Happy Day - 2025. 01. 30.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Kérlek, mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a Szent Szellem az Istennek a mélységeit is vizsgálja, és kijelenti Istennek a dolgait. Mert Isten az őt szeretők számára olyan ajándékot készített, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg se gondolt. És hiszem, hogy Jézus Kisztus Szent Szellemben, tűzben, keresztel, merít alá mindenkit, akik hisznek ő benne.

Én hiszek ő benne. Hiszem, hogy Jézus Kisztus meghalt a bűneimért, és föltámadott a megigazulásomért, hogy ne a bűnnek éljek, hanem az igazságnak. És a mai napon is kinyitom a szívemet, a lelkemet az ő kegyelmi ajándéka előtt, hogy az ő kegyelme által megerősödjön, megújuljon a belső emberem.

Mert nem vagyok testi ember, hanem szellemi ember, mert újjá születtem, és a Szellem, Isten szelleme van én bennem, és a Szentlélek a Szellememmel együtt tesz bizonságot arról, hogy Isten gyermeke vagyok. És hiszem, hogy nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van. És hiszem azt is, hogy hatalmam van az Úr Jézus Kisztus nevében, hogy kigyókon, skorpiókon tapassak az ellenség minden erején, és semmi nem állhat nekem, mert az Úr velem, kicsoda ellenem.

Hallelujah! És hiszem, hogy az Úr a diadara vezet engemet. Ámen!

[Nagy József]
És ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy megszáradt kezű ember, és lesik őt, hogy meggyógyítja el szombatnapon, hogy vádolhassák őt. Akkor mond a megszáradt kezű embernek, állj elő a középre! Azoknak pedig monda, szabad-e szombatnapon jót vagy rosszat tenni, lelket menteni vagy kioltani, de azok hallgatnak.

Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván a szívük keménysége miatt, monda az embernek, nyúls ki a kezedet, és kinyújtja, és meggyógyult a keze, és éppé lett, mint a másik. Akkor a farizeusok kimenvén a herodespártiakkal mindjárt tanácsot tartotak ellen, hogy elveszítsék őt. Jézus pedig elment tanítványéval a tenger mellé, s nagy sokosság követte őt, Galileából és Judeából, és Jeruzsálemből és Idumeából, és a Jordánon túrról, s a Tírusz és a Szidon környékiek is.

Mikor hallották, hogy miket művelt, nagy sokossággal jöttek ő hozzá. És megmondá a tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak neki készen, a sokosság miatt, hogy ne szorongassák őt, mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, rejáruhannának, hogy illethessék őt. A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták őt, leborultak előtte és kiáltottak, mondván, Te vagy az Istennek a fia.

Ő pedig erősen fenyegeti őket, hogy őt ki ne jelentsék. Azután felment a hegyre, magához szólítá, akiket akart, és hozzámenének. S választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni.

Hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani, és a démonokat kiűzni. Simont, kinek a Péter nevet adta, és Jakabot, az Ebedeus fiát, és Jánost, a Jakab testvérét, és a Bonnergesz nevet adta nekik, amely azt eszi, mennydörgés fiai, és Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és a Kanenai Simont, és iskarölyetes Judást, ki el is árulta őt. Azután hazatértek, és ismét egybe gyűlt a sokosság, annyira, hogy még nem is ehettek.

Amint az övéjeszt meghalották, eljöttek, hogy megfogják őt, mert azt mondják, hogy magán kívül van. Az idástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondják, hogy a Belzebub van vele, és a démonok fejedelm által űzik ki a démonokat. Ő pedig magához híván azokat, példázatokban mondja nekik, sátán miként tud sátánt kiűzni.

És ha egy ország önmagában meghasollik, meg nem maradhat az az ország. És ha egy ház önmagában meghasollik, meg nem maradhat az a ház. És ha a sátán önmaga ellen támadt és meghasollott, nem maradhat meg, hanem vége van.

Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanem ha előbb az erőset megkötözi, s azután rabolja ki annak házát. És bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsájthatik az emberek fiainak, még a káromlások is, amelyet mind, amelyekkel káromolnak. De ki a szent szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó, mivel, hogy ezt mondják, tisztáltalan szellem van benne.

És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, s kívül megállva beküldének hozzá hivatván őt. Ötte pedig sokosság ült, s mondának néki, íme a te anyád, s hogy a testvéreid ott külön keresnek téged. Ő pedig felelne nekik mondván, ki az én anyám, vagy kik az én testvéreim.

Azután elnézvén körösködül a körülött te ülőkön, monda, íme az én anyám és az én testvéreim, mert aki az Isten akaratát cseleksi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám. És ismét kezdett tanítani a tenger mellett. Nagy sokosság gyűl-e ő hozzá, úgy, hogy ő a hajóba lépvén a tengeren ül, az egész sokosság pedig a tenger mellett a földön volt.

És sokat tanítja őket példázatokban, és ezt mondja nekik tanításában. Halljátok, íme a magvető kiment vetni, és lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esett, s eljövének az égi madarak, és megevék azt. Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivelhogy nem volt mélyen a földben, mikor pedig fölkelt a nap, elsült, és mivelhogy nem volt gyökere elszárat.

Némely pedig a tövisek közé esett, s felnevekedvén a tövisek, és megfolytják azt, s nem adott gyümölcsöt. Némely pedig a jó földbe esett, s advala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt. Némely hozvala harminc annyit, Némely hatvan annyit, Némely pedig száz annyit.

