Happy Day - 2025. 02. 07.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a test nem használ semmit. De a szellem az, amely eleven itt. És én veszek mai napon is erőt, mert eljött rájám a Szent Szellem.

Azért, hogy egész életemben a názáti Jézus Krisztus mellett tanúskodjak, hogy ő halad volt, de föltámadott a harmadik napon. És felült az atyának a jobbjára. És hiszem, hogy ő a főpapom, ő a megváltom, ő a szabadítom, ő a királyom, ő a gyógyítom.

Hiszem, hogy a názáti Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És hiszem, hogy a keze az én életemben van. És nem azért, hogy megátkozzon, hanem azért, hogy levegyen róla minden átkot, minden terhet.

És Ábrahámnak az áldását helyezze az életemre. Mert meg van írva, hogy átokká lett én életem, hogy Ábrahám áldása legyen én rajtam, és elnyerjem a Szent Szellemben való alelmerítkezést. Hiszem, hogy a mai napon is.

Szent Szellemben, tűzben merít a Lázúr. És erre kinyitom a szívemet, lelkemet, és a bennem lévő kegyelmi ajándékot fölgerjesztem. És dicsérem, magasztalom, áldom az én megváltómat, uramat, aki úgy szeretett engemet, hogy az életét adta én életem, hogy ne kárhozzak el, hanem örök életet nyerjek, és itt a földi életbe is beteljesedjek Isten szellemének az erejével, amen.

Alleluja!

[Mézes András]
Én nekem is, ki jeleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó teófilusz, hogy megtudhassd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttatál. Herodesnek a judakirályának idejében volt egy zakariás nevű pap az abia rendjéből, az ő felesége pedig az Áron lányai közül való volt, annak neve Erzsébet, és mind a ketten igazak voltak az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben fethetetlenül jártak, és nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketteni már idős emberek voltak. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi tíz szokása szerint rájutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába jó illatot gerjessen, és a népnek egész sokassága imádkozott kívül a jó illatozás idején.

Neki pedig megjelent az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől, és láttára megrettent zakariás, és félelem szálta meg őt. És monda pedig az angyal neki, ne félj, zakariás, mert meghallgattad ott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül neked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészent tennéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén.

Mert nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és betelik szent szellemmel, még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő istenükhöz. És ez ő előtte fog járni az illés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

És mond az akariás az angyalnak, miről tudhatom én ezt meg, mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. És felelvén az angyal monda neki, én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok, és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem neked. És íme megnémulsz, és nem szólhatsz mind a ma napig, amelyen ezek meglesznek.

Mivelhogy nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek az ő idejükben. A nép pedig várt az akariást, és csodálkozott, hogy a templomban késik, és kijövén nem szólhata nekik. Eszükbe vették azért, hogy látást látott a templomban, mert ő csak integetett nekik, és néma maradt.

És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elment haza. E napok után pedig fogadott méhében erzsébet az ő felesége, és elrejtőzött öt hónapig, mondván. Így cselekedett velem az úr a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

A hatodik hónapban pedig elküldették Gábriel angyal Istentől Galiléának városába, amelynek neve Názaret. Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.

És bemenvén az angyal ő hozzámonda neki. Örülj, kegyelen befogadott. Az úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

Az pedig látván megdöbbent az ő beszédén, és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez. És monda neki az angyal, ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És íme fogansz a te méhetben, és szülsz fiat.

És nevezed az ő nevét Jézusnak. Ez nagylészen és a magasságos fiának hivattatik. És neki adja az úristen, a Dávidnak, az ő atyának királyi székét.

És uralkodik a Jákob házán mindörökké. És az ő királyságának vége nem lesz. Monda pedig Mária az angyalnak, mi módon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek.

És felelvén az angyal monda neki, a szent szellem száll te rád, és a magasságosnak ereje árnyékoz meg téged. Azért, ami születik is, szentnek hivatik, Isten fiának. És íme Erzsébet a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében, és ez már a hatodik hónapja neki, akit meddőnek hívtak.

Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Monda pedig Mária, ím hol az úrnak szolgálója, legyen nekem a te beszéded szerint. És elment őtőle az angyal.

Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban nagy sietséggel ment a hegységben, Júdának városába. És bemenvén Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet. És lőn, mikor halott a Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett az ő méhében.

És betelék Erzsébet szent szellemmel. És fenszóval kiáltott mondván, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. És honnan van ez nékem, hogy az én uramnak anyja jön én hozzám?

Mert éme, Mihályt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezdett repesni az én méhemben. És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az úr neki mondott. Akkor mond a Mária, magasztalja az én lelkem az urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.

Mert rátekintett az ő szolgáló lányának alázatos állapotára, mert éme mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedett velem a hatalmas, és szent az ő neve. És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre van azokon, akik őt félik.

Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által. Elszélesztette az ő szívük gondolatában felfúvalkodottakat. Hatalmasakat dönt le trónjaikról, és alázatosokat magasztalt fel.

Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen. Felvette Izraelnek az ő szolgáljának ügyét, hogy megemlékezzen az ő irgalmasságáról. Amiképpen szólott a mi atyáinknak.

Ábrahám iránt, és az ő magva iránt mindörökké. Maradt pedig Mária Erzsébet-tel mintegy három hónapig. Azután hazatért.

Erzsébetnek pedig betelt az ő szülésének ideje, és szült fiat. És meghallották az ő szomszédai és rokonai, hogy az úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele. És együtt örültek vele.

És lőn nyolcad napon eljöttek, hogy körülmettéjék a gyermeket, és az ő atya nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni. És felevén az ő anyja mondta, nem, hanem Jánosnak neveztessék. És mondának neki, senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.

És intettek az ő atyának, hogy minek akarja neveztetni. Ő pedig táblát kérvén ezt írta, mondván, János a neve. És elcsodálkoztak mindnyájan.

