Happy Day - 2024. 07. 16.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen istenigéjét most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjat hiszem, hogy az én Istenem, a názerti Jézus Krisztus, odaadta én életem engesztelő áldozatul, hogy higgyek ő benne, és elnöveszek, hanem örök életem legyen. Hiszem, hogy az Isten szeretete, személyem iránt is ebben nyilvánult meg. Ezért Jézust elfogadtam, hiszek az ő engesztelő áldozatában, az ő vérében, amely jobbat beszél Abel vérénél.

Hiszem, hogy ez a vér eltöröl minden bűnt. És aki az ő nevét segítségül hívja, bűnbocsánatot nyer. És én segítségül hívom az úr nevét.

Bűnbocsánatra, örök életre, megigazulásra, gyógyulásra, szabadulásra, hogy szabadságban, és szellemben, és igazságban, dicsérjem, imádjam, szolgáljam őt, aki megváltott engemet. Ámen!

[Tóth Géza]
Ó Isten, állíts helyre minket, és világold meg, hogy mindenki, aki megváltott engemet, szabadíts minket. Ó Isten, állíts helyre minket, és világold meg, világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk. Seregeknek, Ura Istene, meddig haragszol a te népednek könyörgésére?

Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatásnak árjával itatod meg őket. Perpatvarrát tevél minket szomszédaink között, s a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. Seregek Istene, állíts helyre minket, világoldasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk.

Egyiptomból szőlőd hozá ki, kiűzéd a pogányokat, és azt elültetéd. Helyet egyengedtél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. Hegyeket fogott el az árnyéka, s a veszélyi olyanok lettek, mint az Isten szédrus fái, sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folya mig.

Miért rontottad el annak gepűjét, hogy szaggathassa minden járók elő, pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. Ó, seregek Istene, kérlek, térj vissza. Tekints alá az egekből, és lásd, és tekintsd meg a szőlőtőt, és a csemetét, amit jobbot ültetett, a sarjat, amelyet felneveltél.

Elhigett a tűzben, levágatott, arcot haragjától elvesznek. Legyen a te kezed, a te jobbodnak férfián, s az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. Hogy el ne térjünk tőled, eleveníts meg minket, és imádjuk a te nevedet.

Seregek Ura, Istene, állj is helyre minket, világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk. 81. Zsoltár, az Éneklőmesternek, a gititre, Assáfé.

Őrvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek! Újjongjatok a Jákob Istenének! Dalt zengjetek, és dobott pergessetek, gyönyörű hárfát, citerával együtt!

Fújjatok kürtött újholdra, hol töltekor, ami ünnepünk napján. Mert végzett dolog ez Izraelnél, a Jákob Istenének rendelése. Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, amikor kijött Egyiptom földje ellen.

Nyelvet hallék ott, amit nem tudtam. Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól. A nyomorúságban segítségül hívtál, és én megszabadítottalak téged.

Meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében, megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Hallgass én népem, hadd tegyek bizonságot ellened. Ó Izrael, ha te meghallgatnál engem, ne legyen te nálad idegen Isten, és az idegen Isten előtt meg ne hajolj.

Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről. Nyiss szét a te szájad, és betöltöm azt. De nem hallgatott népem az én szómra, és Izrael nem engedelmeskedett nekem.

Ott hagytam az értőt szívüknek keménységében, hogy járjanak a maguk tanácsa szerint. Ó, ha az én népem hallgatna reán, s Izrael az én utaimon járna. Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökké való volna az ő idejük. És Ő megelégítené Őt javabúzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged. 82.

Zsoltár, Asszám Zsoltára Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az Istenek között. Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét, ítéljetek a szegénynek és árvának, a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot. Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt, a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.

Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak. A Földnek minden fundamentuma inok. Én mondottam, Istenek vagytok ti, és a felségesnek fiai ti minnyájan.

Mind a mellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. Kejj fel, ó Isten! Ítéld meg a Földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

1. Zsoltár Ének Haszáv Zsoltára Isten! Ne vesztegej!

Ne halgas, és ne nyugodjál! Isten! Mert íme háborognak ellenségeid, és gyűlölőid fejüket emelik.

Néped ellen állnok tanácsot gondolnak, s védenceid ellen terveket szőnek, ezt mondják. Gyertek! Veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izrael nevét.

Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel, szövetséget kötöttek ellened. Az Edomiták és Izmáliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok, a Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tírus lakóival együtt. Az Assziri szövetkezett velük, segítőjévé lettek a lótfijainak.

Úgy bány velük, mint Midiannal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kishon patakjánál, akik elvesztek vala Endornál és a föld szemekjévé lőnek. Tedd őket, fejedelmüket olyanokkál, mint Orebet és mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjük kell, akik ezt mondták, foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! Én Istenem!

Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő és amilyen a pojva a szél előtt, olyanokká, mint a tűz, amely meggyújtja az erdőt és mint a láng, amely elégeti a hegyeket. Így kergesd őket, a te szélvészeddel és forgó szeleddel, így rettensd meg őket! Töltsd el orcájuk a gyalázattal, hogy keressék, Uram, a te nevedet, szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké és kirújjanak és pusztuljanak, hogy megtudják, hogy te, akinek a neve Jehovah, egymagad vagy felséges Isten az egész földön, 84.

Zsoltár, az éneklőmesternek, a gititre, kóráfiainak Zsoltára. Mi szerelmetesek a te hajlékaid, seregeknek Ura, kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után. Szívem és testem ujjonganak az élő Isten felé.

A veréb is talál házat, és a fecske is fészked magának, ahová fiaid helyezhesse a te oltáraidnál, hó seregeknek Ura, én királyom és én Istenem. Boldogul, boldogok, akik lakoznak a te házatban, dicsérhetnek téged szüntelen. Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.

Átmenvén a siralom völgyén forrásá teszik azt, bizony áldással borítja el korai eső. Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a sijonon. Uram, seregeknek Istene, hallgasd meg az én könyörgésemet, hallgasd meg Jákobnak, Istene, mi pajzsunk.

Tekints alá, ó Isten, és lásd meg a te felkented orcáját, mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogy sem ezer más ut, inkább akarnék a küszöbén ülni, hogy sem lakni a gonosznak sátorában. Mert nap és pajzs az Úr Isten, kegyelmet és dicsőséget áld az Úr. Nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek.

Seregeknek, Ura, boldog ember az, aki bízik benned.

