Happy Day - 2025. 01. 31.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszek az úr Jézus Kisztusban, az ő hatalmas erejében. És hiszem azt, hogy Jézus Kisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És hiszem azt, hogy ő lefegyverezte fejdelemségeket, hatalmasságokat.

És diadal aratott rajtuk, és eltörölte az ellenünk szóló vádiratot. És ezért az úr Jézus Kisztus vére által meg vagyok váltva. Hiszek ennek a vérnek a hatalmába is erejében, hogy ez jobbat beszél Ábel vérénél.

Ez a szövetségnek a vére, amely által közösségem van az élő Istennel. Mert Jézus Kisztus vérébe vetett hitáltal meggazultam és megbékültem az élő Istennel, hogy többé ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljak szellemben, igazságban az Isten dicsőségére. És hiszem, hogy nem testi ember vagyok, hanem szellemi ember vagyok, mert a szellememet megszabadította az úr a halál szellemének az uralmalól, és felültetett a mennyekbe, megáldott minden szellemi áldással, és a fiúság szellemét árasztotta belém, és ezért az Isten atyám lett, én meg Isten gyermeke, hogy dicsőid sem őt, testemmel, lelkemmel, szellememmel egyaránt a Jézus levében.

Amen.

[Nagy József]
Most pedig vágjunk bele Bibla olvasásába Márk evangélium 5. fejezet első verszaktól. És menjének a tenger túlsó partjára, a gadarénusok földére.

És amint a hajóból kiment, azonnal lelébe ment egy ember a sírboltokból, akikben tisztáltalan szellem volt, kinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bíztak a szellembe. Úgy bírta őt senki sem lekötni, mert sokszor megkötözték őt. Békjókkal, láncokkal, de a láncokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. Mikor pedig Jézus távolról meglátta, oda fut a modék, elébe borult. És a hangon kiáltva mondta, miközöm nékem te veled Jézus, a magasságos Istennek fia.

Az Istenre kényszeritelek, ne kinozd engem, mert ezt mondja neki, eredj ki tisztáltalan szellem ez emberből, és kérdezéd tőle, mi a neved. És felele mondván, légió nevem, mert sokan vagyunk. És igen kérje őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

A hegynél egy nagy disznó nyáj, amely legelt. És a démonok kérték őt mindannyian mondván, küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be. És Jézus azonnal megengedé nekik.

A tisztáltalan szellemek pedig kijövén bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről a tengerbe rohant. Voltak pedig mintegy kétezren, és belefulhattak a tengerbe. Akik pedig őrzik vala a disznókat elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba.

És kimennének, hogy lássák mi az, ami történt. És menjének Jézushoz, s látták, hogy az ördöngös ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van. Az akiben a légió volt, és megfélemlének.

Akik pedig látták, elbeszélték nékik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. És kezdék kérni őt, hogy távozzék előző határokból. Mikor pedig a hajóba beszállt, a volt ördöngös kéri őt, hogy vele lehessen.

De Jézus nem engedte meg neki, hanem azt mondta, eredj haza tieidhez, jelents meg nekik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, s mind könyörült rajtad. El is ment, és kezdte hirdetni a tíz városban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus, s mindjárt elcsodálkoztak. És amikor ismét által ment Jézus a hajón a túlsó partra, a nagy sokasság gyűlt őhozzá, és ő volt a tenger mellett.

S íme eljöve a zsinagógafők egyike név szerint Jairus, s meglátva őt lábaihoz essék. És igen kéri őt mondván, azért leánykám halálán van, Jair, vesd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. El is ment vele, és követte őt nagy sokasság, s összeszorítják őt.

És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfajásos volt, és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett. Mikor Jézus felől hallott, a sokasságban hátulról kerülve, illette annak ruháját. Mert ezt mondja, ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.

És vérenek forrása azonnal kiszáradt, s megérezte testében, hogy kigyógyult bajából. Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő árad ki belőle, megfordult a sokasságban is, mondda, kicsoda illette az én ruháimat. S mondanak neki az ő tanítványai, látott, hogy a sokasság szorít össze téged, s azt kérdezett, kicsoda illetett engem, és körülnéz, ahogy lássa azt, aki ezt cselekedte.

Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy oda, s elébeborult, és elmondott neki mindent igazán. Ő pedig monda neki, leányom, a te hited megtartott téged, eregyel békével, és gyógyulj meg a te bajodból. Mikor még beszélt, odajöttek a zsinogóga fejétől mondván, leányod meghalt, mit fárasztott tovább a mestert.

Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondanak, azonnal monda a zsinogóga fejének, ne félj, csak higgy. És senkinek sem engedi, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. És ment a zsinogóga fejének házához, és látta az űrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

És bemenvén monda nekik, mit zavaroktok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. És nevették őt, ő pedig kiküldvén valamennyit magam elé vette a gyermek apját és anyát, és a velelevőket, és bement oda, ahol a gyermek fekszik.

És megfogván a gyermeknek a kezét mondja neki, talita kumi, ami megmagyarázva azt teszi, leányka néked mondom, kellj föl. És a leányka azzonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt, és nagy csodálkozással csodálkoztak. Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja, és mondja, hogy adjanak annak enni.

És kiment Onnét, és ment az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. És sokan, akik őt hallák, erámélkodtak, mondván, honnét vannak ennél ezek, és mely bölcsesség az, ami neki adatott, hogy így csoda dolgok is történnek általa.

Avagy nem ezé az az ácsmester, Márjának a fia Jakabnak, Józsénak, Judásnak, és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ön nő testvérei is? És megbotránkoznak ő benne?

