Happy Day - 2024. 07. 15.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a názati Jézus Kisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Hiszem, hogy ő az Isten báránya, aki elvette a világ bűneit és az én bűneimet is felvette magára és fölvitte golgotai keresztvára, oda szegesztette, hogy az ő sebeibe meggyógyuljak és Isten jelenlétébe vezessen engemet és megszabadítson minden átkos örökségtől, amely engemet megnyomorított és rapságban tartott. Hiszek Jézus Kisztusban, mint szabadítómban, mint gyógyítómban, mint Uramban, Istenemben, aki meghalt, de föltámadott a harmadik napon.

És ő a Mesiás, a királyok királya, uraknak az ura és neki adatott minden hatalom, ha menjen a földön és a föld alatt is. És én elfogadom és tisztelem az ő hatalmát és az erejét. És a mai napon is veszek erőt, mert hiszem, hogy a Szent Szelem eljött és bennem lakozik és a testem a Szent Szelem temploma.

És hiszem, hogy a Szent Szelem az, amely megelemenít engemet, mert a Szellem szolgálata az dicsőséges, ahogy megvan írva, ahol az Úr Szelleme, ott van a szabadság. És hiszem, hogy Jézus Kisztus, az, aki megszabadított engemet és ezt a szabadságot mai napon is megerősítem az életemben és megállok ebben a szabadságban és ellenállok az ördögnek, mert megvan írva, álljatok jelen az ördögnek és elfutaszt tőletek. És hiszem, hogy az ő nevében én is sikeres áldott ember vagyok, mert az úrizmus halálával, eltebetkezésével, föltámadásával, egyévállva az ó emberemtől és megszabadultam az ellenség hatalmától.

És hiszem, hogy nincs hatalma, joga hozzám, mert Jézusvére megváltott engemet és által vitt engemet halálból az életbe, sötétség hatalmából Istenek az országába és ennek az országnak lettem a polgára és nem a félelem szellemét kaptam, hanem a fiúság szellemét, aki által Istent atyámnak mondom, akit szellemben, igazságban tisztelek, imádok, most és mindörökké a Jézus nevében. Ámen!

[Tóth Géza]
Hogy figyelmezzen, Reám! Nyomorúságom idején az urat keresem, kezem feltartom éjjel szüntelenül, lelkem nem akar vigasztalást bevenni. Istenről emlékezem és sóhajtok, róla gondolkodom, de elepett az én lelkem.

Szemeimet ébren tartod, hánykolódom, de nem szólhatok. Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. Megemlékezem éjjel az én énekeimről, szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem, avagy mindörökké elveté az Úr, és nem lesz Éj többé jóakaró.

Avagy végképpen elfogyott Éj az ő kegyelme, vagy megszűnik Éj ígérete nemzedékről nemzedékre. Avagy elfelejtkezett Éj könyörülni Isten, avagy elzárta Éj haragjában az ő irgalmát, és mondám, ez az én betegségem, hogy a fősségesnek jobbja megváltozott. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt, megemlékezem hajdani csodáidról, és elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Ó, Isten, a Te utad szentséges. Ki csoda olyan nagyisten, mint az Isten? Te vagy az Isten, aki csodát művelsz.

Megmutattad a népek között a Te hatalmadat. Megváltottad népedet karoddal a Jákob és József fiait. Láttak téged a vizek, ó, Isten!

Láttak téged a vizek, és megfélemlének, a mézséget is megrázkódának. A felhők vizet ömlesztének, megzendülének a fellegek, s a Te nyivaid széjjel futkostanak. Mendörgésed zúgott a forgószélben, villámlásaid megvilágosították a mindenséget, megrázkódott, és megindult a föld.

Utad a tengeren volt. És ösvényed a nagy vizeken, és nyomaid nem látszottak meg. Vezetted, mint nyájat, a Te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

1. Zsoltár. Aszáv tanítása.

Figyelj én népem, az én tanításomra! Hajtsátok füleiteket számnak beszédeire! Megnyitom az én számot példabeszédre!

Rejtett dolgokat szólok a régi időből. Amiket hallottunk és tudunk, és amiket atyáink beszéltek nékünk. Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az úr dícséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket selekedett.

Mert bizonyságot állított Jákobban és törvényt rendelt Izraelben, amelyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat, hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek, és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak, hogy Istenbe vessék reménységüket, és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák, hogy ne legyenek olyanok, mint apáik, szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, amelynek szíve nem volt szilárd, és lelkesen volt hű Isten irányt. Efraim fiai a fegyveres íjászok hátad fordítottak az ütközet napján, nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényébe.

Sőt, elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott nékik. Apáik előtt csodát mívelt Egyiptom fölgén, a Coán mezején. Ketté választotta a tengert, és átvitte őket, és felállította a vizeket falgyanánt.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniuk adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett.

Mégis folyvást védkeztek ellene, és haragították a felségest a pusztában. És megkísértették Istent az ő szívükben, enni valót kérvén az ő kívánságuk szerint. És szólának Isten ellenmondván, avagy tudna-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

Íme megcsapta a kősziklát, és víz ömlött, és patakok özöllöttek. De vajon tud-e-e kenyeret is adni, avagy készítheti húst az ő népének? Meghallotta az úr, és megharagudott ezért, és tűzgyulladt fel Jákob ellen, és haraggerjedt fel Izrael ellen.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, és ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta, és hullatott rájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet, és hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye, és leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. Evének azért, és igen megelégedének, és amit kívántak, azt hozá nékik.

Még felsen hagytak a kívánságukkal, az étel még a szájukban vala, mikor az Isten haragja, felgerje de ellenök, és hőbjeik közül sokakat megöle, és Izraelnek ifjait levágá. Mind a mellett is újra vétkezének, és nem hívjének az ő csodadolgaiban. Azért hiába valóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Ha ölte őket, hozzáfordultak, megtértek, és Istent keresték. És eszükbe vevék, hogy Isten az ő sziklájuk, és felséges Isten az ő megváltójuk, és hízelkedének néki szájukkal, nyelvükkel pedig hazudozának néki. De szívük nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg. Sőt, sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellepben ő szél, amely nem tér vissza.

Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben, és újra kísértették az Istent, és ingerelték Izrál szentjét. Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, amelyen megváltotta őket a nyomorgatótól. Midőn kitűzte jeleit Egyiptomban, és csodáit a Coán mezején, és vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Legyeket bocsátott reájuk, amelyek emészték őket, és békát, amely pusztítá őket. Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, és fügefáikat kőesővel.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. Rájuk bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást, a gonosz angyalok seregét. Utadt tört haragjának, és nem tartotta meg a haláltól lelküket, és életüket döghalálnak veté.

És megöl a minden első szülöttet Egyiptomban és az erőzsengéjét Kám sátoraiban. Elindítá mint juhokat az ő népét, és vezeté őket, mint nyájat a pusztában. És vezeté őket biztonságban, és nem félének.

