Happy Day - 2025. 02. 10.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Szignál]
Oh, happy day! Az a heti déj!

[Szignál]
Itt vallás, meg vallás! Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt Iszem, hogy a názeti Jézus Krisztus meghalt az én bűneimért, de harmadik napon föltámadott a halálból és felült az atyának a jobbjára, és ő az én engesztelő áldozatom, ő az én főpapom, aki most is közbenen én érettem, és hiszem, hogy az ő beszéde igazság megígérte, hogy bármit kérek az atyától, az ő nevében meghallgat engem. Ezért a mai napon is hittel állok az ő jelenlétében, és hiszem azt, hogy az úr meghallgatja a szívemnek a kibántságait, a kénéseimet, és betölti a szívemet, lelkemet, testemet az ő örömével, javaival, áldásaival, mert elhívott engemet, hogy ne a bűnnek éjek, hanem az igazságnak. És Jézus halálával, eltebetkezésével, föltámadásával, pedig egy év álltam a kerességben, s ezért a régiek elmúltak, s íme újjá lett minden igazságban, valóságos szentségben teremtett újjá engemet az úr.

Új ember vagyok, mert a régi ember meghalt Jézus Krisztussal együtt, megfeszítetett, és ezért élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, és nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van, s a mai napon is veszek hatalmat és erőt, hogy kigyókon, skorpiókon tapossak az ellenségnek minden erején, és meg van írva az is, hogy egy ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, mert mindenakat a nyelveket, átkokat, szidalmakat, rágalmakat kárhoztatok a názeti Jézus nevében, amelyek perelnek velem, mert az Úr velem, kicsoda ellenem, és kicsoda vádol az engemet, Isten az, aki megigazított, kicsoda az, aki kárhoztat, Jézus Krisztus az, aki közben jár, én érettem. Hallelujah! Hallelujah!

Amen!

[Mézes András]
Köszönöm, hogy megnézted! Köszönöm, hogy megnézted! Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ősvényeit.

Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom meg alacsonyítatik, és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek, és meglátja minden test az Istennek szabadítását. Mondd azért a sokasságnak, amely kiment hozzá, hogy általa megkereszteltessék. Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek.

Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban, Ábrahám a mi atyánk, mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támasztott fiakat Ábrahámnak. Ímmár pedig a fejsze is rá vettetett a fák gyökerére, minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem teremt, kivágattatik és a tűzre vettetik. És megkérdezte őt a sokasság mondván, mit se lekedjünk tehát.

Ő pedig felelvé monda nekik, akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek van eledele, hasonló kép cselekedjen. És eljöttek a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának neki, mester, mit cselekedjünk? Ő pedig monda nekik, semmi többet ne követeljetek, mint ami előttökbe rendeltetett.

És megkérdezték őt a vitézek is mondván, hát mi, mit cselekedjünk? És monda nekik, senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok, és elégedjetek meg zsoldotokkal. Mikor pedig a nép várt, és szívükben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajon nem ő é a Krisztus?

Felelt János mindeneknek mondván, én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljön, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy Sarujának kötőjét megoldjam. Az majd keresztel titeket szent szellemmel és tűzzel. Kinek szóró lapátja kezében van, és megtisztítja szérülyét, és a gabonát az ő csürjébe takarja, a polyvát pedig megégeti oldhatatlan tűzzel.

És még sok egyebekre is intvén őket, hirdette az evangéliumot a népnek. Mikor pedig Herodes, a negyedes fejedelem, megfeddetett őtőle Heródiásért, az ő testvérének, Filipnek feleségéért, és mindom a gonoszságokért, amiket Herodes cselekedett, ez még azzal tett észte mindezeket, hogy Jánost töblöcc bevetette. Lön pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozott az ég.

És leszállt őre ál a Szent Szellem, testi ábrázadban, mint egy galamb. És szózatlön mennyből ezt mondvám, Te vagy amaz én szerelmes fiam, Te benned gyönyörködöm. Maga Jézus pedig, mint egy harminc esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, amint állítják, a József fia volt, ez pedig a Hélijé, ez Mattáté, ez Lévijé, ez Melkijé, ez Jannáé, ez Józsefé, ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié, ez Maáté, ez Mattatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Judáé, ez Jóannáé, ez Réssáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié, ez Melkijé, ez Addijé, ez Hossámé, ez Elmodámé, ez Éré, ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévijé, ez Simeoné, ez Judáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé, ez Mélejáé, ez Majnáné, ez Mattatáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmóné, ez Noásóné, ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esróné, ez Fáresé, ez Judáé, ez Jákobé, ez Izsáki, ez Ábrahámi, ez Tárié, ez Nákori, ez Saruki, ez Rogávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé, ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Sémé, ez Noéé, ez Lámeké, ez Matuzséláé, ez Énóké, ez Járedé, ez Mahalélélé, ez Kajnáné, ez Énosé, ez Sété, ez Ádámé, ez pedig az Istené. Jézus pedig szent szellemmel telve visszatért a Jordántól, és vitették a szellemtől a pusztába.

Negyven napig kísértetvén az ördög állta, és nem evett semmit azokban a napokban, de mikor azok elmúltak, végre megéhezett. És monda neki az ördög, ha Isten fia vagy, mondd egy kőnek, hogy változzék kenyérre. Jézus pedig felelt neki mondván, megvan írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igényével.

Majd felvívén őt az ördög egy nagy magas hegyre megmutatta neki a Föld minden országait egy szempillantásban. És mondja neki az ördög, neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nekem adatot, és annak adom, akinek akarom. Azért, ha te engem imádsz, mindez a tiéd lesz.

Felelvén pedig Jézus mondja neki, távozz tőlem, sátán, mert megvan írva, az urat, ha te Istenedet imád, és csak neki szolgálj. Azután Jeruzsélembe vitte őt, és a templom ormára állítván, mondja neki, ha Isten fia vagy, vesd alá magad innét, mert megvan írva, az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged, és kezükben hordoznak téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe. Felelvén pedig Jézus mondja neki, megmondatod, ne kísérzs az urat, ha te Istenedet.

És elvégezvén minden kísértést, az ördög eltávozott tőle egy időre.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Hogy a megváltásnak egy nagyon alavvető, fontos része, az átokból való megszabadulás, mert az átok azt jelenti, hogy távol tartja bizonyos erkölcsi vagy szellemi erő, és ez nyilván körülményeken keresztül is működik, az embert azoktól a javaktól és dolgoktól, ami szükséges az embernek ahhoz, hogy boldoguljon a földi életben, plusz, hogy örök élete legyen. Boldoguljon a földi életben, és természetesen örök élete legyen, mert az örök élet perspektívájában gondolkodnak a hívők, az örök élet nélkül igazából a földi élet, hogyha boldog is vagy szerencsétlen is, sokat nem él, mert igazából a problémát az örök élet oldja meg, mert az örök életben van az a hatalom erő, amely fölszabadítja az embert a mulandóságból a halhatatlanságra, és megszabadítja a halhatatlanságra.

Tehát az átok, vagy az mindig visszatartja azokat a javakat, áldásokat, amelyekre az embernek akár szellemi, akár testi, akár fizikai szinten szüksége van. Az áldásnak meg az a lényege, hogy megkapja az ember azokat a szellemi, fizikai, anyagi áldásokat, amely szükséges ahhoz, hogy a földön elégedett, boldog ember legyen, és ahogy mondtam, örök élete legyen. Ez természetesen az ember erejével, tehetségével, képességével nem tud megvalósulni.