És feloldodott az ő szája és nyelve azonnal, és szólt áldván az Isten. És félelem szállott minden ő szomszédaikra, és Judeának egész hegyes tartományában elhirdettettek minden dolgok. És szívükre vették mindennek, akik hallották, mondván, vajon mi lesz-e gyermekből?

És az Úrnak keze volt ő vele. És Zakariás, az ő atya, betei esedett szent szellemmel, és profétált, mondván. Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.

És felemelte az ő üdvözségének szarvát, nekünk az ő gyermekének Dávidnak házában. Amint szólott az ő szent profétáinak szája álta, kik elejétől fogva voltak. Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek.

Hogy irgalmasságot cselekedjen a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahamnak, a mi atyáknak, hogy ő megadja nekünk. Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki. Szentségben és igazságban ő előtte, a mi életünknek minden napjaiban.

Te pedig, kis gyermek, a magasságos Isten profétájának hivattatsz, mert az Úr előtt jársz, hogy az ő utait megkészítsed. És az üdvözség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból.

Hogy megjelenjen azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek. Hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára. A kis gyermek pedig növekedett és erősödött szellemben, és a puszában volt mind a ma napig, amelyen megmutatta magát az Izraelnek.

És lőn azokban a napokban Augustus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. Ez az összeirás először akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Mentek azért mindenek, hogy beirattassanak ki-ki a maga városába.

Felment pedig Józsefis Galileából, Názareth városából Judeába, a Dávid városába, amely Betlehemnek neveztetik, mivel hogy a Dávid házából és háznépek közül való volt. Hogy beirattassék Máriával, aki neki jegyeztetett feleségül és várandós volt. És lőn, hogy mikor ott voltak, beteltek az ő szülésének napjai.

És szülte az ő első szülött fiát, és bepojálta őt és helyeztette őt a jászolba, mivel hogy nem volt nekik helyük a vendégfogadóháznál. Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik kint a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett. És íme az urnak angyala hozzájuk jött, és az urnak dicsősége körülvette őket, és nagy félelemmel megfélemlének.

És monda az angyal nekik, ne féljetek, mert íme hirtetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz. Mert született nektek ma a megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában. Ez pedig nektek a jele.

Találtok egy kis gyermeket bepojálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Isten-t dicsérik, és ezt mondták. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a Földön békesség és az emberekhez jó akarat.

És lőni, hogy mikor elmentek az angyalok őtőlük a mennybe, mondtának a pásztoremberek egymásnak. Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nekünk. Elmentek azért sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, aki a jászolban feküdt.

És ezt látván elhirdeték, ami nékik a gyermek felől mondatott. És mindenek, akik hallották, elcsodálkozták azokon, amiket a pásztorok nekik mondtak. Mária pedig mindez igéket megtartotta, és szívében forgatta.

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítvén és dicsérvén az Istent, mindazok felől, amiket hallottak és láttak, amint nekik megmondatott. És mikor betölt a nyolc nap, hogy a kisgyermeket körülmetélyék, nevezték az ő nevét Jézusnak, amint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai, a mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint megiratott az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék, és hogy áldozatot adjanak, az szerint, amint megmondatott az Úr törvényében, egy pár gerlicét vagy két galambfiat.

És íme volt Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, aki várta az Izrael vigasztalását, és a szent szellem volt ő rajta. És kijelentetett neki a szent szellem álta, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. És ő a szellemindítottásából a templomban ment.

És mikor a gyermek Jézust bevitték szülői, hogy ő érete a törvény szokása szerint cselekedjenek, akkor ő karjaiba vette őt, és áldotta az Istent, és mondta. Mostan bocsájtod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára, világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek az Izraelnek dicsőségére. József pedig, és az ő anyja csodálkozott azokon, amiket őfelőle mondottak.

És megáldotta őket Simeon, és mondta Máriának az ő anyjának. Íme ez vettetett sokaknak elestére, és feltámadására az Izraelben. És jegyül, akinek sokan ellene mondanak.

Sőt, a te lelkedet is általhatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalóká legyenek. És volt egy proféta asszony Anna, a Fánu Elle anyja, az Áser nemzettségéből, ez sok időt élt, miután az ő szüzettségétől fogva, 7 esztendeig élt férjével, és ez mint egy 84 esztendős özvegy volt, aki nem távozott el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgált éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában, odaállván hálát adott az úrnak, és szólt ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták.

És mikor mindent elvégeztek az úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názeretbe. A kisgyermek pedig növekedett és erősödött szellemben, teljesedve bölcsességgel, és az Istennek kegyelme volt ő rajta. Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe, a Husvét ünnepére.

És mikor 12 esztendős lett, fölment Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint. És mikor elteltek a napok, mikor ők visszatértek, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre sem József, sem az ő anyja. Hanem azt gondolván, hogy az utitársaságban van, egy napi járóföldet mentek, és keresték őt a rokonok és az ismerősök között.

És mikor nem találták őt, visszamentek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, amit őket hallgatta és kérdezgette őket. És minnyájan, akik őt hallgatták, elálmélkodtak az ő értelmén és az ő feleletein.

És meglátván őt, elcsodálkoztak, és mondta neki az ő anyja. Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Én, mert atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

Ő pedig mondta nekik. Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nékem, azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én atyámnak dolgai.

De ők nem értették-e beszédet, amit ő nékik szólt. És aláment velük, és ment názáredbe, és engedelmes volt nekik. És az ő anyja szívében tartotta mind ezeket a dolgokat.

Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. Amen.

[Szignál]
Oh happy day Oh happy day Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Nézzük meg az áldásoknak a törvényét. Az áldások azok nem a semmitől származnak, hanem mindig az áldások a Földre, az Istenel való szövetségből érkeztek meg az emberiségre is a Földre. Újra elmondom, hogy az áldások mindig az Istenel való szövetségben érkeztek meg a Földre, és soha nem a szövetségen kívül.

