Happy Day - 2024. 07. 11.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Emeljük föl a Bibliánkat. Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy ez a könyv az Isten igények az irat formája. És hiszem, hogy a szent élek az, aki megelevenít Isten igényét és beülteti a szívünkbe.

Mert Jézus Kiszos halálával, eltemetkezésével, föltámadásával egy év álltam, és a régiek elmúltak, és új ember vagyok, új teremtés vagyok. És nincs kőszívem már, hanem hússzívem van, amelynek a táblájára Isten törvénye be van írva. És hiszem, hogy az új szövetség nem a betűnek a szolgálata, hanem a szellem szolgálata, mert a betű öl, de a szellem elevenít.

És hiszem, hogy a szent szellem az, aki mai napon is megeleveníti a szívemet, lelkemet, testemet, hogy Istennek a beszédét meg tudjam érteni, és meg tudjam cselekedni a Jézus nevében. Ámen! Kérlek benneteket, hogy foglaljatok helyet az úr Jézus nevét.

[Tóth Géza]
68. Zsoltár Az éneklőmesternek Dávid Zsoltára ének. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei, és elfutnak előle az ő gyűlölői.

Amint a füst elszéled, úgy széleszted elő őket. Amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elő. Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak az Isten előtt, és újonganak örömmel.

Énekeljetek Istennek! Zengedezzetek az ő nevének! Csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örüljetek előtte!

Árváknak atya, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, ki hozza boldogságra a foglyokat, csak az engeretlenek lakoznak sivatag helyen. Ó Isten!

Mikor kivonultál a Te néped előtt, mikor a pusztába beléptél, a föld reng vala. Az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a sínai hegy is az Isten előtt, az Izrael istene előtt. Bőzáport hintesz vala, ó Isten, a Te örökségedre, s a langadót megújítod.

Benne tanyázod a Te gyülekezeted, Te szerzéd jó voltodból a szegénynek, ó Isten. Az úr add vala szólniuk az örömhírt fivő asszonyok nagycsapatának. A seregek királyai futnak, futnak, s a házi asszony zsákmányt osztogat, ha cserények között hevertek is.

Olyanok lesztek, mint a galamnak szárnyai, amelyeket ezüst borít, vagy mint vitorla tollai, amelyek szín aranyfényűek. Mikor a minden ható szétszórta benne a királyokat, mintha a hó esett volna a sálmónak. Isten hegye a básán hegye, sokhalmú hegy a básán hegye.

Mit kevékedtek ti sokhalmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyé ül. Bizony ezzel lakozik az úr mindörökké.

Az Isten szekere húsz ezer, ezer meg ezer. Az úr közöttük van, mint a sínai hegyen az ő szent hajlékában. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben.

Még a pártütők is ide jönnek lakni, ó Uramisten. Áldott legyen az úr, napról napra gondoskodik rólunk, ami szabadításunk Istene. Ez a mi Istenünk, a szabadításnak Istene.

És az Úristen az, aki megszabadít a haláltól. Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját. Azt mondta vala az úr, básámból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak, hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.

Látták a te bevonulásodató Isten, az én Istenem, királyom bevonulását a szentébe. Elöl mennek vala az éneklők, utána a húrpengetők, középen a doboló leányok. A gyülekezetekben áldjátok az Isten, az urat áldjátok, ti Izrael magvából valók.

Ott a kis Benyám, aki uralkodik rajtuk, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetük, a Zebulon fejedelmei és a Naftali fejedelmei. Istened rendelte el a te hatalmadat, erősítsd meg ó Isten azt, amit számunkra készítettél. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

Fenyítsd meg a nádasnak vadgyát, a bikák csordáját, a népek tulkaival egybe, akik ezüst rudakkal terpeszkednek, szort szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek. Eljőnek majd a főemberek Egyiptomból, Szerecsenország hamar kinyújtja kezeit Istenhez. Elföldnek országai, mind énekeljetek Istennek.

Zengjetek dicséretet az Úrnak, aki kezdettől fogva az egek egein ül. Imi onnét szól nagy kemény szóval. Tegyetek tisztességet Istennek, akinek dicsősége az Izraelen, és az ő hatalma a felhőkben van.

Rettenetes vagy ó Isten, a te szent hajlékodból, az Izraelnek istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! 69.

Zsoltár Az éneklőmesternek a sósanimra Dávidé Szabadíts meg engemet, ó Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. Mély sárba estem be, ahol meg nem állhatok. Feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom. A bűneim elbágyattak várván istenemet. Többen vannak fejem hajszálai nála, akik ok nélkül gyűlölnek engem.

Hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül. Amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem, ó Isten! Te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak Te előtted.

Ne szégyenüljenek meg miattam, akik Te benned remélnek. Uram, seregeknek ura! Ne pirongkodjanak miattam, akik Téged keresnek, ó Izraelnek Istenem!

Mert Te éretted viselek gyalázatot, és borítja pirongás az én orcámat. Atyám fiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevényé. Mivel a Te házathoz való féltő szeretet emészt engem, a Te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

Ha sírok, s bőtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

Én pedig néked könyörgök, ó Uram! Jó kedvednek idején, ó Isten! A Te kegyelmed sokaságához képes, hallgass meg engem a Te szabadító hűségeddel.

