Ugrás a tartalomra
Nagy József

A Happy Day mai adásában:

  • 00:00 Megvallás Németh Sándorral 
  • 03:11 Bibliaolvasás: Máté evangéliuma 26-27.rész
  • 24:43 A test és a szellem kívánsága - Németh Sándor prédikáció részlet
  • 30:51 Joel Osteen - Képes vagy rá (részlet)
  • 34:57 Család és a szellemi élet összhangja - Nagy József 

Az adás gép átirata:

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjatok velem együtt, hogy hiszem, hogy Jézus Kriszus által elnyertem a fiúságnak a szellemét, és Istennek az örököse lettem, és nem a szolgáság szellemét kaptam, hanem a fiúság szellemét, amely által Istent atyámnak nevezhetem. És a Szent Lélek a szellememmel együtt tesz bizonságot, hogy Isten gyermeke vagyok, és nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van. És hiszem, hogy Jézus Kriszus az élő Istenek a fia, aki azért jött, hogy a kigyó fejére taposson, és lefegyverezte a fejdelemségeket, hatalmasságokat, diadalmenedben mutogatta őket, és mindezek a sötét, gonosz, sátáni erők, amelye világot uralják, alá vannak rendelve Jézus Kriszusnak.

Én pedig Jézus Kriszussal együtt fel vagyok ültetve a mennyekbe, és az úrban meg vagyok áldva a mennyekben minden szellemi áldással, és meg vagyok pecsételve a szent szellemmel a teljes fiúságnak a napjára, a teljes váltság napjára, amikor is a testem a halandóságtól megszabadul, és halhatatlanná válik, romlandóság helyére, romolhatatlanság lép be a testemben, és örökkön örökké az úrnak a jelenlétébe élek, az ő dicsőségébe.

Ezért ma is, holnap is, és mindig, és mindörökké magasztalni fogom, dicsérni fogom, áldani fogom az én megváltómat, az én szabadítómat, az én gyógyítómat, az úr Jézus Krisztus, aki úgy szeretett engemet, hogy az életét adta oda érettem, hogy megszabadítson engemet a pokolnak, a tüzétől, és fölvigyen engemet az atya dicsőségébe. És hiszem, hogy az engesztelésnek a vére ott fönn van a mennyekben, és ezt a vért mivel elfogadtam, ezért reménységgel jó előmenetelem van a Krisztus Jézusban, és ő nevében haladok dicsőségről dicsőségre, erőről erőre, míg nem megjelenek az úr színe előtt, hogy színről színről lássam őt. Hallelujah!

Hallelujah! Amen!

[Tóth Géza]
És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, mond az ő tanítványainak. Tudjátok, hogy hétnap múlva húsvétnak ünnepelészen, és az embernek fia elárultatik, hogy megfeszítessék. Akkor egybegyültek a főpapok, az irástudók és a népfénei a főpapházába, akit kajafásnak hívtak, és tanácsot tartottak, hogy Jézust állnoksággal megfogják és megöljék.

De azt mondják vala, ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között. És mikor Jézus Betániában a poklossimonházánál volt, méne őhozzá egy asszony, akinél volt Drágakenetnek Alabástrom szelenceje, és az ő fejére töltötte, amint az asztalnál ült. Látván pedig ezt az ő tanítványai bosszankodának mondván, mire való ez a tékozlás.

Mert eladhatták volna ezt a kenetet a nagyáron, és adhatták volna a szegényeknek. Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, mondta nekik, miért bántjátok ezt az asszonyt, hiszen jó dolgot cselekedett én velem. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.

Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte ezt. Bizony mondom nektek, valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére. Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskári Jótes Júdásnak hívtak a főpapokhoz menvén, mondta, mit akartok nekem adni, és én kezetekbe adom őt, azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt.

És ettől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz mentek a tanítványok mondván. Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt?

Ő pedig mondta, menjetek el a városba amma bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki. A mester üzeni, az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvétott tanítványaimmal. És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

Mikor pedig beestveledék, letelepedett a tizenkettővel, és amikor ettek, mondta. Bizony, mondom nektek, ti közületek egy, elárul engem. És feletté megszomorodva kezdék mindannyian mondani néki, én vagyok én az Uram.

Ő pedig felelvé mondta, aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az embernek fia jól lehet elmegyen, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek fiát elárulja. Jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.

Megszólalván Júdás is, aki elárulja őt, mondta. Én vagyok én az, mester, mondanék ki. Te mondád.

Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtörte és adá a tanítványoknak, és monda. Vegyétek, egyétek. Ez az én testem.

És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván, igyatok ebből minnyájam, mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind amanapig, amikor újonnan iszom azt veletek az én atyámnak országában. És dicséretet énekelvén kimentek az olajfák hegyére.

Akkor monda nekik Jézus. Minnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem, mert megvan írva. Megverem a pásztort és elszélednek a nyájnak juhai.

De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. Péter pedig felelvén mondané ki. Ha minnyájam megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.

Mondané ki Jézus. Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. Mondané ki Péter.

Ha meg kell is veled hallnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólnak vala többi tanítmányok is. Akkor elméne Jézus velük egy helyre, amelyet Gecemáninak hívtak, és monda a tanítmányoknak.

Üljetek le itt, míg elmegyek és Amot imádkozom. És magam ellévén Pétert és Zebedeusnak két fiát kezde szomorkodni és gyötrődni. Ekkor mondanék kik.

Feledte igen szomorú az én lelkem, mint halálig. Maradjatok itt, és vigyázzatok én velem. És egy kisé előre menve, arcra borult, könyörögvén és mondván.

Atyám, ha lehetséges, mújjék el tőleme pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Akkor méne a tanítványokhoz, és aludva találta őket.

És mondta Péternek. Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésben ne essetek.

Mert jól lehet, a szellem kész, de a test erőtelen. Ismét elméne másodszor is, és könyörge mondván. Atyám, ha el nem múlhatik tőleme pohár, hogy ki ne ígyam, legyen meg a te akaratod.

És amikor visszatért, ismét aluva találá őket, mert megnehezettek az ő szemeik. És otthagyva őket, ismét elment, és imádkozott harmadszor, ugyanazon beszéddel szolván. Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és mondanékik.

Aludjatok immár, és nyugodjatok. Íme elközelgetett az óra, és az embernek fia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek fel, menjünk.

