Happy Day - 2025. 02. 12.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Szignál]
Oh, happy day! Az a happy day!

[Szignál]
Itt vallás, meg vallás! Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mert mondjuk közösen, hogy hiszem, hogy Jézus készülsebeiben meggyógyultam. Aki a bűneimet testében vitte fel a golgotaik keresztvára, és odaszegesztette, és az ő vérét kiontotta, hogy a vére által eltörölje a bűneimet, és megszabadítson engemet a bűnösségemtől, a bűnnek az uralmától, és a vérébe vetett hitáltal az Istenek az igazságát nekem tulajdonítsa. Én elfogadom a názerti Jézus Kisztust Isten igazságának.

Hiszem, hogy ő az út, és ő az igazság. Ő az út az atyához, és senki nem mehet az atyához, csak ő általa. Mert nem adatott más név az ég alatt, amelyben az embereknek üdvözsége van, hanem csak a názerti Jézus Kisztus neve.

Meg van írva, hogy aki ezt a nevet segítségül hívja, az megszabadul. És hiszek Jézus nevében, hiszek a Jézus nevének a hatalmában és erejében, hogy a vizkerességben ezt a nevet rám helyezte Isten, és ennek a névnek a hordozója vagyok, hogy használjam ezt a nevet az ellenség minden erejével szemben. És hiszem, hogy Jézus Kisztus az igazság.

És ennek a bizonsága, hogy föltámadott a harmadik napon a halálból, és megoldotta a halálnak a láncait, és világosságra hozta az emberek számára a halhatatlan, romolhatatlan élepet. Ezért meg van írva, hogy aki hisz ő benne, az által ment a halálból az életre. Én hiszek Jézus Kisztusban, hogy meghalt az én bűneimért, és hiszem, hogy a harmadik napon föltámadott a halálból az én meggazulásomra.

És ezért Isten meggazított gyermeke vagyok, és nincseni már semmi kárhoztatásom, mert Kisztus Jézusban vagyok, és nem tesszerint járok, hanem szellemszerint. Mert Jézus Kisztus életének szellemi törvénye megszabadított engemet a bűnnek és a halálnak az uralma alól. Ezért, mivel áronvételt tettem meg Jézusvére által, dicsérem őt testemmel, lelkemmel, szellememmel most és mindörökké!

Amen! Hallelujah!

[Mézes András]
Jézus Kisztus kérdezi, hogy miért cselekszitek azt, amit szombat napokon nem szabad cselekedni. És felelvény Jézus monda nekik, nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? Mi módon ment be az urnak házába és vette el a szent kenyereket, és edte meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?

És monda nekik, az embernek fia, ura a szombatnak is. Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinogógába ment és tanított. És volt ott egy ember, akinek a jobbkeze szárat volt.

Az írástudók és farizeusok pedig leselkedtek ő utána havajon, gyógyíte majd szombat napon, hogy vádott találjanak ellene. Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száratkező embernek, kelj fel és állj elő, és felkelvén előállt. Monda azért nekik Jézus, valamit kérdek tőletek.

Szabad-e szombat napon jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani, vagy elveszteni? És körül tekintve minnyájukon, monda az embernek, nyúlj ki a kezedet.

Az pedig úgy cselekedett, és keze olyan épp élett, mint a másik. Azok pedig elteltek esztelenséggel, és beszélgettek egymás között, hogy mit cselekedjenek Jézussal. És lőn azokban a napokban kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban töltötte el.

És mikor megvirratt, előszólítá az ő tanítványait. És kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett. Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, annak testvérét.

Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, aki Zelotesnek nevezteték. Judást, a Jakab fiát, és Iskariotes Judást, aki árulóvá is lett. És alámenvén ő velük megállt a síkságon, és az ő tanítványainak serege, és a népnek nagy sokassága egész Judeából és Jeruzsálemből, és Tírusnak és Szidonnak tenger melléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyítassanak betegségeikből.

És akik tisztáttalan szellemektől gyötrettek, meggyógyultak. És az egész sokasság igyekezett őt illetni, mert erő származott belőle, és mindeneket meggyógyított. Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira monda.

Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most éheztek, mert megelégítettek. Boldogok ti, kik most sírtok, mert nevetni fogtok.

Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt az embernek fijáért. Örüljetek azon a napon, és örvendezzetek, mert éme a ti jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen hasonlóképpen cselekedtek a profétákkal az ő atyáik. De jaj nektek gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalásotokat.

Jaj nektek, kik beteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok. Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek, mert éppen így cselekedtek a hamis profétákkal az ő atyáik.

De nektek mondom, kik engem hallgattok. Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek. Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak.

Aki egyik arcodat megüti, fordízs neki a másikat is. És attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat sem. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj.

És attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aképpen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van.

Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van. Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.

És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van. Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit értenen várván.

És a ti jutalmatok sok lesz, és a ma magasságos Istennek fiai lesztek. Mert ő jól tévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok. Megbocsássatok, nektek is megbocsájtatik.