Menj ki engem az iszabból, hogy el ne süllyedjek. Hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől, és a feneketlen vizekből, hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem. Hallgass meg engem, Uram!

Mert jó a Te kegyelmességed. A Te irgalmasságodnak sokasága szerint, te kincs érre ám. És ne rejtsd el orcádat a Te szolgáltól, mert szorongattatom nagyon.

Siess, hallgass meg engem! Légy közel az én lelkemhez, és váltsd meg azt az én ellenségeimért! Szabadíts meg engem!

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat. Jól ismered minden szorongatómat. A gyalázat megtörte szívemet, és beteggé lettem.

Várok vala részvétre, de hiába, vígasztalókra, de nem találék. Sőt, ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban ecettel itatnak vala engem. Legyen az ő asztaluk előttük törré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Setét üljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. Öntsd ki a te haragodat reájuk, és a te haragodnak búsulása érje utol őket. Legyen az ő palotájuk puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos.

Mert akit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sújtottak fájdalmát szólják meg, szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. Töröltessenek ki az élő könyvéből, s az igazak közé ne irattassanak. Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, ó Isten, a te segedelmed.

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hála adással, és kedvesebb lesz az úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasad körmű tuloknál. Látják ezt majd a szenvedők és örülnek, ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek, mert meghallgatja az úr a szegényeket, s az ő fogjait nem veti neki. Dicsérjék őt az egek és a föld, a tengerek, és ami csak mozog azokban, mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait, és ott lakoznak majd, és bírni fogják azt, s az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét.

1. Az Éneklőmesternek Dávidtól Emlékeztetésre Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre síess, szégyenüljenek meg, és piruljanak, akik életemre törnek. Riadjanak vissza, és gyalázat érje őket, akik bajomat kívánják.

Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nekem, he-hé, he-hé! Örülnek, és örvendeznek majd benned mindazok, akik keresnek téged, és ezt mondják majd szüntelen, akik szeretik a te szabadításodat, magasztaltassék fel az Isten! Én pedig szegény és nyomorult vagyok, síess hozzám, ó Isten!

Segedelmem és szabadítóm vagy te, Uram, ne késsél! 71. Te benned bízom, Uram, ne szégyenüljek meg soha!

A te igazságot szerint mencs meg, és szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, és tartsd meg engem! Légy sziklaváran, ahová menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te, én Istenem!

Szabadítsd meg engem a gonosznak kezéből, a hamisnak és kegyetlennek markából, mert te vagy az én reménységem, ó Uram, Istenem! Én bizodalmam gyermekségemtől fogva, reáttámaszkodom születésem óta, anyának méhéből te vontál ki engem, rólad szól az én dicséretem szüntelen! Mint egy csodává lettem sokaknak, de te vagy az én erős bizodalmam.

Megtellik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. Nevess el engem az én vénségednek idején, mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! Mert felőlem szólanak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak, mondván, az Isten elhagyta őt, kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, aki megszabadítsa.

Ó Isten, ne távozzál el tőlem, én Istenem! Siess segítségemre! Szégyenüljenek meg, és enyésszenek el életennek ellenségei.

Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. Szájam beszélje a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

Az Úristennek nagy tetteivel járok, csak a te igazságodról emlékezem. Ó Isten, gyermekségemtől tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a te csuda dolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyjál engem.

Ó Isten, hogy hirdessem a te karodat a nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, ó Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél. Kicsoda hasonló te hozzád, ó Isten, aki sok bajt és nyomorusságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

Megsokasítod az én nagyságomat, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz engem. Én is tisztellek téged, Lanta, a te hűségedért én, Istenem. Éneklek néked hárfával, ó Izraelnek szentje.

Őrvendeznek az én ajkaim, hogy énekelhetek neked, és lelkem is, amelyet megváltottál. Nyelfem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek, és gyalázattal illettettek, akik vesztemre törnek.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Következik Németh Sándor napjúzenete.

[Németh Sándor]
Az Istennek a rendje elsősorban szimfónián alapul, a szimfónia pedig csak akkor tud megvalósulni, hogyha először nem a fölé és alárendelést vizsgáljuk a családba, hanem a kölcsönös alárendelést. Mert ha nincs kölcsönös alárendelés, akkor tekintélyből próbálja az ember megoldani azt a problémát, azt a nézeteltérést. És én lebeszélek benneteket arról, hogy tekintéllyel próbáljátok megoldani a problémát, mert újra mondom, akár a feleség próbálja a tekintélyt használni, az még fonákabb dolog, ha a férj fogja használni, akkor pedig nem történik meg a békesség, úgy egy idő után úgy tűnik a feleségnek, mintha eszköz lenne, mintha házasságba alatvalója lenne a férjének, egyszerűen nem talál a férje mellett se szabadságot, se örömöt, és egy boldogságot is.

És sokszor ilyen frusztrált állapotban lévő hölgyeket megkísért az ellenség, hogy hogyan lehet ezt kompenzálni, vagy ebből kiszállni, hogy ne csicskáztassa engemet állandóan a férjem. Egy férj vigyáz arra, hogy a feleség ne érezze magát csicskásnak. Ezért belevonja a döntésekbe, közössen hozzák a döntéseket.