Íme elközelgett, aki engem elárul. És amikor még beszélt vala, Íme Júdás egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustéjokkal, a főpapoktól és a népvéneitől. Aki pedig őt elárulja vala, jelt, adanékik mondván.

Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. És mindjárt Jézushoz lépvén monda. Üdvözlégy, Mester!

És megcsókolá őt. Jézus pedig mond a néki. Barátom, miért jöttél?

Akkor hozzámenvén kezeiket Jézusra vetették, és megfogták őt. És íme egyik azok közül, akik a Jézussal voltak, kinyújtván kezét, szabjáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván levágá annak egyik fülét. Akkor mondanék Jézus, tedd helyére szabjádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük.

Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni? Ugyanekkor mond a Jézus a sokaságnak.

Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem. Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a proféták írásai.

Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak. Amazok pedig megfogván Jézust vivé Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyültek. Péter pedig követte őt távorról egész a főpapítvaráig, és bemenvén ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.

A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt. És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, mégsem találának.

Utoljára pedig előjövén két hamis tanú mondta. Ez azt mondta, lerondhatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. És fölkelvén a főpap mondané ki.

Semmit sem felelsz éj, micsoda bizonyságot tesznek ezek ellened? Jézus pedig hallgatott. És felelvén a főpap mondané ki.

Az élő Istenre kényszeríterek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy el a Krisztus az Istennek fia. Mondané ki Jézus. Te mondád.

Sőt, mondom nektek. Mostantól fogva meglátjátok az embernek fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőjében. Ekkor a főpap megszaggatta maga ruháit, és mondta.

Káromlás szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Íme most hallottátok az ő káromlását.

Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának, méltó a halálra. Akkor szemébe köbdösének, és arcúl csapdosták őt.

Némelyek pedig botokkal verték, mondván. Profitáld meg nekünk, Krisztus, kicsoda az, aki ütt téged. Péter pedig kint ült az udvaron, és hozzámenvén egy szolgáló leány mondta.

Te is a Galilea beli Jézussal valál? Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadál, mondván. Nem tudom, mit beszélsz.

Mikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgáló lány, és mondta az ott levőknek. Ez is a Názareti Jézussal volt. És ismét megtagadta esküvéssel, hogy nem is ismerem ezt az embert.

Kevés idő múlva pedig az ott áldogálók mentek hozzá, és mondának Péternek. Bizony, te is közülük való vagy, hiszen a te beszéded is elárult téged. Akkor átkozódni és esküdőzni kezdett, hogy nem ismerem ezt az embert.

És a kakas azonnal megszólalt. És megemlékezik Péter a Jézus beszédéről, aki ezt mondotta valanéki, mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem. És kimenvén onnan keservesen sírt.

  1. rész Mikor pedig reggellőn tanácsot tartottak a főpapok és a népvénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. És megkötözvén őt elvitték, és átadták őt Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

Akkor látván Júdás, aki őt elárulta, hogy elítélték őt, megbánt a dolgát, és visszavitte a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek mondván. Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának, miközünk hozzád, te lássad.

Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék, és elmenvén felakasztá magát. A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket mondának, nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. Tanácsot ülvén pedig megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.

Azért hívják azt a mezőt vérmezejének minden mai napig. Ekkor teljesedékbe a Jeremiás proféta mondása, aki így szólott, és vevék a harminc ezüst pénzt a megbecsültnek árát, akit izraelfiai részéről megbecsültek, és adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt néken. Jézus pedig ott állt a helytartó előtt.

És kérdezte őt a helytartó mondván, Te vagy-e a zsidó királya? Jézus pedig mondanékik, Te mondod. És mikor vádolták őt a főpapok és a vének, semmit sem felelt.

Akkor mondané ki Pilátus, Nem hallod-e, mily sok bizonyságot tesznek ellened? És nem feleltné ki egyetlen szóra sem, úgy, hogy a helytartó igen elcsodálkozik. Ünnepenként pedig egy foglyott szokott szabadon bocsájtani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akartak.

Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barrabásnak hívtak. Mikor azért egybegyülekeztek, mondanékik Pilátus, Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek? Barrabásté, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?

Mert jól tudja vala, hogy irítségből adták őt kezébe. Amint pedig ő az ítélő székben ült, külde ő hozzá a felesége ezt üzenvén, Ne havadkozzálom az igaz ember dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. A főpapok és a vének pedig reálbeszéljék a sokaságot, hogy Barrabást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

Felelvén pedig a helytartó mondanékik, A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek? Azok pedig mondának, Barrabást. Mondanékik Pilátus, Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?

Minnyája mondának, Feszítessék meg. A helytartó pedig monda, Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak valamondván, Feszítessék meg.

Pilátus pedig látván, hogy semmit sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén megmosta kezeit a sokasság előtt mondván, Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől, tilássátok. És felelvén az egész nép monda, Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. Akkor elbocsáltál nékik Barrabást, Jézus pedig megostoroztatván kezükbe adá, hogy megfeszítessék.

Akkor a helytartó vitézei elvitték Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot, és levetkőztetvén őt bíborpalást adának reál. És tövésből fonott koronát tettek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte csúfolták őt mondván, Üdvözlégy zsidóknak királya! És mikor megköbdösték őt, elvették a nádszálat, és a fejéhez verdesték.

És miután megcsúfolták, levették róla a palástot, és az ő maga ruháiba öltöztették, és elvitték, hogy megfeszítsék őt. Kifelé menve pedig találkoztak egy sziréniai emberrel, akit Simonnak hívtak. Ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.

És mikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, méreggel megelegyített ecetet adtak neki inni, és megízlelvén nem akart inni. Minek utána pedig megfeszítették őt, elosztották az ő ruháit, sorsot vetvén, hogy beteljék a proféta mondása. Megosztoztak az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetettek.

És leülvén ott őrzik vala őt. És feje fölé illesztették az ő kárhoztatásának okát, odaírván, ez Jézus, a zsidók királya. Akkor megfeszítettek vele együtt két latrot, egyiket jobb kézfelől, és a másikat bal kézfelől.

Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket hajtogatvá, és ezt mondván, Te, ki lerontottad a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat. Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről. Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írás tudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala, Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani.

Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja, mert azt mondta, Isten fia vagyok. Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

Hat órától kezdve pedig sötétség lett mind az egész földön kilenc óráig. Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiállta Jézus, mondván, Éli, Éli, Láma szabachtáni, azaz, Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem? Némelyek pedig az ottállók közül, amint ezt hallották, mondának, illést hívja ez.