[Szignál]
A nap idején Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
A nagy névfőról már mindenki elbúcsozott, nem volt a temetési menetben egyetlen egy olyan ember sem, aki gondolták volna, hogy még ma este vele fognak vacsorázni. Valaki megmondta volna nekik előre, hej, ez egy olyan temetkezés lesz, hogy a halod visszamegy, és nem halotti tort fogtok ülni, hanem az életet fogjátok ünnepelni. Azt mondták volna a naéni polgárok, te bolond vagy, elment az eszet.

Igen, de ott volt Jézus Krisztus. Ott volt egy természetfőtti világgal. Ott volt Istenek a minden ható erejével és hatalmával.

Ő látta, hogy ez a szerencsétlen anya az utolsó reménységét veszítette el. Ugye akkoriban a gyerekek, illetve a felnőttek gondoskodtak az időseknek a nyugdíjáról, nem volt ébé. El kellett tartani a fiatalokat, és ennek az őzvegy teljes mértékben a fian alapult az egzisztenciája.

Azért volt kenyere, mert a fia túladott dolgozni, azért volt kenyere otthona, mert a fia megteremtette azokat az anyagi lehetőségeket, hogy tudott élni. És egyszer csak a sátván megtámadta ezt az egy fiatal embert, és megölte. És ott ment a halottas, nem koporsó volt, az más, tehát vitték, és az asszony lebolt súlydva, az egyetlen egy élete, az egyetlen egy reménysége, odaveszett.

És így gondolkodik az ember, mindaddig, amíg nem ismeri meg a názerti Jézus Krisztus üdvözítő munkáját. Amíg az ember nem kap világosságot, hogy mit cselekedett, értem, és érted a názerti Jézus Krisztus ezelőtt kétezer éve golgotai keresten. Mondod kétezer éve?

Hát ez egy olyan szakállas ügy, amimel elavult. De hát ez a csodálatos, hogy azért ül itt ennyi ember, mert mindenki bizonyíték erre majdnem, remélem te is az leszel, amíg nem vagy, hogy nem évült el, nem avult el. Jézus Krisztus golgotai kereszt áldozata, ugyanolyan kenet, ugyanolyan erő, ugyanolyan hatalom árad ki belőle, és ez a hatalom eltörli a bűnt, ez a hatalom a betegségekből kihozza az embert, ez a hatalom és erő a démonoktól megszabadítja az embert.

Jézus Krisztusra van szükséged, ember!

[Sárosi Renáta]
Egyszer egy összejövetelen számozott, lefoglalt ülőhelyen volt. Bármikor a számozott, lefoglalt ülőhelyen voltunk, bármikor besétálhattam, a helyem megvolt. Mit is jelent a foglalt hely?

Azt, hogy van egy remek helyünk, ahonnan Isten-t jól láthatjuk, olyan, amiet magunktól választottunk volna. Isten jól tudja, hogy mi kell nekünk. Nem lesz feldúltság, nem lesz vita, nem lesz bosszuság, hogy bárcsak korában érkeztünk volna.

Pontosan arra a bizonyos pillanatra készített el minket. Ez lesz a teljes öröm kezdete. Nagyon szeret engem, szó sem lehet bánatról az örökké valóságban.

Mi is ott leszünk, vagy le lehet maradni róla? Minket Isten hatalma őriz hitáltal az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Mi a különleges ebben?

A teljes tökéletesség, a szeretet ideája, a bennünk megvalósult boldogmondások. A szelemi szegények, a sírók, a szelídek, az éhesek és szomjasak, az irgalmasak, a tiszta szívűek mind készen állnak arra, hogy Jézus Krisztus megjelenésekor megmutatkozzanak. Nem maradhatsz ezen a földön csak egy célból, hogy megtisztulj, tökéletessé válj és alapot vess, hogy Isten bevégezze benne tökéletes akaratát.

Ha elég tiszta vagy, mehetsz. De még egy dolog szükséges ahhoz, hogy alapot vess és tisztább legyél. Nagy árat fizettek érted.

A kipróbált hited sokkal értékesebb, mint az arany, amely veszendő. Sokan pedig képesek a nyagukat kockára tenni az aranyért. Mindent oda kell adnunk.

Mindent az ő rendelkezésére kell bocsátanunk, miközben a nagy aranyműves újra és újra olvasztó edényébe helyez bennünket. Miért? Hogy megszabaduljunk a salaktól, és az ő jelenlétének ragyogása tisztán látható legyen, és az ő dicsőséges képmása visszatükröződjön.

Hogy elváltozunk dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az urnak szellemétől. Erősen, mozdíthatatlanul kell állnunk, még minden célja meg nem valósul az életünkben. Ha ilyen értelemben dicséred Istent az összejövetelen, akkor ez egészen más lesz, mint amikor egy nehéz helyzettel szembesülsz.

Bár tűzzel próbáltatunk meg, de semminek sem szabad megégnie. Mi válik nyilvánvaló Jézus visszajövetelekor? A HÍT.

Isten szellemének kegyelme nem azért alakítja a szívedet, hogy összezúzzon, hanem hogy megtisztítson. Nem azért, hogy tönkre tegyen, hanem hogy kitágítson.

[Szignál]
Válagatás spirituális műsorainkból. Best of HÍT Rádió.

[Balogh László]
Hát nekem nemcsak hívőként a puszta logika alapján is, hogyha egy történelmi iratba olvasok egy nevet, akkor nekem az bizonyítik, hogy valószínűleg az az ember létezett. Tehát nekem továbbra is logikátlan lenne, hogy miért találtak volna ki három ezer évvel ezelőtt egy nevet, csak azért, hogy engem most becsapjanak a XXI. század elején.

[Grüll Tibor]
Azért én ezzel is vigyáznék. Igen? Igen.

Mondok neked egy példát, ahol pontosan ez történt. Jézus Krisztusnak a hiteltelenítése volt a célja a római kormányzatnak a II. századtól kezdve, és kitaláltak egy szemét, akit úgy hívnak, hogy Tüanai Apollónios, és egy egész regényt írattak róla.

Kitaláltak Tüanai Apollónios, lehet, hogy volt ilyen létező személy, de kitaláltak neki egy regényes életrajzot, egy Filosztratos nevű görög úriember írta meg az ő életrajzát, min a mai napig fenn is maradt, és ezt a római kormányzat segítségével propagálták, egy óriási propaganda hadjárat volt mögétével, és mindezt abból a célból tették, hogy Jézus Krisztusnak a valódi életrajzát hiteltelenítsék. Egyébként, ha valakit érdekel, akkor itt a reklámhelye következik, ha megengeded, Laci, hogy a újabb ötven dolog, amit nem képzeltél volna a Rómaiakról című legutolsó könyvemben, írok hosszan erről a történetről.

