Happy Day - 2024. 09. 25.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen, hogy hiszem, hogy ez a könyv az Isten igények irod formája. És megvan írva, hogy a teljes írás Isten tőlékletet, és hasznos a fedésre, jobbításra, és hiszem, hogy minden jó cselekedetre felkészít bennünket Istenek a beszéde. És hiszünk abban, hogy a názeti Jézus Kisztusban az ige testé lett.

És itt lakozott a Földön. Engeztelő áldozatulatta oda magát érettünk. És a vérével váltságdíjat adott érettünk, hogy megszabadítson bennünket a bűnnek a rabszolgaságából, és ellenségeinknek a kezéből.

És bevigyen bennünket Istenek az országába, amely igazság, békesség, és szent lélektől való öröm. Hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz. Hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus a világnak az üdvözítője, mert őt küldte el az Atya, mert meg van írva, hogy Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az egyszülött fiát adta oda érettel, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Hiszem, hogy a názeti Jézus a Krisztus, az élő Isten fia, aki a bűneimért halálba adatott, de föltámadott a harmadik napon a megjazulásunkra. Amen! Dicsőség Istennek!

[Mézes András]
Tehát Ézsaiás profétának a 43. tól a 47. részig olvasjuk Isten ígéjét.

És most, ó Jákob, így szól az Úr, a te teremtőd és a te alkotód Izrael. Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy. Mikor vízen mégy át, én veled vagyok.

És a folyókon azok el nem borítanak. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Egyiptomot, Kúst és Sébát helyetted.

Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek. Embereket adok helyetted, és népeket a te életedért. Ne félj, mert én veled vagyok.

Napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. Mondom északnak add meg, és délnek ne tartsd vissza. Hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányaimat a földnek végéről.

Mindent, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem. Hozd ki a vak népet, amelynek szemei vannak, és a süketeket, akiknek füleik vannak. Minden népek gyűjjenek egybe, és seregeljenek össze a népségek.

Ki hirdethet közülük ilyet? Vagy a régiek tudassák velünk, állítsák elő tanúikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek halván ezt mondják. Igaz.

Ti vagytok az én tanúim, így szól az úr, és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nekem, és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz. Én, én vagyok az úr, és rajtam kívül nincsen szabadító. Én hirdettem és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen Isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az úr, hogy én Isten vagyok.

Mostantól fogva is, én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen. Cselekszem, és ki változtatja azt meg. Így szól az úr, a ti megváltótok, Izrael szentje.

Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mind nyájukat, mint menekülőket, a káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba. Én az úr vagyok, szent Istenetek, Izraelnek teremtője királyotok. Így szól az úr, aki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt, aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitészt.

Együtt hevernek ottan, nem kelnek föl. Ki aludtak, mint gyertyabél elhamvadának. Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok.

Íme újat cselekszem, most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. Dicsőíteni fog engem a mező vada, a sakálok és strucok, hogy vizet szereztem a pusztában, a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.

A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdesse dicséretemet. És mégsem engem hívtál segítségül, Jákob, hanem megfáradtál én bennem, Izrael. Nem adtad nekem égő áldozatú bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem.

Nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. Nem vettél pénzen nekem jó illatú nádat, és áldozataid kövérjével jól nem tartottál. Csak bűneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engemet.

Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat én magamért, és bűneidről nem emlékezem meg. Jutasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál. Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem.

Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adtam Jákobot, és gyalázatra Izraelt. És most hallgass, Jákob, én szolgám, és Izrael, akit én elválasztottam. Így szól az Úr, teremtőd és alkotód, anyád méhétől fogva, aki megsegít.

Ne félj, én szolgám Jákob, és te igaz nép, akit elválasztottam. Mert vizet öntök a szomjuhozóra, és folyó vizeket a szárazra. Kiöntöm szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre, és növekednek, mint fű között, és mint a fűszfák vizek folyásainál.

Ez azt mondja, én az Úré vagyok. Amaz Jákob nevét emlegeti, és a másik önkezével írja, az Úré vagyok, és hízelegve Izrael nevét említi. Így szól az Úr, Izraelnek királya váltója, a seregeknek ura.

Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan, jelentse meg, és hozza azt elém. Mióta a világnépét teremtém, és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.

Ne féljetek, és ne rettegjetek. Hát nem mondtam én meg, és nem jelentém előre. Ti vagytok tanúim.

Hát van én rajtam kívül Isten. Nincs kőszál, nem tudok. A bálványok csinálói mind hiába valók, és kedvenceik mit sem használnak, és tanúik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.

Kialkotott Istent és bálványt kiöntött, amely semmit sem használ. Íme minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek maguk is emberek. Üljenek össze mind, és álljanak elő.

Féljenek, szégyenüljenek meg együtt. A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pöröljel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik, és ereje nincsen, és vizet sem iszik, és elfárad. Az ács mérő zsinort von, és lefesti azt író vesszővel, és meggyalulja azt, a cirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára.

Ember ékeségére, hogy házában lakjon. Cédrusfát vág magának, tölgy és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban. Fenyőt plántál, amelyet az eső fölnevel.

Azokból az ember tüzet gerjezt, vesz belőlük, és melegszik. Meggyújtja, és kenyeret süt. Sőt, Istent is csinál abból, és imádja.

Bálványt készít, és előtte leborul. Felét tűzben megégeti, felénél hús teszik. Pecsenyét süt, és megelékszik.

És aztán melengeti magát, és szól. Bezzeg melegen van, tűznél valék. Maradékából Istent készít, bálványát.

Leborulva imádja azt, és könyörög hozzá, és így szól. Szabadíts meg, mert te vagy Istenem. Nem tudnak, és nem értenek.

Mert bekemvék szemeik, és nem látnak. És szívük nem eszmél. És nem veszi eszébe.

Nincs ismerete, és értelme, hogy mondaná. Felét tűzben megégettem, és kenyeret sütöttem annak szenénél. Sütöttem húst, és megettem.

És maradékából utálatoságot csinálja ki. Leboruljak a fagay előtt. Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve, vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét, és ezt mondja, hát nem hazugság van én jobb kezemben.

