesse azokat, mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálták azokat.

De Jézus magához híván őket monda. Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.

És megkérdél őt egy főember mondván. Jó mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus.

Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy az Isten. A parancsolatokat tudod.

Ne paráználkodjál, ne őj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda. Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

Jézus ezeket halván mondané ki. Még egy fogyatkozás van benned. Add el mindenedet, amit van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban, és jár, kövess engem.

Az pedig ezeket halván igen megszomorodék, mert igen gazdag volt. És mikor látta Jézus, hogy ez igen megszomorodék, mondta. Mi nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van.

Mert könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, mondának. Ki üdvözülhet tehát?

Ő pedig mondta. Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. És mond a Péter.

Íme mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. Ő pedig mondanék kik. Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

És maga mellé vévél a tizenkettőt mondanék kik. Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköbdöstetik.

És megostorozván megölik őt, és harmadnapon feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének. És a beszéd ő előlük el volt rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

Lőn pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett koldulván. És mikor hallotta mellette elmenő sokasságot, tudakozódék, mi dolog az. Megmondák pedig néki, hogy a názereti Jézus megy el arra.

És kiállta mondvá, Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajta. Akik pedig előlmentek, dorgálták őt, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltott, Dávidnak fia, könyörülj rajta. És Jézus megállván parancsolá, hogy vigyék azt hozzá.

És mikor közelért, megkérdélyőt mondván. Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Azt pedig mondta, Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön.

És Jézus mondanék ki, Láss! Te hited, téged megtartott. És azonnal megjött annak szeme világa, és követi őt, dicsőítvén az Istent.

Az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget adott Istennek. 19. rész És bemenvén által méne Jerikón.

És íme volt ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak. És az fővámszedő volt, és gazdag. És igyekezett Jézust látni, hogy ki az, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy termete szerint kisember volt.

És előre futva felhágott egy eperfüge fára, hogy őt lássa, mert arra volt elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus látta őt, és mondanék ki. Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

És ilyetve leszállt, és örömmel fogadta őt. És mikor ezt látták, ményáján zúgolódtak, mondván, hogy bűnös emberhez men ve szállásra. Zákeus pedig előállván mondta az úrnak.

Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus. Ma lehet üdvözsége ennek a háznak, mivel hogy ő is Ábrahám fia.

Mert azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivel hogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. Monda azért.

Egy nemes ember elment messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérje. Előszólítván azért tíz szolgáját, adott nekik tíz gírát, és mondanék ik. Kereskedjetek, míg megjövök.

Az ő alatvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldtek utána mondván, nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. És lőn amikor megjött az országvétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mind kereskedett. Eljöve pedig az első mondván, uram, a te gírád tíz gírát nyert.

Ő pedig mondanék ki, jól vagyon, jó szolgám, mivelhogy kevesen voltál hű, legyen virodalmad tíz városon. És jöve a második mondván, uram, a te gírád öt gírát nyert. Monda pedig ennek is, néked is legyen virodalmad öt városon.

És jöve egy másik mondván, uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam, mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és arra tud, amit nem te vetettél. Monda pedig annak, a teszádból ítélek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és arra tudom, amit nem én vetettem.

Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén kamatos túl kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak mondta, vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van. És mondának néki, uram, tíz gírája van, és ő monda, mert mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik, akinek pedig nincs, még amilyen van is, elvétetik tőle.

Sőt, ennek felette, amaz én ellenségeimet is, akik nem akarták, hogy én ő rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és őjétek meg előtte. És ezeket mondván megy Vala elől, Felmenvén Jeruzsálembe. És lőd, mikor közelgetett Bedfagyéhoz és Betánijához a hegyhez, amely Olajfákhegyének hivatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, mondván.

Menjetek el az átellenben lévő faluba, amelyben Bemenvén találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült. Eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdezt titeket, miért oldjátok el, ezt mondjátok annak.

Mert az úrnak szüksége van reál. És Elmenvén a küldöttek úgy találták, amint néki mondotta. És amikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái.

Miért oldjátok el a vemhet? Ők pedig mondának. Az úrnak szüksége van reál.

Elvívék azért azt Jézushoz, és az ő felső ruháikat a vemhére vetvén Jézust reál helyezteték. És mikor ő méne, az ő felső ruháikat az útra teríték. Mikor pedig én már közelgete az Olajfákhegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent, fenszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.

Mondván, áldott a király, ki jön az úrnak nevében, békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban. És némelyek a farizeusok közül a sokasságból mondának nékik. Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat.

És ő felelvén mond a nékik. Mondom nektek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon, mondván.

Vaj, ha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók. De most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.

És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned. És nem hagynak te benned követ-kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. És bemenvén a templomba kezdék kiűzni azokat, akik adnak és vesznek valahabban, mondván nékik.

Meg van írva, az én házam imádságnak háza, ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És tanítvala minden nap a templomban, a főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek valahőtt elveszteni. És nem találták el, mit cselekedjenek, mert az egész nép ő rajta függ vala, reáll hallgatván.

Ámen.

[Németh Sándor]
Tehát ez a kérdés, hogy miért nem leültetett be bennünket, és megáldott bennünket minden áldással a mennyben. Itt a kulcskérdés, hogy miért a mennyben vannak az áldásaink. Erre a kérdésre a válasz az, hogy elereretileg Isten a Földre hozta el az áldást, a Názati Jézus Kisztusban, látjuk a földi szolgálata alatt, mindenre volt áldás.

Ha találkozott szegénységgel, akkor az anyagi javakat megsokhasította. A kenyeret, a halat megsokhasította. Ha beteget emberrel találkozott, akkor a beteget meggyógyította.

Ha halottal találkozott, akkor a halottat föltámasztotta. Ha fizikai korláttal találkozott, akkor járt a vizen. És így tovább.

Tehát egyértelműen, hogy az istenek a javai a Názati Jézus Kisztusban testesülnek meg, testesültek meg, ő hozta el a földre azokat a javakat, amire neked és nekem is szükségem van, a szellememnek, lelkemnek, fizikai testemnek. És ráadásul a föltámadásával meg egyértelművé tette, hogy nem csak egy időbeli halandó életre tudja föltámasztani a halottat, hanem olyan föltámadásban is tud részesíteni bennünket, hogy mi sem halunk meg soha. Tehát föltámadunk és élünk örökkön, örökké.

