Happy Day - 2025. 02. 06.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy Jézus Kisztus szent szellemben, tűzben, merít alá. És a mai napon is veszek erőt, mert eljött rám a szent szellem. És az én testem a szent szellemnek a temploma, mert Isten szelleme lakozik én bennem, és a szellemem él az igazságért.

És hiszem, hogy a Szent Lélek az, aki engemet életre kelt. Életre keltette a szellememet, a lelkemet, és életre fogja kelteni a fizikai testemet is. Hogy romolhatatlan, halhatatlan, dicsőséges testet nyerjek az Úr Jézus Kisztusnak a dicsőséges visszajövetelekon.

Ezért a mai napon is oda szállom a testemet az Úr Jézus Kisztusnak, hogy a Szent Lélek által igazságnak az eszköze legyen, és használjon engemet Isten az ő királyságának, a hirdetésére, képviseletére, szolgálatára, most és mindörökké, a nánszett Jézus nevében. Ámen!

[Nagy József]
És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok, a vénekkel és írás tudókkal, és az egész tanács megkötözvén Jézust, elvitték és átadták Pilátusnak. És megkérdi őt Pilátus, te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelvé monda neki, te mondod.

És erősen vádolják őt a főpapok. Pilátus pedig ismét megkérdi őt mondván, semmit sem felelsz-e? Imen mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened?

Jézus pedig semmit sem felelt, annyira, hogy Pilátus elcsodálkozott. Ünnepenként pedig egy foglyott szokott elbocsájtani nekik, akit éppen óhajtottak. Volt pedig egy barrabás nevű megkötöztetve a malázadókkal együtt, kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek el.

És a sokosság kiáltván kezdék kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtesz nékik. Pilátus pedig felelt nekik mondván, akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? Mert tudja, hogy irítségből adták őt kézbe a főpapok.

A főpapok azonban felindíták a sokosságot, hogy inkább barrabás bocsássa el nekik. Pilátus pedig felelvén ismét monda nekik, mit akartok teátót cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok. És azok ismét kiáltának, feszízd meg őt.

Pilátus pedig monda nekik, mert mi rosszat cselekedett. Azok pedig annál jobban kiáltottak, feszízd meg őt. Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokosságnak, elbocsátá nékik barrabást, Jézus pedig megostorosztatván kezükbe adál, hogy megfeszítsék.

A vitézek pedig elvitték őt az udvar belső részébe, ami az őrház, és összehívták az egész csapatot. És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tettek a fejére, s elkezdék őt köszönteni. Üdvözlég, zsidók királya!

És verték a fejét nátszállal, és köbdösték őt, és térdet hajtva tisztelték őt. Mikor pedig kicsufolták őt, levették róla a bíbor ruhát, s a maga ruháiba öltözteték, és kivitték őt, hogy megfeszítsék. És kényszerítének egy mellettök elmennőt, bizonyos Szirnenei Simont, aki a mezőről jő vala, Alexandernek és Rufusnak az attyát, hogy vigye az ő keresztjét.

És vitték őt a Golgota nevű helyre, amely megmagyarázva annyi, mint koponya helye. És mirhás bort adtak neki inni, de ő nem fogadta el. És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vettvén azokra, ki mit kapjon.

Volt pedig három óra, mikor megfeszíték őt. Az ő kárhoztatásának oka pedig így volt fölibeírva, a zsidók királya. Két rablót is megfeszítettek vele, egyet jobb, egyet bal keze felől.

És beteljesedék az írás, amely ezt mondja, és a bűnösök közé számláltaték. A zarramenők pedig szidalmazzák őt, fejüket hajtogatván, mondván, ha, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted, szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről. Hasonlóképpen pedig a főpapok is csúfolkodván egymás között, az írás tudókkal együtt mondják, másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

A Krisztus az Izrael királya, szállj le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk. Aket vele feszítettek meg, azok is szidalmazták őt. Mikor pedig hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig, és kilenc órakor fennszóval kiáltott Jézus mondván, Eloi, Eloi, lama sabachtháni, ami megmagyarázva annyi, mint én istenem, én istenem, miért hagytál el engem.

Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül mondának, íme illést hívja. Egy ember pedig oda futamodék, és egy szivacsot megtöltvén ecettel, s az náccára tűzve inni adott neki mondván, hagyjátok el, lássuk, ha eljő-e illés, hogy levegye őt. Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsáltá lelkét, és a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasadt.

Látván pedig a százados, akivel átelemben állt, hogy ekként kiáltva bocsájtotta ki lelkét, monda, bizony, ez az ember Isten fia volt. Voltak pedig asszonyok is, kik távolról nézték, akik között volt Mária Magdaléna, és Mária kisjakabnak, és Józsinak anyja, és Szalomé, akik, mikor Galiléában volt, akkor is követték őt, és szolgálnak vala neki, és sok más asszony, akik vele mentek valafel Jeruzsálembe. És mikor in már este lett, mivel, hogy péntek volt az a szombat előtt való nap, eljöv az Arimatiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várja vala Isten országát, bement bátran Pilátushoz, és kérte Jézusnak testét.

