Happy Day - 2024.09.24

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen, hogy hiszem, hogy Jézus Kisztus feltámadott a halálból, és felült a mennyegbe, és ő a királyok királya, uraknak az ura, ő az Alfa és az Omega, a halottaknak az elsőszülöttje, ő az én megváltom, ő az én szabadítom, ő az én gyógyítom, aki testében vitte fel a bűneimet a Golgothai keresztfára, és oda szegesztette, és eltöröltette a vádiratot én ellenem. Ezért hiszem, hogy Jézus Kisztus vérébe vetett hitáltal bűnbocsánaton van. Hiszel ki Jézus vérében, amely megváltott engemet a sátának a hatalmából, a romlott természetemtől, a atyáimtól örökölt hiába aló életből, s a jelen való gonosz világból, hogy ne a bűnnek, hanem Isten igazságának éljek.

Ezért a mai napon is oda áldozom a szivemet, lelkemet, testemet az igazság fegyveréül, hogy Isten szeleme használjon engemet. Mert hiszem, hogy az új szövetség a szent szellemnek a szolgálata, és a szellem szolgálata sokkal dicsőségesebb, mint a kárhoztatásnak, a halálnak a szolgálata. És hiszem, hogy a Szentlélek az, aki megváltoztat engemet dicsőségről, dicsőségre, és kirajzolja bennem Krisztusnak a képmását.

És ezért hiszem, hogy azt a jó munkát, amit Isten szeleme elkezdett bennem, az be is fogja fejezni az ő dicsőséges napjára. Ezért várom az Urat, hogy sömör és szeplő nélkül dicsőségben lássam meg Őt. Amen!

Dicsőség Istennek!

[Nagy József]
Hallgassatok rám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgyenek, majd szóljanak, együtt hat szájunk perbe. Kitámasztál fel azt keletről, kit igazságban hív az ő lábához. A népeket kezébe adja, királyok fele turalkodóvá teszi, kardjával, mint port szorja szét, mint repülőpolyvát kézíve álltal.

Kergeti őket békességgel vonul az uton, amelyen lábaival nem járt. Kitette és vitte végbe ezt. Aki elhívja elejétől fogva nemzettségeket, én az úr, az első és utolsókkal is az vagyok én.

Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkedtek, közelgetek és egybe gyűltek. Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja, légy erős, és bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapáccsal simító azt, aki az ülőt veri. Így szól a forrasztástról, jó az, s megőrűsíti a szegekkel, hogy meg ne mozduljon.

De te, Izrael, én szolgám, Jákob, akit én elválasztottam Ábrahamnak, az én barátomnak magva. Te, akit én a föld utolsó részéről hoztalak, s véghatárairól elhívtalak, s ezt mondám néked, szolgám vagy te, elválasztottalak, és meg nem utállak. Ne félj, mert én veled vagyok.

Ne csüggedj, mert én vagyok Istened. Megerősitelek, sőt megsegitelek, igazságom jobjával támogatlak. Ime megszégyenülnek, és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek ellened.

Semmivé lesznek, s elvesznek, akik veled perlekednek. Keresed őket, és meg nem találod, a veled versengőket. Megsemmisültek teljesen, akik téged háborgatnak.

Szóval én vagyok kurad Istened, aki jobb kezedet fogom, s aki ezt mondom neked, ne félj, én megsegitelek. Ne félj, férgecske Jákob, marokni Izrael, én megsegitelek, szól az Úr. Ha te megváltod, Izraelnek szentje.

Ime én teszlek éles új cséplőhengerré, melynek két éle van. Hegyeket csépe és zúz össze, s a halmokat pozdóriává tegyed. Te szord és a szél vigyel őket, s elszílesz őket a forgó szél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izraelnek szentjében.

A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs. Nyelvük a szomjúságban elepett. Én az Úr meghallgatom őket.

Én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Kopaszhegyeken folyókat nyitok, és a rónák közepén forrásokat. A pusztált vizek tavává teszem, azu földet vizeknek forrásaivá.

A pusztában cédrust akácot nevelek, és mirtust és olajfát plántálok, a kietlenben ciprust, platánt, sudár cédrussal együtt. Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék, és megértsék minnyájan, hogy az Úrnak kezeművelte ezt, Izraelnek szentje teremtette ezt. Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr!

Adjátok elő erőségeteket, és szól Jákob királya! Adják elő, és jelentsék meg nékünk, amik történni fognak. Mik először lesznek, jelentsék meg, hogy eszünkbe vegyük, és megtudjuk végüket, vagy a jövendőket tudassátok velünk.

Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok. Vagy hát mi vejetek jót vagy gonoszt, hogy megmérkőzzünk majd, és lássuk együtt. Ímeti semmiből valók vagytok, s a dolgotok is semmiből való.

Utálata az, aki titeket szeret. Föltámasztám éjszakról, és lejött napkeret felől, hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, mint a fazekas, a saradt tapossa. Ki jelenti meg ezt elejétől fogva, nem tudnok.

Vagy régen, hogy ezt mondanák igaz. De nem jelenti meg, nem tudatá senki, nem hallá szavokat senki sem. S jönnek először én hirdetém, ime itt vannak a tanúk, s örömmondót adtam Jeruzsálemnek.

És néztem, és nem volt senki ezek közül, nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket, s felejenek nékem. Ime minyan semmi kök, semmiség cselekedettük, szél és hiába valóság képeik. Ima az én szolgám, akit gyámolítok.

Az én választottam, akit szívem kedvel. Lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiállt és nem lármáz, nem haladtja szavát az utcán.

Megrepett nádat nem tör el, pislokó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön a törvény tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úristen, ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté terméseivel a földet, aki lelket ad a rajta lakó népnek, s leheletet a rajta járóknak.

Én az Úr hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, megőrizlek, és népek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, hogy megnyisod a vakoknak szemeit, hogy a fogyot a tömrözből kihozzad, s a fogházból a sötétben ül lőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ime beteltek, és most újakat hirdetek, miért meg lennének tudaton veletek.

Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól. Ti a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói, emeljék föl szavukat a puszta és annak városai, a faluk, amelyekben kédár lakik, ujongjanak a kősziklák lakói, hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.

