Happy Day - 2024. 09. 03.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a hallhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Tehát továbbra is itt vagytok, dicsőség az Úrnak. Mondjátok velem, hogy hiszem, hogy a názeti Jézus Krisztus meghalt az én bűneimért, föltámadott az én megigazulásomért, hogy ne haljak meg, hanem éljek. Mert megvan írva, hogy aki hisz, az ártal ment a halálból az életre.

És hiszem, hogy a názeti Jézus Krisztusban megjelent az örök élet, és a názeti föltámadása által nyilvánvalóvá vált, hogy az Úr Jézus Krisztus diadalt aratott a halála, pokol, a sötétség, alvilág erői fölött, és megszabadított bennünket egy jelen való gonosz világból, hogy ne a világnak éljünk, hanem Isten dicsőségére. És ezt a dicsőséget magasztaljuk a testünkkel, lelkünkkel, szellemünkkel, minden erőnkbe. Hiszük, hogy Jézus Krisztus erőtlenítette magát érettünk, és megfeszítettett erőtlenségben, de föltámadott Isten ereje által, hogy Isten erejébe, a föltámadás erejébe, vetett hitáltal éljek.

Ezért hiszem, hogy mindenre van erőm a názeti Jézus Krisztusban, aki minden erővel megerősít engemet, és a mai napon is veszek erőt, mert eljött reám a Szent Szellem, hogy Jézus Krisztusnak a tanúság tevőjeként éljek. És hiszem, hogy nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van. Mert a Szellemem a Szent Szellemmel együtt tesz bizonságot arról, hogy Isten gyermeke vagyok, mert Jézus Krisztussal együtt megelemenítettem, együtt vele feltámadtam, együtt vele felültettem a mennyekbe, hogy ne a bűnnek, ne a gonosznak, hanem Istennek éljek, most és mindörökké a Jézus nevében.

Amen. Halleluja.

[Tóth Géza]
Ime szép vagy én, mátkám, ime szép vagy, a te szemeid galambok a te fájtyolod mögött, a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához, amelyek a Gileát hegyéről szállanak alá. A te fogaid hasonlók a megnyírt juhok nyájához, amelyek a fürdőből feljőnek, melyek mind kettősöket ellenek, és nincsen azok között meddő. Mint a karma zsincérna a te ajkaid, és a te beszédet kedves, mint a pomogránátnak darabja olyan a te vakszemed a te fájtyolod alatt.

Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához, amely építetett fegyveresháznak, amelyben ezer pajzs függesztetett fel, mind az erős vitézek pajzsai. A te két emlőd olyan, mint két vatkecske, egy zergének kettős fia, amelyek a liliumok közt legelnek. Míg meghűsül a nap, és elmúlnak az árnyékok, elmegyek a mirhának hegyére, és a tömjénnek halmára.

Minden estől szép vagy én, mátkám, és semmi szeplő nincs benned. Én velem a libánusról, én jegyesem. Én velem a libánusról eljöjj.

Nézz az Amanának hegyéről, a Sénírnek és Hermannak tetejéről, az Oroszlánoknak barlangjukból, a Párducoknak hegyeiről. Megsebesítetted az én szívemet, én hugom, jegyesem. Megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadón való egy aranylánccal.

Mely igen szépek a te szerelmeid, én hugom, jegyesem. Mely igen jók a te szerelmeid, jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fűszer számnál. Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem.

Méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a libánusnak illatja. Olyan, mint a berekeztett kert, az én hugom, jegyesem, mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő. A te csemetéd granátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, ciprusok, nárdusokkal egybe.

Nárdus és sáfrány, jó illatú nád és fahéj, mindenféle temjén termő fákkal, mirha és álues, minden drága fűszer számokkal. Kerteknek forrása, élővizeknek útfeje, melyek fojnak a libánusról. Serkeny fel északi szél, és jöjj el déli szél, fújj az én kertemre, fújjanak annak drága illatú szerszámai, jöjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drága látós gyümölcsét.

Bementem az én kertembe, én hugom, jegyesem, szedem az én mirhámat az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, ígyatok, és részegedjetek meg szerelmeseim. Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala.

És íme az én szerelmesemnek szava, aki zörget mondván, nyisd meg nékem, én hugom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem, mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával. Felelék én, levetettem ruhámat, hogyhogy öltözhetném fel, megmostam lábaimat, mi módon keverném azokat a porba. Az én szerelmesem kezét benyújtá az ajtónak hasadékán, és az én belső részei megindultak ő rajta.

Felkeltem, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimről mirha csepegett, és az én újraimról folyó mirha a závár kilincsére. Megnyitám az én szerelmesemnek, de az én szerelmesem elfordult, elment. Az én lelkem megindult az ő beszédén, kerestem őt, de nem találtam.

Kiálltám őt, de nem ferelt nekem. Megtalálának engem az őrizők, akik a várost kerülik, megvertek engem, megsebesítettek engem, elvették az én felöltőmet tőlem a kőfalnak őrizői. Kényszerítelek titeket Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondatok néki?

Hogy én a szerelem betege vagyok? Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett, hogy minket ilyen igen kényszerítesz? Az én szerelmesem fehér és piros, tízezer közül is kitetszik.

Az ő feje, mint a választott drága, megtisztított arany. Fodor feje fekete, mint a hullónak. Az ő szemei, mint a vízfolyás mellett való galambok, melyek tejben főznek, és az ő szemei, mint a vizföldnek, szép teljesen helyhez tettek.