Jézus pedig mondja nekik, nincs profit a tisztesség nélkül csak a maga hazájában, s a rokonai között, és a maga házában. Nem is tehetott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, rájött vetvén kezeit, és csodálkozik azoknak hitetlenségén, aztán körösködül járja vala a falvakat tanítván, majd magához szólít át izen kettőt, és kezdőket kiküldeni kettőnként, s adott nekik hatalmat a tisztáltalan szellemeken, s megparancsolja nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálcán kívül, se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben, hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek, s monda nekik, ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, míg tovább mentek onnét, akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén verjétek le a portlábaitokról, bizonságúl ő ellenük, bizony mondom nektek, szodomának vagy gomorának kürhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. Kimenvén azért predikálják, hogy térjenek meg, és sok démon tűznek ki, olajjal sok beteget megkennek, és meggyógyítanak. És meghalla ezeket Herodes király, mert nyilvánvalóvá lett az ő neve, és monda, keresztelő János támad fel a halálból, azért működnek benne ez erők.

Némelyek azt mondják, hogy illéső, mások meg azt mondják, hogy proféta, vagy olyan, mint egy a proféták közül. Herodes pedig ezeket halván monda, akinek én fejét vétetém, az a Jánoshez, ő támad fel a halálból. Mert maga Herodes fogadta el, és vettette vala börtönbe Jánost Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivel oda azt vette feleségül.

Mert János azt mondta Herodesnek, nem szabad neked a te testvéred feleségével élned. Heródiás pedig ólálkodik utána, és meg akarta őt ölni, de nem teheté. Mert Heródes félt Jánostól, igaz és szent embernek ismerte őt, és oltalmazta őt, és ráhallgatván sok dologban követte őt, örömest hallgatta őt.

De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródas a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galília előkelő embereinek lakomáltad vala, és ennek a Heródiásnak a leánya bemente és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. Monda a király a leánynak, kérd tőlem, amit akarsz, és megadom neked, és megesküvéknék ki, hogy bármit kérsz tőlem, megadom neked, még ha országon felét is. Az pedig kimenvé monda az ő anyjának, mit kérjek, ez pedig mondja a keresztelő János fejét.

És a királyhoz nagy sietve azonnal bement, kérte őt mondván, akarom, hogy mindjárt adj nekem a keresztelő János fejét egy tálban. A király pedig, noha igen megszomorodott, esküje is a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsola, hogy hozzá kell annak fejét.

Ez pedig elmenvén fejét vevi annak a börtönben, és elő hozzá a fejét egy tálban, és ad-e a leánynak. A leány pedig az anyjának ad-e azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották, eljöttek, és elvitték a testét, és sírba tették.

És az apostolok összegyűlökezének Jézushoz, és elbeszéltek neki mindent, azt is, amit cselekedtek, azt is, amiket tanítottak. Ő pedig mondja neki, jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé, mert sokan voltak a járók elők, még evésre sem volt alkalmas idejük. És elmenének a hajón egy puszta helyre csupán ő maguk.

A sokasság pedig meglátá őket, amint mennek, és sokan megismerék őt, s minden városból egybefutottak, gyalog, és megelőzik őket, és hozzágyülekeztek. És kimenvén Jézus nagy sokasságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztornél kúvaló juhok, és kezdte őket sokra tanítani. Mikor pedig immár nagy idő volt, hozzámenvén az ő tanítványaim mondának, puszta ez a hely, és immár nagy idő van.

Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs mit enni ők. Ő pedig felelvén mond a nékik, adjatok nékik ti enniük. S mondának néki, elmenvén, vegyünk-e kétszáz pénzárú kenyeret, hogy enni adjunk nekik.

Ő pedig mond a nekik, hány kenyeretek van, menjetek és nézzétek meg. S megtudván mondának, öt és két halunk. És parancsolá nekik, hogy ültessenek le mindenki csoportonként a zöld pázsitra.

Letelepedének azért szakaszonként százával és ötvenével. Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat. És az égre tekintvén hálákat adott, megszekte a kenyereket, és adta a tanítványainak, hogy tegyék azok elé.

S a két halat is elosztá minnyájuk között. Ettek azért minnyájan, és megelégettek. S a maradékot is szedtek föl tizenkét tele kosárral, s a halakból is.

Akik pedig a kenyerekből ettek, mint egy ötezren voltak férfiak. És azonnal kényszeríti tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra, Betsajda felé, míg a sokasságot elbocsájtja. Minek utána pedig elbocsátotta őket, fölmente hegyre imádkozni.

És mikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymaga szárazon. És látta őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt vala velük. És az éj negyedik szakában hozzájuk ment a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.

Azok pedig látva őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak. Mert minyan látják őt, és megrémültek. De ő azonnal megszólítá őket, és mondja nekik, bízzatok, én vagyok, ne féljetek.

Ekkor bement hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig magukban szerfölött álmélkodtak, és sodálkoztak. Mert nem okultak a kenyereken, mivel a szívük még meg volt keményedve.

S átkelve eljutottak a genezárat földére, és kikötöttek. De milyen kiszálltak a hajóból, azonnal megismerték őt. És azt az egész környéket befutván, kezdték a betegeket nyoszójákon ide-oda hordozni, amerre hallják, hogy ő ott van.

És avval bemegy, a falvakba, vagy városokba, vagy majorokba, a betegeket letették a piacokon, és kérik őt, hogy legalább a ruhája szegéjét illethessék, és valahányan csak illették, meggyógyultak. És hozzágyülének a farizeusok, és némelyek az iráztudók közül, kik Jeruzselemből jöttek. S látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzelesznek kenyeret, panaszkodtak.

Mert a farizeusok és a zsidók, mind a régiek rendelését követve, nem esznek, hanem a kezüket erősen megmossák. És a piacról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak, és sok egyéb is van, aminek megtartását átvették. Poharaknak, korsóknak, rézedényeknek, és nöszölyáknak megmosását.

Azután megkérdék őt a farizeusok, és az iráztudók. Mi az oka? Hogy ott a tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret.