Az Úr, mint egy hős kijő, mint hadakozó felkölti haragját, kijált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz. Régtól fogva hallgattam, néma voltam, a magamat megtartóztattam. Most, mint a szülő nő, nyögök, liegek és fúvok, s elpusztítok hegyeket és halmokat, s megszáraztam minden füvüket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.

A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek. Járatom őket oly ösvényen, amelyet nem tudnak. Előttük a sötétséget világos sárgá teszem, s az egyenetlen földet egyenessé.

Ezeket cselek szembelük, s őket el nem hagyom. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, kik a bálványban bíznak, kik azt mondják az öntött képnek, ti vagytok a mi isteneink. Ó, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok.

Ki csoda vak, ha nem az én szolgám, s olyan süket, mint az én követem, akit elbocsájtok. Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, s olyan vak, mint az úr szolgája. Sokat láttál, de nem vetted eszedbe, fülei nyitvák, de nem hall.

Az úrigazságáért azt akarta, hogy a törvény nagyját eszi és dicsősségessé. De a nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbeverve tömlözben minnyájan, és a fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító, ragadományá lettek és nincsen, aki mondaná ad vissza. Ki veszi ezt közületek fülébe, aki figyelne és hallgatna ezután?

Ki adta ragadományúr Jákobot, s izrelt a prédálóknak? Avagy nem az úri, aki ellen védkeztünk, s nem akartak járni utain, s nem hallgattak az ő törvényére? Ezért onták irány busulásnak haragját, s a had erejét, körülötte lángolt az, de ő nem értett, s éget benne, de nem tért eszére.

Ámen. Csodálatos történeteket olvastunk. Egy kicsit köszönhető, hogy az általában hozzávezhetünk.

Ezekiás pedig meggyógyult. A mi istenünk csodatevő isten. Az is tanulságos, ha nagy teher lemegy az emberről, mint például Ezekiásról, ennek a betegségnek a súlya, figyeljünk oda, kitengedünk a közelünkbe, mert sajnos a babiloni királyt, Merodák Baladánt Ezekiás beengedte a bizalmába, s mindent megmutatott neki a palotában és a birodalmában is.

Ez nem tetszett az úrnak, s üzent is Ezekiásnak, és a jáson keresztül, hogy amiket megmutatott neki, el is fogja veszíteni. Mégpedig a babiloni király által, aki a későbbiekben legyőzi Judát és fogságba viszi Babilóniába. A negyvenedik fejezetben pedig miután közölte az úr, hogy népe fogságba fog hurcoltatni, mindjárt szól Jeruzsálem szívéhez, és vigasztalja népét a helyreállítás üzenetével.

A negyvenedik fejezet utolsó hat verszakával búcsúzom, és kívánom, hogy ne csak Izrael, hanem a kedves rádiohallgatók életében is valóra váljon és adjon hitet, bátorítást. Emeljétek fel a magasba szemeiteket, és lássátok meg ki teremti azokat. Ő, aki kihozza seregüket szám szerint, minéljárt nevén szólítja, nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincs.

Miért mondod, Jákob, szólsz ekként Izrael? Elrejtetett az én utam az úrtól, s ügyemmel nem gondol Istenem. Hát nem tudod-e, és nem hallottad-e, hogy örökkivaló Isten az úr, aki teremti a föld határait?

Nem fárad és nem lankad el. Végére mehetetlen bölcsessége. Erőt ad a megfáradottnak, az erőtlen erejét megsokasítja.

Elfáradnak az ifjak, meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az úrban bíznak, elejük megójul, szányra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. Amen.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Idő, ha nem vagyunk megváltva, nem nyertünk el Jézus Kiszustól az örök élepet, nincs üdvözségünk, akkor az idő az életünkben kegyetlenként visszaforhadíthatatlanul, könyörtelenül hajt bennünket a pokol felé. És előbb-utóbb mindenkit oda belelök, abba a gödörbe. És az embereknek legnagyobb problémája pontosan az, hogy menekülnek ettől.

Olyan életvitelt magatartási módokat alakítanak ki, hogy felejthető legyen az életük vége és annak a következménye. És különböző módszerek alakultak ki 2000 év alatt, hogy hogy kell ezt elfelejteni, és ezek a legáltalánossabb, legelfogadottabb szekulális életvitelek, ami alól sajnálatos módon a keresztényeknek a tömege is sem szabadott. Ezért a terület rendkívül fontos, hogy az időnek a tervészetét, időnek a jellegét meglássuk, hogy micsoda csodálatos változás hozott Mázerti Jézus készül most az életünkbe, hogy ő a sötétségnek, a hatalmának, az órájának átadta magát, ő soha nem került volna az ideje, az ellenségnek a hatalmalá, hogy ő azért engedpe azt a néhány napot égtségnek a hatalmalá, hogy te idődet és az én időmet, egzisztenciális időmet megváltsa a sátá hatalmától, hogy az idő ne az ellenség fegyvere legyen ellenünk, és ne a kárhozatunkat, a betegségeinket, a nyomorúságunkat szolgálja az idő, hanem milyen legyen az időnk.

Ahogy mondja, kettő korintus belérkezit, levél hatodik fejezetének a második fejezet verszaka, kellemes idő, üdvözségnek az ideje. Tehát így változtatta meg az újjátszolgálat és által, a megváltás által, az időnek a kegyetlenségét, a názeti Jézus Krisztusnak a megváltó műve.

[Szignál]
Hangos könyv. Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából. Hangos könyv.

[Sárosi Renáta]
Smith Wiglesworth. A tűzben edzett hit. Kiadta a Patmos Records 2022-ben.

Fordította Pászti Éva. Tizenkilencedik fejezet. Hétköznapiból rendkívüli.

Nagyon szeretem a Csak hígy című dalt, mert annyira igei. A dicséret szövegét Jézusnak a zsinagóga fejéhez intézett szavaiból vették, akinek a lánya meghalt. Csak hígy.

Csak hígy. Minden lehetséges. Csak hígy.