Az ő orcája hasonlatos a drága füveknek táblájához, amelyek illatos plántákat nevelnek. Az ő ajkai liliomok, melyekről csepegő mírha foly. Az ő kezei aranyhengerek, amelyek befoglaltattak topázba, az ő teste elefántcsomból való mű, zafírokkal megrakva.

Az ő szárai márványoszlopok, melyek tiszta aranytalpakra fundáltattak, az ő tekinteti, mint a libánus, tetszetes, mint a cédrusfa. Az ő ínye, édességek, és ő mindenestől fogva kívánatos. Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom, ó Jeruzsálemnek leányagy.

Hová ment a te szerelmesed, ó asszonyoknak szépe? Hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt? Az én szerelmesem elment az ő kertjébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.

Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyém, aki a liliomok közt legeltet.

[Németh Sándor]
Tehát a lényeg az, hogy ismertől azt a pillanatot, amikor nincs értelme a tisztázásnak, hanem várni kell az úrnak a bevatkozására, és az úrnak a bevatkozása úgy történik, hogy bemegyünk az úrnak a jelenlétébe, megsokasítjuk az imáinkat, oda szálljuk magunkat a könyörgésre, közmennyárásra, és most ennek az ideje van. Magyarország számára szükség van közmennyárókra, Európa számára, világ számára, az isten népe számára, az egyház számára, Izrael számára, Jeruzsálem számára. Isten közmennyárókat, őrállókat keres, akik bemennek az Isten sátorába, leborulnak az Isten jelenlétébe, könyörögnek Istehez, hogy az ő akarata legyen meg, és ne engedje meg, hogy a sátáni emberek megjósítsák az Istenek a célját.

Tudjuk, hogy nem fogják, de mégse passzivan várjuk, hanem az Isten azt akarja, hogy könyörögjünk. Például a Jeruzsállámmál kapcsolatosan is azt mondja Izraels profeta, hogy emlékeztessük Isten arra, hogy mit ígért Jeruzsállám számára, hogy az igazságot, mind a fákját föl fogja támasztani, mert Jeruzsállám igazsága is még a föld alatt van, az evangélium még a föld alatt van, az igazi kinyilatkoztatás, az igazi Isten ismeret még a társadalomnak a periférián van Magyarországon is. Még nagyon sok minden változásnak meg kell történni a társadalomban, ami egy kicsit elkezdődött, annak még jobban erősebbnek kell lenni, és nem szabad ezeket a kis csirázó, bimbózó folyamatokat elvetélni, elengedni, hanem ezt öntözni kell, ápolni kell, dajkálni kell, hogy megerősödjön, hogy minél több ember Istenek a megismerésére jusson.

Minket kizárólag ez a cél ösztönöz, és ezzel áll összefüggésbe minden társadalmi és akár hatalommal kapcsolatos célunk. Dráma, hogy a szemünk előtt az államhatalomnak a természete, hogy változik meg világméretekben, hogy újra olyan államhatalmak, vagy birodalmi hatalmak alakulnak ki, amelyek teljes mértékben ellentétesek a rómaiakhoz, itt levél 13. fejezetével.

Mert a Róma 13-ban az van, hogy a hatalomnak az Isteni legitimitását az adja, hogy a jót dicséri, a rosszat bünteti. És most látjuk, megint a feje tetejére állítják a dolgokat, a jót büntetik, a rosszat pedig jutalmazzák, és fölemelik, magasztalják, ünneplik. Ez emberek, amikor elkezdődik ez, akkor tudjad meg, hogy nagy baj van.

Így kezdődött minden baj a történelemben. Ezért a kulcs dolog mindig, hogy a keresztényeknek rá kell nézni, bárki bármit mond, nem vélek nem ott van a Római 13, hogy az hatalomnak a természete, hogy működik. A jót jutalmazza, engedi, hogy jöjj el a gyülekezetbe, hogy a Bibliát olvasd, hogy megéljed azt azokat az igazságokat, ami ebben a könyvben van.

Üldöze ezértégedet, megbélyegeze ezértégedet, vagy olyan társadalmi értékrendet alakít ki, hogy közbecsülésnek örvendezel azért, mert hűséges vagy a férjedhez, azért, mert Istenfélő ember vagy, azért, mert hiszel Jézusként, Jézus Krisztusban. Az Isten ilyen értékrendet akar kialakítani a társadalomban, hogy a tisztességes számunkra ilyen tisztességes nők és férfiak ne szégyenkezzenek, hanem ők kapják meg a társadalom részéről a tiszteletet és a megbecsülést.

[Gesztesi Máté]
Grüll Tibor, Szépség és szörnyeteg. Második rész, harmadik fejezet. Vissza a Bibliához.

A keresztény ortodoksziával és annak letéteményesével a katolikus egyházzal szemben a középkorban is olyan vallási ellenmozgalmak, egyházak születtek, amelyek azokat a hittételeket és vallásgyakorlatot támadták, amikben eltértek a bibliai alapelvektől. Ezek az egyházak egyedüli tekintéjének csak a teljes, ó és új szövetségi szentírást fogadták el. Képviselői gyakran képzetlen laikus személyek, akik azzal döbbentik meg a hivatalos egyház képviselőit, hogy a Biblia hosszú részeit képesek emlékezetből idézni, s hogy szinte az egész Új Testamentúot kívülről megtanulják.