Pilátus pedig csodálkozott, hogy in már meghalt volna, és magához hivatva a századost, megkérdélt tőle, ha régen halte meg, és megtudván a századostól oda ajándékozá a testet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolván, s levévén őt begöngyöli a gyolcsba, és elhelyezi egy sírboltba, amely kősziklából volt kivágva, és követ hengerített a sírbolt szájára. Mária Magdaléna pedig, és Mária, a Józsi anyja, nézik valahová helyezék.

Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a jakab anyja, és Szalomé drága keneteket vásároltak, hogy elmenvén megkenjék őt, és konár reggel a hétnek első napján a sírbolthoz mentek napfelkeltekor, és mondják vala maguk között, kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról, és odatekintvén látták, hogy a kő el van hengerítve, mert felette nagy volt, és bemenvén a sírboltba látának egy ifjút ülni jobbfelől, fehér ruhába öltözve, s megfélemlének. Az pedig monda nekik, ne féljetek, a názareti Jézust keresitek, aki megfeszítetett. Föltámadott, nincsen itt.

Íme a hely, hova őt helyezték. De menjetek el! Mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galiliába, ott meglátjátok őt, amint megmondotta nektek.

És nagy hamar kijövén elfutottak a sírboltból, mert félelem és ámélkodás fogta el őket, és senkinek semmit nem szóltak, mert féltek. Mikor pedig reggel a hétnek első napján föltámadott, megjelent először Mária Magdalénának, akiből hét démon tűzött ki. Ez elmenvén megjelenti azoknak, akik vele voltak, és keseregnek és sírnak.

Azok pedig, mikor hallották, hogy él, és ő látta, nem hitték. Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mentek. Ezek is elmenvén megjelentették a többieknek, ezeknek sem hittek.

Azután, mikor asztalnál ültek, megjelenik magának a tizenednek, és szemükre hányázó hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták, nem hittek. És mond a nekik, elmenvén a széles világra, hirdessétek az evangelimot minden teremtésnek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik. Az én nevemben démonokat üznek, új nyelveken szólanak. Kígyókat vesznek föl, s ha valami halálosat isznak, meg nem árt nekik.

Betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Az úr azért, minek utána szólott nekik, felviteték a mennybe, s ott tűlt az Istennek jobbján. Azok pedig kimenvén prédikálnak mindenütt, az úr együtt munkálván velük, megerősítvén az igjét a jelek által, amelyek követik vala.

Ámen.

[Németh Sándor]
Ezért nincs okod arról, hogy terjed a pessimizmusnak a métejét, mérgéjét, hanem annak ellenére, hogy légy realista világgal kapcsolatosan, semmi okunk nincsen, hogy illúziókat tápláljunk a világnak sajnátos módon, táplálnék illúziót, ha lenne alapja. De nincs semmi alapja, mert sajnátos módon a világ annak ellenére, hogy Isten felajánlotta számára, meg ezért küldte el Jézus Kisztus, hogy a világot megszabadítsa, és nem azért jött, hogy elkárhozzon a világ, de egyelőre a világ, és ahogy mondtam, az embereknek a többsége nem a megtérés mellett dönt, de ennek ellenre hirdetjük az evangéliumot, hogy megtérés mellett döntsön, hanem sajnátos módon nagyon sokan úgy gondolják, hogy amit lehet élvezni, azt élvezők, vagy a világot próbálják szolgálni, hogy a világot hátra meg lehet legalábbis az irányvonalát változtatni, de a világ számodra nem tudja megvászni azt, amire szükséged van. Ha Isten áldása van rajtad, akkor a világban is áldott ember vagy, és a világ számára is áldott ember tudsz lenni. Na nézzük meg a Noéval kötött szövetsége.

Új áldások jöttek be a Noéval kötött szövetségben. Tehát a Noéval kötött szövetség az egyik, itt a természetrendnek a folytonossága nagy áldás. Mert ugye a víz azon, az megtörte az embereknek a bizalmát, a természetnek a stabilitásában.

Ugye erre a legjobb példa a Bábel tornya a többek között. Annak a fölépítése nagyon erős volt az emberiségben, ős emberiségről beszélek, a bizalmatlanság, hogy Isten a természetet rendjébe beavatkozik. De Isten megígérte, hogy nem avatkozik bele, nem pusztítja el, nyilván megvan nála az ideje, és ezért biztosította a természet stabilitását, folytonosságát.

Ez elképesztő pozitív hatással volt az emberiségnek a fejlődésére, mert ennek következtében az emberek elkezdtek mezőgazdasággal foglalkozni, gazdálkodni, városokat, településeket létrehozni. Tehát megadta Isten ezzel azt a keretet, aminek alapján létrejöhetett a kultúra, mert a mezőgazdasági munkákból jött létre a kultúra. Ugye pásztorkodásból, földművelésből, városépítésből, falvaképítéséből.

Tehát hogyha a természetnek a stabilitását nem garantálta volna Isten, akkor nem lenne Budapest, nem lenne Párizs, nem lenne Jeruzsálem, hanem minden ingatag lenne. Tehát föl sem tudjuk fogni igazából, hogy mi is az a vívmány jelentett az Istenek az áldása, amikor kimondta azt, hogy az emberek ne éljenek bizonytalanságban a természettel kapcsolatosan, mert Isten garantálja számukra a természetnek a stabilitását. És ez a stabilitásra vonatkozó garancia minden különösen nyáron látjuk a szivárvány.

