Happy Day - 2025. 02. 11.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Szignál]
Oh, happy day! Az a heti day!

[Szignál]
Itt vallás, meg vallás! Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
És mielőtt helyet foglalnátok, mondjátok velem együtt ezért, hogy hiszem, hogy Jézus Krisztus meghalt az én bűneimért, és harmadik napon föltámadott a halálból. És hiszem, hogy Jézus a Krisztus, a Mesiás, akiről az ószövetségi proféták jövendőltek, hogy meg fog jelenni, ő szűz által jön be a világba, és Betlehembe fog megszületni. És hiszem, hogy ez az igazság ígéret beteljesedett a názeti Jézus Krisztusban, akit Isten fölkent, szentlélekkel és erővel.

Aki utána körbejárta Galileát, Judeát, Szamariát is, és hirdette Isten királyságának a közelségét, és fölszólította az embereket, hogy térjenek meg, és higgyenek az evangéliumban. Majd a földi szolgálatának a végén, helyettesítő és engesztelő áldozatul adta önmagát oda a világért, hogy megszabadítsa a világot a sátának az uralma alól. És hiszem azt, hogy aki őt befogadja, annak hatalmat ad arra, hogy Isten fiává váljon.

Én befogadtam Jézust, mint Krisztust, mint Istenek a fiát a szívembe. És hiszem, hogy ő benne hatalmam van arra, hogy Isten gyermeke, Isten fiává váljak. És ezért a szellemem már nem haláluralma alattál, hanem megvan elevenítve, életet nyert, a nánzeti Jézus Krisztusba vetett hit által.

Mert megvan írva, hogy aki hisz ő benne, az által ment az életre. És hiszem az élet Jézus Krisztus. És az én életem is maga a nánzeti Jézus Krisztus.

Mert élektöbbé nem én, hanem él bennem a Krisztus. És nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van. Mert Jézus halálával, eltemetkezésével, föltámadásával egy év váltam a vízkerességben, és meghaltam a bűnnek, és föl is szabadultam ez alól, és élek Istennek, és Isten életéből élek, és dicsérem ezért őt testemmel, lelkemmel, szellememmel, most és mindörökké a nánzeti Jézus nevében.

Amen!

[Mézes András]
Jézus pedig felelt neki mondván. Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével. Majd felvívén őt az őrdög egy nagy, magas hegyre, megmutatta neki a Föld minden országait egy szempillantásban.

És monda neki az őrdög. Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nekem adatot, és annak adom, akinek akarom. Azért, ha te engem imádsz, mindez a tiéd lesz.

Felelvén pedig Jézus monda neki. Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva. Az urat, ha te Istenedet imád, és csak neki szolgálj.

Azután Jeruzsálembe vitte őt, és a templom ormára állítván monda neki. Ha Isten fia vagy, vesd alá magad innét, mert meg van írva. Az ő angyalainak parancsol tefelőled, hogy megőrizzenek téged.

Tehát azok azok, akik az érzőkben hordoznak téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe. Felelvén pedig Jézus monda neki. Megmondatod, ne kísérzs az urat, ha te Istenedet.

És elvégezvén minden kísértést, az ördög eltávozott tőle egy időre. Jézus pedig megtért a szellemnek erejével Galileába, és hírement neki az egész környéken. És ő tanított azoknak zsinagógáiban, dicsőítetvén mindenektől.

És ment Názáretbe, ahol felneveltetett. És bement, szokása szerint, szombat napon a zsinagógába, és felállt olvasni. És adták neki az Ézsaiás profit a könyvét.

És a könyvet feltárván arra a helyre nyita, ahol ez volt írva. Az Úrnak szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívőeket meggyógyítsam.

Hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyílását. Hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.

És behajtván a könyvet, átadta a szolgának, és leült. És a zsinagógában mindenek szemei őre el voltak függeztve. Ő pedig kezdett hozzájuk szólni.

Ma teljesedett be ez az írás a ti hallásotokra. És minnyáján bizonyságot tettek felőle, és elámélkodtak kedves beszédein, amelyek szájából származtak és mondának. Avagy nem a József fiai ez?

És monda nekik, bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nekem, orvos, gyógyízz meg magadat. Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek. Itt, a te házadban is cselekedd meg azokat.

Monda pedig, bizony mondom nektek, egy proféta sem kedves az ő hazájában. És igazán mondom nektek, hogy illés idejében sok özvegyasszony volt Izraelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva. Úgy, hogy az egész tartományban nagy éjség volt.

Mégis azok közül senkihez nem küldetett illés, hanem csak szidónnak szareptájába az özvegyasszonyhoz. És az Elizeus proféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Noámmán. És beteltek minnyáján haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.

És felkelvén kiűzték őt a városon kívül, és vitték őt annak a hegynek szélére, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban közöttük átmenve eltávozott. És lement Kapernaumba, Galiléa városába, és tanította azokat szombatnapokon.

És csodálkoztak az ő tudományán, mert beszéde hatalmas volt. És a zsinagógában volt egy tisztáltalan ördögi szellemtől megszállt ember, aki fennhangon kiáltott, mondván, ah, mi közünk hozzád, Názareti Jézus, jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged, ki vagy?

Az Istennek ama szentje. És megdorgált őt Jézus mondván, némulj meg és menj ki ez emberből. És a démon azt a középre vetvén kiment belőle, és nem ártott neki semmit.

És támad félelem mindenekben. És egymással szóltak és beszéltek mondván, mi dolog ez, hogy nagy béltósággal és hatalommal parancsol a tisztáltalan szellemeknek és kimennek. És elterjedt a hír őfelőle a környék minden helyén.

Azután a zsinagógából eltávozván a Simon házába ment. A Simon anyósa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érte. És Jézus mellé állván megdorgálta a hideglelést, és az elhagyta őt.

És ő azonnal felkelvén szolgált nekik. A nap lementével pedig mindenek, akiknek különféle betegeik voltak, őhozzá vitték azokat. Ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit meggyógyította őket.

Sokakból pedig démonok is mentek ki, kiáltozván és mondván, Te vagyam a Krisztus, az Isten fia! De ő megdorgálván nem engedte őket szólni, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus. A napfölkeltekor pedig kimenvén puszta helyre ment.

De a sokaság felkereste őt, és hozzán mentek, és tartoztatták őt, hogy ne menjen el tőlük. Ő pedig monda nekik, egyéb városoknak is hirdetnem kell nekem az Istennek országát, mert azért küldettem, és prédikált Galilea zsinagógáiban. És lön, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a genezáret tavánál állt.

És látott két hajót állani a vizen, a halászok pedig, mikor azokból kiszálltak, mosták az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kérte őt, hogy vigye egy kicsit bejjebb a földtől. És mikor leült, a hajóból tanította a sokaságot.

Mikor pedig megszűnt beszélni, mondta Simonnak, evez a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon monda neki, Mester, jól lehet, az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit. Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.

És ezt megtévén halaknak nagy sokaságát keríték be, szakadozott pedig az ő hálójuk. Intettek azért társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És eljövén megtöltötték mind a két hajót annyira, hogy csak nem elsüllyedtek.

Látván pedig ezt, Simon Péter Jézusnak lábai elé esett, mondván, Eregj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram. Mert félelem fogta körül őt, és mind azokat, akik ővele voltak, a halfogás miatt, amelyet fogtak. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, az ebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak.

