Happy Day - 2025. 01. 20.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a test nem használ semmit. De a szellem az, amely eleven itt. És én veszek mai napon is erőt, mert eljött reám a Szent Szellen.

Azért, hogy egész életemben a názáti Jézus Krisztus mellett tanúskodjak, hogy ő halad volt, de föltámadott a harmadik napon. És felült az atyának a jobbjára. És hiszem, hogy ő a főpapom.

Ő a megváltom. Ő a szabadítom. Ő a királyom.

Ő a gyógyítom. Hiszem, hogy a názáti Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És hiszem, hogy a keze az én életemben van.

És nem azért, hogy megátkozzon, hanem azért, hogy levegyen róla minden átkot, minden terhet és Ábrahamnak az áldását helyezze az életemre. Úgy van írva, hogy átokká lett én életem, hogy Ábraham áldása legyen én rajtam, és elnyerjem a szent szellemben való alelmerítkezést. Hiszem, hogy a mai napon is.

Szent szellemben, tűzben merít alá az Úr. És erre kinyitom a szívemet, lelkemet, és a bennem lévő kegyelmi ajándékot fölgerjesztem, és dicsérem, magasztalom, áldom, az én megváltómat, Uramat, aki úgy szeretett engemet, hogy ez életét adta én életem, hogy ne kárhozzak el, hanem örök életet nyerjek, és itt a földi életbe is beteljesedjek Isten szellemének az erejével. Ámen!

[Tóth Géza]
Azon a napon, kimenvén Jézus a házból, leült a tenger mellett, és nagy sokaság gyülekezett ő hozzá annyira, hogy ő a hajóba méne leülni, és az egész sokaság a parton állt, és sokat beszélt nekik példázatokban mondván. Íme kiméne a magvető vetni, és amikor ő vet vala, némely mag az útfére esék, és eljövén a madarak elkapdosták azt. Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivelhogy nem volt mélyen a földben.

De mikor a nap felkelt, elsült, és mivelhogy gyökere nem volt, elszáradt. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén megfojták azt. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.

Akinek van füle a hallásra, hallja. A tanítványok pedig hozzámenvén mondának néki. Miért szól azt nékik példázatokban?

Ő pedig felelvén mond a nékik. Mert nektek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait. Ezeknek pedig nem adatott meg.

Mert akinek van, annak adatik és bővölködik. De akinek nincs, az is elvédhetik tőle, amilyen van. Azért szólok velük példázatokban, mert látván nem látnak és hallván nem hallanak, sem nem értenek.

És beteljesedik rajtuk Ézsajás jövendőlése, amely ezt mondja. Hallván halljatok és ne értsetek, és látván lássatok és ne ismerjetek. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behúnyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak, és a ti füleitek, hogy hallanak. Mert bizony mondom nektek, hogy sok proféto is igaz kívánta látni, amiket ti láttok és nem látták, és hallani, amiket ti hallottok és nem hallották. Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.

Ha valaki hallja az igjét a mennyeknek országáról, és nem érti, eljön a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett. Ez az, amely az útférre esett. Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igjét, és minyárt örömmel fogadja.

De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való. Mihegy pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az igje miatt, azonnal megbotránkozik. Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igjét, de e világnak gondja és a gazdagságnak családsága elfojtja az igjét, és gyümölcsöt nem terem.

Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az igjét, aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit. Más példázatot is adott eléjük mondván. Hasonlatosan menjeknek országa az emberhez, aki az ő földjébe jó magot vetett.

De mikor az emberek alusznak, eljöve az ő ellensége, és konkoit vetett a búza közé, és elment. Mikor pedig felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor meglátszik a konko is. A gazdaszolgái pedig előállván mondának néki.

Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkój? Ő pedig mond a nékik, valamely ellenség cselekedte azt.

A szolgák pedig mondának néki. Akarod-e tehát, hogy elmenvén összeszedjük azokat? Ő pedig mondja, nem.

Mert amikor összeszeditek a konkójt, azzal együtt ne talán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig. És az aratás idején azt mondom majd az aratóknak.

Szedjétek össze először a konkójt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek. A búzát pedig takarítsátok az én csűrönbe. Más példázatot is adott eléjük mondván.

Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármakhoz, amelyet vévén az ember elvetett az ő mezeében. Amely kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reászálanak az égi madarak, és fészket raknak ágain. Más példázatot is mondott nekik.

Hasonlatos a mennyeknek országa a kuvászhoz, amelyet vévén az asszony három mérce lisztbe elegyíte, míg nem az egész meg kelle. Mindezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szólt nékik. Hogy beteljesedjék, amit a proféta szólott mondván.

Megnyitom az én számot példázatokra, és kitárom, amiket világ alapítása óta rejtve valának. Ekkor elbocsájtván a sokaságot, bement Jézus a házba, és az ő tanítványai hozzámentek mondván. Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkójáról való példázatot.

Ő pedig felelvén mondanék kik. Aki a jó magot veti, az az ember fia. A szántóföld pedig a világ.

A jó mag az Isten országának fiai, a konkój pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkójt vetette, az ördög. Az aratás pedig a világ vége.