Ellenségeiket pedig elborítá a tenger. És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, amelyet szerzett az ő jobb kezével. És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel, és letelepíté azok sátoraiban az izrael törseit.

De megkísérték, és megharagíták a magasságos istent, és nem őrizék meg bizonyságot. Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik, visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Meghallá ezt isten és felgerjede, és az izraelt felette megútálá, és elveti magától silói hajlékát a sátort, amelyben lakott vala az emberek között. Sőt, fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe, és fegyver alá rekeszté az ő népét, és az ő öröksége ellen felgerjede. Ifjai tűz emészté meg, és szűzei nem énekeltettek meg.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezhették a síratást. Akkor felserkene az Úr, mint egy álomból, mint hős, aki bortól vigadoz, és visszaveré ellenségeit, és örök gyalázatot vete reájuk. Azután megutálá József sátorát, és nem választá Efraim törzsét, hanem a Júda törzsét választá, a Sion hegyét, amelyet szeret, és megépíté szent helyét, mint egy magas várat, mint a földet, amelyet örök időre fundál.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozzá őt a juhok aklaiból. A szoptatós juhok mellől hozzáel őt, hogy legeltesse Jákobot, az ő népét, és Izraelt, az ő örökségét. És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

1. Zsoltár. Asszáb Zsoltára.

Ó, Isten! Pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették, szolgáid holtestét az ég madarainak adták eledelő, szenteid husát a föld vagyjainak, ontották vérüket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, aki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk, szomszédaink elő, csúvságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

Meddig haragszol, Uram? Szüntelen. Meddig gerjed ez féltő szerelmed, mint a tűz?

Ontsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismernek téged, és az országokra, amelyek nem hívják segítségül a te nevedet, mert megemésztették Jákobot, és hajlékát elpusztították. Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink védkéről, siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért.

Ments meg minket, és bocsásd meg védkeinket a te nevedért. Minek mondanák a pogányok, hol az ő Istenük? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott vérért laló bosszú állásod.

Jusson elődbe a fogyok könyörgése, karod hatalmával, tartsd meg a halálnak eme fiait, és fizess meg szomszédain keblébe hétszeresen a gyalázatért, amellyel illettek téged. Ó Ura, mi pedig a te néped, és a te legelőd nyája? Hálát adunk Néked mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet.

[Németh Sándor]
Következő a házassági hűség. Emberek, ha már megtértetek, ne rakjátok ki magatokat, a utóbbi időben tapasztaltam többi ilyent is, hogy kirakja a nevét, különlegesen régi nevét a Facebookra, a régi darazsak jönnek rá, és ez a messzeség megszépíti a régi elromlott kapcsolatot. Vigyázzatok arra, ne rakjátok ki magatokat, kösz, szemlére, hát semmilyen módon még elköltsösen se, az információkat sem, különösen akiknek a megtérés előtt vagy a házasságkötés előtt zavaros kapcsolatai voltak, mert látunk, tapasztaljuk azt, hogy amikor elkezdődik interneten a levelezés, elképesztő, szinte nehéz megfejteni, hogy miért jön olyan gyors és mély függőség létre az interneten zajló levelezőség által, mint a szemtől szembevaló kommunikációban.

De létrejön, és gyakran a régi rossz kapcsolatok ilyen illuzorikus formában jelennek meg, és akkor elkezd az egyik fél epekedni, vágyakozni a régi kapcsolat iránt, és úgy gondolja, hogy jobb lett volna ahhoz hozzá menni, feleségül, vagy elvenni feleségül, mint a mostanit. És akkor elkezd kokettálni. És különösen, ha volt régen valamilyen kapcsolatuk, egymáshoz hamar felmorzsolja az erkölcsi ellenálló képességet az emberekben, és bűnbeesnek.

Házastársi hűséghez hozzátartozik az, hogy egyéb világosságba jár az ember a másikkal, nem épít ki egyetlen egy idegen emberrel olyan bizalmi kapcsolatot, amely fenyegeti, vagy aláássa a házastársi hűséget. Ez természetesen nagyon fontos, hogy kiegyensúzott, elégedett házas életet éljenek a felek, és a másik, ami nagyon gyakran lehet látni, a pornográfia hihetetlen nagy kárt okoz a házassági hűségben. A pornográfia virtuális szinten, ahogy mondja Isten igéje, Máté 5-ben, hogy aki romlod vágyak kívánságának okából néz egy másik hölgyre, paráználkodott immár az ő szívében.

Az egyik fordítás azt mondja a parázna szemekről, hogy az olyan látás, amikor látja az ember a másikat ruhanélkül. Tehát egyszerűen be van raktározva a tekintetébe ezek a képek, még akkor is, hogyha a tudatába nem dominál és nem uralja a tudatát, de bármelyik pillanatban előbukkan ez a látásába. Ez a parázna szem, és e a pornográfia rendkívül nagy kárt okoz ennek a területen, és hihetetlen nagy eldigenedést eredményez a házasságtársak között.

A szemnek tisztának kell lennie. Jézus vérét kell kérni ebben romlott és pornografizált társadalomban, folyamatosan a szemre, hogy a szemünk, a látásunk ne szexuális képekkel, mezitelen testrészekkel telje meg virtuális formában. Mert ha ez van, akkor ez állandóan gerjeszti a vágyakat, az epekedéseket, és nyilvánvalóan különböző szexuális bűnökben manifestálódik.

Például valaki istenféle nem akarja megcsalni a feleségét, akkor is különböző formákban ez kijön. Önkieligítés formájában, vagy más szexuális tisztátalanság formájában. Az urat nem lehet becsapni.

Jézus vére azért adatik, hogy a szem legyen tiszta, és ezen a területen azt gondolom, hogy minden nap szüksége van a szemnek a tisztaságára, mert ha a szemed sötét lesz, akkor a benned lévő világosság is sötét lesz. Tehát sokszor a kísértő számára a kapu a szem.

[Sárosi Renáta]
Smith Wiglesworth, a tűzben edzett hit. Kiadta a Patmos Records 2022-ben. Fordította Pászti Éva.

Hetedik fejezet. Élő reménység. Egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmeteket, amely a Péter első levele, első rész, harmadik verszakban található.

Isten újonnan szült minket élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálából való feltámadása által. Most gondoljuk végig pálnak a Korintuszbeliekhez írt első levél 15. verszakában leírt állítását arról a dicsőséges tényről, hogy Krisztus az első zsenge.

A földműves kimegy a földjére, és izgatottan pásztázza szemével a tájat, a földből kibújó búzacsírákat keresve. Tudja, hogyha ez a kezdet megvan, lesz aratás is. És pont úgy, ahogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, mi is feltámadtunk.

Ahogy ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. Krisztus most készíti fel az egyházat a mennybe menetelre. A Péter első levele 1-3-ban ezt olvassuk.

Újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Az elváltozás egy élő valóság a test számára. Mint ahogy Jézus is testben győzedelmeskedett a szellem által.

Micsoda élő reménység, hogy olyanná váltunk, mint ő. Pál és Péter olyan keveset voltak együtt, mégis mindketten vezetést kaptak arra, hogy az egyház elé tárják az élők elváltozásáról szóló igazságot. Ha Krisztus fel nem támadott, akkor még bűneinkben vagyunk, és hiába való a hitünk, nincsen semmi alapja.

De Krisztus feltámadott, és ő lett az első zsenge, nekünk pedig dicsőséges reménységünk van abban, hogy mi is így el fogunk változni. Mi, akik nem nép voltunk, Isten népévé lettünk. Kellő időben megszülettünk.

Kijöttünk a sárból, hogy királyi rangot nyerjünk. Szeretteim, Isten azt akarja, hogy meglássuk, milyen hatalmas érték ez. Előzi az élet egyhangúságát.

Mindennél magasabb rendű. Jézus mindent odaadott ezért a kincsért. Megvette a szántóföldet, hogy megszerezhesse a drága gyöngyöt, aminek nagy ára volt, hiszen ez az új emberiség alapanyaga.

De Jézus megvásárolta, és mi vagyunk ez a minden idők legértékesebb drága gyöngye. Örökségünk a mennyben van, és a Tesszalonika beliekhez ért első levél, negyedik rész, tizennyolcadik verszaka alapján ezzel a beszéddel kell egymást végigasztalnunk. A romolhatatlan örökség.

Nincs a világon annál jobb reménység, mint hogy ez a dicsőséges elváltozás hamarosan bekövetkezik. Nem is olyan régen még kisfiú voltam, rövid időn belül pedig az ő kegyelme által elváltozom, és felettébb diadalmaskodom a romolhatatlan, szeplőtelen és hervathatatlan örökségben. Az örökség bennünk van, Isten nekünk készítette.

Istennek olyan munkája ez, amit ő maga hajtott végre értünk, ez az örökség romolhatatlan. Amikor a lányom Afrikában járt, sokat írt arról, milyen gyorsan rozsdásodnak ott a dolgok. Romlandóak vagyunk, de a természetes hanyatlásával párhuzamosan elkezd munkálkodni bennünk a szellemi természet.

Ahogy a romlandó halad a maga útján, mi közben folyamatosan változunk. Mikor válik ez nyilvánvalóvá? Amikor Jézus visszajön.

Ez a legcsodálatosabb az egészben, hogy olyanok leszünk, mint ő. Hogy hívják ezt a folyamatot? Úgy, hogy kegyelem.

Hogy hívják ezt az erőt, amely véghez viszi? Szeretet, szeretet, szeretet. Emberi szavakkal nem is lehet kifejezni.

Isten úgy szeretett, hogy odaadta Jézust. Van valami elképesztően csodálatos abban, hogy az ember nincs beszenyezve. Megtisztulva ott állni királyom jelenlétében.

Soha nem romlani, csak mindig egyre szebbé válni. Oh, happy day!

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Balogh László]
Sok szeretettel köszöntjük újra a kedves hallgatókat itt a könyvnépe című Spirituális Bibliatörteti Magazin műsorunknak. Én már a nyolcadik adásában, és egy nagyon-nagyon kedves új vendég van itt velem szemben a stúdióban. Dr. professzor Grüll tibor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pécsi Tudományegyetem és a Szentpál Akadémia tanszékvezető egyetemi tanára. Tiborról tudjuk, hogy fő kutatási területe a római biladalom, illetve a kereszténységgel is a nyudeizmussal foglalkozik, közel húsz könyvjében és több száz talulmányában. Szervusz, Tibor!

[Grüll Tibor]
Köszöntök a műsorban! Köszönöm szépen a megkívást, és üdvözlöm a kedves hallgatókat!

[Balogh László]
Ugye a mai műsor témája, az a bibliai régészet, és akkor kezdjük talál rögtön egy kicsi egzakt meghatározással a műsor elején, bár ez evidencia, hogy mi pontosan a régészet, és mint tudományterület, hogyan segíti a múltról való igazságot megismerni.

[Grüll Tibor]
Itt szeretnék egy félreértést eloszlantni. Engem általában régésznek tartanak, de egyáltalán nem vagyok régész, én történész vagyok. Csak egy olyan korszakkal vagy olyan korszakokkal foglalkozom, ahol a régészetnek rendkívül fontos szerepe van, tehát kénytelen vagyok olyan régészeti forrásokat is felhasználni a munkáimban, amik hát a régészek ásója nyomán kerülnek elő a földből.

Tehát ez az olyasmi, amikor kivonul egy csapat, van valami vezető régész, elkezdenek ásni, írtózatosan sokszor mélyére kell, hogy ásanak. Gondolj arra, hogy Pompeji például az 20 méter mélyen volt eltemetve, és bizony az áshatások nyomán előkerülő leletekkel is kell foglalkozniuk, tehát a régészet nem áll meg ott, hogy felszínre hoznak régmúlt korokból eltemetett tárgyakat, hanem ezeket fel is kell dolgozniuk, és itt kezdődnek a gondok. Például a régészetnek része az úgynevezett stratigráfia vagy cserépkronológia, ami egy hát most immár talán már csaknem 200 éve kialakított korszak meghatározási módszer.

Ennek az a lényege, hogy a mindannyian használunk ma is edényeket. Minden korban minden ember használt valami fajta edényeket, és ezekből, mivel elég nagy számban kerülnek elő régészeti áshatásokon ilyen edények, meghatározzák azt, hogy körülbelül ebben az évtizedben vagy ebben az évszázadban milyen típusú edényeket használtak, vagy ez az embercsoport, vagy az a vallási közösség, vagy nem tudom én micsoda, az milyen típusú edényeket használt, és ezeknek az összehasonlításával próbálnak meg kialakítani ilyen kronológiai sorrendeket. Ez nagyon-nagyon fontos. Persze ma már ennél sokkal egzaktabb módszerek is vannak, már némileg ezeknek az egzakcságával, hát nekem gondjaim vannak, például ilyen a híres C14-es módszer, ami viszont kizárólag organikus anyagokon, tehát szerves anyagokon használható, és ugye el kell őket égetni, tehát fizikailag meg kell semmisíteni ahhoz, hogy a lebomlási időt ki lehessen számolni.

Minél régebbi korokra vonatkoztatjuk a C14-es kor meghatározási módszert, annál bizonytalanabb az eredmény. De mondjuk úgy az elmúlt hat ezer évből azért viszonylag biztosnak mondható.

[Balogh László]
És akár ilyen típusú lehetek, akár másfajták előkerülnek, meg gondolom kerülnek elő írások, fémtárgyak, nagyon sokféle dolog.

