Happy Day - 2024. 10. 17.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Hiszem azt, mondjátok, hogy ez az írás az Istenek a beszéde, és a teljes írás fel nem bontható. És hiszem, hogy Isten igénye testé lett a nánzati Jézus Kisztusban, és itt lakozott a Földön, és a apostolok látták az ő dicsőségét. És hiszem, hogy az igen a nánzati Jézus Kisztus, aki által lett minden, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

Ő adta az életét mindannyiunkért oda a bűneink miatt, és megszerezte számunkra a vérontása által a bűneinknek a bocsánatát, és megszabadított az ördögnek a hatalmától, a jelen való gonosz világból, megszabadított romlott természetemtől, és eltörölte a bűneimet, védkeimet, hogy ne az ördögnek a bűnnek éjek, hanem az igazság fegyvereinként odaszállja magamat az élő Isten szolgálatára. Hiszem, hogy nem aranyon ezüstön, hanem Jézus Kisztus drága vére által váltott meg engemet Isten, a őseimtől örökölt hiáboló életből, hogy ne veszek el, hanem örök életem legyen. Mert meg van írva, hogy aki hisz ő benne, az által ment, a halálból az életre.

Dicsérem ezért magasztalom az Ura testemmel, lelkemmel, szellememmel a Jézus nevében. Ámen!

[Borbély József]
Ezt mondja az Úr. Menj el, és védj egy cserépkorsot a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közül, és a papok vénei közül. Menj el a Ben Hinnom völgyébe, amely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáldj ott azokat a szavakat, amelyeket én szólok te neked.

És ezt mondjad. Halljátok meg az Úr szavát, Júdakirályai és Jeruzsálem lakosai. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael istene.

Íme én veszedelmet hozok e helyre úgy, hogy aki csak hallja, megcsendül bele a füle. Azért, mert elhagytak engem, és idegennél tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, akiket sem ők nem ismertek, sem atyáik, sem Júdakirályai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel. És magaslatokat építenek a baának, hogy megégessék a fiaikat a tűzben, égő áldozatul a baának, amit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és amire nem is gondoltam.

Azért ímé eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem neveztetik többet tófetnek, sem bennhinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének. És eszét vesztem e helyen Júdának és Jeruzsálemnek, és fegyverel ejtem el őket ellenségeik előtt, és az életükre törőknek kezével, holtesteiket pedig az égmadarainak és a mezei vadaknak adom eled elő. És e várost csodálvá teszem, és nevetséggé, aki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyülködik az ő nagy romlásán.

És megétetem velük az ő fiaik húsát és leányaik húsát, és megeszik kiki az ő barátjának a húsát a megszállás alatt, és a veszedelem alatt, amennyel megszorongatják őket, ellenségeik, és akik keresik az ő lelküket. Azután törd el a korsót azok szemeit láttára, akik elmennek veled. És ezt mond nekik, ezt mondja a Seregek Ura, így töröm össze e népet és e várost, amit összetörhető ecserép edény, amely többé meg sem építhető.

És Tófetben temettetnek el, mert nem lesz más hely a temetkezésre. Így cselekszem e helyen, és ennek lakosaival, azt mondja az Úr, s olyanná teszem e várost, mint Tófetet, és Jeruzselem házai, és Júda királyainak házai undokokká lesznek, mint a Tófet helye, mindazok a házak, amelyeknek a tetején az ég egész seregének áldoztak, és itt a láldozatot vittek az idegen Isteneknek. Azután hazajöve Jeremiás Tófetből, ahová az Úr küldte őt profétálni, megállt az Úr házanak pitvarában, és szól az egész népnek.

Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael istene. Én ráhozom e városra, és ennek minden városára mindam a veszedelmet, én ráhozom e városra, és ennek minden városára mindam a veszedelmet, amelyről szólottam ő elene, mert megkémítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszéleimet. És halott a pasúr, a pap, az immár fia, ő pedig fejedelem volt az Úrházában, Jeremiást, amint e szókalt, profétálta.

És megcsapdosta a pasúr Jeremiást, a profétát, és bevetette őt a tömlöcbe, amely Benyámin felső kapujában volt az Úrháza mellett. És lő másnap, hogy kivitte pasúr Jeremiást a tömlöcből, és mondta neki Jeremiás, nem pasúnak nevezett téged az Úr, hanem mágor Missábimnak. Mert ezt mondja az Úr.

Én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullannak az ő ellenségeik fegyver által a szemeid láttára, az egész Judák pedig odaadom a Babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket. És odaadom e városnak minden vagyonát, minden keresményét, minden drágaságát, a judakirályénak minden kincsét odaadom az ő ellenségei kezébe, és elrabolják, elhurcolják, és Babilonba viszik azokat. Te pedig pasúr, és a te házadnak minden lakosa rapságba mentek, és Babilonba jutsz, és ott hallsz meg, és ott temettettek el te és minden barátod, akiknek hamisan profétáltál.

Rávettél uram engem, és rávétettem, megragadtál engem, és legyőztél. Nevetségé lettem minden időre, mindenki csúfol engem, mert ahányszor csak szólok, kiáltozom, így kiáltok. Erőszak és romlás, mert az úr szava mindenkor gyalázatomra és csúfságomra lett nekem.

Azért azt mondom, nem emlékezem róla, sem az ön nevében többet nem szólok, de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimban rekesztve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelül való fenyegetést. Jelentsétek fel, és ezt mi is feljelentjük.