Tehát bizony, van erre példa, hogy propaganda célokból kitalálnak egy fiktív szemét, fiktív személyazonosságot, és ezzel próbálnak olyan hiteles történeti forrásokat hitelteleníteni, mint az új szövetség.

[Balogh László]
Akkor ez olyan, mint a Cion bölcseinek a jegyzőkönyve.

[Grüll Tibor]
Kb igen. Nagyon jó hasonlat. Ideológiai.

Abszolút ideológiai szándékból készítették és propagálták.

[Balogh László]
Miközben így beszélgetünk a műsorban arról, hogy akkor a kinyitkoztatáson alapuló hit az egyik oldala, a másik pedig a történelmi bizonyíték. Én úgy gondolom, hogy ezeket tőlem ellenség, hanem barátként még, ha megfelelően kezeljük, szinkronba is hozható. Abszolút.

Egy bibliai parancsa, akkor hagyd kérdezek rá, hogy miért mondja a Biblia több helyen, és miért adja több helyen parancsba az emlékezetet?

[Grüll Tibor]
Ez egy nagyon érdekes kérdés megint, csak amit felvetsz, és hadd utaljak egy könyvről, ami magyarul is olvasható. Józef Haim Jerusalminak, a New Yorki zsidó egyetem professzorának van egy nagyszerű könyvvel, az a címe, hogy Emlékezz. Héberül, Zakkor, Emlékezz.

Tatar György fordításában jelent meg a rendszereváltás után a 90-es évek elején, és óriási hatással volt Magyarországon is. Jerusalmi professzor azt a kérdést veti fel, tulajdonképpen amik te is, hogy miközben a Biblia teljesen egyedülálló módon, egyébként szerintem nincs olyan vallás a judaizmuson kívül, amelyik az emlékezést parancsba adná. Hiszen gondoljunk most, csak két ünnepet mondok, az egyik a Pészach, a kivonulás ünnepe, miről szól minna mai napig, hogy egy zsidó család összegyűlik, és el kell mesélnie az apukának a legfiatalabb gyerek kérésére a kivonulásnak a történetét.

Vagy ugyanez a Purim ünnepe. Miről szól a Purim ünnepe, hogy az ünnep csúcspontján előveszik az Eszter tekercset, és elejétől végéig felolvasák az Eszter tekercset annak az örömére, hogy a perzsa gyalázatos hámántól megszabadította az úr a zsidóságot. Egyébként ez volt az első holokausz terve a történelemben.

Tehát, hogy mire vonatkozik ez a zákórparancs? Ahogy a fenti két példa is mutatja, ez a bibliai történetekre való emlékezést írja elő. Tehát nem azt írja elő, hogy úgy általában a történelemről emlékezzünk meg, tehát ez nem olyan, mint nálunk majd március 15-e, vagy régebben volt a május 1-e, vagy április 4-e, még az idősebb generáció tudja.

Annyira élveztük. Igen, nagyon élveztük a felvonulást. De hát inkább a Sörvizsli ment, azt hiszem, Magyarországon, tehát ez nem erről szólt, hanem hogy a bibliáról emlékezzél meg.

És akkor a Jerusalminak ugye az a paradoxona, és erről írta a könyvét, hogy hogy van az, hogy miközben az emlékezés parancsba vonatva, a történeti írás, mint olyan, az nem a zsidóknál alakult ki, hanem a görögöknél. Én azt hiszem, hogy a válasz egyébként pont ebben van, hogy mert a zsidóknak nem akármire kellett emlékezniük, és nem egy történeti kutatás előzte meg azt, hogy mire emlékezzünk, tehát nem kellett nekik kikutatni a kivonulástörténetét, mert az már levolt írva. És ez az érdekessége az Ószövetségnek, a zsidóság számára, hogy egyszerre a zsidóság történetét dolgozza fel az Ószövetség, és ugyanakkor ez a hitéletüknek az alapját is képezik.

Tehát egy olyan könyv, egyedülálló történelemkönyv, hogy úgy mondjam, ami egyben a hitéletüknek az alapja. És ilyen nincs más út. Tehát itt most arra próbáltam csak utalni, hogy vannak olyan népek, akiknek ugye nincs ilyen messzemenő emlékezetük, vagy messzeható emlékezetük, és itt akár a magyarokat is idevehetném, hiszen a magyarság emlékezete, amíg vissza tudunk emlékezni a magyarság történetére, az rendkívül korlátozott.

És ugye most nagyon-nagyon erőltetik ezeket az őstörténeti kutatásokat, és látjuk azt a szemünk előtt zajlik, hogy óriási viták vannak, hogy most a nyelvünk honnan származik, meg mi honnan, etnikailag honnan származunk, stb. Tehát a zsidósának nem kellett ezt a munkát elvégezni, mert az ős történetük benne van a Bibliában, és úgy kezdődik, hogy Ábraham, és úgy folytatódik, hogy Izsák, Jákob, és sorolhatnám egészen az új szövetség szereplői.

[Balogh László]
Igen, egyszer beszélgettem a Bibliáról egy nagyon kedves zsidó ismerősömmel, még Izraelbe született, de a háborúk miatt kicsit megijedtek, és visszajöttek Magyarországról, és kérdeztem tőle így a 60-as, 70-es években, hogy te nem olvastad még a Bibliát? Nem. Hát de mondom, ne viccelj, mert az egy családott történet, tehát hogy nem olvasod el?

[Grüll Tibor]
Igen, ez egy jó dolog, egy családott története, így van. Igen, pontosan, tehát minden zsidónak személyes viszonya van igazából a Bibliához, de hát ugyanúgy nekünk is, akik származás szerint nem vagyunk zsidók, de hit által belekeresztelkedtünk az új szövetségi egyházba, tehát ugyanilyen, hát hogy mondjam, rokonok lettünk valamilyen módon.

[Balogh László]
Igen, és hogyha így a szelíd olajfagyökerei zsírja már a hétéletünket így áthatja, viszont szeretnénk úgy megérteni a Bibliát, ahogy ezek az emberek, akikről beszélünk, megértik, és ha mondjuk egy történet vagy egy profécia történelmi politikai aktualitását, hátterét akarom megérteni, hogy jobban értsem a szöveget és az üzenetet, amit az a proféta mondott, te mit tanácsolsz, hogy mit olvassak hozzá, hova forduljak megbízható információért, ami még kiegészíti a kijelentéstek az üzenetét?

