A Happy Day mai adásában:
- 00:00 Megvallás Németh Sándorral
- 02:10 Bibliaolvasás: Példabeszédek 1-5.rész
- 19:54 Örülj minden napnak - Németh Sándor prédikáció részlet
- 22:55 Joel Osteen - Értékes vagy: Alig elég, éppen elég, több, mint elég
- 29:54 Hogyan alakul ki az ember világnézete? (folytatás) - Flaisz Endre
Az adás gépi átirata:
[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!
Itt vallás, meg vallás! Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba!
[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszek az úr Jézus Kisztusban, az ő hatalmas erejében. És hiszem azt, hogy Jézus Kisztus tegnap, ma és mindöröki ugyanaz. És hiszem azt, hogy ő lefegyverezte fejdelemségeket, hatalmasságokat.
És diadal aratott rajtuk, és eltörölte az ellenünk szóló vádiratot. És ezért az úr Jézus Kisztus vére által megvagyok váltva. Hiszek ennek a vérnek a hatalmába is erejében, hogy ez jobbat beszél Ábel vérénél.
Ez a szövetségnek a vére, amely által közösségem van az élő Istennel. Mert Jézus Kisztus vérébe vetett hitáltal meggazultam és megbékültem az élő Istennel, hogy többé ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljak szellemben, igazságban az Isten dicsőségére. És hiszem, hogy nem testi ember vagyok, hanem szellemi ember vagyok, mert a szellememet megszabadította az úr a halál szellemének az uralmalól, és felültetett a mennyekbe, megáldott minden szellemi áldással, és a fiusák szellemét árasztotta belém, és ezért az Isten atyám lett, én meg Isten gyermeke, hogy dicsőitsem őt testemmel, lelkemmel, szellememmel egyaránt a Jézus levében.
Ámen!
[Tóth Géza]
Bölcsesség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére, okos fennyitéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére. Együgyűeknek eszesség, gyermekeknek tudomány és meggondolás adására. Hallja a bölcs, és öregbítse az ő tanulságát, és az értelme szerezzen érett tanácsokat.
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. Az Úr nagy félelme, feje a bölcsességnek. A bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják.
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd, mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranylánc a te nyakadra. Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged, ne fogad beszédüket. Ha azt mondják, gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül, nyeljük el azokat, mint a sír elevenen és egészen, mint akik a mélységbe szállottak.
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal, sorsodat vest közénk, egy erszényünk legyen minnyájunknak. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől, mert lábaik a gonoszra futnak, és hihetnek a vérnek ontására. Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állatszemei előtt, ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkük árán is leselkednek.
Ilyen az útja minden kapzsi embernek, gazdájának életét veszi el. A bölcsesség künszerű szerte kiált, az utcákon zengedezteti az ő szavát. Lármás utcafőkön kiált a kapuk bemenetelén, a városban szólja az ő beszédit.
Míglen szeretitek óti együgyűek az együgyüséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt. Térjetek az én dorgálásomhoz, ímé közlöm veletek az én szellememet. Tudtotokra adom az én beszédeimet nektek, mivel hogy hívtalak titeket és vonakottatok, kiterjesztém az én kezemet és senki eszébe nem vette, és elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok, én is a ti nyomorusságotokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, amitől féltek.
Mikor eljő, mint a vihar az, amitől féltek, és a ti nyomorusságtok, mint a forgószél elközelget. Mikor eljőttire álltok a nyomorgatás és a szorongatás, akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg, keresnek engem, de meg nem találnak. Azért, hogy gyűlölték a bölcsességet, és az úrnak félelmét nem választották, nem engedtek az én tanácsomnak, megvetették minden én feddésemet.
Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsukból megelégednek, mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől. Második rész.
Fiam, ha beveszed az én beszédeimet, és az én parancsolataimat errejted magadnál, ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre. Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket, kutatod azt, akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr át bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.
Az igazaknak valóságos jót rejteget, bajst a tökéletesen járóknak. Hogy megőrizze az igazságnak útjait, és kegyeseinek útját megtartja. Akkor megérted az igazságot, és törvényt, és becsületességet, és minden jó utat.
Mert bölcsesség megy a te elmédbe, és a tudománya te lelkedben gyönyörűséges lesz. Meggondolás őrködik feletted, értelem őrizz téged, hogy megszabadítson téged a gonosznak útjától, és a gonoszság szóló férfiútól. Akik elhagyják az igazságnak útját, hogy járjanak a setétségnek útjain.
Akik örülnek gonoszt selekedvén, vigadnak a gonosz állnokságokon. Akiknek ösvényeik görbék, és akik az ő útjaikban gonoszok. Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik.
Aki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő istenének szövetségéről elfelejtkezik. Mert a halára hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útjait.
Hogy járj a jóknak útjukon, és az igazaknak ösvényeit kövessed. Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.
Fiam, az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te elméd. Mert napoknak hosszú volt át, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged.
Kösd be azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt. Bizodalmad legyen az úrban teljes elmédből.
A magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt, akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint, féld az urat, és távozzál el a gonosztól.
Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontjaidnak. Tiszteld az urat a te marhádból, a te egész jövedelmet zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid elégséggel, és mustal áradnak el sajtód válul.