Mindazok is, akik barátaim az én tántorodásomra figyelmeznek mondván, talán megbotlik, és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta. De az úr velem van, mint hatalmas hős. Azért elesnek az én kergetőim, és nem bírnak velem.

Igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek, örökkivoló gyalázat lesz rajtuk, és felejthetetlen. Azért, ó seregeknek ura, aki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet ő rajtuk, mert néked jelentettem meg az én ügyemet. Énekeljetek az úrnak, dicsérjétek az urat, mert szegények lelkét megszabadítja a gonosz kezéből.

Átkozott az a nap, amelyen születtem, az a nap, amelyen anyám szült engem, ne legyen áldott. Átkozott ember az, aki örömhírt vitt az én apámnak mondván, fiú magzatot született neked, igen megőrvendeztetvén őt. És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket elvesztett az úr, és meg nem bánta, és halljon reggel kiáltozás és harci riadó délben, hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nekem koporsom lett volna, és méhe sohasem szült volna.

Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak, és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek. Huszonegyedik rész. Ez a beszéd, amelyet szólt az úr Jeremiásnak, amikor elküldé hozzá Sedékiás király Passúrt, Melkiásnak fiát, és Sofóniást, Maásiás papfiát mondván.

Kérdezd meg most érettünk az urat, mert Nabukó Donozor, a babyloni király, vihaszkodik ellenünk. Ha cselekszik-e az úr velünk, minden ő csodái szerint, hogy elhagyjon minket. És mond a nekik Jeremiás, ezt mondjátok Sedékiásnak.

Így szól az úr, Izraelnek istene. Én elfordítok minden hadiszer számot, amelyek a ti kezeitekben vannak, amelyekkel ti a babyloni király ellen és a káldeusok ellen vihaskodtok, akik kívül a kőfalon ostromolnak titeket, és begyűjtem őket a városnak közepébe. És én kinyújtott kézzel vívok ellenetek, és nagy erős karral, és haraggal, busulással, és nagy felindulással.

És megverem a városnak lakosait. Mind az embert, mind a barmat nagy döghalállal halnak meg. És azután azt mondja az úr Sedékiást, a judakirályát, és az ő szolgáit, és a népét, és akik megmaradnak a városban a döghaláltól, fegyvertől, és éjszéktől.

Ordaadom Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, és az ő ellenségeiknek kezébe, és azoknak kezébe, akik keresik az ő lelküket, és megölik őket éles fegyverrel, nem kedvez nekik, nem enged, nem könyörű rajtuk. Azután ezt mondjad a népnek. Ezt mondja az úr.

Én előttökbe adom nektek az élet útját és a halál útját. Aki e városban lakik, fegyver, éjség és döghalál miatt kell meghalnia. Aki pedig kimegy belőle, és a káldeusokhoz megy, akik megostromolnak titeket, él, és az ő lelkét zsákmányul nyeri.

Mert orcámat e város veszedelmére fordítottam, és nem megszabadulására, azt mondja az úr, a babiloni király kezébe adatik, és tűzzel égeti meg azt. Júda királya a házának mond meg, halljátok meg az úr szavát. Dávidnak háza, ezt mondja az úr.

Hamarsággal tegyetek igazítéletet, a nyomorultat mentsétek meg a nyomorultatónak kezéből, különben az én haragom kitör, mint a tűz, és felgerjed, és nem lesz, aki megoldhassa az ő cselekedeteinek gonoszsága miatt. Íme én reátok megyek, te völgy lakója, és sísságnak szírtje, ezt mondja az úr, akik azt mondjátok, kicsoda jön le mi ellenünk, és kicsoda jön be a mi házainkban. És a ti cselekedeteiknek gyümölcsesszerint fenyitelek meg titeket, azt mondja az úr, és tüzet gyújtok az ő erdejében, és köröskörül az mindent megemészt.

Azt mondja az úr, menj alá Júdakirályának házába, és beszéld el ezeket, és ezt mondd. Halld meg az úr szavát, Júdakirálya, aki Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, akik bejártak-e kapukon. Ezt mondja az úr, tegyetek ítéletet és igazságot.

Mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezédől. A jövevényt, árvát és őszvegyet meg ne nyomorgassátok, és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vérte helyen ki ne ontsatok, mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be a házna kapuin, akik a Dávid székében ülnek, szekereken és lovakon menvén ő, az ő szolgái és az ő népe. Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az úr.

Hogy elpusztul e ház. Mert így szól az úr a Júdakirályának házához. Ha Gilead volná nékem, és a Libanon feje, mégis elpusztítanak téged, mint a városokat, amelyekben nem laknak.

És felkészítem ellened a rabolókat, mindeniket az ő fegyverével, és kivágják a te válogatott szédrusaidat, és tűzre vetik. És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak, miért művelte az úr ezt e nagy várossal. És ezt mondják, azért, mert elhagyták az úrnak az ő istenüknek a frigyét, és idegen istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak.

Ne sírassátok a halottat, és ne bánkódjatok érte, hanem azt sírassátok, aki elment, mert nem jön vissza többet, és az ő szülőföldjét nem látja meg. Mert ezt mondja az úr Sallun felől, Jósiásnak, Júdakirályának fia felől, aki uralkodik az ő atya, Jósiás helyet, aki kimegye helyből, nem tér vissza többet ide. Hanem a helyen, hova rapságra vitték, ott hal meg, és a földet nem látja többet.

Jaj, annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul, akező fele barátjával ingyen szolgáltat, és munkája meg bérét neki meg nem adja. Aki ezt mondja, nagy házat építek magamnak, stágos felházakat, és ablakait kiszélesíti, és cédrusfával béleli meg, és megfesti cinóberrel. Király vagy-e azért, hogy cédrus után kívánkozol?

