Ugrás a tartalomra
Petrőcz László és Pénzes Zoltán

A Happy Day mai adásában:

  • 00:00 Megvallás Németh Sándorral 
  • 02:25 Bibliaolvasás: Ézsaiás 36-37.rész
  • 13:35 Istené a törvény alkotási jog - Németh Sándor prédikáció részlet
  • 14:57 Smith Wigglesworth - Tűzben edzett hit: Görbéből egyenes
  • 21:14 A válásról (folytatás) - Petrőcz László és Pénzes Zoltán

Az adás gépi átirata:

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen, hogy az Úrnak az öröme, a mi erősségünk. És hisszük azt, hogy a názati Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő az, aki meghalt a bűnökért és föltámadott a harmadik napon a halálból, és ő belé vetett hit által igazul meg az ember.

És hiszem, hogy aki hisz ő benne, az által ment a halálból az életre. Mert hiszem a názati Jézus Krisztus az örö istenek a báránya, ki elvette a világnak a bűneit. Ő a mennyből alászállt kenyér, aki életet ad az egész világnak, és mindazoknak, akik elfogadják őt és befogadják őt Isten fiakén.

És én hiszem, hogy kegyelmet adott nekem, hogy Isten fiává váljak, mert tőle újjászulettem, víztől és szellemtől, és Isten országanak a polgárává váltam, és megpecsételt engemet a teljes váltságnak a napjára, a Szentlélek által, és nem a félelem szellemét kaptam, hanem a fiúság szellemét, amely által Istent atyámnak nevezem. És hiszem, hogy a Szentlélek a szellememmel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermeke vagyok. És ezért a mai napon is fölgerjesztem a bennem lévő isteni kegyelmi ajándékokat, és dicsérem, magasztalom, áldömőt, testemmel, lelkemmel, szellememmel, most és mindörökké, az Úr Izus nevében, Amen!

Dicsőség az Úrnak! Halleluja! Tapsoljuk meg az Úrat!

[Nagy József]
És lőn Ezekiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib, asszír király, Júdának minden erős városai ellen, s azokat megvevé. S elköldi asszírja királya Rapsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezekiás királyhoz nagy sereggel, ki megállt a felső tó folyásánál a ruhamosok mezejének útján. És kijöve hozzá Eljakim, a hilkiás fia, az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Joák, a sávnak fia, az emlékíró.

És mondá nékik Rapsaké, mondjátok meg kérlek Ezekiásnak, így szól a nagy király, asszírja a királya. Micsoda bizodalom ez, amelyre támaszkodol? Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz.

No hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadtál? Íme te a megtört nátszában bízol Egyiptomban, melyre, aki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt. Ilyen a fáraú Egyiptomnak királya, minden benne bízónak.

És ha azt mondod nekem, az úrban, am istenünkben bízunk, vajon nem ő e az, akinek a magaslatait és oltárait elrontotta Ezekiás? S ezt mondá Judának és Jeruzsálemnek, ezelőtt az oltár előtt hajoljatok meg. Most azért harcolj meg kérlek az én urammal, az asszír királyal, s adok neked kétezer lovat, ha ugyan tudsz lovokat ültetni reájuk.

Miképpen állasz ellene egyetlen helytartónak is, aki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Egyiptomban van bizodalmad, a szekerekért és a lovagokért. És most talán az úr nélkül jöttem én-e földre, hogy elpusztítsam azt?

Az úr mondá nékem, menj a földre, és pusztítsd el azt. És mondá Eljakim és Sebna a Juák rabsakénak, szólj kérünk szolgáit hoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidulj szólj hozzánke kőfalon levő népfüle hallattára. És mondá rabsaké, avagy te urat hoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam, és nem az emberekheze, akik ülnek a kőfalon, hogy egyék ganéjukat és igyák vizéletüket veletek együtt.

És odaáll a rabsaké, és kiállt a felszóval zsidóul, és mondá, hajátok a nagykirálynak, azt írja a királyának beszédeit. Ezt mondja a király, meg ne csajon beneteket ezé kiás, mert nem szabadíthat meg titeket, és ne biztoson titeket ezé kiás az urral, mondván, kétségtelen megszabadít az úr minket, nem adatike város az asszírjai király kezébe. Ezé kiása ne hallgassatok, mert azt mondja asszírja királya, tegyetek velem szövetséget, és jöjetek ki hozzám, s akkor kikiehetik szőlőjéből, s az ő olajfájáról, és ihatja kútjának vizét.

Míg eljövök, és elviszlek titeket olajföldre, minő a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szőlő földére. Rá ne szedjen titeket ezé kiás, mondván, az úr megszabadít minket. Avagy megszabadították-e a népek istenei, kik az ő földét asszírja a királyának kezéből?

Hol vannak Hamát és Árpádnak istenei? Hol Szefarvaimnak istenei? Talán bizony megmentették Szamariát kezemből?

Ki csoda e földnek minden istenei között, aki megszabadította volna földjét kezemből, hogy az úr megszabadítsa Eruzsálemet az én kezemből? Ők pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá úgy, mondván ne feleljetek neki. Akkor elmenének Eljakim a hírkiás fia az udvarnagy, és Ebna az iródeják, és Joák a száv fia az emlékíró.

