Happy Day - 2025. 02. 13.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day! Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen a hit, a győzelem! Mert ki az, aki legyőzi a világot? Azok, akik hiszik, hogy Jézus a Krisztus, az Isten egyszülött fia, akit Isten a halálba adott a bűneinkért, de a harmadik napon föltámasztott a halálból.

És ő az Istenek az igazsága, aki elhozta számunkra a megazulásnak a kegyelmét és kegyelmi ajándékait. Mert hiszem, hogy a názati Jézus Krisztusban jelent meg Istenek a kegyelme és igazsága minden ember számára. És megvan írva, hogy megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddát tesz benneteket.

És hiszem, hogy nem a szolgaság szellemét kaptam, hanem a fiúság szellemét, amely által Isten atyám lett, én pedig Istenek az örököse. És hiszem, hogy nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van, mert Isten szelleme költözött belém, mert vettem a szent szellemet, ezért a testem a szent szellemnek a temploma. És hiszem, hogy a szent szellem elvezet minden igazságra, eszembe juttatja Jézus beszédeit, és a bekövetkezendő dolgokat is kijelenti nekem.

És a szellememmel tesz együtt bizonságot, hogy én az Isten gyermeke vagyok, hogy föl van írva a nevem az élet könyvében, és hiszem, hogy a názati Jézus Krisztusban örök életem van, mert az ő halálával, eltemetkezésével, föltámadásával egyé váltam a vízkerességben, és meg van írva, hogy aki meghalt, az fölszabadult a bűn uralma alól. És hiszem, hogy rajtam nem a bűn uralkodik, hanem a kegyelem. Ezért kijelentem, hogy nincsen imán semmi kárhoztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok, és nem te szerint járok, hanem szellem szerint, és Jézus Krisztus életének a szellemi törvénye megszabadított a bűnnek és a halálnak az uralma alól, és a régiek elmúltak, s én elújjállett minden igazságban és valóságos szentségben, teremtett engemet újjáll az Úr.

Ezért nem a világhoz tartozok, hanem az Úrhoz tartozok. Hallelujah! Hallelujah!

Hallelujah! Hallelujah! Amen!

Így van, nem a világhoz tartozol, hanem az Úr Jézus Krisztushoz.

[Mézes András]
És lőn ezután, hogy ő járt városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát és vele a tizenkettő. És némely asszonyok, akiket tisztáttalan szellemektől és betegségekből gyógyított meg. Mária, aki Magdalénának neveztették, kiből hét ördög ment ki.

És Johanna, Kúzának, a Herodes gondviselőjének felesége, és Zsuzsanna és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgáltak neki. Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek őhozzá, mond a példázat által. Kiment a magvető, hogy elvesse az ő magvát.

És magvetés közben némely esett az útférre, és eltapostaték, és az égi madarak megették azt. És némely esett a kősziklára, és mikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely esett a tövis közé, és a tövisek vele együtt növekedvé megfojtották azt.

Némely pedig esett a jó földbe, és mikor kikelt, százanyi hasznot hozott. Ezeket mondván kiáltott. Akinek van füle a hallásra, hallja.

És megkérdezték költöző tanítványai mondván, mi lehet-e példázat. Ő pedig monda nekik, nektek adatot, hogy az Isten országának titkait értsétek. Egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és halván ne értsenek.

A példázat pedig ez. A mag, az Isten beszéde. Az útfélen valók pedig azok, akik hallják.

Aztán eljön az ördög, és kikapja az igétező szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. És a kősziklán valók azok, akik mikor hallják, örömmel veszik az igét, de ezeknek nincs gyökerük. Akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.

És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották, de elmenvén az élet gondjaitól, és gazdagságától, és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig a jóföldbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edényjel, sem az ágy alá nem rejti, hanem a gyertyatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világot.

Mert nincs olyan titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan elrejtett dolog, amely kinek tudódnék, és világosságra ne jönne. Meglássátok azért, mi módon hallgatjátok. Mert akinek van, annak adatik.

Akinek nincs, még amiért gondolja is, hogy van, elvétetik tőle. Jöttek pedig hozzá az ő anyja és az ő atyafiai, de nem tudtak hozzájutni a sokasság miatt. És tudtára adták neki, mondván, a te anyád és a te atyád fiai kint állnak, téged akarván látni.

Ő pedig felelvén monda nekik, az én anyám és az én atyám fiai ezek, akik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik. Lön pedig egy napon, hogy bement a hajóba ő és az ő tanítványai. És monda nekik, menjünk a tónak túlsó partjára, és elindultak.

De hajózások közben elszenderedett, és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben voltak. És hozzá menvén felkölték őt, mondván, Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén megdorgálta a szelet, és a víznek habjait, és megszünének, és lön csendeség.

És monda nekik, hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoztak, mondván egymásnak, ugyan ki ez, hogy a szelleknek is, a víznek is parancsol, és engednek neki. És evesztek a gadarénusok tartományaiba, amely Galileával átellenben van.

És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben démonok voltak sok időtől fogva, sem ruhában nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. És mikor meglátta Jézust, felkiáltott, és lábai elé esik neki, és fenszóval monda. Miközön van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek fia?

Kérlek téged, ne gyötörj engem! Mert azt parancsolta annak a tisztáttalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből, mert gyakran elragadta őt. Annak okáért láncokkal és béklyokkal megkötözve őrizteték, de a kötelékeket elszaggatván a démontól a pusztákba hajtatték.

Megkérdék pedig őt Jézus mondván, mi a neved? És ő mondta, légió, mert sok démon ment bele. És kérték őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek.

Volt pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen, és kérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedte nekik. És minek utána kimentek a démonok az emberből, bementek a disznókba.

És a disznónyáj a meredekről a tóba rohant és megfulladt. A pásztorok pedig látván, mi történt, elfutottak, és elmenvén hírré adák a városban és a falukban. Kimentek azért megnézni, mi történt.

És mentek Jézushoz, és ülve találták az embert, kiből a démonok kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál, és megfélemlének. Elbeszélik pedig nekik azok is, akik látták, mi módon szabadult meg a démonizált. És kéré őt a gadarénusok körülvaló tartományok egész sokassága, hogy ő közülük menjen el, mert feletteigen féltek.

Ő pedig beülvén a hajóba visszatért. Kérte pedig őt az az ember, akiből a démonok kimentek, hogy ővele lehessen. De Jézus elbocsájtá őt mondván.