És ezért ember, van értelme, hogy házat építsél, van értelme, hogy dolgozzál, van értelme, hogy kultúrát hozzál létre. És még egy nagyon fontos dolog származott belőle, hogy a természetnek, mivel elkezdték művelni az emberek a természetet, kénytelen voltak megfigyelni a természetnek a jelenségeit. Kialakult a csillagák, ugye a mezőgazdaság alapvetően függött az időjárásról, a csillagok állásától, naptól, és a csillagászat fejlődött szintén legelőször, és más tudományágok is elkezdtek kialakulni, fejlődni, mint építészet, és így tovább.

Tehát, és ezt látjuk a korai korszakokban, Bábelnél kapcsolatosan, most pozitív példaként említem ezt, hogy elindult a kultúra, tehát Isten megadta a Noéval való kötött szövetségnek a kultúra és a civilizációnak a keretét, hogy kialakulhat a kultúra és a civilizáció.

[Tamás Csilla]
Mai hangoskönyv rovatunkban Joel Osteen Értékes vagy című könyvéből olvasok fel egy fejezetet, melyben arra buzít a szerző, hogy ne féljünk időközönként újra értékelni a kapcsolatainkat, barátságainkat, a körülöttünk levő embereket, akikkel az időnket töltjük. Lehet, hogy egyesekben felágoskodik most a kérdés, hogy vajon ez nem szeretetlenség vagy személyválogatás? Nos, álljanak itt Joel Osteen érvei, szerintem meggyőzőek.

Nem az a fontos csupán, hogyan töltjük az időnket, hanem az is, hogy kivel. Az idő kihasználása azt is jelentheti, hogy egyes kapcsolatokat, amelyek nem adnak értéket az életünkhöz, leépítünk. Nem érdemes olyan emberekkel időt tölteni, akik nem tartanak sehová.

Akiknek nincsenek céljaik és álmaik. Akik fegyelmezetlenek és céltalanok. Kompromisszumokat kötnek, és mindig a könnyebb utat választják.

Ha toleráljuk a középszerűséget, ránk ragad. Ha féltékeny, kritikus, boldogtalan emberek társaságában időzünk, végül magunk is féltékenyek, kritikusok és boldogtalanok leszünk. Pontosan ezt fogalmazza meg a példabeszédek könyve is.

Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz. Vedd alaposan szemügyre a barátaidat, mert néhány éven belül te is olyannál válsz. Ha a barátaink győztes, vezető, adakozó és sikeres személyek, ha becsületesek és kiválóságra töreksztenek, motiváltak, pozitív hozzáállás jellemző őket, akkor ezek a jó tulajdonságok ránk is ránk ragadnak.

A velük töltött idő befektetés, mert jobbá tesznek. Aki azonban olyanokkal tölti az idejét, akik rendetlenek, fegyelmezetlenek, motiválatlanok és nem tartanak sehová, azt tanácsolom, hogy találjon magának új barátokat. Ugyanis ha ilyenekkel tölti az idejét, képtelen lesz azzá válni, akinek Isten eltervezte őt.

Lehet, hogy általánosságban véve jó szívű emberek, viszont az elhívásunk túl nagy, a ránk bizott feladat túl fontos, az időnk pedig túl értékes ahhoz, hogy lealacsonyodjunk az ő szintjükre. Sogakat egyetlen dolog tart vissza attól, hogy magasabb szintre lépjenek az elhívásban. A rosszul megválasztott barátok.

Lehetetlenség azt várni, hogy sasként fogunk szárnyalni, miközben csirkék körében időzünk. Nem kell hangzatos bejelentéseket tenni. Figyelj, mostantól fogva nem vagyunk barátok, Joel azt mondta, szabaduljak meg tőled.

Kérlek, hagyd ki engem ebből. Elég, ha fokozatosan egyre kevesebb időt töltesz azokkal, akikkel meg szeretnéd szakítani a kapcsolatot. És mi lesz, ha megsértődnek?

Kérdezheti erre valaki. És mi lesz, ha megakadályoznak az úrtól kapott elhívásod betöltésében? Kérdezek vissza.

Hallottam egy történetet egy hölgyről, aki újraértékelte a kapcsolatait. Az üzenetrögzítőjére a következő szöveget mondta fel. Sajnálom, hogy nem tudom felvenni.

Változásokat akarok eszközölni az életemben. Ha nem hívlak vissza, azt jelenti, hogy te voltál az egyik ilyen változás. Azon gondolkodom, hány embertől nem kaptam visszahívást.

Ha nem engedjük el a nem hozzánk élő embereket, soha nem ismerjük meg a hozzánk élőket. Ez kultfontosságú igazság. Néha az ember kinő egyes barátságokat.

Volt idő, amikor jó volt néhány évig elégedettséget jelentettek. Az évek során azonban nem egyformán növekedünk. Különböző tempóban haladunk, a belénk helyezett ajándék talán nagyobb módon nyilvánul meg.

Ettől a másik természetesen nem lesz rossz ember. Egyszerűen csak új szakasz kezdődik. Az emberi természet szeret a régi dolgokhoz ragaszkodni.

