Happy Day - 2025. 01. 22.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióban.

[Németh Sándor]
A szomszédnak, hogy kellj fel, és felragyog neked a Krisztus. Mert nagyobb az, aki bennünk van, mint aki a világban van. És mindenre van erőnk a názeti Jézus Krisztusban, ki minden erővel megersít bennünket.

És hiszük, hogy a názeti Jézus Krisztus, az élő Istenek a Fia, az első és az utolsó, kezdet és a vég, alfa és az omega, királyok királya, uraknak az Ura, halálnak és a pokolnak a kulcsa a kezébe van, és amit Ő megköt, az senki nem oldja el, és amit Ő megold, az senki nem köti meg. Hallelujah! Hallelujah!

Amen!

[Tóth Géza]
19. rész És lőn, amikor elvégezte Jézusa beszédeket, elment Galileából, és méne Judeának határaiba Jordánon túl. És követte Őt nagy sokaság, és meggyógyította ott Őket.

És hozzámentek a farizeusok kísértvén Őt, és mondván. Szabad-e az embernek az Ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén monda.

Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonyná teremtette Őket? És ezt mondá. Annak okáért elhagyja a férfiú attyát és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testé.

Úgy, hogy többé nem kettő, hanem egy test, amit azért az Isten egybeszerkeztett, ember el ne válassza. Mondanék ki. Miért rendelte tehát Mózes, hogy váló levelet kell adni és úgy bocsátani el az asszonyt?

Mondanék ki. Mózes, aki szívetek keménysége miatt engedte volt meg nektek, hogy feleségeiteket elbocsássátok, de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanem ha paráznaság miatt is mást vesz el, házasságtörő.

És aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondának néki tanítványai. Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.

Ő pedig mondanék ki. Nem mindenki veszi be ezeket a beszédeket, hanem akinek adat ott. Mert vannak heréltek, akik anyuk méhéből születtek így.

És vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki, és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be. Ekkor kisgyermekeket hoztak hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék.

A tanítványok pedig dorgálták azokat. Jézus pedig mondta. Hagyjatok békét a kisgyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa.

És kezeit rájukvetvén eltávozik onnét. És íme hozzájövén egy ember mondané ki. Jó mester, miótt cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?

Ő pedig mondané ki. Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.

Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Mondané ki. Melyeket?

Jézus pedig monda ezeket. Ne öjj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamis tanú bizonyságot ne tégyj. Tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd fel a barátodat, mint te magadat.

Mondané ki az ifjú. Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Mi fogyatkozás van még bennem?

Mondané ki Jézus. Ha tökéletes akarsz lenni, erregy add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz menj benn, és gyer, kövess engem. Az ifjú pedig a beszédet hallván elment meg szomorodva, mert sok jó szága volt.

Jézus pedig mondta az ő tanítványainak. Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig nektek, könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

A tanítványuk pedig ezeket hallván felettéb álmélkodnak valamondván, kicsoda üdvözülhet tehát. Jézus pedig rájuk tekintvén mondanékik. Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

Akkor felelvén Péter mondanék ki. Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mink lesz hát minékünk?

Jézus pedig mondanék ki. Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem az új elszületéskor, amikor az embernek fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyát, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz százannyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.

Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazda emberhez, aki jó reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben elküldi őket az ő szőlejébe.

És kimenvén három óra tájban lát a másokat, akik hivalkodván a piacon álltak vala. És mondanékik, menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek. Azok pedig elmentek.

Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén ugyanazonképpen cselekedék. Tizenegy óra tájban is kimenvén talál a másokat, akik hivalkodva állottak vala, és mondanékik, miért álltok itt egész napon át hivalkodvám. Mondának néki, mert senki sem fogadott meg minket, mondanékik.

Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok. Mikor pedig beestveledék, mondta a szőlőnek ura az ő vincellérjének. Hívd elő a munkásokat, és add kinékik a bért az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.

És jövének a tizenegy órások, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. Jövén azután az elsők azt gondolják valahogy ők többet kapnak, de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. Amint pedig fölvették, zúgolódtak vala a házigazda ellen, mondván.

Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak, és egyenlőként tetted azokat velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. Ő pedig felelvén mondja azok közül egynek. Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled, avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem.

Vedd ami a tied, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Avagy nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok?

Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók, mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához mondanék ik.

Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, és halára kárhoztatják őt. És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák, és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad.

Ekkor hozzám érne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén őtőle valamit. Ő pedig mondanék ki. Mit akarsz?

Mondanék ki. Mondd, hogy az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. Jézus pedig felelvén monda.

Nem tudjátok, mit kértek? Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom? És megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amelyel én megkeresztelkedem?

Mondának néki. Meg. És mondanék ki.

Az én poharamat megiszszátok ugyan. És a keresztséggel, amelyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek. De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akinek az én atyám elkészítette.

És halván ezt a tíz, megbosszankodék a két testvérre. Jézus pedig előszólítván őket monda. Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.

De ne így legyen közöttetek. Hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok. És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.

Valamint az embernek fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságú sokakért. És amikor Jerikóból távozzának, nagy sokaság követte őt. És íme két vak, aki az út mellett ült vala, meghallván, hogy Jézus arra megy, kiáltott mondván, Uram Dávidnak fia, könyörűj rajtunk.

A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak. De azok annál jobban kiáltottak mondván, Uram Dávidnak fia, könyörűj rajtunk. És megállván Jézus, megszólította őket, és mondta, Mit akartok, hogy cselekedjem veletek, mondának néki.

Azt, Uram, hogy megnyíjanak a mi szemeink. Jézus pedig megszámlván őket, illeti az ő szemeiket, és szemeik azonnal megnyíltak, és követték őt. 21.

rész És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és bedfagéva az olajfák hegyéhez jutottak, akkor elküldte Jézus két tanítványát, és mondta nekik, Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat, és vele együtt az ő vemhét. Oldjátok el, és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és legott elfogja bocsájtani őket.

Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a prófétamondása, aki így szólott, mondjátok meg Siol Leányának, Imhol jőnéked, a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teher hordozó szamárnak vemhén. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta nékik. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta nékik, előhozták a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és reáült azokra.

A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra terítette, mások pedig a fákról gajjakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiáltott, mondván, Hozsánna a Dávid fiának, áldotta ki jő az Úrnak nevében, Hozsánna a magasságban. És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván, ki csoda ez.

