Happy Day - 2024. 08. 15.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Szignál]
Oh, happy day! Az a heti déj!

[Szignál]
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a test nem használ semmit, de a szellem az, amely eleven itt. És én veszek mai napon is erőt, mert eljött reám a Szent Szellem, azért, hogy egész életemben a názáti Jézus Krisztus mellett tanúskodjak, hogy ő halott volt, de föltámadott a harmadik napon, és felült az atyának a jobbjára. És hiszem, hogy ő a főpapom, ő a megváltom, ő a szabadítom, ő a királyom, ő a gyógyítom.

Hiszem, hogy a názáti Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És hiszem, hogy a keze az én életemben van, és nem azért, hogy megátkozzon, hanem azért, hogy levegyen róla minden átkot, minden terhet, és Ábrahamnak az áldását helyezze az életemre, mert meg van írva, hogy átokká lett én életem, hogy Ábraham áldása legyen én rajtam, és elnyerjem a Szent Szellemben való alelmerítkezést. Hiszem, hogy a mai napon is.

Szent Szellemben, főzben merít alá az Úr, és erre kinyitom a szívemet, lelkemet, és a bennem lévő kegyelmi ajándékot fölgerjesztem, és dicsérem, magasztalom, áldom az én megváltómat, Uramat, aki úgy szeretett engemet, hogy az életét adta én életem, hogy ne kárhozzak el, hanem örök életet nyerjek, és itt a földi életbe is beteljesedjek Isten szellemének az erejével. Amen! Alleluja!

[Tóth Géza]
Ne fárazd magadat ebben, hogy meggazdagulj, az ilyen testi eszességettől szünnyél meg. Ha vagy a te szemeidet veted él arra, holodtass semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskesejű, s az ég felé elrepül. Ne egyél az ivigy szemünek étkéből, és ne kívánd az ő csemegéit, mert, mint aki számítgatja a falatot magában olyan ő, egyél is igyál, azt mondja tenéked, de azért nem jó akarattal van te hozzád.

A te falatodat, amelyet megettél, kihányod, és a te ékes beszédeidet csak hiába vesztegeted. A bolondnak hallására ne szólj, mert megutálja a te beszédidnek bölcsességét. Ne mozdítsd meg a régi határt, s az árváknak mezeibe ne kapj, mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyüket ellened.

Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcsbeszédekre. Ne vond el a gyermektől a fenyítéket, ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Te vesszővel vered meg őt, és az ő lelkit a pokoltól ragadod ki.

Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem néken is, és vigadoznak az én veseim a te ajkaidnak igazmondásán. Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre, hanem az Úr félelmében légy egész napon, mert ennek bizonyos vége van, a te várakozásod meg nem csaladkozik. Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ezúton szívedet.

Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek, ne azok közül, akik husssal dobzódnak, mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltözted az aluvás. Hallgass da te atyádat, aki nemzett téged, és meg ne utálda te anyádat, mikor megvénedik. Szerez igazságot, és el ne adj, bölcsességet, és erkölcsöt, és eszességet.

Igen örül az igaznak atya, és a bölcsnek szülője annak vigadoz. Vigadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőt. Adjat, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útjaimat megőrizzék.

Mert mélyverem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony, és az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja. Kinek jaj, kinek ójaj, kinek versengése, kinek panasz, kinek ok nélkül való sebek, kinek szemeknek veressége? A bornálmulatóknak, akik mennek a jóbor kutatására.

Ne nézd a bort, míg vereszint játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását. Könnyen alácsúszomnik, végre, mint a kígyó meg mar, és mint a mérges kígyó meg csíp. Ha te szemeid nézik az idegen asszonyt, és ha te elméd gondol gonosságot, és olyan leszel, mint aki fekszik a tenger közepiben, és aki fekszik az árbóc fának tetején.

Ütöttek engem, nekem nem fájt, vertek, nem éreztem. Mikor ébredek fel, akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

[Speaker 7]
.

[Tóth Géza]
rész Ne irigykedjél a gonosz tevőkre, se ne kívánj azokkal lenni, mert pusztítás gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik. Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősítetik meg, és tudomány által telnek meg a kamrák minden drága és gyönyörűséges marhával. A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű, mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra, és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

Magasabból onnak a bölcsesség, a kapuban nem nyitja meg az ő száját. Aki azon gondolkodik, hogy gonosz cselek egyék, az cselszövőnek hívják. A balgatak dolognak gondolása bűn, és a rágalmazó az ember előtt utálatos.

Ha lágyan viselted magadat a nyomorússágnak idején, szűk a te erőd. Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megőletésre tántorognak, tartóztasd meg. Ha azt mondanád, ím én nem tudtuk ezt, nem, de aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te lelkedet, ő tudja, és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.

Egyél fiam mézet, mert jó, és a színméz édes a te ínyednek. Ilyennek ismerd a bölcsességet a te lelkedre nézve. Ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed ellen vész.

Ne leselkedjél, ó te istentelen, az igaznak háza ellen! Ne pusztítsd el az ő ágyas házát! Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan fel kél azért.

Az istentelenek pedig csak egy nyavajával is elvesznek. Mikor elesik a te ellenséged, ne örülj, s amikor megütközik, ne vígadjon a te szíved, hogy az úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő aragját tere át. Ne gerj egy haragra a gonosz tevők ellen, ne irítkedjél az istentelenekre, mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövét neke kialszik.

Féld az urat fiam és a királyt, a pártutők közé ne legyedjél, mert hirtelenséggel feltámad az ön nyomorúságuk és ekétrendbeliek büntetését ki tudja. Ezek is a bölcsek szavai. Szemét válogatni az ítéletben nem jó.

Aki azt mondja az istentelennek, igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megutálják a nemzetek. Akik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségükre lesz és jó áldás száll reájuk. Ajkakat csókolgat az, aki igaz beszédeket felel.

Szerezd el kívül a te dolgodat és készíts elő a te meződben, annak utána építsd a házadat. Ne légy bizonyság ok nélkül a te fele barátod ellen, avagy ámítanál-é valakit a te ajkaittal. Ne mondd ezt.

Miképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele. Megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint. A restembernek mezelyén él elmenék és az esztelenek szőleje mellett, és ime, mindenütt felverte a tövis és színét elfette a gyom és kőgyegűje elromlott vala, melyet én látván, gondolkodám és nézvén ezt a tanulságot vevém abból.

Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, és így jöj el, mint az úton járó a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú.