És monda Simonnak Jézus, ne félj, mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat a szárazra vonván elhagyták mindenüket, és követték őt. És lőn, hogy mikor az egyik városban volt, éme volt ott egy poklossággal teljes ember.

És mikor meglátta Jézust, arcra borulva kérte őt, mondván, Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus pedig kinyújtván kezét, illette azt és mondván, akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozott tőle a bélpoklosság.

És ő megparancsolta neki, hogy azt senkinek sem mondja el, hanem eregy el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vigyél áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnékig. A hír azonban annál inkább terjedt őfelőle. És nagy sokasság gyűlt egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből.

De ő férevonult a pusztákba, és imádkozott. És lőn egy napon, hogy ő tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénynek tanítói, akik jöttek Galileának és Judeának minden faluiból és Jeruzsálemből. És az urnak hatalma volt ővele, hogy gyógyítson.

És íme valami férfiak ágyon egy embert hoztak, aki gutaütött volt. És igyekeztek azt bevinni, és ő elébetenni. De nem találván módot, hogy a sokasság miatt mikép vigyékött be, felhágtak a háztetőre.

És a cserép héjazaton át bocsájtották őt alá, ágyastól Jézus elé a középre. És látván azoknak hitét mondta, ember, megbocsájtattak neked a te bűneid. Az írástudok pedig és a farizeusok elkezdtek tanakodni, mondván, ki csoda ez, aki ilyen káromlást szól?

Ki bocsájtatja meg a bűnt, hanem ha egyedül az Isten? Jézus pedig észrevenvén az ő tanakodásukat, felelvén monda nekik, mit tanakodtok a ti szívetekben? Melyik könnyebb?

Azt mondani, megbocsájtattak neked a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember fiának van hatalma e földön? Megbocsájtani a bűnöket, mond a gutaütöttnek, neked mondom, kelj fel, és fölvévén a nyoszoljádat, eredj haza.

És az rögtön, felkelvén azok szeme láttára, fölvette, amint feküdt és elment haza, dicsőítvén az Istent. És az álmélkodás elfogta minnyájukat, és dicsőítették az Istent, és beteltek félelemmel, mondván, bizony, csoda dolgokat láttunk ma. Ezek után pedig kiment, és látott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült, és mondta neki, kövess engem.

És az mindeneket elhagyván felkelt, és követte őt. És Lévi nagy lakomát készített neki az ő házánál. És volt ott nagy sokassága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ővelük letelepettek.

És köztük az írástudók és farizeusok zúgolottak az ő tanítványai ellen, mondván, miért esztek és íztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel. És felelven Jézus monda nekik, az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, a megtérésre.

Azok pedig mondának neki, mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bőtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokké is. A te tanítványait pedig esznek és isznak. Ő pedig monda nekik, avagy mivel hetitek-e azt, hogy a lakodalmasok bőtöljenek, amíg a vőlegény velük van.

De eljönnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik őtőlük, akkor majd bőtölnek azokban a napokban. És mondja nekik példabeszédet is. Senki nem tolja az új posztó foltot az ó posztóhoz, mert különben az újat is megszakasztja, és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.

És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe, mert különben az újbor megszakasztja a tömlőket, és a bor kijömöl, és a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja, jobb az ó.

Amen.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Hangoskönyv]
Második fontos áldás a munka. Munka. Az, hogy tudsz dolgozni.

Ez áldás. Mert így ezt tudom, hogy hozzá van kapcsolva a fáradtság, a verejtés, a többi, sok minden, meg a bűn, az igazságtalanságok, ugye az anyagijavaknak az elosztása, de most az eredeti áldás vegyük, hogy azzal, hogy Isten megáldotta az embert a munkavégzésre, ez egy hatalmas áldás, mert munka által is, minden ellenkező híresztelésre szemben bizonyos áldásokra szert lehet tenni, mint ahogy látjuk, hogy nagyon sokan, munka által, tehát nem térnek meg, de akkor is a munka, szorgalmas munka által tudnak áldást szerezni, de többnyire természetes és fizikai dolgokat tudnak megszerezni, spirituális áldásokat nem tudnak megszerezni, tehát a szellemük és a lelkük számára megmarad a hiány, de a testük számára, a testi élet számára, igenis, megkapják a munka által azt, ami a földi élethez szükségük van, a földi életben szükségük van. A másik pedig az életnek a reprodukálása, az életnek az átadása. Áldás vagy nem házasság?

Igen, gyermeknevelé, gyermekvállalás, áldás, család, áldás. Ezek az áldások mikor jöttek be? Tessék elolvasni a Bibliának az első fejezetét, akkor ha Isten nem kötött volna Ádámmal szövetséget, nem adta volna meg ezt a képességet, akkor hidd el, hogy ez az áldásban sem részesülhetté volna, de hála Istennek, hogy az Ádámmal kötött szövetségbe bejött, tehát a szaporodásnak az áldása, az, hogy egy csodálatos képességgel rendelkezünk férfiak és nők, hogy a férfi-nőnek a házasságának a keretén belül életadást tudunk továbbítani, életeket tudunk adni, és ennek következtében telt meg a Föld és tellik meg a Föld, dicsőség az Úrnak. Áldás vagy nem áldás az embereknek a megtületése?

Áldás. Tehát ez is természetes áldás, tehát a szaporodás, és ehhez persze szintén hozzá van kapcsolva a fájdalom és a szenvedés, de hát ez éppen azért van, mert sajnálatos módon megtörtént a bűnbeesés, és ez egy emlékeztető arra, hogy ilyen áldásokhoz mindig kapcsolódik valami probléma, kívás, ez arra figyelmezteti az embert, hogy ember, szükséged van megváltásra, szükséged van szabadítóra, szükséged van egy olyan szemére, aki mindezekből megszabadít tégedet.

[Szignál]
HANGOS KÖNYV Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából.

[Hangoskönyv]
HANGOS KÖNYV Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend határaink. Isten és a határok. A határok fogalma Isten természetének lényegéből fakad.

Isten saját határokkal rendelkező, teremtményeitől független, különálló lényként határozza meg magát. Felelősséget vállal magáért, amikor elmondja, mit gondol, hogyan érez, mit tervez, mit enged meg és mit nem, mit szeret és mit nem. Nyilvánvalóvá teszi, hogy ki ő és ki nem.

Tudhatjuk például, hogy ő a szeretet, a sötétség ellenben idegen tőle. A szent háromságon belül is vannak határok. Az atya, a fiú és a szellem egy, ugyanakkor különálló személyek saját határokkal.

Önálló személyiséggel és felelősséggel rendelkeznek, és kölcsönös szeretet kapcsolatban vannak egymással. Isten pontosan meghatározza, hogy mit tart megengedhetőnek. Határozottan szemben áll a bűnnel, és engedi, hogy maga tartásunk következményeivel szembesüljünk.

Őzi a házát, és nem engedi meg, hogy gonosz dolgok történjenek oda bent. Szeretetét kiárasztja, és behívja azokat az embereket, akik szeretik őt. Határainak kapui hol megnyilnak, hol bezáródnak.

