Happy Day - 2024. 10. 18.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Szignál]
Kérlek be neteket, hogy a következő igéket mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy kezdetben volt az ige. És az ige Istennél volt.

[Németh Sándor]
Minden ő általa lett, nála nélkül semmi sem lett, ami lett. És hiszem, hogy Isten igéje testé lett, lakozott közöttünk, és az apostolok látták az ő dicsőségét, és hisszük, hogy az ő bizonyságtevésük igaz. És a názárti Jézus Krisztus, a megváltó, a világ üdvözítője, Istenek a báránya, aki elvette a világnak a bűneit, és meghalt mindannyiunkért, föltámadott a harmadik napon, a halálból, és az atya jobbján ül, és közbenján mi érettünk.

És hiszem, hogy a názárti Jézus Krisztusban mindannyiunk számára megjelent Isten teljes kegyelme és igazsága. És a mai napon is bizalommal és hittel veszek erőt, és veszek kegyelmet, mert az Úr Jézus Krisztus itt van közöttünk, mert megígérte, hogy ahol ketten vagy hárban egybe gyűlnek az ő nevében, ott van. És ezért én őt magasztalom, dicsőítem a názárti Jézus nevében.

Ámen! Hallelujah!

[Borbély József]
Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek gyűhajit, azt mondja az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izrael Istene, a pásztoroknak, akik legeltetik az én népemet, ti szélesztettétek el az én gyúhaimat, és űztétek el őket, és nem néztetek utánuk, íme én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr. Gyúhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, amelyekre elűsztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak, és megsokasodnak.

És pásztorokat rendelek melléjük, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek, és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr. Ímé eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsend cselekszik, és méltányosságot, és igazságot cselekszik-e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izrael bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amelyen nevezik őt.

Az Úr a mi igazságunk. Azért íme elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, amelyekben nem mondják többet, él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéből, hanem inkább azt mondják, él az Úr, aki kihozta, és aki hazavezérelte Izrael házának magvát az északi földről, és minden a földekről, amelyekre kiűztem őket, és lakoznak az ő földjükön. A profiták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket, olyan vagyok, mint a részek férfi, és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igélyért.

Mert betelt a föld paráznákkal, mert hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis, mert mind a proféta, mind a pap istentelenek. Még házamban is megtaláltam az ő gonosságukat, azt mondja az Úr. Azért az ő útjuk olyan lesz, mint a sikamlós utak a sötétben, megbotlanak és elesnek, mert veszedelmet hozok rejájuk, az ő büntetésüknek esztendejét, azt mondja az Úr.

A Szamaria beli profitákban is bolondságot láttam, a Baal nevében profitáltak, és elcsalták az én népemet, az Izraelt. De a Jeruzsélemi profitákban is rudtságot láttam, paráználkodnak és hazusságban járnak, sőt, pártját fogják a gonoszoknak annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonosságaiból. Olyanak előttem minnyája, mint Szodoma, s a bennem lakók, mint Gomora.

Azért ezt mondja a Selegek Ura profiták felől, ime én ülömöt adok enniük, és mérget adok inniuk, mert Jeruzsélemi profitáktól ment ki az istentelenség minden földre. Ezt mondja a Selegek Ura, ne hallgassátok azoknak a profitáknak a szavait, akik nektek profitálnak, elbolondítanak titeket. Az ő szívüknek látását szólják, nem az úr szájából valót.

Szüntelen ezt mondogatják azoknak, akik megvetnek engem. Azt mondja az úr, békességetek lesz nektek, és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár, ezt mondják, nem jöti rátok beszedelem. Ki állott az úr tanácsában?

Ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt? Íme az úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgó szél zúdul.

Nem szűnik meg az úrnak haragja, míg meg nem valósítja, és míg be nem teljesíti szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét. Nem küldöttem-e profétákat, de ők futottak.

Nem szóltam nekik, mégis profétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igémet hirdették volna, az én népemnek, és eltirítették volna őket az ő gonosz útjaikról, az ő cselekedetőknek gonoszságától. Csak a közelben vagyok-e Isten?

Azt mondja az úr. És nem vagyok-e Isten a messzességben is? Vajon elrejtőzhetik-e valaki a rejtek helyeken, hogy én ne lássam őt?

Azt mondja az úr. Vajon nem töltöm-e én be a mennyet és a földet? Azt mondja az úr.

Hallottam, amit hazug proféták mondottak, akik hazugságot profétáltak az én nevemben mondván, álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot profétáló proféták szívében, akik az ő szívük családságát profétálják? Akik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet, az ő álmaikkal, amelyeket egymásnak beszélnek, miképpen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a baálért.

A proféta, aki államlátó, beszéljen álmot. Akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi közel van a polyvának a búzával?

Azt mondja az úr. Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az úr.

Mint a sziklazúza pöröly? Azért ime én a profétákra támadok, azt mondja az úr, akik az én beszédeimet ellopják egyik a másiktól. Ime én a profétákra támadok, azt mondja az úr, akik felemelik nyelvüket, és azt mondják, az úr mondja.

Ime én a profétákra támadok, akik hazug álmokat profétálnak, azt mondja az úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal, és hízelkedéseikkel, halott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nekik, és használni sem használtak-e népnek, azt mondja az úr. Mikor pedig megkérdezt téged-e nép, vagy a proféta, vagy a pap mondván, micsoda az úrnak a terhe, akkor mondd meg nekik azt, mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az úr.

Amely proféta, vagy pap, vagy község, azt mondja, ez az úrnak a terhe, meglátogatom azt az embert, és annak a házát. Ki-ki ezt mondja az ő barátjának, és ki-ki az ő atyafiának, mit felel az úr, és mit szól az úr? És az úrnak terhét, nem legessétek többet, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elfordítjátok az élőistennek, a seregek urának, a mi istenünknek beszédét.

Ezt mondjad a profétáknak, mit felelt neked az úr, és mit szólt az úr? Hogyha az úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az úr, mivel, hogy ti ezt szót mondottátok, ez az úrnak a terhe, jól lehet, küldék tihozzátok, akik ezt mondták, ne mondjátok ez az úrnak a terhe, azért íme én elfeleldelek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, elvetem az én orcám elől. Örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti rátok, amely felejthetetlen.

Amen.

[Szignál]
És ez rendkívül fontos a Isten szeretetében való járásban, hogy meg tudjuk különböztetni nem csak kettő, ha megnézzük különösen a görök nyelvű kordítását a Bibliának, akkor háromféle szót is használ, van még egy szó a szeretetre, ez pedig az erosz, tehát ami pedig kifejezetten a testre irányuló vonzódás jelent, és a vonzódásnak elsősorban a kielégülés, a vágyaknak, testre irányuló vágyakozásnak, kívánságnak a kielégülése a célja. Mai kulturánkban elsősorban az utóbbit használják szeretetnek, ami a Bibliában nem szeretet igazából, és látjuk azt, hogy nagyon gyakran ebből a szeretetből gyűlölet lesz.

