Happy Day - 2024. 07. 30.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok, hogy hiszem, hogy ez Úr Jézus Kisztus, a világ világossága, Istenek a báránya, aki elvette a világ bűneit. Ő az utolsó Ádám, aki felvette magára a bűneimet, védkeimet és a bűneimnek minden következményét, és felvitte a testében a golgotei keresztvára, és rázúdult Istenek a kárhoztató ítélete én helyettem. Ezért elismerem, hogy helyettem bűnhődött, helyettem ment le a seolba, és érettem támadott föl a harmadik napon a halálból.

Hogy megszerezze számomra az örökkéletet, bűneimnek a bocsánatát, a gyógyulást, a szabadulást, Ábrahamnak az áldásait, Istenek az ígéreteit, hogy mindezek az életemben igenné és ámenné váljanak. Ezért hiszek Jézus Kisztusban, hogy lefegyverezte fejedelemségeket, hatalmasságokat, és Ő az Isten fia, az Istenek a harmadik személye, aki által van az én megváltásom, utam az Atyához. És hiszem, hogy Jézus Kisztus Isten szellemében és tüzében merített alá, és merülek alá, mert mai napon is veszek erőt, mert eljött rám a szent szellem.

Hiszek a szent szellemben, hogy Istenben van a szent lélek, és Maga is Isten, és hiszem, hogy a szent szellem bennem van, rajtam van, értem van, és a testem a szent léleknek a temploma, és Ő az, aki megelemenít mai napon is engemet, betölt engemet az Úrnak az örömével, áldásával, erejével, mert hiszem, hogy a szent lélek szolgálatába hívott el bennünket Isten, amely az igazság szolgálata, aki bennünket az Atya jelenlétébe, dicsőségébe vezet, és a mai napon is fölgerjesztem az Úrnak bennem lévő kegyelmi ajándékát, és dicsérem, magasztalom, áldom Őt, imádom Őt, szellemben, igazságban, most és mindörökké a nánzeti Jézus nevében, és ellenállok az ördögnek, minden démonnak, mert hatalmam van az ellenség erői fölött, és minden gonosz szellem fölött a nánzeti Jézus nevében, és parancsolom neked, Sátán, az Úr Jézus nevében, és minden gonosz szellemednek, hogy távozz rólam, távozz a környezetemről, otthonomról, családomról, mozgásomról a nánzeti Jézus nevében. Hallelujah! Hallelujah!

Amen!

[Tóth Géza]
Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parazsával. Jaj nékem, hogy mésekben bujdosom, s a kédás sátrai közt lakom. Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadarra készek. 121. Zsoltár.

Grádicsok éneke. Szemeimet a hegyekre emelem, onnal jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon, nem szunnyad el a te őriződ. Ími, nem szunnyad és nem alszik az Izraelnek őrizője. Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.

Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriztéged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki és be meneteledet.

Mostantól fogva mindörökké. 122. Zsoltár.

Grádicsok éneke Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem, menjünk el az Úrházába. Ott álltak a mi lábaink a te kapuidnál, ó Jeruzsálem.

Jeruzsálem, te szépen épült, mint a jól egybeszerkeztet város. Ahová feljárnak a nemzettségek, az Úrnak nemzettségei bizonyságul Izraelnek, az Úr nevének tiszteletére. Mert ott ülnek az itélő székek, Dávid házának székei.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességért. Legyenek boldogok, a téged szeretők. Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Atyám fiaért és barátaimért, hadd mondhassam, béke veled. Az Úrnak, ami Istenünknek házáért, hadd kívánhassak jót, tenéket. 123.

Zsoltár Grádicsok éneke Hozzád emelem szemeimet, ó te egekben lakozó. Ímé, mint a szolgák szemei uruknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére, úgy néznek, ami szemeink az Úrra, ami Istenünkre. Míg nem megkönyörül rajtunk.

Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk, mert igen elteltünk gyalázattal. Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával.

És a kevélyek gyalázkodásával. 124. Zsoltár Grádicsok éneke Dávidtól Ha nem az Úr az, aki velünk volt, így szóljon Izrael.

Ha nem az Úr az, aki velünk volt, mikor ránk támodtak az emberek. Akkor elevenen nyeltek volna el minket, amint felgerjedharagjuk ellenünk. Akkor elborítottak volna minket a vizek.

A patak futott volna átfeledtünk. Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául.

Lelkünk megszabadult, mint a madár a madaráznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk. Ami segítségünk az Úr nevében van.

Aki teremtette az eget és földet. 125. Zsoltár.

Grádicsok éneke. Akik az Úrban bíznak olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll. Jeruzsálemet hegyek veszik körül.

Az Úr pedig körülveszi az ő népét mostantól fogva, mint örökké. Mert nem pihen meg a gonoszság pálcája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak. Tégy jól, Uram, a jókkal és a szívük szerint igazakkal.

A görbe utakra tévedezőket pedig ragadtassa el az Úr együtt a gonosz tevőkkel. Békesség legyen, Izraela! 126.

Zsoltár. Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak fogjait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok, hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr. Hatalmasan cselekedett felünk az Úr, azért örvendezünk.

Hozd vissza, Uram, ami fogjainkat, mint patakokat a déli földön. Aki könyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő kévéit emelve.

1. Zsoltár Grádicsok éneke Salamontól Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.

Hiába néktek, korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradtsággal szerzett kenyeret ennetek. Szerelmesélek, álmában áld eleget. Íme az Úrnak öröksége a fiak, az anyamék gyümölcse jutalom.