De miért megkerült a mennybe az áldásaink? Mert előtte ugye földön voltak a Názati Jézus Kisztusban. És aki látta, hogy Jézus Kisztusból jön rajta keresztül az emberekhez, Istenek az áldása, azok rohantak Jézushoz.

Akik nem fértek hozzáhozzá, a ruháját próbálták megkapni, hogy az az Isteni erő, ami árad ki a szent élekelőben betölte kenete által, azokat megragadják és áldás vegyenek. De ez a mennybe menetel után megszűnt. A földről fölment Jézus Kisztus, és a mennybe vitte föl mindazokat az áldásokat, amely a földi szolgálata ideje alatt megnyilvánultak.

Úgyhogy miért ment fel? Azért, mert nem úgy kell venni az áldás, mint a földi szolgálata ideje alatt, tehát nem érinthetem meg fizikailag, hanem a hit által tudom, mert a hit az nem látott dologról való meggyőződést. És mivel a világ elutasította a Názati Jézus Kisztust, ezért kivonult a Názati Jézus Kisztus a látható világba, és vitte azokat a javakat és áldásokat is magával, amit eredetileg behozott a látható világba.

És miért tette meg ezt Isten? Azért, hogy a Názati Jézus Kisztust a mennybenele után az emberek ne érzeljék szerveikkel, szemükkel, fülükkel, ragadják meg az áldást, hanem átnézzenek, átlássanak a látható világon, és a láthatatlan világba ragadják meg, azt az áldásokat, ami a Názati Jézus Kisztusban van számukra. És ez a nagy gond az emberekkel kapcsolatosan, hogy nem akarnak szellemi emberek lenni, hanem szeretnek testi emberek lenni, de viszont a testi ember nem tud áthatólni a látható világon, és nem tudja megragadni azokat a gazdag áldásokat, amelyeket a Názati Jézus Kisztus megszerzett számunkra.

Mert továbbra is azt gondolják, hogy a földi szolgálatanak az ideje tart, mert a földi szolgálata ideje alatt valóban, például Jerikóban hallották a vakok a nagy zenebonát, a dömegnek a hangzavarát, és megkérdeztek, hogy ki van itt, mondták Jézus, hallották, hogy vakokat gyógyít meg, és akkor kiabálták, Dávid fia, Dávid fia, könyörű rajta. És akkor Jézus oda hívta őket, meggyógyította. Ha most itt lenne a Názati Jézus Kisztus, akkor nem kellene hitet gyakorolni, hanem csak oda kellene menne egy Jézus Kisztus, az megfogni a ruháját, és rád áradna Istenek az ereje, és abban a pillanatban meggyógyulnánk.

De mivel a világ elutasította, a világ megfeszítette, a világ nem fogadja el a mai napig is, ezért nagyon igazságos volt Istenek a bánásmódja, hogy kiemelte Jézust a világból, és felültette a jobbiára, és ott fog helyet, és ott van a te áldásod, meg az én áldásom is. Bezany! És azért, hogy lehetetlen legyen számomra hit nélkül áldás szerezni Istentől.

Azért, hogy csak hit által tudjam megnyerni az Istenek a tetszését. És a hit fog megváltoztatni engemet, mert mit csinálok, hogyha hiszek? Azt mondom, hogy az Istenek volt igaza is, nem a világnak.

Aki nem hisz, az pedig azt mondja, hogy az Isten hazug, nem igaz, amit mond, a világnak van igaza. Tehát a hit az egy nagyon-nagyon-nagyon nagy igazság.

[Gesztesi Máté]
Tehát a hit az egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagy igazság. Éjjünk az igazságosságnak, akinek sebeivel meggyógyultatok. Isten igéje azt mondja, hogy meggyógyultunk.

A betegség a törvény átkának kategóriájába tartozik, és a Galáciaiakhoz írt levél 3.13-as ezt mondja erről, Krisztus váltott meg bennünket a törvény átkától, átokkal tétetvén értünk. A Máté Evangélium a 8.17-ben pedig ez áll, hogy beteljesedjék, amit szólt Ézsaiás a proféta ezt mondván, ő vette el erőtlenségeinket, és ő viselte betegségeinket. Krisztus tehát a mi erőtlenségeinket vette le, és a mi betegségeinket hordozta el.

Meg kell tanulnunk úgy olvasni a Szentírást, hogy saját magunkra vonatkoztassuk. Az Ézsaiás könyve 53.5-ben ez áll, az ő sebeivel meggyógyultunk, az ő sebeivel meggyógyultál. Erre mondhatja valaki, jó, jó, de te ezt nem érted, egyáltalán nem érzem gyógyultnak magam, és nem is úgy nézek ki.

Ez az ember a látható világrendszere által van beprogramozva, az öt fizikai érzékszerv által. Az ilyen emberekben nincs benne az ige. Lehet több-kevesebb információjuk az igéről, sőt még abban is hihetnek, hogy Isten igéje igaz, de mindaddig, amíg az ige részük kéne válik, addig nincs ott bennük.

Ők azt mondják, nem értem, de én nagyon is értem, világosan látom, hogy nem Isten igéje, hanem a saját érzéseik irányítják őket. Ha viszont az embert már átprogramozta Isten igéje, attól kezdve nagyon egyszerű ellene állni az ördögnek, meg kell tanulnunk fölemelkedni Isten beszédének szintjére azáltal, hogy folyamatosan azt idézzük, amit Isten mondott. Ekkor aztán bátran kijelenthetjük, Isten igéjének értelmében nem vagyok beteg.

Jézus elvette a betegségemet, elhordozta helyettem, ezért én elveszem a gyógyulásomat Isten igéjén keresztül. Épp úgy, ahogy Jézus elhordozta a bűneinket, elhordozta a betegségeinket is, semmivel nincs több joga a betegségnek működni a testünkben, mint a bűnnek. Akinek még nem fejlődött odáig a hite Isten igéjében, hogy az igény keresztül el tudja venni a gyógyulását, nyugodtan fordulhat az orvostudomány módszereihez, de semmi szín alatt ne engedje meg, hogy a betegség eluralkodjon fölötte.