A te atyád nem evette, ivott-e, de igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt. Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jól volt dolga. Nem ezé az igaz, ismered felőlem, azt mondja az úr.

De a te szemeid és szíved csak a te nyerességedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragaszkodásra, és erőszak elkövetésére. Azért, ezt mondja az úr Jovákimnak, Jósiás, Júda király fiának, nem siratják őt, jaj atyám, jaj hugom, nem siratják őt, jaj uram, jaj az ő dicsőségének, úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzserem kapujén kívül. Menj fel a Libanonra és kiállts, és a Básánon emeltve szóldat, és kiállts az abirámról, mert szeretőid mind tönkre jutottak.

Szóltam neked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad, nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat. Minden pásztorodat szél emészti meg, és szeretőid rapságra mennek.

Akkor szégyent vallasz majd, és pironkodol minden gonoszságodért. Te, aki a Libanonon lakozol, cédrusfákon fészkelsz, hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg a gyermekszülő vajúdása. Élek én, azt mondja az úr, hogyha a kóniás, Joachimnak, a judakirálynak a fia pecsétgyűrű volna is az ő jobbkezemben, mindazáltal onnan lerántanálak.

És odaadlak téged a te lelkedkeresőjének kezébe, és azoknak kezébe, akiknek tekintetétől félsz, és Nabucodonoszornak, a Babiloni királynak kezébe, és a Kardeusok kezébe. És elvetlek téged és a te anyádat, aki szült téged idegen földre, amelyben nem születtetek, és ott haltott meg. És nem jönnek vissza arra a földre, amelyre az ő lelkük visszajönni kívánkozik.

Avagy utalatos és elromlott edénye ez a férfiú, ez a kóniás, avagy oly edénye, amelyben semmi gyönyörűség nincsen. Miért lökték el őt és az ő magvát, és dobták olyan földre, amelyet ők nem ismernek. Föld, föld, föld!

Halld meg az úrnak a szavát! Ezt mondja az úr. Írjátok föl ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében, mert senkinek, aki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó alapotja, és nem uralkodik többé Júdában.

[Németh Sándor]
A Szentlélek az egy természetpertői szellemi lény, akit elküldött az Atya és Jézus Krisztus, és a kiküldetese akkor várt legitimvá, amikor a názati Jézus Krisztus megjelent a mennyekben az ő vérével, vére minőségi ellenőrzés alá került. A minőség ellenőrzést a szeráfok és a kerübok végezték. Megnézték, és kerestek benne egy kis pici hibát.

De egy pici hibát se találtak benne. És ezért az Atya kijelentette, hogy érvényes a megváltás, érvényes az emberek számára az igéreteinek a megvalósulása. Megszerezte egy új áldást a názati Jézus Krisztus, hogy megadja mindazoknak az embereknek a Szent Szellemet, akik a názati Jézus Krisztusnak nem csak a föltámadásába hisznek, hanem abban is hisznek, hogy egy nagyon ártatlan, nagyon tiszta, ilyen vérrel jelent meg mindannyiunkért az atyánál, és ezzel már megváltozott mindazoknak a helyzete, akik az életükben elfogadják a názati Jézus Krisztusnak a engeztelő áldozatát föltámadásá. Ez az elfogadás döntés általabban pillanatban, hogy az Isten fölkeni az embernek a szellemét és a lelkét, és ebben a vérben annyikor erő van, amit az Isten igényel mond, nem annyi, amennyit te érzel. És ha abban hiszünk, amit Isten igényel mond Jézus vérérből, akkor egészen biztos, hogy a lelkedben és a szellemetben sokkal nagyobb változás fog beállni, mint eddig bármikor.

A vért, amikor Jézusnak a véréről beszélünk, akkor ne a magad vérét vet is ki Jézus vérébe, hanem az Istenek az igényét, kielentéseit fogadd el Jézus vérével kapcsolatosan, és világossá fog válni számodra, hogy egy vérrel, Jézus vérével fölken szellemed és a lelked van, amely lehetővé tette azt, hogy a Szent Élekkel egyrészt az első a Szent Élek kiáradjon rád, másért a Szent Szellemmel a szellemed egyesüljön, a harmadik dolog, hogy a Szent Élek meg tudja nyilvánulni rajtad keresztül különböző ajándékai által.

[Szignál]
Hangos könyv. Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából. Hangos könyv.

[Tamás Csilla]
Hangos könyvrovatunk következik, melyben Joel Osteen Képes vagy rád című könyvéből olvasok fel egy fejezetet, amelynek címe a negatív szemlélet korlátok közé szoríthatja az életünket. Nem akarok túl sokat várni az élettől, így nem leszek csalódott, ha nem teljesül, mondta nekem egyszer egy fiatalember. Így nem lehet élni.

Aki nem vár fizetésemelést, előléptetést vagy pozitív fordulatot, az nem szabadítja fel a hitét. Istent a hit indítja cselekvése. Ha a fordulatra számítunk, de nem történik meg, ne csalódottan hajtsuk álomra a fejünket.

Azzal a tudattal térjünk nyugovóra, hogy egy nappal közelebb kerültünk a várakozásunk beteljesüléséhez. Másnap aztán ugyanezt kell tenni. A győztesek kifejlesztik magukban azt a szokást, hogy jó dolgokat várnak.

Lehetetlen, hogy közömbös hozzáállást tanúsítva várjuk a sikert és Isten áldásait. Nem elégséges nem várni semmi rosszat. Agresszív hittel kell várni a jó dolgokat.

