Happy Day - 2024. 06. 14.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjad, ezért hiszem, hogy az Úr Jézus Krisztus tegnap, ma és mindöröki ugyanaz. Hiszem, hogy a názeti Jézus Krisztus az atyának a jobbján foglalt helyet. És hiszem, hogy ma is szent szellemben és tűzben meríti alá mindazokat, akik hisznek ő benne.

Én hiszek ő benne, és szomjazik a lelkem, szívem az Úr jelenlétére, és ezért éhező, szomjazó szívvel dicsérem, áldom őt, és megyek az Úrhoz, hogy a mai napon is birtokba tudjam venni azokat a javakat, áldásokat, amelyeket elkészített számomra. Mert hiszem, hogy az Úrnak a kegyelme és a kegyelem teljessége az Úr Jézus Krisztusban jelent meg a Földön, és tőle veszek mai napon is kegyelmet. És hiszem, hogy a kegyelem megerősíti a szívemet, és megajándékoz engemet örök élettel.

Ezért áldom az Úrat, dicsérem őt szellememmel, lelkemmel, testemmel, és hiszem, hogy a mai napon is az Úr megérint engemet, és veszek erőt, mert eljött rám a Szent Szellem, hogy Jézus Krisztus melletti tanúskodást folytassam, illetve elkezdjem. Köszönöm neked, Uram, hogy fölírtad a nevemet az élet könyvében, és kérlek, hogy a nevemet pecsételd be, soha ne törölj a könyvedből a nevemet, és adj ezért kegyelmet, hogy jó előmenetelem, haladásom, fejlődésem legyen az Úr Jézus Krisztusban, az élő Istenek az megismerésében, és a Szent Szellem benvaló járásban és vezetésben, hogy mindent mindenkor a Te dicsőségedre tegyek. Amen.

Alleluja!

[Mézes András]
Tehát Jób könyvének a 15. részétől olvassuk Isten igényét, majd felelt a témánból való elifáz, és mondta, vajon a bölcs felelhete ilyen szeles tudományjal, és megtöltheti-e hasát keleti széllel? Vetekedvén új beszéddel, amely nem használ, és új szavakkal, amelyekkel semmit sem segít.

Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is, és megkevesbíted az Isten előtt való buzgolkodást is, mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. A te szád kárhoztad téged, nem én, és a te ajkait bizonyítanak ellened. Te születtél-e az első emberdnek.

Előbb formáltattál-e, mint a halmok. Az Isten tanácsában hallgatóztál-e, és a bölcsességet magadhoz ragadtad-e. Mit tudsz te, amit mi nem tudunk?

És mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg? Ősz is, aggis van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. Csekélységeke előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szeliden bánt veled.

Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat ereztez ki a szádon. Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik.

Íme még az ő szentjeiben sem bízok, és az egek sem tiszták az ő szemében. Mennyivel kevésbé az utálatos és a megromlott ember, aki úgy nyelé a hamisságot, mint a vizet. Elmondom neked, hallgass rám, és amint láttam, úgy beszélem el.

Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót, akiknek egyedül adatot a föld, és közöttük idegen nem megy vala. Az Isten telen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. A félelem hangja cseng az ő füleiben, a békesség idején tör rá a pusztító.

Nem hiszi, hogy ki jut a sötétségből, mert karthegyére van ő kiszemelve. Kenyér után futkos, hogy hol volna. Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés. Leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. Mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a minden ható ellen.

Kinyújtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára. És lakozott elrombolt városokban, lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak.

Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad. Jószága nem lepij el a földet. Nem menekül meg a sötétségtől, sarjadékát lángperzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

Ne higgyen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. Nem idejében telik el élete, és az ága kinen virágzik. Lehullatja, mint a szőlő vesző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.

Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő mély hük családságot érlel. Felelt pedig jobb, és mondta, ebbéle dolgokat sokat hallottam.

Nyomorult vigasztalók vagytok ti minnyájan. Vége lesz-e már a szeles beszédeknek? Vagy mi ingerelt téged, hogy így felelsz?

Én is szólhatnék úgy, mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén. Szavakat fonhatnék össze ellenetek, csóválhatnám miattatok a fejemet. Erősíthetnélek titeket, csak a szájammal és ajkain mozgással kevesbítené fájdalmatokat.

Ha szólnék is, nem kevesbednék a keserűségem. Ha veszteglek is, micsoda távozik el tőlem? Most pedig már fáraszt engemet, elpusztítád egész házam népét.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett. Feltkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől szembe bizonyít ellenem. Haragja, széttépett és üldöz engem.

