Happy Day - 2024. 08. 05.
A Happy Day mai adásában:
- 00:00 Megvallás Németh Sándorral
- 02:21 Bibliaolvasás: Zsoltárok 145-150
- 12:43 Jézus Krisztus történelmi személy - Németh Sándor prédikáció részlet
- 14:05 Joel Osteen - Értékes vagy: Alig elég, éppen elég, több, mint elég
- 18:29 Hogyan alakul ki az ember világnézete? - Flaisz Endre
Az adás gépi átirata:
[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba!
[Németh Sándor]
Kérlek, mondjátok velem egyet, hogy hiszem, hogy a Szent Szellem az Istennek a mélységeit is vizsgálja, és kijelenti Istennek a dolgait. Mert Isten az őt szeretők számára olyan ajándékot készített, amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív meg se gondolt. És hiszem, hogy Jézus Kisztus Szent Szellemben, tűzben, keresztel, merit alá mindenkit, akik hisznek ő benne.
Én hiszek ő benne. Hiszem, hogy Jézus Kisztus meghalt a bűneimért, és föltámadott a megigazulásomért. Hogy ne a bűnnek éljek, hanem az igazságnak.
És a mai napon is kinyitom a szívemet, a lelkemet az ő kegyelmi ajándéka előtt, hogy az ő kegyelme által megerősödjön, megújuljon a belső emberem. Mert nem vagyok testi ember, hanem szellemi ember, mert újjá születtem, és a Szellem, Isten szelleme van én bennem, és a Szentlélek a Szellememmel együtt tesz bizonságot arról, hogy Isten gyermeke vagyok. És hiszem, hogy nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van.
És hiszem azt is, hogy hatalmam van az Úr Jézus Kisztus nevében, hogy kigyókon, skorpiókon tapassak az ellenség minden erején, és semmi nem ártat nekem, mert az Úr velem, nincs oda ellenem. Hallelujah! És hiszem, hogy az Úr a Diadara vezet engemet.
Amen!
[Tóth Géza]
Nagy az Úr, és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat. A te méltóságot dicső fényéről és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem. A te nagyjóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek. Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagykegyelmű.
Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Dicsér téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak téged a te kegyeltyeid. Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik, hogy tudtuladják az emberfiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
A te országot örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre. Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet. Mindenki szemei tere át vigyáznak, és te idejében megadod eredelüket.
Megnyitod a te kezedet, és megelégíthetsz minden élőt ingyen. Igaz az Úr mindenő utában, és minden dolgában kegyelmes. Közel van az Úr mindenőt hívóhoz, mindenki ez, aki hűséggel hívja őt.
Beteljesíti az őtfélőknek kívánságát, kiáltásukat meghallgatja, és megsegíti őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de a gonoszokat mind megsemmisíti. Az Úr dicséretét beszélje ajkan, és az Ő szent nevét áldja minden test.
Örökkön örökké. 146. Zsoltár Dicsérjétek az Urat!
Dicsért ér lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek. Éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok.
Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, aki meg nem menthet. Kimegyen a lelke, visszatér földébe, és az napon elvesznek az Ő tervei. Boldog, akinek segítsége a Jákob Istene, és reménysége van az Úrban, az Ő Istenében, aki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, ami bennük van, aki megtartja hűségét örökké.
Igazságot szolgáltad az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek, az Úr megszabadítja az elfogottakat. Az Úr megnyitja a vakok szemeit. Az Úr felegyenesíti a meggörnyetteket.
Szereti az Úr az igazakat. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket. Árvát és özvegyet megtart, s a gonoszok útját elfordítja.
Uralkodni fog az Úr örökké, a Te Istened, Ó Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az Urat! 147.
Zsoltár Dicsérjétek az Urat, hiszen Istenünkről énekelni jó, hiszen Őt dicsérni, gyönyörűséges és illendő dolog. Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izraelnek elűzötteit, meggyógyítja a megtört szívüeket, és bekötözi seveiket. Elrendeli a csillagok számát, és minnyájukat nevéről nevezi.
Nagy a mi Urunk, és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa. Megtartja az Úr a nyomorultakat, a gonoszokat földig megalázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, tengessetek hárfát, ami Istenünknek.
Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjazt a hegyeken. Aki megadja táplálékát a barmoknak, a hulló fiaknak, amelyek kárognak. Nem paripák erejében tellik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik.
Az őtfélőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reminkednek. Dicsőítsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, ó Sion, a te istenedet!