Ó, emlékezzél meg, Jákob, ezekről, és Izrael, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy te, Izrael, nem feledlek el. Eltöröltem állnokságaidat, mint felleget, és mint felhőtt bűneidet. Térj én hozzám, mert megváltottalak.

Örüljetek, egek, mert az Úr végbe vitte. Kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa, mert megváltotta az Úr Jákobot, és Izraelben megdicsőíti magát. Így szól az Úr, megváltód és alkotod, anyád méhétől fogva.

Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól. Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi. Aki szolgálja beszédét, beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, aki így szól Jeruzsálemnek, lakjanak benne, és Judavárosainak megépítessenek, és romjait felállatom.

Ki ezt mondja a mélységnek, száradj ki, és kiapasztom a folyóvizeidet. Ki Círusnak ezt mondja, pásztorom, ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek, megépítessék, és a templomnak alapja vettessék.

[Németh Sándor]
Nyilvánvalóan tudni kell, hogy a kegyelmi ajándékoknak a használata mindent cselekedett meg hívő életben, Isten dicsőségét kell szolgálni. Egyértelmű tehát, hogy van különbség a kegyelmi ajándéka karizmák közül. Különböző módon részesülnek, különböző mértékben a hívő karizmákkal, karizmákból, és a különböző mértékben való részesedést létrehoz különbséget, de nem szakadék, mert ugyanaz a szellem osztogatja a karizmákat, a kegyelmi ajándékait a szentléleknek, és nem az a célja a szentléleknek, hogy a karizmák között lévő ellentétet, vagy különbségeket ellentétbe állítsuk, hanem azért, hogy megtartsuk a szellemnek az egységét. Ugye ezzel hibáztak a korintosiak, csak legfeljebb te nem voltál ott a felházba, hanem valahol vagy Budapesten, vagy máshogy voltál, és lehet, hogy szuverén módon kaptad a Szent Szelemet, vagy valaki más, rátette az Úr Jézus nevében a kezét, szellemi célból azért, hogy a szentlélek betöltekezzen, de a lényeg az, hogy nem szabad a kettő között ellentétet létrehozni, hanem higgyél abban, hogy te ugyanazzal a szellemmel vagy betöltekezve. A názati Jézus Krisztus nyilvánvalóan mindennek az alapja, és senki nem lett volna se Péter, se Pál, se Apollo, se te, se én, nem lennénk azok, akik vagyunk. A názati Jézus Krisztus engesztelő áldozata is számodás által.

Dicsőség Istennek!

[Sárosi Renáta]
Mert amikor Ő megbocsát, mindent el is felejt. Dicsőség az Úrnak! Hallelujah!

Azért keresztelkedünk meg, hogy higgyünk és áldást nyerjünk. Csak semmi ha! Még amikor a tanítványok az asztal körüli szolgálatról és a naponkénti szolgálatról gondoskodtak is, figyelembe vették, hogy ki van megkeresztelve szent szellemmel.

A korai egyházban mindannak, aki részt vett Isten országának építésében, tele kellett lennie szent szellemmel. István hittel és szent szellemmel teljes férfiú volt. Ezt maga Isten jelenti ki róla.

Isten annyira erőteljesen nyilvánult meg István testében, hogy ez a húsvér ember az igazság egyik levelévé vált, akit mindenki ismert, és akiről mindenki olvas. Tele volt, hittel. Arra éhezem, hogy én még inkább tele legyek, hogy Isten engem válasszon a szolgálatra.

Tudom, hogy a legmagasabb iskolai végzettségnél is többet ér, betelni szent szellemmel. A szent szellemnek az az Isteni küldetése amennyből, hogy kijelentéseket közöljön Isten minden gyermekével Jézus Krisztusról, hogy feltárja nekünk a szellem ajándékait és gyümölcsét. Ő Krisztus javaiból merít, és mindazt megmutatja nekünk.

Az ilyen hívők soha nem kételkednek. Soha nem hallott tőlük ezt, bár csak így lenne, vagy ha ez Isten akarata, nincs ha, és ezt jól tudják. Soha nem mondanak ilyet.

Isten nem mindig adja meg. Biztosan meg lesz, mondják ők. Nevetnek a lehetetlenségeken, és ezt kiáltják.

Legyen meg! Telve vannak hittel, és a reménytelenség ellenére is reménykednek. Kiáltanak, ha falak állnak előttük, és mikor kiáltanak, a falak leomlanak.

Isten ilyen hitet tartogat számunkra Krisztusban. Vigyázzunk, hogy ne találtasson bennünk hitetlenség vagy tétovázás. István pedig teljes lévén hittel és erővel nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.

A Szent Szellem hatalmas dolgokat tudott tenni ezen az emberen keresztül, mert hit Istenben. Az Úr mindig azzal munkálkodik együtt, aki mer hinni az igényének. A Szent Szellem olyan pozíciót foglalta el István testében, hogy minden lehetséges volt számára.

Tele volt Szent Szellemmel, ezért Isten meg tudta valósítani a céljait rajta keresztül. Amikor Isten gyermeke tele van Szent Szellemmel, a Szellem Isten akarata szerint közben jár a Szentekért az illetünk keresztül. Vágyódással és sóvárgással tölt be bennünket, amíg el nem jutunk oda, hogy buzgóságunk emésztő tűzzé válik, szinte már nem is tudunk, mit kezdeni magunkkal.

Amikor ezen a szinten vagyunk, a Szent Szellem cselekedni kezd. Amikor Ő szabad kezet kap a testünkben, imáinkat Isten jelenlétébe sodorja az Ő akaratának megfelelően. Az ilyen imák mindig meghallgatásra találnak.

Az ilyen imára mindig van válasz. Ez az ima soha nem eredménytelen. Amikor Szent Szellemben imádkozunk, ott egyértelműen jelen van a hit.

Következésképpen Isten ereje megnyilvánul közöttünk. Amikor a különböző zsinagógákból némelyek felkeltek, hogy vitatkozzanak Istvánnal, nem voltak képesek ellenállni a bölcsességnek és a Szellemnek, amely által szólt. Ha betelünk Szent Szellemmel, bölcsek leszünk.