Fokait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. Feltátották ellenem szájukat, gyalázatosan arcúl csapdostak engem. Összecsődültek ellenem.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejtett engemet. Csendeségben voltam, de szét szaggatott engem. Nyakszirtán ragadott és szétzúzott engem.

Céltáblávát üzött ki magának. Körülvetek az íjászai, veseimet meghasítja, és nem kímél. Epémet a földre kiontja.

Rést, rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. Zsákruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba furtam be az én szarvamat. Orcáma sírástól kivörösödött.

Szempilláimra a halál árnyéka szállt. Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. Ó föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára.

Még most is íme az égben van az én bizonyságom, és az én tanúim a magasságban. Csúfolóim a saját barátaim. Azért az Istenhez sír fel az én szemem.

Hogy ítéljen meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő fele barátjával való dolgát. Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek, és nem térek vissza. Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Még mindig csúfot üznek belőlem, szemem az ő patvarkodásuk között víraszt. Kezest magadnál rendelj, kérlek nekem, különben kicsap velem kezed. Minthogy az ő szívüket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

Aki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. Példabeszéddét tett engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttük. A bosszuság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Elálmélkodtak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz. Noszahát, térjetek ide minnyájan, jöjjetek, kérlek, úgysem találok bölcset köztetek.

Napjaim elmúlának, szívemnek kincsei, terveim meghiusulának. Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csak hamar sötétségé lesz. Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

A sírnak mondom, te vagy az én atyám, a férgeknek pedig ti vagytok az én anyám és néném. Hol tehát az én reménységem? Ki törődik az én reménységemmel?

Leszállasz majd a sír üregébe, velem együtt nyugszik a porbam. Felelt pedig a suki bildád, és mondta, mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben? Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában? Vajon elhagyattatike a föld, és felfakasztatike a kőszikla helyéről?

Sőt, inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzüknek szikrája. A világoság elsötétedik az ő sátorában, szövét neke kialszik felette. Erős léptei aprokká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt, mert lábaival hálóba bonyolódik, és óverem felett jár.

A sarka törbeakad, és kelepce fogja meg őt. Hurok rejtetet el a földbe ellene, és zsinek az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt lépten nyomon.

Élség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halás zsengéje. Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára kénykövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága. Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem maradt fel a neve.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanjáján. Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek, és rettegés fogja el a most élő embereket.

Ilyenek az álnokembernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
És arra használjuk föl ezt a mai napot is, hogy még világosabbá váljon számunkra az evangéliumnak az igazsága. Miért jó hír az evangélium, miért győzel, miért? Miért kell nekünk is, ahogy a zsidó családokban pészákkor a papa hirdette az egész családnak, hogy hogy kötött Isten Ábrahámmal szövetséget, hogy szabadított meg bennünket Isten a rabszolgaságból, és hová tartozunk, ki ezt tartozunk, ezt nem lehet elfelejteni.

A zsidó létnek ez a lényege. A keresztény létnek meg egyik lényeges dolga, hogy ezt az igazságot is elfogadja, és messze menőkig tiszteletbe tartja, és tudja nagyon, hogy ez egy elkerülhetetlen, elmaradhatatlan feltétele volt, hogy az új szövetségi pészák megvalósuljon, de nekünk pedig ugyanígy rá kell szállni az életünket, hogy a nánzereti Jézuskészosnak az evangéliumát, és az evangéliumnak az igazságát egész életünkbe kéviseljük, hirdessük családtagjainknak, gyermekeinknek, unokáinknak, barátainknak, hozzátartozóinknak, mert ennél csodálatosabb, fantasztikusabb, jó hír az emberiség számára nincsen. Na nézzük meg, hogy mi az első eleme ennek a nagyszerű hírnek. Első nagy híre az, hogy ugye először is, nánzereti Jézuskészos meghalt, betették egy gazdag embernek a sírjába, a sír szájára követ gördítettek, sőt, lepecsételték a sírnak a száját, hatósági pecsétet nyomtak rá, őrséget rendeltek ki neki a sír számára, hogy őrizzék a sírt, hogy nehogy jöjjenek a tanítványok, északai is ellopják Jézusnak a holtestet, és utána azt állítsák, hogy föltámadott a názereti Jézus. Ez volt tehát az előzmény.

De nézzük meg, hogy mi történt vasárnap reggel. A kő az első elmozdult a sírnek a szájáról. Ez az első jó hír.