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megállja benned a te fiaidat. Békességet álld határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. Leküldi parancsolatát a földre.
Nagy hirtelen lefutt az ő rendelete. Olyan havat álld, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. Darabokban szórja le jegét, kiállhatna meg az ő fagya előtt.
Kibocsájtja szavát, s szétolvasztja őket, megindítja szelét, s vizek folytogálnak. Közli igéit Jákobbal, törvényeit, s végzéseit Izraellel. Nem tesz így egyetlen néppel sem.
Végzéseit sem tudatja velük. Dicsérjétek az Urat! 148.
Zsoltát Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat az égből! Dicsérjétek őt a magas helyeken!
Dicsérjétek őt angyalai mind! Dicsérjétek őt minderős serege! Dicsérjétek őt nap és hold!
Dicsérjétek őt mind fényes csillagai! Dicsérjétek őt egeknek egei, s ti vizek, amelyek az ég felett vagytok! Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt, és előállottak ők.
Örök időre állította fel őket, törvény szabott, s nem térel attól. Dicsérjétek az Urat a földről, vízi szörnyek és mély vizek ti mind! Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek az ő rendelését cselekszik!
Ti hegyek és halmok mind nyájan, minden gyümölcsfa, s mind itt szédrusok, vadak és minden parmok, vérget és szárnyas állatok, földi királyok és minden nemzet, fejedelnek és mindi földi bírát! Ifjak és füzek vének gyermekekkel! Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve Dicső egyetül, az ő dicsősége égre földre kihatt!
És felemelte az ő népének szarvát! Dicsőit se minden ő kegyeltje! Izrael fiai, a hosszák közel való nép!
Dicsérjétek az Urat! 149. Zsoltár Dicsérjétek az Urat!
Énekeljetek az Úrnak új éneket! Dicsérje őt a kegyesebb gyülekezete! Örvendezzen Izrael az ő teremtőjében!
Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban! Dicsérjék az ő nevét tánccal, dobbal és hárfával zengjenek néki! Mert kedveli az Úr az ő népét!
A szenvedőket szabadulással dicsőíti meg! Vigadozzanak a kegyesek tisztességben, ujjongjanak nyugvóhegyükön! Isten dicsőítés legyen torkukban, két élű fegyver kezeikben!
Hogy bosszút álljanak a pogányokon, s hogy megfenyítsék a nemzeteket! Hogy láncra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vasbilincsekbe! Hogy végrehajtsák rajtuk a megírott ítéletet!
Dicsőség ez az ő minden kegyelcsére! Dicsérjétek az Urat! 150.
Zsoltár Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén! Dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!
Dicsérjétek őt ősitettején! Dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint! Dicsérjétek őt kőrt szengéssel!
Dicsérjétek őt hárfán és citerán! Dicsérjétek őt dobbal és tánccal! Dicsérjétek őt hegedűkkel és fufolával!
Dicsérjétek őt hangos cimbalommal! Dicsérjétek őt harsogó cimbalommal! Minden lélek dicsérje az Urat!
Dicsérjétek az Urat!
[Németh Sándor]
Dicsérjétek az Urat! Világos? De ez a történelmi személy, aki Márián keresztül bejött a világba, aki elment Keresztelő Jánoshoz, és Keresztelő János alámerítette Jordánba, és megnyíldott az ég, leszállt a Szent Szelemmit egy galamt, betöltötte Jézus és szózott lőn az égből, ez az én szerelmes fiam, akiben gyönyörködik az én lelkem.
Utána a Szent Szelemm kivitte pusztába, 40 napon keresztül kísértette, de nem tudott az ellenség akkor sem fogást találni rajta. Mind azokon a helyeken és azokon a területeken, ahol Ádám elbukott, ő győztesen jött vissza a pusztából, dicsőség Istennek! Hogy egy győztes emberi életet adjon neked és nekem, hogy ebben az életben ne bukott emberekként éljünk, hanem győztes emberekként éljünk, dicsőség Istennek!
[Tamás Csilla]
Az jelentette számukra az alig elég földjét. Szenvedtek, küszködtek, alig élték túl azt az időszakot. Egy nap aztán Isten megszabadította őket a rabszolgaságból és kivezette őket a pusztába, az éppen elég földjére.
Betöltést nyertek ugyan a szükségeik, de ezen felül nem kaptak semmi többet. A bibliai leírás szerint rúháik 40 évig nem foszlottak le róluk. Biztosan hálásak voltak érte, de ami engem illet, nem különösebben vágyom arra, hogy a következő 40 évben a most rajtam levő rúháimat viseljem.
