Happy Day - 2025. 02. 03.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mert mondjuk közösen Jézus Krisztus azért jött, hogy megálljon bennünket. És hiszem, hogy a názati Jézus Krisztusban Istenek minden ígérete, igenné és ámenné lett. És hiszem, hogy ő benne jelent meg a kegyelemnek és az igazságnak a teljessége.

És ezért a mai napon is hittel járulok a jelenlétében, hogy kegyelmet nyerjek, megújuljak, megszabaduljak, meggyógyuljak. És megszabaduljak minden igézésből, átokból, hogy Istenek az áldásai elárosszák az életemet, különösen az új eszendőben. Hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus az én engesztelő áldozatom, az én főpapom, aki tulajdonvérével ment be az igazi szentjébe.

És jelent meg én életem is, hogy megszerezze számomra Istenek a javait. És hiszem, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítson a kárhoztatástól, a halálnak, a bűnnek, az uralmából. És ezért az Úr Jézus nevében a mai napon is átadom a szívemet, lelkemet, az ő kezére bízom magamat, az ő természeti erejében bízok, hogy mindenre van erőm ebben az erőben.

És megerősít engemet a mai napon is, mert az Úr Jézus Krisztusban mindenre van erőm. Mert hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus a bűneimet és a bűnei minden következményeit, erőtlenségeimet is fölvitte a testében a Golgothai keresztfára. És megfeszítetett erőtlenségben és föltámadott Isten ereje által, hogy Isten erejében vetett hitáltal éljek a Földön is, és az örökké valóságban is.

Istenek a jelenlétében, a szenteknek a közösségében. Amen! Alleluja!

[Nagy József]
Azokban a napokban, mivel, hogy fölötte nagy volt a sokasság, s nem volt mit enniük, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és mondta nekik, szánakozom-e sokasságon, mert immár harmad napja, hogy velem vannak, s nincs mit enniük, és ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton. Amelyek ők közülük messzünnen jöttek, az ő tanítványai pedig felelének néki, honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel, itt-e pusztában, és megkérdi őket, hány kenyeretek van, azok pedig mondának hét. Akkor megparancsolá a sokasságnak, hogy telepedjenek le a földre, és vévén a hét kenyeret, és hálákat adott, megszekte, és adta az ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék, és a sokasság elé tevék.

Volt egy kevés haluk is, s hálákat adván monda, hogy tegyék eléjük azokat is, evének azért, és megelégedének, és fölszedik a maradék darabokat hétkosárral. Voltak pedig, akik ettek, mintegy négyezren, s elbocsáltá őket, s azzonal a hajóba száll a tanítványaival, és ment Dalmán utavidékére. És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.

Ő pedig lelkében felfohászkodván monda, miért kíván jelt az a nemzettség. Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzettségnek, s ott hagyván őket, ismét hajóba szállt, s a túlsó partra ment. De elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem volt velük több a hajóban.

És inti őket mondván, vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától, s a heródes kovászától. Ekkor egymás között tanakodván mondának, nincs kenyerünk. Jézus pedig észrevévén ezt monda nekik, mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek?

Mégsem látjátok-e be, s nem értitek-e? Mégis keménye a szívetek? Szemeitek lévén nem láttok-e?

Füleitek lévén nem hallottok-e? S nem emlékeztek-e? Mikor az öt kenyeret megszektem az ötezernek, hány kosorat hoztatok el darabokkal tele?

Mondának néki tizenkettőt. Mikor pedig a hetet a négyezernek? Hány kosorat hoztatok el darabokkal tele?

Azok pedig mondának hetet. És monda nekik, hogy nem értitek hát? Azután Betszajdába ment, s egy vakot vittek hozzá, és kérik őt, hogy illesse azt.

Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezette őt a falunk kívül, s szemébe köpvén, és kezeit rátévén megkérde őt, ha lát-e valamit. Az pedig föltekintvén monda, látom az embereket, mint valami járkáló fákat. Azután kezeit ismét rátevé annak a szemeire, s feltekintete véle, és megépüle, és látá messze, és világosan mindent.

És hazaküldte, mondván se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mond a faluban. És elment Jézus az ő tanítványait Cezária Filipita falvaiba, s útközben megkérdi az ő tanítványait, mondván nekik. Kinek mondanak engem az emberek?

Ők pedig felelének keresztelő Jánosnak, s némelyek illésnek, némelyek pedig egynek a profiták közül. És ő monda nekik. Ti pedig kinek mondtok engem?

Felelvén pedig Péter monda neki. Te vagy a Krisztus. És rájuk parancsolt, hogy senkinek se szóljanak felőle.

És kezdőjöket tanítani, hogy az emberfiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől, és a főpapoktól, és írástudóktól, és megöletni, és harmad napra föltámadni. S ezt nyilván mondja vala, Péter pedig magához vonván őt kezdé dorgálni. És ő megfordulván, és az ő tanítványaira tekintvén megfeddé Pétert, mondván távozz tőlem sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

A sokasságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván mondanékik. Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt.

Vala pedig elveszti az ő életét én érettem, és az evangéliumért megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kártval? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?

Mert valaki szégyell engem, és az én beszédeimet a parázna és bűnös nemzetség között, az embernek fia is szégyelni fogja azt, amikor eljö az ő atya dicsőségében a szent angyalokkal. Azután monda nekik, bizony, mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, kik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, és Jakabot és Jánost, és felvitte őket csupán magukban egy magas hegyre, és elváltozik előttük, és a ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó, ami ezt hasonlóta ruha festője földön nem fehéríthet.

És megjelenének nékik Mózes, Illéssel együtt, és beszélnek Jézussal. Péter pedig megszólalván mond a Jézusnak, Mester, jó nekünk itt lenni, csináljunk azért három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja, valamit beszél, mivelhogy megrémültek.

Kis felhő támadt, amely őket befogá, és a felhőből szózat jött mondván, ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok. És mikor nagy hirtelen körül tekintének, senkit sem láttak többé maguk körül, egyedül a Jézust. Mikor pedig a hegyről leszállottak, megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljék el, mit láttak, csak amikor az embernek fia a halálból föltámad.

És ezt a szót megtartták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból föltámadni. És megkérdezik őt mondván, miért mondják az írás tudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie. Ő pedig felelvén mond a nekik, Illés ugyanolyan eljövén helyreállít mindent, de hogyan van az embernek fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie.