És egyközülük azonnal odafutamodván egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nátszára tűzvén inni adotné ki. A többiek pedig ezt mondják vala, hagyd el, lássuk, eljő-e illés, hogy megszabadítsa őt. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiálltván, kiadta szellemét.

És íme a templom kárpitya fölétől aljáig ketté hasadt, és a föld megindult, és a kősziklák megrepedeztek, és a sírok megnyíltak, és sok elhúnyt szentnek teste föltámadt. És kijövén a sírokból a Jézus feltámadása után bementek a Szentvárosba, és sokaknak megjelentek. A százados pedig, és akik ővele őrizték vala Jézust, látván a földindulást, és amíg történtek vala, igen megrémültek, mondván bizony Istennek fia volt ez.

Sok asszony vala pedig ott, akik távorról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézus szolgálván néki. Ezek között volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és József anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. Mikor pedig beesteledett, eljöve egy gazdag ember, Arimatiából, népszerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

Ez Pilátushoz menvén kéri vala Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. És magához vévén József a testet, begöngyölte azt tiszta gyolcsba, és elhelyezi azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott.

És a sír szájára egy nagykövet hengerítvén elméne. Ott volt pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ültek. Másnap pedig, amely péntek után következett, egybegyültek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz ezt mondván.

Uram emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt, harmadnapra föltámadok. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel ellopják őt, és azt mondják a népnek, föltámadta halálból, és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. Pilátus pedig mondanék kik, van őrségetek, menjetek, őriztessétek, amint tudjátok.

Ők pedig elmenvén a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ az őrséggel.

[Németh Sándor]
Most a kívánságoknak több kategóriájáról lehet beszélni a Bibli alapján, de két legnagyobb lényeges dolog, hogy van testi kívánság, tehát ami nem morális értelmű, és van szív kívánsága. A szív kívánságát negatívan használja a Biblia, ezért mondja Pálapa, illetve Jézus Kiszus is, hogy a gonosz gondolatok a szívből származnak. Tehát ez arra az állapotra vonatkozik, amikor még nem fogadtuk el a megváltást, nem hallottuk az evangélimat, nem hittünk személyesen a názeti Jézus Kiszusnak az áldozatába, föltámadásába, és áttudjuk, hogy a bűn az minden emberre elhatott, minden emberre befolyással van, mert mindenki áldántól származik, és ezért őrököltük a bűnt.

És amikor azt mondja Isten igényel, hogy a szívnek a kívánsága, akkor arról van szó, hogy a kívánságok belülről jönnek, nem külső benyomások, tapasztalatok hozzák létre a kívánságot, hanem belül jön a szívből a kívánság. Ezért ugye az újjárszületésnek az egyik nagyon lényeges tartalma a szívcsere, hogy megváltozon a szívünknek az állapota, a romlott szívből igaz szív legyen, a hit szelleme, és ráadásul jön rá a Szentlélek, leuralja a szívünket, akkor a kívánságokkal szemben, különösen az Isten ismeretével szemben, a szív kap egy védelmet a kívánságokkal szemben. De ez nem azt jelenti, hogy a kívánságok nem jelennek meg nálunk, de megjelennek, de a külső énünkben, a külső természetünkben jelenik meg, nem a szívünkből jön, persze a feltételezem, hogyha már megvan szentelődve, vagy megvan tisztítva a szív, hitáltal, a Jézus Krisztus vérébe vetett hitáltal.

Ezért hangsúlyozom újra, hogy rendkívül fontos, hogy hitáltal igazultunk meg. Mondjuk közösen, hitáltal igazultunk meg, nem cselekedetek által. Abcsel 15-ben is ugye, amikor vitatkoztak a pogányokkal kapcsolatos, ahogy mi legyen, akkor Jaka föláll és azt mondja, hogy hát a pogányoknak is a szívét hitáltal tisztítja meg Isten.

Tehát ha a pogányokra vonatkozik, akkor rád is vonatkozik, hogy hitáltal tisztítja meg az Ura szívedet. Ezért mondtam azt, hogy minden nap ne felejtsd el a názati Jézus Krisztusnak a megfeszítésének az igazságát rád vonatkozóan, és a názati Jézus Krisztus feltámadásának az igazságát rád vonatkozóan, mert te ezt elfogadtad, és azért azonosultál a názati Jézus halálával, eltemetkezésével, föltámadásával a vízkereségben. Ez azért fontos, mert a hit őrzi meg, és az Isten ismerete őrzi meg a szívünket a kívánságoktól, a romlott kívánságoktól, és ilyen módon a kívánságok nem belülről jönnek.

Ha belülről jönnek a kívánságok, azt nehéz legyőzni. Azért, mert a kívánságok szellemi, spirituális tartalmúak, de a fizikai testből jönnek a kívánságok, akkor nem feltétlenül szellemiek a kívánságok. Ha szellemi kívánság, szellemi tartalmú a kívánság, akkor könnyen legyőzi az akaratot, a gondolatot, beszenyezi az embernek a teljes szeménységét.

Ezért rendkívül fontos a tiszta szívnek a megszerzése, és újra hangsúlyozom, az alap, a hit, a názati Jézus Kisztus vérébe. Ha ezt a Szentlélek ad egy kijelentés benned, állítom neked, hogy egy forradalmi változás áll be az életedbe, és nem lesz nyögvennyelő erőrtködés a keresztény élet, hanem egy élvezett öröm lesz a keresztény élet. Gyakran ugye, a törvénykezés, itt, ezen a területen van a törvénykezés elsősorban, ahogy sokan nem értik meg, mert a vallások is ilyenek, tele vannak a vallások szabályokkal, és ugye ezeket a szabályokat ismerjük, benne van a közéletben, közgondolkozásban, és mindig szabályoknak akar megfelelni az ember, és azt gondolja az ember, hogy ezek a szabályok bármit is tudnak segíteni az embernek a belső állapotán. Nem tudnak segíteni. Tehát a szívnek a kívánsága, arról a Biblia mindig a megváltatlan emberről negatívan beszél róla.