Figyeljünk arra, hogy mit várunk. Az álmaink megvalósulását? Az előzőnél egy sokkalta sikeresebb új évet?

Hosszú, egészséges és áldott életet? Aki például szeretne megházasodni, nem merenghet azon, hogy soha nem fogok találkozni az igazival. Olyan régen várok már, kifutottam az időből.

Ehelyett arra kell számítania, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen lesz. Azt kell várnia, hogy az Istentől származó kapcsolat keresztezi majd az útját és meg fog ismerkedni a hozzáillő személlyel. Mi lesz, ha megteszem, és mégsem történik semmi?

Vetődhet fel a kérdés. De mi lesz, ha megteszed, és meg is történik, amire vársz? Kérdezem erre én.

Aki nem hisz, azzal biztosan nem történik semmi. Bizonyára jóságod és kegyelmet követnek engem, életem minden napján, mondja Dávid a 23. Zsoltárban.

Lehet, hogy a múltban értek bennünket csalódások és kudarcok, de ami nem működik, azt el kell engedni, minden hibát és kudarcot. Várjuk azt, hogy akármerre megyünk, Isten jósága és kegyelme követ majd. Olykor jó hátra tekinteni és azt mondani, Hello, jóság!

Hello, kegyelem! Hogy vagytok ott mögöttem? Egyesek észre sem veszik, hogy örökké csak a következő katasztrófát, kudarcot vagy negatív fordulatot keresik.

Ezen bizony sürgősen változtatniuk kell. Javaslom, hogy kezdjék el Isten jóságát, kegyelmét, áldását keresni, a fizetésemelést és előléptetést. Ezeknek kell követniük minket mindenhova.

Valami jónak a boldog várása. Hangzik a remény egyik meghatározása. Ha jót várunk, az örömet okoz és lelkessé tesz.

Amikor arra számítunk, hogy az álmaink megvalósulnak, reggelenként könnyed léptekkel indulunk el otthonról. Ha azonban semmi jót nem várunk, lelkesedés nélkül fogjuk átvonszolni magunkat az életen. Remélem, senki nem veszi dicsekvésnek tőlem, ha elmondom, én azt várom, hogy az emberek szeressenek.

Meg lehet naív vagyok, de tedd meg nekem azt a szívességet, hogy meghagysz a tudatlanságomban. Amikor elmegyek valahova, nem építek magam köré falakat. Nem vonulok védekező állásba, nem viselkedem bizonytalan, féling személyként, és nem gondolom azt, hogy biztosan unszimpatikus leszek számukra.

Talán most is épp rólam beszélnek. Én azt várom, hogy az emberek barátságosan viszonyulnak majd hozzám, hogy amikor bekapcsolják a tévéműsoromat, képtelenek lesznek tovább lépni róla, hogy amikor meglátják a könyvemet a könyvesboltok polcain, vonzást éreznek majd, hogy megvegyék. Arról beszélek, hogyan lehet jó dolgokat várni.

Szabadjára kell engednünk magunkban a várakozásra való képességet. Néhányan talán már hat éve nem használták, de mindenképpen el kell kezdeni ők nagyobb dolgokat várni. Új hegyek várnak megmászása, és új tájak felfedezése.

Azt kell magunk előtt látnunk, hogy feljebb jutunk, legyőzzük az összes akadályt, és ajtók nyílnak meg előttünk. Várjuk a jót a munkánk, a vállalkozásunk, illetve a kapcsolataink terén.

[Ruff Tibor]
Az ember a hit mellett dönt is. Én már a múlt adásban is mondtam, hogy én egyedül Jézusnak hiszem el azt, hogy a Szentírás az elejétől a végéig egy hibátlan és teljes isteni kinyilatkoztatás. Én ezt senki másnak nem hinném el.

Jézusnak pedig azért hiszem el, mert az életét adta a bűneimért. Ilyen szeretetet pedig soha nem hallottam senki mástól, sőt, eszébe se jutott ez senki másnak. Egyetlen vallásalapító ezt nem tette meg.

Tanítottak, beszéltek, cselekedtek, de egyik sem adta oda az életét az emberiség bűneiért helyettesítő ádozatul. A szív az, amelyik rábólint erre az igazságra, hogy ez a legnagyobb dolog, amit valaha ember tett a Földön. Ez a legnagyobb szeretet, hogy valaki az életét föláldozta az összes többi emberek bűneiért.

Beszt of Hit Rádió ...engesztelő ádozatul, és ezzel bűnbocsánatot szerszett az emberiségnek. A szív az, ami ezt igenli, és ott kell az a bátorság, hogy hallgassa szívedre, hogy mer ilyen az ember. Bizonyos értemben ugye őrültségben is hinni, mert most a mai modern természettudományos világnézet felől nézve Jézus feltámadása az egy komplet őrültség.

Ezt Pálapostól is elismeri, és azt mondja, hogy igen, de az Isten őrültsége, bolondsága és erőtlensége az erősebb és bölcsebb az embereknél. Tehát azok az emberek, akik annyira, hogy mondjam ilyen, tehát hogy nem mernek a szívüknek hinni akkor se, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a szív igenli ezt mint igazságot, tehát a szív mondja azt, hogy ez az igazság, ezt nem az értelem mondja, a szív mondja. És akkor azok az emberek, akik azt mondják, hogy én ezt nem merem, vagy nem tudom elhinni, mert az értelmem számára ez egy őrültség, bár a szívem kívánná, hogy így legyen, de én maradok a tények embere, és ezért nem hallgatok a szívemre, hanem én csak a bizonyított tényekre figyelek, azok eltévesztik itt sajnos az utat, mert nem mernek a szívükre hallgatni.