Ő pedig felelvén mondja nekik, igazán jövendőlt felületek képmutatók felől, és zajás proféta, amint megvan írva, ez a nép ajkával tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig kiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak, poharaknak mosását, és sok emberi eféléket is cselekeztek.

És mondja neki, az Isten parancsolatát szépen félreteszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. Mert Mózes azt mondta, tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal halljon meg. Ti pedig azt mondjátok, ha valaki ezt mondja apjának vagy anyának korbán, azaz templomi ajándék az, amivel megsegíthetnélek, úgy már nem is engeditek, hogy az apjával vagy anyával valami jót tegyen.

S eltörölvén az Isten beszédét adi rendeléseitekkel, amelyeket rendeltetek, és sok efélét is cselekeztek. És először itt van az egész sokosságot, mondja nekik, hallgassatok rá minnyájan, és értsétek meg, nincs semmi az emberen kívül való, ami bemenvénőből én megfertőzthethetné őt, hanem amíg belőle jönnek ki, azok fertőzhetik meg az embert. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

És amikor a házba ment be, sokosság közül megkérdezzék őt a tanítványai a példázat felől, és mondja nekik, ti is ennyire tudatlanok vagytok-e? Nem értitek-e, hogy amíg kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztheti meg őt? Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül, mely minden öledelt megtisztít.

Mondd a továbbá, ami az emberből jön ki, az fertőzheti meg az embert, mert onnan belülről az emberek szívéből származnak gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gilkosságok, lopások, teletetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevéség, bolondság. Mindezeket a gonoszságok belülről jönnek ki, és megfertőztetik az embert. És onnét fölkelvén elment tírusz és szidon határaiba, s a házba bemenvén nem akarta, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatta el magát, mert halván felül-e egy asszony, kinek a leányában tisztáltalan szállem volt, eljött a lábaihoz borult, ez az asszony pedig pogány volt, szíró, főniciai származású, s kérjé jött, hogy üzzeg ki az ő leányából a démont.

Jézus pedig mondja neki, engedd, hogy először a fiak elégítessenek meg, mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, s az ebeknek vetni. Az pedig felele és mondja neki, úgy van, uram, de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre mondja neki, e beszédért eredj el, az ördög kimentet a lányodból, s hazamenvén úgy találta, hogy a démon kiment, a lány pedig az ágyon feküdt.

Azután ismét kiment tírusz és szidon határaiból, amikor gölai tengerhez ment, tízváros határain át, és hozzának neki egy nehezen szóló süketet, és kérik őt, hogy vesse rá kezét. Ő pedig, mikor kivitte azt a sokasság közül egymagát, az ujjait annak fülébe bocsáltá, és köpfén illeti annak nyelvét, és föltekintvén az égre fohászkodék, s mondja neki, effátá, azaz nyilatkozzál meg, és azonnal megnyilatkoztak annak fülei, és nyelvének kötelei megoldódék, és helyesen beszél, és megparancsolánékik, hogy senkinek sem mondják el, de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híreztelék, és szerfret ámérkodnak ezt mondván, mindent jól cselekedett, siketeket is hallóká teszi, a némákat is beszélőké.

Ámen!

[Szignál]
A happy day A happy day Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Nagyon sok ember, és érezni vágni lehet az utcákon, az emberekből kiáradó pessimizmust, nihilizmust, mert az elmúlt évszázadokban, kb. talán közel 200 éve, kísérletek zajlottak, hogy milyen új igazságos társadalmi rendet lehet létrehozni, ami megszabadítja az emberiséget, az igazságtalansággal, az embedéstől, tehát azoktól a nyomorúságoktól, amitől az ember a földi életben boldogtalan. Ma elérkeztünk abban pontban, hogy az embereknek a döntött többsége kiábrándult.

A kapitalizmusból kiábrándult, a szocializmusból kiábrándult, a nacionalizmusból kiábrándult, a monáriából kiábrándultak, mi van még, a globalizmusból, tehát és éppen ezért a nihilizmus és a pessimizmus kezd tömeget uralni, és sajnálatos módon még a kiábrándulás, az nem eredményez tömeges megtérés, bízom benne, hogy erre is majd sor fog kerülni, hanem inkább egyrésze lemont, letargikus állapotban van, sorodnak sokan a világnak a sorsával, azt gondolják, hogy ezzel tulajdonképpen nem foglalkoznak, nagyon alapvető sorskérdésekkel meg tudják úszni a végkifejletet, mások része pedig úgy gondolkodik, hogy amit még lehet élvezni az életbe, azt élvezzük, és erre teszik a hangsúlyt. Nektek, és nekem is vonatkozik ez rám, mint hívőnek tudnunk kell, hogy igen, ez a világnak valóban egy nehéz időszaka fog jönni, de mink nem vagyunk pessimisták alapvetően, mert Istenben bízunk, Istenben reménykedünk, a profité beszédek alapján igaz, hogy a világ Isten ítélet alá kerül, de nem fog elpusztolni, amit nagyon sok pessimista gondolja. Abba se hiszünk természetesen, hogy a világ irányvonalát pozitívan meg lehet változtatni, tehát ebbe se hiszünk.

Abba hiszünk persze, hogy Isten megítéli a világot, de újját eredti, és egy nagyszerű korszak vár az emberiség előtt, és különösen azok előtt, akik az Istenbe helyezik a bizalmukat.

[Tamás Csilla]
Ma a hangoskönyv rovadban, folytatom Joel Osteen értékes vagy című könyvét. A következő fejezet címe az elengedés éve. Ha az ember már régóta küzdködik egy területen, könnyű azt gondolni, hogy ez már örökre így marad.

Állandóan anyagi nehézségeim lesznek, a jó dolgok messze elkerülnek, és a házasságom sem fog soha helyreállni. Egyszerűen nem jövünk ki egymással. Túlságosan gyakran látjuk állandónak az adott helyzeteket.

Mindig is pessimista jellem voltam, egyszerűen ilyen vagyok. Hallom gyakran az emberektől. Meggyőzték magukat arról, hogy ők bizony soha nem változnak meg.