Adjatok, nektek is adatik. Jó mértéket megnyomottat és megrázottat. Színig teltet adnak a ti öletekbe.

Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek. Példabeszédet is mondott nekik. Vajon a vak vezetheti-e a világtalant?

Avagy nem mind a ketten a verenbe esnek é? Nem fejebb való a tanítvány az ő mesterénél. Hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.

Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyád fia szemében van? A gerendát pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyád fiának?

Atyám fia, hadd veszem ki a szálkát a te szemedből. Holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből, és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te atyád fia szemében van.

Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsötterem, és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsötterem, mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg, mert a tövisről nem szednek függét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót, és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. Miért mondjátok pedig nekem, uram, uram, ha nem művelitek, amiket mondok?

Valaki énhozzám jön, és hallgatja az én beszédeimet, és azokat megtartja, megmondom nektek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot. Mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz a balházba, de azt meg nem mozdíthatta, mert kősziklán épült.

Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg. Hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát, fundamentum nélkül, amelybe beleütközvén a folyóvíz azonnal összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása. Mikor pedig minden ő beszédeit a néphallatára elvégezte, bement Kapernaumba.

Egy századosnak szolgálja pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén már halófélben volt. Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzáküldte a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg az ő szolgáját. Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérték őt, mondván, méltó, hogy megted neki, mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinogógát is ő építette nekünk.

Jézus tehát elment velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját üzenvén neki. Uram, ne fárazd magad, mert nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj.

Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam.

És az egyiknek azt mondom, eregy el, elmegy. Vagy a másiknak jövel, eljő. És ha szolgámmak szólok, tedd ezt, az teszi.

Jézus pedig ezeket hallván elcsodálkozott ő rajta. És hátrafordulvá monda az őt követő sokasságnak. Mondom nektek, ilyen hitet Izraelben sem találtam.

És ha küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találták. És lőn másnap, hogy ment Nain nevű városba. És az ő tanítványai sokkal mentek ővele, és nagy sokasság.

Mikor pedig a város kapujához közelített, íme egy halottat hoztak ki, egyetlenegy fiát az ő anyjának, és az őzvegy asszony volt. És a városból nagy sokasság volt ővele. És látván őt az úr megkönyörült rajta, és mondta neki, ne sírj.

És odamenvén illette a koporsót. A vívők pedig megálltak, és mondta, ifjú, neked mondom, kellj föl. És felült a meghalt, és kezdett szólni, és adta őt anyjának.

És elfogta mindazokat a félelem, és dicsőítették az Istent mondván, nagy profetatámat mi köztünk. És az Isten megtekintette az ő népét. És kiment őfelőle egy hír az egész Judeába, és a körülvaló minden tartományba.

És Jánosnak mindezeket elmondták a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván elküldte Jézushoz mondván, te vagy-e az, aki eljövendő volt, vagy mást várjunk? Mikor azért azok a férfiak hozzámentek mondának.

Keresztelő János küldött minket tehozzád mondván, te vagy-e az, aki eljövendő volt, vagy mást várjunk? Azon órában pedig sokakat gyógyított meg betegségekből, csapásokból, tisztáttalan szellemektől, és sok vaknak adta meg szeme világát. És felelvény Jézus monda nekik, elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok, hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.

És boldog valaki én bennem, meg nem botránkozik. Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől. Mit látni mentetek ki a pusztába?

Szél ingatta, náccállat é? Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert é?

Éme akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Profétát é?

Bizony, mondom nektek, profétánál is nagyobbat. Ez az, aki felül meg van írva. Éme én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, ki elkészíti előtted a te utadat.

Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb proféta keresztelő Jánosnál, de aki kisebb az Isten országában, nagyobb őnála. És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak az Istennek, megkeresztel kedvén a János keresztségével. A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megvetették ő magukra nézve, nem keresztel kedvén meg őtőle.

Monda pedig az úr, mihez hasonlítsam azért a nemzetségnek embereit, és mihez hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak kiálltanak, és ezt mondják, sipoltunk nektek, és nem táncoltatok. Siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.

Mert eljött keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok, ördög van benne. Eljött az embernek fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok, éme a falánk és borívó ember, a vámszedők és bűnösök barátja. És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól.

Kérte pedig őt egy a farizeusok közül, hogy őve legyen. Annak okáért bemenvén a farizeus házába leült enni. És éme a városban egy asszony, aki bűnös volt, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hozott egy alabástrom szelence drágakenetet.

És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdte öntözni az ő lábait. És fejének hajával törölte meg, és csókolgatta az ő lábait, és megkente drágakenettel. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, mondta magában, ezt a proféta volna tudná, ki és miféle asszony az, aki őt illeti, hogy bűnös.

És felelven Jézus monda neki, Simon, van valami mondani valom neked. És az monda, Mester, mondjad! Egy hitelezzőnek két adósa volt.

Az egyik adós volt ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengedte. E kettők közül azért mondd meg, melyik szerette őt jobban?