De mondom nektek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint megvan írva őfelőle. És amikor a tanítványokhoz ment, nagy sokoságot látott körülöttük, és írás tudókat, kik azokkal versenktek. És az egész sokosság meglátván őt, azzonnal elálmélkodék, és hozzá sietvén köszönté őt.

Ő pedig megkérdezi az írás tudókat, mit versenktek ezekkel. És felelvén egy a sokosságból monda, Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben Néma szállen van. Ahol csak előfogja szaggatja őt, ő pedig tajtékot túr, a fogát sikorgatja, és elfonnyad.

Mondom hát a tanítványainak, hogy üzzék ki azt, de nem tudták. Ő pedig felelvén néki monda, Ó hitetlen nemzettség, meddig leszek még veletek, meddig szenvedlek még titeket. Hozzátok őt hozzám, és hozzá vitték azt, amelyt ő meglátta azt, a szállam azonnal szaggatá, és lesfén a földre tajtékot túrván fetreng.

És megkérdezi az apját, mennyi ideje, hogy ez esett rajta, az pedig monda, gyermeksége óta. És gyakorta vette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt, de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondja neki, ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.

A gyermek apja pedig azonnal kiáltván, könyhullatással monda, hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek. Jézus pedig, mikor látta, hogy a sokasság még inkább összetódul, megdorgál a tisztátalan szellemet, mondván neki, Te Néma és Siket szellem, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé belé ne menj. És kiáltás és erős szaggatás között kiment.

Az pedig olyan lett, mint egy halott. Annyira, hogy sokan azt mondják, hogy meghalt. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé, és az fölkelt.

Mikor pedig bement a házba, tanítványaival megkérdezték őt külön, miért nem űzhettük ki azt. Ő pedig monda nekik, ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel. És onnit kimentvén, Galiléán mennek át, és nem akart, hogy valaki megtudja.

Mert tanítja vala a tanítványait, és azt mondja nekik, az embernek fia az embernek kezébe adatik, és megölik őt, de ha megölték, harmadnapra föltámad. De ők nem értik e mondást, és féltek őt megkérdezni. És elment Kafarneumba, és oda-haza megkérdezi őket, mifelet vetekettetek egymással az úton.

De ők hallgattak, mert egymás között afelet vetekettek az úton, ki a nagyobb. És leülvén oda szólíta a tizenkettőt, és monda nekik, ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó, és mindeneknek szolgája. És előfogván egy gyermeket, közők állította azt, ölébe vette, és azt mondta nekik, aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott.

János pedig felállt néki mondván, Mester, láttunk valakit, akiet a neveddel démonokat űz, aki nem követ minket, s eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ minket. Jézus pedig mondja, ne tiltsátok el őt, mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben, s mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.

Mert aki innot okád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizonymondom nektek, el nem veszti az ő jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyetem a kicsinek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, s a tengerbe vetik. És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt.

Jobb néket ott csonkán bemész az életre, mint két kézzel menned a gyehennára a megoldhatatlan tűzre, ahol az ő férgük meg nem hal, és tűzük el nem aluszik. És ha te lábat botránkoztat meg téged, vágd le azt. Jobb néket sántán bemenned az életre, mint két lábbal vetetned a gyehennára a megoldhatatlan tűzre, ahol az ő férgük meg nem hal, és tűzük el nem aluszik.

És ha te szemed megbotránkoztat téged, vágd ki azt. Jobb néket fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára, ahol az ő férgük meg nem hal, és tűzük el nem aluszik. Mert mindenki tűzzel sózatik meg, s minden áldozat sóval sózatik meg.

Jó a só, de a só ízét veszti, mivel attok íznék ki. Legyen bennetek só, s legyetek békében egymással. Onnan pedig felkelvén Judéa határaiba ment, a Jordánon túlvaló részen által, és ismét sokasság gyűlt hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanítja őket.

S a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-e a férnek a feleségét elbocsátani, kisértvén őt. Ő pedig felelvén monda nékik, mit parancsolt nektek Mózes? Ők pedig mondának, Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.

És Jézus felelvén monda nékik, a Ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot. De a teremtés kezdete óta férfiúvá, s azt szólnál teremti őket az Isten. Annak okáért elhagyja az ember az ő apját és anyját, s ragaszkodik a feleségéhez, s lesznek ketten egy testé.

Azért többé nem két, hanem egy test. Annak okáért, amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza. S oda-haza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt a dolog felől.

Ő pedig monda nékik, aki elbocsájtja feleségét és mást veszel, házasság törést követel az ellen. Ha pedig a feleség hagyja a férjét, s mással kell egybe, házasság törést követel. Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket, a tanítványok pedig feddik azokat, akik hozzák.

Jézus pedig ezt látván haragra gerjett és mondja nekik, engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébevevén azokat, kezeit rájukvetvén, megáldá őket.

És mikor útnak indult, hozzá futvan egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi őt. Jó mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? Jézus pedig monda neki.

Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy az Isten. A parancsolatokat tudod, ne paráználkodjál, ne őj, ne lopj, hamis tanúbizonságot ne tégy, kárt ne tégy, tiszteld apádat és anyádat.

Az pedig felelvén monda neki. Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Jézus pedig rátekintvén megkedvelte őt és mondja neki.

Egyfogyatkozásod van. Eredj el, add el minden vagyonodat, s add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. És jel, kövess engem, felvévén a keresztet.

Jézus pedig körültekintvén monda tanítványainak. Mi nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van. A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén, de Jézus ismét felelvén mondja nekik.

Gyermekeim, mi nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak Isten országába bemenni. Könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodtak, mondván maguk között kicsoda üdvözlő lett tehát.

Jézus pedig rájuk tekintvén monda, az embernél lehetetlen, de nem az Istennél, mert az Istennél minden lehetséges. És Péter kezdje mondani neki, íme mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén monda, bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy apját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én érettem, és az evangéliumért.

Aki száz anyit ne kapna most, ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt, a jövendő világon pedig örök életet. Sok elsők lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. Útban voltak pedig Jeruzsálembe menve fel, s előttük megy Jézus, ők pedig álmélkodtak, és követvén őt félnek.