A sokaság pedig mondta, ez Jézus, a galiléai názáredből való proféta. És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá, és mondanékik, Megvan írva, az én házam imádságházának mondatik, ti pedig azt latroknak barlangjávát ettétek. És menének hozzá vakok és sánták a templomban, és meggyógyította őket.

A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, aki kiáltottak a templomban, és ezt mondták, Hozsánna a Dávid fiának, haragra gerjettek. És mondtának néki, Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig mondta nékik, Hallom, sohasem olvastátok-e, a gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget.

És ott hagyván őket, kiment a városból Betánijába, és ott maradt éjjel. Reggel pedig a városba visszajövett, megéhezett. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda ment hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet, és mondta annak, Gyümölcs te rajtad ezután, soha örökké ne teremjen.

És a fügefa azonnal elszáradt. És látván ezt a tanítványok elcsodálkozának mondván, Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? Jézus pedig felelvén monda nékik, és bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak azt cselekszitek, amilyen fügefán esett, hanem ha azt mondjátok-e hegynek, kellj fel és zuhany a tengerbe, az is meglészen.

És amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. És amikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a népvénei, amint tanítvala, mondván, Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?

Jézus pedig felelvén monda nékik, Én is kérdek egy dolgot tőletek, amire, ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket? A János keresztsége honnan vala? Mennybőlé, vagy emberektől?

Azok pedig tanakodtak vala magukban, mondván. Ha azt mondjuk mennyből, azt mondja majd nekünk, miért nem hittetek tehát neki? Ha pedig azt mondjuk emberektől, félünk a sokasságtól, mert Jánost minnyáján profétának tartják.

És felelvén Jézusnak mondának. Nem tudjuk, mond a nékik ő. Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

De mit gondoltok ti? Volt egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz mondta, erre egy fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Azt pedig felelvén mondta, nem megyek.

De azután meggondolván magát, elméne. A másikhoz is odamenvén hasonlóképpen szólt. Azt pedig felelvén mondta, én elmegyek uram, de nem én el.

E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki, az első. Mond a nékik Jézus.

Bizony mondom nektek, a vámszedők és paráznanők megelőznek titeket az Isten országába. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, és nem hittetek neki. A vámszedők és paráznanők pedig hittek neki.

Ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki. Más példázatot halljatok. Volt egy házigazda, aki szőlőt plántált, és azt gyepűvel körülvette.

Sajtót ásalevenne, és tornyot épített, és kiadta azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megköveszték.

Ismét küldött más szolgákat, többet, mint előbb, és azokkal is így selekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván, a fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt, ez az örökös, gyertek, őjjük meg őt, és foglaljuk el az örökségét.

És megfogván őt, kivették a szőlőn kívül, és megölték. Mikor azért megijő a szőlőnek ura, mit selekszik ezekkel a munkásokkal? Mondának néki, mint gonoszokat, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.

Mond a nékik Jézus. Sohasem olvastátok-e az írásokban, amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje, az úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annak okáért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

És aki e kőre esik, szétzuzatik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt. És a főpapok és a farizeusok halván az ő példázatait megértették, hogy róluk szól. És amikor meg akarták őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt, mint profétát.

[Németh Sándor]
Hogy a názati Jézus Krisztus azért jött el, hogy a testemet föltámaszza az örök életre, és mivelhogy az örök életre való föltámadásának a testemnek a feltétele, hogy előtte a szellemem és a lelkem is örök életet kapjon, ezért harcolok most ma azért, hogy az üdvözség megmaradjon a szellememnek, a lelkemnek, a testkibánságával szemben, mert másképp nem tudom megnyerni a testem számára az örök életet, és nem tudok részvenni az igazak föltámadásában, mert az testi embert nem támaszza föl az úr az igazak föltámadásával. Figyeljetek ide! Pálapostol az embernek a belső állapotát három kategóriába sorolja.

Van a szellemi ember, amely tele van Istennek az életével, és Istennel együtt él, és amire mond, amiről beszéltem, hogy ez a reménységgel megvan áldva a teste, és munkálja és őrzi a lelkében és a szellemében az üdvözsége, és azért, hogy azon a bizonyos napon elnyerje a teste számára a föltámadást, illetve az átváltozást, hogy olyan teste legyen, mint Krisztusnak. Vagyis nem csak a lelkünk és a szellemünk szabaduljon meg e világ elemeitől, hanem a fizikai törvényektől is megszabadítja a föltámadás által, az úr a testünket, és ilyen módon át tudunk menni a falon, láthatatlán tudjuk tenni magunkat, láthatóvá tudjuk tenni magunkat, egy pillanat alatt több ezer, tízezer vagy millió távolságot meg tudunk tenni, ahogy a názati Jézus készül a föltámadás után, azért is volt jelen 40 napig, hogy körülbelül képet adjon, hogy hogy is néz ki a föltámadott test.

Én úgy vagyok testvérek, hogy szeretném ezt elnyerni. Ez nem hiúság, hanem ezt Isten megígérte, hogy ezt elnyerhetjük, ezért küldte el Jézus Kisztus, hogy megáldja a testünket is. És ha azt mondja Isten, hogy figyelj ide, Sándor, ha kévágynak átadod magadat, kiesel ebből.

Ha normálisan érsz a házasságba, ahogy Isten meghatározta, akkor a vágyad egészséges, rendben van minden, és más területeken is tessék, harcold meg a hitnek a nemes harcát, és jó reménységgel várd az Úrnak a megjelenését. Figyeljetek ide, ezzel a reménységgel a mai korban, mai időben élni, ezt tudjátok milyen fantasztikus áldás? Akkor minden nap beszélnek a III.

világhárbú kitörésének a lehetőségéről, valamatosan nukleális háborúról, fegyverekről beszélnek, és most mi van akkor, hogyha kitör egy nagy atom háború? Bármennyire is szétszedni a testedet, lelkedet és a szelemedet, nem tudnál szétszedni, de jobbal együtt el tudod mondani, és velem együtt, hogy tudom, tudom, hogy végül is a Mesias megáll a porong fölött, és testben fogom meglátni őt. Persze egyáltalán nem örülünk a háborúnak, különösen nem az atom háborúnak, szeretnénk a testünket is jókarban tartani, és nem szeretnénk, hogy erőszaknak az áldozata legyen, de ha még így is lenne, akkor is a mi reménységünk nem hal meg, és ránk nem vonatkozik az, hogy a reménység utoljára hal meg, mert ez a reménység nem hal meg, és nem is szégyenít meg bennünket, nem ad cserbe bennünket, hanem igenné valóságá válik a testünkben, az Úr Jézus Kiszos kegyel mártat.