Az áldások ugye vannak egyetemes áldások, ami mindenkire vonatkozik, vannak olyan áldások, amiért személyes, közösségi áldások, és vannak nemzeti áldások. Tehát vannak egyetemes áldások, vannak személyes, közösségi áldások, nemzeti áldások, és hát igazából a nemzeti Jézus Kisztussal való közösségben is személyes, közösségi áldás az elsődleges, tehát újjárszületé is a feltétele, és ezeknek az embereknek az összességére, közösségére természetesen szintén az Isten áldás, bocsánat, tehát megvan a közösségi szinten az áldás, de különböző szövetségekben más jellegű áldások jól érkeztek meg a Földre. Tehát a teremtéskor Ádám, Évával vannak a valók. Igen, lehet-e szövetségről beszélni, vagy nem?

Én szerintem lehet, de természetesen ez egy olyan szövetség volt, amely egyetemes, tehát elindította az emberiségnek a pályáját a Földön, amelybe még most is beletartozunk. Tehát az első, legfontosabb, gyorsan felsorolom, milyen áldás jött Ádám és Éván keresztül. Először is a Földnek a gondviselése és a Föld, vagyis természetes rendnek az őrzése.

Ez azért azért jedzem meg, hogy azért nagyon fontos áldás, hogy a természetrendjének az őrzése, gondozása, ez egy nagy áldás az emberiség számára, majd később erre utalok is a Noéval való kötött szövetségnek, hogy milyen csodálatos eredménye lett, miután a folytonosságát is garantálta Isten. De Ádám és Évával kezdődött el a természetes rendnek a meghatározása, illvezőrzése. Azért beszélek erről, mert aktuális, mert most jelen pillanatban ennek a feszegetése, fölbontása zajlik, a lázadás, amit látunk a nyugati kultúrában, a természetes életrend ellen irányul.

A természetes életrend óriási nagy kegyelen, el se lehetne képzelni semmi értéket az emberiség életében, se kulturális, se szelemi értéket, se anyagi értéket, hogyha nem természetes rendel alapozta volna az embereknek a tevékenységét Isten a Földön.

[Szignál]
Hangos könyv. Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából. Hangos könyv.

[Hangoskönyv]
Hangos könyv szakaszunkban ma tovább folytatom Joel Osteen Képes vagy Rád című könyvét. Ma a hettedik fejezet következik, szolgálni másokat. Aki nagy akar lenni az Isten országában, áldott életre vágyik, a megoldás egyszerű, másokat kell szolgálnia.

Tanította Jézus az őt hallgatókat. Másokat szolgáló életvitát folytatni annyit tesz, hogy segítjük barátainkat, önkéntes feladatokat vállalunk a lakókörnyezetünkbe, és gondjukat viseljük szeretteinknek. Ez nem valami olyan, amire rá kell kényszeríteni magunkat, hanem egy idő után a személyiségünk részévé válik.

Szokásunkkát tesszük, hogy segítőkészek leszünk mindenki felé, akivel csak találkozunk. Így találjuk meg az igazi boldogságot, a valódi beteljesülést. Nem azért élünk, hogy kapjunk, hanem azért, hogy adjunk.

Sokan azért boldogtalanok, mert kizárólag önmagukra összpontosítanak. Minden csak az én álmomról, az én céljaimról és az én gondjaimról szól. Az önközpontúság azonban korlátoz.

Le kell venni a figyelmünket magunkról. Isten azért teremtett meg bennünket, hogy adjunk. Azért helyezett embereket az életünkbe, hogy áldás lehessünk számukra.

Reggelenként fel kell tennünk magunkban a kérdést. Istenem, milyen feladatot szánsz ma nekem? Segíts, hogy meglássam azokat, akikkel jót kell tennem a mai napon is.

Jonai barátomat gyermekkorom óta ismerem. Több mint 40 éve, és amikor csak teheti, másokat szolgál. Vagy a repülőtére visz éppen valakit, vagy vacsorázni, vagy egy pásztort bátorít, vagy egy munkában segít.

Amikor apám dialízisra járt, mindig Jonit kértük meg, hogy segítsen, ha egyetlen családtag sem ért rá, hogy elvigye őt a klinikára. Joni pedig boldogan megtette. Egyszer egy meleg szombat délután hívtam Jonit.

Amikor felvette a telefont, nagy zajt hallottam a háttérben. Rögtön tudtam, hogy valami felfordulás kelles közepében van, ezért meg is kérdeztem tőle, mi zajlik. Éppen egy háztetején állok.

A barátomnak egy idős hölgy a szomszédja, és megígértük neki, hogy a hétvégén felújítsuk a házt, tetű szerkezetét válaszolta. Még csak nem is ismerte a hölgyet, az egyik barátja szomszédja volt. De Joniban nagy készség mutatkozik a mások felé való szolgálatra.

Amikor másokat szolgálunk, tulajdonképpen Isten szolgáljuk. Amikor másokért tesszünk valamit, az úrért tesszük igazából. Aki így néled egy szükségben lévőnek, az nem veszíti el a jutalmát, mondja Jézus.

Isten látja, amikor szolgálunk, látja, amikor segítünk valakin, amikor áldozatot hozunk valakiért. Látja, amikor elviszük barátunkat valahova, amikor korán felkelünk a korus próba kedvéért, vagy későikben maradunk a munkahelyükön, hogy segítsünk egy kollégának. Isten mindezt feljegyzi.

Nem az kell keresni, hogyan fizetik vissza az emberek a segítséget. Lehet, hogy köszönetet sem mondanak érte, és el sem ismerik az érdemeinket. Megtapsolni sem fognak, de azt biztosra tudom, hogy aki másokat szolgál, az amennyben megkapja a jutalmát.