Térj vissza a házadhoz, és beszélj el, mely dolgokat tett az Isten veled. Elment azért hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ővele. És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt.

Mert minnyáján várták őt. De íme eljött egy ember, kinek Jairusz volt neve, ki a zsinogógának feje volt. És Jézus lábai előtt leesvén kérte őt, hogy menjen be az ő házába, mert volt neki egy egyetlen leánya, mint egy tizenkét esztendős, és az halálán volt.

Mikor pedig ő ment, a sokaság szorongatá őt. És egy asszony, aki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani. Hátulról hozzájárulván illeté, az ő ruhájának peremét, és azonnal elállt a vérének folyása.

És mond a Jézus, ki az, aki engem illetett? És mikor minnyáján tagadták, mond a Péter, és akik ővele voltak. Mester, a sokaság nyomés szorongat téged.

És azt mondod, ki az, aki engem illetett? Jézus pedig monda, illetett engem valaki, mert én észrevettem, hogy erő származik ki tőlem. Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és előtte leesvén megjelentette neki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.

És ő mondta neki, bízzál le, ányom, a te hited megtartott téged, eregy el békességgel. Mikor még a szó a szájában volt, eljött egy ember a zsinagóga fejének házáttól, mondván néki, meghalt a lányod, ne fárazd a mestert. Jézus pedig ezt hallotta, felelt neki mondván, ne félj, csak higgy, és megtartatik.

Bemenvén pedig a házba senkit nem bocsájtott be, csak Pétert, Jakabot, Jánost, és a leányzó attyát és anyját. Sírtak pedig minnyájan, és gyászolták azt, ő pedig mondta, ne sírjatok, nem halt meg, hanem alszik, és kinevették őt, tudván, hogy meghalt. Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiáltott mondván, leányzó, kej fel!

És visszatért annak szelleme, és azonnal fölkelt, és ő parancsolta, hogy adjanak neki enni. És elálmélkodtak annak szülei. Ő pedig megparancsolta, hogy senkinek ne mondják, ami történt.

[Németh Sándor]
Tehát a képmutatás, ami eredetileg hipokritész, tehát az szerepel benne, hogy ítélet van benne, tehát az szóban, hogy az ember hamisan ítéli meg a dolgokat, illetve a külső eseményeket, illetve az a célja az ítélkezésnek, hogy a romlott állapotát feltüntesse igaznak, és ilyen módon kiváltsa másoknak az elismerét, akár csodálatát, dicséretét, figyelmét. Ugye ez a lényege igazából a képmutató ítélkezésnek, ami azt jelenti, tehát elsősorban, hogy az ember nem a saját állapotát, nézi, hanem saját magát, úgymond, olyan helyzetbe helyezi, hogy úgy gondolja, hogy mások állapotát megítélheti. Az első dolog mindannyiunk számára, hogy legyünk tisztába azzal, hogy milyen kapcsolatunk van Istennel, és milyen kapcsolatunk van az emberekkel is, természetesen, mert az emberekkel is, különösen a testvérekkel való kapcsolat, az kulcsfontosságú az Istennel való közösségben, nem lehet elválasztani a testvérekkel, keresztényekkel, illetve embertársakkal való kapcsolatot az Istennel való kapcsolattól, különösen olyan emberekről, akik ténylegesen megtértek, az úrban járnak, tehát azokhoz való viszony is tükrözi az embernek az állapotát. És gyakran, ugye, a ítélkezések másról se szólnak, mint a környezetnek a manipulálásáról és félrevezetéséről. Vagyis gyakran, ugye, az emberek nem a saját életüket akarják rendbehozni az Istennel, hanem elkezdenek törvénykezni, kitélkezni embertársaik fölött.

Nyilvánvalóan, hogy van ilyen szolgálat, hogy ítélet. Maga Názati Jézus is beszél erről, például Máté 23-ban, hogy ugye mondja, hogy a törvénynek a legnehezebb része az ítélet, az irgalomgyakorlás és a hit, tehát az ítélet, az irgalomgyakorlás és a hit. De az ítélet alkotás természetesen akkor hiteles, hogyha az embernek a kapcsolata Istennel felhőtlen, tehát megvan az emberben a meggazulásnak az ajándéka, és a meggazulásnak az ajándékanak a alapján tud segíteni az embertársainak, és az ilyen embernek a segítsége semmiféleképpen nem a kárhoztatásban, a vádlásban merül ki, az előfordul, hogy felhívja figyelmét a cselekedeteknek az erkölcsi minősítésére, szellemi minősítésére, mert gyakran a bűn ismeret ma már hiányzik az emberekből, nem ismerik a tíz parancsolatot, nem ismerik Istennek a kielentését, a cselekedekkel kapcsolatosan, hogy mi tartozik Isten igéje szerint a bűn kategóriába, és mi az igaz cselekedek kategóriájába. A társadalmi életben látjuk, egyre jobban elhatalmasodik, hogy igaz cselekedeteket kárhoztatnak némelyek, és bűnös cselekedeteket, ami egyértelműen Isten igéjében bűn, azokat meg fölmagasztalnak, sőt példaként állítják az emberek elé.

És egy ilyen társadalmi atmoszférában, millióben valóban nem könnyű az embereknek, hívőknek megtartani az igazság alapján álló ítéletet. Tehát önmagában nem az ítélet alkotás ellen beszél Jézus Krisztus, hanem arról beszél, hogyha az ember bűnben él, akkor ne azzal próbálja elterelni magáról a figyelmet, hogy kemény, törvénykező, ítélkező lesz az embertársaival szemben.

[Szignál]
HANGOS KÖNYV Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából.

[Hangoskönyv]
HANGOS KÖNYV Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend határaink. Felelősséggel tartozunk mások felé, és felelősek vagyunk magunkért. Egymás terhét hordozzátok, mondja a galata levél, és így is töltsétek be a Krisztus törvényét.

Ez a vers a mások felé gyakorolt felelősségünkre mutat rá. Sokszor előfordul, hogy egy embertársagnak olyan terhet kell hordoznia, ami túl nehéz számára. Nincs elég ereje, forrása vagy tudása, hogy ezt a súlyt elhordozza, és ilyenkor segítségre van szüksége.

Ha olyan terhek viselésében segítünk másoknak, amiket egyedül nem tudnának elviselni, Krisztus önfeláldozó szeretetét gyakoroljuk irántuk. Ő is ezt tette értünk, megtette azt, amit mi egyedül nem tudtunk megtenni, megváltott minket. Ez a mások felé vállalt felelősség.