Az úrnak fenyítését, fiam, ne utáld meg, se meg ne undd az ő dorgálását. Mert akit szeret az úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel. Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez.
Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és mindent egy gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
Az ő útjai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei békesség. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják, boldogok. Az úr bölcsességgel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot. Fiam, ne távozzanak el a te szemeiddől, őrizd meg az igaz bölcsességet és a meggondolást. És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
Akkor bátorsággal járod a te utadat, és a te lávadat meg nem ütöd. Mikor lefeksz el, nem rettegsz, hanem lefeksz el, és gyönyörűséges lesz a te álmod. Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő.
Mert az úr lesz a te bizodalmad, és megőrzi a te lávadat a fogságtól. Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne mondd a te fele barátodnak, menj el, azután térj meg, és holnap adok, holott nálad van, amit kér.
Ne forralj a te fele barátod ellen gonosz, holott ő együtt ül bátorságosan te veled. Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illeted gonoszszal téged. Ne irigykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útját ne válaszd.
Mert utálja az úr az engedetlent, és az igazakkal van az ő titka. Az úrnak átka van a gonosznak házán, de az igazaknak lakhelyét megáldja. Hakik csúfolók, ő megcsúfolja azokat.
A szelideknek pedig át kedvességet. A bölcsek tisztességet örökölnek. A bolondok pedig gyalázatot aratnak.
- rész Halljátok meg fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására. Mert jó tanulságot adok nektek.
Az én tudományomat el ne hagyjátok. Mert az én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlen egy az én anyám előtt. Tehát tanított engem is mondanékem, tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolataimat éj.
Szerez bölcsességet. Szerez ezességet, ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől. Ne hagyd el azt, és megtart téged.
Szerezd azt, és megőrizz téged. A bölcsesség kezdete ez. Szerez bölcsességet, és minden keresményedből szerez értelmet.
Magasztalt fel azt, és felmagasztalt téged. Tiszteltétez téged, ha hozzád öleled azt. Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját, igen szép ékes koronát ád néked.
Hallgass fiam, és vedd be az én beszédeimet. Így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei. Bölcsességnek útjára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.
Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat. És ha futsz, nem ügyközöl meg. Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz.
Ne hagyd el, őrizd meg azt, mert az a te életed. A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. Hagyd el, át ne menj rajta, térj el tőle és menj tovább.
Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekeznek, és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak. Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát isszák. Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnalvilágossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig.
Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály. Nem tudják, miben ütköznek meg. Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet.
Ne távozzanak el a te szemeiddől, tartsd meg ezeket a te elmédben, mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testeknek egészség. Mindenféltet dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a szájhamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.
Ha te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenesen magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid ösvényit, és minden te útjaid álhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.
Fiam, az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet, hogy megtartsd a meggondolást és a tudományt a te ajkaid megőrizzék. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és simában az olajnál az ő ínje, de annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a két élű tör. Az ő lábai a halára mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.
Az életnek útját, hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, anélkül, hogy ő eszébe vennék. Most azért, fiam, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől. Tartóztasd el attól utadat, és ne közelges házának hajtajához, hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek.
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jussan. Hogy nyögnöd kelljen életed végén, amikor megemésztetik a te húsod és a te tested, és azt kelljen mondanod, miképpen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fennyitéket utálta az én elmém, és nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet. Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem el, a gyülekezetnek és községnek közepette.
Így elvizet a te kutatból, és a te forrásod közepiből folyóvizet. Kifolyanak éj a te forrásaid, az utcákra a te vizet folyásai. Egyedül tied legyenek, és nem az idegenek hív veled.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendez a te ifjúságot feleségének. A szerelmes szarvas és kedves zerge, az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen. És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd kevlét az idegennek?
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli. A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg. Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támogat.
[Németh Sándor]
Pedig nagy ajándékám, hogy valaki által megy a halálból az életre, óriási ajándék, hogy az embernek a nevét beírja Isten az örök életbe, és tudja, hogy most már a mennybe megyek, ha most kellene elköltöznöm, akkor nálam a pokolcellám be van zárva, kivanadva másnak. Én nekem előttem a menny kapuja nyíllik meg, mert tudom, hogy kiben hiszek, ismerem a megváltómat, szabadítómat, állandóan kész vagyok, akármilyen, ha valaki azt mondja, örülj az Úrnak, örvendezél, nem kell állandóan kurbliznom magamat, hogy újra a fölszintről, illetve a bányából följöjjek, hanem egyből át tudom adni a szívemet, a lelkemet Isten magasztalásának, dicséretének, és így tovább. Tehát folyamatosan meg ben van a szellemem és a lelkem Istenek a jelenlétébe, és ezért állandóan tapasztalom, ahogy újra az Úrfele fordulok, az ő bizonyosságnak a belső örömét, mert a Szentlélek folyamatos bizonyságot tesz a szellemeddel együtt, hogy Isten gyermeke vagy, és ezt a bizonyságot átjön a tudatodig, feljön a tudatodig, a külső éned is érzi.
Különösen, hogyha leülsz, elfordulsz a hétköznapi munkáttól, természetesen az végezni kell, és abban nagy szerepet játszik a külső embered, de amikor befejezed a foglalkozásodat, a mérnöki munkádat, a pedagógusi munkádat, az orvosi munkádat, stb., leülsz, kiengeded a bensődet, elfelejted a napi ügyeidet, gondolataidat, és már is ott vagy az Úrnak a jelenlétében. Miért? Mert a berlini fal leomlott már az életedben.