[Hangoskönyv]
Az egyik nővér azonban erős készítettést érzett arra, hogy a kórházi előírásoknak megfelelően a babákat külön inkubátorban helyezték el. A napok teltek, és úgy tűnt, a beteg csecsemő nem él már sokáig. Az egyik nővér azonban erős készítettést érzett arra, hogy közös inkubátorba tegye a babákat, ahogy az édesanyuk méhében is voltak.

Sok rábeszélés után végre sikerült meggyőzni a kórház vezetését, hogy egyszert kivételt tegyenek, és a babákat egymás mellé fektessék az inkubátorban. Aznap éjjel az egészséges babának valahogy sikerült a karját a beteg testvére köré fonnia. Mindenki nagyobb megrepetésére a kisebbik baba állapota javulni kezdett.

A testhőmérséklete normalizálódott, a szívműködése stabilizálódott. Lassan, lassan, napról napra egyre jobban lett. Ma mind a két fiatal hölgy teljesen egészséges.

Készült egy nagyon megható fotó a kis babákról, amint a nagyobbik a húga köré fonja a karját. A kép címe az életmentő ölelés. Nem mindig látjuk, mekkora erőt hordozunk.

Isten képesített bennünket mások gyógyítására. Az ölelésünktől az emberek jobban lesznek. A kedves szavainktól emberek állnak talpra.

A kedves nyelvgyógyulást hoz, olvasuk a példabeszédek könyvében. Egy telefonhívás, egy fuvar, egy vacsora meghívás, néhány bátorító szó, ezek mind-mind csodák, amelyek arra várnak bennünk, hogy valóra válhassanak. Egyeseknek csupán arra van szükségük, hogy megtudják, hiszünk bennük.

Amikor azt mondjuk valakinek, hogy csodálatos személy vagy, nagy dolgokat fogsz véghez vinni, imádkozom érted, az számukra egyszerűnek tűnhet, de a másik számára életmentő szavak lehetnek. A segítségükkel azzá válhatnak, akinek Isten megteremtette őket. Az egyik történetben Mózes fennáll egy magas hegy tetején, és nézte az alatta elterülő mezündüló csatát.

Majd a magasba emelte a botját. Amíg a bota magasban volt, izraelfiai győztek. A csata azzomban órákig tartott, és Mózes elfáradt.

Ahányszor csak leröztette a kezét, az amelakiták felülkerekedtek Izrael hadseregén. Végül Mózes már nem tudta tovább a magasban tartani a karját, túlságosan elfáradt. A testvére Áron és barátja Húr ott álltak Mózessel a hegyen, és mindent láttak.

Imádkozhattak volna, hogy Istenünk csodára van szükségünk. Ne engedd, hogy az amelakiták legyőzzenek bennünket. Ehelyett így gondolkodtak, mi magunk lehetünk a csoda.

Odaálltak Mózes két oldalára, és a magasban emelték a kezét. Mivel ők maguk lettek a csoda, Izrael megnyerte a csatát. Vannak emberek, akiket Isten azért helyez az útunkba, hogy feltartsuk a kezeiket.

Maguktól nem képesek győzni. A mi bátorságunkra van szükségük a mi megmentő ölelésünkre. Tudniuk kell, hogy fontosak nekünk.

Csodáért imádkoznak, ezért ne szalasszuk el ezt a lehetőséget. Tegyünk úgy, ahogy Áron és Húr. Legyünk csodák.

Még 2012-ben láttam egy TV-riportot egy Megár nevű fiatal lányjal, aki másodikos középiskolás volt, és bekerült a hosszútáfutó csapatba. Korábban az állami bajnokság döntőjében első helyezett lett, az 1600 méteren. Következőnek a 3200-as méteres távon indult.

Ahogy az utolsó fordulóhoz ért, mintegy 50 méterre a céltól, meglátta, hogy az előtte futólány imbolyogni kezd, majd a térdeik kibicsaklanak. Képtelen volt egyenes vonalban futni, végül elesett. Ami ezután történt, bejárta a világ sajtót.

Megán állját, hogy elfutott volna mellette, kihasználva az alkalmat, hogy egy újabb versenyt is megnyerhet. Megállt, oda ment a lányhoz és felemelte, majd átülelte és elindult vele a célvonal felé. A lelátón ülők elkezdtek ujongani, szem nem maradt szárazon azon a helyen.

Amikor célba értek, Megán megfordult, hogy az ellenfele tudjon elsőként áthaladni a célvonalon. Technikailag mind a kettőjüket ki kellett volna zárni a versenyből, ugyanis a versenyzőknek nem szabad megérinteni ők egymást, de ez esetben az állam kivételtett és megállapították mind kettőjük futóidejét. A verseny után Megány így nyilatkozott.

Az, hogy segíthettem neki beírni a célba, nagyobb megelégedettséget okozott, mint megnyerni az állami bajnokságot.

[Kulifai Máté]
Útnak is indul a Full Kontakt, ebben az órában az ifjúságot érintő tabu témákról beszélgetek vendégeimmel. Én vagyok itt a mikrofonok mögött, és velem szemben a két nagyszerű vendégünk, Szobota Zoltán és Orsolya. Szerusztok!

Szeptember eleje van, és nagyon sokan a hallgatók közül most kezdik meg az egyetemi éveiket, egyetemi tanulmányukat, és arra gondoltunk a vendégeimmel együtt, hogy beszélgedünk egy kicsit arról, hogy milyen kihívások várnak rátok, illetve barátaitokra, ismerőseitekre, vagy akárhogyha szülők hallgatják, akkor a gyermekeikre, és hogy ezeket a kihívásokkal hogyan lehet eredményesen átmenni ezeken, ezeken a feladatokat megoldani, és hogy hogyan lehet elkerülni azokat a ballépéseket, ami sajnos, nagyon sajnos ezekben az időszakokban előfordulnak a fiataloknál, de hát akkor vágjunk is bele a közepébe. Ugye nagyon sok ember esetén az egyetemi tanulmányok úgy kezdődnek el, hogy nem biztosak abban, hogy arra az egyetemre szeretnének menni, amire mennek, vagy beadják a jelentkezésüket, nem oda veszik fel, vagy ha felveszik őket, akkor nem az volt az eredeti céljuk, vagy nem az valósult meg, vagy nincs rá pénz, vagy diák hitel, vagy akármi.

Hogyan álljon egy fiatal, egy érettségi előttálló, vagy érettségiző, vagy frissen érettségizett fiatal a saját karrierjéhez, ha mondjuk az egyetemi tanulmányai előttáll? Hogy hogyan gondolkodjon erről?

[Szobota Zoltán]
Semmiképp sem végzettszerűen, hogy ha ezt elrontotta, akkor neki lőttek, és akkor innentől már csak az van, hogy kivándorol kúval a lumpúrba. Ha nem úgy tekintsen erre, mint egy olyan lehetőségre, amit ha érzi a húzatot meg a lendületet, akkor ki kell maxolni. Ha pedig úgy érzi, hogy ez így elhal benne, és csak egy kényszer elvárás miatt döntötte és indulte lebb az irányba, akkor amilyen gyorsan csak lehet próbáljon meg kitolatni belőle.