Mint a nyilaka hősnek kezében olyanok a serdülő fiak. Boldog ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét, nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban. 128.

Zsoltár Grádicsok éneke Mindboldog az, aki féli az Urat, aki az ő útaiban jár. Bizony, kezed munkáját eszed, boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged, mint a termőszőlő házad belsejében, fiaid, mint az olajfa csemeték asztalot körül.

Íme, így áldodik meg a férfiú, aki féli az Urat. Megáld téged az Úra Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében, és meglássad fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen.

1. Zsoltár Grádicsok éneke Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, mondja most Izrael. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyújtották barázdáikat. Igaz az Úr, elszaggatja a gonoszok kötelét. Megszégyenülnek és hátra szorulnak mindazok, akik gyűlölik a Siont.

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, amely kiszáradni előtt letépnék. Amelyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe. Az átutazók se mondják, az Úr áldás rátok.

Áldunk benneteket az Úrnak nevében.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Tehát kettő, négy hét. Ugye megy az alkodozás fönn a mennyekben a sátán és az Úr között a jobbal kapcsolatosan. Előtte elveszített sok mindent jobb, de az egészsége megmaradt.

És utána került sor erre a vitára, illetve párbeszédre a sátán és az Úr között. Következőt mondja. Felállt a sátán az Úrnak, mondja, bőr-bőrért, de mindent, amilyen van, odaad az ember az életéért.

Azért bocsáss ki a te kezedet, és verd meg ő az ő csontjaiban, testében, avagy nem átkozza meg szembe téged. Mondja pedig az Úr a sátánnak, ime kezedben van ő, csak életét kimért. És kiment a sátán az Úr elől, megveri jobbot undog fekélyekkel, talpától fogva a feje tetejéig, és völne egy serepet, hogy azzal vakarja magát, s így ül vala a hamuközepette.

Eddig. Tehát arról van szó, hogy Isten átadhatja az embereket a sátán kezének, mert jegy meg, most amit mondok. Még hívőnek is adhat ilyen megpróbáltatást, bár ezt szeretnénk elkerülni.

De ugye látjuk bizonyos testvéreknél, hogy beszámoltak erről, hogy volt ilyen, és tulajdonképpen ebben az állapotban megharszolt hitharszának köszönhetően kapták meg az Istentől a fölkenetést. Például ilyen volt Kenneth Egan. Hogyan ilyen fiatalon kellett neki megharszolni súlyos szívbetegség, Gett-Gell kapcsolatosan a küzdelmét, lemondtak róla az orvosok, ki volt tűzve már gyakorlatilag a haláli elköltözésnek az időpontja, mert megmondták körülbelül meddig fog élni, de ő ezt nem fogadta el.

Elkezdett küzdeni, harszolni, és végül is az úr meggyógyította, és Isten számára erre nagyon jó eszköz volt, mint nagy áldás kaptunk az ő szolgálatából. Dicsőség az úrnak, és azt gondolom a világon nagyon sok keresztény el tudja mondani, hogy nagy áldás nyert az ő szolgálatának az eredmények éppen, és a hit üzenetét megújította, amit hosszú évszerakon keresztül elfedett a hamú, és hála Istennek, hogy egyik fő szászlovívője volt a hit üzenetének. Tehát csak jelzem, és ne felejtsétek el, Jézus azt mondja Péternek, a sátán kikért benneteket, hogy megrostáljon benneteket.

Tehát vigyázni kell erre, ezért ezt Isten félelemmel kell, nem félelemmel, hanem az Istent kell félni. De maga biztosan nem lehet, mert nem tudjuk, hogy mi zajlik sok esetben a fejünk fölött a mennyekben, milyen vita zajlik vele személyünkkel kapcsolatosan, sok minden rejtve marad, hogy milyen egyezmények születnek velünk kapcsolatban, például a megpróbáltatás területén. Tehát ezért a kulcs dolog a Földön élő emberek számára az Istennek a tisztelete, az Istennek a félelme.

Tudom, hogy a karizmatikusok és a pünkösdiek ezt a részt a Bibliának nem szeretik hallgatni, de azért ha megnézzük a tényeket, azért látjuk, hogy a legtöbb keresztény nem ússza meg megpróbáltatás nélkül.

[Sárosi Renáta]
Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából Hangos könyv Az ószövetségi időkben a proféták csak bizonyos mértékben részesültek a Szent Szellemből, de az Úr Jézus Krisztus mérték nélkül kapta. Hát vajon pünköstkor nem ugyanilyen mértékben adatott ez Szent Szellem? Pontosan ilyen mértékben, azaz mérték nélkül akar mindannyiunkat betölteni.

Mióta elnyertem a Szent Szellem kerességet, Isten valósággal elárasztotta az életemet erejével. Azóta fantasztikus dolgok történnek, amiért az Úré legyen a dicsőség. Az Istenbe vetett hit működésbe hozza a szellemet, és az Isteni erő úgy feltölti az emberi edényt, hogy az előbb-utóbb túlcsordul és megáld másokat is.

A hit a legkeményebb helyzetekben siet segítségünkre, amikor az értelem véget ér, és úgy tűnik, nincs kiút az ellenség kezéből. Dávid egyszer ezt mondta, halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. Aztán bizonságot tett, szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam.

Szavamat meghall át templomából. Lehajtotta az eget, és leszállt. A hit a megpróbáltatások idején Istenhez kiált.