A csatát a legnagyobb általánosságban a gondolkodásmód területén veszítjük el. Ha azt gondoljuk egy helyzetről, hogy tartós marad, akkor tartós is lesz. Ha úgy véljük, hogy elértük a teljesítőképességünk határát, akkor így is van.

Aki úgy hiszi, hogy nem gyógyul meg, az nem is fog. Egyébként a gondolkodásunkon ideglenesnek kell látnunk minden akadályozó tényezőt, korlátokat, függőségeket, betegségeket. Ezek nem azért jöttek, hogy letelepedjenek az életünkben, hanem hogy eltűnjenek.

Abban a pillanatban, hogy normális állapotként fogadjuk el ezeket, tulajdonképpen nem teszünk mást, mint beletörődünk, hogy nekünk ez a sors jutott, és így a kívánatosnak egyáltalán nem nevezhető állapot gyökere tereszt majd realitássá válik az életünkben. Az elmebeli erősségek képesek megakadályozni az elhívás betöltésében. Ha csak a gondolkodás szintjén áttörést tudnánk elérni, azonnal azt tapasztalnánk, hogy a dolgok javulni kezdenek.

Talán vannak, akik már húsz évek küzdenek egy adott területen. A leletek azt sugják, tanulj meg együtt élni a betegséggel. Viszont Istennél is van egy mennyei lelet, amin az előbbitől teljesen eltérő szakvélemény olvasható.

Isten helyreállítja az egészségedet és beteljesedett földéletet élhetsz. A betegségnek a következő hozzáállás jár. Ez a betegség nem maradhat a testemben, idegen területen van.

A testem a mindaható Isten temploma. Lehet, hogy mások a karrierjük építésében tapasztalnak megrekedést. Már hosszú ideje várat magára az áhított kedvezőfordulat.

Mindent elérták, amire a végzettségük képesítette őket. A legkönnyebb ilyenkor azt gondolni, hogy ennél fejebb már nem kerülhetek a ranglétrán. Ennyit elt tőlem.

De ebben az esetben is a megvallás a leghatékonyabb ellenszer. Nem elégszem meg ennyivel. A legnagyobb győzelmeim még csak ezután következnek.

Be kell gyújtanunk a hitrakétákat. Istent nem korlátozza az iskolai végzettségünk, a nemzetiségünk vagy a hátterünk. Egyedül a gondolkodásunk jelent korlátot számára.

Ezért ellene kell állni a hazugságnak, amit állítja, hogy végleges állapot. Soha nem fogysz le, soha nem szabadulsz meg a függőségből, soha nem fogsz tudni házat venni. Amikor ezek a gondolatok támadnak, azonnal el kell utasítani őket.

Nem szabad időt hagyni nekik a kibontakozásra. Isten azt mondja, ez nem tartós, csupán ideglenes. Nem azért jött, hogy letelepedjen, hanem hogy eltűnjön.

[Petrőcz Katalin]
Azokat a polcokat ki lehet kerülni, de azért nem kell pánifélelemmel, mondjuk bármitől megóvni magunkat. És az érdekes lehet az is, hogy amit mondjuk neked szól a szentélek érzet, hogy ezt nem kell hozzányúlni, az vajon mennyire nem való, biztos, hogy nem való-e másnak. Erre mit tudtok gondolni?

Hogy mennyire kell ezt univerzálissá tenni, hogy figyelj, ahhoz én nem nyúltam hozzá, te se nyújj hozzá.

[Szobota Zoltán]
Egyébként azért, Hát én csak arra tudnék utalni, mert amit a Misi is mondott, hogy az meg van érve, hogy ami gonosznak látszik, hatta olyan rizkedjetek, de amúgy pedig elképzelhet, hogy valakinek abban az életszakaszában az a könyv nem jelentene előrelépést vagy áldást. Egy másik embernek egy másik életszakaszába viszont egy holdponton átbillentené például. az abból nyert inspiráció.

[Petrőcz Katalin]
Tehát azért be lehet határolni, hogy mi az, ami gonosz, és az látszik is rajta.

[Szobota Zoltán]
Nem vagyunk pingvinek, hanem ezek nem ilyen uniformizált tucat termékek vagyunk, hanem intelligens szellemi lények, és nagyon más sorsokkal, nagyon más életelhívással, és ehhez illő dolgokat kell megtalálni. Igazából ahhoz nagyon kell az úrnak a vezetése, hogy abban az életszakaszban, amiben van az ember, mi az, ami segíti, hogy azt kimaxolja azt az életszakaszát. És nagy kár lenne ott lemaradni olyan dolgokról bizonyos vallásos félelmek miatt, vagy mondjuk, hogy félelmek miatt, amik hozzátennének a személyiséghez, és gyarapítanák azt.

[Pátkai Mihály]
Például az ember akár a Zoltán épülsági pásztorként, akár nekem is a közösségi médiában. Szeretnénk a kortársainkhoz kortárs nyelven szólni. Szeretnénk tudni.

[Petrőcz Katalin]
Tudnál más milyen nyelven is?

[Pátkai Mihály]
Szeretnénk megtalálni azt a hangot, ami nem egyből eltaszítja őket, tehát fiatalokat is, ami bevonja az egyházba, ami vonzó a számukra. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk az elveinket, hogy kompromisszumot kötünk, hogy nem hirdetjük Isten igéjét, hogy nem beszélünk a megtérésről, az újházszületésről, a szent lélekkel való betöltekezésről, és így tovább. De ha az embernek azt se tudja, hogy mi az, hogy Netflix, meg YouTube, meg fogalma sincs, hogy mi az, hogy TikTok, vagy Twitter, vagy stb.