Minden eszközzel igyekezzünk megszabadulni tőle, és semmiképp ne hagyjuk elhatalmaskodni. Ha valakinek gyógyszereket kell szedni a gyógyulása érdekében valahányszor bekapja a pirulát, mondja ezt, én ezt a tablettát Jézus nevében veszem be. Azt fogja tapasztalni, hogy Jézus neve legalább kétszeres hatékonyságot biztosít a gyógyszerek számára.

Semmiképpen ne engedjük meg a sátának, hogy a gyógyszerek elfogadása miatt kárhoztasson bennünket. Isten azt akarja, hogy egészségesek legyünk. Ha valakinek a hite még nem jutott el a kellő szintre, az Isten szerelmére eszébe ne jusson 39 éven át szenvedni, hogy aztán azt mondhassa, én az úrba bíztam.

Nem, aki 39 éven át szenvedett, az valahol elrontotta. Ez senki számára nem lehet Isten akarata. Az ilyen ember kér ilyen orvosi segítséget, igyekezzen újra talpra állni, aztán vegye elő Isten igéjét és keresse meg, hol rontotta el.

Meg kell tanulnunk urálnunk a körülményeinket, ahelyett, hogy azok urálnának bennünket. Néhány évvel ezelőtt egy férfi azt mondta nekem, én nem kérhetlek meg, hogy imádkozz értem, mert gyógyszert szedek. Ebből jól látszik, hogy a sátán mennyire átvert nagyon sok jó keresztényt, és elhitette velük, hogy ha már egyszer gyógyszert szednek, akkor ne is merészeljenek imád kérni.

Arra már rájött, hogy mindkettőtől nagyon kevés embert képes eltiltani, ezért azzal a trükkkel próbálkozik, hogy elhitesse velünk, az ima és a gyógyszerek egymásnak teljesen ellentétes dolgok. Az igazság ezzel szemben az, hogy mind az ima, mind a gyógyszerek ugyanaz ellen a gonoszság ellen küzdenek, a betegség ellen. Természetesen az a legjobb, ha az ember hite kifejlődik egy olyan szintre, hogy már Isten igéjéből ima segítségével át tudja venni a gyógyulását, de tisztában kell lennünk azzal, hogy nem mindenkinek a hite jutott még el ide.

Isten részben ezért adott az embernek orvostudományi ismereteket. Azt akarja, hogy azok az emberek is egészségesek legyenek, akik még nem tudják, hogyan kell együttműködniük az igével. Mondd ki most bátran, ott, ahol vagy.

Isten azt akarja, hogy jól legyek. Mondd ki még egyszer, hangosabban. Isten azt akarja, hogy jól legyek.

Vald meg naponta Isten igéjét a tested számára. Igen, beszélj a testedhez. Van olyan, hogy az emberi test beteg akar lenni.

Ne engedd meg neki. Jézus azt mondta, hogy az lesz meg nekünk, amit kimondunk. Ezért fontos, hogy mindig szánjunk arra időt, hogy megtöltsük szívünket Isten beszédével.

Többször jöttek már hozzám emberek ezzel a kéréssel. Imádkozz értem, hogy több hitem legyen. Az ő problémájuk az, hogy nincs ott az ige a szívükben.

A hit ugyanis Isten beszédének a hallásából származik. Nem igeli azért imádkozni, hogy valakinek több hite legyen. Isten igéje tele van hittel.

Ahol az ige van, ott van a hitünk is. Ha bennem lakoztok, és az én beszédeim bennetek lakoznak, kérjetek, amit csak akartok, és meg lesz számotokra. Ahol nincs ott az ige, ott nincs hit.

Amikor az ember az élet nyomásai alá kerül, akkor az jön kibelőle, amivel tele van a szíve. Legyen az Isten beszéde vagy a sátáné, a sátán beszéde félelmet és hitetlenséget hoz létre a szívben. Amikor az ember az élet nyomásai alá kerül, akkor az jön kibelőle, amivel tele van a szíve.

Legyen az Isten beszéde vagy a sátáné, a sátán beszéde félelmet és hitetlenséget hoz létre a szívben. Isten igeje viszont hitet produkál. A szív bőségéből szól a száj.

Azok a szavak, amelyeket a nyelv megformál, és amelyek szánkat elhagyják, vagy jó, vagy rossz dolgokat teremtenek. Teremtő erő van bennük. Egy jó ember a szívének jó kincséből hoz elő jó dolgokat, a gonosz ember pedig a szívének gonosz kincséből hoz elő gonosz dolgokat.

De ami a szájból kijön, az a szívből származik, és az szennyezi be az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznoságok, lopások, hamis bizonyságtételek, istenkáromlások, ezek a dolgok szennyezik be az embert. A szívben megfogadt szavakat a nyelv formálja meg, és amikor kimondjuk a szánkkal, akkor vagy a sátán képességeit szabadítjuk fel magunkban, vagy Isten képességeit.

Szavaink jót, vagy rosszat teremtenek. Áldást, vagy átkot. Ugyanabból a szájból származik áldás és átok.

Teremtő erő lakozik benned. Tanuld meg bölcsen használni. Egy reggel Isten szelleme szólt hozzám, és ezt mondta.

Nem kell neked azorágódnot, hogy az igém alá legyen támasztva a mennyben. Az ott jól alá van támasztva. Neked az a feladatod, hogy alátámazd itt a Földön.

Erősítsd meg az igémet a Földön. Ha megalapozod itt a Földön, többé nem lesz problémád. Ezt is mondta, az a probléma, hogy eddig nem egyszer az ördögbeszédét erősítetted meg.

Azt mondtad ki, amit az ellenség mondott. Erősítsd meg Isten beszédét itt a Földön.

[Szignál]
Best of Hit Rádió Válagatás spirituális műsorainkból.

[Vígh Richárd]
Best of Hit Rádió És azt gondolom, hogy nyilván nekünk ott van a felelősségünk, így most visszatérve még egy picit az új emberre, hogy ugye alapvetően az új emberünknek a minőségét, erősségét a leggyakrabban azt használózza meg, hogy milyen befolyások érnek minket. És itt viszont van felelősségünk, hogy milyen befolyásoknak teszem én ki magamat. A befolyások a legtöbbször a szemen meg a fülön keresztül jönnek.