S mondja nekik, akinek van füle a hallásra, hallja. Mikor pedig egyedül volt, megkérdezik őt a körülötte levők, a tizenkettővel együtt a példázat felől. Ő pedig mondja nekik, nektek adatot, hogy az Isten országának titkát tudjátok.

A mag kívüllevőknek pedig példázatokban adotnak mindezek. Hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, halván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűnék meg ne bocsáttassanak. S mondja nekik, nem értitek ezt a példázatot?

Akkor mi módon értitek meg majd a többi példázatot? A magvető az igét hinti, az útfélem valók pedig azok, kiknek hintik az igét, de mihelyesre hallják, azonnal eljól a sátán, elragadja a szívükbe vetett igét. És hasonlóképpen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyest hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják.

De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók. Azután a nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak. A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják, de a világi gondok és a gazdagság családsága, egyéb dolgok kívánsága közbejövén elfogytják azt az igét és gyümölcstelen lesz.

A jóföldbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit. S mondja nekik, avagy azért hozzák ki elő a gyertyát, hogy a vék alá tegyék, vagy az ágy alá, és nem azért-e, hogy a gyertyatartóba tegyék, mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék. Semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja, s mondja nekik, megjegyezzétek, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt, readást adnak nektek, akik halljátok. Mert akinek van, annak adatik.

Akinek nincs, attól az is elvédhetik, amilye van. És mondja, úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe, és alszik, és fölkel éjjel és nappal, a mag pedig kihajt és felnő. Ő maga sem tudja miképpen, mert magától terem a föld először füvet, aztán kalázt, aztán teljes búzát a kalázban.

Mi egy pedig a gabona arra való, azonnal sarló teresztre jár, mert az aratás elérkezett. És mondda, mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példában példázunk azt?

A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb. És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágokat hajt, úgyhogy árnyék alatt fészket rakhatnak az égi madarak. És sok ilyen példázatban hirdeti nekik az igjét, úgy, amint megérthetik.

Példázat nélkül pedig nem szólt nekik, maguk között azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz. Azután mondja nekik azon a napon, amint este lett. Menjünk át a túrsó partra.

Elbocsátva azért a sokasságot elvitték őt, ugye, mint a hajóban volt, de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar támadta hullámok, pedig becsaptak a hajóba. Annyira, hogy már-már megtelék.

Ő pedig a hajó hátulsó részében, a felajjon aluszik. És fölkelték őt, és mondának néki. Mester, nem törődsz valahogy elveszünk?

És felkelvén megdorgálta a szelet, és mondja a tengernek. Hallgass, néj, mújj el! És elállt a szél, és lett nagy csendeség.

És monda nekik. Miért vagytok így félénkek? Hogy van, hogy nincs hitetek?

És megfélelmének nagy félelemmel, és ezt mondják egymásnak. Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger, engednek néki. Amen!

[Németh Sándor]
Ezért oda kell figyelni, a prőfjitai beszédre, mert az a biztos világító forrás, fényforrás számunkra, amely által el tudunk igazodni. Ha annyi időt töltenénk el, vagy töltenétek el, mert én nem masztában foglalkozok a podcast beszélgetésekkel, amely a világot magyarázza. Hogyha ennyit időt eltöltenének a keresztények, a profité beszéd tanulmányozásával, egészen biztos nagy szelemi ártörés fog kik következni.

Higgyétek el, hogy egyre inkább a dolgokat csak szelemi szinten lehet igazából ténylegesen megérteni, mert egyre magasabb szintre emelkedik az a konfliktus, amelyről beszél a Biblia, hogy a történelemnek a végkifejletén a legmagasabb szinten történik meg az összetűzés a két birodalom, Isten és a sátán birodalma között. És ezért rendkívül fontos, hogy a mi figyelmünket semmi ne tudja elfordítani a názati Jézus Kisztustól és a Szentlélektől, mert a Szentléleknek az egyik fő munkája, hogy a bekövetkező dolgokat kijelenti, ez nem feltétlenül jelent új kielentést, mert véleményem szerint a Bibliában, az Ó és az Új Szövetségben, a profétei beszédekben bőségesen megvan az ismeretanyag, de az annak az eleme is, ami szükséges ahhoz, hogy az ember hatalmat tudjon venni a jövője fölött.

Az, hogy hatalmat tudj elvenni, az azt jelenti, hogy nem a körülmények fognak téged irányítani, és nem sodrórni fogsz a világval együtt, hanem el tudod választani magadat a világnak a sorsától, és erre egyre nagyobb szükségünk van, hogy Krisztusnak a sorsa érvényesüljön a mi sorsunkkal, mert a megváltásnak pontosan az a lényege, hogy nemcsak belső hatalmas nagy változást eredményez Istenek az ereje, hanem a sorsunknak az irányvonala is egyre nagyobb mértékben távolodik el azoktól az embereknek az irányvonalától, akik nem hajlandóak elfogadni az úrnak a megbékélésnek az ajánlatát, az új szövetségnek az ajánlatát.

De akik elfogadják azoknak, meg tudniuk kell, hogy egy olyan időszakban élünk, amikor ténylegesen elmondható, hogy a proféciáknak a beteljesedése zajlik.

[Hangoskönyv]
A Biblia egyik nagyon fontos üzenete a reménység. Tulajdonképpen sokkal többet esik szólapjain erről az emberi életet helyes pályán tartó szellemi valóságról, amely egyúttal pozitív belső kiállást, a körülményekhez való megfelelő hídbelű vészonyolást eredményez bennünk, mint gondolnánk. Bátran állíthatjuk, hogy a Biblia voltaképpen maga a reménységkönyve.