Dicsőség az Úrnak. Egy este megbíztak egy összejövetel vezetésével. Én viszont kissé bizonytalan voltam az Isten előtti pozíciómat illetően, ezért az Úrtól akartam megerősítést.

Megértettem, hogy Isten Szent Szellemmel, Isteni képességgel, élettel, lángoló tűzzel teli gyermekeket akar magának. Azon az összejövetelen felállt egy szánalmas kinézetű, szomorú arcú fiatalember. Mi a baj, fiatalember?

kérdeztem. Elmondta, hogy nem képes dolgozni, alig tud járni. Teljesen magatehetetlen vagyok, mondta.

Tüdőbajom van, gyenge a szívem és a testem tele fájdalommal. Imádkozom, érted? mondtam.

Imádkozom, érted? mondtam, majd a többiekhez fordultam. Miközben ezért a fiatalemberért imádkozom.

Nézzétek az arcát, és figyeljétek, hogyan változik meg. Ahogy imádkoztam, az arca tényleg megváltozott, és a fiatalember különös állapotba került. Így szóltam hozzá.

Menj, fuss egy mérföldet, azután gyere vissza az összejövetelre. Visszajött, és ezt mondta. Most már szabadon tudok lélegezni.

Az összejövetelek folytatottak, én pedig szem elől téveztettem ezt a fiatalembert. Néhány nappal később aztán ismét megláttam az Isten tiszteleten. Fiatalember, mondd el az embereknek, mit tett érted Isten?

szóltam. Hát igen, válaszolta. Már dolgozom.

Vettem néhány újságot, és már kerestem négy dollár ötvencentet. Dicsőség az úrnak, hogy az üdvösség csodálatos folyója soha nem szárad ki. Ihadsz belőle, közel van hozzád.

Ez egy mély folyó, amelyben mindenki számára bőven van víz. Egy másik összejövetelen felállt egy férfi, és így szólt. Szörnyű állapotban vagyok.

Gyermekeim vannak, és volt egy balesetem a bányában, ami miatt két éven nincs munkám. Nem tudom szétnyitni a kezemet. Nagyon elszomorodtam emiatt a szegény ember miatt, és olyan dolog történt, ami még soha azelőtt.

A Szent Szellem csodálatos kiáradásának csecsemőkorában élünk, és még annyi minden vár ránk. Feléen nyújtottam a kezemet, és mint mielőtt hozzáértem volna, a férfi keze meggyógyult, és tökéletesen megszabadult.

[Műsorvezető]
A stúdióban itt van már velem Tóth Géza, szervusz!

[Tóth Géza]
Szervusz szeretettel, köszöntöm a hallgatókat!

[Műsorvezető]
A mai ideidőt témája a szabadulás. Én azt gondolom, hogy kereszténként az egyik legmeghatározóbb élmény az, hogy a sorsunkban nem vagyunk kiszolgáltatva, és ezzel kapcsolatban merült fel a szabadulással kapcsolatos téma. Talán az vetődhet föl a hallgatókban is, hogy itt van a nyár, azt ígéri a világ az emberek számára, hogy bármit megtehetnek, illetve bármit elérhetnek, és következmények nélkül tehetik a dolgaikat.

Mit mond a Biblia a szabadságról?

[Tóth Géza]
Hát az Új Szövetség nagyon jó hírrel szolgál a hívők számára is, mert pálapostól azt mondja, hogy minden szabad, de aztán gyorsan azt is hozzáteszi, hogy nem minden épít, vagy nem minden használ. Tehát úgy kell megközelíteni ezt a kérdést meggyőződésem szerint egy hívőnek, hogy nem a szabadságnak az oldaláról, hanem a hasznosságnak vagy az épülésnek az oldaláról, hogy ha döntenie kell a között, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen, akkor úgy mérlegeljen, ne úgy mérlegeljen, hogy van-e erre szabadságon vagy nincs, hanem úgy mérlegeljen, hogy épít-e ez engem, közelebb hoz-e az úrhoz, segít hozzájárulni ahhoz, hogy több szelémi gyümölcs jelenjen meg az életemben, vagy nem, és hogyha valamilyen cselekedetet az ember nem tud ilyen értelemben építőnek, vagy hasznosnak minősíteni, akkor attól tekintse el.

[Műsorvezető]
Tehát keresztényként a szabadság, ez egy nagyon fontos tényhezű a számunkra, de nyilván nem a társadalom politikai értelemben, hiszen Jézus is azt mondja, hogy akiket a fiú megszabadít, az valósággal szabad.

[Tóth Géza]
Abból kell kiindulnunk, hogy az ember függő lény, szemben azzal, amit a világja gondolnak, hogy az ember független lény, és semmitől, vagy mondjam, vagy senkinek nem tartozik számadással, az embert Isten függő lénynek teremtette meg, és ebben a függőségi viszonyban élheti át az ember a szabadságot. Ha az ember az Istentől való függetlenségre törekszik, akkor sem lesz szabad. Ez egy sokkal rosszabb függőségi viszonyba viszi be az embert, mert ha az ember bűncselekszik, azt mondja pálapostól, akkor szolgálja a bűnnek.

Tehát vagy a szolgálja az ember a bűnnek, vagy pedig az Istennek a szolgálja. Két alternatíva között tudunk választani. A bibliai értelembe vett szabadság az azt jelenti, hogy egy ember Istennek való alávetettségben él, és az Istennek a jelenléte biztosítja számára azt a megelégedettséget, amiben átéli a szabadságot.

[Műsorvezető]
Az új szövetségben, Jézus szolgálatában milyen módon szerepelt a szabadulás, illetve a démonoktól való szabadulásnak az üzenete?