[Hangoskönyv]
A mai hangoskönyv részletet Kenneth Hagin, az Úr Lámpása című könyvjéből szeretném felolvasni. Mi a különbség a szellem és a lélek között? Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb mindenkét élő fegyvernél, és elhat a szellemnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig.

A szellem és a lélek nem ugyanaz. Sok évvel ezelőtt, az 50-es évek elején intenzív tanulmányozásba kezdtem ebben a témában. Könyveket szereztem be a legnevesebb bibliiskolákból és szemináriumokból, mind pünkösdi, mind más felekezetekből, hogy lássam, mit tanítanak az emberről.

Egyik sem elégített ki, mert egyik sem volt igazán igei. Olyanok voltak, ahogy a Biblia is mondja, rész szerint valók. Megkérdeztem elismert bibliatudósokat és szolgálótestvéreket keresztül kasul az egész országban.

Jó néhány közismert névisokat közöttük. Valaki a fülem hallatára kérdezte meg az egyik leghíresebb szolgálótestvért, hogy mi a különbség a szellem és a lélek között. Zavartan így válaszolt.

Én eddig azt hittem, hogy a kettő ugyanaz. Ez volt egyébként a leggyakoribb válasz, amit a legtöbb testvértől kaptam, akit megkérdeztem. De hogyan lenne a kettő ugyanaz?

Pál, Isten szellemétől ihletve azt mondja, hogy Isten igéje képes elválasztani, azaz különbséget tenni a kettő között. Hogyha viszont szét lehet választani őket, akkor nyilván nem lehetnek egy és ugyanaz. Persze, azt is hangsúlyoznunk kell, hogy csak Isten igéje tudja elválasztani a szellemet, a lélektől.

Sokan azért nem képesek különbséget tenni köztük, mert nem mélyetekel eléggé Isten igéjében. Évekkel ezelőtt az Egyesült Államok nyugati részén az úgynevezett aranylász zajlott. Az emberek özönlöttek nyugatra.

Mindenki hirtelen akart meggazdagodni. Legtöbben ki is tudtak mosni némi aranyat a patakokból, voltak akik találtak néhány apró rögöt a földön. De ha igazán meg akart valaki gazdagodni, akkor ásnya kellett.

Ha a Biblia felszínén maradsz, egy kevés aranyat találhatsz itt is. Sőt, alkalmanként még egy kis rögöt is. De ha valóban gazdag akarsz lenni, akkor mélyen le kell lásnod Isten igéjében.

15 évig éjszakába nyújlóan gondosan tanulmányoztam a Bibliát. Az egyik kérdés, ami leginkább foglalkoztatott, hogy vajon mi lehet a különbség a szellem és a lélek között. Végül egy leegyszerűsítéssel oldottam fel a dilemmát.

Ezt írtam le. Testemmel a fizikai világgal állok kapcsolatban. Ez vitám felül igaz.

Szellememmel a szellemvilághoz kapcsolódom. Folytattam. Így már csak egy rész maradt bennem, ami valamilyen másikon létesít kontaktust.

Rájöttem, hogy csak a lelkem lehet az, amelyel az értelmi, intellektuális világgal állok kapcsolatban. Ezért leírtam ezt is. Lelkemmel az intellektuális szinten mozgok.

A következő ige segített. Mert ha nyelvel könyörgök, a szellemem könyörög, de az értelmem gyümölcstelen. Egy másik fordítás így szól.

Ha nyelveken szólok, szellemem a Szent Szellem által imádkozik bennem, de az értelmem gyümölcstelen. Az értelmünk a természetes emberi mentalitásunk, a lelkünk része. Figyeljük csak meg, hogyan fogalma szpál.

A szellemem könyörög, de az értelmem gyümölcstelen. Nem azt mondja tehát, mikor nyelveken imádkozom, akkor a lelkem imádkozik. Nem is azt.

Amikor nyelveken imádkozom, akkor saját elmémből, saját értelmemből imádkozom. Épp ellenkezőleg, azt hangsúlyozta, hogy nem a lelkemből imádkozom, amikor nyelveken szólok, hanem a szellememből, a szívemből, a lényem legmégéről. Erről Jézus szavai juthatnak eszünkbe.

Az ünnep utolsó nagy napján pedig feláll a Jézus és kiállt a mondván. Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám és ígyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Ez pedig mondja valahaz szellemről, amelyet vendők voltak az ő benne hívők. Mert még nem volt szent szellem, mivel hogy Jézus még nem dicsőítteték meg. Jézus azt mondta, hogy annak, aki veszi a szent szellemet, a belsejéből élő víznek folyamai fognak ömleni.

Egy másik fordítás az ember legbelsőbb lényéről, személyiségének legbelsőbb részéről beszél. Egy teljes evangéliumi pásztorlánya 6 éves volt, amikor ő és néhány másik gyerek egy este ébredési összévetelen vettek részt. Néhány ilyen kisgyereked betöltött a szent szellem, és nyelveken kezdtek szólni.

Ez a 6 éves kislány odaszaladt édesanyjához, a gyomrára tette a kezét, és így kiáltott. Mama, mama, ez egészen a hasamból jön. Ez a kislány nagyon igyei módon ragadta meg a dolgot.

Nyelveken szólt a hasából, vagyis a szelleméből, személyiségének legbensőbb részéből. A nyelveken szólás valóban innét jön. A szent szellem, aki a szellemünkben lakik, adja a szellemünknek a mondani valót, amit végül a szánkkal kimondunk.

Gondolkodjunk el ezen a következő igékkel együtt. Az úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. Élővíznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Minden természet fölötti vezetés, amelyet valaha kaptam, a szellememből jött, mégpedig leggyakrabban olyankor, amikor nyelveken imádkoztam. Ez érthető, hiszen a szellemünk lendül aktivitásba, amikor nyelveken imádkozunk. Az egyháza történelem során részben azért vallott olyan nyomorúságos kudarcot, mert a legnagyobb hangsúlyt az értelemmel való imára tette, és megpróbálta a szellemi harcot értelmi képességekkel megvívni.