És hogy kit engedek közel magamhoz, kit hallgatok, mit hallgatok, és hát itt is van, akinek van fülehajja, hogy nagyon sok minden azt gondolom, hogy ezen múlik. Szeretem Jézusnak, van egy mondata János Evangélium a tizedik fejezetében, amikor azt mondja, hogy a juhoknak én vagyok a kapuja. A nyájnak én vagyok a kapuja.

És hogy aki rajtam keresztül megy, ki vagy be, az legalőtt talál. De azt gondolom, hogy ott ugyan nyilván a juhokra, mint gyülekezetre, Isten népére utal, de lehet azért azt gondolom, ezt így is értelmezni, hogy azok a kapuk, ahol mi kapcsolódunk a világon, ahol van kibejárás, ahol a szem, a fül, a hallás, a látás, ezeken a vonalokon nagyon jó nekünk, ha a kapunak Jézus tesszük meg. Lehet, hogy emlékszel rá, 90-es években volt egy ilyen kérdés, hogy W, W, J, D, hogy what would Jézus do?

Nagyon népszerű volt. Lehet, hogy nem. Nagyon sokat emlékszebb így hordtuk fiatalok, meg népszerű volt, és mindig rá kellett nézni, hogy akkor na Jézus vajon most mit tenne?

[Petrőcz Katalin]
És ez körülbelül akkor ezt jelenti, hogy azon a kapunk keresztül kapcsolódom, nézem, fogadom be a világot.

[Vígh Richárd]
Hogy felrak az ember egy szűrőt. Felrak az ember egy szűrőt, és ahogy a pálapostól ezt tette a Timóteus elé címen, a kustármagból egy nagy fa, hogy tudjon kifejlődni a szelleme, váljál érett, egészséges, keresztény, emberi, azzá, akinek az úr akar látni, ez meg alapvetően el fogja dönteni, hogy milyen befolyásokat enged be. És azt gondolom, hogy ha azt mondom, hogy az én kapum a befolyások útján Jézus Krisztus, akkor azt nézem, Jézus, ezt beengedjük, vagy nem engedjük be?

És akkor már az ember egy csomó mindentre lehet, hogy azt mondja, hogy igen, ezt beengedem, vagy ezt nem, ez nem biztos, hogy épít. Mert minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, nem minden épít, mondta ugye Pála Korintós így üvekezett.

[Petrőcz Katalin]
És ezek mindig azt tetszik ebben, hogy egyszerű mondatok, de ahhoz kell egy életkörülmény, egy érettség, hogy az embernek egyszerű lehessen, hogy ez mennyi mindent jelent.

[Vígh Richárd]
Igen, igen, igen. Na és a másik, amit csak említettem röviden, hogy ugye mondja több helyen, most csak felírtam magamnak idézetként, hogy elfordulván a szentségtelen üres beszédektől, a közönséges öregasszonyokra jellemző meséket utasítsd el, tehát hogy a beszédekre is nagyon nagy figyelmet szentel a Pál, hogy figyeljen oda a Timóteus, hogy milyen beszédeket enged be. És ugye hát ez nem csak a kimondott beszédre, ez az írott beszédre is azt gondolom vonatkozik, és hát itt is van áthallás, főleg mikorunkban az internet, a kommentek, a Facebook, s a többi korában.

[Petrőcz Katalin]
És akkor gondolom a filmek is ide tartoznak. És az közelhozza ugye azt, amit mondasz, hogy a kapumon jön be.

[Vígh Richárd]
Abszolút, és ugye sokszor nem csak a tartalomra kell figyelni, hanem arra is, hogy milyen szellemből mondja azt valaki. És sajnos az édenkert óta ugye a sátának az az egyik bevett trükkje, hogy ha ő mond, vagy üzen valamit a szolgáin keresztül, abban elrejti ilyen kis igazság mogvacskákat, és ha az embernek esetleg a szelleme még nem elég élet, nem elég éles, vagy egy tunyá tompultabb állapotban van, akkor hajlamos csak ezeket a kis igazság mogvacskákat meghalani, ráugrik, elfogadja, azonosul vele, miközben lehet, hogy az egész egy gonosz motivumból mondta azt, vagy írta valaki, és hát látjuk, hogy botránkozások, problémák, útonvaló elszakadások történnek így, hogy így kezdődnek. És sokszor ezek nem egy pillanat alatti dolgok, hanem folyamatok, de azt gondolom, hogy ebben nekünk például óriási tanítás van, hogy ha figyelünk a kapukra, figyelünk, hogy mit engedünk be, akkor sok mindent ki lehet védeni.

[Petrőcz Katalin]
Akkor ez nem csak Évának volt problémája. Igen. Hát ez ma ugyanúgy.

Így ránézünk el a leírásra, hogy hát de miért hitte el, hogy egyik fáról sem, mikor erről szó se volt. De hogy most így leírtad, ez pontosan erről szól minden egyes megnyilvánulása az ördögnek.

[Vígh Richárd]
Igen. Én azt gondolom, hogy ebbe nyilván van trükk, és van benne egy nagyon gonoszság, egy hazugság, mert ha tisztán hazugsággal operálna az ördög, akkor sok ember azonnal azt mondja, hogy ezzel nem tudok azonosulni. De pont ez az ördögi, ez a zseniális benne, hogy ő a legtöbbször nem tisztán hazugsága jön, hanem az igazság morzsák bele vannak keverve a hazugságba.

Ugye például pont Filipiben Pálapostol sílás azért kerültek börtönbe, mert kiűzték a démont egy olyan jövendőmondó lányból, aki látszóra szó szerint csak igazat mondott róluk. Csak figyelt pár a szellemére, és néhány nap múlva érezte, hogy ez egy gonosz szellem mondja ezt, mert tévútra akarja vinni az embereket. És akkor kiűzték a démont, és ők megbekerültek a kalodába, de dicsőség az úrnak utána óriási ébredés lett belőle.

[Petrőcz Katalin]
Mert hogy óriási botrányt keltett ez, hogy miért űzi ki a démont. Hát ezek is tanulságosak, nem? Tehát hogyha így részekre szedjük.

Hogy pont, amikor előrelépett volna szellemileg és megítélt valamit, akkor az egész város ellenekelt, de ott is egy hazugság volt benne, hogy most akkor tönkre fog menni a város, hogyha ez így megy túl.