Azért, mert az Isten létrehozott a természetben egy rendet, létrehozott morális rendet, létrehozott spirituális rendet, és általában a kívánságok, a rossz kívánságokra az a jellemző, hogy rendellenesek, ezt szokták mondani, hogy a természetrendjével is ellentétes, erkölcsirenddel is ellentétesek, spirituális renddel is ellentétesek, és ezért ezek a kívánságok, amelyek ellentétesek Isten által bekatározott renddel, azok rosszak és tisztátalanok. És persze vannak igaz, helyes kívánságok, amelyek az Isten rendjének, vagy keretén belül irányulnak, dolgokra, vagy akár szemlélyekre, azok természetesen, azok a kívánságok helyesek és egészségesek. Tehát nem magában az egész kívánság rossz, hanem azok a kívánságokat mondja a Biblia rossznak, amelyek az Isten által bekatározott renddel ellentétesek, akár úgymondom, vagy a természetes renddel, akár a morális rendjével Istennek, akár a spirituális rendjével.

[Hangosköny]
Joel Osteen. Amikor rúgkapálunk a kerítés ellen. Saul az egyház egyik legnagyobb ellensége volt.

Gyűlölte a hívőket. Börtönbe záratta őket és többet ártott Isten embereinek, mint bármelyik kortársa. Egy nap a Damascus felé vezető úton haladta, amikor hirtelen nagy fényesség vette körül.

Ő a földre esett és megvakult. Saul, Saul, mit kergedsz engem? kérdezte tőle egy hang.

Nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod. Isten ezzel azt mondta. Saul, köréd is kerítést építettem.

Megpróbálsz rugdalózni, elfutni, igyeksz el figyelmen kívül hagyni azt. De meg kell értened, hogy a kerítés nyomvonalát én határoztam meg. Elhívtalak és a feladatod nem az, hogy megállítsd a munkámat, hanem hogy elősegítsed azt.

A földön fekvő megvakult Saul ennek halatán azt kérdezte. Ki vagy te? Én vagyok Jézus, akit te kergedsz.

Mennyörögte a hang. Amikor emberek küldöznek bennünket, nehéz perceket okoznak, mert Jézust követjük. Vagy kinevetnek, mert gyülekezetbe járunk, de ne bosszangodjunk miatta.

Valójában nem velünk teszik ezt, hanem Istennel. Saul a hívőket üldözte. Isten mégis azt mondta neki, engem üldözöl.

Isten személyes értésnek vette, amit Saul tett. Ott a damaszkuszi úton azt mondta neki a hang, hogy menjen be a városba és keresse meg Ananiást, aki végül imádkozott érte. És Saul visszanyerte a látását.

Saulból pálapostól lett, aki megírta az új szövetség könyveinek több mint a felét. Egyesek talán úgy vélik, hogy túlságosan messzire mentek már és túl sok hibát követtek el. Én nem vagyok vallásos típus, hallom gyakran az emberektől.

De ez nem számít. Csak is az számít, hogy a világ teremtője kerítést emelt az életünk köré. Rukkapálhatunk, menekülőre foghatjuk és megkísérelhetjük ezt figyelmen kívül hagyni.

De mindez csak még nyomorúságosabbá teszi az életünket. Ahogy Isten Saulnak is megmondta, nehéz a kerítésen lerukkapálni, ugyanis nem fog az kimozdulni a helyéből. Az Úr elhívást helyezett az életünkre, amit be kell töltenünk.

Isten elhívásai pedig megbánhatatlanok. Szögezi le a Biblia. Isten nem fogja elmozdítani a kerítést, ezért bölcsebb, ha alárendeljük magunkat neki és kijelentjük.

Istenem, az életem a Te kezedben van. Érted fogok élni. Megszabadulok azoktól a barátoktól, akik belevisznek állandóan a rosszba.

Segítséget fogok kérni, hogy megszabadulhassak a rossz szokásaimtól. Ezért járni fogok gyülekezetbe, szolgálni és növekedni fogok. Igyekezni fogok megvalósítani az álmaimat, amelyeket a szívembe helyeztél.

Minél előbb megtesszük ezt, anál boldogabb és gyümölcsözöbb lesz az életünk. Lehet, hogy vannak Saulhoz hasonló családtagjaink vagy barátaink, akikért már régóta imádkozunk, és úgy tűnik, hogy talán soha nem fog helyes pályára kerülni az életük. Minél többet imádkozunk, értük, annál elviselhetetlenebbé válnak.

De ne csüggedjünk, mert az ő életük körül is ott van Isten kerítése, akár csak Saul esetében.

[Speaker 7]
Oh, happy day!

[Műsorvezető]
Sok szeretettel köszöntöm a műsorunkban Nagy Józsefet, a Higgyőre kezette lelkészét. Köszönjük, József, hogy elfogadtad a megkeresésünket. Én örülök neki, és én is köszöntöm a kedves hallgatókat és titeket is.

Viszont egy fontos témáról eddig még így nem beszélgettünk a társalgóban, ez pedig az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb, a gyermekeknek és a szülőknek a szellemi élete a családon belül. Hogy egy keresztményszülőnek, amikor mondjuk már több gyermek is van, hogyan érdemes, hogy felépüljön a napi rendje ahhoz, hogy a szellemi kötelességeit is eltudja látni?

[Nagy József]
Hát ugye nem egyszerű összeegyeztetni, plán, hogyha több gyerek is van, de hát mindenképpen fontos, hogy a szellemi életére jöjjön a család, a szülők is, és a gyerekek is, ahogy nőnek, aztán segíteni kell nekik is, hogy jó példát lássanak. Ugye, amikor kijöttek Izzel fiai Egyiptomból, akkor Mózesnek szólt az úr, hogy Áronnal és Húrral menjenek az egyiptom tetőre, és a Józsé pedig ütközzön meg a melegítákkal a harcmezőn, és amikor a Mózes keze föl volt emelve, pedig Izzel fiai győztek, amikor le volt engedve, akkor pedig az a melegíták győzte. És ennek az a tanulsága, hogy a Mózesnek ott volt a bot és a pálca a kezébe, és a szellemi élet, az imádkozás, a fölemelt kéz jelenti ezt, és hogyha a családban is, hogyha a szülők szellemi életet élnek, és fölemelt kezüek, és ott van a bota kezükben, a hatalmi pálca Jézus nevét használják, Isten így, ilyeszerint viszik a dolgokat előre, akkor a gyakorlati életben sikeresek lesznek a gyerekek is, és sikeresek lesznek a szülők is, de van olyan, hogy a gyakorlati teendők oly hatalmasan növekednek, hogy a szellemi élet az a háttérbe szorul.