Az ötödik vers viszont azt mondja, mindenki a maga terhét hordozza. Mindenkinek vannak felelősségei, melyeket csak ő vállalhat. Ezek a mi saját szemére szóló terheink, melyeket naponta hordoznunk kell.

Vannak dolgok, amelyeket más nem tud megtenni értünk. Saját tolajdonunkért nekünk kell felelősséget vállalnunk, ez az a teher, amit hordoznunk kell. A teherszó különböző jelentései a görög nyelven rávilágítanak ebersek értelmére.

A teherszó egyik görög megfelelője azt jelenti, túl sok teher. Az az olyan teher, amely annyira nehéz, hogy lehúz minket. Ezek a terhek olyanok, mint a nagykövek, melyek agyonnyomhatnak minket.

Senki nem báná el tőlünk, hogy egyedül cipeljük őket, bele is rokkannánk. Segítségre van szükségünk a nagykövek cipelésébe, vagyis életünk nehéz és válságos időszakaiban. Ezzel szemben a görög teherszó másik jelentése, szállítmány, vagy a mindennapi munkaterhe.

Ez a szó a mindennapi feladatainkra utal. Ezek a terhek olyanok, mint a háti zsák, melynek hordozásával mindenkinek magának kell megbirkóznia. Meg kell tanulnunk kezelni érzéseinket, hozzáállásunkat, viselkedésünket, épp úgy, mint felelősségeinket, melyeket Istentől kaptunk, még ha az erőfeszítésbe is kerül.

Problemák akkor adódnak, amikor az emberek úgy tesznek, mintha a nagyköveik napi terhek lennének és elutasítják a segítséget, vagy pedig úgy, mintha a napi terhük kőszikla lenne, amelyeket nem nekik kellene hordozniuk. Az előbbi következménye az állandó fájdalom, az utóbbi pedig a felelősség aluli kibújás. Mindkét végletet elkerülhetjük, ha pontosan meghatározzuk, meddig terjed az én, azaz hol van a saját felelősségünk határa, és hol kezdődik más oké.

Fejezetünk további részében meghatározzuk, hogy miért vagyunk felelősek, de előbb vizsgáljuk meg közelebbről a határok természetét. A határok segítenek saját tulajdonunk felismerésében és abban, hogy gondoskodjunk róla. Segítenek őrizni a szívünket nagy szorgalommal.

Kerítésen belünk kell tartani azokat a dolgokat, amelyek építenek minket, és kívül kell tartanunk azokat, amelyek ártanak nekünk. Határaink tehát segítenek a jót bent tartani és a rosszat kizárni. Azaz őrizni a kincseiket, hogy a tolvajok el ne lophassák őket.

Előfordul, hogy a rossz dolgok vannak belül, és a jó dolgok kívül. Ezekben az esetekben képesnek kell lennünk arra, hogy megnyissuk határainkat annak érdekében, hogy beengedjük a jót és kiengedjük a rosszat. Más szóval, a kerítésünkön kapuknak is kell lenni ők.

Ha például fájdalmat vagy bűnt találunk magunkban, meg kell nyílnunk Isten vagy mások előtt, hogy meggyújthassunk. Fájdalmaink vagy bűneink megvallása segít abban, hogy nem érkezzék belőle az életünket. Ugyanígy, ha a jó kívül van, meg kell nyitnunk a kapukat és be kell engednünk azt, ahogyan Jézus mondja, amikor az igazság befogadásáról beszél.

Mások is tartogatnak jó dolgokat számunkra, és hasznos, ha megnyitjuk előttük az ajtót. Gyakran azért nélkülözünk, mert elzárkózzunk a másoktól érkező jó dolgok elől. A határok tehát nem falak.

A Biblia nem azt mondja, hogy zárjuk el magunkat másoktól, hanem inkább arra bátorít, hogy legyünk egyek velük, közössébe kell lennünk másokkal. Ám minden közösségben minden egyestartnak megvan a saját területe és tulajdona. Az a fontos, hogy a birtokhatárok eléggé átjárhatóak, ugyanakkor eléggé erősek is legyenek, hogy kívül tartsák a veszélyes dolgokat.

Azok, akik egy gyerekkorukban bántalmaztak, gyakran megfordítják a határok szerepét, bent tartják a rosszat, és kirekeztik a jót.

[Fekete Rita]
Igen, ugye azt akartam kérdezni igazából, hogy ugye Isten nélkül jöttek rá egy-két ilyen fontos dologra, és hát ő már eltelt több ezer év. Azóta látjuk a kínaiakat, itt vannak, élnek, virulnak. Hogyan, hogy a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, a kínai, hogy a kínai lehetősége, hogy a kínai lehetőség, hogy a működik Isten nélkül egy ilyen alapelv?

Tehát, hogy az ő, ő náluk mit lehet látni, pozitívumait ennek? Vagy azért van ennek is egy veszélye, hiszen Isten nélkül próbálják megvalósítani ezt?

[Ruff Tibor]
azon a területen legalábbis, hogyha a többi területen tudatlanságban van, vagy engedetlenségben. Ezért van az, hogy a világi emberek között is sok sikeres és áldottnak mondható ember van legalábbis az életük bizonyos területén. Én ismerek olyan üzletembert, aki világi üzletemberként mindig azt tartotta szem előtt, hogy a másik fél, tehát az üzletfele is ugyanolyan jól járjon az üzlettel, mint ő.

És megdöbbentő, hogy ez az ember egyébként eredetileg nincs-telán volt, és tíz év múlva már ötvenmilliós tőkét forgatott a tősdén, pedig egyszerűen csak annyit csinált, hogy az üzleti életébe nem hívőként és Bibliát nem ismerő emberként, hát talán a lelki ismeretére hallgatva ezen a területen, ezt a törvényt betöltötte, és ezért áldásba részesült. Ugye errészben ezért is vetődik föl az ultraortodox zsidókörökben is ez a gyanú, amivel én egyébként nem értek egyet, hogy kéne lenne az elveszett tíz törzs, mert ugye hihetetlen szaporulatot mutattak föl az elmúlt évezredekben, amit a Biblia alapján megéppen áldásnak lehet tekinteni. És de ehhez nem szükséges az, hogy valaki az egyetlen Isten-t ismerje és higgyen benne.