Ezé kiáshoz meghasogatott ruhákban, és Hiruladák nékja rapsaké beszédeit. És lőn, hogy meghalla ez a kiás, a király meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az úrházába, s elküldi Eljakimot az udvarnagyot, és Ebnát az iródejákot, a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ézsaiáshoz, Ámos fiához, a profitához. Kik mondának néki, így szól ez a kiás?

Nyomornak, büntetésnek, káromlásnak napja ennap, mert szülésig jutottak a fiak, s erő nincs a szüléshez. Talán meghallja az Úr a te istened a rapsaké beszédeit, akit elküldött az ő ura az assziriai király, hogy káromolja az élő istent, és szidalmazza azon beszédekkel, melyeket hallott az Úr a te istened, és te könyörög maradékért, amely megvan. Így menjének el ez a kiás király szolgái Ézsaiáshoz.

És mondja nekik Ézsaiás, így szóljatok uratoknak, ezt mondja az úr. Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az assziriai király szolgái. Íme én oly szellemet adok belé, hogy hirtalván térjen vissza földére, s elejteműt fegyvere által az ő földében.

A rapsaké pedig visszatérvén talál az assziriai királyt Libna ellen harcolni, melyt hallotta volt, hogy Lákistól elindult. És meghallván Tírháka, kús királya felől a hirt, eljött, hogy ellenet harcoljon. Ezt meghallván követeket külde Ezekiáshoz, mondván, így szóljatok Ezekiáshoz, Júda királyához.

Meg ne csajolj istened, akiben bízol, mondván, nem adatik Jeruzsálam az assziriai király kezébe. Hiszen te hallottad, mit műveltek assziriai királyai, minden országokkal eltörölvén azokat, és te megszabadulnál. Hát megszabadítják-e azokat a népek istenei, amelyeket elején elpusztítának?

Gózánt, Háránt, Reszefet, és Telasszárban Éden fiait. Hol van Hamád királya, Árpádnak királya, Szefarvaim városának királya, Héna és Ivva, és elvevé Ezekiás a levelet a követek kezéből, és olvassá azt, és felmenvén az úr házába, kiterjeszti Ezekiás azt az úr előtt. És könyörge Ezekiás az úrhoz, mondván, Seregeknek, Ura, Izrael istene, Ki a kerübokon ülsz, Te, csak Te vagy a Föld minden országainak istene, Te teremtetted a mennyet és a földet.

Hallsd ide, Uram, füledet, és halljad, nyisd meg, Uram, szemeimet, és lássad. Halld meg Sanhéribnek minden beszédeit, amelyeket izent az élőisten káromlására. Bizony Uram, az szíriak királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét, és isteneiket tűzbe vették, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő, így veszthették el azokat.

És most, Uram, mi istenünk, szabadítsd meg minket az ő kezükből, hogy megtudják a Föld minden országai, hogy Te vagy, Uramisten, egyedül. És küldd-e Ézsajás álmos fia Ezekiáshoz mondván, így szól az Úr, Izrael istene, mivel hozzám könyörögtél Sanhérib miatt, a szíriak királya miatt, ez a beszéd, amelyet az Úr felőle szól, megutáltéged, gúny tűz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya. Kit káromoltál és szidalmaztál, és kielen emeltél szót, hogy oly magasra látsz, Izrael szentje ellen.

Szolgáid által megkáromlád az urat, s azt monddád, te mérdek szekeremmel, fölmentem a hegyek magaslatára, a Libanon csúcsára, és kivágom a magas cédrusait, válogatott ciprusait, és behatolok végső magaslatába és kertjének erdejébe. Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábom talpával Egyiptom minden folyóit. Hát nem hallottad-e, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégezém ezt, és most elő hozzám, hogy puszt a kőrakassá tégy erős városokat.

És lakóik elájultak, és megrendültek, és megszégyenültek, és lettek, mint a mezőfüve, gyönge zöldség, és mint a virága háztetőn, mi szárba nem indult vetés. Ülésedet, kimenetedet bejöttedet tudom, s el nem való haragodat. El nem való haragodért, és mert kevéséget fülembe jutott, vetem orrodba horgomat, és szádba zabolámat, és visszafiszlek az úton, amilyen jöttél.

És ez legyen jelülnéked, ez évben ugorgatermést esztek, és a másik évben sarjút, harmadik évben vessetek, arassatok, és szőlőt ültesetek, és egyétek a gyümölcsét. Júdaházának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeretvel alul, és gyümölcsött terem felül. Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, s a maradvány Sion hegyéről, seregek urának buzgó szerelme műveli ezt.

Azért így szól az úr, azt írja királyáról, nem jöjj be a városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg pajzsal azt, és töltést sem készít ellene. Az útonemelyen jött visszatér, de a városba be nem jő, azt mondja az úr, s megoldalmazom a várost, hogy megtartsam azt az én magamért és szolgámért Dávidért. Akkor kijött az úrnak angyala, s levágott az asszirtáborban száznyolcvanötezret, s minden reggellet az emberek felkeltek, s imazok minyan holthullák voltak.

Elindul azért és ment, és visszatért szanhéribb az assziriai király, s lakozik Ninivében. S lőn, de amikor imádkozik, nisróknak az Isteninek templomában fiai, Adramélek és Szarézer levágák őt karddal, és ezek assziria földére menekülvén fiai, Srehadon uralkodék helyette. Amen.