Persze, ha mégis muszáj lenne, természetesen nem fogok panaszkodni, de nem így képzelem el a bővölködést, és Istennek sem ez az elképzelése róla. Végül az Úr bevezette népét az igéret földjére, azaz a több mint elég földjére. Bőven volt élelem és minden szükséges dolog.
A szőlőfürtök olyan méretesek voltak, hogy két felnőtt férfinak kellett cipelnie egyet-egyet. Ezt nevezték a tejjel és mézzel folyókánaának. A folyó kifejezés azt jelenti, hogy nem fogyott el.
Mindig rendelkezésre állt, méghozzá bőségesen. Ide akar bevezetni bennünket Isten. Lehet, hogy egyesek az alig elég földjén tartózkodnak még jelenleg, és azon törik a fejüket, hogyan fogják kihúzni a jövő hétvégéig.
De nem kell, hogy aggódjanak, mert Isten nem feledkezett meg róluk. Ha ruhába öltözteti a mezőliliomait és táplálja az égmadarait, akkor róluk is gondot visel. Megint mások talán az éppen elég földjén időznek már jó ideje.
A szükségeik ugyan betöltést nyernek, amért hálásak, nincs azonban semmi feleslegük, amit az álmaik megvalósítására fordíthatnának. Isten azt üzeni, nem azért leheltem belétek a saját életemet, hogy az alig elég földjén megálljatok. Nem azért teremtettelek benneteket, hogy az éppen elég földjén éljetek.
Ezek életszakaszok, próbák az ember életében. Nem állandósulhatnak, tehát nem kell ittre telepedni. Csupán keresztül haladunk ezeken az ideglenes szakaszokon.
Isten számunkra is készített ígéretföldjét. Nekünk is elkészítette a bőség helyét, ahol többet találunk, mint amennyi elég. Ahol folyamatos, nem csak egyszeri az ellátás és a növekedés.
Ahol folyamatosan bőségben élhetünk. Aki az alig elég földjén van, nehogy letelepedjen ott. Ez csak a tartózkodási helyed, és nem te magad vagy.
Ez nem a te identitásod, hiszen a mindenható Isten gyermeke vagy. Legyenek bármilyenek is a körülmények, azt a meggyőződést hagyjuk érvényre jutni magunkban, hogy gazdag emberek vagyunk. Isten kívánja a bővölködésemet.
Fej vagyok és nem farok. Erre emlékeztessük magunkat. Isten azt ígéri, hogy befogja tölteni minden szükségünket az ő gazdagsága szerint.
Gyakran úgy tekintünk az aktuális helyzetünkre, mintha örökre úgy maradna. Mintha a vállalkozásunk soha nem lendülhetne fel. Mintha soha nem érne véget a kiszolgáltatottság és szegénység.
De ne ahhoz viszonyítsuk a helyzetünket, amink nekünk van, hanem ahhoz, amilye Istennek van. A jó hírem, hogy mindent Isten bírtokol. Az ő egyetlen érintése ki tud robbantani bennünket az alig elég földjéről, és berepít a több, mint elég földjére.
Istennek megvannak a módszerei arra, hogyan emeljen fel a szokásos bevételünk, havifizetésünk, előrelátható jövedelmünk szintje fölé. Ne hajtogassuk állandóan, hogy ennél többre sosem viszem. Szegény volt a nagyapám is, a szüleim sem voltak tehetős emberek.
A kutyám is segélyekből él, és a macskám hajléktalan. Engedjük el mindezt, és kezdjük gazdag emberként látni magunkat. Nem fogok itt maradni.
Áldott vagyok, bővölködöm. Útban vagyok a túlcsorduló bőség a több, mint elég földje felé.
[Szignál]
Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.
[Fekete Rita]
Nagy szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat, Császár Enikő a szerkesztő nevében is a mikrofonnál feketerített. Halljátok, ez itt a Hit Rádió, és benne a Hitköznapok, és örömmel jelentem be számotokra, hogy egy sorozat indul itt a Hitköznapok keretein belül, Világnézetek a Biblia tükrében címmel. Ennek a bevezető adását hallhatjátok most, és nagy tisztelettel, szeretettel köszöntöm Frajs Zendreit itt a stúdióban, külgyülekezetének a Lelkészelszentpál Akadémia oktatója.
Szervusz.
[Flaisz Endre]
Szervusz, Rita, és én is szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat.