Öntudatlanul is be lehet tölteni, vagy a lelki ismerettől vezettetve be lehet tölteni bizonyos erkölcsi parancsokat, és a Isten is úgy működik, mivel írgalmas, meg az egész természet fölötti igazságszolgáltatás, amit ugye nemcsak Isten csinál, hanem angyalok vesznek részt benne. Ott egyszerűen működik az, hogy aki a lelki ismeretére hallgatva tesz helyén való dolgokat, az azokért, és azon a területen visszakapja ennek a jutalmát.

[Fekete Rita]
De ugye ez a földi életet érinti. Mit gondolnak ők a túlvilági életről, tehát a Földön túli életről?

[Ruff Tibor]
Hát egyébként ez is nagyon érdekes, nem tudok teljesen ennek a témának a legmélyére menni, mert annyira nem mélyedtem el benne, de például a taoizmus világnézete az egyetlen, amelyik olyasmit állít, hogy az emberek egyszer majd újra a saját testükben fognak élni. Tehát ott mintha még a halottak feltámadásának az eszméje is homályosan, de megjelenne. Ugye a kínaiak nem lélekvándorláshívők szemben az indiaiakkal, tehát ott nincs reinkarnáció, de azt, hogy a lelkek, vagy az emberek szelleme lelke az valamilyen másik világban, birodalomban tovább él, úgymond halhatatlanul, az megvan a kínai világnézetben.

De én úgy tudom, de ennek utána kéne pontosabban nézni, hogy a taoizmus még azt a gondolatot is fölveti, hogy testben is élhetnek, ez is elég meglepő. Szóval ugye nagyon messze van, és ott van a Himalája út közben, tehát nagyon nehéz azt gondolni, hogy a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás esetleg már hadhatott volna ott, vagy hát legalábbis a zsidó pontosabban, mert keresztény még nem volt. De másfél meg az is igaz, hogy a Sejem út az már emberemlékezet óta létezett, amin ugye elszállították a kínai árukat iszonyatos és sok ezer kilométeren keresztül a közelkelet felé, meg vissza.

Tehát valamennyi kontaktus azért lehetett, de az mégis meglepő, hogy nagyobb határt, tehát jobban hasonlít ilyen értemben a konfuccianizmus a bibliai etikára, mint sokkal közelebb levő népek, tehát például mondjuk a kanoneusoknál közelebb, aztán tényleg senki nem volt a zsidósághoz. Mégis a kanoneus vallás, az messze sokkal démonikusabb, mint mondjuk a konfuccianizmus, de újramondom, a konfuccianizmus tulajdonképpen nem is vallás, hanem az egy erkölcsi tanítás, egy erkölcsrendszer.

[Fekete Rita]
És akkor ezzel, hogy azt tegyük mással, amit szeretnénk, hogy velünk is tegyenek, ezzel a jónak, a rossznak a fogalmát is úgymond letudták, tehát hogy így határozták meg, amit én szeretnék, és jó, azt tegyem a másikkal.

[Ruff Tibor]
Igen, de azért tovább lehet menni. Tehát például a házasságnak a védelme nagyon erős, a szemérmesség, tehát a paráznaságtól való tartózkodás szintén nagyon erős a konfuccianizmusban, tehát meglepően sok ilyen pozitív eleme van. Már most hát, hogy értékelni, mert részelem, ugye az azért van, mert én most a Biblia alapján részelem értékelni.

Amiben nem biblikus az az, hogy a szigora annyira nagy, hogy a könyörületességnek nem mindig maradott már hely, tehát ott azért szemed, szemér, fogad, fogért az azért működik keményen, és hát bizonyos értelmemben még a túránál is szigorúbb rendszer. Meg hát mondom, a tekintélytisztelet révén azért a császárság rendszerét azért nagyon erősen föntartotta, és az, hogy Kínában végül is aztán a kommunista hatalomátvétel után továbbra is az emberek ilyen engedelmesen belehajtották a nyakukat a kommunizmus igájába is, meg tulajdonképpen bármilyen igába belehajtják a nyakukat, amit csak rájuk tesznek, mert ez a túlzott tekintélytisztelet jellemzi az egészet, ez mondjuk ez negatívelemként értékelhető. De az, hogy a középkori skolasztikus teológusok köztük a legnagyobb, tehát mint Aquinoi Tamás, meg ilyenek, konfuciusz mesterként idézik, és egyáltalán az egyetlen keleti gondolkodó, akinek van latin neve, tehát az egyetlen indiait nem tudok mondani, akinek aztán latin nevet adtak volna a középkorban is, hivatkoznának rá.

Ez minden esetre feltűnő.

[Fekete Rita]
Beszéljünk még egy picit a kollektivizmusról is, ami jellemző. Úgy tudom, az is innen ered a konfucionizmusból.

[Ruff Tibor]
Általában az egész távol keleti gondolkodásmód az indiai is, a kínai is, abból fakadon a japán is, a többi erősen kollektivista. Ugye a kollektivizmusnak az a lényege minden kollektivista etikának, hogy a közösség érdekét az egyén érdeke fölé helyezi. Ugye ennek az ellentéte az individualizmus, az individualista etika, mely az egyén értékét a közösség fölé helyezi, és tulajdonképpen valaki egyensúlyozottnak mondható, amikor a közösség értéke és az egyén értéke azonos súlya lesikladba, ezt personalizmusnak nevezzük.

A kollektivizmusnak az a lényege, hogy az egyénnek tulajdonképpen önértéke nincs, vagy nem sok van, hanem elsősorban a közösség. Az, aminek az egyén csak egy csavarja a gépezetben, és ezért az egyénnek igazából az a fő feladata, hogy a közösség érdekét mozdítsa elő egész életében. Most ez látszólag szép, de hogyha mélyebben így etikai, erdkölső filozofiai szempontból megkapargatjuk, akkor ezzel az a probléma, hogy a kollektivista etikában a jó az az, ami a közösség számára hasznos, és az egyéntől elvárják, hogy ennek oltárán mindenképpen áldozza föl magát, vagyis az egyén cselekedetének nincsen önmagában jó vagy rossz értéke, hanem az a közösségben nyeri el az értékelését.

Kicsit így túl elvont, mondok egy konkrét példát. Dostoyevsky Karamazov testvérek című regényeben mondja azt Aljosa Karamazov, aki ugye ott a keresztény világnézetet képviseli, hogy ha a világ összes szenvedését megszüntethetnénk azáltal, hogy egy gyermeket egy egyetlen órán keresztül kínozunk, akkor sem lenne szabad ezt megtennünk. Na most ugye ez egy mélyen keresztény gondolat, mert ez azt jelenti, hogy egy gyermek egy órán áttörténő kínzása akkor sem tehető meg, ha ezzel az emberiség minden szenvedését meg tudnánk szüntetni.