[Vígh Richárd]
Ha ezt befogadjuk. Így van, és közben meglátjuk, hogy az úr meg olyan, hogy látszólag rossz dolgokból is jót tud kihozni, és lett belőle egy ébredés. És megtért a börtönőr családja, megtértek emberek az állami gazgatásba, és utána már úgy tudtak elmenni, tovább menni Pálék-Teszalonika felé, hogy Filipibe otthagytak hajni egy jó gyülekezetet, és ugye később Lukács lett a hagyomány szerint ennek a területnek a püspöke pásztora.

[Petrőcz Katalin]
Ugye a hagyományt említed, akkor ezek szerint rengeteg másféle feljegyzés van is, nem csak egyetlen egy vonalon megy ehhez, hanem lehet tudni, hogy akkor éppen mi zajlott a városban másfelé jegyzésekből is.

[Vígh Richárd]
Természetesen, persze, lehet azért nagyon sok feljegyzés fennmaradt egyházatyáktól, első második század, harmadik századból is, és sokan az apostoli atyáknak nevezzük ezeket a szerzőket. Ők tulajdonképpen a Jézus Krisztus tizenkét apostolának a tanítványai, meg aztán az ő tanítványaik voltak, tehát a...

[Petrőcz Katalin]
Staféta mindenhol.

[Vígh Richárd]
Így van, így van, így van, ahogy vették át a különböző generációk, és folytatták a munkát.

[Petrőcz Katalin]
Jó, de nem akartalak megokosztani az inspirációmat.

[Vígh Richárd]
Ja nem, nem, nem. Én azt gondolom, hogy a Pál apostol azt mondja, hogy a Timoteusnak a második levélben az első fejezetben, hogy a rád bízott dolgokat őrizd meg a Szent Szelem által, aki bennünk lakik, majd a harmadik fejezetben mondja egy olyat, hogy te követted a tanításomat, életmódomat, célomat, hitemet, türelmemet, szeretetemet, stb. Tehát a szolgálatba állásnak is egy elképesztő jó példája a Timoteus, és azt gondolom, hogy az a mi generációnkra is igaz, hogy lehet követni a jó példákat.

Van még több ilyen a Bibliában, úgy a Józsué, ahogy Mózest követte, Elizeus, ahogy Illést követte, de itt is ez van, hogy van egy működő szuperszolgálati ajándék, jön mögött egy fiatal generáció, és ugye a bibliai alap elvaz az, hogy először a kicsin, a másin, sávfárkodik az ember a hamison, ahogy szoktuk mondani, hogy nem mindig a saját szolgálatát adja az úr mindenkinek először, és nem tudjuk azt, hogy esetleg a Pál elköltözése után lehet, hogy a Timóteusnak egy nagyon nagy és kiterjedt szolgálata volt, vagy lett, de érdekes, a Szent Szelem azt fontosabbnak tartotta, hogy ezt a korszakát írassa bele a Bibliában, amikor a Pál mellett, a Pál alatszolgált. Tulajdonképpen, amit a Timóteus csinált, az az, hogy hűségesen ragaszkodott a Páltól kapott látásokhoz, vezetéshez, tanácsokhoz, igéhez, és ezeket vitte ilyen megbízotként tulajdonképpen a helyi gyülekezetekbe, és a legnagyobb gyülekezetekbe, a szolgált bérejában olvassuk, hogy szolgált ezekkel a látásokkal, és tulajdonképpen helyettesítette, jobbkeze volt ő a Pálnal, és helyettesítette, és vitte az apostoli látást ezekre a helyekre.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem, hogy nem a saját látásait.

[Vígh Richárd]
Nem, így van, nem az volt a fangsúly. És biztos vagyok benne, hogy te is mondtál, hogy kapott ő az úrtól személyes kijelentéseket, biztos, hogy megerősítette őt az úraszolgálatban. Az is lehet, hogy mondom, később volt saját, úgymond saját, kiterjedt szolgálata, de mégis azt gondolom, hogy ez nagyon a legrészletesebben a pál tanítványai közül őt írja le a Biblia, az ő életpályáját, és azt gondolom, hogy ez nem véletlen, hogy ez egy példa, és időtlen példa, tehát számunkra is egy követhető mintát ad a Timoteus.

[Petrőcz Katalin]
És hogyha Elizeusra is illésre gondolunk, akkor látszik, hogy Isten módszere ebben nem változott.

[Vígh Richárd]
Igen, igen. Nyilván azt azért látni kell, hogy a tanítványképzés, vagy a maga tanítványi, hát nem mondanám mozgalomnak, de maga ez a fogalom, ez a jelenség, hogy tanítványság, ez ugye ennek azért Izraelben, meg eleve az ókorban ennek volt egy sokkal nagyobb hagyománya, mint napjainkban.

[Petrőcz Katalin]
Persze, és itt ugye nem feltétlenül olyan népekkel foglalkoztak. Sőt, az volt a lényege, hogy minden nemzethez elvinni, ahol mindenféle más hagyomány is köthetett.

[Vígh Richárd]
Így van, de ugye például a zsidókultúrában ennek óriási nagy hagyománya volt. A tanítvány, ez nem a mai iskola rendszert kell erre elképzelni, hanem ugye szó szerint éjjel-nappal együtt laktak a mesterükkel, a tanítványok együtt éltek, az életmódjukat, ahogy itt mondta is az ige, az életmódját, az életvitelét, a stílusát látták a mesternek, és ami jó volt, tudták utánozni meg, tudták tanulni, és utána tudtak abból ők is építkezni, profitálni.

[Petrőcz Katalin]
Ha már korszerelmű van, szóval akkor ugye itt is bejönne az, hogy ezt nem talált a megalázónak, hogy most nem a saját véleményét és gondolatait mondja, holott ma ez furcsán hat.

[Vígh Richárd]
Én igen, ez érdekes, de azt gondolom, hogy egy picit talán ez is nálunk most a korszellem, hogy ma inkább az exhibicionizmus, egoizmus, az énnek a megmutatása, ez van nagyon kiemelve, legyek sztár, legyek nagy, mondjak valami nagyot, és a Bibliából nem ez jön ki. Hanem az Elizeust már profétaként is onnan ismerték, hogy ő az az ember, aki az illés kezére öntötte a vizet. Nem onnan ismerték, hogy hú, ő az, aki megírta a fél Bibliát, hanem azt mondta, itt van az az ember, aki az illés kezére öntötte a vizet, innen lehetett megismerni.