Dicsőség Istennek, aki mindent lehetségesét tett. Mindenki számára van szabadulás. Bármi legyen is a baj.

Ami urunk, Jézus ezt mondja. Csak hígy. Ő teljes győzelmet szerzett minden nehisség, gonosz erő, minden romlottság felett.

A Golgothai megváltás minden bűnre kiterjed. Most szeretnék Ábrahám leszármazottairól szólni. Kitartozik Ábrahám utódai közé.

Mindaz, aki hisz Jézus Krisztusban. Ők a hitmagvai. Ábrahám magva.

Ha van bátorságunk hittel Isten elé járulni, ő meggyógyít, helyreállít, megszabadít a terhektől és győzedelmes hitre vezet bennünket. Nézz föl, vegyél bátorságot. Jézus már megrázta a halálnak és a sötétségnek a fundamentumait.

Harcol, érted. Nincs hozzá hasonló. Ő a nagy vagyok.

A neve minden név felett való. Ha benne hiszünk, felemel minket a nyugalom és az Istennel való őszhang helyére. Ugyanazzal bíztat minket, mint amit Ábrahámnak is ígért.

Megáldalak és áldássá leszel. Úgy szól hozzánk, ahogy hajdan népéhez szólt. Szeretettel magamhoz vontalak.

Halleluja. Soha nem felejt el és megtart. Az én atyámnak sok drága gyermeke van, de soha nem felejt el engem.

És megtart. Hidd el. Ő soha nem feledkezik meg rólad.

Agyagedények által. Az apostolok cselekedeteinek hatodik részében a hét diakónus kinevezéséről olvasunk. Az apostolok arra vágytak, hogy teljesen az imának és az ige szolgálatainak szentelhessék magukat, ezért így szóltak testvéreikhez.

Válasszatok azért atyámfiai ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik szent szellemmel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatoságra beállítsunk. Ennek egyike István volt, egy hiddel és szent szellemmel teljes férfiú. Azt olvassuk, hogy nagy csodákat és jeleket tett a nép között, és az ellenségei nem voltak képesek ellenállni annak a bölcsességnek és szellemnek, amely által beszélt.

Amikor ellenfelei a tanács elévítték, mindazok, akik a tanácsban ültek, valósággal rámeredtek, mert olyannak látták az arcát, mintha egy angyal lett volna. Sok rendkívüli dolgot fedezhetünk fel István életében. Engem személyesen megérintett a következő igazság.

Mindenáron a szellem ereje által kell élnem. Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint István. Hiddel és szent szellemmel teljesek.

Miután részesültél a szent szellemben való csodálatos kerescsékben, többé nem lehetsz ugyanaz az ember. Fontos, hogy napról napra telve legyünk bölcsességgel, hiddel és szent szellemmel, és hogy a szent szellem ereje által cselekedjünk. Isten idehelyezett bennünket az utolsó napokba, az apostáziának e napjaiba, és azt akarja, hogy égő és ragyogó lámpások legyünk az istentelen nemzettség közepette.

Isten szeretne minket az ő gyermekeihez illő, gyümölcsöző állapotba juttatni, hogy magunkon hordozzuk a menny lenyomatát, és hogy Istensége áttörjön emberségünkön, s így porból formált ajkainkon keresztül ő fejezhesse ki magát. Ő a porból készült ajkakból, ebből, ami esendő emberi testünkből is képes szentét készíteni magának. Törékeny emberi természetünk ellenére isteni erejével fehérebbre mos a szívünket, mint a hó, és testünket szent templomává teszi.

Ami urunk Jézus ezt mondja, nékem adatot minden hatalom, menjen és földön. Azt kívánja, hogy mi beteljünk hittel és szent szellemmel, ezért kijelenti számunkra, aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem, és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én atyámhoz megyek. Jézus az atyához ment.

A hatalom pozíciójában ül, és nem csupán a mennyben, hanem a földön is gyakorolja hatalmát, mert minden hatalom az övé, a földön épp úgy, mint a mennyben. Halleluja. Mi csoda nyitott ajtó ez számunkra.

Ha nem teszünk mást, csak ő benne hiszünk. A tanítványok eredendően ugyanolyan testi emberek voltak, mint mi. Isten kiküldte őket, csatlakoztak az úrhoz, és azonosultak vele.

Mennyire különböző személyiség volt Péter, János és Tamás. A lobbanékony Péter kész volt folyamatosan előre menetelni, megállás nélkül. Mennyire más volt János, a szeretett tanítvány, aki mesterének mellére hajolt.

Tamás pedig a kemény természetű és gyanakvú ember. Így kiáltott fel. Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.

Milyen furcsa a testi ember, milyen különös. A mester mégis meg tudta őket puhítani. Nincs ehhez hasonló érintés.

Az ő érintésére még a kőszívű Tamás is hitt. Ó, Istenem, hogyan is boldogultál némeikünkkel? Nem voltunk furcsák és különösek?

Ó, de mikor Isten ránk helyezi a kezét, elég csak egy szó, csak egy pillantás, és megtörünk. Szólt hozzád? Hála Istennek azért, hogy szól.

Minden cselekedete mögött meglátjuk irántunk való szeretetét. Nem az számít, hogy mik vagyunk, hanem az, amivé válhatunk mindenhez értő keze alatt, amelyet fegyelmez, megszelídít és átalakít bennünket. Isten látja keserű könnyeinket, és tud arról, ha éjjelente is csak sírunk.

Senki nincs hozzá hasonló. Ő ismer és megbocsát. Mi nem tudunk még saját magunknak sem megbocsátani.

Gyakran a világot odaadnánk, hogy felejthessünk, de nem megy. Az ördög nem hagyja, hogy felejtsünk. De Isten megbocsátott, és minden bűnünket elfelejtette.

[Speaker 8]
Ó, happy day!

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Grüll Tibor]
Tehát valószínűleg a Dávid azért úgy kijött a sodrából, hogy ezt nem túl, valószínűleg ezt nem is szabad egyébként a fordításokban túlságosan szépíteni. Nem tudom és nem is akarom most megmondani, hogy mivel fordítanám, nem tudom, de hogy ott szó szerint ez van.