Az aratók pedig az angyalok. Amiképpen azért összegyűjtik a konkójt és megégetik, aképpen lesz a világnak végén. Az embernek fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, és bevetik őket a tüzes kemencébe, ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap az ő atyuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja. Ismét hasonlatosan menjeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember elrejté azt, és afeledhaló örömében elmegy, és eladván mindenét, amie van, megveszi azt a szántóföldet.

Ismét hasonlatosan menjeknek országa a kereskedőhöz, aki igaz gyöngyöket keres, aki találván egy drága gyöngyre elment, és mindenét eladván, amie volt, megvette azt. Szintén hasonlatosan menjeknek országa a tengerbe vetett gyalómhoz, amely mindenféle fajtát összefogott, melyet minek utána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is.

Eljönnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe vetik őket, ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mond a nékik Jézus. Megértettétek-e mindezeket?

Mondának nékik. Megértettük, uram. Ő pedig mond a nékik.

Annak okáért minden írás tudó, aki a menjeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő az éléstárából. És lőn, amikor elvégezi Jézus ezeket a példázatokat, elment onnan. És hazájába érve tanította őket az ő zsinagógájukban annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala, honnét van ebben ez a bölcsesség és az erők?

Nem ezé' am az ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják én Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind mi nálunk vannak ki?

Honnét vannak tehát ennél mindezek? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig mondanékik, nincsen profét a tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.

Nem is tett ott sok csodát az ő hitetlenségük miatt. A 14. rész Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak és mondaszolgáinak.

Ez az a keresztelő János. Ő támad fel a halálból és azért működnek benne az erők. Mert Heródes elfogadta Jánost és megkötöztetvén tömlőzbe vetette Heródiásért az ő testvérének Fülöpnek feleségéért, mert ezt mondja valanéki János, nem szabad neked őve leélned.

De mikor meg akarta ő letni, félt a sokaságtól, mert mint egy profétát úgy tartják vala őt. Hanem amikor a Heródes születése napját ünnepelték, tánc volt a Heródiás lánya ő előttük és megtetszett Heródesnek. Azért esküvéssel fogadta, hogy amit kér, megadja néki.

A leány pedig anyja rábeszélésére mondta, add ide nekem egy tálban a keresztelő János fejét. És megszomorodott a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolta, hogy adják oda. És elküldvén fejét véteté Jánosnak a tömlőzben.

És előhozták az ő fejét egy tálban és adák a leánynak, az pedig vitte az ő anyjának. És előjövén az ő tanítványai elvitték a testet és eltemedték azt, és elmenvén megjelenték Jézusnak. És mikor ezt meghallotta Jézus, elment onnét hajón egy puszta helyre egyedül.

A sokaság pedig ezt hallva gyalogkövette őt a városokból. És kimenvén Jézus látta a nagy sokaságot, és megszánta őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. Mikor pedig estveledék, hozzámentek az ő tanítványai mondván.

Puszta hely ez, és az idő már elmúlt. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget. Jézus pedig mond a nékik, nem szükség elmenniük.

Adjatok nékik, ti enniük. Azok pedig mondának néki, nincsen itt csupán öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig mondja, hozzátok azokat ide hozzám.

És amikor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén hálákat adott, és megszegvén a kenyereket adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. És minnyájon evének és megelégedének, és felszedték a maradék darabokat tizenkét teli kosárra. Akik pedig ettek vala, mintegy ötezeren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

És mindjárt kényszeríti Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsájtja a sokasságot. És amint elbocsájtotta a sokasságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Mikor pedig beesteledék, egyedül volt ott.

A hajó pedig immár a tenger közepén volt, a haboktól háborgattatva, mivelhogy a szél szembefújt. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk ment Jézus a tengeren járva. És amikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek mondván, ez kísértett, és a félelem miatt kiáltoztak.

De Jézus azonnal szólt hozzájuk, mondván, bízzatok, én vagyok, ne féljetek. Péter pedig felelvén néki mondta, uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig mondta, jövel.

És Péter kiszállván a hajóból, járvala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémült. És amikor kezd valamerülni, kiáltott mondván, uram, tarts meg engem.

Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét megragadta őt, és mondani ki, kicsiny hitű, miért kételkedél? És amikor beléptek a hajóba, elállt a szél. A hajóban levők pedig hozzámenvén leborultak előtte, mondván, bizony, te Isten fia vagy.

És általkelvén eljuttának Genezáret földjére. És amikor megismerték őt, annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá-hozzának. És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék, és akik illették vala, minnyájan meggyógyulának.

Akkor írástudók és farizeusok jövének vala Jézushoz Jeruzsálemből, mondván. Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, amikor enni akarnak.

Ő pedig felelvén mondanék kik. Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván.

Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyát vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok. Aki anyjának vagy atyának ezt mondja, templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyát vagy anyját.

És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók. Igazán profétált felőletek éjzsajás, mondván.

Ez a nép szájával közelged hozzám, és ajkával tisztel engem. Szíve pedig távol van tőle. Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.

És előszólítván a sokaságot mondanékik. Halljátok, és értsétek meg. Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.

Akkor hozzájárulván az ő tanítványai mondának néki. Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván megbotránkoztak? Ő pedig felelvén monda.

Minden plánta, amelyet nem az én mennyei atyám plántál, kitépetik. Hagyjátok őket. Vakoknak vak vezetői ők, ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verenbe esnek.