A vitákban ügyesen forgatott bibliai idézeteket szószerint értelmezik, elvetik az egyházi hagyományban nyolult írásmagyarázó technikáit és a későokkori egyházatyák tekintéjét. Ezek a mozgalmak óriási ösztönző erővel hatottak a népnyelvű biblia fordítások létrejöttére, amit a katolikus egyház minden eszközzel igyekezett megakadályozni. Indoklásukat IV.

szép Károly Francia király ediktumában is olvashatjuk, amelyben elrendeli a népnyelvű bibliák elkopzását. És ezért szigorúan előírjuk és megparancsoljuk a tévtanok és téveszmék terjesztésére alkalmas nemzeti nyelven megjelent könyveknek, valamint egyes ívek, füzetek vagy teljes kötetek formájában kiadott értekezéseknek és beszédeknek az inkvizitor vagy annak segédei által történő felülvizsgálatát, és mind a világi papsáktól és szerzetes rendektől, mind különösen a világi személyektől való elkopzását, ugyanis a kánori rendelkezések értelmében nem illendő dolog a szentírás bármely részeinek, főként nemzeti nyelven a mindkét nembeli személyek által való olvasása mert helytelen értelmezés következtében eretnekségbe és téveigésbe eshetnek. A bibliai ismerete valóban veszélyes fegyvernek bizonyult, hiszen ez alapján a tradicionális vallásgyakorlat néhány fontos eleme is támadhatóvá vált. Nézzünk erre néhány példát.

A keresztisztelete elleni kifogás azzal magyarázható, hogy a kereszt a karoling liturgiában minden más szimbólumnál hangsúlyosabb szerepet kapott. Az ezerben Sálon környékén fellépő Leutár is egy egyházi kereszt nyilvános összetörésével kezdi ténykedését. Egy 12.

század elejé provenci vándorprédikátor nem csak indoklást ad ehhez az elutasításhoz, a kereszt Krisztus szenvedésének kinhalálának az eszköze nem méltó tehát a vallásos tiszteletre, hanem látványos provokációvá alakítja. Mágyát rak az egyházi fa keresztekből nagypénteken, s követőivel húst süt a tűzön, hogy utána megegye. A reformerek ugyanezzel a rossz hallással nézték az emberi kézalkotta oltárok, Krisztus ábrázolások, szentképek tiszteletét is.

A templomépületek kultuszát így utasították vissza az áraszi eretnekek. Isten templomában semmi sincs inkább vallásos tiszteletre méltó, mint bárki saját hálószobájában, s hogy semmi szentség nincs benne, hiszen csupán kőből és malterból emberi kézmunkájával épült, s érveik sorra felbukkannak az elkövetkező 200 év különböző katolikus ellenes mozgalmaiban. A tiltakozás egyébként akkor hangzik fel, amikor lendületet vesz a pompázatos kolostorok és katedrálisok építése.

Az új mozgalmak külön kiemelik a több ilyen használatát, a zsolozsmázás és a templomi harang szóhelytelenségét. Közismert a XI. század elei liturgia ilyen irányú túlburjánzása, a szerzetesek minden rekordot megdöntő harcias zsolozsmázása.

A XIII. századi valdensek szerint a szavaknak van jelentősége, és nem a dallamnak. A templomiének pokoli zsivaj, amelyel gúnyt üznek Istenből, mintha az csak akkor értené meg az embert, ha dallal fordulna hozzá.

És ami még ezeknél is fontosabb, a bibliai érvek alapján megkérdőjelezték a katolikus dogmatika olyan sarokköveit, mint a pápaság intézménye, a máriakultusz, a purgatóriumról szóló tanítás, vagy a halott timiség szerepe. Pierre Valdez, egy gazdag lioni kereskedő és bankár az evangéliumi felszólítás szószerinti végrehajtásával kezdte fellépését az 1170-es években. Ha tökéletes akarsz lenni, add el vagyonodat és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, és jár és kövess engem.

A lion szegényei néven ismert vándorprédikátorokat azt különböztette meg elődeiktől, hogy önmagukat képezték a biblia népnyelvű fordításain keresztül. A harmadik lateráni zsinathoz felterjesztett kérelmüket, amelyben elismertetésüket kérték, gúnyosan visszautasították. Harmadik Sándor pápa üdvözölte ugyan Váldesz vagyonának szétosztását, de a prédikálás szigorúan megtiltotta neki.

Később császári rendelettel kiűzték őket liomból, majd 1194-ben kiközösítették őket a katolikus egyházból. Ez a lépés azonban azt eredményezte, hogy tanaik még tovább terjedjenek. A váldensek nagy számú követőre akadtak Franciaországban, Itáliában, Ausztriában és Nyugat-Magyarország, főképp németek lakta városaiban.

A passzaúi egyház kerületben 1260-ban 42 váldens gyülekezet alakult. Passzaú püspöke így írt róluk, Lombardiában, Provencban és másútt az eretnekeknek több iskolájuk van, mint a hivatalos papságnak, és még sokkal több hallgatójuk. Nyilvánosan vitatkoznak, és az embereket a nyílt mezőn vagy a piactéren ünnepi gyűlésekre hívják össze.

Senki sem meri őket megakadályozni, mert érzik igazi erejüket, és tudják, hogy sokan csodálják őket. A váldenseknek sok támogatója akadt, nemcsak az írástudatlan laikusok, hanem a szerzetesek, a papok, sőt a nemesek körében is, akiket barátoknak neveztek. Úgy tűnik, ezek is igen jól ismerték a Bibliát, egy 13.

századi írástudatlan német barátról feljegyezték, hogy kívülről tudta jobb könyvét. A hivatalos egyház részéről a váldenseknek kegyetlen üldöztetésben volt részük. Strasburgban 1212-ben a dominikánusok 500 váldens tartóztattak le.