Ugyanis az első fejezetétől az utolsó, monumentális jelenetek képkockájáig minden, de minden azt sugarja benne a földön útját kereső, közben néha talán céltévesztettem botorkáló, időnként homályosan tapogodózó embernek, bízzál és remélj, én itt vagyok, hogy megsegítselek, megszabadítsalak, értelmes célt adjak neked, sorsodnak pedig kívánatos végkifejletet. Érdekes módon időnként még hívő emberek is megfeledkeznek arról, milyen alapvető, fontosságú, megtartó erő a reménység akkor is, ha már üdvösségben járunk, és biztosak vagyunk abban, hogy vigyállomásunk a mennyben, Isten trónjánál van. Elmondhatjuk, hogy üdv bizonyossága ellenére, meglepően sok remény vesztett hívő jár a gyülekezetbe, akik vagy meg sem tanulták Istenbe folyamatosan bizakodva megélni hitüket, vagy valahol menett közben, talán bizonyos nehézségek próbák alatt veszítették szem elől azt a tényt, hogy élő reménységre hivattak el.

A tapasztalatok szerint tehát mindannyiunknak hasznos, és szükség azzal a célra tanulmányozni Isten igényét a témakörben, hogy vagy megszerezzük, vagy megújítsuk a mennyei látást – földi életotunknak el rendkívül fontos – mondhatni nélkülözhetetlen pozitív hajtó erejéről, a reménységről. A reménység témájában az első legjobb illusztrációját Pálapostól hajó törésének története tartalmazza. Mindazon által, mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó, mert ezé jel mellém áll egy angyala az Istennek, akinek szolgálok is, és ezt mondván, ne félj Pál, a császára lékelnéked álnod, és ími az Isten ajándékba adta neked mindazokat, akik te veled hajóznak.

Annakokáért jó reménységben legyetek férfiak, mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott. A Bibliában a természeti elemek rendszerűn szimbolikus jelentéstartalommal bírnak. Vegyük elsőként a hajót.

A hajónak nem egyszer szimbolikus jelentése van. Elég csak arra utalni, hogy a katakombák falán rendszerint a hívő embereknek az életpályáját, az Istentől való függést jelképezte. Ezért hajókkal ábrázolták az odatemetett emberek életpályáját, ahogyan haladt az örökkévalósági kütője felé, és végül elérte a célját, az utazása sikeres volt.

Ám ha jakabra gondolunk, a hajó nem csupán a hívő élet életpályáját jelenti, hanem minden ember életvitelét, sorsát szimbolizálja. A szélnek is több jelentése van a Bibliában. Gyakran a természet fölötti világot szimbolizálja, jelképezi.

Például a János evangéliumában Jézus azt mondta, hogy a szél fú, ahová akar. Rövidesen azonban egyértelművé teszi, hogy a Szent Szellemről beszél. A Héber nyelvön egyébként a Ruach szó a szellemet, szelet, lélegzetet is jelenti.

A déli szél általában jó szellemet, pozitív, láthatatlan szellemi erőt jelenít meg, amely az ember számaradt támogatást és segítséget nyújt. Ez nem más, mint a kegyelem, az Isten jelenlétét közvetítő, sorsformáló erő, amely jó irányba viszi az ember életét. Ezzel ellentétes az Északi, Észak-Keleti szél, amely a pusztulást, rombolást, ítéletet jelenti, vagyis az Isten országával ellentétes szellemvilágot jelképezi.

Ennek a történetnek van még egy másik fontos eleme, a tenger. A jelenések könyve 17. fejezetében János Apostol rámutat, hogy a tenger népeket, nemzeteket, sokaságot, néptömeget jelképez.

A profitáknál is gyakran láthatjuk, hogy a tengerrel hozzák kapcsolatba az emberiséget. A háborgott tenger ennek megfelelően azokat az állapotokat jelképezi, amikor az Északi szél, azaz a gonoszság erői befolyásolják az embereket, és rajtuk keresztül felszíre tör a rossz, a gonoszság. És ilyes profita könyvében a hitetlenségnek, az Istennek szembedi lázadásnak a jelképeként láthatjuk a háborgó tengert.

Ezeket a szempontokat azért fontos megfigyelni, mert így értjük meg, hogy egy ilyen hajótöréshez vezető eseménysort miért jegyzett fel a Biblia. Tudjuk, hogy semmi, egyetlen betű sem felesleges a Bibliában. Mindennek célja van, mindennek van jelentéstartalma, ahogy Pál Apostol hangsúlyozza, hogy a teljes írás Istentől ihletet, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.

A Szentírás készíti fel tehát az embert arra, hogy Isten számára megfelelő, az ő szolgálatára alkalmas és arra képes személy legyen. Hogyha ez a történet nem volna több Pál életének egy epizódjánál, biztosan vagyok benne, hogy a Szent Szellem nem engedte volna meg Lukásnak, hogy beleszerkezte ezt az apostolok cselekedeteinek könyvébe. A legtöbb ilyen történetet meg kell nézni olyan szempontból is, hogy a természeti erőknek mik a szimbolikus jelentéstartalmuk, és akkor lehet megérteni, hogy ezt a történetet, amely Pál Apostollal teljesen megtörtént, valójában azért emelte ki Isten, mert üzenete van benne minden korban élő ember számára.