Felelvén pedig Simon mondda, azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda neki, igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván mondda Simonnak, látod-e ez asszonyt?

Bejöttem a házadba, az én lábaimnak vizet nem adtál. Ez pedig könnyeivel öntözte az én lábaimat, és fejének hajával törölte meg. Engem meg nem csókoltál, ez pedig az időtől fogva, hogy bejött, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni.

Olajjal az én fejemet meg nem kented, ez pedig drága kenettel kente meg az én lábaimat. Minek okáért, mondom neked. Neki sok bűne bocsájtott meg, mert igen szeretett.

Akinek pedig kevés bocsájtatik meg, kevésbé szeret. És mondd annak, megbocsájtottak neked a te bűneit. És akik együtt ültek vele az asztalnál, kezdék magukban mondani, ki ez, hogy a bűnöket is megbocsájtja.

Mondd a pedig az asszonynak, a te hited megtartott téged. Eregy el békességgel!

[Németh Sándor]
A keresztények között is a törvénytelenség. És hogy lehet ezt a törvénytelenséget visszaszorítani? Mert ahogy felolvastam Istenek az Igéjét, a törvénytelenség, hogyha bejön, és azt gondolják az emberek, hívő emberek, hogy velük szemben nincs Istennek követelménye, és igyekeznek így tartani ezeket a követelményeket az életükből, akkor sajnálatos módon liberálisak megengedőek lesznek a bűnnel szemben, és ennek pedig az a következménye, hogy megrontják az Istennel való kapcsolatukat és közösségüket, és semmiféleképpen nem fogja tudni az Isten az életükben azokat a változásokat meghozni, amit joggal, az újjászulat és után várnak. Általában a törvénnyel kapcsolatosan tehát két nagyon fontos visszaélés van most jelen pillanatban elterjedőben.

Az egyik az úgynevezett törvénykezés, tehát, hogy külső követelményként próbálják az emberek megragadni a törvényt és a törvénynek a befejesítését. Ez nem fog sikerülni. Az Ószövetség erről szólt, hogy külső követelményként állította Isten a törvényt az Izrael fiai előtt, és sajnálatos módon ez nyilvánvalóvá tette, hogy az emberi természetet a bűn annyira megsebesítette, annyira romlottá tette, hogy képtelen Istenek a törvényét betartani még akkor is, hogy a legjobb szándék vezeti őt, és szeretné betartani Istenek a törvényét, és szeretné elnyerni az Istennek való engedelmesség által Istenek a szeretetét. És különösen akkor erősödik meg, ahogy Pál Lapostól is mondja, a bűnnek az ereje az ember életébe, amikor nagyon is szeretné az Istenek az igazságát betörteni, és Isten igazsága szerint járni. Ez tényleg azért, mert aktivizálja az emberben a bűnnek a valóságát, hogy az ember bűnuralma alatt áll az újjászületésig, tehát a víztől és szellemtől való újjászületésig.

És amikor az ember ebben az állapotban akarja adni, cselekedni az Istenek az akaratát, akkor mozgósítja az ember a bensejét, és a bensejében olyan erők mozdulnak meg, amely pontosan a szándékával ellentétes irányba viszi az ember életét. Ezért tehát ne próbálkozzál meg a törvény szerint Istenet követni ilyen módon, tehát külső követelmények szerint, hanem pontosan ezért van szükséged újjászületésre, víztől és szellemtől, és ezért van szükséged neked is, és természetesen nekem is, Szentlélekkel való betöltekezésre, és arra, hogy a Szentlélek ne csak egy dísz legyen az életemben, amire tudok hivatkozni, hogy volt valamikor a Szentlélekkel egy betöltekezésem, hanem a Szentlélek személyének a vezetése tudjon érvényesülni az életünkben, mert a sikert a keresztény életben nem az adja meg csupán, hogy betöltekeztél szent szellemmel, hanem a sikernek a kulcsa az, hogy utána szellemben jársz, és szellem által cselekszel. És ez nincs törvény alatt.

Ez az, ami az embernek a szabadságát megőrzi, sőt, a szabadságban való növekedését az embernek segíti.

[Hangoskönyv]
Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend, Határaink. Isten és a határok. A határok fogalma Isten természetének lényegéből fakad.

Isten saját határokkal rendelkező, terentményeitől független, különálló lényként határozza meg magát. Felelősséget vállal magáért, amikor elmondja, mit gondol, hogyan érez, mit tervez, mit enged meg, és mit nem, mit szeret, és mit nem. Nyilvánvalóbbá teszi, hogy ki ő, és ki nem.

Tudhatjuk például, hogy ő a szeretet, a sötétség ellenben idegen tőle. A szent háromságon belül is vannak határok. Az atya, a fiú és a szellem egy, ugyanakkor különálló személyek saját határokkal.