És nem derogált ez az Elizeusnak, Isten hatalmas embere lett, hatalmas proféta, szolgálati ajándék, és azt gondolom, hogy látszik, a Jézus körüli tanítványoknak se okozott ez problémát. Volt egy idő, míg ugyan Jézus mellett megtanulták, hogy mit jelent a szolgálat, de én azt gondolom, hogy az Istennek a szolgálata, az nem csak azt jelenti, amikor én az Urat személyesen dicsőítem, imádom, szeretem, stb., hanem az jelenti az abban a korban élő Isten emberének a szolgálatát, az Isten ügyének, népének a szolgálatát konkrétan. Így valósul meg ez a gyakorlatban sokszor.

[Petrőcz Katalin]
És hát ezt azért is fontos kiemelni, mert a Biblia az időtálló, a korszelem az viszont változik.

[Vígh Richárd]
Sőt, elmúlik. Garantáltan elmúlik. A Biblia alapján hála Istennek, alig várjuk, hogy jöjjön az új korszelem, mert az új korszelem a Szent Szelem lesz.

És hogy azt nagyon várjuk.

[Petrőcz Katalin]
Ami ehhez fog visszavinni, mert ez megmarad elként.

[Vígh Richárd]
Így van. Nem véletlen a proféciák alapján az ezeréves király, bocsánat, lehet, hogy picit csapongunk, de az ezeréves királyságban azt mondja az Isten beszéde, hogy fogunk ülni a fügyefáink alatt, és egymást áthívjuk uzsornázni, és beszélgetni fogunk órákat, inspirált beszélgetések lesznek, mert ott meg a korszelem, az nem a mostani lesz, hála Istennek, nem nyúlatról jön, hanem föntről. És a Szent Szelem lesz a korszelem, és olyan inspirált beszélgetések lesznek, hogy hát ami ma is van, hogy valakivel van egy jó beszélgetés, és észre se vesszük, nem is nézzünk az órákra.

Úgy elszáll az idő, mert jól esik az embernek, jön föl, bújj borékol sokszor a szelleméből, jön a látás, jönnek az inspirált gondolatok, és sokszor össze kapcsolódik két szív, akkor már olyan jó beszélgetések kialakulnak, hogy csak na, és adja az úr, hogy legyen sok ilyen most is, de lesz egy ilyen korszak hamarosan, amikor meg ez lesz az általános.

[Petrőcz Katalin]
Hát ezt, hogyha belegondol, mindenki szerintem, még aki nem is azt gondolja, hogy ő a szavakembere, azért szeretjük megosztani kicsit magunkat valakivel, és akkor érzi az ember, hogy van valaki-e, úgymond, ha megosztotta magát vele, és hát nyilván ezért van talán sokszor arról szó, hogy nem lesz szükség pszichológusra, mert tehát őt azért fizetik idézőjelbe, hogy meghallgasson, hogy én egy kicsit megoszthassam magamban.

[Vígh Richárd]
Szokták mondani ugye, hogy annak kell pszichológus, akinek nincs igazán jó barátja, nyilván ebben van egy kis túlzás, de hogy azért Isten társas lények teremtett minket, és érdekes módon nem arra, hogy csak ő vele visszavonultan egy barlangba éljünk szerzetesként szellemi aktív életet, hanem horizontális kapcsolatokat is teremtett. És teremtett házasságot, családot, barátokat, baráti kört, ismerősi kört. Hát ez még Jézusnál is így volt, aki a legnagyobb példánk, hogy volt egy koncentrikus körökben, körülötte az emberek, volt egy nagyon szoros jó barátja, ugye Jánosról tudjuk ezt, volt a három tanítvány, Péter, Jakab, János, akik már a legközelebb álltak hozzá, aztán volt a tizenkét apostól, akik nagyon közel voltak, volt a hetven tanítvány, ők már nem annyira voltak közel, de azért Jézus körül forgolódtak, volt az ötszáz tanítvány, az már egy még tágabb koncentrikus kör.

[Petrőcz Katalin]
De ez egész így összefogja, hogy mutatod is ilyen körbe.

[Vígh Richárd]
Hát ez ilyen körök, igen, és hogy kitől milyen távolságra van, de hogy még neki is, ő se egy magányos harcosként, egy ninjaként élt a földön, hanem neki is erre volt szüksége, igénye, és hát nyilván ez mindegyikünkkel így van, azt gondolom, hogy társas lének alkotott.

[Petrőcz Katalin]
Igen, és nem egészséges, hogy a korszelem ezt szorítja ki, és az időt valami másra szálljuk, meg nem érdemes annyit társalogni, és hát érdekes ugye, hogy akkor rá is szorulunk a tanácsadókra és szakemberekre pontosan ezen a területen, mert hát nem természetes, hogy ezt elveszítjük.

[Vígh Richárd]
Igen. Sajnos azt gondolom, hogy az a baj, hogy ez a médiából is jön, sokszor a megélhetés, a munkakörülmények ugye szokták a nagy múlti vállalatoknak a szemére hányni, hogy reggeltől estig az ember robotolt, bent van, stb.

[Petrőcz Katalin]
Meg a hétvégi csapatépítés, meg stb. Tehát ez egy kicsit ilyen munkaközpontú, mint egy iptóm, tehát az pontosan az ellentéte a Isten szellemének.

[Vígh Richárd]
Igen, hát itt is visszaköszön, csak hogy visszacsatoljunk a beszélgetés elejére a fegyelmezettség, hogy sokszor én azt látom, hogy erősszakkal ki kell a saját naptárunkból vágni részeket, amit oda szállnok azért, hogy most pedig csak azért is a gyermekeimmel leszek, csak azért is a feleségemmel beszélgetek egy ott, csak azért is fölhívom ezt a barátomat, mert ha nem, ezt tudatosan nem csináljuk nagyon sokszor, egyszer csak az ember észreveszi, hogy ú, te jó ég, öt napján most kapok levegőt, és hol vagyunk, és ki vagyunk én egyáltalán.

[Petrőcz Katalin]
Hogy ez nem történik meg magától.

[Vígh Richárd]
És nem történik meg magától, így van. Igen.