[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a Patmos Café hallgatóit, a megújult Patmos Cafét, hiszen most egy kávéházi beszélgetésben lehet részük azoknak, akik mellettünk döntenek, és itt vannak a stúdióban a vendégeim, akikkel ezt a beszélgetést most le fogjuk folytatni, Szobota Zoltán lelkész, illetve Pátkai Mihály keresztény, influencer, és mindketten a Szentpál Akadémia Oktatói. Sziasztok! Szervusztok!

Nyilván egy emberről sokkal többet el lehet mondani, mint egy bevezetőt, de maradjunk annyiba, hogy mindent, amit tudtok, és amit bármelyik identitásotok alá megtettetek, az most jöhet. És hát mivel ez egy kávéházi beszélgetés, és a Pátmosz is ugye buk és kafé, tehát könyvekről lesz szó. Vagy a könyvekből felcsapunk egy könyvet, és kiindulunk onnan.

Melyik könyv legyen az akkor, amelyiket felcsapjuk elsőként.

[Szobota Zoltán]
Kihívás? Hát igen, attól függ, hogy merre akarjuk vinni a beszélgetést. Elsőként a Bibliát csapjuk fel, de aztán onnantól meg már bármit.

[Petrőcz Katalin]
Annyi féle Biblia van, mindenféle színű, méretű, és akár különböző nyelveken is, és ez nem is olyan nagy baj, mert valóban minden nyelven megszólal, és hát örülünk, hogy magyarul is. Mikortól van ebben részetek, és szerintetek? Nekem például föl szokták tenni azt a kérdést, akiknek bizonságot teszek, hogy jó, jó, jó, de akkor ő honnan kezdje olvasni a Bibliát?

Ez jó kiinduló pont?

[Patkai Mihály]
Igen, ezt nekem is többen fölteszik, amikor kérdéseket szegeznek nekem, akár az interneten keresztül, és hát én azért úgy szoktam javasolni, hogy talán egy evangéliumot olvassanak el először. János evangéliumát szoktam javasolni, a postolók cselekedeteit szoktam javasolni, illetve mindenképpen én a példabeszédeket is előszedem elég hamar, illetve a Teremtéskönyvét, mert azt a kérdés, hogy együttműködni azon, hogy honnan is jövünk.

[Petrőcz Katalin]
Rejtsem meg nyugodtam. Most nemrég valakinek bizonságot tettem, és pontosan ebben a sorban eljuttam adva. Mondjuk, hogy ezt már lehet.

De viszont, hogyha a szempontokat nézzük, lehet, hogy érdemes kitérni arra, hogy miért pont a példabeszédekkönyve az, amik a legemészhetőbbnek tűnik, és hát valószínűleg azért, mert mindenki keresi, mint ahogy a Teremtéskönyvébe is, ha már eljutott odáig, hogy Isten a Teremtő, hogy akkor hogy csinálta, és hogy is kezdődött ez az egész. Erről is teremtnénk tudni, hogy miről szól ez a körülöttünk levő világ a könyvekből.

[Szobota Zoltán]
Hát a példabeszélek azért jó ebből a szempontból, mert az az életnek a realitásáról szól, és az életben megfigyelt, logikus következtetéseket szintetizálja, vagy azokat fogalmazza meg a salamon. Tehát nézi a valóságot, tehát nem fikció, nem science fiction, hanem nézi a valóságot, és megért a valóság működéséből valamit, és azt egy frapáns képes beszédben összefoglalja. Ráadásul ugye az ember szellemi lény, és a példabeszélek képi világa, a példabeszédnek a belső logikája, hogy egy képben mutat be egy igazságot, az sokkal könnyebben érthető az emberi szellem számára, mint egy intellektuális folyamat, mert a képekben ragadja meg a valóságot.

És ezért is vannak például a proféták is képekben beszélnek. Jézus is példázatokban értette meg a legmélyebb igazságokat a környezetével, mert akkor nem csak az elméjük, hogy szólt, hanem a szellemük ezt a képesbeszédet könnyebben tudta értelmezni, vagy dekódolni.

[Patkai Mihály]
Igen, igen, és én még annan közelíteném ezt meg, hogy mindenki keresi az identitását. Tehát, hogy honnan jövünk, az az egyik kérdés, hogy mi ilyen módon alakult ki a föld, az élet a földön, az ember, ki az ember, milyen lény az ember, milyen részekből áll, hogyan reagál a környezetére, az ember életének mi a célja, milyen életszakaszai vannak az embernek.

[Petrőcz Katalin]
Ez azért érdekes, mert az emberek nem is filozofusok mind, és mindezek a kérdések akkor is fölmerülnek.

[Patkai Mihály]
Igen, és ezek a kérdések ugye égnek bennünk a szívünkben, szellemünkben, akkor is, ha még nem vagyunk hívők, akkor is, amikor éppen megtér valaki, és nagyon szeretné ezekre a kérdésekre a válaszokat megkapni, és talán ezek a bibliai könyvek, amiket említettünk, egy jó kiindulási alap, ahol el lehet ezt az utazást kezdeni.

[Petrőcz Katalin]
Lehet, hogy azért, mert ez olyan meccetén van annak, amit az ember a szemével addig is látott, mielőtt megtért, és értelen elkezd az egész egy szellemi valóságba értelmet nyerni, mert hogy ugye hozzákerül az a dimenzió, amit addig nem ismert. De hát ugye valóságra ennyire ki vagyunk kéhezve. Ez milyen érdekes, hol ott a valóság elvileg, ha rosszul definiáljuk, az körülvesz, hiszen látjuk, halljuk, és mégsem az igazat halljuk.