Önálló személyiséggel és felelősséggel rendelkeznek, és kölcsönös szeretet kapcsolatban vannak egymással. Isten pontosan meghatározza, hogy mit tart megengedhetőnek. Határozottan szemben áll a bűnnel, és engedi, hogy maga tartásunk következményeivel szembesüljünk.

Őzi a házát, és nem engedi meg, hogy gonosz dolgok történjenek oda bent. Szeretetét kiárasztja, és behívja azokat az embereket, akik szeretik őt. Határainak kapui hol megnyilnak, hol bezáródnak.

Mivel az ő hasonlatosságára lettünk teremtve, Isten nekünk is személyes felelősséget adott bizonyos határok között. Azt akarja, hogy töltsük be, és hódítsuk meg a földet, és vállaljunk felelősséget az életért, amit ránk bízott. Hogy ezt megtehessük, az ővéhez hasonló határokat kell vonnunk magunk köré.

Mi van a határainkon belül? Az irgalmas szamaritánus története több értelemben is a helyes magatartás modelljének tekinthető. Érzékletesen ábrázolja, hogyan is működnek a határok, mikor kell azokat egyszerre tiszteletben tartani, illetve átlépni.

Képzeljük csak el, hogyan alakult volna a történet, ha a szamaritánus nem rendelkezett volna világos határokkal. Jézus jól ismert példázata arról szól, hogy kirabolnak egy embert, aki Jeruzsálemből Jerikóba tart. A rablók letépik a ruháit, megverik, és félholtam magára hagyják.

Egy pap és egy lévita elmely mellette, az út másik oldalon tudomás sem véve a sérült emberről, ám egy arra járó szamaritánus megsajnálja őt, bekötözi a sebeit, elviszi egy fogadóba, és gondját viseli. A következő napon ad a fogadósnak némi pénzt, és ezt mondja, gondoskodj róla, amikor visszatérek, megtéritek neked minden további költséget. Térjünk most el a közismert történettől.

Tegyük fel, hogy a sérült ember ekkor fel kell, és ezt mondja. Mi csoda? Most elmész?

Igen, elmegyek. Jerikóban van dolgom, feleli a szamaritánus. Nem gondolod, hogy önző módon viselkedsz?

Elég rossz állapotban vagyok, szükségem lesz valakire, akivel beszélgethetek. Hogyan fog Jézus példaként állítani téged mások számára? Nem mondható kereszényi magatartásnak, hogy itt hagysz engem a szükségidején, hol van az ön megtagadás?

Azt hiszem igazad van, feleli a szamaritánus. Gondolan lennék, ha itt hagynálak téged egyedül. Többet kellene tennem, érted?

Azt hiszem, elhalasztom az utamat pár nappal. Így a szamaritánus ott marad még három napig, és gondoskodik a sebesültről, annak kívánsága szerint. A harmadik nap délutányán valaki kopog az ajtón, és egy futár lép be.

Jerigóból érkezett üzenetet ad át a szamaritánusnak. Vártunk, ameddig tudtunk. Végül úgy döntöttünk, hogy egy másik karavánnak adjuk el a tevéket.

A következő csordánk hat hónap múlva érkezik. Hogy tehetted ezt velem? Kiabálja a szamaritánus a gyógyuló félben levő embernek, miközben kezében az üzenetet lobogtatja.

Nézd meg, mit tettél! Elvesztettem méltad a tevéket, amikre szükségem lett volna. Most nem tudom elszállítani az áromat.

Juhúzlettől esek el. Hogyan tehetted ezt velem? Mindenjunk számára ismerős lehet ez a történet.

Talán együttérzően segítettünk valakinek, aki azonban manipulál minket, és rábír, hogy többet adjunk, mint amennyit akartunk. Végül neheztelni kezdünk, és megharagszunk, mert miatta elmulasztottunk valamit, amit meg kellett volna tennünk. Előfordulhat, hogy mi akarunk többet valaki mástól, és addig nyomulunk, amíg be nem adja a gyerekát.

Ám nem szívből és szabad akaratából ad, hanem kötelességből ezért neheztelni fog ránk. Végül egyikünk sem érzi jól magát. Hogy elkerüljük az ehhez hasonló helyzeteket, meg kell vizsgálnunk, mi az, ami a határainkon belül van, azaz, miért vagyunk felelősek.

[Szignál]
Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Fekete Rita]
Köszöntöm a kedves hallgatókat, ez itt a Hit köznapok, a mikrofonnál fekete ritált hajátok, és köszöntöm itt a stúdióban kedves vendégünket, dr. Ruf Tibort, filozofus, teológust, a Szentpál Akadémia docentsét. Szervusz!

[Ruff Tibor]
Szervusz nagy szeretettel, köszöntöm a hallgatókat is.