Péter pedig felelvén mondanék ki. Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot. Jézus pedig mondta.

Ti is értelemnél külvalók vagytok-e? Mégsem értitek-e, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik, amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.

Ezek fertőztetik meg az embert. De a mosdotlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. És elmenvén onnét Jézus Tírus és Szidon vidékeire tért.

És íme egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált valanéki. Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam, azért lányom az ördöktől gonoszul gyötrettetik. Ő pedig egy szót sem feleltné ki.

És az ő tanítványai hozzámenvén kérik vala őt mondván. Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvé monda.

Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén leborult előtte mondván. Uram, légy segítségül nekem.

Ő pedig felelvé monda. Nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek vetni. Az pedig monda.

Úgy van, Uram. De hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról alá hullanak. Ekkor felelvén Jézus mondané ki.

Ó asszony, nagy a te hited. Legyen neked a te akaratod szerint. És meggyújult az ő lánya, attól a pillanattól fogva.

És onnét távozva méne Jézus a Galiléa tenger mellé, és felmenvén a hegyre ott leült. És nagy sokaság megy valahozzá, vivén magukkal sántákat, vagukat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és oda helyezték őket a Jézus lábai elé, és meggyújította őket. Úgyhogy a sokaság elmélkodott, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak, és dicsőítették Izraelistenét.

Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait mondta. Szánakozom-e sokaságon? Mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük.

Éhen pedig nem akarom őket elbocsájtani, hogy valamiképpen kinedőjjenek az úton. És mondának néki az ő tanítványai, honnét volna elpusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk így nagy sokaságot. És mond a nékik Jézus, hány kenyeretek van?

Ők pedig mondának, hét és néhány halunk. És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván megtöré, és ad-e az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

És mind nyájan evének, és megelégedének. És fölszedték a maradék darabokat hét telikosárral. Akik pedig ettek vala négyezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

És elbucsájtván a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala határaiba. Ámen!

[Németh Sándor]
Aki paráználkodik, egyesül a paráznával, és elszakítja a testét Krisztustól. S ha elszakítja Krisztustestétől a testét, akkor ez a reménység megszűnik a testben. És a paráznák számára csak egy később időben történik a föltámadás, de az ő testük nem örök életet kap, hanem élet nélküli testben támadnak föl, azért, hogy a kárhoztatást és a kárhoztatással járó szenvedéseket testben is elszenvedjék, mert testben védkeztek, és ez a jogos, hogy testben is bűnhödjenek.

És ez nagyon rossz perspektíva számunkra, ne légy magad ellensége, mindegyikünk szeretni, hogy a testünknek jó sorsa legyen, és a legbiztossabb jó sorsot pontosan az úrnak a dicsősége fogja létrehozni, illetve megadni, ezért hozz meg azokat az áldozatokat, ami szükséges ehhez. Ne paráználkodjál, ne tördj házasságot, ne még ezekről részletesebben fogok beszélni a következő összegvetelen. Ezek nagyon alapfajtó fontos dolgok, de többi is fontos természetesen, de látjátok, hogy nem a tíz parancsolatnak a sorrendje szerint kezdi pálapostól, hanem gyakorlatilag, ami sajnálatos módon az emberek számára a kihívásokat és a problémákat általában szokta okozni.

Le lehet győzni, le lehet ma is, le lehet élni, hiszen fiatalok, ne adjátok fel a reményt. Ha nem beszélünk erről a témáról, szőnyeg alá söpörjük, akkor nem fogok kifejlődni a hitetek. De igenis le lehet élni az életet paráznosság, házasság, törés nélkül.

Sokszor hallottam én is a világiaktól, ami különösen, amikor megtértem, régi haverokkal találkoztam, de elment az eszed? Te nők nélkül, nőkkel való kapcsolat nélkül akarod leírni az életet? Hát ez most normális.

Azt mondják, ő nem tudná ezt megcsinálni. Azért utaltam arra, hogy pálapostol az embernek a belső természetét három kategóriába sorolja, egyet mondtam a szellem, a szellemi ember vagy, könnyedén meg tudod csinálni. De meg kell harcolni a testnek, a vágyainak a tolakodását, agresszivitását sokszor.

A második a lelki ember, aki szintén bukásra van ítélve, nem tud sikeres lenni. A harmadik meg a testi ember, ezt a hármat jelzi. A testi ember a legalantossabb, az egy biológiai lény, morális szempontból nézve.

És nyilvánvalóan, hogy amikor különösen az ember testi állapotban van a szíve, teljes uralom alatt van a bűn által a szíve, ő nem tudja el tudni képzelni. Te figyelj ide, vállás nélküle lehet érni egy házasságot. Hogy lehet egy nővel együtt megöregedni?

Hát nem egészségesebb dolog, amikor ötven éves vagy, kiseríred az asszonyt egy húsz évvel fiatalabbra, külön se, ha van pénzzel. Mi az, hogy együtt megöregedni? Ez borzalom.

A világ így gondolkodik. Ezért itt a piros, hol a piros, cserélgeti a társait, kell egy fiatal. De higgyétek el, ha szellemi emberek vagytok, hogy látni 70-80-90 éves emberek is, akik az úrban megöregedtek, hogy mi is az a csodálatos szeretet van bennük.