A hívők, azok bizonyos értelemben, most a szó legjobb értelmében mondom, de talán fogod érteni, meg a hallgatók is, hogy hívőnek lenni az egy kicsit ilyen bolond dolog. Tehát abban benne van az, hogy a szívben, ha érzem a szívemben, hogy valami nagyon igaz, márpedig az, hogy egy ember az életét oda adta, az egész emberiség bűnelyér, azokat magára vette, és ebbe belehalt, és lement a pokolba, és a többi, erre a szív mondja azt, hogy ennél nagyobb igazságot sose hallottam. És éppen ezért ennek az igazságnak meg kell lenni ahhoz a kis őrültségnek, vagy annak a bátorságnak, hogy azt mondjam, hogy inkább erre hallgatok, mint a tudósok racionális bizonyításaira.

Ráadásul, mivel én tudomány filozófiára akartam annak idején szakosodni, és az összes logikaspeckot elvégeztem, és ott a világhírű egyébként logikaprofesszorok bizonyították be nekünk azt logikai eszközökkel, és bebizonyították, hogy minden természettudományos elmélet korlátozott a valóság leírásában, és igazából mindegyik csak egy modell. Nem a valóságot írja le, hanem csak modellezi a valóságnak bizonyos szempontjai alapján a valóságnak bizonyos szeletét. De ugye a modern ember az azt hiszi, hogy a természettudomány az maga a valóság.

Ez viszont nagyon nagy probléma. Ez tulajdonképpen így egy hamis vallás, és tényleg hamis, újramondom, az ezzel foglalkozó tudósok is megerősítik, hogy a természettudomány az nem a valóságot írja le, hanem modelleket készít, modelleket ír le, amik a valóságot soha nem tudják teljes egészében feltérképezni, hanem mindig annak csak egy bizonyos szeletét.

[Balogh László]
Pont ide akartam kiukadni, tudva-tudatlanul is a következő kérdést és nagyon jól felkészítettet, hogyha van az elme, meg van a szív, van a valóságnak egy látható, egy nem látható része, van egy materiális része, van egy spirituális része. Akkor nekünk hívőknek bele kell menni a következő játékba pusztán csak azért, mert most a mi társadalmunk vezető világnézete a materializmus és az ebből fakadó tudományoskodás. Egy olyan dolgot akarok kérdezni, ami lehet, hogy segít másoknak is, hogy lehet egyébként tudományos módszerekkel vizsgálni az amerikán túli spirituális kinyinatkoztatásokat?

Lehet tudományos módszerekkel a Bibliát bevizsgálni? Milyen szintig van ezt értelmektenni, vagy ezzel ól felszabadulhatunk, és lehetünk a szív tudományának az emberei?

[Ruff Tibor]
Kimerítően és teljes mértékben nem lehet, de nemcsak a Bibliát nem lehet kimerítően és teljes mértékben feltérképezni tudományos eszközökkel, hanem tulajdonképpen a másik embert sem például. Tehát most aki a házastársához természettudományos eszközökkel közelítve próbálja meg a házastársát megérteni, az nyilván nem fogja a házastársát megérteni a szónak az igazi értelmében. Tehát valójában mindig a szív értelme az, ami ugye sokkal magasabb, rendű, intuitív.

Én mondok egy egyszerű példát, amit amúgy mindig el szoktam mondani, mikor ilyesmiről a szó van, de szerintem nagyon megvilágító erre jött. Tehát azt, hogy az engem körülvevő valóság egyáltalán létezike, vagy csak álmodom az egész életet, létezést, halucinálom, tehát magyarul, hogy az egész beleértve ezt a stúdiót, téged és minden ilyesmit, az csak egy halucináció, egy élet hosszígtartó álom, amiből amikor fölébredünk, meglepő fogjuk tapasztalni, hogy nem is léteztek ezek a dolgok, vagy pedig a valóságot tapasztaljuk. Ezt például tudományos eszközzel soha nem lehet eldönteni, és a jövőben sem lehet majd soha eldönteni.

Tehát az, hogy az engem körülvevő valóság, amit én érzékelek az öt érzékszervemmel, ez egyáltalán létezik, ez is hitbeli állítás, tehát hisszük, hogy létezik. Ismét mondom, hogy nincs olyan ember, aki be tudná bizonyítani, hogy az őt körülvevő valóság, az tényleg létezik, és nem csak álmodja. Bárki megpróbálhatja, aki esetleg most hallja először ezt a felvetést, próbálja kívítassa meg a barátaival, és meg fogják látni, hogy nincs mód bebizonyítani biztosan, hogy létezik a minket körülvevő valóság.

Ez egy hit kérdése. És minden normális ember valahogy automatikusan hisz abban, hogy az őt körülvevő valóság létezik, de ez egy hit. Ez nem egy tudás, ez nem egy megalapozott tudás, ez nem egy bizonyított dolog.

Márpedig az egész természettudománya azon alapul, hogy a minket körülvevő valóság létezik. Hiszen a természettudomány ezt a minket körülvevő valóságot vizsgálja. Tehát az összes természettudomány egy hit állításon nyugszik, ami mellett döntenie kell az embernek.