[Fekete Rita]
Mai témánk az a konfucionizmus lesz, ugyanis folytatódik a Világnézetek a Biblia tükrében című sorozatunk, de még egy picit szeretnénk visszanyúlni az előző témához, mert van egy-két olyan kérdésünk, ami még a buddhizmust, illetve azt a világrendszert érinti. Úgyhogy ezeket gyorsan felolvasnám, és utána mennénk tovább. Ez a fajta világkép, már mint ez a buddhista-hinduista világkép, mennyire ősi eredetű, elképzelhető, hogy már noi idejében az özönvíz előtt is léteztek ennek az alapjai?

Ezt a kérdést tették fel.

[Ruff Tibor]
Hát igen, hogyha ugye a bibliai történelemből indulunk ki, akkor azért azt meg kell jegyezni, hogy a noi idejében lezallott az özönvizet noi családján kívül senki más nem élte túl. Tehát ha éltek is akkoriban India és Kína területén, már pedig minden bizonyal éltek emberek, akkor azok ott elvesztek, tehát emberileg nem hagyományozhatták át a következő korszakra a gondolataikat. Ha esetleg írásos dolgokat hagytak maguk után, hát vélhetően az özönvíz, ami egy rettenetes, erejű vízáradat és kataklizma volt, az azt is elsöpörte.

Egyedül olyan helyzetbe maradhattak esetleg fönn, mint például az egyiptomi piramisok belsejében készült falrajzok, azok például az özönvízzet túlélhették, mert oda nem is biztos, hogy a vízbe tudott hatolni egyáltalán, de hogy ilyenek voltak-e Indiában, Kínában, és hogy maradtak-e ilyen valamilyen gőbevéset, vagy egyéb dolgok, erről ma nem tudunk. Most azért, hogyha mint teológusként egy szellemi, spirituális szintű választ keresünk esetleg erre a kérdésre, akkor ugye azt azért tudatosítani kell, hogy a Biblia szerint vannak szellemi lények, akik az özönvizet túlélték, és ezek ráadásul a Biblia szerint területhez is kötődő szellemi lények lehettek, amelyek valamikor egyszer úgymond spirituális úton kinyilatkoztatták ezeket a vallásokat, akkor ezt valóban megtehették az özönvíz után még egyszer is. Mindenesetre van egy nagyon érdekes dolog, hogy Káin ugye az Éden-től Keletre, annyit tudunk a szentírásból, hogy az Éden-től Keletre telepedett le és szaporodott el, már pedig az Éden az egyik vége legalábbis az valóla Perzsajből és az Eufrates és a Tigris folyó torkolata környékén lehetett, ettől Keletre az már az indiai terület, és nagyon érdekes, hogy ezt ugye a Biblia úgy mondja, hogy Nóbföldjén telepedett le Káin az Éden-től Keletre, és ez a szó a Héberben ez ugyanaz a szó, mint amit Isten használ arra, hogy bujdosó lesz el az egész földön. És érdekes módon ennek a vidéknek a bibliai neve az ilyen módon a bolyongásnak, a bujdosásnak, a bolyongásnak, a vándorlásnak a fogalmát fejezi ki, ami az én személyes véleményem szerint, de ez senkire nézve nem elfogadandó, csak ha úgy gondolja, ez valamiképp tükröződik az indiai vallásnak abban a múltkor tárgyalt meglehetősen kilátástalan világképében, ami szerint a lelkek tulajdonképpen örökön-örökké körbe-körbe forognak a világ mindenségben. Ez valóban egy elég reménytelen bolyongásnak a világnézete, és én ezért azt gondolom, hogy az indiai területnek van egy szellemi meghatározottsága, ami az emberektől is független, és mégis egy spirituális karakterisztikáját adja annak a térségnek. Tehát ilyen értelemben elképzelhető, hogy van valami átöröklődés.

[Fekete Rita]
Igen, de akkor ezt nem lehet bizonyítani, úgymond. Tehát nem bizonyítható ez az átöröklődés, csak elképzelhető, hogy ami Noé előtt volt, az lehet, hogy utána is létrejött spontán módon.

[Ruff Tibor]
Elképzelhető, mert ugye erre van példa, mert az egyiptomi óbirodalmi kor az a történt tudomány jelenlegi tudása szerint korszakát illetően az özönvíz előttre esik. És mégis az az egyiptomi vallás, amit ilyen módon a Biblia az özönvíz előtt redatál, az ugyanúgy megjelenik az özönvíz utáni egyiptomban is. Tehát ha ott meg tudott történni, én gyanakszom ott a piramisokra, meg a szfinkszre, mert egyébként a szfinksz is korát tekintve özönvíz előtti, és a legrégi piramisok is korukat tekintve özönvíz előttiek.

Én még azt se tartom kizártnak, hogy esetleg a piramisokat annak a tudatában építették ilyenre, hogy az özönvíznek ellene tudjon állni. Tehát van erre példa a bibliai történet felfogásban.

[Fekete Rita]
Jött egy másik kérdés is, akkor ezt is fölolvasnám. A magyarországi krisnatudatú hívők komoly erőfeszítéseket tesznek a szegényekért, például gyakran ételt osztanak. Ez hogyan egyezthető össze az Indiában látható közömbösséggel?

