Happy Day - 2024. 10. 16.

.[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok, hiszem, hogy a názati Jézus Kisztus az Istenek a világossága, aki azért jött, hogy megszabadítson bennünket a sötétségnek a hatalmából. És hiszem azt, hogy a názati Jézus Kisztus lefegyverezte a fejdelemségeket, hatalmasságokat, legyőzte a sátránk és hierarhiáját, és mindezeket alárendelte a lábai alá. Mert az Atya fölmagasztalta őt, és Urrá Krisztussá kente fel őt, és mindent alárendelt neki.

És hiszem, hogy ugyan most nem látható, de eljön az a nap, amikor minden férd meghajol neki, és mindennyel meg fogja vallani, hogy ő az Úr az Atya Isten dicsőségére. Én a mai napon is megvallom, hogy a názati Jézus Kisztus az én megváltom, szabadítom, gyógyítom Istenem. És hiszem, hogy ő az én főpapom, engesztelő áldozatom, akinek a vére ott van az Isten dicsőségébe.

És ez a vér rólam is azt mondja, hogy meg vannak a bűneim bocsátva, és meg vagyok váltva, és megszabadultam a sáplá hatalma alól. És mindezeket az igazságokat újra birtokba veszem, és megerősítem magamat az Úr Jézus Krisztusnak az erejében és kegyelmében. És veszek a mai napon is erőt, mert eljött reám a szent szellem.

És hiszem, hogy az Úr hatalmat adott nekem arra, hogy kigyókon, skóriókon tapassak az ellenség minden erején, és semmi nem ártat nekem. Hatalmat adott nekem arra, hogy ellenálljak az ördögnek, és megvan írva, hogyha ellenállok az ördögnek, elfutassz tőlem, és az Úr Jézus nevében sátán. Én ellened megyek a Jézus nevében, és megparancsolom neked most, hogy távozz tőlem, távozz erről a helyről, távozz ennek a csarnakra, az atmoszférájából, a föld felszínéről is.

A názerti Jézus nevében kikiáltjuk a názerti Jézus Krisztus győzelmét, diadalmát, minden jelenlevő sötét erő fölött. És hiszem, hogy ez a mai napon az Úr kijelenti magát, ismételte, és megerősíti a belső emberemet. És ezért ujjongok, örvendezek az én Uramban, megváltomban, Jézus Krisztusban, mert mindenre van erőm a názerti Jézus Krisztusban, ki minden erővel megerősíti engemet.

És a mai napon is az igazság által erős leszek, és az úr örömeivel is megerősítem magamat, mert megvan írva, hogy az úr öröme az én erősségem. Hallelujah! Hallelujah!

Amen!

[Borbély József]
És anyjaik felől, akik szülik őket, és atyaik felől, akik nemzették őket e földön. Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el, és el sem temettetnek, ganéjá lesznek a föld színén, és fegyver és éjszég miatt pusztulnak el, és az ő holtestjük az ég madarainak, és a mezei vadaknak lesznek eledelül. Mert ezt mondja az úr, ne menj be gyászolóházba, se sírni ne menj, se ne vigasztald őket, mert megvontam e néptől az én békességemet, azt mondja az úr, az írgalmasságot és kegyelmet.

És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön, el sem temetik, meg sem siratják őket, sem összenem metélik magukat, sem hajukat kimentépig értük. Kenyeret sem törnek nekik a gyászoláskor, hogy vigasztalják őket a meghaltért, a vigasztalás poharával sem itatják őket az ő atyukért és anyjukért. A lakodalmas házba sem menj be, hogy lejj velük enni és inni, mert azt mondja a Seregek Ura, Izraelnek Istene, íme én megszüntetem a helyen a ti szemeitek előtt, a ti napjaitokban, a vigasságnak szavát, az örömnek szavát, bőleg énnek a szavát és a mennyasszonynak a szavát.

És hogyha tudtál rá adod-e népnek minden határozatokat, és ezt mondják neked, miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt? És micsoda a mi bűnünk? És micsoda a mi védkünk, amellyel védkeztünk az Úr ellen, amistenünk ellen?

Akkor ezt mondd nekik, azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen Istennek után jártak, és azoknak szolgáltak, és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok, mert íme ti mindnyáján tehát ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám. Azért kibetlek titeket a Földről, arra a Földre, amelyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen Istennek nappal és éjjel, mivelhogy nem könyörülök rajtatok.

Azért íme eljönnek a napok, azt mondja az Úr, és mikor nem mondják többé, él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyipton földjéről, hanem ezt, él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Északnak földjéről, és minden a Földnekről, amelyekbe elszórta őket, mert visszaviszem őket az ő földjükre, amelyet az ő atyáiknak adtam. Íme én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket, azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból. Mert szemmel tartom minden útjukat, nem rejtőzhettek el orcám elől, és nincsen elfedve az ő bűnük szemeim elől.

Előbb azonban megfizetek nekik az ő bűneikért és védkeikért kétszeresen, mert megszentségtelintették az én földemet az ő utalatoságaiknak holtestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel. Ó Uram, én erőségem, én bástyám és én menedékem a nyomorulság idején. Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld határairól, hogy ezt mondják.

Bizony hamis isteneket örököltek a mi atyáink, hiába valókat, mert nincs köztük segíteni tudó. Csinálhat-e az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek.