Ilyenkor Isten a korlátaink fölé emel bennünket. Tágas térre vezet, és bemutatja, hogy ő a szavadítás istene, aki igen biztos segítség. Emlékszem, amikor 1920-ban, egy igen gyötrelmes utazás után a hajóról egyenesen egy összejövetelre mentem.

Ahogy beléptem a terembe, egy férfi görcsög közepette, a földre esett. Az Úr szelleme rajtam volt, én pedig megparancsoltam a démonnak, hogy távozzon. Néhány évvel később, megint abban a gyülekezetben jártam, és rákérdeztem, hogy emlékeznek-e erre az esetre.

A férfi felállt, és én megkértem, hogy jöjjön előre. A színpadon elmondta, hogy azon a napon, amikor találkoztunk, megszabadult, és azóta sem volt rohama. Az Apostolok Cselekedetei, X.

rész, 38. verszakában ezt olvassuk. Mint Kenéfel őt, a názereti Jézust, az Isten szent szellemmel és hatalommal, ki széjjel járt jót tévén, és meggyógyítvá mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak.

Mert az Isten vala ő vele. Isten azt akarja, hogy a bennünk lakozó Krisztuson és az élő hiten keresztül ugyanez a kenet és erő működjön bennünk. Maga az úr mondta ezt, mielőtt elment.

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik. Az én nevemben démonokat űznek, betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Isten arra vár, hogy a hívőkön keresztül megmutathassa természet fölötti erejét.

Emlékszem egyszer egy tizenkét éve rákban szenvedő, fájdalmakban gyötrődő férfi jött oda hozzám. Isten gyógyító ereje jelen volt, és ez az ember úgy jött vissza az aznapi esti Isten tiszteletre, hogy minden fekéje kiszáradt. Péter második levelében a továbbiakban ezt olvassuk.

Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott. Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy azok által isteni természet részesei vél legyetek. Hidd ezt el!

Az ő isteni ereje hozta létre ezt az életet, Isten félelmet és erőt. Legyen hited arra, hogy Isten ereje olyan mértékben nyilvánul meg a testedben, hogy aki megérint, meggyógyul. Legyen hited arra, hogy az áram rajtad keresztül másokat is megráz.

Elképesztő dolgok történhetnek szükséghelyzetekben, amikor nincs idő imádkozni, hanem cselekedni kell. Ilyen helyzetekben jön a Szent Szellem és beavatkozik. Olyan mértékben kell Istenben élnünk, hogy Szelleme képes legyen rajtunk keresztül működni.

Egyszer egy helyen hatezer ember gyűlt össze a csarnok körül, amelyben prédikáltunk. Sokan tolószékekben arra vártak, hogy kéz rátétellel imádkozzunk értük. Ó, micsoda erő árat ott Krisztusból, hogy megérintse a szükségben lévőket.

Hallgasd az igét és cseleked.

[Király Tamás]
Heteredes Rudy, a Szent Szellem az, aki elvezet bennünket minden igazságra, és az jutott eszembe, hogy azért szerintem egy keresztény ember a bensejében érzi a Szent Szellem vezetését nagyon sok esetben. Csak az a nagyon nagy kihívás, és tök jó, hogy most ti ketten vagytok itt, mert akkor ezt minden oldalról meg tudjuk vizsgálni, hogy az ember meg tudja különböztetni a saját vágyálmait, a realitást, Istennek a vezetését, Istennek mondjuk a csodata tevő erejét, hiszen ilyen is van. És hogyha mondjuk valaki tényleg nyolc órában szalag mellett robotol, mert azért ez nagyon sok esetben erről van szó, és innen is tiszteljük azokat, akik ezt sokszor nagyon kevés pénzért csinálják, és mondjuk érzik, hogy változtatni kell, de mondjuk, tehát hogy azért ilyenkor nagyon sok minden lezáulódik.

Az ember mondjuk az egy fix dolog, nem sok, de jövedelme van belőle, és hogy kilépni az ismeretlenbe. Szóval hogy tudja az ember ezt valóban úgy megcsinálni, hogy tuti legyen?

[Kulifai Mónika]
Hát azt mindenképpen tanuljuk, hogy a szent lelk vezetését felismerjük, és ebben is ezt tudomásul lehet venni, hogy mi az én részem, és azért vannak ígéreteink, hogy aki szent lelket kér, az kap, hogyha közeledünk Istenhez, Isten közeledik hozzánk. Tehát biztos, hogy ezek a kég és provokáló munkaköri helyzetek, illetve ilyen találkozás, hogy én a helyemben vagyok-e azon a munkahelyen, vagy máshol kéne lennem, ezekben a kérdésekben is tesztelődik az embernek a hite. És akkorát tud lépni, és akkorát lépjen, amekkora hite van valóban.

Én azt tartom veszélyesnek, hogyha valaki megváltoztathatatlan, determináló helyzetnek minősíti azt, amiben van, amiben szenved, és fogy az élet öröme, hozzáteszem a munka teljesítménye, és ugye a kiégés folyamatában a teljesítmény romlani fog. Tehát hogyha nem hoz egy döntést, akkor más fog helyette hozni, mondjuk egy szalagmunkánál, hogyha ilyen példát hoztál, akkor ott a teljesítményed nem fogja tudni hozni azt, amit ő valamikor esetleg abban tudott hozni, vagy bármilyen más munkakörben. Tehát vannak nagyon jó monotóniatűrő emberek, tehát azért szeretném fölszabadítani, hogy a monotónia önmagában nem negatív, nem kell, hogy negatív dolog legyen, mondjuk a munka végzés szempontjából, de az, hogy a helyemben vagyok-e, tehát én nekem ott van-e a helyem, vagy nincs ott a helyem, és merek-e változtatni, vagy nem merek változtatni, igazából, hogy ezeket mind józanon mérlegelni kell, hogy mit váltok, hogyan hozok döntést, hová megyek tovább. Viszont ha nem hozok döntést, nem gondolom végig, most akár segítséggel is, akkor mondom, hogy ez a folyamat olyan szintig sodorhat, amikor egy megkeseredett, megterhelt lelkű teljesítményében egyre gyengében produkáló ember lesz.