Mivel az ő hasonlatosságára lettünk teremtve, Isten nekünk is személyes felelősséget adott bizonyos határok között. Azt akarja, hogy töltsük be, és hódítsuk meg a földet, és vállaljunk felelősséget az életért, amit ránk bízott. Hogy ezt megtehessük, az ővéhez hasonló határokat kell vonnunk magunk köré.

Mi van a határainkon belül? Az irgalmas szamaritánus története több értelemben is a helyes magatartás modelljének tekinthető. Érzékletesen ábrázolja, hogyan is működnek a határok, mikor kell azokat egyszerre tiszteletben tartani, illetve átlépni.

Képzeljük csak el, hogyan alakult volna a történet, ha a szamaritánus nem rendelkezett volna világos határokkal. Jézus jól ismert példázata arról szól, hogy kirabolnak egy embert, aki Jeruzsálemből Jerikóba tart. A rablók letépik a ruháit, megverik és félholtan magára hagyják.

Egy pap és egy lévita elmely mellette az út másik oldalán tudomás sem véve a sérült emberről, ám egy arra járó szamaritánus megsajnálja őt, bekötözi a sebeit, elviszi egy fogadóba és gondját viseli. A következő napon ad a fogadósnak némi pénzt, és ezt mondja. Gondoskodj róla, amikor visszatérek, megtélítek neked minden további költséget.

Téljünk most el a közismert történettől. Tegyük fel, hogy a sérült ember ekkor fel kell, és ezt mondja. Nem gondolod, hogy önző módon viselkedsz?

Hogyan fog Jézus példaként állítani téged mások számára? Nem mondható kereszényi magatartásnak, hogy itt hagysz engem a szükségidején, hol van az ön megtagadás? Azt hiszem igazad van, feleli a szamaritánus.

Gondolan lennék, ha itt hagynálak téged egyedül. Többet kellene tennem, érted? Azt hiszem, elhalasztom az utamat pár nappal.

Így a szamaritánus ott marad még három napig, és gondoskodik a sebesültről, annak kívánsága szerint. A harmadik nap délutánján valaki kopog az ajtón, és egy futár lép be, Jerigóból érkezett üzenetet ad át a szamaritánusnak. Vártunk, ameddig tudtunk, végül úgy döntöttünk, hogy egy másik karavánnak adjuk el a tevéket.

A következő csordánk hat hónap múlva érkezik. Hogy tehetted ezt velem, kiabálja a szamaritánusa gyógyuló félben levő embernek, miközben kezében az üzenetet lobogtatja. Nézd meg, mit tettél!

Elvesztettem miattad a tevéket, amikre szükségem lett volna. Most nem tudom elszállítani az árumat. Juhúzlattól esek el.

Hogyan tehetted ezt velem? Mindenjunk számára ismerős lehet ez a történet. Talán együttérzően segítettünk valakinek, aki azonban manipulál minket, és rábír, hogy többet adjunk, mint amennyit akartunk.

Végül neheztelni kezdünk, és megharagszunk, mert miatta elmulasztottunk valamit, amit meg kellett volna tennünk. Előfordulhat, hogy mi akarunk többet valaki mástól, és addig nyomulunk, amíg be nem adja a derekát. Ám nem szívből és szabad akaratából ad, hanem kötelességből ezért neheztelni fog ránk.

Végül egyikünk sem érzi jól magát. Hogy elkerüljük az ehhez hasonló helyzeteket, meg kell vizsgálnunk, mi az, ami a határainkon belül van, azaz, miért vagyunk felelősek.

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Szabó Balázs]
És akkor így volt bennem, hogy ha ki jön megkérdezi, ki jött, és megkérdezte szó szerint, hogy nem kérek-e vizet, tehát 10 percen belül.

[Kauzál Alexandra]
De jó, akkor neked Csilla azért már úgy szimpi volt Balázs, ugye? Persze. Mert nem mondhatnám azt, hogy nem, de.

[Szabó Csilla]
Tehát így eltudtad. De én különben megtérésem előtt nem szerettem volna se férjez menni, se családot, mert A rossz példa? Ami körül vett, igen.

Még ha voltak olyanok is, akik együtt éltek, de én például azt, amikor nő uralkodik a családba és irányít mindent, nekem az nem volt szimpatikus. És nem láttam olyat, ahol egészséges módon tudtak volna úgy együtt élni, hogy a férfi a feje a családnak, és jó harmóniában. Vagy hát ha láttam is, akkor az nagyon kis százalék volt körülöttem.

Ott egy nagy társasházban laktam én gyerekkoromban, de még úgy a rokonságban sem mondom, hogy annyira tökéleteset láttam volna, és magamban sem bíztam. Tehát nekem például, ami nagy változás volt, az önmagam, tehát ahogy az úr megváltoztatott belül. Mert hiába én így, tehát...

Szimpi volt, de tartottál. De hogy én is egy ilyen, hogy hű, de jó fej lány vagyok, de én azt éreztem, hogy nekem belül van a korlátaim, és olyan küzdelmeim, hogy én nem vagyok annyira jó, mint ahogy gondolhatják, viszont amikor megtértem, akkor olyan érdekes volt, több barátnőm is odajött hozzám, és mondták, hogy ők annyira bírják, hogy én nekem ilyen nagy békességem van, és én így néztem, hogy... Miről beszél?

[Szignál]
Hogy ez nem én vagyok, szerintem.

[Szabó Csilla]
És hogy egyszerűen így az úr változtatott, és én meghagytam, és ez a legjobb, amikor az ember úgy hagyja, hogy az úr meccele róla. Igen, nagyon sokat olvastunk történeteket, Izsák, Rebeka, de rengeteg olyan bibliai nő van, akiktől lehet példát venni, és én olyanál akartam válni. Akkor ezt így tudatosítottad magadban?

Az, hogy vizet vigyek hozzá.

[Kauzál Alexandra]
Persze.

[Szabó Csilla]
Azt nemcsak láttam, ül a napon. És meleg van, és fogyadozik.

[Szabó Balázs]
Nem rossz ötlet különben most is alkalmazni, csak legyen az úrtól.

[Kauzál Alexandra]
Így van, igen, igen. De egyszerűen megváltozni. És akkor mikor érezted azt, hogy így alkalmas leszel erre a feleség szerepre, meg hogy családot akarsz alapítani, tehát ugye a házasság az akkor így a megtéréssel azért már úgy vonzóvá vált.

[Szabó Csilla]
A megtéréssel én azt éreztem, hogy ha ez valahogy lehetséges, és számomra ez valahogy vonzó, akkor az csak így, hogy az úrral együtt. És mivel láttam, hogy a gyülekezetben ennek az alapjai vannak letéve, ezért utána már nem volt kérdés. Talán a félelmek voltak, amit az ember összeszedett gyerekkorától kezdve, hogy látta, hogy hogyan tudna ez működni.

[Kauzál Alexandra]
És erről amúgy beszélgettetek így őszintén, egymással, így az ismerkedési szakaszban, vagy úgy nem igazán? Ott már félelmek mondjuk úgy nem voltak.

[Szabó Balázs]
Nem a félelmekről, hanem amit elmondta először, igen.

[Kauzál Alexandra]
És akkor mondhatjuk azt, hogy, tehát amikor megkérte a kezedet Balázs, meg gondolom megkérted. Aha, akkor így egyből így igen mondtál. Hogy hogy volt ez?