Nem tud eligazodni a YouTube-on, a Facebookon, és a kortárs kulturális jelenségeket nem dolgozza föl, akkor őt automatikusan kiépít ezzel akaratán kívül is, de véleményem szerint ellenállásokat, előítéleteket a személyével szemben, és akkor már nem tud az üzenet se átmenni, és nem tudja megosztani Jézus Krisztust ezekkel az emberekkel, és én nagyon szeretem a Karolit, tehát én azt használom a mindennapi szelemi életemhez, de több ember van, akihez, ha Károli Gáspár több száz évvel ezelőtti nyelvezetével szólsz, akkor azonnal elutasít téged, és nem várja meg azt sem, hogy kibomoljon előtte az az üzenet, ami annak is az esszenciája.

[Szobota Zoltán]
A párra akartam utalni, aki viszont nagyon szerette a filozófiát, meg az irodalmat, és például Epimen idéztől kétszer is idéz a Bibliában, aki ugye egy krétai filozofus volt 700 évvel Pál előtt, és ráadásul azt nem tudom, hogy már akkor létezette ez az Epimen idézi paradoxon, hogy a krétaiak mind hazugok, ugye ezt ő leidézi Titusnak, na de ha mind hazugok, akkor Epimen idéz is hazugdik, tehát az állítás mégis sem lehet igaz.

[Speaker 9]
És akkor itt beindul.

[Szobota Zoltán]
Én most a Pál, én azt gondolom, hogy megkockáztatom inkább, de nem vagyok szakértője a témának, hogy esetleg a Titusnak, amikor leírja ezt, Hexameterben idéz mind a kétszer Epimen idéztől, és Rúgási tanár úr adta vissza tökéletes magyarsággal azt, hogy rúthenye állat a krétai ember. Csodálatos. És Epimen idéztől idézi Pál.

Aténban a helyi szokásoknak megfelelően vezeti fel az Europáguszhon a beszédét, ahol egy ilyen akadémiai doktori védőbeszédet kellett mondani egy bizottság előtt, mielőtt a tanítását bevéheti a közgondolkodásba, és rögtön levette, hogy mi az a teszavajdalében kortárs dolog, amivel leginkább meg tudja szólítani az aténiakat. És ott az a bálványimádás kapcsán beszélt arról, hogy van itt egy ismeretlen Istennek állított szobor, na, arról beszélek én. És hát ez most betű szerint egyébként nem volt igaz, de mégis egy olyan kommunikációs fogás volt, amivel rögtön kinyíltak az ajtók, és már benn volt az előszobában.

[Petrőcz Katalin]
Én még most hallottam a Plaiszendre tanításában, hogy a görögök az árkét, a kezdetet kerestét, és ebben nagyon tudtam azonosulni, mert valóban, amíg nem értettem azt, hogy egyáltalán miért létezik élet a Földön, és emberek miért vannak, addig majdnem fölösleges volt azon gondolkodnom, hogy én konkrétan miért vagyok. És úgy látszik, a görögök is ezen gondolkodtak, és hogy a János Evangélium így kezdődik, hogy kezdetben volt az ige, és azt mondta az Endre is, hogy ez nem biztos, hogy véletlen.

[Speaker 9]
Hajaj.

[Petrőcz Katalin]
Hanem az embereknek az addig a filozófiában felhalmozott kérdéseire gyakorlatilag úgy válaszolt, hogy az örökké valóságig igaz, de arra konkrétan is igaz. Tehát akkor ha elkezdjük magunkat belehelyezni ebben a fajta szemléletben, akkor hogyan tudunk abba úgy navigálni, hogy ne essünk bele abba a hibába, hogy mindig meg kelljen ismételni, hogy de nem vagyunk egyformák, nem mindenki, tehát az a mindenki meg a senki kategóriából ki tudjunk jönni. Tehát ez egy nagyon erős identitáshoz kell, hogy rámutasson, hogy nekünk azt keresni kell ahhoz, hogy tudjam, hogy az én élethelyzetemben most nekem mi a szentélek vezetése, mi az, amit meg kell osztanom és ajánlanom kell másnak is, de mi az, amit nem, hanem ez most nekem szól.

Tehát ez itt nagyon-nagyon egyedivé válik, miközben össze is tartozunk, ugye, mert valóban egy szellem van.

[Pátkai Mihály]
Talán a kulcs szerintem az a személyes közösség Istennel. Tehát nem sporolható az meg, hogy bemenjünk az Istennek a jelenlétében minden nap, és ott ráhangolódjunk az Istenre, a szentlélekre, és ő pedig felhozza a ránkra kódott dolgokból, hogy mi az a salak, és mi az, ami érték. És ezek egyre jobban, tisztában leképeződnek és szétválnak a személyiségünkben, ha a szívünk középpontjában ez van.

Tehát a legfontosabb minden nap nekünk az, hogy Jézus Krisztus, ott akarok lenni, ahol te vagy. Szeretném, hogy átjárjál, szeretném, hogy a jelenléted körülvegyen, átjárjon, betölcsön elmémet, gondolataimat, irodalom tanulásomat, történelem tanulásomat, minden részét, és akkor az emberben letisztulnak ezek a dolgok. Tehát nem lesz az ember bigott, mert ugye az a rossz, ha az ember áttesik egy bigottságba.

És mind a két oldalnak van egy bigottság, tehát lehet az ember úgyis bigott, hogy azt mondja, hogy nem, én csak a Bibliát olvasom. De aztán valójában nem olvassa csak a Bibliát, rengeteg más dolgot is csinál, és kiderül, hogy némelyeknél, hogy lusta, és csak intellektuálisan igénytelen, és nem akar olvasni, mert fárasztó, mert valóban nagyon fárasztó tud lenni, és meg kell feszíteni nagyon a testet ehhez is, hogy az ember tudományokat szedjen össze, kincseket szedjen össze. És a másik oldal meg az, aki meg azt mondja, hogy hát igazából a Biblia az csak egy könyve sok közül.

