Happy Day - 2025. 01. 24.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok, hogy hiszem, hogy ez Úr Jézus Kisztus, a világ világossága, Istenek a báránya, aki elvette a világ bűneit. Ő az utolsó Ádám, aki fölvette magára a bűneimet, védkeimet és a bűneimnek minden következményét, és felvitte a testében a golgotei keresztvára, és rázudult Istenek a kárhoztató ítélete én helyettem. Ezért elismerem, hogy helyettem bűnhődött, helyettem ment le a seolba, és érettem támadott föl a harmadik napon a halálból.

Hogy megszerezze számomra az örökkéletet, bűneimnek a bocsánatát, a gyógyulást, a szabadulást, Ábrahamnak az áldásait, Istenek az ígéreteit, hogy mindezek az életemben igenné és ámenné váljanak. Ezért hiszek Jézus Kisztusban, hogy lefegyverezte fejedelemségeket, hatalmasságokat, és Ő az Isten fia, az Istenek a harmadik személye, aki által van az én megváltásom, utam az Atyához. És hiszem, hogy Jézus Kisztus Isten szellemében és tüzében merített alá, és merülek alá, mert mai napon is veszek erőt, mert eljött rám a szent szellem.

Hiszek a szent szellemben, hogy Istenben van a szent lélek, és Maga is Isten, és hiszem, hogy a szent szellem bennem van, rajtam van, értem van, és a testem a szent léleknek a temploma, és Ő az, aki megelemenít mai napon is engemet, betölt engemet az Úrnak az örömével, áldásával, erejével, mert hiszem, hogy a szent lélek szolgálatába hívott el bennünket Isten, amely az igazság szolgálata, aki bennünket az Atya jelenlétébe, dicsőségébe vezet, és a mai napon is fölgerjesztem az Úrnak bennem lévő kegyelmi ajándékát, és dicsérem, magasztalom, áldom Őt, imádom Őt szellemben, igazságban, most és mindörökké a nánzeti Jézus nevében, és ellenállok az ördögnek minden démonnak, mert hatalmam van az ellenség erői fölött, és minden gonosz szellem fölött a nánzeti Jézus nevében, és parancsolom neked, Sátán, az Úr Jézus nevében, és minden gonosz szellemednek, hogy távozz rólam, távozz a környezetemről, otthonomról, családomról, mozgásomról a nánzeti Jézus nevében. Hallelujah!

Hallelujah! Amen!

[Tóth Géza]
25. rész Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat kimentek a vőlegény elé. Öt pedig közülük ezes volt, és öt bolond.

Akik bolondok voltak, mikor lámpásaikat elővették, nem vittek magukkal olajat. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vittek az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény mindannyian elszunnyadtak és elaludtak.

Évfélkor pedig kiáltás lőn, imholju a vőlegény, jöjjetek elébe! Akkor felkeltek mindazok a szűzek, és elkészítették az ő lámpásaikat. A bolondok pedig mondának az eszeseknek, adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

Az eszesek pedig feleltek mondván, ne talán nem lenne elegendő nekünk és nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni jártak, megérkezett a vőlegény, és akik készek voltak, bementek vala a menyegzőbe, és bezárték az ajtó. Később pedig a többi szűzek is megjöttek mondván, uram, uram, nyisd meg mi nékünk!

Ő pedig felelvé mondta, bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek fia eljő. Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akar ván kelni, előhívatta az ő szolgáit, és amie volt, átadta nekik.

És adott az egyiknek öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek kinek az ő erejéhez képest, és azonnal útra kelt. Elmenvén pedig, aki az öt talentumot kapta, kereskedett azokkal, és szerzett más öt talentumot. Azonképpen, aki a kettő volt, az is más kettőt nyert.

Aki pedig az egyet kapta, elmenvén elásta azt a földbe, és elrejtette az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve a ma szolgáknak ura, és számot vetett velük. És előjövén, aki az öt talentumot kapta, hozott más öt talentumot mondván, Uram, öt talentumot adtál nekem, íme más öt talentumot nyertem azokon.

Az ő ura pedig mondané ki, Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe. Eljövén pedig az is, aki a két talentumot kapta, monda, Uram, két talentumot adtál nekem, íme más két talentumot nyertem azokon. Mondané ki az ő ura, Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe.

Előjövén pedig az is, aki az egy talentumot kapta, monda, Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aradsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél. Azért félvén elmentem és elástam a te talentumodat a földbe, íme, megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén mondané ki, Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem.

El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál, és én megjövén nyerességgel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amilyen van.

És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mikor pedig eljöj az embernek fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe, és elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak. Gyertek én atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készítetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok.

Szomjú hoztam, és innom adtatok. Jövevény voltam, és befogadtatok engem. Mezítelen voltam, és megruháztatok.

Beteg voltam, és meglátogattatok. Fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak mondván.

Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjú hoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, avagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

És felelvén a király azt mondja majd nékik, bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek egyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. Akkor szól majd az ő balkezefelől állókhoz is. Távozatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készítetett.

Mert éheztem, és nem adtatok ennem. Szomjú hoztam, és nem adtatok innom. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem.

Mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem. Beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd nekimondván?

Ura, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjú hoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked. Akkor felel majd nékik mondván. Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtétek meg egyjel, emellek kisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

És ezek elmennek majd az örök győtrelemre, az igazak pedig az örök életre.

[Németh Sándor]
A test és a szellemnek a konfliktusa az emberben. Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy amit itt a pálapostól beszél, amiről beszél, ez nem azonos az óember és az új ember konfliktusával. Az óember és az új ember konfliktusa az egy teljesen más konfliktus.

Pálapostól is, és remélem én is. Szándékkal vagyok felőletek, illetve jó tétel ezek felőletek. Azt gondolom, hogy az ó természeteteket halálba adtátok, Krisztus halálába átadtátok.

Tehát ilyen módon már az ó természetetek halott. Itt igazából a kívánságok és a Szentléleknek és a Szellemünknek a küzdelméről van szó. És természetesen, ha az óemberünket megfeszítettük, illetve a megfeszítés, akkor tudjátok, igazából megmondom őszintén, hosszú évekig nem értettem, és amikor megértettem azt, hogy a megfeszítés az egy objektív igazság, tehát attól függetlenül, hogy én elfogadom vagy nem fogadom el, Isten az én ó természetemet megfeszítette a názati Jézus Krisztusnak a halálába átadtatásával.

Tehát akkor tudunk igazából megszabadulni az ó természetünktől, ha ezt egy tőlünk független, objektív igazságként, történelmi tényként fogadjuk el. És ezt látjuk minden nap magunk előtt, és ennek következtében hittel magunkra vonatkoztatjuk, és gyümölcseképpen alámerítkezünk, illetve az ó természetünket a názati Jézus Krisztusnak a halálába beleadjuk, mert most már tudjuk azt, és minden nap nem engedjük, hogy a szemünk elől ez eltűnjön, hogy a régi személyem, a régi énem, a régi természetem az halott. Tehát ilyen módon már az Isten ezt a problémát kegyelemből megoldotta, és ezért óriási nagy áldás az Istentől való születés, mert az Istentől való születés által kaptál egy új természetet.