[Kulifai Máté]
Ugye van a többfajta eset. Van, amikor például a szülők nagyon erőltetnek egy bizonyos vonalat, főleg, hogyha a apu meg nagyapu is rendőr volt, hogy mit tudom én, tehát ilyen nyilván.

[Szobota Orsolya]
Hogy a nagymama is rendőr volt.

[Kulifai Máté]
Igen, a nagymama és a bűkpapa is. Vagy orvosi pálya szokott még ilyen. Vagy öröklődő, mint genetikai örökség beleég az emberbe, hogy már meddig neki is fog orvosnak kell lennie.

Ugye van egy ilyen vonal, amikor a szülők nagyon nyomnak valamit, van, amikor a fiatalnak van egy ilyen nagyon nagy ráérzése, amiből gyorsan kiábrándul, hogy mégis azért az egyetemi évek alatt, főleg az utolsó, illetve az érettségi gimnazista évek alatt, főleg az utolsó évben sokszor ilyen, mintha a világ legfontosabb döntőse lenne, ha ezt nem jól hozod meg, és már tudod, hogy hova mész tovább, mert ha nem tudod hova mész tovább, akkor az már nagyon-nagyon késő lesz.

[Szobota Orsolya]
És az ember már tudja nagyjából, hogy ez egész életem, hogy fog kiézni.

[Kulifai Máté]
Igen, a következő száz év.

[Szobota Zoltán]
Hogy ez nem életszerű elvárás, vannak olyan, ez lelkialkattól, meg neveltetéstől is függ, hogy ki az, aki már olyan éretten tud gondolkodni a jövőjéről, vagy mocorog már benne valami, hogy egy perspektívát lát maga előtt, de azért a legtöbb fiatal, legyünk őszinték, ennyi idősen még lövése nincsen. Tetszik ez is, az is az ilyen jó, azzal annyi pénzt lehet keresni, ezzel ennyit lehet külföldön lenni, és körülbelül ilyen szempontok vannak, és ha nincs egy élethivatás, ami elkezd így bimbózni benne, meg szárba szökkenni, akkor igazából csak főleg szülői intenciókra elindul egy irányba, de nem kell úgy végződjön, ahogy elkezdődött, ha nem érzi, hogy ebben.

[Kulifai Máté]
Amikor ezt, bocs, mondjad olcsó.

[Szobota Orsolya]
Én saját példámból kiindulva iszonyúra el voltam görcsölve 18 évesen, tehát 4. 12-etig, ma már így mondják, előző évezredben 4. kesgiminek mondták.

Akkor nagyon el voltam görcsölve, hogy mi az úr akarat, mert ugye már keresztény voltam, és akkor ennek következtében nagyon izgultam, hogy elrontsam, és igazából elrontottam. Tehát ugye először egy olyan helyre jelentkeztem, ahol valamiért nem vettek föl, és nem is lett volna jó, hogy utólag láttam. Veszprémi Egyetem angol szakra, és csodák csodára, pont egy olyan felvételi csoportba kerültem, ahol ilyen véreskezű volt a felvételiszet, és valahogy lepontozott, és pont nem jött össze a dolog.

És aztán Pestre kerültem, a Külkerfőiskolának egy ilyen előkészítő, hát ez a Lonin számára is jó, és akkor, mikor elkezdtem azt az iskolát, akkor jöttem rá, hogy ez biztos, hogy nem ezt akarom csinálni. Viszont találkoztam olyan emberekkel, akik pedig a szentpárra jártak, és amikor meséltek, hogy milyen óráik vannak, akkor így felrobbant bennem, hogy na ez az biztos, hogy ez az. És akkor utána a következő évben jelentkeztem a szentpárra, együtt elvégeztem annak a második évét, amit elkezdtem, lett egy szakmám, megtaláltam az utamat, és ennyi, és nem kellett rá görcsölni.

[Kulifai Máté]
Hát úgy gondolom képpen korrigálásra mindig lesz lehetősége egy olyan ember néha még 30-40 évesen is.

[Szobota Zoltán]
Vagy mondja velén is. Én pedig nem tudtam eldönteni, hogy hova akarok menni, ezért nem hagytam, hogy ebbe belekényszerítsenek, és nem adtam be sehova a jelentkező silapomat, hanem elmentem dolgozni. Egyrészt tök jó volt a gimi után egy kicsit látni a valóságot, mert az minden gimnáziumra igaz, hogy egy zárt szelvény.

[Kulifai Máté]
Mikról közszisztemán.

[Szobota Zoltán]
Igen, és inkább érettségi után kezdődik azért, hogy az egyik kis kis gyakorlat, az egyik kis kis szakasz, Vagy nem csak az egészségünk, hanem az egészségünk. És tök jó volt, hogy nagyon sokat tanultam, a munkához való viszonyom is alapvijaiban változott, meg felelősséget is elkezdtem érezni. Akkoriban még egy kezdőfizetésből már el lehetett akkor azt tűnt fel, hogy könyökött ki a blokkot.

Szóval azt akartam csak mondani, hogy egyáltalán nem éreztem úgy, hogyha most nem adom be a egyetemi felvételire, vagy nem megyek el Felszoktatási Intézményből, akkor nekem lőttek. Hanem élveztem azt, hogy be kell menni reggel nyolcra, teljesítményt várnak el, számom kérik. Tehát egy kicsit emberrévállási folyamat így felgyorsult, és közben alakult nekem is úgy, hogy egyszer csak ez mindez csopromba zajlott, és egyszer csak találkoztam olyan emberekkel, akik a Szent Pál Akadémiára jártak, és én is azt értem át, mint az Orsi, hogy kijelentés erejével hatott maga az intézmény neve.

Tehát mintha lámpákat kapcsoltak volna föl a szívembe, hogy hoppá, hát akkor mit is keresek tovább. És onnantól már csak arra azt kellett megszervezni, hogy felkészüljön az ember a felvételire, és az életterét áthelyezze egy másik városba.

[Kulifai Máté]
Mi a gondolatotok arról, hogy a diploma nincsen picit túl dimensionálva a fiatalok körébe? Én magamon azt érzem, hogy például én is a Szent Pál Akadémián szereztem teológusdiplomát, hogy szinte előtte is, meg alatta is folyamatosan kaptam azokat a kérdéseket, de ugye akkor valami más egyetemet is végzel. Vagy hova mész utána?

És mit csinálsz még mellette? Hogy mintha lenne egy ilyen teljesítménykényszer, hogy az embernek muszáj úgymond profán, vagy nem tudom, hogy mondjam azt, hogy másfajta közgázos, vagy bármilyen más diplomát szerezni, mert csak úgy tud életben maradni a nagyvilágban, hogy van egyfajta ilyen, hogy vagy diploma, vagy százezres, meg is mosogatói állás, és a kettő között nincsen átjárás, illetve hogy mennyire nem csak a diploma számít például a munkaerőpiacon, én magamon vettem észre, hogy az az ember, aki képes tanulni, változni, innovatív, vannak ötletei, kísérletedi kockáztat, az sokkal előrébb jut a munkapiacon is.