[Grüll Tibor]
Szerencsére, hogyha ma bemegy valaki a könyvesboltokba, akkor azért az elmúlt 40 évben most már nagyon sok olyan kiadvány került elő, vagy került a világra, amik a Bibliáról szólnak, közöttük bibliai történeti és bibliai régészeti munkák is. De azért én óva intenék minden kedves hallgatót attól, hogy az első könyvet megvegye, aminek a címlapján az szerepel, hogy Biblia, mert nagyon óvatosnak kell lenni, ugyanis ahogy hangsúlyoztam, hogy rengeteg bibliakritikus mű íródik ma, különösen a bibliai történelem téma körében, és azért ezek nem éppen hitépítő olvasmányok, tehát azt nem mondom, hogy nem lehet őket elolvasni, csak olyanok, akik hitben erőtelenek, nekik ezt nem javaslom olvasmánynak. Talán inkább azt mondanám, hogy a Szentpál Akadémiáltal kiadott bibliai atlasz például, ami ugyan ma már könyvesbolti forgalomban talán nem kapható, de a Szentpál Akadémián talán még igen, tehát ezeket érdemes olvasgatni, illetve olyan kiadványokat, amiket a Patmosz kiadó is népszerűsít.

[Balogh László]
Meg hát az interneten is egy kicsit szerencsénk van, ugyanis a új exódusz, én arra gondolok, hogy új exódusz. Így van. Hetek, cikkek, hitésértékek, tehát az is sok.

[Grüll Tibor]
Igen, és hogyha megint szabad reklámozni, itt nekem van egy honlapom, ez a grultibor.hu, nagyon egyszerű, kis honlap, és ott van egy olyan cikkgyűjtemény, folyamatosan az első számtól kezdve írok a hetekbe, és összegyűjtöttem egy olyan cikkgyűjteményt, amiben tematikusan, tehát még egyszer mondom, tematikusan, kronológiai sorrendben a Biblia összes témáját, amit én megírtam valaha ilyen szempontból, azt egy klikkelése lehet érni, ugyanis be vannak linkelve ezek a cikkek, és ajánlom esetleg, hogyha valakit érdekel.

[Balogh László]
Ez nagyon hasznos tanács, én is vannak olyan cikkek, amiket hát többször újraolvastam.

[Grüll Tibor]
Tehát ott bibliai könyvek szerint Ószövetség, Dávid Kora, stb. meg lehet találni a cikkeimet, és csak rá kell klikkelni, és már ott is van az illető a hetek honlapján.

[Balogh László]
És hát ezekért a cikkekért, meg tartalmakért is kértünk meg, hogy gyere és mesélj erről nekünk, és ha már ezt az adást a műsorunkban a bibliai rékészetnek, mint témának vettük elő, akkor hagyd kérdezzem el meg, hogy melyek voltak a legnagyobb Szentföldi ásatások.

[Grüll Tibor]
A 19. században talán még valamennyire jellemző volt, és talán még a két világháború között is, hogy valamennyire bibliai indítatásból kezdenek el kutatni. 1926-ban kezdte meg a Jericho feltárását John Gersteng, aki maga is metodista volt és nagyon komoly bibliai tudással rendelkezett, és egyébként fantasztikus dolgokat talált Jerichoban, ami igazolta a bibliai történetet.

Na, ez esetben nyugodtan kimerem mondani, hogy igazolta, mert hogyha emlékeztek a Jericho történetére, ott szerepel, hogy a ráháb, amikor kiengedte a kémeket, akkor az ablakán keresztül bocsátotta le őket a fala. Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy a ráhábnak a háza, az ráépült a falra, és úgy tudta őket a falon keresztül kibocsátani a saját ablakából, hogy az ablaka az gyakorlatilag a falon volt.

És az az érdekes, hogy a Gersteng ezt találta meg, ezt a kettős falrendszert Jerichoban, és azt vette észre, hogy a két fal között házak épültek, úgyhogy nyilván nem a ráhábnak a házát találta meg, de a vörös fonallal. De minden esetre ez unikális, tehát egyetlen kanáli városban nem találtak hasonló kettős falrendszert, ahol a két fal között lett volna épület. Tehát ez szerintem óriási dolog.

A XIX. században is voltak egyébként olyan kifejezetten keresztény utatók, nem mondanám őket régészeknek, de mondjuk itt van az Edvard Robinson, és hogyha emlékszel akkor, Laci, ha amikor szembeállsz a Kaplomhegyjel és a jobb széléhez eljössz, ahol a Davidson Center van, ott van egy kis falból kinyúló kis ilyen boltív szerűség, amit úgy hívnak, hogy Robinson Eve.

[Balogh László]
Igen, ott van egy töredék a délnyugati saroknál.

[Grüll Tibor]
Így van, a délnyugati kapunak volt ez a lépcsőzete, ennek a töredéke. Na, ezt erről a bizonyos Edvard Robinsonról nevezték el, aki egy nagyon fontos könyvet írt, 1841-ben jelent meg, és az volt a címe, hogy Biblical Researches in Palestine. Ebben az időben Palasztinának hívták még a területet, bibliai kutatások Palasztinában.

Neki volt egy társa, Elie Smith nevű missionárius, aki Beirutban működött, és ő egy nyelvzseni volt. Elképesztő mennyiségű közelkeleti nyelvet beszélt. És egyszerűen Robinson azt csinálta a Smith-zel, hogy végigjárta az egész akkori közelkeletet.

Gondolj bele, Laci, milyen csodálatos lehetett lóháton, útlevél nélkül poroszkálni ott a közelkeleten, a mai országhatárokon, ugye nem is léteztek még a mai országhatárok, 1825-ben kezdték el a munkát, és semmi más nem tettek, mint hogy végigjárták az összes arab falut, és összehasonlították az arab neveket a bibliában szereplő nevekkel.

[Balogh László]
Tehát a település neveket.

[Grüll Tibor]
A település neveket, így van, és a végére kialakult, tehát 20 év alatt egy akkora munkát elvégeztek, hogy gyakorlatilag több, mint ezer bibliai települést pusztán az arab falu nevekből, amik nagyrészt azért megőrizték eredeti Héber neveket, azonosítottak. Ezek közül persze van olyan, amit ma már azért felülírt a kutatás, de azért nagyrészt az, hogy megindulhatott egyáltalán az, amit úgy nevezünk, hogy bibliai régészet, azért ez Edward Robinsonnak és Ali Smith-nek az érdeme. Szerintem az úttörőkről is érdemes megemlékezni.