Nincs az a sötét szellemi fal már, ami tégedet elválaszt az Istenek a jelenlététől. Ámen! És nem azért imádkozol állandóan, küzdködve, Siszifuszhoz hasonlóan, aki ugye a hegy csúcsra görgette a kősziklát, tehát nem azért imádkozol, hogy erőlködj, hogy visszaerőlködj magadat az Isten jelenlétébe, hanem azért imádkozol, mert konkrét célod van.
Áldásért, stb. De eleve az imád úgy kezdett, hogy benne vagy már a Szent Szellemben, benne vagy az Úrnak a jelenlétében. Mert azt nem veszíted el?
Azt mondja Isten igénye, hogy a Szentlélek úgy költözik belénk, hogy bennünk marad?
[Hangoskönyv felolvasás]
Az örül minden napnak című könyvéből fogok felolvasni a 9. fejezetből. Kifogások nélkül élni.
Sport rajongó lévén kedvenceim közé tartozik annak a fiúnak a klasszikus, igaz története, aki arról elbrándozott, hogy egy szép napon hivatásos bézboljátékos lesz. Rendkívüli tehetség volt, sem az általános iskola felső tagozatában, sem a középiskolában nem akadt párja. Messzei volt a legnagyszerűbb játékos a helyi bézbol szövetségben.
Csodájára jártak a hivatásos tehetségutatók. Egy napunk a közben a fiút baleset érte. Elveszítette a mutató és középsi ujjának nagy részét azon a kezén, amelyikkel a dobásokat végezte.
Úgy tűnt, búcsút hintett a bézbolról szőtt álmainak. A fiatal ember azonban úgy nyüntött, nem keres kifogásokat, és megtanulta a labdahajítást a megmaradt három ujjával. Noah Pont a két legfontosabbat feszítette el a bézbollabda dobása szempontjából.
A fiú mindig a harmadik bázisvidő poszton játszott, ám egy edzés során miközben a harmadikról az első alapvonalra dobott a háta mögött álló edző, valami különlegesre lett figyelmes a repülőlabda útját illetően. Megkérte a fiút próbálkozom meg egy dobással, ami mint utórak bebizonyulódott, kitűnő ötletnek bizonyult. Három újjú Mordecai Brownt azóta a bézboll korai történetének egyik legnagyobb dobójaként tartják számom.
40 éves koráig hat különböző csapatban versenyzett, köztük a State Louis Cardinals-ban és a Chicago Cups-ban a két világbajnoki címet nyert, és 1949-ben a neve bekerült a bézboll hírességek csarnokába. Amit sokan fogyadtéknak tartottak végül nagy előnyé változat, mert azt a csavart labdát, amit a három újjú Brown dobott, szinte lehetetlen volt visszaütni. Isten tudja, hogyan kell a háttérens helyzetet előnyre fordítani.
Gyakran keresünk kifogásokat, amivel megmagyarázhatjuk, miért nem teljesítünk a törünk telhető legjobban. Sokan úgy képzelik, hogy van valami akadály vagy korlát, legyen az fizikai fogyatékosság, személyiségbeli zabar, vállás vagy anyagi probléma az életükben, ami visszahúzza őket. Számos magyarázatot hallottam már, például sajnos rossz országba születtem, vagy sajnos rossz gyerekkorom volt.
Mindenki életében vannak kihívások, ám azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy ölbetett kézzel várjuk a változást, csak mert úgy érezzük, háthányos helyzetben vagyunk. Nincs olyan ember, aki Isten segítségével ne tudna nagy dolgokat véghez vinni. Elképzelhető, hogy a külsőnkben vagy a képességeink terén eltérünk ugyan a többi embertől, ám ha megmaradunk hitben és a remény szemével látjuk a jövőnket, a korlátainkból akár előnöket is kovácsolhatunk.
Ha minduntalan azon kapjuk magunkat, hogy a különbségeink miatt szabadkozunk, kezdjük el inkább úgy gondolkozni magunkról, hogy egyedi személyek vagyunk. Nincs olyan, hogy túl magas, vagy túl alacsony. Fogadjuk el a méreteinket, a személyiségünket, a külsőnket és az azottságainkat úgy, ahogy kaptuk őket.
Amikor megteremtett minket Isten, nem volt rossz napja éppen. A személy a számosan és széle a teremtett olyanak, amilyen vagyunk. Miután befejezte az alkoltás ránk nézett és azt mondta, ez így jó, tetszik.
Egy következő műre meg. Elképzelhető, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket nem kedvelünk önmagunkban, de ne engedjük, hogy ezek a bennünket zavaró tulajdonságaink megatakadályoznanak a szívünkre helyezett álmok megvalósításában. Édesanyámnak gyerekként paralízi se volt, ezért járokgépet kellett hordania.
Mai napig jóval kisebb az egyik lába, mint a másik, én mindig két pár különböző méretű cipőt kell vásárolnia. Mindig is csodáltam benne, sosem engedt, hogy ehhez a különbözőség visszatartsa őt az előmenetelében. Viselkedhetett volna félénken, visszahúzódóan, és rejtegetette volna a hiányosséget, ehelyett azonban kifejlesztette a nincs-kifogás-keresés életszeméletét.