[Németh Sándor]
A követelmények viszont biztos, hogy okoznak nyomást az ember életében, de viszont a nyomások, amelyek következtében az emberben bűntudat és kárhoztatás jön létre, ezeket két kategóriába lehet sorolni. Vagy a bűntudat és a kárhoztatás, az az ellenségtől van, vagy a bűntudat és a kárhoztatás, a bűneinknek a tükröződése a lelkünkben. Tehát újra elmondom, hogy két lehetőség van, amikor a bűntudattal, vagy kárhoztatásokkal találkozunk, vagy küszködünk a lelkünkbe, hogy vagy az van, hogy egy külső nyomás alá kerül a lelkünk, tehát váglás alatt állunk, és a váglásnak a következtében bűntudat és bűnérzés, és kárhoztatások, tehát ítélettől való félelem, nyomja el a lelkünket, és bizonyos módon ilyen nyomások korlátozzák az Istennel való kapcsolatunkat, tehát valamiféleképpen nem szakít el, de elválaszt bennünket az Istennek a jelenlététől. Ezt az embernek őszintén meg kell vizsgálnia, hogy a bűntudatának és a kárhoztatásának mi az oka. Ha pedig az ember bűnt követel, akkor az egészséges szív és az egészséges lélek ezt bűntudattal és ítélettől való félelemmel jelzi, hogy fél Isten ítéletétől, különösen a végső ítéletétől fél, elveszíti, ahogy szoktuk mondani, az üdv bizonyosságot.

Nincs meggyőződve arról, hogyha ebben a pillanatban most neki az úr előtt kellene megjelenni, hogy feltétlenül az úrtól jutalmat, örök életet kap, hanem inkább rettegés van benne, félelem van, jaj Istenem, mint például Ádám és Évában, hogy amikor bűnt követtek el, elrejtőztek az Istennek a szavától, és elidegenedtek tőle, és ez az elidegenedésnek az oka az volt, hogy belépett a természetükbe a bűn.

A bűn kiöli az emberben az Isten iránti éjséget, szomjusságot, Isteni szeretetet, vagy lehűtti az ember lelkébe, nem ösztönzi az embert, megszűnteti például Isten iránti szomjusságot, Isten igéje iránti szomjusságot, szent lélek iránti szomjusságot, ima életét, szellemi élet utáni szomjusságot és igényt, ezeket mind erőteljesen korlátozza. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a lelkedet és a szellemedet, nyilván az úrban, nem azt mondom, hogy állandóan vizsgáltasd, de egészen biztos, hogyha nem csapott be magadat, vagy öncsalásban olyan mélyre nem jutottál, egészen biztos, hogy a szellemed a szent lélekkel együtt bizonságot tesz el kapcsolatosan, hogy milyen a kapcsolatod Istennel, milyen a viszonyod Istennek az igényével. És erre a belső bizonyosságra igenis mindannyiunknak figyelni kell, mert mindegyikünknek vannak ilyen belső érzései, bűntudat, kárhoztatás, ítélettől való félelem, és ekkor viszont meg kell vizsgálni az embernek, hogy most attól van-e, hogy esetleg olyan dolgot tettem, amitől a szent lélek megszomorodott.

[Szignál]
HANGOS KÖNYV Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából HANGOS KÖNYV Ahogy János egy hatalmas kiáltással megrázta egész Izraelt.

[Sárosi Renáta]
Mi is ugyanígy megérinthetjük az embereket a szent szellem ereje által, hogy bűnbánatra jussanak, és ezt kérdezzék. Mit cselekedjünk? Erről beszélt Jézus, amikor azt mondta Nikodemosnak, ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába.

Ami testtől született, test az, és ami szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked, szükségnék, tek újonnan születnetek. Bárcsak megértenénk, hogy mit jelent Istentől születni.

Betöltekezni Isten életével, egy Istentől származó új élettel, új teremtéssé válni, aki a világban él, de nem a világból való, és megismerni, mekkora áldás az, hogy bűn ti rajtatok, nem uralkodik. A benned lakozó Isten. Hogyan juthatunk el ide a szellemben?

Az Isten által adott szent szellem segítségével. Ha szellemben élünk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy minden testi dolgot elnyel az élet. A szellem tölti be a testünket, és megeleveníti halandótagjainkat.

Ad át Istennek az életedet, és meg fogod látni, hogy a betegségnek mennie kell, amikor Isten az ő teljességével megjelenik. Akkor Isten előtt jársz, és meglátod, hogy Isten mindent tökéletességre visz veled kapcsolatosan. Azt akarja, hogy a hívők ezen a szinten éljenek, ahol az Úr szelleme behatol az egész lényükbe.

Ez a győzelem helye. Figyeljük meg az apostolok életét. Mielőtt kitöltetett rájuk a szent szellem, különféle kötelékekben éltek.

Amikor Jézus így szólt hozzájuk. Ti közületek, egy, elárul engem. Mindannyian elbizonytalanodtak, és azt kérdezték.

Én vagyok-e az? Tudatában voltak saját emberi gyarlóságuknak és tehetetlenségüknek. Péter így esküdözött.

Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. A többiek is ilyeneket mondtak, mégis mind cserben hagyták és elmenekültek. De miután Isten szelleme rájuk szállt a felházban, a nehézségek idején is olyanok voltak, mint az oroszlán.

Bátrak. Mi tette őket bátor rá? A szent szellem tisztasága és ereje.

Isten győztessé tesz. Mikor Isten szelleme belép valakibe, aki teljesen alárendelte magát neki, mindent átformál benne. A szellemben olyan élet van, amely szabaddá tesz.

Megtehesz rettenthetetlen bátorsággal és markáns egyéniséggé válsz. Ilyen a benned lakozó Isten.

[Szignál]
Best of Hit Rádió Válagatás spirituális műsorainkból Best of Hit Rádió Nagyon sok szeretettel köszöntöm a Patmosz Café mai vendégeit, a Bárányházas párt.

[Kauzál Alexandra]
Jó hírem van, a bárányok ma nem hallgatnak, hanem beszélnek. Megengedtem ezt a point magamnak, hiszen Bárány László rendező, operatőr az egyik vendégünk, ugye, aki hát számos filmben is jártas volt. Szia Laci!

[Bárány László]
Szervusz!

[Kauzál Alexandra]
És kedves felesége Zsuzsanna, aki pedig hegedűművész, hegedű tanár és a Mendelszón Kamara zenekarnak a hegedűse. Szia! Így van, szervusz Szendre, nagyon köszönjük, hogy itt lehetünk.

Nos, hát akkor szokás szerint kezdjük azzal, hogy bemutatjátok a családi életeteket, múltatokat, háttereteket. Laci, ha jól tudom, te katolikus háttérből származol. Füreden nőttél föl?

[Bárány László]
Kicsit összetettem, én vesztprémi, törzsgyökeres vesztprémi vagyok, és az életemnek az első olyan 18-20 éve azzal telt, hogy nagyon-nagyon erősen koncentráltam az úgymond gyerekkori álmaimra, amik ilyen fiús álmok voltak.

[Kauzál Alexandra]
Például?

[Bárány László]
Hát tengerész akartam lenni, rövid ideig hajóztam is a Mahartnál.