Bár hozzáteszem, hogy ekkor még nem volt a régészet tudomány, sőt nem is létezett még ilyen, hanem ez nagyrészt majd az 1850-es, 60-as, 70-es években alakul ki, és azt is az előbb jeleztem, hogy ekkor még nincs fókuszban a mai Izrael területe, hanem elsősorban Egyiptom, aztán Mezopotámia és természetesen Kis-Ázsia, Görögország, itt meg kell emlékeznünk Schlima-ról, aki még mindig nem nevezhető valójában régésznek, de ugye az ő felfedezése az óriási jelentőségű trója, trójáról beszélek. Miért óriási jelentőségű? Azért, mert egyik kezében Homérosszal és másik kezében egy ásóval fedezte fel azt a várost, amiről az ő korában senki nem hitte rajta kívül, hogy létezik.

Értsük meg, hogy miről van itt szó, hogy van egy ember, aki egy döbbezer ével korában, ugye Hisztus előtti 8. szádra tetszik ma az Iliász keletkezését, fog egy eposzt, és azt mondja, amiről mindenki a kortársai közül már azt állította, hogy ó, hát ez csak egy irodalmi termék, ez csak egy irodalom. Hogy nem, ennek valóságos alapja van.

Elmegy, azt mondja, hogy itt, ezen a helyen, Hiszarlik Dombján kell leásni ahhoz, hogy megtaláljuk az ókori tróját, és megtalálja. Most nem tudom, hogy érted-e, hogy ezt most, ha átfordítjuk a Bibliára. Erre akartam rátérni.

Akkor megérthetjük azt, hogy mekkora óriási ösztönzést jelentette ez a Biblia szerető és Biblia ismerő emberek számára, hogy akkor igen, akkor oda kell menni és meg kell keresni. És tudod, hogy ma hol tartunk? Ott, hogy az előbb említett Garstangot például azért írják le, úgymond a régészettudományban, mert azt mondják, hogy ő a Bibliát akarta megtalálni.

Micsoda fölháborító dolog. Miért? Kérdezem én.

Homéroszt meg lehet keresni? A Bibliát nem. Homéroszt meg lehet találni?

A Bibliát nem. Hát micsoda kettős mércével mérünk itt. Garstang semmi más nem tett, mint hogy a Biblia szövegét vette alapul, és azt mondta, hogy igen, itt kell leásni.

Itt lesz majd Jericho is, meg is találta. Ugyanezt tették egyébként a Mezopotámiában is, és itt azért egy fontos szeméről kell megemlékeznünk, Leonard Woolley. Az előbb kérdeztet, hogy keresztények ebben milyen szerepet játszottak.

Leonard Woolley is elkötelezett metodista keresztény volt, vagy talán anglikán, most nem vagyok ebben biztos. És ő például megtalálja dél-mezopotámiában Urt, Úrvárosát. És ez az az Urkazdim, ami mind a mai napig az összes térképen szerepel, hogy Ábrahamnak a szülővárosa, de én kivétel vagyok, mert én azt mondom, hogy nem.

Tehát nem innen van Ábraham, de még egy dolgot hadd tegyek hozzá, hogy ezek a kornak, tehát Laci, amiről beszéltem, ezt nem hiszed el talán, de a kornak a szupersztárjai voltak. Tehát az, hogy ma, mind a mai napig a 21. század elején az összes térképen Ábraham szülőhelyét, azt a dél-mezopotámiai úrral határozzák meg, ez annak köszönhető, hogy szőr Leonard Woolley, az egy szupersztár lett a korában.

Tehát amikor felfedezik Megiddót, vagy megtalálják mondjuk Urt, képzeld el, hogy a világ összes napilapjának a címlapján olyan öles betűkkel jelent meg ez a hír, mint ahogy ma, mit tudom én, a Real Madrid győz, és öles címekkel a sportlapok hirdetik. Hogy megtalálta Woolley Megiddót. Tehát olyan emberek mentek oda, királyok mennek meglátogatni ezeket az ásatásokat.

Ugye van fotónk arra, hogy Agatha Christie a férjével egyébként, aki szintén régész volt, Sir Max Mellowen meglátogatja Woolley-t az úri ásatásokon, tehát a kor szuperszárjai voltak ezek, és abban az időben mindenki örvendezett, az egész keresztényvilág örvendezett annak, hogy megtalálták az Ábrahám szülőhelyét. Ez egy vezető hír volt a kornak a legnagyobb napilapjainál. És évtizedekig erről előadásokat tartottak, bekerült az egyetemi tananyakba, hogy mondjam, tehát hogy odasüllyedt ez a világ gyakorlatilag, hogy ma egy nagyon szűk körön kívül igazából ezek a dolgok senkit nem érdekelnek.

Hát most az imént említettem neked. A Dávidról előkerült ugye a Tel Dáni felirat. 93-95-ben került elő.

Kirakták az Izrael Múzeumban, ma is meg lehet nézni. A tudósok tudomásul vették, hogy igen, tényleg Dávid létezett, és akkor megkérdezem tőle, hogy és akkor mi van? Tehát annyira változott a világ, vagy fölkerült-e ez a mit tudom én a híreknek az élvonalába?

Nehogy azt gondold. Tehát olyan mértékig el van nyomva ma a bibliai kultúra, és egyáltalán minden, ami a bibliát közelebb viszi az emberekhez, vagy élővé teszi az emberek előtt, hogy az ihetetlen. Tehát nem is tudom, minek kéne történnie ahhoz, hogy ez ma a hírek élvonalába kerüljön.

[Balogh László]
Nagyon fontos kérdés, mert hát én 27 évet érhettem meg minden dicsőség az Istenét, de ezat az évtizedek alatt is nagyon-nagyon megváltozott a világ, és szelvőleg értem, de most tudományosan is hagyd kérdezzen meg, hogy ennek a kettős mércének mi az oka, hogy így nem fogadják el a homéroszt. Homérosz segíts tanárúr, időszámításunk előtti nyolcadik században írhatta az Iliászt. Az eredeti példánya nincs meg a könyvnek.

[Grüll Tibor]
Abszolút nincsen.

[Balogh László]
A legkorábbi példányi nyújt tudom, hogy 12. század.

[Grüll Tibor]
Körülbelül kétezer év telt el. Kétezer év eltelt.

[Balogh László]
Bibliánál mondjuk János Evangéliumból töredék, János generáció, vagy a közvetlen tanítványainak a generációiban is maradt.

[Grüll Tibor]
120 körüli a John Rawlings papírus. Igen.