[Szobota Zoltán]
Hát mert világnézetek alapján ragadjuk meg a valóságot, és a megtérésünk előtt nem a bibliai világnézetet elrendelkeztünk, már pedig a világnézetnek a kulcsfogalmaival rögzülnek bennünk, vagy azoknak a segítségével rögzülnek bennünk, hogy mi milyen szemüvegen keresztül nézzük a valóságot, és azért jó a biblia, mert kapunk egy olyan szemüveget, vagyis inkább úgy mondom, hogy olyan szemgolyót.

[Petrőcz Katalin]
Igen, igen, igen.

[Szobota Zoltán]
Egy igazi, egy másik. Egy olyan látásmódot, amink keresztül megismerhetjük az igazságot. Nagyon érdekes, hogy a bűnbeesésnél azt mondja egyik fordítás, hogy mikor ettek a gyümölcsből az Ádám és az Éva, akkor másként kezdték látni a dolgokat, mint előtte.

Előtte az Isten szemüvegen keresztül látták, és utána már a sátán szemüvegen keresztül látták.

[Patkai Mihály]
És én ehhez azt tenném hozzá, hogy igazából mi nem egy tanrendszert akarunk ezzel az embereknek átadni. A kereszténység az nem egy tanrendszer, egy vallása sok közül, hanem az valóságnak a megismerése. Tehát az igazság és a valóság úgymond felcserélhető fogalmak, és Isten az, aki meg tudja mutatni nekünk, hogy mi az igazi valóság.

És az embert ugye a nagyon okos és szuperintelligens szellemi lények, amik körülveszik, a hazugságok hálója, az mind becsapja, félrevezeti. És amikor megérkezünk Jézus Krisztushoz, a kereszthez, akkor ő nyitja fel a szemünket, leveszi a hájogokat rólunk, és akkor ébredünk rá, hogy Jé, az ember a szellem, lélek, test. Jé, hát akkor minden, ami látható, a láthatatlanból állt elő.

Jé, hát akkor így jött létre ez a világ, és ebbe az irányba megy, és ilyen lesz az örökké valóság, és az Istennek ilyen karakterisztikái vannak, és a démonok ilyenek, az angyalok ilyenek, az embernek a jellemző, és akkor kezdünk ráébredni a valóságra.

[Petrőcz Katalin]
És akkor, hogyha mondjuk ezt most már megragadtuk, akkor ezen az úton tovább lehet menni, nem szükséges más könyveket lapozgatnunk.

[Patkai Mihály]
Szeretem a provokatív kérdéseket.

[Szobota Zoltán]
Pont az a jó, amikor megkapjuk az Istenni látásmódot, hogy onnantól kezdve azon keresztül lássuk a valóságot, hogy ez nem beszűkít minket, hanem igazából olyan, mint hogyha kapnánk egy galaxist, amit mi rendezhetünk be, és mi döntjük el, hogy milyen bolygók milyen pályán keringenek benne, és ebbe az Istentől származó biblia alapján nyugvó világképbe tudjuk már integrálni azokat az ismereteket, meg tudásokat, amiket más tudományágakból, vagy az élet más kerületeiről szerzünk meg.

[Patkai Mihály]
Talán annyi, hogy itt a beszélgetés előtt beszélgettünk az Olival arról, hogy a bölcsesség az maga a fiú, Jézus Krisztus. Tehát a bölcsesség esszenciája, lényege, forrása az maga az Isten. De ez nem azt jelenti, hogy a látható világban ő ne szórt volna szét ebből a bölcsességből rengeteget, amiket felismerhetünk igazságmagvakat a különböző tudományokban, a különböző ismeretekben, az emberi élettapasztalatban.

[Petrőcz Katalin]
Sőt, hát mondhatom, hogy mielőtt megismertük őt, mi addig is látott minket.

[Szobota Zoltán]
Persze. Így van, és a megismerés a Biblia szerint az Isten félelemmel kezdődik, de nem korlátozza be aztán, tehát nem azt mondja, hogy ha megismerted az igazságot és a Biblia igazságait, akkor itt véget ért. Megérkeztél, helyet foglalhatsz, hanem hogy kutas, figyelj, keres, értelmez, de azzal kezd, hogy Isten félelemnek a alaphelyzete van az életedben, és ezért mondja, hogy a bölcsesség kezdete, az az Úrnak a félelme.

És az, hogy a kezdete, ez azt jelenti, hogy elindulunk egy nagy kalandra a bölcsesség megismerésében, aminek a Biblia a legfontosabb sarok követ, de nem kizárólagosan az egyetlen forrása, és közben Isten félelemmel mindig pályán tartjuk magunkat.

[Petrőcz Katalin]
Tehát tudomásul veszük az ő személyét, a kiinduló pontját a világmindenségnek, én az az egyik kedvenc közmondásom, hogy ugye a kájhától indulunk itt. Mert amikor megtértem, én azt éreztem, hogy eddig is csináltam valamit, mert hát ugye eljutottam élve, odáig, hogy meglepjek, de a kájha az nem volt benne, össze-vissza kellett táncolni a szobába, és fogalmam sem volt, hogy mikor melyik lépés következik. Tehát hogyha ezt az ember tiszteletbe tartja, és ismeri ezt, megismeri ezt a személyét, innen is még nagyon sok dolga van.