És abbikor megkaptad az új természetet, az Isten égéje azt állítja, akár mit gondolsz és érzed magadról, mert minden igazság hitáltal lesz valóság az életedben, hitáltal jön rá az életünkre, a szívünkbe a kegyelem. Mint ahogy ugye nehezen értettem meg én is fiatal keresztényként, hogy nem válik az ember igazsá, mert mindig a cselekedetek által gondoltam, hogy az ember csak cselekedetek által tud igazsá válni. És akkor megértettem egy idő után, nyilván a Szentkélek jelentése által, és valószínűleg feltételezem, hogy te is, hogy a megigazulás az nem cselekedetek által történik, hanem személyesen elfogadom azt a történelmi tényt, ami a názati Jézus Kisztus minden emberért és személyemért is elvégzel.

Ugye a bűneimért meghalt és föltámadott a halálból, és ezáltal közelhozta hozzám Istenek az igazságát. És amikor létrehozza a Szentlélek a igje hallgatása által a hitet, akkor a szív megtisztul hitáltal. A szív hitáltal tisztul meg a názati Jézus Kisztus vérébe vetett hitáltal.

Figyeld meg, ha erre teszed a hangsúlyt, sokkal sikeresebb leszel a hívő életben, mint eddig bármikor. Mert nem a cselekedetekre teszed a hangsúlyt, hanem a hitre és az Istenek a kegyelmére.

[Hangoskönyv]
Ahogyan a bevezetőben ígértem, ma tovább folytatjuk a felolvasást. Kenetégén az Úr Lámpása című könyvéből. Most következik a harmadik fejezet, melynek címe, első számú mód, a belső bizonság.

Ez a szellem bizonságot tesz a mi szellemünkkel együtt. Könnyen beláthatjuk az első és a leggyakoribb módja annak, ahogyan Isten a gyermekei számára vezetést nyújt, a belső bizonság. Hadd térjek most vissza ahhoz az esethez a könyv előszabában említettem, hogy többször vissza fogunk kanyarodni ide.

Amikor Jézus szólt hozzám, 1959. februárjában a Texas-i El Pazóban. Este fél hét volt.

Öltem az ágyamon és tanulmányoztam a Bibliát. A szememem nyitva volt. Három típusú látomás létezik.

Az egyik az úgynevezett nyílt látomás. Nyílt látomásban az illető személy természetes érzékei nincsenek felfüggesztve, szemesincs becsukva. Birtokában van minden fizikai képességének, és mégis belelát a szellemvilágba.

Lépteket hallottam. Szobám ajtaja alig fél méternyire volt tőlem. Kinyitottam, hogy megnézzem ki az.

Arra számítottam, hogy egy embert fogok ott látni, de amikor kinéztem, Jézus-t pillantottam meg. Azt hiszem, talán még a hajam is az égnek állt. Hideg verejték verte ki az egész testemet, és libabőrös lettem.

Őt láttam. Fehér ruhát viselt, a lábán római sarú. Jézus nyolcszor jelent meg nekem.

Ettől az esettől eltekintve nem viselt sarút a lábán soha. Ekkor viszont sarút hordott, és annak a kopogását hallottam. Úgy becsültem, hogy mindegy 180 cm magas lehetett, és körülbelül 80-85 kg súlyú.

Bejött az ajtón, és majd nem teljesen behajtotta, majd megkerült az ágyam végét. Teljesen lenyűgözve követtem a tekintetemmel. Fogott egy széket, odatolta az ágyamhoz, aztán leült, és beszélni kezdett.

Tegnap előtt este az autóban szóltam hozzád. Az autó tele volt. Feleségem és én mások társaságában együtt utaztunk talán két háztömnyire attól a helytől, ahol most Jézus az ágyam mellett ült.

Egyszer csak azt hallottam, hogy Isten szelleme szól hozzám. Biztosra vettem, hogy mindenki más is hallotta az autóban. Hallottátok?

Kérdeztem izgatottan. Semmit nem hallottunk. Válaszolták.

Az ószövetségben a próféták rendszeresen így kezdték. És lőn az Úr beszéde hozzám mondván. Többször elgondolkodtam már arról, hogy vajon ez hogyan történhetett.

Alig, ha lehetett fizikailag hallható hang, ugyanis ez esetben minden jelenlévő hallotta volna, így a prófétáknak nem kellett volna elmondaniuk nekik, hogy mit mondott a Szent Szellem. Minden bizonyjal Isten ígéje jött ki a próféta szelleméhez Isten szellemétől. Olyan valóságosan, hogy szinte füllel hallhatónak tűnik.

Ilyen valóságos volt ez a szózat számomra is. Meg voltam győződve, hogy az autóban mindenki hallotta. Jézus tehát így szólt hozzám, amikor leült az ágyam mellé.

Tegnap előtt az autóban szóltam hozzád bizonyos dolgokról. Azt is mondtam továbbá a szellemem által, hogy később folytatni fogom. Így hát eljöttem, hogy elmondjam a következőt.

Ez a tanítása a prófétai szolgálattal állt kapcsolatban. Ott ült a székemen és beszélt hozzám vagy másfél órán keresztül. Én is szóltam hozzá.

Kérdezgettem azzal kapcsolatban, amit mondott, ő pedig válaszolt. Nem megyek bele most a részletekbe, hogy miket mondott a prófétai szolgálatról. Ez egy másik üzenet.

Csak körvonalakban érintem. A következőt fejtette ki. Az Ószövetségben a prófétát látónak hívták, mert látott és tudott természetfölötti dolgokat.

Ebben nagyon hasonlított az újszövetségi prófétára, aki szintén beleállt a természetfölötti világba. Feladata azonban már más. Nem azért helyeztem prófétákat a gyűlökezedve, hogy a hívők rajtuk keresztül nyerjenek természetfölötti vezetést.

Ezért az újszövetségi próféta státusa egészen más, mint az Ószövetségben. Az újszövetségi hívő nincs ráutalva, hogy próféták által kérjen vezetést. Ez nem azt jelenti, hogy nem kaphat vezetést prófétán keresztül, de nem kell ezt különösebben keresnie.

Ez nem igei. Az újszövetségi próféta szolgálata ezen a területen inkább az, hogy megerősítse azt a kijelentést, amit a keresztények már átvettek a szellemükben. Az Ószövetségben csak a pap, a próféta és a király volt felkembe szent szellemmel, hogy ezekben a hivatalokban sikeresen szolgáljanak.

A többiekben, akiket mai kifejezéssel laikusoknak mondhatnánk, nem volt benne Isten szelleme, sem rajtuk nem volt. Ezért kellett útmutatást keresniük a prófétán keresztül, mert a próféta hordozta a szent szellem kenetét. Az újszövetségben azonban hála Istennek, nem csak rajtunk van Isten szelleme, hanem bennünk is van.

Jézus továbbmagyarázta. Az újszövetségben nem az szerepel, hogy akiket a próféták vezetnek, azok Isten fiai, hanem ez. Akiket Isten szelleme vezér el, azok Isten fiai.

Majd így folytatta. Az első számú és legfontosabb módja annak, ahogyan a gyermekeimet vezetem a belső bizonyság. Elmagyarázom neked, hogyan működik, hogy többé ne kövessel olyan hibákat, amelyeket a múltban elkövettél.

[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat és a Patmos Café mai vendégeit, Csukka Lászlót és Bájer Friderikát, szervusztok! Szervusz! És köszöntjük a kedves hallgatókat mi is.

Ugye ez már eleve talán a nevekből is látszik, hogy nem egy átlagos felállás, hiszen mindenkinek meg van a saját neve, bizonyos értelemben a saját élete is, és mégis egy komplett család, tehát ez már elője jelzi azt, hogy meg kell ismerkednünk azzal, hogy ez hogy is működik. Csukka, te mit tudsz erről elmondani? Gondolom nemcsak arról volt szó, hogy a Frida nem akart Csukáné lenni.