A közön döntéseknek mi az előfeltétele? A konszenzus, az összhang, a megállapodás, hogy azzal a dologgal kapcsolatosan kialakultunk konszenzust. A tárgyalásokra ezért van szükség, látjátok a politikai közéletben is, először tárgyalnak a felek, azért tárgyalnak, hogy konszenzusra jussanak.

Ezt a kommunikációt a családban, a házasságban soha nem lehet elhagyni. Nem idegenedhetsz el a feleségettől, nem idegenedhetsz el a férjettől. Azokat a gondokat, amelyek nyomasztanak, őszintén meg kell beszélni.

De ez még nem jelenti a megoldást. A megoldás azt jelenti újra ismétlen, ha megtaláljuk a Szentlélek által, vezetése által arra dologra vonatkozóan Istenek a kielentését, és az Istenek az igazsága, az Istenek az igéje, az konszenzus teremtő erővel rendelkezik. Miért vagyunk ma is itt?

Ha nem tisztelnénk Istenek az igéjét, más helyen lennénk. De mivel, hogy tiszteljük Istenek az igéjét, ezért egy egységet munkál ki Istenek az igéje, és állandóan ezt az egységet fönttartja mindaddig, amíg az Isten igéjének a szolgálata, az életünknek a fő célja, és alárendeljük magunkat, Isten tekintéjének, az álláspontunkat, a vélekedéseinket, gondolkozásunkat. Az egységet így lehet csak fönttartani, tehát újra ismétlen, az egység nem egy stabil, statikus állapot, hanem egy olyan folyamat, amit állandóan meg kell valósítani, fönt kell tartani, mert az egysége szemben újabb és újabb kihívások jelenkeznek.

És a kihívásokat mi hozza? A gondok, a megoldatlan problémák, a váltságok például. És ekkor mindig le kell ülni, látjátok, az imádkozást is befolyásolja, nincs értelme úgy imádkozni.

[Sárosi Renáta]
A János első levele 5. rész 14. 15.

verszakban csodálatos verseket olvasunk. És ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogyha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk őtőle.

Szükségünk van arra, hogy az ígében vessünk alapot. Semmi más nem adhat olyan bizodalmat, mint egy Istennek tetsző élet. Amikor Dániel Istennek tetsző életet élt, bízvást kérhette Istentől, hogy őrizze meg az oroszlánok barlangjában.

De nem kérhetsz addig bizalommal, amíg nincs tökéletes egység Isten és te közötted. Isten és Jézus között mindig tökéletes egység volt. Az alap az Isten bevetett bizalom és a hozzávaló hűség.

Egyesek azt gondolják, hogy Jézus Lázár iránt érzett szeretete miatt sírt. De ez nem valószínű. Jézus tudta, hogy a sír körül álló emberek, Mártát is beleértve, nem ismerték fel, hogy ő bármit kér az atyától, azt megkapja.

Az ő hitetlenségük törte össze és szomorította meg Jézus szívét. Szerintem ezért sírt. Amikor imádkozol, látni fogod, hogy a menny nyitva áll előtted.

Ha várnod kell arra, hogy megnyíljon, valami nincs rendben. Megmondom, hogyan lehet elveszíteni az Isten bevetett bizalmat. Istennek és az ő törvényeinek való engedetlenség által.

Jézus azt mondta, hogy csak a körül álló sokaság miatt imádkozik. Jól tudta, hogy Isten mindenkor meghallgatja. És mivel Jézus tudta, hogy Atya mindenkor meghallgatja, tudta azt is, hogy a halott előjöhet.

Időnként olyan, mintha a kőfal állna előttünk. Minden olyan sötét, mint az éjszaka, és semmi nem marad, csak az Isten bevetett bizalom. Semmit nem érzel, de csak kitartóan és bizalommal hidd, hogy Isten nem hagy cserben, hiszen ez maga volna a lehetetlenség.

Sehova nem jutunk, ha saját érzelmeinktől függünk. Létezik az érzelmeknél ezerszer jobb alap, és ez Isten igéje. Úgy, ahogy van.

Isteni kijelentés van bennünk, amit akkor kaptunk, amikor felülről újjá születtünk. Aki az új királyságba születik, az új hidbe is születik. Pál a testvérek két csoportjáról beszél, az engedelmesek és engedetlenek csoportjáról.

Az engedelmesek mindig első szóra engedelmeskednek Istennek. Isten a népén keresztül akarja a világgal megismertetni, hogy ő létezik. Az igaz ember hidből él.

Nem beszélhetsz olyan dolgokról, amiket soha nem tapasztaltál meg. Úgy látom, hogy Isten folyamatosan képez bennünket. Nem vezetheted el az embereket Isten mélységének megismerésére, ha te magad még nem törtél meg.

Én már megtörtem. És újra és újra megtörtem. Dicsőség Istennek, hogy közel van a megtört szívülekhez.

Meg kell törnöd ahhoz, hogy eljuss Isten mélységeinek a megismerésére. Lehetséges megnyugodni a hitben, az Isten bevetett bizalomban. Isten ígéretei soha sem hiusulnak meg.

Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Isten igéje ellenállhatatlan hitet hoz létre, amely nem csügged, soha nem adja fel, és soha nem valkudarcot. De mi sokszor nem ismerjük fel Atyánk nagy vonalúságát, és elfeletkezünk arról, hogy kifogyhatatlan gazdagon, mérték nélkül ad.

Szereti, ha többet kérünk tőle. Mennyivel többet? Sokkal többet.

Ezt mutatja nekem Isten. Azt látom, hogy Istennek van terve a gyógyulásra. Ez a belévetett, tökéletes bizalom útján működik.

Nem a sok beszédből jön a bizalom, hanem a vele való közösségből. Csodálatos dolog Jézussal közösségben lenni. A lényeg az, hogy hagyjunk elég időt a vele való közösségre.

A Jézussal való közösség maga az élet, és sokkal jobb, mint a prédikálás. Ha Isten világosan azt mondja, hogy tegyél meg valamit, akkor cselekedj, de győződj meg arról, hogy biztosan Isten szólt el.

[Petrőcz Katalin]
Szeretetel köszöntöm a Hit Rádió pszichológiai magazinjának hallgatóit. Ez itt tehát a lélekmoda, a mikrofonnál pedig Petrusz Katalin-t halljátok. A másik mikrofonnál pedig itt van már kedves vendégem, Pénze Zoltán.

Szervusz, Zoli. Szervusz, köszöntöm a kedves hallgatókat. Úgy is, mint családterepeuta, és az ellenálló képességről, a rezilienciáról lesz szó, mert hát arról mindig szó szokott esni, hogy hát a különböző befolyások milyen irányban mozdítják ki az embert abból a biztos állásból, amit egyébként nagyon jól tudna művelni, ha nem lennének ilyen külső befolyások.

Csak hogy ezek mindig lesznek. Tehát az ellenálló képesség valószínűleg a megoldás, hogy nem tudjuk kiiktatni a körülményeket.

[Pénzes Zoltán]
Pontosan így van.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor ha ezt a szót most már lefordítottam, hogy ellenálló képesség, de szaknyelven ez rezilienciát jelent, és talán azért is tartották ezt meg, nemcsak a tudományosság hangzása kedvéért, hanem mert talán több mindent felőlel.

[Pénzes Zoltán]
Igen. Hát a reziliencia egy picit a szóból úgy ered, vagy magyarázza önmagát, hogy a rezisztensthez kötődik innen az ellenálló képesség, és gyakorlatilag egy képességről beszélünk, ami hatékonját tud tenni bennünket a különböző élethelyzetek válaszadásában. Gondolunk itt a krízisekre, vagy különböző helyzetekre.

[Petrőcz Katalin]
Amik állandóan adnak. Tehát nem kell úgy fölkészülni, hogy majdha egyszer lesz egy krízis, hanem szinte ez egy sorozat az életükben.

[Pénzes Zoltán]
Hát nagyon nehéz fölkészülni rá, mert ezek ilyen meglepetésszerűen jönnek, váratlan helyzetként jelennek meg, és ezekre rákészülni tudatosan nem egyszerű dolog. De nyilván a szituációval szembesülünk, és ott azért kell kihozni magunkból a legjobbat, és a legkisebb időnként veszteséggel, legkisebb veszteséggel kell kijönni belőle, mert már pedig ilyen is van, hogy nem tudunk mindenre százszázalékos válaszokat adni, és ebben tud segíteni.

[Petrőcz Katalin]
Hát nem csak egy-egy emberre fordul elő tömegekkel.

[Pénzes Zoltán]
Nem, ez tömegekkel, és én azt gondolom, hogy minden embernek az életében azért vannak valamilyen térű veszteségek. Az életünkhöz ez hozzátartozik, és ettől azért nem kell megijedni, hanem abban a szituációban kell egy olyanfajta magatartást, egy olyanfajta gondolkodási és viselkedési struktúrát kialakítani, ami azért egy nagyon jó visszajelzést és pozitív válaszokat tud a magunk és a környezetünk életébe teremteni.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez egy edzettség, vagy azt jelent, hogy álljuk a sarat, vagy pontosabban, hogy tudjuk ezt megvalósítani, és hogy mennyire vele született, vagy mennyire, hát az edzettséggel az párosul, hogy meg lehet szerezni.

[Pénzes Zoltán]
Pontosan így van, is-is a kérdésre a válasz, mert azt gondolom, hogy az életünk folyamán azért a sok tapasztalat szerzés következményeként, meg azért éretebbé válik az ember. Ez az igazság. Tehát idővel azért megjön ez a képesség.

Megjön, tehát olyan nagyon, hogyha az ember nem egy negatív attitűdöt, vagy viselkedésformát alakít ki, elnézést, akkor azért meg szoktak jelenni ezek a fajta úgynevezett helyrekerülnek a dolgok érzések. De ez magától nem megy, hanem itt azért van feladatunk, van tennivalunk, és erről szeretnék néhány mondatot elmondani. Ezt meg előzően, hogyha tudnánk beszélni arról, hogy gyakorlatilag ezek a vállalatlan dolgokat hoznak be a terünkbe, a mozgásterünkbe, és itt gondolok a magánéletünkre, gondolok a családunkra, és a társadalomban való forgalódásunkra, természetesen ezt meg előzően a gyülekezeti életünkre is gondolok, hogy hogyan éljük meg ezeket a helyzeteket.