Szeretünk mindent a megszokott formában megtartani. Ennek ellenére egészséges dolog, ha bizonyos idő elteltével új szakaszba lépünk. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem lehetünk barátok valakivel, de azért kérdezzük, hogy már nem tudunk annyi időt együtt tölteni vele, ha a küldetésünknek is eleget akarunk tenni.

Vannak, akik azért jönnek be az életünkbe, hogy egyfajta álványzatként működjenek. Az a dolguk, hogy bizonyos ideig mellettünk legyenek. Persze nem a házasságról beszélek, hanem a barátságokról.

Ezek az emberek elősegítik a növekedésünket, inspirálnak, motiválnak. Ám a velük való barátság az életünk egy bizonyos szakaszára szól csupán. De az álványzat is lekerül az épületről egy adott ponton.

Mert ha nem szerelnék szét, az épület soha nem lenne olyan, amilyennek tervezték. Értékelnünk kell azokat az embereket, akik a segítségünkre voltak. Mindig becsüljük meg őket, de legyünk elég érettek hozzá, hogy felismerjük, amikor a történetünkben játszott szerepük véget ér.

Rendszeres időközönként újra kell értékelni a barátságainkat és a körülöttünk levő embereket, akikkel az időnket töltjük. A megfelelő szerepben vannak. Megváltozott vajon ez a pozíció?

Ne talán új szakasz kezdődött?

[Fekete Rita]
Nagy szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat, ez itt a Hitköznapok, a mikrofonnál Fekete Rita, a műsorszerkeztője pedig Jobrod, és nagy szeretettel köszöntöm vendégünket itt a stúdióban, Mihály Józsefet, aki gyülekezetre elkészít. Szervusz!

[Mihály József]
Szervusz! Én is üdvözlöm a hallgatókat.

[Fekete Rita]
Nem tudtunk konkrét címet adni még ennek az órának, de olyasmiről szeretnénk beszélni, hogy amit tapasztalunk talán mindannyian, hogy a válságok egymást érik az utóbbi években itt körülöttünk, és hol egy egészségügyi, hol egy anyagi, egy gazdasági válságra kellene valahogy megtalálni a helyes válaszokat, illetve hát most legutóbb talán a gazdasági válság az, ami a leginkább, legközelebb van hozzánk, ha így fogalmazhatunk, és egyfajta létbizonytalanság az, ami veszélyezteti, vagy megkörnyékezi az embereket, úgyhogy erről szeretnénk beszélni, hogy lehet erre jól reagálni, hogyan ne reagáljunk egy ilyen helyzetre, egy válságra a rossz hírekre, és hogy a bibliai időszakban hogyan jöttek ki, úgymond a hit hősei hasonló időszakokból, erről szeretnénk beszélni, és nagyon kíváncsi vagyok a te személyes véleményedre, így elsőként, hogy neked mi a személyes tapasztalatod, hogy mi a legfontosabb most, vagy mi a legfontosabb tanács, akár a keresztények hívő emberek számára, hogy mit tegyenek?

[Mihály József]
Nagyon nyilván oktuális az egész kérdéskör, hiszen ez nap mint nap ezzel találkozunk, rossz hírek innen, onnan, és az emberek nagyon elkezdenek kétségbe esni, és nem csak az, hogy kétség alakul ki, hanem talán mi ennél még rosszabb, a félelem kezd egyre kitap, mintha továbbá válni az emberek között. És ugye, mint az igét olvasó ember, meg nyilván az emberek felé szolgáló személy, alapvetően a félelemnek a jelenlétét tartom talán legveszélyesebbnek a válság vonatkozásában, mert ugye jobb könyvében azt olvassunk, hogy rendkívül ez a feláldozat az embernek volt, tehát hogyha egy nehézségre félelemmel válaszol, az tovább nehezíti, tehát az nem lesz könnyebb attól, hogy fél az ember a kihívástól vagy a problémától, amivel szembe kell nézni. A félelem az általában rontja a helyzetet több szempontból, ugye most idéztem az igét, az ige azt mondja, hogy bekövetkezik, tehát az lesz meg, amitől fél az ember, amit nem szeretne megtörténni, de mégis meg fog történni, mert a félelem az alapvetően bevonza azt a rosszat, amitől fél az ember. Ugye nem ismerhetnám a gyönekezet környezetében a definíció, hogy a félelem az a negatív hit, tehát a rosszban való hit a félelem, és ennek az ellentétje pedig a bibliai hit, amely nem a rosszban bízik, vagy a rosszat várja, hanem azt várja, amit Isten igényen mond.

Na most ugye ezért az a legfontosabb üzenet, amit én úgy érzek, hogy meg kell fogalmaznunk nekünk ige hirdettőknek, pásztoroknak, a hívők számára, az a hit maga. És a hitnek a hirdetése, az talán a legerőteljesebbnek kell napjainkban lenni, és azt látjuk, hogy igazából a gyönekezetben ez így is történik. Tehát vezető lelkészünktől, Németh Sándortól, vagy bármely más lelkészlásomtól rendszerint a hitnek az erősítését, a hitben való megállást hallhatja a gyönekezet, tehát egyértelműen a szent szellem is alapvetően az egész közösséget arra készíti fel, hogy a hitébe erősödjön meg.