[Balogh László]
Majd erre még később kérdeznék is ezekről a leletekről. Most akkor miért van az, hogyha a Bibliából ennyi maradt fönt, de itt a hótengeri tekercsekről, vagy a masszoríták szigorú másolási szabályairól, mint garanciáról, sok mindenről beszélhetnénk. És így nem fogadják el, vagy nem szenzáció, és közben kétezer év eltelt egyes könyvnél, tehát tényleg nem tudhatjuk, hogy az eredeti milyen volt.

Akkor miért van ez a kettős vérce? Szellemileg, ideológialeg értett. Viszont tudományosan szeretném azért rákérdezni, vagy leszögezni, hogy olyan lelet, ami egyértelműen cáfolja az írásokat, olyan azért nem került elő, tehát nincs olyan tudományos tény, vagy lelet, ami az írások hitelességét cáfolná.

[Grüll Tibor]
Nincsen, ezt határozottan kijelenthetem mindenki meg nyugvására, sőt, ez most már az én szubjektív véleményem lesz, kijelentem azt is, hogy nem is lesz ilyen lelet, soha nem fog előkerülni, ami cáfolná a Bibliát. Visszatérve a kérdésedre, ez egy nagyon fontos dolog, én ajánlok egy könyvet ehhez olvasni, Thomas Kuhn, a szerzője, és a címe a Tudományos forradalmak szerkezete. Tunik, ebben a Thomas Kuhn, ebben a régi, réges-régi, már több mint 50 éves könyvében leírja, hogy hogyan működik a tudomány.

Mint olyan, hogyha egy bizonyos tudományos tétel uralomra kerül, akkor gyakorlatilag minden mást elnyom, ami ezt a tételt cáfolná. Ezt elhárító mechanizmusnak is lehetne nevezni, ő ezeket a uralomra jutott tételeket egyébként úgy nevezi a könyvében, hogy paradigma, tehát tudományos paradigma. Ma a tudományos paradigma ebben a témában, amiről mi most itt beszélgetünk egymással, ez egyértelműen az, a biblia kritika, amelyik szövegszerűen is cáfolja, illetve azt állítja, hogy ez nem eredeti, nem hiteles, stb.

Na most érted? Ez úgy működik, hogy minden olyan apró információcsep, ami ennek ellent mond, azt ez a hatalmas paradigma a maga elképesztő lobby erejével teljesen elnyomja.

[Balogh László]
Tehát akkor ez a tudomány szabályai alapján teljesen tudományellenes.

[Grüll Tibor]
Az abszolút így van. Ez teljesen így van. Maga a tudomány az nem így működik, és a Kuhn egyébként arról is beszél, hogy ez mikor tud megváltozni, vagy hogyan tud megváltozni.

És azt kell mondanom, ez lehet, hogy elkeserítő, hogy azért ez mégiscsak embereken múlik, és az, hogy mondjuk, mondjuk, mondjuk az ellenkező információkat, de úgy, hogy hitelesen természetesen, tehát amit állítunk, annak hitelesnek kell minden esetben lennie. Sajnos itt nyitok egy zárójelet. Nagyon sok hamisítás is van például akár a bibliai régészet területén, de az szerintem abban az alapigasságban megegyezhetünk a kedves hallgatókkal is, hogy rosszat nem lehet rosszal legyőzni.

Tehát az, hogy hamisítunk leleteket, és utána azt mondjuk, hogy ez az igazság, ez így nem működik semmilyen módon. Egyébként szerintem elegendő dolog van a kezünkben már, amivel ezt a paradigmát majd egyszer meg fogjuk tudni dönteni, de ahhoz, hát hogy mondjam, csinálni, csinálni, csinálni, mondani, mondani, mondani kell. Nincs más megoldás, nincs más út, és egyszer csak valami erő jön, ami miatt ez átfordul majd, reményeink szerint.

[Balogh László]
Tehát abban bízunk, hogy ezzel a tények győzni fognak, mert nekem sokszor az evolúciótól kezdve a biblia kritikán keresztül nekem az a benyomásom, hogy itt egy hit ütközik egy hittel.

[Grüll Tibor]
Így van, ez teljesen így van.

[Balogh László]
Tehát az én bibliai hitem ütközik egy másfajta dogmatikus hittel, ami tudományosan nincs alá támasztva.

[Grüll Tibor]
Így van. Hát én ezt úgy szoktam mondani, hogy már ezek a tudósok, ezek a biblia történészek, mint a Finkelstein például már régen nem a biblia szövegével vitatkoznak. Tehát egyszerűen már elszakadtak a biblia szövegétől, hogy mondjam, fikciók ütköznek fikciókkal.

[Balogh László]
Én a Finkelstein-t ott sajnálom, vagy megmusolgom egy picit, hogy mindig a biblia kritikából indulk, és amit talál, az mindig a bibliát támasztja alá.

[Grüll Tibor]
Igen, ez pontosan így van. Például 25 éven keresztül kutatta az Izalit a törzseknek a betelepülését, amit mi úgy nevezünk, hogy honfoglalás, és mindig megszoktam a hallgatóimnak mutatni a Szentpál Akadémián, hogy a bibliából, tehát csak a Józsui és a Bírák könyvéből mit lehet levezetni, hogy a zsidók milyen területeket foglaltak el Kanaánban. És utána mellé szoktam tenni azt a térképet, amit a Finkelstein kutatásai alapjárajzolt, és mit gondolsz, mi történt, az, hogy a kettő teljes átfedésben van egymással.

Szó szerint ez van. Tehát gyakorlatilag igazolta a bibliát, de mivel ő nem tartja a bibliát semmire, ezt kell mondanom, pláne nem hiteles forrásnak, történeti forrásnak nem tartja, ezért ő ezzel a kérdéssel nem is foglalkozik, csak olyan vicces dolog, hogy ekközben megigazolja azt, amit a biblia állít. Tehát, hogy melyik területeket foglalták először is, aztán hogyan terjesztettek tovább, hát igen, csak azért nem vagyok hálás, amiket ő mond egyébként.

Azért biztos nem. Izraelről, meg a korai Izraelről, tehát azért szerintem a politikusok sem, tehát Izraelben élő politikusok sem hálásak, az biztos. Tehát az, hogy megkérdőjérezi egy izraeli kutató azt, hogy egyáltalán volt izraeli honfoglalás, meg hogy ki az őslakó, meg ki nem őslakó, ezt tudod, hogy ez nagyon kényes kérdés politikailag.