Ez csak az Istenel való szövetség által tud az ember életébe valóságá válni. A názati Jézus Kisztusnak, ahogy megvallottuk, a fő célja az volt, Isten azért küldte el, hogy az emberiségre áldást helyezzen. Ezért az ő benne az előző korszakokban Isten által kielentett ígéretek igenné és amenné váltak.

Vagyis az jelenti, hogy elérhetőek, birtokba vehetőek a názati Jézus Kisztussal való szövetségben az Istenek a javai, Istenek az áldásai az emberek számára. És ma, amikor tényleg lehet beszélni arról, hogy a gonosznak a napján élünk, ugye Pál Lapostól használja ezt a kifejezést két helyen is az új szövetségben, a gonosznapokat. A gonosznapok azt jelenti, hogy a sátánnak a ofenzívája tart, térhódítása tart, egyre több ember befolyása uralmalá hajt, egyre növekszik a törvénytelenség, az erköstelenség, az istentelenség és így tovább, amiről sokszor hallottatok már.

Tehát ez azt jelenti, hogy gonosznapokba élünk. És a kérdés nem az, hogy vizsgáljuk a gonosznapoknak a természetét, hanem arra kell tenni a hangsúlyt, hogy a gonosznapokban lévő természeti hatalom és erő vagy akár természetes erő fölé, hogyan tudunk fölemelkedni és hogyan tudunk ezt fölött uralmat gyakorolni, hogy ne áldozatai legyünk a gonosznapoknak, a gonosz éveknek, a háborúknak, a szegénységnek, az igazságtalanságnak, a kiszolgáltatottságnak vagy egyre erősödő kontroll, ellenőrző, követői rendszereknek, ami megfosztja az embereket a szabadságtól és újra szolgalságba taszítja.

Tehát ezek a alapvető problémák ma az emberek életében, és nyilvánvalóan, hogy ez sokanunk számára a kérdés, hogy egy ilyen környezetben hogyan lehet hatékony keresztény életet élni. Lehet egyáltalán hatékony keresztény életet élni? A kérdésre az a válaszom, hogy igen.

Azért, mert a názati Jézus Krisztus azt mondta, ne aggódjunk, ne féljünk, hogy legyőzte a világot. Bármilyen kemény, totalitáris rendszer is jön létre, a názati Jézus Krisztus győzelmét akkor sem tudja megváltoztatni. Hiszel ebben?

Mert a názati Jézusnak a győzelme a világ fölött visszafordíthatatlan. Őt soha nem lehet újra visszanyomni vagy visszataszítani abba a helyzetbe, amiben volt a földi szolgálata ideje alatt, illetve a Golgatai kereszt áldozatakor, mert akkor ez volt a fő feladata Jézus Krisztusnak, hogy megbirkózzon azokkal a sötét erőkkel, ami az embereket a földön boldogtalanná, szerencsétlenné, kiszolgáltatottá teszi. De a dicsőség az urnak harmadik napon föltámadott Jézus Krisztus.

Ez meg nyilvánvalóvá teszi, hogy ezeket a sötét erőket mind a názati Jézus Krisztus a lábai alá vetette.

[Tamás Csilla]
Ma Joel Osteen megvallások című könyvéből olvasok fel buzzító részleteket arra vonatkozóan, hogy érdemes Isten igények engedelmeskedni és hittel vetni. Az életünk minden területén működik ugyanis a vetés-aratás törvénye. A Biblia szerint 30-60 sőt százszoros gyümölcsel ád meg bennünket Isten.

Néha az áldás beérésének ideje hosszabbnak tűnik, mint amit mi optimálisnak gondolnánk, de érdemes ezt is a minden hatóra bízni, akinek persze az is módjában áll, hogy felgyorsítson folyamatokat. Ha hűséges maradsz, állítja a könyv szerzője, a jutalmad már érkezőben. Egy bizonysággal indul ez a rész.

Samuel barátom mindig is arról álmodott, hogy saját vállalkozást indít. Évről évre hűséges volt a munkaadójához, mindig jót tett valakivel, nem csupán bátorította az embereket, hanem meg is szerel dolgokat a házukban, vagy kivitte őket a repülőtérre, adakozó szellem lakik benne. Egyszer egy másik barátja meghívta vacsorára.

Samuel azt hitte, csak a régi szép időket fogják felemlegetni, ám a barátja üzleti javaslat talált elő. Már volt egy nagyon sikeres vállalkozása, de valami újat is el akart kezdeni. Samuel azt hitte, a tanácsát akarja kérni, vagy talán bátorítást.

A barát te helyett azt mondta, nem, nem csak ennyiről van szó. Azt akarom, hogy az üzlettársam legyél, és fele-fele arányban osztozzunk. Samuel barátommal madarat lehetett volna fogatni.

Szívesen megtenném, de nem rendelkezem olyan anyagi alapokkal, mint te, mondta. Nem tudok 50%-ot befektetni. Emiatt ne fájjon a fejed, nincs szükségem tőle tőkére, mondta az üzletember.

Az a része rendben van, csak meg akarlak áldani, mert te mindig olyan jó voltál hozzám. Samuel most egy gyarapodó vállalkozás társtulajdonosa. Álma valóra vált.

Mi volt ez? Életében elérkezett a jó indulat ideje, amit Isten már jó előre elkészített a számára. Az ölébe potyant egy vállalkozás.

Isten ugyanígy bámulatos dolgokat tartokat a jövőben a te számodra is. Szélesebbre tárja előtted az ajtókat, mint ahogy lehetségesnek gondoltad. Képzeletedet felülmúló lehetőséget hozhat az utadba.

Talán azt gondolod, ennél többre nem vagy képes vagy, hogy az álmaid soha nem válnak valóra. A hátad soha nem lesz kifizetve, és semmi sem hagysz majd a gyerekeidre. De nem tudod, mit mondott ki veled kapcsolatban Isten.

Nem tudod, milyen hihetetlen dolgokat készített el neked az Úr. A Biblia beszél arról, hogyan jutalmazza Isten a hűségességet. A Máté Evangéliumon 25.

fejezet 21. verse azt mondja, hogy amikor hűségesek vagyunk a kicsi dolgokban, Isten nagyobbakat bíz majd ránk. Amikor hűséges maradsz, hiszem, hogy a jutalmad már érkezőben.

Isten megjutalmazza azokat, akik keresik őt. Ha te hűséges vagy és őt szolgálod, Isten azt mondja, a fizetség már úton van. Hamarosan felszabadítja jó indulatát, amelyet már elkészített a számodra.

Istennek ehhez csak annyit kell tennie, hogy szól egy személynek, és az egész életed jobbra fordul. Első nyilvános csodájaként Jézus egy esküvőn borral változtatta a vizet. A hosszú ünneplés alatt a házigazdának elfogyott a bora.

Mária odament Jézushoz, és elmondta neki, mi a helyzet. Anyám, ezt most miért mondod nekem? Semmit sem tehetek, jelentette ki Jézus.

Még nem jött el az én időm. El tudom képzelni, hogy Mária elmosolyodott, és azt mondta a szolgáknak, tegyetek nekem egy szívességet, bármit is mond, a szerint cselekedjetek. Mária tudta, mire képes Jézus.

Volt a közelben hat kőedény, mindegyikben körülbelül száz liter víz fért. Töltsétek meg a korsókat vízzel, mondta Jézus a szolgáknak. Megtöltötték.

Aztán ezt mondta, most merítsetek a vízből, amely addigra borral változott, és vigyetek belőle a násznagynak. Amikor a násznagy megízlelte a bort, odahívta a vőlegényt is, és így dicsérte. Ez bámulatos, a legtöbb ember először a legjobb borát szolgálja fel, és miután a vendégek már sokat ittak, és nincs más, akkor hozza elő az olcsó borát.