[Grüll Tibor]
Mindig a legizgalmasabb az írás. Bocs, hogy szavadba vágtam. Tehát mindig, akárhogy tagadják a régészek, mert van a régész csapat, aki azt mondja, hogy azok a legmegbízhatóbb és legrelevásabb források, amelyeket ezekkel a modern datálási módszerekkel határoznak meg, de ez nem így van.

Valójában én sok példát tudnék arra mondani, hogy amikor előkerül egy-egy írás, tehát mondjuk valamelyik edényre egy karcolt szöveg, akkor általában nagyon-nagyon beizgulnak a régészek. Tehát mindig ez a legizgalmasabb. Hogyha van egy írás, azt meg kell fejteni, vajon kire vonatkozhat, vajon ki írt arál a szöveget arra a bizonyos cseréptöredékre, ez hallatlanul izgalmassá teszi.

[Balogh László]
Meg gondolom, ebben sok exakt információ van.

[Grüll Tibor]
Hogyne? Hát az írás az abszolút exakt, igen.

[Balogh László]
Egyik solyan, hogy most egy egyiptumi írnak, na várjuk át a magyarokat 4000 év múlva írok valami butaságot. Ha nem ő komolyan gondolt, amit leírt.

[Grüll Tibor]
Ez így is van, és ezért is nevezik ezeket a fajta feliratokat ablakoknak. Tehát olyan, mintha egy ablak nyilna a múltra, vagy sokan azt mondják, hogy olyanok, mint az időkapszulák. Csak ugye kell hozzá szakértelem, hogy az ember ezt megfejtse.

Meg kell jegyeznem, hogy nem minden, vagy a legtöbb régésznek erre már azért nincsen felhatalmazása, hanem ezekben a régész csapatokban ma már vannak epigráfusok, akik csak ezekkel a előkerülő feliratokkal foglalkoznak.

[Balogh László]
Akkor beszéljünk egy kicsit ezekről az időablakokról, időkapszulákról, hogy hogyan segítik akkor a múlt megismerését ezek, vagy a múltról való igazságot, hogy segítenek kideríteni.

[Grüll Tibor]
Itt felhívnám a figyelmet egy érdekes jelenségre, hogy ma már a történettudomány, most itt a régebbi korokra utalok, mert ugye a történettudomány az is, amikor a kádárkorszakkal foglalkozunk, vagy éppen a jelenkorunkkal, ma már ez is belefér, de én most a legrégebbi korok kutatására gondolok, tehát a történettudományban érdekes változás történt a XX. század végén is. Ez pedig az, hogy egyre inkább hiteltelenítik, és egyre inkább, hogy mondjam, partvonalon kívül tolják a szöveges forrásokat.

És azt mondják nagyon sokan, hogy kizárólag a régészeti források azok, amelyek megbízhatóak, amelyek exaktak, amelyek teljesen empirikusak, miközben az írott forrásokat pedig áthatja a szubjektivitás. Ezért nem használhatók igazából történeti forrásnak. Ez egy tudományos fordulat, ami bekövetkezett már a XX.

század végén. És ez logikus? Én azt gondolom, hogy nem, tehát nekem vannak olyan ismerőseim Magyarországon is, külföldön is, történészek, akik elsősorban bibliai történemmel foglalkoznak, és azt mondják, hogy hajmeresztő ez a jelenség, hogy a bibliát ma már gyakorlatilag nem lehet idézni tudományos szakfolyóiratokban, mert egyszerűen azt mondják, hogy ezek nem hiteles források, nem hiteles tudósítások a múltra vonatkozóan.

Én mindig is azt hittem, és ezt gondoltam, most is ezt vallom, hogy a szöveges források és a régészeti források egymás mellé helyezése jelent igazából egy komoly előnyt a kutatók számára, de mivel itt most mi a bibliáról beszélünk, ráadásul hát a bibliát meg semmiféleképpen nem lehet nélkülözni, vagy nem lehet partvonalon kívülre szorítani, hiszen tudjuk, hogy a biblia az nem egy történelem könyv csupán, hanem a biblia az Istennek a beszéde, ami ugye tudaleműleg örökkévaló, tehát ezt félretenni, ezt kivonni az egész történeti kutatásból, az bizony nem csak hiba, hanem súlyos bűn is.

[Balogh László]
Nem vagyok régész, de laikusként is aggódalomban hallom, vagy hallgatom, amit mondasz, mert hát most én is hazamegyek, ha a feleségem kitesz nekem egy üres edényt, akkor lehet, hogy következtetek arról, hogy vásárolni szeretne, de hogyha elír egy cetlit, hogy mire volna szükség, és hogy akkor most menjünk vásárolni, úgy azért kicsit egyértelmű, nekem is, hogy mit szeretne. Több információm van.

[Grüll Tibor]
Igen, hát ez egy elég jó példa, és tulajdonképpen a múltra vonatkoztatva is használható, és persze majd nyilván, ha belemellekszünk a beszélgetésből, akkor majd konkrét példákat is kérsz tőlem.

[Balogh László]
Feltétlenül.

[Grüll Tibor]
Jó, hát akkor egyet hadd mondjak így mindjárt az elején, hogy konkrétabb legyen a dolog, tehát például én sosem értettem azt a logikát, amimentén sok kutató és sok történész dolgozik, hogy például a helyeknek a meghatározásában, hogy az adott hely az micsoda. Tegyük fel Jericho. Ugye, amikor a régészek leásnak, akkor általában nem jön velük szemben egy ilyen közlekedési távla, amire rá van írva, hogy ez itt Jericho, aztán meg Jericho vége, ami így át van húz a pirossal, hanem ezek nincsenek ott.

Ezt az információt valahonnan ki kell nyerni, és mit gondolsz, egyet tippelhetsz, hogy honnan nyerik ki például az izraeli ókori helyszíneknek a neveit, hogy ezek hol voltak. Természetesen a Bibliából. Hát nincsen más releváns forrás, hát ezt sehonnan nem tudjuk, hogy hol volt Jericho, hol volt Ai, hol volt Hacor, hol volt Megiddo és a többiek, ezt a Bibliából nyerik ki.

Na most azt nem értem, hogyha egyrésztről elfogadják releváns, megfelelő forrásnak, hiteles forrásnak a Bibliát ezeknek a helyeknek a meghatározásában, akkor miért nem fogadják el, vagy mi a probléma azokkal az eseményekkel, amiket a Biblia leír az adott helyszínekkel kapcsolatban?

[Balogh László]
Hát erre csak szellemi válasz van valószínűleg.

[Grüll Tibor]
Valószínűleg igen, de e mögé egy, hogy mondjam, egy egész nagy tudomány épült, és akkor most itt belekezdhetnénk akár a Jericho-óstromának a kérdésébe. Ugye ma már Németországban is van egy nagyon ismert könyv, amit az Israel Finkelstein és a haverja, Neil Asher Zilbermann nevű haverja jegyez. Úgy megjegyzem egyébként, hogy Israel Finkelstein akadémikus és az Izraelnek a legismertebb régésze világszerte.