Olyan spirituális szinten jelenik meg a szeretet egymás felé. Sajnos Magyarországon keveset lehet látni ilyent, de bízok benne, hogy többet lehet látni a jövőben. És ugye, mivel a családi környezetében is az ember keveset látott, ezért nincs erről képe, hogy együtt öregedés, és az öregkorban a szeretetnek a nemessége, és tisztasága, spiritualitása, és abban lévő érték, az egy elképesztő, nagyon vonzó.

Adja Isten, hogy ilyen öregek legyünk, ha nem jön vissza az úr. De vissza jön az úr, szívesen lemondunk erről.

[Szignál]
Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából.

[Hangoskönyv]
Most pedig következik Derek Prince az Önáltalás kegyelme című könyvéből David Wilkerson írása. Címe? Szeme, mint a tűzláng.

Szeretteim, ebből a tanításból vajon mennyi fog megállni Krisztus ítélő széke előtt? Egyre növekvőbb első ismeretem szerint a mai modern, én központú tanításunk zöme a tűzmartalékává lesz Isten fiának lángoló szemei előtt. Az Isten fiáról kapott látomásban Jánosnak félelmet keltő látvány tárult a szeme elé.

Feje és haja hófehér volt, mint a gyapjú. Szemei pedig, mint a tűzláng. Azután azt mondja János, mint egy halott estemősze lábainál.

Akad-e közülünk bárki, aki, mint igyehirdető és tanító, megállná a helyét egy ilyen tűzlánghoz hasonló szúró szemek előtt? Létezik-e olyan keresztény, aki az Úr szemébe nézhet? Egyetlen ego sem állhat megtekintete előtt?

Egyetlen öncélú álom sem maradhat leplezetlen? Minden titkos bűn, szörnyű utálatosákként tárul fel szemei előtt? Minden, amit felhalmoztunk, összegyűjtöttünk, el fog égni?

Mindazok a nagy munkák, amiket oly nagy buzkalommal és oly sok izzadsággal végeztünk neki? Vajon azok megégnek-e? Végsősoron mennyire fontos az, amit Isten királysága érdekében végzel?

Belemerültél-e valamiféle versenybe? Csupán azért teszel bizonyos dolgokat Istennek, hogy másokkal lépés tarts? Ha majd az örökké valóságból visszatekintesz ezekre, valójában milyen fontosnak fog ez tűnni akkor?

Isten gyermekei, mi jó van abban, amit ti meg én csinálunk? Az indítékaink örökké való értékekre épülnek-e? Ha valóban hiszük, hogy minden dolog vége, már-már a nyakunkon van, akkor miért foglalkozunk továbbra is azzal, hogy felhiggítsük értékeinket?

Mi kell még ahhoz, hogy végre felébredjünk és kiszálljunk ebből a sodrásból? Hosszú évekre volt szükségem, míg eljutottam odáig, hogy kizárólag örökké való értékek értéljek. Olyasmit akartam addig, amit az emberek láthatnak.

Ó, milyen fontosnak tartottam azokat az épületeket, Isten királysága számára. E szavakkal győztem meg magam. Isten a legjobbat érdemli.

És ez így is van, de nem téglából, malterból és vasból. Ő valóban a legjobbat érdemli. Időből.

És önmagunk odaadásából. Húsz évet töltöttem programok összeállításával, épületek építésével. Azzal, hogy össze-vissza szaladgáltam mindenfelé a világon.

És igyekeztem megmutatni, milyen fontos az én személyem az ő királyságában. A hírnevem nőtt, és mint a hítés előrelátás szolgája váltam ismerté. Istennek egyfajta ötletembere voltam.

A programok, elképzelések, ötletek pedig elég sikeresek voltak ahhoz, hogy csapdába ejtsenek. Ott tartsanak engem. Miközben az elfoglaltság taposommalmában járattak.

De mindez idő alatt a szívem többre vágyott. Tudtam, hogy az áldás nem az épületekben van, és nem is valami jól kitermelt elképzelésben az elveszettek eléréséért. Sem a nagyságban, vagy akár a tevékenységben.

Nehéz úton fedeztem fel, és jöttem rá arra, hogy Isten dicsősége, a Szent Szellem békéje és öröme abban van, ha az ember összetörik, megüresedik és teljesen legyengítetik. Istennek le kellett húzni a leplet minden értékemről. És most a legnagyobb örömöm az, ha várhatok őre áll, az ő irányítására.

Időt tartalékolok arra, hogy egyedül vele legyek, és felkészítsem a lelkemet, hogy az ő csendes jelenlétében lakozzék. Ma már látom, hogy egész végig arra várt az Úr, hogy tegyem le terveimet, minden ambíciómat, és adjam át magamat neki. A verejtékezésnek vége.

A nyomás lement rólam. Ő formálja újjá minden értékemet.

[Kulifai Máté]
A mai témánk egy kicsit talán átfagobb ilyen pszichikai, pszichológiai, lelki téma lesz. Nagyon sok fiatal érzi magát bánatosan, szomorúan, melankólikusan. Nem egy fiataltól hallottam, sőt, magam is voltam ilyen helyzetben, hogy talán depresszióval küzdködik az ember, azon gondolkozik, hogy van-e értelme az életének.