Mert dönthetne úgy is, hogy nem fogadja el, hogy létezik ez a valóság, hanem azt mondja, hogy az egész élet csak egy álom, és majd ki fog derülni, hogy semmi nem létezett abból, amit ő itt hosszan álmodott. A természettudományos világnézet azért nem korrekt ebből a szempontból, mert a természettudósok, illetve a természettudományos világnézet alapján álló emberek azt állítják, hogy ők biztos tudás birtokában vannak, míg ezzel szemben a hívők azok meg csak hisznek. Na most ezzel a dologgal, amit elmondtam, nagyon gyorsan ki lehet mutatni azt, hogy ők is hisznek, tehát nincsen olyan, hogy valaki a szíve értelmének a teljes kikapcsolásával még bármiről is tudjon gondolkodni, mert akkor na mindegy, nem ezt se ragozom tovább, most elmondtam a lényegét valamennyire.

Nem tudom, hogy ez kielégítő válasz-e arra, amit te kérdeztél.

[Balogh László]
Hát igen, mert az a lényeg, hogy nem kell olyan szabályok alapján játszani, amik nem valódiak, csak kívülről akarja egy világnézetre ránk kényszeríteni. Hanem tulajdonképpen az igazság felismeréséhez akkor ezek szerint nagyon korrektül kell gondolkodni, fölülvizsgálni a világnézetünket, és meg kell mindig újítani az értelmünket, nyitott embernek kell lenni.

[Ruff Tibor]
Igen, de ugye ennek nem lenne alapja, tehát az egész egy relativista, eldönthetetlen dologba torkolna, és akkor csak azt tudnánk mondani, hogy hát vagy így van, vagy nem így van, vagy úgy van, vagy így van, vagy amúgy van, nem tudjuk. De a szív, újra ezt mondom, az képes a valóságot, ahogy mondjam, egy ilyen arisztotelész úgy mondja, aztán vagy platón, hogy a nuszt, tehát a szív értelme az egyetlen pillanatban, egyetlen mozzanatban ragadja meg a dolog lényegét. Nem elemez, hanem bele lát a lényegbe, és azt megragadja a valóságot.

Tehát szívvel hiszünk az igazságnak. Igen, de a szívnek van értelme is, ez a nuszt, ez egy másfajta gondolkodás. Mondok még egy példát, egy ismerősöm azt mondta, amikor megérkezett Izraelbe, hogy szeretném, hogy legyen Isten.

És amikor tíz nap múlva hazaindult, akkor például azt mondta, hogy biztosan tudom, hogy van Isten. És akkor később is így nyilatkozott erről, hogy úgy mentem oda, hogy szerettem volna, hogy legyen Isten, és úgy jöttem el, hogy biztos vagyok benne, hogy van. Na most ugye ez az, amit mondtam az előbb, hogy ebben egy döntés is van.

Az ember érzi az ember szíve, hogy az igazság az tényleg az, hogy valaki az életét adja az összes többi ember helyett, és azok minden bűnét magára véve belehal helyettük. Erről a szív érzi, hogy ennél nagyobb szeretet, ennél nagyobb igazsága nem létezik. És a szív így állapítja meg, hogy akkor ez az ember a mesiás, ez a megváltó, aki ezt megtette.

De ebben benne van, újra mondom ezt, hogy itt az is számít, hogy érezzük, hogy ennek így kell lennie. Még ha nem így lenne, akkor is így kellene lennie. Értem.

És akkor aki hallgat a szívére, és itt a hit lényege, hogy aki nem adja föl, hogy igazságnak lennie kell, az dönteni fog emellett, hogy ez az igazság. Aki nem dönt emellett, az előbb-utóbb kénten lesz föladni, hogy egyáltalán létezik igazság. És belefut egy totális relativizmusba.

Ez a világnézet is, az is, az is, amaz is. Hát ki tudja, melyiknek van igaza, honnan tudhatjuk. Hát az értelemmel tényleg nem tudhatjuk.

A szív az, ami erre biztos választ tud adni, de az, aki nem elég bátor ahhoz, hogy elhiggye, hogy a szíve a legjobb műszer az igazságnak a jelzésére, az elbukik ezen a próbán tehát.

[Balogh László]
Most egy picit a témától eltávolodnék egy kérdésre, mert azt kérdezném justis, ami most ebben a válaszban engem leginkább inspirál, hogy milyen további előnyei vannak még annak, ha egy hívő tud így a szívővel gondolkodni, erre milyen hatása lesz az életére meg a környezetére?

[Ruff Tibor]
Most erre olyan mondat jutott eszembe, ami nagyon durva és sértő, de hát tulajdonképpen itt kezdődik az ember. Igen. Tehát most hogy mondjam, vannak ilyen kispolgárok, akik mindig úgy működnek, hogy na majd előbb hiszem haláltom.

Én nem kockáztatom az életemet és a boldogulásomat azzal, hogy valami ilyen bizonyítatlan, lebegő dologra ráépítsem az egész életemet. Végülis egy hívő most visszatérve megint ehhez a bolondsághoz, mert egyébként ez töntő kérdés ez a bolondság. A Pál nem véletlen mondja azt, hogy azért nem hirdettem az evangéliumot bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiába valóvá ne legyen, mert miután a világ a bölcsesség által nem ismerte meg Istent, úgy tetszett Istennek, hogy az ige hirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.