Közülük 80-at, többek között 12 papot és 23 nőt mágián égettek el. Egyes elszigetelt csoportjaik az Alpok eldugott völgyeiben évszázadokig fennmaradtak, és megérték a reformáció kibontakozását is. Az uralkodó egyházban burjánzó világias szellem ellen hatására Angliában is különböző hitúító mozgalmak jöttek létre, melyeket a világiak némi gunnyal lollárdoknak, vagyis kántálóknak neveztek.

Angliában nem üldözték olyan hevesen az eretneknek nevezett mozgalmakat, mint a kontinensen, de IV. Henryk uralkodása elején a lollárdok virágzásának idején itt is bevezették az eretnek égetést. John Wycliffe, egy hitűnő oxfordi tudós vezetőszerepet játszott ebben a megújulási mozgalomban.

Írásaiban amellett érvelt, hogy Jézus Krisztus evangéliumai hit egyetlen forrása, és hogy a Szentírásban van az egyedüli igazság. Angol nyelvű bibliafordítása valósággal forradalmasította az angol közgondolkodást. A Szentírás Igazsága című munkájában egyházi kérdésekben a Szentírás feltétlen és kötelező tekintéje mellettet hitett, elvetve az emberi hagyományokat és az egyházatyák tekintéjét.

Csak úgy, mint később Luther, ő is megtagadta a pápának való engedelmességet, és nem jelent meg Rómában, mikor a szentszék elé idézték. Krisztus minden ember között a legszegényebb volt földi életében, írta ekkoriban, és elhárított magától minden földi hatalmat. Ennek alapján csak arra a következtetése juthatok, hogy a pápaságnak le kell mondani a minden világi hatalom és befolyás gyakorlásától, és papjait is fel kell szólítania, hogy hasonlóan cselekedjenek.

Politikai támogatói és egyeteme azonban cserben hagyták, így eltávozott Oxfordból és visszavonult Lutherwardbe, amely valóságos szellemi központtá vált. Wycliffe-nek Oxfordban volt egy külföldi tanítványa, Prágai Jeromos, aki tanulmányai befejezése után hazatért Csehországba, ahol élhirdetése a legnagyobb hatást Husz Jánosra gyakorolta, aki mint teológus és mint a cseh királynő gyóntatópapja Prágában működött. A huszitizmus története azonban már közvetlenül a reformáció előzményeihez vezet bennünket.

[Pásztor Tamás]
Itt a Hitköznapok a mikrofonnál Pásztor Tamás és megérkezett, kedves, vidám vendégünk Arató Ádám a Kecskeméti Gyülekezet Pásztor, a Híd Gyülekezete Lelkésze. Szervusz, Ádám! Sziasztok!

És köszöntjük a kedves nézőket is, akik követnek minket a Facebookon, Youtube-on. Hogyan győzzük le az őszi depressziót, ezt a témát szeretném ma veled kivesizni. És ha megengeded, egy általam egyik felkészülés alkalmával talált példabeszéddel indítanám, mert ugye sok esetben a depresszió lehet csak úgy spontán, de sok esetben lehet azért, mert az ember gödörbeesik, és ez a példabeszéd is arról szól, és erre szeretném, hogyha reagálnál is.

Egyszer egy ember beesett egy nagy gödörbe, arra ment a katolikus pap, és azt mondta neki, egy életen át fogsz itt szenvedni. Arra ment a farizeus, aki következőt mondta, megérdemled, hogy gödörbeestél. Arra megy az optimista, aki azt mondja, hogy barátom, ebből is valami jó fog kisülni.

Arra megy a pessimista, aki azt mondja, na, innen sose fogsz kikerülni. Arra megy a karizmatikus keresztény, aki azt mondja, vallod, hogy meghittel, nem vagyok a gödörbe. Arra megy az adóhivatali munkatárs, megkérdezi, hogy megfizetted már a gödör utájáró adót?

Majd a matematikus, engedd meg, hogy kiszámoljam, hogy hogyan estél bele, és hogyan tudsz innen kikerülni. Majd végül arra megy a baptista, aki azt mondja, megtértél volna, nem estél volna a gödörbe. Kicsit szomorú lettem, amikor ezt végigolvastam, mert ebből mindegyiknek volt egy kis igazság, de inkább az optimista állt hozzám a legközelebb, hogy ebből is valami jó fog származni.

De mit mond Jézus Krisztus ennek az embernek, aki versik a gödörbe?

[Arató Ádám]
Attól függ, hogy melyik gödörbe. A pokolt hívja a gödörnek, és vakvezett világot találtak, hogy mind a ketten a gödörbe esnek. Onnan már nem biztos, hogy azt mondja Jézus, hogy kejfele és járj, de mindenki, aki bármilyen baj, ha bajgödrébe van, akkor van egy Zsoltáról, hogy várván vártam az urat hozzám, hajlott, és kivant engem a pusztulás gödréből, a vesztenemes dögvésztől.

Tehát Jézus is beleesett egy nagy gödörbe mi miattunk a pokolba, és a mindenható Isten szelleme feltámasztotta. De ez igaz bármilyen gödörre. Például a gödörklubba, hogyha jársz Budapesten, ami nagyon drogosan a világi hely, akkor onnan kihoz Jézus, remélem, hogyha hallgatsz rá.

Mert az is elég nagy sötét gödör.

[Pásztor Tamás]
Szeretném, hogyha itt ebben a műsorban egy kicsit így a videmsággal feldobnánk a hallgatókat.

[Arató Ádám]
Inkább sírjunk. Ilyen szép példaveszed utána csak sírni le.