[Szabó Balázs]
Azért furcsa most, mert mi azért tényleg aránylag gyorsan állítottunk közze, de az a szakasz, ez az ismerkedési szakasz, ez mégis azért úgy tűnt, tehát nem tűnt rövidnek. Nem tűnt? Nem tűnt rövidnek.

És akkor be voltak kicsit elbizonytalanodó időszakok, kicsit hidegebb időszakok, és hát ő nagyon profi volt ebben, mert hozott egy doboz csokit, a kedvencemet, tehát így fölgyorsított a folyamatokat a névnapomra talán, és ő is imádkozott, én is, hogy most már mozduljon valamire akkor az ügy, és volt egy trabantom, és az ima alkalomról hazavittem. És vettem egy mély lélegzetet, és akkor mondtam, hogy mit szólna hozzá, ha. Tehát meg kiderült, hogy hát ezt várja már, hogy.

[Kauzál Alexandra]
Na, ugye?

[Szabó Balázs]
Úgyhogy nagyon vicces is volt ez az időszak, tényleg ez a trabantos udvarlóidőszak állna, ledöglött, mindig be kellett tolni, ő is tolta, én is toltam.

[Szabó Csilla]
De csak neki volt jogosítványa, tehát inkább én toltam.

[Szabó Balázs]
Röfögött.

[Szabó Csilla]
Meg van még a trabi?

[Szabó Balázs]
Egy osztrák vette meg virágtartónak, 92-ben vagy nem tudom.

[Kauzál Alexandra]
Pedig ha megtartottad volna, ma már olyan kuriózom. Nagy értéke.

[Szabó Balázs]
Nagyon sok élmény kapcsolódik hozzá, tehát nagyon vicces történt. A trabihoz. Igen, az volt az udvarlós kocsi.

[Kauzál Alexandra]
Az udvar vissza kell vásárolni valahogy így, 30 év után.

[Szabó Balázs]
Ezt szoktam beszélni, hogy sokszor rossz volt az elektronikája, és az index nem működött, és úgy mentünk a városba, hogy leúztuk az ablakot, és ha balra mentem, akkor kidugtam a balkezemet.

[Szignál]
Ja, mint a biciklisták.

[Szabó Balázs]
És így nyújtogattam a jobbra, akkor meg a csillagot dugtak. De tényleg rengeteget toltuk, mindig ledöglött. Igen, kapcsolatépítő kocsi volt.

[Kauzál Alexandra]
Na, arra meg kiválóan bevált, úgy tűnik. No, tehát akkor folytassuk azzal, hogy összeházasodtatok, és akkor így a szolgálat, az így hogy indult nálatok, Balázs?

[Szabó Balázs]
Az a helyzet, hogy benne voltunk nyakig mind a ketten.

[Kauzál Alexandra]
Mivel az evangelizálást akkor azt így csináltátok.

[Szabó Balázs]
Csináltuk. Én közben megtanultam alapszinten gitározni, autodidaktamódon. Akkor egy darabig én vezettem a dicséretet.

[Kauzál Alexandra]
A csopromban?

[Szabó Balázs]
Igen. Én ma csoportokat is vezettem, akkor rövid időmből az utcai evangoknak én lettem a vezetője, és hát erről szólt az életünk. Ő pedig ebből bekapcsolódott teljesen, és hát együtt szolgáltunk igazából.

[Kauzál Alexandra]
Akkor ez egyértelmű volt mind a kettőtök számára, hogy nektek így az elsődleges feladatotok a szolgálat lesz, mert úgy így szolgálni akarjátok az urat.

[Szabó Balázs]
Abszolút. Ez hihetetlen, hogy szegénységbe éltünk. De nyilván volt ennyivaló, de körülbelül ezen a szinten az albérletet ki tudtuk fizetni, de gyakorlatilag a hétből hét napot mi szolgáltunk végig, és ez olyan evidens volt, ez nem is volt kérdés.

[Kauzál Alexandra]
És így az anyagiak akkor így annyira nem izgattak?

[Szabó Balázs]
Nem, és az volt a jó, hogy ő józanabb volt, mint én. Emlékszem rá, láttunk egy szép kocsit, egy aranyszínű Chrysler-t, és kérdeztem csak így, költői kérdés, neked tetszik, szeretnél ilyen kocsit? De vízből kérdeztem.

Hát azt mondja, persze, hogy szeretnék. És akkor ott valami köd eltűnt a fejemről, hogy hát vannak itt igények azért, most nem is a Chrysler-szint, hanem hogy mert úgy értünk, mint a mezővirágai. És pedig én egy jó módú családba jöttem, ahol minden megvolt, de az, hogy én külön éltem, tehát Sopronba 170 kilométer, ott ezen a részen nem érdekelt bennünket.

És én azt mondom, hogy szerintem jó, hogy volt egy ilyen időszak. Én ezt nem ajánlom, hogy most ezt próbálgassák.

[Kauzál Alexandra]
Más időket élünk, nem, amiről beszéltünk az elején is.

[Szabó Balázs]
De az, hogy letettünk mindent, és alávetettük az úrmunkájának az életünket, szerintem ez nekünk az életünkben szentinek vezetése volt. Én így látom. És amit vetettünk, akkor hosszú időn keresztül az úrmunkájába, akár anyagilag, meg az időnket, az később Isten azt hatalmasan visszaadta számunkra.

Nyilván akkor mi nem ezzel számoltunk, és rengeteg anyagi csodát tett aztán Isten az életünkbe. Tehát az egész egzisztencia teremtésünknek nem úgy működött, mint általában, hogy lesz egy vállalkozás, és akkor abból jó sok pénz bejön, hanem szó szerint jelek csodák voltak, ahogy mi, hogy találtunk telket, vagy házat, tehát mi fillére kérvettünk olyan helyeket, amit senki nem akart elhinni, hogy annyiért találtunk. Tehát Isten mindent kipótolt, de felettébb, ahogy mi azt elképzeltük.

Úgyhogy lettek jó kocsik, lett szép házunk.

[Kauzál Alexandra]
Nyilván nem volt ennyire egyszerű az idáig vezető út, gondolom. Voltak azért olyan holdpontok, amikor már kicsit olyan, hát olyan küzdelmes volt, meg úgy éreztétek, hogy na mi lesz ebből?

[Szabó Balázs]
Volt.

[Kauzál Alexandra]
És ezen így hogyan sikerült túljutni?

[Szabó Balázs]
Hát ő egy nagyon csapabíró nő. Szívolság. Én sokszor elmondom a mai napig, hogy én ma is az életemmel tartozok neki, de most nem vízből mondom.

Mert tehát tényleg voltak ilyen módon hajmeresztő szituk, nem is akarok minden részletet elvállalni.

[Kauzál Alexandra]
Persze, csak ami publikus.

[Szabó Balázs]
De tényleg nagyon egyszerűen éltünk, meg aztán jött, elkezdtem vállalkozni, akkor a kettő együtt nem ment, akkor kicsit a szolgáltból visszavettem, akkor jött a legnehezebb időszak, mert láttam áldásokat keresztények életében, és mondtam, na most majd megmutatom nekik, hogy mi lesz. Na hát egy hatalmas bukta volt, úgyhogy minden elúszott.

[Kauzál Alexandra]
Nem mindenki vállalkozónak született.