Isten látja az áldozathozatalt. Nincs szükségünk az emberek dicséretére, éljenzésére. Nem állhitozunk a hónap alkalmazottja kitüntetésre sem, hiszen nem az emberek miatt tesszük, amit teszünk, hanem Isten miatt.

Ő az egyetlen, aki számít. Ő látja, amikor kedvesek vagyunk másokhoz, amikor önköntes munkát vállalunk egy kórházban, amikor minden héten a gyülekezett gyermek vigyázójában szolgálunk, amikor a szabad napunkon orvoshoz visszük a szomszédot, amikor másokat szolgálunk, amennyben nagyok leszünk, ígéri Isten. Ismerek egy remek embert, akinek a vagyonát több mint 9 milliárd dollárra becsülték.

Mára mennyben van, de annak idején semmiből épített fel magának egy hatalmas olajvállalkozást. Szerette az urat és mindig segített másoknak. Többek között egy nagy üdülőközpontnak is a tulajdonosa volt, ahova hétvégenként felfrissülni jártak az emberek.

Egyszer egy házas pár lépett oda a recepciós pulthoz, ám a pultnál éppen nem tartózkodott senki a személyzetből. A multimilliárdos barátom éppen ott állt. Idős ember volt már, nagyon barátságos és alázatos.

Felvette a házas pár adatait, átadta a szobakulcsot, majd megfogta a csomagjaikat és felvitte a szobába. Segítette elfoglalni a szállásukat, sőt még jeget is vitte a szobába. Épp indulni akart, amikor a völgy kivette egy 5 dollárost a tárcájából, hogy bóravalót adjon neki.

Azt hitte ugyanis, hogy az öreg ura hordár. Ő ekkor elmusolyodott és így szólt, Köszönöm Istenem, most már 9 milliárd és 5 dollára vagyonom. Nagyon tetszik, hogy nem tartotta túl fontosnak magát ahhoz, hogy szolgáljon.

Nem mondta, hogy elnézést, de nincs szükségem a bóravalóra. Én vagyok itt a tulajdonos. Tudják ki vagyok én?

Csak nagy emberek tudnak kis dolgokat is megtenni. Alázatra van szükség, hogy azt mondjuk, ezt nem kell megtennem, senki sem várja el tőlem, valaki más is megtehetné helyettem. Senki nem hibáztatna, ha nem tenném meg, de tudom, hogy Istent a mások felé való szolgálaton keresztül szolgálhatom.

A ragyogó életet nem csupán a siker, a még nagyobb ház is az eredmények halmozása jelenti. Persze ezek mind nagyszerű dolgok, hiszen Isten akarata, hogy áldottak legyünk. Ám az igazi megelégedettség abból fakad, ha szokásunkká tesszük a mások felé való szolgálatot.

Isten arra teremtett minket, hogy adjunk, hogy mások életét jobbá tegyük. Valakinek biztosan szüksége van a szeretetünkre, a mosolyunkra, bátorításunkra és az ajándékainkra. Másokat szolgálni olyan megelégedettséggel tölti el az embert, amit a pénz nem tud megadni.

Ilyen békességet, örömöt, erőt és megelégedettséget csak is Isten képes adni.

[Szignál]
A BEST OF HIT RADIO BEST OF HIT RADIO Válagatás spirituális műsorainkból. BEST OF HIT RADIO

[Mihály József]
És ugye a hitnek a cselekedetei pedig azok, ugye, Istennek a valóságát teszik láthatóvá, csodákat tudnak igazából felszínre hozni, meg tudják mutatni a szelemi világnak a felsőbbrendűségét, elsőbbrendűségét, a hatalmát, a hitnek a cselekedettei bizonyítani, és bemutatni tudják a Krisztusnak a főségét, a hatalmát, az erejét az ilyen időszakokban, és ezért annyira fontos a hitnek a valósága a szívünkben, mert hogyha hit szerint kezdünk el élni és cselekedni, akkor a Krisztusnak az uralma nyilvánvalóvá válik a mi életünkben. És ugye a kérdésed úgy indult el, hogy a válságot mi tovább tudjuk fokozni akkor, hogyha a félelemmel reagálnunk rá. Ugye a félelem az azért fokozza ez, mert az egy negatív hit.

Ez a negatív hit, az meg viszont rontja az amúgy is rossz körülményeket, tehát tovább rontja. Na most ezért van az, hogy a szentírás először a félelemmel szemben indít hadat, tehát a félelmet kellegyőzni, a félelem ki van az ember szívéből szorítva, akkor ugye meg tud telni a szív újból hittel, bátor hittel. A hit pedig elfogadja a bibliai tényeket, elfogadja a bibliai ígéreteket, elfogadja a bibliai reménységet, elfogadja a bibliai igazságokat, tehát nem üres dolgokra támaszkodik a hit, hanem pontosan, hogy a hitnek az alapja maga, az Isten kijelöntett beszéde, tehát egy nagyon szilárd, nagyon biztos alapokra tud helyezkedni a hit.

Ugyan nem látható, de mégis ez a hit hozza majd be a láthatóba a láthatatlanokat. Ugye a hit teszi a nem látható dolgokat láthatóvá, mert a hitünkön keresztül jön be a láthatatlan ígéret a láthatóba, amelyet mi most éppen megélünk. És így válik a hívő a válságban egy hősé, tehát így mutatkozik meg a hívőkben lévő hitnek a nagyszerűsége, hogy a válság nem teríti le őket, a válság nem okoz akkora traumát, hogy ne tudnának továbblépni.

Egyébként is a jobb könyvében azt olvasuk, hogy 6 bajból megszabadít téged az úr, és a hetedikben sem illett téged a veszedelem. Tehát, hogy mindegy, hogy hány baj, hány válság jön, ugye most összetudunk számolni legalább hármat, de mi van, akkor jön a nejedik, jön az ötödik, jön a hatodik, majd jön a hetedik, és mi van a hetedik után is jön a jócodik, a tízedik, és így tovább, és akkor mi van? És egy nagyon jó kérdés, hogy a hívők akkor ebben az időszakban hogyan is viselkedjenek.