[Németh Sándor]
Az Isten nem adott az embernek törvényalkotó jogot. Az elköltsít törvényt Isten adta, Istennek kizárólagos joga van ehhez, és a világ ezt persze mindig is ebben kéthelkede, de a keresztényekkel kapcsolatosan egy alapkövetelmény, hogy ezt fogadják el, és ne változtassák meg. Miért nem?

Mert ahogy mondtam, ez méreg a szellem számára. És ha üdvözlőni akarsz, örök életet akarsz kapni, nem akarsz a pokolba kerülni, és nem akarod, hogy az Istennek az eljövendő haragjának legyél az áldozata, akkor egyértelműen változtatni kell az embernek, ha bűnben él és bűnös életet élt, el kell azt hagyni, és természetesen az első, hogy a názati Jézus vérével megmosakszik, és ennek következtében létrejön a hit, mert abban a pillanatban, amikor bejön a szellemedre a bűnbocsánat, akkor már a szellemed könnyen alkalmas, képes lenni a hitre.

Addig nehéz az embernek a hit, amíg a bűn terhel alatt van a szjelleme.

[Sárosi Renáta]
Sok száraz hely van. Tulajdonképpen majdnem minden városról, ahova megyek, azt mondják, hogy az a legszárazabb hely. Vagy, ahogy ők szokták mondani, a legkeményebb hely Isten országában.

Rád hogyan hat ez a szárazság? Az Úr keze nem rövidült meg, hogy meg ne tudna szabadítani. Amikor az ember már a végletekig jut, számára még csak akkor kezdődik igazán, és az ő szavának kell fölébresztenie még téged is.

Tehát Isten azt akarja, hogy viduljunk fel minden lehetséges annak, aki hisz. De ahhoz, hogy Isten akaratát végrehajtsuk a megfelelő időben és helyen, alá kell rendelnünk magunkat a szellemnek, és engedelmeskednünk kell, hogy Istennek tényleg alkalmat adjunk a beavatkozásra. Görbéből egyenes.

És én profétálék, amint parancsolva valanékem, mondta ezé ki el. Pontosan azt tette, amit mondtak neki. Nehezebb eljutni erre a helyre, mint az általam ismert bármely más helyre, azon a helyen élni, ahol hallom Isten hangját.

Csak a Szent Szellem ereje által tudom gyorsan és ellenállás nélkül megtenni azt, amit Isten mond. És mikor profétálnék, lőn zúgás és éme zörgés, és egyben menének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. Van itt valami, amire érdemes odafigyelni.

Hizárólag a szellem tudja kiegyenesíteni, ami elferdült. Sokan nyilván úgy tapasztalták, hogy a szomszédjuk vagy valamelyik ismerősük, no az egy elferdült alak. Lehet, hogy valóban a te szomszédod a legelferdültebb, legelveszettebb csont, amit valaha is látott a világ, és tényleg nincs remény arra, hogy megtérjen.

Neked azonban nem ezzel kell foglalkoznod. A te dolgod az, hogy a Szent Szellemben élj. Ő meg tudja változtatni a körülményeket, és aztán csodálkozhatsz, amikor látod, hogyan egyenesednek ki az elferdült csontok.

Isten olyan körülményeket is meg tud változtatni, amilyeneket senki más. Tetem a tetemhez, csont a csonthoz, a görbe utak kiegyenesednek. Ehhez azonban Istenre van szükség.

Nagyon sokan próbálkoztak már ilyesmivel, emberi erő által. Viszont amikor valaki igazán megkeresztelkedik Szent Szellemben, maga Isten veszi kezébe a dolgokat. A Szent Szellemben megvan az az erő, hogy átformálja, megújítsa és megváltoztassa az élet körülményeidet.

Neked csak alá kell rendelned magad, és hagyd, hogy Isten megragadjon. Ne esd kétségbe, ha még nem jutottál el erre a pontra. Valameddig már is eljutottál, és a java még hátra van.

Egyszerűen csak ad át magad olyan mértékben, hogy teljesen ő irányítson. Nézzük a dráma folytatását. Mi is történt azután, hogy a tetemek a helyükre kerültek?

És látám, és íme inak valának rajtuk, és hús nevekedett, és felül bőrborította be őket, de szellem nem valamíg bennük. Hát ilyen állapotban voltak. Volt alakjuk, de nem volt bennük lehelet.

Nem szabad ezen a ponton abba hagyni, azt gondolván, hogy már is kész. Csak azért, mert a tagok már összejöttek, és mintha valamiféle közösség kezdene kialakulni közöttük. Ennyivel soha nem szabad megelégedni.

Mindaddig nincsenek a király által megszabott helyen, amíg Isten lehelete rájuk nem jön. Mindig el kell juttatnod az embereket oda, hogy vegyék a szent szellemet, és tudják azt, hogy a mindenható lehelete van rajtuk. A megigazulás nem elég Isten céljainak megvalósításához.

Megigazulhatnak, és megszentelődhetnek az emberek. De elégedettek csak akkor lesznek, ha tele vannak szent szellemmel. Az emberi szívnek valóságosan nyögnie, sóhajtoznia kell Isten ereje után.

Soha nem lehet valaki biztonságban, amíg meg nem keresztelkedik szent szellemmel. Ezért sürgették az apostolok ennyire azt, hogy a hívők megkeresztelkedjenek. Ezért utalt Jézus annyiszor arra az időre, amikor az apostolok majd betöltekeznek a szent szellem kenetével és erejével, ami azután tovább vezeti őket.