Itt azért van egyfajta, vagy megjelenhet egy érzelmi túlterheltség.

[Petrőcz Katalin]
Már csak attól, hogy forgolodunk emberek között?

[Pénzes Zoltán]
Már csak attól, hogy van. Például önmagában ott a tömegnek is lehet egy ilyenfajta terhel. Nyilván, hogyha nagyon terhel bennünket, az azért elgondolkodható, hogy miért érzek én ilyeneket, de ez egy más történet.

De az érzelmi túlterheltség az nagyrészt valamilyenfajta feladatkörnek az ellátásához, valamilyen munkához, tevékenységhez kapcsolódik. Ami azt jelenti, hogy talán a gyülekezetben van szolgálatom. És ennek a kivitelezése, megélése, vagy ennek az elvégzése kiviteleznek olyanfajta feladatok, ami sok esetben úgy tudjuk megfogalmazni, hogy ez terhel.

Ezzel nincsen baj, mert ennek szinte törvényszerűen meg kell jelennie, mert a hozott problémának, vagy az ellátandó feladatnak van terhel. Tehát ez még nem kóros történet. És mi meg nem vagyunk robotok.

És ez persze, az ember azért, hát tudjuk, hogy vannak korlátaink, és ehhez még párosul egy csomó olyan helyzet, amit szeretnék néhány mondatban ismertetni. Például, hogyha egy irányító szakaszban vagyok, vagy feladatot látok el, és hogyha azt érzem, hogy hát az irányítás kicsúszik a kezemből, az már önmagában egy olyanfajta szituációt hoz, vagy teremt, ami nehezen megélhető. Az elismerésnek a hiánya.

Próbálok itt azért egy picit gyorsabban, mert nem akarok csak beszélni, az elismerésnek, a visszaigazolásnak a hiánya. Sokszor egy-egy munka kapcsán, és itt most minden feladatkörre gondolok, a családban lévő mozgásterünkre is jobb, hogyha valamit úgy kapok visszajelzést, de kapok visszajelzést, hogy ezen most kellene változtatni, újra kellene gondolni, mint ahogy a GPS mondja, hogy újratervezés, hogyha nem azon az úton sikerült végigmenni. Kicsit vissza kell tolatni.

Kicsit vissza kell tolatni, és akkor az ember mindjárt rákerül arra a helyre, vagy arra a szakaszra, amit újonnan el tud kezdeni, vagy újból el tud kezdeni, és akkor ezek megint egy jó érzéssel töltenek el bennünket. Azaz érzés is felszínre jön ebben az érzelmi térben, hogy nem vagyok egyedül, hogy van egy egészséges kontroll. Van valaki mellettem, aki nem feltétlenül kontrollálja a munkámat és a tevékenységemet, de hogyha problémám van, van kihez fordulnom.

És ez egy nagyon jó érzés, amikor bizonyos feladatköröket ellátunk, vagy tevékenységeket végzünk, hogy tudjuk, hogy számíthatunk valakire. És ezek a számító emberek nagyon értékes emberek. Akikre lehet támaszkodni.

De ez baráti feltétlenül, vagy kollegális, vagy az, akitől a visszajelzést várjuk? Hát nyilván, hogyha ez egy munka kapcsán van, akkor ott általában a feledtesbeosztott, vagy valamilyen helyzet jön létre. Gyülekezés szinten ez megint egy más környezetet hoz létre, de én itt most nagyon fontosnak tartanám azt, amit megfogalmaztál, a baráti kapcsolat.

Mert az egészséges érzelmek megéléséhez szükségünk van a barátokra. Azokra az emberekre, akikkel meg tudunk olyan dolgot osztani, amit másokkal nem. Akikben bízunk, akikben a bizalmunk egy olyan szintre jut el, hogy tudja, hogy nem árul el, nem beszél ki, és meg tudok osztani olyan problémákat vele, vagy olyan kérdéseket, vagy tudok tanácsokat adni vagy kapni, mert ez azért oda-vissza szokott működni egy baráti kapcsolatban, ahol pontosan ezeknek a túl pörgött élethelyzeteknek sikerül egy olyan határt szabni, amiben a beszélgetésünk kapcsán meg tudjuk a határokat húzni, meg tudjuk ezeknek a körvonolait húzni, és ez ad egyfajta tovább lépést, egy tovább látást, egy olyan fajta támogatást, ami érzelmi szinten nekünk nagyon nagy szükségünk van.

[Petrőcz Katalin]
Egyszer olvastam egy ilyen mondást, hogy nem az a barát, aki százszerzelékosan megoldja a problémáidat, hanem aki soha nem fog egyedül hagyni a bajban. Ez tökéletes. Tökéletes.

De akkor gondolom, ennek két irányúnak kell lenni, mert egyébként az egy terapehúta lenne mellettem, és így nem lehet bánni egy baráttal.