Vagyis itt az látszik, hogy nem a közösség hasznos, nem a közösség számára hasznos dolog az, ami feltétlenül követendő, és aminek az egyént feltétlenül alá kell rendelni. Hiszen akkor például kajafás, amikor azt mondja az evangéliumban, hogy jobb nekünk, hogy egy ember halljon meg a népért, mint hogy az egész nép elveszzen, és ezzel veszi a jogot magának, hogy Jézus megöléséről döntsön, akkor tulajdonképpen egy hasonló kollektivista gondolatot követ, hogy az egyénnek önértéke nincs, ezért bármikor beáldozható a közösség érdekében. Na most ez bibliaellenes, ez nem keresztényi gondolkodás, és bár tetszetős lehet annak, aki csak felszínesen gondolkodik róla, de azért tudni kell, hogy például a kommunizmus, tehát a marxizmus-leninizmus is kollektivista etikát vallott, és a fasizmus, a nácizmus is kollektivista etikát, meg egyébként a fasizmus is kollektivista etikát vallott.

Ugye a kollektivista etikákban az egyén jogai minden további nélkülcsorbíthatók, ha a közösség érdeke ezt kívánja. Ez nem biblikus gondolkodásmód, mert a biblikus gondolkodásmódban az egyénnek is van önmagában is értéke. Tehát az egyén, az nem egy hangyoboj része, vagy egy méh kaptárnak a része, ahol az értéke csak a nagyobb egészben a közösségben van, hanem önmagában is van értéke.

Pont ebben forradalmi egyébként a kereszténység, meg az egész zsidó-keresztény kultúra. Úgyhogy ez a kollektivizmus, ez valóban a konfuccianizmusnak, taoizmusnak, sőt, mondom, az összes távat. Ez nagyon érdekes egyébként szellemi szempontból, hogy minél keletebbre megyünk, annál kollektivistábbak a világnézetek, és minél nyugatabbra megyünk, annál individualistábbak.

Tehát ha a legtávolabbi nyugatot nézem, az valahol San Francisco, Hollywood, Kalifornia, Silicon Valley, az a Földnek a nyugati széle, hogy így mondjam, ott van a legszélsőségesebb individualizmus, ahol az egyén jogai mindent fölül írnak, még a közösség érdekét is. Például Lázs Melegházasság kérdése, azzal érvelnek, hogy neki, tehát hogy a homoszexuálisoknak is joguk van a szexuális boldogsághoz beteljesedéshez, azt nem deszik figyelembe, hogy ez a közösségnek, például a családnak, mint az emberiség egyik alapközösségének, a szétveréséhez vezet. Tehát ugye az individualista etikákban a közjó fogalma az szinte pszitokszónak számít, és mindig az egyén boldogsága van előttérben helyezve, ami egyébként irrealizmus, mert az egyén nem tud boldog lenni jólműködő közösségek nélkül, akkor sem, ha minden vágyát kielégítheti, mert a boldogsága az egyénnek az a jólműködő szeretett kapcsolatokban, vagyis a közösségben létezik, család és egyéb tágabb közösségek, hiába teljesítheti minden vágyát, ha közben széthullanak a közösségek, amiben él. Ez a nyugati individualizmus problémája.

A kelet az ennek a pontos ellentéte, ott a kollektivizmus az, ahol minden egyén csak egy csavar a gépezetben, nincs az egyénnek különösebben nagy értéke. Tehát ennyit tudnék erről így röviden mondani.

[Fekete Rita]
És említetted azt, hogy a taoizmusban már felelhetőek bizonyos vallási gyakorlatok, amelyek kötődnek ugye ehhez az egész világképhez, ez miben nyilvánul meg? Tehát ha nem a lélekvándorlásban hisznek, akkor milyen vallási gyakorlatokat végeznek?

[Ruff Tibor]
Hát talán először nem is a gyakorlatot emelném ki, hanem induljunk ki onnan, hogy tehát a kínaiak szerint a világmindenséget teremtő egyetlen isten az a teremtés után rögtön nyugdíjba vonult, és a világmindenség irányítását rábízta ilyen alacsonyabb rendőrszellemi lényekre. Ugye a taoizmus szerint az ég, csak így egyszerűen, hogy az ég uralkodik a Földön. Ezt nem is határozzák meg közelebbről, és úgy tűnik, hogy tulajdonképpen egy személytelen valóságról van szó.

Ennek van egy törvénye, az égnek, ez a tao, ez azt jelenti kínai jól, hogy út, és ez pedig úgy működik, hogy egy állandó ilyen dialektika, tehát az ellentétek párharca és egysége és kiegyensúlyozódása révén halad előre az élet. Ugye ez a híres Yin Yang ábra, tulajdonképpen a dialektikus gondolkozást, tehát az ellentétek harcában megnyilvánuló egység, tehát egymást kiegészítik, egymásba mennek át. Ugye a Yin Yang ábrán is úgy van, hogy a fehér részben van egy fekete pont, és a fekete részben van egy fehér pont, mert ez azt fejezi ki, hogy minden, amit ma úgy szoktunk most kicsit lebutítva mondani, hogy minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz.

A, hogy mondjam, az éjségből idővel majd jó lakottság lesz, a jó lakottságból pedig idővel majd éjség lesz. És ugye, mivel ez az úgymond az ég törvénye, ugye itt ez már nem biblikus, mert a bukott világban zajló belső konfliktust a jó és a rossz között, azt a taoizmus elfogadja tényként, mint az ég törvényét. Tehát most, ha ezt visszafordítjuk bibliai világnézetre, akkor tulajdonképpen a második ég törvénye lenne, ez nem pedig a mennyi, hogy a rosszra épp úgy szükség van, mint a jóra, sőt, hogy nincs is jó rossz nélkül, és nincs rossz jó nélkül, nincs édes keserű nélkül, és nincs keserű édes nélkül, tehát, hogy az egész világmindenségnek az az alaplogikája, vagy alapműködési mechanizmus, ahogy ellentétek csapnak össze benne, sőt, csapnak át egymásba, jönnek létre egymásból, tehát a fehérben lévő fekete pontból végül fekete lesz, és a fehér eltűnik, stb.

stb. És az ellentéteknek ez a hullámzása adja az egész valóságot, és a taoizmusnak lényegében az az alapállítása, hogy ezt a legjobb így elfogadnia, hogy van. Nem lehet ezt megszüntetni, ezért, ha mondjuk valaki kizárólag csak a jóra, a szépre, a boldogságra törekszik, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy van rossz és boldogtalanság, akkor az egy hiába való szélhalom.