[Pásztor Tamás]
Igen, de azért nagyon elgondolkodható, hogy bár mindenkinek volt egy pici igazsága, de azért az optimista, hogy aki pozitívan látta ezt az egészet, az volt nekem szimpatikus, és szeretnék boldogát tenni így az embereket a műsorunkkal, és tudod, ismered, hogy a két Rabi beszélgetés mondja az egyik a másiknak, hogy te képzeld el, hogy ma boldogát ettem hét embert. Na, mi történt? Azt mondja, hát összeadtam három jegyes párt.

Jó, de ki volt a hetedik? Miért, mit gondolsz, ingyen csináltam? Szóval ennyit, szeretnénk boldogát tenni ma a hallgatókat ezzel a témával, és hogyan győzzük le az őszi depressziót?

Ugye a fák beborulnak, lehullanak a levelek, jön a tél, elkezdődik hamarosan itt a karácsony, tehát az emberek hajlamosak ilyenkor, de nem kéne, hogy így legyen atyámfiai, félfiak és atyák. De már az a nevetés már egy orvosság. Ilyen egyszerű, akkor, kedves hallgatóink, egy jó nevetés, egy jó vicc, és akkor mindjárt legyőztük a depressziót.

De tényleg, miért nem jó ebbe az állapotban maradni?

[Arató Ádám]
A kérdésedről a válasz, hogy hogyan győzzük le a depressziót? Örömmel. Kezdjünk el örülni.

Kész, le van győzve, vége. Hát, figyelj, örülni kell. Pár laposnál ezt mondta, hogy örüljetek mindenkor, és mit mondom, örüljetek.

Tehát el kell kezdeni örülni, mosolyogni, nevetni, és akkor legyőzzük.

[Pásztor Tamás]
De hát ugye jön a pessimista, tudod, jön a pessimista, de hát könnyű nektek, mert nektek biztosan nincs olyan problémátok, és egyébként is nálatok nem olyan sok a levél.

[Arató Ádám]
Hát dicsőség az Úrnak, de hát én is megtérésem előtt, azért én alapvetően egy vidám természetű fickó vagyok, apám is az volt, de azért sikerült leharcolnom magam ilyen a gödörbe, és akkor támadott a depresszió meg minden, és tényleg ezt egy valóságos életérzésben is megjelent, a Depresszió Pajort Tamás dalával egyetok érteni, hogy vége lett a gonosz szomorúságnak, hogy az a sötét szomorúság eltalált az élete szombat délután, végleg semmivel élett az a sötét szomorúság, az az én életérzésemet is azért meghatározta, úgyhogy mindenképpen úgy látom, hát és aki így kicsit ismer a Bibliát, hogy a mi Istenek az a vigaságos örömemnek kősziklája, tehát mindenképpen az örömnek az Istene, tehát igazából ez úgy őszi depresszió, ez nekem ugyanolyan, mint a tavaszi fáradtság, tehát hogy ezek ilyen kamudumák, akinek megvan a célja, megvan a feladat, és az úrban van, és találja a helyét az úrba. Az nem ér rá szomorkodni, hogy most leesett a falevél a fákról, meg ezek a költök, amit Sándor is szokott idézni, hogy leszek az őszi barongos angolatú, hogy itt van az ősz, itt van újra, meg megint itt van hallelujah.

De ezek, tudod, van egy csomó ilyen vers, amikor őt kifejezik, ez elmúlás megint, de úgyhogy erre úgyis, elég stressztes úgyis a végeredmény, hogy nagyon nem érünk rá.

[Pásztor Tamás]
Tehát akkor, ha rádió vagyunk.

[Arató Ádám]
Tudom, hogy most valami nagyon mélyen szánt a bölcsességet, de tudok ígékeket is mondani, mert tegnap is rá is tegédáltok, el kell menni a Szentpál Akadémiára, kinyitni a konkurnanciát, szomorúság, bána, törve a mézén, és akkor végig kell olvasni.

[Pásztor Tamás]
Tehát minden esetre a keresztényi élet, és hogy a Hit Rádióban vagyunk, az egy vidám élet, ami gyakorlatilag valóban így kellene, hogy teljen, mint ahogy azt Ádám nálad láthatjuk, és mi is próbáljuk ezt a szellemet átvenni, és hála az úrnak így tudjuk is. Tehát nem az Actimel-lel, vagy az építőipari Actimel-lel, vagy a Centrum tablettával kell a depressziót legyőzni.

[Arató Ádám]
Actimel, azt hittem, hogy az valami antidepresszás?

[Pásztor Tamás]
Nem. Nyilván van a klasszikus Actimel, meg van az építőipari Actimel.

[Speaker 7]
Tehát, hogy reggel indítják a napot azzal. Ja, értem.

[Pásztor Tamás]
Na jó. Hát tényleg, ez a legjobb. Higgyétek el a vidám szellem, a vidám lélek.

[Arató Ádám]
94-től 98-ig a gyülekezőt csak töltegezve öröp szellemével, öröp olajával. Erről szólt négy évig az isten tisztel, most miért kezdek ezzel? Sírni kell, vagy mi?

Világos. Na tényleg, vissza akkor te jártál már? Persze, persze.

És akkor miről szólt az isten tisztel? Hát nem, hogy örüljél, töltegezve szent szellem és örüljél. Nyilván az öröm az nem egy választató valami, ahogy a full extra, hogy most a kocsikban olyan csomó ilyen, hogy sávkövető, aszisztens, vagy valami, hogy kérek bele, vagy nem kérek bele, vagy kérek bele valami csili-vili, hanem az öröm az egy alapfelszereltség.