[Pénzes Zoltán]
Én is úgy gondolom, hogy a baráti kapcsolat az nem egy terápiás kapcsolat. Tehát ott azért nem egymásterepizáljuk, hanem egyszerűen megbeszélünk dolgokat. De úgy értem, hogy nem csak egy irányú, hogy mindig csak én mondom el neki, és utána őt meg nem hallgatom meg sose.

Egy baráti kapcsolatban a másik mindig visszajelez, hogy nekem a családomban ez van mi a véleményed, satöbbi, satöbbi, és ő is elmondja az övét. Nem feltétlenül ez kell legyen a működési mechanizmusa ennek, de általában egy beszélgetés az erről szokott szólni. És ez egy jó érzéssel tölti el az embert, hogy hétköznapi természetes kapcsolatokra vonatkozóan is kap visszajelzéseket.

Nagyon fontos dolog az, hogy a spirituális, szellemi életünkben is legyenek ilyenfajta kapaszkodók, ha szabad így fogalmaznom, ahol ilyen jellegű visszajelzéseket kapunk, de az egy más minőség. Amikor saját életünkkel kapcsolatosan bontakoztatjuk ki ezeket a helyzeteket, akkor mindig jó, ha van egy ember, akivel legalább egy. Egyébként az ember nem tud sok barátot tartani ma, hogy így fogalmazzak, tehát nincs időnk arra, hogy 10-20 barátunk legyen.

Szerinted ez csak időkérdés? Hát nem, nem gondolnám, hanem az emberi kapcsolatok is ma, de nagyon-nagyon nagy befolyása van az időnek, ez tény. Ha nekem van egy barátom, és akkor azért ott általában hát sűrűbben szoktunk találkozni, akkor őre akarok időt szánni.

Na most ezt öt emberrel, tíz emberrel nem tudom megcsinálni nyilván.

[Petrőcz Katalin]
De régen meg lehetett ezt azért mondod, vagy pedig az emberi lélekbe fogadó képessége körülbelül ennyi?

[Pénzes Zoltán]
Hát mind a kettő igaz. Régebben talán, mint hogyha több ideje lett volna az embereknek. Most valahogy versenyt kell futnunk az idővel, hogy mindenki megélje ezt valamilyen szinten, és a negatív stressznek ez is egy faktora, az időfaktor, amikor legyünk őszinték a 24 órából 28-at, meg nem tudom hányat szeretnénk gyártani, de ez nem megy.

Tehát lehet, hogy egyszer-kétszer be tudunk próbálkozni és összejön, de hosszú távon ez nem működik, és ilyenkor szoktunk beszélni a kiégés meg a bőrnót szindrómáról. Nekem most is van egy fiatal emberem, aki így jelentkezett, és tényleg ennek az elején indult el, és ennek az elején az ember nemhogy leállna, hanem még jobban belemegy, és jobban felveszi a harcot, hogy így fogalmazzak. Tehát egy bizonyos fokú egészséges, szóval hiperaktív tevékenység jelenik meg, amikor még jobban belelobalom magamat a munkába.

Tehát ez a jele annak, hogy hoppá, itt azért valami nem teljesen működik. Na erre kell egy választ kapnunk nekünk a reziliens vonallal kapcsolatosan, és ha itt akkor esetleg rá tudnánk térni, hogy ez miről szól. Nagyon furcsa lesz, de az egyik nagyon-nagyon, hát a gerince talán annak, hogy egy ilyenfajta ellenálló képességünk, vagy pozitív válaszunk legyen ezekre a helyzetekre, az az, hogy tudjunk a múltunkkal egyenesbe jönni.

[Petrőcz Katalin]
Tehát, hogy nem mindig visszafelé kelljen másznunk ebben, mert nyilván onnan egy olyan, az egy olyan kút föl lehet, amiből akár mindent rossz színbe, sötét színbe látunk.

[Pénzes Zoltán]
Ez így van. A rendezetlen múlt az visszaköszön az embernek a jelenébe, és nagyon nagy befolyással van a jövőjének a kialakítása kapcsán.

[Petrőcz Katalin]
A rendezetlenséget hogy lehet érteni? Mint kell gerebiézni benne?

[Pénzes Zoltán]
Hát igen, gerebiézni kell, ez jó kifejezés. Azt jelenti, hogy és úgy mindig a gerebie nyomán mindig fönnak ad valamit, tehát egy ilyen kép ugrott be most nekem. Tehát az azt jelenti, hogy vannak olyan helyzetek, amik nem feltétlenül fizikálisan, de valahogy a lelki, szellemi szinten nincs ennek elrendezve.

És én konkrétan...

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez a fájtlat rá, ez nem működik.

[Pénzes Zoltán]
Nem működik, nem működik, mert a fájtyol alól ott mindig kifogott ki szokott jönni valami, és erre nagyon sok esetben a megbocsájtás a válasz. Tehát ezekre a rendezetlen ügyekre, én most nem anyagi rendezetlenségekről, de ott is meg, de most mi az érzelmi szintjét szeretnénk ennek megfogni, még hogyha valami anyagi jellegű kérdés jelenik meg, annak is amellé is társul egy érzelmi töblet, hogy finoman fogalmazzak. És hogyha ez valamikor a múltból van, vagy jelenkezett, akkor ez vissza tud köszönni a jelenembe.

Hozzáadódik.