Az eltelt évek során megtanultam, hogy az életválságaiba magamba, a bensőmbe, a szellemembe tekintsek. Megtanultam nyelveken imádkozni. Mialatt nyelveken imádkozom, vezetést kapok magamból, belülről.

Ez azért van, mert a szellemem aktív. A testem nem különösebben aktív ilyenkor, mint ahogyan az értelmem a lelkem sem. A szellemem által azonban vezetést nyerek Istentől.

Előfordul, hogy magyarázom saját nyelveken szólásomat, és ezáltal a magyarázat által kapok világos vezetést. Aki azért nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. De legtöbbször nem így van.

Legtöbbször, mialatt nyelveken imádkozom, azt érzékelem, hogy valami belülről felfakad, feltör bennem. Ez elkezd formálódni, alakot ölteni. Értelmileg nagyon nehéz ezt elmagyarázni, mert az értelemnek ehhez semmi köze.

De a bensőnben tudom, hogy mit kell tennem. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy ez alapján kezdjek cselekedni. Fontos hallgatnunk a szellemünkre, mert az ember szelleme az úrtólvaló szövétnek.

[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a mai Patmos Kávézó beszélgető partnereit, akik számomra elsősorban házas pár, a maguk számára azonban nyilván a szakmai tudásuk is nagyon sokat nyom alatban. Surjányi Dávid nemzetközi jogász, illetve az Axioma online főszerkesztője, nem mellesleg a Hetek rovatvezetője, illetve Surjányi Fanni, a Mátias Korvinusz Kollégium szakmai igazgatója, Vita Akadémiájának szakmai igazgatója. Szerbusztok!

[Surjányi Dávid]
Szervusztok! Nagyon köszönjük a meghívást!

[Surjányi Fanni]
Köszönjük, üdvözöljük a hallgatókat!

[Petrőcz Katalin]
Nyilvánvalóan az Axioma, mint olyan, az egyfajta definíció is, és hát a mai beszélgetésünknek egy nagyon fontos vonala az, hogy szeretnénk arról beszélgetni, hogy milyen az, amikor még létezik párbeszéd. És hát mind a Vita Akadémia, a Mátias Korvinusz Kollégiumban, mint pedig az, amit online indítottatok, az pontosan az szolgálná, hogy létezzen párbeszéd, és a párbeszédnek nem szükséges két egymással tökéletesen egyetértő ember között zajlania, nem úgy, mint a világban manapság, és ez lenne a beszélgetésünk témája, hogy vajon miért veszik ez ki, miért van ez kiveszőben, miért van ez kihalóban, mint annak idején a dinoszauroszok, az, hogy egyáltalán létezzen párbeszéd. Dávid, mit takar ez az Axioma?

[Surjányi Dávid]
Az Axioma az egy tudajonképpen egy digitális közéleti tér, ami több mint egy éve működik most már. Igazából az volt a célunk ezzel, hogy érzékeltünk, és szerintem erről szólunk bőven beszélni, ebben a műsorban érzékeltük konzervatív fiatalokként, értelméségi fiatalokként itt Budapesten, hogy a közbeszédnek egy jelentős részét, különösen az akadémiai világban, és leginkább a közösségi médiában, egy nagyon erős liberális, sőt azt mondanám, hogy azon túlmenően egy balos, baloldali túlsúly jellemzé.

És egy ponton túl igazán elkezdtünk nyugtalanítani, különösen amikor észleltük azt, hogy ez komoly politikai fordulatokat hoz, ugye Egyesült Államokban, most Izraelben, ezt szeretnék Magyarországon is, tehát sorra, annak a kulturális forradalomnak, amit a baloldal végezt az elmúlt években, évtizedekben, láthatjuk az átközt gyümölcseit, és több konzervatív, illetve keresztény fiatal összefogott, különböző felelkezetekből, különböző háttérből, hogy alakítsunk egy olyan digitális közöleti platformot, aminek az a lényege, hogy egy kicsit urgatias mintára, digitális eszközökkel, animációs eszközökkel elkezdjük mondani, mindjárt majd mondom a dialógus részét, és először is a monológ részét mondom, ugyanis szükséges volt az is, hogy megismerhessük mind a magyar emberekkel, mind a magyar konzervatívokkal, magukkal, és azt, hogy a konzervatívus tulajdonképpen mit jelent, ugyanis itt lejük azt Magyarországon, hogy a konzervatív, most sok esetben egy ilyen, hát hogy is mondjam, egy ilyen üsztönkonzervatívság, amit így neveznék, hogy egyszerűen jó zenét alapok konzervatívak sokan, de nem feltétlenül tudatosak a világnézetükben. Másrészt viszont szükség volt arra is, hogy valahol a két tábor között bizonytalankodóknak is adjunk egy alternatívát, hogy lássák, hogy igenis van értelmiség a jobboldalon, a konzervatív oldalon is, mert ugye nagyon nagy probléma, és erről biztos még fogunk sokat beszélni, hogy az elmúlt évtizedekben észleltük, hogy a tudománynak a monopolizálása megtörtént a baloldal részéről is, úgy tűnik, hogy a jobboldal semmi mást nem tud csinálni, csak populista szólagokat mondani.

[Petrőcz Katalin]
Ez nagyon érdekes, hogy hogy lehet tudományos tényeket monopolizálni? Ez nekem is feltűnt, de lehet, hogy ez egy kis magyarázatot azért megér, hogy akkor ez már tudományos fokozatra emelkedett, hogy a tényeket lehet úgy csoportosítani, hogy abból statisztikák, diagramok és a többik az bizonyítsák, amit eredetileg is a koncepció bizonyítani akart?

[Surjányi Dávid]
Igazából szerintem ennél kicsit hamarabb kezdődik el, hogy már eleve a koncepcióknak az átfogalmazása, átbeziniálása megtörténik. Tehát elkezdenek úgy beállítani tanagyagokat, és különösen világnézeti elemeket, mint hogyha azok tények lennének. Most vegyünk egy nagyon egyszerűt példát, mondjuk a közel-keleti konfliktustémáját, azon belül is az iráli-palestin konfliktust.

Én még nemzetközi jogárt, aki ezzel is foglalkozom, is feltűnk. Ezt csak így miközben szakdolgozott, írjuk még a jogi karnak a 5. nyomorúságos évében.