És ugye itt az araboknak magas labdát dob fel, egy izraeli kutató ezzel, hogy ilyeneket állít, mert akkor azt mondják, hogy hát kérem önök maguk mondják azt, hogy ez az egész meg sem történt. Tehát önök itt betolakodóként érkeztek egy olyan népesség után, aki már régen itt lakott, és ugyan a palesztín-filiszteus azonosság, hát ez kb. a dákoromán kontinuitás elmélettel van egy szinten, tehát megmosolyogtató, meg vicces, de az a baj, hogy ha odamész Izraelbe és beszélsz egy arabbal, akkor nekik ez élő valóság.

[Balogh László]
Tehát én beszéltem taxisofőrrel.

[Grüll Tibor]
És azt mondják, hogy az izraeli régészek maguk is ezt állítják.

[Balogh László]
Ültem olyan taxiban, Jeruzsálemben, de békességes voltam. Az ilyen emberekkel még egy úton voltam velük, hogy mondják, hogy itt semmi zsidó nem történik, és megyünk el a zsidó történelmi épületek is lehetek mellett, de itt sohasem ütöntsátok a zsidók. Annam jó, hagyjuk.

[Grüll Tibor]
Mondhatok egy mondatot, Laci, csak, hogy ilyen beszélgetősre vegyük. Nekem is egyszer volt egy ilyen élményem, hogy beültem a taxiba, arab volt a sofőr, és beszélgettünk, hogy mit csinálok itt. Hát mondom, itt vagyok az Albright intézetben, akkor éppen ott kutattam.

És hát mivel foglalkozik? Átmondom, történelemmel. Próbáltam ilyen nagy általanságot.

Tudod, mit kérdezett?

[Balogh László]
Melyikkel?

[Grüll Tibor]
És ez a kérdés, hogy melyik történelemmel foglalkozom, ez pontosan azt mutatja, hogy ők mennyire tisztában vannak azzal, hogy itt miről van szó. Tehát, hogy vannak történelmek, vannak egymást nem mecő, vagy egymás mellett párhuzamosan haladó történelmek, de valójában mi hiszük azt, hogy van egyetlen történelem, ami az igazság, és ez pedig az Isten szemszögéből nézett, vagy látott történelem. És ezt a Biblia tartalmazza.

[Balogh László]
És akkor itt tenném fel azt a kérdést, ami tulajdonképpen ebből az egész beszélgetésből engem hát nagyon érdekel és motivál, hogy szerinted mi a történelem célja és értelme?

[Grüll Tibor]
Hogy szerintem mi a történelem célja és értelme? Hát erre megint csak azt tudom mondani, amit ez az előbb jelzett jeruzsállami arab taxisofőr, hogy melyik történelemnek mi a célja és értelme. Mert hogy itt minimum kettőt azért meg kéne különböztetnünk egymástól, ugyanazzal válaszolnék, amire rákérdezett a jeruzsállami taxisofőr, hogy melyik történelemnek van-e értelme.

Mert hogy itt beszélünk kétféle történelemről. Emlékszel, mondtam azt is, hogy a Tisztelt Akkreditációs Bizottságnak kifogása volt a bibliai történelem tantárgyelnevezéssel kapcsolatban. Hát pontosan ez a lényeg.

Ha azt mondom, hogy ókori történelem, ez lényegében a világi történelmet jelenti, minden, ami az ókorban történt. Ha azt mondom, hogy bibliai történelem, ez a biblia mögötti háttér történelmet jelenti, hiszen ott van olyan, mint az Asszír Birodalom felemelkedése, ott van a Perzsa Birodalom, amiből csak szeleteket kapunk a bibliában, de azért ott van mögötte. Ezt tudjuk.

Azt kell mondanom neked, de ebben nem én vagyok a mérvadó tekintély, hogy nagyjából úgy a 18. század végétől, amikor kialakult az a tudomány szak, amit úgy nevezünk, hogy történetfilozófia, persze németek találták ki ezt is. Történetfilozófia.

Natürlich. Így van. Ugye jött Foucault, meg jött a posztmodernizmus, amelyik most már ebből a történeli tapasztalatból kiindulva is leszögezte, hogy a világtörténelmek egyáltalán semmi értelme nincsen, ez egy fekete lyuk, vagy Bermuda háromszög, ami mindent elnyel, és amiben minden vele fér.

Tehát olyan mértékig nullázta le ez a kétvilágháború, mindazt, amit az ember valaha magáról, a történelem értelméről, ugye voltak ilyen optimista, hallelújázó elképzelések, hogy majd a fejlődés mindent megold, és stb. És ha belegondolsz, soha addig nem látott fejlődésem ment keresztül valóban a 20. században az emberiség, vagy legalábbis annak egy jó része, és ennek a kellős közepén jött egy olyan katasztrófa, amire értelmes ember azt mondja, hogy hát ez nem következett az előzményekből.

Ezt nem lehetett levezetni az előzményekből. És ugye jön Foucault, meg jönnek a postmodernisták, aki ennek a történelmi tapasztalatnak a felhasználásával alakítják ki ezt a postmodern elméletet, ami sajnos ma learatja a gyümölcsét, ennek a lényeg az, hogy még az igazság fogalmát is megkérdőjelezik. Tehát semmi cél nincsen a történelemben, semmi értelem nincsen a történelemben, sőt, egyáltalán semmiben semmi értelem nincsen, nincs ilyen, hogy igazság hazugság, és ha belegondolsz, a történelemnek ez egy nagyon fontos alapja lenne pedig.

Hát az igazság az fontos. Hogy mi az igazság, hiszen már Ranke azt fogalmazta meg a 19. század legnagyobb német történésze, hogy a történész mindenkori feladata az, hogy megmondja, hogy mi is történt valójában.

[Balogh László]
Hát az igazság az megkérdőlete.

[Grüll Tibor]
De Laci, ma éppen ez nem érdekel senkit, hogy mi is történt valójában. Én történelemet tanítok világi egyetemen történész hallgatóknak, és azt látom, hogy ez érdekli ma a legkevésbé őket. Tudod miért?

És ha megnézed a Harvard, meg a Kolumbia, meg a Yale-nek a kurzusait, ma olyan kurzusokat hirdetnek az egyetemeken, hogy a gendertanulmányok, mit tudom én, a középkortól kezdve, nem találsz már szinte olyan kurzust, ami mondjuk ilyen klasszikus történeti feldolgozás lenne, hogy Oroszország története a 19. szádadban. Ilyen kurzusok nincsenek.

Vagy a balkezesség története Rómában, vagy a nem tudom, a szoknya, meg a rúhaviselet története a korai újkorban is, más hasonló dolgok, meg rapszolgaság történet természetesen minden mennyiségben. Ezek mennek ma, ezek a kurzusok mennek, de hagyományos, kronologikus történettanítás, forrásokra épülő történettanítás, aminek pont a lényege, hogy mi is történt valójában, ez ma már nincsen.