[Szobota Orsolya]
A legmenőbb cégeknél csak ezt nézik, mindegy szinte, hogy milyen diplomád van. Jó, nem mondom bekerülni, vannak olyan cégek, ahol tényleg megnézik mondjuk Corvinus, vagy akármi, tehát ahhoz képest, hogy milyen intézmény, vagy milyen terület, de tényleg ez számít, hogy mennyire vagy hellandó tanulni, mennyire vagy talpraesett, mennyire vagy rugalmas, tehát a személyiség, ha már egyszer valaki oda bekerült, akkor onnantól kezdve nem a diploma számít.

[Kulifai Máté]
Meg ugye rövid időszakon belül eldől, hogy most hosszú távon terveznek az illetővel, vagy sem? És hogyha már rövid időszakban bizonyít?

[Szobota Zoltán]
Általában azért ebbe az is benne van, hogy az elmúlt mondjuk két-három évtizedben Magyarországon, vagy mondjuk a rendszerváltás után óta a tudás alapú lett a társadalom és a munkaerőpiaci feltételek, tehát az elhelyezkedés lehetőségei egy diplomás számára sokkal könnyebbek voltak, és több pénzt, ezek statisztikai adatok tények, hogy diplomás állással több pénzt lehet keresni, mint szakmunkás vizsgával. Ez volt mostanáig kb.

ilyen plusz-minusz két-három év, de most viszont már olyan szinten, mivel fel lett nagyon túpírozva ez az egyetemi létezés, meg diplomaszerzésnek a fontossága, eltűntek szakmunkások Magyarországról, nincsenek vízvezetékszerelők, villányszerelők, elegendő számba mennyiségben, fűtés, asztalós, kömüves, vagy akik vannak, azok elmentek külföldre, ahol tízszer annyit lehet keresni, és viszont most már a munkaerőpiaci igényekhez kellene igazítaniuk a döntéseiket a fiataloknak. Tehát ha adhatok egy, vagy mondhatok egy javaslatot, ezt tanácsanak nem mondanám, azt meg lehet nézni exakt módon, hogy hol vannak, mik a hiányszakmák.

Tehát hogy programozó, tördelő, mit tudom én, asztalos, és abba az irányba sokkal nagyobb pénzeket lehet akasztani, mintha valaki elvégez egy öt évig elad egy egyetemet.

[Szobota Orsolya]
Pszichopedagógiát, vagy postkommunikációt.

[Kulifai Máté]
Igen, hogy még egy utolsó kérdés, mielőtt elmegyünk egy picit zenélni, hogy említetted ugye, hogy sokan külföldre mennek tízszeres fidet és egy pár stó erejéig, azért beszéljünk már erről is, hogy nagyon trendi lett az, hogy most az emberek, a vadászák, hogy Norvégiában, Auszriában, Németországban, bárhol máshol, milyen jó, hogyha ott van egyetem, és akkor oda kimegy az ember tanulni, mi ebben a kockázat, és mi nem, és miért lenne jó ezt választani a fiataloknak?

[Szobota Orsolya]
Hát vannak olyan országok, ahol ingyenes az egyetem. Van egy ismerősöm, aki innen a Gyuliből, aki Szkóciában tanul, és iszonyú könnyű, nagyon könnyű az egyetemet elvégezni, nagyon könnyűek az órák, a vizsgaidőszak gyakorlatilag ilyen, ki van párnázva annak, aki odamegy, viszont nagyon-nagyon drága az élet, tehát, hogy ő, ahogy ott kiköltözött, éppenhogy meg tud engedni magának egy albérletet, semmi nincs azon kívül, hogy ott van egy egyetem abban a városkában, és nagyon drága az élet, és nagyon-nagyon kemény körülmények vannak úgy szellemileg is, meg emberileg is, és amikor teheti hazajön, tehát amikor csak teheti repülőről, és jön vissza ide Magyarországra.

[Szobota Zoltán]
És ebben itt azt is figyelembe kell venni, hogy milyen mélységű hite van, vagy milyen érett hite van valakinek, mert hogyha nincs erős krisztusi karaktere, és kikerül abból a védett zónából, amit a gyülekezet jelentett számára a döntését megelőző években, akkor nagyon erőteljesen homlokon tudja csókolni a valóság. Sokan hajatörés szemvednek a hitben, mondjuk ki őszintén, van egy nagyon fantasztikus külföldi lehetőség, minden szempontból a logika szabályainak megfelel, és van is benne perspektíva, és hogyha az ember nem figyel arra, hogy ez része a sorsának, és hogy a Szentlélek vezetése micsoda, akkor hajatörést lehet szemvedni a hitben, és erre mondja azt Jézus, hogy mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, és lesz egy professzionális, diplomájos háromnyelven beszél, de a lelkében kárt vol.

[Kulifai Máté]
Tényleg ezt össze kell hasonlítani, hogy az ember néha túl felszínesen, vagy materiálisan nézi, hogy hol keresetek többet, melyik diploma fog érni többet, mikor lesz magasabb beosztásom, hol ott az ember, hogyha össze kéne hasonlítani tényleg egy mérlegen, hogy a személyes kapcsolata Istennel, vagy egy jó szellembe hozott döntések, család, lakóhely, bármi tekintetében, hogyha ez elveszik az a háttér, amivel ezeket a döntéseket jobban meg tudnánk húzni, akkor lehet bármilyen sikeres, vagy áldott, akkor is igazából óriási kuzac.

[Szobota Orsolya]
Nem tudja élvezni azt az áldást. Nem tudja élvezni, így van.

[Kulifai Máté]
Na, elmegyünk zenélni, Szobota Zoltánai Sorsoljával beszélgettem itt a Full Contactban, az a témánk, hogy az egyetemi éveknek a kezdetékor milyen kihívások merülnek fel a fiatalok életében, és hogy ezeknek hogy lehet megfelelni.

[Speaker 9]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.

[Kulifai Máté]
Folytatjuk is a Full Contactot itt velem szemben a stúdióban, Szobota Zoli Sorsi, és arról beszélgettünk az elmúlt pár percben a zene előtt, hogy milyen kihívások érhedik a fiatalokat, hogyan érdemes karriert választani, hogyan érdemes egyetemet választani, érdemese külföldre göltözni, vagy milyen nehézségek adódnak ezzel kapcsolatban. Nagyon sok esetben, ha országon, határokon belül maradunk, akkor óriási dilemma az, az, hogy Pestről vidékre költözön az ember talán az is, de vannak ilyenek, sok példa van, de talán nagyobb dilemma fiatalok, vidéki keresztények számára az, hogy vajon otthagyja-e a szülőváros községet, otthagyja-e a szülőket, barátokat, mindent egy bizonytalan pesti tanulmányokért, egyetemért, új környezet, jobb lehetősége esetleg, vagy hol van a küldetése. Ez a lokálpatriotizmus, vagy a központosítás felé való vonzódás, ebből milyen tanulságokat tudnátok mondani, hogy hogyan érdemes meghozni, felköltözök, ne költözök fel?