Ugye van egy kialakult szellemi élete a fiatal párnak, amikor megházasodik a kakár, amikor tudnak bármit csinálni, mert csak ketten vannak, mert akkor is van sok dolguk, de azért nem kell éjszakázni a közműszülött miatt, nem kell három óránként etetni még a kisbabát, és a gyerekek ahogy jönnek, akkor egyre jobban átalakul az embernek az életmódja is, pláne az anyukáknak, mert ugye addig nem tudtak, addig bármikor tudtak szellemi életet, amikor akartak, de ilyenkor meg már úgy elfáradnak, mert éjszaka is fogják kelni három óránként, napközbe is etetni, akkor tisztába tenni, akkor háztartást vezetni, és pláne amikor több gyerek is van, akkor az ember abba el tud fáradni, de mégis szem előtt kell tartani azt, hogy nem csak fizikai feladataink vannak, vannak szellemi dolgok is, amiket fontos, hogy megtegyünk ahhoz, hogy sikeresek tudjunk lenni. És ugye a Mózesnek is elfáradt a kezed, pedig Isteneken nagyon erős áldott embere volt, de akkor nem elküldték nyugdíjban, hanem Áron és Húr ráütettek a kősziklára, és akkor jobbról-barról megemelték a kezét, és akkor így fölemelve tudott lenni a Mózesnek a keze, és akkor mégiscsak tudtak győzni a Józsejék a harcmezők is.

A házasságban is van olyan, hogy akár a fémnek is, tehát, hogy meglankad az imába, akár a feleség meglankad, vagy van, hogy mind a kettő meglankad, akkor vagy egymásnak a kezét kell segíteni fölemelni, vagy jól vannak a testvérek is, akik segítenek ebben, de a szellemi életet nem úgy kell felfőzni, hogy azok szellemi kötelességek, hanem ezek a szellemi törvényszerűségek ugyanolyan törvényszerűségek, mint a gravitáció, vagy más fizikai, természeti törvények, tehát, hogyha a szellemvilágban tudunk áttörést elérni, akkor a gyakorlat életben is sikeresek tudunk lenni, mert a legfőbb akadályok azok a szellemi akadályok, amik az embereket akadályozzák a sikerbe, az előrehaladásba, és ugye más a ember életének a ritmusa, amikor fiatalházas, amikor egy gyerek van, amikor kettő, minél több gyerek van, annál több a feladat, annál több a kihívás. De mégis meg kell találnunk, hogy a kősziklán meg tudjunk nyugodni.

Mint a múlt esetben, amikor elfáradtak, akkor rájutották a kősziklára. Mindig vissza kell találni az ígyével való közösségbe, szent szellemvel való közösségbe, és ugye egy családfőnek is magát, egy apának, meg egy anyának, azt tudatosítani kell, hogy nem csak az a feladatuk, hogy a gyereket tisztába tegyék, megetessék, hogy fizikailag gondot viseljenek róla az oktatásáról, az ellátásáról, meg a fizikai szükségeiről gondoskodjanak, hanem a szülőknek nagyon nagy felelősségük és küldetésük, hogy a gyermekeiket az úr tanítványaival neveljék, hogy az úrnak a gyermekei vécseleket teperedjenek, nem csak a milyen gyerekek, hanem az Isteni a gyerekek, meg mi is az Isteni vagyunk, Jézus megváltott minket. És ugye a Timótausnak mondja fel, hogy eszembe jut a te benned levő képmutatás nélkül való hit, amely lakkozott előszörett a nagyanyádban Loisban, anyádban Eonikában, megvagyok azonban győződ vagy benned is. Minek okáért emlékeztetlek téged, hogy gerjezd fel, az Isten kegyelme ajándékát, amely benned van, kezeimnek rád tétele által.

Mert nem a félelem szálemét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek, józanságnak a szálemét. Tehát itt pálapostól arról beszél, hogy három generáción keresztül is észrevelhető volt Timótaus családjában a képmutatás nélkül való hit. És ez egy nagyon kulcskérdés, hogy a gyerekek akkor lesznek az úrnak a tanítványai, hogyha szüleik képmutatás nélkül hitet gyakorolnak.

Tehát önazonosnak kell lenni a szülőknek a gyülekezetben, a munkahelyen és otthon is. És nem lehet, hogy ott van veszekedés, van kiabálás, van feszültség, és akkor a gyülekezetben bemutatjuk a nagy nézes mázas szeretethangot, azt, amikor meg hazamegyünk, ott meg aprítjuk egymást. Vagy a munkahelyen.

Tehát a gyerekek ezt észreveszik, sokkal élesebb szemük van, mint gondolnánk, és azért fontos, hogy az igaz hiten, a szereteten, a jól elkísérletesen alapuló, tiszta szívből való szeretet hit kell legyen otthon is, és ez kell az ígyével állandóan munkálni a közösségünket. És a gyerekeket is a saját módjuk szerint. Tehát itt mondja Pál, hogy eszébe jutott, hogy kimutatás nélkül való hit van a Timóta, és van, és ez benne lakozott a nagymamában is, meg az anyukában is.

De mégis, hogyha ilyen több generációs, igazi jó bibliai példa van is hit, ilyenkor is előfordul, hogy meglomkod az ember, és föl kell gerjeszteni a bennelebbek egy olyan ajándékot, amit Istentől kapott. Még hogyha több ilyen jó példa is van mögöttünk, tehát generációs áldások vannak. Tehát én vagyok bőszintén, hogy a mi környezetünkben legtöbbször nem ilyen több generációs áldásból jönnek az emberek.

Elvált családokból, csomkacsaládokból, rossz példát láttak. Tehát otthon is csomkacsaládból jönnek, bántották egymást a szülők, és hogyha az ember nem tudatosan a bibliai világnézet szerint él, és nem munkálkodik a szellemi emberén, akkor automatikusan a régi családi modellnek a mintájai kezdenek megvalósulni a hétköznapi életben. És az emberek gyakorlati materialistává válnak a saját családútba, mert ugye otthon se látták az őszüleiket imádkozni, otthon se látták az őszüleiket dolgozni, vagy aki látta, az tudja, akkor az már egy másodigenerációs hívő, annak egy kicsit könnyebb lehet, de a legtöbb az ilyen elsőgenerációs hívő a tülekezetben, vagy most már van már egyre több másodigenerációs is, de vajuk be őszintén, hogy csak a képmutatás nélküli hit tudja előrevinni a dolgokat, és ugye a gyerekeket meg fokozatosan kell szoktatni.