Nézzük, mi volt Isten következő parancsa, ezé kijelnek. És mondanékem, profétálj! És profétálék, amint parancsol el.

Dicsőség az Úrnak! Ez csodálatos! Ahogy elkezdett profétálni, rögtön észrevette, hogy működik a dolog.

Nem akarsz az erőnek erre a helyére eljutni? Nem gondolod, hogy mindannyiunknak ott kellene tartózkodnunk? Hogyan is lehetne elégedett velünk Isten, amíg el nem jutunk erre a helyre?

El kell jutnunk oda, ahol látjuk Istent, megismerjük a hangját. Ő pedig olyan üzenettel küld ki minket, amely életet, erőt és győzelmet hoz. Amikor ezé kijel profétált, elképesztő dolog történt a testekkel.

Beléjük méne a szellem s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Pénzes Zoltán]
Én nem szeretnék itt terápiás módszereket ismertetni most, de amiről beszélsz, az egy terápiás módszer. Igenis, hát van lehetőség arra, hogy amikor már nagyon intenzívél válik, vagy nehézzé válik a kommunikáció és sok minden más, sok esetben jönnek úgy párok, hogy már külön költöztek, tehát eljutnak ebbe a fázisba, akkor nem szoktuk feltétlenül azt erősíteni, hogy azonnal költözzenek vissza már, pedig és akkor mindent hozzatok helyezre és bocsássatok meg egymásra, mert az emberi lélek erre képtelen. És ehhez időre van szükség, úgyhogy azt szoktuk erősíteni, hogy ahogy vagytok, akkor maradjatok, és akkor kezdjünk el egy belső kommunikációt arról, hogy mi az, ami ideig vezetett. És ennek van egy menete, és ez nagyon sokszor, hogyha mindkét félen van egyfajta konstruktív hozzáállás, akkor ez nagyon eredményes.

Ennek a hátulütője, vagy hátránya, hogyha nagyon hosszan benne maradnak a külön költözött állapotban a párok, akkor ez azért stabilizálódhat, és azért ennek van egy határideje, ami eddig és utána pedig kell valamiféle tovább lépés, ami nem ez, ami most benne vannak. Én még szeretnék valamire reflektálni, azt gondolom, hogy valami nagyon nagy igazságot fogalmaztál meg, azzal kapcsolatosan, hogy mi az, ami az emberi életben, vagy létben a legnagyobb támadás alatt lehet, vagy van. Én ezen nagyon sokat gondolkodtam, és az én első pontom, az valóban a harmadik kötél.

Tehát, hogy az Istennel való kapcsolatnak a kiallakítás és jó megélése hihetetlen nagy, nevezzük, támadás alatt van. Nincs most jobb szavam. És ez nem úgy valósul meg, hogy akkor nem lehet bibliót olvasni, ez törvény erejűvé teszik, vagy nem engedik meg, hogy Isten tiszteletre jár, hanem nézzük meg az életvitelünket és az életmódunkat.

Reggel kilencre elmennek dolgozni, az esetek nagy többségében a párok hazajönnek hat órakor vagy hét órakor. Tegnap is beszéltem, valaki-valaki fél nyolcig dolgozott, pedig a munka az öt óráig tart, tehát maga már a munka időnek van egy olyan kitolódása, és este az az egy-két óra, meg már a gyerekeknek a programja, gyakorlatilag a párok nem is kommunikálnak. Itt már nem ismerem behozni azt a pontot, hogy minőségi időt, amit a párok eltöltenek egymással.

Tehát ez önmagában az életvitelünk és ennek a kiallakítások kapcsán rendkívül módon elnehezedik, és egy fáradt elmével, testel, érzelmekkel bibliát olvasni, én nem tudom, hogy ez hogy lesz sikeresen, erre nekem nincs receptem. Biztos lehet, de én nem feltétlenül tudok erre megoldásokat. A másik pedig, ami úgy a támadás történetében vagyunk, az pedig a család működés és a házasság maga.

Ma azért, hogy a házasságok működni tudjanak, szándékosan használom ezt a szót, hogy működés, azért tenni kell. Nem úgy van, hogy összeházasodtunk X időpontban, és akkor majd kibírjuk egymás mellett és leírjuk ezt az életet, hanem vannak olyan pontok, ahol meg kell jelenjen az a fajta nevezzük közösségeipítésnek vagy a házasság karbantartásának. Most tudom, hogy ezek csúnya szavak, de mégiscsak erről van szó, az, hogy tudjam, hogy mi történik a másikkal.

Hogy hol vagy? Hogy hol telt a napod? Hogy egyszerűen ez a fajta beszélgetés és kommunikáció.

Akkor is, hogyha vannak nehezebb időszakok, amikor rendkívül elfoglalt az ember bizonyos időszakokba, de vissza kell találni egymáshoz, pároknak, hogy tudjanak beszélni, tudják megosztani a gondjaikat, félelmeiket, szorongásaikat és sok minden mást, ami megjelenik természetszerűleg az életvitelünk folyamán.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor lehet, hogy ez is egy olyan hiedelemhez vezet el, hogy hát, hogyha ebben nem vagyok boldog, nekem a legfontosabb az életben az, hogy boldog legyek, de hát akkor meg kell keresnem egy másik forrást a boldogsághoz. Ez például nagyon erősen benne van a gondolkodásmódban, és ez például egy támadásnak is lehet értelmezni a család ellen. De nyilván vannak más ilyen típusú hiedelmek is.