[Szabó Balázs]
Igen, de nem volt hozzá bölcsesség. És akkor ott elúsztak pénzek, ház, autó, minden, és akkor gyakorlatilag 2001-ben, akkor én nem voltam pásztora, én egy presbiteri szolgáló voltam, és akkor úgy voltam vele, hogy hagyjuk itt Sopront, kezdjük egy új életet, vagy Budapestre költözzünk föl. Akkor visszalépett a régi pásztor, tehát lemondott, és egy kicsit ilyen, én visszamegyek, ilyen anarchikus helyzet volt a gyülibe.

Se pénzünk nem volt, anarchikusnak tűnt a gyülekezet, milyen elhívásom is van nekem.

[Kauzál Alexandra]
Aha, sok bizonytalanság.

[Szabó Balázs]
Igen, és érdekes, hogy mikor ezt is letettük, akkor egyszer csak Sándor mondta, hogy menjünk föl, és most nem részletezem, de én lettem a pásztor. Tehát amikor úgy tűnt, hogy mindennek vége, és minden tényleg pénzügyileg, mindenhogyan úgy tűnt, hogy vége, akkor született meg egy teljesen új korszak nekünk.

[Kauzál Alexandra]
Hihetetlen.

[Szabó Balázs]
Egyik napra a másikat.

[Kauzál Alexandra]
Azért érdekes, hogy az ember néha végsőkig elmegy, mire az úr ugye lenyúl.

[Szabó Balázs]
Mert én olvastam, hogy a Wigless World hogyan egyezkedett az úrral, hogyha jó ruhákat kap, meg pénzt, akkor fogja szolgálni. És akkor én mondtam az úrnak, hogy akkor kérek jó autót, jó ruhát, még szegényebbek lettünk. Na mondom, akkor ez nem működik.

És akkor mondtam az úrnak, hogy megadom magam, amit ő akar, tényleg teljesen letesszük, hogy hol élünk, hol lakunk, hol. Akartam én az úrra szolgálni, csak annyira összetörettünk, hogy tényleg nem tud. És megszületett egy új korszak.

Egyszer csak pásztor lettem, megbízott vezető, és teljesen váratlanul. És akkor elkezdődött a szolgálatunk, és akkor még több csoda kezdődött el az anyagi életünkben, meg sok helyen. Nem az, hogy egyik napra a másikra, de érdekes volt, mert Sándor fölhívott, sok mondom többsébből véreztünk, akkor mondták testvérek, hogy azért vigyázz Sándor, mert azért nagyon rendezetlen az élete ennek a testvérnek, furcsa helyzetben van, nem túl jó bizonság.

[Kauzál Alexandra]
Már anyagi téren?

[Szabó Balázs]
Igen, anyagi, persze, más téren nem volt.

[Kauzál Alexandra]
Aha, probléma.

[Szabó Balázs]
És akkor befordult szembe velem, és akkor elkezdett, én így emlékszem rá, hogy profétálni. És ki fogsz jönni, látom a szellemedet, Isten föl fog emelni, és helyre fog Isten állítani. És egyszerűen olyan természetfölötti erő jött ránk, hogy szinte azt lehet mondani, hogy dátumra pontosan, mint ha megfogtak volna minket a grabancoknál fogva, minden elkezdett összejönni.

[Kauzál Alexandra]
Elképesztő.

[Szabó Balázs]
Találtunk egy hegyi faluban egy házat, fillérekből megvettük, helyre pofozgattuk, négyszer esélyre eladtuk. De jó. És elindult egy olyan anyagi helyreállító munka.

Úgyhogy közben szolgáltuk az urat. És nagyon érdekes, hogy igazából 2001, őszre 2002 körül bízott meg a Sándor, akkor még nem kerültem alkalmazásba, és én, akármilyen furcsán hangzik, 2002-től 2008-ig én nem kaptam fizetést, de hídből ez most nem.

[Kauzál Alexandra]
Hídből éltél.

[Szabó Balázs]
Hídből éltünk, és tényleg megtapasztaltuk, hogy mint a madarakat. Tehát volt, hogy egy nylon zacskóba szalámik, meg paradicsom, meg finomságok voltak fölakasztva. Akkor volt, hogy kimentem a postalába, az megnéző lelkedben volt egy tízezres, és elkezdtek aztán hívogatni engem, többfelé szolgálni.

Hosszú évekig Szlovákiába hívtak, szlovák testvérek is, és amivel ott megáldottak, sokszor abból éltünk.

[Kauzál Alexandra]
Jó, hogy ezeket elmondod, mert ugye az ember sokszor tényleg azt tapasztalja, hogy az emberek irigykedni tudnak pásztorokra, hogy fú, milyen jól megy nekik, meg milyen könnyű, meg vezetők, és azért az odáig vezető utat, hogy mire az ember eljut egy szintre, azt azért sokan nem látják, hogy mi van mögötte.

[Szabó Balázs]
És megtértek vagány emberek körülöttünk, akik támogatóink lettek anyagilag mai napig.

[Kauzál Alexandra]
Mert hogy áldást jelentett a szolgálatotok.

[Szabó Balázs]
Teljesen szabadok ők ebben, tehát ezt meg is beszéltük. És gyakorlatilag nekünk így indult el, és aztán 2008-tól pedig úgymond egyházi kötelékbe kerültem, de volt hat olyan év, amikor tényleg, mint a hollók. És úgy, hogy akkor én már két gyűlökezetet vezettem, csak úgymond nem.

[Kauzál Alexandra]
A Sopronit, meg a Kapuvárit. És csillateszt bírtad? Ezt a bizonytalannak tűnő létet?

[Szabó Csilla]
Bírtam, mert én az úrba bíztam, hogyha szolgáljuk, akkor ő ad áttörést. És hogy megerősít minket. Jó, dolgoztam is.

Te közben akkor tudtál dolgozni, mert ugye gyerekek is jöttek. Igen, hát akkor, ahogy már egyre nagyobbak lettek. Jó, annyit nem dolgoztam, hogy abból tudtuk volna ezt az életünket helyre rakni, de az, hogy az úrat szolgálni, az nekem nem volt kérdés, és nem feltétlen az úgy, hogy most mindenképp mi teljes idejű szolgálóként, csak egyszerűen így lett értelme az életünknek, hogy Istent szolgáljuk, hogy emberekkel imádkozunk, szolgálunk feléjük, és én szerintem ez a legjobb dolog a világon, hogy amikor tudod azt, hogy az úr használ téged.

Jó, lehet, hogy van, akinek van olyan szakmája, akár orvos vagy bármi, hogy őt abba tudja használni. De az, hogy bizonyságot tudunk tenni, hogy erősíteni embereket, együtt imádkozni, célokért, ez szerintem óriási lehetőség dolog egy ember életébe, és ez nem csak a szolgálóknak van. Ez aki az úrat szolgálni akarja.

Mindenkinek meg van a lehetőség.

[Kauzál Alexandra]
Folyamatosan kaptok pozitív kommenteket.

[Szabó Balázs]
Negatívat is mondhatod.

[Kauzál Alexandra]
Ezt még így nem írtam-e a szerkesztő kollegina, de például Hegyi Ákos, irény, nagy öröm és áldás benneteket ismét látni. Köszönöm azt a rengeteg imád, amit értemtettetek, köszönöm, hogy hatalmas szeretettel voltatok felém. Nem lennék ma itt, hati nem lettetek volna.

