Happy Day - 2025. 02. 14.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen, hogy az Úrnak az öröme, a mi erősségünk. És hisszük azt, hogy a názati Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő az, aki meghalt a bűnökért és föltámadott a harmadik napon a halálból, és ő belé vetett hit által igazul meg az ember.

És hiszem, hogy aki hisz ő benne, az által ment a halálból az életre. Mert hiszem a názati Jézus Krisztus az örö istenek a báránya, ki elvette a világnak a bűneit. Ő a mennyből alászállt kenyér, aki életet ad az egész világnak, és mindazoknak, akik elfogadják őt és befogadják őt Isten fiakén.

És én hiszem, hogy kegyelmet adott nekem, hogy Isten fiává váljak, mert tőle újjászulettem, víztől és szellemtől, és Isten országanak a polgárává váltam, és megpecsételt engemet a teljes váltságnak a napjára, a Szentlélek által, és nem a félelem szellemét kaptam, hanem a fiúság szellemét, amely által Istent atyámnak nevezem. És hiszem, hogy a Szentlélek a szellememmel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermeke vagyok. És ezért a mai napon is fölgerjesztem a bennem lévő isteni kegyelmi ajándékokat, és dicsérem, magasztalom, áldömőt testemmel, lelkemmel, szellememmel, most és mindörökké, az Úr Jézus nevében, Amen!

Dicsőség az Úrnak! Hallelujah! Tapsoljuk meg az Úrat!

[Mézes András]
Minek utána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, adott nekik erőt és hatalmat minden démonok ellen, és betegségek gyógyítására, és elküldte őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. És monda nekik, semmit az útra ne vigyetek, se pálcát, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két-két ruhátok ne legyen. És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.

És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról. Bizonyságúl ő ellenük. Kimenvén annak okáért bejárták a falukat, hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt.

Meghalotta pedig Herodes, a negyedes fejedelem, mind az okat, amik ő általa történtek. És zavarban volt, mivel, hogy némelyek azt mondták, hogy János támad fel a halálból. Némelyek pedig, hogy illés jelent meg.

Mások meg, hogy a régi profitták közül támad fel valamelyik. És mond a Herodes, Jánosnak én vettem fejét. Ki csoda hát ez, aki felül én ilyen dolgokat hallok?

És igyekezett őt látni. Visszatérvén pedig az apostolok elbeszéltek neki mindent, amit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén elvonult magányosan a Betsajda nevű városnak puszta helyére.

A sokaság pedig ezt megtudván követte őt, és ő örömmel fogadván őket, szól a nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyította. A nap pedig hanyatlani kezdett, és a tizenkettő őhozzá járulván mond a neki, bocsásd el a sokasságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. Ő pedig mond a nekik, adjatok nekik ti enni.

Azok pedig mondának, nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt az egész sokasságnak, mert voltak ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak, ültessétek le őket csoportokba ötvenével, és aképpen cselekedtek, és leültették valamennyit. Minek utána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszekte, és adta a tanítványoknak, hogy a sokasság elé tegyék.

Evének azért, és megelégedének minnyájon. És felszedték, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral. És lön, mikor ő magában imádkozott, vele voltak a tanítványok, és megkérdély őket mondván.

Kinek mond engem a sokasság? Ők pedig felelvé mondának. Keresztelő Jánosnak.

Némelyek pedig illésnek. Némelyek pedig, hogy a régi profiták közül támad fel valamelyik. És monda nekik.

Hát ti kinek mondatok engem? Felelvén pedig Péter monda. Az Isten ama Krisztusának.

Ő pedig rájuk parancsolván meghagyta, hogy ezt senkinek nem mondják. Ezt mondván. Szükséges az ember fiának sokat szenvedni, és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írás tudóktól.

És megöletni, és harmadnapon feltámadni. Monda pedig mindeneknek. Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.

Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt. Aki pedig elveszti az ő életét, én érettem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti, vagy magában kárt val.

Mert valaki szégyel engem, és az én beszédemet, az embernek fia is szégyelni fogja azt, mikor eljön az ő dicsőségével, és az atyáéval, és a szent angyalokéval. Mondom pedig nektek bizonyjal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, akik a halált meg nem kóstolják, míg nem meglátják az Istennek országát. És lőne beszédek után, mint egy nyolcad nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.

És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata elváltozott, és az ő ruhája fehér és fénylő lett. És íme két férfiú beszélt ő vele, akik voltak múzes és illés, kik dicsőségben megjelenvén beszélték az ő halálát, amelyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. Pétert pedig, és a vele lévőket elnyomta az álom.

De mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, akik vele álltak. És lön, mikor azok eltávoztak őtőle, mond a Péter Jézusnak. Mester, jó nekünk itt lennünk, csináljunk azért három hajlékot, egyet neked, múzesnek is egyet, és egyet illésnek, nem tudvá mit mond.

És mikor ő ezeket mondta, felhő támadt, és azokat beárnyék hozzá. Ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe. És szózat lön a felhőből mondván, ez amaz én szerelmes fiam, őt hallgassátok.

És mikor a szózat lön, találtatott Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem mondtak azokban a napokban. És lön másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép ment elébe.

És íme egy a sokasság közül felkiáltott mondván, Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nékem egyetlen egyem. És íme a szellem megragadja őt, és hirtelen kiált, és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt. És kértem a tanítványaidat, hogy üzzék ki azt, de nem tudták.

Felelvén pedig Jézus monda, ó hitetlen és elfajult nemzettség, meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket, hozd ide a te fiadat. Amíg pedig az oda ment, azon közben a démon földhöz ütötte azt, és megrángatta. De Jézus megdorgálta a tisztáttalan szellemet, és meggyógyította a gyermeket, és adta azt az ő atyának.