Nagyon is tudja, hogy a mindenható Isten képére teremtetett, úgyhogy kislánykorától kezdve bátran viselt rövid nadrágot, vagy szoknyát ahelyett, hogy takargatni próbálta volna a lábait. Már a nyolc van felé közeledik, de máig szívesen hord elegáns ruhákat. A paralízis következményei soha nem tartották visszaüt attól, hogy kettémunkát végezzen takarícson, vagy másokon segítsen.
Gondolkodhatott volna úgy, hogy nem imádkozhat mások gyógyulásáért, hiszen a lábai nem olyanok, mint az embereknek általában. Ő inkább a saját egészségügyi problémáját félretéve bátran imádkozott a betegekért. Isten nem csak a tökéletes külső embereket tudja használni.
Vegyük, amink van, és hozzuk ki belőle a maximumot. Higgyünk be, nehogy Isten képes a helyzetünkön változtatni. Higgyünk a gyógyulásban, de még ha nem is történe meg, akkor is tartozunk neki annyival, hogy az adott körülmények közt is a legjobb tudásunkat beleadva szolgáljuk őt.
Liza nővérem agybénulással utaló tünetekkel született. Az orvosok felkészítették a szüleimet, hogy valószínűleg sosem lesz képes járni, vagy önállóan táplálkozni. Készüljenek felre, hogy esetleg egy fogyatékos gyermeket kell nevenniük, mondták.
A szüleim először persze nagyon elkeserettek, de aztán gyakorolni kezdték a hitüket. Kitartóan imádkoztak, Liza pedig mindig egy kicsivel jobban lat. Teljesen felépült, kitűnő egészségnek örvend, és aktívan kiveszi a részét a szolgálatból.
Van egy David Ring nevű pásztortásom, aki Lizahoz hasonlóan, az agyibénulás egy másik fajtajával született. Isten terve vele kapcsolatban más volt, ő ugyanis nem gyógyult meg. Három-négyszer olyan lassan beszél, mint egy átlag emberek, a végtagé pedig groteszkű mozognak járás közben.
Milyen kár értem, hogy nyomorék vagyok, gondolhatta volna magában David. A beszéden vontatott, és csak vonszolom magam mindenhová pedig, azt hittem, Istennek nagy tervei vannak velem. Azt gondoltam, lelkhisznek kivadtál, de biztos valahol elhibáztam a dolgot, mert nem gyógyultam meg.
Ha láruljam el David Ringről, hogy ő semmi nem képes leelassítani. Realja a világot, emberek ezréj előtt beszél isteni húsággáról, és arra búzítja őket, hogy győzik le az akadályokat. Nehéz megértetni a vontatott beszédét, de nagyon mókás, ahogy a prédikációt indítja.
A nevem David Ring, és az önök mentsége micsoda? Ezt szokta feltenni. Erdemes kicsit elgondolkodnunk a két történeten.
Liza meggyógyult az agyibénulásból, David Ring viszont nem, ám a közös kettőjükben, hogy mindketten Isten dicsőségére élik a mindennapjaikat. Arra akarok ezzel rámutatni, hogy abból kell kihoznunk a maximumot, amit kaptunk, nem sajnálkozhatunk egy örökké valóságon át azon, ami történt velünk.
[Flaisz Endre]
Ha nem az a probléma, hogy egy pazarló fölfogása van. Tehát a gondolkodás módjában hozott magával a megtérése előtti életéből egy olyan magatartást, most így mondanám, hogy a pénzügyi intelligenciának majdnem a teljes hiányát, hogy képtelen volt végiggondolni, hogy a fizetés, az egészségből mit vehet meg, meg mit nem vehet meg, mire elég, meg mire nem elég, indokolatlan hiteleket vett föl, állandóan szétszórta a pénzt, és nem tudott gyalapodást fölmutatni. Tehát mondhatnék rengeteg ilyen gyakorlati példát, ezt nem lehet egy nagy ideológiával fölcímkézni, hogy nem tudom én milyen filozófia, hanem ezek a szokások egészen kiskorban épülnek be, és sokszor az emberek se tudják a Bibliából beazonosítani, hogy mi a problémájuk.
Azt hiszik, hogy a hitjüknek a hiánya az, ami valójában világnézeti probléma, és a fejükben van. Tehát a gondolkodás módjukban van a probléma, és semmi köze ahhoz, amit gondolnak, semmi köze a hithez, és ezeket nehezebb leleplezni. Egy ilyen embernek azt nem kell már elmagyarázni, hogy nem a majomtól származunk, de vannak sokkal alapvető problémái, amiket meg nem tud a Bibliából beazonosítani.
Tehát nem akarom ezt már túl túragozni.
[Fekete Rita]
Ez nagyon fontos, hogy ezről beszéljünk, mert ugye, amikor valaki megtér, akkor, ahogy te is mondod, ha most én leszerűsítem egy picit, még inkább, hogy a bűnöket könnyebb felismerni az embernek saját magában, és ezeket a mélyebb dolgokat, amiket te is mondtál, hogy szinte az ember természetesnek tart és magáénak érez, azért a bűnöket könnyebb felismerni az embernek. Ezeket is néha meg kell kérdőjeleznünk, hogy jó, ez így?