[Patkai Mihály]
Igen, tehát én azt gondolom, hogy az Isten iránt kifejezett tisztelet az is, amikor tiszteljük a tudományokat. Tehát az például, hogy az ember az orvostudományt tiszteli, és az ott megszerzett valós ismereteket, bölcsességeket, azokat figyelembe veszi, és értéknek tartja. Ez egy Isten iránti tisztelet is, mert ő az, aki ezt a hierarchiát eldönti, ő az, aki megengedte, hogy fel legyenek fedezve az antibiotikumok, ő az, aki megadta azt a bölcsességet, hogy a higiéniának milyen fontos szerepe van abban, hogy elkerüljük a megfertőződést, és az ember ezekkel a dolgokkal szemben, ha lázad, akkor valójában Istennel szemben lázad.

[Petrőcz Katalin]
Tehát végeredményben a tudománynak nem az a dolga, talán úgy tud Isten tisztelő lenni, hogy nem létrehozza a dolgokat, hanem a létrehozott dolgokat figyeli, és tanulmányozza.

[Szobota Zoltán]
Az egyetlen olyan tudomány, amikor a megfigyeléstárgya nagyobb, mint az ember, az a Biblia. A teológia, vagy inkább úgy mondanám, hogy az isteni bölcsesség, az apostolok tudománya. Ott az ember sosem tud a megfigyeléstárgya fölé kerülni, mert az Isten szavát tanulja, és ő ebben csak egy alázatos pozíciót foglalhat el, egy kíváncsi erdeklődő és nyitott személy pozícióját.

A minden más tudomány, ami abból következik, hogy az Isten által létrehozott valóságot tanulmányozzunk és értelmezünk, ott viszont az ember ebből a pozícióból, amit a Bibliából megszerez, a bölcsesség kiinduló pontjaként az istenféle, mert ott már fölé kerekedik a tudomány.

[Petrőcz Katalin]
Mert ő értelmezi a valóságot.

[Patkai Mihály]
Jó, ez nagyon jó, és talán annyit még hozzátennék ehhez, hogy tudomány, az nem ateista. A tudomány önmagában nincs alárendelve egy világnézetnek, hanem az úgymond független kéne, hogy legyen, de nem az, mert minden egyes ember, aki szemléli a világot, az egyfajta világnézetből néz. Tehát ateista tudomány nincs, de ateista tudós, az van.

Így van.

[Petrőcz Katalin]
És hát ugye ez pontosan azt jelzi, hogy benne van a zördög is, a sátán is a világban, hiszen ő akarja folyton megfordítani ezt a hierarhiát, és talán akkor az emberek is veszik azt a bátorságot, hogy a teremtett világot, amit nem őt teremtettek, egyszer csak elkezdi önkényesen magyarázni.

[Szobota Zoltán]
Pont erről beszél a Róma Veléjekhez írt leve első fejezete, hogy az Istent meg lehet közvetett módon ismerni a teremtett világból, és hogy akik eljutottak erre a felfedezésre, azok nem mint Isten tisztelték őt, hanem elszakították ezt az ismeretet attól, aki alkotta azt, amit megismertek, és így fuvalkottak fel a szívükbe, és így sötétedett meg a szívük, és így kerültek egy olyan kényszerpályára, aminek a vége már erkölcsi bomblás meg pusztulás, és a teremtményeket tisztelték a teremtő helyett. És igazából a tudománynak az lenne a lényege, hogy az Isten alkotott valóságmegismerési keresztül eljussunk a teremtőhöz.

És viszont ez a legtöbb esetben sajnos nem történik meg. Tehát értelmezzük a valóságot, rácsodálkozunk, de nem mondjuk ki azt a mondatot, hogy because of God.

[Patkai Mihály]
Nem azzal, hogy például a Bibliában is vannak prototudósok, például Salomon. Ez abszolút igy van.

[Petrőcz Katalin]
Akkor hagyd tegyem fel azt a kérdést, hogy ez az egyik véglet, hogy megtanulmányozza az Isten által teremtett világot, de nem jut el odáig, hogy ezt Isten teremtette, de hogyha mi Isten tisztelőként, Isten félőként védekezni akarunk kezellen, akkor nem vonulhatunk a másik sarokba, mondván azt, amit a Misi mondott, hogy minden tudomány a te is.

[Szobota Zoltán]
Hát akkor mondjuk ki, hogy azért ilyen csodálatos az emberi szem, és azért van ennyiféle millió érzékelő benne, meg olyan idegpályák, meg mit tudom én, nem vagyok ennek a szakértőjén.

[Petrőcz Katalin]
De ha államosod a hetekben a cikket, akkor látni fogod. Nem, csak hogy pont azt mondja, hogy nem tudjuk ezer év után se megállapítani, hogy az agyba, hogy folyik a látás. És ez volt egy idegen.

[Szobota Zoltán]
Viszont akkor mondjuk ki, hogy ezt a teremtő alkotta, akit tisztelünk, és rácsodálkozunk a teremtményén, a teremtett valóság egy részletén keresztül az ő színes egyéniségére, gazdagságára, csodálatoságára, és önkéntelenül is ez tör fel az emberből, hogy milyen nagy az Isten, és milyen hatalmas.

[Patkai Mihály]
Így van, és ugye mi papok és királyok vagyunk, és a királyoknak az egyik jellemzője, hogy a titkokat kutatják.