Álmélkodtak pedig minnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig minnyájan csodálkoztak mindazokon, amiket Jézus cselekedett, monda az ő tanítványainak. Vegyétek füleitek be ezeket a beszédeket.

Mert az embernek fia, az emberek kezébe fog adatni. De ők nem értették-e mondást, és el volt rejtve előlük, hogy ne értsék azt. És féltek őt megkérdezni-e mondás felől.

Támadt pedig bennük az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. Jézus pedig, látván az ő szívük gondolatát, egy kis gyermeket megfogván maga mellé állította azt, és monda nékik. Valaki egy kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be.

És valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. Mert aki legkisebb minnyáján ti közöttetek, az lesz nagy. Felelvén pedig János monda.

Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben démonokat űz. De eltiltottuk őt, mivel hogy téged nem követ mi velünk. És monda neki Jézus, ne tiltsátok el.

Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van. Lőn pedig, mikor az idő elközelgetett, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy. És követeket küldött az ő orcája előtt, és azok elmenvén bementek egy szamaritánus faluba, hogy neki szállást készítsenek.

De nem fogadták be őt, mivel hogy ő Jeruzsálembe ment. Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János mondának. Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészze meg ezeket, mint íj és is selekedett?

De Jézus megfordulván, megdorgálta őket mondván. Nem tudjátok, minémű szellem van ti bennetek. Mert az embernek fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa.

Elmentek azért más faluba. Lőn pedig, mikor mentek, valaki mondja neki az úton. Követlek téged, uram, valahová mégy.

És mondja neki Jézus. A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az ember fiának nincs fejét, hova lehajtania. Mondja pedig másnak.

Kövess engem. Azt pedig mondja. Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat.

Mondja pedig neki Jézus. Hadd temessék el a halottak, az ő halottaikat. Te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

Mondja pedig más is. Követlek téged, uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak. És mondja neki Jézus.

Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára. Ezek után pedig rendelt az úr másokat is, hetvenet, és elküldte azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő ment. Mondja azért nekik.

Az aratni valós sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el, éme, én elbocsájtlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut, és az úton senkit ne köszöntsetek. Valamely házba bementek, először ezt mondjátok. Békessége háznak, és ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad, ha nem, tireátok tér vissza.

Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak, mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról házra. És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtök beadnak.

És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek. És mondjátok nekik, elközelített hozzátok Isten országa. Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén ezt mondjátok.

Még a port is, amely ránk ragadta ti városotokból, itt köztetek letöröljük. Mindazáltal ez legyen tudtatokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok. Mondom pedig nektek, hogy a szodoma beliek állapota tűrhetőbb lesz a ma napon, hogy nem azé a városé.

Jaj neked korozin, jaj neked bedszajda! Mert a Tírusban és Szidonban lettek volna azok a csodák, amelyek te benned lőnek régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. Hanem Tírusnak és Szidonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogy nem négtek.

És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni. Aki titeket hallgat, engem hallgat. És aki titeket megvet, engem vet meg.

És aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött. Visszatért pedig a 70 tanítvány örömmel mondván. Uram, még a démonok is engednek nekünk a te neved által.

Ő pedig monda nekik. Láttam a sátánt, mint a villámlás, lehullani az égből. Íme adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és korpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem ártat nektek.

De azon ne örüljetek, hogy a szellemek nektek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyekben. Azon órában őrvendezett Jézus szellemében is monda. Hálákat adok neked, atyám, mennynek és földnek, ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.

Igen, atyám, mert így volt kedves te előtted. Mindent nekem adott át az én atyám. És senki sem tudja, kicsoda a fiú, csak az atya, és kicsoda az atya, hanem csak a fiú, és akinek a fiú akarja megjelenteni.

És a tanítványokhoz fordulván mondja ő maguknak. Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok proféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták.

És hallani, amiket hallotok, de nem hallották. És íme egy törvénytudó felkelt kísértvénőt, és mondván. Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

Ő pedig monda annak. A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?

Azt pedig felelvé monda. Szeresd az Urata te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből, és teljes elmédből, és a te fele barátodat, mint magadat. Monda pedig annak.

Jól feleltél. Ezt cseleked, és élsz. Azt pedig igazolni akarván magát mondja Jézusnak.

De ki az én fele barátom? Jézus pedig felelvén monda. Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik azt kifosztván és megsebesítvén elmentek, és ott hagyták félholtan.

Történet szerint pedig ment alá az úton egy pap, aki ezt látván elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látván elkerülte. Egy szamaritános pedig az úton menvén oda ért, ahol az volt, és mikor azt látta, könyörületességre indult, és hozzájárulván bekötözte annak sebeit.

Olajat és bort töltvén azokba, és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadóházhoz, és gondját viselte neki. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén adta a gazdának, és mondta neki, viselj gondot reá, és valamit ezen fölül ráköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért mit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett.

Azt pedig mondta, az aki könyörült rajta. Monda azért neki Jézus, eredj el, és te is aképpen cselekedj. Lön pedig, mikor az úton mentek, hogy ő bement egy faluba.

Egy Márta nevű asszony pedig befogadta őt házába, és ennek volt egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén hallgatta az ő beszédét. Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban. Előállván azért monda, uram, nincs-e arra gondolt, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?

Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem. Felelvén pedig mondja neki Jézus, Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel. De egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, amely el nem vétetik tőle.

Amen.