Azért ímé megismertetem velük ezúttal, megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem. A Júda védke vastolal gyémánt hegyjel van fölírva, fel van vésve szívük hústáblájára és oltárai szarvaira. Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő oltáraikról, aserabálványaikról, a zöld fák mellett és a magas halmokon.

Ó én hegyem a síkon, vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magas lataidért, minden határodban való védkeidért. És elszakítatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, amelyet én adtam neked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, amelyet nem ismersz. Mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.

Ezt mondja az Úr. Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve. Mert olyannál lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárasságban lakik, a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.

Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr. Mert olyannál lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsájtja a gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad, és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. Családabb a szív mindennél, és gonosz az, kicsoda ismerhetné azt.

Én az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő utai szerint, és cselekedeteinek gyümölcse szerint. Mint a fogoly madár, amely fiakat gyűjt, amelyeket nem ő költött, olyan, aki gazdagságot gyűjt, de nem igazán. Az ő napjainknak felén elhagyja azt, halál akkor pedig bolondá lesz.

Ó, dicsőség tronja, kezdettől fogva magasságos szentségünknek helye, Izraelnek reménysége, ó, Uram, akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek, akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő víznek húdfejét az Urat. Gyújts meg engem, Uram, hogy meggyógyuljak. Szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert Te vagy az én dicsekedésem.

Én mert ők azt mondják nekem, hol van az Úr szózata? Most jöjjön el. De én nem siettem elhagyni a Te utaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam.

Te tudod, ami ajkaimon jött ki, nyilvánvalló volt előtted. Ne légy nekem rettentésemre, reménységem vagy Te a háborúság napján. Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg.

Ők rettegjenek, és ne én rettegjek. Hozz rájuk háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket. Ezt mondá nekem az Úr.

Menj és állj meg a népfiainak kapujában, amelyen bemennek és amelyen kijönnek Júdának királyai, és Jeruzsálemnek is minden kapujában. És ezt mond nekik. Halljátok meg az Úrnak a szavát, Júdának királyai, és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, akik bejártok-e kapukon.

Ezt mondja az Úr. Vigyázzatok a ti lelkeitekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon. Se Jeruzsálem kapujén be ne vigyetek.

Házaitokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szentejétek meg a szombatnapot úgy, amint atyáitoknak megparancsoltam. De ők nem hallgattak, és fülőket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakukat, hogy ne halljanak, és az oktatás bene vehessék. Pedig ha szívesen hallgattok rám, azt mondja az Úr, és nem visztek be terhete városkapujén szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot úgy, hogy semmi dolgot sem végeztek azon, akkor a városkapujén királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid széken ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júdának férfiai, és Jeruzsálemnek lakosai, és a városban lakni fognak, mind örökké. És bejönnek Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benyámin földjéről, a Lapájról, a hegyről, és a délfelől, hozván égő áldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot, és tömjént, és hozva hála áldozatot az Úrnak házába.

Ha pedig nem hallgattok rám, hogy megszenteljétek a szombatnapot, és hogy ne hordjatok terhet, és ne jöjjetek be Jeruzsálem kapujén szombatnapon, tüzet gerjezte közül kapujiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloldható. Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak mondván, kejj fel, és menj le a fazekasnak a házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet. Lemennék azért a fazekas házába, és ímé, ő edényt készített a korongon.

És elromlott az edény, amelyet ő készített, és amely, mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készített belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. És szól az Úr nekem mondván, vajon nem cselekedhetem-e veletek úgy, mint ez a fazekas? Ó, Izrael háza!

Ezt mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben. Ó, Izrael háza!

Hogyha szólok egy nép ellen, és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontam és elvesztem, de megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam, én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghez vinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem, de a gonosz cseleksi előttem, és nem hallgat az én szomra, akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam. Most azért beszélj csak a Judaférfiaival és Jeruzselem lakosaival mondván.

Ezt mondja az Úr. Íme, én veszedelmet készítek ellenetek, és tervet tervezek ellenetek, de szóval térjetek meg ki-ki a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket. Ők pedig azt mondják, hagyd el, mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mi nyáján a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.

Azért ezt mondja az Úr. Kérdezzétek csak meg a népeket. Kicsoda hallott vala ilyeneket.

Igen utálatosan cselekedett izraeli ánya. Elhagyja-e a mezőség szikláját Libanon hava? Vagyon kiszállíthatók-e a felfakadó, csörgedező hullámzó vizek?

Ám az én népem, elefeledkezett rólam, hiába valónak áldozik, elcsábították őket az ő útjaikról, az őslégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan uton járjanak. Hogy pusztasággál tegyem földjüket, örökös csúfsággál, hogy aki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét sovája. Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, láttal és nem arccal nézekre álljuk az ő pusztulások napján.

Ők pedig mondják, gyertek, és tervezünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a profétától. Gyertek el, és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem. Figyelmezre ám, uram, és az én pereseimnek szavát is halld meg.

Hát rosszal fizett neki a jóért, hogy ők vermet ásnak nekem. Emlékezzél, előtted álltam, hogy gyabukra beszéljek, hogy elfordítsam róluk a haragodat. Azért juttas fiaikat égségre, és hányd őket fegyverhegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká, és özvegyekké, férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje ele a harcon.

Kiálts hallattassék házaikból, kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz rájuk hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és törtvetettek lábaimnak. Te pedig, uram, tudod minden ellenen való gyilkos szándékukat. Ne kegyelmezd meg bűnék miatt, és ne töröld ki vétkeiket orcád elől, hanem vesznivalók legyenek előtted, ha te haragod idején, bánj el velük.