[Kauzál Alexandra]
Ott, ez a Balatonnál, ez természetes gondolom.

[Bárány László]
Igen, de nem csak ott, Dunán is, és aztán utána én vízalatti fotós akartam lenni, és a Karit-tengerre kiutottam 1989-be vízalatt fotózni, így hosszabb időre. Akkor az nem lehet elmondani, hogy egy olyan Magyarországból egy ilyen helyre, hogy ez mit jelentett. Igen.

És amikor visszajöttem, akkor ugye azzal szembesültem, hogy egész addig, amihez én nagyon-nagyon akartam valahová eljutni, az ember megkapta, aztán akkor hogyan tovább, és hirtelen egy nagyon nagy üresség jött az életembe, és katolikus neveltetést kaptam. A szüleim, akik egy orvos-házas pár Veszprémben, édesapám már nem él, ők hát így jártak Tempmomba. Nagyon sok mindent kaptam tőlük, de azért kereszténség tekintetében ez egy ilyen felületes hídgyakorlat volt.

Most amikor rám tört ez az Isten utáni vágy, akkor ugye praktikusan én katolizáltam, mint katolikus. Ez mikor tört rád egyébként? Ez 1989-ben.

1989-ben vagyunk, 21 éves voltam, és egy mérhetetlen erős kiáltás volt bennem Isten után, hogy ha létezik, akkor ő mutassa meg magát. És ez a katolikus előélet, ez abban nagyon sokat segített, hogy jó helyen kezdtem el kapizsgálni olyan értelmet, ahogy Bibliát vettem le a polcról. És aztán nagyon buzgó katolikus lettem, akkor a szüleim ugye először a tengerészettől, meg a tengertől féltettek, utána attól, hogy pap leszek, és akkor hogyan ezt nekik unalkáljuk.

Ja igen. És aztán akkor én fiatal fejjel nagyon megpróbáltam megreformálni a katolikus egyházat, mert nagyon hamar szembesültem azzal, hogy a hídgyakorlat és a Biblia között vannak áthihalhatatlanak tűnő ellentmondások.

[Kauzál Alexandra]
Ezt így magattól fedezted föl?

[Bárány László]
Igen, ugye a gyülekezet akkor a 90-es évek elejében talán, amit ma a média képvisel, azt akkor a könyv képviselte. És a gyülekezet ugye utcai könyvárusokon keresztül nagyon sok keresztény irodalmat eljuttatott emberekhez. Így kerültek hozzám is pünkösdik, harizmatikus íróktól származó könyvek.

És amikor utána azt elolvastam, akkor elementárisan látszódott, hogy itt valami nem nincs a helyén. És akkor én így nagyon lelkes katolikus voltam, püspökökhez jártam, hittanórára, satöbbi-satöbbi, és én akkor arra gondoltam, hogy én majd jól megreformálom a romai katolikus egyházat, és akkor utána így szóltak, hogy hát ezt így nem kellene. Ezt nem kéne.

És akkor emellett találkoztam hívőkkel a gyülekezetből, akik nagyon mély benyomást tettek rá, mert láttam, hogy amit én akarok, de nem működik, az náluk meg működik. És ez egy nagyon erős hatással volt rám. És akkor ilyen módon elkerültem még a Folyondár utcába, hogy Isten tiszteleten, ott imádkozott értem Sándor, és utána én ott az ima után rögtön ott a helyszínen megkérdeztem, hogy én most mit csináljak, mert én nagyon katolikus vagyok ám, hogy akkor nekem most mit kell tennem.

És akkor valami olyasmit mondott, ami nekem egész életemet aztán sínre rogta, annyit mondott, hogy nem mondott semmit, hanem annyit mondott, hogy olvassam a Bibliát, és hallgassak a Szentlélekre. És ez nekem akkor egy nagyon-nagyon bölcs tanács volt, mert talán, ha mást mond, akkor az nem úgy alakult volna. Behúzod a kéziféket.

Igen, és akkor eltelt egy kis idő, és végül is olyan helyzetbe kerültem, hogy rendkívül frusztrált az, hogy nem tudok bibliai értékek alapján élni. És akkor ilyen módon aztán egyre szorosabb lett a gyülekezettel a kapcsolatom, és aztán hát gyakorlatilag a vizkeresség volt az, ami már ugye ott lezárta azt a korábbi istenkereső időszakot, és nyitott egy újat az életemben.

[Kauzál Alexandra]
És ha már így Füredre rákérdeztem szóval, akkor te hogy kapcsolódsz Balatonfüredhez?

[Bárány László]
Hát úgy, hogy ugye a 80-as években az egyik első vidéki gyülekezet, az a Balatonfüredi Híd gyülekezete volt. Én is, és a feleségem is viszonylag korán megtértünk, és mi ebbe a gyülekezetbe szocializálódtunk. Ő Balatonalmádi Balakot, én Veszprémben, és akkor a sok-sok Mátrixból végül is így alakult ki, hogy Veszprémben élünk, és Füredre és Budapestre járunk isten tiszteletre.

[Kauzál Alexandra]
És egyébként így katolikus háttérrel neked nem jelentett így a kezdeti időszakban a megtérés után nehézséget, hogy mégis a nagy történelmi egyházból kilépve bekerülsz egy olyan társaságba, ami nagyon friss, nagyon új, sokan szektázzák, azt se tudod, hogy miféle, kiféle?

[Bárány László]
De. Tehát, hogy ez nyilván okozott konfliktust, de az embert valahogy a szíve vitte. És ez nem volt, tehát aki ilyen háttérből jön, és aki komolyan gondolta a katolicizmusát, meg a hitét az előtt is, annak ez nem feltétlenül könnyű döntés, de azt kell mondanom, hogy nekem az életet jelentette, mert annyi belső konfliktusan volt már magammal, hogy igazából aztán az volt mérföldkön még, amikor volt a Szent Szelem kerességem, és akkor egy olyan, mint hogyha felkapcsoltak volna egy lámpát egy sötét szobába, és utána egyenes volt, hál' Istennek az úton.

[Kauzál Alexandra]
Zsuzsa, mesélj akkor te is magadról, milyen háttérből jöttél, és hogyan kerültél te a hitgyülekezetéhez?

[Bárány Zsuzsanna]
Én egy egészen más háttérből jöttem. Nálunk nem volt vallásos a család. Ateista volt inkább?

Hát ateista sem volt. Egyszerűen ez nem volt téma. Édesapám sajnos egy olyan húsz évig komoly alkoholista volt, és már az ő apukája is az volt.