És hogyha ezt megnézzük, egy kicsit lelki oldalról, pszichikai szempontból, ez még inkább érthetőbbé válik, hiszen amikor az ember fél, akkor az embernek a legfontosabb kreatív képességei bénulnak le, és válik egy ilyen tehetetlen emberré, mert amikor az ember fél, akkor nem tud kreatív lenni, amikor az ember fél, akkor az ember nem tud kezdeményező lenni, amikor az ember fél, akkor a megoldó képességei beszűkülnek, tehát nem tud átfogóan látni dolgokat és megoldásokat találni a helyzetre, és ebből fakadóan, tehát az embernek a zsenialitása az, ami egyébként alapjárattal meg lenne, a félelem olyan mértékben szűkíti le, olyan mértékben teszi, hogy is mondjam, bénává cselekvőképte lenni az emberbe, hogy igazából nem a válság okozza a bajt, hanem az ember maga okozza önmagának a bajt azzal, hogy igazából a képességeit nagyon beszűkíti a félelem, az a félelem, amely beenged a lelkébe. Tehát a félelem ezért egy nagyon nagy probléma a válság idején, és a Biblium, az írás nem is annyira a kézzel fogható megoldásokat adja az embernek a kezébe egyből, hanem mindig a gyökér problémákkal foglalkozik. Tehát azt látjuk, hogy mindig a szentírás nem a problémának az ágaival, vagy a gyümölcseivel foglalkozik, hanem ő egyből a gyökerekhez nyúl le, és a gyökereket akarja vagy elvágni, ugye a fejszal gyökereken van most már, mondja ugye János már 2000 év óta, tehát mindig a gyökereknél kezdi el a probléma megoldását, és nem az ágaknál.

Na most a válságokban a gyökér probléma az vagy a félelem, vagy a hit. És ezért a félelem, vagy a hit kérdésével kell foglalkoznunk, mert hogyha a félelem helyett az ember a hit útját választja, és a hit útján indul el, akkor onnantól kezdve a meglévő belső képességek nem lesznek így lefolytva, nem lesznek lebínulva, sőt, bizonyos értelme, pont a hit az, amely ezeket katalizálni kezdi, felerősíti, és a még nem jól működő részek is elkezdenek jól működni, és pont a hit lesz az, amely ilyenkor válságban egy hatalmas különbséget hoz létre.

Mert ugye a hatalmas különbség, amikor egy félelem vezérelt emberiség és egy hit vezérelt emberiség egymás mellett él, az nagyon látványos különbségeket hoz létre. És ugye én azt gondolom, hogy az utolsó időknek a válságos időszakai, azok Isten től származnak. Azt maga az úr engedi meg.

És a keresztények, hogyha úgy gondolkoznának, hogy hát Istenem, miért hozod ezt? Miért hozod azt? Miért nem azt?

Akkor alapvetően mi nem így nőttünk fel a feladathoz, ahogy Jézső Jász mondja az 55. részében, hogy Istenek a gondolat olyan magasan vannak az embertől, mint az ég a Földtől. És ugye ez a távolság nekünk hívőknek át kellene azért már hídalni.

Tehát nekünk nem szabadna Föld szintjén maradni, és az atyának a gondolatait elengedni, amik az ég magasságában vannak, hanem nekünk meg kellene változni ezen a területen, hogy ugyanúgy gondolkozzunk, ahogy Isten gondolkozik. Az Isten gondolkozás módjában pedig az áll, hogy a válságok azért kellenek, hogy teljesen nyilvánvalóvá váljon, ki az, aki hídből él, és ki az, aki félelemből él. Ki az, aki a test szintjén van, ki az, aki a szellem síkán mozog.

Ezek a látványos különbségek ekkor mutatkoznak meg, mert a testi ember nem tud hinni. Ugye az, ahogy a roma nyózban olvassuk, hogy a testtől született test az, és nem engedelmeskedhetik ugye a szellemi igazságoknak. És igazából ellenségeskedik folyamatosan a testi természet a szellemivel.

És az az ellenségeskedés akár most nem csak kívülről, tehát emberek és emberek között jelenik meg, hanem az emberben is megjelenik egyszerre ugyanez, hiszen az ótermészetünkkel megmarad a küzdelem mindvégig, és ezt nekünk saját magunk szintjén is meg kell harcolni, hogy most a testi emberünknek a hangját hallgatjuk, vagy a szellemi lényünknek a hangját hallgatjuk, aki a reménységet, a hitet, a bátoritást szólja nekünk. Elfogadjuk-e az igének a hitre ösztönzői kijelentéseit, vagy pedig hagyjuk, hogy a világ által állandóan ránk ontott, ránk öntött gyakorlatilag elsodró információ áradatában az a negativizmus határozza meg a lelkünket, amit hallunk nap mint nap. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés.

És a válságokat még egyszer, egyébként ugye a billiát olvasók és ismerő emberek tudják jól, hogy az utolsó időkben a válságok egymást fogják érni. Most pont ezt éjjük meg. Tehát, hogy most a szülési fájdalmaknak a kezdetén vagyunk-e, vagy hol vagyunk az úr visszajövetelének az időrendjében.

Ezt egy kicsit később fogjuk megérteni, de az világos, hogy válság, válság után most egyszerűen olyan időszakban vagyunk, amikor látszik, hogy egyik válság követi a másikat, és fel se tudunk rélegezni igazából, mert jön a következő válság. És ezt az emberi lelket nagyon gyorsan ki tudja fárasztani, ha valaki arra van beállva, hogy én nem válságos időszakban akarok élni.