[Flaisz Endre]
Így van, így van, csak ezekhez még egyszer mondom, külső kontroll kell, hogy beleszaladjon az ember egy más kultúrájú, más világnézetű embernek az ítélet alkotásába, és ő mutasson rá, hogy ez az én életemben nagyon problémás magatartás.
[Fekete Rita]
Mert erre alkalmas egy barát is, illetve a házastárs, hogyha egy ilyen kritikát kapunk, akkor ne a személyünk elleni támadásként éljük meg.
[Flaisz Endre]
Hát így van, ez egy neurologikus pont, amire rákérdeztél, tehát kell egy alázat, hogy az ember legalábbis egy idő után elgondolkodjon azon, hogy miért kerülök mindig vitába ezen a területen, és akkor egy idő után elgondolkodjon, hogy talán nálam van az én készülékemben van a hiba, mert sok olyan fiatallal is találkoztam, akik bekerültek különböző családokból, keresztény családokról beszélek közös albérletben, és utána kellett velük leülni beszélgetni, mert nem tudták az életformájukat harmonizálni az albérleten belül. Annyira másképpen közelítették meg a takarítást, a pénzkezelést, hogy az ő hűtőszekrényben melyikinek az étele volt, alapon állt, hogy mindenünk közvala. Volt, aki meg ezt kikérte magának.
Most ezek bagatell dolgoknak tűnnek egy ilyen markszizmushoz, meg címzetes világnézetekhez képest, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy a világnézetünknek a mély rétege az egészen kiskorban épül ki, és ilyen dolgok kerülnek bele, és megtérés után, ujjászületés után a leggyakrabban ezek a feszültségeknek a forrásai. És akkor nyilván ehhez hozzá járulnak a később fölvett világnézetek, materializmus, ateizmus, markszizmus és egyebek.
[Fekete Rita]
És ugye nem mellesleg, azon kívül, hogy ilyen konfliktusokat generálhat, gondolom a keresztény életpályánkra is nagy befolyása van annak, hogy milyen a világ, ez a mély rétegű világnézetünk, amit nem biztos, hogy fel tudunk ismerni, gondolok itt akár az imádkozásra, igen, olvasásra, tehát például valaki ezt hogy tudja elsajátítani, mennyire tudja beépíteni az életmódjába.
[Flaisz Endre]
Hát abszolút, majdnem azt mondom, most nem akarok ilyen nagy szavakat használni, de megkockáztatom, hogy a legnagyobb befolyással a fejlődésünk tempójára az az van, hogy a világnézetünket mennyire tudjuk megújítani, a rosszat mennyire hatékonyan bírjuk lerombolni. De a lerombolás az meg előfeltétlenül leleplezés. Tehát amiről eddig beszélgettünk, hogy az ember meg tudja írtani, hogy valami nem jó benne, utána elkezdje lerombolni és fölépíteni az újat.
Ezért van az, hogy eldördül a startpisztoly, két ember egyszerre mondja el a megtérői imát mondjuk a pulpitus előtt, és három-négy év múlva szétválnak az életpályák. És az egyiknél azt látjuk, hogy egy helybe toporog, a másiknél meg azt látjuk, hogy elhúzott és dinamikusan fejlődik, és a hite meg a szellemélet az anyagilag családalapításba is lecsapódik, és akkor fölteszi az ember a kérdést, hogy most akkor mi van az egyik, akit jobban szereti Isten, mint a másikat? Tehát az egyikkel kivételezett Isten, vagy nagyobb a hite?
És a legtöbb esetben azt tapasztaljuk, hogy nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy az egyik ember az továbbra is a régi világnézete alapján hoz döntéseket, pénzügyi döntéseket, párválasztással kapcsolatos döntésekben mind a régi reflexei vezetik, a másik meg ezt levetkőzte, fölépítette egy új gondolkodásmódot, ami sokkal közelebb van az Istennek a gondolkodásmódjához, és ezért minden területen sokkal hatékonyabb.
[Fekete Rita]
Ugye mondtad, hogy háromvilágnézet, fővilágnézet az, ami meghatározza az emberiséget, úgy mond, ugye itt Magyarországon azt mondják, hogy keresztény Magyarországon élünk, de azért, ha jól gondolom, a magyar emberek világnézete nem a keresztény világnézete elsősorban, amit gyermekkorukban kapnak?
[Flaisz Endre]
Kulturális kereszténységről lehet beszélni tágabb Magyarországban, de először kicsit messzebbről közelíteném, meg nem is ilyen nemzeti szintről, hanem nagyobb egységek szintjén. Inkább a nyugati kultúrával kezdeném, amiben Magyarország is beletartozik. Tehát ennek a nagyobb egységnek a szintjén azt tudom mondani, hogy a nyugati embereket kezdettől fogva következtető gondolkodásra tanítják.
Tehát mondok egy példát. Amikor, mit tudom én, leesik a fáról az alma, és a kisgyerek megkérdezi az anyukáját, hogy miért nem fölfelé esik az alma, mert őneki az még nem egyértelmű, akkor mit mond a szülő, ez kulcsfontosságú. Mert a nyugati gondolkodásban rögtön következtetéseknek a levonására tanítják, és valamilyen természeti törvénynyel próbálják gyereknyelven megmagyarázni, hogy miért esett le az alma a földre.