[Petrőcz Katalin]
Akkor már nem tudom, hogy a helyi értéken kezelni.

[Pénzes Zoltán]
Így van. Meglátom azt az embert, mindig beesik, hogy hoppá, nekem volt velem egy ilyen ügyem. És az ember a szívében érzi azt, a bensejében, hogy ez azért nem nincs ott a helyén.

És itt a megbocsájtás kérdése az, amiben hát nekünk is van feladatunk. Tudom, hogy minden kedves hallgatóknak most beesik az, hogy bocsásd meg a mi védkeinket, miképpen mi is, stb. De azért ezek nem olyan egyszerű kérdések.

Azért nem egyszerű kérdés, mert a megbocsájtás szakaszában, vagy fázisában, vagy az előtte megelőző időszakban, hát van egy bántó fél, meg van egy bántott fél. Van egy sértő fél, meg van egy sértet fél. És a kettőnek két különböző lelki vonatkozása van, vagy érzelmi amplitudója, hogy így fogalmazzak, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel nincs mit kezdeni.

Nagyon érdekes, amit Jézus válaszol erre, hogy a sértőre és a sértet vonatkozású pozícióra is van üzenet, de mindkettőt úgy fogalmazza meg, hogy mind a kettőnek jaj. És hát én ezt nem is szeretném így túlragozni, mert hogyha ő ezt így látja, akkor azt gondolom, hogy ez mögött van egy olyan fajta elgondolkodtató fázis, amit nekünk végig kell gondolni.

[Petrőcz Katalin]
A legtöbb egyszerűnek tűnő kijelentéssel a Bibliában erről van szó. Mert ezek alapdolgok, de mégis azért beszélünk róla, mert hosszas folyamat vezet oda, mire azt elérjük.

[Pénzes Zoltán]
Pontosan. A megbocsájtás, megbocsájtatlanság kapcsán az ember köt és old, de maga is benne van ebben a kötés és oldásba. És valahol a meg-nem-bocsájtásnak az érzése, az sok esetben úgy jelenik meg, a meg-nem-bocsájtó részéről, hogy nem akarom a másik embernek a szabadságát.

Nem akarom, hogy ő ezt ilyen könnyen ússza meg. És hát most lehet ezt minősíteni, hogy ez meg már milyen érzés, de hogy ez megjelenik, az egészen biztos. Valami kis bosszúvágy?

Van benne egy kis bosszúvágy, hogy egy kicsit betartsak, hogy én nem foglak téged elengedni azért, mert te nekem ezt okoztad. És ezek úgy visszatudnak köszönni, nemhogy visszatudnak, vissza is köszönnek, és ezek a jaj kategóriák.

[Petrőcz Katalin]
Ezekkor viszont ez a példázat is milyen jó értelmet nyer, hogy ugye nekünk megbocsát mondjuk a gazda, és mi meg lefelé kisebb adósságokat nem engedünk el.

[Pénzes Zoltán]
Pontosan, pontosan így van. Tehát ebben a kérdéskörben a jaj nagyon sokszor abban is megfogalmazódhat, vagy megfogalmazódik, hogy vannak azért emberek, akik mondjuk a bántószerepébe kerültek, és ők rálátnak arra, hogy bizony ezt rosszul csinálták, elnézést kérnek, bocsátot kérnek, de a másik, és ilyenkor szoktuk mi azt mondani, hogy megbocsátok, de nem felejtem el. Na most ezt tudjuk, hogy ez nem megbocsátás, de mégiscsak próbáljuk bemagyarázni magunkra, hogy mi azért szabadságot adtunk a másiknak, eloldottuk őt, vagy elengedtük őt, holott azért a benső részünkben, a szívünkben érezzük, hogy azért ez nem szabad, sem ő, sem én nem vagyok.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez az elfelejtés, ez valóságos lehet, ha az elménkben megmarad, hiszen azért az embernek a memóriájál megtarthatja, csak valóban te arról beszélsz, hogy a szívében is megtartja.

[Pénzes Zoltán]
Én a szívből beszélek.

[Petrőcz Katalin]
Ez által, igen, és ez különbség.

[Pénzes Zoltán]
Abszolút. A megtörtént eseményeket nem gondolnám, hogy meg nem történtél lehet tenni, tehát hogyha valami létrejött, akkor nyilván az egy olyan kérdés, amit előbb-utóbb azzal szembe kell néznünk, vagy orvosolnunk kell, ahogy szoktuk mondani, de nagyon fontos az, amiről az előbb beszéltünk, a szívnek a kérdés, a szívnek a kapuja, hogy információk, amelyek napunkként bombáznak bennünket szó szerint, de minden téren.

A magánéletünkre vonatkozólag, a családunk kapcsán, és az egyéb területeken, ahol még megfordulunk, hogy mit kezdünk ezekkel az információkkal. Hogy van egy olyan szűrő, ami szívünknek az ajtaján, ami szelektálja ezeket, hogy mit engedünk be oda, mert az érzelmi túlterhelés nagyon sokszor úgy jelentkezik, hogy beengedünk olyan helyzeteket, olyan szituációkat, olyan információkat, amelyek nem odavalók.