[Szobota Orsolya]
Hát itt is nyilván mindenkinek az egyéni vezetése, hát nyilván az is, hogy milyen szakra jelentkezik, tehát hogy csak egy helyen van az országban olyan szak, akkor az nem nagyon nagy kérdés. Hát a vidékről Budapestre költözésnek nagyon-nagyon sok olyan aspektusa van, amit nagyon át kell gondolni. Tehát vegyünk egy 18 éves, frissen érettségzett fiatalt, aki egyik napról a másikra kiszakad az ismert közegéből, családi környezetből, gyüleközetéből, barátai, és aztán mondjuk Pestre költözik, és egyrészt azt is fel kell dolgozni, az legalább egy fél év, mire az ember belejön, hogy hogy kell Pesten élni, hogy kell közlekedni, nem örült mindenki, nem utálja őt mindenki, azért, mert félrelökik a metró aluljáróba, vagy bármi. Tehát, hogy ezek a kicsit lassabb és nyugodtabb életből ebbe a pörgös életbe feljönni, az egy kicsit trauma is egyébként. Akkor vadi új kapcsolatok az egyetemen, tehát nagyon-nagyon szorosra kell fűzni szerintem azokat a barátságokat meg kapcsolatokat, amik kötik őt egyrészt a gyülekezethez is, másrészt pedig a szeretett kapcsolatait még tovább kell.

Aztán új kapcsolatokra, ha nyit valaki, az is jó, meg fontos, főleg szerintem gyülekezeten belül. Tehát itt érdemes az embernek magát mindenféle szolgálatokba, meg egyéb helyekre beásni, hogy legyenek újabb keresztény kapcsolatai, mert nagyon könnyen felszippantja aztán az az egyetemi közeg. Még azokat is szerintem, akik Pesten belül, mondjuk Barnemisszából mennek.

[Kulifai Máté]
Mennyire látjátok egyébként, hogy mennyire időnként egy ilyen természetellenes divattá válik sokszor az, hogy mindenki Pestre akar menni tanulni, vagy mindenki fel akar költözni, és sokszor mintha elnéptelenednének majdhogy nem a vidéki gyülekezetek, a közösségek, mert hogy sok ember nem is akarna felköltözni, de mivel ekkora hullámat ér áradó.

[Szobota Zoltán]
A csillogás sokat számít, tehát hogy máshogy csillog a budapesti életforma, meg létforma, viszont a kockázatai is nagyobbak, illetve sokszor üresebbek. Tehát tartalmatlanabbak a kapcsolatok, és felszínesebbek, és sokszor nagyon tartalmas, és mondjuk, hogy eredeti kapcsolatokat ad föl az ember felszínesekért, amiért nagy kár. Itt is én azt mondanám, hogy nagyon fontos, hogy az ember felismerje, és legyen benne igényesség arra, hogy felismerje a sorsában ezt.

Tudok pozitív és negatív példát is mondani. Láttam olyan embert, illetve a baráti körömhöz tartozott, vagy én az övéhez, aki vidékről feljött Budapestre, vagy lejött, most ez mindegy, és pár hónap, vagy mondjuk egy fél év, egy év alatt rájött, hogy neki ez nem pálya, mert bedugult az élete zsákutca, és helybefutás lesz a következő három-négy éve, ha ezt így folytatja. Ő szintén szembenézett ezzel, és visszatért a kibocsátóvárosba, és láttam olyat is, aki viszont szányra kapott, és kiteljesedett az élete, és új lehetőségek, területek, kapcsolatok nyíltak, és az ő életében, mind a kettőjük életében az volt a megoldás, amikor ő szintén belátta, hogy az egyiknek ugye az, hogy haza kell, vissza kell térni, a másiknek az, hogy ha visszatér, akkor ezt a ugrást, kvantumugrást nem tudja megélni a sorsába.

[Kulifai Máté]
Most már egyre több olyan dologról beszélgetünk, ami picit egy sínváltásról szól. Tehát az életében az embernek jó egyetemre mentem? Lehet, hogy nem.

Váltanom kell? Váltok. Nem kell váltanom?

Maradok. Ki kell tartanom? Visszaköltözök?

Odaköltözök? Sok olyan van, ami tényleg egy radikális irányváltás. Ezeket az irányváltásokat szerintetek hogyan lehet felismerni, hogy erre már szükség van, illetve mi kell ahhoz, hogy ezt meghozza az ember, vagy jól ráérezzen arra, hogy adott időbe, adott irányba kell menni.

[Szobota Orsolya]
Hát mondjam, az intuíció, igen, a hát az közös volt egyszerre. Intuíció is nagyon fontos ebben, és általában az intuíciót a külső ingerek tudják nagyon jól elnyomni. Tehát az ember nagyon ilyen materialistán gondolkodik, vagy megy a tömeg után, vagy megy a falka után, hogy a többiek is ezt csinálják, az azért nem szokott mindig működni.

Érdemes egy picit innen leülni, imádkozni, meg gondolkodni, hogy hogy legyen. Végig, hát a szülőkkel is nagyon érdemes megbeszélni, hogy a szülők miben tudják támogatni. Ez azért anyagilag is egy óriási nagy érvágásnak mondhatnám, amikor a gyerek felköltözik Pestre, akkor vagy albérletet fizetni, vagy kolesz, de ha koleszből megy, akkor megint ott a buktató, hogy ezekről is lehetne beszélni egyébként, hogy egy koleszos létformának, mik az utalmai.

[Kulifai Máté]
Na, koleszos létformának, mik a buktatói?

[Szobota Orsolya]
Hát az, hogy ott van összezárva egy olyan közösség, ahol nincs már szülői kontroll, bepottyan egy gyakorlatilag non-stop buli közegbe, egy ajtóval odébb zajlik a buli, és ez azért nagyon erősnek kellene, hogy ne menjen át. És hogyha átmegy, akkor pedig pár héten, hónapon belül sajnos látja magán a nyomait.

[Kulifai Máté]
Lehet jól évekeny keresztül egy ilyen nehéz kollégiumba silárdal megmaradni?

[Szobota Zoltán]
Hát ez az élető hitén múlik, és én visszakanyarodnék az előző kérdésre, én ott a hátnál hagytam abban. A közös hátnál. Tehát, hogy ezeket a döntési, hogy belesodorulik egy fiatal ezekbe a döntési kényszerhelyzetekbe, ez az élet renge.

Tehát ezt tudomásul kell venni, hogy egyszer csak ilyen döntéseket meg kell hozni, nagyon jó, ha van segítségebben gyűlökezetből és a szülők részéről, és kompromisszumos megoldás születik, és mindenkinek a támogatását megnyeri, de megúzhatatlan. Tehát ha, ugye azt mondja a pál a korintusiekhoz írt levél 13. fejezetében a szeretet himnuszánál, hogy mikor férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat, és ott három területet is említ, amiben meg kell változni egy gyereknek egy felnőtthöz képest, gondolkodásmód, világnézet és a beszéd.

És ezeken a területeken, ahogy érik egy ember személyisége és felnőtté válik, ezeken a területeken meg kell történjen ez a váltás, és ezt például katalizálja ezt a folyamatot, az, hogy ő neki döntenie kell, és vállalni ennek a kockázatát, és ez az időszak az, amikor egy fiatal áldőben, hogy van tétje a döntéseimnek, mert eddig mindig elrontottam, visszaszabályozta a rendszer, amiben voltam, és kikorrigálta, és tompitotta, vagy a kármentésbe segített, és mostantól ez nincs. És a döntéseim súlya nehezedik a vállamra, és a felelősséget átélem.