[Petrőcz László]
Igen, de hát ugye annyit kell tudni, ami ezek ugye egyre inkább a modern világban, hogy ezek már ilyen agastyánok, hangok, de hát éppen azt kell látni egy hívőnek, hogy nem élhetünk materialistaként, akik csak a saját érdekeinket nézzük ebben a helyzetben, és azt mondjuk, hogy most nem sikerült, akkor majd sikerül a következő, vagy a harmadik, vagy a negyedik, vagy az ötödik, hiszen ez a világ erre épül.

De azt is tudjuk, hogy ez a fajta mentalitás, ez sorsvesztő is, mert egy hívőnek tudnia kell, hogy célba akarok érni, és a célba érésnek mindig azt eleve a célt előre látni kell. És azt, ha tudjuk, hogy célba érni, csak úgy tudunk, hogyha a hitünkben megállunk, és folyamatosan nézzük őt, aki ott a célba vár, és látjuk, hogy mi az, ami előtte kedves, és ami számára elfogadható és örömet okozze, mint az apánk fele, ahogy ugye mi atyánkról beszélt Sándor most az elmúlt alkalommal. Tehát, hogyha ezt az atyai tekintetet látjuk magunk előtt, és erre kérünk mindig kegyelmet, hogy tényleg el tudjuk érni, ez ugyanúgy igaz a házasságunkra is, hogy ott is lehet, hogy vannak töréspontok, lehet, hogy vannak nagyon nagy kérdések, nagyon nagy akár bajok is, de ugye, ahogy mondtad, hogy nehéz erre időt találni, de mégis a hívő ember olyan, hogy nézi a hitfejedelmét és a bevégzőjét, és ezért azt is látjuk, hogy ő is rendkívül nagy szenvedések kapcsán érte el azt a célt, amire idebeküldetett a világba, ami a számunkra is egy olyan példa, hogy nem lehetünk, ezt nem kapodhatunk.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem barhatjuk azt, hogy nem lesz ebben szenvedés, és ha van, akkor azt ki kell küszöbölni.

[Petrőcz László]
Ezt ki is kell küszöbölni.

[Petrőcz Katalin]
Már újra nem barhatjuk azt, hogy ezt ki küszöböljük.

[Petrőcz László]
És azzal biztos, hogy nem fogjuk küszöbölni, hogyha újat választunk, és abba gondolkodunk. Például én most így, ezek rossz példák, de tudok olyan dolgokról, ahogy az ember a pásztorlás kapcsánban, hogy már a felfele való viszonyt se arra használja, hogy azt mondja, hogy uram, segíts meg, segíts meg a társamat, megújuljon, megtisztuljon, mert igazából az az áldozat, amit Jézus Krisztus hozott, értünk, az erről szólt, hogy azért hozott áldozatokat, hogy, ahogy mondja is a pont a házassággal kapcsolatban lehet, hogy az effézus levél, hogy megtisztítsa az egyházat, megszentelje azt a beszédével, a szeretetével, önmaga elé állítsa majd dicsőségbe, hogy ráncok, sömörgözések nélküli legyen.

Példaként állítja a férfiagnak is, hogy ebben a munkában, és szerintem ezt egymás sértvaló imában is kell használnunk folyamatosan, hogy olyan befolyást tudjunk gyakorolni hite által a másik félre, hogy meg tudjon újulni, meg tudjon lágyulni, föl tudjon oldodni a megkeményedésből, a menekülés érzésekből, és persze ehhez tetteket kell ragasztani ugye azzal, hogy szeretetet fejez ki az ember, meg megbecsülést, meg méltánylást, segítségadást. De szelleméleg is igaz, hogy úgy kell értel küzdenünk, és a rossz példa itt jött be, most a jót mondtam, a rossz példa az, hogy már hallottam olyat is, hogy már azért imádkozott Istenhez, hogy hogy szabaduljon meg a férjétől, és amikor már a férje már halálos betege, akkor már felmerül az emberbe egy kérdés, hogy hát ennek mi közel ugye az Istenhez.

Itt valami nem stimmel. Mert lehet, hogy megszabadul, de hát azért ez a fajta mód, tehát ez mélyen távol áll az Isteni élettől, és ha még keserülség, azért is nem szabad megkeseredni az embernek, mert a keserülség óhatatlan jogokat szabadít fel. Itt úgy érzi az ember, hogy joga van.

Ugye? A sérelmei miatt joga van szabadulni ebből a helyzetből, és hát ugye csúnya kifejezés, ezzel tudunk irodalmi példákból, hogy van, amikor a jogot ugye az hozza létre, hogy meghal a másik fér. Ugye ilyenek voltak a szanyok, ezek a szállamos, ez éppen jutott az eszembe, volt az 1800-as években.

Megmérgezték a férjüket, hogy hogy tudnának megszabadulni a tuskótól. Tehát nyilván olyan dolgokat tettek, amibel megszabadultak, és hát új életet kezdhettek el. Tehát ez nagyon-nagyon-nagyon gonosz dolog, és nagyon rövid távú elképzelése a megoldásokra, mert itt nekünk célba kell érnünk.