[Szobota Zoltán]
Hát egyébként a Salamone azról nagyon érdekes, hogy megállapítja a Krónika könyve, hogy ő természettudós volt. Tehát hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak annyi példabeszéd van, ami a Bibliában szerepel, de ennek a sokszorosát írta, ugyan a Zsoltár a könyvébe is csak 150 zsoltár került, úgyhogy 40 évig 024-be dicsérték az urat Dávid sátorába, tehát több tízezer zsoltár született, és ebből 150 van benne a Bibliában, és példabeszédekből is hatalmas mennyi, írja is egyébként a példabeszédek könyve, és leírja, hogy mikről írt még a Salamone. És akkor mondja, hogy kutatta a fákat, nézegette az állatokat, akkor az izsópot, hogy hogy nő ki a sziklából, kőfalból, és egy csomó mindent megfigyelt, elmélkedett rajta, ezt is konkrétan mondja az ige, tehát hogy megfigyelt, elmélkedett rajta, arra a következtetésre jutott, hogy ez az Istennek a teremtett világának a csodája, és utána írt egy masált, egy példabeszédet, vagy egy ilyen bölcsmondást ezzel kapcsolatban. Hogy ahogyan a szik sóra öntjük, vagy ahogy van a vészkör, öntjük a sót, nem emlékszem pontosan, u, olyan az, amikor az ember ezt meg azt csinálja.

És akkor ezek az analógiák. És tulajdonképpen összekötötte a valóság megfigyeléséből szerzett ismereteiből, csinált egy hálót, egy ilyen koordináta rendszert.

[Petrőcz Katalin]
Tehát, hogyha valaki mondjuk bölcsességhez szeretne ma jutni, mihez fogjon ezek után?

[Patkai Mihály]
Vagy mihez nem fogjon? Azt gondolom, hogy mindenképpen először is az Isten félelem, és az igének a tanulmányozása, és azonvaló elindulás, ez mindannél fontosabb, de azt gondolom, hogy utána például az emberi tapasztalatot megfigyelni. Tehát az is egy nagyon fontos dolog, és ugye a példabeszédek könyve rengeteg ilyen élettapasztalatot tartalmaz, de nem csak a példabeszédek könyve tartalmaz ilyen élettapasztalatot, hanem például az életrajzok.

Tehát, hogyha olvasol életrajzokat olyan emberekről, akik már meghaltak, és az életüket betöltötték, akkor abból egy jó életrajzból rengeteget lehet tanulni, hogy egy sors hogy alakul, hogy milyen emberek hogyan hatnak arra a fő szereplőre, egy-egy döntésnek milyen következménye lesz tíz, húsz, harminc év múlva. Mert ugye gyakran a városi ember, de a vidéken is sokszor ez van, azt gondolom, nem lát rá azért egy teljes sorsra, hanem csak részleteket látunk egymás sorsából, és amikor egy ilyen könyvet elolvasol, egyébként ez lenne sokszor a célja a klasszikus világirodalmi műveknek is, mert megragadják a sorsokat. Rendkívül életszerűen, vagy az életrajzok, akkor az ember megért igazságokat, amik amúgy rejtve maradnak előtte.

[Petrőcz Katalin]
Zoli, nehogy hallgass!

[Szobota Zoltán]
Én azon gondolkoztam, hogy honnan tudta a Salamon, hogy a sok tanulás fáradtságára van a testnek. És azt gondolom, hogy ez például onnan tudta, hogy ő sokat tanult, és elfáradt benne. És ez egy személyes tapasztalata, és aztán másoknál is megfigyelte, de ebből az következik, hogy sokat tanult.

Tehát, hogy volt benne egy tudásszomj, és a butaságot nem gondolta erénynek, sőt, a bolondember meg a példabeszédekben több ilyen szinonimája van a bolondnak, aminek egyik része az is, hogy buta, és azt ő mindig kárhoztatja. Az intellektuálisan igénytelen, az őt körülbelül világra közömbös, passzív, érdektelen, közömbös embert, azt kárhoztatja. És ráadásul elég barátságtelenul.

És azokkal állítja szembe, akik meg igényesek arra, hogy a valóságot megismerjék és értelmezzék.

[Patkai Mihály]
Erről beszéltünk egyszer talán pont veled, Kati, hogy például a dicséret szolgálatban is vannak olyan közösségek, vagy valásos csoportok, akik úgy vannak vele, hogy az nem probléma, ha el van hangolva egy ócska-gitár, de az a lényeg, hogy szívből énekeljünk Istennek, és úgymond ellentétet helyeznek egyből a professzionális tudás, műveltség, és az Istennek a jelen létekenete a szív közé.

[Petrőcz Katalin]
Pedig ez bonyolult, mert az igazadik része, hogy az a lényeg, hogy az Istennek szívből énekeljek. De hogy lesz ebből kriminalizálva a professzionális?

[Patkai Mihály]
Hát, de nem Isten adta azt, hogy lehessen olyan gitár is, ami több százezer forintba kerül, és rendkívül gyönyörű hangot tud kiadni. Nem ő adta azt, hogyha valaki 15 éve gitározik már, és rengeteget gyakorolt, az sokkal szebben tudja. Azon a szent lélek akár játszani, azon az emberen, gitáron keresztül, emberen keresztül, és az a zenekar, akik együtt gyakorolnak, és egymással harmóniára jutnak, az a zenekarnak a hangzása, az még dicsőségesebben tudja Istent szolgálni, mert minden területén, szellemi, lelki területen egyaránt az Isten dicsőségére tudják, a kiválóságra tudnak törekedni, úgymond a Dávidi dicséretet követik.