Te pedig éppen az ellenkezőjét tetted. A legjobb bor tartogattad a végére. Olvastam a borkészítésről.

Hosszú folyamat, és természetesen azzal kezdődik, hogy elültetik a magokat. Ezután a szőlőtő évekig növekszik, mire gyümölcs is terem rajta. Amikor a szőlőszemek kifejlődnek, érettek, és éppen jók, le kell szüretelni és fel kell dolgozni a szőlőt, hogy bor legyen belőle.

Általában 3-5 év telik el, mire az első bor palackba kerül, és ez csak átlagos minőségű bor. A jobb minőségű bor elkészítése 5-7 évet is igénybe vesz. A minőség a megnövelt érték értekében az érlelés akár évtizedekbe is beletelhet.

Gyakran a 20-30 éves bor a legjobb. Első nyilvános csodája során Jézus mégis a pillanattört része alatt állított elő kiváló minőségű bort, ami normális esetben évtizedekbe telik. Ha tehát az agga azt, hogy nem lesz elég időd álmaid és céljaid beteljesítésére, emlékezz!

Épp úgy, ahogy Jézus felgyorsította a borkészítés folyamatát, Isten a másodperc tört része alatt képes elvégezni azt, ami neked sok évet betelne. Lehet, hogy normális esetben 20 évet venne igénybe, hogy kifizesd a házadat, de az a jó hír, hogy Isten otthon van a gyorsítási szakmában. Adhat olyan áttörést, amely 30 évvel röpít előre.

Borrát tudja változtatni a vizedet. Isten, akinek szolgálunk, tudja, hogyan gyorsítsa fel a természetes folyamatokat. Messzebbre tud eljuttatni, és gyorsabban, mint azt valaha is képzelted.

[Kauzál Alexandra]
Nagyon sok szeretettel köszöntöm a hitköznapok kedves nézőit és hallgatóit Mai alkalommal egy nagyon kedves házaspárt szeretnénk bemutatni a kedves hallgatóknak, de lehet, hogy sokaknak nem is kell bemutatni. Nevezetesen Szabó Balázs és Csillát köszöntöm itt a Hitrádió stúdiójában. Sziasztok!

[Szabó Balázs]
Sziasztok! Mi is köszöntjük a hallgatókat.

[Kauzál Alexandra]
Balázs ugye a kezdhelyi gyülekezetnek vagy a pásztora lelkészet, de hát ugye szolgálsz Sopronban is, Kapuvárott is. Csilla is teljes messzélességgel támogatja a szolgálatodat és munkádat. És hát ugye három gyermeketek van, ha jól tudom, és már egy unoka.

Gratulálok! Sőt, azt is megosztottátok így a beszélgetésünk elején, hogy már idén lesztek 30 éves házasok. Ez lehetséges?

Csilla jobb az évszámokban, ugye?

[Szabó Balázs]
Ne, én is követem. Koncentrálok mindig.

[Kauzál Alexandra]
Mikor Csilla? Augustus 16-án. Ó, gratulálok!

30 éves, az nem is tudom minek. Mi nősül? Arany?

Az még nem az aranynakodalom. Ja, az az 50 éves. Jól van.

És milyen érzés így nagyszülőnek lenni?

[Szabó Balázs]
Oncsak drága.

[Szabó Csilla]
Hát, nagyon jó. Más, mint frissen anyának. Miben más?

Hát, hogy nyilván a felelőség az nem a miénk, hanem az teljes mértékben egy új család jött létre, fiunk és felesége, úgyhogy mi inkább csak azt a részét élvezzük, hogy élvezhetjük az unokánkat. A kellemesebb részét. Igen, a mindennapokkal és a egyéb kihívásokkal úgy szembenézni, de hát az ember támogatja őket, imába is, meg amikor tud segít, de azért hát ez már az ő családjuk.

[Kauzál Alexandra]
És akkor nincs akkor a terhe az egésznek? Tehát ez a szülői folyamatos aggodalmaskodás, ez így megszűnik?

[Szignál]
Minden. Minden az élvezet.

[Kauzál Alexandra]
De jó. Ja, jó ezt hallani. Mert egyébként meg nem tűntök annak a tipikus nagyszülőknek, hogy elképzelni az ember, olyan hihetetlen, nem?

Nektek nem hihetetlen?

[Szabó Balázs]
Hát most már nem az, de nyilván, hogy mondjam, növünk bele ebbe a korba, meg a feladatkörökbe, de kifejezetten élvezzük.

[Kauzál Alexandra]
És ez ad egyfajta plusz dolgot így az embernek, így a személyiségnek, hogy akkor most már nagypapa?

[Szabó Balázs]
Hát nekem egy katartikus élmény volt, nem is tudom ezt elmondani.

[Kauzál Alexandra]
Tényleg? Milyen szempontból?

[Szabó Balázs]
Hát nyilván láttam a barátaimat, hogy mikor nagyapák lettek, de azt átélni, hogy már egy újabb generáció indul el alattad, egy nagyon pozitív, de ilyen megindító érzés, hogy milyen fantasztikus, hogy van jövő, van egy új generáció, úgyhogy nagyon nagy élmény volt nekem. És kicsit úgy érzem, hogy változtat is az embere, de most nem azt jelenti, hogy az ember így lerodja a névnak, Épp ezt mondom, hogy ti aztán pláne nem tűntök ilyen klasszikus. Nagyon fiatalos voltunk, nem kényszerből, egyszerűen abban az időben ez volt a trend, hogy én voltam bölcs 22, feleségem meg mennyi?

[Speaker 8]
19.

[Kauzál Alexandra]
Kicsit közelebb hajoljatok a mikrofonhoz, mert a kollégánk érte, hogy jobban halljuk a hangotokat. Tehát, hogy fiatalon vágtatok bele, de gondolom azért még a ti generációtoknál ez nem volt annyira ritka. Igen.

Tehát általában azért hamarabb.

[Szabó Csilla]
Mondtam, az ilyen korai az azért akkor se volt.

[Szabó Balázs]
Igen, de húszas éveik elején sokan házasodtak össze, de abban az időben még emlékszem a Sándornak ilyen budőrsi predikációjára, hogy mi kell a házassághoz, hát egy szoba és egy ágy. Tehát akkor még más volt egy kicsit az elvárás. Az elvárás, ha lehet ilyet mondani.

[Kauzál Alexandra]
Hát mert más volt a világ, nem Balázs?

[Szabó Balázs]
Teljesen más volt. Ahhoz képest, hogy mostanában nagyon egyszerű volt élni. Nagyon egyszerű.

[Kauzál Alexandra]
Most már azért sokkal nehezebb, és gondolom, ti is más tanácsokat adtok a fiataloknak. Abszolút, persze. Na, de akkor kicsit ássunk bele a múltba, hogy akkor nálatok így hogyan is indultak a dolgok.

Akkor először arra kérnélek Balázs téged, hogy mesélj egy kicsit a családi hátteredről, milyen családban, közegben nőttél föl, milyen világnézettel, célokkal. Jól tudom, székesfehérvári származású vagy?

[Szabó Balázs]
Igen, én 70-ben születtem, csak hogy elle se helyezni nagyjából időben is Székesfehérváron. Egy polgári, katolikus családban. Édesapám belgyógyászként dolgozott a megyei kórházban, édesanyám pedig pedagógus tanárként dolgozott.

Most már mind a ketten nyugdíjasok, és egy háromgyerekes családban, gyakorlatilag én vagyok a legkisebb fiú.

[Kauzál Alexandra]
Már hogy az egyértelmű, hogy csak három fiú.