[Kulifai Gyula]
És, bocsánat, oda érdemes figyelni a halk és szelid hangra. Mert illésnél is az jelentkezett, én azt vettem észre, hogy a Szent Szellennek a hangja mindig halk és szelid, és fogom a fejemet, hogy, de szólt, persze, hogy szóltál, de... Voltak egyéb hangos hangok.

A másik, amit mondtál, illetve mondhatok mindketten, hogy muszáj vállalni azt, hogy őszinték vagyunk, mert azt mutatja a Biblia, hogy Isten az őszinteségre sose reagált negatívan.

[Király Tamás]
Igen. Mint ahogy azt illésnél lettük, amikor panaszkodott.

[Kulifai Gyula]
Illésnél, de még érdekes módon még jobbnál is. Tehát jobb, amikor kiborul, én most lazábban fejezem ki magam, hogy bárcsak haltam volna még mielőtt megszülettem, ezért nem kap Istentől negatív beminősítést. A barátai, akik teológiailag megpróbálják megmagyarázni, ők sokkal negatívabbat kapnak.

Tehát Istenhez nyugodtan lehet őszintén folyamodni akkor, amikor akármi miatt azt veszünk készen, hogy egy ilyen kiégés állapotába kerülhettünk, hogy uram, ezt nagyon nem bírom, semmi pozitív visszajelzés nem jön, egy kicsit valószínűleg túltoltam, ugye ez Zsoltárokban előfordul, hogy lecsillapítám a lelkemet.

[Király Tamás]
Pont ezt akartam az előbb mondani, hogy ugye a felid hang. Nem jártam erőmet haladó csodadók után, és hogy lecsendesítém, és elnimítem lelkemet, mint az elválasztott gyermek. Tehát az se az, hogy rohangálok a dugóban és várom, hogy az úr szóljon hozzám.

[Kulifai Gyula]
Igen, csak ezt az úrnak meg lehet őszintén mondani, hogy uram, gáz van, probléma van, kérlek, hogy most vezess, mert most nem tudok tovább menni, ugye azt mondja az ige, hogy minden gondotokat őre elvessétek, és itt ugye a vetés az a dobást jelenti, tehát kedves testvérem, ha úgy nagyon tele vagy, akkor fogd már meg azt a gondot, és dobd már át az úr vállalra, mert ezt nem a te csúnya reakciót, hanem ők mondta. Nagyon gyakran mondom uramnak, uram, nem én találtam ki, te mondtad. Itt van benne, le is írattad a szente embereiddel, én csak próbálok ennek alapján jönni, és létszi valami megoldást, mert ebbe bele fogok zavarodni.

[Kulifai Mónika]
Nekem van egy nagyon számomra egy izgalmas kérdés, és ezzel elképzelhető, hogy itt nem kutatási terület is, tehát nem biztos, hogy egyformán értelmezzük más bibliaolvasó embereket, de így felmerül bennem az, hogy amit ír az egypéter négy tíz például, hogy mindannyian ajándékokat kaptunk Istentől, illetve Istent a saját képére és hasonlatosságára teremtett, de egyedi módon bennünket. Tehát nem kérdés az, hogy értékeket hordozunk. És a példabeszítek 18-16-ban azt írja az ige, hogy az embernek ajándéka szabad utat szerez neki, és a nagyoknak orszája elé viszi őt.

Tehát valahogy nekem úgy állnak össze, mint másikéket is lehetne hozni, hogy valamennyinek van olyan adottsága, ajándéka képessége, küldetése, elhívása, tehát az adottságra épülő küldetése, elhívása, amit nagyon izgalmas keresni, kutatni. Tehát akkor, amikor Isten azt mondja, hogy munkatársának hívott bennünket, akkor izgalmas dolog erre a területre rátalálni. Én hiszek abban, hogy valamennyinek van ilyen, vagy lehet ilyen területe, és ezt kutatni, keresni, hogy nem az a kérdés, hogy van-e, hanem az a kérdés, hogy ez miben áll és hol forgassa.

Ez egy olyan belső nyugalmat és meggyőződést adhat, ami az útkeresés folyamatában is tud egy belső békességet adni. Lehet, hogy olyasmit csinálok most, amit a földi életünkben a kenyérkeresetért csinálom, de lehetnek olyan területek, és nyilván az a legoptimálisabb, hogyha a kenyérkereső munkám és az ajándékon forgatása teljesen egybe vág. Én Isten tökéletes tervét valahogy így képzelem el, hogy ez így megragadható, és pici zárójel a jókedvű péked szeretem, a jóhumorú fodrázt, és stb.