Szélhalomharcba kezd ez által, és légvárakat kerget. Tehát ugye ez nem egy evangéliumi gondolat, mert így tulajdonképpen azt hirdeti, hogy ezzel az ellentétességgel meg kell az embernek békülnie, ebbe bele kell törődnie, ez a taoizmusnak a világnézeti lényege. Most jó, de holnap rossz lesz, most rossz, de holnap jó lesz, egyikbe se kell beleragadni, mert úgyis mindig ez átváltozik a másikba.

Tehát ez az alapfilozófia. Na most ehhez kapcsolódik egy meglehetősen animisztikus jellegű látás a természet fölöttiről. Ugye az animizmus azt jelenti, hogy mindennek szelleme van, tehát a hegynek, völgynek, fának, kőnek, állatnak, forrásnak, folyónak, pataknak, tengernek, felnőnek, napnak, csill, mindennek.

És egy ilyen szellemekkel igen gazdagon benépesített világban él a taoista. Ez meg inkább animisztikus és visszanyúlik egészen régi ősidők, hiszen az emberiségnek az ős vallása tulajdonképpen a bukott emberiség ős vallása az a világon, mindenhol az animizmus volt. És akkor ennek aztán kismillió mindenféle ilyen spirituális tevékenység is aztán ehhez kötődik.

Mindenféle szellemeknek a tisztelettel, akár szobortisztelettel, bálványimádással is egybekötve. Ugye jövendőmondás létezik a taoizmusban is. Inkább talán, amit még érdemes a taoizmusból fölemlegetni, mert hát amúgy az is egy, hogy mondjam, gazdagon kiszíneződött vagy fölfejlődött régi vallás.

Amit érdemes kiemelni talán a mostannyi nyugati kultúrából az ugye a Csi nevű ilyen életerő elmélet, amit aztán ugye most divatosan a lakberendezéstől elkezdve, tehát a fengsúlyi lakberendezéstől elkezdve a mit tudom én, miféle, mindenféle ilyen.

[Fekete Rita]
Sportban is belefűzik, ugye?

[Ruff Tibor]
Sportban, meg hát ugye a kínai világnézetet ez, hát a kommunizmus előtti, meg hát részben azért ma is tovább élő alapkínai világnézetet, a taoizmus az nagyon áthatja. És hát nem kevésbé gazdag, mint mondjuk a katolikus Európának a szentkultusza és a mindennapra egy szent, és mindenféle ilyen kis hétköznapi kis mini varázslások, hogy mit tudom én, a kenyére mielőtt megszegik, ugye a baraszti kultúrában Magyarországon például keresztet karcolnak, vagy a borból miatt isznak, azt kilöccsintik egy kicsit a Földre, hogy ezek mind ugye ilyen kis áldozatbemutatások a Földnek, tehát ezekben ugye minden vallás nagyjából ugyanazt a képet mutatja.

És hát itt azért ugye több ezer év. A kínai kultúrának azért az egy sajátossága, hogy ez egy több ezer éve töretlenül fejlődő kultúra, tehát nem tört úgy meg többször a fejlődése, mint mondjuk a zsidóságé, hogy állandóan elhúrcolták fogságba, meg ilyenek. A kínaiak azért mindig ott a helyükön azért stabilon ott voltak, és eltekintve egy-két részleges megszállástól, a mongoloktól, vagy másoktól, de azért alapvetően mindig bírták a nemzeti identitásukat, tehát nagyon-nagyon hosszú idejük volt részletesen kidolgozni a maguk gyógyászatát, orvoslását, stb., amik mind a tolóizmuson alapulnak.

[Fekete Rita]
Ugye, ami Európában hozzánk leszűrődik, az valóban ezek a küzdősportok, illetve a gyógyászatban is, hogy említetted, nagyon jelen vannak ezek akár az akkupunktúra, és hasonló ilyen a tájcsirejki, meg nagyon sok ilyen dolog, amivel az emberek találkozhatnak napjainkig is, és akkor ez mind igazából innen ered ennek a csínek a fogalmából.

[Ruff Tibor]
Hát a tájcsíben ugye benne is van ez a szó. Hát, hogy most mindegyik a csíből jön, igen, amiket felsoroltál, azoknak a nagy részében ez meghatározó fogalom. És ugye nehéz kérdés, hogy ez a csí, ez most tulajdonképpen okult-e, vagy nem okult, vagy micsoda ez tulajdonképpen, mert voltak éppen ez egy ilyen szándék, vagy egy ilyen összpontosítási, tehát hogy mondjuk, ha én arra figyelek, hogy az ujjammal megnyomjam a villanykapcsolót, akkor automatikusan az ujjam hegyére irányul a figyelmem, mert azzal kell eltalálnom a villanykapcsolót.

Na most ezt egy kínai már úgy nevezi, hogy a csít oda irányítottam az ujjam hegyébe, de ez még nem nevezhető okkultizmusnak. Tehát itt, hogy a határokat hol húzzuk meg, ugye nehéz kérdés, mert a Kamilla, Tea is a természetgyógyászat körébe tartozik, meg a mit tomim, milyen szörnyűséges drogkeverék is, és a határt, hogy hol húzzuk meg közöttük, annak megvannak a maga elvei. A kínai világnézet az egy kicsit materialistább talán a deizmusa miatt, mint például az indiai.

Tehát egy kicsit kevésbé spiritualista, és ennyiben nyilván egy picit kevésbé okkult is. De hát már mondjuk a rejkinél, ahol viszont már gyógyító erőket sugároznak be, meg kézretevéssel, meg ilyenek, mindez a Szent Szellem nélkül és Jézus Krisztus neve nélkül, ott viszont egyértelműen lehet mondani, vagy a fengsúlyban, hogy az ágyat ne abba az irányba áll is, hanem a másik irányba, mert a Földből jövő energiák akkor segíteni fognak az alvásba, a másik helyen megzavarni. Ugye ezek azért már egyértelműen okkultista dolgok.