Amen.

[Németh Sándor]
De meg kell érteni, hogy ez még nem jelenti azt, hogy az Uralom, az Istenek az Uralma, az tartósan megvalósul az ember életébe. A Szent Lélek van személy, és világosan tudja, hogy amikor beköltözik az életünkbe, hogy még különösen friss keresztények ilyen állapotban vannak, és mi is ilyen állapotban voltunk. Bizony, akár szelemi szinten, akár lelki szinten, gondolkozásunkban, akaratunkban, érzelmünkben voltak olyan dolgok, amivel a Szent Lélek egyáltalán nem vált vállalközösséggel.

Sőt, mi után kikerültünk egy olyan összövetelről, ahol a Szent Léleknek a vételéről volt szó, vagy a kiáradásáról volt szó, utána visszazuhantunk a természetes állapotunkba, és többnyire a sorsunkat, döntéseinket, gondolkozásunkat, az döntötte el, és az dominálta, és határozta meg, ami volt a szívünkben. És ezért utána lett feladatunk különösen, amikor keserű élményekben részesültünk, hogy azonnal nem lettünk szentek a Szent Lélekkel való betörtekezés után. Persze, Isten ilyennek látt égedet a mennyei perspektívából, de egészen más, hogy ő, mivel minden ható örökkévaló, az ő látása mindig az örökkévalóságból van, és az örökkévalóságban tudod, hogy nincs jelen, nincs múlt, nincs jövő.

Ő egyben látja a jelenünket, jövőnket, és az örökkévalóságot. Ő azonnal látja, hogy mi leszünk. És ő tudja nagyon jól, hogy azért leszünk olyanok, amilyennek minket ő lát, mert rendelkezésünkre bocsátja mindazokat a kegyelmi ajándékokat, amelyek által olyanok tudunk lenni majd, aminek lát bennünket.

[Sárosi Renáta]
Felettép diadalmaskodunk. Krisztus, aki Isten képmása, meglátogatta emberi gyengeségeinket, hogy egész lényünket átváltoztassa Isteni hasonlóságra, hogy az Isteni természet részesei vétegyen minket, hogy hatalmának ereje által ne csupán győzzünk, hanem örüljünk is annak a ténynek, hogy felettép diadalmaskodunk. Isten azt akarja, hogy megtapasztaljuk, mit jelent felettép diadalmaskodni.

A Szent Szelem keresség célja nem kevesebb, mint hogy erővel ruházzon fel, hogy ellásson pontosan azzal az erővel, amelyel maga Jézus Krisztus is rendelkezett, hogy Istennek alárendelt edényként folytathassuk Jézus földi szolgálatát. Az a szándéka, hogy semmilyen ajándékban ne szűkölködjünk. Létezik a gyógyítás és a csodatevő erők ajándéka, de ezeket meg kell ragadni.

Ugyanazon Szelem által létezik a hit ajándéka is, amit vennünk kell. Ma arra van szükség a világban, hogy lángoló és ragyogó fények legyünk, hogy Krisztus dicsőségét sugározzuk. Ezt hideg, közömbös magatartással nem tudjuk és soha nem is fogjuk tudni megtenni.

Isten szolgáinak, tűzlángoknak kell lenniük. Krisztus azért jött, hogy életünk legyen és bővelkedjünk. Ezt az életet át kell adnunk másoknak, hogy Jézus Krisztus életének, erejének és gyógyító képességének szolgái legyünk, bárhová megyünk.

Néhány évvel ezelőtt Szellomban jártam. Az egyik helyen munkatársaim így panaszkodtak. Nem valami sok az a négy nap, amit ránk szánsz.

Tényleg nem, mondtam, de jó lehetőség. Ma itt egyáltalán nem tudjuk megérinteni az embereket. Felelték.

Tudtok korán reggel nyolc órakor összejövetelt rendezni? Kérdeztem, és mikor igennel feleltek, megkértem őket. Mondjátok meg minden anyának, aki az szeretné, hogy a csecsemője meggyógyuljon, és minden hetven év fölöttinek, hogy jöjjenek el, és ezután reméljük, hogy felkészíthetjük őket a szent szellemkerességre.

Nem akármilyen élmény volt látni azt a négyszáz anyát, akik reggel nyolckor eljöttek kisgyermekeikkel, és azt a százötven fehérhajú öregembert, akik szintén azért jöttek, hogy meggyógyuljanak. A füstnél többre van szükségünk ahhoz, hogy megérintjük az embereket. Istenért izzó tűznek kell lennünk.

Isten szolgáinak tűzlánkként kell lobogniuk. Azokban a napokban, Szejlomban ezrek jöttek el, hogy hallhassák Isten igényét. Emlékszem például, hogy az egyik alkalommal kb.

háromezer ember kiáltott egyszerre kegyelemért. Nagyszerű látvány volt. Attól az első reggeltől kezdve, az összejöveteleken résztvevő kléccáma olyan mértékben megnőtt, hogy minden alkalommal becslésem szerint kb.

5-6 ezres tömeg gyűlt össze, miközben én a 43 fokos hűségben prédikáltam. A prédikációt követően a betegekért kellett imádkoznom. Elmondhatom, hogyha egy emberben tűzláng lobog, bármit képes megtenni.