Nyilván, aki ebbe az irányba megy, az teljesen elveszítette már a talajt a lába alól, és össze-vissza sodródik, és hajtja őt ide-oda a különböző hab, meg hullám, és az egy lejtmenetben van. Tehát fontos, hogy ez a prizmánk, ez a centrumunk, a személyiségünk centruma, ami az Isten elvaló személyes, és élő, és mindennapos közösség, ez meg legyen az igén, a szent szellemen keresztül, az ige hirdetéseken keresztül, a dicséreten keresztül, a nyelveken szóláson keresztül, és így tovább, és akkor az emberen van egy stabil szikla, amin áll.

[Szobota Zoltán]
Egyébként még azért ott eszem be, hogyha a bigottság kapcsán, hogyha az ember elválasztja magát mindattól a tudománytól, ismerettől, amit a valóság, Isten teremtett világának a valósági értelmezéséből lehet kinyerni, akkor megfosztja magát egy olyan a felismerés élményétől fosztja meg magát. Mindig mások mondják meg neki, hogy mi az érdekes, mi a jó, mi a hasznos, mi a helyes, és infantilis lesz.

[Petrőcz Katalin]
És Isten ezt nem akarja.

[Szobota Zoltán]
És Isten nem akarja, hogy gyermekek legyünk.

[Petrőcz Katalin]
Azt szeretné, hogy felnőjjünk.

[Szobota Zoltán]
Igen. És a felnőttséghez meg ez hozzátartozik. Meg egyébként miért ne lehetne hibázni?

Tehát, hogy mi van akkor, ha elrontjuk, és valamit benézünk, és nem helyesen döntünk. Hát szörnyű, akkor lecsap a mester nyilván valahol. Nekem az elmúlt idők egyik legnagyobb felismerése, most nem a személyes sorsomra gondolok, hogy a szeretetben benne van a hibázás lehetősége is.

Ha nem lenne benne, akkor nem szeretetlen, akkor az valami nagyon más lenne.

[Petrőcz Katalin]
Pedig annyira szeretnénk tökéletesek lenni.

[Szobota Zoltán]
Annak is már eljön az időd. Egyelőre most nagyon szeplős a mennyasszony.

[Petrőcz Katalin]
Nyilván ez se lehet lustán, tehát ehhez is igényességed.

[Szobota Zoltán]
Az is egy fejlődés eredménye, hogy a mennyasszony egyszer csak olyan tökéletes lesz, hogy a vőlegény már bemeri mutatni az apukájának.

[Petrőcz Katalin]
Igen. Most csak arra utaltam, hogy abban se nyilván nem fogadhatom el, hogy most mit vagy úgy oda, hát hiányos vagyok, és kész nyilván. Ezzel is vissza lehet élni, meg azzal is, ha az ember minden áron tökéletes akar lenni, mert az úgyse fog sikerülni.

De hát megint csak meg kell találni azt, hogy én most milyen korosztály vagyok az úrban. Én konkrétan, nekem konkrétan mi szól, hogy nem lesz egyébként a saját érzésem, amivel erre a nagyon színes univerzumból egy valamire ráfokuszálja, mert ugye a szakmabeliek is ilyenek voltak, hogy valamérő az érdekelt, hogy hogy lehet azokat a faragványokat tökéletesen elkészíteni. Engem mondjuk az érdekelt, hogy egy mondatot franciából, hogy lehet pontosan lefordítani magyarra, ezeket akkor nem kell igazolnom, hogy most engem a valóságból miért pont ez érdekel, hanem hát meg kéne élni.

[Pátkai Mihály]
Igen, meg így vagy megalkotva, tehát. És még valami, hogy szerintem az, hogy van, hogy eredetileg Isten kitalált ilyet, hogy elit vagy nemesség, ezek eredetileg szép fogalmak lennének. Nyilván nagyon el vannak torzítva a történelem során, meg körülöttünk is sok torzulást látni, de hát a következő világkorszakban mi vezető beosztásba leszünk.

Tehát mindannyian az elitnek a részét fogjuk képezni.

[Petrőcz Katalin]
Felső tízezer előadózunk.

[Pátkai Mihály]
Amikor a mesias királysága eljön, és halandók és halhatatlanok együtt fognak élni itt a Földön, és a Krisztusnak úgymond a helytartóiként majd száguldozunk a különböző városok és települések között, és viszük a utasításokat, és betartatjuk vasvesszővel a nemzetek fölött a Krisztusnak az uralmát egy rendkívül izgalmas kor. Hát szerintetek nem lesz szükségünk arra, hogy beletanuljunk ebbe, hogy ez is nem egy tudomány, az igazgatásnak a tudomány.

[Szobota Zoltán]
Sőt, én azt gondolom, hogy például akik az igazságszolgáltatásba vesznek majd részt abban a világkorszakban, azoknak a többségének lesz előélete ebből a korszakból származó előélete, tehát mondjuk jogi végzettsége.

[Petrőcz Katalin]
És képzeld el, hogy milyen érdekes, hogy közben meg a világtörténelem arról szól, hogy a burzsó-ázia, azért kezdtünk el nevetgélni rajta, ugye, hogy a felső tízezel, meg az uralkodóosztály, meg a burzsó-ázia, tehát ezek szitokszavak, és folyton meg kellett változtatni, és ez se biztos, hogy mindig, van, amikor nyilván a társadalmi igazságoságot próbálja úgy helyreállítani, hogy mindenki hozzáférjen ehhez az osztályhoz, és az elnyomást akarja megszüntetni, de van, amikor egyszerűen csak egyfajta lázadásból.

[Szobota Zoltán]
Lehet, hogy az egészről a kommunizmus miatt beszélgetünk, és a kommunizmusnak az öröksége miatt, hogy a tudatunkat és ezt a földrészt ilyen szinten eltorzította a kommunizmusnak a szelleme, meg a gondolatvilága.