[Tóth Géza]
Ez egy központi szerepe volt Jézus szolgálatának. Talán az első nagy meglepetést az okozta Kapernaumban is, amikor bement a zsinogógába tanítani, hogy ott megnyilvánult egy gonosz szellem egy emberben, aki a meggyőződése szerint, szerintem még mielőtt Jézusra találkozott volna, nem gondolta volna magáról, hogy démonikus függőségben él, és ez nagyon nagy eksztázist okozott az emberek számára, föl is tették egyből a kérdést, hogy ki ez az ember, mert olyannal már találkoztak, illetve a Bibliában is voltak arra példák, hogy emberek meggyógyultak profétáknak, illetve Isten embereinek a közvetítésével, de hogy gonosz szellemektől szabadította volna meg valaki a hívőket, vagy Izrael fiait, ez novum volt, ez újdonság volt. Ez egyetlen ószövetségi, szent, proféta szolgálatára sem volt jellemző, és ez nagy meglepetést okozott, de folyamatosan látjuk az evangéliumi leírásokból, hogy párhuzamosan a betegei gyógyításával a szabadító szolgálatra is Jézus nagyon nagy hangsúlyt helyezett, sőt, amikor a 12-t, illetve a 70-t kiküldte, akkor is a feladataik között határozta meg, hogy a gonosz szellemektől is szabadítsák meg az embereket, mert két terleten adott nekik hatalmat a betegek gyógyítására, és minden démon fölölt a 12-nek.

A 70-nek ugyanezt a mandátumot nem adta meg, de amikor visszajöttek, akkor a 70 tanítvány közül is sokan beszámoltak arról, hogy Jézus nevére a gonosz szelleme kimentek az emberekből.

[Műsorvezető]
Akkor ezek szerint Istennek terve és célja az, hogy az emberek szabadságban éljenek, az ő általa meghatározott szabadságban.

[Tóth Géza]
Abszolút, az evangélium az ember teljes személyisége, lelke, teste és szelleme számára a szabadságnak az üzenetét hordozza, és mivel az ember a megtérés előtt már egy fügőségi viszonyban lévő lény volt, a különböző bűnök, átkok, családi háttér, elkövetett bűnök, illetve hát az ősöknek a bűnei miatt már determinált az emberi sorcs, nem csak maga az ember, hanem eleve az a pálya, amit fut gonosz szellemeknek a befolyás alá került, ezért nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy miután egy ember újjá született, az életének minden területe gonosz szellemeknek a befolyás alól fölszabaduljon. Az ember az egy városhoz hasonló, ugyanúgy láttunk most is, vagy hallunk beszámolókat például Irakból, Szíriából, hogy bizonyos területeket hogy akarnak fölszabadítani az iszlám államnak az elnyomás alól, régióról régióra veszik át ezeket a területeket, és szabadítják föl a különböző városrészeket.

Ugyanígy kell elképzelni egy embernek a felszabadítását is, hogy ez elindul az újjá születéssel, de Isten ezt a munkát nem akarja megállítani itt, ezen a ponton, hogy valaki megkeresztelkedett, vagy esetleg betöltekezett szent szellemmel, hanem egy nagyon szisztematikus, következetes szellemi munkának az eredményeként cél az, hogy úgymond az ember démomentes övezetté váljon.

[Műsorvezető]
Az jutott ezzel kapcsolatban eszembe, hogy az is kérdésként felszokott merülni, hogy amikor újjá születik valaki, tehát végig megy az újjá születés népésein, betöltekezik szent szellemmel, de ezzel együtt rögtön nem szabadul meg minden függőségből, démonikus kötelékből, hogy akkor ez hogyan működik, hogy a szent lélek beköltözik az emberbe, betöltekezik szent szellemmel, de mégsem nyeri el a teljes szabadságot azonnal.

[Tóth Géza]
Az embernek folyamatosan át kell magát adni a Istennek, és van egy nagyon fontos alapel vagy bibliában, hogy Isten az embert az ellenségeitől szabadítja meg, és nem pedig a barátaitól. Mint ahogy a megtérés is azért egy nagyon fontos, meghatározott az emberi életében jelentős döntés, és nagyon sokan úgy számolnak be erről, hogy hasonló a születéshez, ugyanúgy a megtérésüknek az időpontját pirosbetűs ünnepé nyilvánítják, mint a születésnapjukat. Ettől függetlenül azért ez is egy folyamat, és ezeken a területeken, különböző területeken, érzelmi területeken, szexuális területeken nagyon fontos a megtérés és a szabadulás.

Akkor az ember szellemében, hogyha okult háttérből tért meg, nagyon fontos, hogy fölszabaduljon az embernek a szelleme, intuitív képességei nyelvterületén, különböző szenvedélyek területén, és nagyon sokszor az emberek folyamatosan veszik bírtokba a szabadságukat, és a szent élekkel való betöltekezés automatikusan nem ad ezekre a területekre megoldást, mert Isten továbbra is az embert szabad akarattal rendelkező lénynek tekinti. Tehát a szent élekkel való betöltekezés az nem mentesíti az embert attól, hogy az életének minden egyes területét önként, szabad akaratból adja át Istennek, rendelje alá Isten uralma alá, és ezt a szent élekkel való betöltekezés után is az embernek ezt a fajta szabadságát a szent élek természetesen maximálisan figyelembe veszi. Most egy példával élve, hogyha valaki dohányzik, megtér, de a dohányzástól még nem akar megszabadulni, és a szent élekkel betöltekezik, automatikusan a dohányzás az nem megy ki az életéből, neki ezt továbbra is akarni kell.

Természetesen a szent élek ebben segít az embernek, de továbbra is az ember együttműködésére számít.

[Műsorvezető]
Köszönöm, innen fogjuk folytatni egy zene után. Továbbra is itt van velem a stúdióban Tóth Géza az igeidőben, és a szabadulásról beszélgetünk. Eddig arról volt szó, hogy az emberéletének, keresztény emberéletének szerves része a szabadságnak az elnyerése, és ezt hogyan és miként tudjuk megtenni.

Következő kérdés az lehet, hogy ugye a megtérés pillanatában nem rendelkezünk a teljes bűnismerettel, és folyamatosan tapasztaljuk meg, és tanuljuk meg azokat az igazságokat, amelyek alapján a bűnvallást is aztán meg fogjuk tudni tenni. A szabadulással kapcsolatban hogyan alakul ez a dolog?