A tűzben megváltoznak a dolgok. Pünkösd volt ott közöttünk. De ami a leginkább megindított, százak próbáltak hozzám érni, annyira levoltak nyűgözve Isten jelenlévő erejétől.

Sokan bizonyságot tettek arról, hogy ettől az érintéstől meggyógyultak. Ez nem azért történt, mert nekem bármiféle erőm van. Az emberek a hitüket gyakorolták, mint Jeruzsálemben, amikor hittek abban, hogy Péter árnyéka meggyógyítja őket.

Három percen belül kaphatsz valamit, amit magaddal vihetsz a dicsőségbe. Mit szeretnél? Létezik olyan dolog, ami Isten számára túl bonyolult?

Most találkozhatsz Istennel. Isten látja a bensődet, mindent tud rólad. Semmi nincs elrejtve előle.

Ő meg fogja tudni elégíteni a lelkedet, és elvezet az örökkévaló áldás forrásához, amely átvisz mindenán. A Prédikátor és üzenete A Prédikáció a Pentecostal Evangel 1942. október 17-i számának 5.

oldaláról származik. Egy Svájcban tartott összejövetel során Wiglesworth-nek és az őt vendégül látó pásztornak hírülattuk, hogy egy vakember érkezett a misszius irodába, és azt mondta, hogy addig nem megy el, míg új szemeket nem kap. Wiglesworth a pásztorhoz fordult és így szólt.

Ruft testvér, ez életünk legnagyobb lehetősége. Visszasijedtek az irodába, és imádkoztak ezért az elszánt emberért. Azonnal meggyógyult, és hazarohant, hogy meglátogassa apját és anyját.

Aznap este, amikor Wiglesworth és a pásztor megérkezett az összejövetel helyére, az egykor vakember éppen azt mesélte, mi történt vele. Wiglesworth erről ezt jegyzetelte le. Aznap este nem prédikáltam, mert a meggyógyult vakember teljesen kivette az összejövetelt a kezemből.

Igazán csodálatos esténk volt, mert Isten hatalmasan meglátogatott.

[Balogh László]
És akkor egy kis szignál, egy kis zene után. Újra mindenkit sok szeretettel köszöntünk a stúdióból. Ez itt a Könyv Népe című spirituális bibliatörténeti magazinműsorunknak, immár tizenkettedik adása, szép bibliai szám.

És újra sok szeretettel köszönhetjük itt a stúdióban dr. Rúf Tibor lelkészúrat, a Hídgyülekezete Lelkészét és a Szántpál Akadémia Docensét, filozofus, teológus, a zsidó vallástudományok doktora. Ez bizony mindő.

Szervusz Tibor, köszöntünk újra a műsorban.

[Ruff Tibor]
Szervusz, én is nagy szeretettel köszöntelek téged is, meg a kedves hallgatókat is.

[Balogh László]
Ugye az elmúlt adásban a biblia kritika kritikáját, mint témakört kezdtük tárgyalni, és egy picit még maradva az égetekintéjének a témájánál, hiszen az előző adást ezzel kezdtük, egy olyan kérdéssel kezdeném új adásunkat, és hát egyben kötném is össze ezt a mai adást a legutóbbival, mert hát ugye szeretnénk pótolni, a műsor időben nem fért bele, ha lehet, hogy sok bribéjakritikus azt mondja a bibliáról, hogy hát ez egy ilyen megbízhatatlan mítusz gyűjtemény. Igaz ez vagy sem? Nyilván nekem van egy véleményem, de azért megkérdezem tőled is, hogy mi a különbség a mítoszok és az ige között?

[Ruff Tibor]
Hát akkor én abból indulnék ki először is, hogy már a görög nyelvben, még az új szövetség előtt is, a mítosz és a logosz az egymással ellentétes fogalompárt alkotott. A mítosz az a tan mese, a logosz az pedig a megbízható beszéd jelentésében. Így szerepel a görög irodalomban, új szövetség előtt és függetlenül attól, mármint ellentétes fogalmak.

Na most ugye a logosz, ami az ige, az eredeti görögben az új szövetség éppenhogy az igét nevezi úgyhogy logosz, tehát ennek az egyik legfontosabb jelentés ennek a szónak a görögben az a megbízható, tényszerű beszéd, míg ezzel szemben a mítosz az olyan elbeszélés vagy történet, ami nem feltétlenül történt meg úgy, vagy egyáltalán, ahogy elbeszélik, hanem a tanulsága, a tanulságának az igazsága a lényeges, tehát mondjuk egy ezopusz állatmese, a róka és a holló, vagy mit tudom én, arról nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy az úgy megtörtént, hanem a mese tanulsága miatt érdekes, és a tanulsága igaz, jól lehet, a történet maga nem történt meg. Ez a mítosznak tulajdonképpen a fogalma, és Péter Apostol a második levelében van egy hely, ahol kifejezetten nyíltan azt állítja, hogy ugye úgy van a Károlyi baj, hogy nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek, ami Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő szolgálatának. A mesterkélt mese, az ott szerepel a mithosz szó, tehát a mitosz szó.