Alapfelszereltségben benne van a szellem életben, és nyilván a vallás azért utálatos, ilyen jehoist arc, meg a katolikus arc, meg a többi. Az azért nincs rajta, az a Kárisz, nincs rajta, itt a Kárisz otthon is itt van, nincs rajta, az az öröm. És az az öröm az öröm hírhirdetésénél.

Tehát az idegéppen az öröm hitelesíti magántalan kereszténységet.

[Pásztor Tamás]
De ez ugye nem egy biológiai öröm feltétlenül, tehát hogy úgy most mi pozitívan nézzük holnaptól a világot, és mindenben a pozitív, de végül is tulajdonképpen a biblia is azt mondja, hogy lássuk meg mindenben az úrat, nem? Igen. Várjál.

A mi szellemi forrásunk a szentszellem, amiben veszünk.

[Arató Ádám]
Mindig igen-ne, vagy nem-ne.

[Pásztor Tamás]
Próbálok ilyen kérdéseket feltenni. Eldöntendő kérdést egyébként.

[Arató Ádám]
Igen, igen. Várjál. Hát igen.

Nyilván a depresszió, ezek a dolgok a halálhoz vannak kötve. Nyilván, hogy a bűn és a depresszió nyilván mindenkit támad, azért a szomorúság. Pál is mondta, amikor a Titus majdnem megmordelt, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra, azért mond ilyet.

Meg nyilván, persze, egyértelműen Isten embereit is támadhatja, meg lehetnek olyan nehéz időszakok. Pál is mondja, hogy sírjunk a sírókkal, meg minden. De örülünk az örülőkkel.

Magyarországon szerintem ez egy népbetegség, hogy azt mondja, hogy Vietnámban, meg mit tudom, olyanhol Afrikában, egy csomó helyen sokkal nagyobb szegénység van, nyomorúság, minden sokkal vidámabbak az alaphangulatra, jobban állnak az élethez, meg minden. Magyarország egyik erőssége szerintem a depi, és szerintem egy város fölött is, egy család fölött is, egy ország fölött is lehet a depi, szerintem Magyarország fölött az egyik, ahogy énekeljük, hogy miénk az ég, lehetne énekelni, hogy depressziós az ég, sötét, ugye ezek együtt járnak, reménytelenség, depresszió, halál, meg ezek a sötétségek, és amikor Philep le, így mondom, hogy le gesszelt, le gesszelt Szamariába, hogy hirdesse az evangéliumot, akkor írja az evangélium hirdetést, hogy lőn nagy öröm a városban, tehát a város fölött lévő sötétség is eltakarodott, és helyette Isten dicsősége, sekinája lebegett a város fölött, mert a mi Istenünk az öröm istene, és akkor lőn nagy öröm a városban, úgyhogy ezt kell csinálni, ti csináltok itt Budapesten, mi megpróbáljuk egy kevétel, de nemcsak próbáljuk, hanem hiszem, hogy meg is fog valósulni. Tehát, hogy nagy öröm legyen a városban, érted? Aki bemegy a városba, akkor kezdjen örülni.

Hát itt ország és ország között is különbség van. Már most nagyon keveredik a világban a kultúra, de hogyha elmész egy másik országba, lehet, hogy nagyobb öröm van, vidámabbak az emberekben, stb.

[Pásztor Tamás]
Mindenképpen már elértünk néhány hallgatónál azt mondja, szakadunk a röhögéstől. Egy nagyon jó dolog, mert ez orvosság, tehát nemcsak biológiailag, hanem és hogy ne nézzenek minket ilyen vallásos, azért kicsit olvadjuk azt, hogy ez a mi örömforrásunk nem egy ilyen, hogy ideggel beveszünk valami pirulát, amitől ilyen kicsit így elhúzódik az arcunkon az ideg szál, és akkor ezért, hanem ez egy spontán dolog azért, mert megismertük az igazságot. És ez szabaddáltett minket.

[Arató Ádám]
Igen, de lehet gyakorolni, mert amikor fényképeznek, akkor is pont te tőled, ha hallottam egyszer, fényképezkedtünk, csak most már abbahagytad ezt a jó szokásodat, hogy mondjuk azt, hogy vizibicikli, vagy ribizli, vagy vizidí. Attól nem fogok nevetni, várjál. De nincs, úgyhogy azért kellene ezt megszüntetni.

És akkor azért, amikor fényképeznek, és nemrég voltam Erdélyben, és akkor ott is voltak fényképek, és ilyen nagypapák, tudod, ilyen 1900-ban, meg 1800-ban, ilyen szigorú arccal voltam Erdélyben. De most rájött az emberiség, hogy mindig, ha fényképeznek, akkor nevetnek. Na most miért csak akkor, abban a pillanatban nevetünk, amikor fényképeznek?

Mert azáltal legjobban erre most már rájött az emberiség, hosszú küzdelem után, hogy amikor nevet, azáll jól. És főleg ugye azt szokták mondani, nem belső derű, hanem ugye az örömnek fokozatai vannak, mint a kocsiba, amikor egyes, kettes, ármas, négyes, ötös, stb. És ugyanígy az öröm fokozatai és az örömnek egy bizonyos fokozata, amikor már nem belső derű, hanem már nevetésbe jön ki, hogy gyertek, fiúk, kacagni, mondta egy erdélyi bácsi, amikor én voltunk Erdélyben, és akkor hívott kártyázni minket a fiaimmal, és akkor bármi volt, ő elkezdett kacagni, ha ő elvitte a csablecsacit, vagy már nem tudom mit, de akkor elkezdett kacagni.