Miért jó hír? Egy, azért, mert eddig, és ez az ember általános tapasztalata, hogy a halál birodalmában vezető út az egyirányú, nincs visszaút. Nem?

Te nagybátyádat vagy a nagypapádat eltemetted, két-három év múlva nem kopogott az ajtón, a gyerekek fogadjatok be, közben feltámadtam, nem találtam a helyemet, visszaköltözök inkább az állandó lakcimemre. Tehát hat ezer év óta ilyen tapasztalata az emberiségnek nem volt. Minden ember elmondhatja, hogy a síriának a száján vagy ott van a kő, vagy ott lesz a kő.

Mit jelent a kő? A halálnak az uralmát jelenti. Hogy a halál uralja az emberi életet.

Ez szövi át az embernek az első pillanatától a létezését. Ezért mondja a biblia zsidókozik levél második fejezetében, hogy a halál félelemnek a rabszolgái voltunk. Emiatt jön a szorongás a lelkedben, emiatt jön, hogyha erősebb támadás vagy kritikus helyzetbe kerülsz a félelem, fóbia, rettegések, pánik.

Ez mind azt jelenti, hogy az ember, és azt fejezik ki, hogy az ember a földi pályafutása során a halál félelemnek a rabszolgaságába él, mint Izrael fiai Egyiptom fáraóniának a rabszolgaságába éltek. Tehát ugyanúgy, ahogy az Izrael fiai rabszolgák voltak Egyiptomba, ugyanúgy igaz ez minden emberre, hogy a földi életben akár áttörj a lelke a halál félelem, vagy a szorongás félelem, akár nem, de akkor is mélyen meghatározza az embernek az életérzését a földön. És miért határozza meg?

Mert a kő ott van mindenkinek a sírjának a száján. És a jó hír az, hogy ezt az egyirányú utat, amely eddig csak a halálba vitte az embert, és minden földi pályafutásnak ez lett a vége, hogy van megnyílott egy olyan sír, amely elhozta mindannyiunk számára a reménységet, hogy van más hatalom is a halál fölött. Van egy olyan hatalom, amelynek a halál is alá van rendelve, és ez maga az Istenek a hatalma.

És a názerti Jézus Krisztus radikálisan megváltoztatta ilyen módon a világot, és látjátok, az is egy nagyon beszédes, hogy az őrizők ott voltak a lepecsételt sírnál, az őrizők egy hatalmi rendszernek, illetve kettő hatalmi rendszernek voltak a kéviselői, a császárnak a hatalmi rendszerének a kéviselői is voltak egyben, és egyben a vallási hatalomnak a kéviselői is voltak. Mit is jelent ez? Miért őrizték?

Mit akartak megakadályozni az őrizők? Hogy ne kerüljön le a sírnak a szájáról a kő. Tehát ez megint egy nagyon nagy történelmi titkot világít meg, hogy hatezer éve olyan világrend épült ki a Földön, amely a halál uralmán alapul.

És igazából egyetlen egy embernek sikerült ezt a rendszert megrázkodtatnia, és ebben változást létrehoznia, illetve a változásnak a reménységet behoznia annak a személynek, akinek a sírjának a szájáról elmozították a követ, akinek a sírja megnyílt, akinek sikerült a halál birodalmából visszajönni. Azóta a világ nem ugyanaz. Nem lehet azt mondani, hogy a halál egyetemes ura a uralkodó ereje ennek a látható világnak.

Ez az első fantasztikus jó hír. Hogy a sírnak a szájáról, elled gördítve a kő, egy sír megnyílt. Egy embernek a sírja megnyílt.

Meg ez az egy embernek a sírja, hogy megnyílt, megtörte az ádámi tradíciót. Mert ádám leszármazottainak a sírjai mind kövek vannak. És nyilvánvalóan a sír megváltozás, megnyillás azt is jelenti, hogy előbb-utóbb az a rendszer, amely a föltámadásban, az örök életben veszét lát, az össze fog omolni.

Hallelujah! Mert ettől féltek a kori korurai, hogy megtörténik a föltámadás. És oda minden.

A rendszerük már nem ugyanaz lesz. A rendszerük számára ez maga a kudarcot jelenti, vereséget jelenti. Nem övékei a hatalom.

Tehát a megnyílt sírnak sok jelentősége van. Tehát ez, ami az első nagy hír, hogy Isten egy embernek a sírját megnyitotta, van egy sír, amely üres, ahol nem találod a holtat, aholnek kijönt a holtest, és él örökkön örökké. És ezért mondja a jelenések könyve Jézusról, hogy halod volt, de él örökkön örökké.