De ez egyáltalán nem így van a nyugati gondolkodáson kívül, a nyugati civilizáción kívül. Tehát ez a deduktív, következtető gondolkodás, ami mindig rögtön tanúságok levonására tanítja a gyereket kiskorban, ez nem jellemző az indiánoknál, nem jellemző az eszkimóknál, nem jellemző az afrikai vagy az ázsiai emberekre. Ez csak az európai emberekre, a nyugati gondolkodásra jellemző.
A II. világháború után készítettek egy fölmérést Ázsiában az ázsiai emberek gondolkodásáról. Ez egy szociológiai fölmérés volt, és egy csomó kérdést föltettek, hogy rekonstruálják, hogy miben gondolkodnak másképpen az ázsiaiak, mint a nyugatiak.
És az egyik kérdés az volt, hogy két állítást megfogalmaztak, és utána egy tanulság levonására szerették volna őket megkérni. Az egyik állítása az volt, hogy hűvös országukban nem terem meg a gyapot. A másik állítása az volt, hogy Anglia klímája éghajlata hűvös.
És ezután föltettek egy kérdést, ami az volt, hogy megterem-e a gyapot Angliában. És ugye egy nyugati ember, az rögtön levonná a következtetést, hogy ha Angliában hűvös van, és amúgy meg a hűvös országokban nem terem meg a gyapot, akkor következésképpen Angliában nem terem meg a gyapot. És a legnagyobb megdöbbenés az volt, hogy az ázsiai emberek ezt a kérdést kihagyták.
Tehát vagy rosszat válaszoltak, vagy pedig nem válaszolták meg, ami azt jelenti, hogy ők ezt az egészet nem dedukt, nem ilyen következtetés alapján közelítették meg, mert az ázsiai gondolkodásra nem jellemző ez a nyugatias következtetés levonás. Azért, mert az ázsiai emberek animista alapon gondolkodnak, és amikor leesik az alma a fáról, vagy ott nem alma van, hanem nem tudom én mi van, valamilyen gyümölcs leesik a fáról, és fölteszi a kérdést az anyukájának egy ázsiai kisgyerek, hogy miért nem fölfelé esett az alma az levegőbe, hanem miért a földre, akkor az anyukája az ottani animista világnézet alapján nem következtetéseket meg természeti törvényeket tanít neki, hogy a gravitáció meg a föld lehúzza, hanem azonnal a szellemvilágból magyarázza meg, hogy a földnek a szelleme, a gyümölcsnek a szelleme, az időjárásnak a szelleme, az erdőnek a szelleme, ezt meg azt idézi elő.
Nem tudom, te biztos nem olvastál ilyen indiános könyveket, mint én. Ezek fiús könyvek. Én kiskoromban rengeteg indiános könyvet olvastam is.
Ugye ott állandóan az volt, hogy az erdő szelleme, meg a fának a szelleme, meg a folyónak, meg a természetnek a szelleme, és ezekben az animista típusú gondolkodású kultúrákban, tehát a nyugati világon kívül a világ nagy része animista alapon gondolkodik, ott nem természeti törvényekkel magyarázzák a dolgokat, nem következtető gondolkodással magyarázzák a jelenségeket, hanem szellemi okokra vezetik vissza. És úgy tartják, hogy mindennek lelke, szelleme van.
A viharnak, az esőnek, a villámlásnak, sőt, még a háborúnak is szelleme, lelke van, és a háborút nem azért nyerik meg, mert jó volt a technikai főszerelésük, hanem azért, mert a szellemek velük voltak. A Föld nem azért terem jól, mert jól megtrágyázták és sok a táponyag meg jó volt a napsütéses órák száma, hanem a Földnek a szelleme miatt volt jó a termés, és pontosan ebből a gondolkodásból fakad, az a számunkra nehezen érthető magatartás, hogy ezért próbálják meg ilyen sámánokon, varázslódoktorokon, tártusokon keresztül befolyásolni az időjárást, az időjárásnak a szellemét, amik ugye megmaradtak ilyen régi animista-sámánista mondókákban is, még a régi ősmagyar világból, amikor még nem vette fel a kereszténységet, hogy es, eső es, meg süs fel nap. Ezek mind arról szóltak, hogy egy varázslódoktor, mi nálunk úgy nevezték, hogy sámán az időjárásnak a szellemét kedvezően befolyásolja, mert az animizmusban, hogyha az időjárás szelleme a pártunkon áll, és velünk van, és nekünk kedvez, akkor jó lesz a termés, és fütyültek rá ezek az emberek, hogy ilyen logikai gondolkodással, ilyen természetes törvények alapján következtetéseket vonjanak le.
Tehát ezt szerettem volna így nagyon élesen megkülönböztetni, mert amikor az elején beszéltem arról, hogy van a világnézetnek egy mély rétege, és egy későbbi fölvette rétege, akkor a mély rétegben, amikor egy kisgyerek beleszületik egy családba, ott, hogy hogyan közelítik meg a világot, hogy milyen magyarázatokat ad a jelenségre az anyuka egy három, négy, öt éves kisgyereknek, ott már eldől, hogy milyen gondolkodási keredben fogja később magyarázni a jelenségeket.