Ha elrontom, akkor nem megyek le a kihajtónál a sztrádán, vagy rossz helyen megyek le, akkor ez egy csomó idő, mire visszakeveredek az eredeti irányba, de mivel még fiatal, és még van lehetősége hibázni, úgyhogy a nagy probléma nem keletkezik belőle. Ezt úgyis mondhatnánk, hogy még kegyes az élet a fiatalokhoz, hogy elronthatnak olyan dolgokat, amikben nem véglegesül az életük. És ez arra jó, ezeket a döntéseket így tesztelgetni, meg ezek alapján élettapasztalatra szerteni, mert aztán egyszer csak jönnek azok a döntések a 20-as évei közepe táján, amikor viszont olyan döntéseket kell meghozni, amiben az élete véglegesül, és nem lehet nagyon visszacsinálni.

Például a házasságra gondolok. Nem nagyon nem letem, egyáltalán nem lehet. De igen, oké.

[Kulifai Máté]
Egyre komolyabb témákba megy a beszélgetés, vagy komolyabb irányba, ezért egy kicsit zenélünk, hogy feloldódjanak a hallgatók, és utána pedig jövünk vissza. Folytatódik a beszélgetés, itt a Full Contactban a témánk most szeptember elejével az iskolakezdés, illetve az egyetemi időszaknak a kihívásai, a vendégém itt a stúdióban Szobota Zoltán és Orsi. Egy kicsit komolyabb témánál hagytuk abba, ami engem egy picit érdekelne, hogy önmagában, egy mikrokozmosban, egy gimnáziumon, körbe, sok esetben keresztény társaságban felnő egy fiatal 18-19 éves koráig, és utána általában az egyetemen annyira megváltozik a környezete, ha elköltözik a szüleitől, vagy kollégiumba költözik, vagy albérletbe, akkor még az a kis csoport, vagy kis közösség is megszűnik, amit mondjuk a család képez, hogy egy teljesen új környezetbe belemegy a fiatal. Hogy lehet arra felkészülni azokra a kihívásokra, amik ilyenkor várnak az embere? És itt nemcsak szellemi kihívások vannak szerintem, hanem az emlékségnek a fejlődésébe és az emberbe, hogy hirtelen nem a környezetem határoz meg, hogy én ki vagyok, hanem hirtelen egy teljesen új közegbe kell meghatároznom önmagamat, hogy én ki vagyok, mit akarok, miért vagyok itt az életbe, mit szeretnék az élettől, mik a legfontosabb élet céljaim, mi a világnézetem, értékerendem, mihez tartom magam akkor is, hogyha senki nem hat rám, vagy hogy pont úgy hadnak rám, ami eddig nem megszokott volt. Ezek két dolog.

Az egyik az, hogy személyiségfejlődés, a másik meg az, hogy szellemi szintben, nem a környezetem hitéből élek, vagy hogy mondjam ezt, hanem a saját hitemből kéne. Beszéljünk egy kicsit erről, hogy ez a váltás, ez hogy tud jól megtörténni, ha az embernek még nincsen személyes kapcsolata. Istenben.

[Szobota Orsolya]
Ez ugye a hitnek a próbája alapvetően, és elsősorban azoknál, akik mondjuk keresztény gimibe jártak, pornomisszások, vagy van még egy a betlen, és nagyon fontos szerintem a kapcsolatoknak az ápolása, tehát hogy akikkel jóba volt, és jó hatással vannak rá, azokra a keresztény kapcsolatokra továbbra is építeni kell, és ez kicsit olyan, mint amikor az Odysseus oda kötözte magát az árbolthoz, meg beviasztal a füleit, hogy a szirénák ne tudják kötelcsábítani, tehát a kapcsolatok azok mindig ilyen kötelékek jó értelemben, általában jó értelemben, oda kötik magukat jó barátokhoz, és továbbra is építik azokat a kapcsolataikat, hogyha van ezer új ismerőse, akkor is azokat a jó kapcsolatait megőrzi, és időt, energiát fektet abba, hogy találkozzon ugyanúgy a régi barátaival, olyat is tudok, aki együtt mondjuk vidékről költözött Pestre, és együtt laknak Albérletben, és így egymást így picit tudják segíteni.

[Kulifai Máté]
Tehát olyan komoly gézére veszél, hogyha a másik egy picit.

[Szobota Orsolya]
Igen, ha egyik keresik, a másik fölemeli, tehát ez nemcsak a házasságra vonatkozik, hanem ilyen barátságokra is, vagy tudja, hogy ki a keresztény még az évfolyamban, és akkor azon egy kicsit így összefog, vagy esetleg kolhezban tudja, hogy na, még azon a szakon van egy másik keresztény lány, akkor megpróbálunk egy szobába kerülni a kollégiumba, ezek is tudnak segíteni. Szerintem erre nagyon-nagyon fontos.

[Kulifai Máté]
Tehát úgy ilyen szempontból a lakótársaknak a megválasztásába is lehet, hogy egy ilyen érdemes ezt figyelemvenni. Az is.

[Szobota Orsolya]
És a barátságokat továbbra is építeni és őrizgetni, hogy az legyen egy erős kötelék, ami ott tartja, az árvocnál, és akkor ezek a tanköri meg ilyen egyéb kapcsolatok csak ilyen kis.

[Kulifai Máté]
Csak itt ennél még az a dilemmám nekem, hogy sok esetben még a régi barátok is olyan emberek, akik nem alakult kétsajátéktük. Na nálam például egy picit az volt, csak hogy személyes sztorít is belevegyek ebből az egészbe, hogy én nekem kifejezetten jót tett az, hogy minden régi ismerősömtől, akik ugyanezeken a harcokon, küldetéseken keresztül mentek, és úgymond a régi Máté-t ismerték bennem, akkor a megtérésem után nekem pont valahogy úgy volt a megtérésem, hogy már az utolsó gimis év és az egyetem környékén volt ez az átváltás, hogy én tőlük egy picit így eltávolodtam, és nekem a picit az egyedüllét, az, hogy egyedül voltam kollégiumi szobában, az sokat segített, hogy teljesen tényleg hosszú órákon keresztül az ember egyedül van, és gondolkodik önmagáról, Istenről, én hiszem-e azt, én akarok-e Isten tiszteltre járni, én, ha olvasom a Bibliát, akkor én mit értek meg belőle? Tehát, hogy az ember annyira magára marad, és annyira saját magával kell foglalkoznia, hogyha őszintén szembenéz a saját hibáival, bűneivel, gyengeségeivel, és őszintén elkezdi keresni Istent, akkor hirtelen volt egy nálam legalábbis egy váltás, amikor tényleg egy önálló személyes kapcsolat adakul ki, amit most már akkor sem tudnának megingatni, hogyha az egész környezetem hirtelen, totálisan elég.