Ez olyan címen jelent meg Németországban, hogy káj ne pozáunen for Jericho, vagyis hogy Jericho előtt nem voltak kürtök. Tehát ma már nem egyszerűen tagadják, hanem egyszerűen arra megy ki az egész játék, a régészettudomány egy részében, hogy hiteltelenítsék a Bibliának az elbeszéléseit. Tehát nem egyszerűen azt mondják, hogy ezt nem szabad figyelembe venni, vagy nem lehet, hanem hogy ez nem úgy volt, ahogy a Biblia ezt állítja.

És ebben bizony, hát benne vannak a régészek vastagon.

[Balogh László]
Most azon gondolkodom így, hogy ezt elmondod, hogy mire mehet ki a játék. Mert hogyha az írás mondjuk történelmileg nem hiteles, akkor lehet, hogy ebből azt akarják kihozni, hogy szellemileg és erkőcsileg sem hiteles, és akkor nem úgy kell élni, ahogy az ige írja.

[Grüll Tibor]
Hát természetesen, és hozzáteszem, hogy ez nem a modern régészettudománnyal kezdődött, hanem már mondjuk visszamehetnénk a második szállat közepén Porfőriusz görög filozofusra, aki a Dániel könyvét támadta be, és ezen keresztül a zsidókat és keresztényeket is. Ugye például ma bármely bevezetés az Ószövetségbe című könyvet megnézel, ott azt találod, hogy az Ószövetség utolsó könyve az a Dániel könyve. De ezt nem modern időkben találták ki, hanem a második szállat közepén ez a görög filozofus találta ki, egyszerűen azért, mert abból indult ki, hogy nincs profécia.

Na most ilyenkor egyszerű, meg kell nézni, hogy mi az utolsó esemény, amit az a könyve említ. A Dániel könyvében ez az esemény a Makabeus felkelés, a Dániel 11-ben, és akkor mi van? Hát az van, hogy aki ezt írta, ez egészen biztosan a Makabeus felkelés után élt, hiszen, még egyszer mondom, abból indult ki, ebből az a priori tézisböl indult ki, hogy nincs profécia.

Na most ugyanezt vallják gyakorlatilag ma is a 20. szállat végéig, pedig hát csak el kéne olvasni picit a szöveget jobban, mélyebben, meg hát vannak olyan szövegek, amikkel egyszer nem tudnak mit kezdeni, tehát itt van az Ízsaiás 44-45, ami ugye Küroszról, a perzsa-birodalom alapítójáról szól, és minden jó 200 évvel korábban, mint hogy Kürosz megszületett volna. Ugye ezért születik az az elmélet, hogy föl kell darabolni Ízsaiás könyvét, mert hogy azt biztos, hogy nem ő írhatta, mert hát az csak olyan írhatta, aki Kürosz után élt.

Miért? Azért, mert a priori feltételezik, hogy nincs ilyen, hogy profécia, már pedig van. Tehát ez pedig már a hitnek a válasza ezekre a dolgokra, hogy már pedig van.

[Balogh László]
Hát én ezzel teljesen egyetértek, hogy van profécia, és akkor tulajdonképpen eljutottunk egy nagyon lényeges kérdéshez, hogy a világi történet-tudománynak a látószöge és a bibliai történet-tudománynak a látószöge, az ezek szerint teljesen eltér.

[Grüll Tibor]
Abszolút eltér, persze.

[Balogh László]
És akkor mi a bibliai történet-tudomány? Mi a mi látószögünk?

[Grüll Tibor]
Ez egy jó kérdés, tehát mi a bibliai történet-tudomány? Egy sztorival szeretnék felelni, hogy amikor egy akkreditációs bizottságérkezett akkreditációs látogatást tettek a Szentpál Akadémiára, akkor ugye nem vizsgálhatják nálunk a teológiai tárgyaknak a tartalmát, mert hát ez egy egyházi főiskola. Viszont az összes többi tárgyat vizsgálhatják, tehát nyelvszakok, nyelvórákat, és persze bejöttek hozzám is látogatni, történelemórát tartok ugyanis, és a látogató bizottság úgy foglalta össze, hogy ez a tantárgyelnevezés, amit én használok a Szentpál Akadémián, hogy bibliai történelem, ez rossz.

Mert hogy ezt nem szabad tanítani, hanem helyette ókori történelemet kéne tanítani. Természetesen én akkor rögtön tudtam, hogy ez nagyon jó ez az elnevezés, hogy bibliai történelem, mint ahogy van nálunk bibliai pszichológia is és más hasonló bibliai tárgyak. Tehát ők nem értették meg azt, hogy ez mit jelent.

Az ókori történelem ugyanis sokkal tágabb értelmű, mint az, hogy bibliai történelem. A bibliai történelem mit csinál? Megpróbál hátteret festeni azokhoz a bibliai eseményekhez, amelyek, mint egy színpadon előttünk zajlanak a bibliában, viszont a biblia nem sokat foglalkozik a háttérrel.

Tehát, ha megnézed mondjuk Ábrahám vándorlását, az olyan, mint hogyha Ábrahám egy légűres térbe vándorolna mondjuk úgy Harrán és Kánován között, pedig e közben tudjuk azt más történeti forrásokból, hogy városállamok vették körül, nagyon fejlett írásbeli civilizáció Ábrahámot. De erről egyébként a biblia nem beszél, egyszerűen azért nem, mert a bibliának ez nem feladata, mert a biblia az Isten szemszögéből mutatja be az emberi történelmet, és például ebből azt lehet megtanulni, hogy az Ábrahám, ennek az egyetlen családnak a története, az sokkal, de sokkal fontosabb Isten szemszögéből, mint akárhány, mit tudom én, Ebla, Muzi, Mári és más egyéb mezopotámiai városállamoknak a története. Ebből ez derül ki.

De ez nem jelenti azt, hogy nem volt egyébként Ábrahám körül semmi. Hát természetesen volt. És a történettudomány az ebből próbál egyfajta hát ilyen hátteret festeni az Ábrahámnak a korához, ami egyébként nem tanulság nélkül való, tehát ebből tényleg nagyon sok tanulságot le lehet mondni.

Mondjuk például csak egyet, ha mondhatok, hogy miért itt van annyi szerződésszöveg a pátriárkák korában. Egyszerűen azért, mert úgy tűnik, hogy a hetita és eblai és más források azt erősítik meg, hogy ez egy szokás volt ebben a korban, hogy mindent gyakorlatilag szerződésbe rögzítenek. Annyira komoly jogi kultúra volt ebben az időszakban, hogy talán azt mondanám, hogy mint a római korban alakult ki hasonlóan nagyon finom jogi kultúra.