[Szabó Balázs]
Én vagyok a legkisebb szavólegény, igen. És ott gyakorlatilag, ott jártam még gimnáziumban. Azt mondhatom, hogy egy inatszerű családban nőttem föl.

Szüleim tényleg példaképek voltak, sok mindenben. Nyilván nekem elindult tinédzser koromban egy lázadás, hogy mindennel szenvede, így visszatekintve önbecsületesen élték az életüket, szorgalmasan dolgoztak. A nekik adatott világossághoz képest mindent megtettek, hogy valami normális embereket faricsáljanak belőlünk.

[Kauzál Alexandra]
Szigorúak voltak, vagy nem annyira?

[Szabó Balázs]
Igen, igen. Évvel édesapám ő reggeltől estig dolgozott szinte, és az édesanyám azért komoly elvárásokat támaszlott.

[Kauzál Alexandra]
Hát pedagógusként gondoltam?

[Szabó Balázs]
Persze. Tanulni kellett kőkevény.

[Speaker 8]
És ment?

[Szabó Balázs]
Ment, jól tanultam. De alapvetően én sportot szerettem, meg szabad téren, haverokkal focizni, biciklizni, tehát inkább ez. De jól tanultam.

És tinédzserként kezdtem el egy kicsit szembe menni az árral, és ott viszont akkor olyan társaság, most ne kábítószerre gondolj, de egy olyan társaság, akikkel aztán mentünk bele egyre mélyebben, úgymond ebbe a bulikultúrába. Hát az más volt egy kicsit az akkori, tehát mai szemmel nézve az egy konzervatív bulikultúra volt.

[Kauzál Alexandra]
Aha, ez már 80-as évek, ugye?

[Szabó Balázs]
Így van, 80-as évek második fele. Tehát ott még 80-as években még a popdaloknak a dalszövegei is majdnem, hogy keresztény jellegű szövegek voltak.

[Speaker 8]
Na ne, ez hihetetlen.

[Szabó Balázs]
De így volt, így volt. Tehát egy útkeresés volt a popzenében 70-es, 80-as években, de most nem is ez a lényeg, és gyakorlatilag Fehérváron én elkerültem Sopronba.

[Kauzál Alexandra]
Egyébként te vallásos nevelést kaptál?

[Szabó Balázs]
Abszolút, abszolút, sőt olyan szinten, hogy amellett, hogy így jelen volt az életemben olyan tínédzser koromtól azért a bűn rendesen, de én saját szabadakarodóan, én minden vasárnap magam mentem el a templomban.

[Kauzál Alexandra]
Hát ez is ritka, hogy valaki így magától.

[Szabó Balázs]
Ezt úgy be megtanították, hogy a tiszteletet nyilván, mondom, az adatot világoság szerint, hogy tiszteljük az Istenet, ezt úgy belénk éget, és én magamtól lehet, hogy éppen egy buliból mentem a misére.

[Kauzál Alexandra]
De mentél.

[Szabó Balázs]
Vagy onnan mentem tovább ilyen helyekre.

[Kauzál Alexandra]
És élvezted úgy a misét?

[Szabó Balázs]
Maga az Isten személye az engem vonzott egész kicsi gyerek koromtól kezdve. És bár kijelentésem az sok minden nem volt, de hittonórákat kifejezetten élveztem, Jézus személye nagyon vonzott. És emlékszem rá még irodalomórán, érdekes az ott egy szöveggyűjtemény, amiben a XXIII.

Zsoltárben volt, protestáns irodalom tanárom volt, és mondtam, hogy én megtanultam kívülről, és akkor elmondtam XXIII. Zsoltárt, 15 éves voltam, vagy 16. Vonatok, ezzel soha nem kellett felelnem, mert mindig ötöst adott, és mondtam, hogy látja, hogy szeretem a Bibliát, de ettől független az életem, meg a tetteim, meg a cseleketeim azért nem voltak összhangban, tehát nagy szükség volt a megtérésre.

Húsz évesen tértem, megfogadtam be az uratot Sopronba.

[Kauzál Alexandra]
Igen, akkor ott tartottunk, hogy Sopronba mentél tovább tanulni?

[Szabó Balázs]
Igen, Erdészet és Fajparé Egyetemre, 89-ben.

[Kauzál Alexandra]
Pont a rendszerváltás időjel.

[Szabó Balázs]
Így van, így van, ott aztán még mélyebbre kezdtem süllyedni, kikerültem a szülői kontrolloló teljesen, és hát akkor süllyedtem, süllyedtem, viszont az mindig megvolt bennem, hogy őszintén szembenézni az, ahogy élek, az nem jó.

[Kauzál Alexandra]
Ezt érezted belőle?

[Szabó Balázs]
Azt éreztem, és 87-től teljesen komolyan azt terveztem, hogy az Egyesült Álmokba lelétszelek, és akkor ott folytatom tovább az életemet. Nagyon fekete-fehérnek tűnt akkor ez a keleti-európai valóság. Tehát szinte, amellett, hogy a természetet nagyon szerettem, tavakat, folyókat, hegyeket, de maga a közeg, az a hangulat, ami akkor benn volt az országban, az nekem akkor fulasztó volt.

[Kauzál Alexandra]
És mi vonzott az Egyesült Álmokba?

[Szabó Balázs]
Én szerintem ez egy ilyen amerikai álom, ami persze a valóság, nem voltam kint különben még.

[Speaker 8]
Ja, azóta sem?

[Szabó Balázs]
Nem, nem voltam kint, valahogy volt egy lelkész barátom, aki szintén ilyen nagy Amerikafan volt, és mondta, Balázs, mi nem mehetünk ki, mert kinragadunk, mondta, hogy nem ragadnék már kint.

[Kauzál Alexandra]
Most már lehet, hogy nem.

[Szabó Balázs]
Biztos, hogy nem, annyira nem vonz már, de akkor olyan, igazából a szabadságra vágytam. Lelki, szellemi szabadságra, ami valószínűleg én USA-nak hívtam, de az valószínűleg az Isten országa vonzott engem.

[Kauzál Alexandra]
De érdekes, a földi szinten így manifestálódott.

[Szabó Balázs]
Igen, és talán még akkor lehet, hogy a nagy, tehát olyan nagy különbség, mint most, talán még nem is volt.

[Kauzál Alexandra]
Nem volt, igen, igen, az biztos.

[Szabó Balázs]
Bibliai kultúra működött talán akkor jobban, míg kint. 20-as években aztán egy Balaton-Almádi evangelizáció, hallottam először egy bizonyoságtételt.

[Kauzál Alexandra]
Hogy keveredtél oda?

[Szabó Balázs]
Mi szörföztünk a bátyáimmal együtt. És állna ott, úgy csörögtünk a Balatonparton.

[Kauzál Alexandra]
Akkor mindig is szeretted ezt a balatoni közeget.

[Szabó Balázs]
Nagyon. Ez meg is maradt. És bekijabáltak keresztények a strandra, hogy menjünk oda egy kicsit.

És akkor kérdezték, hogy akarunk-e Jézusraról beszélgetni. És akkor kimásztunk a kerítésen, leültünk, és ők nem hitesek voltak különben, csak pont akkor ők is ott voltak a Major Tamás koncerten, evangelizáción, és akkor hallottam először azt, hogy megtérés. És kicsit vicces, de akkor én nem mentem el az evangelizációra, elmentem templomba, és ott álltam hátul, és akkor mondtam az Istennek, hogy hát akkor én nem tudom, hogy ez mi, de akkor én így megtérnék.