[Németh Sándor]
Tehát a szellemben való járás az mindig az jelenti, hogy a Szentlélek az embernek az élet vezetését, gondolkozását, akaratát, érzéseit, választásait az Isten által meghatározott rendben vezeti, és teljes harmóniában van az életmódunk, az Isten által meghatározott szelemi, erkölcsi és természetes rendben. Nem olyan rossz, higgyétek el az az életmód. Különösen, ha ebben jársz, az utóbbi időben nagyon erősen érzem az Isten hívását.

És megmondom őszintén, érzem a dicsőségbe és a királyságba hívást. Isten nem csak az egyszer hív el bennünket, amikor hogy térjünk meg, a hívása az folyamatos a szívedben. Ha megharszolod a testek a kívánságát, akkor van, amikor legyengül, de mindig jelen van bennem, és van, amikor nagyon fölárosodik.

Az elmúlt időben bennem nagyon fölárosodott. Legszívesebben csak ezzel foglalkoznák, és szeretném kihagyni az emberekkel való foglalkozást. És úgy, néha szent irítség van azokra a szentekre, akik idős korukban megengedhették, hogy csak az úrral való közösséget áporták, és nem volt nekik szolgálatuk.

Mert ugye az újjászületésnek a nagyon nagy igazsága, amit szintén a Balata Levél tartalmaz, hogy élek többé nem én, nem én. Tehát az a romlott természetről van a szó, amit Ádámtól származik, és természetesen megvannak azok a személyek, akitől örököltünk, és ezt a természetet a romlott szívünkkel együtt a názati Jézus Krisztus halálába alámerítettük, hogy többé ne ezzel a természetből, természetből fakadó élettel éljünk, mert ez egy ítélet alatt van, ez egy romlandó élet, hanem a názati Jézus Krisztus életéből éljünk. Aki Betlehembe született, a kenyérnek a házába, Betlehem annyit jelent, hogy kenyérnek a háza.

Ott született meg az életnek a kenyere. Most az elmúlt időben, különösen október 7-e után, nagyon elszomorodtam, és igazából most szembesültem vele, és végiggondoltam, mert a 90-es évek elején többször is jártunk Betlehembe, és a lakosságnak a többsége keresztény volt, és most talán a lakosság 20 vagy 30 százaléka... Tessék?

Mennyi? 20 százaléka. 20 százaléka csak a keresztény, akkor pedig volt vagy 70 vagy 80 százalék.

Olyan jól éreztük magunkat Betlehemben, mert hát az a Dávidnak a városa volt, és Jézus Krisztusnak a szülővárosa. Ezt odaadni? Nézzetek meg, mi lett az eredménye.

Ezért mondják Jézus Krisztusról, hogy palesztin. Ekkora nagy... Ezért nem áldotta meg Isten az oszlói békemegegyezést.

Megvagyok róla győzve az egyik trajikus hibája a Betlehemnek a kiszolgáltatássága. És ugye ebben az idén, vagy legalább tavaly az év végén nem is tudták a karácsonyt megünnepelni. A keresztények végignézték ezt az egyezményt.

Senki nem nyitotta ki a száját, hogy talán nem kellene átadni egy olyan vallásos fennhatóságnak, erről tudjuk nagyon jól, hogy mindent megtett azért, hogy a názati Jézus Krisztusban, vagyis az igazi bibliai hitet kiírtsa az emberekből. És nézzétek meg, azóta nincs nyugalom, nincs békesség. Egészen más volt az oszlói békemegállapodás előtt az izraeli utazás, mint utána.

Utána évek óta egyre inkább érezni a problémákat. Előtte meg egy ilyen, ez se lehet mondani, olyan mámor, gyönyörűség volt, Izrael földjén lenni, Betlehembe, és más helyen. Ezt csak úgy megjegyeztem.

Nem szabad feladni. Nem szabad feladni az, ami az Uré.

[Hangosköny]
HANGOS KÖNYV Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend határaink. Az édenkertben Isten felelősséget ruházott Ádámra és Évára. Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.

Uralkodjatok a tengerhalain, az égmadarain és a földön mozgó minden élő lényen. Mivel Isten képére vagyunk teremtve, bizonyos feladatokért felelősséget kell vállalnunk. A felelősségvállaláshoz, vagy úgy is mondhatnánk életünk birtoklásához hozzátartozik, hogy tudjuk, mi a feladatunk és mi nem az.

Akik hajlamosak arra, hogy átvegyék mások kötelességét, végül kiégnek. Bölcsesség kell ahhoz, hogy eldöntsük, mi az, amit nekünk kell megtennünk, és mi az, amit nem. Mindent nem tudunk megtenni.

Életünk felelősségvállalással kapcsolatos zavarai határaink tisztázatlanságát jelzik. Ahogy az ingatlan tulajdonosok fizikai határokat húznak a birtokok köré, nekünk is szükségünk van arra, hogy értelmi, fizikai, érzelmi és lelki határokat jelöljünk ki az életünkben, melyek alapján világosra válik, hogy mi az, amiért felelősséggel tartozunk, és mi az, amiért nem. Manapság ez az egyik legnagyobb nehézség, amivel a keresztények küzdenek.

Sok őszinte és jó szándékú hívő nem lát tisztán abban a kérdésben, hogy mikor és hogyan szükséges határokat szabni. Amikor saját határai kiányával szembesülnek, a következő kérdéseket teszik fel. Kijelölhetem-e a határaimat úgy, hogy közben szeretetteljes maradok?

Melyek a jogos és indukolt határok? Mit tegyek, ha mások felháborodnak vagy megsértődnek a határaim miatt? Hogyan viszonyuljak azokhoz, akik igény tartanak az időmre, szeretetemre, energiámra vagy a pénzemre?