[Tóth Géza]
Ez nagyon fontos kérdés. A kettő összefügg, ugye Jézus egy nagyon plastikus hasonlatot használ a szabadulással kapcsolatban, illetve az emberekre, a démonoknak az emberekre gyakorolt befolyásával kapcsolatban, amikor egy természeti képet mond, és azt mondja, hogy ahol a dög, oda gyűlnek a keselyük. Ebben az összefüggésben a dög az az eltemetetlen ótermészetet jelenti, vagy pedig a megfeszítetlen testet jelenti, a keselyük pedig természetesen a gonosz szellemeket szimbolizálják.

A gonosz szellemeknek a befolyása jogalapján működik az embereknek az életében, és miután egy ember újjászületett, nagyon fontos feladata, hogy az ótermészetét folyamatosan megfeszített állapotban tartsa, mert a megfeszítetlen ótermészet a hívő embernek az életében, az dögnek minősül, most ezzel a hasonlattal képpel élve, és mindaddig, amíg az embernek a természeten nincsen megfeszítve, a bűnökből nem tér meg, bizonyos selekedeteket az ember nem ítél bűnnek az életében, és nem szakad el tőle, hanem továbbá is fönntartja, mondanám, akkor ezen keresztül a gonosz szellemeknek van leszálló pályájuk az emberi életben, az emberi sorsban. Tehát a démonoktól való szabadulásnak az egyik alapfeltétele, hogy föl legyen számolva az a jogalap, ami miatt egy gonosz szellem úgy érzi, hogy neki joga van egy emberben való tartózkodáshoz, mert az ember együtt működik, mint egy cinkosként a gonosz szellemmel akkor, hogyha a gonosz szellemeknek jogot adó bűnnel nem számol le, és azt nem tekinti az életében ellenségnek.

Az emberi életben, a hívő ember életében az ótermészet az az ötödik hadosztály, és belülről akarja a sátánt tönkretenni az emberben Isten munkáját, ha már nem tudta megakadályozni, hogy valaki megtérjen és újjászülessen, akkor azt próbálja elérni, hogy az emberben valami fajta cinkosság jöjjön létre, egy hídfőállást építsen ki megvalatlan bűnökön keresztül, hogy bizonyos terveteket bebetegye a lábát, hogy aztán utána az egész ajtót rád tudja törni az emberre, és egy ilyen cinkos összeesküvés jöjjön létre.

Ha ez megvan, akkor természetesen a gonosz szellemektől valószabadulás nagyon nehéz. Tehát, amit említetted, ezért is nagyon hangsúlyozni szoktuk, hogy a megtérés után, az újjászületés után az emberek kapjanak bibliai bűnismeretet, és ennek alapján készüljenek fel a bűnvallásra, mert a bűnvallás az esemény az ember életében, amely által el lesz temetve a régi romlott természet és annak minden következménye, hogy mondja a 103. Zsoltár, hogy olyan messze veti el tőlünk a bűneinket, amilyen távol van napkelet-napnyugattól, és amikor ez megtörténik, akkor egy tiszta alap jön az embernek az életébe, és a gonosz szellemekkel szemben hatékonyan szemben lehet szállni, mert föl van számolva az emberi életben való tartózkodásukhoz a jogalap.

[Műsorvezető]
És említetted az imént azt is, hogy nagyon fontos az, hogy a barátainktól Isten nem szabadít meg bennünket, tehát nagyon fontos és feltételezi a szabadulást, a bűngyűlölet, hiszen sokan vannak, akik mondjuk meg akarnának szabadulni az alkoholizmusból, vagy a cigarettafüggőségből, és emberi szinten meg is tesznek mindent, de mégsem jön létre az a szabadság, amit szeretnének, vagy csak átmeneti, vagy azért mert nem történik meg a bűnvallás, vagy azért mert igazán gyűlölet nem jön létre azzal az adott cselekedettel kapcsolatban.

[Tóth Géza]
Igen, sokan nagyon ellentmondásosan viszonyulnak a saját maguk függőségeihez, szenvedélyeikhez, valóban ez problémát okozhat, hogy nem egyértelmű a hozzállás. Szeretik is, meg gyűlölik is. Hát emberek között is kialakulnak ilyen kapcsolatok, viszonyok, hogy severed, se nélküled ismerjük ezt a helyzetet.

Hallottunk már ilyenről. Tehát ez kialakulhat gonosz szellemekkel és bűnökkel kapcsolatban is, hogy az emberek akarnak is megszabadulni tőle, de valamilyen fajta vígoztalást is nyernek belőle, valami fajta titkos vonzódásuk is van hozzá. Ez mindenféleképpen az embernek saját magának kell saját magában fölszámolnia, mert ha valaki úgy kér szabadító szolgálatot, hogy ellentmondásosan viszonyul azokhoz a bűnös cselekedetekhez, amelyekkel, hogy említettem, jogalapot támaszthat az ellenség arra, hogy pusztítson az életébe, akkor ez nem lesz eredményes ez a szolgálat.

Kicsit ahhoz hasonlítanám most az előző hasonlattal élve, amit Jézus mondott, hogyha egy döghúst az ember kitesz az erkélyére, akkor hamarosan megjelennek a legyek, és persze el lehet őket hesegetni, de hát ez egy sziszifuszi munka, újra és újra vissza fognak jönni. A legjobb az, hogyha az ember a szemétbe dobja azt, ami a szemétbe való, és akkor utána már nem kell a legyekkel hadakoznia, hogyha legyek egy, de azért is említettem, mert a Baázebúba legyek ura, az egy szimbóluma a démonok fejjedelmének a Bibliában.

[Műsorvezető]
Az jutott még ezzel kapcsolatban eszemben, az is nagyon érdekes, hogy hogyan tud egyrészt a bűngyűlölet az emberben kialakulni. Nyilván ez feltételezi az ige ismeretet, tisztában vagyunk azzal, hogy melyek azokat cselekedetek, amelyeket Isten is gyűlöl. És hogyan tudjuk erősíteni magunkban azt, hogy a rosszat gyűlöljük, a jót viszont szeressük.