[Balogh László]
Őszinte ez igen kellett, hogy jöjjön az asszony és lenyugtassa.

[Grüll Tibor]
Igen, kellett az abigél, igen.

[Balogh László]
Még egyéb példák, mert ez egyre érdekesebbeket mondasz.

[Grüll Tibor]
Hát ugye körülírásnál hagytuk abba, de hát még nem jutottunk el a közmondásokig, szólásokig, szólás hasonlatokig, amikből szintén rengeteg van. Tehát a közmondás ugye az, aminek nincs szerzője, mármint hogy lehet, hogy egyszer valaki kitalálta, de aztán a nép száján. Ismert szerzője nincs.

A nép száján terjedt előre, hátra. Úgy tűnik, hogy maga az új szövetség és ószövetség is felhasznál olyan közmondásokat, amik már az Izraelben létező közmondások voltak. A szólás az mindig valakihez kapcsolódik.

Ismert szerzője van a szólásnak. És ugye például ilyenek, hát mondjuk a mosra kezeit, ami ugye Pilátussal kapcsolatos, hogy mosra kezeit. Valójában ezt sem egyébként, nem nagyon tudjuk, mire vonatkozik, az átlag emberek nem nagyon tudják, mire vonatkozik.

Ez ugye legtöbbször azt mutatja, hogy szabad vagyok valakinek a vérjétől, vagy nem vállalok felelősséget azért a döntésről, amit én hoztam. Valójában a római jogban a prétoroknál ez egy kötelező aktus volt. A prétorok voltak azok, akik a bírói ítéleteket hozták, ez egy kötelező aktus volt, az a kézmosás.

És ezt mikor alkalmazta? A római jog kodifikálta, tehát ez kötelező volt, ez minden esetben kellett alkalmazni, amikor halálos ítéletet hoztak valakivel szemben, tehát ez nem ő találta ki, ez nem csak Jézusra vonatkozott, ez a kézmosás, hanem ez egy kötelező aktus volt a bíroknál.

[Balogh László]
Nem egy improvizáció volt, hanem ez így az eljárás jogrésze volt.

[Grüll Tibor]
Így van. Ugyanilyen szállóigék az új szövetségből a nem rejthetik véka alá, és igazából ezt sem szállóigyeként használjuk, hiszen véka alá rejteni, ez azt jelenteni, hogy eldugni valamit, ami értékes mások elől, hogy ezt ne lássák, ezt teljesen hétköznapi módon használjuk a magyar nyelvben. Vagy ugyanígy Jézustól ered az, hogy senki nem szolgálhat két úrnak, és ezt is köznapilag szoktuk mondani ma már, hogy nem szolgálhatunk két úrnak, de valójában Jézus itt arra utalt, hogy nem szolgálhatsz egyszerre a sátának és nem szolgálhatsz egyszerre Istennek, valamelyiket a kettő közül választani kell, vagy a mammonnak az eredetiben ez van, nem a sátán.

A szólás hasonlat az nagyon egyszerű, mert van egy hasonlat, egy mint kötő szó van a két fele között, a hasonlat két fele között. Ezek a magyarban ugye ilyenek, mint a szelíd, mint a bárány, stb. Van ilyen az újszövetségben is.

Most csak onnan emelek ki, ugye szelíd, mint a galamb például. Legyetek szelidek, mint a galambok, s lavaszak, mint a kígyók. Ez is ugyanennek az igének a második fele, vagy akkora hite van, mint egy mustármag.

A mustármag hit. Ez is egy újszövetségi szólás hasonlat. Vagy például, én nem is tudtam egyébként, csak valaki felhívta a figyelmemet, hogy az üvölt, mint a sakál, ez Mikiásban van például.

Mikiás 1, pontosan. És lehet, hogy ez is már valami újszövetségi időkben, az Izrael által széles körben használt.

[Balogh László]
Üvöltök, mint a sakálok, és sikótok, mint a stúcvadarak. Azt hiszem, úgy van.

[Grüll Tibor]
Így van, igen. És hát akkor, tehát még erről gondoltam, hogy beszélünk, és vannak még idézetek, utalások és allúziók, ami azt jelenti, hogy csak utalunk az eredeti bibliai mondásokra, és azt belefoglaljuk a saját mondani valónkba, mint egy színesítve azt. Ugye az elején talán nem túl épületes példaként József Sztálinnak a munkásságára utaltam, de hát azért ennél sokkal épületesebbek vannak, tehát ha megnézel akár egy Kölcsei beszédet, vagy egy Kossuth Szegedi Toborzó beszédét, ahol azt mondja a szegedieknek, hogy egy kőszára építem az én egyházamat, és a pokol erői sem vesznek erőt azon, ezt ő a szegediekre használta Kossuth ebben a beszédében.

Vagy például ott van a nagyon-nagyon híres Van egy álmom beszéd, amit a Martin Luther King mondott ugye 1963-ban, kevesen vették észre, hogy tele van éjzsajás rabett utalásokkal. Ami egyébként azt is jelenti, hogy 1963-ban azok a gondolom túlnyomó részt afroamerikaiak, akik őt hallgatták, azok pontosan értették, hogy éjzsajásból milyen messianisztikus utalásokat fogalmazott meg Martin Luther King. Valószínű, hogy ezt ma már nem értelünk.

[Balogh László]
Igen, a BLM mozgalomán ön elszakadt a eredeti gyökerektől.

[Grüll Tibor]
Hát nem csak a BLM mozgalom, mert ez csak egy mostani felszínre dobott valami, amit a korszellem is támogat, de hát azért 63 óta már eltelt több mint fél évszázad, és bizony az alatt az idő alatt azért nagyon sok minden történt, ami a Bibliát, a köznyelvből, egyáltalán a közbeszédből egyre inkább kivonta.

[Balogh László]
Igen, és ezért érdekes, hogy amit én sosem gondoltam volna, hogy a poszkónista, a keleti Európa, Magyarország pedig most ennek az ellentétes irányába megy.

[Grüll Tibor]
Mert?