[Csuka László]
De az lehet.

[Petrőcz Katalin]
Na, akkor ezt is megtudják most a hallgatók, hogy hivatalosan itt Csukánéval állunk szemben.

[Csuka László]
Szengényt úgy hívják, hogy Csukáné Bayer Ilona Friderika, hivatalosan. És ez azért mókás, mert egyszerűen jártunk az Egyesült Államokban, és akkor a reptéren azt hitték, hogy ő is dél-amerikai, mert hogy innyi neve csak azoknak szokott előfordulni. Úgyhogy egyébként utólag én már bánom.

Tehát annak idején teljesen természetesnek tűnt, hogy fölvegye a nevemet, de így, hogy ő előadó művész, így jobb lett volna, hogyha...

[Bayer Friderika]
Hát azért még sohasem konfaláltak fel úgy, hogy most jön Csukáné.

[Csuka László]
De egyszer a sombról megtették.

[Petrőcz Katalin]
Jó, hát nyilván nem onnan indult a történetetek, hogy a Fridát fölkonfalálta valaki, hanem nektek van egy személyes szállatok is. Azt honnan lehet megismerni, hanem rajongóként egy énekesnőt?

[Csuka László]
Nem tudom, én nem ismertem volna meg őt, hogyha már befutott énekesnőként kerestem volna először.

[Bayer Friderika]
Én meg lehet, hogy nem is ártam volna szóba vele.

[Speaker 7]
Hogyha már befutott énekesnő vagyok, jó, akkor most ezt is megmutatok. Ezt lemencseltétek.

[Petrőcz Katalin]
Ráadásul nagy nyilvánosság előtt.

[Csuka László]
Nekem van egy nagyon kedves nővérem, aki egy műsorban vett részt, ő táncos egyébként, a Madách Színház tánckarában táncolt régen, és aztán mindenféle egyéb szállodai műsorokban is táncoltak, de egyébként korrekt táncdarabok voltak, és ott abban a szállodában, ahol éppen akkor felléptek minden este, vagy lett volna néhány este, a Frida is pont ott énekelt egy zanekarral. Nekem a nővérem időnként szólt, hogy gyere, van itt egy érdekes énekesnő, tudom én a Szulák Andrát például elmentem így meghallgatni, meg még volt néhány másik ilyen, és akkor egyszer csak szólt, hogy gyere le, mert van itt egy nagyon szép fiatal lány, lehet, hogy érdemes lenne megnézni őt.

[Petrőcz Katalin]
És ő miből gondolta, annyira szerette volna, megnősülsz, vagy mi volt az idő?

[Csuka László]
Valószínűleg ő egy ilyen matchmaker típusa egyébként, de szerette volna, hogyha az én életemet ő tudja irányítani, mert ilyen szinten azért az bejött. Igen, mert akkortájt az volt egyébként a viszony kettőn között, már mint a nővérem és én köztem, hogy ő úgy táncolt, én meg akkor egyetemre jártam, és ő roppant büszke volt arra, hogy van egy egyetemista öcsre, és az mindenhova elvitt, mint a bazári majmot, és mutogatott. Úgyhogy tulajdonképpen azért is hívott el, hogy büszkélkedjen, hogy neki van egy ilyen öcsre, és hát ott megláttam a Fridát, és rögtön bele szerettem volna, ha nem harminc évesnek látom egyből, amikor közben húsz éves volt, mert hát ott az éjszakai fények, meg egyebek sajnos olyanok voltak.

És akkor ki matekoztat, hogyha harminc éves, akkor hiába szerettél bele azonnal, akkor ez nem jöhet szóba.

[Bayer Friderika]
És még ez is imponált neki, hogy harminc éves.

[Csuka László]
Az igazat megvalóan azonnal megtetszett, tényleg nagyon szép volt, nagyon jó hangja volt, és aztán vittem neki egy szálvirágot a következő alkalomra.

[Petrőcz Katalin]
Milyen jó, hogy nem futottál még akkor be Fridától. Mert akkor hova futott volna utánad?

[Bayer Friderika]
Azért voltam én ott, mert a szárnyaimat próbálgattam, addigra már megszereztem a működési engedélyem, és hát ugye nagylányi szerettem volna lenni, kirepülni otthonról. Nekem van egy polgári szakmám, női ruhakészítőnek tanultam, de mindig valahogy a múzsika, meg a zene az úgy valahogy olyan könnyebben ment. És amikor itt találkoztunk, mondom, akkor igazából valóban lehet, hogy ilyen 30 évesnek is nézhetek ki, mert teljesen más időbeosztásban működött az az élet.

Míg a polgári ember reggel fölébredt és elment munkába, és a szép munkáját végezte, vagy iskolába jártak a velem egykorúak, akkor már főiskolára vagy egyetemre, akkor én aludtam. És akkor te reggel feküdtél. Igen.

Tehát nagyjából négy órakor végeztem. És ugye este tízkor kezdtem el az éneklést. És ez ilyen jót tette?

Igen, és ez ennyire jót tette az egész egészségem. És egy pár hónap után le is kellett állni, mert elment a hangom. És akkor fülorgégészez elmentem, és azt mondta, hogy hát az a helyzet, hogy ezt végig kell gondolni, hogyha én hosszú távra tervezem azt, hogy énekesnő szeretnék lenni, akkor most kéne leállni.

Ha nem, akkor még énekeljek egy ideig, de aztán utána néznek valamit. Másután, úgyhogy Csukalaci pekhére, igen gyorsan abban hagytam az éneklést. Miért pekhére?

Hát mert ő ugye úgy tervezte, hogy neki ez így marhára megfelel, hogy éjszaka a barátnője énekel. Le van tudva, és akkor úgy néha, amikor van időnk, akkor megtalálkozunk. De te mit szóltál lehez a szelvirághoz?

Ja, ez nagyon vicces volt, mert már délelőtt megvette, és este mire én megkaptam. Hát azért nehezen volt ezet ki, különben lehet tényleg, itt a párhuzam.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor olyan nagyon imponálni nem tudott neked ezzel?

[Bayer Friderika]
Hát nyilvánvalóhogy megtetszett, tehát szimpatikus volt, egy szép, magas, fiatal ember, műszaki egyetemre járt, tehát még talán okos is. És akkor egyszer csak így érdekes vagyok a számára. Ez nyilván nagyon tetszett, úgyhogy persze barátkoztunk, ismerkedtünk.

És közben nagyon gyorsan beindult maga a táncdal a fesztivál, 93 volt, amikor így megismerkedtünk, október, és decemberben meghirdették, és onnantól kezdve nekünk annyi volt.

[Petrőcz Katalin]
Akkor így megállt a kapcsolat, vagy csak beállt egy olyan, egy kicsit táborságtartóra?

[Csuka László]
Nem, nem, nem, akkor még ezzel a... Lübörgött.

[Bayer Friderika]
Igen, csak annyi feladat, meg annyi minden történt, meg addigra ugye én kirepülhettem otthonról. Tehát ugye az egész minden átalakult. És ő jót volt, nyilván mindent látott, ami rossz ilyenkor, mert hát azért egy női léleknek is, meg ráadásul sokan gondolják, hogy siker, sokan innentől kezdve sima az út, de siker volt, mert őt nem tudtuk, hogy mi a feladat.

Úgy, hogy közben egyáltalán nem voltam tisztában azzal, hogy mit szeretnék, meg én hol vagyok, meg mit akarok, mit csinálok, csak sodrottam nyilván a feladatokkal. De aztán túlértük.