[Tóth Géza]
Hát az egyik feltétele így van az, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy mit mond a Biblia arról a bizonyos területről, de az is hasznos lehet, hogyha az ember nagyon őszintén szembenéz azzal, hogy például az a szenvedélye, vagy az a bűne, vagy az a függősége már milyen károkat okozott számára. Kedd kellenek ilyen őszinte pillanatok az ember életében, hogyha mondjuk egy alkoholista tönkretette az életét az alkoholizmussal, akkor számolja föl az ön sajnálatot, és nézen szembe azzal, hogy mit köszönhet úgymond idézőjelbe ennek a szokásának, és hogyha ezt számba veszi az ember, hogy mi mindent veszített már az életében azzal, hogy például egy függőséggel nem számolt le, akkor ez segíthet neki abban, hogy a megfelelő érzelmi viszony is kialakuljon benne az alapfüggőséggel szemben. Ha ezzel nem néz szembe, hanem elfogult, akkor ez akadályozhatja a bűngyűlöletnek a kialakulását.

[Műsorvezető]
Innen fogjuk folytatni egy zeneút. Itt van velünk a stúdióban továbbra is Tóth Géza. Az idei időben a szabadulásról beszélgetünk, és az előbbiekben a bűngyűlöletről, illetve a bűnismeretről beszéltünk, ami feltétele többek között a szabadulásnak.

Ha a szabadulásról beszélünk, akkor sokakban talán a gadarénus megszállott jut eszébe, vagy valamiféle olyan nagyon-nagyon szérsőséges viselkedés, ami mindenki számára tényleg nyilvánvaló, hogy egy ember nincsen saját magánál, vagy valami külső behatás alatt van a személyisége. A hétköznapi életben honnan lehet azt megtudni, hogy valakinek valamilyen területen szabadulása van szüksége?

[Tóth Géza]
Mint ahogy az előbb említettem, nagyon nehéz eldönteni az, hogy most egy rossz az embernek az életébe az ónos szellemektől való függőségből származik, vagy pedig abból, hogy az ótermészetét nem feszítette meg. Ezért az alapkérdések azok azok, hogy milyen az embernek a kapcsolata Isten igjével, milyen az ima élete, mennyire elkötelezettségben jár, és hogyha ezeken az ember, ezeken a területeken az ember rendben van, tehát van rendes, jó minőségi kapcsolata az Urral, az igjével, Isten népével rendezetek a kapcsolatai, és még magyarul akkor azt mondanám, hogy megvan feszítve az ótermészete, mert hogyha a világosságban jár, akkor ez a terület rendben van, és még mindig jelentkeznek nagyon furcsa, szokatlan vágyak, kívánságok az ember életében, ilyen hirtelenszerűen, ellenőrizhetetlenül, kontrollálatlanul, akkor gyanakodni kell arra, hogy gonosz szellemekkel is probléma van. De ha a szellemi élete az embernek nem kielégítő, az ótermészete nincs megfeszített állapotban, lázadó módon él rosszak a kapcsolatai, akkor nem lehet megállapítani egészen pontosan, hogy egy jelenség mögött az ótermészet van, vagy pedig a gonosz szellemek vannak. Ilyen esetben maxima szentlélek kijelentése által lehetne megállapítani, de ez egy kicsit indiferencsebben a kérdésben, már a szabadulás kérdésében, ugyanis hogyha valaki egy megfeszítetlen ótermészettel jár, és él együtt, illetve ennek következtében még gonosz szellemek neki a befolyás alatt van, akkor se célszerű a szabadulás szolgálatát igénybe vennie, mert hangsúlyozom, hogy az előző példában is említettem, ahol a dög, oda gyűlnek a keselyük, ez csak egy időleges megoldást jelentene. Tehát ebben az esetben mindig arra kell törekedni, hogy alakítson ki az ember egy minőségi, szellemi életet, és ha még mindig jelentkeznek problémák, akkor vegyen igénybe szabadító szolgálatot. Megjegyzem a démonoknak egy bizonyos részétől, hogyha az ember jó szellemi állapotban van, önmagától is meg tud szabadulni, hiszen az ember jogot kapott arra, hogy gonosz szellemeket üzzön, és ezt elkezdheti az ember a saját területén, a családjában, az otthonában, a lakásában, a környezetében gyakorolni ezt a fajta hatalmat.

Ha nem sikerülne zöld ágra vergőtnie, akkor pedig kére segítséget természetesen.

[Műsorvezető]
Igen, ez lett volna a következő kérdés, hogy ki imádkozhat szabadulásért, tehát ki az, akinek joga van arra, hogy démonokat kiüzzön az emberből, de már válaszoltál is rá, tehát hogyha adott esetben az ember saját magáért is imádkozhat, és ha észrevesz olyan területet, ahol valami oknál fogva elveszítette a szabadságát, azt az ember azért érzi, meg érzékeli, akkor ott van hatalma arra, hogy visszaszerezze a szabadságát, tehát nem vagyunk kiszolgáltatva azoknak az erőknek, amelyek esetleg próbálnak az életünkön negatív hatást gyakorolni.

[Tóth Géza]
Így van, tehát az embernek van joga ahhoz, hogy saját maga életében hatalmat gyakorolja, amit Jézus nevében gyakorolhat. Önszabadításnak hívjuk ezt, természetesen egy családfőnek van joga és hatalma arra, hogy a családjában a gonosz szellemektől fölszabadítsa, gyermekeiért imádkozzon, feleségiért imádkozzon. Ugye mikor démonizáltságról beszélünk, akkor nem csak arra kell gondolni, hogy valaki lázadó életet élt, és ezért belementek a démonok, és szüksége van szabadításra, hanem ezek olyan teherként is jelenhetnek meg egy embernek az életén, amitől úgymond szinte ő független, mert például, hogyha valakiről gonoszul beszélnek, átkokat mondanak rá, és megrágalmazzák, akkor is megterhelődik egy ember.