[Petrőcz Katalin]
Tehát a fegyelmezettség. Én most akkor megengedem, hogy visszatérjél a témától. Már csak azért is, mert most már gyakorlatilag a háromnegyedén az időnek túl vagyunk, és látszik, hogy ez nem az a téma, mint ahogy egyik sem a bibliában, amit így gyorsan le lehet tudni, hanem lehet így gondolkodni az igéről.

[Vígh Richárd]
Lehet, erről lehet. Én megmondom őszintén, nekem a két Timoteus levélben a kedvenci geversem az az első fejezetében van a tizenkettedik vers, ezt megengeded, azt fel is olvasom akkor, úgy szól, hogy senki ne nézze le ifjú voltodat, hanem légy példaképük a hívőknek a beszédben, az életmódban, a szeretetben, a szellemben, a hitben és a tisztaságban. És hat dolgot itt felsorol a pálapostól, és ezt javasolja a Timoteusnak, hogy a beszédben, az életmódban, úgy erről most beszéltünk is részletesebben, szeretetben, szellemben, hitben és tisztaságban.

És azt gondolom, hogy ez is egy nagyon-nagyon szuper cél, mert ha ezt, mi is, emlékszel régen vartak ilyen terítőkből ilyen nagy konyhákba kirakták sokszor vidéken üzeneteket, amit az ember újra és újra akart látni, vagy a magáévá tenni. Hát ez egy tipikusan olyan bibliavers szerintem, amit ki lehetne tenni, én is kitenném a szobám, hogy mindig villogjon előttem, hogy azt gondolom, hogy ez egy cél, megint csak egy cél nyilván, nem az a célja a szent szellemnek, hogy lekárhoztasson minket, de hogy ez például egy nagyon szuper cél, én azt gondolom, hogy a gyülekezetben váljak példaképé a beszédben, hogy hogy beszélek, mit beszélek, mikor beszélek, életmód, életvitel, megint csak, erről ugye már beszélgettünk, szeretetben, rögtön a harmadik helyen azért ott a szeretet, szellemben, szellemi dolgokban, hitben, tisztaságban.

És azt gondolom, hogy aki ezt meg tudja csinálni, ezt tulajdonképp azt gondolom, hogy azért merte ezt a pálapostól leírni a Timóteusnak, mert ő ezt megcsinálta.

[Petrőcz Katalin]
Mert ő ezt már megtette. És akkor valószínűleg fiatal ember volt, hiszen úgy szól hozzá, hogy fiatalságodat senki nem tekintse le.

[Vígh Richárd]
Igen, nyilvánvaló, hogy kellett a Timóteus bátorítania, ugye ezt többször átjön, meg azért nem kicsi feladatokat bízott rá, tehát azért az, hogy egy elképzelhető és sok ezer fős efézusi gyülekezetbe odaküldi az ifjú Timóteust, hogy tegyen rendet a preszbiterek között, ez nem biztos, hogy egy egyszerű feladat volt.

[Szignál]
Biztos, hogy nem.

[Vígh Richárd]
Így bemeni az ajtón, hogy sziasztok, küldött a pálapostól, és akkor most figyeljetek, mondom, hogy mit kéne csinálni. Ez nehez nyilván látszik, hogy ez nagyon nehéz lehetett, de bátorítja őt a pál, hogy ne az életkorára tegye a hangsúlyt. Mert nagyon sokszor a szellemi érettség, például van ez a szó a Bibliában a preszbiterpont, ugye a Timóteus levélben szerepelnek a preszbiteri követelmények, a preszbiterosz, azt jelenti az eredetiben, hogy vén, idős, de szellemi értelemben elsősorban.

Tehát nem azt jelenti, hogy valaki 80 éves, és akkor az az éret, mert 30 éves is lehet éret, hogyha a szelleme olyan állapotban van, élő közösségben van az urral, megfeszíti az óemberét, új emberből él, szellemből él, megeleveníti a szellemének a képességeit a szent lélek, elképesztő gyorsan tudnak fejlődni az ilyen hívők. És még egyszer, hogy nem az időnek van sokszor a fejlődésük alávetve, mint a világban mondjuk egy tudósnak, hogyha csak nem tanul évtizedeket, nehéz eljutni egy olyan szintre. A szellemi életben ez picit máshogy van, ott a befolyások jobban meghatározzák, hogy ki milyen gyorsan fejlődik.

[Petrőcz Katalin]
Vagy az oda szántság.

[Vígh Richárd]
Abszolút. És lehet, hogy valaki 30 éves keresztény, vagy 40 éves keresztény a másik négy évet ért meg, és előrébb tart. És van ilyen, látunk ilyet.

[Petrőcz Katalin]
Mert bekerültünk az örökké valóságban. De most komolyan, tehát hogy számít az idő, mert hát nyilván a Bibliát is el kell olvasni ahhoz, hogy az ember valamibe lekerüljen, és mégis, ahogy mondod, relatív az idő az érettséghez képest, a szellemérettséghez képest.

[Vígh Richárd]
Máshogy működnek a szellemvilágban a dolgok, igen. És nem mindig úgy, mint a fizikaiban. És azt gondolom, hogy ezért például nekünk erre érdemes, vagy most nyilván úgy mondom, hogy második, harmadik generációsoknak mondjuk a magamat is, akkor odasorolom, hogy érdemes erre figyelnünk, hogy tudatosan keresem azokat a befolyásokat, amik a szellememet építik.

És akkor el fogok tudni én is jutni ide egyszer, adja az úr, hogy beszédben, életmódban, szeretetben, szellemben, hitben, tisztaságban egy példakép, ott a tüposz van az eredetiben, egy minta, egy követhető minta legyek a gyűlökezetben. És adja az úr, hogy legyen nagyon-nagyon sok minta a gyűlökezetekben, de hát ez a jó, mert nyilván ugye a prezsbiteri követelményeknél is ugye szerepe lesz, hogy mintaképei legyenek a nyájnak a prezsbiterek. Ezt tulajdonképp, ha most mai magyar nyelvre lefordítjuk, olyan emberek, akiket lehet utánozni, akiket lehet másolni.

[Petrőcz Katalin]
Ennek sem kedvez a korszellem.

[Vígh Richárd]
Nem, mert az individúmra teszi a hangsúlyt meg az egyénieskedésre.

[Petrőcz Katalin]
Senkihez ne hasonlíts.