[Petrőcz Katalin]
Túlért, ez biztos, mert látom, hogy itt vagytok, és fotó is lesz róla a Facebookon. Ja, mondtam, látott, hogy mire készülsz. De hát a lényeg az, hogy itt egy nagy átalakulás volt akkor, és hát ha azt se tudhat, hogy te mit szeretnél, nyilván olyan nagyon tisztán azt se láthatnád, hogy őtől-e, amit szeretnél?

[Speaker 7]
De azért mégis ez így haladt akkor.

[Csuka László]
Persze, sőt, ez még változott is menet közben. Szerintem Frida már hallotta ezt tőlem, hogy nem fogom megsérteni ezzel. Nekem az a tapasztalatom, hogy minden sikeres ember, amikor hirtelen eléri a sikert, akkor megszédül egészen biztosan.

Tehát ugye átalakul körülötte minden, a kapcsolatrendszere, az élet felfogása tényleg.

[Bayer Friderika]
Orjás keréken is, hogyha a tetején vagy, az ki van zárva, hogy nem szédül.

[Csuka László]
És ott meg is szédül az ember, és egy picit elhiszi magáról, hogy akkor ő valóban az, aki a spanyolviaszt feltalálta, és az összes többi korábbi ember, aki ott volt körülötte, az pedig inkább visszahúzza. Míg az új kapcsolatok ugye jönnek a különböző ígéretekkel, jönnek a menedzserek, a nagy ötletekkel, mind a jövőt akarják építeni. Úgyhogy én is belekerültem ebbe a fiókba akkor, hogy én egy picit visszahúzom, úgyhogy volt egy nagyon rövid szünetünk emiatt, de hál' Istennek túljutottunk rajta mind a ketten.

Tehát neki is át kellett lépni ezzel, és ugyanúgy nekem is ezt el kellett fogadni. Aztán szerencsére már ezek az alülrők nagyon-nagyon gyorsan megszűntek.

[Petrőcz Katalin]
Hát azért elég sok mindenen átmentek. Te azért a megfelelő pillanatban voltál a megfelelő helyen ezek szerint. De mégis ugye az, hogy ez így valahogy kialakuljon, akkor volt a következő fontos találkozás külön-külön, vagy együtt az Úrral, ez nem tudom milyen sorrendbe zajlott.

[Bayer Friderika]
Hát a megtérésünk az külön, tehát én azt nem tudtam, hogy ő számára is volt egy olyan érintés, ami megtérést követett, sőt szerintem én sem meséltem arról, hogy 89-ben voltam a hídgyülekezetének egy isten tiszteletén ott a Ganz-Mavag művelődési házban, és hát én ott azonnal előrementem, megtértem sírva, zokogva. Tehát az a jó megtérés, amikor látszik, hogy tényleg úgy igaziból őszintén gondolja, vagy hát én akkor őszintén gondoltam azt, amit ott elmondtam, imád is, de mivel még úgymond kislány voltam, tehát hogy a szüleimnek a fennhatósága alatt léteztem, nem tudtam, egyszer-kétszer elszögdöstem isten tiszteletre, de éreztem, hogy tehát ez olyan lelkiismereti gondot okozott, nem azt mondom, hogy válságot, hanem inkább csak így gondot, hogy nekik nem azt mondom, hogy ott voltam, és közben meg mégis. Szóval most így utólag látva nem feltétlenül őszintén neveltek fel, hanem egy nagyon komoly, hát egy ilyen manipulálás alatt volt a gyerekkor. Tehát a szeretettel lehet manipulálni, és mondom, azt éreztem, hogy ez nem egy összeegyeztethető, hogy én nem mondok igazatnos.

Nem jártam isten tiszteletre, és aztán ugye az óriás kerék az meg elég sokáig fönt volt, úgyhogy rendesen beleszédültem, odáig, hogy amikor már ilyen díjakat kaptam, akkor már szóval érződött, hogy valami nem stimmelt. Ilyen nyugtatókkal vettem át, meg úgy kellett, az éjszakai pihenések nem jöttek össze, féltem, halálfélelem.

[Petrőcz Katalin]
Ez nagyon nem az, amit az sikerül gondolni.

[Bayer Friderika]
Nem, nem, tehát a hátérben tényleg nem arról mazol. Meg egy inszonyú nagy veszélyézet. Mi van, ha most nem sikerül?

Tehát mi van, ha most nem sikerül a lemez? Mi van, ha nem sikerül olyan emberekkel dolgozni, akik a slágert úgymond megírják? Mi van, ha az embereknek nem tetszik?

Mi van, ha nem jönnek el a koncertre, és akkor azt mondom, hogy ez a szép álom, ami megvalósult, hogy nagyon gyorsan összetörik, de mondom, senki nem tudta, és nem voltak olyan szakemberek, és én se tudtam, hogy mitől működhet. Tehát mindenki valamit mondott, mit kell csinálni, akkor az szerint, de nem volt tuti. Igen, tehát egy nagyon stresszes életvitel volt.

[Petrőcz Katalin]
És akkor ez feledésben merült közben ez a 89-es esemény?

[Bayer Friderika]
Nem, mert igazából nekem azért volt egyszerű visszajárni az Isten tiszteletekre, mert a Lacinak volt egy barátja, akivel együtt jártak gimibe, aki dalokat írt. És akkor pont volt egy ilyen hullámvölgy, hogy kivel készítsünk lemezt. Aki felmerült, akkor nem akartam, mondtam, hogy avval ki van zárva, és akkor a Laci keresztül megismerkedtem evel a fiatal emberrel, aki az Isten tiszteletekre járt, és új exódusokat adott nekem.

És onnantól kezdve kész. Tehát onnantól kezdve én már úgy voltam, hogy nekem itt kell lennem, nem tudom, mit történik, ezt a Lacival is megbeszéltük, adtunk egymásnak fél évet, mert én nem akartam őre ezt rákényszeríteni, meg nem is akartam egy padhelyzetet kialakulni, hogy vagy velem, tehát hogy mindenki, amit szeretne. Igen, aztán tudtam, hogy az nem jó.

És aztán nagyon gyorsan látszott, hogy ő is tűzre kap, de hát nyilván a megtérés az ő számára nem a hitgyülekezetében történt, de minden más viszont igen.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor te nem érezted azt, hogy padhelyzet, nem érezted azt, hogy sokmat.

[Speaker 7]
Jó, akkor ennyit a manipulások. De manipulálás nélkül is sikerült létrehozni.

[Csuka László]
Nem, olyan szempontból éreztem azt, hogy padhelyzet van, hogy tele voltam előítélettel a gyűlökezettel szemben. Tehát én 92 volt azt hiszem, amikor, értem, nem azt hiszem, nem egészen pontosan, 92 decembere volt karácsony előtt egy nappal, amikor én megtértem otthon egyedül, úgyhogy előtte beszélgettem egy barátommal, aki azóta már református lelkész. És akkor utána én elkezdtem járni az ő csoportjukba, és nagyon tetszett az ő lelkesedésük, és a hozzáállásuk tetszett.

[Petrőcz Katalin]
De ez már mind az indított el, hogy a Frida megtért?

[Csuka László]
Nem, ez még messze előtt. Értem, ez még az előélet érte. Igen, ez még előtte van.

Nagyon tetszett akkor ott neked? Igen, de közben valami mégis hiányzott. És aztán úgy próbáltam keresgélni több helyen, elmentem Pünkösdi gyűlökezetbe, volt egy egyetemista csoporttársam, aki elhívott, akkor elmentem, az igazából nem tetszett.