De aztán láttam miseközben, hogy megjött a szél. És a miseközben a nyárfáknak a tetején, és akkor mondtam az Urnak, hogy ne haragudjon, csak megjött a szél, úgyhogy már nem kell szörfözni. Tehát ez így indulta.

De ez nyilván nem ez volt a megtérésem. És ez nyár volt még, visszamentem az egyetemre, szeptemberbe, és ott viszont hallottam, ott találkoztam hitesekkel, és ott olyan szintű bizonságtételt hallottam, ami egyszerűen bekapcsolt az Urba. Egy kis imocsoport volt akkor még, és ott olyan vágyat éreztem arra, hogy megtérjek, újjelszülessek, hogy gyakorlatilag pár héten belül elmentem ebbe az imocsoportba, és emlékszem rá, hogy mentem és mostam a fogamat, vagy mielőtt mentem, és elnöktöttem, hogy most én meg fogok térni, és gyakorlatilag szinte azonnal 180 fokot fordult az életem.

Tehát nyilván vannak most is dolgok, amiben az Ur dolgozik rajtam, de a 99 százaléka vagy 90 százaléka kötelékeimnek el szakadt.

[Kauzál Alexandra]
Konkrétan mire kell gondolni?

[Szabó Balázs]
Hát ahogy mondtam, hogy én benne éltem a bűnbe, tehát kocsmák, éjszakai bárok.

[Kauzál Alexandra]
És élvezted is gondolom azért valamennyire?

[Szabó Balázs]
Az az igazság, hogy nem. Tehát egy érdekes dolog volt, mert a lelkismeretem az nekem működött. Tehát ahogy mondtam, hogy vagy buli előtt, vagy buli után én a templomba voltam, és azt éreztem, hogy alatt fogalmaztam meg magamban, hogy meg akarok változni, még mióta az evangéliumot hallottam volna.

Vettem egy nagyon komoly biciklit, és akkor elkezdtem naponta 50-100-150 kilométereket tekerni, hogy valamit megszakítsak magamban. Akkor volt az a terv, hogy ki megyek az USA-ba, tehát én egy változást akartam, csak nem tudtam megfogalmazni, hogy ez hogy jön. Viszont tényleg szentileg által hallottam az evangéliumot, ott tényleg jött egy olyan érzés, ami hasonlított erre a vágyra, ami az USA-val állt összefüggésbe.

[Kauzál Alexandra]
A szabadság.

[Szabó Balázs]
A szabadság, igen, és egy újrakezdési vágy egy új helyszínnel. Csak hát kiderült, hogy nem a helyszín volt a probléma, hanem belül voltak a problémáim, és akkor ezekből a kötelékekből, főleg alkohol, de azt sem élveztem, hanem inkább az alkoholot is azért ittam, de nagyon sokat. Tehát én 17 évesen már volt, hogy mérgezést kaptam, és azért, mert át akartam egy más sávba kapcsolni, és azért voltak szorongások abban az időben az emberben.

Tehát éreztem, hogy nem jó helyen vagyok, nem jó úton vagyok, meg akarok változni, utáltam a bűneimet. Tehát én régen jártam gyónni, és akkor, amikor nagy tínézser lettem, már is jött a vastagja, hát akkor úgy voltam vele, hogyha én bemegyek a gyóntatószékbe.

[Speaker 8]
Ki akasztott még?

[Szabó Balázs]
Kiből a plébánosok.

[Speaker 8]
Bár biztos hallott már egysmást.

[Szabó Balázs]
Persze, de azért mindenki fésülgeti magát, meg szépítgeti, de úgy voltam vele, hogy nem, és akkor ott ez már elkopott.

[Speaker 8]
Süket papot kell keresni.

[Szabó Balázs]
Azt kerestem süketet és fakot, de a viccet félretéve tényleg az volt, hogy talán a róma levél hettedik fejezetében érje, bárhogy oly nyomorult ember kicsoda szabadít meg a bűnnek a testéből, és ha nem is szó szerint ez, de az utolsó fél évben, egy évvel gyakorlatilag ez a kiáltás volt bennem, és nagyon vágytam, kitekertem a mezőkre egyedül, és kifeküdtem a fűbe, és órákig néztem az eget, de akkor már nyakig benne voltam a bűnbe, de vágytam, hogy lát engem, vagy nem lát, vagy távol van az Isten, vagy tudja, hogy mi van velem. Tehát egy nagyon nagy vonzás volt, és emlékszem az utolsó nyárra, hogy majdnem végigdolgoztam a nyarat a bicikli vásárlás miatt, és egyszerűen Isten ott már elkezdett kiszedni a bűnökből, mert egyszerűen fizikailag nem tudtam elmenni, azokra a helyekre, ahová előtte, és akkor úgy mondtam, Sopronba visszamentem, ott hallottam az evangéliumot erővel, hatalommal, és szinte olyan volt az életem, mert mindig az a kép van, mint amikor kiásnak egy növényt, és átültetnek, szóval ez kitépett az úr, gyökerestül kiszedett a világból.

[Kauzál Alexandra]
180 fokos forduló.

[Szabó Balázs]
És akár a szent lélekkel való találkozás, olyan erős volt minden, hogy én tényleg elhittem azt, hogy az apcsel folytatódik, úgyhogy én gyakorlatilag csapott papot szószerint otthagytam, és egy vágyam volt, hogy Isten, szolgálj meg aztán, hogy ez hogy van a gyűlökezőben, hogy preszbiter, vagy diakonus. De azt tudtam, hogy semmi más nem érdekelt, csak az úrnak a munkája, és tényleg otthagytunk mindent.

[Kauzál Alexandra]
Ez olyan csodálatos, hogy így tényleg az emberben még bűnös állapotban is megvan ez a vágyakozás, meg ez a keresés Isten felé.

[Szabó Balázs]
És visszafelé tud sokszor olvasni az ember az Isten dolgait, és láttam egy olyan minimum egy évet, egy olyan forgatókönyvszerű programot, amit szinte egy visszafelé nézve látom, hogy bepofozott az úr. Úgymond a abcsel szavajval élve a egyenes utcába bepofozott.

[Kauzál Alexandra]
De jó. Na, majd mindjárt folytatjuk a történetedet, de akkor átfordulok Csillához, és gyere közelebb behez a mikrofonhoz, kérlek, hogy akkor meséld el. Úgy tudom, hogy viszont te Soproni születésű vagy, ugye?

[Szabó Csilla]
Én Soproni születésű vagyok, és én azt sem mondhatom el, hogy ennyire jó családi háttérrel rendelkeztem volna, bár a szüleim nem váltak el, de veszekedésből állt az egész gyerekkorunk. Testvéreid akkor neked is? Egy nővérem van, igen.

Akkor fiú család, lányos család. Igen, és sajnos ott tínédzserkorban még mélyebbre sűjjett így ez az állapot otthon, tehát az alkohol miatt, mindkét szülő. Mind a kettő.

Igen, mert szerintem egyikük elviselje a másik hatához, ő is felkezdett tínni, de valahogy az úr meg mindig adott nekem kegyelmet, hogy én meg így azért tudtam kitűzni célokat az életembe. Milyen célokat? Hát akkor még csak az volt, hogy egyáltalán leérettségizzek, mert megmondom, ezzel a háttérrel azért az sem volt egyszerű.

Tehát engem a tanulásba senki nem ösztönzött.

[Kauzál Alexandra]
Nálad akkor nem voltak olyan elvárások, mint Balázsban?

[Szabó Csilla]
Elvárás egyáltalán nem. Nagyon széles utat taposodt előttem a nővérem, amin aztán én addig mehettem volna, ameddig akarok. Nem voltak korlátok.