[Fekete Rita]
És ahogy mondtam, ez a bevezető rész, tehát mindent a kezdeteknél szeretnénk elkezdeni, hogy érthető legyen aztán majd a ráépített tematikus műsorok, ezért szeretném, ha azzal kezdenénk, hogy egyáltalán beszéljünk arról, hogy mi a világnézet, hogyan lehetne ezt definiálni.
[Speaker 1]
Hát első megközelítésben azt mondanám, hogy egy keret, amely alapján magyarázzuk a dolgokat, hogy miért úgy vannak a dolgok, ahogy vannak. Tehát most egy példával megvilágítva, amikor Pálapostor és Barnabás Kis-Ázsiában tevékenykedtek, akkor a Jupiter papja egy csoda után, tehát amikor a tevékeny szolgálatukon keresztül meggyógyult egy születésétől fogva sánta ember, akkor úgy ítélte meg, hogy megtestesült két római istenség, a Merkúr és a Jupiter, és istenként kezdték el tisztelni őket, és bikákat akartak levágni a tiszteletükre. Tehát volt a fejükben egy keret, tehát ennek a Jupiter főpapjának a fejében volt egy világnézet, egy gondolkodási keret, ami alapján egy eseményt, tehát egy betegembernek a meggyógyítását csak úgy tudta értelmezni, hogy római istenek testesültek meg Pálban és Barnabásban.
Tehát vadott egy esemény, amit próbálunk értelmezni, és hogy hogyan magyarázzuk, az attól függ, hogy milyen rendszerben gondolkodunk, milyen keret van a gondolkodásunkban. Tehát ez a gondolkodásmódunknak az a kerete, ami alapján értelmezzük, megközelítjük a dolgokat. Tehát minden, amit meg akarunk magyarázni, az abba a keretbe illeszkedik bele, amit a fejünkben hordozunk a világról.
Vagy mondok egy másik példát is, hogy mennyire meghatározza a világnézet, hogy hogyan csapódik le az emberben egy esemény. Például, amikor Málta-szigetén Pált megmarta egy kígyó, akkor azt mondja a Biblia, idézem a Károli fordítást, hogy megváltoztatván értelmüket. Tehát abban a pillanatban értelmezték, hogy miért nem hal bele a mérges kígyónak a marásába a pálapostól, és arra a következtetésre jutottak, hogy valami istenség jelent meg közöttük.
Tehát a bibliai világnézet szempontjából teljesen más a dolognak a magyarázása, értelmezésse. Tehát Pál egy ember, akit Isten fölként is fölhasználta a gyógyítócsodában, viszont az ő pogány világnézetükben Pálról azt hitték, hogy Isten, tehát ugyanaz az esemény kétféleképpen csapódott le bibliai világnézet alapján egészen más, mint az ő pogány világnézetük alapján, mert ők olyan keretben gondolkodtak, olyan keretben értelmezték azt az eseményt, amiben pálapostót nem tudták másnak elképzelni, csak egy megtestesült Istennek.
Tehát még egyszer összefoglalva azt tudnám mondani egy első megközelítésben, hogy a világnézet ad magyarázatot arra, hogy a dolgok miért úgy vannak, ahogy vannak, tehát ez a gondolkodásunknak egy olyan kerete, amiben, amely alapján megmagyarázzuk a dolgokat, hogy miért olyanok, amilyenek miért úgy vannak a dolgok, ahogy vannak.
[Fekete Rita]
Tehát azt elmondhatjuk, hogy minden ember rendelkezik világnézettel akkor is, ha nem tudatosodik számára, hogy ez esetleg milyen világnézet, mi alapján értelmezi a körülöttel lévő eseményeket.
[Speaker 1]
Ez nyilvánvaló, persze a világnézet, ami kiformálódik kiskortól fogva, a családi neveltetésen keresztül, iskoláztatáson keresztül, vagy annak hiányán keresztül, ez számos esetben nem tudatos az emberben, minél iskolázottabb valaki, annál inkább tudatos, annál inkább tud erre reflektálni, minél kevésbé iskolázott valaki, annál kevésbé gondol erre rá, és abszolutizálja azt, ahogy ő látja a világot, tehát azt kivetíti másokra is, és rugalmatlan mások felé, mert azt gondolja, hogy a világ biztos, hogy úgy van, ahogyan ő látja, amikor a fejéből kinéz.