Nagyon hangos volt egyébként a pásztor, aki beszélt. Meg keresgéltem, voltam katolikusok között, akik már ilyen modern hangszerekkel kvázi dicsérték az urat, és még egyszer el is vittem a Fridát, próbáltam mindent megtenni, hogy mi lenne a, oké, persze, jó. Az annyira vicces volt.

De mégis a gyűlökezetben a gyűlökezetről csak rosszat hallottam, és hát azért az.

[Bayer Friderika]
Tehát az az alkalom, amikor tudod, vannak azok a zemaformácskák, amikor tudod, forog így a szem, mondjuk mi van, és az ember meg ott áll, és nem érti, hogy mi bajod van, mi innen menjünk.

[Petrőcz Katalin]
De akkor azt őszintén, hogy nektek van egy ilyen vágy a szívetekben, hogy Istenhez közel kerüljetek, ezt azért nem gyaltátok akkor ki a mélységekig.

[Csuka László]
Nem, nem, nem. Egyáltalán nem. És akkor jött egy olyan időszaka, hogy jó, rendben ő járjon nyugodtan Isten tiszteletre, én meg akkor éppen egy barátommal teniszezni jártam oda a folyondárutcában.

[Speaker 9]
Na, milyen praktikus.

[Csuka László]
Legalább tudtam, hogy hol vagyok. De meg kell mondjam, hogy akkor is még így mókálsígy utolag, hogy hámborogtam, hogy miért ilyen angosak, miért kell ilyen angosan énekelni, miért kell ennyire angosan zenélni, miért vannak ilyen sokan, miért nem hagynak engem nyugodtan játszani? És aztán utolag persze ezeken nevetek.

[Petrőcz Katalin]
De akkor gondolom, ez nem volt annyira vicces időszak az életetekben.

[Csuka László]
Nem, annyira, de nem volt tragédia sem.

[Bayer Friderika]
Igen, azért mi nem szoktunk annyira veszekedni. Tehát egy-két olyan hangos összeszólalkozásunk eddigi huszon, nem tudom, hány év alatt talán volt, de ott abban a helyzetben sem volt. Tehát elfogadtuk, hogy én nekem azzal jó, hogyha Isten tiszteletre megyek, és a Lacinak azzal jó, hogyha teniszezik, és hogyha ez majd egyszer keresztezi egymást, akkor jó lesz, ha nem, akkor meg nyilván ezt egy ideig lehet csak fenntartani, ha nem, akkor ő pakol.

[Petrőcz Katalin]
És aztán egyébként. Ez így meg volt lengetve? Hát, hogy igen.

[Csuka László]
Hát, hogy adunk egy időt magunknak.

[Bayer Friderika]
Igen, adunk egymásnak időt, és utána nem probléma. Igen.

[Csuka László]
De aztán, hogy milyen érdekes, hogy kit mi érint meg igazából. Egyik alkalommal rávett, hogy akkor mégis csak jöjjek el a gyűlökeződbe, és az Isten tisztelet, az pont akkor történt, amikor az Uzoni Péternek volt a temetése. És én csak arra emlékszem, hogy Sándor fölment a színpadra, ott mindenki előtte elsírta magát és közölte, hogy ne haragudjunk, de ő nem tud beszélni egy szót se.

Megkérte a Józsit, hogy Nagy Józsi fáradjon fel, és akkor ő prédikáljon. Én pedig ott álltam, és engem nagyon megérintett ez, és akkor ott minden, ez alatt, a pár pillanat alatt minden korábbi előítéletem abszolút a porba hullott, mert azt éreztem, hogy ez az ember ennyi ember előtt így, mármint Sándor, ennyi ember előtt így őszinte tud lenni, illetve ennyire őszinte, akkor itt biztos, hogy semmilyen hazugságról nincsen szó, és amit én eddig gondoltam, az mint téveszme.

[Petrőcz Katalin]
Igen, ez tényleg érdekes, ez a fordulat.

[Csuka László]
Tehát nem egy betöltekezős alkalom volt, nem az volt, hogy nagy gyerekek, gyertek előre, rohannyatok ki megtérni. Gyakorlatilag szó sem volt ezekről. Mégis engem ez fogott meg.

[Petrőcz Katalin]
És akkor innen már egy teljesen harmónikussá vált a kapcsolat is, és akkor nekünk nem volt parkolás.

[Bayer Friderika]
Én egyszer csak láttam, hogy a fürdőkádban kereszteri petrőc levente és petrőc lászló a fürdőben, és egy nagy torta mellett ülünk, mert hogy újjászületett.

[Csuka László]
A tortát talán pont te hoztad.

[Bayer Friderika]
Úgyhogy innentől kezdve már csak az volt, hogy tényleg legálissá tegyük a kapcsolatunkat, összeházasodtunk.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor ez nem is volt az elején téma, hogy akkor a Frida énekesnő is egy teljesen más pálya, és ez hogy lehet majd akkor összeilleszteni, meg hogy lesz ebből hagyományos család.

[Bayer Friderika]
Szerintem ez soha nem volt téma.

[Csuka László]
Nem volt téma, mert egyrészt nekem nyilván tetszett. Én laikus vagyok ugyan, de nagyon-nagyon szeretem nézni azt, hogy születik valami. Tehát amikor a stúdióban bement énekelni, meg a zenészek játszották a különböző hangszerekkel a saját sávjaikat, akkor nekem az nagyon tetszett, és nagyon örültem, hogy ott látták.

Tehát én tökre boldog voltam, hogy én ennek ilyen szinte része vagyok.

[Bayer Friderika]
Hát és aztán annyira a része lehet, hogy ilyen szövegeket is elkezdte írni. Úgyhogy adig-adig hallgatózottam, így azért csak rátaláltunk, hogy neki meg mi a feladata így a csapatban.

[Csuka László]
De az egy véletlen dolog volt, hogy ez kialakult, és igazából nem is volt ez a cél. Meg közben is úgy alakult, hogy nem voltak igazán konkrét terveink. Tehát annyira hirtelen jött ez a siker a Fridának, hogy nem tudtuk, hogy ebből mi lehet.

Utólag ez baj is különben, mert lehet, hogyha tényleg elfogadtunk volna valamilyen olyan tanácsot, aki tényleg szakértő, bár nem volt Magyarországon ilyen szakértő. De ha lett volna, akkor valószínűleg föl lehetett volna építeni egy nagyobb pályát. A másik dolog az, amit meg a mai napig tapasztalok a Fridán keresztül, vagy a Fridával kapcsolatban, hogy ő azért egy rendhagyó énekesnő.

Tehát nyilván nagyon szeret énekelni, nagyon szeret a színpadon előadni, de nem tesz meg ezért úgy mindent, ahogy ma ezt a média mondjuk elvárja. Tehát nem hajlandó belemenni semmilyen kompromisszumban, nem hajlandó magából bohócot csinálni, celebet, vagy bármi mást. És emiatt a úgynevezett hagyományos receptek, vagy egyáltalán olyan receptek, amikre van minta, azok egyáltalán nem működnek az ő életében.

Tehát mindenképpen egy új ösvény van, amit kell, hogy taposunk.

[Petrőcz Katalin]
És ezt is teszitek. Most egy dalt hallgatunk, majd meglátjuk, hogy Frida szól alá mehet, és utána innen folytatjuk a Csukaházaspárral. Tehát a zene utána Csukaházaspár továbbra is itt van, de nekem remélem énekelnek majd.