[Vígh Richárd]
Ne hasonlíts, csináld meg magad, csináld meg, de hát az a helyzet, hogy nem nagyon látjuk, hogy ez a korszellem kitermelne olyan hatalmas nagy szellemi óriásokat vagy karaktereket. És azt látjuk, hogy a bibliai korban meg kinőttek ilyen karakterek egy egész más életszemlélettel, mert látták, hogy ott volt egy mózes, ott volt egy illés, ott volt egy pálapostol, hát gyerekek, minél többet próbáljunk meg ő belőle, bocsánat, hogy így mondom, de kiszívni, magunkba porszívózni, adja az úr, hogy hosszú élete legyen, minél tovább itt éljen, minél tovább tudjunk a szolgálatából részesedni, hogy azokat az értékeket, kincseket, áldásokat.

Tehát azért ezt hozzánul kell látni, hogy egy szolgálati ajándéknak az életébe Isten belerak olyan hatalmas nagy kincseket, amit az átlakhívőkben nem mindenki berak be. És ugye ezért nekünk kulcsfontosságú, hogy kapcsolódjunk mi is, ahogy Timóteus nyilván látszik, hogy ott próbált ott maradni a pál legszűkebb körébe folyamatosan, és az egész életében, ha börtönbe volt, ha Cézáriába volt, ha Jeruzsálende ment fel, ő ment vele. Mert azt érezte, hogy ez az ember, ez egy ajándék a Krisztus testének, nekem is egy ajándék, és próbálok, ami rajtam áll, én megpróbálok minél többet ebből profitálni.

És nyilván ez abból más részről.

[Petrőcz Katalin]
És nem baj, hogy hasonlítok rá.

[Vígh Richárd]
És egyáltalán nem baj.

[Petrőcz Katalin]
Sőt.

[Vígh Richárd]
Sőt. És igazából el is kezdenek, ha az az érdekes, hogy ugye van az, úgy teremtettünk meg, hogy az emberi szellemnek van egy ilyen hasonlulási képessége, hogy akivel sok időt töltök, akivel sokat vagyok, sokat beszél egy idő után, emberek elkezdenek hasonlítani egymásra. De hát ez nem ciki, ez nem baj, meg hát Jézus maga mondta ezt, hogy el kell vesztenünk a saját lelkünket ő érte meg az evangéliumér, és aki ezt megteszi, az megtalálja a saját lelkét, a saját életét, a karakterét, azt találja meg.

[Petrőcz Katalin]
Tehát lehet, hogy ma már így kéne fogalmazni, hogy meg akarjuk találni, de azt találja meg, aki így cselekszik, vagy ezt követi.

[Vígh Richárd]
Így van. Ad erre tanácsot a Biblia, hála Istennek, csak azt gondolom, hogy egy más utat tanácsol a Biblia, mint amit a mai korszellen.

[Petrőcz Katalin]
Hát erősen más. Most akkor ezzel így pontot tettél, vagy valamit még tartogatsz, amit nem tudtál elmondani, mert mindig belevágtam.

[Vígh Richárd]
Nem, hogy vágtál bele, nincs benne semmi ilyesmi, és szerintem nagyon sokat lehetne még beszélni a Timóteushoz írt levelekről, beszél a jövőről, beszél arról, hogy mi várható. Lehet, hogy most ebben nem megyek bele, mert az meg már akkor kinyitna egy új nagy témát.

[Petrőcz Katalin]
De hogy ez a gondolat, ez végül is így tényleg kerek, mert csak most az utazásról eszembe jutott, hogy Mózesnél is mondta, hogy ezt a benned lévő szellemet ki fogom osztani most, hogy ne csak benned legyen, hanem még másik hetvenben is. Tehát, hogy nem így nézünk ma egymásra, tehát, hogy mindenki másképp akar valaki lenni, és igazából a valakivé vállást csak ez az út tudja biztosítani.

[Vígh Richárd]
Én azt gondolom, hogy itt figyelembe kell azt vennünk, hogy nem mi teremtettük magunkat, nem mi találtuk ki magunkat, hanem Istennek van mindenkiről egy tökéletes terve, és mindenki akkor lesz igazán boldog, áldott, sikeres ember a Földön, ha megtalálja azt a sorsot, azt a pályát, amit Isten neki készített, és Isten ehhez használ embereket a sorsunkba, az életünkbe. És az egyik olyan, akiket nagyon nagy tömegek életében használ, azok a szolgálati ajándékok, azok a pálapostolok, a Mózesek, az illések. És ezeket az embereket nem egy, meg nem két embernek adja, ezek a Krisztus ajándékai nekünk.

És ha ezt az ember fölismeri, leesik, úgymond a tantusz, akkor rájön arra, hogy hát figyelj, ember, itt van egy óriási ajándék az életemben, akkor amit rajtam áll, én megpróbálok mindig ott lenni, ülni a lábainál, hallgatni, mert Isten meg tud áldani olyan dolgokon rajta keresztül, nyilván sok más területen is Isten megáld, de a szolgálati ajándékok azt gondolom, ők nem kihagyhatóak. Egy ember, ha el akar, ugye mondja is az Efézusi Levélben, ahol felsorolja pál a szolgálati ajándékokat egyik helyen, ott mondja is ezt, hogy nem lehet a szolgálati ajándékok nélkül például eljutni a Krisztus teljességével ékeskedő korra. Tehát magyarul az a karakter, aki nekem az úrban lennem kell, ahol el kell jutnom, oda nem nagyon tud az ember egyedül eljutni.

Ez az igazság, hanem ehhez Isten helyezetbe ajándékokat, nem mindenki ilyen, ezek különleges emberek, de helyezetbe Isten az egyházba ilyen embereket, és hála Istennek adja az úr, hogy legyenek többen, de nagyon nagy áldás az ilyen emberek élete szolgálata.

[Petrőcz Katalin]
És hát a Timóteusról akkor példát vehetünk. Nagyon jó volt ezt a szemét is egy kicsit így megközelíteni, akihez pálapostól vette a fáradtságot és személyesen neki írt levelet. Nagyon köszönöm, Ricsi, hogy erre így kitértél, és hogy ezt szívügyednek tekintettel, és remélem, hogy így a hallgatóknak és nekünk is még inkább a szívügyünké tud válni.

Köszönöm a beszélgetést.

[Vígh Richárd]
Nagyon szépen köszönöm én is.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.