[Szignál]
HANGOS KÖNYV Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából.

[Speaker 4]
HANGOS KÖNYV Ebben a korban a legtöbben már a visszavonulás gondolatával foglalkoznak, de Wiglesworth evangelista karrierje fénykorát érte, miután Sunderlandben szent szellemmel megkeresztelkedett. 55 éves elmúlt, mikor először utazott Észak-Amerikába, és 65 éves volt, amikor az első prédikációi tartalmazó könyve megjelent, méghozzá külföldön. Még 87.

életévében is prédikált és imádkozott a betegekért. Két állandó, jellegzetes vonása volt gyógyító összejöveteleinek. A hittel kapcsolatos igék kiemelése a szentírásból, továbbá evangéliumi dalok és himnuszok erőteljes éneklése.

Odaszánt ima élete során ismerte föl ezek jelentőségét abban, hogy hallgatóit a hitetlenségtől vagy a passzív hittől való elfordulásra ösztönözze, és felbúzdította őket arra, hogy olyan dolgokra is legyen hitük Istenben, amiket korábban lehetetlennek tartottak. Igeolvasás vagy az igéből vett idézetek, illetve dicséretek nélkül Wiglessworth szemében nem volt Isten tisztelet az Isten tisztelet. Akik látogatták az összejöveteleit, hamar észrevették, hogy kedvenc része a Bibliából a zsidókhoz írt levél 11.

fejezete. Nem meglepő tehát, hogy ebben a gyűjteményben is 6 fejezet ezzel a részsel foglalkozik, mind más és más módon. Wiglessworth könnyen tudott azonosulni a zsidó 11-ben szereplő hithősökkel, Abel-től a profétákig, akik a 33.

1. versek tanúsága szerint hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték, megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a karnak éli től, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Maga a hit apostola is sok mindent átélt a zsidókhoz írt levélben szereplő példaképek, győzelmeiből, elutasítottságából és bánataiból.

Gyakran tartott győzelmi beszámolót azért, hogy ezzel is bátorítsa a betegeket és a szenvedőket, sőt, Bradfordban, a Viktor utcában lakott. De Wigless Verse ritkán szólt arról a problémáról, amelyet sokaknak kellett szembenézniük, miután részt vettek az összejövetelein. Olyan betegségekről, melyek imája után sem múltak el.

Hitről, szabadulásról és gyógyulásról tanított, nem a betegséggel való együttélésről, mindazonáltal saját lánya, Alice Salter, aki az összejöveteleken segédkezett, sohasem gyógyult megsükettségéből. Wigless Verse 1913-ban elvesztette feleségét Paulit, és két évvel később a fia is meghalt. Bánata magányossággal párosult, mert úgy döntött, hogy további idejét, még harmincnégy évig élt, egyedülállóként tölti.

Pauli temetése után mesélte egy barátjának tizenegy évvel később. Visszamentem és a sírjára feküdtem. Meg akartam halni.

Isten azt mondta, hogy hagyjam ott a sírt. Azt válaszoltam neki, hogy ha kétszeres adagot ad a szelleméből, a feleségem részét és az enyémet, akkor elmegyek, és prédikálni fogom az evangéliumot. Isten meghallgatta a vízvezeték szerelő imáját, de Wigless Verse azt is elmondta, hogy egyedül hajózva a tengeren nem egyszer sírt magányában.

Nem a magányosság volt az egyetlen leküzdendő akadály a prédikátor-evangélista világméretű szolgálatában. Azok, akik nem fogadták el vagy nem értették meg szolgálatát, gyakran nevetségtárgyává tették a nyilvánosság előtt vagy az újságokban. Mások börtönbe csukadták vagy életveszélyesen megfenyegették.

Azonban bármilyen nagy volt is az ellenállás, Wigless Verse a zsidókhoz ért levér 11. fejezetében felsorolt hithősöktől mindig bátorítást nyert. Isten kegyelméből arra törekedett, hogy utólérje hitüket, odaszántságukat és bátorságukat.

Úgy döntött, hogy azzal a kenetttel, melyet Isten szelleme adott az életére, minden hallgatóját egy kicsit közelebb fogja lögdösni a megváltóhoz, és erősebb hitet fog bennük gerjeszteni a csodákban. Wigless Verse egyik gyakran idézett mondása jól tükrözi hitét és elhívását. A félelem néz.

A hit ugrik. A hit sohasem téveszt szélt. Ha olyan állapotban hajlak itt titeket, ahogy találtalak, nem vagyok Isten csatornája.