[Fekete Rita]
Tehát akkor ennek köszönhető csak, hogy a hallgatók is értsék, és tisztázzuk ezt így az elején, hogy ennek a fajta világnézeti gondolkodás mondnak is köszönhető az, amikor valakit nem tudunk meggyőzni esetleg valamiről, én most itt nagyon aktuálisan gondolok, akár a vírushelyzetre, ezzel kapcsolatos álhírekre, vagy ilyen téveszmékre, nem is tudom, összeesküvés hálméletekre, hogyha valaki ebben elkezd igazán hinni, és nem lehet ebből kimozdítani, akkor az is azért van, mert olyan a világnézete, hogy hajlamos elhinni ezt, és onnantól kezdve ő a ellenvéleményeknek már nem tud helyt adni.
[Speaker 1]
Igen, hát egyértelműen a világnézet határozza meg az elvárásainkat, tehát, hogyha valami történik, akkor hogy közelítjük meg. Az élet stílusunkat a világnézetünk határozza meg, és ez olyan erősen bele van gyökerezve az emberbe, hogy sokszor egy dolognak a különböző értelmezése, a körülötte lévő viták azok olyanok, mint a süketek párbeszéde, hogy úgy mondjam, tehát teljesen elbeszélnek az emberek egymás mellett, mert mindenki a saját fejéből néz ki, és a saját világnézetéből az a ember a kir一点, hogy izgalmas, hogy közelítjék máshogy, értelmezi máshogy, magyarázza.
Így van. Tehát sokszor ez ilyen vége láthatatlan partalan vitatkozásoknak a különböző világnézetek okai.
[Fekete Rita]
Na, akkor beszéljünk egy picit arról már, hogy említetted, vagy tettél el utalást, hogy hogyan is halakul ki a világnézet.
[Speaker 1]
Hát megkülönböztetném a világnézetnek azt a mélyebb rétegét, ami egészen pici korban öntudatlanul alakul ki a kisgyerekben, legtöbbször utánzásától épül ki, amikor látja a körülöttel évő embereket, szülőket, vagy különösen a miért korszakban, amikor elkezdi a kisgyerek megkérdezni, hogy de ez miért van, de az miért van, akkor ahogyan válaszolnak neki, ahogyan megküzelítik azt a jelenséget, ebből alakul ki ösztönösen a világnézetünknek a legmélyebb rétege. És akkor e fölött van egy később kiépülendő rétege is a világnézetnek, ez pedig az, amit már, amikor kinyílik valakinek az értelme később időben, most ezt ne határozzuk meg konkrétabban, hogy pontosan hány éves kortól, de már mindenképpen iskoláskorban később tanuláson keresztül sajátítja el, vagy akár ő maga választja.
Tehát mondjuk valamilyen hatás éri az egyetemen, és akkor valamelyik tanrendszer szimpatikus neki, vagy valamilyen filozófia szimpatikus neki, mondjuk a marxizmus, vagy nem tudom én micsoda, és akkor tudatosan választja. Tehát ezt azért különíteném, mert ilyen élesen egymástól a kiskorban öntudatlanul, sokszor a szülők utánzásán keresztül, egészen kicsikorban ösztönösen beépülő világnézetet a később tudatosan választott ideológiáktól, eszméktől, mert az első, ez a mélyebb kiskorban beépülő, ez sokkal erőteljesebben határozza meg később a gondolkodásunkat, és sokkal nehezebb tudatosítani ezt magunkban, sokkal nehezebb fölismerni.
Tehát ha most mondjuk kereszténységről beszélünk, hogy valaki megtér, és utána korrigálja a világnézetét, és elkezdi harmóniába hozni a világnézetét a Bibliának a tanításaival, akkor sokkal könnyebb leleplezni, megítélni a Bibliának a fényében mondjuk a darvinizmust és az evolúciót, és sokkal könnyebb rájönni, hogy az nincs harmóniában a Bibliának a tanításával, vagy mondjuk a neonácizmust, hogy szívsőséget mondjak, vagy a marxizmust, azt sokkal könnyebb leleplezni a Biblia alapján, viszont a kiskorban ösztönösen beépülő ilyen megközelítési módokat sokkal nehezebb fölismerni, hogy azok ellentétesek a bibliai kinyilatkoztatással, a bibliai világnézettel sokkal nehezebb még annak is leleplezni saját magában, aki mondjuk tudatosan meg akar már változni.