És szerintem én állítom most, ha csak a malakiás levélből nézzük, hogy aki ugye megveti az ifjúkori társát, és nem becsüli meg, és nem marad a hűségben, ugye mindenhatót is megveti. Tehát én azon az állásponton vagyok, hogy a házasságért végig ki kell tartani, és küzdeni kell azért, hogy ez végig. Tehát célba tudjunk érni úgy, hogy házasként érünk célba, mert ez ricsaiti a szurunkat is.

[Pénzes Zoltán]
Visszadobtam a lapdát. Ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, mert ez annyira kerek, ez az általad elmondott rész. Azon gondolkodok, hogy a megbocsátást említetted, ami egy rendkívül fontos kérdés, azt gondolom, hogy eztnek a belső tartamára nincs is szükség, hogy ezt elemezve legyen, de ha abban a kontextusban gondolunk, hogy ez a helyzet szült egy megbántott felet, és szült egy megbántó felet, igen, köszönöm, erre gondoltam, és ez időnként, mint a pingpongnál, ez így változik.

Tehát rendkívül nehéz élethelyzet jön létre, amikor picit önmagam irányába kellene fordítani az igazság nagyítóját, és keressük is, hogy itt kinek van igaza, és ez meg másik kérdés, hogy nehéz eldönteni, hogy eljussunk oda, hogy teljesen mindegy, vagy független, hogy most a helyzetünktől, az életünktől, a családunk működésétől az, hogy kinek lesz igaza, mert mondja a szólásmondás, hogy mi van annak, aki, vagy mi jár annak, akinek igaza van. Hát a szája jár, és ebben vannak igazságok, meg igazságtartalom, de ez nem fogja előrevinni a megoldás felé a párokat. Én azt gondolom, hogy ebben a helyzetben egy olyan fajta kommunikációnak a kialakítása, ami nem azzal kezdődik, hogy bántsak a szavaimmal, vagy még akkor is, hogyha egy reális igazságtartamot fogalmazok meg, hanem kezdek egy mondatot úgy, hogy figyelj, én most nem értem ezt az egész helyzetet, próbáljuk már ezt valahogy megbeszélni.

Hiszen mindig a vállás irányába eltolódott helyzetekben elsősorban az érzelmi eltávolodás jelenik meg. És ez a fajta üres érzés, vagy nem tudok mit kezdeni a helyzettel és veled érzés, ez mindig megerősödik, hogyha nem lép be egy olyan fajta megbeszélési pont, vagy több, ha erre szükség van, ahol egy csészete, vagy kávé, vagy akármi mellett mi el tudunk beszélgetni arról, hogy tekintsük át, hogy mi vezetett bennünket oda, hogy itt tartunk, ahol tartunk.

[Petrőcz Katalin]
És ezt férfiként mered mondani, hogy erre egy férfi vállalkozik?

[Pénzes Zoltán]
Nagyon nehezen vállalkozik. A férfiak sok esetben úgy viselkednek, és most nem akarom úgymond bántani se a férfiakat és megérzéseket tenni a hölgyekre se, de a férfiak sok esetben ilyenkor a feleségeiket küldik hozzánk, hogy szereljük meg őket. És ez így nem működik.

Tehát ezt akkor tudjuk, hogy ez ilyen van, és akkor azt szoktuk kommunikálni, hogy lennétek szívesek együtt akkor befáradni, vagy keresünk egy időpontot, és akkor elkezdünk közösen beszélni erről a helyzetről. Lehet olyan pont, amikor párok már nem tudnak megbeszélni egy bizonyos, vagy néhány dolgot egymással, és olyankor pásztorlásra, vagy akár ha ilyen jellegű szakmai segítségre van szükség, akkor egy párterápiára, vagy családterápiára szükség lehet, mert ebben a szituációban nem feltétlenül csak az érzelmi eltávolodás, hanem akár egy anyagi elcsúszás valahol, egy rossz befektetés is tud ide vezetni, hogy a párok úgymond olyanfajta nehézségeket élnek meg, amiután a vállás közelébe tolja őket, de hogyha ezt a helyzetet is valahogy át tudjuk tekinteni, és megpróbáljuk úgymond nem érzelemmentesen, hanem nem egy olyanfajta hangvitellel megbeszélni, ami a másikat egy konstruktív helyzetbe helyezi, ahol érdekle el engem az, hogy neked mi a véleményed, és sorolhatnám tovább, az mindig egy kimenekedést, vagy megoldást fog szülni a párkapcsolatra vonatkozólag.

[Petrőcz László]
Szerintem pont az ilyen helyzetekben itt is nagyon figyelembe kéne venni a használati utasítás, hogy mit mond Isten. Hát ugye általánosan igaz, hogy kölcsönösen az alá kellene rendelni magunkat ilyen helyzetben, az úr alá kell, hogy rendeljük magunkat. Tudni kell, hogy kinek mire van, hát hol a helye, és a szerepe milyenben a dologban.

Például, hogy mondtad, hogy a férfiak szerepe, tehát nem tudják őket idegeníteni ezt a szerepet másra, hanem nagyon fontos, hogy igazából a bibliai kép alapján ő a kormányos, tehát neki kéne a felelősséget vállalni, hogy ez szeretettel megfelelő, együttélzéssel megfelelő, és ezt ki kell tudni fejezni emberfele is, Istenfele is, hogy hogy tudnánk ezt bekormányozni mégis a jó irányba. Itt ugye egy férfi részéről nagyon fontos a szeretet. Tehát, hogy a szeretetből történik.