Én például a csecsemők korukban elkezdtem nekik igjét felolvasni, dicséretet bekapcsolni, amikor még nem is tudta felfogni, hogy miről van szó, de már az igje, az a szállamét megérinti a csecsemőnek. Sőt, megfigyelték, hogy már a magzati állapotban is, hogyha például egy bizonyos zenét szeretett hallgatni az anyuka, és utána megszületett már, a gyerek is nyugtalan volt, és utána azt a zenét hallotta, akkor megnyugodott a gyerek. Mert például a magzati állapotban is, amikor ott van az ifjuházasnál a pocakban az első kis baba, akkor már lehet áldani a babát, imádkozni érte, igyeket mondani neki, meg kedves szavakat, és akkor aztán amikor megszületik, akkor annak örülni fog.

Tehát már a magzati állapotban is meg kell kezdeni bátorítani hittel, hogy a kisgyereknek a 5 éves koráig alakítja a jelleme, tehát igazából az egyénisége. Tehát ilyenkor például jobb, hogyha minél többet otthon van az anyuka is, és persze fontos az is, hogy legyen elég pénz otthon, és sok anyuka a mai időben például már beadja bölcsibe, elmegy dolgozni, és akkor a gyerekek meg a bölcsödében nevelődnek, meg a gyerekvigyázó figyel rá, de 5 éves koráig a gyerekeknek kialakul a jelleme egyénisége. Tehát fontos, hogy az anyuka legyen velük, meg az apuka, és az apukára is nagyon nagy szükségük van a gyerekeknek, nem csak az anyukára.

Például én is volt, hogy Erikától átvállaltam éjszakai szoktatást, hogy tudjon pihenni. Nyilván úgy, hogy előre lefőtt az anyukáját, máshogy nem tudtam megoldani, de hogy legalább egy kicsit ő is aludjon, és ilyenkor az apukáknak is be kell vállalni a feladatokat, hogy a gyereknek a ellátásában. Tehát, és ilyenkor Erika emlékszem, hogy kicsit össze volt törve, mert ugye régen órákat tudtunk együtt imádkozni.

És akkor utána, amikor jöttek a gyerekek sorban, akkor olyan frusztrált volt, hogy most nem tud annyit imádkozni. Mondjuk én vígan voltam, mert nem nekem mindig szoktatni meg, tisztábbat tenni. Én könnyebben voltam, mert a gyülekezetben sokat imádkoztam meg, testvérekkel is, de egy anyukát nagyon meg tud viselni, hogy volt neki egy jó szoros szellemi élete, több órákat töltött az úrral, és akkor most meg itt van ez a kis újszülött, és állandóan vele kell foglalkozni, és akkor most nem tud annyi imaéletet élni, mint előtte.

És ilyenkor frusztráltak az anyukák, és úgy érzik, hogy akkor nem elég jó keresztények. De ilyenkor nem arra kell koncentrálni, mi az, amit nem tudsz csinálni, hanem azért kell hálátadni, amit tudsz csinálni. Új életet adtál, és örülni kell, hogy jött a kisbaba is.

Hálát kell adni Istennek, és amikor lefekszik aludni, akkor van egy kicsit több időd imádkozni, és az se baj, hogyha most órára nem annyit imádkozik az anyuka, de lehet, hogy öt mondatot hittel, az ugyanúgy az úr meghallgatja, és nem teljesítménycentrikusan kell élni a szellemi életet, hanem hit, hogy legyen centrikusan. Tehát Isten is látja, hogyha most nincsen ideje, pláne, hogyha több gyerek is van, ugye annak idején én nem vettem annyira észre a sok gyereket, mert sorba jöttek, és fokozatosan hozzászoktunk. De ugye most a legnagyobb lányomnak, a Vidyának, van négy gyereke, a legnagyobb az hét éves, a legkisebb az meg most volt kettő, és e között helyezkedik el.

De hát amikor egyszerre kell rájuk vigyázni, akkor hallhatod, hogy nagypapa vagyok, ma hazadisztel a gyerekeket, de neki 0-24-be ott kell lenni azzal a négy picivel, és meg kell találni a módját, hogy hogyan tudja a szellemi életét élni. És van úgy, hogy például érdemes nyelveken szólni többet, ilyenkor az anyukáknak is, például lehet mosogatás közben is nyelveken szólni, szobtatás közben is lehet nyelveken szólni, vagy mosás közben is, tehát a háztartási életet is, ahogy éli az ember, akkor megpróbálja a szellemi életet is összekötni a fizikai teendőkkel. Tehát lehet úgy is mosogatni, hogy bánkodsz, hogy miért nem mosogatod te valaki helyetten, de úgy, hogy közben a dicséreted bekapja, hogy a dicséred az urat is énekelsz közben, mosogatás közben.

Akkor a szellemi dolgot is csinálsz, meg a háztartás is alud előre. Tehát meg kell tanulni egy kicsit összekapcsolni a dolgokat. Ugye én nekem is volt, hogy kellett a testmozgásra is időt koordinítani, hogy az ember megőrizza az egészségét.

Hát amikor ennyi gyerek van, ennyi munka van, ennyi szolgálat van, akkor hogyan még mozogjunk közben? Tehát akkor azt hogy tudjuk megcsinálni? Hát akkor azt találtam ki, hogy amikor olyan koelobedzést csinálok, például addig, amíg tudok beszélni, addig zsírigető tartományban vagyok.

És akkor addig a megvallásokat mondom, hogy egy óra gyors gyaloglás, vagy emelkedőre gyaloglás és megvallások közben, akkor a testmozgást a szellemi élet alapozásával, azzal összevetődtem. Mert a megvallás is egy nagyon fontos igjei cselekedet, hogy ráhanguljunk magunkat az imára. Meg ugye azokat a dolgokat, amik kellenek a családnak, azokat az igjéket megvalljuk, kimondjuk, hittel beszélünk.

Kiküldjük az igjét. És sokszor a szülők, ha megtanulják azt, hogy a szellemvilágba megteszik a hit lépéseket, akkor sokkal-sokkal könnyebben előre jutnak a munkába. Igazából Isten hogyan hozta létre?

Univerzumot szólt, a Szent Szellem ott lebegett, és az igje kiment, és megcselekedte Isten, amit kimondott. Minket Isten a képére teremtett. És ha mi elhagyjuk a szellemi életet, csak erőködünk a munkahelyen, erőködünk a gyereknevelésben, meg mindenben, akkor egyszerűen nem istenszerűen működünk, hanem fölszerűen.