Tehát már elfogadta, hogy alárendeli az értékrendjét a Bibliának, és változni akar, alakulni akar, és ugye mondja, ha a Bibliában a jakab revél, hogy belenézzünk az igének a tükrébe, és akkor megigazítjuk az ábrázatunkat, tehát ezt a hasonlatot használja a Biblia arra, hogy a bibliai világnézet az alakul, tehát a Bibliából megírtjuk, hogy valami hamis volt a felfogásunkban, és akkor azt korrigáljuk. Ezeket, hogy marxizmus, meg nácizmus, meg nem tudom, milyen szélsőséges ideológiákat, ezeket viszonylanul gyorsan fölismeri az ember a megtérése után, de azokat a reflexeket, megküzelítési módokat, amik három, négy, öt éves korban épültek be, azok olyan szinten kozmásodtak rá a lelkére, azok olyan szinten épültek be, vagy nőttek bele az identitás tudatában meg a személyiségeben, hogy azt az ember már saját magának tartja, és az ember saját magától nem akar megszabadulni. Tehát ha magamba megítélek egy dolgot, hogy az rossz, akkor azt magamtól el tudom tolni, magamat attól a megítélt dologtól meg tudom különböztetni, és akkor az ellen elkezdek harcolni.
Tehát amit rossznak tartok az ellen, elkezdek különböző módokon harcolni, de az a probléma, hogy a kiskorban, úgymond ösztönösen zsigerileg beépült világnézetek olyan szinten rákozmásodtak a gondolkodásmódunkra, hogy azt hiszük, hogy azok mi magunk vagyunk, és ezért nem különböztetjük attól meg magunkat. Tehát nagyon nehéz még az igének a fényében is attól magunkat megkülönböztetni. Sokszor egy külső embernek kell rámutatni, egy külső kontrollra van szükség, hogy te ezt itt nagyon rosszul gondolod, nagyon rosszul közelíted meg, mert az ember még sokszor a Bibliából se tudja magában ezeket a mélyen beágyazódott dolgokat magában megítélni, és ezért a világnézetek megváltoztatását keresztényként, tehát a gondolkodásmondok a megújítását én úgy látom, hogy könnyebb az ilyen cégéres, Biblia ellenes világnézeteket leleplezni, ahogy mondja a kettő korintus levél tíz, hogy leromboljuk a magaslatukat, meg az okoskodásukat.
Tehát könnyű ezeket a nagy hamis ideológiai rendszereket, sztárinizmus, marxizmus, nem tudom én micsoda, ezeket megítélni meg lerombolni, de sokkal nehezebb, ma is mondok majd később példát, hogy mit kell ezek alatt a mélyebben beágyazott dolgok alatt érteni, de ezeket sokkal nehezebb megítélni.
[Fekete Rita]
De akkor le lehet esetleg úgy leplezni, hogy a szüleit figyeli az ember, mert ha ezt tőlük tanulta vagy abban a kisgyermekkorban, amikor a szülők a legnagyobb hatással vannak a gyerekekre, akkor felnőttként, ha megnézem a szüleim világnézetét, akkor visszatudok következtetni arra, hogy ez az én mélyebb rétegben lévő világnézetem milyen?
[Speaker 1]
Nem igazán, mert nem tartod feltétlenül azt rossznak, tehát mert abban a családban nőttél föl, és az a sajátoddá vált. Tehát nem veszed észre, hogy benne mi a rossz. Tehát mindig a messziről jött ember tud rávilágítani a dolgainkban a problémás területekre.
Tehát most, hogyha nagyobb léptékbe gondolkodok, akkor például minden nemzetnek van egy kultúrája. Az olaszoknak van egy kultúrája, a magyaroknak is. És nagyon könnyen meg tudjuk ítélni, hogy milyen az olasz kultúra.
Tehát a heves, kiabálós, tüzes, stb., tehát ahogy a filmekben is beszokták mutatni. Könnyen megítéljük, hogy a Skandinávországnak milyen a temperamentuma, milyen a kultúrája, de a saját magunkat nehéz megítélni, mert alatta vagyunk és hozzászoktunk, és ezt tartjuk a normálisnak, mi vagyunk a normálisak, mi vagyunk az igazodási pont, és ebből a pozícióból mindenki mást megítélünk, és meg tudjuk mondani, hogy mi a sajátossága, de a sajátunkat nem tudjuk megítélni, mert azok mi vagyunk.