Köszönöm nektek, és persze köszönöm Istennek, Isten áldjon benneteket. Na hát szóval tényleg látszik, hogy vetettetek ugye emberek életében, és hát nagy áldás ez sokak számára. Dömsödi István írja, minket a Müncheni Hídgyülibe adott össze Balázs, azóta még áldottabb lett az életünk.

Nagyon hálásak vagyunk Istennek a szolgálatotokért. Na, hála Istennek, hogy ilyen visszajelzéseket kaptok. És akkor még hadd kérdezzelek benneteket arról, hogy ugye azért volt egy nagy váltás az életetekben, amikor Sopronról hát át kellett költözni, valamennyire kellett, ahogy én tudom, kezdhelyre.

Hogy volt ez nagyvonalakban, és ezt így mennyire sikerült gördülékenyen venni ezt az új helyzetet?

[Szabó Balázs]
2011. január végén volt, mikor pásztor Sándor fölhívott, és akkor kérdezte, hogy sok pásztor van-e Sopronban még rajtam kívül, és nem értettem a kérdést. Háromszor visszakérdezte, mondtam, hogy én nem értem.

És akkor mondta a jövő hét kettől, akkor le kéne költöznöm kezdhelyre, mert lemondotta az akkori lelkész társam, mert ennek volt egy előzménye. Az egyik nyáron kérdeztem tőle, amikor együtt voltunk, hogy viccessen, de tényleg viccből, hogy Balaton felvidéki misszió nincs-e kilátásban, de ez vicc volt.

[Kauzál Alexandra]
Egy szörpözni akartál? De én ezt sejtettem, mikor mondta, hogy leküldék.

[Szabó Balázs]
De a lényeg az, hogy én ezt viccből kérdeztem, hát nekem jó dolgom volt ott, tehát akkor építettünk egy házat, ott elindult végre normális körmény között az életünk, a gyűlökezetek nagyon jól működtek, Sopron és Kapuvár is, és akkor hát nem tudom, hát ő nyilván nem viccből mondta, és szó szerint az történt, hogy összepakoltam a táskát egy bőröndbe, ahol se tudtam, hol fog aludni, lementem, megtartottam egy hétközi összejövetet, talán Zalegerszegen, akkor, és emlékszem rá, éjfélkor találtam egy panzióba egy szobát, akivel aztán jól össze is barátkoztam, épített egy szállodát is 58-on, nagyon rendes volt velem, befogadott, és akkor hónapokig én ott laktam, és közben ingáztam haza a segességemhez. Gyerekeimhez, meg a gyűlibe is, azon mondjuk nagyon kemény időszakban, mert akkor négy gyűlökezetet vezettem, hétvégi, hétközi alkalmak, tehát az egy nagyon kemény átmeneti. Család ezt hogy bírta?

Hát, nem könnyen, tehát ők annyira nem örültek a Balatonnak. De a lényeg az, hogy ott is az lett, hogy találtam egy nagyszerű házat, találtunk, és azt albérletnek kibérlehetünk, de hát az is akkora csoda volt, mert te találtál.

[Szabó Csilla]
Hát ez nekünk volt nagy bizonyság a Petrával, mert ugye amikor a gyerekek megtudták, igen, hogy le kéne költöznünk akkor el sopromból, hát nem voltak olyan boldogak, de még emlékszem a Dávid, ő kérdezte azt egy héttel utána, miután ezt megkaptuk ezt a feladatot, hogy az mit jelent az igébe, hogy aki azt mondja, hogy elmegyek, de nem, megy el. De aranyos. És akkor ezt átbeszéltük, és átmentünk Balázsral együtt, amikor tudtunk, akkor utána mentünk mi Zalaegerszegre pénteken, ahogy adta a lehetőség.

De hát én úgy voltam, tehát hogyha az úrnak ez az akarata, akkor én nem leszek attól boldog, hogy sopromba maradunk, és azt kiharcoljuk, és azt mondjuk, hogy de már pedig mi itt értünk meg, és nekünk ez kell, hanem ahol ő látni akar minket, ahol használni tud minket, akkor oda menjünk. És hát az érettségi zöfiünk ő még maradt sopromba, mert hát az érettségi évében a nagyszerencsése vált. Ő már 18 volt, akkor már éveszes, úgyhogy mondta, hogy most teljesen mindegy, hogy főiskolára menne, vagy otthon maradna.

A két kisebb ő jött, ja, és akkor az albér lett röl, hogy néztük a Petrával, hogy de hát milyen szálláslehetőség. Két évvel előtte épült meg az új házunk sopromba, amit így olyan helyen, és olyan szép lett, és nézegettük a kiadó ingatlanokat keszthelyen. De hát siralmas volt a helyzet, nem volt semmi.

És akkor néztük az eladókat is, és akkor ezen az ingatlanon, ezen így megcsillant a szemünk, hogy na jó, azért ez már tényleg magas szint. És akkor emlékszem, hogy pár hét múlva felhívta Balást az egyik keszthelyi presbiter, hogy szerinte talált egy jó ingatlant, és hogy beszélt a tulajjal, mert eladni szerette volna, de kiadná szívesen. És mikor megmutatta, hogy melyik az, akkor tudtuk a Petrával, hogy na akkor ez így az úrtól van.

És akkor már ők is jobban érezték azt, hogy az úr így eltervezi a dolgokat, támogatja. És szerintem ott nagyon jó gimibe kerültek, úgyhogy. Akkor azért sikerült az átállás a családnak is.

Persze, nem mondom, hogy olyan könnyű egy soproni léleknek sopromból elszakadni.

[Kauzál Alexandra]
Gondolom, mert ugye a soproniakról mondják, hogy azért hát. Lokálpatrióság.

[Szabó Csilla]
Igen, meg azért van bennük egy biztesség. Igen, a hűségvárosa. Igen.

38 évig csak ott. És akkor egy 5 év volt, szerintem, amíg így megszoktam. Az, hogy sokat vagyunk kezdhelyen, sőt, többet.

És most szeretem sopront is, de nagyon jó kezdhelyen.

[Kauzál Alexandra]
De jó! Azt is megszeretted, megszoktad, nem szöktél meg. Balázs, és hát ugye mondtad, hogy négy gyülekezetben is szolgáltál.

Egyszerre ma már csak háromra redukálódott. De azért akkor a főtevékenységet azt a kezdhelyi gyülekezetben végzed.

[Szabó Balázs]
Most ott élünk nagyrészt. Hosszú ideig a Covid előtt két helyen laktunk. Tehát sopromban is laktunk, meg kezdhelyen is.

Nyilván a gyerekek ott voltak kezdhelyen, ott tanultak, akkor mi most már mindegyik kirepültek. Van, aki már egyetemet végzett, aki most fejezi be. De ott, tehát most mi ott élünk legfőképpen.

Mindig tervezzük, hogy több időt töltünk sopromban. Ott áll üresen a házunk. Az az igazság, hogy tesszük most azt, amit az úr mutat meg.

És ez működik is. Az, hogy hogy alakul a holnap, meg a jövő, ez az úr kezében van. Viszont azt el kell, hogy mondjam, hogy mindegyik helyen olyan tím van mellettem, munkatársak, hogy én ezt csak így tudom csinálni, hogy becsülettel vannak diakónusok vagy prezsbiterek mellettem, nagyrészt Szentpál Akadémiát végzett emberek, vagy ha nem, akkor is olyan hitben erős emberek, akik nekem segítik ezt a munkát.