És az úr azt akarja, hogy mi őhozzá hasonlóan cselekedjünk. És nyilván, hogy kell cselekednünk is, dolgozni is el kell menni, meg össze kell szedni a gyerekeket is az óvodából, meg tanítani is kell őket, de le is kell, hogy ő velük beszéljen. Tehát, hogy egy apának nem csak az a feladata, hogy legyen kenyér az asztalon, meg ruha a gyereken, és el tudjuk menni időként nyaralni, hanem az is nagyon fontos, hogy az apa a szellemi életet közvetítse a gyermek számára, meg megállja.

Például mi nálunk, amikor a gyerekek kicsik voltak, és mentek a iskolába, szóval legszebbször én vittem őket, akkor mindig a kocsiba vallottuk meg az igéket. És akkor nyilván egy rövidebb változatot, amit ők is tudtak mondani, akkor együtt imádkoztak apukával. És amikor szálltak ki a kocsiból, akkor mindegyiket megáldottam, hogy az uraáldása legyen rajta.

Ez a gyerekekbe beleívódik az atyai áldás. Úgyhogy az egész, az egész univerzum az atyaságra épül. Még nem volt semmi, még borgok sem voltak, de atya volt, meg fiú.

Az atyaság és a fiúság már volt. És a Ószövetség hogy fejeződik be? Hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítom, a fiak szívét az atyákhoz, hogy gyere, jöjjök, és menje velém a földet átokkal.

Nagyon sok családban apa nélkülűnek fel a gyerekek. És az atyaságot nem tapasztalják meg. És az atya-fiú kapcsolatot.

És a gyerekeknek az apjára is szüksége van, meg az anyjára is. Mind a kettőre. És ezért nem szabad elválni.

Úgy kell együtt élni, hogy szeretetben is. És a szeretet kell, hogy munkálkodjon a családban. És az atyák, amikor a gyerekeket lejönnek tanítani, az igjéből, vagy nyilván, hogy minden korban máshogy kell ezt csinálni, mert egy újszülöttet nem tudsz tanítani, annak csak a szelleméhez tudsz szólni, mert az elmélet nem tudja felfogni még, hogy mit beszélsz neki.

De már mondod az igjét, már anyukája pocatjába áldod őt, akkor szólod az igjét, akkor is meg előtt himátkoztok, amikor alszik is, akkor az a kis személyiség az rá hangulódik erre. És utána, ahogy növekszik Cseperedit, egyre jobban ő maga is fogja ezt alkalmazni. Például a 78-as Zsoltában mondja Isten igjéje, hogy a harmadik verszaktól, hogy amiket hallottunk és tudunk, amiket atyáink beszéltek nekünk, nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az új dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett.

Mert bizonságot állított Jákobban, törvényt rendelt Izraelben, amelyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra a fiaikat. Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek, és felkeljenek, és hirdessék azokat fiaikat, hogy Istenbe vessék reménységüket, és el ne feledkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. Ne legyenek olyanok, mint apáik, szilai és makas nemzedék, olyan nemzedék, amelynek szíve nem volt szilád, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Tehát egy olyan generációt kell tovább nevelnünk azonnak, hogy a szíve hű legyen Isten iránt, és a lelke is hű legyen Isten iránt, ne legyen szilai és makas nemzedék. És ugye oda kell figyelni ehhez, hogy milyen társaságban vannak a fiatalok, azért is imádkozni kell már előre, hogy az úrban találják meg a pályukat a gyermekek. Sokszor mondják a szülők, hogy amíg kicsi a gyerek, hogy bácsik nagyobb lenne, amikor meg van nagy, akkor bácsik megint kicsi lenne, az nem lesz kicsi, az egyre nagyobb lesz.

És ugye meg kell tanulni mindig a saját módja szerint, a gyereknek a módja szerint nevelni őt. Tehát máshogy kell egy csecsemőt, máshogy kell egy egész pici gyereket, egy nagyobb bacskát, egy kis kamaszt, egy nagy kamaszt, egy felnőtt fiatalt, tehát mindegyiket a maga módja szerint. És mindig a fontos, hogy meglegyen a szeretet, meglegyen a bizalom, meglegyen a kommunikáció, őszinte kommunikáció legyen.

És ugye itt, ahogy az Ige mondja, hogy ezt Isten parancsba adta, megparancsolta az atyáknak, hogy tanítsák meg az úr útjára a fiaikat. És ez nem úgy, hogy az parancsban van adva, hogy leülsz ide, félmassz, főnem kellsz, amíg el nem mondtam a parancsot, hanem meg kell szeretetni velük az Isten igjéjét. Meg kell szeretetni velük az úrnak a szolgálatát, és ez nem parancszóra lehet, hanem példaadással is.

Ha a szülő látja, gyerekű lelkesedik az Istenért, ha látja, hogy örömmel énekelnek az úrnak, hogy örömmel olvassák a Bibliát, és akkor meg is beszélik, hogy mit tanultak belőle, milyen tanúsága van, akkor megtudja a közöző nemzeték, akik születnek, megtudja, hogy mi az úrnak az útja, hogy Istenbe vessék a reménységüket, el ne feledkezzenek Isten dolgairól, hanem a parancsolatait megtartsák. Tehát ez egy fontos, hogy kedvet csináljuk a gyerekeknek az úr útjához, és meg hallgassuk, kérdezzük őket, és a iskolai dolgaikat is, hogyha ma iskolások, hogy mi van ott, hogy az óvodában mi történt, ha látod, hogy szomorkás a gyerek, befelé fordul, lehet, hogy valamilyen eseményért tört az obiba, vagy az iskolába, ami nem tudott feldolgozni, meg van kicsit szomorodva miatt, vagy valami, akkor beszélgetni kell vele, és akkor utána imádkozni is ezekért. Ha kell, akkor megtanítani, megbocsájtani, ha valaki megbántotta, megvédeni magát, hogyha arra van szükség. Tehát a gyerekekkel egy nagyon őszinte kapcsolatot kell ápolni, és fontos, hogy tovább adjuk azt, amit biztontól kaptunk, és minden gyereknek a maga módja szerint, ahogy a kis értelme fölfogja.