A mesterkélt, az a görögben seszophis menois, ami talán ismerős a szofisztika, szofista szofisztika, tehát tulajdonképpen kitalált, kiagyalt, kiokoskodott mesét jelent, és ugye ezt állítja szembe Péter azzal, hogy amit ők mondanak, az viszont egy tanusságtétel, ugye a szónak jogi értelmében véve is, aminek pedig mindig az a lényege, hogy a tényeket változtatás nélkül közölni. Tehát itt Péter a második levelében leszügezi, hogy az új szövetségi beszámolók azok nem mitoszok, hanem logoszok, tehát tényszerű, megbízható közlések, tanuvallomások voltak éppen. Itt ugye nem véletlenül használja ilyen sokat az új szövetség ezt a kifejezést, amit ugye Károli bizonyságnak fordít, de ez kis-kicsit ma már elhomályosult régies.

A pontos mai szó az a tanuvallomás, tanusságtétel, ahol pedig ugye a jogban is és mindenhol a tanusságtételnek az a lényege, hogy nincs benne fiktív, tehát ugye a bíró, amikor például valaki a tanusságtétel során egy bíróság előtt például a következtetést von le abból, amit látott, akkor már a bíró azonnal leállítja, és azt mondja, hogy kizárólag a tapasztalt tényeket mondhatja el. Tehát aminek tanulja volt. Igen.

Az, hogy ő abból következtet, az már megengedhetetlen olyan szinten, hogy mivel befolyásolhatja a bíróságot, ezért abban a pillanatban, hogy ilyen vágányra téved, leállítják a bíróságon, és figyelmeztetik. A rabinikus jogban nagyon érdekes, ott például azt mondja, hogy hogyan figyelmeztették a tanukat. Azt mondták egyébként az eredeti Héberben úgy van, hogy hogyan félemlítették meg a tanukat, tehát azt jelenti egész pontosan, hogy hogyan tudatosították a felelősségüket a tanúvallomásban, és az pedig így hangzik, hogy csak azt mondjad, amit láttál és hallottál, nem mondhatsz következtetést, amit tele vontál a látottakból és a hallottakból, és nem mondhatsz semmi olyant, amit mástól hallottál, még akkor sem, ha az nagyon megbízható ember volt. Magyarul a tanuknak mindig az általuk tapasztalt tényekre kell szorítkozniuk. Na most ugye a Péter is, meg a Zújszöjtség is ebben az értelemben használja a tanúságtételt, ez jogi kérdés is, ugye a Sanhedrin halára ítélte Jézust, ez egy jogi ügy volt, és utána a tizenkét apostól pedig tanusságot tett arról, hogy Jézus él, és együtt ettek, és íttak vele, és kezeikkel érintették, és látták, és sebeibe nyúltak, és stb.

Ami ugye azért mondom, hogy jogi probléma is, mert ez a Sanhedrin ítéletének a helytelenségét tizenkét tanúvallomással bizonyította. Tehát ez egy jogi ügy is volt akkor, amikor ez egy akut, konkrét ügy volt akkor, ez nem teológiai ügy volt, itt egy embert halára ítéltek igazságtalanul, Isten föltámasztotta, és erről tizenkét szemtanú volt. Ugye a tóra szerint két vagy három tanú szavára minden dolog megáll, tehát a tizenkét tanú az négyszeresen túl biztosítja a három tanú követelményét, és az apostolok ezt mindig tanúságtételnek nevezték, és látszik is az evangéliumi beszámolóknak ezen a szikárságán és tömörségén, hogy egyáltalán nem akartak őkből beszédő értelmezésekbe belebocsátkozni, hanem mindig egyszerűen csak elmondták, hogy mit láttak, mit hallottak, mi történt. Most ez ugye mind pedig azért nagyon lényeges, mert ilyen módon az egész új szövetség az egy ebben az értelemben vett tanúságtétel, történelmi értelemben is, jogi értelemben is, és tulajdonképpen a sorban csak az utolsó a teológiai. Mert itt valójában egy ténynek a megállapítása az, ami a kulcskérdés, hogy Jézus föltámadt a halálból, és erre a tényre van 12 olyan tanúk, akik ezt egybehangzóan állították, és egyébként nagy részük az életét is adta ezért az állításáért.

Utána aztán Péter a hó szövetségre is kiterjeszti ezt, mert úgy folytatja második levelében ezt a részt, hogy először ezt mondja, amit az előbb, hogy nem kitalált, kiagyalt, kiokoskodott meséket, mítoszokat, legendákat követve ismertettük meg veletek Jézus Krisztus történetét, hanem mint akik szemtanúi voltunk. Utána pedig azt mondja, hogy itt is talán a görögből indulnék ki, mert az gyönyörűbb és tartalmasabb, hogy úgy mondja, hogy legelőször értsétek meg azt, hogy az írásban, tehát itt már az hó szövetségről beszél, egyetlen profécia sem származik egyéni saját értelmezésből, hanem az Isten szelleme által indítatva, hordozva, vitetve, vezetve szóltak, beszéltek az Isten szent emberei. Tehát itt is azt mondja, hogy az hó szövetségre is érvényes, hogy egyetlen szó nincs benne, ami a proféta saját értelmezéséből fakadna, pedig nyilvánvalóan a proféták is gondolkodtak az igén sokat, és ezért bőven lehettek nekik értelmezéseik, de ugye az Isten félelem megtiltotta azt, hogy ők ezeket az értelmezéseket beleírják a kinyilatkoztatásba, és ezért azt teljesen tisztán képviselték.