Tehát gyertek, fiúk, kacagni. És ő természetes szinten is tudta, hogy most kacagni kell. Meg egyszer voltunk feleségem, mert egy ilyen szállóban, meg az elején, amikor házasok voltunk, elmentünk egy szállóba pár napra, és akkor reggel már ilyen német nők, a reggel nél szívták a cigit, 80-90 évesek voltak, és hangosan nevettek, és este is nevettek.

Én pedig ott voltam feleségem, mert bolog voltunk egyébként, de mondom, nem igaz, a német nők lepipáltak minket, sokkal többet nevettek, és hangosan nevettek egész nap. Tehát ez jó volt hallani, hogy ezek nem depressziósak, hanem ott nevetni ennek a szállóban, de hangosan nevennek. Tehát ez egy teljesen kulturális dolog, amit át kell törni, mert nem tudom miért, mert át kell.

Mert a pálaposta is azt mondta, pálaposta egy nagyon szigorú apostol volt, és főleg megtérés előtt nagyon szigorú, mert kegyetlen volt, összefogdosta ugye a keresztényeket, és börtönbe zárhatta, és gyűlölettől lihegett. Tehát gyűlölet volt István kivégzését, és azért erősen javasolta. Szóval ilyen kis gyilkos volt, maradjunk abba, keresztényüldöző.

A pogányok apostola, ugye? Igen, egy keresztényüldöző, ezért ő mondta is mindig, hogy nem vagyok méltó, hogy apostolak hivasztassa. Ő mégis meg kell tanulni az úrtól, a szellem gyümölcseiként írta le ő szeretett öröm, hogy a szellem gyümölcse, meg az evangéliumot mégsem ilyen sötét arcsal hirdesse, a szellem gyümölcseként írta le, hogy nekem még az életem se drága, és semmivel sem gondolok, csak hogy megfussam a futásomat.

Hogyan?

[Pásztor Tamás]
Amen.

[Arató Ádám]
Még ott van egy szó. Megfussam a futásomat. Így is?

Örömmel.

[Pásztor Tamás]
Örömmel.

[Arató Ádám]
Megfussam a futásomat, életem se. Figyelj meg ebből a tömör mondatból, hogy a Bibliában semmi sem véletlen. Isten karatában, hogy megfussam a futásomat, még az életem se drága, hogy elvégezem a szolgáltamat, megfussam a futásomat.

Örömmel. Tehát bedobták a börtönbe, örömmel. Dicsérte az urat évfélkor.

Kiszabadították, örömmel. Amikor börtönleveleket írta, azt írja, hogy örvendezetek mindenkor, ismét mondom, örvendezetek. Tehát nem azért mondta, hogy örvendezetek mindenkor, hogy most szívasson bennünket, vagy bármi, és ő közben meg ott szenved, és eszi a börtönkaját, meg ott mászkálunk a patkányok körülötte, hanem ő ezt be is mutatta.

Tehát a pálapostó, mert vannak ilyen személyiségtipusok, hogy kolerikus, meg mit tudom, és van, aki könnyebben örül, mint én is egy ilyen könnyebben örülök. Van, aki inkább ilyen szigorú szeret lenni, hogy nem kell ezt a szigorúságot feleslegesen, persze, hogy kell szigorúnak lenni, és mondtam, hogy gyerekeimmel, meg mit tudom, hogy gyűlökezetben, és ha olyan téma van, vagy mit tudom én, de alapvetően örömmel kell, ez az öröm. Ha örömmel szereted, ez igazság gyűlötele a törménytárséget, ezért főinként öröm olajával.

Tehát a legdrágább olaj, az most a diesel, vagy nem tudom melyik, a legdrágább olaj, amit lesz, vagy a olíva olajban közérd be, vagy tökmag olaj, vagy nem tudom, milyen olajok vannak még. Ezek is jó drágák, és minden, de ennél van egy sokkal-sokkal-sokkal-sokkal-sokkal drágább olaj, aminél pénzt nem lehet fizetni, már a gondolata is istenkáromlás, az pedig az öröm olaja. Na most én ezt az olajat nagyon nyitott vagyok az öröm olajával, öröm olajára nagyon nyitott vagyok, ezért elkezdem nagyon szeretni az igét, az igazságot, a gyűlökezetet, az isten embereit, a kijelentett igét, az írott igét, minden igazságot, ami igazságot szeret, és minden, amiben bűn démon, sötétség, minden az meggyűlöl, csak azért, hogy melyik boldogabb, vidámbabb ember legye a Földön.

Ugye úgy tudom, hogy a Démos Sakarján könyve is, aki örményországból kiment, és akkor csinált egy hatalmas nagy mozgalmat, amerikában ébredési mozgalmat, egy nagy isten embere volt, nagy szervező, őnek is az volt, hogy a világ legboldogabb emberél a Földön, első könyve közt jelent meg a gyűlökezet kiadásába. A Meryn Heagy-i gyűlökezetét úgy tudom, hogy Happy Church, hogy Boldog Gyűlökezet, hát az öröm, az még egyszer mondom, ez nem úgy, hogy most ez egy tartozék, hogyha akarok, öröllök, és akkor van, akinek ez könnyebben rá, aki meg nem, az meg tanulja. Vegyen egy tükröt otthon, álljon a tükör elé, kérdez a feleségét, hogy most meg mindig jobb, mert egy 40-50 éves kor után felelősek vagyunk az arcunkért, és ha most azt sugározza, hogy örülünk, vagy pedig azt sugározza, hogy valami nagy baj van, én utálom, amikor valakinek az arca azt sugározza, hogy nagy baj van.