Tehát igazából egy olyan légkörben nőttem föl, hogy egy állandó szorongásban éltem, hogy na most lesz ordibálás, esetleg ütések ez az. Tehát ez az agresszív alkoholista típus volt az édesapád? Igen, azért igazság szerint nem bántott, csak úgy mindig ott lebegett, inkább úgy mondom, hogy anyukámmal voltak komolyabb konfliktusai, de azért ők nagyon tisztességesen ezt így kihúzták, együtt felneveltek, és amikor 19 éves voltam, akkor kerültem a zeneművészeti főiskolára Pécsre, és egy szimpatikus hegedűs lány mondta nekem, hogy ő Jézusba hisz, és hogy egyszer járt a hídgyülekezetében, és nekem ez már is egy olyan impúlzust adott, valószínűleg az a lány soha többet nem is volt, de egy erős keresés volt bennem, hogy engem ez érdekel, hogy valaki nem azt mondja, hogy vallásos vagy ebbe vagy abba az egyházba jár, hanem, hogy Jézusba hiszek, és így Jézus személye keltette fel az érdeklődésemet, és elkezdtem én is érdekes teljesen önállóan Bibliát olvasni.

Előtte gondolom nem is nagyon vetted a kezedbe. Nem volt nekünk, hanem ez tananyag volt zenetörténetből, és akkor kellett egyet szereznem, és egyszerűen, ahogy olvastam a Bibliát, új szövetséget olvastam egyébként, éreztem, hogy megváltozok, és kisgunyoltak emiatt ott néhány barátnőm, de mondtam, hogy majd nézzük meg évek múlva. És hát én így belül úgy gondoltam, hogy akkor én már megtértem, de hála Istennek volt bennem egy vágy, hogy a hídgyülekezetét keressem.

Hát ugye itt 1991-ben voltunk, és Balaton, Almádiban, hát egy nagyon kis város, és képzeld el, hogy a szüleim külön költöztek, mert váltak, és ahova anyukámmal költöztem egy garzonlakásba, volt egy nagy plakát, hogy keresztény, evangelizációs fesztivál, ez Balaton, Almádiban volt ez, a strand előtt, és én oda elmentem, ez volt az, hiszem, az első Gaspel-fesztivál, mert ez 25 éve volt. Az igen. És ott fellépett az Ámen-zenekart, Ott Gézáék egy pantomint adtak elő, Nagy József is prédikált, és Grósz István is ott volt a Füredi megtért alkori hívőkkel, és én ott elég sokan megtértünk, egyébként szerintem egy olyan huszad magammal körülbelül, ahogy így visszemlékszem, és nagyon meghatározó volt, hogy első naptól fogva egy nagyon kedves, nagyon személyes pásztorlással voltak felém.

Hála Istennek ez nyári szünetidején volt. Szomszédságban voltunk Istvánékkal és több meghatározó tagjával a gyülekezetnek, úgyhogy én nekem így alakult ez ki, hogy Almádiban éltem, és azonnal így a Füredi gyülekezethez tudtam csatlakozni.

[Kauzál Alexandra]
De egyébként az miért alakult ki benned, hogy egyáltalán meg kell térni, vagy miért fordultál Isten fele? Tehát voltak problémák, gondok esetleg az életedben, vagy mi vezetette egyáltalán az, hogy elkezdjen érdekelni Jézus fele? Mert azért szerintem ez nem egy gyakori dolog, hogy valakinek azt mondják, hogy Jézus Krisztus, és akkor hú, elkezdek érdeklődni iránta.

[Bárány Zsuzsanna]
Volt bennem egy ilyen, ugye rendszerváltás évében érettségiztem, akkor kerültem a főiskolára, és akkor sok emberben volt egy ilyen kis vickós lázadás, tudod, hogy akkor én nem úgy akarok vallásos lenni, de tudtam, hogy valami hiányzik, és ez nagyon megérintett valahogy, ahogy Jézusról beszélt ez a lány. Olyan természetes volt, igen, és azon túl pedig én nekem az, hogy a Bibliát, hogy elkezdtem olvasni, bizonyára sok mindent nem értettem, de egyszerűen éreztem, hogy táplál. És ugye a családban nagyon komoly problémák voltak nálunk, tehát én a lakhelyemtől 20 kilométeret tanultam, és ott is kollégiumba tettek, mert hát ezzel is óvtak a nehézségektől, igen, és aztán hála Istennek az anyukám gondolta, hogy hát azért megnézi, hogy hova jár a lánya.

Úgyhogy egy-két hónappal a megtérésem után eljött a Füredi Gyülekkezetbe, ott István prédikált, azt hiszem, hogy Derekprince sorozat volt, és azt mondta anyukám, hogy jó van, kislányom, itt semmi rosszat nem hallasz, járjál nyugodtan. Na. És akkor egy szilveszteri alkalmon, amikor hát nagyon magányosan érezte magát, azt mondta, hogy eljöhet-e velem a gyülekkezetbe, és ő is megtért.

Akkor pedig apukám, aki azért olyan külön éltek, de azért.

[Kauzál Alexandra]
Azért tartották a kapcsolatot? Igen.

[Bárány Zsuzsanna]
Feltűnt, hogy sose vagyunk otthon vasárnap. Hát hol vagyunk? Hát elmondtuk, hogy gyülekkezetbe járunk, és akkor ő is eljött.

Nála egy hosszabb folyamat volt nyilván a megtérés és a szabadulás, de hála Istennek ő is elfogadta az urat, és helyreállt a házasságuk. Tehát azért néhány év eltelt, mert nyilván látni kellett, hogy hűséges a döntéséhez, és akkor a gyülekkezetbe újra összeállvasodtak. Ez egy nagyon jó bizonság sikerült kijönni az alkoholizmusból?

Igen, nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra, hanem úgy mondom, hogy egyre jobb időszakai voltak, viszont hogyha elesett, akkor mindig meg tudta találni a megbánás helyét, és hát nagyon komolyan pásztorolták, és segítették.

[Kauzál Alexandra]
Hát ez egy kemény munka. László egyébként a te családot hogyan fogadta a megtérésed?

[Bárány László]
Ugye édesapám Veszprémnek egy ilyen legendás orvosa volt, ő ötven évig volt orvos Veszprémben, tehát egy olyan egészségügyben, aminek még tisztessége volt, és egy ilyen régi módi családi orvos szellemiségben gyógyította az embereket. A feleségével együtt, aki az asszisztens nője volt, ugye az édesanyám, és hát nagyon érdekes volt, mert hát teljes pánik fogadta először, hogy én hova járok, és én igyekeztem otthon úgy rendesen viselni magamat, és aztán 25 éves koromban kb, vagy 21 pár éves koromban ugye már nagyon el akartam volna otthonról költözni. És akkor megkérdeztem Glósz István-t, a pásztoromat, hogy hát ugye ennek már ideje lenne.

A 90-es évek elején írtóciki volt a gyülekezetben egy fiúnak otthonlapnia. Tehát azt ellen lehet mondani. És én igazából azért is kérdeztem őt, hogy hát akkor legalább most meg lesz a végső inspirációs megy.