Tehát itt vannak azok a tanulságtétek, de egyébként sok más ilyen tanulságtétel is van még a Bibliában, amik állandóan és újra, meg újra egy behangzóan állítják, hogy a Bibliában leírt események, azok ténylegesen megtörténtek, és nem tanmesék vannak leírva. Tehát nem arról van szó, hogy mondjuk a vizennyi Jézus vizenjárásának a történetéből fantasztikus, jó, átvitt, metaforikus predikációkat lehet mondani mondjuk a hitből való életről, mert az olyan, mint a vizennyi járás, és akkor a Péter, hogy kiszállt a hajóból és elsüllyed, de aztán mégis megtartott a Jézus, satöbbi. De közben, miközben ezeket a tanulságokat és üzeneteket levonjuk, közben ugye a bibliokritikus teológusok közben azt állítják, hogy de maga a történet sose történt meg, Jézus nem járt a vizen, hiszen az lehetetlen, hanem csak a tanulsága a fontos, a kérőgmája, az üzenete, és ugye ezt már Spinoza megfogalmazta, és aztán utána Bultmann volt az, aki kidolgozta ennek az elméletét.

Ez a biblia demitologizálásának a programja, hogy a biblia igazsága, az nem a történetek tényszerű valóságában áll ő szerintük, hanem hogy a történetnek a tanulsága, az üzenete az, ami igaz, az az isteni igazság, de maga a történet, az csak mese. Tehát ugye a bibliokritikus, a Bultmann féle bibliokritikai vonal, ez a teológiai bibliokritika, mert ez már nem a szövegen összeszől csak, nem is történelmi forrásként közelíti meg a bibliát, mint a történeti kritika, hanem ez már teológiai koncepción alapszik, tulajdonképpen olyasmin, hogy csodák pedig nincsenek, ezért a bibliának minden olyan beszámolója, ami csodáról számol be, az valójában nem történt meg, hanem csak egy tanmese, de ők azt mondják, hogy ez nem azt jelenti, hogy a biblia hazug, hanem azt, hogy mert egy tanmesére sem mondjuk azt, hogy hazug, hanem hogy tanulságukban a történetek tanulságaiban áll az igazság, és nem szükséges, hogy a történet az megtörtént eset legyen. Ez az ő koncepciójuk, és ezért hirdették meg a biblia demitologizálásának a programját, és amikor aztán azért erős támadás érte őket a bibliához még hűségesen ragaszkodó többi protestáns részéről, akkor az volt a válasz, hogy a modern ember, a modern ember, modern világnézete az már nem tudja elfogadni, hogy léteznek csodák meg ilyenek, tehát azért az üzenetet kell hangsúlyozni az embereknek, és akkor ők ezt úgy élték meg, vagy állították be, hogy ők ezzel közelebb viszik a bibliát a modern emberhez azáltal, hogy nem követelik meg a bibliának a teljes szószerinti hitelességét. Csak hát ugye valójában az a probléma, hogy lehet, hogy a modern emberhez közel viszik, csak közben a bibliát meg eltávolítják így saját magától, mert a biblia az nem feltétlenül akar kompromisszumot kötni a modern világnézettel, meg a csodáktagadásának, meg a materializmusnak ezzel, meg a természettudományos világképnek ezekkel az elemeivel, hanem hát a biblia az Isten világnézete, illetve a bibliai világnézet az konfrontál aromlott emberiség világnézetével, és ezért nem, hát szintén akkor idéznék egy másik klasszikus régi protestáns teológust, Pannenberget, aki pont azt válaszolt a Bultmannak, hogy ez a feszültség a modern világnézet és a bibliai világnézet között, így mondom, próbálom szószányt idézni, hogy nem az a feladat, hogy ezt a feszültséget naív összehangolással megpróbáljuk elfedezni, hanem az, hogy kibontsuk. Tehát, hogy vállaljuk azt a feszültséget, ami a modern világnézet és a bibliai világnézet között fennáll. Úgyhogy hát így ennyit tudok röviden mondani a demitologizálás, meg a mítosz, logosz, meg hogy milyen motivációk állnak mögötte.

Tehát ugye van emberek, akik azt gondolják, hogy a modern ember ki fogja dobni a kukába a bibliát, hogyha azt mondjuk neki, hogy az úgy igaz, ahogy van, mert akkor azt fogja mondani, hogy ez egy örültség, hát ilyen nincsen, és ezért inkább össze kell hangolni a természeti tudományos materialista világnézettel, hogy megmentsük legalább a történeteknek az üzenetét, a kérügmát. Ugye ezért a bibliakritikus teológusoknál ez a kult szó, hogy a kérügma az igazság, az üzenet az igazság, de maga a történet az nem igaz. Hát én számomra, meg amennyire tudom a te számodra is, meg talán tágabb értelemben, akár úgy is mondhatnám, hogy a mi számunkra, ez így abszolút elfogadhatatlan.

[Balogh László]
Így van, jól tudom. Nekem is. Modern emberként tudok abban hinni, hogy minden, ahogy le van írva, az új történt meg.

[Ruff Tibor]
Persze, hát ugye a materialista világnézet az 500 éves, tehát ez nem egy kor, az emberiség 5500 évig nem volt materialista, és most is csak a nyugati emberiség materialista.