Tehát aki szívesen csinálja munkát, és elégedetten fárad el a munkájában. És visszatérvel hiszem azt, hogy mindenkinek van ajándéka. Tehát akkor, amikor valami olyan mókuskerékben mozog, vagy olyan elvárások között, olyan követelmények között, olyan bánásmódok között, ami a kiegés felé sodorja, felőrli a lelkét, kimeríti, kimeríti, akkor azért ez izgalmas száman, hogy ebben lehet bízni, hogy van nekem olyan ajándékom, aminek van egy útja, ahol lehet ezt forgatni, és itt a szelíthanghoz visszatérve, hogy Isten akaratában itt a földi életemben küzdelmet meg elfáradást meg mindennel együtt, de egy olyan izgalmas életet élhetek, amiben ezt kutatva, keresve, felírva, esmerbe, forgatva egy olyan életet élhetek, amiben van elégedett fáradtság, van gyönyörűség. Tehát ez biztos, hogy ez egy olyan fontos elem, már ha ezt tudatosítom magamban, akkor nem válhatok áldozatává olyan rendszereknek, amik felörölnék ezt az életminőséget.

Nem naív vagyok, tudom, hogy milyen világban élünk, csak így megint egy picit visszatérnék ahhoz, hogy merünk-e változtatni, vagy merünk-e keresni, vagy nem, és ha még tovább megyek, hogy lehet, hogy még nem azon a munkahelyen van, amiben öröme van. De az az örlés, amit ilyen kérdések jönnek, hogy 12-14 órákat, 16-18 órákat dolgoznak emberek, és emellett a család, emellett a pihenésfeltőtödés, szelemi élet, stb., ezek embertelen feltételek. Ezek nem normális feltételek.

[Király Tamás]
Az jutott eszembe, hogy egy kicsit tovább is gördítson, a témánk fogna lehet, de szorosan idekapcsolódva, hogy folyamatosan ez elsősorban a munkahelyi kiégésről beszélünk. Van-e olyan, hogy mondjuk valaki a munkahely a területén tényleg egy viszonylag nem annyira izgalmas, monoton dolgot csinál, adott esetben el sem ismerik, nem is sikeres, de mellette mondjuk szolgál olyat a gyülekezetben, amiben van sikerélménye, vagy felnevel gyönyörűen sok-sok gyermeket, vagy csak egyet, de gyermekeket nevel, gyönyörű családja van, stb. És ezek a dolgok, ezek adott esetben ezt kompenzálják és megoldják.

Ez a kérdés, hogy ilyenkor mi a helyzet?

[Kulifai Mónika]
Lehetnek olyan területei az ember életének, hogy az egyik területen nagyobb harmónia van az életében, a másik területen több küzdelem van az életében, biztos, hogy könnyebb, hogyha van feltöltődési terület, és az abból tud erőt vinni, energiát vinni a nehezebben működő területekhez, mert a családi élet is lehet ilyen, és hát nehogy Isten, ha az megterhelődik, ott is lehet egy párkapcsolaton egy nagyon komoly teher, és az megnehezíti a munkát, de mindenképpen azt tudom mondani, hogy igen.

[Király Tamás]
Csak annyi, hogy személyes dolog, hogy nekem az életem több szakaszában volt olyan, hogy valamelyik területen voltak a kihívásaim, de akkor úgy voltam vele, hogy legalább ez, meg ez a terület, ez rendben van, és az, hogy ez olyan tök jó kapaszkodót adott, és talán volt egyszer-kétszer olyan az életem, amikor semmi nem volt rendben, és akkor azok a drámek, tehát hogy az az, amikor akár a kiegettség is megvalósulhat.

[Kulifai Mónika]
Annyit mondanék előtt, hogy megint csak, hogy hogyan válaszolunk, sokszor az ilyen helyzetek sodorhatnak a legerőteljesebben az úrhoz, minél közelebb, amikor feltesszük a kezünket, és az mondja, hogy uram, az intellektusommal, a tapasztalataimmal, a tudásommal, nem tudom én, mi mindennel, itt a határ. Foggalmam sincs arról, hogy most mit lehet tenni, de belepusztulok, hogyha nincs változás, annyira meg tud nyílni a szív, hogy talán az úrvezetését ilyen krizispontokon jobban meg tudjuk ragadni.

[Kulifai Gyula]
Arról nem is beszél, hogy egy olyan világban élünk, ahol nagyon gyakran az első helyen levő kényszer az az, hogy valamiből meg kell élni. És ezért az ember elmegy, kikályázik, valami olyan melót csinál, amit egyáltalán nem élvez, s a többi, de úgy van vele, hogy nem érdekes, de legalább hozza a pénzt, és akkor utána ilyen másodharmad munkába, hobbiba megpróbálja a saját személyiségét, hogy mondjam, megélni, vagy megvalósítani. És hát ez nem egy könnyű dolog, mert ilyenkor lehet, hogy elkerüli a kiégést, mert azt mondja, hogy valamiért valamit.

Tehát ez is egy érdekes dolog, de azért az ideális az lenne, hogyha az ember a munkájába tudná önmagát megvalósítani, és megtalálná azt a helyet, mert ugye azt mondja az igaz, mostanában többször elhangzott a gyülekezetbe, hogy el vannak jó cselekedetek készítve nekünk. Tehát hogyha erre rá tudunk találni, és betudunk teljesen illeszkedni Istennek az akaratába, na, akkor a helyemben vagyok, és akkor jól érzem magam, és akkor nem azért élem túl, és nem süllyedek tovább a kiégésbe, mert elmegyek hétvégeken, két-három napra teljesen egyedül horgászni.

[Király Tamás]
Pedig az miért jó.

[Kulifai Gyula]
Igen, a férfiaknak ez egy óriási lehetőség, hogy így ki tudnak kapcsolni. Én mondjuk futózgatni szoktam, tehát hogy ki mit csinál, de hogy nem túlélni kell az életet. Mert nagyon érdekes eszembe jutott, nem tudom kinek a mondása volt lehet, hogy neked beúlik, hogy éltem és ebbe más is belehalt már.