[Kauzál Alexandra]
Hogy húzd el a csíkokat.

[Bárány László]
És akkor ő azt mondta, hogy hát szerintem nem kellene.

[Kauzál Alexandra]
Ugye, hogy maradj otthon?

[Bárány László]
Maradjak otthon, mert hogy a szüleimnél ez egy fontos kapocs lehet. És ők aztán megtértek, a nővénem is, ami hát nyilván nekem egy óriási ajándék az életembe, de hát ott azért elég sok emberre voltak befolyással a környezetükbe, tehát ez egy fontos dolog volt, szerintem így Isten munkájának a helyi ügyében, és hát aztán nagyon jó barátságba kerültek ők is azokkal az emberekkel, akikkel rá én nagyon felnéztem a hívő életem során, mindig is.

[Kauzál Alexandra]
De akkor mondhatjuk, hogy viszonylag könnyen, mint orvos-házas pár, ők is megtértek az úrhoz.

[Bárány László]
Ez évekig tartott.

[Kauzál Alexandra]
Győzködted őket, vagy nem annyira?

[Bárány László]
Nekem is kellett azt gondolom türelem talán, és sok szolgálónak is, de megvolt, és hát édesapám mindig megmaradt, de szerintem nagyon sokan bírták benne ezt egy ilyen, nem volt egy ilyen gyülekezetkonform, hogy úgy mondjam, hanem nagyon is eredeti személyiségként hát élte az életét, de nagyon-nagyon szerette a gyülekezetet. Ma már nem él, de egy nagyszerű keresztény élete volt.

[Kauzál Alexandra]
És akkor vágjuk bele, hogy ti ketten hogyan kerültetek kapcsolatba egymással, de akkor végül is, ha jól értem, talán nem lehetett ez olyan bonyolult, hiszen akkor mind a ketten a Füredi Gyülekezetbe jártatok. Így van.

[Bárány László]
Így van.

[Kauzál Alexandra]
Hogy nézett ki a Füredi Gyülekezet a kilencvenes évek elején?

[Bárány László]
Hát ezt így nehezen tudom elmondani, nekünk az otthonunk volt, tehát mi nagyon nagy szeretettel jártunk oda, és ugye ez nagyon fontos volt az életünkben, hogy nagyon hamar bemondtak szolgálatokba. Ugye először Füreden, aztán Budapesten is. És nekünk ez lényegében minden időnket abszolút kitöltötte a gyülekezet, amit nem munkával töltöttünk, és hát egy idő után az ember igyekezett nyitott szemmel járni, és hát nem volt nehéz nem észremenni ezt a csodálatos virágszálat.

[Bárány Zsuzsanna]
Zsuzsannát. Igen. Így van.

[Bárány László]
És hát nálunk nagyon-nagyon klasszikus módon történt ez a lánykérés, tehát ez a old school volt. Old school. Old school, igen, tehát a szolgálatokon keresztül ment.

[Kauzál Alexandra]
Oda mentél Grósz Istvánhoz, vagy hogy képzeljük el?

[Bárány László]
Így van, így van. Az István is inspirált, hogy már benne vagyok a korban.

[Kauzál Alexandra]
Hány éves voltál?

[Bárány László]
Akkor 28 éves voltam.

[Kauzál Alexandra]
Akkor tényleg benne voltál.

[Bárány László]
Igen, és persze azért amúgy is benne volt a vágy, de az István ellen inspirált, és hát egy nagyon-nagyon, a életem nagyon-nagyon jó döntései között ott van, ugye a megtérés után a párválasztás.

[Kauzál Alexandra]
Hát ez egy nagyon fontos kérdés, de mégis hogy tűnt föl? Tehát ismerted őt, beszéltél előtte, vagy egyszer csak megláttad a színpadon, mert ugye nem titok, hogy szolgálsz aktívan a dicséretben.

[Bárány László]
Igen, hát rengeteget voltunk egymás előtt, mert mondom, nagyon aktív volt akkor is a gyűlökezeti élet. Igyekeztünk mindenhol mindig ott lenni. Nagyon-nagyon, tehát ismertük, tehát azt láttuk, hogy a másik életében a kereszténység, a gyűlökezet az nem egy sokadrangú dolog, hanem nagyon-nagyon a toppon van, és igazából így utólag belegondolva, hát az ember, hálátad Istennek, hogy jól döntött, mert nem voltak ennek olyan nagyon indokai, ilyen tudatosan felépített dolgok, hanem.

Belső megértés. Egy nagyon erős. Igen, illetve nálunk volt egy nagyon fontos szempont.

Az én jó barátonat, úgy hívják, hogy Márkus József, aki neki nagyon sokat köszönhetek a gyűlökezetbe, ugye a szolgálat miatt is, illetve a személyes filmes pályafutásom során is, és akkor ő így mesélte egyszer, hogy ők azt hiszem, talán ilyen rekordgyorsasággal, tehát egy hónapig voltak jegyesek. Az Olga-val? Igen, de most nem tudom, mennyire mondok titkokat.

[Kauzál Alexandra]
Majd őket is meghívjuk, és elvesélik, mi a jó otlet egyébként, igen?

[Bárány László]
És mondta nekem a Józsi, hogy hát nem, úgy voltak eleve, hogy mindenki olyan sokat várni, minden szellemi embernek akkora öröme volt abban, hogy ők eljegyezték egymást. És kicsit ezt láttuk mi is. És nekem, amikor én ezt meghallottam, akkor ezt én elraktároztam, és azt tudtam, hogy én úgy akarok ebbe a dologba előre menni, hogy lássam azt, hogy a Isten embereiebbe örömüket lelik.

Nyilván, meg hogy én örömet lelek, de hogy ez nekem egy ilyen nagy pecsét volt az egészen, és hát ez nagyon-nagyon bejött.

[Kauzál Alexandra]
Na, mindjárt meghallgatjuk Zsuzsanna oldalát is, de előtte jöjjön egy zene.

[Sárosi Renáta]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.

[Kauzál Alexandra]
Vendégem továbbra is a Bárányházas pár, itt a Patmos Café rovadban, Bárány László és kedves felesége Zsuzsanna. Nagyon izgalmas résznél tartunk, nevezetesen a társválasztásnál. Lászlótól az imént hallhattuk az ő részét, de most kíváncsi vagyok arra, Zsuzsanna, hogy te hogyan élted ezt meg?

Tehát gondolom azért hasonlóan álltál akkor a dolgokhoz, mint Laci, tehát te is szerettél volna egy buzgó, odaszánt férjet találni a gyülekezetben.