[Fekete Rita]
Márpedig ki szeretne abban élni?

[Mihály József]
Tehát így van. Tehát alapvetően senki nem szeretne válságos időben élni, tehát ez nem az ember vágya, hanem az Istennek a terve. És itt van az, hogy most az ember tud-e azonosulni az úrnak a tervével, tehát tudok-e én gondolkozásmódomban azonosulni az Istennek a tervével, amely már kimondta, hogy válság, válságot fog érni.

Na most, hogyha ezt eddig nem tapasztaltuk meg, eddig nem kellett ezzel szembenézni, volt egy szép, hosszabb időjéig tartó konjunkturális idő, lehet azt mondani, hogy a 2008-as válság után két-három évet leszámítva, amikor ott egy kicsit padlót értünk, de utána egy folyamatos, szép, majd egy tíz éves konjunkturális időt éltünk meg, ami még a hívőknek is azt az életérzést ültette el, hogy már ima nélkül is, szellemi küzdelem nélkül is, és vesződések nélkül is lehet könnyedén, lazán, jól, boldogan élni. Ki nem szeret ilyen körülmények között élni? Tehát nincs egyikünk sem, tehát ott miért romlott?

Ó, az áldámi természetünk az szereti ezt, és az emberi természet szereti ezt. Egy általános jólét valósult meg az elmúlt néhány évben, és az emberek élvezték ezt, nem csak a hívők, hanem mindenki. És igazából ez jó is volt, és nagyon örülnénk, ha lenne ilyen, de egy ilyen általános és minden, tehát globális szinten megvalósuló jólétet majd az ezer éves királyságban fogunk átélni.

Mert ugye azért ez csak a regionálisan volt megtapasztalható nyugati társadalmi környezetben, mert a világ többi részén viszont az emberek többsége továbbra is szenvedett. Tehát azért lássuk be.

[Fekete Rita]
Említetted, hogy válság követ válságot, és ahogy beszéltél a félelem által vezérelt emberekről, arra is gondoltam, hogy egyébként a világban is a válságokat, ahogy így követik egymást, valamilyen szinten maga az emberiség, vagy a társadalom is generálja. Így van. Mert hogy ugye akár a gazdasági válság is olyan riadalmakból származhat, ami megelőz egy esemény, de ha nem így reagálnának, már nem ez a folyamat játszódna le.

És gondolom, hogy ez makro szinten ugyanígy érvényes az életünkben, hogyha egy válságra rosszul reagálunk, akkor magunknak is generálunk plusz.

[Mihály József]
Pontosan. De alapvetően ez a probléma, tehát a félelem, az súlyosbítja a válságot. Tehát ugye ezt akartam kiemelni, hogy a bibliai világkép és gondolkozásmód arra tanít bennünket, hogy a hit által lehet tompítani, illetve puhítani a válságoknak az erejét.

A hit az mindig ezt teszi. De ha az ember fél, akkor a válságoknak az erejét felé lesíti, és kegyetlenebb, durvább, fájdalmasabb. Minden esetben.

Csak, hogy mondjak egy példát, ugye, hogy most itt több is van, az Oszövetségi nagy alakok közül ott van éléskorszaka. Éléskorszakában volt az a három és fél év, amikor ugye ő megparancsolta, hogy az ég ne adjon többet esőt, és az ő szavára végül is három és fél évre belezárva az ég, és nem volt eső. Nekünk most ugye egy fél éves, vagy egy kilenc hónapos, vagy ha egy kicsit hosszabbra, vagy egy tíz hónapos eső, vagy nagyon ritkán eső időszak volt, a szájos időnk volt, és látjuk, hogy ennek milyen súlyos következményei vannak.

De képzeljük el, három és fél évig volt olyan aszály Izraelben, amikor egy csepp víz nem esett a földre. És Izraelben, ha nem esik az eső, jelen éghallati viszonyok között nagyon jól tudjuk, hogy gyakorlatilag nem kell két év, nem kell, egy igazából egy nyár elég ahhoz, hogy ott mindenki posztuljon szinte, ha nincs víz. És három és fél évig tartott ez.

Tehát az egy nagyon súlyos ökológiai válság, amely aztán átgyűrözött gazdasági válságban, majd átgyűrözött társadalmi válságká, majd átgyűrözött szeremi válságká. Tehát úgy lehet mondani, hogy teljes szintű válság alakult ki három és fél év alatt Izraelben, és ez gyakorlatilag azért, mert a proféta a király istentelensége miatt egy intésként ezt közvetítette az Isten akaratát. Na most ez alatt három és fél év alatt Isten viszont gondoskodott a profétáról, és érdekes módon a történet úgy szól a Királyi Könyvenek XVII.

részében, hogy Isten parancsolta egy özvegyasszonynak, hogy tartsa el élést ehhez idő alatt. A maga történet is abszurd, mert ez a hölgy egyrészt nem is izraelita, hanem sziréofenicei, mert Sareptába küldi el a profétát, ami egyébként egy kananeita régió, és egy kananeita asszony az, akihez küldi a profétát, hogy eltartsa a profétát három és fél évig. És ugye az egész történet azt is mondja el, hogy ebben a találkozásnál is egy érdekes volt maga a találkozás, amikor a proféta ment a régió irányába, és találkozott végül ezzel az asszonyjal, éppen a rőzsét gyűjtötte össze, hogy elkészítse a megmaradt utolsó liszt mennyiségéből és olajból a kalácsát, hogy elfogyassza a fiával, és utána várják a végzetet, a véget.