Már a finomat azt úgy értem, hogy ilyen finomságokra is nagyon odafigyeltek. Ez például ugyanúgy kijön az Ábrahám és a Makpela barlangra kötött szerződésben.

[Balogh László]
Igen, nekem is ez jutott eszembe. Így van.

[Grüll Tibor]
Tehát például felajánlják neki, hogy vegye meg az egész bírtokot. És akkor mondja Ábrahám, hogy nem, köszi, ez nem kell, nekem csak az a barlang kell, ahogy majd mi nyugszunk a feleségemmel. És például ezt megértettük hetita szerződés formulákból, hogyha Ábrahám megvette volna az egész bírtokot, képzeld el, az volt a jog, hogy akkor élete végéig beszolgáltatással tartozott volna.

Tehát hiába megvette. Ha viszont csak a bírtoknak egy részét vette meg, akkor nem tartozott beszolgáltatással a korábbi tulajdonosnak. Ez nagyon-nagyon furcsa a mai gondolkodásunk, jogi gondolkodásunk szempontjából, de ez volt a helyzet, és ezt mi hetita forrásokból értettük meg.

[Balogh László]
Én is erre gondolok, mert ugye a zsidókhoz írt levélszerzője, az használja olyan formulát, hogy amikről már nektek nem kell szólni. De amit a kortársévereknek írt, mi 2000 évvel vagy 4000 évvel később, hogy Ábrahámhoz számolunk vissza, mi már nem abban a kultúrában, nem abban a dologszemléletben élünk. Tehát nekünk ezek a háttérinformációk akkor már nagyon fontosak, hogy értsük a történeteket maguk teljességében.

[Grüll Tibor]
Igen, és ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy ez nem üdvösségi kérdés, tehát ha valaki ezt nem tudja, attól függetlenül bőségesen van, vagy lehet üdvössége, de például azt kell mondanom, hogy a világ felé ezek nagyon-nagyon fontos információk, mert a világéjakat viszont rendkívül érdekli, hogy mennyire hiteles a bilja, vagy mennyire nem. Éppen ezért szerintem, aki mondjuk már valaha evangélizált, vagy tett bizonyságot másoknak, az tudja, hogy rendszeresen előkerülnek ilyen hasonló kérdések a világéjak részéről. Mondjuk ez nemcsak az ábrám történet, hanem akár, hát miről tudnak ma az emberek többnyire?

Teremtés. Tehát mondjuk, hogy volt a teremtés? Hogy volt a vízözön és más hasonlók?

Tehát például szerintem ezeknek a kutatásával sokkal inkább kéne foglalkozni, mint ahogy ezt jelenleg teszi ma a kereszténység világszinten.

[Balogh László]
Tehát amit összefoglaltunk, az tulajdonképpen eddig, az a bibliai régészetnek a jelentősége. Mi még a jelentősége, mit lehet még felsorolni ide?

[Grüll Tibor]
A biblia legjelentősebb eseményeit is hitáltal értjük meg, akár itt gondolok a zsidók kimondulására Egyiptomból, vagy akár Dávidnak a korára, vagy akár Jézusnak a feltámadására, és ehhez nem is kell várni azt, hogy majd a történettudomány, vagy a régészet valaha olyan konkrét bizonyítékokkal fog szolgálni, amire csak valaki ránéz, és azt mondja, hogy Jézus tényleg feltámad. Mert ilyen nem lesz, és nem is kell, hogy legyen.

[Balogh László]
Igen, mert ezeket hitáltal értjük meg.

[Grüll Tibor]
Ezeket hitáltal értjük meg, és az Istennek a terve, ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy Isten nem adott elegendő jelet az embereknek arra vonatkozóan, hogy hát az én igém az igaz, történeti értelemben is igaz, tehát hitelesnek foghatjuk fel, vagy hitelesnek vehetjük úgy, vagy talán még jobban, mint ahogy egy történelemkönyvet is hitelesnek veszünk. Tehát gondolja abba, egyszer megnéztem például, hogy milyen idő meghatározások szerepelnek a Bibliában. És borzasztó érdekes, hogy minél inkább megyünk előre az időben, az ószövetségben, a legtöbb időre vonatkozó konkrét meghatározás a Prófétai Könyv megben van.

Tehát több, mint 40-et találtam Ézsajásnál, Jeremiásnál, Dánielnél. És akkor Belsazár király első évében a következő történt. Vagy itt és itt álltam az Ulaj folyó mentén, és ott szállt rám egy elragadtatás.

Tehát miért van az, hogy Isten pontosan ezeket a prófétai szövegeket szögezi le az időben, meg helyezi bele térbe? Hát szerintem azért, hogy az emberek ne úgy vegyék, hogy ez pusztán egy, hát valami fajta kijelentés, vagy kinyilatkoztatás, és így szeretném megegyezni, hogy én nem ismerek olyan vallási könyvet, ahol hasonló fogalmazás lenne. Tehát ezek kinyilatkoztatások, mondjuk vegyük a Koránt alapul, vagy az Upanishádokat, ezek kinyilatkoztatások, amiben vagy hisz valaki, vagy nem hisz valaki, de viszont hangsúlyozottan, szándékoltan ezeket a kinyilatkoztatásokat időben is, térben is, hát oda köti valahogy a történelemben.

[Balogh László]
Tehát akkor tulajdonképpen nem véletlen az, hanem a Szentlek vezetése volt mondjuk Lukácsnál, hogy amikor megírta az evangéliumát, akkor öt konkrét történelmi szereplőnek, helytartónak, császárnak, királynak a uralkodását, időpontját megadta.

[Grüll Tibor]
Hát ez biztos, hogy nem véletlen. Tehát ez a Szentlek vezetése volt akkor. Inkább azt mondanám, hogy ez annak a prófétai hagyománynak volt a folytatása, amiről az imént beszéltem.

Tehát akár a Dánielt megnézzük, akár az Ézsaiást, vagy Jeremiást különösen. Tehát mindig oda horgonyozzák bele az időbe és a térbe ezeket a prófétai kijelentéseket. Hát gondolj bele, hogy mennyire fontos Jézus Kisztus születése, vagy Jézus Kisztus pláne megfeszítésének a pontos időpontja, ez egy iszonyatosan fontos kérdés a jövő szempontjával is.

Tehát ezt nekünk tudnunk kell. Jézus nem csak egyszerűen bepottyant valahogy a világba, vagy a Marsról, vagy az Alfa Centauriról, hanem egyszerűen megszületett az idő és a tér egy bizonyos pontján. És ráadásul ezt előre megmondták az ószövetségi próféták.

Tehát ezt fontos tudnunk ma is.

[Balogh László]
Ezek mellett, a szelemének határozások mellett még lehet mondani olyan egzaktudományos dolgokat, ami szintén a bibliai régészet jelentőségét erősítik a szemünkben, mint keresztények?