És ő a tizenkettőt is, mint maga mellé vette, kezde nekik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek. Mondván, íme felmegyünk Jeruzsálembe, az embernek fia átadodik a főpapoknak, az irástudóknak, és halára károztatják őt, s megcsúfolják őt, s megostorozzák őt, s megköbdösik őt, és megölik őt, de a harmadik napon föltámad. És hozzájárul állnak Jakab és János, az ebedeus fiai, ezt mondván, Mester, szeretnénk, hogy amire kérünk, tedd meg nékünk.

Ő pedig mond a nékik, Mit kívántok, hogy tegyek veletek? Azok pedig mondának neki, add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. Jézus pedig mondja nekik, Nem tudjátok, mit kértek.

Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom? Megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amelyel én megkeresztelkedem? Azok pedig mondának neki, Megtehetjük.

Jézus pedig mondja nekik, A pohárt ugyan, amelyet én megiszom, megiszhátok. A keresztséggel, amelyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek. De az én jobb és bal kezem felől való ülést, nem az én dolgom megadni, hanem az oké lesz az, akinek készítetett.

És halvan ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus pedig magához szólítván őket mondanékik, Tudjátok, hogy azok, akik pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük, s az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz köztetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok.

És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgálja legyen. Mert az embernek fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságú sokakért. És Jerikóba érkeztek, és mikor ő és tanítványai és a nagysokaság Jerikóból kimentek, a Timaus fia, a vak Bartimaus, ott ült az úton koldulván.

És amikor megkalotta, hogy az a názareti Jézus, elkezdte kiáltani mondván, Jézus, Dávidnak fia, könyörű rajtam. És sokan feddik valahogy, hogy halgasson, de ő annál inkább kiáltja, Dávidnak fia, könyörű rajtam. Akkor Jézus megállván monda, hogy hívják elő, és előhívják a vakot, mondván neki, Bízzál, kelj fel, hív téged.

Az pedig felső ruháját ledobván és felkelvén Jézushoz ment. És felelvén Jézus monda neki, Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig mondané ki, Mester, hogy lássak.

Jézus pedig monda neki, Eredj el, a te hited megtartott téged, s azonnal megjött a szeme világa, és követte Jézust az úton. Amen.

[Németh Sándor]
Tehát a szellemben való járás, az mindig azt jelenti, hogy a szent lélek, az embernek az élet vezetését, gondolkozását, akaratát, érzéseit, választásait, az Isten által meghatározott, renden vezeti, és teljes harmóniába van az életmódunk, az Isten által meghatározott szelemi, erkölcsi és természetes renddel. Nem olyan rossz, higgyétek el, mint ez az életmód. Különösen, ha ebben jársz, az utóbbi időben nagyon erősen érzem az Isten hívását.

És megmondom őszintén, érzem a dicsőségbe és a királyságba hívást. Isten nem csak az egyszer hív el bennünket, amikor, hogy térjünk meg, a hívása az folyamatos a szívedben. Ha megharszolod a testek a kívánságát, akkor van, amikor legyengül, de mindig jelen van bennem, és van, amikor nagyon fölerosodik.

Az elmúlt időben bennem nagyon fölerosodott. Legszívesebben csak ezzel foglalkoznám, és szeretném kihagyni az emberekkel való foglalkozást. És úgy néha szent irítség van azokra a szentekre, akik időskorukban megengedhették, hogy csak az úrral való közösséget áporták, és nem volt nekik szolgálatuk.

Mert ugye az újjászületésnek a nagyon nagy igazsága, amit szintén a Galata Levél tartalmaz, hogy élek többé nem én, nem én. Tehát az a romlott természetről van a szó, amit Ádámtól származik, és természetesen megvannak azok a személyek, akitről örököltünk, és ezt a természetet a romlott szívünkkel együtt a názati Jézus Krisztus halálába alámerítettük, hogy többé ne ezzel a természetből természetből fakadó élettel éljünk, mert ez egy ítélet alatt van, ez egy romlandó élet, hanem a názati Jézus Krisztus életéből éljünk. Aki Betlehembe született a kenyérnek a házába.

Betlehem annyit jelent, hogy kenyérnek a háza. Ott született meg az életnek a kenyere. Most az elmúlt időben, különösen október 7-e után nagyon elszomorodtam, és igazából most szembesültem vele, és végiggondoltam, mert a 90-es évek elején többször is jártunk Betlehembe, és a lakosságnak a többsége keresztény volt, és most a talán lakosság 20 vagy 30 százaléka...

Tessék? 20 százaléka. 20 százaléka csak a keresztény, akkor pedig volt vagy 70 vagy 80 százalék.

Olyan jól éreztük magunkat Betlehemben, mert hát az a Dávidnak a városa volt, és Jézus Krisztusnak a szülővárosa. Ezt odaadni? Nézzetek meg, mi lett az eredménye!

Ezért mondják Jézus Krisztusról, hogy palesztin. Ekkora nagy... Ezért nem áldotta meg Isten az oszlói béke megegyezést.

Megvagyok róla győzve, az egyik trajkus hibája a Betlehemnek a kiszolgáltatátsága. És ugye ebben az idén, vagy legalább tavaly az év végén, nem is tudták a karácsonyt megünnepelni. A keresztények végignézték ezt az egyezmét.

Senki nem nyitotta ki a száját, hogy talán nem kellene átadni egy olyan vallásos fennhatóságnak, amelyről tudjuk nagyon jól, hogy mindent megtett azért, hogy a názati Jézus Krisztusban, vagyis az igazi Bibliai hitet kírtsa az emberekbe. És nézzétek meg, azóta nincs nyugalom, nincs békesség. Egészen más volt az oszlói béke megállapodás előtt az izraeli utazás, mint utána.

Utána évek óta egyre inkább érezni a problémákat. Előtte meg egy ilyen ez se lehet mondani, olyan mámor gyönyörűség volt Izrael földjén lenni. Bethlehembe.

És más helyen. Ezt csak úgy megjegyeztem. Nem szabad feladni.

Nem szabad feladni az, ami az úré.

[Tamás Csilla]
Ma a hangoskönyv rovatban folytatom Joel Osteen értékes vagy című könyvét. A fejezett címe, amit szeretnék felolvasni az élet soha nem mentes a problémáktól. Ne szalasztunk el egyetlen remek életszakaszt sem azáltal, hogy azt kívánjunk, bárcsak több lenne a zsebünkben, vagy azért, mert szükségek miatt panaszkodunk.