[Pátkai Mihály]
Hát igen, és nem az van, hogy részben ez felelős azért, hogy ilyen nihilisták, egy cinikusak az emberek, tehát hogy sokan úgy vannak vele, hogy minek tanuljak. Hát úgyis annak a XY-nak az XY-ja fog bekerülni abba a pozícióba. Vagy tehát, hogy nincsenek megbecsülve, tisztelve bizonyos szakmák.

Tehát, hogy múltkor olvastam talán, hogy az orvos keres a legjobban az Egyesült Államokban. Mert egy olyan szakma, amit közmegbecsülést élvez. Tehát nyilván az USA-ról sok mindent el lehet mondani, negatívat is, de ez egy pozitívum, hogy egy olyan szakma van megbecsülve, ami valóban jó, ha nagy becsben áll.

[Petrőcz Katalin]
Érdekes, hogy én meg egy filmben láttam ezt, hogy tanárok beszélgetnek Amerikába egymás között, és kicsit kivannak égve, és akkor az volt a kérdés egyiknek a másikhoz, hogy na, te miért választottad ezt? Ugye csak a pénzér? Hát és én meg elkezdtem borulni a nevetéstől, hogy azért biztos nem.

[Szobota Zoltán]
Na ez a beszélgetés Magyarországon sosem játszódhat.

[Petrőcz Katalin]
Még kiderült, hogy annyira jó fizetést kapnak, hogy van, akinek nem kellett az az elhivatástudat, amit ugye elvárnánk joggal egy tanártól, ahogy egy orvostól is, hanem egész egyszerűen a jó fizetést odacsalta, de ez is csak azt igazolja, hogy bizonyos dolgokat, amikhez tudás kell, azokat valahogy ez a kommunista, hogy felcseréljük az ipari vár, tesszük a mezőgazdasági országot, valahogy egy kicsit felkavarta az értékrendet ezen a téren is.

[Pátkai Mihály]
Igen, vagy felelősségkel, tehát például az a felelősség, hogy mondjuk 350 ember ül mögöttem, és én pilótaként az életükkel minden nap el kell számoljak, de akár egy buszvezető is, hogy nem mindegy, hogy most jobbra rántom a kormányt, vagy balra, mert életek múlhatnak azon, hogy én hogyan viselkedek.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor nem becsüljük meg azt a fajta tudást, amit pedig a valóságból valaki nagy munka árán elsajátított, hanem van egyfajta lebecsülése ennek a... Tehát ez is egy kommunista dolog, amiről...

[Szobota Zoltán]
Nem, azért a Google is tehet róla szerintem, nem csak a kommunista. A kommunisták és a Google. Mert miért tanuljam meg, ha meg tudom googlizni, ugye?

[Speaker 9]
Megtaláltuk rá a két gondot.

[Szobota Zoltán]
De egyébként ez tudatformáló. A Google az tudatformáló. A mi generációnk, akik most beszélgetünk, azért egy nagyon másik.

Mi a Google nélküli világba szocializálódtunk, és ott azért meg kellett tanulni. Engem például mindig kiakasztottam, amikor egyetemen vizsgáztam, és a tanár a tankönyvből nézte, hogy jól mondom-e. Hát bocs, de akkor nekem miért kell megtanulni, ha ő a tankönyvet nézheti közben?

[Petrőcz Katalin]
De amire ki szerettem volna lukadni, hogy van egy olyan hozzáállás, hogy ugye nagyon sok munkába telik az, hogy valamit így elsajátítani, de aztán csak annyit látunk belőle, hogy ja, ő ül a kormánykeréknél, vagy ő van a cég tetején, és hogy hát azt én is megtudnám csinálni, és hogy miért kell arra annyira felnézni. És a másik oldalról pedig, hogy minek annyit tanulni, amikor sokkal gyorsabban is hozzá tudok ki tudom googlizni magamnak azt a fizetést, amit sokkal több munkával ő szegény, hát rúzerként ennyi időt töltött vele, pedig rövidebb út is létezik oda.

[Szobota Zoltán]
Hát itt az emberi minőség azért az egy nagyon fontos kérdés, hogy valaki milyen minőségű ember szeret. Egyáltalán fölteszi-e magának ezt a kérdést, hogy ő milyen minőségű ember szeretne lenni. És a minőség, az két dolgon múlik, az Isten beavatkozásán, és az inputokon, amiket az ember az élete során, a sorsa allakulása folyamán.

[Pátkai Mihály]
A szorgalmon is nagyon sok múlik, ahogy mondott, tehát ezek az inputok, hogy az ember mivel tölti el az idejét, mire figyel egy nagyon fontos dolog, hogy egész nap a tévét nézi, vagy egész este, vagy pedig mást is elkezd bújni, és nehezebb módon is megszerez értékeket, hogy elfogadja azt, hogy vannak értékesebb dolgok és értéktelenebb dolgok. Tehát, hogy nem az van, hogyha bekapcsolom a tévét, akkor minden ugyanolyan értékű.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez egy igényesség valóban is eszembe jutott egy iskolai óra első osztályban, mikor megkérdeztük őket, hogy te milyen ember szeretnél lenni. És hát azonnal jelentkeztek tűzoltó, katona, vadakat terelő, juhász, és vissza kellett terelni a kérdést nem mi szeretnél lenni, hanem milyen ember szeretnél lenni, és mivel valóban ehhez kell egy időt, meg teret adni, meg egyáltalán a kultúrába helyet csinálni neki, hogy ezen gondolkodjanak, akkor nagy nehezen, lassan-lassan, de végül is kijukadtak oda, hogy jó szívű szeretnék lenni, hogy szeretnék segítőkész lenni. És akkor már célnál voltunk, mert akkor ugye az emberi minőségről kezdtünk el beszélni.

Ami hát elsőbséget kéne, hogy élvezzen, de ehhez ki kell alakítani, nem tudom mit, a kultúrában egy tereterre, amin most mi is dolgozunk egy kicsit. Ezzel a beszélgetéssel is, hogy miért kell nehezen megszerezni azt, amikor van gyors siker is, van kattintásnyi siker.