[Ruff Tibor]
Na most az a helyzet, hogy a krisnás ételosztás az igazából egy szellemi vallási célú ételosztás, ugyanis a krisnatudat hívők mindezen ételeket mielőtt szétosztják, felajánlják a Krisna szobra előtt magának a Krisnának, aki aztán természetesen a szobor ugye nem eszi ezeket meg, és a Krisna hívők abban a hidben vannak, hogy minden emberben benne él Krisna, és ők abból a hidből osztják ezt szét, hogy az emberek benn lévő Krisnát táplálják ezzel. Tehát ez nem elsősorban jótékonykodást, csak az itteni európai kultúrában helyezik előtérbe a kommunikációjukban ezt az oldalát, de valójában ez egy kifejezetten térítő vallási célú ételosztás, aminek az a lényege, hogy akár tudja az, aki megeszi, akár nem tudja, az ő benne állítólagosan élő Krisnát táplálják ezzel a saját hitük szerint a Krisna tudathívők. Ezért egyébként a mai Magyarországon az, amit ugye a Biblia bálvány áldozati ételnek nevez, az tulajdonképpen az egyik legreálisabb és legaktuálisan jelenben létező problém, tehát példája ennek, pont a Krisna fúda, hogy ezt mondani szokták így angolosan, az bibliailag bálvány áldozati ételnek minősül ez a nagy helyzet, és kifejezetten ezzel a szándékkal is osztogatják.

Úgyhogy itt a jótékonyság az másodlagos cél.

[Fekete Rita]
Tehát van egy ilyen hit, hogy akkor, ha valakivel sikerül, tehát ő megeszi ezeket az ételeket, akkor közelebb kerülhet ez az istenséghez?

[Ruff Tibor]
Hát ők abba hisznek, hogy mindenkiben és mindenben egyébként, minden állatban, minden növényben, minden emberben, mindenben a Krisna ott van, és ezzel az étellel, mivel ezt előzetesen minden alkalommal egy ilyen ritus keretében a Krisnának fölajánlják, a Krisna szobornak, majd utána kiviszik az utcán megetetni, kifejezetten azzal a tudattal, hogy az emberekben élő Krisnát erősítik, táplálják ezzel, ezzel a hittel osztják szét.

[Fekete Rita]
Na, még van egy ilyen kérdésem is, hogy a számmisztika is ide tartozik-e, tehát a hinduizmushoz köthető-e?

[Ruff Tibor]
Hát számmisztika az gyakorlatilag szinte minden olyan vallásában létezik az emberiségnek, ahol már tudtak számolni valamennyire. Tehát mondjuk az egészen korai animisztikus-törzsi vallásokban nem biztos, hogy komoly számmisztika van, de Babylonban, Egyiptomban, Indiában, Kínában, tehát ahol fejlettebb vallások jöttek létre, amik már és ahol a kulturálisan is volt már valamennyi matematikai ismeret, hát egyébként óriási matematikai ismeret volt már ezekben a birodalmakban, ott a számmisztika is automatikusan becsatlakozik. De ugye mindegyik eltért, tehát ez ugyanolyan, mint a Babyloni horoszkóp, más, mint a kínai horoszkóp, tehát más-más, más tekintettek szent számoknak, vagy másképp értelmezték a számokat, de számmisztika gyakorlatilag mindenhol létrejött, ahol volt matematika.

[Fekete Rita]
És ha már itt tartunk, hogy említetted a horoszkópot, akkor ezekre a vallásokra mennyire jellemző mondjuk a jövendő mondás, hogy azt, hogy megpróbálják a jövőt kikutatni, kitalálni?

[Ruff Tibor]
Hát ez meg én szintén úgy van, hogy a legősibb animisztikus, sámánisztikus vallásokban is már a jövendő mondás igénye és gyakorlata megjelenik, és aztán ez szintén mindenhol különböző formákban, különböző technikákkal, de mindenhol létrejött.

[Fekete Rita]
Ha jónak látod, akkor én rá is térnek a konfuccionizmusra.

[Ruff Tibor]
Persze. Bár egyébként, ha Kínáról beszélünk, akkor nem csak a konfuccionizmus van.

[Fekete Rita]
Úgy határoztuk meg ezt a témát, hogy konfuccionizmus és taoizmus, és akkor ennek a kettőnek a szétválasztásában is szeretnénk kérni a segítséget. Ugye a konfuccionizmust, ha ezt kimondjuk, lehet, hogy sok hallgató azt gondolja, hogy hú, ez nagyon távol van tőlünk, és hogy ez vajon mi lehet, mert nem egy használt fogalom a magyar közbeszédben, de azt gondolom, hogy mire a beszélgetés végére érünk, azért sok arán jönnek, hogy igenis, itthon is találkozunk a konfuccionizmustak az eszméivel.