[Balogh László]
Hát legalábbis itt Magyarországon a köznyelvben szerintem az elmúlt 10-20-30 évben a bibliai idézetek, meg a hitről, meg a kereszténységről, meg a Jézusról való beszéd. Az, hogy a színből vagy szívből ezt ítél meg az Úr, de több lett, mint előtte volt.

[Grüll Tibor]
Igen, hát én nem tudom, lehetséges, hogy így van. Minden esetre igen. Hát az, hogy tele vagyunk, vagy egyre több a bibliai idézet, az egyrésztről lehet örvendetes jelenség egy társadalomban, másrésztről pedig lehet valaminek az elfedése is, és itt most a politikai kereszténységre utalok, amiről Németh Csándor is többször prédikált, hogy azért ez egy veszélyes dolog a politikai kereszténység, mert hogy ott ugye mindig valahol kibújik előbb-utóbb a szög a zsákból, hogy megint valamilyen frazémát használjak kilógaló lába, vagy kibújik a szög a zsákból, és most nem akarok itt utalagatni mindenfajta konzervatív lebukásokra.

[Balogh László]
Hát ezért mondtam én is, hogy színből vagy szívből ezt ítéljen meg az Isten.

[Grüll Tibor]
Igen, ezt ítéljen meg az Isten. Jó, ami még hátra van talán, ezek az idézetek, utalások, allúziók, amiket a kedves hallgatók is filmcímekben biztosan tapasztaltak, vagy ismernek, hogy másne mondjak, a mi generációnak egyik szenzációs filmélménye volt a Tűzszekerek. Párcsak.

Minél többen látnák, vagy ismernék.

[Nagy József]
Én láttam.

[Grüll Tibor]
Úgy értem, hogy a fiatal generációból, de talán kevesen tudják azt még, akik látták is, hogy azért ez valóban az illésnek az elragadhatására utaló filmcím, legalábbis. Tehát címében. Vagy kevésbé ismert már a hetedik pecsét, ugye Sánta Ferencnek a híres regény, amiből egy kiváló film is készült, vagy például a Tükör által homályosan, ami úgy emlékszem, talán Bergman filmje volt, ugye?

Tehát ezt is azért direkt bibliautalásokra képítette fel. Hát a versekről, meg egyéb irodalmi művekről most fölösleges beszélni, mert ugye ezekről úgy tudom, hogy már volt szó több adáson keresztül is. Miről legyen még szó?

[Balogh László]
Hát én azt gondoltam, hogy így ezt a témát körüljárvá végezetül, ha a te kedvenceidből, vagy amik úgy megérintettek, egy csokorra valót összeszednénk.

[Grüll Tibor]
Hát az én kedvenceimből, hát most ezeket már én nagyrészt elmondtam az adás során, amiket az én kedvenceim voltak, vagy amik számomra is újdonság erejével hatott, mit is lehetne. Ugye vannak még talán egy kategória kimaradt, amit eddig nem mondtam, ezek azok az idegen formában, héberes vagy görögös formában meghonosolt alakok, amiket jószerével szinte senki nem tud, hogy eredetileg a bibliából szerepelnek, például ilyen az elemózsia. Ugye az elemózsia azt ma általában, hát a gyereknek csomagoljuk az uzsonnástáskájába az elemózsiát, bár egyre kevesebben a kaja szó az már teljesen helyettesít mindent, még amikor a legelőkelőbb vendéglőbe is megyünk, akkor is kajálni megyünk, ami helytelen szerintem.

Az elemózsia egyébként eredetileg újszövetségi görög kifejezés, az elején mosiné görög kifejezésből származik, ami könyöradományt jelent. A könyöradomány, tehát ez a Mártinál, Márknál, Lukásnál is előforduló kifejezés, ez az, ami ennek az eredete. De hát persze nem kell ezt mindig tudni, csak olyan szép szó ez az elemózsia, ne hagyjuk kiveszni a nyelvből.

Természetesen az Alleluja és az Amen, a Halleluja és Amen kifejezések abszolút jól ismertek bárki számára, bár ennek az eredete sem mindenki számára tiszta talán, hogy az Amen az például eredetileg a Héberben az inkább ilyen rátámaszkodást vagy hasonlót jelent, tehát elég konkrét, amúgy is jellemző a Héber nyelvvel, hogy elég konkrét jelentésekkel, szójelentésekkel operál, tehát nem valami elvont fogalom az Amen, hanem eredetileg sokkal több köze van az építkezésekhez például, meg a rátámaszkodáshoz, meg amikor egyáltalán támasztunk valamit, valamivel.

Vagy ilyen például a hozsanna, amit hát sokkal ritkábban használnak talán a köznyelven manapság, de viszont eredetileg azt jelenti, hogy ó, segíts meg, vagy ó, ments meg, hozsanna. Ez inkább nagyon vallásos, nem? Ez a hozsanna.

[Balogh László]
Igen, tehát így a jelentését, eredeti jelentését nem ismerik. Csak azt hézik, hogy hú, ez valami vallásos.

[Grüll Tibor]
Vagy valami nagyon vallásos dolog. Hozsannázni valakinek, hozsannázás, ez ma már szinte pejoratív jelentésű lett. Jó, hát miről beszélgessünk még?

[Balogh László]
Azt juttatom, hogy még egy szociális kérelemre is ráírhatnák, hogy hozsanna. Csak nem egy szociális kérelemre is ráírhatnák egy hivatalban, hogy hozsanna, csak nem értenék.

[Grüll Tibor]
Igen, igen, feltétlenül persze. Így van.

[Balogh László]
Nagyon gazdag a téma. Én is ide magamnak kijegyzetelgettem, és így egy nagyon apró műhelytitkot, de tényleg apró műhelytitkot mondok, és úgy nézem, hogy azért nagyon nagy tanítások vannak ezekben a mondásokban, amik közmondásokká is váltak. Én egy olyan 200-220-at találtam, és például új barátért ne hagyd el a régit.

Amikor ezeket így gyűjtöttem, úgy ezek az igazságok az embert úgy szíven ütik.

[Grüll Tibor]
Új barátért ne hagyd el a régit. Igen. Ezt hol találtad egyébként?