Miért érzek büntudatot, vagy miért félek, amikor megpróbálok határokat szabni? Hogyan egyezhethetők össze a határok az önáttadással? Nem önződulok határokat szabni?

A fenti kérdésekre adott bibliai válaszok félreértése téves felfogáshoz vezethet a határokkal kapcsolatban. Ezen felül számos klinikai, pszichológiai tünet, mint például a depresszió, a szorongásos és táplálkozási zavarok, a függőségek, indulatkezelési és büntudati problémák, a szégyen, a pánikbetegség, a házassági és kapcsolati küzdelmek mind-mind a határtartás hiányával összefűkű konfliktusokba gyökereznek. Ez a könyv határvonalak kielülésének bibliai alapjait mutatja be, hol húzódnak a határaink, mit védenek, hogyan jelölhetjük ki őket, mikor sírülnek meg, hogyan lehet őket helyreállítani, illetve helyesen használni.

Könyvünkben a fenti kérdésekre és még sok egyébre is igyekszünk választ keresni. Hol a határ? A fizikai világban a határok jól észrevehetőek.

Kerítések, jelzőtáblák, falak, villanypásztor, ápolt kertek vagy sövények figyelmeztetnek rájuk. Mind ugyanazt az üzenetet hordozzák. Itt kezdődik a birtokom.

Az ingatlan tulajdonosa jogilag felelős azért, ami a tulajdonában lévő területen történik. A nem tulajdonosok nem felelősek ezért. A fizikai határok a látható birtok határt jelölik, amiért valaki felelősséggel tartozik.

Bárki elmehet a föld hivatalba, és megtudhatja, hogy pontosan hol húzódnak ezek a felelősség határok, és kit kell felhívnik szükség esetén. A lelki világban a határok ugyanilyen valóságosak, de nehezebb őket felismerni. Ennek a fejezetnek az a célja, hogy segítsen meghatároznunk és tudatosítanunk láthatatlan határvonalainkat, mint valóságosan létező határokat, melyek meghatározzák, kik vagyunk, és segítenek abban, hogy vigyázzunk magunkra.

A határok meghatároznak minket, azaz kijelölik énünk határait. Megmutatják, hol végződünk mi, és hol kezdődnek mások, s így önmagunk birtoklásának érzését alakítják ki bennünk. Ha tudjuk, meddig tart a tulajdonunk, és miért tartozunk felelősséggel, akkor szabadnak érezhetjük magunkat.

Kertünk határai között szabadon tehetünk bármit, amit szeretnénk. Ha felelősséget vállalunk az életünkért, számos lehetőség megnyílik előttünk. Ellenben, ha nem birtokoljuk az életünket, akkor a lehetőségeink nagyon beszűkülnek.

A Biblia világosan megmondja, melyek a határaink, és hogyan védjük meg őket, ám családunk, vagy múltbeli kapcsolataink gyakran összezavarnak minket saját határainkat életően. Azon túl, hogy a határok megmutatják, miért vagyunk felelősek, és miért nem, azt is segítenek meghatározni, hogy mi tartozik ránk, és mi az, amiért nem vagyunk felelősek. Például nem vagyunk felelősek másokért.

Sehol sincs megírva, hogy másokat irányítsunk, mégis rengeteg időt és energiát fektetünk ebbe.

[Szignál]
Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Tamás Csilla]
Ez itt a Hit Köznapok, mai témánk a nemetmondás művészete, és itt van már velem a stúdióban kulifai Mónika pszichológus, aki szerencsére nem mondott nemet. Üdvözöllek, Mónika. Én is üdvözöllek téged és a hallgatókat.

Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat. Ugye erről a nemetmondásról olyan furcsa, hogy beszélünk, márpedig azt gondolom, hogy azért nem árt, hogyha egy kicsit beszélünk erről, mert sokszor azt érzi az ember, hogy meg kell tanulni nemetmondani. Illetve nulladik kérdésem még az lenne, hogy hogy alakul ez ki bennünk?

Mert ugye egy kicsi babaának ez nem probléma nemetmondani. Sokszor ugye nem is az első szava egy gyermeknek, hogy apa vagy anya, hanem hogy nem. Igen.

[Kulifai Mónika]
Előfordul. Már azzal is kezdeném, amit mondtál, hogy hála Istennek én nem mondtam nemet, és akkor lehet ez egy ilyen példahelyzetünk is, hogy azért nem mondtam nemet, mert végig gondoltam, hogy ez a mostani feladataim között, lehetőségeim között, meg tudok-e veled egyezni egy időpontban, hogy el tudjak jönni, úgy gondoltam, hogy erről a témáról nagyon izgalmas beszélgetni, átgondoltam, hogy el tudok jönni ebben az időpontban, tehát voltak szempontjai, amiknek az alapján született ez az igen válasz.

De születettet volna ez az igen válasz úgy is, hogy hát rádióban megkértek, akkor menni kell, és eldobok mindent, amikor lehetséges, hogy más feladataim azok úgy kerültek volna háttérben, ami nem biztos, hogy a legjobb döntés most ebben az időszakban. Tehát most csak az én személyem az érdekes, hanem inkább a helyzet volt az, hogy lehetnek olyan érvek, aminek mentén úgy születik meg egy igen, hogy átgondolt és a helyén van, lehet úgy is, hogy az ember belesódródik, és is ilyen igen ember lesz.

[Tamás Csilla]
És ezt lehet húzatávon bírni? Vagy azért egy idő után rájön az ember, hogy ezt nem lehet így csinálni?