Na most ugye egy nagyon érdekes kérdéskörhöz jutunk így, hogy milyen az embernek a válságálló képessége, tehát a válságra való ruggalmassága, a változó kihívásokra adott ellenálló képesség. Mert ugye az egy dolog, hogy az ember tételezük fel azt, hogy egy válságban helyt áll. Mert helyesen is jól áll ellen, viszont a belsejében nincsen olyan tartalék, hogy a következő válságnál is jól álljon helyt.

És mondjuk a következő válságnál már viszont beborul. És mi van akkor, hogy azt a beborulás, ami van, egy újabb válság követi. Most erre ezért mondtam azt, hogy ugye a jobb könyvében névő kijelentésre azt mondja, had bajból megszabadít téged az orr.

Hetedikben sem, illett téged a veszedelem. Ez miről szól? Arról szól, hogy mindegy, hány baj ér bennünket, de nekünk egy olyan típusú rezisztencia, ellenálló képességnek kell kialakulnia, hogy teljesen a válságokra mi nem térdepelünk le.

Nem fogunk a válság előtt kapitulálni. Tehát, hogy a bensőnk az a válság ellenálló lesz, és azért, mert tudomásul vesszük egyrészt azt, hogy Isten igéje igaz. És Isten igéje, mint igaz kijelentés, azt mondja, hogy az utolsó időkben egymást érő válságok lesznek.

Tehát tudomásul vesszük, hogy ha most már elindultak a válságok, akkor most válságkorszak következik, és a válságok azok nem egy ilyen átmeneti válságok, mint ahogy ezt szeretnék látni az emberek. Ugye mindenki átmenetének gondolta először a Covidot. Átmeneti, jó.

Kibírunk egy évet.

[Fekete Rita]
Három hetet az elején három hetet.

[Mihály József]
Jó, akkor három hetet, kibírunk három hetet. Aztán lett abból három hónap, aztán lett abból majdnem két év. És ugye addigra ezek két év végére már nagyon sok embert megviselt, és nagyon sok családot, nagyon sokakat.

És azért ez mutatja azt, hogy mennyire nem válságállóak az emberek, a kapcsolatok, a közösségek.

[Fekete Rita]
De itt hagyj kérdezni valamit itt a rugalmasságon és a válságállóságon arra is gondolunk, amikor van egy az embernek egy megszokott élete. Mondjuk itt talán a gazdasági válságnál ez jól szemben tűnik, hogy mondjuk tehát egy kicsit visszább kell akár venni a fogyasztásból. És hogy ezt hogy viselem én?

Tehát, hogy találkozok én is olyan emberekkel, akik ilyen világvégét vizionálnak, holott ha az ember visszagondol, akkor egy harminc évvel ezelőtt nem volt meg az a kényelem az akkori embereknek, vagy az én szüleimnek is akár, vagy annak a generációnak, ami most nekünk megadatott. Mekkora nagy csapás az, ha vissza kell lépni egy kicsit? Tehát a rugalmasság alatt ilyet is értünk, hogy az ember az elégedettségét nem abból méri le, hogy tudom, be tudom megkapcsolni a klímát adott esetbe, vagy nem, hanem ez belülről az úrral való kapcsolatból szerzi meg.

[Mihály József]
Igen, én erre gondoltam, de jó is a kérdésed, mert ugye azt, tehát az rugalmasság és ellenálló képességet, azt soha nem külső tényezőknek tudom be, hanem alapvetően mindig is az, ami belsőnkkel foglalkozik, tehát megint a gyökérrel, tehát ugye, hogy a belsőnk az mibtől lesz rugalmas, és mibtől lesz ellenálló. Tehát ugye az óemberünk se nem rugalmas, se nem ellenálló. Egyik sem.

Igazán volt a szelemi ember rugalmas, és a szelemi ember ellenálló. Tehát itt jön nagyon előtérbe az, hogy az embernek milyen tudata van, milyen intudattal bír. Spirituális intudattal, vagy csak lelki, vagy csak ilyen társadalmi intudattal bír, vagy milyen intudattal bír.

És ugye a gyülekezetben, az egyházban, Krisztus testében mindig is hangsúly volt, talán most még hangsúlyosabbá válik, a szelemi öntudat. Tehát, hogy szelemi tudattal bírjunk, hogy a valódi énünk nem a testünk, a valódi énünk nem a lelkünk, hanem a szellemünk. Ha szellemvezéreltek vagyunk, akkor a szellemben benne van az a rugalmasság és az az ellenálló képesség, amely minden körülmények fölé tud emelni, és így gyakorlatilag, hát akárhogy nézzük, igen, válságállóvá válunk, de nem úgy válunk válságállóvá, mint az emberek gondolnák, hogy minden fizikai körülményre fel vagyunk készülve.

Ha elveszik az áramat, nekünk marad áram. Ha elveszik a gáz, nekünk marad gáz. Ha elveszik tőlünk a vizet, nekünk lesz víz.

Tehát nem erre gondolok, mert ugye ez mindig természetes, földi megoldásokat jelent. És hogyha ezt nézzük, mivel természetes, földi dolgokról beszélünk, ezek az erőforrások korlátozottak, és adott esetben a hívőknél is elfogyhat. És mi van, ha elfogy?

Mi van, ha elfogy és nem lesz gáz? Mi van, ha elfogy és nem lesz villany? Mi van, ha valamilyen más erőforrás, amire létszükségletünk van, elfogy, akkor mi lesz?