[Balogh László]
A tudomány ennyire eltávolodik önmagától?

[Grüll Tibor]
A tudomány átalakul erők azt mondják, hogy ez változik, átalakul. Én csak próbáltam utalni rá, hogy szerintem egy ilyenfajta történeti tapasztalat is lehet mögötte, és mindenképpen a postmodernizmusnak ez a minden zárójelbe tevő, mindent felszámoló gondolatvilága, ami azt mondja, hogy az, hogy egy szerzőnek van egy mondanivalója, vagy van egy akarata, amit ő közölni akar, ezt senkit nem érdekel ma. Ma azt mondják, hogy az az érdekes, hogy te mit gondolsz róla.

Ezért tanítjuk mi úgy a gyerekeinket az iskolában, hogy az a legfontosabb kisfiam, hogy te mit gondolsz erről a versről, vagy akármiről, és nem az, hogy a szerző mit akart velem mondani. Ez ma már senkit nem érdekel. Ez a postmodern világ.

[Balogh László]
Én is iskolába dolgozok, ez így van.

[Grüll Tibor]
Ez a postmodern világ. Na most a bibliai történelemnek viszont van célja is, van értelme, hogy valami pozitívval fejezzem be a gondolatmenetet.

[Balogh László]
Hálálója. Most nagyon figyelünk.

[Grüll Tibor]
Meg eddig is. Mert hogy a biblia, ezt mindenki tudja, és Northrop Frye óta azért, akinek a Nagy kód című könyvét érdemes elolvasni, ugye irodalomtörténész volt, Cambridge irodalomtörténész, és ő írt egy nagy könyvet a 20. század közepén, ez még a postmodern világ előtt volt egyébként, azt írja, hogy a művészetek nagykódja az a biblia, és hogy magyarul is megjelent, ez persze jóval később ez a könyv, ajánlom mindenkinek, azt írja, hogy hát a bibliát először is el kéne olvasni elejétől végéig.

Mert hogy ez egy olyan könyv, aminek van egy eleje, meg van egy vége. És úgy kezdődik, hogy kezdetben teremtette Isten az eget és a földet, és a jelenések könyvével fejeződik be. És hogy ez így együtt a biblia.

És nem lehet szétszíncálni, nem lehet szétszedni. Na most ez egy jó kiindulási pont annak, aki meg akarja érteni azt, hogy mi van a bibliai történelemben, és természetesen innen elindulva lehet majd aztán mély fúrásokat végezni, hogy például most egyet mondjak, hogy ki az a messiás. Az egész ószövetség erről szól, hogy ki az a messiás.

A kereszténység érthetetlen egyébként enélkül, hogy az ószövetségi messiásra vonatkozó proféciákat ne vegyük figyelembe, és akkor utána jön az új szövetség, ami ugye egyrésztről beszél Jézusnak a földi munkásságáról, de ugyanakkor pedig egy táblatot nyit a jövőre, és ez az érdekes a bibliai történelemben, hogy ez nem csak a múltról szól, hanem a jövőről is éppen annyira, sőt a jelenünkről is éppen annyira szól, mint a múltról. Mert hogy ennek nincs vége. Tehát ez a történelem, ez még tart is.

[Balogh László]
És a legizgalmasabb részek most jönnek majd.

[Grüll Tibor]
Így van, és igazából ez egy biztonságot ad a történésznek abban, hogy hát a jövő is engem fog igazolni. Bocs, fiúk.

[Balogh László]
Akkor be fog igazolódni az, amit a műsor edzene adásának című választottunk, hogy mégis a bibliának van igaza. Erre már utaltunk a mai adásban, de kérlek, hogy akkor végezetül még ennek a mondatnak a sztoriát létszős mondd el.

[Grüll Tibor]
Ja, igen. Tudom már, mire utaz. Undi Bibel Haddochrecht.

Mondotta volt Werner Keller, aki egy német újságíró volt a 20. századnak a középső idejében. Most pontosan nem elnékszem az ő születésének és halázásának a dátumára, de a lényeg az, hogy ez a német újságíró írt egy könyvet, aminek ez volt a címe, hogy Undi Bibel Haddochrecht, vagyis mégis a bibliának van igaza.

Ő nem volt történész, és nem volt régész. Egyszerűen csak összegyűjtötte azokat az információ morzsákat, amiről eddig beszélgettünk, Laci ebben a műsorban is, és azt mondta, hogy annyi minden van, ami a bibliát igazolja, hogy ezt érdemes lenne egyszer kiadni egy könyvben, és megírt egy nagyon jó tolló újságíró volt, és megírta ezt a könyvet. El kell mondanom neked, hogy világsiker lett, és mind a mai napig talán ez a legismertebb bibliai régészettel foglalkozó könyv.

Sajnos ma már nem lehet kapni. Úgy tudom, sehol. Antikváriumban talán.

Tehát Werner Keller mégis a bibliának van igaza.

[Balogh László]
Van magyar fordítás? Úgy tudom, igen. Hú, ezt meg kell szerezni.

[Grüll Tibor]
Úgy tudom, igen. De egyébként Angliában, ha megnézed, mondjuk az Amazonon, ott is úgy tudom, hogy a legnagyobb példányszámban eladott ilyen bibliai bevezetés, vagy érdekességgyűjtemény.

[Balogh László]
Hát mindenkit buzdítok, hogy ha magyarul meg tudja szerezni, vagy ért idegen nyelveken, akkor ezt olvassa. Igen, feltétlenül. Tibor, nagyon-nagyon szépen köszönjük, hogy ezeket a dolgokat elmondtad.

Szerintem egy nagyon nagy támpont volt, és egy eligazadási pont erről a sok fontos kérdésről, amiről ma tudtunk beszélgetni itt a Könyv Népe nyolcadik adásában. A vendégünk Rühl Tibor volt, a Magyar Tatományos Akadémia doktora, a Pécsi Tudományegyetem és a Szent Pál Akadémia tanszékvezető egyetemi tanára, aki főkutatási területként, ahogy ti is hallhattátok, az ókori Rómát, kereszténséget és judaizmust tartja. Javaslom az írásait, a könyveit és minden ezzel kapcsolatos, megbízható forrást.

Köszönöm szépen a figyelmeteket, én Balogh Lánszló műsorvezető szerkesztő voltam. Találkozunk legközelebb is, mert mi vagyunk a Könyv Népe.