[Kulifai Mónika]
Hát azért is izgalmas ez a kérdés, és mindjárt kitérünk oda is, ahogy vezette tovább így a fonalat, hogy gyerekeknek ez kisgyerekkorban ez mennyire nem probléma, hogy kimondják a nemet, ameddig hagyják, illetve amilyen keretek között hagyják, vannak veszélyei annak, hogy az ember nem tud nemet mondani, és az egyik csapda lehet az, hogy valahol az első asszociációnk talán a nemetmondása az, hogy valaki nem nyitott az együttműködésre, esetleg egoista vagy egocentrikus, de lehet olyan asszociációnk is erre, hogy ez igazán jó gyerek, az szót fogad, és ez már itt a gyerekkori tanulásunkhoz kapcsolható, hogy esetleg egyik másik embernek miért nehéz nemet mondani. Meg még egy szempont, ez is kapcsolódik a gyerekkorhoz, de itt a kutatások szintjén is megfogalmazható, hogy nagyon szeretnénk, hogyha a kapcsolataink jók lennének az emberekkel, és társas kapcsolatok.

Egyébként, hogyha valaki úgy gondolja, hogy a kapcsolatait úgy tudja jó szinten tartani, egészséges, egyáltalán megtartani, hogyha sosem mond nevet, semmilyen kérése, semmilyen feladatvállalásra, tehát semmire nem mond nemet, hanem amire egy közösség megkéri, vagy amire egyik másik kapcsolatában arra igen mond, legyen ez szívesség, anyagi segítség, ráfordító feladat, időt igénylő feladat, de mindenképpen, hogyha az ember csak igen tud mondani, és azt gondolja, hogy ez az együttműködés jó szívűség más életkorban, vagy más rendszerben az engedelmesség, vagy a jó munkaerő, aki sosem mond nemet a főnökének, stb., akkor azért kimarad ebből az egész történetből az, hogy egy-egy helyzetben az, hogy milyen döntést hozunk, mit vállalunk fel, mivel foglalkozunk, mire adjuk oda az erőnket, időnket, pénzünket, mikor miről szól az a kérés, de ennek a megvizsgálása, ennek a mérlegeléshez hiányzik akkor ebből a képből, hogyha csak igen mondunk.

És ennek a következménye azért gyakran az, mivel sem az erőnk, sem az időnk, sem a pénztárság nem véges, vagy nem végtelen, ezért ebből lehet egy olyan kimerülés, kifáradás, kihasználtáválás, ami időkérdése, hogy mikor csap vissza abból a szempontból, hogy tényleg annak a úgymond segítségnek vagy ennek az igenmondásnak tényleg azok lesznek a gyümölcsei, ami értéket hoz létre munka kapcsolatban, baráti kapcsolatban, bárhol, illetve az, aki igent mond annak a számára is, ez mindig egy olyan helyzet, amivel tudott segítség lenni valóban. Kifáradt, kimerült, kihasznált ember, az fizikailag, lelkileg is elfárad, másrészt pedig van egy belső vészcsengő, hogy hol vagyok én, tehát az én érdekeim, az én értékeim, az én terveim, az én céljaim, azok hova sorolódnak, és akármilyen teher lehet valakinek a lelkén, akár ilyen gyerekkorból is hozott, de valahol ez a vészcsengő megszólal, hogy ez valahol nem igazságos, és akkor elkezdünk haragudni arra, akinek igen, mondtunk, bosszankodni, és nyilván ebből sem a kapcsolat nem fog épülni, sem annak a segítségnek, munkának a értéke nem lesz olyan, amit elvégzett, és igen, mondtunk.

[Tamás Csilla]
Igen, tehát nem jó szívvel csinálja az ember. Igen, igen. Mert azért sokszor még továbbra is mondja az igent, nem?

Csak már nem jó lendülettel megy az a dolog előre, és nem jó szívvel csinálja az ember.

[Kulifai Mónika]
Igen, és így az, amit féltettünk, hogy jaj, csak ne sérüljenek a kapcsolataink, vagy ne veszítsük el a kapcsolatainkat, vagy nehogy azt gondolja a főnökünk, hogy lusták vagyunk, vagy nem veszük komolyan a munkánkat, vagy még lehetne sorolni a különböző kapcsolatokban, ezek aztán mégiscsak sérülni fognak. Te ezt a kifejezést használtad, hogy jó szívvel, ezt kibonthatjuk úgy, hogy tényleg akkor, amikor az embernek a személye, az az érték, amit ő hordoz, az semmilyen szempontból nincs védve, nincs karban tartva, nincs ápolva, most sokféle szempontból lehet így dönteni, most tényleg az időnket, erőnket mire fordítjuk, akkor ebből nem egy áldott, jó, olajozott, sikeres együttműködés, jó kapcsolat lesz, hanem már nem tudja hozni azt az értéket, amit esetleg akartak az ő segítségével, vagy amit az ő személyével akartak eléni, vagy megragadni. Tehát itt sem a kapcsolatok véde, miért ilyen módon nem tudja megőrizni, másrészt pedig identitás szempontjából önértékelés, önbecsülés szempontjából egy romboló folyamat.

[Tamás Csilla]
Ez egyébként személyiség kérdése, vagy honnan jön az, hogy, és ugye említetted még a beszélgetés elején, ez nagyon megütötte a fülemet, hogy van, akinek nehéz nemet mondani. Tehát ugye a másik oldalon is vannak különböző típusú emberek, van, akinek simán megmerem mondani, hogy bocs, most nem. Még az lehet, hogy a kapcsolat szintjétől is függ, de azért sokszor a másiknek a személyiségétől is, és van, akinek meg nagyon nehéz nemet mondani.