[Petrőcz Katalin]
Lehet, hogy attól tartanak, és ugye itt is a világnézethez térünk vissza meg a logikai ugrásokhoz, hogy nehogy már felfuvalkodjon valaki arra, hogy mennyire kiváló. De ugye ez is egy logikai ugrás, mert ha belefektette azt a rengeteg fáradtságot, abból nem feltétlenül következik, hogy ő felfuvalkodik, ám bár következhet, ugye ez is egy hozzáállás kérdése. De ezt nem moldom meg azzal, ha én semmihez nem értek.

[Szobota Zoltán]
Hát egyébként azok a jelenetek a Bibliában, amikor belátunk a mennybe, vagy mennyei parancs alapján készül valami a Földönlázs mózesi sátorsalamoni templom, akkor mindig azt látjuk, hogy elképesztő szakmai tudás van benne, és esztética van benne, tehát szépségre, minőségre, monumentalitásra, meg arra való törekvés, hogy valamilyen módon. Igen, hogy visszaadja azt a csodát, amit Isten hozott létre, és ezek még az anyagok kiválasztásánál a szinek, a formák, az arányok, ezek mind az Istentől van. Vagában a teremtett világban is az, hogy miért ekkora a fa és miért ekkora hozzák képes a levél, de hát most nem akarom, hogy a csikóhaltól elkezdve a Szaturnusz gyűrűjéig, tehát hogy ezeket, tehát nincs értelme kiszűrni a igényességet, meg az esztétikai igényességre való törekvés.

[Petrőcz Katalin]
És te mennyire megbecsülte ezeket a szakembereket, népszerint szólogatt őt, és azt mondta, hogy azért hívjátok ide, mert ő jól ért hozzá.

[Szobota Zoltán]
És utána még fel is kente őket. Tehát volt egy alapszakmai tudásuk, a Bézseléelnek, meg az Aloha Oliárnak, és aztán arra rászállt a Szentlélek.

[Patkai Mihály]
Innen lehet látni, hogy ezek az alaptudások is Istentől származnak, és lehet ezeket jóra-rosszra használni, tehát valaki, hogyha már négy éves korától látszik, hogy nagyon jó zenész, vagy 16 éves korában derül ki, hogy ő szeretne tanár lenni, ezek az ajándékok, ezek a talentumok az identitásnak egy alapvető részei, amik nagyon mélyen benne vannak az emberben, hogy tudja, hogy ő itt fog tudni úgy mozogni, mint hal a vízben, neki ez a pályája, neki nem más, hanem ezen a területen fog tudni kivirágozni.

Ezeket Isten helyezi belénk, tehát ő találja ki azt, hogy ki, mire legyen jó.

[Petrőcz Katalin]
De lehet, hogy ez is megijeszti az embert, és ez is visszatér a világnézethez, hogy jóra és rosszra is lehet használni. És talán annyira szeretnénk magunkat megóvni a rossztól, hogy elbújhunk bizonyos tudások elől, mert hogy hát azt rosszra is lehet használni, de gyakorlatilag minden elől nem tudunk elbújni, mert szinte tudtok olyat, amit nem lehet jóra és rosszra is használni?

[Szobota Zoltán]
Inkább úgy közéteném meg, hogy miért félünk attól, hogyha jó a szándékunk és a szívünk motivumai tiszták, hogy azt majd ez valamilyen torzuláson megy keresztül, amikor mi érintkezésbe lépünk vele. Tehát szerintem az a helyes.

[Petrőcz Katalin]
Tehát minden tiszta a tisztának? Hát igen.

[Szobota Zoltán]
Én szerintem inkább ez a helyes megközelítés, mert a félelem az a hit ellentéte, és amikor az ember azért nem cselekszik, mert attól fél, hogy elrontja, akkor gyakorlatilag lemond arról, hogy megvalósuljon. Mondjuk ad abszurdum, Isten akarata megvalósuljon az életében.

[Patkai Mihály]
Akár egy könyvolvasása, tehát aki már újjászületett, a szent lélek benne van, és eljutott egy érettségi szintre, és ez nagyon fontos. Tehát ugye, amikor éppen az ember belép Isten országába, és elkezdenek feltárulkozni előtte Isten országának a titkai, és azt az eredeti tejet elkezdi fogyasztani, amit Isten adni akar neki tápláléknak, akkor ezt nem jó beszennyezni mindenféle mással, hanem nagyon jó, hogyha a tiszta és hamisítatlan tejet az ember egy ideig, csak azt fogyasztja szinte, és nagyon elmélyül ebben, és átszellemiesedik, úgymond, és spirituális emberré válik.

De ha már valaki elért egy érettséget, utána benne van a szent lélek és irányít. Tehát én is, amikor kezembe veszek egy könyvet, van, hogy a könyvesboltban kezembe veszem, kivált bennem egy érdeklődést, elkezdem forgatni, megnézem a hátulját, megnézem, amit írnak róla, fejezett színeket, és valahogy létrejön bennem egy ilyen taszítás, egy ellenszemb a könyvel szemben, akkor azt le is teszem. Nem mindig sikerül.

Van, amikor hazaviszem, és otthon elkezdem olvasni, és mondjuk az első öt oldal után jövök rá, hogy na hát ez marhaság volt, úgyhogy azonnal kuka. De az ember ugye így tanul, hogy az ember elkezdi ezeket is nézegetni, és van amit nyilván, ami már gonosznak látszik, attól tartózkodunk azonnal. De van nagyon sok kulturális termék, ami nyilván, tehát nem ezoterikus irodalomra gondol?

Igen.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.