Tehát hogy. Nem tudom, de jól hangzik. Hogy azért azt vegyük tudomásul, hogy egy ellenséges környezetben, egy olyan világban élünk, amelynek.

József Attila mondta. József Attila. Tényleg kész a leltár.

Kész a leltár, igen. Köszönöm, szépen beugrott. Tehát ez a világ nem ideális arra, hogy megvalósítsuk magunkat, és ideális arra, hogy kiégjünk, és akkor még a stresszekről, a negatív stresszekről és a krízisekről nem is beszél, valami néha ilyen csokorba kötve jön, és rángről, mint egy ruhás szekrény.

[Király Tamás]
A stressz egyébként a kiégés felé vezeti útmenelékhatása, vagy maga az okozója?

[Kulifai Mónika]
Akkor tisztázzuk ezt, igen. A stressz, az nem előjeles jelent. A stressz magában nem negatív dolog.

Kihívást jelent. Így egyszerű módon megfogalmazva. Viszont egy olyan módon igénybe veszi az embernek a teljes személyiségét, hogy tartósan stresszben lenni.

Azt nem bírja a szervezetünk, sem a lelkünk, sem a testünk. Ezért a krónikus stressz, vagy a krónikus krízishelyzet, amire nincs készmegoldási kulcsunk, és minden figyelmünk arra irányú, hogy ott megoldást találjunk, mert kikerülni se tudjuk ezt a helyzetet, tehát ezek igénybe veszik az embert nagyon, és valamilyen megoldásra szükség van. Ezért a halmozott krízis, a veszélyét a fizikai megbetekedésnek, lelki kimerülésnek magas szinten hordozza, illetve most ilyen értelmen a krónikus stresszet.

Szükségünk van olyan időszakokra, amikor nem stresszben élünk. Hogy kell ezt? Döntése.

[Király Tamás]
De ezt most kicsukok mindent, és vagyok én is a pecaboton, vagy nem tudom.

[Kulifai Gyula]
Ez az én idő, ez egy érdekes téma lenne szintén.

[Kulifai Mónika]
Beszéltünk erre egy másik műsorban, de nagyon-nagyon fontos itt valóban. Itt megint csak abszolút a kiégés téma és a megelőzés, illetve a felismerjük, hogy ez a veszély fenná. Vissza kell térni oda, hogy az életidőnket hogyan tagoljuk.

És abszolút megvan a helye annak, hogy benne van a Bibliában, hogy dolgoznunk kell, fáradtságot is jelent a munka, de szükségünk van arra, hogy legyen közösségi időnk, olyan idő, amit emberekkel töltünk, közösségi lénynek teremtett Isten bennünket, és sok-sok szolgálatunk, sok-sok tudatos, hogy nem tudatosan olyan módon tudunk egymáshoz viszonyulni, egymással bálni, ami építésünkre, épülésünkre szolgál, illetve az elhanyaguláspont károkat okoz. A családi kapcsolatok, házastársi kapcsolatok, gyerekekkel való kapcsolat, barátokkal való kapcsolat, elhívásokon, most akár keresztény szolgálatokban, az elhívásainkon keresztül, ezeknek is megvan a maga helye, és nagyon-nagyon fontos, hogy legyen feltöltődési idő.

És aki arra nem választ el időt, az egyenes úton megy, az olyan kimerülésbe, kifáradásba, ne adj Isten ki, égett állapotba, amikor már fájdalom, ha szólnak hozzá, egy emberrel találkozik, megszólítja, nem mondja még egyszer azt, hogy csak azt szeretnék kérdezni, hogy, vagy csak azt szeretné mondani, hogy, tehát nem kell ezt megvárni. A feltöltődési időnek van szellemi, lelki, fizikai aspektusa, és mindegyikre szükségünk van. Tehát a pecabotosra is kinek mi, de szükségünk van arra, hogy olyan módon lecsendesítsük valóban a lelkünket, ez ma már elhangzott más megfogalmazásba, beérjük a lelkünket, fel tudjuk dolgozni azokat az élményeket, amik mögöttünk vannak, át tudjuk gondolni azt, hogy mi van előttünk, terveket tudjunk készíteni, de emellett a teljesen üres idő, amikor nem én akarom a forgatókönyvét írni, hogy milyen gondolatok forogjanak a fejemben, vagy mit csináljak, hanem egy elengedett állapot, amikor tényleg megvan az a csend, hogy vagy csak élvezni Istenek a jelenlétét, a természetet benn egy elengedett állapotban, akár ezekben a pillanatokban lehet olyan intuíciókat nyerni, olyan vezetéseket nyerni a szent élektől, amikor semmi zaj nem zavarja ezt.