[Grüll Tibor]
Igen, feltétlenül. Az egyik ilyen a bibliában szereplő személyek történetiségének az igazolása. Itt most megint ki kell emelnem két példát, és talán így életszerűbb lesz a hallgatók számára is.

Az egyik mondjuk az legyen Dávid, aki az egységes királyságnak a legnagyobb uralkodója, és ugye olyan mesiási ígérettel is rendelkezik, hogy az ő családjából fog majd megszületni az eljövendő megváltó. Tehát egy nagyon-nagyon fontos, központilag fontos személyiségéről van szó az Új Szövetségnek. Nas, például az ő létezését egészen a 90-es évekig a legtöbb történész tagadta.

Azt mondták, hogy ez ilyen Robin Hood-szerű figura, akit csak úgy kitaláltak az izraeliták valamilyen oknál fogva. 1993-ban került elő Tel Dámban, ez Izraelnek a legészakibb városa, egy olyan kőemlék, amelyet nem zsidók írtak, ez a legszebb benne, hogy nem is zsidók írták, hanem a szírek, akik elfoglalták időlegesen Dánt, és harcoltak az izraeli király ellen, és bele van nyilva ebben a szövegben, hogy legyőzték a déli királyt, sajnos a név nincs ott, aki Dávid házából való. Csodálatos, ne?

Egyszerűen ezek után Finkelstein, akit már az előbb szíttam, ő is azt írja a könyvében, hogy ezek után senki nem vonhatja kétségbe azt, hogy Dávid király valóságosan létező személy volt. Tehát ekkora jelentősége van. És akkor itt van mondjuk egy másik Pilátus, aki az új szövetség egyik fontos szereplője, nem túl szimpatikus szereplője ugyan, de mégis fontos.

Megsúgom, nekem nagyon rossz féleményem van róla. Igen? Jó, rendben.

Szíved joga. Őt is ugye tagadták, hogy létezett. Én még emlékszem rá, hogy Gece Gustáv könyveit láttam a szüleim polcán, ő Gece Gusti bácsi volt az, aki a Kádár korszakban egyedül engedélyezett módon foglalkozhatott bibliával, és írt egy ilyen bibliai történetek című borzalmasan rossz könyvet, aminek az volt a lényege, hogy ami van a bibliában, az hazugság.

[Balogh László]
Ezért engedték meg neki a Kádár korszakban.

[Grüll Tibor]
Hogyne. Egyébként az eltén is tanított, csak úgy melleslegjedzem meg, és adta át a tudását, idézévelben generációknak. És emlékszem rá, hogy én messze voltam még akkor a kereszténységtől gyermekként, de mivel csak ez a könyv volt meg a szüleim polcán, és pont felütöttem ott, hogy azt írja, hogy hát Pilátus nem létezett, hát Jézus az persze nem létezett, annyira fölháborított.

Egyszeren a szellemet annyira megzavarta, fölháborított, hogy attól kezdve, pedig mondom távoláltam még a kereszténységtől, egyszer az volt bennem, hogy ez nem igaz, ez nem lehet igaz, ilyen nincsen.

[Balogh László]
Ez velem is így volt a 80-as években, tehát amikor olvastuk, hogy Jézus nem is biztos, hogy létezett, legendás alakul, valami nem tudom miért.

[Grüll Tibor]
Fölháborodott az ember.

[Balogh László]
Igen, hogy ez hogy?

[Grüll Tibor]
És egyébként Gecseg Guszti bácsi azért is hazudott, mert óriásit hazudott, mert ez a könyve, ez valamikor a 80-as évek elején jelent meg, de már 1961-ben megtalálták Cézareában azt a kőemléket, amin a Préfektusz júdei Pontius Pilátus név és cím szerepelt. Pontius Pilátus júdea, Préfektusa, Préfektusz, bocsánat a latin kiejtésért, csak én latinszakosként végeztem, és nekem muszáj szépen mondanom a szavakat, mert még elítélnek.

[Balogh László]
Én egy pici felmentést kaphatok.

[Grüll Tibor]
Préfektusnak is lehet nyugodtan, röviden mondani. Tehát, hogy kétségbe vonhatatlanul bizonyított ságot nyert, vagy bizonyságot nyert az, hogy Pilátusz bizony létezik. Egyébként, aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy Pilátusról nem csak ez a kőemlék, és nem csak az új szövetség beszélt, hanem elég sok más írott szöveg.

Józsefusz Fláviusnál is van szó Pilátusról. Tacitusnál, a római történeti írónál van szó Pilátussal. Akkor az hogy került oda?

Hát erre is megvolt a válasz, ha természetesen a marxistáknak, ők azt mondták, hogy ezt a keresztények írták bele később. Tehát minden marxist ennyi a profim volt latimból. Igen, és az a legszomorúbb a történetben, hogy ezt nem ők találták ki, hanem átvették a protestáns biblia kritikából.

Tudnik, addigra már a protestáns biblia kritika szétcincálta ezeket a történeti forrás szövegeket, amik a kereszténységre vonathoznak, és gyakorlatilag teljesen hiteltelenítette őket, és sajnos mind a mai napig ez megvan, ez a vonulat megvan a biblia kritikai, teológiai irodalom, idézeljelbe raknám, főként német protestáns vonalon, és sajnos a katolikusokra is már elég éhat, bár meg kell mondanom, hogy a katolikusok még mindig sokkal inkább ragaszkodtak ezekhez az ókori forrásokhoz, mint a protestánsok.

[Balogh László]
Na, amit most mondasz, ez az, amit én sosem értettem. Hogy ugye én is hallottam olyan elméletről, hogy volt ilyen másodlagos ézsajjás, és akkor ő az ézsajjás könyvében az utolsó 26 fejezetet, a Jószámonok Visszafelé, akkor azt nem ő írta, és én sosem értettem, hogy 2600 éven keresztül anyanyelvi rabbik nem vették észre.

[Grüll Tibor]
Igen, és hát a kulnáni tekercsegben sem szerepel semmifajta jel, hogy itt kezdődik a deuteró ézsajjás.

[Balogh László]
Több évezeden keresztül anyanyelvi rabbik, hébelembrek nem veszik észre, hogy ez egy másik embernek a szövege, de akkor jön egy német protestás tudós valamikor a felvilágosodás kapcsán, aki mondjuk egészen a betűfelismerés magasságáig eljut a héber szövegben, és akkor ő meg úgymond észreveszi. Tehát most elnézést egy kicsit humorizálok, de ez nekem sosem jött ki. Hogy ezt mire alapozzák, tehát nem félnek attól, hogy ebből tudományos megszégyenülés lesz?

[Grüll Tibor]
Nem, mert nyilván valakinek, most összekacsintunk Lacival, tehát valakinek ez érdekében állt, hogy a Bibliát hitelternítsék, és mind a mai napig érdekében áll. Nem, tehát miért a dárvinizmust mi alapozta meg? Vagy a dárvinizmust mi bizonyította?