Ha nem is benne, de a környezetében, az atmoszférájában meg lehet megjelenhetnek gonosz szellemek, és ilyenkor is nagyon fontos, hogy az ember éljen a hatalmával, használja Jézusnak a nevét, és ellenálljon az ördögnek, és el fog futni tőle.

[Műsorvezető]
Hogyan tudjuk azt megkülönböztetni, hogyha valaki szelleméletet él, tehát értelezzük fel, hogy a hallgatók nagy része is nyilvánvalóan keresztényként szelleméletet él, hogyan tudunk különbséget tenni egy rossz tulajdonság, egy rossz szokás között, és egy olyan-olyan jellegű megkötözöttség között, ahol már tényleg szabadulásra van szükség.

[Tóth Géza]
Hát azt szokták mondani, hogy ha valaki 40 napig valamitől tud tartózkodni, akkor attól szabad, akkor valószínűleg nem áll fönndémonikus függőség. Tehát ebben az embernek időnként meg kell próbálnia magát, hogyha vannak olyan szokásai, amik nem kifejezetten rossz szokások, de könnyen átcsúszhat rossz szokásba vagy függőségbe, akkor jó, hogyha az ember tart egy ilyen 40 napos, mondanám elvonokúrát, és kipróbálja azt, hogy azon a területen szabad-e.

[Műsorvezető]
Ezt szokták mondani a kólával, kávéval, egyéb ilyenekkel kapcsolatban.

[Tóth Géza]
Kólával, kávéval, tejával, egyéb dolgokkal kapcsolatban.

[Műsorvezető]
Kávéval lehet bőtölni, és akkor illetve kávébőtött tartani, és hogyha az ember kibírja, és nem okoz könsebb problémát, akkor valószínűleg szabad azon a területen.

[Tóth Géza]
De lehetne mondani a televíziót és a rádiót, azt nem mondjuk, mert hallgassák az emberek a hidrációt.

[Műsorvezető]
De például facebookbőtöt lehet tartani.

[Tóth Géza]
Abszolút azt gondolom, hogy legfőjebb a követők, vagy az ismerősök nem tudják mire érni a dolgot.

[Műsorvezető]
A szerkesztőknek nem ajánljuk, de egyébként igen. Tehát lehet magunkat önmegtartóztatni ilyen területen, és akkor kiderül, hogy alapvetően akkor urai vagyunk a saját tetteinknek, cselekedeteinknek. Ami még nagyon érdekes és izgalmas lehet, hogy van-e olyan helyzet, illetve állapot, amikor valaki nem tud megszabadulni valamitől?

Most keresztényekről beszélünk elsősorban. Tehát létezhet-e ilyen, hogy mondjuk többször imádkoznak érte, és újra és újra visszaesik, elköveti az adott bűnt, hogy akkor mi lehet ennek a hátterében?

[Tóth Géza]
Olyan így van, hogy többször imádkoznak valakért, és újra és újra visszaesik, és mindent elkövet ennek érdekében. Mindig van azért valami a háttérben, ami titok. Ebben az esetben el kell keresni Istennek a vezetését, hogy leplezze le a kiváltókokat, de azért azt gondolom, hogy objektívan mindenki számára elérhető a teljes szabadság, és mindenféleképpen meg kell az emberekőrizni a reménységét, és hogyha a hatszor elesik, akkor is fel kell állni a hetedik.

Még azt mondja, a hatbajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet téged a veszedelem.

[Műsorvezető]
Mert sosem szabad feladni, hogyha valaki küzdeni.

[Tóth Géza]
Nem folyamatosan törekedik arra, hogy az ember a szabadságát elnyerje. A szabadság az egy ígéret, az az örökségünk, azért ugyanúgy küzdelmet kell folytatnunk, mint ahogy Izrael fiai az ígéret földjért.

[Műsorvezető]
Ami nagyon érdekes és izgalmas kérdés, és nyilván pozitívan szeretnénk majd az üzenetünket befejezni, hogy honnan tudjuk felismerni azt, hogy valamilyen területen démonikus befolyás alatt vagyunk. Tehát mik azok a jellemző démonok által okozott tulajdonságok, gyötrések, kínzások, vagy egyéb ilyen dolgok, amiből úgy gondolhatjuk, vagy tudhatjuk, hogy ott valami nem stimmel az életünkbe?

[Tóth Géza]
Ha valaki ezzel részletesebben szeretne foglalkozni, akkor ajánlanám Derek Prince-nek a könyvét, a Démonologia című könyvét, amelyben részletesebben van erről szó. Egy másik könyve pedig a Démonok és a Szabadulás című, tehát Derek több könyvet is írt ebben a témában, és többet is kiadott a Patmos Records. De amit ebből kiemelnék most, ami a legjellemzőbb talán az, hogy folyamatosan jelentkezik úgymond egy olyan visszatérő vágy, mint a csalogatásnak is lehet tívni, hogy állandóan jelentkezik egy bizonyos visszatérő kívánság, aminek nincsenek meg a természetes okkai, tehát nem visszavezethető valamilyenfajta befolyásra, engedetlenségre, akkor nagyon valószínű, hogy gonosz szellemekkel van az embernek problémája, a gonosz szellemeknek egyik jellemző tulajdonsága az aklatás, hogy az ember nem tudja élvezni a szabadságát, tehát valami visszatérő állandó kívánságban, vagy vágyba jelenik meg a tevékenységük, és ilyenkor érdemes egyébként például elkezdeni bőtölni, mert a bőt is hozzájárulhat a szabadságnak a birtokba vételéhez, az I. Zsolyás 58-nak a fejezetét, teljes fejezetét is ajánlanám tanulmányozásra, témával kapcsolatban, hiszen ott a bőtről úgy beszél I. Zsolyás proféta, hogy annak a célja az iga köteleinek a megoldása, és a függőségben lévőknek, vagy a foglyóknak a szabadon bocsájtása.