Úgy érzi, hogy ő mindent elront, kudarcba van, hogy őt nem nagyon szereti senki, nincsen annyira értelme az életének. És azért, hogy ilyen helyzetbe levő fiataloknak valami tanácsot tudjunk adni, ezért meghívtuk a stúdióba, és itt ő velem szemben, Szebes Csény István, aki a hetek oszlopos tagja, és Kiskunhalas Honflajt Szendre mellett aktívon szolgál szervusz. Szia Márta, és köszöntöm a hallgatókat, köszönöm a meghívást.

Madarak csiripelték, hogy neked tínézserkorodban volt problémád, illetve a megtéresed környékén előtte, utána volt hasonló élethelyzeted, amikor küzdködtél melankóliával, depresszióval, de hát inkább te mesél, de ezt nem én mesélem el a hallgatóknak, hogy akkor így kezdve, hogy egyáltalán milyen családban nőttél föl, hogyan kell elképzelni a tínézsér Szebes Csény István?

[Sebestyén István]
Talán azzal kezdeném, hogy egy átlagos családban nőttem föl, ami azért fontos talán, mert nem volt különösebb, természetes oka a depressziónak, én legalábbis nem tudtam ilyet felidézni, tehát viszonylag jó anyagi körülmények között nem széttört családban nőttem föl. Tizenkét évesen tértem meg, és...

[Kulifai Máté]
Várjál, keresztény családban nőttél egyébként föl?

[Sebestyén István]
Nem, nem. És ettől függetlenül tizenkét évesen? Igen, igen, tehát találkoztam olyan emberekkel, akik hídők voltak.

De hogy lehet tizenkét évesen ilyenekkel találkozni? Hát ennek hosszú sora van, a lényeg talán az, hogy egy barátom, aki baptista volt, ő vitt el először baptista imaházba, meg egy ilyen csoportba, és igazából ott kezdődött nekem az érdeklődésem az úr iránt, meg a kereszténység iránt. Jól lehet, előtte én katolikus voltam, és gyakorló katolikus, tehát én, ha kellett, akkor a reggel hatós misén is ott voltam és minisztráltam.

[Kulifai Máté]
És éleszte egyébként ezt a...

[Sebestyén István]
Mindig volt bennem egy olyan, hogy mondjam, egy ilyen vágy, egy kép, hogy én találkozni fogok Istennel. Tehát, hogyha elég sokat, nem tudom, csinálok bizonyos dolgokat, tehát mondjuk elég sokat minisztrálok, vagy elég sokat segítek az egyház községnél, akkor egyszer ennek az lesz a jutalma, hogy én majd találkozok az úrral. És utólag tűnik így furcsának, viszont arról soha nem hallottam, hogy a Bibliában van ilyen, hogy megtérés például.

Tehát egy ilyen, hogy mondjam, közegben nőttem föl, és mondom, olyan barátok közé, vagy olyan emberek közé kerültem, akik már megtértek, és ez nagyon felvillanyozott, és én is 12 évesen megtértem, befogadtam az úrat a szívembe, és igazából előtte is, meg utána is nagyon sűrűn jellemző volt rám az, hogy ilyen melankolikus állapotba tudtam kerülni.

[Kulifai Máté]
Mikor kezdődött?

[Sebestyén István]
Hát ez talán pont ebben az időben, vagy egy kicsit előtte, tehát így a tinédzserkor kezdetén, talán ilyen 11 éves kor környékén. Megmondom őszintén, nem tudom mihez kötni. Tehát nem volt semmi trauma.

Szerelmi csalódás? Hát az sem volt, vagy legalábbis nem az volt az oka, hanem inkább fordítva volt, hogy az olyan dolgokat, mint mondjuk egy ilyen tinédzserkori szerelmi csalódást, azt az ember nagyon nehezen tudta feldolgozni, ha egyébként is hajlamos volt a depresszióra meg a melankóliára. Tehát az volt a világ legtragikusabb dolga, vége volt a világnak, és hasonló.

De ettől függetlenül is az én ére eléggé ilyen befelé forduló gyerek lettem. Voltak nyilván barátaim, meg társaság, meg minden, de tehát ezek a klasszikus dolgok, hogy mondtam én sokat aludtam, akkor elkezdtem verseket írni, nyilván olyan hangulatú verseket, ami ehhez illik. Amikor megtértem, akkor is hallgattam keresztény zenéket, de azokból is azokat kedveltem, amik kicsit ilyen költőjébek voltak, vagy ilyen mélyebbek voltak, ha lehet ezt mondani.

[Kulifai Máté]
Hallgatál amúgy ilyen jellegű világi zenéket, és amik ezt erősítették?

[Sebestyén István]
Nem kifejezetten. Olyan 11 éves koromtól kezdtem egyáltalán hallgatni, a kortárzenét. Előtte se hallgattam én klasszikus muzsikát, de hogy ez irányú érdeklődésem, az így 10-11 éves koromban kezdődött.

Olyan sok időm nem volt ebbe belemerülni, de furcsa móda, a keresztény zenék közül is azok ragadtak meg, inkább amik ilyen mélyebbek voltak. És mondom, nem igazán tudtam ennek az okát. Amikor megtértem, ez egy hatalmas élmény volt, tehát úgy éreztem, hogy minden megváltozott.