[Ruff Tibor]
Hát a konfuccionizmus, az konkrétan egy tanítótól származó elsősorban erkölcsi rendszer. Tehát a konfuccionizmus eltéra az eddig ismertetett buddhizmus, sőt, a taoizmustól is eltéra abban, hogy elsősorban nem vallás. Viszonylag minimális olyan közlést tartalmaz, ami a szellemvilágra, vagy az ilyen transzcendens dolgokra, vagy lényekre vonatkozna, és elsősorban egy erkölcs tan.

Ugye időszentés előtt hatodik században élt ez a bizonyos személy, akit kung csének, vagy kung fu csének hívnak kínaiul. Ebből a cse az mindössze annyit jelent, hogy bácsi, vagy ő ember. Ugye itt talán érdekes, hogy a kung fu az ugyanebből a szóból származés nem is véletlenül.

És ugye ennek, mivel őt viszonylag korán megismerték Európában, már a középkorban, tehát amikor még annyira nem volt jellemző a távolkeleti vallások ismerete, de őt megismerték, és így lett a latin neve Konfúciusz, amit már a középkori katolikus és egyéb teológusok, olyanok is, mint Akrinoi Tamás, meg ilyenek, hát igen, nagy tisztelettel emlegettek. A Konfúciusz mester néven idézték őt. Tehát jóval előbb megjelent a gondolkodás módja, mint a buddhizmus például itt Európában.

Hát ő egy vándor tanító volt, ennyit lehet róla tudni, meg hivatalnaki állásokat töltött be az akkori kínai térségben. Nagyon érdekes és viszonylag egyedülálló a pogány filozófiák világában. Ez mondom, ez inkább filozófia, sőt azon belül is inkább erkölcs tan, semmint vallás.

Ugye előtte már meg volt taoizmus, mint a kínaiak általános ilyen vallási vagy természet fölötti fölfogása, ezen nem nagyon változtatott a Konfúciusz, meg olyan hú, de nagyon nem is foglalkozott vele. Viszont a tanítása, tehát nem véletlen, hogy a középkori skolasztikus filozófusok őt már ilyen tekintélyként idézik, mert rengeteg bibliai vagy biblikusnak tűnő element is tartalmaz. Egyrészt Konfúciusz azt állította, hogy minden emberben létezik a lelki ismeret, egy olyan ilyen belső tudás vagy intuíció, amely minden embert ugyanarra, ugyanazokra az erkölcsi igazságokra tanít meg, és ezért minden ember, aki önmagában erre a belső hangra figyel, az nagyjából ugyanazokra a következtetésekre fog jutni.

Most azért érdekes ez bibliai szempontból, mert például az embertársnak az önmagunkkal azonos mértékű szeretetét, vagy tehát, hogy úgy bánjunk az emberekkel, ahogy szeretnénk, hogy venünk bánjanak az emberek. Ezt például megfogalmazta, jól lehet, alig valószínű, hogy ő a bibliával találkozott volna. Ami ugye azért érdekes, mert Pála Postul azt írja, hogy a pogány népek lelki ismeretében is be van írva Isten törvénye.

Ezt ugye a római akuzitlevé a második fejezetében írja, és egy nagyon fontos érv Pála Postolnál, aki ezt bizonyító erejűként használja föl arra, hogy bizony a nemzsidó népek is mind a nelki ismeretüknél fogva tudják, hogy mi a helyes és mi nem helyes. Ugyanakkor, ha megnézzük az egész emberiség mindenféle vallásait az ókorban, akkor azt látjuk, hogy azért igen-igen-igen nagy torzulások álltak be az eredeti lelki ismeretbe írt törvényhez képest, és ezért viszonylag meglepő, hogy előkerül Kínából egy olyan gondolkodó, aki hát talán azt lehet mondani, hogy a biblián kívüli emberiség, tehát a bibliától még el nem ért, meg nem érintett emberiségben, hát talán azt lehet mondani, hogy ő jutott a legközelebb a biblikus értékrendnek a pusztán lelki ismeret alapján történő felismeréséhez.

Mondok még két példát, az egyik mindenképpen az, hogy a másik embert ugyanolyan bánás módban részesítsük, mint önmagunkat. Ez ugye egy Jézus szerint is az aranyszabály. De mondok még két példát, a szülők iránti tisztelet követelményét azt legalább olyan erővel hangsúlyozza, mint a tíz parancsolat.

Valamint, ami még érdekesebb talán, hogy a Noahita vérbosszúnak a törvényét, tehát ugye Noénak adta Isten azt a parancsot, hogy aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremtette az embert, ezért minden ember testvérétől kérem számon a testvérének az életét, vérét. Ez ugye azt jelenti, hogy mindig a legközelebbi vérrokon, tehát a testvér, vagy a szülők gyermeke, vagy mindig a legközelebbi vérrokon erkölcsi kötelessége megölni azt, aki az ő rokonát szándékosan, ha hangsúlyozom, tehát nem véletlen, hanem szándékosan meggyilkolta. Tehát az, hogy a gyilkosságot alállal kell büntetni, és ez a legközelebbi vérrokon erkölcsi felelőssége, és bűnös, ha ezt nem teszi meg.