Akkor észlelük azt a furcsaságot, hogy a tanárok azzal jönnek vissza, kritikával azokra, amiket gyűjtök, kutatok. Mint hogyha ezek az én részemről ilyen populista vélemény nyilvánítások lennének, a másik oldal pedig nem vélemény vagy politikai álláspont, hanem az maga a nemzetközi jogi tudomány. Tehát például az, hogy az iráli-palestin konfliktusnak a megoldása csak kétállami megoldás lehet, ez nem egy álláspont, ez a szakma maga.

És innentől szokva, hogy én eztől eltérek, akkor én tudománytalan vagyok. Tehát amikor magától tudom, tehát egy bizonyos álláspontot beállítom a tudományként, onnantól fogva annak az ellenzése, annak egy új aspektusba helyezése, nagyon könnyen a tudománytalanság és a szakmai adnanságnak a kellemetlen béjege alá kerül.

[Petrőcz Katalin]
Tehát megvan a definíció, és neked azt kell igazolni, ha tetszik, ha nem.

[Surjányi Dávid]
És hiába nyúlok, és Fanni, szerintem nagyon sokat tudná erről mesélni, hogy rengeteg helyzetben már önmagában azt problémát jelent, hogy bebizonyítsd, hogy akadémiai szinten milyen módszert annál fogsz hozzányúlni egy dologhoz, ami amúgy kívülessik ma már az elfogadott szakmai körökön kívül.

[Petrőcz Katalin]
Fanni, akkor mesélj elről te is egy kicsit.

[Surjányi Fanni]
Abszolút találkoztam én is, sőt azóta anekdotaszerűen meg tudtam osztani, hogy utólag veszem észre, hogy milyen viharos tengerrel hajóztam az egyetemen, amikor a társadalomtudományi karon én nemzetközi tanulmányokat tanultam, és csak áthallgattam a hebraistikai bernyelv és kulturális szakra. De a társadalomtudományi karon ott annyira erős volt az a fajta hozzáállás, hogy természetesen minden csak konstruált, mindenki találmány az ember fejében él. Ez ugye a konstruktivista, fosztrukturalista hozzáállás a társadalomtudományokban, hogy nincs semmi egzak, nincs igazság, hanem minden csak azt az tűk, hogy éppen mi, illetve a körülöttünk levők, hogy gondolkodnak, mit tanítanak nekünk, és ez képezi a valóságot.

És amikor én éreztem, hogy egyébként valami széle alapja az impreli államiságnak kell, hogy legyen, valahova visszanyúltak, és nem egyikről a másikra találja ki az ember, hogy milyen népcsoporthoz tartozik, miben hisz, hanem azért azek így épülnek egymásra, és mégiscsak létezik olyan, hogy zsidóság létezik, magyarság, tehát ott vannak olyan egzakpontok, még természetesen akkor is, hogyha lehet integrálódni ezekbe a népcsoportokba, de mégis ezek kulturálisan, történelmileg létező egységet, és arról írtam egy nagyon erős ellenszerben, hogy az izraeli állam, amikor megalakult 1948-ban, akkor épített már korábbi ősi, a nemzetállamiság felé mutató karakterjegyekre, tehát olyasmire, ami nem beszélhetünk nemzetállamokról, sem az ókorban, sem a középkorban, de mégis volt valami az ókoris jó államban, ami megágyazott ennek, amit ma nemzetállami kerepnek hívunk, és akkor semmiféle segítséget nem kaptam, hogy ez egy létező elmélet, tehát tényleg van a nacionalizmus mutatásban egy úgynevezett etnoszimbolista irány, ami azt állítja, hogy nem a semmiből nőnek ki a népek, nem az elitek találták ki, hogy akkor itt most Magyarország lesz, amott Franciaország, Nagy-Britannia, és a többi, hanem mégis tök ezek az emberek nem véletlenül tartoznak egybe, és nem oldódunk át egyszer csak a románokhoz, máskor meg az osztrákokhoz, hanem van egy magyar nép, és még hogyha változtak is a határok, keverettek is bele más népek, akár volt vallásháborúk, akkor is elmondhatjuk, hogy van egy folytonossága a nemzetnek, és ez vált államnál, és így lettek nemzetállamok, és hogy erről írtam, üzvállnak a viszonylatában, és a tanclék vezető, miután már lediplomáztam, hála Istennek elég sikeresen, leültetett, direktőn nagyon fontosnak érezte, hogy elhívjen egy kávéra, és mindenképpen beszéljünk, és megkérdezte, hogy ugye nem szeretnék innentől fogva a tudományjal foglalkozni.

[Petrőcz Katalin]
Ez egy barátságos kávézás lehetett.

[Surjányi Fanni]
Igen, igen, tehát, hogy így gyakorlatilag meg akartam, hogy nyugtassam, hogy én valami múltihoz fogok elmenni, vagy nagyon gyorsan változtatok az álláspontomon, és visszatérek a tudományossághoz, mert azt én is érzékelem, hogy a szorgalmamat, meg a tevékenységeimet diazták, és azért átengették ezt a témát, meg azért jól össze volt rakva, de hogy ez az egész így nem értékelhető, és hogy ilyen pályát ne folytassak tudományosan, lehetőleg ne is tanuljak innentől tovább.

És nem egyébként sem foglalkozzak oktatással, kutatással.

[Petrőcz Katalin]
Ezt hogy értéked ez a beszélgetés? Mert egyébként, amit elmondtál eddig, és nyilván a hallgatók is tudják követni diploma nélkül is, hogy hát ugye az államok, meg a népek, hát annak van valami gyökere, és van valami kulturális összetartó életet, nem csak úgy kreálják. Ez azért ahhoz csatlakozik, amit a Dávid is mondott, hogy az emberek józan észszel, és ezt nagyon könnyen belátják.

És ez lett ezek szerint mégis totálisan megkérdőjelezve, és gyakorlatilag el akartak tanácsolni a további tudományos élettől.

[Surjányi Fanni]
Igen, hát meglepett. De természetesen bizonyos szempontból megizgatottam, ugyanakkor az, hogy ennek az embereknek, ezeknek az embereknek, ebből a körből ilyen véleményét hallom, az nem sok volt teljesen. Tehát mégiscsak abban a közegben tanultam évekig, és tapasztaltam, hogy van egy ilyen hozzáállás, de az, hogy ilyen dogmatikusan állnak hozzá, az meglepett.