És az animista kultúrákban, például az ázsiai, afrikai kultúrákban, Latin Amerikában, Észak-amerikai indiánoknál, vagy az eszkimóknál ebben az animista világnézetben mindent szellemi okokra vezetnek vissza, és a fizikai jelenségek szinte összefolynak a szellemvilággal, mert minden mögött rögtön szellemi okokat látnak. Ezzel szemben a nyugati ember a szellemvilágnak a hatását az anyagi világra tagadja, vagy figyelmen kívül hagyja, és a nyugati kultúrában azt mondják, hogy a jelenségek természetes földi okokra vezethetők vissza. Tehát még egyszer mondom, az animizmusban szellemekre, szellemi lényekre, szellemi erőkre vezethetők vissza a földi jelenségek, a nyugati kultúrában meg természetes anyagi okokra vezethető vissza.
[Fekete Rita]
És akkor ezt nevezzük deizmusnak?
[Flaisz Endre]
Igen, ezt nevezzük deizmusnak. Ennek a lényege az, hogy a természet fölötti szellemvilág élesen el van választva a természetes anyagi világtól, és a természet fölötti szellemvilág nincs hatással nem lép be a természetes anyagi világba, ezért a természetes dolgokat természeti törvényekkel, fizikai okokkal kell magyarázni. Ezért ilyen következtető gondolkodásra tanítják a nyugati civilizációban, a deizmus alapján gondolkodó kultúrában a kisgyerekeket, és ez épül be.
Hogy megfogható legyen, nem tudom, belefér a műsoridőben. Még 10 percünk van. De például én saját magamon ezt úgy tapasztaltam meg, ugye én is itt szocializálódtam, születtem a nyugati kultúrába, ésrevétlenül ezt szívtam magammal, az anyateljel, ebből a világnézetből nézek ki a fejemből.
Amikor hinni akarok a gyógyulásban, a csodákban, akkor ennek a világnézetnek a korlátaiba ütközöm bele, és keresztényként is ennek a korlátait kell megharcolnom magamban. És 2003-ban, amikor életemben először voltam Afrikában, az Egyenlítőnek a déli oldalán, ott azt tapasztaltam meg, hogy az első napon, tehát az első napon, amit az Egyenlítő túlsú oldalán, Afrikában egy animista kultúrájótírségben töltöttem, amikor reggel felébredtem az ágyba, és kinyitottam a szememet, az első, ami eszembe jutott, az az úr volt, és az imádkozás spontán feltört belőlem. Tehát még csak nem is azzal kezdtem el foglalkozni, hogy sikeresen megérkeztem, megvan-e minden cuccom, hogy milyen jó volt a repülés, meg minden, hanem az első dolog, hogy felébredtem, kinyitottam a szememet, fölfogtam, hogy hol vagyok, és elkezdtem nyelveken szólni, és imádkozni.
És visszagondoltam utána arra, hogy Európában az imádkozásom tudatos döntésnek volt a következménye, mert megtanultam a bibliaiskolában is, a világnézetemet ugye a bibliához igazítottam, hogy keresnem kell az urat, és akkor ezt megtettem becsülettel természetesen, de sokszor harc által, mert nehezemre esett, nem jött könnyen, hanem meg kellett feszítenem a kedvemet, és tudatos döntés által azt a materializmust, azt az ellenállást, az imával szemben, azt a zsigeri, a szellemi élettel szemben álló zsigeri ellenállást, ami benne van a világnézetünkben, a kultúránkban, azt tudatos döntés által és fegyelmezett életformájattal kellett megcsinálnom.
Amikor meg kikerültem ez alól a deista kultúra alól, és nyilván ebben a kultúrában ezt a világnézetet gonosz angyalok meg szellemi lények tartják fönn, és kikerültem ezeknek a befolyási övezetéből, lement rólam egy teher, lement a szellemi életemről egy ilyen teher és egy ellenállás, és sokkal könnyebb volt imádkozni, és meggyőződésem, hogy ezért van az, hogy például az ilyen kultúrákban sokkal nyitottabbak a természet fölöttére az emberek, könnyebben meggyógyulnak, könnyebben történnek csodák, mert nincs ott a szellemvilágban ez az erősség, és ezek meg nem tudják föntartani az emberek elméjében, lelkében ezeket a barikádokat, csodákkal szembeni barikádokat az emberek világnézetében. Sőt, még azt is meg tudtam utólag mondani, és tudtam lokalizálni, hogy hol volt az a pont, amikor a repülőgéppen átmentem az egyik világból a másikba, a szahara fölötté. Határozottan éreztem, és nem akarok belemagyarázni, de nem kötelező ezt elfogadni, de én saját magam ezt így dolgoztam föl, hogy határozottan éreztem, hogy hol mentem ki ez alól a nyomás alól, amikor lement az Istennel való kapcsolatomról egy teher, és megvannak földrajzilag is ezek a határai, ahol a deista kultúrából átmegy az ember az animistába.
Ez nem azt jelenti, hogy az animista jobb, mert annak is megvannak a maga problémái, de legalábbis a természet fölötti világ felé nyitottabbak, mert minden természet fölötti okokra vezetnek vissza.
[Fekete Rita]
Igen, és az a megdöbbentő, hogy ugye azért Magyarországon már úgymond ezer éve elfogadtuk a kereszténységet, és most arról lehet vitatkozni, hogy ez milyen kereszténység volt, de mégis a Biblia itt volt a földön, lehetett azért tanulmányozni, olvasni, voltak ébredési hullámok is, és ennek ellenére megmaradt jellemzően ez a deista világnézet?