Akkor mit fogunk tenni? Na, itt a testi ember feladja a szolgálatot, és azt mondja, hogy nem tudom. Szétárja a kezeit, és a vállait magasra húzza, és jelzi az egész egyéniség, hogy nem tudja, hogy miről van szó.

A szellemi ember viszont, ugye mivel az Istennel kommunikál, és Istennel van szoros kapcsolatban, nem tudom, hogy abban a helyzetben hogyan fog Isten vezetést adni, de tudjuk jól az, hogy Istennek elképesztő megoldásai vannak. A kivonuló Izrael a pusztában nem volt vize. És Isten azt mondta Mózesnek, hogy álljon a kősziklához, és parancsoljon, hogy adjon vizet.

És végül adott vizet a kőszikla.

[Fekete Rita]
Ez sem egy emberi megoldás. Nem.

[Mihály József]
Nem. Pedig ugye a legfontosabb erőforrásra, meg táplálékra volt szüksége az Izraelnek, és már ugye szomjuságnak a halálos, tehát ugye a hiánya, tehát a szomjuságtól való meghalásnak a veszélye fenyegette izraelfiait, és ugye a felbozdulás, vagyis a felhördülés, és a Mózes ellen való lázadozás azért valljuk meg, hogyha mi ott lettünk volna, valószínűleg a tömegben, mi sem nagyon válogattunk volna a válogatatlan kritikáinkban Mózessel szemben.

És ugye ez a lázadó emberi természet, amely mindig földi síkon akarja megoldani, és nem látja. A pusztában nincsen víz. Viszont elfelejtkeztek arról, hogy Isten közöttük volt.

Hál' Istennek, Isten embere nem felejtkezett el, és az úrtól megkapta a kielentést, hogy hogyan vizet Izrael fiainak. És a kőszikla akkor adott nekik vizet. Ugyanúgy a pusztában Izrael fiainak milyen esélyük volt, hogy eltartsák magukat 40 éven keresztül?

Hát gyakorlatilag a zéro, a nulla. De mégis Isten gondoskodott felőlük, adott nekik mannát, adott nekik fűrjet, ellátta őket 40 eszendőn keresztül. Hát azért ez az Isten ma is Isten.

Ez az Isten ma is ugyanarra képes, nem vesztett el a képességeit. Tehát ha akkor Izrael fiait a legképtelenebb élethelyzetben meg tudta tartani, és látjuk, hogy azóta is Isten azért a zsidóság történelmében, ha nem is ilyen eszközökkel, de más módokon mégis képes volt föntartani és megtartani most már lassan 4000 év óta őket. Minket pedig 2000 éve tart életben az egyházat.

Hogy ne tartana bennünket még végig életben? Ugye itt van az, amikor az ember vagy vizatekintve a bizonyságokra hitét újból megerősíti, hogy hát lehet, hogy én most pillanatban nem látom a megoldást, de a megoldás Istennél megvan, és a megfelelő időben közli venünk.

[Fekete Rita]
Nagyon jó, hogy mondtad Mózesnek ezt a példáját, mert ezt szerettem is volna kérdezni, hogy itt a félelem által vezérelt társadalomban, vagy emberiségben, vagy akár az ótermészetben benne van az, hogy amikor szükség van, akkor fellázad. Fellázadat tekintélyen, akár az államhatalom ellen, ezt szoktak is ilyet mondani, hogy éjszéglázadás van bizonyos területeken, ez egy emberi természet, ez tartozó szokás, de akár még szeremi tekintélyek ellen is.

[Mihály József]
Hát most igazából látjuk most is ugyanezt, tehát hogyha megnézik igazából az egyházban lévő valóságot, lássuk be, hogy azért a pandémia ide, ótan kialakult egyházi viszonyok azok nem éppen a rendezett viszonyok felé mutatnak, hanem nagyon sok lázadás lehet látni hívők életében, zavarokat, elveszítik a tájékozódó képességüket, és természetesen az elemi tekintélyeket kezdik el nagyon komolyan kritizálni. Hát most nyilván nem magammal kezdem, de hadd mondjam azért, méltatlan az, ahogy a vezető lelkészünkről némei keresztínyek megnyilvánulnak és beszélnek, akár a szociális hálókon, médiákon, vagy akár természetesen egymás között egy kommunikációba. Azért eljött ez is hozzánk, és azért el kell mondanom, hogy ez méltatlan.

Ez egyáltalán nem elfogadható, hogy a hívők így beszéljenek a vezetőikről, akik letették az életüket, és most már több mint negyvenvalahány éves bizonyíték tény áll a kezükben, hogy olyan isten emberéről van szó, aki ekkora adozatot volt képes hozni, hogy nem mondott a magánéletéről, nem mondott a szabadságáról, nem mondott a mit tudom én milyen élményeiről, ami lehettek volna, akármikor meg lehettek volna, de értünk, megtette. Hát negyünk ezért már végre hálásak.

És köszönjük meg, hogy ilyen embere, ilyen vezetőink vannak, vagy ilyen vezetőnk van, mert hogy igazából ez azt jelenti, hogy Isten nagyon-nagyon szeret bennünket. Amikor Isten jó vezetőket ad a közösségeknek, akkor Isten szereti azokat a közösségeket. Csak ugye az ilyen közösségek, akik megvannak áldóan jó vezetőkkel, és nagyon jó körülmények közé vezetik általában az ilyen, Isten adta vezetők a közösségeket, akkor általában a közösségek hálátlanok, mert az, amit megkaptak, az teljesen természetesnek gondolják, hogy az nekik jár.

Dehát egy-két országhatárral alébb mi nézünk, és akkor azonnal látjuk, hogy ott nem adott ott meg ez. Nincs meg ez.

[Fekete Rita]
Még ugye mondtad, hogy volt itt egy-tíz év az itteni nyugati kereszténységnek, hogy magához térjen így a válság után, de hát akárha csak a közelkereti kereszténységet nézzük, ott ez az elmúlt tíz év sem volt egy.