Ha valaki elolvassa ma a Dárvinnak a könyveit, amiket írt erről, akkor azt mondanám, hogy nevetségessek azok az érvek, amikre ő hivatkozik. De ma erre ráépült egy egész evolúcionista iparág. Tehát gyakorlatilag minden természettudós azon dolgozik, vagy a legtöbb azon dolgozik, hogy ezeket valamilyen módon alátámaszza, és ugye minél többen foglalkoznak ezzel, annál többen átveszik az elméletet, és propagálják az elméletet, és már úgy tűnik, hogy már nincs is más, csak ez az elmélet.

Pedig valójában elméletről van szó.

[Balogh László]
Ennek fasonló történetben nincs bizonyítva a jól gondolom.

[Grüll Tibor]
Mint a mai napig nincsen bizonyítva. Tudomásom szerint egyetlen pozitív bizonyíték nincsen rá, csak úgy, mint ezekre a biblia kritikai elméletekre, amiket te is említettél, Laci, egyetlen konkrét bizonyíték nincsen.

[Balogh László]
Tehát inkább ezek fikciók, hipotézisek, mint tudományok.

[Grüll Tibor]
Tehát nem került elő például, amit most idéztél, például a Jakvista is papi forrás, akire gondoltán, a Julius Wellhausen-nek hívják, és kitalálta, hogy mivel a genezis könyvében ugye kétféle istennél fordul el ő, a Jahve és Elohim, ezért azt mondta, hogy ezt két külön forrásra kell visszavezetni, és ebből a kettőből később egy redaktor, egy szerkesztő rakta össze a genezis könyvét. Egy másik bizonyíték, ahogy idézeljel be, bizonyíték az volt, hogy kétféle módon szerepel az ember teremtésének a leírása. Először egy ilyen pozitív felsorolásban, aztán pedig egy negatív felsorolásban, és hogy ez is az bizonyítaná.

De soha, még egyszer mondom, soha nem került elő és nem is fog olyan szövegemlék, ami akár ezeket a betoldásokat, akár a redakciókat, tehát utolagos szerkesztéseket igazolná. Na, visszatérhetünk az eredeti kérdéset. Egyszer azt mondtam, hogy a személyek létezését bizonyítja.

Aztán van itt egy másik dolog, amiről már szintén említést tettem, ez a földrajzi helyek létezésének a bizonyítéka. Jerikóról már esett szó, de kigondolta volna, hogy itt van például Betlehem és Názáret. A helyzet az, hogy annyira picike falvak voltak ezek Jézus korában, sőt, már azt megelőzően is, hogy gyakorlatilag nem volt semmi fajta külső megerősítése, Biblián kívüli megerősítése ezeknek a helyeknek.

Aztán néhány évvel ezelőtt előkerült egy pecsét Izraelben, amin szerepelt a Betlehem név, és kiderült, hogy ez a Jeruzsálemtől mindössze 7 kilométerre délre fekvő kis település, ez valóban jelentős, nagyon fontos település lehetett már a királyság korában. És itt van Názáret, aminek a létezését is kétségbe vonták az ilyen gecsegusztávféle nagy elmék, hogy úgy mondjam. De előkerült, hála Istennek, egy késő-római feliratos forrás, amin szerepelt, mint az egyik papi családnak a letelepedési helye Názáret.

Tehát ma már kétségbe van hatatlanul létező. Egyébként tényleg érdekes, hogy a Talmud sem említi Názáretet, mint galiléai falut. Egyébként több mint 400 falu nevet ismerünk Galiléából, és tavaly májusban jártam Galiléában, a Moti Aviamnak hívják, Mordechai Aviam, aki a legjobb régészle Galiléának.

Tehát ő mindent tud Galiléáról, és körbevitt minket egy luteránus csoporttal voltam, teljesen véletlenül futottunk össze. Igazából Aviammal mentem beszélni egy ügyben. Elvitt körbe ott a tó körül, Genázari tó körül, és Bécaidáról volt szó, ugye Bécaida is egy nagyon fontos helyiség, hiszen Jézus is volt ott, meg a tanítványok egy része is onnan származik Bécaidából, és képzeld el, hogy úgy volt, hogy megtalálták Bécaidát, van róla egy kétkötetes könyv a feltárásáról, és akkor mondja nekem Aviam, hogy de hát ez nem az.

Mondom, tessék, ez nem az, és bevizonyított a feketén-fehérre, most nem akarom mutatni a hallgatókat ennek a felsorolásából, hogy az a Bécaida, az nem az a Bécaida, de mai napig nem találták meg Bécaidát. És akkor én kérdeztem, hogy ez hogy lehetséges, és mondja, hogy tudod, hogy hány galileai helyiségnevet ismerünk az ókorból? Mondom, nem.

Azt mondja, 400 vagy 450. És tudod, hányat tártunk föl ebből? Mondom, nem.

Azt mondja, kb. 40-et.

[Balogh László]
Értem, de hogyha mondjuk Galileában a ismert helyiségnével rendelkező falvaknak épphogy vagy még a 10%-át sem érték el, amit föltártak, akkor tulajdonképpen az, hogy még valamit nem találtak meg, az ásatások hiánya az nem bizonyíték, hanem létezésre. Hanem itt még türelemmel kell várnunk, hogy az, ami a hitnek nem kérdés, az esetleg ilyen világi tudomány módjáról is még alá legyen támasztva.

[Grüll Tibor]
Így van, nagyon fontos dologra utalsz most, Laci, ez az argumentum e silencio, így hívják a tudományban, ez nem egy ilyen zenei szakkifejezés, hogy argumentum e silencio, hanem azt jelenti, hogy a hallgatásból vett érv. Vagyis ha valamiről nincsen adat, külső forrás, akkor azt hallgatásnak tekintjük, és van, aki azt mondja, hogy ha valamiről hallgat a tudomány, akkor az nincsen, és ez nagyon veszélyes dolog. Tehát főként a Bibliával kapcsolatban ezt állítani, hogy, és most konkrét dolgot mondok megint, Salomon vagy Saul az azért nem létezett, mert a Biblián kívül nincsen rájuk vonatkozó forrás.

Ez utóbbi megállapítás sajnos azt kell mondanom, hogy igaz. És bár lenne Salomonról és Saulról egy felirat, egy kőemlék, egy akármicsoda, egyébként nem mondanám, hogy Salomon korábból nincsenek emlékeim, mert vannak, de Salomonról magáról, a szeméről valóban Biblián kívüli forrás egylőre nem került elő. Ennek ellenére az előbbi példám is, amit Dávidról mondtam, az szerintem arra figyelmeztet, hogy ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket.

Csak egy furcsa jelenségre hívtam fel a figyelmet. Van ilyen.

[Szignál]
HAPPY DAY Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.