Ugye most vicces egy témát beszéltünk ott a legelején, hogy a homoszexualitással kapcsolatosan, hogy ebből egy botrány lett most nem vége, mert akkor felajánlották a kormány részéről, hogy hogy lehetne segíteni.

[Petrőcz Katalin]
Szakemberekre, köztévében.

[Petrőcz László]
Egy köztévében, hogy lehetne segíteni, akik persze ezt keresik és kérik, hogy lehetne segíteni meggyógyulni, és ugye ebből egy botrány lett.

[Petrőcz Katalin]
Igen, hogy ezt miért tekintik betegségnek, és hogy merék gyógyítani.

[Petrőcz László]
És szerintem ezek érzékeny témák, és ahelyett, hogy megsértődnének és felhogyhannának az emberek ezt, tudomásukkel benne, hogy valamikor az embernek segítségre van szüksége, és lehet segítséget adni.

[Speaker 8]
Persze.

[Petrőcz László]
Tehát például egy ilyen szituációban én azt mondom, hogy ha egy férfi a helyén tud lenni, és ugye persze itt még feltételezzük azt, hogy egyben van a kettő, tehát hogy lehet kormányozni egy ilyenfajta rossz irányba való haladást, akkor ez a férfinak egy nagyon fontos szerepe kell, hogy ebben szerepet játsszan, azért is kell megtartani a felfele való viszonytistennel, és ebben a tudatban, hogy ő gondot visel és segít, ezt tudjuk, hogy még irányba tudjuk tartani, és meg felőirányba tudjuk mozgatni.

Ugye a hölgy részéről meg fontos tudni, hogy minden terhet nem tud egy hölgyi. A bibliai értelmezés alapján egy törékenyebb szeméről beszélünk, még akkor is, hogyha nagyon erős személyiségekkel vannak egymással szemben, de mégis a bibliai értelmezés alapján törékenyebben nő. Tehát nem lehet az, hogy odaáll egy kis személyautóval, és próbálja ezt az érdatlan terhet, mondjuk egy nagy kamiont kihúzni az árokból.

Valószínűsíthető, ha csak nem történik csoda, hogy ez nem lehetséges-e. Tehát igazából egy dő részéről szerintem az elmúlt évtizedekben azt lehet felismerni, hogy amit nagyon el tud felejteni ilyenkor egy nő, hogy ő neki különösen alárendelt viszonyba kéne, hogy maradjon a férjével kapcsolatban. Még akkor is a hibákat követel, mert a megoldás az Isteni akaratát kell mindig nézni, vagy az Isteni rendtartást kell mindig nézni, hogy hogy tudunk kegyelmet nyerni, vagy kegyelenbe részesedni.

És hogyha egy nő kikerül ebből az alárendelt viszonyból, ugye ezzel Fizusi lefér, mondja, hogy amint az úrnak úgy rendelje alá magát egy feleség is a férjének, és amikor persze az ellenséges viszony létrejön, ott már borul minden. Hiszen erre az egész dologra egy nőként sem tud segítséget kérni már Istenitől, hiszen neki, ahogy a hágár példája nagyon jól igazolja ezt, ugye tudjuk, hogy jogosan elmenekült tulajdonképpen, mert elüldözte őt az úrnője sárra, de mégis azt mondta neki ott ugye az úr a pusztában, hogy menjél vissza és kérjél bocsánatot. Tehát rendelt alá magadat, megoldás akkor fog születni, és ígéreteket is adott akkor Isten.

Tehát egy nő számára rendkívül fontos, hogy alárendelt viszonyban maradjon a férjével, mert ő a kegyelmet Isten oldaláról szintén úgy tudja megnyerni, hogyha benne marad ebben a viszonyban. Férfi meg úgy, hogy megtartja a viszonyt, hogy ő szintén alárendelt viszonyban van az úrral, és mint fejtől kér segítséget, hogy ebben a dologban kormányos tudjon maradni, aki a válságban is megfelelő módon kormányozni tudja.

[Petrőcz Katalin]
De akkor itt nem arról van szó, hogy egy feleség látja, hogy a férje nem tartja ezt az alárendelt viszonyt, akkor ő úgy érzi, hogy nem tehet semmit.

[Petrőcz László]
Hát erre most talán a Péter levélre nagyon jót mond, hogy még ha nem is engedelmeskednének az igények a férjek, akkor is egy feleség tanuljon meg, hogy igen élkül is meg tudja nyerni a férjét az élet formája által. És ott például a tisztaságot mondja, ami szerintem egy nagyon nagy forduló pont a mai világban, hogyha egy nő meg tudta milyen helyzetben tisztán maradni, és nem epekedik más irányba, tehát az akár érzelmi szinten, akár szexuálisan egy más, már kifele gondolom, tehát meg tud maradni tisztán, és meg tud maradni tisztalettudóan a Péter levél alapján, és meg tudja tanulni azt, amit ezzel szemben, például szemben, amit az előbb mondtam Sárával kapcsolatban, hogy ő mégis urának tekintette ugye Ábrahámat, és megfelelő szelide és alázatos szellemmel élt, tehát egy ilyen elrejtett tisztelettudó, de mégis a férje számára elrejtett személyként élt, és így tudta a segítségét nyerni Istennek a válságára.