[Mihály József]
Így van, pontosan. Az gyakorlatilag az egy mártír korszak. Az egy teljesen mártír korszak, így van.

[Fekete Rita]
Akár vezetők nélkül is.

[Mihály József]
Így van. És ők fölvállalták a hitüket, és vezetők nélkül mentek mártír halálba, a Krisztust vállalva fel a muszlim csihadistákkal szembe. És hát azért ezek a mártírok, hála Istennek, hát azért mondom, hála Istennek, az Úrnál vannak ők, de a vérük az Istenhez boszóért kiállt, tehát azért ez a Föld mindenképp egy súlyos ítélet elé néz, tehát ezek az embereknek az élete, jóváltétele még nem történt meg, tehát az ő rehabilitációk sem történt meg, az majd csak akkor történik meg, amikor visszajön a messiás, és szentekkel együtt azt a komoly ítéletet végre hagyják a Földön, ami még előttünk áll. Szóval igen, igazad van.

Tehát az, hogy a válságok az emberekből ki tudják hozni a legrosszabbat, és úgy a lázadás az az emberi természetnek a legrosszabb megnyilvánulása, tehát a lázadás. Nagyon érdekes, még azt kell mondanom, hogy már így egy ideje tanulmányozom ebben a vonatkozásban az igét, és nagyon érdekes dolgokat fedezek fel benne, de egy meglepő számomra az, hogy a keserűség és a lázadás a Hébert nyelvben ugyanaz alakifejezéssel, azaz már rával van kifejezve. Tehát a gyökere ugyanaz.

És ez egy döbbenetes dolog számomra, hogy a lázadás és a keserűség a szinte kéz a kézbe jár. Az Őszövetség pedig, ugye gyakab levelében pedig azt mondja, ha keserű írítség van szívetekben, vigyázzatok, hogy, és akkor ugye felsorolja, hogy az igazság ellen hogyan ne álljunk szembe. De most ugye, amikor az emberek szívét eltalálja a keserűség, és úgymond elkezdik a keserűségnek átadni magukat, az óhatatlanul, feltartózhatatlanul a lázadásba veszeti őket bele.

Tehát a kettő szétválaszthatatlan. És ugye itt pont ez az érdekes, hogy hogyan jutunk el a keserűségig, és ugye mondtam a félelem, a félelem felnövekszik, akkor megvalósítja a negatív valóságát. Amikor a negatív élettapasztalatok elkezdenek sűrűsödni, akkor az emberek elkezdenek emiatt keseregni, majd a keseregésből lesz keserűség, és a keserűség végül kitör lázadásban.

Tehát a folyamat körülbelül így néz ki.

[Fekete Rita]
És ott már nincsenek racionális érvek?

[Mihály József]
Ott nincsen, ott azt pusztít. Tehát amikor a keserűség kitör az emberekből, ott az észerűség eltűnik, nincsen már az. És ez a probléma, hogy ott fékezhetetlenül tör fel az emberi romlottság, sötétség, aljasság, minden fékezhetetlenül tör fel, és ez az, amit adjon az úr kegyelmet, hogy Magyarország kerüljön el, mint nemzet, és mint hídgyülekezete, mint közösség kerülje el ezt a jövőben.

Én ezért imádkozom, és ezért is szeretném, ha Isten kegyelme ilyen értelemben megtartana bennünket, és bízom benne, hogy a hívők is, és a hallgatók is majd a jövőben ezt fogják tenni, hogy könyörögnek azért, hogy a béke, a nyugalom megmaradjon a közösségünkben, a hívők között, és ne a lázadás irányában mozduljon el a közösség. Mert ez egy igen komolyan Istentől megáldott közösség. Az mindig abban mutatkozik meg, hogy milyen vezetői vannak.

Tehát egy Istenfélő, Fölkent, Szent Szelemtől vezetett emberek vezetik egy közösséget, az egyértelműen annak a jele, hogy Isten szereti azt a közösséget. És ezt fel kellene most már a hívőknek fedezniük, jobban kellene értékelniük, értékelnünk. Én a magam nevében is mondom ezt, hogy az elmúlt időszakban nekem felértékelődött vezetőlelkészünknek a személye és szolgálata.

Most már igazából nyugodtan ki is jelenthetjük, ugye így mondjuk vezetőlelkészünk és pásztorunk, de hát az ő szolgálata és ajándéka igazából egy értelmű apostoli. Tehát apostoli ajándékot látunk kibontakozni az ő élete során. És ugye az apostoli ajándéknak mik a jelei?

Azon túlmenően, hogy a szolgálatára országszerte jöttek létre a gyülekezetek, mert ugye ezek az elsődveges jelei, nem utolsó sorban a szolgálatában jelen vannak a Szent Szelem ajándékainak, szinte mindegyikét tapasztaltuk, átéltük. Aztán nem beszélve az apostoli ajándéknak azok a jelei, ami az üldözéssel, a kritikákkal, a különféle negatív kabbányokkal, meg a személyének a folyamatos megkérdőjelezése, így van. Tehát ez is az apostoli ajándéknak a jelei, tehát jelei közé tartozik.

Hát a pál apostoli így mutatja be, hogy mik az ő apostoli ajándékaink, a gyakorta, mélységben gyakorta, hajótörésben gyakori, börtönben hányszor verték meg őt, és hányszor kövezték meg, és ez gyakorlatilag ugyanazok a típusú úgymond személy elleni erőszakos cselekmények, amiket a Sándor is átél, már lassan a szolgálatának a kezdetétől fogva. Na most melyikünk élt át ennyi rágalmat? Melyikünk élt át ennyi szídalmat?

Melyikünk élt át ennyi gonosz beszédet? Hát nincs köztünk egy sem. Hát ez teszi őt ennyire egyedivé, ez is.