[Speaker 7]
No, nem kell megijedni.

[Bayer Friderika]
Ezzel nem készültünk.

[Speaker 7]
Ezzel nem készültetek. De hát egy végre látod.

[Petrőcz Katalin]
Tehát azért ez a nem hagyományos énekesnöbe pedig nagyon simán belefért volna, hogy itt egy kis vokát adják.

[Bayer Friderika]
Ja tényleg, tényleg, azon a darab hakadnak.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ott fejeztük be, hogy nem hagyományos útat jársz, de talán ennek megvan az az oldala is, amit te éltél meg, mert ezt a Csukah, hogy ezt kívülről látta, és ezt értékeli benned, ez belülről is ilyen egyszerű volt, hogy én egy ilyen nem hagyományos akarok lenni, akinek nem elsősorban a énekesnőség a fontos.

[Bayer Friderika]
Hát amikor ezek a partik vannak, ugye ezek az állófogadásnak nevezett tulajdonképpen arc bemutatások, vagy nem is tudom, miről szólnak ezek a dolgok, tehát ezektől mindig viszkedtem. Tehát ez nem. Tehát ilyen felületi kapcsolatokat kialakítani, most azért, hogy névi egy kártyát valahogy beszerezzek, és akkor utána bármilyen kéréssel felhívjam a számomra ismeretlen embert, akivel mi tudom én együtt tettünk Sonkás Sandvicset, szóval hogy ez nem.

[Petrőcz Katalin]
Ezzel részt akkor nem volt kompromisszum. Tehát eredetileg se cselek.

[Bayer Friderika]
Egy kicsit lemondani, de ez nem fájt.

[Csuka László]
Csak egy mondat, bocsánat, voltak egyébként alternatív ötleteink. Nekem van egy öncégem, akivel múlvrendezményeket is kell szervezni, és volt egy időszak, amikor folyamatosan a Danubiusz Rádió akkor egyik leghíresebb, meg legjobban futó misorvezetőjét hívtuk meg mindig. És hát azért elég jó juttatásokat kapott tőlünk, igyekeztünk mindig őt tenyéren hordozni, és az volt a célunk közben, hogy ő volt a zenei szerkesztője egyébként a Donomis Rádiónak, tehát gondoltuk, hogy ezek után teljesen természetes lesz, hogy majd én megkeresem, hogy hát jött egy új lemezés, hogy akkor mi lenne, ha.

És az volt a meglepetés számomra, hogy egyáltalán nem működött ez. Tehát bármennyire tutireccel ne tűnt, kiderült, hogy nem volt jó ötlet. Gyakorlatilag, amikor bementem a rádióba, akkor mint hogyha idegen lennék, úgy nézett rám, pedig előtte két héttel dugtam a zsebébe el egy elég komoly összeget, szóval érdekes módon ezek is.

[Petrőcz Katalin]
Hát ez jó, hogy nem többször próbáltad, mert a sok pénz bekerült volna, és kevés haszna lett volna.

[Csuka László]
Próbálkoztam többször, de azért a második után rájöttem, hogy nincs értelme. Meg valahogy úgy érzem, hogy ezek nem véletlen, hogy ezek lelettek a vakdalva szinte, tényleg, mint az ollóval ezek a vathajtások, hogy nem kell erre mennünk, megvan a mi útunk, haladjunk arra tovább.

[Petrőcz Katalin]
És erre a végszóra visszajön a Prida is, mert egy kis technikai malőr történt, ugyanis itt számos gyerek is figyeli a produkciót. Azért neked mindig megvan a közönséged, igaz, Prida? Most itt van a kislány, és szoktál nekik is énekelni?

[Bayer Friderika]
Szofinak tetszik, ha énekelek, a fiúk nem szeretik. Tehát egy ilyen tíz éves otthoni némaság után egyszer csak olyan nagyon furán jött ki a dolog, mert hogy nyilván ösztönösen énekel az ember, és a Szofinak így odanézett, és hogy ez jó, még. Na, végre.

Úgy helyrerakott, hogy jól van.

[Csuka László]
A fiúk sosem engedtek. Én énekelhetek, nyugodtan ő nem.

[Petrőcz Katalin]
Én nem. Ez érdekes. Most itt pont a rádiós kalandot mesélt el a Csuka, hogy miért kell nektek egy teljesen más utat kijárni.

De hát akkor, tehát a celebségről könnyen lemontál. De az, hogy azért mégis, hogyha az ember egy ilyen értelemben hagyományos családanya, mindenképpen kevesebb ideje jut arra, hogy ez akár lassan, akár gyorsan, akár milyen tempóban is épülgessen, mint énekesnői karrier. Bár hozzáteszem, hogy nyilván a gyülekezetben az éneklés, ezzel válaszoltam.

[Bayer Friderika]
Igen, nagyjából igen, válaszoltál. Tehát, hogy azt a vágyat, hogy a színpadon az éneklés közben azt a sikerélményt átéljem, azt hétről hétre kiélhettem. Az Isten tiszteleteken ugye, hogy szerdán, pénteken próbálunk, szombaton ott vagyunk, ráadásul tévéfelvételek is vannak.

Tehát meg a hasznosságát az ember érzi, mert az is már az hozzárakodott, mint egy réteg az énekléshez, hogy nem egy öncélú dolog lett, hogy csak azért, hogy engem imádjatok, hogy én milyen fantasztikus énekesnő vagyok. Amitől ugye te gyógyszereket szettél és... Igen, hogy mennyire fantasztikus vagyok, meg ugye hát az egy nagyon komoly dolog, amit most látok, most éppen egy nagyon népszerű énekesnőnek a riportjától olvastam el, hogy most az a trend, hogy hatni az emberekre, és hivatkozott Mária Callasra, hogy amikor fölment a színpadra, akkor így megállt a levegő, és olyan hatással volt az emberekre.

És ettől egy kicsit úgy borsózom, mert most a saját magamnak a lelki állapota, meg nem tudom, mivel vagyok feltuningolva, hogy ne szakrális legyek, és hogy értető legyen azok számára is, akik így nem járnak még Isten tiszteletre. Tehát hogy mi az, amitől olyan karakter vagyok, olyan karizmatikus vagyok, hogy órákig tudok az emberekre hatással lenni, ugye ez a Mário és a Varázsló féle eset is, hogy én abban nem éreztem magamat elég jónak. Tehát, hogy én nem éreztem azt, hogy bennem van ilyen, és nyilván.

[Petrőcz Katalin]
És ez jó érzés volt, vagy rossz, hogy benned nincs ilyen?

[Bayer Friderika]
Azt nem tudom, csak azt tudtam, hogy én szeretek énekelni, és én örülök neki, hogyha megtelik mondjuk egy művelődési ház, de nyilván ahhoz, hogy mondjuk egy bélyes megteljen, annál több kell. Tehát sokkal jobban a menedzsmentről is szó, de hogy valami több kell. Hogy ne szaporítsam a szót, a lényeg az, hogy nyilván hozzáadódott az, hogy hasznos az, amit csinál az éneklés, a muzsikálás az Isten tiszteleteken, ezt nagyon meg lehetett tanulni, meg az, hogy magamról levenni a reflektorfényt, és nem én vagyok a lényeg, hanem tulajdonképpen a dal szövegeken keresztül megelevenítik egy olyan személy, aki tud hatással lenni az emberekre.