[Kulifai Máté]
Ez 12 éves.

[Sebestyén István]
Ez 12 éves. Emlékszem, mentem haza az összejövet erről, ahol megtértem, és úgy éreztem, hogy a föld fölött lebegek három méterrel, és azokat a dalokat dúdoltam, amiket ott énekeltek, amikre így emlékeztem, és teljes ekztázisban voltam. És ehhez képest mondjuk meglepő volt számomra, hogy viszont ez a depressziós életérzés, ez nem múlt el.

Vagy elmúlt egy időre, és aztán visszajött. És azt megértettem aztán így a gyülekezetben, hogy ettől meg lehet szabadulni.

[Kulifai Máté]
És tehát a baptistaim a házban lesznek?

[Sebestyén István]
Mondjuk egy fél évig jártam baptista gyülekezetbe, de mivel ott elutasították a Szent Szelemmel való betöltekezést, ezért az a társaság, akihez én tartoztam, azok úgy döntöttek, és nyilván én is ebben bele sodróttam, hogy akkor váltani kell, és akkor mentünk a gyülekezetében.

[Kulifai Máté]
Tehát akkor az egész közösséggel együtt te is.

[Sebestyén István]
Hát ezzel a baráti körrel, vagy ezzel a társasággal együtt átigazoltunk, ha lehet így mondani. És aztán ott megértettem, hogy ebből meg lehet szabadulni, és imádkoztam ezért, hogy szabaduljak meg. Szabadultam.

És ráadásul... Tehát most évekről beszélünk? Évekről beszélünk, mert 91-ben tértem meg, és olyan 90, ha jól emlékszem, 96 környékén, 97 jött be az úgynevezett új hullám.

Tehát amikor emberek a Szentlélektől nevettek, mindenféle dolgokat csináltam.

[Kulifai Máté]
Szüleid egyébként hogy reagáltak erre a megtérése, de az, hogy baptista lettél, vagy illetve megtérte, aztán röviden sem a gyülekezethez csatlakoztál, ez nem volt olyan furcsa részükről?

[Sebestyén István]
Hát ők ugye nem voltak gyakorló katolikusok. Tehát ahhoz képest, hogy én, tehát az, hogy én katolikusként is jártam minisztrálni, az ő hozzájuk képest is már egy különbözőség volt. Azt is elfogadták, meg ezt is elfogadták.

[Kulifai Máté]
Csak azért kérdezem, mert ha mondjuk te keresztényként küzdesz, vagy keresed azt, hogy hogyan lehet kikerülni a depresszióból, vagy a melankóliából, vagy ebből az újra-újra a völgy bekerülő lelki állapotból, akkor lehet, hogy jó, a szülők tudnak segíteni egy fiatalnak, de hogyha akkor úgymond egy picit a tínédzserek és a szülők közötti szakadék, hogy még akár még a hitnek a megélése szempontjából sincs közös platform, akkor nyilván ez nehézséget...

[Sebestyén István]
Ez tökéletesen így volt, tehát teljesen jól leírtad a született, tehát eleve tínédzserként én úgy voltam, hogy azért ezeket a dolgokat megtartom magamnak, és a legutolsók azok lettek volna a szüleim, akiket beavatok ebben. De talán ezzel nem árultam el, hogy mondjam, valami nagy meglepetést. Tehát 96 környékén, ha jól nem eszem, jött be ez az új hullámos dolog, hogy a szent lélektől lehetett nevetni, meg nem tudom, és az még jobban frusztrált, mert hogy velem nem történt meg, és az ilyen nagyon, hogy mondjam, ővön aludninak éreztem, hogy itt van emberek, nevetnek stb., és nekem, akinek szükségem lenne erre, mégsem tudom ezt átélni.

[Kulifai Máté]
De ilyenkor sokszor mondják azt, hogy a depresszió az egyfajta gyűlölet is, nem csak az, hogy öngyűlöleten, néha az ember még a környezetére is kivetíti ezt a fajta neheztelést. Haragudtál valakire, vagy Istenre mondjuk azért, hogy neked nem adja meg ezt a lehetőséget, vagy kimenekedés, vagy szabadulás?

[Sebestyén István]
Nem volt ez jellemző, inkább az elvetettséghez tudnám ezt kötni. Nem voltam az a kifejezett elvetett gyerek sosem, de ezek az élmények, vagy az élménynek a hiánya, ez azt erősítette bennem, hogy én nem vagyok fontos, vagy engem Isten nem szeret, elfelejtett, vagy valamit. Én a századik vagyok a sorban.

És nem tudtam ezt igazából feldolgozni, és nagyon érdekes, hogy közben én ugye imádkoztam, a Bibliát olvastam, és egyszer úgy éreztem, hogy a Bibliából kaptam egy kijelentést, ami így szólt, hogy nem azért, aki fut, nem azért, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. És ez nagyon megragadott, és csomót gondolkoztam rajta, és arra jöttem rá, hogy igazából itt ezt nem kiérdemelni kell, vagy lehet, hanem ez Isten kegyelméből fakad, hogyha valakit betölt a Szent Szellem. És ez úgy levette a vállamról ezt a terhet, és úgy ezt rátudtam bízni Istenre.