[Flaisz Endre]
Igen, mert bár ezt a szót, hogy deizmus, ezt a felvilágosodásban használták először Angliában, és a felvilágosodáshoz szokták kötni, de valójában az a megközelítés, ami a deizmusban van. Tehát, hogy van Isten, de nem szól bele a földi dolgokba, hanem elindított az anyagi világot, mint ahogy az órásmester elindítja az óráját, és utána magára hagyja, és a világa maga törvényei alapján megy, és az Isten meg kihátrált, és nem tesz csodát, nem lép be, nem vonul be, ez a gondolkodás nem a felvilágosodástól, nem a felvilágosodásban alakult ki a nyugati civilizációban, hanem az ókori görögöknél 2600 évvel ezelőtt.
Tehát előbb van időben ez a gondolkodás, mint a kereszténységnek a fölvétele, és a kereszténységnek az elterjedése. Tehát ezért az európai kultúrában, a görög filozófián és a görög kultúrán keresztül ez a deizmust nagyon erősen beivódott. Sőt, hát tulajdonképpen ennyire nem terveztem, hogy ennyire az időbe visszamegyünk, de hát gyakorlatilag a görög kultúra, az ókori görögség azt hozta, hogy ezt a sámánisztikus, animisztikus hagyományt lerászta a nyugati emberekről, és meg akart szabadulni ettől az animista, okult világmagyarázattól.
Ez meg is történt, de viszont ennek eredményeképpen bezáródtunk egy ilyen materialista kalitkába. Tehát amikor a népfándorlás elindult a Nimródi Babilomból, akkor onnan minden, mind a 70 nemzet, a hagyomány szerint, ami a népfándorláskor elindult, mind a 70 nemzet ugyanazt az animista szellemvilág és földi összemosódásával kapcsolatos világnézetet vitte szét a földbolygóra. Ezért hasonlóan az animista ilyen szellemidézések, meg tűzkörüli táncolások, meg stb.
az éjszakon az eszkimóknál, az indiánoknál az erdőben, meg Afrikában a horázsló doktoroknál, mert ezek mind a Nimródi Babilomból a népfándorlás során vitték szét ugyanezt az animista világnézetet, tehát ez a legősibb világnézet a Nimrodi kor után, és a görögöknek a nóvuma az az volt, hogy elegük lett ebből, a babonasságból, spiritizmusból, tehát az animizmus által hozott okkultizmusból, és elkezdték ezt az egész világképet lerombolni. Mondjak egy példát. Például a görögöknek annyira elegük lett az Istenek től való félelemből.
Tehát, hogy az Istenek beleszólnak a földi embereknek a dolgaiba. Az olimposzi Istenek beleszeretnek a földi embereknek a lányaiba. Hogy sorsistennők irányítják a sorsukat.
Mert a görögök is ilyen animista módon gondolkodtak, hogy fonják a sorsistennők az emberi életnek a fonalát, és az ember kivanszolgáltatva a mójráknak, sorsistennőknek, erinniszeknek, mindenféle szörnyetegeknek, köztes szellemi lényeknek, és a görög emberek rettegtek ezektől a szellemi lényektől. És ugyanez jellemezte az egész világot, de a görögöknek elegük lett ebből. Ezt a fölfogást tartalmazza a boldogság meg a boldogtalanság görög szó.
A boldogság, az görögül úgy van, hogy eudaimónia, ami azt jelenti, hogy jó démon. Tehát, ha valakit jó démon irányít föntről, akkor boldog. A boldogtalanság meg úgy van, hogy kakodaimónia.
Az meg azt jelenti, hogy rossz démon. Tehát, hogyha valakinek rossz démon van az élete fölött, akkor boldogtalan lesz. Tehát a görögök így gondolkodtak, hogy rángatnak bennünket dzsínoron a szellemi lények, és mi semmit nem tehetünk, hiába vagyok jó tanuló, hiába vagyok szorgalmas, hiába csinálok meg akármit, úgyis az lesz az életemmel, amit a szellemvilágban ezek a lények csinálnak.
Tehát összefújt a szellemvilág meg a földi sors. És ekkor jöttek a görögök, a görög filozófusok, és szembefordultak ezzel a fölfogással, és gyakorlatilag a görög materializmus meg az ókkori görög filozófiának ez a hozadéka, ez lerombolta ezt az animizmust, és görög világban, nyugati világban kialakult egy más gondolkodásmód, kialakult az a gondolkodásmód, amit később a fölvilágosodásban deizmusnak neveztek el, de ez még egyszer mondom, nem újkori dolog a deizmus, hanem már tulajdonképpen a görögök létrehozták ezt a fajta világnézetet.
[Fekete Rita]
Nagyon-nagyon sajnálom, hogy be kell fejezzük most a beszélgetést, ennél az izgalmas résznél a hallgatóknak mondom, hogy folytatás következik, tehát a következő részeket is hallgassák, fogadják majd szeretettel. Nagyon köszönöm, hogy itt voltál, Endre. Flajsz Endrével beszélgettem, a Híd Gyülekezetel elkészével a Szentpál Akadémia oktatójával, és további szép napot kívánunk neked.
[Flaisz Endre]
Köszönöm szépen.
[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.