És a bolondság abban áll, szent és igazértelembe vett igazbolondság, az abban áll, hogy az ember azt mondja, hogy elfogadom azt, hogy a názáreti Jézus föltámadt a halálból, bár ez ellene mond minden eddigi emberi tapasztalatnak, és logikának, és rációnak, de mégis elfogadom, mert a szívem érzékeli, hogy ez a legnagyobb igazság, ennek így kell, ez így kell, hogy legyen, és ezért így is van. Ezt mondom, a Kant, Immanuel Kant fedezte föl Zollenkellésnek az elve, hogy nem mindig az az igazság, amiről meg tudjuk lállapítani, hogy úgy van. Mert van, amikor nem tudjuk megállapítani, hogy hogy van, de a szív ad egy belső jelzést, hogy hogy kell, hogy legyen, és itt van a vízválasztó, hogy hiszi valaki, hogy a szíve az a legfőbb igazságkutató szerve, vagy pedig nem hiszi, és nem hiszi, hogy a szív rá tud érezni az igazságra.

Na most az én tapasztaltam szerint, akkor most kicsit sértegetni fogok, esetleg mi melyeket előre is elnézést kérek. Mert ezt én provokálom az ötleteket. Aki nem képes arra a bolondságra.

Mondok egy példát. A metróban zaklatnak egy nőt. Én nem vagyok egy erős ember, sem tapasztalt verekedő.

Tegyük föl, hogy három erős skinhead gyerek zaklat egy nőt, vagy gyereket, vagy nála gyengébb valakit, öreget, bárkit. A szívigazsága az, hogy akkor is lépj oda és szólj, hogy ezt ne tegyék, hogyha tudod, hogy esélytelen vagy velük szemben, tehát téged is megverhetnek, meg a nőt is, vagy öreget, beteget, gyereket, mit tudom én. Tulajdonképpen ennek a cselekedetnek tehát, hogy szólsz, racionálisan nincs értelme.

Akkor lenne értelme, ha erősebb lenné náluk. Így nincs értelme. Ott állsz ebben a szituációban, és döntened kell.

A racionális érve mellett szól, hogy ne avatkozzál be. Mert semmit nem tudsz segíteni rajta, és még te is bajba kerülsz. A szív viszont azt mondja, hogy nem hagyhatod szó nélkül.

Akkor sem, hogyha semmit nem tudsz segíteni, és még téged is megfognak verni. Na, ez a bolondsa. Itt mondom, hogy az igazság, az nem mindig a hasznos.

Ez nagyon fontos, ugye van ilyen, hogy a utilitárius, haszonlelvű etikáknak mondják azokat, akik a jót azonosítják a hasznossal. A jó az nem mindig hasznos. Ha én egy ilyen helyzetben odalépek, és azt mondom, hogy emberek ne csinálják ezt, mert ez gonoszság, szemétség, és utána engem is megvernek, meg folytatják tovább ugyanazt, mégis igazságot cselekedtem, de ez egy kicsit bolond dolog, mert haszna az nincs, sőt, bizonyos esetben már kára lett, mert így még én is meglettem esetleg verve, úgy meg csak ő lett volna megverve.

Tehát ha haszonlelvű alapon állok hozzá, akkor azt mondom, hogy jobb, ha egy ember van megverve, mint ha kettő, úgyhogy inkább nem szólok. A jó viszont ebben az esetben ellene mond a haszonlelvűségnek, és azt mondja, hogy nem baj, hogy nagyobb kár lesz belőle. Akkor is állj föl és szólj.

És a kispolgár az ilyenkor a rációt választja. Az, amit én úgy nevezek a szó nemesebb értelmében, hogy ember, az viszont ilyenkor azt választja, hogy szól, bár ezzel bizonyos értelmen ronta helyzetem, vagy legalábbis a saját helyzetén, mégis esélytelenül is szól. Tehát ennyi bolondság kell ahhoz, hogy az élet élvezhető legyen én szerintem, tehát én belepusztulnék az unalomba, hogyha nekem úgy kellene élnem egy olyan fajta kispolgári életet, amiben nincsenek kisebb-nagyobb őrültségek.

És a hit, az tele van kisebb-nagyobb őrültségekkel. Tehát az, hogy valaki hitből él, mondjuk anyagilag, ami mondjuk azt is jelenti, hogy megvesz egy fontos dolgot, amire szüksége van neki, gyerekének, családjának. Bár így a hét utolsó, vagy a hónap utolsó hetére nem fog maradni pénz, mégis én azt mondom, hogy vegye meg hitből, és bizza Istenre az ellátását, míg a kispolgár meg azt mondja, hogy nem, mert ma csak ezer forintot köldhetünk, és holnap is csak ezeret, mert különben nem húzzuk ki a hónap végéig.

Ez a racionalista ember, én nem is tudom, hogy az emberek így, hogy tudnak élni, azok az emberek, akik így élnek, semmi pénzért nem cserélnék azokkal az emberekkel, akik az életnek bizonyos pillanataiban nem tudják fölvállani az őrültséget, amikor az az igazság. És egyébként meg pálapostól azt mondja, hogy a pszichikai ember számára a szellem dolgai bolondságok. Tehát a szellemben járás az egy őrültség a pszichikai ember számára, és itt megint mondom, itt megint van egy döntés.

Én egy kalandos életű, gazdag életű, élvezetes életű ilyen bolondféleség akarok lenni, vagy inkább egy dögunalmas életű, de nagyon jól kiszámítható és biztonságos kispolgár. És ez a mentalitás, ez nem csak a hétköznapi életben van, hogy kispolgár meg mit tudom én romantikusabb alkat, hanem ez spirituálisan is létezik. A spirituális kispolgár az nem képes túllendülni, nagy lelkűen nézni, hogy így mondja.

Ugye nekem a biblia kritikáról, egyébként az egész biblia kritikáról a kedvenc hasonlatom, amiről hiszem, hogy azt a Szentlélek tanította nekem, az a Salomon és a két paráznanő gyerekének az esete. Ugye volt két paráznanő, ismerjük a történetet, most nem mondom el. Nekem ez arról is szól, hogy a gyerek a biblia.