Ugye most a másik oldalról beszélek, honnan jön a reakció, de hogy azon az oldalon, ahol a nemetmondás problémát okoz, ez személyiség függő ez, hogy van, aki szabadabban mond nemet, mert mondjuk a gyerekkorából ezt hozza, hogy apukának, anyukának mondhatott nemet, nyilván megfelelő formában, vagy nem tudom, a barátainak. Mit lefügg ez?

[Kulifai Mónika]
Nagyon fontos ezt megvizsgálni valóban, és akkor tényleg nézzük meg akár mind a két oldalát figyelembe véve. Itt, mint minden más területén is az életünknek, személyiségünknek, a lelkünk működések, a gyerekkori élmények, tanulásoknak nagyon komoly nyomot hagynak bennünk, és befolyásolják, meghatározzák, befolyásolják maradni, majd befolyásolják azt, hogy aztán mi, hogy kezeljük például ezt a területet az életünkben. És itt fontos arra rámutatni nevelési szempontból, hogy amellett, hogy nagyon-nagyon fontos, hogy a gyerekeknek a tiszteletet megtanítsák, az engedelmességet megtanítsák, a szülők irányítható, vezethető személyek legyenek, hiszen semmi önismeretük, semmi világismeretük nincsen még, tehát tanításra szorulnak.

Emellett én azokkal értek egyet, és ezt tudom képviselni, akik picikortól kezdve a felelősségteljes döntést hozatalra is készítik föl a gyerekeket, amit úgy lehet művelni és úgy lehet ebben segíteni, hogy vannak nyilván olyan területek, ahol nem kérdés az engedelmesség és a szófogadás, viszont vannak olyan keretek, amit már picikorbóltól ki lehet ezt jelölni, amikor lehet együtt gondolkodni, lehet saját vélemény, esetleg saját döntéshozatal is, mert a kis életterében mondjuk egy három éves gyerek, egy négy éves gyerek is nem azokon a határokon túl, ami erkölcsi vagy életvédelmi kérdések számára fontos lenne. Tehát ilyenekben az, hogy ő végig gondol egy folyamatot, felvett ötletet vagy az többféle területén az életének, tehát a jól átgondolt felnőtt szülői felelősséggel meghatározott kereteken belül gyakorolhatja azt, hogy vélemény javánít, hogy lehet ezt tisztelettel tenni, hogy lehet emellett akár érvelni és hogy miért szeretné ezt vagy azt, és nyilván ennek része ebben a keretben az is, hogy mondhat nemet.

Tehát azt mondja az anyuka, hogy hát most, nem tudom, kipikok, mesét fogjuk olvasni, és akkor azt mondja esetleg a gyerek, hogy ne, anya, hanem ezt szeretném, vagy azt szeretném. Ez nem az a nemetmondás, hogy neki most meg kell tanítom az engedelmesség, sosem mondhat nekem ellent, hanem azt tanuljuk meg gyakorlatilag, és a felnőtt, egészséges felnőtt viselkedésben, szemléletben is ez van az, hogy mik azok a helyzetek, ahol nincs helye a nemnek, tehát ha én egy munkaszerződésben vagyok, és ott a munkaidőm 8-tól 4-ig tart, akkor nem kérdés, hogy 8-ra bemegyek, vagy nem megyek be, és ha erre nemet mondok, akkor valahol szerződés, értetem, stb. Tehát nem is akarok ilyen trivialis példákat mondani, de azok a keretek, amiben ez megtanulja azt, hogy mondhat nemet. Azok a gyerekek, akiknek nem engedik semmilyen körülmények között a nemetmondást, azok nagyon védtelen név állnak.

És én remélem nem ért senki, sem te, sem a kedves hallgatók nem értik ezt félre, tehát nem egy öntörvényű kisgyerekről beszélünk, és nem liberális nevelésről, hanem fel kell készítenem arra, hogy az életkorának megfelelő helyzetekben, kis kamaszkorban is lesz olyan helyzet, amiben tőlem távol fizikailag egy kortárs közösségben kell igeneket és nemeket mondania, illetve kamaszkorban, aztán felnőttkorban meg egyértelmű, még teljesen teljes körben. Tehát meg kell tanulnia megvizsgálni dolgokat, megítélni dolgokat, és ennek alapján igeneket és nemeket mondani.

Tehát egy kortársodrással nem fog tudni nemet mondani, vagy nehezen tud nemet mondani az a gyerek, akinek ez mindig tiltva volt, hogy nemet mondjon. És így vannak kiszolgálatok. Így alakulhat ezt ki, hogy akkor.

Igen, így félnek a nemetmondást, hogy akkor itt a gyerekkorban azt tanulja meg, hogyha nemet mondok, akkor abból veszekedés lesz, büntetés lesz, konfliktus lesz, harag lesz, stb. Hogyha ezt kapcsolja, minden nem mondáshoz ezt tanulja hozzá, akkor nagyon erős szorongás fogja kísérni azt, hogy ki megre mondani egy nemet. Fel tudja vállalni azt, hogy a nemetmondásnak valóban lehet sértődés következménye, de vannak olyan értékek, aminek a védelmében akkor is kell nemet mondani.