Nem voltak. Az egyedüli korlát, ami volt, az a saját lelki ismeretem. És az működött valamennyire?

Az működött, mert gyerekkorunkban azért az egyik nagymamám, ő katolikus, elég erős katolikus, de szerintem istenfélő volt, mert megistélt mielőtt elköltözött. És hát ő próbált minket ebbe az irányba terelgetni, úgyhogy az első áldozás az még kötelező volt, de utána továbbra mindegyikünk szabadon járhatott templomba. És te jártál?

Én jártam egyedül a családba. Mi vonzott téged oda? Egyszerűen így az Istennek a személye, hogy biztos, hogy létezik.

Azt nem tudtam, hogy hogy lehetne őt szolgálni. Azt már úgy éreztem, hogy gyerekkorban is már elbuktam, hogy én olyan szent legyek. Tehát, ha tisztító tűz, akkor meg már mindegy.

És hát emiatt aztán nekem is tínédzserkorban azért elindult egy ilyen buli élet, a sport.

[Kauzál Alexandra]
Sportoltál?

[Szabó Csilla]
Hát jazzba lett annak idején, de az heti ötször jártunk egyzésre. Volt, hogy négy órát, tehát az éreztük keményen. Az legalább akkor valamennyire lefuglalt.

Igen, tehát szerintem a sport mindenképp jó az olyan gyerekeknek is, akik más célt nem találnak az életükbe egyelőre vagy átmenetileg.

[Kauzál Alexandra]
Hát igen, mert legalább valamennyire azért egy fegyelmezettebb életre mert kitartásra ösztönzi őket.

[Szabó Csilla]
És hát amikor közeledett az érettségi előtte osztálytársamtól hallottam már így Jézusról, és hogy lehet vele találkozni. És akkor leérettségiztem, és akkor nagyon jól működtek azok a könyvespultok még annó, a 90-es évek elején, amik voltak országszerte, ahol kereszténykönyveket lehetett kapni, talán Egri Attiláig csinálták. És ott láttam a könyveket, olvasgattam a címüket.

Ezek ilyen mobilpontok voltak, vagy fixpontok?

[Szignál]
Gurulós.

[Szabó Csilla]
És ott pont szembe dolgoztam egy ilyen fotolaborban, és figyelgettem, hogy kik járnak oda, beszélgetnek, és egyre jobban szimpatikus volt az egész csapat, és akkor átmentem beszélgetni, és bizonyságot tettek, úgyhogy ott már én előttem nem volt megálló, hogy nekem szükségem van az úr, a megtértésre. És nálad is ilyen radikális fordulat volt, hogy megtértél? Hát én is lezártam mindent, el is költöztem otthonról, összeköltöztünk keresztényekkel, imaalkalom, evangelizáció.

A család mit szólt hozzá? Hát, mint ahogy ők hagytak mindenbe szabadon, ebben is szabadon hagytak engem. Kicsit talán izgultak, hogy hova keveredtem, de semmi, semmi korlát nem volt, mondom.

Nem akadtak ki akkor. Hát aztán szépen azért hosszú idő után ők is rájöttek, hogy én vagyok a legjobb helyen.

[Kauzál Alexandra]
A gyümölcsök akkor így látták a gyümölcsöket. Tényleg nálad nem is kérdeztem meg, hogy így a család mit szólt, vagy ő kitért meg először a családból, te?

[Szabó Balázs]
Hát az öt fős családból, mert aztán majd kicsit beszélnék a tágabb rokonságról, ott én. De először az egyetemen az unoka bátyám, unotestvérem, ő egy héttel előttem.

[Kauzál Alexandra]
Tényleg? Hú, micsoda időszak.

[Szabó Balázs]
És nagyon izgalmas időszak jött, mert bár én úgymond elszakadtam a családi dolgoktól, de nem úgy, hogy fizikailag nem találkoztunk, hanem azért néhány hetente különösen megtértem, után én mentem haza, és hát nyomtam az evangéliumot, és hát azért feszült éjszakában nyúló beszélgetések voltak. Nagyon érdekes volt, hogy nyitottak voltak különben ők. Először azt mondták, hogy rossz plébánushoz jártam, az volt a probléma, és próbáltak engem ilyen farmákatyás, meg ilyen fiatalos, meg mindenféle papokhoz vinni, de hát nyilván ez nem volt.

[Kauzál Alexandra]
Ilyen trendy papokhoz akkor?

[Szabó Balázs]
Igen, de szabadon hagytak, csak próbálkozások voltak, úgyhogy biztos ez volt a probléma. És tehát hazajártam, és mindig mondtam az evangéliumot, óriásiakat beszélgettünk, és azért feszült beszélgetések voltak, nem is akarok minden részletet elmondani, de akár kihabálásig fajult. És a lényeg az, hogy két év múlva Balatonon, Almádiban volt egy evangelizáció, Nagy Józsijék voltak a strand előtt, és akkor levittük szüleimet, hogy gyertek akkor.

És ott édesanyám előre ment.

[Kauzál Alexandra]
De jó!

[Szabó Balázs]
Teljes szívéből megtért, de őszintén. És utána érdekes, hogy jött egy olyan egy év, hogy apám még nem, édesanyám már nem járt templomba, és egy olyan nagyon furcsa helyzet volt, apám vette egy bibliát azzal a célral, hogy amikor jövök, majd tudjon vitatkozni velem. Pedig ő is azért egy nagyon intelligenc ember, tehát azért szentírás alapjait ismerte, meg nagyon nagy könyvtára van otthon mindenféle könyvekből.

De a lényeg az, hogy elkezdte olvasni, és rájött, hogy igazából nem is velünk vitatkozik, hanem a bibliával. Úgyhogy egyre jobbak lettek a beszélgetések, de közben nekem a bátyá még, tehát én 90. november 8-án tértem meg, és azonnal én a bátyáimnak vittem az evangéliumot.

Ők Pécsen jártak az orvosi életemre.

[Kauzál Alexandra]
Mind a kettő.

[Szabó Balázs]
Ott laktak a kollégiumba Pécsen, és az egy érdekes, ha megengeded, bátyám, a középső bátyám jött haza Lázasan, Pécsről Fehérvára, én meg Sopronból Fehérvára, és akkor beszéltem neki az úrról ősszel tél elején, és ki volt pattogozva a szája, meg nagyon magas Láza volt, és beszéltem Jézusra, és mondtam neki, hogy én imádkozni fogok most érte, mert teológiai tudásom nem volt még, és akkor Jézus nevűvé én imádkoztam, és az ő elmondása szerint azt érezte, hogy a feje búbiától kezdve egy ilyen szél végig megy rajta a talpáig, és teljesen kinyomta belőle a Lázat, meg a fájdalmat, teljesen meggyógyult. És ilyen vicces szitu, de ez így jellemző volt a családunkra, hogy mondta, ránézett az órájára, hú, azt mondja, még az ötös misét eléri.

És kérdezte, hogy elmenjen? Mondom, persze, mondom, menjél, ha akarsz, menjél el. És akkor elment, és mesélt, hogy annál élménye volt, hogy még így rajta volt a Szentlélek, tudod, ott megvan, hogy leülés, letérdelés, felállás, stb.

És hát a felállás pozícióban ő bemaradt, beragadt, becsukott szemmel állt, mindenki ült körülötte, mert közben leült az eklézsia, és azt vette észre, mikor kinyitott a szemét, hogy mindenek szemei. Ők nézik, hogy mi van. És akkor eljött haza, és itt elmesélte a történetet, hogy milyen érdekes helyzetbe került.