[Bárány Zsuzsanna]
Így van, tehát most 1995-ben járunk, amikor én már elvégeztem a Zeneművészeti Főiskolát, és akkor feltett szándékom volt, hogy Ausztriába tovább tanulok, mert ezekben az években ez nagyon nagy divat volt, hogy könnyen lehetett nyugaton tanulni, főleg magyaroknak, mert itt nagyon jó képzés volt, könnyen bejutni. És egy pesti alkalomra jöttünk autóval Grossz Mariannal, és kérdezi, hogy na, Zsuzsi, mik a terveid? És akkor mondom, hogy hát, hogy most még kicsit tanulnék Bécsbe.

És akkor mondja, hogy Bécsbe? Zsuzsi, figyelj, itt van a tűz. És akkor mondom, hogy ott Ausztriában nincs tűz.

És akkor mondja, hogy nem, hát itt van Sándor, itt van a tűz, és hogy szerinted ezt gondoljam át? És akkor ennyi, elég volt gondolatom. Ezt hát nézi, de akkor nekem már egy olyan erős kötődésem volt, így pár év alatt, hogy azt tudtam, hogy ebből nem engedek, hogy ebbe a gyülekezetbe járhassak, és nagyon örültem annak is, hogy szolgálhattam az urat, úgyhogy itt lapoztam, és akkor hát füreden továbbra is jártam egy ülekezetbe, tanítottam hegedűt baratonalmádiban, és egy kamarazenekarban is játszottam.

Na és Lacival sokat találkoztunk természetesen az alkalmakon. Szimpatikus volt neked? Szimpatikus volt, igen.

Volt egy rövid időszak, amikor ilyen hétközi alkalmakon, vagy kis csoportos alkalmakon ő gitározott a dicséretben, tehát így. Azt is tudsz Laci, nem semmi. Így van, tehát dicsérett próbákon is volt alkalmunk ismerkedni, illetve a Mendelssohn Kamarazenekar, ahol én játszom, gyakran kulturális televízió műsorokban ott a térségbe szerepel, és bizony sokszor előfordult, hogy egy nagyobb produkció előttől megjelent, mint operatőr, egy kulturális szerkesztővel, és akkor így a gyülekezeten kívül is egyre többször volt alkalmunk találkozni.

És én azt vettem magamon észre, hogy nagyon szimpatikus, és hogy hát megszerettem, mondjuk ki. Ennek volt az ideje, 24 éves voltam. De nem tettél lépéseket, gondolom?

Nem, nem. Akkor is visszafogottabbak voltak a hölgyek. És ami nagyon fontos, hogy azt szűrtem így le magamban, ugye vizsgáltam magam, hogy nehogy vékony égre lépjek, hogy nem bizonyos tulajdonságai tetszettek meg, hanem nagyon sokszor eszembe jutott ő, mint Bálány Laci, mint a személyisége, nem tudom, érthető-e így.

Tehát, hogy sokszor rá gondoltam, és úgy egészszében ő, aki tetszett, nem az, hogy most hűde magas, vagy nem tudom, hogy szőke, vagy ilyesmi. Érted, amit mondok? Igen, igen.

Illetve nagyon szimpatikus volt, hogy beleláttam a szolgálata mellett a munkájába is annak alapján, ahogy az előbb mondtam. Úgyhogy nagyon megtetszett, de nem mondtam el senkinek ezt, hanem egy kedves barátnőmmel, akivel sokat imádkoztunk, mondtam, hogy van így valaki, de nem szeretném elmondani, hanem ha az úrtól van, akkor úgyis meg fog kérni, és az úrtól is azt kértem, hogyha tőle van, akkor kérjen meg, ha nem, akkor pedig csillapodjak le is.

[Kauzál Alexandra]
Igen, akkor nyugi legyen. Így van, így van. Egyébként abban az időben sok egyedülálló volt viszonylag a gyülekezetben, vagy például a lányok, férfiak között könnyen lehetett házasodni, vagy itt mondjuk eltolódások voltak az egyik nem irányában?

[Bárány Zsuzsanna]
A mi korosztályunkban voltak sokan egyedülállók, de fiúk is voltak, nem csak lányok. Tehát nem az volt, hogy sok lány egyedül, és néhány fiú. Nem.

Lehet, hogy kicsivel több volt a lány, de nem mondanám azt, hogy azért abból az időből szinte mindenki megházasodott akikkel mi akkor együtt szolgáltunk. Úgyhogy szerintem azért jó volt az arány. Jók voltak.

[Kauzál Alexandra]
Én azt gondolom.

[Bárány Zsuzsanna]
Na, és akkor letetted tehát az úr elé, és mi történt? Hát az történt, hogy szilveszteri isten tisztelet volt Balatonfüreden, egy nagyon impozáns termet bérelt akkor a gyülekezet, a mai Anna Grand Hotelnek a dísztermét, és ott volt egy ilyen szilveszteri vacsorával egybekötött alkalom, és Grósz Marian leültetett egy asztalhoz, és mondja, hogy Zsuzsi készen állsz esetleg egy lánykérésre? Hát mondom, bizony.

Az igen. És mondja, hogy... Már lánykérés?

[Kauzál Alexandra]
Tehát semmi jelőzetet. Semmi. Laci, hogy van ez?

Ilyen biztos volt el a...

[Bárány László]
Old school. Beszélgettünk, mindig megtaláltuk a témát. Tehát, hogy a paci milyen jól dobol, vagy...

[Bárány Zsuzsanna]
De jó, ez a Ron Cannelli lemez.

[Bárány László]
Tehát, hogy ezeket a karizmatikus témákat.

[Bárány Zsuzsanna]
Illetve még volt egy, na, igaz, Szandra, most így eszembe jutott, hogy akkor már szervezte a gyülekezet a 1996-os januári konferenciát. Izraelit. Izraelit, ahol talán háromezer fős gyülekezet volt, és ilyen havonta voltak ilyen felkészítő összejövetelek, és Laci is be volt ráfizetve, meg én is, és néha előadódott, hogy együttutasztunk Budapestre.

Erre a felkészítőre? Erre a felkészítőre, és akkor azért beszélgettünk, de hát szóba se került semmi, csak hát azért már úgy. Ment a kommunikáció.

Izott a levegő, mondjuk így. Értem. Tehát akkor megvoltak az előzmények.

Tehát ez mondjuk november-december, és akkor szilveszerkor így Marian beszélgetett erről velem, mondtam, hogy van valaki a szívemben, és akkor nagyon bölcsően azt mondta, hogy akkor ne én mondjam meg, hogy ki van a szívemben, mert hát mégis egy hölgy vagyok, hanem ő megmondja, hogy ki kért meg, és ha tényleg az, akkor hurrá, ha nem, akkor meg az így megmarad. Hát úgymond nem lesz belőle szégyen. Persze.

És akkor mondja, hogy hát a bárány Laci, és akkor már nagyon mosolyogta, mondom, hogy ó, igen. Stílvel. Nekem is van a szívembe, és nagyon örült neki, és mondta, hogy akkor most megyek is beszélek az Istvánnal.