[Balogh László]
Meghallgatva ezt a jó kerekválaszt, amit így szerintem a hallgatók nevében is megköszönhetek, mert sok minden részlet helyére került, akkor a műtosz és a logosz az teljesen egymás kizáró fogalompár, mint egy ilyen műfaj elméleti fogalom zavarról lenne szó, hogy vagy azért használják, vagy pedig szándékosan használják. Közben elkezdtünk beszélgetni a materializmusról, és én készültem egy idézettel, amit szerintem te biztos, hogy ismersz, mert aki mondta, azt is jól ismerted, ugye Heller Ágnes azóta már elköltözölt el, huynt filozófia, a professzor azt, hogy mondta ezt, és akkor idézem, hogy másba hisznek az emberek Indiában, Afrikában, minden kontinensen, de mindenütt ugyanazt a fizikát, matematikát, tudományokat tanítják. A mai kor uralkodó világnézete, a természetudományos világnézet, és ennek rendelnek alá mindent.

Igaza van Hellernek, nem lehet, hogy már a modern embernek tényleg nincs szüksége kijelentésre, vagy lehet, hogy most van a legnagyobb szüksége rá?

[Ruff Tibor]
Hát Heller Ágnesnek azért annyiban igaza van itt, hogy ő egy tényt állapít meg. Ez valóban így van. A modern nyugati ember, ezt tegyük hozzá, mert azért azt is itt meg kell jegyezni, hogy az a természettudomány, amit mindenhol tanítanak az egyetemeken, az a nyugati természettudomány, ami egy alapvetően materialista, deista vagy ateista, de mindenképpen Istent a rendszerből kihagyó természettudomány, meg a szellemi dolgokat is a rendszerből kihagyó természettudomány, az valóban így működik.

Na most a Heller sem gondolta azt, hogy ez így egy abszolút igazság, tehát hogy a modern embernek ebben igaza van. Ő is csak úgy értette ezt a mondatot, hogy fölismerte ezt a feszültséget, ezt a problémát. És ezt jól fölismerte, ez egy igen mély probléma.

Természetesen a modern embernek van szinte a legnagyobb szüksége a Bibliára, csak ugye a modern természettudományos világnézet, amiről hát szintén külön műsorokat érne meg, hogy ez hogy működik, miért alakult ki és a többik, ugye azt most az emberek nagy része abszolút igazságnak tekinti, mert ebben nevelkedett föl. És ugye mindenkinek a világnézetét, a neveltetése határozza meg, és az emberek igen nagy része nem jut el a tudatosságnak arra a szintjére, hogy a saját világnézetét megkérdőjelezze és megvizsgálja, hanem a legtöbb ember automatikusan a világnézetét elfogadja igaznak. Pedig hát a világnézetünk az abszolút kultúra függő, mindenkinek olyan a világnézete, amit a családban, családjában, barátaitól, iskolában, oktatási intézményekben, kultúrájában, médiából, stb.

stb. épít föl, és hát mindenkinek a világnézete telistele van mindenféle hamis elemekkel, amik valójában nem úgy vannak, hanem csak ilyen kultúra függő fölfogások vagy vélekedések. Hát a modern euro-amerikai, vagyis nyugati civilizációnak a világnézete az jelenleg a természettudományos világnézet, aminek meg a fundamentumaiba be van kódolva az, hogy Istent zárójelbe teszi, hogy így mondjam, tehát nem.

Mivelhogy, na mindegy, most nem megyek bele részletesebben, majd inkább kérdezd meg, amit téged érdekel.

[Balogh László]
Értem, de most így annyi tanulságot levontam azért magamnak, hogy az embernek érdemes néha a saját világnézetét is felülvizsgálnia, hogy ami rosszas kerüljön ki belőle, ami meg igaz, az úgy is meg fog állni. Nem néha, hanem egyfolytában. Egyfolytában.

[Ruff Tibor]
Jó. Hát ez az, amit úgy hívunk tulajdonképpen az új szövetség nyelvén, hogy az elme megújítása. Ugye a legveszélyesebb gondolataink azok, amikről eszünkbe se jutna, hogy megkérdőjelezzük őket.

Ahogy Szókratész fogalmazott, milyen szörnyű, hogy az, aki a legtöbbet hazudik nekünk, egy pillanatra sem távozik mellőlünk, mert hogy tudnék az emberünk magának hazudik a legtöbbet.

[Balogh László]
Rájöttem közben. Viszont hogyha ez ennyire világnézeti kérdés, és mindkét oldal véleménye, mind a radikális kritikusoké, mindpedig a keresztény apologéták oldala elsősorban és alapvetően ezek szerint egy hitbéli meggyőződésen alapszik, és a két álláspont között meg alig-alig van találkozási vagy érintkezési pont, esetleg kölcsönös megértés, akkor hogyan lehet mégis helyesen mindebben eligazoltani egy kívülállónak?

[Ruff Tibor]
Én szerintem, aki nem a szív értelmét követi, az elveszett ember. Tehát elképzelhetetlen, ezt most részben filozofusként is mondom, így szakmailag, mert ezt a filozófia már alaposan kikutatta és föltárta, és ez tényleg, hogy mondjam, tudományos igényel is mondható, hogy pusztán az analitikus értelem, tehát az elemzés, a logika, a racionális fontolások, stb. stb.

ezeknek a kérdéseknek az eldöntésére teljességgel alkalmatlanok. Itt olyan világnézeti rendszerek állnak egymással szemben nem is csak kettő, hanem ide vehetsz még egy csomó másfajta R2-től is különböző világnézetet.

[Balogh László]
Még egy jó sokan.