Tehát a bőtben egy olyan szellemi erő, kegyelem szabadul föl sokszor, amihoz segítheti az embereket a szabadulásra. Egy konkrét bibliai példával zárjam ezt a gondolatot, ugye Jézus egyszer találkozott egy olyan helyzettel, amikor ő éppen a hegyen volt, a tanítványait pedig megkérték arra egy holdkóros apának a fia, illetve egy holdkóros fiúnak az apja, hogy imádkozzanak szabadulásért, és nem tudták kiűzni a démont, és azt mondta Jézus, hogy ez a gonosz szellem, ez bőttel és imával megy kitát, sok esetben a bőtre is nagy hangsúlyt kell helyezni a szabadságbírtóba vételéhez.

[Műsorvezető]
Innen fogjuk folytatni egy zeneút. Az égei időben vendégünk Tóth Géza, akivel a szabadulásról, szabadságlétve szabadság megőrzéséről beszélgetünk. Az előzőekben már megbeszéltük azt, hogy hogyan lehet a szabadságunkat elnyerni, hogy van hatalmunk a bűnök fölött, illetve démonok fölött.

Hogyan tudjuk megőrizni a megnyert szabadságunkat?

[Tóth Géza]
Jézus egy házhoz hasonlítja az embert, aki megszabadult, és azt mondja, hogy a gonosz szellem kimegy a házból, és aztán víznélküli helyeken jár, és utána vissza akar menni a házba, és hogyha kisöpörve találja a házat, akkor magam ellé vesz még hét másik nála gonoszabb szellemeket, és úgy megy vissza. Tehát ebből a hasonlatából Jézusnak a tanulság az az, hogy miután az ember megszabadult, nagyon fontos, hogy azokon a területeken, amely területek föl lettek szabadítva, az ember megerősítse magát Isten igényében. Fontos a szent lélekkel való betöltekezés a szabadulás után, és nagyon fontos azoknak a területeknek az ígével való megszentelése, az igazság uralmának a kiépítése az adott területeken, amely területeken a szabadulást átélte az ember.

Érdemes, tehát akkor arra a területre vonatkozó igazságokat a következő időszakban gyakrabban elővenni, forgatni, azokkal imádkozni, azokon gondolkodni, azokon elmélkedni, tudatosítani az emberben azt, hogy megszabadult gyakran a gondolkodásmód megváltozása is hozzájárul ahhoz, hogy hozzá kell, hogy járuljon ahhoz, hogy a ház ne bizonyuljon üresnek. A szent lélek hozza létre ezt a szabadságot, mert a szent szellem az Istennek az ereje, de egy másik nagyon fontos kérdés is van, amiről Jézus beszél, hogy megismeritek az igazságot, és az igazság tesz benneteket szabaddá. Tehát az is fontos, hogy miután a szabadságot az ember birtokba vette, az adott területen igazságra tudja építeni az életét, és kialakítson olyan jó szokásokat, amelyek garantálják számára az igazságban való járást.

[Műsorvezető]
Illetve talán az is fontos lehet, hogy ugye a megtérésnél is szoktuk azt mondani, hogy ha valakinek a saját környezete folyamatosan egy bűnre csábító környezet lenne, akkor érdemes azt is felülvizsgálni talán, hogy ebben változást elérni, hogy ne egy folyamatos nyomás alatt legyen a személyisége. Ez a szabadulásra is igaz?

[Tóth Géza]
Szabadulástra is igaz, hiszen jó erkölcsöt meglontanak rossz társaságok is, így van, ezt a fajta zaklatást az ember sokszor ezeken a kapcsolatokon keresztül is éli át. Ugye többen beszámolnak arról, hogy a saját környezetükből hívogatják őket partikra, bulikra, nyáron biztos, hogy kerülnek majd, különösen fiatalok, olyan helyzetben, hogy olyan programokra hívják őket, amiről tudják azt, hogy ha azokon részt vesznek, akkor az nem használ, az nem épít, és ezért ezt is nagyon fontos átgondolni valóban, különösen a szabadulás után, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy a kapcsolatrendszerében voltak-e olyan érzékeny pontok, amelyeken keresztül romlott vágyak és kíványságok kiépülhettek bennük, és a szabadság megőrzése érdekében ezeket a kapcsolatokat egy időre érdemes jegelni, amíg az ember megerősödik az igazságban, és aztán utána természetesen a kapcsolatokat egy szent módon és az igazság céljának megfelelően újra föl lehet venni, de fontosak ebben is a kapcsolatokban is a helyes motivumok.

[Műsorvezető]
Igazából az a szabadság, hogy nem kötelesz bennünk egy semmi, hogy nem köt bennünk egy semmi arra, hogy olyat tegyünk, amit nem szeretnénk megtenni. És ez az alapvető különbség talán a világ és a keresztények világlátása között ebben, nem?

[Tóth Géza]
Így van. És ennek fontos, hogy az ember örüljön is. Tehát élvezze az ember a szabadságot, és nyáron se szomorkodjon amiatt, hogy mit nem lehet megtenni, mert ez nem a megtérésre való szomorúság, hanem a világ szerinti szomorúság, és találjuk meg azokat az időtöltéseket, azokat a programokat, amelyek fel tudnak bennünket tölteni.

Úgyhogy annak maradéktalan pozitív hatása van. Róma nyolcban mondja pálapostól, hogy nem vagyunk adósok a testnek. Tehát néha a test megpróbálja különösen nyáron a pihenés idején benyújtani a számlát, mondván, hogy nagyon sokat dolgoztál, nagyon szellemi életet éltél, most egy kicsit kapcsolódjál ki.

Na ez a testnek a hangja, ilyenkor jó az embernek megerősíteni magát abban, nem, nem, nem vagyok adós a testnek, semmivel nem tartozok, én az Istennek a szolgálja vagyok, akkor is, hogyha éppen nyaralok.

[Műsorvezető]
És lehet úgy pihenni, hogy az ember megőrzi a szabadságát, meg erősödve tér vissza a munkaterületre.

[Tóth Géza]
Így van, ez a nyárnak a célja, azt hiszem.

[Műsorvezető]
Hát ez egy nagyon remek végszó, köszönjük szépen Géza, hogy itt voltál, és a hallgatóknak is szabadságban teljes nyári időtöltést kívánunk.