Úgyhogy aztán István beszélt a Lacival, és akkor ezután már elkezdtünk így andevúzni is.

[Kauzál Alexandra]
Igen, komolyabbra fordult. És akkor, ha jól tudom, viszonylag felgyorsultak az események magán életi szvérában.

[Bárány László]
Igen. Hát ugye az volt a nagy szerencsénk, hogy pár hét múlva indultunk mind a ketten külön-külön ugye Izraelbe a konferenciába, úgyhogy konferenciára, és akkor Jeruzsárembe. Én akkor már sokkal szorabb voltam kint Izraelbe, és akkor ott készültek a konferencia közvetítésének, amik felvételével voltunk elfoglalva.

[Kauzál Alexandra]
Hát abban nagyon aktívan részt vettél.

[Bárány László]
Igen, és akkor a Márkus Gyóttól kértem egy kis szabadidőt, aki először felhúzta a számlódokért, hogy mire. És akkor mondtam, hogy az a helyzet, hogy egy együtt kellene nagyon gyorsan megvenni, és akkor ilyen módon sikerült, a Beljehúdán vettük a jegyőrünket, aztán a Beljehúdától nem messzire van egy pálmafaliget. Akkor még nagyon kicsi pálmafák voltak, akkor úgy tették, és ott volt az eljegyzésünk, ebben a pálmafaligetben, és nagyon jó volt látni, később, amikor jártam arra, ugye eltértek évtizedek, hogy már nagyon nagyok azok a pálmafák, de hát ez nekünk egy nagyon-nagyon nagy ajándék az a pálmafaliget ott Jeruzsában, így van, és hát azóta volt, utána hát jegyesként jártunk, és aztán nem sokára meglett az esküvő is.

[Kauzál Alexandra]
És ez, hogy viszonylag gyorsan házasodtatok, ez nem okozott nehézséget a kapcsolatotokban?

[Bárány Zsuzsanna]
Nem, nem okozott nehézséget. Minden segítséget megkaptunk a gyülekezetbe is, és a szüleinktől is, mert, amint mondtuk ők is már, akkor aktív tagjai voltak a gyülekezetnek.

[Bárány László]
Bocsánat, ezt a segítséget, ezt gyakorlatértelembe, tehát nem azzal, hogy ráénk szálltak. Abszolút mi a teljes szabadságban éltünk. Abszolút, de sokat segítettek.

El kell mondani utólag, mint annyi mindenre az életünkben, hogy valamiért Isten kegyelméből működött. Ma én nem feltétlenül örülnék, hogyha a gyerekem ilyen tempóba futhatná végig ezt a projektet.

[Kauzál Alexandra]
Más időket élünk, igen.

[Bárány László]
Én nem feltétlenül örülnék ennek, de Isten kegyelméből azt tudom mondani, hogy nagyszerű a házasságunk, nagyszerű a családunk.

[Kauzál Alexandra]
Két gyermeketek van, azt mondjuk el a hallgatóknak.

[Bárány László]
De nem tudnék racionálisan megmondani, hogy ez miért volt jó, vagy.

[Bárány Zsuzsanna]
Hát nektek így jött valószínűleg ez volt az üzenet.

[Bárány László]
Igen, igen, igen.

[Bárány Zsuzsanna]
Egy kicsit az is benne volt egyébként, hogy az időben ugye sűrűn voltak a BS-be háromnapos konferenciák, nekem koncerturnéim voltak. Nagyon intenzív időszak volt. És akkor Húsvét körül volt egy ilyen nagyobb szabadidő, és akkor nyáron lett volna.

És akkor hát így ebben imádkoztunk, gondolkoztunk, hogy hogy lenne jobb. És hát a Húsvéti időpont mellett döntöttünk Húsvéti bárányokat. Pontosabban én lettem Húsvéti bárány, mert a Laci már addig is.

[Kauzál Alexandra]
Előbb bárány volt.

[Bárány Zsuzsanna]
És három év múlva született Abigail Húsvétkor. Húsvétkor. Igen, úgyhogy ez egy ilyen kisebb.

És a fiatal, ő nem Húsvéti bárány. Ő bárány Jórdán, és ő pedig most 15 éves, de ezt nem sokára ő nyáron született.

[Kauzál Alexandra]
Beszéljünk egy kicsit a szakmátokról, szolgálatról. László, nálad az, hogy a vizualitással, operatőrséggel, rendezéssel foglalkozol, ez viszonylag gyorsan jött, egyértelműen kialakult nálad ez a pályaválasztás?

[Bárány László]
Hát, hogyha eltekintünk ettől a tengerész kanyartól az elején, akkor...

[Kauzál Alexandra]
De ott is fotózni akartál.

[Bárány László]
Így van, így van. 90-as évek elején fotóriporternek tanultam, dolgoztam is egy kicsit így lapoknak, és aztán utána igazából a gyűlökezetnek köszönhettem azt is, hogy operatőr lettem, ugyanis a legelső gyűlökezeti út Izraelbe a Levente és az István voltak in, Petőc Levente és Glósz István, és felvettek, hát nem tudom, nyolc óra, hát mint aki először lát kamerát olyat. Ők?

Ők, igen, maguk.

[Kauzál Alexandra]
Tényleg homevideózás gondolomon képzeljük el.

[Bárány László]
És én akkor már ott kóvályogtam leszprém televízió környéken, és ők megkérte az István, hogy próbáljak ebből valamit összemágni. Na most én totálkezdő voltam, és folyamatosan elrontottam mindent, ugye, amikor ezt kellett csinálni, és annyi időt töltöttem ottben, hogy egyszerűen feltűnt már nekik, hogy itt van egy fiú, aki ott sokat molyol, és aztán egy idő után hirtelen kellett egy operatőr, és nekem volt valami ilyen télen akkor egy minimális erőképzettségem, és akkor ilyen módon, ha már egyszer ott voltam, akkor elküldtek forgatni, így kezdtem el, aztán végeztem egy iskolát Budapesten.

[Kauzál Alexandra]
Tehát kicsit ilyen autodidakta módon kezdted, és aztán végezted el.

[Bárány László]
Így van, így van. Ez általában a könyvben a filmes tévésvilágnál elég jellemző, hogy azok tudnak hatékonyan iskolába járni, akik már a gyakorlati világban, tehát ezt csak egy iskolában nem lehet feltétlenül megtanulni. És gyakorlatilag aztán, ahogy ebbe a gyülekezett engem ilyen módon belevezetett ebbe az útba, ugye a másik nagy lépés az életemben az, amikor a 90-es évek elején, nem tudom pontosan melyikében volt, Merlin Hickey West Plain-be.

És én egy kamera mögött ott álltam, hát örültünk, hogy volt egy kamera, én tudtam szerezni, stb. projektorra ki volt adva a kép, és állok a kamera mellett, életem első háromnapos bőtje egybe kötve. Szerintem nem mutathattam valami jó képet.