[Petrőcz Katalin]
És eleve megterhelnek. Tehát akkor a reziliencia az ajtónál kezdődik, hogy eleve mit engedek be, és mit akarok feldolgozni. A többit egyszerűen kizárhatom.

[Pénzes Zoltán]
Az ajtó, hát nem azt mondom, hogy tegyük félre egy az egybe, de az esetek nagy többségében, hogyha a kapu jó működik, vagy ez a szűrő, akkor egy olyan fajta védettségünk, egy olyan fajta reziliens helyzet jön létre, egy olyan fajta rezisztencia, ahol nem a helyzet és a körülmények uralnak le, vagy vannak az uralmuk alá engem, hanem én tudom uralni és kézben tartani ezeket a helyzeteket is.

[Petrőcz Katalin]
Tehát van, ami nem tartozik rám, és nyugodtan mondhatom, hogy ezzel nem vagyok köteles foglalkozni.

[Pénzes Zoltán]
Pontosan így van. Na most itt a kapunál azért kell tudni nemet mondani, kell tudni stoppot mondani.

[Petrőcz Katalin]
Ezek mint további lélekmód adások.

[Pénzes Zoltán]
Hát ezek abszolút így van. Nagyon-nagyon nehéz, és akár egy baráti kapcsolatba is megjelenhet olyan, visszatérve az eredeti, vagyis az előző gondolatmenetünkre, hogy még egy barátnak is lehet nemet mondani. Meg kér valamire, nem fér bel az időmbe, nem tudom megoldani, ott is lehet, és kell is ebben a helyzetben nemet mondani, mert pontosan abból szokott kialakulni az egyik oldalon az érzelmi túlterhelés.

Neheztelés. Neheztelés, hogy nem mondunk nemet, és megcsinálunk olyasmit, amihez sem kedvünk, sem időnk, sem semmi másunk nincs.

[Petrőcz Katalin]
És a másik lesz a hibás.

[Pénzes Zoltán]
És pontosan így ez a munkamenet ennek a fázisnak, és erzekből aztán létrejönnek a feszültségek. A legközelebbi beszélgetésnél már nem tudok olyan szabad lenni, és ott már van egyfajta érzelmi megkülönböző összekülönbözés, hogy így fogalmazzak. Ez nem azt jelenti, hogy most az emberek egymásnak mennek, tehát nagy féleltség a kedves hallgatók, hanem érzi azt az ember, hogy valahogy most kerülni akarom a másikat, és ennek már oka van.

És hogyha ez tovább megy, akkor jönnek létre azok a feszültségek, amire már sok esetben a megbocsájtás a válasz.

[Petrőcz Katalin]
Ezek szerint ez nem könnyű, mert nagy levegőt vettél.

[Pénzes Zoltán]
Nagyon nehéz munka, mert a szűrőnk azért azt cserélni kell, az eldugul, tehát a mostani információs presszió, én így tudnám inkább fogalmazni, ami elér bennünket, és azért megint közelledünk a karácsonyhoz, ahol megint vannak helyzetek, amihez vagy van kedvünk, vagy nincs, de úgyis sok esetben kötelező módon is megjelenik, ez nagyon meg tudja nehezíteni az együtt létünket a családban, a külsőbb körben, akik hozzánk tartoznak, tehát itt kell egy egészséges nemetmondás és egészséges viselkedés, és hát sok esetben egy ilyen alkalom után a megbocsájtásra is szükség van.

[Petrőcz Katalin]
És akkor így építgetjük magunkban az ellenállóképességet, és azt mondod, hogy idővel azért össze lehet annyit szedni, hogy ez elég legyen, de azért menet közben is szükségünk van arra, hogy ezt az edzettségünket valahol be tudjuk mutatni, hiszen jönnek fiatalabb korban is krisztiányok.

[Pénzes Zoltán]
Pontosan. Tehát, hogy ne alakuljon ki ebből egy kóros fáradtság, mert az, hogy elfáradok, az egy természetes folyamat. Aztán valószínűleg, hogy mindenem...

[Petrőcz Katalin]
Elfárad az ember.

[Pénzes Zoltán]
Igen. Hát azért az írás is tanítja, hogy a legkülönbök is elfáradnak, és ott azért érdekes érzsajásnál ez az idézett, hogy a fáradtságot és az erőt állítja párhuzamba. És azt gondolom, hogy az erőről mi nagyon-nagyon sok információt kaptunk már eddig is, és ez egy nagyon fontos tényezője az életünknek, lételeme, ha szabad így fogalmaznom, de ezzel párhuzamosan azt, amit csinálunk a hétköznapokban, ahogy éljük az életünket, a fáradtságnak a megjelenése, annak van egy természetessége.

Tehát ez nem egy olyan dolog, amitől szabadulni kell. Tehát ez nem mindig belefáradás, csak fáradtság. Hanem fáradtság.

Na most, amikor már ez nagyon jó szó, amit említettél, amikor már csak a fáradtság és a munka jelentkezik, és az erővel meg úgy nem tudunk jól gazdálkodni, a fizikai és a lelki és a szellemi erőnkre is gondolok itt, akkor bizony az a fajta túlterheltség, ami az érzelmeinket is megnyomjadnak, az egy természetes következménye ennek.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.