És akik ezen a területen sérülnek, azok, hát ilyen módon nem kapják megtanítani. Szerintem rosszul felfogott nevelési hozzáállás miatt. Azoknak, mondom, kiszolgáltatottabbak a kortársodrásoknak legyenek azok olyan éretlen csinyek, hogy a szolgáltatosság az, hogy a felnőttnek mindig bizonyoságban vagy, vagy nehogyisten bűnök, amiben a többség miatt csak hogy megy bele, vagy még egy továbblépés, hogyha a felnőttnek mindig ikaza van, ezt tanulja mondjuk egy gyerek, akkor elég nehéz a védelmét gyakorolni, amikor valaki el akarja csábítani, vagy el akar, tehát ilyen abuzusok, szexuális abuzusokba viszi bele, vagy más módokon, csak azért, mert a felnőttnek mindig engedelmeskedni kell. Tehát ezek nagyon veszélyes és nagyon leegyszerűsített nevelési elvek, hogyha valaki így tanít. Tehát újra ismétlem, hogy vérejtésne maradjon, hogy meg kell tanulni a tiszteletet, meg kell tanítani az engedelmességet, és meg vannak azok a keretek, és hogy belátja, nem látja be, megérti, nem érti meg, akkor is engedelmeskednie kell, de sosem tanítás nélkül, illetve mindig minden életkorban, annak az életkorának megfelelően kell hagyni egy olyan területet, ahol ezt a gondolkodni tanítjuk, mérlegelni tanítjuk, és ebben azt a fajta szabad döntéshozatalt is biztosítani, ami a védőkeretek között nem jelent veszélyt. De lehet, hogy nem az én elképzelésemmel, aktuális tervemmel esik egybe, most szülő pozícióból mondom.

Tehát a mostani témánkhoz visszakanyarodva van, aki egy ilyen örökséget hoz magával, és az az egyébként valóban egy munkát igénylő élethelyzet, amikor nemet mondok, és akkor esetleg haragszanak rám, vagy félreértelnek, vagy neheztelnek, hogy ezt a helyzetet tudjam kezelni, illetve meg tudjam vizsgálni, hogy mi az a helyzet, amiben jogom van, és jól teszem, hogy nemet mondok, és mi az, amikor ezt át kell gondolnom, de ezeknek a megvizsgálására, tehát ezeket a helyzeteket szorongóban és ilyen leegyszerűsítettebb modellben vélik meg azok az emberek, akik ezen a területen nem kapták meg azt a tanítást, azt a segítséget gyerekkorukban, amivel ezt felkészültek volna ezekre a helyzetekre.

[Tamás Csilla]
Egyébként az élet során ez tanulható, tehát hogy megtanulok úgy, nemet mondani, hogy aztán tényleg lárakom annak a terhét, ha esetleg a másik oldalról jön a nyomás, akkor is azt mondom, hogy már pedig ez az érték védelmében, ezt akkor is megteszem, és én ezt gondolom, hogy.

[Kulifai Mónika]
Meg lehet tanulni, csak nyilván kicsit nehezebb és tudatosabb folyamatot, munkát igényel idősebb korban, mert az, ami úgy belénk ég, vagy belénk vésődik, azt lehet, hogy évektelnek el esetleg évtizedek, hogy nem vesszük észre, hogy a sorsunk terhelyi nehézségei. Az oka az mi önsors rontó hozzahálásunk, most nyilván nem egy rossz szándéka magunk felé, hanem mert ez a szokás, vagy ez a szemlélet éget belénk. Tehát ezeket érdemes újra gondolni és felülvizsgálni.

Itt arra a pontról tudunk elindulni, hogy mik azok az értékek, aminek a védelmében érdemes a konfrontációt is bevállalni, ha arra kerülne sor. Érdemes bevállalni azt az esetleges vesztességet, hogy valaki furcsája, vagy nehezte, vagy megsértődik, és a többi, mik azok az értékek, amik ezt a védelmet megérik, és ezek az értékek közé tartozunk mi magunk is. Tehát van a mi személyünknek is egy méltósága, mi felelősek vagyunk azokért az értékekért, amiket Istentől kaptunk, hogy ezeket védjük és védelem alatt forgassuk.

És hogyha olyan feladatokba megyünk bele, amik felőrdik az időnket, erőnket, nincsenek olyan gyömörségek, de közben nem vagyunk jó sáfárok azokon a talentumainkon, akkor ez nem jó gondolkodás. Most én nem felfoglalkodott, elbizakodott emberekre gondolok, de mindenképpen mérleges lélést igényelnek a felénk irányuló kérések, hogy ezt is tudjuk védelni. Tehát az értékvédelmek az egyik része azok az értékek, amiket képviselünk, és akkor akár egy vitában is kiállunk, és nemet mondunk bizonyos nézetekre, bizonyos viselkedésekre, bizonyos programokra, amik nem építenének bennünket, illetve, ahogy itt másik elemeként ezt említettük, hogy az az érték, amit mi hordozunk, azt is védjük.

Tehát az önzetlenség nem azt jelenti, hogy ezt a felelősséget felszámoljuk. Tehát nem a kihasználhatósága. Nem a kihasználhatósága, mert ez a kifejezés, amit mondod, ebbe belesoduldik az az ember, aki nem tud nemet mondani, sőt esetleg azt hiszi, hogy akkor jó keresztény, ha mindig igen mond.

[Tamás Csilla]
Igen, egyébként keresztényeknél meg talán még jobban oda kell figyelni, mert ugye van a Károli készségességnek fordítja, de ugye azt úgy tudom, hogy ez a görögben használhatóságnak is fordítható, tehát hogy az ember legyen használható, és ugye most a kihasználás szót mondtam, de gyakorlatilag csak egy kis égekötő az, ami különbséget tesz, tehát az ember, ha használható, akkor az az egyház javára van, ha kihasználható, akkor az gyakorlatilag maga ellen működik.