[Balogh László]
Ezt például beszéltek 27-10, ha jegyszetem alapján. Tehát, hogy az életminőségről, hogy te is mondtad, hogy egy elegáns étteremben nem kajálni megyünk, mert ugyanaz egésznek a minőségét, egészségügyileg, lelkileg, gasztronómialeg leveszi, hogyha az ember így áll hozzá. De ezt szerintem így a Facebook kommentelős, lájkolós, jelölgetős világban azért ez nagy üzenet.

[Grüll Tibor]
Még annyit hadd tegyek hozzá ehhez, nagyon jó, hogy ezt mondtad, hogy szerintem a keresztények jól tennék azt, hogyha rá is találnak ilyen kincsekre, mint amit te most mondtál, ez feltétlenül egy kincs, tehát hogy ne hagyd, hogy is van pontosan, hogy? Új barátért ne hagyd el a régit. Új barátért ne hagyd el a régit.

A példabeszéletek 27-10-ből ez. Így van. Tehát nem kell feltétlenül odaírni a Facebookban, hogy ezt most a példabeszélek melyik fejezetében olvastam.

Mert egyszerűen sokszor az embereket megérinteni az, amit egyébként tartalmaz az igel, és azzal idegenítjük el őket, hogy rögtön oda tesszük, hogy ezt hol olvastam én a Bibliában. Nem is kell feltétlenül ezt mondani, hanem beszélgessünk róla, hogy ez mit is jelent, hogy neked ez mit mond, és nekem mit mond ez. És utána lehet előjönni a farbával, hogy úgy mondjam, hogy egyébként ez a Bibliában van.

[Balogh László]
Persze, mert az igel az önmagában megáll. Tehát nem kell mindig úgy csomagolni, hanem hagyjuk, hogy az igel, ami benne van erő, kegyelem, jóság, az hagyjáradjon két kapcsolatban, és szerintem a legjobb, én legalábbis úgy szeretek hallani, igen magyarázatokat például, én most hagyhozom akkor ide a Hak Pétert, hogy ő úgy tud elmondani jogi és bibliai dolgokat, hogy ha ismerd, a Bibliád fölismered, de ezt hétköztapi nyelven is úgy el tudja mondani, hogy forrás nélkül is érthető és belátható, hogy ez egy igaz beszéd. Ez egy helyes gondolat.

[Grüll Tibor]
Abszolút így van, és beúrott nekem rögtön a Műnczer Tamásnak a levelezése valahogyan, hogy a Műnczer Tamás volt, aki ilyen parasztvezér lett, miután megtért, és hát egészen elképesztő, hogy Tatá György fordításába jelentek meg a levelei. Képzeled el, hogy nemhogy a mondatai mögött ott van az, hogy 5 Mózes 24-16, hanem a félmondatok mögött is, sőt van, ahol ilyen szókapcsolatok mögé is oda teszi, hogy egyébként ezt ő hol olvasta. És ebből következően a levele az olvashatatlaná vált, mert az egész semmi más, mint egy idézetgyűjtemény, de mindez azt akarta sugalni, hogy én mennyire biblikus vagyok.

És közben nagyon jól tudjuk, hogy az egészből nem hogy ő volt a biblikus, hanem ő volt az, aki leginkább eltávolodott a Bibliától, a Biblia szellemiségétől. Mert hogy megint akkor idézzünk egy nagyszerű mondást, amiről sokat lehetne beszélgetni, a betű megöl, de a szellem az, aki megelevenít. És ezt például a műszernek tudnia kellett volna.

Luther is egyébként azt írta, hogy ezek a levelek olvashatatlanok voltak. Egyszerűen a tömény mennyiségű ide-idézet miatt, ami egyáltalán nem tette biblikussá azt a levelet, hanem inkább valaminek az elfedésére szolgált, hogy az emberek, nem tudom, az emberekre hatás gyakoroljon az, hogy ő mennyi mindent tud idézni fejből, de valójában nem ez a lényeg, hiszen akkor megint idézzünk, hogy milyen a helyén mondott ige. Olyan, mint az ezüstálcán.

Az aranyalma. Így van. Tehát a helyén mondott ige.

És nem kell feltétlenül oda tenni azt, hogy ez honnan származik. Én örülök, hogy ebben egyet értettünk.

[Balogh László]
Hát valami bennem, de igen. Igen? Akkor hogy figyelek, mert ahogy így mondtad a véleményedet, engem úgy meggyőztél.

Igen, hát azt látni, hogy az apostolok is sokszor idézik az ószövetséget, de nem ilyen műszeri módon. Sőt, félreidézik. Hát igen, a szeptuaginta, meg a izé.

Igen, igen. Ilyen is van. Tehát többfajta igemagyarázati szabály szerint, hol így idézik, hol úgy idézik, de az mindig a korban ismeretes igemagyarázatai szabályoknak én úgy tudom, hogy azért úgy megfelelt.

[Grüll Tibor]
Igen, és akkor nem is beszéltünk, csak közben, hogy beszélsz, eszembe jutnak dologok, hogy nem is beszéltünk olyan ilyen idézetekről, amik nem az igéből vannak. Ez a megdobnak kővel, dob vissza kenyérrel.

[Balogh László]
Igen, de mindenki azt gondolja onnan van.

[Grüll Tibor]
De mindenki azt gondolja, hogy onnan van. Pedig nincs benne. Pedig nincsen benne egyáltalán.

És láttam azt, hogy tehát sokszor ilyen televíziós személyiségek, ahogy ezt szokás ma mondani, ilyen nagy garral idézik ezt, hogy a Bibliában is meg van írva, hogy megdobnak kővel, dob vissza kenyérrel. Nincs megírva a Bibliában. Úgyhogy hiába keresi az illető, akár konkordanciában, vagy a Google-on nem fogja megtalálni.

[Balogh László]
Nem. Szóval tényleg még egyet idéznék, akkor már így a műsor vége felé szabadabban társalgunk, ami szerintem most is nagykorű zene, hogy minden szabad, de nem minden használ.