Az igazi örömöt mindig az egyszerű dolgok jelentik az életben. Családi élmények, közös vonatozása a repülőtéren, bujócskázás a házban, a naplementében való gyönyörködés a házastársunkkal, vagy akár a csillagok nézése éjszaka. Amikor Jonathan fiunk öt éves volt, Alexandra lányunk pedig kettő, nagy családi nyaralásra indultunk Disneylandbe.

Úgy terveztük, hogy Mickey egérrel reggeliznek, aztán lefotózzuk őket a többi mesefigurával. Nagy vállalkozás volt két kisgyerekkel elrepülni Kaliforniába, szállodai szobát foglalni és autót bérelni. A megtakarításunk fele ráment.

Miután bejelentkeztünk a szállodába, egyenesen a Vidán parkba indultunk. Nagyon izgatott voltam, milyen élmény lesz a gyerekeknek. De még negyed órája sem voltunk ott, amikor Jonathan megszólalt.

Apa, menjünk vissza a szállodába úszni. Azt hittem, rosszul hallom. Mit szeretnél, kérdeztem vissza.

Vissza akarok menni úszni, ismételte meg. Nem, nem Jonathan, válaszoltam, hiszen Disneylandben vagyunk és hosszú utat tettünk meg. Nézd ezt a sok atrakciót, nagyon jól fogunk szórakozni.

Nem, makacsolta meg magát. Apa, én vissza akarok menni a szállodába úszni. Jonathan, próbáltam megmagyarázni.

Otthon bármikor el mehetünk úszni a közeli úszodába. Most Disneylandben vagyunk. Jonathan erre leült a járda szélére, keresztbe fonta a karját és megfelel beszethetetlen hangon kijelentette.

Én nem akarok Disneylandben lenni, úszni akarok. Jonathan, kiabáltam rá. 50 dollárt költöttem a jegyedre.

Jól fogod érezni magad, akár tetszik, akár nem. Azt kellett volna tennem, amit apám tett, gondolkodtam rajta később és elvinnem őket a repülőtérre vonatozni. Egy rakkás pénzt megspórolhattam volna.

Nem kell látványos vakáció ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Tanuljuk meg élvezni az egyszerű dolgokat. Túlságosan gyakran követjük el azt a hibát, hogy azt gondoljuk, ha elérünk egy célt, boldogok leszünk.

Ha befejezem az egyetemet, ha meg lesz a kinevezésem, ha beköltözünk az új házba, ha megszületik a gyerekünk, élvezni fogom az életet. Igen, boldog leszel, amikor eléred a célodat. Ám azzal együtt új kihívások is érkeznek majd.

Hallottam egyszer egy mondást, ami így szól, minden áldás gonddal is jár. Az életben nincs olyan, hogy teljes problémamentesség. Amikor nincsenek konfliktusok, kifizetetlen számlák és mindenki minket rajunk körül.

Ez nem a valóság. Ha nem tanulunk meg elégedetnek lenni ott, ahol vagyunk, akkor hiába válnak valóra az álmaink, mert soha nem leszünk elégedettek. Amikor Isten megáld azzal az új házzal, vele jön a nagyobb kert és a fűnyírás, a több szoba és azok takarítása, a több ház körüli munka.

Amikor megkapod a kinevezést, több felelősség is jön vele. Amikor megszületik az a szép kisbaba, akihez nincs fogható a föld kerekén, hajnali háromkor fog majd enni kérni, mert a kis bárcsak esemők nem a felnőttek időbehoztását követik. Ne imádkozz nagyobb áldásokért, ha utána a nagyobb terhek miatt panaszkodsz.

[Szignál]
Oh happy day, Best of Heat Rádió Válagatás spirituális műsorainkból!

[Fekete Rita]
Ábrahám Liliana, szerkesztő nevében is nagy szeretettel köszöntök minden kedves hallgatót, ez itt a társalgó én, Fekete Rita vagyok és itt ülök Varga Zoltánnal, műsorvezető társammal és kedves vendégeinkkel, Pozsgai Anitával, businesscoach, supervisorral és Ábrahamné Bergmann Annával, funkcionalis táplálkozás és életmód tanácsadóval először is köszöntelek benneteket.

[Pozsgai Anita]
És mi is köszöntjük a hallgatókat szeretettel.

[Fekete Rita]
Én is köszöntök mindenkit szeretettel. És hát karácsony után, szilveszter után miről beszélhetnénk, hanem másról, mint az életmód váltásról, vagy hát azokról a nagy tervekről, amik ilyenkor az életünkben felszoktak merülni, hogy változtatni kéne valamin, és most arról fogunk egy picit beszélni, hogy hogyan is lehet ezen változtatni bármin, tehát akárha valaki egy új tudást szeretne megszerezni, vagy a munkahelyén szeretne előrbe jutni, vagy fogyókurázni szeretne és leszeretne adni egy évek óta cipelt pár kilósúlyfelesleget, ezeket hogy lehet sikeresen megvalósítani, hogy ne kárász életű ilyen tervek maradjanak csak az életünkben. Nem tudom, melyikőtök szeretnék kezdeni, rátok, bízom.

[Pozsgai Anita]
Hát mondtad ezt, hogy kárász életű lehet egy ilyen újévi fogadalom, és én így gondolkodtam, amikor jöttem hozzátok, hogy hát igen, ez egy érdekes kifejezés, hogy fogadalom. Mert hát megfogadni valamit, azt általában egy másik személynek, vagy Istennek szoktunk, tehát hogy ezek ilyen nem annyira ehhez kapcsolódik, hogy most elhatározom, hogy kevesebbet fogok enni, vagy hogy változtatok mondjuk az időbeosztásomon, vagy másképp fogok bizonyos dolgokat tenni, egészségesebben fogok élni. És talán úgy lehet legjobban elkerülni ezt a fajta rövid távú megvalósulást, amit nagyon sokszor mindannyian megtapasztaltunk már, hogy inkább egy tervbe, egy rendszerbe helyezzük be ezt.