[Pátkai Mihály]
Igazából az is egy nagy kérdés ilyenkor, hogy mi a siker? Mert az, hogyha sok pénzed lesz, de nem isten a karata, hogy neked annyi pénzed legyen, az már nem siker.

[Petrőcz Katalin]
És mi van, ha meg akarunk felelni?

[Pátkai Mihály]
De felnéznek tényleg.

[Petrőcz Katalin]
Nem, de legalább úgy csinálnak.

[Pátkai Mihály]
Mondjuk egy olyan új gazdagra, aki lopta a pénzét, lehet, hogy úgy tűnik, hogy nagyon mindene meg van egy ideig, de aztán egyszer csak le fog rántódni az a lepel, hogy mi van mögötte, hogy hogy jutott hozzá, hogy mire költi, hogy milyen állapotban van a családja.

[Szobota Zoltán]
Megérkezünk oda, hogy akkor már a boldogsághoz érkezünk meg.

[Petrőcz Katalin]
És pedig majdnem öt percünk van, hogy ezeket a témákat még simán.

[Szobota Zoltán]
Nem akarok kinyitni egy újabb topikot, csak hogy van egy kutatás, ami azt nézi, a boldogság szintetket méri az elégedettségboldogságot a társadalmakban, és jellemzően az európai társadalmakban az anyagi áldás, vagy az anyagi szintje az embernek határozza meg, hogy boldognak érzi-e magát. És mondjuk harmadik világbeli országokban ez a családi kapcsolatok és a network, tehát hogy szeretett lény vagyok-e, vannak-e barátaim, szeret-e a családom? És ha igen, akkor igazából nem baj, hogy egy flavelába élek, braziliában egy hegyoldalban, amit két évente elmos egy sárlavina, mert szeretnek.

És majd lesz valahogy. És ez nem nihilizmus szerintem.

[Petrőcz Katalin]
Igen, ugye ezeket azért lesz majd érdekes kibontanunk, mert remélem, hogy tudjuk még folytatni, mert ugye ezek megint gyors válaszokhoz is. Na jó, ha szegény vagyok, akkor tudok igazán boldog lenni. És ugye ez nem következik, nem?

De ezeket ugye ez is egy hosszú út kéne legyen filozófiaileg is, hogy ne csapjunk le a gyors következtetésekre, mert az is egyfajta szellemi, lelki resztség.

[Szobota Zoltán]
Csak onnan mondtam ezt, hogy a Misi mondta, hogy mi a siker. Nem, igazad van. És igazából az, hogy valakinek sok pénze van, az nem siker.

Ha más nincs mögötte, hanem csak a pénz van.

[Pátkai Mihály]
Ha mögötte egy dráma van. Sőt, azt mondanám, hogy az nem áldás. Tehát mert néha azt szokták mondani, hogy hát az az áldás, akkor vagy áldott ember, ha sok pénzed van.

Hát de hát akkor a kábítószer kereskedő az áldott ember.

[Szobota Zoltán]
Meg miért mondja azt keresztelőjánosok az állami hivatalnakoknak, meg katonáknak, hogy elégedjetek meg a zsoldatokkal, akkor teremtetek a megtéréshez méltó gyümölcsöt.

[Petrőcz Katalin]
És akkor visszatérünk, nem véletlenül, ugyanahhoz a kérdéshez, hogy akkor a boldogság meg a siker kiinduló pontja, és az Isten félelem kell, hogy legyen.

[Pátkai Mihály]
De ugye egy fiatal, aki készül az életre, és ott ül az iskolapatba, és fejébe veszi azt, hogy én sminkes akarok lenni, mert látom, hogy a sminkesek mennyit keresnek, és ebből lehet jól megélni, meg erre fölnéznek, meg stb. Miközben Isten belehelyezett a szívébe, a lelkébe egy elképesztő ajándékot arra, hogy ő történelem tanár legyen, vagy hogy ő egy gépészmérnök legyen, vagy hogy ő egy elektromos szerelő legyen, és sorolhatnánk rengeteg szakmát. És Isten belehelyezte, kiformálta, és ha csak rádöbbenne, akkor azonnal érezni az, hogy te jó ég.

Hát én nem akarok egy C kategóriás sminkes lenni, amikor lehetnék. De már csak a sminkesek. Ezt találtad ki, nekem is, te nem.

És nyilván, aki viszont neki sminkesnek jön lenni, az legyen azt.

[Szobota Zoltán]
Mert fordítva is szokott lenni, hogy a szülők azt szeretnék, hogy történelem tanár legyen, és közben ő lenne a legjobb sminkes.

[Petrőcz Katalin]
Igen. Tehát ez a szívében levő dologról, dologra irányítja vissza a figyelmet.

[Szobota Zoltán]
Igen, abszolút így van.

[Petrőcz Katalin]
És ahhoz képest adna meg valószínűleg Isten mindent, ha a kiinduló pont az lenne, hogy a valóságba hajlandó belehelyezkedni, amit Isten teremtett benne, illetve köré. Meg azt a kort, amiben beleteremtette. Tehát ezek most talán annyira sikerült eljutni ebben a beszélgetésben, hogy a gyors válaszok, az no-no kategória.

Egyébként angolul így is van, hogy a hasty shortcuts, tehát az elsietett, mikor levágják a kanyarokat, az nem vezet sikerre. És hát erről szerettük volna első körbe levonni a figyelmét a hallgatóinknak. Remélem, sikerült ezzel a beszélgetéssel, és hát remélhetőleg folytatjuk.

Én szeretnék. Ti bologattok? Akkor lehetséges, hogy így lesz.

Nagyon köszönöm a hallgatóknak a figyelmet, illetve a vendégeimnek, hogy itt voltatok velünk. Köszönjük szépen a szót a Zoltánnak.