[Grüll Tibor]
Igen, minden szabad, de nem minden használ. És ami rossznak látszik, attól őriszkedjetek. Tehát valóban így van, hogy ebben is van egy tanítás, hogy nem kell minden rosszat kipróbálni.

Ugye van, aki arra hivatkozik, hogy hát hogyan tudnék a rossztól távol lenni, hogyha nem próbáltam ki, hogy mi a rossz. És erre vonatkozóan az igének az a tanácsa, hogy nem kell kipróbálni a rosszat, hanem ami rossznak látszik, attól már jobb, hogy az ember őriszkedik. Tehát amikor az igét idézzük, akkor azért idézzünk pontosan.

És egyébként ezt minden idézetre vonatkozóan nyugodtan el lehet mondani, hogy az idézőjelet azért használjuk, hogy ami az idézőjel között van, az pontosan lefedje azt, ahonnan vagy akitől átvesszük az idézetet. Ha már idézőjel. Ha már idézőjel.

Van olyan is, amikor nem idézőjelek között idézünk valamit, ezt úgy hívják, hogy parafrázis vagy átfogalmazás, de szerintem a Bibliával kapcsolatban ez egy alap dolog, hogy ilyenkor vigyázni kell, mert hogyha parafrazeálunk igét, akkor a szellemiségével legyünk összhangban annak a parafrazeált igének. Tehát amit nem szó szerint idéztünk, hanem csak a lényegét ragadtuk meg, vagy foglaltuk össze, akkor maradjunk ennek az üzenetével harmóniában, összhangban, mert valóban ennek van hatása igazából az emberekre.

[Balogh László]
Vagy te is találtam, hogy ez nekem túl magas.

[Grüll Tibor]
Jobb könyve meg a 139. Zsoltár. Ugye ez nekem túl magas?

Igen.

[Balogh László]
Nem érthetem.

[Grüll Tibor]
Igen, ez is nagyon jó. Nagyon kifejező, képes beszéd. Nem tudom elérni.

Ez nekem túl magas. Így van. És ugye tudjuk azt, hogy az izraeliták átlag testmagassága, az körülbelül olyan 170 centiméter volt.

Nem viccelek, tehát tényleg ilyen alacsonyak voltak. Úgyhogy elég sok mindenre mondhatták azt, hogy.

[Balogh László]
Közelkelti emberek általában nem voltak túl magasak.

[Grüll Tibor]
Aztán az ókorban nem voltak túl magasak. Ezt ma már régészek kutatják egyébként. Érdekes módon a felső csomcsontnak a méretét veszik alapul a régészek az átlagos testmagasságnak a meghatározására.

Egészen a római kor végéig a femurnak, vagyis ennek a csomcsontnak a magassága az nem éri el azt, ami a modern emberét. Tehát kimutatható, hogy valamikor a 19. századtól kezdve minden bizonyjal, az általános élelmezési helyzetnek a megváltozásával is, egyáltalán azzal, hogy biztonságosabb és kényelmesebb életet tudunk élni, megnőtt az emberi testmagasság is, az átlagos testmagasság.

[Balogh László]
Egyet lehet látni még magyar múzeumokban is, hogy ilyen középori páncélok vannak, mint a gyerekpáncélok.

[Grüll Tibor]
Abszolút, abszolút.

[Balogh László]
És közben pedig lovagoké, felnőtt emberekék voltak.

[Grüll Tibor]
Királyok, felnőtt embereknek voltak gyerekméretű páncéljai, így van. Tehát összefüggésben van ez az általános élelmezésnek a megváltozásával.

[Balogh László]
Amit még én így kiírtam, most sokat csak így böngészem, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ez is a négy múzesből.

[Grüll Tibor]
De azért ez már egy kicsit parafrazeált.

[Balogh László]
Igen.

[Grüll Tibor]
Ez már egy kicsit parafrazeált, tehát ez nem szószerinti idézet, de bizonyára összhangban van, még nem csak a szentírásnak a tanításával, hát nagyon sok kultúrában azért ez mélyen gyökerezik, hogy az ígéretet azt meg kell tartani. Úgy tudom, van egy ilyen japán közmondás is, hogy ha egy kutyának tettél ígéretet, azt is tartd meg.

[Balogh László]
Igen, hát ez így az emberek lelkiismeretében bele van írva. Béka király című mese. Igen.

[Grüll Tibor]
Sok-sok mesében egyébként hasonló tanulságot van.

[Balogh László]
Most ugye az volt a munkamódszer, hogy a közmondást veszem, és próbálom megkeresni, hogy ezt a Bibliából honnan eleredesztetik. Így van. Tehát ez most nem idézet volt, hanem közmondás volt.

Igen, közmondás. Gyümölcsérül ismerni meg a fát. Hallgattál volna, bölcsmaradtál volna, fú, nagyon jó az ige.

[Grüll Tibor]
Nagyon jó az ige, így van, még akár közmondás alakban is, amiket mondtál, és rengeteg ilyet lehetne még idézni. Telistele van, aki szeletvett vihart alatt például a Hóseástól származik. Szinte az ember nem is gondolná, hogy Ószövetségi igéből.

Nem hangzott el még a szemed szemért fogad fogért, ezt ugye jogászoknak is tanítják, ez a híres neves tálióelv, de hát valójában ez ugye II. Mózes XXI-ben is benne van, de nagyon sok jogrendszernek, ilyen ókori jogrendszereknek, mondjuk a 12 távlástörvényekben is ez így benne volt egyébként, meg hát tudjuk azt, hogy ma is van olyan jogrendszer, aminek a sárja, amiben ez alapelvként működik.

[Balogh László]
Nem az egészségeseknek van szüksége orvos, hanem a betegeknek.

[Grüll Tibor]
Igen, vagy akár orvosoknál, hogy orvos gyógyítsd meg magadat.

[Balogh László]
Igen.

[Grüll Tibor]
Az is.

[Balogh László]
Lukács négy. Igen. Sok beszéltek, sok azzal, hogy mondd neki a barátod, és megmondom ki vagy.

Brutális bölcsességek.