És az történt, hogy nem sokkal ezután egy házi csoport, vagy hát a kezdődő gyülekezetnek az összejövetelén, ahol voltunk 12-en, vagy 15-en maximum, dicsértük az Urat egy szálgitárral, és úgy leszállt a Szentlélek, hogy fizikailag lehetett érezni a szinte a súlyát, meg az erejét, és éreztem, hogy itt a hasam környékén betölt egy erő, és úgy elkezdtem nevetni, hogy nem bírtam abba hagyni. De 20 percen keresztül nem hogy nevettem, hanem artikulálatlanul röhögtem, és úgy éreztem, hogy minden ilyen rossz érzés, gondolat, felfogás így kiszakad belőlem, és nem tudom, hogy egy pszichológus meddig kellett volna, hogy dolgozzon rajtam, de ott 20 perc alatt gyakorlatilag megoldódott ez a probléma. Akkor voltam, 96-97 környékén lehetett, tehát ilyen 17-18 évesen.

[Kulifai Máté]
Jó, de azért 17-18 évesen az embernek még mindig vannak olyan megválaszolatlan kérdések az életében, amik most gondolok arra, hogy most feleség, lakóhely, munkahely, sors, elhívás, egy csomó olyan megválaszolatlan kérdés kérdőjel az ember életében, ami még visszáállhatná ebbe a lelki állapotba, hogy te jó ég, nem tudok semmit. Ez egy csapásra neked megszűnt, hogy igen, vannak megoldandó feladatok az életemben, de már nem reménytelenül, hanem hittelni nekem.

[Sebestyén István]
Hát ugye ez most jól hangozna, hogyha azt mondanám, hogy egy csapásra minden megoldódott, de nyilvánvalóan nem így van. Tehát nekem is voltak utána rosszabb napjaim, meg olyan időszakok, amikor egy csomó kérdés, meg probléma kavarog az embernek a fejében, de valami alapvetően megváltozott, tehát nem is tudom, hogy lehetne ezt jól megfogalmazni. Tehát azt éreztem, hogy bekerültem, vagy pontosabban el tudtam azt fogadni, hogy bekerültem, hogy fölkerültem a térképre Istennél.

És igazából az agyammal addig is meg kellett, hogy értsem ezt, hogy fönn vagyok, csak nem tudtam ezt átélni. És még volt egy hasonló élményem, ami szintén nagyon emlékezetes, és nagyon korszakalkotó volt, hogy egyszer a BIES-ben egy pásztorral beszélgettem, és akkor mondta az Isten tisztelt végen, amikor összefutottunk, hogy István nagyon szeret az úr. És így a kezed fogtunk, nagyon szeret az úr, mondta, és úgy betöltött a szent lélek, hogy még most is kiráz a idege, ahogy mondom, és ott pedig nem az örömöt éltem át, hanem azt, hogy Isten nagyon-nagyon szeret.

De olyan nagyon. Tehát, hogy nem tudtam ezt akkor se szavakban foglalni, meg most se, és ez belül annyira adott egy ilyen erőt, hogy utána ezeket a kérdéseimet is el tudtam mondani imában, meg úgy volt egy ilyen biztonságérzetem, hogy jó lesz.

[Kulifai Máté]
Szebességen is vállalom, beszélgetek itt a Full Contact-ba, aki a saját bizonyságát mondja, elmeséli el, és tulajdonképpen depressziról, melankóliáról, illetve az ebből való kijöveterről beszélgetünk itt a Full Contact-ba, egy kicsit elmegyünk zenélni, de utána jövünk vissza.

[Hangoskönyv]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.

[Kulifai Máté]
Arról beszélgettünk az elmúlt rövid időszakban, 10-15 percben, hogy hogyan szabadult meg Szebességen István, itt a vendégünk a Full Contact-ba, a depresszióból, illetve a melankóliából elvetettségérdésből, és folytatjuk a bizonságával, illetve még egy-két gyakorlati kérdést is fel fogunk tenni, hát ha István a saját tapasztalataiból, vagy a szolgálati tapasztalataiból, vagy a szolgálati kérdéseikből, vagy a saját benyomásaiból tud nekünk tanácsokat adni. Amikor előfordult veled később olyan, hogy magad alatt voltál, volt olyan 18 éves korod után is, hogy mondjuk húzamosabb ideig betámadott ez a fajta életérdés, a lelkiállapot is, ahogyha volt, akkor hogyan tudtál ebből eredményesen mondjuk rövidebb idő alatt kijönni, mint korábban?

[Sebestyén István]
Hát ugye voltak nyilván ilyen időszakok, tehát azért az ember nem ismeri ilyen időskorában még annyira magát, nem tudja, hogy hogy kell dolgokra reagálni, vagy mi a legjobb, hogy reagál kihívásokra, meg problémákra. Tehát nekem az jött be, hogy így mondjam, hogy egyfelől, amire az előző etapban utaltam, hogy Isten a szeretetével nagyon megérintett, és úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok. Másfelől pedig azt értettem meg, hogy ezt is egy ígével tudnám legjobban leírni, hogy igazság által leszel erős és bátor.