[Kulifai Gyula]
Csak megerősíteném, múltkor is elhangzott már ez a szombatnak a titka, hogy megdöbbentő dolgokat tapasztalunk a Bibliában, például, hogy Isten ezt kiterjesztette a szombatok szombatja, meg a szombat év, tehát még a Földnek is biztosított pihenőidőt hét évente, illetve a szombatnak a parancsolata, a tíz parancsolatba, illetve a teremtésbe, ami nagyon elgondolkodtam, hogy azért nem hiszem el, mert nagyot alkotott az Úr, de nem hiszem, hogy hat nap után elfáradt volna, és azért állt volna le a hetedik napra, de ő is megpihent, és megszentelte azt a napot. Tehát ez egy olyan fontos közlés a Bibliában, hogy ezt valaki figyelmen kívül hagyja, és nem tartja be ezt, illetve Jézus még mond egyet, amihogy elég mindennapnak a maga baja, tehát hogy nem az, hogy pörgök éjjel álmomba is, meg minden, hanem leállok, majd a holnapi napot azt megint az Úrral megharcoljuk, és jó lesz, és a szombatról azt mondja az ige, hogy gyönyörűségednek tartsad. Tehát odáig kell jutni, és itt csak megerősítem, amit a Móni mondott, hogy tényleg már nagyon élvezem a szombatot, és nagyon élvezem, hogy olyan szinten, tehát ahogy a bőtnél is az ember a testét háttérbe szorítja és leállítja, és az Úrra koncentrál, én azt hiszem, hogy a szombatnál is ez van, hogy ki lehet annyira üresíteni magunkat, hogy tényleg csak az Úrban gyönyörködünk, tehát az imádásnak egy bizonyos állapota lehet a szombat, de természetesen ez nem egy valásos törvényes parancsként.

[Király Tamás]
Nem, de pont Izraelben, mikor először voltam, én megkérdeztem, hogy ezt hogy csinálja a gazdaság. Hát ott egy napot zárva vannak, hát az az araboknak meg akkor a lóvéhet, ez így nem jó, és nem. Tehát, hogy ettől függetlenül ez működik náluk, és semmivel nem szegényebbek, ugye, mint mindig.

[Kulifai Gyula]
És még egy dolog, bocsánat, amire szintén fölírnám figyelmet, és csak nagyon röviden, hogy tímbe gondolkodni, tehát csoportba gondolkodni, hogy bizonyos feladatoknál néha azért van kiégés, mert majd én, én majd egyedül megcsinálom. És Mózesre rászólt a rokona, hogy Mózes Hippa pedig monda neki, nem jó, amit cselekszel, mert feledtép, kifáradsz te is, ez a nép is, amely veled van, mert erőt feledt való dolog, ez nem végezheted el egymagad. És akkor mi legyen?

Hát ami kenet van rajtad, azt ozd meg 70 másikkal, és akkor már működni fog a dolog. Na most ezt a döntést is néha nehéz meghoznunk, hogy azt hiszem, hogy tőlem működik a világ, és ha én kiszállok, vagy másokat is bevonok, akkor az már ciki, nem, adott esetben megoldás ez is a kiégés ellen, hogy bevonunk másokat, és együtt csináljuk. Igen.

[Király Tamás]
No, öt percünk maradt, és vannak kérdések, jöttek frissek is, és korábbiak, és egy frissel kezdeném. A kudarcok folyamatosága miatt folyton kiégett vagyok, úgy érzem elrontottam, és nincs tovább mit tegyek, nincs társam, folyton stressz és elutasítás.

[Kulifai Mónika]
Hát igen, ez fájdalmasan hangzik, de elég kevés ahhoz, hogy tudjuk, hogy pontosan milyen körülmények van.

[Király Tamás]
A kudarcok folyamatosága, akkor ezek szerint okozhat kiégettem.

[Kulifai Mónika]
Mindenképpen, mindenképpen, de alán ez az, ami a legkonkrétabban, vagy legpontosabban megragadható ebből a pársorból valóban. Tehát a kudarcok sokasága, ez nyilván nagyon-nagyon komoly elgondolkodása, kell inspiráljon mindenkit, aki ilyen helyzetben van, és voltam majdnem is olyan helyzetben, hogy több dolgokba belevágtam, és nem tapasztaltam azt, hogy az gyümölcsötterem, és akkor megint csak azt mondom, hogy érdemes visszalépni és megvizsgálni azt, hogy mi vezet oda. Nem kérdés, hogy van ajándékom, és ajándéka a kedves kérdezőnek.

Nem kérdés az, hogy tudja úgy akár a munkáját végezni, akár az emberi kapcsolataikban mozogni, hogy abból áldás legyen. Tehát a jó érzésünk, ez a boldogságunk az egyik feltétele, egyik jellemzője az, hogy tudunk segítséget nyújtani másoknak, vagy tudunk segítséget elfogadni, tudunk kapcsolatokat jól megélni. De a kudarcok sokasága az mindenképpen arra kell, hogy inspirálja azt, aki ebben a helyzetben van, hogy átgondolja azt, hogy helyén van-e munkájában, szolgálatában, emberi kapcsolataiban.

Megvizsgálni a igen mérőzsirólján, hogy mi az, ami ilyen ponton eltér ott. Hogyan bánik az emberekkel, hogyan mi köti ahhoz a munkához, ami ilyen helyzetben jelenleg van. Tehát ezeket megvizsgálva tudja felismerni azt, hogy hol lehet változtatni, ami biztos, hogy Isten akaratával ez nincs összhangban, semmilyen szempontból.

[Kulifai Gyula]
És esetleg kívülállónak a segítségét kérni, aki kívülről látja, és meg tudja esetleg állapítani azt, hogy most ez átokról van szó, pszichés problémáról van szó, vagy változtatni a kéne az élet ritmusát.

[Kulifai Mónika]
Én azzal találkozom, most én elhasználom a kérdést csak, hogy néhány dolgot, mert még nem tudom, hogy a kedves kérdezőnél pontosan miről van szó. De vannak, akinek az önértékelés, önismerete, önértékelése nincs a helyén. Arra nem lehet sikeres életet építeni.