[Szobota Zoltán]
De viszont nálad úgy volt, hogy abban az időszakban tértél meg, amikor ezeket a döntéseket kellett meghozni, de nagyon sokan, sokaknak ez egy folyamat, egyik állomása, és nincs benne egy ilyen kiugró elem, ami nálad, és igazából szerintem nem lehet felkészülni ezekre a kihívásokra, vagyis nem tudatosan, hanem erre felkészítődik az ember a gyűlökezetben, a családjában, a baráti körében, ahogy szocializálódik az úrban. És a keresztény intézményekben való szocializálódásnak van egy kockázat, hogy az immunrendszere a világi kihívásokkal szemben nem fejlődik ki az embernek, és ott van mit erősíteni, meg arra kell figyelni, hogyha hermetikusa le volt zárva bizonyos hatásoktól, ezek a hatások egyszerre zúdulnak majd a nyakába, és ezért az iskolának is, meg de hát elsősorban nem az iskolának, hanem a gyűlökezetnek, barátoknak, családnak feladata az, hogy egy kicsit engedje abba az irányba az érdeklődését az adott fiataloknak, hogy ezekkel a hatás, tehát hogy érjék őket olyan irritációt.

[Kulifai Máté]
Öltást, nem? Amikor legyen ített vírus.

[Szobota Zoltán]
Így van, tehát valahogy irritálni kell a szervezetét, a szellemi immunrendszerét, hogy ellenanyagok kifejlődjenek, meg kialakuljanak benne, és ez normál esetben nem kell erre külön figyelmet fordítani, hanem ez így automatice meg kéne valósulni, vagy le kéne zajlódjon, illetve ebben az időszakban legalább eddigre már legkésőbb meg kéne történjen az, hogy az ember leválik a szülei hitéről, és anyahajójáról, és fölszáll az saját repülő gépével, és természetesen nem felejti el, hogy honnan szállt föl, de viszont már van önálló hite, már önállóan keresi az urat.

Tehát a belső motivációból zajlik ez, és nem pedig parancsra, vagy engedelmességből, vagy megfelelési kényszerből. És van még egy fontos komponente szerintem az egész kérdéskörnek, az az identitás, hogy ki alakul-e az a keresztény identitás, amiben én meg tudom magam különböztetni a világtól. Nagyon sok egyetemista fiatalnál azt látom, hogy nincs erős keresztény identitásuk, viszont szeretnék, szeretnék, ha befogadná őket az a közeg, és ezért olyan kompromisszumokat megkötnek, aminek a vége a bűn.

És ez abból fakad, hogy nem tudja elhatárolni magát, vagy nem akarja attól a közegtől, amiből bekerül, és nem tudja úgy definiálni magát, mint a Dániel meg a barátai, hogy én én vagyok, én Istenhez tartozom, ezért bizonyos dolgok ki vannak zárva. Ettől még normális ember vagyok, együttműködök egy szintig, amíg ez megengedhető, viszont amikor elérünk ahhoz a határvonalhoz, ami már nem megengedhető, akkor én jelezek, hogy bocs, ez nekem nem.

[Kulifai Máté]
De hogyan alakulhat ki ez a keresztény identitás? Most megy, hogy gyakorlatban el lehessen képzelni magát a dilemmát. Az ember megérkezik egy új városba, egy új közegbe, új kollégiumba, új alapbérletársakkal, megmegy az egyetemre, ahol tök egyedül van, tegyük föl, ott vannak az egyetemi társak, akik tegyük föl jobb fejek.

Néha az a képmutatás nem is látja, mint mondjuk, amit egy keresztény iskolában, hogy hopp, ő a ifjúsági isten disztelten milyen szépen ücsérte meg betölteketet, utána kiderül, hogy csajózik meg. Tegyük föl, hogy van egy csomó ilyen képmutató, meg kétszínű emberrel már találkozott, viszont az egyetemen ugye úgymond tisztességes, ha lehet ilyet mondani időzőjelben, tisztességes világiakkal találkozik, akik őszinténk és felvállalják, amiben hisznek, ő nem akar egyedül maradni, ezért barátkozik velük, hogy elnézi a káromkodás, obszénpoénokat, odamegy, tehát úgy van egy ilyen dilemma, azért mondom, hogy az ember belekerül ebbe, hogy elhívják valahova az egy kocsma, de ha nem iszom semmit, elmegyek, ha viszont ott vagyok, akkor ne legyen, felvázolom az egészet is, hogy nem lelőhetitek egyesével. De ezek valós dolgok. De én abból táplálkozom, amit saját tapasztalatok is vannak bennem, meg a környezetemnek a tapasztalata, hogy elmegy, akkor ott meg már, ahogy most megíszik egy pohár sört, egy bél döntő közé, az most mérgáz, akkor az ember hirtelen azzal szembesül, hogy nem, most ez megint csúnya szó, hogy prűd lányokkal van körülvéve, hanem, hogy mondjam, tehát nincsenek gátlásaik a hölgyeknek, hanem hogyha jóképű, jófej srácról van szó, vagy a lányról van szó, akkor egyből megkörnyékezzi a ellenkező, nem szerencsés esetben. Hogy egy csomó olyan kihívás van szinte pillanatok alatt, egyetlen hét alatt, ahol nagyon eldől, elmehet egy nagyon-nagyon rossz irányba is az embernek az élete, és nem végzetes irányba jobb esetben, de van, amikor az is, de elmehet egy olyanba is, hogy akkor teljesen izolálódjon, vagy akkor teljesen szűkítse be magát, vagy ha nyit, akkor hogyan nyissam?

Lehet golyószorotni.

[Szobota Orsolya]
Hát én egyelőre csak annyit mondanék, hogy szerintem a legmegfelelőbb és a legjobb stratégia az, amikor az ember elmondja, hogy ő miben hisz, és hova jár. Onnantól kezdve ez már felelősséget keletkeztet úgymond a környezete felé, hogyha tudják rólam, hogy higgyűlis vagyok, meg tudják rólam, hogy keresztülnyűk, akkor automatikusan nem mehetek bele. Ebbe meg abba.

[Kulifai Máté]
Bocs, hogy félbeszakítalak, de ebbe benne van az is, hogy nem is tudja, hogy hisze abban, amit ő kimondott. Jó ilyenkor is kimondani?

[Szobota Zoltán]
Hát ez előre menekülésnek nem rossz, de én is azt mondtam volna elsőre, hogy önvédelemből is, amúgy is egyébként a keresztény létforma, életforma az hitvalló, tehát enélkül értelmezhetetlen, de meg hát ez is a küldetésünk és a Földön való tartozkodásunk elsődleges értelme meg célja, de önvédelemből is nagyon fontos, hogy az ember tisztázza a környezetében, és ez kettő perc alatt kialakulnak olyan beszélgetések, ahol az ember azt tudja mondani, hogy hát az a helyzet, hogy. És ha ezt nem teszi meg, és én sok ilyen fiatalral beszélek, és beszéltem az elmúlt években, és a legtöbb baj ebből származik, és az első kérdésem sokszor, amikor valaki vázolja a problémát, hogy tudják rólad, hogy hívő vagy?