És ezt mondtam itt a Vigadóban is a koncerten, hogy ha Jézusnak a nevét kiejtem, akkor azt tud ti, hogy hatás, akkor is, ha fölhúzod a szemöldöködet, ha legyintesz, meg akkor is, hogyha valami kellemes érzés eltölt. És igazából így van meg az értelme annak, ahogy én szeretném a muzsikálást elképzelni. Az, hogy az elmúlt tíz év az szinte csak arról szólt, hogy az Isten tiszteleteken énekeltem, az egy nagyon komoly kihívás, úgyhogy minden énekes társam és muzsikus társam nagyon-nagyon komoly munkában van, meg hát azért az egy összeszedett életet is igényel, de azzal, hogy a három gyerekünk lett, látom, hogy főleg a kicsiknél most nekem kéne többet még otthon lenni, viszont elindítottunk egy olyan koncertsorozatot, itt az idén ez ugye egy alkalmat is adott arra, 25 éve énekelek, hogy erre hivatkozva. Most mégis elárultad pedig.

[Speaker 9]
Elárultam, elárultam.

[Bayer Friderika]
Nem szerettem.

[Petrőcz Katalin]
De valóban van benne egy teljesen egyéni hang, és én ott azt éreztem a koncertem, hogy ez rendkívül önazonos, tehát hogy te ezt szereted csinálni, ezt csinálod, és hát ha nekünk tetszik, akkor maradjunk nyugodtan.

[Bayer Friderika]
Igen, tényleg ez a lénege.

[Petrőcz Katalin]
És hát elég sokan ott voltak. Itt már akkor nem merül föl ez a óriáskeréknek a teteje ebből a megközelítésből.

[Bayer Friderika]
Hát még nem tartunk ott, hogy itt óriáskerékről lehessen beszélni.

[Petrőcz Katalin]
De mondjuk egy gyülekezett éneklés, amikor érzed azt, hogy igen, az a személy, aki nálad nagyobb, de rajtad keresztül tud hatást gyakorolni. Ez kikerüli ezt az érzést, vagy azért ebbe is benne van ez a katalptikus?

[Bayer Friderika]
Abszolút benne van. Tehát nyilván azzal, hogy látom, hogy amikor az emberek előre jönnek és megtérőim átmondanak, hogy akkor ez is benne van, hogy ilyen koncert nincs a világban, hogy itt embereknek a sorsai változnak meg. Nyilván benne van ebbe az, hogy a prédikált, igen, az, ami gyakorolja a döntést az emberekre, de azért a dicséret, a zene sokat hozzátesz, meglágyítja az embereknek a szívét.

És hát ha így mint kulturális est lehet arról beszélni, hogy velem mi történt, mert általában a közönség mindig azt szereti, hogy tudja, hogy mi történik veled, ha elég érdekes vagy. És hát nyilván én ezt el tudom mondani, így van, nem kell újságokból elolvasni, úgyhogy most még idénre szeretnénk az év második felére ezt a bepróbált produkciót vidékre elvinni, nyilván ahol van hely meg lehetőség, meg az észerűség határaim belül. Már a gyerekeket tekintve?

Így van, így van, de azt látom, hogy most megint valami elindult, ami nagyon tetszik, és ez viszont még az időbeosztás, amit úgy érzem, hogy a gyerekekkel való kapcsolat meg gondozás kárára még nem megy.

[Petrőcz Katalin]
Akkor most te ugyanannak az embernek érzed magad, aki elkezdte ezt a pályát.

[Bayer Friderika]
Á, de hogy is, már rengeteget változtam, jaj, de jó, és remélem még fogok is.

[Csuka László]
De egyébként a Szabad, akkor egy picit vitáznik az előző gondolattal olyan szempontból, hogy szerintem én legalábbis azt tapasztaltam, hogy minden énekes, minden zenész, minden színpadi ember hatni szeretne egyébként. Csak az a nem mindegy, hogy hogyan hat, meg mivel hat, és egyébként a Frida is, amikor elkezdte, nyilvánvalóan hatott, tehát amikor kiárt teljesen eszköztelenül, ahogy szokták mondani, elénekelni, azt a kinek mondjam el Védkeimet című dalt. Az hatott, így van.

És ez a hatás, ez a mai nap is megvan, szerencsére arra ad egy jó alapot szerintem, hogy tényleg tudhatni a színpadról.

[Bayer Friderika]
De őszinte volt a dal, és ott is az volt, hogy önazonos, mert egy olyan helyzetben voltam, így van.

[Csuka László]
Lehet, csak azóta most nyilvánvalóan van még egy olyan plusztöltet is, amitől a hatás az még pozitívabb tud lenni. Tehát nem csak fölteszi esetleg a kérdést az emberek előtt, hanem esetleg meg is válaszolja.

[Petrőcz Katalin]
Igen, azért ez egy elég nagy különbség. Igen, megoldást is mutatni. Én emlékszem a Pidára a dalra is, meg emlékszem a szappanreklámra is, és komolyan, akkor még csak pár éve voltam keresztény, de úgy éreztem, hogy jaj, uram, valahogy kerítsd el én ezt a lányt, úgy elmondanám, hogy kinek mondjam a Védkeimet.

[Bayer Friderika]
És tudod, hogy milyen sok embernek volt ez? Elhiszem. Amikor járunk vidékre, és akkor befutok, mindig belefutok ilyenbe.

Úgy annyira szúrkoltam, hogy megtaláld a választ. És ez bejött.

[Petrőcz Katalin]
Akkor téged is vártunk itt. Akkor még egy beszélő. Igen, hát természetesen, hát egy lány esetében az lehetetlen lenne, hogy ne szóljon.

[Bayer Friderika]
Hát azért a fiúkról is tudnék beszélni.

[Petrőcz Katalin]
Hát meg is teheted egy kicsit így dióhéjban, mert hát nyilván nem őket kibeszélni, csak az, hogy ez így hogyan bővült ki a család, és hogyan terjesztette ki ez a személyiségeteket.

[Bayer Friderika]
Hát te kezded, László, vagy én?

[Csuka László]
Én kiterültem, az is személyiséget elterült.

[Bayer Friderika]
Igen, az a helyzet, hogy a kicsik a nagyobb fizikai igénybevételt jelentenek, több odafigyelést, bár én azt látom a tínézser, nagyfiún, hogy ő is rengeteg odafigyelést igényel, de ő már inkább így a apa, hogy tudok minél előbb nagy lenni, kérdést feszegeti. Nekünk nagyon-nagyon szint hoztak a gyerekek az életünkbe, nyilván előtte se unatkoztunk. Én amit észreveszek, az az magam számára, hogy ez a teljes leadás magamról, venni a figyelmet magamról, úgyhogy amikor a színpadra föl kezd szaladni, komolyan mondom, komolyan erőfeszítés jelent, hogy várjál, mit veszek fel, mi is lesz, és akkor koncentrálni, tehát, hogy annyira le tudom magam nullázni, hogy ez nagyon érdekes, nem skizofrén helyzet, de egy nagyon-nagyon érdekes dolog, és amikor egy sikeres dicséret után hazamegyek, akkor meg hát simán kitagarítom az egész házat, olyan erőt ad és olyan lelkesedést, olyan pluszt, úgyhogy nagyon szeretem, hogy ezt a kettőt össze lehet egyeztetni.

[Petrőcz Katalin]
És ez érdekesnek is tűnik, mert tényleg ez érződött a Vigadóban is a koncerten, hogy úgy nagyon-nagyon egybe vagy, és hát nyilván mindenki hallotta, mint a Csuka hallott régen is, hogy szép a hangod, és szép vagy, és szépen énekelt, de ez más volt. Tehát ez nekem legalábbis, nem tudom ti, hogy értétek meg.