És a másik bátyám meg Pécsen várta őt. Azok reggelig beszélgettek, mikor visszament a bátyám, és mind a ketten befogadták az urat a szívükbe. Föl, hát nem én hoztam föl, de megbeszéltük, hogy följönnek Budapestre, úgyhogy decemberben, amíg a folyandárban voltak az összeivetelek, előre mentek.

[Kauzál Alexandra]
Ez is 90-ben történt?

[Szabó Balázs]
90 év végén, igen.

[Kauzál Alexandra]
Azt a mindenit.

[Szabó Balázs]
És akkor ők a kollégiumban, ők is ilyen tüzes figurák voltak, rengeteg orvos tanulgató megtért teljes szívéből. Az a buli csapat, ami nekik volt ott a kollégiumban, azok betöltekeztek szent lélekkel, démonokat üsztek a kollégiumban, nyelveken szóltak, ima alkalmakat tartottak. Egy nagyon nagy változás söpört végig a családban, és több unokatestvérem, talán tizenvalahány unokatestvérem egy éven belül befogadta az urat a szívékbe.

Volt egy beteg epilepsziás unokahugom. Ő olyan szinten, többféle epilepszia van, abból több fajta volt nála, ki kellett venni az iskolából, benfeküdt a kórházba, nem az apám osztályán, de ott is nagyon kilátástalan volt, nem tudom, iskolába járni, tehát egy hihetetlen állapotban volt, és több görcse volt egy nap, és csak hogy értsék a hallgatók is, hogy egy epilepsziagörcs, ez egy komoly részegségnek felelmet, tehát annyi adsejtet pusztít, neki több volt naponta, és akkor ott értem én meg, és akkor begyalogoltam a kórházba, kértem, hogy hadd menjek be hozzá, megfogtam a kezét, Jézus befogadta, ez a fiatal teenager unokahugom, és akkor elkezdtünk bőtölni, és egy nagyon nagy változás jött, érdekes volt, hogy elkezdett hányni az egész család, de nem valami vírusfertőzés miatt, és egy olyan drasztikus változás jött az állapotában, hogy gyakorlatilag visszakerült az iskolában, azóta kiváló építészmérnökként két-három gyerekes családot, három gyerekes család nekünk, és így indult nekünk az egész.

[Kauzál Alexandra]
Hát tényleg döbbenetes, olyan jó hallgatni ezeket a bizonyságokat, meg nyilván ez a 90-es évek, ez tényleg egy ilyen brutál ébredéses időszak volt, nem? Nyilván ezen szoktam gondolkozni, hogy az ember nem nosztalgia miatt beszél erről, meg emlékszik vissza, de hát tényleg ilyen korszakok vannak. Az tény, hogy most más időket élünk, de talán te ezt jobban megtudod fogalmazni, Balázs, hogy ettől még úgy nem kell elcsüggedni, nem?

Hogy most azért más időben élünk.

[Szabó Balázs]
Más kihívások vannak, amit még csak hozzátennék, hogy aztán rá, édesanyám megtért és én rá egy évre, édesapám is megtért, fölmentek a folyondárba, 93-ban talán, és kaptam egy VHS kazettát, tudtam, hogy megtért, hallottam, beraktam, és láttam, hogy apám, tehát, hogy fölvették az egész összeivetelt, és olyan abba az időben Sándor sokszor imádkozott az új megtérő kirkézrátételre. És láttam, hogy édesapám, a főorvosúr megy előre, Sándor rátesszé a kezét, és a budlibicska szentlélek ereje alatt összerogyott szinte.

[Speaker 8]
Padlót fogott.

[Szabó Balázs]
És hát azért fantasztikus a szentlélek, mert nem kell utána már sok mindent magyarázni, hogy most szentlélek van, nincs, milyen betöltek.

[Kauzál Alexandra]
Szerintem átéli az ember.

[Szabó Balázs]
És ő is aztán ezután, hogy így megtért, megírni tette a szentlélek, gyakorlatilag teljes erővel, amellett, hogy nyilván főorvosként dolgozott akkor már a megyei kórházba, de rengeteg energiát fektetett a bizonyságtételben, a helyi gyülekezetnek az építésében. Nagyon sokat följárt Budapestre abban az időben. Úgyhogy az egész családot megrázta, sőt, az a tömb, amiben laktak egy háromszintes ház, olyan erős volt a szentlélek sokszor, hogy alulról, nem tudta az alsó szomszéd, hogy mi zajlik, de egy körülbelül húsz éves lány becsöngetett alulról, hogy neki van a kérdéseim meg problémái.

Tehát ez volt egy nagyon erővel, hogy nem is tudta, hogy mi csinált, tehát ez egy normális leányzó volt, ezt szerintem magnes, de ez valóság volt, és akkor bizonyságot tettünk neki, ő is eljött aztán folyondárba egy isten tiszteletre. Tehát én azért vagyok hálás az Istenek, mert majdnem azt mondom, nem akarok túlozni, de hogy ilyen bibliai szintű csodák történtek. Tehát rengeteg mentünk az utcán az egyik barátom, akivel megtértem, és tényleg volt olyan, hogy Szentilek megmondta, hogy kivel fogunk találkozni, név szerint.

De komolyan. És az a jó, hogy én mondtam neki, most nem akarom a nevét mondani, hogy XY-nal Szentilek most mondta, hogy fogunk találkozni, és soprán egy ilyen sikátorokból álló utcákkal teli kisváros, és ezt elmondtam, és egy félperc szempelül egy ilyen sikátorokba fordult az az ember, akit a Szentilek előtte név szerint megmondott. Csak olyan nevető, meg síró hullámok jöttek ránk, hogy egy nagyon sikeres bizonságtétel az nem volt, de inkább aztán őrvendeztünk, hogy akkor még a 20.

századnak a vége volt, hogy a Szentilek ugyanúgy működik. Rengeteg gyógyulást láttunk, valódiakat, Szentilek ajándékait láttuk, nem csak magunk életében, vagy tehát olyan szinten működt, és most is különben sokszor megtapasztaljuk. Más formákban, de van hasonló módon is, hogy kijelent Szentilek dolgokat, és az biztos, hogy én egy más felekezetben nem mentem volna el egy új felekezethez tartozzak, de az, hogy a Biblia ennyire valóságos lett számunkra, és hogy az új ilyen közel van.

[Kauzál Alexandra]
Ugye a szent szellem ereje, ugye, hogy ezt így megtapasztaltad?

[Szabó Balázs]
Igen, egyszerűen az embert a mai napig különben nem is engedi el az úr. Tehát nem is tudom megképzelni, hogy az úrat ne szolgáljuk, mert érezzük a jelenlétét mindig vízbe a munkába.

[Kauzál Alexandra]
Na mindjárt folytatjuk azzal, hogy így, hogy kerültetek bele akkor a szolgálatba, de hadd buzdítsalak azzal benneteket, hogy érkeznek kommentek a Facebookon keresztül, hiszen sokan nézik az adást. Rácz Ödön írja például, hogy nagyon hálásak vagyunk Balázs Szabó és Csilla szolgálatáit. Lassan az elmúlt három éven az úrral való kapcsolatunk az ő szolgálatuknak köszönhetően sokkal mélyebb és magasabb szintre jutott.

Most itt is csak köszönöm, hogy a Soproni gyülekezet tagjai lehetünk. Vagy Natasa Béla írja, dicsőség Istennek Balázsért, nagyon élő a bizonsága, Isten gazdag áldását kívánom az életére és a kedves felesége életére. Nagy áldást akartam erősíteni.

[Szabó Balázs]
Kedveznünk ödön.

[Speaker 8]
Nagy áldás a bizonságotok, de akkor Csilla folytasd. Te mikor is tértél meg pontosan? Én 91-ben.