Mert innen indul a tánc. Ha nem tudják, minden mocsokba belerángatják, vagy akarják rángatni, ő meg akar felelni, meg szeretné új barátokat, meg valamilyen módon asszimilálódni, hogy ne legyen kirekeztet, és szerintem például a keresztény életformának vagy identitásnak a része a kisebbségi életformának a tudomásulvétele, hogy mi mindig kisebbségben leszünk, és nem a főárammal megyünk, és erre a szülőknek meg kell tanítani a hívő gyermekeiket, hogy mi kisebbségben vagyunk.

A következő világkorszakban nem így lesz, de ebben a világkorszakban a istenfélő hívő létforma, életforma az kisebbségi létforma, és ezt tudatosítani kell, és fel kell vállalni önvédelemből ahhoz, hogy eleve bizonyos kísértések ki legyenek zárva az életünkből.

[Kulifai Máté]
Még egy utolsó kérdésben elérkeztünk a beszélgetésünknek a végéhez. A kisebbségi lét annyira nem mindig vonzó fiatalok számára, főleg az iskola és az egyetem is olyan mikrokozmosz, ahol az ember a népszerűséget hajszolja, meg azt, hogy ő ismert és elismert legyen, hogy sok esetben én legalábbis, akikkel én beszélgettem, és ez zavarta őket, hogy egyedül vannak, nem népszerűek, nincs sok barátjuk, nem hívják sok programra egy idő után, hogyha ő felvállalja a keresztény hitét, és olyan gyengének elesetnek kicsinek érzni magát, mert annak éreztetik, tudod, amikor az anák fiaihoz elmegyennek a kémek, és az, hogy sáskák vagyunk a saját szemünkben is, meg az ő szemeikben is.

Hogy egy pici talán érdemes azt tudatosítani ezeknek a fiataloknak, hogy az identitásuknak a része az egy kiválasztottság, vagy elhivatottság, hogy az, hogy ő tud úgy imádkozni, hogy meggyógyulnak mellette mondjuk a betegek, vagy kimennek a démonok, vagy olyan személyes kapcsolata van a világnak a teremtőjével, a hatalmasabb és a legdinamikusabb, és a legnagyobb erő, meg a birtokába levő személyel, amivel az összes vagány srác, aki bármilyen nőt meghaphat, és ő a legvagányabb, és a legjobb tanuló, és a többi nem teheti meg.

Ha őneki bármilyen nehézsége adatik az életbe, akkor ő nem tud természet fölött is segítséget kérni. Hogyha kér, akkor rossz forrán.

[Szobota Zoltán]
Na látod, ez egy világnézeti kérdés, hogy tudok-e így tekinteni erre a valóságra, meg önmagamra, vagy pedig elfogadom azt, amit sugarnak nekem, vagy amit elvárnak tőlem. És ezért fontos, hogy rendben legyen a világnézete a keresztényeknek, illetve hogyha tudatosítja magába, hogy kisebbségi létben kénytelen ezt a földi életét leélni, akkor viszont a kisebbség nyújt egy védelmet, tehát effektíve a nyáj. Tehát a nyájban, a gyülekezetben, az egyházban, a Krisztus testében őneki nagyon nagy pályája van, meg lehetőségei, és ha befelé halad a nyáj centróma felé, és nem kifelé a perifériájára, akkor nem fogják elragadozni a farkasok, és ott viszont megtalálhatja azt az elhívást, meg küldetést, ami az új természetében, a Krisztusi karakterében bebele van kódolva.

[Szobota Orsolya]
Illetve én még annyit mondanék, hogyha valakinek erős az identitása, akkor például Daniel, ahogy már a Zoli is felhozta példákat, Daniel és Sidrach, Mishel, Gabad, Nego, ők nagyon erős identitással kerültek a babiloni királyodvarába, gyakorlatilag három éves elitegyetemre, elitszakkolégiumba, és azt választották, azt az utat választották, hogy teljesen mindegy, hogy milyen mindennapos buliban felajánlva, és a király azt talál, hogy lehet étkezni, ők nem futottak velük együtt, tehát ők tudatosan lemondással, és azt az életmódot választották, hogy ragaszkodtak a hitükhöz, meg ragaszkodtak a mozesi törvénybetartáshoz, inkább nem ettek húst, de hogy nehogy vétkezzenek az úr ellen, és nézd meg, hogy az úr gondoskodott maga arról, hogy mennyire fölemelkedtek, tehát amikor a végső diplomaosztó után a király végignézte, hogy ki kerültek ki ebből az elit képzésből, akkor Daniel és a barátai voltak a legjobbak, és éppen ezért egyáltalán, hogyha valaki erős identitással vir, akkor nem csak a nyájban talál, hogy aki nem, én is azt mondom, hogy inkább a nyájban próbálkozzon, mert sokkal inkább jobb, hogyha megmarad az úrban, és esetleg nem egy olyan hű, de nem tudom milyen karriert befut, de hogyha erős az identitás, akkor meg az úr úgy föl fogja emelni, hogy röhögni fog azokon, akik ott mindennapos bulikkal égették két végéről a dolgokat, a gyártyát, és be fogja őket helyezni az úr sokkal jobb pozíciókba és lehetőségekbe világi szinten is, mint amit az osztálytársaik könyökléssel, meg egyéb módszerekkel kitudnának járni.

[Kulifai Máté]
Igen, meg talán dásztóként egy jó tanulsága, hogy a nyájban befelé haladva az ember most hirtelen reflekszerűen egy hallgató mondhatja azt, hogy áh, buborék, itt van három darab szentpál diplomás, aki elmondja, hogy a világban hogyan lehet érvényesülni. De tudod, annak éppen tényleg kisebbségi létre vagyunk elhívva itt a Földön, hogy a Krisztus testében, az egyházban mi egy fontos elem legyünk. És az, hogy egy kiképzőtáborban a hadvezér kiképzi a katonáit, az nem azt jelenti, hogy a katonák soha véletben nem fognak harcolni, hanem az van, hogy kiképzik profi harcosnak ott, úgymond biztonságos körülmények között, hogy amikor a front vonalba áll, akkor ő szúrja le a góliátját.

[Speaker 10]
És ne a góliát őt.

[Kulifai Máté]
Szóval az oltán sorsúba beszélgetünk arról, hogy az egyetemi életet hogyan érdemes elkezdeni. Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok a stúdióban.

[Szobota Orsolya]
Sok sikert mindenkinek az egyetemben.

[Kulifai Máté]
És ha esetleg van kérdésetek akár a vendégeinkhez, akár hozzánk, vagy esetleg témajavaslatotok, akkor küldjétek el, nyugodtan nekünk van elérhetőségünk a Hit rádiót is megkereshetitek, és a Facebookon is fenn vagyunk full kontakt oldal néven, szóval várjuk, hogy a jövő héten is hallgassatok bennünket. Ha esetleg lemaradatok a múlt heti adásunkról, akkor este kilenc órakor ma meghallgathatjátok ezt az adást is, a pornóiparnak a szereplőiről, hátteréről beszélgetnünk, hogy mégis mekkora gazdaság van emögött. Morvai Bátor volt a vendégem, tehát tartsatok velünk a továbbiakban, és hallgassatok továbbra is a Hit rádiót.

Sziasztok!