De ez itt nagyon vizgalmasan kezdik. A Salomon az Isten, a gyerek a biblia, és a két nő közül az egyik a hívő, a másik a biblia kritikus. Az a vita, hogy kié a gyerek, vagyis kié a biblia, a úgymond fundamentalista, infallibilista, vagyis a biblia hibátlanságában hívő, hívő, vagy a biblia kritikusé a biblia, tehát kinek van igaz a biblia ügyében.

Megy a vita, nem tudják eldönteni. Ekkor Isten azt mondja, hogy vágjátok ketté. Zárójában égzem meg, hogy szerintem azokat a például ellenmondásokat meg ilyeneket, amikkel szoktak a biblia kritikusok kötözködni, Isten direkt rakta bele, szerintem a szentírásba, ebben van az a mondat, hogy ha akarod, vágjat ketté.

És akkor itt nem racionális döntés születik, hanem a biblia kritikus az azt válaszolja, hogy jó, vágjuk ketté. Vagyis, hogy igen, ellenmondások vannak benne, tehát ketté kell vágni. Ugye most úgy érsz, hogy az ellenmondásnál ketté hasad.

Az igazi hívő az meg azt válaszolja, hogy inkább nem akarom tudni, hogy ennek a problémának mi a megoldása, de hagyjuk egyben a bibliát. Ő tulajdonképpen lemond a teljes megértésről, ami egyébként az alázat maga tartása, mert miért is kellene egy embernek mindent tudni. Le lehet mondani arról, hogy mindent értsek.

[Balogh László]
Jóbbnál is ez történt a végén.

[Ruff Tibor]
Igen, és akkor az a csoda történik, hogy a hívő tulajdonképpen azt mondja, hogy hát én nem mondjuk vegyük úgy, hogy a biblia kritikus előáll a nagy érveivel, és akkor a hívő végül azt mondja, hogy hát én tulajdonképpen ezekre nem tudok mit mondani, hát én nem tudom ezt megcáfolni, hát nem tudom, nem tudok erre mit válaszolni, csak a szívem azt mondja, hogy hagyjuk egybe a bibliát, ne vágjuk darabokra. A biblia kritikus meg azt mondja, hogy de igen, na tessék, ott az ellenmondás, ott vágjuk ketté. És erre Isten pedig odaítéli a bibliát annak, aki lemondott róla.

Tehát aki lemondotta arra, hogy a racionális értelmével mindent értsen, azt mondja, hogy na, az az igazi anya. Annak adjuk a gyereket. Én bizonyos értelmem, azt gondolom, hogy Isten szándékosan azért rakta bele a bibliába biblia kritika szempontjából problematikus részeket, mert ez egy szűrő, amivel kiszűri azokat, akik nem szeretik a bibliát.

És így nem engedi tovább a biblia megértésében azokat, akik nem jó szívvel állnak hozzá, és miközben ők azt hiszik, hogy felfedezték a spanyol vihaszt, valójában csak fönnak adtak az Istennek a szűrőjén, és ez a szűrő csak azokat engedi tovább a biblia mélységeibe, akikben Isten meg tud bízni, mert látja, hogy nem csak tudni akarnak, hanem szeretik a szentírást. És ugye úgy végződik a történet a bibliában, hogy az egész nép megfélemledék már látták, hogy Salomon szívében az Isten bölcsessége van az ítéletté terem. Tehát ez is arra mutat, hogy Isten így működik.

Isten bölcsességét fel lehet ismerni, és ugye amikor a pál azt mondja, hogy és ezért én nem akarom bölcsességgel hirdetni az evangéliumot, hanem én vállalom ennek a bolondságát, az űrültségét, ez nagyon fontos dolog, mert most nem akarok végsőkig, hogy mondjam, a kispolgárokat a Gehennába küldeni, de tulajdonképpen arról van szó, hogy azokat az embereket, akiknek a szíve nem képes, vagy nem hajlandó, vagy nem meri meglépni azt a lépést, hogy higgyen a szentírás egészében úgy, ahogy az van, azokat itt Isten kiszűri, ez egy beengedő kapu.

[Balogh László]
Tehát olyannak kell lenni így összefoglalva és kicsit zárásként is a mai adásnak, amit hallottam egyszer egy szolgálótestvérről, mint egy keresztény mondott róla, hogy azt szereti ebben a szolgálótestvérben, hogy az ő agyának szíve van. Meg hát ha idézhetek tőle, te ugye írtál egy könyvet a Bibliai Etikáról, amit most Ántons iskolában gyülekezett hitoktatói használnak is, és ott vannak olyan mondatok, hogy embernek lenni egy feladat, a Biblia a szeretett tankönyve, és a Föld élet a szeretett tanfolyama, ha jól idézem.

[Ruff Tibor]
Igen, vagy úgy Walter Benjamin mondja, emberiség még nincs. Annak még meg kell valósulni.

[Balogh László]
De közel van az, aki ezt meg fogja valósítani, hogy visszajöjjön és megoldja. Nagyon szépen köszönöm a hallgatóknak is a figyelmet, és dr. Rúf Tibornak, a Szentpál Akadémia docensének, filozofusnak, teológusnak ezeket a mai szívbeli válaszokat.

Én Balog László műsorvezető szerkesztő voltam, és ahogy szoktam mondani, tényleg legközelebb is tartsatok önünk, mert mi vagyunk a könyvnépe.