Beszélgetek, azt kiderül, hogy nincs is semmi olyan nagy baj. Még nem jött el az Antikrisztus, mit tudom én, stb. Tehát az a jó, mert hogyha nekem világfájdalom, hétfájdalomú szűzanya van az én arcomon, akkor azt sugározom, hogy valami baj van.

De az embereknek annyi bajuk van, hogy már elege van az embereknek a bajokból. Miért nem vetetted az újra a te bajodat? Persze van olyan, amíg az ember nem bírja, de ugyanaz az igen.

Azt mondja, hogy semmiféle ne aggodalmaskodjatok, hogy minden alkalommal háladással a felkívánságaitokat isten elé. Ezért ugyanúgy a depit is föl kell dobni, a szomorúságot, ha az őszi levél éppen az arcodra hulna, akkor azt ugyanúgy lesöpröd, ugyanúgy le kell Jézus nevében ezeket az őszi, ha van ilyen őszi hangulatok, de van, akkor tegyük fel, hogy bántsuk. Csak ne ebben higgyünk, mert ahogy már a kérdésfeldetés, az őszi depresszió, hogy jön a tavasz, fütyülnek a madarak, kizsendül a híz, és akkor már mondjuk tavaszifáradtság.

Persze, ha kimondjuk, akkor abban hiszünk lesz tavaszifáradtság. Ha kimondjuk, hogy őszi, mit tudom én, mi, depresszió, akkor lesz, akkor már várjuk. Hát itt az ősz, gyere, akkor behívjuk.

Én nem szokam ezen gondolkodni, nincs időm, meg hát az embernek ugye van feladata az úrba, meg a családja, meg minden, akkor nincs erre ilyen nagyon humoros történetet mondani. Egy hétgyerekes anyuka, akkor még lehet, hogy nem volt hétgyerekes, ötgyerekes, és ugye Buda őrsön még iszonyatosan ment a démonüzés, tehát akkor volt ez friss látás, és üztük minden bokorból, meg mindenkibe, meg minden, és akkor volt egy nagy démonüzés, de voltak óriási szabadulások is, meg nagyon jó gyümölcsöi voltak az egésznek, és akkor volt egy démonüzés, de akkor volt ez a démonlista, volt rajta nem tudom hány száz démon, mindenki lett üzve, és akkor odament egy ilyen anyuka, akinek négy-öt gyerek akkor már volt a szolgálóhoz, akkor én még fiatal kezdtem ott, vagy komoly fölként szolgálva, ma is az, nagyon szuper áldott férfiú, és akkor odament hozzá, és mondja, hogy de már vége volt az egésznek, hogy te, légy szíves, ütsd ki belőlem a szunnyadás szellemét. És akkor elkezdett röhögni a szolgáló, mondta, hogy négy-öt gyerek mellett? Tehát szóval, mert közben gyűlibe is, ez is jó, hogyha az ember sok feladata van, akkor nem nincs is ideje depressziózni, és szerintem most ez az élet is már olyan, hogy akinek van munkahelye, meg családja, meg gyűlibe is, hát idő nincs erre, szerintem, és ez is egy jó, hogy vagy akkor munka nélküli, vagy a lusta emberek szoktak depressziózni, vagy a káblítószersek, mert ott van idejük, hogy mit érzek, hogy érzem, meg minden, tehát illetve hát lehetnek olyan élethelyzetek, mint a Bibliában ugye volt Anna, nevű hölgy, aki szerintem most nem biztos, hogy az jó volt, tehát ugye nem született gyereke, a másik meg még csúfolta is, meg minden sokat nagyon szeretett, meg meddő volt, le én most már nem tudom, hogy ott megvetni, de beengedte a szomorúságot, keserűséget, és akkor mondja, hogy amikor ott az éli főpap, és ez az üzenet ugyanúgy mindenkinek, hogy menjünk az éli főpap jelenetében, menjünk a pásztor, ahol hiddet érzik, menjünk a frigyládához, a silóba, menjünk a kenethez, és akkor a kenetbe, ugye azt hitte az éli, hogy részeg, és akkor mondta, nejem vagyok én, ne gondold, hogy rossz ember vagyok, mondja a hölgy, hanem szívem szomorúságából, bánatából, lelkem bánatából szaltam az órnak.

Tehát akkor tényleg, de nem biztos, hogy neki be kellett volna engedni, mert Elkána szerette, stb., de beengedte ugye a szomorúságot. Na, ha mégis valaki beengedi ezt a keserűséget, szomorúságot, depressziót, ugye a keserűségnek van gyökere, és szerintem az egyik gyökere ez a szomorúság, tehát aki nem gondol, hogy a másik emberre keseredik meg, az inkább így magába szomorkodik, tehát keserűség gyökere lehet, és az egyik gyökére ez a szomorúság, depresszió, és ugye ez kézzakészben jár a halállal, meg a reménytelenséggel, de elment az úr jelenlétébe, és ezt nekünk meg mehetünk minden nap.

Mehetünk a gyűlökezetbe, erős kenet van, kijelentés van, mehetünk reggel az imaszobánkba, fölte bekapcsolhatjuk Balogh Ferit CD-n, érted? Vagy a Youtube-on fölhúzva tíz évfél órát hallgatja, dicsérjüve az urat, amíg mindig depressziós, hát akkor még tovább hallgass.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.