[Király Tamás]
Ugye, és az talán azért, ha mondjuk ennél a kérdésnél maradunk, és nem szeretnénk diagnosztizálni a kedves hallgatót. Nem, felhasználjuk a kérdését meg. Csak, hogy az egy nagyon érdekes dolog, hogyha mondjuk nincs helyén az önértékelés, és emiatt éli meg úgy, hogy folyamatos kudarcok élik, és ugye itt írja rá is, hogy nincs olyan társra sem, meg jegyelek, mert ezeken a dolgokon lehet segíteni.

[Kulifai Mónika]
Lehet mindenképpen. Én is azt gondolom, de biztos, hogy egy szemléletváltás, különösen minél hosszabb ideje van benne, be is zárja egy kicsit maga körül a kapcsolatokat. Tehát lehet változtatni, és lehet segítséget használni abban, hogy lelepleződjenek a valódi okok, és megnyíljanak azok a kapuk, amin keresztül egy változás elindulhat.

Maga a társválasztás kérdése, illetve hogy társ van vagy nincs, ez is egy külön téma abból a szempontból, hogy én nem tudom megmondani azt, hogy kinek miért van társa 20 éves korában is, miért nincs társa még negyven-egy nány éves korában. Van, amikor megtalálhatóak ennek az okai van, ahol nem találjuk meg, hogy mi az oka. Ami biztos az az, hogy nem akarok ebben most részletesebben belemenni az időkeretek, ez nem engedik, de az biztos, hogy az egyedülálló státusznak is vannak nagyon nagy áldásai, és vannak nagy kihívásai, és a házas státusznak is vannak nagyon nagy áldásai, és nagyon nagy kihívásai.

30 év szolgálat után azt tudom mondani, hogy legalább annyi kihívást kell kezelni egy házasságban élő személynek, tökéletlen emberrel, életre szoros szövetségével kötve, a sok áldás mellett, mint amennyi küzdelme van egy egyedülállónak, akinek ilyen szoros életközösséggel nincsen egy tökéletlen emberrel, ami kívásokat jelent, de az egyedülállóság miatt viszont vannak kívások az életében, tehát én azt tapasztaltam, hogy nem különbözik a két státusz abból a szempontból, hogy melyikben könnyebb élni.

Mások a kihívások.

[Király Tamás]
Én is ezt talán jó is rögzíteni, mert akkor senki nem illúzióval megy a házasságokba. Az én időm minden esetre bizonyára kevesebb egy házasságban. A társanak az érzése, meg támogatása az meg nyilvánvalóan több nagyjából, ha nagyon lehet törősítjük, akkor ezt lehetne mondani.

Hogyan legyen tovább? Befejezzük és jöttök újra, vagy még gyorsan egy kérdésbe lehetnék? Akkor egy kérdés, kedves Gyula és Mónika, mit tegyen az ember, ha azt érzi, hogy sosem elég, amit csinál, dolgozhat napi 12-14 órát, mindig azt a visszajelzést kapja, hogy túl lassú, túl alapos és előrébb kellene tartani a dolgokkal.

Valójában mindig minden teendő el van végezve a lehetőségekhez, miért a legjobban, de a főnök szerint nem elég hamar.

[Kulifai Gyula]
Lehetséges, hogy tényleg túl lassú és túl alapos, tehát szerintem meg kéne vizsgálnia magát is, hogy elképzelhető, hogy egy olyan munkahelyre ment el, ahol a főnöknek van igaza, és tényleg egy pörgős meló, és őn egy nagyon jó fej, meg mindent, de egy lassabb és alaposabb munkát kéne választania, de az is lehet, hogy mondjuk az mindenféleképp árulkodó, hogy 14-16 órát azért az nem egy normális dolog, tehát nem igei beosztás, tehát itt valami túl van tolva, túl van pörögve.

Vagy a főnök részéről, vagy a munkavállaló részéről. Így van, de én azért tapasztaltam olyat is, amikor a főnökök előszeretettel alkalmazzák manipulatív, néha varázslási célnal azt, hogy bejött hozzá az ember a számlát, és azt mondja, hogy ne haragudjam, maga szerint ez munka volt, amit ön elvégzett, ezért még pénzt akart.

[Király Tamás]
Magyarországon jönnek az tahanov kultúrának, azért van egyfajta ilyen egyszerű.

[Kulifai Mónika]
Lenyomajtani.

[Kulifai Gyula]
Tehát meg kell ezt is mindent vizsgálni, és adott esetben el kell dönteni, hogy helyemen vagyok-e, vagy pedig váltani kell. Nem kell félni a váltástól. Én vállalkozó voltam, úgy voltam vele, hogy nem merek váltani, mert ez legalább egy fix összeg, satöbbi, satöbbi, de aztán olyan szintre ért a dolog, hogy már kiborultam.

[Kulifai Mónika]
Alkalmazott voltál?

[Kulifai Gyula]
Nem, vállalkozó voltam. Vállalkozó voltam, és úgy döntöttem, hogy akkor váltok, és nem ezt csinálom, hanem valami mást kéne csinálni, mert ez itten besült, és amikor váltottam, akkor kétszer ennyi bevételem lett értelen, mert kiderült, hogy érdemes volt váltani. Csak az ember úgy van vele, hogy a biztos...

[Király Tamás]
Pedig a vállalkozójátékban nem az a biztos, de... Félelemből nem lehet élni. Igen, igen.

Hát talán ez a félelemből nem lehet élni. Ez nagyon jó végszó.

[Speaker 9]
Oh, happy day!

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.