[Csuka László]
Nagyon pozitív élmény volt, tehát nem maradt semmilyen hiányérzetem utána, minden, amit elterveztünk ezzel kapcsolatosan jól alakult. Remélem, hogy a továbbiakban is, mert szeretnénk, hogy ez valami visszatérő legyen, ahogy a Frida mondta.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez egy családi vállalkozásán őttek ki magátnak.

[Csuka László]
Azt látom, hogy a mai napig is még a Fridának a neve elég vonzó ahhoz, hogy be lehet hozni világiakat, akik esetleg az Isten tiszteletre nem jönnek el. Nekem például a nővére még sosem jártak még a Gyömbörői úti hitparkban, de ide az egész család eljött, és utána meg voltak hatódva, hogy mennyire jó. Pedig egyébként jó kapcsolat velük, de mégsem jönnek, így van, igen.

[Petrőcz Katalin]
És a gyerekekről szólva?

[Csuka László]
Hogy a gyerekekkel milyen a helyzetünk? Én nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy ez így alakult. Sokan jönnek egyébként furcsa módon a mai nap is, hogy a koncert után is jött több megkeresés, hogy hát ők nem vettük észre, hogy hát ebben a Kinek mondjam el Védkenyemet című dalban van egy olyan sor, hogy könnyek nélkül is írok a meg sem született gyermekemnek, és hogy nyilvánvalóan ez valami átok, ami miatt nekünk nem született vérszerinti gyerekünk.

És az a helyzet, hogy nem emlékszem már pontosan, mikor egy néhány évvel ezelőtt eljutottunk erre a szintre, hogy ezt megértettük, de adigra már rég volt két fiunk, és én nagyon hálás vagyok azért, hogy ez így alakult, mert abban szinte biztos vagyok, hogyha születik.

[Petrőcz Katalin]
Tehát, hogy jelen vannak az életetekben ez teljesen egyértelmű.

[Csuka László]
Tehát abban biztos vagyok, hogyha születik vérszerinti gyerekünk, akkor nem fogunk örökbe fogadni. Így viszont, hogy ez így alakult, nem görcsöltünk ezen igazából tényleg egyáltalán, ez valahogy így alakult, tudomásul vettük nem fatalista módon, de elfogadtuk, nem akartunk semmiféle orvosi beavatkozást, semmit, hanem egyszer csak eljött az a pillanat, amikor az az ige, amit már mondjuk előtte olvastam százszor, az egyszer csak megelemenedett, hogy aki egyért befogad ezek közül a gyerekek közül, az igazából engem fogad be, és akkor eltűnődtem, hogy hoppá, ez tulajdonképpen erről szólhat, hogy nekünk lehet, hogy az az üzenet, hogy jól lenne örökbe fogadnánk. És az a helyzet, hogy a héten is beszéltem egy barátommal, aki mondta, hogy biztos nekünk nagyon nehéz, mert hát nevelni így egy örökbe fogadó gyereket biztos nehezebb.

És mondtam neki, hogy miért lenne nehezebb. Pontosan ugyanolyan, mint egy vér szerinti. Nyilván az első időszakban, amikor hozzánk kerül, és amikor meg kell szokni, akkor nyilván nem az van, hogy előveszem a fakanalat hazonnal, de hát utána igenis ugyanúgy nevelni kell, hiszen azt szeretném, hogy egy egészséges istenfélő felnőtté váljon.

És ennek nagyon örülök, hogy így alakult, és nagyon örülök, hogy lett így tulajdonképpen három ilyen nagyon klassz gyerekünk. Bízom benne, hogy tényleg jó pályát fognak futni. Eddig úgy látom, hogy az úr beleavatkozott azért, és úgy alakította az ő sorsukat, hogy nem hagyta őket elveszni, és hiszem, hogy akkor ezek után is még ugyanúgy figyel rájuk.

Nyilván az kevés, amit mi tudunk nyújtani.

[Petrőcz Katalin]
De tisztában is vagyunk. Ez egy kicsit olyan, mint a színpadon, igaz? Igen.

Akkor nem tudom, hogy helyese a következtetés, hogy akkor olyan módon neked ez egy polgári foglalkozássá vált, az énekesnőség, és egyébként meg minden egyébként ugyanúgy haladt, tehát és hiába is próbálom kihúzni azt, hogy énekesnőként az ember egész másképp él a családjába, ez ebből nem derült ki.

[Bayer Friderika]
Nem, hát nyilván otthon nincs színpad.

[Petrőcz Katalin]
De ha van azon biztos a szófűszer.

[Bayer Friderika]
Hát lehet, vagy nem tudom, mind a három, és én még a háttérben. Hát nem tudom, én talán lehet, hogy avval kompenzálom azt az időt, amíg ugye próbára megyek, vagy ugye a színpadon énekelek, hogy otthon mindent igyekszem úgy csinálni, mint hogyha, és úgyis, tehát ez nem a csinálni, eljátszani értem, hanem igyekszek mindent úgy rendezni, ahogy egy átlagos polgári anyuka kell, hogy azt megtegye. Tehát nyilván nekem van egy pluszom, hogy nem kell reggelben mennem dolgozni.

Ugye a legtöbb hölgy az szalad reggel dolgozni, délután szedi össze a gyerekeket az óvodából, iskolából, és próbál velük tanulni, meg főzni, meg a következő napra elkészíteni őket. Most tehát ennyi. A ritmus akkor neked más.

Igen, ennyi for van, hogy legalább nem kell délelőtt dolgoznom, de nyilván nagyon sokszor mondjuk most, hogy a Sophival otthon vagyunk, nagyon sokszor hát azért jó lenne, vagy szeretném, hogy azért a muzsikáról is szóljon, meg hát ugye az ígéről is szóljon a délelőtt, tehát hogy ezt nyilván megvalósítani minden gyereknél, mert más karakter volt, mindig más. Azzal, hogy a nagyfiúnk magántanuló lett, az azt is jelenti, hogy most együtt is tanulunk. Úgyhogy ez is, de ezt is úgy mertem bevállalni, hogy tudtam, hogy neki most erre van szüksége.

És akkor nyilván nekem kell inkább hátrébb állni, és azt mondani, most itt konkrét példa, nagyon szerettem a rádióban műsorokat készíteni, de rá kellett jönnöm, hogy ennek a fiatalembernek arra van szüksége, hogy így tanuljunk, és most hátra kell állni, ha majd egyszer lesz lehetőség, akkor majd köszönöm szépen, vissza örömmel jövök, de hogy a gyerekeim most sokkal fontosabbak, mint a saját magam célja, vagy a megvalósítás, mert most ez az életnek a ritmusa, ez az életnek a rendje. Most éppen megvalósulsz.

Hát a gyerekeimnek, igen, így van rám szükségük, és azért mertük őket vállalni is, mert én mondtam, hogy én ezt, ha erre van szükség, akkor örömmel megteszem.

[Petrőcz Katalin]
Minden esetre, hogyha olyan gyümölcse van, mint a Vilga Adóbeli koncert, annak csak örülünk, ha ez így folytatódik, de most vissza kell, hogy adjalak benneteket a gyerekeinknek.

[Speaker 7]
Igen, mert lejártasz, hiszem, a türelmet. Igen, lejártasz.

[Petrőcz Katalin]
Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok, és a gyerekeknek is nagyon köszönöm. És köszönjük, hogy elmondtátok. Köszönjük.