[Kauzál Alexandra]
Jó, hogy nem estél össze ott a kamera mögött.

[Bárány László]
És egyszer csak megjelent mellettem odalépet egy bozontos fiatalány, mert annyit mondott nekem, hogy ez tág. Ennyi volt az, így lépett be az én életemben a Márkus Jó. Így van, és aztán ez nekem meghatározó lett, ugye ő mellette elkezdtettem szolgálni Budapesten a gyülekezetben, illetve az a szakmai ismereti, szakmai kapcsolatrendszer, ami őt körülvette, ugye az ilyen módon, hát rajtam is megnyugodott, ha úgy lehet mondani.

[Kauzál Alexandra]
Bevonodtál ebbe a körbe?

[Bárány László]
Igen, és gyakorlatilag így tudtam én aztán egy ilyen helyi tévés világból bekerülni a nagyobb produkciókhoz.

[Kauzál Alexandra]
Hát és akkor dicsekedjünk, mert én magam is meglepődtem, amikor így küldtetek magatokról egy kis vázlatot, hogy te ilyen nagy játékfilmekben vettél részt, például, hogy Hídember meg Napóleon, én ezt nem is tudtam.

[Bárány László]
Hát azok kalandos dolgok, ugye nagyon sok mindent én a búvárkodásnak köszönhetem a filmezésben, sok kaput az nyitott meg, ugyanis a 90-es években ez egy nagyon ritka volt az az operatőr, aki víz alatt tudott forgatni.

[Kauzál Alexandra]
Akkor vitted tovább ezt a vonalat?

[Bárány László]
Egy darabig, igen. Ez egy darabig elkísért, és akkor először reklámfilmekben hívtak majd jött például a Hídember, ahol van, hogy el kellett menni a kaskadőrnek előbb, és akkor a stábból szóltak, hogy akkor öltözzek már én be az eperyes helyébe, úgyhogy van. Van egy része, ahol beszakad a láncid az építés során, és akkor van egy ilyen nagy víz alatti jelenetsor, abban így jött a Napóleon, ami azt hiszem nagyon sokáig Európa legdrágább filmprodukciója volt, ezt egy évforduló kapcsán egy francia stáb csinált a Napóleon tiszteletére, tehát beleadtak apait, anyait.

[Kauzál Alexandra]
Igen, és Gérard Depardieu volt az egyik szereplő.

[Bárány László]
Igen, szereplő, egyik producere is a filmek, és aztán ilyen módon nagyon-nagyon lépésről lépésre az ember tudott kicsit előre jutni.

[Kauzál Alexandra]
És hát szép karriernél tartasz, még közel sem a végén, mert ez is újdonság volt számomra, hogy a Bakonybéli Pannon Csillagda üzemeltetője is te vagy jelenleg. És megálmodója. És megálmodója.

Itt van. Mert azt tudtam, hogy több 3D-s filmet készítettetek például a más utikalaustoposoknak, de akkor ezek szerint ez még többről szól.

[Bárány László]
Igen, nekem volt egy ilyen gyerekkorból hozott, hát ilyen gondolat, álom. Nem voltam én ezzel megkötözve, csak nagyon izgatott. A világűr?

Nem, az, hogy csillagvizsgálót, vagy csillagászati látogatócentrumot építeni. Hogy ezt lehetne úgy csinálni, hogy ez el tudja tartani magát, ezt lehetne úgy csinálni, hogy sokan érdeklődjenek. És amikor kitört a 2000 években a gazdasági világválság, akkor én ez az ötlet, ez már nagyon erős volt, és akkor elmondtam egy-két embernek a Balatonfelvidéki Nemzeti Pantnál, és ott otthonra talált az ötlet, és aztán meg tudott valósulni ez egy uniós beruházással, született meg, ez Magyarország ma első számú csillagászati látogatók, központja 800 négyzetméteren, kiállítások, planetárium, 3D-s mozi, távcsőpark, és hát egy darabig, ugye ez kicsit a gyerekemként, hát most szakmai értelemben a téma, és ugye egy darabig, amíg van erre mód, addig az üzemeltetésében is szívesen részt teszek.

[Kauzál Alexandra]
Nagyszerű. Na, Zsuzsannának is akkor adjunk gyorsan szót, ugye te a komoly zene világában forgolod, úgy tudom, a mai napig.

[Bárány Zsuzsanna]
Így van. Én, amikor a Zeneművészeti Főiskolára jártam, akkor már a gyülekezetbe is jártam, tehát nálam ez teljesen párhuzamosan alakult, hogy ugyanazt csinálom, zenélek a gyülekezetben is, és zenélek a szakmámban is, és emellett tanítok hegedűt, és ifjúsági zenekart is tanítok, tehát amit én művelek, most mondjuk előadóművészként, azt tanítom a gyerekeknek is.

[Kauzál Alexandra]
Mentorálod ugye a fiatal tehetségeket is?

[Bárány Zsuzsanna]
Igen, tehát a gyülekezetben is foglalkozom, amikor vannak olyankorú zenészek velük, illetve a zeneiskolában is ugyanez van, hogy fiatal zenészekkel, főleg az együttzenélés, a kamarazenélés, zenekar szervezés, ilyen dolgokban érzem úgy otthon magam.

[Kauzál Alexandra]
Mennyire más egyébként a dicséretben zenélni, az urat szolgálni, mint mondjuk a kamarazenekarban részt venni?

[Bárány Zsuzsanna]
Igen, hát egyrészt nagyon más, hogyha a szellemi dimenzióit nézzük, mert amikor Isten dicsérjük, akkor az a célunk, hogy amennyi dicsérethez tudjunk kapcsolódni, illetve hogy a gyülekezetet belevezessük a dicséretbe, és technikai értelemben sok hasonlóság van, mert én szerintem a dicséretben is kell törekedni, hogy professzionális, minőségi legyen, így van, és a kamarazenekarban is van vezető, egységnek kell lenni, egymásra kell figyelni, tehát nagyon sok olyan terület van, amiben hasonlóság van, de mégis ott nyilván egy kulturális élményt közvetítünk, természetesen vannak nagyon jó, csodálatos művek, és hát vannak olyanok, amit munka miatt meg kell, hogy tegyünk.

Úgyhogy vannak hasonlóságok is, de vannak különbségek is, és egyik erősíti a másikat, de elsősorban a dicséret nekem az a legfontosabb.

[Kauzál Alexandra]
Az áll közelebb a szívedhez, gondolom. Hát elrepült az időnk, én nagyon sajnálom, mert annyi mindenről lehetne még veletek beszélni, de nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok és megosztottátok velünk a bizonságotokat, és hát nagyszerű építő tagjai vagytok a gyülekezetnek, úgyhogy köszönjük a munkátokat, és Isten áldjon meg benneteket gazdagon. Köszönjük.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.