[Grüll Tibor]
Így van. És hát akkor a műsornak gondolom az egyik célja az is lehet, hogy arra hívjuk fel a figyelmet, hogy egyrészt tele van a nyelvünk ilyen bölcsességekkel, amiket érdemes használni, nem megengedni azt, hogy kikopjon a nyelvből teljesen. Érdemes helyén mondani ezeket, ahogy mondtuk az előbb is, hogy ezüstálcán aranyalmát nyújt át az, aki helyén mondott igét használ, még akkor is, hogyha nem tesszük utána hozzá, hogy ezt én most olvastam a példabeszélekben.

Igen. De hogy valójában ez nagyon tud szólni, és be tud akadni az embereknek a szívébe.

[Balogh László]
Igen, és hát ugye az is egy kicsit célja a mai műsornak. Mind a mellett, amit mondtál, és köszönöm, hogy ezt így össze is foglaltad nekünk meg a hallgatóknak, hogy például ne vesd gyöngyöket a disznóknak, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Nem.

Nem? Nem. Aki nem akar dolgozni, az nem is egyébként.

[Grüll Tibor]
Látod, ez nagyon jó, akár még végszónak is, hogy valóban így van, tehát az eredeti nem úgy szól, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, hanem úgy, hogy aki nem akar dolgozni, mert ugye nyilvánvaló, hogy aki nem dolgozik, annak sokféle oka lehet, hogy valaki nem dolgozik. Tehát lehet olyan, aki mondjuk beteg, vagy valamilyen más önhibányánk kívül. Nem tud munkát találni magának, pedig ő valójában nagyon szeretne munkát találni, mindent meg is tesz azért, de hát nem talál magának munkát.

Ezekre nem vonatkozik az, természetesen, hogy ne is egyék, hanem aki nem akar dolgozni, ez arra vonatkozik.

[Balogh László]
Ezért is hoztam fel, hogy más a közmondás, meg más, hogy az igénybe pár mondta.

[Grüll Tibor]
Én pedig ezért mondtam, hogy precízen tessék idézni, ha már egyszer idézünk.

[Balogh László]
De kettőt elmondtam.

[Grüll Tibor]
Igen, így van.

[Balogh László]
Én készültem, tanár úr.

[Grüll Tibor]
Ez nem neked szólt, hanem ez a hallgatóknak szólt, hogy precízen tessék idézni azt.

[Balogh László]
Többet észzel, mint erővel, minden rossznak gyökere a pénzszerelme, ez akkora aktuális társadalmi.

[Grüll Tibor]
Így a szülőknek esetleg érdemes figyelembe venni, hogy rengeteg olyan mesét is mondunk a gyerekeknek, aminek tulajdonképpen a lényege, az összefoglalása, a tanulsága, ez valóban összefoglalható egy ilyen kevésbé ismert, hogy az igéből származó közmondás van is. És ezeket nagyon jó lenne megtanítatni például a gyerekeknek. Ez a többet észzel, mint erővel.

Hát gondolj bele, hogy hány olyan mese van, aminek ez a tanulsága, ugye? És azért ez nem rossz, hogyha a gyerek nem csak ezt a mondást tanulja meg, hogy többet észzel, mint erővel, hanem azt is, hogy esetleg milyen kis apró történetekben lehet ezt beleilleszteni. Azért ez nagyon hasznos tud lenni, később is akár.

[Balogh László]
Már felnőtt életet. Ámen, hogy egy szintén Bibliából eredő kifejezéssel éljünk. Tegyünk még hozzá valamit, valami még eszedbe jut?

[Grüll Tibor]
Hát érintettünk itt sok mindent, és gondolom, hogy a kedves hallgatók is észlelték, hogy itt nem csak arról volt szó, hogy bizonyos közmondásoknak a Bibliai eredetéről beszélgettünk, hanem arról is, hogy hogyan használjuk a Bibliát egyáltalán a nyelvünkben. Tehát én erre inkább tettem a hangsúlyt ebben a mostani beszélgetésben, amiért köszönheti Illeti Lászlót, hogy meghívott ide, és végül is ide találtam, két takszival, végül is ide tudtam élni.

[Balogh László]
Még összegyűjtünk, hogy újra eljött a szabásba.

[Grüll Tibor]
Nagyon szívesen, hogy hogyan használjuk az igét a beszédünkben, a szánkban. Ez szerintem nagyon-nagyon fontos dolog. Ez nagyon fontos, és remélem, hogy volt ennek valami tanulsága.

[Balogh László]
Mert ez is két élő fegyver.

[Grüll Tibor]
Igen, és akkor még most nekem erre valamit kell mondanom gyorsan. Csak ha szeretnél. Igen, hát két élő fegyver, család a szív és a lélek megosztása.

[Balogh László]
Igen, de rengeteg van fűszfára akasztja a hárfáját, jóföldbe esett a mag, amilyen ítélettel ítéltek, úgy fogtok kitéltetni.

[Grüll Tibor]
Ne engedjük azt, hogy kiveszem a nyelvünkből.

[Balogh László]
Semmiképp sem. Erre kérjük a hallgatókat is, hogy ez legyen egy közös cél, egy közös imatéma, meg egy közös korrekt életvitelés mindannyiunkban. Ugyanis nem csak kenyérel él az ember, ez is egy közbondás, ami Jézus szájából származik, tehát nem is közbondás, hanem minden igével, ami Isten szájából származik.

Így van. Tehát ez nem is közbondás, akkor szólás. Beismerjük a szerzőjét, hogy ezt a mázáti Jézus Kisztus mondta, és hát mindenkinek, aki ezt az adást is követte és a céljainkkal egyetért, annak köszönjük szépen, hogy ma is velünk tartott.

Mai nagyon kedves és visszatérő vendégem dr. professzor Gür Tibor volt, tanszékvezető egyetemi tanár, aki a Szentpál Akadémián, a Pécsi Tudományi Egyetemen és abból nem is a Péter Gimnáziumban is tanít. Író, történés, számok, sikerkönyvnek a szerzője.

Nagyon szépen köszönjük Tibor, hogy itt voltál, és várunk máskor is szeretettel a műsorba, mert mi vagyunk a könyv népe. Köszönöm szépen!