Hiszen hogyha egy cél tűzünk ki magunknak, hogyha tervszerűen foglalkozunk valamivel, ha leülünk végig gondoljuk, akkor az már egy teljesen más perspektívába fogja ezt helyezni. Én nagyon sokszor szoktam azt is javasolni, hogy jobb messziről is indulni egy kicsit, hogy számomra mi az, ami fontos. Tehát mik az számomra igazán fontos dolgok, akár ezt meg lehet nézni szerepeimre lebontva, hogy anyaként mi a számomra fontos, vagy tanulóként, vagy kulcsként, vagy bármilyen más szakmában dolgozom, és hogy ott mit szeretnék elérni, és hogyha megvan ez a fő cél, akkor már könnyebb mögé tenni ezeket az all célokat is, és hogyha ezt így tervszerűen végiggondolom, akkor sokkal nagyobb esélyem van a sikerre. Ugyan ez a fajta fogadalom sokszor szerintem egy ilyen érzelm, inkább egy ilyen érzelmi felindulásból származik, és nincs mögötte az a fajta tudatosság, ami valahol garancia lehet a sikerre. Talán ez az egyik ok, vagy egyik oldal, amit így meg lehet ragadni ezzel kapcsolatban, de biztos Annának is van ehhez.

[Ábrahámné Bergmann Anna]
Igen, ezekkel abszolút egyetértek én is, és emellett olyan megközelítéseket is nagyon érdemes figyelembe venni, hogy minden ilyen életmódváltásra való türekvés, vagy szándék, ami ugye megfogalmazódik bennünk, és ilyenkor egyébként évelején valóban ez sokkal hangsúlyosabban, talán ilyen tömeghatás révén is úgy érvényesül az embereknek a fókuszában. De hogyha azt is szemelőtt tartjuk mindenképpen, hogy ez a cél, ahogy Anita is mondta, ne csupán egy rövidtávú, kúraszerű dolog legyen, hanem célja legyen az is, hogy valóban egy életformává alakítható legyen, akkor már egészen más megvilágításba helyeződik. És ami még egy nagyon-nagyon lényeges dolog szerintem, hogy ha például valaki fogyni szeretne, vagy bármelyik szokásán változtatni szeretne így az életmódján belül, akkor az mindenképpen egyúttal az egészséget is szolgálja.

Ott tudnak szerintem elcsúszni nagyon könnyen ezek az életmódváltásra irányuló diéták, fogadalomtételek és kúraszerű elhatározások, hogy tulajdonképpen a célja nem elsősorban az egészség, hanem az, hogy adjak le valahány kilót. Nyilván ezt számszerűsíteni lehet, de hogyha az a célom, hogy egészséget szeretnék elérni a szervezetemben, és ennek a mellékhatásaként szeretném elérni azt, hogy a fogyás megtörténjen, akkor teljesen más megvilágításba, meg gyakorlatba helyeződik ez az egész türekvés, szándék, meg maga a megvalósítás is. Illetve ami nagyon lényeges, hogy semmiképpen nem érdemes kúrákban gondolkodni, mert a kúráknak mindig csak kúraszerű eredményei lesznek.

Tehát hogyha bizonyos ideig csinálom, elértem bizonyos eredményeket, majd visszatérek a régi kerékvágásba a régi szokásokhoz, akkor értelemszerűen a kúraszerű eredmények addig tartanak, majd utána vissza fognak kúszni a nem kívánatos pluszkilók, és ami még nagyon lényeges, hogy mindaz, amit ebben az egész türekvésben szokások megváltoztatásának szintjén végzünk, az okozzon örömöt. Mert akkor fogjuk tudni ezt hosszú távon fenntartani, akkor fogjuk tudni életformává alakítani, hogyha nem egy sanyargatás és önkínzás jellegű gyakorlatot alakítunk ki ebben, hanem örömöt is okoz. És ugye itt mindenképpen érintjük, vagy érintődnek a szokásaink, de ebben megint csak egy előfeltételként lehet megfogalmazni, hogy ugye akkor jutunk el arra az elhatározásra, hogy változtatni szeretnénk, hogyha valamiben nem érezzük jól magunkat, tehát ha valami már zavar bennünket, zavarnak a pluszkilók, zavar, hogy kihíztam a legjobb ruháimat, zavar, hogy szúszogva tudok csak felmenni a lépcsőn, vagy nem tudok jól aludni, tehát vannak dolgok, amiket meg tudok határozni, hogy zavar. És az még mindenképpen egy nagyon szükséges társa ennek a dolognak, előfeltételnek, hogy meg tudjam azt is fogalmazni, vagy megtaláljam azt, hogy mely szokásaim vezettek ehhez az állapothoz.

Mert hogyha tudom, hogy milyen szokások nem szolgálnak engem tulajdonképpen, hanem egy olyan állapotba juttatnak, amiben nem érzem jól magam, ami nem az egészségemet szolgálja, akkor igazából ezeket a szokásokat nyakon lehet csípni, és azt lehet mondani, hogy na akkor ezeken szépen fokozatosan el kell kezdenem változtatni, hogy újra azt a fizikai, mentális és mindenfajta állapotot segítsék elő az életemben, amiben jól érzem magamat.

[Varga Zoltán]
De mindketten, amikor erről a kérdésről beszéltetek, akkor bennem az fogalmazódott meg, hogy ez annyira egyéninek kell lenni, tehát személyre szabottnak kell lenni, holott nyilván az, amikor valaki azt hűzi ki, hogy nem az egészség érdekében akarok fogyni, hanem azért, mert 15 kiló van megírva a nőklapjába, akkor az nem egyéni. Tehát az valakinek szól pontokba szedve, ráadásul, hogy még értsem is, és hogy holnaptól akár neki tudjak állni. De viszont arról beszéltek, hogy ennek nem feltétlenül kell holnap neki állni, hanem meg kell tervezni.

Ugye utaltatok, a tervszó többször elhangzott mind a kettőtök részéről. Hogy ti hogy látjátok ezt, hogy mitől válik ez majd egyénivé? Tehát hogy mi az, amitől azt tudom mondani, hogy ez az én célom, ez az én tervem, és az évben még vissza van 364 nap, mert el sejtettem a fogadalmat, és tudom még teljesíteni, nincs gáz, nincs probléma.

Tehát nem fogyott el még az időm.

[Pozsgai Anita]
Én teszem tervszerűvé, tehát igazából, hogyha van ez a fő cél, amiről beszéltünk, hogyha tudom, hogy számomra mi a fontos, itt az Anna említette az egészséget, tehát hogyha ez a fontos célom, és ez az, amit szeretnék elérni, akkor utána már ez rajtam úlik, ugye itt egy kicsit bekapcsolhatjuk az önismeretet is, hogy tudom azt, hogy engem mi motivál, vagy mire vagyok képes, milyen célokat tudok kitűzni. Nagyon sokszor azt a hibát is elkövetik az emberek, hogy túl nagy falatot akarnak egyszerre.