[Kulifai Mónika]
Igen, és az, akinek hagyom, hogy kihasználjon engem, most ilyen szempontból, azt az embert megfosztom attól, hogy ő fejlődjön és változzon. Ez is egy érdekes oldala ennek a történetnek. Tehát hogyha mindig elvállalom a munkatársam helyett azokat a túlorákat, azokat a számára nem szeretem munkákat, és ezt mindig megcsinálom helyette, akkor az a munkatárs az, lehet, hogy nagyon úgymond hálás lesz nekem, emellett megtanulja azt, hogy velem akármit megcsinálhatod az én időmmel és erőmmel, és a harmadrész, amit egy persze mondtam, hogy megfosztom attól, hogy ő fejlődjön, tehát megtanulja azt, hogy amit elvállal, azért ő felelős. Vannak rendkívüli helyzetek, amiben a jó szívű segítségnek nagyon-nagyon fontos szerepe van, és ha az embernek módja van rá, akkor erőt, időt ráfordít. Tehát az egy nehéz helyzetből való kisegítés.

[Tamás Csilla]
Tehát ez egy egyszeri, vagy mit tudom én mondjam, eseti dolog. Semmiképpen nem rendszer.

[Kulifai Mónika]
Eseti, igen, eseti. Semmiképpen nem rendszer, de hogyha valakinek az a, tehát a jellemében van egy ilyen hiányosság, hogy túlvállalja magát, sőt, esetleg eladja a saját munkájaként azt, amit máshol csináltatott meg, stb. stb.

Akkor az ő jelleme torzul az én úgymond jó szívűségemmel, az én odatett időmmel, munkámmal. Tehát ezt a szempontot is érdemes vérlekelni.

[Tamás Csilla]
Tehát kárt okozok.

[Kulifai Mónika]
Kárt okozok. Szószoros értelmében kárt, mert nem tud fejlődni azzal, hogy én ilyen helyzetekben is átvállalok tőle munkát, feladatot, felelősséget, stb. stb.

stb. Tehát ezeket ilyen módon is, vagy ebből a szempontból is fontos vérlekelni mindenképpen. Tehát sokkal összetettebbé válik így a kérdés, mint az, ahogy a keresztényhozással beszéltünk, hogy nem is tudom, hogy lehetne így általánosan azt mondani, hogy keresztényhozás, de talán a keresztények számára lehet egy kicsit nagyobb csapda az.

Vagy egy ilyen vallásosabb gondolkodás, tehát nem egy teljes bibliát kutató keresztény számára, hogy akkor vagyok jó keresztény, akkor vagyok jó szívű, hogyha olyan alázatos vagyok, olyan készséges vagyok, olyan mártír vagyok, hogy minden emel. Na most nyilván sok-sok területen az ember életében jó dolog áldásnak lenné, és akár anyagiakkal, idővel, figyelemel, stb. meglárdani, segíteni emberre, de nézze meg a gyömölcsét, hogy ennek valóban épülés lesz az eredmény már nem épülés, akkor én az ajándékommal nem jóságfárkottam, iszonyan kimerültem, kifáradtam, és nem lett épülés belőle.

Kének jó?

[Tamás Csilla]
Igen, és sokszor ilyenkor az ember Istenre meg az egyházra haragszik meg, holott nekik kellett volna jódot tenni.

[Kulifai Mónika]
Hát ez egy nagyon igazságtalan következtetés nyilván, mert azért is hálás vagyok ezért, és ennek ezért az akaratáért, lehetőségért, hogy tudjak úgy kutatni a bibliai igazságokat, hogy ebből a nagyon elszerűsített, és ilyen szempontból most ebben az értelemben használom a vallásos hozzáállást, ezt felülbírálva keresni azt, hogy hogy tudok úgy igazságban járni, hogy tényleg ne legyek önző, önközpontú ember, tényleg tudjak önzetlenül áldás lenni mások számára, de úgy, hogy az építés legyen.

Annak a gyömölcsei azok Isten előtt az ember előtt megálljanak, és nem egy ilyen módon kifosztottá kimerültél válni, hogy a gyümölcs oldalon meg nincsen, ott nincs semmi. Ennek a megítélés nem feltétlenül könnyű, de biztos, hogyha az ember itt minden más területen az életünknek fontos, hogy így a mérőzsinort az életvezetésünkben, döntéshozatalónk helyzeteiben úgy tartsuk szemünk előtt, úgy építsük, úgy tanuljuk, hogy ezt tudjuk igazítani az adott helyzetekben a döntéseinket. Valószínűleg lesz olyan, hogy tévedünk, lesz olyan, hogy hibázunk.

De a témánk azért az, hogy tudunk-e nemet mondani, vagy nem, és ekkorul pedig van egy nagy manipuláció. Tehát, hogy az egyik.

[Tamás Csilla]
Mindenki az érdekeit próbálja érvényesíteni. Hogy? Bocsánat.

Mindenki az érdekeit próbálja érvényesíteni.

[Kulifai Mónika]
És van egy nagyon említésem méltó manipulációs technika, amikor hallákodva, bennünket nagyon felmagasztalva, minősítve jön valaki a kérésével. Hogy fantasztikus, olyan jószívű vagy, olyan kedves, és úgy szeretnék olyan lenni, mint dödödödö, stb. és utána jön egy kérés, amit hogyha nem választ szét az ember ettől a pozitív elismerő beszédtől, ami hát lehet, hogy tényleg igaz, tényleg én egy jószívű ember vagyok, ezt most nem akarom elrontani, ezt az imidzsemet, akkor még egyszer igen mondok.

De azért csapdaként nem működjön számunkra, hogy ezzel vigyen bele a századék túlóraátvállalásba, de csak akár az ötödikbe is.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.