De ha idejön egy olasz, vagy idejön egy koreai, akkor azonnal elmondja, hogy a magyar ember az túl szomorú, túl bánatos, milyen a magyar habitus, milyen a magyar temperamentum. Sokszor idejöttek afrikaiak tanulni Szentpál Akadémiára, és nem adtam a szájukba, hogy mit kell mondani, de pár hét ittartózkodás után szinte mindegyik úgy jellemezett bennünket értetlenül, hogy mi sokkal jobban élünk, mint ők, de nem értik, hogy miért vagyunk ilyen pessimisták, ilyen borulátóak. Volt olyan hallgató, ki egyenesen azt mondta, hogy ez a földi paradicsom, ő nem tudta, hogy ilyen világ van, és nem érti, hogy miért vagyunk olyan panaszkodók meg pessimisták.
Mi magunkon ezt nem veszük észre. Én is csak akkor vettem mindig észre, amikor hosszabb időt külföldön töltöttem, valami más kultúrába, és akkor hazajöttem, és akkor tudtam megítélni saját magamba ezeket a vonásokat, de amikor alákerültem és benne éltem húzamosan, akkor nem tudtam megítélni. Tehát ezért a kérdésedre visszatérve azt mondom, hogy mivel abban a családban nőttünk föl, ott szocializálódtunk, azt tekintjük a saját világnézetünknek, azt tekintjük normálisnak, ezért az abban lévő fogyatékosságokat nekünk saját magunknak leleplezni nagyon nehéz.
Tehát ezért mondtam azt, hogy kívülről kell jönni valakinek ilyenkor, tehát most, hogy nagyon gyakorlatias legyek, össze kell költözni egy albérletbe egy más családi háttérből jövő emberrel, és garantálom azt, hogy egy hónap után veszekedések lesznek, és ezek a veszekedések azonnal ki fogják mutatni mindenkinek a hozott családból hozott kultúrájának, világnézettének a neurálgikus pontjait. Vagy sajnos a rosszabb eset, amikor a házasságban, tehát a jegyesség alatt nem mérik föl az emberek azt, hogy mi van a puttonyban, amit hozott a másik fél, milyen kultúrát, családi hátteret hozott, és elhumályosítja a rózsaszínfelhő a jegyességet, meg a romantika, és amikor jönnek a prózai hétköznapok, és problémákat kell megoldani, meg feladatokat kell megoldani, meg kihívások vannak, és háttérbe kerül a rózsaszínköd, és jönnek az életgondjainak a megoldásai, akkor derül ki, hogy teljesen más családban, más értékrend mentén nevelkedtünk, és akkor jönnek a feszültségek. Kultúrsokkok. Kultúrsokkok, csak ugye a házasság már örök szövetség, tehát ott már nincsenek menekülési útvonalak, tehát ott már belül kell ezeket a feszültségeket lerendezni.
Tehát vannak ezek a családban fölvett szokások. Itt talán lehet beszélni, tehát hogyha a világnézetnek erről a mély rétegéről beszélünk most először, és nem a későbbi felvett világnézetekről. Akkor a világnézeteknek a mély rétegében három nagy világnézetet lehet szétválasztani, ami jellemző az egész földbolygóra.
Tehát a földbolygón élő valamennyi ember beletartozik az egyikbe, vagy a másikba. Ez a mély rétege a világnézetünknek. Ez a három nagy világnézet az animizmus, a deizmus és a bibliai világnézet.
Minden ember Ázsiától Európáig valamelyik beleszületik, és valamelyik megközelítése a világnak meghatározza, hogy gondolkodik. És ezt az animista vagy deista megközelítését a dolgoknak, ezt kiskorában a családban veszi föl. Szívja magába öntudatlanul.
Ezt is minyárt például megvilágítom. Csak ezt még szeretném hozzátenni, hogy ebben ez a kiskorban még hozzájárulnak a családi szokások. Mert a világnézet összefonódik életstílussal.
Világnézetből utána szokások, életformák, életstílusok jönnek ki. Tehát nem csak egy elvi dolog, egy elméletről van szó, hanem ebből kibomlik egy világnézetből, kibomlik, hogy hogy élünk. És ezek a szokások, hogy például valaki, amikor bevásárol, akkor egy papírcetlire előre fölírja, hogy mit fog megvenni, a másik meg bemegy a boldva, és amikor meglátja, ott gondolja végig, hogy mit fog megvenni, ezt tanulmányok kimutatták, hogy ezeket öntudatlanul veszi át az ember az apjától anyjától kiskorában, három-négy-öt éves korában, amikor látja ezt a szüleitől.