És nem kell félned, mert ha összegyűlvén összegyűlnek ellened, elesnek általad, és minden nyelvet, amely ellened perbe száll, azt kárhoztatsz. És ez is egy ilyen alapigém azóta is. És azt értettem meg, hogyha én igaz ember vagyok, és az úrral van egy jó kapcsolatom, akkor lehetnek hullámvölgyek, meg lehetnek olyan dolgok, amiket nem értek, vagy nehezebben tudok feldolgozni, de mégis biztonságban vagyok, és ezek előbb vagy utóbb, de meg fognak oldodni.

És emlékszem, nagyon én kollégista voltam, hogy majdnem minden nap, de rendszeresen volt egy ilyen kis tanulószoba, ilyen egyszemélyes tanulószoba, és oda én legtöbbször nem tanulni mentem, hanem imádkozni. És így elmondtam Istennek, hogy milyen kérdéseim vannak a jövőmmel kapcsolatban, társválasztással kapcsolatban, tehát szeretném, ha ő adna nekem feleséget, meg hasonlók, és én azt tapasztaltam, utána később gondoltam erre vissza, hogy ez a két-három év, amíg én ezt rendszeresen csináltam, az tulajdonképpen előkészítette a következő tíz vagy tizenöt évet, amikor nekem viszonylag simán összejött minden. Tehát én valahogy ezt értettem meg, és nyilván mindenkinél ez a részletek szintjén máshogy működik, vagy működhet, de szerintem az, amit Dávid is mond, hogy boldog ember az, annak a bűne megbocsáttatott, és lelkében családság nincsen, ez egy nagyon erős ige a depresszióval szemben.

Ez az egyik. A másik pedig az Istennek a szeretete. Tehát hogy azt megérteni, felfogni, átélni, hogy szeret az úr.

Szerintem ez a kettő az, ami legalábbis az én esetemben nagyon sokat segített.

[Kulifai Máté]
Csak ugye az a probléma sok eszedben, hogy keresztény fiataloknál is, de hát nyilván bárki másnál, hogy sok esetben bűnök is vannak az ember életében, miközben depresszióval küzd, és néha ilyen ördögi körként van, hogy az ember elkövet bűnöket, és emiatt úgy érzi, hogy Isten egyáltalán nem szereti őt, nem figyel rá, illetve nem is méltó rá, hogy egyáltalán imádkozzon, vagy hozzáforduljon, ami miatt meg újra elköveti a bűnt, mert egy Isten nélküli, Istentől úgymond független életmódot folytat egy fiatal.

Most ebből például szerinted, vagy te mit tanácsolnál, hogyan lehet leghatékonyabban kijönni? Az ember életérzésében tényleg egy ilyen mély őrvény, amibe egyre mélyebbre kerül, és az ember tényleg totálisan elszakad Istentől.

[Sebestyén István]
Hát ez teljesen így van, ezt én is azért többször átéltem, főleg a megtérésem után, mikor nem szűnt meg az a melankólia, meg depresszia, akkor ha szigorúan beszük, akkor emiatt én eltávolodtam az úrtól, vagy úgy is lehet mondani, hogy elhagytam az urat, gyülekezetbe jártam, de igazából csak a barátaim, vagy így a társaság miatt, de legbelül úgy éreztem, hogy nem tudom, egy világ választ el engem attól, amiben ők benne vannak. És egész egyszerűen nekem melegen lett ebből.

Tehát, hogy annyira meggyűlöltem azt, hogy én el vagyok választva Istentől, és mivel tapasztaltam azt, hogy milyen, amikor nem vagyok, és milyen felszabadító az, ezért ilyen hihetetlen nő lelegem lett ebből. És valahogy ez motiválta arra, hogy emlékszem, hogy volt olyan, amikor egyszerűen a szobámban leborultam és sírtam, és kértem Istent, hogy csak még az egyszer most bocsásson meg és szabadítson meg, mert én nem akarok így élni. Én vele akarok élni, és ha ebben egy picit is még tud segíteni, akkor segítsen.

Emlékszem, hogy akkor meg az volt az ilyen alapigém a gyeremmiás síralmaiból, hogy az úr kegyelme, hogy még nincsen végünk, és hogy az ifjú ígát visel, és hogy porba teszi a száját, mondván, hogy van még reménység, vagy van-e még reménység. Tehát, hogy ez volt talán az a belső fordulat, ami ebben segített. A másik, ami szerintem szintén fontos, hogy az ember ne gabalyodjon ebbe bele, mint macska a fonálba, hanem kezdjen el, például nekem az sokat segített, hogy elkezdtem olyan dolgokat csinálni, aminek láttam az eredményét és a hasznát.

Tehát ez lehet egy szolgálat, vagy nálam mondjuk az írás, tehát az újságírás volt az, ahol ami nemcsak egy szolgálat volt, hanem abban is segített, hogy az önértékelésem javuljon meg. Egyébként meg a munka, az sokat segít abban, hogy az embernek ne legyen felesleges ideje hülyeségekre. És ez volt a másik, hogy viszonylag korán bele elkezdtem dolgozni.

És én azt gondolom, hogy ez is nagyon sokat segített mondjuk így abban, hogy én ebből ki tudtam jönni.