Szerintem, ami nagyon nagy fordulópontot jelent ma nők számára, egyébként egy érdekes dolgot olvastam a 80-as években, indult már el ez a mozgalom, hogy a nők, ha bajban voltak, akkor 5 százalékban tudtak neki indulni a válásnak úgy, hogy a jog az mellé ők állt. Mert ugye ők voltak a kedvezményezettek, és nagyon jól tudták, hogy a gyerekeket nekik fogják, a vagyon nekik fogják utalni, nyilván ez már azóta változott valamit, de ez a lényeg, hogy ez még inkább kiragadta őt ebből az hatalmi rendből egy nőt, mert látta, hogy a jogok, a bíróságok úgy fognak ítélni, hogy a gyerekek mellé kerülnek, vagyon használata mellé kerül, azért mert, hogy idézőben ő ugye a törékenyebb féle, és ezt viszont nem szabad, hogy egy nőt elbizakodott át tegyen, mert hogyha nem marad meg a férje tekintéje alatt, akkor ez Isten tőle való kegyelmette sokkal nehezebben tudja megnyerni a válsága, nem?

Dehogy te egyértelműen.

[Pénzes Zoltán]
De én annyiban csatlakoznék az elmondottakhoz, hogy azt gondolom, hogy akkor tud egyfajta jó házasság létrejönni, hogyha a felek a helyükre kerülnek. És nem azt mondom, hogy a helyükön vannak, ez a cél természetesen, hanem hogyha az életünket úgy igazítjuk, úgy irányítjuk, úgy beszéljük meg, úgy egyengedjük ezt az utat, mert egy útkeresés ez az egész, hogy elvigyem bennünket oda, hogy azt érezzem, hogy a helyemben vagyok, vagy legalábbis az esetek nagy százalékában betudtam tölteni a férfiui szerepemet, betudtam tölteni a női szerepemet, az anyaszerepemet, az apa sorolhatnám tovább.

Ez azért is igaz, mert a Róma XII is így fogalmaz, hogy célként az van kitűzve, hogy keressük és kutassuk azt, hogy mi az Istennek a tökéletes akarata velünk kapcsolatosan. Én azt gondolom, hogy itt az elhívásról is szó van, de az én fordításom szerint ebben bennem van az, hogy keressük meg, hogy az életünknek mi a célja. Hol van az én működési területem?

És én azt gondolom, hogy a legjobb visszajelzés a társadalom, a környezetünk és sorolhatnám tovább felé az, amikor egyben látnak egy családot. Én mindig megállok, amikor látok kézen fogva sétálni Dunaparton szokott ilyen látvány szembe köszönni, de biztos másfelé is van ilyen. Jeruzsálemben is láttam mégis, akkor több gyerekkel ott valahol, egyik a kutyával, a másik a biciklével.

Tehát ennél tökéletesebb és szebb kép az én számomra, hát biztos tudnék találni, de ez egy gyönyörű látvány, hogy így fogalmazzak. És ebben azért nagyrészt az a visszajelzés, hogy itt nem feltétlenül probléma mentesek ezek az emberek, vagy a környezetük, de valahogy el tudnak menni, kutyát sétáltatni, biciklizni, és úgy fél sarkából a szemükkel az apukák, anyukák követik, hogy akkor meddig szalad a gyerek el, és van egyfajta ilyen utánkövetés, de ez az életünknek egy nagyon fontos mozzanata, és ezt nekünk keresni és kutatni kell, és meg kell találni ezt. Én így gondolom, hogy az, hogy a helyünkön legyünk, az egy nagyon-nagyon fontos kérdés, amit elveszítünk abban a pillanatban, amikor ez az elvállás ténye létrejön.

Itt azért a veszteségérzés és a veszteségek kulminálódnak. A hölgyekre vonatkozóan annyit reflektálnék, hogy gyakorlatilag, mivel valóban az a statisztika, hogy 90-10 arányban a hölgyekhez kerülnek a gyerekek, az ellátást és a nevelést is, hát nem így fogalmazódik meg, de mégiscsak erre a területre koncentrálódik a gyerekkel való foglalkozásnak a időbeli többsége, akkor gyakorlatilag, én azt gondolom, egy picit apai szerepbe is kerülnek ezek az anyukák, plusz az anyagi helyzet is, bár nyilván jogilag megvan határozva, hogy mennyivel támogatja az elvált fél a gyerekeknek az ellátását, gondozását, nevelését.

[Petrőcz Katalin]
De hát egy családfenntartó szerepbe kerül. Azért is fogunk ezzel a témával még továbbra is foglalkozni, tehát aki úgy érzi, hogy nem merítettük ki a témát, az nagyon jól érzi. Ez egy bevezető volt.

A következőkben külön lesz arról szó, hogy pontosan hogyan is lehet meghatározni, hogy egy férfi mit él át e közben, egy női mit él át, illetve gyerekek mit élnek át. Maradjatok velünk továbbra is. Petrős Lászlónak és Pénzei Zoltának pedig megköszönöm a mai beszélgetést.

Köszönöm szépen.

[Petrőcz László]
Köszönjük, hogy itt láttunk.

[Szignál]
HAPPY DAY Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.

Legfrissebb