Tehát mindegyik helyen van saját gyüllekezeti ház, működő közösségek, több helyen erős ifi csapatok. Tehát nekem ezt nem kell kézi vezérlésre csinálnom.

[Kauzál Alexandra]
Hanem van egy jó csapat.

[Szabó Balázs]
Igen, nyilván tartjuk a kapcsolatot hétközben is telefonon, vagy amikor ott vagyunk, akkor a főbb dolgokat megbeszéljük. Nyilván a Covid az sok mindent alások.

[Kauzál Alexandra]
Én ezt pont kérdezni akartam, mert ez az időszak, illetve a mostani helyzet is azért úgy nagyon megviseli a gyülekezeteket. És gondolom azért nálatok is pluszkihívások jelentkezhettek.

[Szabó Balázs]
Hát nagyon vicces volt, mert az első ilyen úgymond internetes adást azt egy iPhone-nal csináltam, aminek állandóan az állványa lebukott.

[Szignál]
Ez viccet lehetett.

[Szabó Balázs]
Hát egy ilyenből lesz filmet lehetett volna csinálni, de nekem ez nagyon nagy teher volt, hogy magamnak veszem, és ez csak úgy lehetett, hogy elindítottad, és végig csináltad. Tehát nem volt vágás, vagy ilyesmi. Tehát ha leesett, akkor előről kellett kezdeni.

Akkor gitárt elővettem, próbáltam úgy, hogy dicséret is legyen, akkor két-árom dal. Akkor utána készültem, akkor prédikáltam hetente kétszer egy szobából, egy ilyen vendégszobából. Nekem ez eleinte nagyon nagy teher volt, és akkor rájöttünk arra, hogy azt megmertük azt csinálni egy tímmel, egy párfős tímmel, gyűlökezeti házból, pulpitussal.

Igen. És az viszont nagyon nagy áldás volt. Ha nem is voltak a testvérek, úgymond a székeken nem ültek, de nekünk olyan volt, majdnem az egész Covid, mintha Isten tiszteletre jártunk volna, és ezért nekünk ez óriási áldás volt.

És akkor ilyen zárt csoportokat hoztunk létre a Facebookon, mindegyik gyűlökezetnek, és oda küldtük ki a videó anyagokat, amit aztán Youtube-ról a zárt csoportlagok letudtak tenni. Ez különben részben működik most is még. Ezzel kialakult ilyen módon egy kis videószolgálat, ami nem volt régebben.

Tehát ha használód, ez ennyi volt, de a tapasztalatom az, hogy jön föl mindegyik gyűlökezetbe a látogatottság, de még nem tartunk ott mint előtte.

[Kauzál Alexandra]
Sokkal nehezebb azért.

[Szabó Balázs]
És nem is a lemorzsolódást, nyilván vannak akik nem, akiket nagyon régen láttam már, bízom benne, hogy újra látom őket, innen is üdvözlöm őket, de inkább maga az a fajta rend, hogy az emberek az adott napon, adott időben Isten tiszteletre jártak, tehát az Isten tiszteleti rendtartás, vagy az időpont, ez lazult.

[Kauzál Alexandra]
Igen.

[Szabó Balázs]
És egy nagyobb vetésforgó van, azt tapasztaljuk, tehát megvan a nagy része a közösségnek, de egy nagyobb vetésforgóban. Szerintem sokan hozzászoktak, hogy van szabad hétvégéjük, amivel nincs gond, tehát ez tényleg fantasztikus a családdal, gyerekekkel együtt lenni, de hogy újra az a fajta fegyelmezett ékesrend, ami az még teljesen nem átér, de áll, szépen mindig fölfelé, igen, mindegyik.

[Kauzál Alexandra]
Hát ez most nagy kihívás minden gyülekezet számára, szerintem, hogy visszaépíteni, meg valahogy az emberek lelke is azért nagyon megvan nyomva, nem? Ezt ti biztos jobban tudjátok, mint pásztorló szolgálatot végzők, hogy ezért a COVID időszak, ez a háborús helyzet, gazdasági nehézségek, infláció, stb. Hát az emberek mindennapi megélhetését ugye teszik sokkal nehezebbé, és valahogy úgy a lenyomott lelket újra hitet önteni belé, hát azért az nagyon nagy kihívás egy pásztor számára is.

[Szabó Balázs]
Igen, tehát ma, amikor tényleg máté evangéliumnak a végén, amit Jézus mondt, hogy háború királyi világjárványok, hogy ezt már nem csak egy jövőbeli dolog, hanem ez itt van, azért ez egy nagy teher. És az, hogy a lelkészek ezt úgy beszéljenek erre a dologról, hogy mégis a remény, a hit, tehát maga a jövőkép különösen fiatalokban megmaradjon. Ez kell egy isteni csoda, hogy a szentélek ezt úgy csomagolja be, hogy igen, itt a valós probléma, de valahogy Isten mégis gondoskodni nem fog rólunk, és nem fog jelevenni a kezét rólunk.

Tehát én azt gondolom, hogy ma tényleg a hit megpróbálhatik, hogy a bizalom az Istenben, hogy akármi is történne, most ne legyen 500 forint, meg 800 az euró, de hogy akkor is van holnap, akkor is van jövő, akkor is van hitünk, reménységünk, méltóságunk, gyülekezetünk, Isten népe. Szerintem ez egy nagy kihívás, de ugyanakkor meg azt látom, ez egy rosta, egy próba is, hogy tényleg ki, hogyan állt eddig, vagy csak egy olyan félig, meddig, tessék-lássék módon kapcsolódott vagy az úrhoz, vagy a gyülekezethez, viszont számomra meg fölértek előttek azok a testvérénybarát, amikig látom, hogy akármi is van, együtt vagyunk, és visszük.

[Kauzál Alexandra]
És szeretik az urat.

[Szabó Balázs]
Igen. Tehát ugyanakkor látom, hogy ők meg még értékesebb emberek kiváltak ebbe az időszakban. Tehát ilyen kettős érzések vannak az emberben.

Szeretnék nagy ébredést, szeretnék nagy tömeget, szeretnénk, hogy kinőnnénk a gyülekezeti házainkat. Adja meg az úr, én ebbe tudok hinni, de az biztos, hogy a kipróbáltak vannak most legfőképpen ott a közösségekben, a gyülekezetekben.

[Kauzál Alexandra]
Igen. Ez egy ilyen időszak. Na akkor egy utolsó, záró kérdés.

Itt a sokszolgálat közepette apaként. Hogy gondolod, hogy így, hogy tudtál közre működni, részt venni a családban?

[Szabó Balázs]
Hát ez változó volt a lelkemben. Először azt gondoltam, hogy nagyon jól. Aztán azon gondolkoztam, hogy mik azok, amiket nem jól csináltam.

És akkor az emberben ez az évek alatt mindig úgy volt, hogy de azért lehet, hogy mégis jó volt. Három gyereknél háromféle nevelési technikát kísérleteztem különböző fegyvernemekkel. És rájöttem, hogy nem ez.

Szerintem, ha őszinte az ember, akkor persze vannak nagyon jó példák előttem a győrekezetben, akiket csodálok, hogy egyszerűen a gyerekeik, mint a báránykák, teljesen egyenes vonal. Van ilyen? Léteznek ilyenek.