Ugye volt itt már szó a viselkedésnek a változtatásáról, és ez egy kicsit megint visszakapcsolódik itt a fogadalomhoz, amit mondtál, hogy ez egy picit ilyen akarathoz kapcsolódó dolog, de emögött az egész mögött egy viselkedéssorozat van, egy szokás van, amit szeretnénk megváltoztatni. Ez nem biztos, hogy egyszerre fog megtörténni egyik napról a másikra, hanem valamiféle fokozatot kell beletenni. És igazából ennek a fajta sajátos megtervezése, vagy az, hogy engem igazából mi motivál, vagy mi segít ebben a történetben, az már teljesen egyedi.

És ezt meg kell vizsgálnom igazából a magam részéről. Tehát, hogy nekem most akkor mi a fontos, szeretném mondjuk az egészségemet szolgálni jobban, akkor milyen lépéseket szeretnék ezért tenni, én hogy tudok, nekem mi reális, mert lehet, hogy nem az a reális, hogy én holnaptól napi egy órát fogok edzeni, hanem lehet, hogy csak az reális, hogy hetente egyszer vagy kétszer teszem ezt meg, és egyfajta reális célt kitűzni, mert hogyha a reális célmentén haladok, akkor a sikerélményeim is nagyobbak lesznek, és akkor igazából a motivációm is sokkal inkább támogatva lesz ebben a folyamatban.

[Varga Zoltán]
Megálltok, akkor tudok örülni.

[Pozsgai Anita]
Igen, és az is nagyon érdekes, hogy hozzám nyilván nem csak ezzel a táplálkozással kapcsolatban, hanem hogy legyen az időbeosztás, hogy bármilyen ilyen kérdéssel mondjuk, ha fordulnak emberek, én arra is szoktam őket bíztatni, hogy egyrészt ugye csak kislépésbe haladjanak, másrészt pedig mondjuk, hogyha nem sikerült, tehát van egy eltérés, mondjuk van egy nap, ami szétcsúszik, nem tudták úgy beosztani az időt, akkor nem kell kétségbeesni, hanem egy kicsit a szemléletet változtatni, hogy jó, akkor most visszatérek, mint ahogy a folyót visszaterelem a medrébe, és akkor visszatérek arra az útra, amit elterveztem, de nem dobom el rögtön az egészet. Hát ilyen tudatosan, a tudatosságnak nagyon nagy szerepe van szerintem ebben, hogy ezt a fajta célt meg tudjuk tartani, és végig a szemünk előtt tudjuk tartani.

Annak is van szerepe, hogy ezt átnézem, újra esetleg definiálom magamnak, változtatok rajta, tehát egyfajta rugalmasság is kell, hogy legyen ebben a helyzethez is kell tudnom alkalmazkodni, mert lehet, hogy elkezd valaki egy fogyókúrát, és valamiért neki nem sikeres az a módszer, ami ki lett találva, és akkor valahogy változtatni kell rajta, hogy legyen benne ez is ahhoz, hogy, és ezek már egyedivétesszik így visszatérve a kérdésedre, úgyhogy én azt gondolom, hogy én tudom egyedivét tenni a saját motivációmnak, céljaimnak, az ismeretében, a saját képességeimnek, helyzetemnek, körülményeimnek, ismeretében.

[Varga Zoltán]
Igen, mert ez, amit mondhatok, ez azért is izgalmas, mert az a belső motivációnak, most ez legyen tényleg bármiről szó, időbeosztásról, sportról, hogy azért futok, mert látom, hogy az utcán sokan futnak meg, vagy mert én szeretnék futni. Tehát, hogy azért, mert reneszánszal van valaminek, az nem biztos, hogy nekem éppen az jobb lehet, hogy nekem a kajakozása jobb, vagy bármi más. De ezzel meg kell ismerkedni, viszont ehhez is kell energia.

És igazából ami bennem megfogalmazódott még, hogy ti azt hogy látjátok, hogy mekkora ellenség ilyenkor a hát, kényelem, hedonizmus, tehát hogy ebbe akkora melót kell így rakni, hogy ezt megtervezni, meg átgondolni, meg melyik vagyok én. Nem egyszerű belóvasni a magazint, amire már utaltam az előbb, és holnaptól belevágok. Anna?

[Ábrahámné Bergmann Anna]
Hát valójában abban is egyéni ez valóban, ahogy Antsa is mondta, hogy kinek ez, kinek az válik be. Mert vannak olyan típusok, vannak olyan alkatok, akik azt mondják, hogy összeolvasnak innen-onnan információkat, és van bennük akkora tetrekészség, és van akkora elszántság bennük, hogy meg is tudják valósítani, és ténylegesen működik is nekik. De vannak olyan alkatok is, akiknek plusz segítségre is szükségük van ahhoz, hogy úgymond ez a kényelem ne uralkodjon el ezen a tetrekészségen.

Vannak például olyan személyek, akiknek szakember segítségére van szükség, legyen szó akár a mozgásról, hogy az tényleg egy helyesen kivitelezett, jól megtervezett és megfelelő intenzitással felépített edzés, amit nem lehetett ezt valaki. Ez egy nagyonHYMRIA-tesztetatlan mennet legyen, hogy például ne okozzunk nagyobb kárt vele, mint amekkora hasznot lehet vele elérni, de ugyanez igaz például a táplálkozásban is, hogy van, akimen nem tudja, hogy hogy induljon el. Mert ugyan az interneten vagy a bármilyen fajta médiában meg lehet találni mindent kábé, és mindennek az ellenkezőjét is.

Tehát onnantól fogva, valaki nem tud eligazodni ezek között, akkor mindenképpen valami fogódzóra van szüksége, és ilyen esetben mondjuk szakember segítsége abszolút jó jöhet az ilyen típusú embereknek, de mindenképpen azt gondolom, hogy abban az esetben, amikor valaki tényleg azt mondja, hogy na ez engem most már zavar tenni akarok leginkább magamért, nem is valami ellen, hanem magamért, azért, hogy olyan állapotba kerüljek újra, amilyenben szeretnék lenni, és nem mások kedvéért, nem mások elismeréséért vagy elvárása miatt, hanem saját magamért. Ebben az esetben azt gondolom egyébként, hogyha már valaki erre a szintre jut a döntésében, akkor ott a kényelem az már kevésbé kockázatítényező.