Mi van, amikor már nagyobbak, kamaszok, akkor ha van, hogy ő már egyedül akar olvasni Bibliát, egyedül akar imádkozni, akkor meg kell találni azt, hogy mikor hajlandó a szüleid, szüleivel beszélgetni, akkor nem kell erőtetni, hanem kivárni azt a lehetőséget. Amikor elkezdődik a nagykamasz, amikor elkezdődik a párvalasztási időszak, az megint egy külön téma. Tehát ott is kell imádkozni előre, hogy az úr őrizze, meg nem hozzávaló társat, és azért is mindig imádkozni, hogy a barátai olyanok legyenek, akik az épülését szolgálják, és nem a leépülését, mert van, amikor ez a banda szellem határozza meg a fiataloknak a viselkedését.

Fiataloknak van több arca is. Van, amikor a gyugis arca, van a haverokkal való arca, ahol a banda szellem uralkodik, van az otthoni arca, és több arcot tudnak fölmutatni. Mindig ami éppen kell.

Ezért kell, hogy megtanítani nekik, hogy önazonosak legyenek, és próbálják ugyanazok lenni mindenkor.

[Hangosköny]
Ahogy az elejétől is látják.

[Nagy József]
Igen, hát az a példa, mutatás a legfontosabb, hogy a szülők tőle azt látják, hogy ők önazonosak, az úrban vannak, és az úr dolgait teszik, és otthon is. Még ha van is feszekedés, van is vitatkozás, van kibékülés. Tehát az is, hogyha látják a gyerekek, hogy apanya lehet, hogy összeveszed valamit, de kibékültek, megbocsátottak egymásnak.

És akkor lehet azért is imádkozni. Úgyhogy én is amit így gondoltam, nekünk is az öt gyerek, az nagy áldás, de nagy felelősség is. És én nem vittem, hogy máshogy csinálnák most, hogy több időt töltenék, különösen a kisebb gyerekekkel, de a nagyobb acskákkal is.

De ugye a gyülekezett alapítások, meg az első időszak, az ilyen forradalmi időszak, ott az egy kicsit nagyobb áldozatot követelt, odaszállásban, meg időben, mindenben. És amit máshogy csinálnék, hogy több időt töltöten volna gyerekekkel, mert nem lesz még egyszer két éves a gyereked, meg négy éves, meg hat éves, meg három éves, az csak egyszer lesz. És utána, hogyha úgy elmegy az idő, hogy apa mindig a munkáján volt, anya is bent dolgozni, és a gyerekvigyázó meg elvolt a gyerekekkel, az nem fog velük úgy imádkozni, nem annak a feladata a gyereknek a szellemi nevelése, amikor arra vigyázz, hogy a leckéje legyen kész, meg a rendbe épségbe visszakapja a szülők.

Tehát a szülők töltött, hogy a legtöbbet tanulna a gyerek is. És azért időt kell szekíteni a gyerekekkel való időköltésre, imádkozásra, biblolvasásra, tehát ahogy a saját módja szerint. És fontos, hogy a szülők, és ezt nem megkövetelni kell, nem állpedig kell mostan, egy fél órát legalább imádkozzon, vagy nem mertsz játszani.

Tehát neked legyen kedvened imádkozni. Hogyha nincs kedve, akkor inkább ne imádkozzon, majd akkor kell neki csinálni máskor. Akkor a apának kell imádkozni a gyerekért, hogy a szellemére legyen motivált, meg azok a tervek lemenjenek róla.

Egy apának például fontos, hogy közben járjon a családjáért, gyermekéért is, hogy mint pap, mint közben járó figye az urálé a családnak a dolgait, és nem lehet, hogy a férj is csak kiadja azt, hogy ne azt, hogy mennyit imádkoztál, hanem akkor te rossz keresztin vagy mit képzelsz, hanem akkor a feleségeket is kell a férjnek imádkozni, ha a feleség nem tud annyit imádkozni, mert annyi gyerek van, hogy egyszerre kettőt kell uviba vinni, egyet bölcsibe, egyet szoptat közben, akkor be kell segíteni jobban a szellemi életbe is. És azt lehet úgyis csinálni, hogy például a apuka felolvas ígét hangosan, közben az anyuka is ott van, meg a gyerekek is, és akkor megkérdezi utána, ki mit jegyzett megbőle, kihez mi szólt, beszélgetni róla.

Tehát a gyerekek nagyon őszintű kérdéseket tudnak föltenni, és érdeklés őket. És ha kiskorúktól fokozatosan így vannak nevelve, akkor nagyon könnyen nagykorúkban is nekik természetes lesz a biblóolvasás, az imádkozás, nem kötelességből, hanem azért, mert most van, van aki azt kérdezi, most olyan kevés időn van, most mit csinálok, imádkozzak, vagy bibliát olvassak. Ez rossz a kérdés.

Az olyan, mintha azt kérdeznéd, most kevés időn van, most levegőt vegyek, vagy igyak, vagy egyek, mert mindet nem tudom csinálni egyszer. Ha nem, akkor elpusztulsz, történelmeiket csinálod, mindegyiket kell csinálod. És hogy hogyan, ha egy kicsit tovább levegő nélkül, akkor több vízet is szolgálnék.

Ha nem bírod, akkor vegyétek levegőt is, többet imádkozzák. És igazából a hívő életnek ugyanúgy része a biblóolvasás, az imádkozás, biblia tanulmányozás, az igen megvallás, nyelveken szólás, a dicsőítés, gyülekezetbe járnás. És azt is meg kell tanulni, nem a gyerekek körül forog a család, hanem elsősorban a szellemi lények vagyunk, akinek van a lelkünk, és testben lakozunk.

És a lelkünket, a gondolatunkat, az érzelmünket, az akaratunkat, a szellemi oldalra kell állítani, és nem a testnek az oldalára. És ezért nem kell olyan kérdést fölteni, hogy mit csinálják, mert Isten kegyelmes Isten, és nem a teljesítményt nézi, ha imádkozta, ha leggyórált, de ha nem, akkor pusztulj, nem, Isten nem ilyen. Isten mindenképp meg akar átadni, őből az áldási szeletet a jóság.

Csak nekünk kell ezt képesnek lenni, átvenni. És igazából mi nekünk önmagunk miatt fontos, hogy olvassuk az ígét, mert nem csak kenyerere élünk, hanem minden beszédben az Isten szájából származik. És hogyha szent életet betöltekezünk, akkor sokkal könnyebben tudunk mindent csinálni.

[Szignál]
Oh, happy day! Oh, happy day! Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.

Legfrissebb