Most szintén az, hogyha valakinek a térde alatti lukba belerúgok egy hatalmasat, akkor az sokkal jobban fog fájni, mint hogyha más, kevésbé érzékeny pontra ütök. Ez is önmagában még nem okkultizmus, de ugye ezeket a pontokat ők megkeresték, kijelölték, feltérképezték. Ez részben természettudományos kutatás volt tulajdonképpen, viszont a magyarázatához már spirituális tényezőket is bekapcsoltak, tehát ez mindenképpen ezek ilyen kevert dolgok szellemi szempontból.

[Fekete Rita]
Most lehet, hogy ez egy kicsit meredek kérdés lesz, de van valami összefüggés. Ugye ha a buddhizmusról beszéltünk, ott volt a dharma, mint egy ilyen világtörvény. Itt a kínaiaknál van a Tao, és ugye a görög Logosznak a dharma mennyire van párhuzamba ezekkel?

[Ruff Tibor]
Hát én nem hoznám nagyon párhuzamba, mert a dharma az ugye az indiaiaknál egy erkölcsi, kifejezetten erkölcsi világtörvény. A görögöknél az egy igazságszolgáltatás, aminek a személyére lebontott adós naplója, hogy úgy mondjam, tehát hogy ki milyen jó és rossz tetteket hajtott, végre az meg a karma. Na most a Tao is hasonló ehhez, ott is vallják azt, hogy amit az ember jót tesz, az előbb-utóbb visszafizettetik neki természetfőtti módon, a rosszat tesz, az is visszafizettetik neki természetfőtti módon.

A Logosz, a görög Logosz fogalom az nem elsősorban erkölcsi fogalom, hanem az a világmindenség, hogy mondjam, minden szabályszerűségét magában foglaló, tehát a matematikai törvények is benne vannak, vagy akár a logikának a törvényei, ami ugye nem véletlenül magából a Logosz szóból származik. A görög filozófiában a Herakleitos volt az, aki szintén egy dialektikus világnézetet hirdetett, tehát szintén az ellentétek egységét hirdette, tehát hogy a jó és a rossz az együtt szükséges mind a kettő ahhoz, hogy a világ előre menjen, meg a hideg-meleg, tehát minden ellentétpár együtt szükséges, ugye ezt nevezik a filozófiában dialektikus gondolkozásnak, amely az ellentétek összecsapását látja a leglényegesebb mozgatóerőnek a világban, és tulajdonképpen nem is tud elképzelni olyat, ahol ne ellentétek csapnának össze. Na most a Herakleitos Logosz fogalma, az valóban mély ropanságot mutat a tauval, mert mind a kettő ilyen értelemben dialektikus világtörvény. De később a Logosz például már Platónnál, ott már nem, tehát igazából a görögöknél Herakleitosz volt az, akinek a dialektikus gondolkodás múlva feltűnő azonosságot mutat.

Hát ugye a tauizmus alapműve az a Tautöking, az út és erény könyve. Ez egy ilyen kis vers gyűjtemény, amit egy Laocse nevű ember írt, aki olyan, mint Homérosz, hogy ugye Homérosz nem biztos, hogy élt, de biztos, hogy vak volt. Laocse sem biztos, hogy élt.

A név egyszerre annyit jelent, hogy öreg ember. Tehát igazából nem tudjuk, hogy ezeket ki és mikor írta, de hát lehet, hogy volt egy ilyen személyiség. És az a gondolkodás, ez a dialektikus világtörvényben való gondolkodás, ez rendkívül hasonlít érakleitoszhoz.

Itt megint fölvetődik sok kultúrtörténészben, hogy esetleg a Csehjem út meg a Perzsa közvetítés meg ilyenek révén mégiscsak lehetett valamennyi érintkezés, mert látvány. De ugye azért furcsa, mert majdnem egy időben is éltek, tehát időse nagyon lett volna arra, hogy átvegyék egymás tanításait.

[Fekete Rita]
És ha lehet, akkor most mindenképp szeretnénk kérni ennek a kínai kereszténynek a történetet.

[Ruff Tibor]
Ezt tulajdonképpen szerintem többet elmond, mint az, amit itt el tudtam mondani, és még ha száz órát beszélnék annál is, ez így hangzik, egy bizonyságtevés jelképes, hogy azt mondja a kínai keresztény, hogy én régen lennültem egy veremfenekén, amiből nem tudtam kimászni. Arra jött, ugye még tudni kell, hogy Kínában egymástól függetlenül is létezik párhuzamosan mai napig a buddhizmus, a taoizmus és a konfuczianizmus olyan módon, hogy vannak, akik azt mondják, hogy ő konfuczianista és nem taoista, vagy ő buddhista és nem konfuczianista. Azt mondja tehát, hogy ültem ennek a veremnek a fenekén, amiből nem tudtam kimászni, és hát először arra jött Lao Tse, lenézett a gödörbe és azt mondta, hogy ó, fiam, hát most nagyon rossz neked, de tudatosítsd magadba, hogy idővel majd megint jó lesz, aztán utána majd megint rossz lesz, aztán majd megint jó lesz, aztán majd megint rossz lesz, és így megy mindig, úgyhogy nem el kell ezt fogadni, hogy van, nem kell ezzel lehadakozni.

Aztán elment. Aztán arra jött Budha. Ő is észrevett a gödörbe, lenézett és azt mondta, hogy meditálj és tudatosítsd magadban, hogy sem te nem létezel, sem a gödör nem létezik, ebből fakadóan az a kellemetlenség, hogy te most ott vagy a gödörbe, az se létezik, és akkor a meditáció által elbeéld bele magadat, és akkor meg fogsz nyugodni.

Majd Budha is elment. Aztán arra jött Konfúciusz, lenézett a gödörbe és rendkívül szigorúan azt mondta, hogy látod, látod, ha megtartottad volna mind azokat a dolgokat, amiket parancsoltam, most nem ott ülnél a gödörfenekén. És ő is elment.

És aztán megérkezett Jézus. Nem mondott semmit, hanem először is lejött hozzám a gödörbe. Tehát ugye ez a megváltásnak az igazsága, amit egyik másik sem volt képes fölmutatni.

Szerintem ez mindennél többet elmond ezekről.

[Fekete Rita]
Így van. Lehet még lenne egy gyakorlati kérdésem. Ez itt Magyarországon is nagyon gyakori az, hogy ilyen üzletkötő technikákon, akár csapatépítő tréningeken ilyen kis, apró kínai, keleti bölcsességeket tanítanak.