És ugye a proféta azt mondja neki, hogy kér tőle vizet, ő elindul. Ez is magában nagyon érdekes, hogy az asszony nem áll vitába a profétával, hanem azonnal készségesen megy és akar hozni vizet a profétának. De utána a proféta egy ennivalót is kér tőle.

És akkor feltárulkozik az asszony, és elmondja, hogy mire is készül ő. És a proféta viszont pedig mondja neki, rendben van, menj el, készítsd el a pogácsádat, amit gondoltál, de mindenek előtt nekem hozzá belőle. És, és akkor megszólal az Isten ígéret, hogy a vékabeli liszt és a korsóbeli olaj meg nem fog kevesbülni addig, amíg a válságnak, az asszágnak az ideje tartani fog.

Az az, hogy megengedelmeskedik, és beteljesedik az isteni profécia. Persze a történet nem zárólik be, de a lényege az az, hogy érdekes módon Istennek van módja gondoskodni az övéiről egészen elképesztő módon. És ez a történet ebbe a betekintést, hogy milyen módokon tud Isten megoldásokat adni olyan forrásokból, amit az ember még gondolni sem merne.

Meg hogy mernénk gondolni arra, hogy egy őzvegyasszony tartson el egy profétát. Hát ez önmagában egy nonsensz. Miért nonsensz?

Mert a társadalomnak a legjobban leszakadt társadalmi rétegei kik szoktak lenni? Az árvák, az őzvegyek és a jövevények. Ugye ezért van az, hogy Isten különös bánásmódban részesíti őket, és ugye Izrael fiait külön-külön tanította arra, hogy ezekre a társadalmi rétegekre, tehát a leszakadt és kiszolgáltatott társadalmi rétegekre figyeljenek oda, és ne hagyják őket totálisan kiszolgáltatni.

Ha ez így van, hogy Izrael pont azért kapott külön Istentől utasítást, mert a környékbeli nemzetek viszont nem így bántak ezekkel a társadalmi rétegekkel, hanem hagyták őket jobban leszakadni, kizsákmányolni, kifosztani, és így tovább. És Isten úgy dönt a mennyben, tehát ezért van az, hogy a mi gondolataink nem az ő gondolatai, mert amilyen magas van az ég a Földtől, olyan magasan van Isten gondolatai a mi gondolatainktól, tehát, hogy ő úgy döntött a mennyben, és olvassuk a Bibliához, hogy parancsolt, hogy egy özvegyasszony tartsa őt majd el, ott Sareptában. Ez az, hogy nem tudott róla, hogy Isten úgy döntött.

Ez az, hogy nem tudta azt, hogy parancsolta Isten. Mert ő igazából erről semmit tudomásra nem volt, hogy Isten mire szemelte őt ki. Ő arra volt el, hogy is mondjam, arra döntésre vagy helyzetre jutott, hogy elkészíti az utolsó kis lisztecskéjéből a pogácsát, és felkészül a halára.

Ez egy ilyen embernek a gondolkozásmódja, aki tudja Isten akaratát? Egyáltalán nem. De mégis Isten őt akarta használni.

És miért őt akarja használni Isten? Ez csak menet közben derül ki. Azért, mert ennek az asszonynak a szívében egy olyan hit lakkozott, amely egyébként későbbiekben, az új szövetségben tudjuk, hogy Jézus is említést tesz erről az asszonyról, és azt mondja Jézus erről az asszonyról, hogy sok özvegyasszony volt azokban az időkben Izraelben, de Isten mégiscsak saraptálva küldte Isten élést, hogy eltartsa őt ez az asszony.

És ezt azért mondta, mert hogy ebben a nőben hit volt. És Jézus állítja ezt, hogy hit volt ebben az asszonyban. Na, de érdekes, hogy ez az nő asszony, özvegyasszony a hitét hogyan élte meg az utolsó perceiben.

Tehát ő úgy élte meg, hogy nem akart, hogy is mondjam, tehát ilyen válságnak kiszolgáltatott módon élni. Hát csak gondold meg azt, hogyha valakit tudja, hogy ez az utolsója, mit csinálhat? Két dolgot csinálhat.

Ha ez egészet megeszi, vagy elfelezi, és még tartogat hónapra, hogy még egy kicsit maradjon, még egy kicsit maradjon, még egy kicsit maradjon, még egy kicsit maradjon, hát ezt lehet osztani a végtelenségig szinte. És akkor el lehet még vel belőle éldegélni. Tehát ez az, amikor az ember csak a látható szinten van.

Ez a nő azt mondta, és ez lep meg, és ez mutatja meg bizonyos értelemben betekintést adsz a hitébe, hogy azt mondta, még van egy jó étkezésre valóbb. Egy rendes étkezésre valóbb mennyiségem. Az egészet elkészítem, mert szeretnék egy jót tenni.