[Szignál]
Mindenki pöcskölődik.

[Fekete Rita]
Ugye beszéltek személyiségtípusokról, ez azt is jelentheti, hogy lehet olyan személyiség, akinek ez a drasztikus mód válik be. Tehát, hogy ő tényleg minden nap edzeni fog. És neki ez az, ami hajtja, hogy neki akkor ezt minden nap meg kell csinálnia, mert azt mondja, hogy heti egyszer, az olyan messze van, hogy arra nem fog sohasor kerülni, és van az a fajta ember, akinek meg tényleg ezek az apró lépések jók.

Na ezt hogy ismerjük meg magunkban, hogy melyikek vagyunk mi?

[Pozsgai Anita]
Hát fontos, hogy ön ismeret, tehát, hogy igazából ön magunkkal foglalkoznunk kell. Nem jó az, hogyha nem tudjuk azt, hogy számunkra mi a fontos, nem jó az, hogyha nem tudjuk azt, hogy mihogy szoktuk elérni a céljainkat. Úgyhogy például, ha most így évvége van és évkezdet van, például, hogyha valaki veszi a fáradtságot és esetleg visszanéz az előző évre, megnézi azt, hogy mi az, ami jól ment, abban neki mi segített, egyáltalán milyen sikereket értel, mi az, amit nem értel, miért nem értel, tehát egyfajta reflektív gondolkodásmódot így beépít az életébe, meg tudja tenni azt, hogy megáll, elgondolkodik dolgokon.

Én azt gondolom, hogy ezek már mind támogatják az önismeretet, és akkor így ez, amit mondtál, hogy van különbség a különböző személyiségek között is, ezért a magam számára a reális célt tűzzem ki. Tehát, hogyha én tényleg olyan vagyok, hogy engem hajt az, hogyha egy rövidtávú célom van és minden napra bevonosztva és pontosan követem, akkor csináljam így, de hogyha én más típusú vagyok és kell egyfajta szabadság ebben az egészben, akkor meg másképp kell csinálnom. De ez mindenkinek lehetőség igazából, hogy megtegye a magunk felelőssége valahol ápolni a lelkünket ezen a területen is.

És azért azt is hozzáteszem, hogy ez az épp testben épp lélek, tehát, hogy fontos az, hogy a lelkünk is egy ilyen egészséges állapotban legyen, az kifoghatni a mi szervezetünkre, meg a testünkre is igazából a táplálkozástól kezdve mindenre. És ezért ezt én nagyon fontosnak tartom. És az Anna említette a segítségkérést, ezt pedig szintén egy olyan dolog, amit megint mérlegre tudunk tenni.

Tehát van, akinek például segít az, hogy van egyfajta kontroll, tehát mondjuk egy tanácsodó, aki ezt fordulhat, és akkor beszámol a haladásáról, a másikat ezt folytogatja, nem tudja ezt így elhordozni, akkor neki ezt másképp kell megoldani, akkor valahogy a maga kezébe kell ezt vennie, vagy másfajta módon kell követnie azt, hogy hogy sikerült ezt megvalósítani. Tehát ebben is szerintem sok lehetőségünk van, mert segítséget adhat egy tanácsodó is, de mondjuk akár a családom is lehet egy segítség, vagy a barátom is lehet egy támaszt, vagy egy segítség egy ilyen folyamatban, úgyhogy ez is szerintem egy olyan dolog, ami segíthet ennek a motivációnak a fenntartásában.

[Varga Zoltán]
Igen, ezt egyébként majdnem inkább arra beszélgett, és vége felé akartam megkérdezni, de most már arra utaltál, akkor azért ezt visszakérdezem, hogy azért nyilván társas lények vagyunk, tehát élünk egy baráti közekbe, egy családba, egy munkahelyi közösségbe, tehát valamilyen fajta közösség körülvesz bennünket. Akkor, amikor ilyen életmód, változtatási uton haladunk, tehát megtervezzünk, elgondoljuk, stb., akkor azért ez a környezet visszacsatol. Akarják, nem akarják, de visszacsatol.

Valaki azt fogja mondani, hogy hajrá, csináld, nyilván őket nagyon szeretjük, de lesznek olyanok, na ne, hát én már húszat kipróbáltam ebből a módszerből, nem fog menni, jön a jó-jó hatás, ugye, és akkor nem fog sikerülni, hagyd is abban már, el se kezdjed. Tehát, hogy ezt a fajta közeget, ezt hogy tudjuk jól kezelni?

[Ábrahámné Bergmann Anna]
Hát ugye tudjuk, hogy szakértőkkel tele van ez az ország, bármiről legyen is szó.

[Varga Zoltán]
Há' hogyne. Poci kömüves virológus is még sorolhatnánk, igen.

[Ábrahámné Bergmann Anna]
Így van. És azt gondolom, hogy a legokosabban akkor tesszük szerintem a barátunká ezt a közeget, hogyha nyilván itt is fontos az, hogy ismerjük magunkat, hogy nekünk mi jó, tehát bennünket mi visz előre, mi az, ami a segítségünkre, támogatásunkra van, de az a jó szerintem, amikor tudunk ebből a közegből, és ez lehet akár a házastársunk, lehet egy barátunk, lehetnek akár a felnőttkorú gyerekeink, ki milyen élethelyzetben van, ez is rengeteget befolyásol egyébként, de hogy szövetségeseket választunk magunknak. Nyilván, hogyha a környezetünkben senkit nem találunk, aki erre kész lenne, vagy hajlandó lenne, vagy alkalmas lenne, akkor az már segítség, hogyha nem gátolnak, tehát hogyha semlegesek maradnak, és legalább nem húznak vissza, vagy nem akarnak lebeszélni arról, amit megszeretnék tenni, de hogyha vannak olyan tetrekész barátok, vagy társak, vagy rokonok, családtagok, akkor adott esetben együtt is lehet ezt csinálni, és bármilyen kis apró lépése lehet ez a közös projektnek, úgymond, lehet ez akár a táplálkozásban, és ugye ez egyrészt a másik, tehát a társ felé való, vagy így a szövetséges felé való, ahogy Anita is említette, kontroll, jó értelemben vett kontroll néven egyfajta beszámolási, vagy egymásnak számodási kötelezettséggel is együtt járhat, illetve mindenképpen a közösen, vagy az egyénenként elért, de együtt elért eredmények is abszolút motiválhatják egymást. Én mondjuk azt gondolom, hogy nem feltétlenül, tehát hogyha tágabb értelemben vesszük ezt a közeget, mondjuk közösségi médiában lévő, vagy közösségi oldalakon lévő ismerősökre is kiterjesztve, akkor nem biztos, hogy nagyon célszerű oda kitenni, hogy na most nekem ez a célom, és ezt szeretném elérni.