És azért nagyon örülök, hogy van Magyarországon olyan fórum, ahol lehet tudományossággal foglalkozni, és ez nem csak magyarországi, hanem világítólag és egyre tütskább. Tehát, hogy van ilyen fórumok, az akcióma is ilyen, de az MCC, mint oktatási intézmény is biztosítja azt, hogyha egy sőtleg egy józan gondolkodású fiatal úgy érti, hogy az egyetemen el akarják nyomni, ki akarják pacsarni bele le azt, ami miatt ő úgy érezte, hogy érdemes egyetembe menni, akkor ott kap olyan konzervatív keresztény, szintén különböző feladatok rá térköl, de konzervatív keresztény mentorokat, tanárokat, akik segítik.

És ez nekem is nagyon sokat segített, amikor az MCC-ben tanultam. Most már egyre több ilyen lehetőség van. És ezért is örültem neki, hogy innen már van még munkatársuk, tehát már végzettük, visszahívtak, és itt tudok dolgozni.

Most viszont már egy kicsit más területen a Vita Akadémiának vagyok a szakmai felelőse, vezetője, időzbaszója. És itt pont azt szeretnénk, hogy ne alakuljon ki semmi szélet, tabú, az úgynevezett safe space-ek, tehát azok, ahol embereknek az érzéseik védendő, nem beszélünk dolgokra, hiszen hiszünk abban egyfajta klasszikus liberális, ami most már a konzervatizmusnak is egy fontos alattillére értékrendel, hogy a szólásszabadság az adja az alapját, mert a különböző ilyen polgári jogok alapjogok adják az alapját és az egész szabad életünknek, annak is, hogy a vallásunkat, meggyőződésünket szabadon kezelhessük. Tehát hogyha ez kicsmág, hogyha nem gondolkodhatunk és szólhatunk szabadon bármiről, és pont ezt szolgálja a Vita, hogy mind a két oldal, vagy akár több oldal megjelenjen, akkor nem várhatjuk, hogy később bármi másban szabadon maradhatunk.

[Petrőcz Katalin]
Ez azért nagyon érdekes, mert ugye a tanuláshoz alapvetően hozzákapcsolódna a kíváncsiság, mint drive, mint mozgatóerő. Amikor a tanulásokat legátolják, akkor most ezzel a beszélgetéssel is végül is azt céloztuk meg, hogy ez mennyire messzire vezet. Egyrészt nyilván kellemetlen, amikor az ember egy társaságba képtelen normális párbeszédet folytatni valakivel, pusztán azért, mert mondjuk az első öt percbe kiderül, hogy nem teljesen gondolunk mindenben ugyanazt, és akkor így elágaznak az utak, és akkor a másik, hogyha lelécel, és ahelyett, hogy beleállna mondjuk egy beszélgetésbe, az szimplán kellemetlen.

De amit ti említetek már, ami már a szólásszabadságot érinti, az még annál is messzebb vezet, hiszen akkor gyakorlatilag fölöslegesé válik a gondolkodás, mert meg van adva, hogy mit kell gondolnod, és meg van adva, hogy azt milyen módszerekkel kell bizonyítanod, és ezzel így le is van zárva a kérdés, gyakorlatilag nincsen szükség rád, csak mivel vagy, ezért részt vehetsz benne, de hozzá nem tehetsz. Gyakorlatilag el se vehetsz. És az ugyan nem tartozik még azok közül a hírek közül, amiket így megbeszéltünk, de ez egy friss hír, hogy Oregonban most megbonták két tanárnőnek az engedélyét, mert egy olyan mozgalmat indítottak, amivel szeretnék, ugye van ez a critical race, ami majd megpróbáljuk definiálni veletek együtt, de gyakorlatilag a fehér felsőbbrendűséget kiiktatandó valamiféle egész más emberképet akar sugározni, de ők azt mondták, hogy a biológiai nemhez való ragaszkodást szeretnék mozgalommal tenni, és erre kitiltották őket az iskolából.

Tehát még nem is vitatkoznak velük, hogy de hát az nem úgy van, hanem egyszerűen elhallgattatják őket. Ez lenne a jövő szerintetek?

[Surjányi Dávid]
Azt gondolom az egész valahol ott kezdődött sajnos, ahogy Szané is említette, hogy bizonyos objektív fényezőket eleve kivárnak, és ilyen, hogy is mondjam, egy ilyen posztrelativizmusban már nem is csak az, hogy minden relatív, hanem hogy már valahogy a relatívban is az értéket megszagadva, amennyit esetleg lehetett abban találni, már abban is megszagadva minden, már lassan humanista értéket és humán értéket is. Egy ilyen posztértékvilágban élünk, ahol pont azért neveztük el magunkat akciómának, ugye ez a görög szó azt jelenti, hogy olyan igazság, amit nem kérdőjelezünk meg, és óriási problémákokhoz, hogy ma már ilyen alapigazságokat nem fogadnak el, megfogadnak el, és az a baj, hogy innentől fogva a tudományossága alól is kisiklik a talaj, tehát arról nagyon javaslom ezt a ként ebben a havasásra a lopott érdekszíntű könyvet, ami a Patmosnál elérhető, mert nagyon alaposan kifejti ez az alkotás, ez a mű, hogy igazából az egész ateista tudomány mindent el kellett gyakorlatilag raboljon az eista, tehát az istenben, az egyisten idben megfogalmuk öttes koncepciót, el kellett rabolja azt, hogy ő nekik bármilyen módon lehessen még bármit érvelni, és nagyon szomorúnak tartom ezt a tendenciát, és nagyon erősödő tendenciát, hogy gyakorlatilag véleményeket egy bizonyos álláspontot dogmatikálva alakítanak, és azt kell mondanunk, hogy a mai posztliberális álláspont gyakorlatilag dogmatikusabbá kezd válni, mint bármelyik törzpénelmételekezettek a vallási katechizmusa, vagy dogmatikája, és olyan szintű intoleranciát, és már-már ilyen inkvizíciós eljárásokat indítanak, például ezek ellen a tanárnők, ellen Oregonban, ami egészen felháborító, és hát nagyon sötét jözőkép tett fest, ezért is indítjuk el az olyan oldalakat, mint az akció, ma megvégzik a hetek a tevékenységét, az MCC-ben is végzik a fannéit, a tevékenységüket, mert Magyarországon hála Istennek úgy tűnik, hogy még van egy ilyen védőburok, ahol ugye kívülről úgy állítják be, mint hogyha ez a védőburok igazából a mi részünkről lenne egy ilyen nyomás, hogy itt hol lenne a sajtónak a teljes megborítója.