[Ruff Tibor]
Taoizmus, buddhizmus, mit tudom én, kismilliót lehetne mondani, és az, hogy melyik világnézet a helyes világnézet, az a racionális értelem, az egyszerűen nem tudja eldönteni, mert a racionális értelem számára most kicsit lebutitva, leegyszerűsítve úgy mondom, hogy mindenbe bizonyítható, és az ellenkezője is. Tehát ezért a görögök megkülönböztették a szív értelmét, az embernek a szellemi értelmét, a szív, mondhatnám így, hogy a lényünk középpontján lévő, tehát az abszolút a lényed legmélyén középpontjában, forrásában lévő belátási képességet, azt megkülönböztették ettől a fajta analitikus, elemző értelemtől, és itt egyszerűen arról van szó, hogyha valaki a szíve értelmének nem hisz, vagy azt nem kapcsolja be, vagy ott nem hoz bizonyos döntéseket, akkor önmagában csak az információk alapján, amik befutnak kívülről, soha nem fogja tudni ezt a kérdést elrendezni, mert nem is lehetséges. Ezt a filozofusok már bizonyították.

Ezért végsősoron az, hogy az ember a hit mellett, a Biblia mellett, Jézus Krisztus mellett dönt, az egy döntés is. Tehát ez nem puszta tudás, tehát itt nem arról van szó, hogy egy minden kétséget kizáróan logikailag bizonyítható állítást képviselünk, mert nem erről van szó. És minden létező világnézet, vagy tudományos elmélet fundamentumaiban olyan állítások vannak, amelyeket nem bizonyítanak, hanem csak elfogadnak ezek az axiómák.

Az, hogy én milyen axiómát fogadok el, minden létező tudományos elmélet axiómákon, tehát bizonyítás nélkül elfogadott alapállításokon nyugszik. Nincs olyan tudományos elmélet, amelyik ne ilyen úgymond önkényesen elfogadott axiómákon nyugodna. Ezért a tudományos gondolkozás az mindig a levegőben lebeg ilyen értelemben, és az egyik tudományos rendszer, vagy világnézeti rendszer az nem tudja a másikat se cáfolni, se bizonyítani, mert más alapelvekből indulnak ki.

Most viszont, hogy mit választok axiómának, tehát kiinduló alapelveknek, az döntéskérdése. Az nem ismeret kérdése, az döntéskérdése. És itt szólal meg a szív, hogy a szív intuitív módon mit lát vagy tapasztal igazságként a szív.

Tehát nem az értelem racionális érvelésekkel dolgozó bizonyítási eljárásai, hanem a szív. És itt ketté válnak az emberek, ugye Pálaposszor egy helyen mondoljad, hogy nem mindengély a hit. Tehát a hit mögött egy döntés is áll.

Tehát az, hogy Jézus Krisztus föltámadt a halálból, az természettudományos szempontból egy abszurdum, mert a természettudományos szempontból ezt lehetetlenségnek látjuk. Ezért, akinek a természettudományos világnézet határozza meg a gondolkodásmódját, az azt mondja, hogy ez képtelenség, tehát Jézus nem támadt föl a halálba. A másik oldalom, meg viszont ott van a szívnek a szava, hogyha Jézus nem támadt föl a halálból, akkor tulajdonképpen az egész létezés mindenestől értelmetlen, és hiába való, és sehova se tart, és semmi jó nincs tulajdonképpen benne.

Ha viszont Jézus föltámadt a halálból, akkor győzött az élet, győzött a jó a rossz fölött, győzött az élet a halál fölött, és ezt az ember emellett dönt is. Tehát ez nem csak olyan dolog, a szív érzi ennek az igazságát. Amikor valaki azt mondja, hogy hát szép lenne, szép lenne, ha lenne örök élet, meg Jézus föltámadt volna a halálból, szép lenne, de hát sajnos az ilyesmi lehetetlen úgy, hogy én inkább nem hiszem el, akkor ez az ember tulajdonképpen a saját szívét árulja el, mert ő is jobban örülne neki, ha Jézus föltámadt volna a halálból, és le lenne győzve a halál.

Ez mindenkinek jó hír. De ő nem mer hinni a szívének. Ez a probléma.

Tehát nem meri elhinni, hogy a szívében ez a mély intuíció, ami azt mondja, hogy ez így kell, hogy legyen. Ugye ezt Immanuel Kant ismerte föl, úgy mondják, hogy ő úgy mondta, ez az ollen, a kellésnek az elve, hogy nemcsak azért tekinthetünk valamit igaznak, mert az úgy van, hanem az is egyfajta igazi igazság, hogy valaminek úgy kell lennie. Tehát ebben döntés van, ebben akarat van.

Az ember a hit mellett dönt is. Én már a múlt adásban is mondtam, hogy én egyedül Jézusnak hiszem el azt, hogy a Szentírás az elejétől a végéig egy hibátlan és teljes isteni kinyilatkoztatás. Én ezt senki másnak nem hinném el, Jézusnak pedig azért hiszem el, mert az életét adta a bűneimért, ilyen szeretetet pedig soha nem hallottam, senki mástól, sőt, eszébe se jutott ez senki másnak, egyetlen vallásalapító ezt nem tette meg, tanítottak, beszéltek, cselekedtek, de egyik sem adta oda az életét az emberiség bűneiért helyettesítő ádozatul.

A szív az, amelyik rá búlint erre az igazságra, hogy ez a legnagyobb dolog, amit valaha ember tett a Földön, ez a legnagyobb szeretet, hogy valaki az életét föláldozta az összes többi emberek bűneiért.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Ha tetszett, kövess, lájkolj vagy oszd meg a videót másokkal is.