Ez például szintén meglehetősen kristálytisztán jelen van a konfuccianizmusban, tehát azt lehet mondani, hogy valamiképpen nem tudjuk pontosan, hogy ez hogy volt lehetséges, de a Noahita erkölcsi törvényeket, tehát az egész emberiségnek adatott erkölcsi törvényeket talán a Biblián kívüli kultúrák közül a konfuccianizmus képviseli a legtisztábban. Mindamellett azért a konfuccianizmust nem lehet azért fenékig fejfelnek tekinteni a keresztény teológia szempontjából, mert ugyanakkor például a szülői tiszteletet kiterjeszti az ősök iránti tiszteletre, azok elhúnyta után is, tehát ott például azért bejön az egyébként a taoizmusban már amúgyis meglévő ősök szellemeinek a tiszteletének a kérdése, ami azért így már nem biblikus, valamint egy rendkívül erős tekintélyelvűség, tehát az egész etikáját egy nagyon erős tekintélyelvűség jellemzi, ami az uralkodónak, a mindenkori hatalomnak való, hát szinte feltétlen, vagy legalábbis szinte, tehát majdnem feltétlen alárendelődést és engedelmességet hirdeti.

Ugye óriási szerepe volt a kínai államok, császársai rendszerek évezredeken átvaló fenntartásában az, hogy a konfuccionizmus arra nevelte az embereket, hogy a tekintélyel szemben soha ne legyenek lázadóak, és hogy az egész kínai karakterben ez a fajta az európaiak számára kicsi idegen, és néha az európaiak ezt szinte ilyen szolgalelkülségnek látják, ahogyan a kínaiak képesek tényleg szinte az ő megtagadásig menő engedelmességet tanúsítani mindenfajta felsőbb tekintély irányában. De mondjuk a mai nyugati kultúrához képest meg azt lehet mondani, hogy azért a konfuccionizmusnak vannak pozitívumai, tehát például a szülői tekintélynek a tisztelete, meg hasonlók, meg az, hogy azért egyfajta ilyen becsületes, tehát őszinte igazmondó becsületességet követelt meg. De mindent egybevetve egyébként egy igen szigorú rendszer, tehát ha még bibliai kritika alá akarjuk vonni, ugye még a többi részét, akkor azt kell mondani, hogy azért valójában azért egy szigorú berkölcsi rendszert hozott létre, még a bibliai törvénynél is, és ez azért már hátulütője.

Majd inkább a vége felé, mint most az elején, mert nem akarom a poént lelőni, de majd elmesélem, amit egy kínai keresztény mondott arról, hogy hogyan is volt, hogy járt ő a buddhizmussal, a taoizmussal és a konfuccionizmussal mielőtt keresztény lett. Az a történt, az mindent elmond nagyon röviden.

[Fekete Rita]
Akkor ezt semmiképp ne hagyjuk ki, de ahogy beszéltél, az jutott eszembe, hogy ugye hangsúlyoztat, hogy a bibliától távol mégis Konfúciusz felismert olyan, úgymond szinte bibliai igazságokat, amelyek azért a többi kulturára nem voltak jellemzők, csak éppen Isten nincs benne, ha jól értem.

[Ruff Tibor]
Ez szintén nagyon érdekes, mert a kínai ősvallásban, aminek szintén a gyökerei visszaennek egészen a vízözön koráig, vagy ki tudja, hogy talán eléje is, de odáig mindenképp ez szintén nagyon érdekes, hogy a kínai ősvallás az egy egyisten hívő vallás volt. Ugye ezek a tünetek azok, hogy most tüneteket idézőebben mondom, ami miatt például ultraortodox zsidók között népszerű az a felvetés, vagy lehetőség, vagy elmélet, hogy a 10 törzsasztulajdonk, az elveszett 10 törzsasztulajdonképpen a kínaiak, mert hogy mutatnak bizonyos feltűnő hasonlóságokat a judaizmussal, így többek között azt is, hogy a legősibb kínai vallási rétegek azok egyisten hívőek. Az érdekes, hogy egy deista monoteizmus volt a kínai ősvallás, ami ugye azt jelenti a deizmus, hogy Isten megteremtette a világot, de utána nem foglalkozik többet vele.

És éppen azért, mert az ősvallásuk szerint Isten a teremtés után visszavonult a maga magányába, és már nem foglalkozik annyira a világgal, ezért a későbbi kínai vallás már nem annyira foglalkozik ezzel az Istennel, az egyistennel, hanem hát tulajdonképpen hagyja, hogy ellegyen a világ nélküli magányában, és ezért már nem koncentrálnak erre a kínaiak, és ugye később a taoizmus veszi át a gyakorlati kínai vallásnak a szerepét, de a taoizmus mögött is ott van ez, hogy valamikor egyetlen Isten teremtette a világot.

[Szignál]
HAPPY DAY Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.