Persze vannak ilyen alkatok megint, csak akiken a nyilvánosságnak a terhe tud akkora ösztönzést és motiváltságot jelenteni, hogy oké, ezt én kinyilvánítottam, és akkor innentől fogva muszáj megtennem, hogy ne maradjak szígyemben. De lehet, hogy sokkal jobb megoldás az, amikor az ember maga elhatározza, van neki néhány szövetségese, és akkor együtt megcsinálják, és ez a szövetséges lehet akár szakember is, aki ott van, és kézen fogva segíti, mutatva az utat, támogatva, és egyébként nagyon-nagyon lényeges ebben a folyamatban szerintem a visszacsatolás részeként a dicséret. Tehát amikor ugye elér valaki egy-egy részcélt, már egy kis eredményt halad előre, ott nagyon-nagyon jó a léleknek, és úgy egyáltalán ennek az egész folyamatnak, hogyha az ember dicséretet kap érte, és nagyon nagy szárnyakat tud adni a továbbhaladáshoz.

[Varga Zoltán]
Amit mondtál azzal kapcsolatosan a vizgalmas számomra, hogy azért, hogyha megvannak azok a laikus szövetségesek, tehát nem a szakmai szövetségesek, akkor az ő részükre rögtön az elején, amikor valamilyen fajta döntést meg kell hoznom egy változtatással kapcsolatosan, rögtön elmondjam, vagy már a kiforrott tervel álljak elő, tehát hogy na most akkor én, ahogy a Rita mondta, reggel hatkor kell, reggel ötkor kellek, hát az már késő, és minden reggel futni fogok, akkor ezt már így megosztom, mert nyilván ez furcsan veszi ki magát most csak egy ilyen életszerű jelenet, hogy én holnaptól föl kellek reggel ötkor, és a feleségem megkérdezi, mi bajod van, nem tudsz aludni?

Nem, én futni fogok. De szerintem ezt jobb előbb megbeszélni, nem? Tehát ezt jobb előbb közölni, hogy ezt szeretném, mert akkor az a támogatás, az talán tényleg támogatássá is tud alakulni, tehát apró pénzetről váltani azt a jó lékkört, ami ott van.

[Pozsgai Anita]
Abszolút, tehát hogyha ugye nekem van egy szövetséges társam valamiben, akkor ebben is szövetséges társam, tehát sokkal jobban járok, hogyha ebben a bizalmi közegben én megosztom ezt a dolgot, vagy együtt találjuk ki, hozzá tehet igazából dolgokat, amik nekem segítenek, támogat engem abban, hogy ezt meg tudjam valósítani, bíztat engem, dicsére engem, hogyha a sikert érek el, tehát ez akkor jó, ha én bevonom legalábbis azt a szemét, akivel tényleg egy ilyen bizalmi kapcsolatom van, és akivel, akinél tényleg jóra számíthatok. Úgyhogy ez bevillant nekem, hogy igazából a jó vezető is ezt csinálja, ha belegondoltok, hogy az az igazán jó vezető, aki képes megnyerni ugye a munkatársait valaminek, és bevonja őket igazából abban a döntési folyamatban, és attól sokkal nagyobb lesz a siker, mert ők is magukének érzik azt a célt, és ez igazából működik ezen a szinten is, nyilván ez egy más viszonyrendszer, de működik, hogy a másik is be van vonva, és az igazából engem támogat, az én célomnak az elérését segíti.

[Fekete Rita]
Na már, ha behoztad ezt a munkahelyi és vezetői kérdést, akkor mit teszünk azokkal a változásokkal, amik mondjuk váratlanul érnek akár egy ilyen munkahelyen? Tehát bejelentenek egy változást, amihez nekünk igazodni kell. Ezt hogyan lehet ennek szerinted nekiállni?

[Pozsgai Anita]
Hát ez nem könnyű kérdés, ugye? Ez inkább már egy általános ilyen rezilienciaképességhez tartozik, amit kérdezel, tehát hogy majd mennyire vagyok én, mennyire tudok én rugalmasan alkalmazkodni egy változáshoz, és nyilván ebben lehet fejlődni. Én visszahoznám ide azt, hogy az önismeret és a reflexió által, hogyha én ezt gyakorlom folyamatosan az életemben, akkor egy váratlan változásnál is tudom azt figyelni, hogy már tudom mozgósítani az erőforrásaimat, amiket ismerek.

Tudom mozgósítani a segítőtársaimat, akikről tudom, hogy kik azok, akik nekem egy ilyen helyzetben tudnak segíteni. Tudom azt, hogy már megküzdöttem egy ilyennel régen, most is meg fogok tudni vele küzdeni. Tehát itt ez egy kicsit összetettebb kérdés ebben az esetben, de készülni olyan értelemben lehet, hogyha én megint ápolom a folyamatosan fejlesztem, akkor ezekre a váratlan változásokra is felkészültebb leszek.

Ugye az elmúlt évek kicsit treníroztak minket erre, mert hogy folyamatos változásban voltunk, és nagyon sok hújdonság jött az életünkbe, és alkalmazkodni kellett. Ezt most igazából felhasználhatjuk ilyen értelemben egy erőforrásként is, mert azért megküzdöttünk dolgokkal, képesek voltunk megtenni dolgokat, és erre támaszkodhatunk.

[Fekete Rita]
Mert ugye ez egy családban is megtörténhet, mondjuk, ha valamelyik fél életmódot szeretne váltani, és akkor megszoktuk, hogy mondjuk minden péntek este pizzát eszünk, de a férjünk, feleségünk nem akar pizzát enni már, mert ő életmódot váltott, tehát akár ilyen konfliktusok is lehetnek, ami mondjuk elvárja, hogy alkalmazkodjunk egy adott helyzethez.

[Pozsgai Anita]
Igen, de ahogyha benne van ez a bevonása a másiknak, amiről az előbb beszéltünk, akkor szerintem ezek már nagyon szépen el is simíthatóak. Nagyon nehéz egyenlenséges közekben egyébként változtatni.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.