[Petrőcz Katalin]
Ez egy érdekes csavar azért, nem? Azért ezzel nehéz szembeszállni egy ilyen csavarral.

[Surjányi Dávid]
Hát szembeszállni olyan módon, hogy például meg kell nézni, hogy nálunk mennyire plurális a diátságnak a felfogása, mert szerintem a gyümölcéről ismerik a fát, és például, hogyha megnézzük, hogy az amerikai egyetemeken a diákok hogy kénytelenek gondolkodni, hát konkrétan, szinte pontosan 50%-a a diákoknak rendesen, vallás szintjén liberális, 21% körülbelül az, aki mérsékeltnek mondja magát, de ez is inkább arra húz, és csak 8%-a mondja magát konzervatívnak, és körülbelül még 20%-a egy ilyen keveréknek.

Tehát gyűjtő többségében vannak a teljesen liberális gondolkodók, fiatalok, mert valahogy ez egész úgy van kiépítve, hogy nem lehet aztán olyan más, hogyha ott akarsz érvényesülni. Magyarországon ennél jobb a helyzet, sokkal nagyobb a toleritás, lehet még gondolkodni valamennyire, lehet még közbeszólni, lehet ellenzélemény megfogalmazni. Sosem éltem meg, amennyivel azt éltem az egyetemen bármilyen típusú elnyomó megnyilvánulást, az pontosan a politikai baloldal felőtt, és a tudományban a progresszív oldalról jött.

A hasonló élmények, mint amit a Fanny is elvágott az őszakdolgozati munkája során, én is nyugodtan el tudom mondani, emlékszem, amikor konkrétan jogi és állambölcselet órán ültünk, és az egyik tanár valamit már nem is emlékszem pontosan, mi volt a téma, de feltett valami kérdést, amire én válaszoltam, és errefelé az volt a reszül, hogy az nem úgy van, mert... És így néztem rá, hogy a tanárról már meg se haragudjon, ez egy jogi és állambölcselet, nem polgárjoga, ahol paragrafusok vannak, ez bölcselet a bölcseletben, nincs olyan, hogy az abszolút nem úgy van, vagy abszolút így van, hanem így, hogy gondolkodik. És az álláspontokra kütközhetni kell, és meglátszjuk, hogy ki mit tart meg ebből.

De nem, ő azt nem elkarta fogalmazni, nem, az abszolút nem úgy van, és így ilyen szociálbárműn is a világmérzetet akart lenyomni a dolgomban, amire én azt mondtam, hogyha ezt foglak folytatni, hogy kimegyek az óráról.

[Petrőcz Katalin]
Ez azért nagyon érdekes, hogy...

[Surjányi Dávid]
Ezt a paragrafusokból eltismeretem meg a megnyomorítása.

[Petrőcz Katalin]
Igen, és hát jó, hogy már felmersz állni, és kimersz menni a dost esetben, és szerintem talán ez a beszélgetés is pontosan azt célozza, hogy egyáltalán nem kell ezelőtt megjuhászkodni, mert hát ez nagyon furcsa lenne, hogyha mi föladnánk a szólásszabadságunkat önként és dalolva, akkor legalább használjuk fel a történelmi ismereteinket, hogy ez azért még sohasem milyen jóra nem vezetett, amikor az ember önként és dalolva mondott le bizonyos jogairól. Azért érdekes ez, mert most elsősorban amerikai híreket fogunk majd körbejárni, miközben ugye nyilván folyamatosan éri Magyarországot az a támadás, hogy itt van a jogállamiság és a demokrácia ösztűz alatt. Hát ebből a beszélgetésből, meg a mostani hírekből nem ez fog kiderülni, hiszen azért, amit mondtál is, hogy most hogy mérik föl a diákokat, én már a számokat sem tudom igazából jó szívvel fogadni, mert honnan tudom, hogy kiszámolja, milyen alapon, de azt minden esetre jelzésértékű, hogy mondjuk az egyetemek, ahol azok tanulnak, akik a jövőben ezt a gondolkodást még inkább meg fogják határozni, hogyha bármennyire is igazak ez a számok, vagy esetleg azt hazudják a konzervatívak is magukról, hogy liberálisok, az is jelzésértékű. Tehát például, vagy Fanny nem tudom, ehhez szeretnél hozzászólni még?