És hát, ahogy te is említetted, van nagyon sok olyan ezek között, ami még akár biblikusnak is hangzik, tehát akár még jó is lehetne. És azt lehet tapasztalni, hogy ezeken a, tehát akik nagyon rabjával tudnak válni ezeknek a kis bölcsességeknek, maguk hívá teszik, elkezdik ezeket követni, kicsit felfúvalkodottak lesznek itt nyugaton. Lehet, hogy kint ez nem nyilvánul meg a kínaiaknál, de hogy itt a nyugati, európai emberre akár a buddhizmus, akár a taoizmus, mintha így hatna.

Te ezt, tehát ugye mennyire tartod ezt reálisnak, vagy jól látom én ezt, vagy van ennek valami története, oka?

[Ruff Tibor]
Hát bevallom őszintén, most ez lehet, hogy csúnyán és elitista és megvető módon fog hangzani, de igazából nem az, csak hadd legyek teljesen őszinte. A nyugati civilizációban ma egyszerűen ezek divatok lettek. A divat, az pedig mindig kitermeli a sznobizmust, mert amikor valami nagyon divatos, és azzal úgymond a társaságban tarolni lehet ilyen bulvárszinten elismerést lehet szerezni az ott levőktől, különösen, ha jól beleilleszkedik a trendi divatokba, akkor ugye ez létrehoz egy olyan fajta ilyen számomra megmondom őszintén rendkívül felszínes és bulvár színvonalú létezési módot, ahol aztán az ilyen divatok követői az ő divatos bölcsmondásaikkal, amiket így bedobnak, és akkor persze hozzá kell tenni, hogy ez valami kínai dolog, mert ha nem tenné hozzá, akkor nem is arhatná le azt a dicsőséget. De talán azt gondolnák, hogy ő mondta, akkor semmi tiszteletet nem kapna érte valószínűleg. Szóval ez azért van, mert sajnálatos módon a mi civilizációnkban is az embereknek egy igen nagy része és egyre nagyobb része egy rendkívül felszínes és egyre felszínesebb létezési módba fut bele, ahol mondom, ilyen bulvár szinten, ilyen társasági szinten lehet ezekkel aratni.

De mihelyt komolyabb emberek közé kerül az ember, tehát ahol ez nemcsak egy ilyen társasági sznobokoskodás, tét nélküli okoskodás, hanem valódi igazságkereső emberek közé kerül az ember, ahol komoly őszinte beszélgetések zajlanak, ott azért ezeket már kritika alá lehet vonni. Ugye például Magyarországon a Hanvas Béla az egy ilyen kedvelt társasági hivatkozási figura, a maga zingretisztikus, new age-es világnézetével, ami szintén tele van kínai, meg indiai, meg egyéb ilyen bölcsmondásokkal, meg elemekkel, és emlékszem egyszer valaki hivatkozott nagyon a Hanvas Bélára, és akkor egy profi filozófus, aki ott volt, nem én, hanem egy nálam is profi filozófus, az ennyit mondott, hogy Hanvas Bélán magam is kedveltem Siheder koromban.

Tehát én azt gondolom, hogy ahol komoly emberek vannak, és most ezzel lehet, hogy megsértek néhány hallgatót, és akkor még azt is tegyem hozzá, hogy szándékosan, de az ő érdekükben, ezek szerepjátékok, ez nem komoly dolog, ezek ilyen társadalmi, társadalmi üres szerepjátékoknak a, és ami gőg vagy kevésség ezekkel kapcsolatban kialakul. Mert valóban, ha ma valaki az énjének nagy tiszteletet szeretne aratni a többi ember részéről, akkor feltétlenül mindenféle keleti filozófiában kell az észt osztania, mert manapság a nyugaton, ez annyira divatos, hogy ezt fogják honorálni. Ha sokkal magasabb színvonalon, de egy francia szerzőt idézne, vagy egy dánt mondjuk, akkor már kisebb tiszteletben részesül, minthogyha benyög egy kínai mondást, vagy egy indiait, vagy ilyesmit.

Hozzáteszem az emberiség, ugye nem az ördög. Tehát a pogánykulturákban is vannak az emberteremtetségéből fakadóan értékek, és természetesen pogánykulturákban is mondanak időnként okos és bölcs dolgokat, hiszen ott is emberek vannak, akik között vannak tehetségesek, sőt, vannak jószándékú, jóakaratú és a maguk módján lelkiismeretesnek mondható emberek, és nagy intelligenciával rendelkező emberek. Én nemrég hallottam egy indiámondást, ami nagyon megtetszett, így hangzik, tulajdonképpen igazán csak a gyerekek számítanak.

Ezt például engem nagyon tetszik, semmi okkultizmust nem találok benne, de nagyon szimpatikus mondásnak tartom. De ugye, amikor ez a társasági kommunikációban úgy van bedobva, hogy a kínai bölcs, meg az indiai bölcs, meg ezt és ezt mondta, akkor még ha nem is értik, hogy mit mondott, akkor is ennek nagy nimbusa van. Hát most újramonom, én ezt egyszerűen csak undorítónak tartom, akár kínai és indiai mondatokkal csinálják, akármilyen egyéb, akár még a bibliai mondatokkal csinálják, az se sokkal jobb, mert hát a sznobizmus és a felszínesség az soha semmilyen területen nem jó.

Úgyhogy ez egy felszínes divat. Valójában igazából a legtöbb nyugati embernek fogalma nincs, hogy miről szól az eredeti, miről szólnak ezek az eredeti közegükben, az eredeti hazájukban, és azért, amikor mondjuk egy taoista vagy konfucciánus ember például elkövet egy hibát akaratán kívül egy másik ellen, és ezt például csak úgy érzi jóvá tehetőnek, hogy levágja a saját kezét a saját maga megbüntetése érdekében. Hát akkor arra már pedig ilyen dolgok, ez például teljesen bevett ebben a közegben, akkor azért egyből kiviláglik, hogy azért mégiscsak jobb a zsidó kereszt, ilyen nyerkölcs, mint ez.

[Fekete Rita]
Dr. Ruf Tibor filozofus, teológus, Szentpál Akadémia docentse volt a vendégünk, nagyon köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat.

[Ruff Tibor]
Én is nagyon köszönöm.

[Fekete Rita]
És köszönöm a kollégáknak is, akik közreműködtek a mai adásban, Császár Enikő Jánbar László Szobota, Zoltán Longauer András, Fekete Ritát hallottátok a mikrofonnál, további jó rádiózást kívánok!