Ezeket mindig úgy vagyok fele, hogy tényleg a receptúrát kérném, de alapvetően szerintem valahogy olyan az ember élet, hogy utólag látod azt, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Mi azért aránynak szigorú szülők voltunk, ez az igazság. Te is csilla?

Ez nem azt jelenti, hogy vertük őket. Nem így értem.

[Kauzál Alexandra]
Csak voltak szabályok.

[Szabó Balázs]
Én azért hoztam azt, hogy vannak elvárások, szeretnénk egy szintet megugrani, nem csak a hitbe, hanem tanuljanak, jó tanuljanak.

[Kauzál Alexandra]
És ezt megbántátok? Nem.

[Szabó Balázs]
Kicsi gyerekkorúktól kezdve ők majd nálam tanultak, de azért ezt elején toltuk, hogy képviseltük inkább, így mondom, és mindegyik így is. Tehát ez szerintem működött. Az, hogy mikor veled a kiskamaszkorban hogy vagy rugalmas, mit nézel el, mit nem nézel el, mit engedsz meg.

Én ebben egy ilyen haszid voltam. Csilla is különben. Haszid?

Aha. Nem mondom, hogy semmit nem engedtünk, de én azt gondoltam, ha én megtértem, kijöttem a bűnökből, problémákból, stb., akkor a gyerekem az tudti, hogy már ezekkel a problémákkal nem fog küzdködni, amivel én előtte.

[Kauzál Alexandra]
És meglepődtél?

[Szabó Balázs]
És meglepődtem, és nem is tudtam egy darabig földolgozni, hogy hogy lehet, hogy vannak nekik problémák. Nem is olyan mélyen, mint nekem. Nekem ez hosszú idő volt, hogy földolgoztam.

És ebben szerintem itt voltak esetleg olyan dolgok, hogy nem így kellett volna, nem úgy kellett volna. Plusz azért én az időmnek a nagy részét azért nem otthon töltöttem. Viszont abban is volt egy kegyelem, hogy a hétvégék, főleg régebben, amikor kicsik voltak, aztán bonyolultabbá vált az életünk.

De a hétvégéken volt egy családi napunk, amikor ott csak együtt, plusz nagyon jó volt, mert a csillamunkahelyén a hétfő nem kellett bemennie, és ezért egy hétvégi napot teljesen családdal töltöttünk, egy hétfőt meg teljesen kettesbe. Hosszú-hosszú éveken keresztül ez így volt. Tehát meg volt az intim szféránk, és meg ott a család élt is, tehát rengeteg jó dolog történt, de mondom, az, hogy a gyereknevelést hogy kell csinálni, vannak látásaim, ötleteim, de mindig megadok egy telefonszámot, nem, ez nem igaz, de tudnék a telefonszámot, hogy kihez forduljanak, hogy akiknek ez jobban sikerül, de lehet, hogy ez egy több összetevő.

[Kauzál Alexandra]
Nem kell, hogy szígyelje magát az ember, nem?

[Szabó Balázs]
Tehát, hogy most az vesse rád az első követ, aki tökéletesen csinál. Nekünk a gyerekek nagyszerűek most is, hát felnőttek már, tehát nagyszerű emberek, csak voltak olyan időszakok, amikor azt éreztem, hogy én ezt nem tudom, hogy volt egy elképzelés, hogy ez hogy van? És igazából nekünk, úgy mondhatjuk vele, hogy az úr, majd ez megoldódik, és aztán persze sok minden meg is oldódott, de amikor benne vagy ilyen helyzetekben, amikor nem tudod, hogy mi a jó, keménykegy, nekeménykegy, nálunk nem volt ilyen, de tudom azt, hogy voltak családok, ahol megszökött a gyerek, mert nem bírta már.

[Szignál]
Jaj.

[Szabó Balázs]
De hát ez van. Mert ha találkozik, úgymond a törvényel, vagy az igazsággal a gyerek, a teenager, aki éppen formálódik a személyisége, és egy fallal találkozik, itt tudom én 16-15 évesen, itt közben meg benne van a lázadás, azt szerintem művészet kell, hogy azt összeragd, hogy hol van az a határ, amibe engedsz bizonyos dolgokat, vagy külön meg kimászik az ablakon.

[Kauzál Alexandra]
És úgy engedsz, hogy nem helyes lehet, de muszáj engedni.

[Szabó Balázs]
Szerintem ez egy jó értelme, mert művészet, hogy ezt úgy komponáld meg, hogy a gyerek érezze, hogy szereted, de tudja, hogy te mit képviselsz. Én most azt mondom, hogy az a legfontosabb a tékozló fiú történetében, hogy az atyai háza stabil legyen. Tehát ott az értékrend, az soha ne változzuk.

[Kauzál Alexandra]
Legyen hova visszamenni.

[Szabó Balázs]
És az viszont legyen nyitva, és a gyerek az meg tudja azt, hogy az apa, meg az anya szeretnek. Egymást is szeretik meg, meg őt is. Tehát ha ezt valahogy át lehet adni, akkor a leg nehezebb időszakokon is szerintem át lehet menni.

Én úgy gondolom, sikeres.

[Szabó Csilla]
Azért azt hozzátenném, hogy nagyon hálásak a gyerekeink az apukájukért, hogy jó apa volt, és sokat tanultak tőle.

[Szabó Balázs]
Én nem gondolom, hogy rossz lettem volna. De ez kifejezik.

[Szabó Csilla]
Mert most már látják, ugye 25 fölött van mindegyik, hogy kaptak olyan muníciót. Igen. És ez most már jobban megbecsült.

Az egész életű beiránymutatást, igen. De jó. Na hát.

És ha még minden nem is tökéletes, de tudják ezeket az értékeket.

[Szabó Balázs]
Nagyszerű emberek lettek.

[Kauzál Alexandra]
Hála Istennek.

[Szabó Balázs]
Csak mondom, hogy vannak olyan sávok.

[Kauzál Alexandra]
De most persze mindenkinek.

[Szabó Balázs]
Érdekesebb tudom, hogy nem ez a mai témánk, de Bibliából sokszor elém fordul az ége, hogy ifjúságon védkeiről ne feledkezzél el, vagy akár Izraelrel kapcsolatban is mondja Isten. Vagy a noé idejében, hogy gonosz a szívében, ifjúság által kezdve. Tehát van egy szakasz, ami szerintem kritikus lehet, és ebbe adjon Isten bölcsességet szülőknek, apáknak, anyáknak.

[Kauzál Alexandra]
Amen. Hát nagyon köszönöm ezt a beszélgetést. Nagyon tanulságos voltam.

[Szignál]
Ő nagyon jó anya volt végig.

[Kauzál Alexandra]
Ő! Azt már meg se kérdezem, mert gondoltam, Csilla, hogy nagyszerű anya voltál. De tényleg nagyon köszönjük, mert nagyon inspiratív volt a beszélgetés, és tanulságos, és köszönöm az őszinteségeteket is.

Bucsúzunk a hallgatóktól, nézőktől. Ez volt a mai HIT köznapok. Mindenkinek további szép napot kívánunk, és hallgassátok továbbra is a HIT rádiót a viszont látásra, viszont hallásra.