[Surjányi Fanni]
Egy pár ilyen személyes, igazából közvetes példát tudok csak mondani, hogy az egyik barátaim, aki inkább baloldalra húzta, lehet vele, nagyon értelmesen beszélget, és már középiskola óta ismerjük egymást, kint tanul a Csikág új Egyetemen, és ő mesélte, hogy egyetlen emberről tud azt az egész kampusztról, tehát ez egy hatalmas konglomerátum a Csikág új Egyetem, aki Trumpra szavazott, és senki másról, tehát, hogy ő akiket ismert a doktoriskola környékén, tehát máshonnan is más korokról, és tanuljátok, mindenki alapvetés volt, hogy a demokrata jelöltne szavaz bárki is legyen, az biztos, hogy Donald Trumpra nem szavaznának, és ugye ez is egy ilyen kis kuriózum, meg egy cines állatka, hogy akkor valaki az intellektuális körökből Donald Trumpra szavaz, és hasonló példát, amikor még Cambridgeben tanult, a Brexit kapcsán, tehát ugye a Brexit-tel is, tehát nincs az az épesül, fiatal értelmiségi, aki arra szavazna, hogy Nagy-Britannia hagyja el az Európai Uniót, és ez az, ami szerintem nagyon rossz irányba tolt, tehát szeretnék kisajátítani maguknak az értelmiségi megnevezést, és igazából már a 20. században is tapasztalták, hatalmas koponyák, olyan, mint Roger Scruton is, ugye, aki nem véghúnyt el, és azóta Magyarországon ápoljuk a hagyatékát, többféle módon nyílt, kávézó, egyfajta konzervatív, élettér, könyvtáraződ hagyatékanyomán, és ő is leírta, hogy hogyan rekesztették ki egyetemekről, folyóíratoktól, tudományos csoportokból, azért, mert konzervatív módon gondolkodott, és nem hajolt be a neomarxista tudósoknak, és egyébként utána ő reszent a jó stílusban, mint Habermas, más olyan alkotókat, akiknek ma neomarxista alkotóknak a műveire alakoznak sokan, meg akik a társadalom-tudomány nagybástáinak vannak említve, őket elég jól, hát ismertette is, de ki is felengérezte, tehát hogyha esetleg nem értettünk egy kukkot sem abból, amit Habermas leír, akkor ne érettük rosszul magunkat, mert az egésznek ez a lényege, és így kifejti, hogy tulajdonképpen egy érthetetlen babla, amit vallásos hódolattal ismételgetnek az emberek, és egyben öklüket rázzák, mert nyilvánosul is bűhödnek az egész mentén, és azt sem tudják, hogy milyen istenellen vagy mellett, de ők éppen valamiféle vallást gyakorolnak, és ezt nagyon át lehet élni a modern társadalom-tudományokban, az intellektus körében, hogy mindenki, aki máshogy gondolkodik, azt szeretné körülkön kívülre tenni, tehát nem is arra van szó, hogy most az igazságért folytatunk egy harcot, mint értelmiségiak, hanem aki velük nem ért egyet, az mondhatja magáig, de az biztos, hogy nem lesz valós, igaz, az nem lesz értelmiségi, és ez az, ami nagyon veszélyes, és sajnos több évtizedes múltra tekint már vissza, és mostanra odáig harapózott, hogy a mindennapi életben már azok az alapvetések is elvesznek, amit egy óvodás is tud, meg jó esetben már bárki, aki ráállítja el magára, hogy akkor lány vagy fiú, és elérték azt a szintet, hogy most már ebbe is elbizonytalanítják az embereket.

[Petrőcz Katalin]
Igen, és hát itt szeretném bevezetni azt az ötletemet, hogy egy szlogengyárat kéne nekünk is indítani, amivel jó hangzatos mondásokat találnánk ki, amivel nem utána kullognánk ezeknek a jó kis mondatoknak, bár én nagyon tisztelen például, amit a Citizengo is írt, hogy a foci az foci, ez a szlogen például nekem nagyon bejött, és azt gondolom, hogy ilyenből nagyon sokat tudnánk gyártani, mert például ugye, amit a BLM gyártott, és ez már kapcsolódik az egyik hírhez, amit veletek is megosztottam, erről a felmérésről, miszerint micsoda szörnyű brutalitás alapozta meg a BLM mozgalmat, hogy igenis a fekete életek mekkora veszélyben vannak elsősorban a rendőrség részéről, és hát ez olyan ellenakciómává vált, minthogyha ezt alátámasztanák tények, és most kezdenek bizonyos portálokon, ez is érdekes legalábbis számomra, különösen, aki éltem még a szocializmusban, hogy gyakorlatilag most már alternatív és szamizdatív online oldalakon lehet ezeket, oda vonultak vissza azok, akik a számokat számoknak értelmezik, meg a fiúkat fiúknak, a lányokat lányoknak, tehát ez már egy ilyen alternatív valóságot kell maguknak kialakítani, de ott meg tudnak jelenni olyan beszélgetések, amit például egy fekete rendőr elmondott, hogy az ő számaik nem ezt mutatják, tehát nincs az az alap, amin ez a mozgalom egyáltalán elindult. Ehhez mit szóltok?

[Surjányi Fanni]
Én nagyon megdöbbentem, amikor ezt az interjút elolvastam, és ahogy megjelent az, hogy az emberek fejében, főleg a BLM kapcsán azért, hogy tudjuk, hogy el van túlozva ilyesmi, de azért biztos nagyobb arányban írja a feketéket, a rendőri erőszak, mint a fehéreket, és hogyha abszolút statisztikákat nézünk az USA-ban, akkor igazából kétszer annyi fehér esik rendőri erőszak áldozatául, mint fekete, ami az embereknek nem fér a fejébe, hát akkor miatt van BLM, akkor miről beszélünk. Erre jön a válasz, hogy jó-jó, de hát többen vannak a fehérek az amerikai társadalomban, biztos emiatt, az abszolút számok miatt, de ha csak a fekete közösséget nézzük, akik erőszakos cselekményekként lelik a halálukat, meggyilkolták őket erőszakos bűncselekmények nyomán, akkor akár rendőrök, akár nem, akkor is 99%-ban ugye saját fekete társaik áldozatául esnek, és azért erről, amikor fekete volt rendőrt tisztek vallanak, hogy az igazi probléma az a saját kultúráikon, saját banda háborúikon belülkeresendő, nem pedig a rendőrök szisztematikus erőszakáltal, akkor valóban elgondolkodik az ember, hogy mire is alapoz a BLM, és miért kellene nekünk Európában, Magyarországon ennek a mozgalomnak a nyomására letérzelni, egyébként hazunk, de nem is tényferű alapokon álló propagandáért, politikáért, és ránk tenik is egy nagyon súlyos érvelési hiba, amikor olyasmit állítanak, hogy mi azért nem térzelünk le, mert biztos gyűlöljük a feketéket, és nem állunk ki eléggé a legyenjogúság mellett, akkor ez egy szalmavár, tehát számba adják, ez pedig szó sincs, hogy mi teljesen más miatt nem térzelünk, és milyen jogos, hogy nem térzel fel a magyar válogatót, és bármilyen más fotóista, aki nem térzel fel, az nagyon jól tette, mert hazug alapokon fejezik ki ebben a mozgalomban önmagukat, és igazából, amit elmutattél, és Fati, ezt a kritikai teóriát, az egész oda nyúlik vissza, hogy Magyarországról még nem veszed ki teljesen az egyetemekről, a marxizmus nyugaton pedig egybe sikeresebben borul virágban, tehát hogy ez a marxista ideológiára vezetett.

[Petrőcz Katalin]
Ez azt jelenti, hogy nem érdemes azért egyetemre jártál, hogy okosabbak legyünk, de azért érdemes, hogy tudjuk használni a fejünket, és például el tudjuk olvasni ezt a statisztikákat, és mondhatjuk azt, hogy elnézést, de az egész mozgalom labilis alapokra épült, tehát ez egy kettős dolog.