És hát negyünk rendkívül hálásak azért, hogy van köztünk ilyen kaliberű ember. Hát úgy kellene vigyáznunk a Sándorra, mint annak idején a Dávidra. Vigyázzak a Dávidnak az udvartartása, aki mikor el akart menni a harcba, a háborba, azt mondták, ne, ne, ne, ne, ne, maradj otthon, te vagy a mi fényünk, most elmegyünk helyetted inkább harcolni.

Miért? Te neked életben kell maradni. Nekünk ugyanígy kellene harcolni, küzdeni a Sándorért, hogyha még hosszú-hosszú ideig maradjon életben.

Nehogy valami vele történjen, mert ő a mi fényünk, a világosságunk. Igen, mert Isten ezt az ajándékot adta nekünk, és ezen az ajándékon keresztül állt meg. És a váltság idején igazából ez a megoldás, mert Isten, hogyha, tehát ne azt mondja a szentírás, Isten nem cselekszik addig, amíg ki nem jelenti az ő akaratát profitainak.

Ha nekünk ilyen szellemi ajándékunk van, mint a Sándor, akiben működik a profitai ajándék, működik nyilván az evangélistai, a tanítói, a apostoli ajándék, és így tovább. Én nem tudom azt elképzelni se, hogy Isten ne szólna hozzá a válság idején, és ne adna olyan kijelentéseket, amikkel megoldást ad nem csak a közösségnek, hanem az egyéneknek is. Tehát én ezekben az időkben azt tudom mondani a hívőknek, még jobban a cuppadjanak rá a gyülekezeti közösségi életre, és hallgassák a fölkéntnek a beszédét, mert ez ad megoldást.

Ugyanis Isten a megoldást mindig a rémáján keresztül közli az egyházzal. A réma az mindig az Isten igények a szólt formája. Tehát nem az írott formája, hanem a szólt formája.

És ezt mindig a fölkéntek kapják meg, ugye azt mondja az írás megint csak a roma levélben, hogy miképpen halhatnának, ha nem lenne prédikáló, miképpen lenne prédikáló, ha nem lenne küldve. Na most ugye, gondoljuk végig, Isten kiválasztotta. Isten elküldte.

És Isten küldésének következtében szólja Istenek az ígéjét, vezetől elkészünk. Milyen áldottak vagyunk? Halljuk az ígét, halljuk a rémát.

És a réma a megfelelő időben pedig közli velünk Istennek az akaratát. Meggyőződésen, hogy azok a hívők, akik ezt a látásukat nem vesztik el, azok a következő időszakban a válság minden egyes pontján kapnak ki jelentést arra, hogy hogyan oldják meg a személyes szinten a problémáikat. Én átéltem a 90-es éveket, amikor volt a rendszerváltás, és a rendszerváltás idején volt az, 93-94-ben, amikor az infláció elérte a 35 százalékot.

Tehát egy év alatt harmadul udott a vagyon. Az nagyon gyors. Három év alatt nulla, szinte, lehet azt mondani.

Na most ezt a bokros csomag és a bokros intézkedések oldották meg, és utána állították az országot és a gazdaságot egy élhetőbb, de nagyon fájdalmas akciókkal, egy élhetőbb pályára. És akkor is emlékszem jól. Nagyon élesen megmaradtak azok az évek, hogy a Sándor szolgálata és ige hirdetése, milyen csoda áldást jelentett nekünk.

A gyülekezet ezekben az időkben is rendkívül, sőt, azt kell mondanom, talán akkor növekedett a legdinamikusabban. A válság idején nőtt a gyülekezet a legerőteljesebben. Tehát olyan sokan csatlakoztak a gyülekezet, olyan sokan tirtek meg.

Miért? Mert mi tudtuk szólni a reménységet akkor, amikor az emberek többségének semmiféle reménysége nem volt. Hát most ugyanez a helyzet.

Bontakozik-e egy olyan válság, amely válság közepette, a legtöbb ember nem fog tudni hallani sehonnan reménységet. De aztán meghallják azt, hogy van egy hely, ahol van még remény. Szólnak reménységet.

Akkor az olyan emberek, akik éhezik már a pozitív beszédet, a sok negatív beszéd után, azok mint a mágnes fogják keresni az evangélium reményteli üzenetét. Tehát ezért azt tudom mondani a személyével, hogy az ember, aki már nem tudja, Én nagyon derüsnek látom a gyűlökezetnek a jövőjét, ebben a vonatkozásban, hogy olyan lehetőségek nyílnak meg előttünk, az evangélium hirdetése révén, az igének a pozitív, reménytelén üzenetén keresztül, hogy azok az emberek, akik már most és még egyelőre csak egy-két hete, egy-két hónapja halljuk a negatív beszédet. Tehát én azt gondolom, hogy ez elindult, és valószínűleg évekig fog tartani.

Tehát ez a negativizmus, mert sajnos a magyar lélekben benne van, hogyha valami elindul negatívan, akkor ő azt nagyon negatívan akarja lenni. Kimaxoljuk a negativizmust. Tehát ez várható, hogy a magyar néplélek ezt túl fogja tolni.

És ez a túltolás ezt pedig abban fog megnyilvánulni, hogy hónapokon, éveken keresztül a negatív üzenetek lesznek az emberek figyelmének a középpontjában. Ez nagyon-nagyon ne fogja az emberek lelkét amortizálni. És a reményteli üzenet, és a reménységnek az üzenete, az pedig fényforrásá válik a sötétségbe.

[Fekete Rita]
Nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívásunkat, és mindezt elmondtad. Szerintem nagyon-nagyon hasznos és fontos volt, hogy minderről beszéljünk, és remélem a hallgatók is így gondolják. Mihály József, ha így ülekezett, elkésze volt a vendégünk.

Köszönjük szépen!

[Mihály József]
Én is köszönöm a lehetőséget, és üdvözöm a hallgatókat!

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.