Jól akarok lakni. Jól akarok lakni. Nem félig, hanem rendesen meg akarok étkezni, és hogyha ezután jön a pusztulat, akkor legalább jólakottan ér ez az egész.

Nem pedig, tehát érted, tehát lehet éhezni később is. Tehát itt azért már látszik, hogy azért nem úgy élt, mint aki teljesen ki akarja magát szolgáltatni annak a helyzetnek, ami egyébként körülveszi őt. Ő még a válság idején is szeretné legalább az utolsó megmaradt értékeiből jól élni, élvezni még azt.

Tehát örülni a létezésnek. Aztán, hogy utána mi lesz, ő azt mondta, hogy így, hogy aztán majd meghalunk, mert ő nem látott mást. Viszont a profitával találkozott, Isten emberével, aki egyébként megint csak egy nagyon meredek dolgot kért tőle, hogy oké, rendben, vége, csináld meg azt, amit mondtál, csak először nekem hoz belőle.

Szóval, hogyha ezt a mai kultúrában bepróbálnánk képzelni, hogy. Én rezsimet fizest ki. Igen, mondjuk elmezd egy özvegyasszonyhoz.

Tudjuk jól ma az özvegyek hogyan keresnek, körülbelül milyen nyugdíjuk van, mekkora teher hull rájuk és így tovább. Tehát azért ha ezt megnézzük, akkor azt gondolhatnám, hogy most szeretném az özvegyasszonyoknak mondani, az egyedül élő hölgyeknek, hogy legyen reménységük. A szereptai asszonytisten úgy eltartotta három és fél évig, hogy semmi szüksége nem maradt.

Pontosabban boldogan élt a fiával és a profitával együtt három és fél évig. Szerintem egy folyamatos szelemi ekztázisban. Azért így kibekelni a válságot én is szeretném.

És nagyon szeretném, ha ők is így bekelnék ki. Tehát így védenék ki a válságot, egy szellemi ekztázisban, szent szellemnek az ekztázisában, hogy Isten gondoskodik felőlük. Ez mindent felejtet és minden fájdalmat széppét tesz.

Pontosabban nem érezzük a fájdalmat, mert az ekztázisban az embert az örömöt éli át. És a legjobb fájdalom csillapító pont maga az öröm. Tehát ezért is a szentírás mindig a félelemmel szemben indít támadást, és az üzenete, az írásnak a bátorító kijelentései, a reménységet és a hitet erősítő beszédei pont a félelemnek a megsemmisítésére szól.

Ezért nekünk, nyilvánvalóan nekünk, pásztoroknak, lelkészeknek a félelmet kell a legnagyobb ellenségünknek látni, és azt minden képességünkkel és erőnkkel zúzni, megsemmisíteni, küzdeni ellene. Már a legnagyobb ellenségünk most a félelem. És a félelmet, ha legyőzzük, akkor helyébe belép a hit, és a hittel együtt viszont elindul az ilyen típusú kreativitás, amiről itt az előbb ebben a történetben csak felvázoltam röviden, hogy kigondoltam volna, hogy az lesz a megoldás, hogy egy ősz, vagy egy asszony tartsa el a profitát.

Addig a profitát eltartotta néhány holló, meg még angyal is jött, ő is adott egy kis pogácsát, meg ilyenek, meg volt a patakban, és egy kis víz, egy darabig még ő elvolt ilyen természetfőttű, karizmatikus megoldásokkal is, de ez nem tartott három és fél évig. A végső megoldás mégis egy ember volt. És nem akármilyen ember, a társadalom leginkább leszakadt rétegéből választotta ki Isten a megoldást.

Mert ez mindig Istennek a dicsőségét hirdeti, hogy Isten a senkiket, a nemteleneket, az elutasítottakat, a kicsiket, a semmire nem tartottakat választja ki az ő tervébe. Úgyhogy a fő reményteri üzenetem mindig az most különösen a hívőknek, akik most mondjuk az elmúlt nyolc-tíz évet nem úgy élték meg, hogy komoly tartalékokat halmoztak volna fel, és a tartalékaikból úgy gondolják, hogy a következő időszakot ki tudják védeni. Nagyon örülök azoknak, akiknek ez megvan, és Isten dicsőségét hirdesse az, hogy ők ezt megtették, de az ő bőségük valószínűleg a többieknek a szükségét fogja pótolni, hogyha ők is nemféle módon élnek majd a következő időszakban, és nem csak magukra gondolnak, de ezt nekik kell majd eldönteni, nem nekünk, tehát ezt most csak mondhatjuk az igét, de az, hogy ki mit fog cselekedni, az egy egészen más történet.

Tehát az egy dolog, hogy az ember jókat gondol, meg jókat kíván embertársainak, meg szeretne jókat tenni, de amíg nem teszi meg, az semmi, üres. És ugye ez a baj, hogyha ilyen üres emberek maradnánk. De a válság az alapvetően ezt fogja megmutatni, hogy a hit után tudunk-e a hithez cselekedeteket ragasztani, azaz fogja a hitünket cselekedet követni, és a hit cselekedetei pedig azok nyilvánvalók.

Melyek azok? Ugye a Szent Éles elénk tárja.

[Szignál]
A Hét Rádió napi hit életi válogatása.