És más szokások is vannak, tehát hogy hogy étkezünk mondjuk, tehát hogy valahol a család összeül, mert olyan a családnak a kultúrája, a polgári értékrendje, hogy hétvégén van egy ünnepi asztal, meggyújtják a mécsest vagy a gyertyát, kiteszik a herendi vagy dzsolnai porcelánt, és akkor megadják a módját, és beszélgetnek kultúráltan az ünnepi jebédközben. Mások meg soha nem ülnek össze így családilag enni, hanem kinek, amikor eszébe jut és megíhezik, odaron a hűtőhöz, kiveszi a pár zsít a zsírpapírból, és akkor gyorsan belapátolja, nincsen rá igénye. Soha nem látta, soha nem szokta meg, és amikor mondom, két ilyen ember összeházasodik, akkor abból gondok vannak.
Tehát ezekre a szokásokra is gondolok, hogy például a rendszeretet, vagy az, hogy szétdobálja aholmit, ledobj mindent az ágya mellé a ruháját, és ott hagyja, kimossa maga után a fürdőkándat, vagy nem mossa ki. Tehát ezek szokások, amiket a családban ösztönösen sajátít el az ember, és ezekre a szokásokra is gondolok, amikor a világnézetnek erre a mélyrétegéről beszélünk, nemcsak főtétlenül ilyen hatalmas nagy eszmékről, meg ideológiákról beszélünk. Tehát összefoglalva, a világnézetnek ez az egész kiskorban elsajátítható mélyrétege, ez az animizmus, a deizmus, és a keresztény világnézet, és ezzel összefonódó családi szokások, életstílus, amik erre ráépülnek, ezek olyan erősen épülnek be az embernek a lelkébe, hogy nagyon nehéz a Bibliából ezt megítélni és leleplezni.
Az ezután fölvett olyan világnézeteket, mint az evolúció, a darvinizmus, vagy más hamis filozófiák, világképek, ezeket sokkal könnyebb a Bibliából megítélni, tehát én soha nem találkoztam pásztorlás során, velkészítevékenységem során olyan problémával, hogy valaki tíz év kereszténység után mintha egy neonáci ideológiáját nem akarta föladni, vagy valami más hamis ideológiát. Olyannal viszont rendszeresen találkozom, hogy 10-15 éves kereszténység után is nem tudta magában az életformájában azokat a rossz szokásokat, meg kiskorában öntudatlanul beépült megközelítéseket leépíteni, ledolgozni, amíg verik szét a házasságát. Tehát pénzügyi szokások, pénzügyi intelligencia, spórolás, hogy valaki spórolós, tehát skót, fösvény, vagy pazarló, szórja a pénzt.
Ezek olyan dolgok, hogy voltak olyan pásztorlánsi tapasztalataim, hogy valakivel hetente beszéltem, hetente keresett meg egy ideig, hogy önneki anyagi területen nincs hite. És akkor először lépre is mentem, és próbáltam így a hitébe buzdítani, meg erősíteni, meg mit csináljon, aztán egy idő után megbuntam, kicsit közelebbről megnéztük a dolgokat, és kiderült, hogy nem a hitével van a probléma, nagyon is nagy hite van abban, hogy Jézus megváltotta a szegénységből, és anyagilag megáldja Isten, hanem az a probléma, hogy egy pazarló fölfogása van. Tehát a gondolkodás módjába hozott magával a megtérése előtti életéből egy olyan magatartást, most így mondanám, hogy a pénzügyi intelligenciának majdnem a teljes hiányát, hogy képtelen volt végiggondolni, hogy a fizetéséből mit vehet meg, meg mit nem vehet meg, mire elég, meg mire nem elég, indokolatlan hiteleket vett föl, állandóan szétszórta a pénzt, és nem tudott gyarapodást fölmutatni.
Tehát mondhatnék rengeteg ilyen gyakorlati példát, ezt nem lehet egy nagy ideológiával fölcímkézni, hogy nem tudom én milyen filozófia, hanem ezek a szokások egészen kiskorba épülnek be, és sokszor az emberek se tudják a Bibliából beazonosítani, hogy mi a problémájuk. Azt hiszik, hogy a hitjüknek a hiánya az, ami valójában világnézeti probléma, és a fejükbe van. Tehát a gondolkodás módjukban van a probléma, és semmi köze ahhoz, amit gondolnak, semmi köze a hithez, és ezeket nehezebb leleplezni.
Egy ilyen embernek azt nem kell már elmagyarázni, hogy nem a majomtól származunk, de vannak sokkal alapvető problémái, amiket meg nem tud a Bibliából beazonosítani. Tehát nem akarom ezt már túl ragozni.
[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.