[Szabó Csilla]
91, akkor egy évvel később Balázs. Június, pont a szérettségi után. Mert úgy vártam, hogy na akkor most vár rám a nagybetűs élet.

Ugye leérettség, leérettség hiszem is. És akkor nézünk utána, hogy akkor most mihez kezdünk le. Hova tovább, igen.

És hát lett volna sok lehetőségem. Ausztriába vártak szállodába dolgozni. Akkor mehettem volna Angliába.

[Kauzál Alexandra]
Benned is volt egy ilyen elvágyódás?

[Szabó Csilla]
De volt nagyon. Mi ott nagyon közelről láttuk Ausztria és Magyarország közti különbséget gyerekkor utó kezdve. És ugye megnyílt a határ, de én dolgoztam is kin, ilyen nyári gyakorlaton, vendéglátás szállodaiiparban három hónapot.

Az jó volt ahhoz, hogy ott azért felnőtté váltam. Elszakadva az otthontól, teljesen magamra, munkával. Nagyon sokat dolgoztunk.

És amikor leérettségítettem, akkor ott álltam, hogy most merre tovább. És ugye előtte hallottam az evangéliumot, akkor találkoztam a könyvespultnál keresztényekkel, és akkor nekem egyértelművált, hogy a nagybetűs élet az csak egy valaki lehet Jézus Krisztus. És akkor megtértem ott, ott engem már visszatartani se nagyon tudtak, mert egy ima alkalomra mentem el, és mondták, hogy majd, ez keddi napom volt, hogy majd csütörtökön lesz Isten tisztelet, és én majd oda menjek el, és ott térjek meg.

És mondtam, hogy két nap alatt bármi történhet.

[Speaker 8]
Te most itt azonnal igaz, meg akarsz térni.

[Szabó Csilla]
Ha be lehet fogadni Jézust a szívembe, akkor azt most szeretném. És akkor onnantól nekem nem volt kérdés, hogy így az Urat követni, az Urat szolgálni. Én se jártam onnantól bulikba.

Aki a barátaim közül akart, az meghallgatott, meg is tértek többen. Nekem is voltak ilyen jó bizonyságaim, hogy imádkoztam munkából hazafelé, hogy valaki olyat adjon az úr, aki jön velem szembe a gyülekezetből, aki úgy többet tud már az igéről, ez pár hetes keresztény voltam, és meg tudja győzni a barátnőmet és a barátját, hogy miért fontos a megtérés, és hogy él az úr. És akkor mondjuk én pont Balázs unokatestvérével futottam össze így az utcán, és megkérdeztem, hogy eljönne bizonyságot tenni nekik.

Mondta, hogy igen, eljönne, és emlékszem, mozgi után beültünk valahova négyen, és az ismerő, vagy hát az ismerősöm, hát ilyen bőbeszédű, és nem nagyon szokott más szóhoz jutni mellette. Aha, van ilyen embertípus, igen. Én kémán hallgattam Balázs unokatestvérének a bizonyságát, és utána eljöttek, megtértek a gyülekezetbe.

Tehát az úr így vezetett minket. És tényleg úgy érezhettük magunkat, akkor volt a gyülekezet körülbelül 30-50 fő sopromban, és élveztük, hogy bizonyságot teltünk mindenkinek.

[Kauzál Alexandra]
De jó, és akkor ti gyakorlatilag a soproni gyülekezetben találkoztatok egymással először?

[Szabó Csilla]
Igen.

[Speaker 8]
Néztek egymásra? Akkor először halljuk a csilla oldalát. Mikor még ő is bulis életet élt, és én is.

Ja már ekkor is.

[Szabó Csilla]
Egyszer láttam. Komolyan?

[Speaker 8]
Hol?

[Szabó Csilla]
De csak láttam, és nem tudtam ki ő. Az egyik. És utána később a gyülekezetbe találkoztunk.

De már úgy láttad, milyen szimpatikus. Hogy ott nagyon sok egyetemista volt a soproni gyülekezetben, tehát az a fiatal korosztály, hogy másképp akarjuk élni az életünket, mint amit addig ismertem. Hogy lehet úgy, hogy az Úrral együtt, hogy az Úrra rábízni a sorsunkat, hogy az ő vezetésére, hogy neki van egy tökéletes terve számunkra, és hogy az számunkra tényleg a legjobb.

És ez továbbra is kísér minket. Minden, tehát az életünk további részében is, hogyha döntéseket hoztunk, hogy mi az Istennek a tökéletes akarata. Igen, azt keresítek.

[Kauzál Alexandra]
És akkor Balázs, neked hogy tűnt fel Csilla? Vagy hogy gondolkoztál a házasodásról? Vagy cölibátusban?

[Szabó Balázs]
Cölibátus nem, viszont az tény, hogy szinte minden az Úrról szólt, meg a csoportról, akkor kisebb közösség volt. Úgy nem akartam kapkodni ezzel a dologgal, és hát mivel egy kis gyűlökezet volt, és egy szép fiatal hölgy megtér, azért ezt észreveszi az ember. És akkor láttam, hogy többen azért próbálkoztak nála.

[Kauzál Alexandra]
Igen?

[Szabó Balázs]
Persze udvariassal.

[Kauzál Alexandra]
Nyugodtan vitatkozhatsz vele. Mert én nem vettem észre. Te láttad, hogy legyeskednek.

[Szabó Balázs]
Igen, régi kifejezésével legyeskednek.

[Kauzál Alexandra]
Kifejezés, ez.

[Szabó Balázs]
És aztán úgy voltam vele, ha sikeresek, akkor hadd vigyék. Hadd vigyék. Viccelek csak, de úgy voltam vele, hogy láttam, hogy...

Rájuk se néz. Nem, hanem tényleg nem akartam innen versenyezni. Nagyon vicces lett volna, hogy van egy kis csoport, és akkor egy szép lány megjelenik, és akkor minden fiú elveszíti a kenetet, mert megbudjan, és jólyóznak a szemei, és ez nagyon alantas dolog lett volna, annak éreztem.

És ezért én úgy vártam, és láttam, hogy szép, istenfélő, szimpatikus, intelligens, és aztán egy barátunkon keresztül indult az, hogy megkérdezte, hogy én mit gondolnék, meg ő mit gondolna.

[Kauzál Alexandra]
Akkor volt egy közvetítő.

[Szabó Balázs]
Igen, de sok idő nem telt különben el, mert ahogy mondom, nem vártam, de azért 90 betértem meg ősszel, 92 augusztusában mi összeházasodtunk.

[Kauzál Alexandra]
Akkor tényleg felgyorsultak az események. És akkor neked egyértelmű volt, hogy csilla az igazi? Vagy nem is nagyon voltak ilyen elvárások benned, hogy ami alapján kerestél társat magadnak?

[Szabó Balázs]
Én ami bizonyság volt bennem, hogy ez a nő azt tudja, hogy olyan, akivel lehet élni az életemet, hogy nem tudom, hogy félreértsék a hallgatók, de én is árultam könyvet az időszakban, és akkor sokat olvastuk az Izsák Rebeka találkozót meg előtte, vagy a szolga, és akkor úgy nevetve mondtam magamban, vagy az úrnak, hogy na, mert szemben volt, ahol ő dolgozott. És akkor mondom, ha megint adja a tevéimet, akkor Sereg kijött és kérdezte, hogy nem kérek-e vizet. Ez egy ilyen jellegű, csak most azt mondom, hogy nem kell mindenkinek ezt várnia.

[Kauzál Alexandra]
Persze, de van, hogy bejön.

[Szabó Balázs]
De abban az időben ezek a csodák, ezek működtek.