Nem azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak benneteket, hanem azért, hogy bevezesselek oda, ahol nevetni tudtok a lehetetlen fölött is. Ha Bill Gaeter Ő jár itt című dala korábban megszületik Smith Wigless Verse erőteljes hangja, kétség nélkül összejöveteli helyiségek százainak ablakait rezgette volna meg ezzel a bizonyságtevő dallal. Így viszont saját korának dalaival búzdított a hitre.

Egy angliai barátja és szolgálótársa William Hacking elevenítette fel azt a jelenetet, amikor Wigless Verse egy kisméretű új szövetséget a fejére téve a következő refrént énekelte. Tudom, hogy az Úr, tudom, hogy az Úr, tudom, hogy az Úr a kezét tette rám. Miután többször elénekeltette a refrént a gyülekezettel, arra búzdította a hívőket, hogy emeljék fel kezüket és dicsérjék, imádják az Úrat.

Hacking szerint egy másik kedvenc dala a következő volt. Igen, Istennel telve, Igen, Istennel telve, Bűnök nélkül, Megtisztítva és Istennel telve, Igen, Istennel telve, Igen, Istennel telve, Maga megüresítve, Istennel telve.

[Petrőcz Katalin]
Tini lányokról fogunk beszélgetni, Szobota Zoltán, ifjúsági lelkészer bibliatanárral, szervusz Zoli. És nem mellesleg apukával, de ezzel ellentétben bármilyen, miről szól ez, az nem a saját gyerekeiről szól, illetve hát a létező személyekkel való bármilyen egybeesés, az természetesen csupán a véletlen művelet. De hát ez így is van, hiszen bibliatanárként tini lányok tömkelegével találkozol, illetve az ifjügyülekezetben is.

És gondolom azon kívül, hogy az ember pontosan tudja, hogy milyen nagyon komoly különbségek vannak fiúk és lányok között, azért a tinik között ez már azért elég látványos.

[Szobota Zoltán]
Eléggé látványoson kijelül.

[Petrőcz Katalin]
Az apukáknak a lányokhoz való viszonya, ez nem szokott mindig egyértelmű lenni, akármennyire annak látszik, hiszen a legtöbb családban azért vannak fiúk is, lányok is vegyesen. De valahogy nem tudom, hogy mennyire gondolod, hogy ez még tartja magát, de volt régen egy ilyen nézet, hogy azért a lányok, azok az anyjuknak a dolga.

[Szobota Zoltán]
Igen, ez egy magyar tradíció. Azt nem tudom, hogy a kádár érának a jellemzője, vagy már korábbról eredeztethető, de van egy ilyen gondolati hagyományú úgymond, hogy a lányok azok az anyukájuk dolga, a fiúk meg az apukájuk dolga, de nem véletlen, hogy két szüleje van a gyermeknek, és a nemi identitásától kezdve minden lényeges alapvetés, ami az életében a születésétől kezdve lefektetik, vagy lefektetése kerül, azokhoz kér szülő kell, és így lesz egyensúlyban a gyerekben. Vagy így jön létre egy személyiségben egy harmónia, egy egység.

[Petrőcz Katalin]
És mit tanácsolsz? Hogyan találják meg ebben az apukák a helyüket? Hiszen azért még az ennek gondolati hagyományon is túl azért van feladatuk, nyilván megpróbálják kistafírozni a lányokat a megfelelő időre.

Mi az, amivel fel tudnád hívni a figyelmüket, hogy hogyan tudnak hozzájárulni ehhez a feladathoz, ami az identitásához, akár a nemi identitásához is hozzájárul egy kislánynak az, ahogy az apja bánik vele?

[Szobota Zoltán]
Hát például a Biblia, amikor a gyerek vállalással kapcsolatban fogalmaz meg igazságokat, például, hogy az Ábrahámot miért hívta el az úr, és abban az egyik fő szempont volt, hogy isten tudta, hogy a gyerekének meg fogja tanítani az istenfélelmet és az úr követését, és a 78. Zsoltárban is erről olvasunk, hogy hogyan kell a nemzedékeknek továbbadni az úr bizonságait és az istenfélelmet. Tehát, hogy a szülőknek van egy spirituális küldetésük a gyerekeik felé, nem csak a testük táplálása és gondozása, hanem a lelkük és a szellemük gondozása is, és itt nem szempont, hogy lányról vagy fiúról van szó, és ebben mind a két szülőnek kulcs szerepe van, és meg kell tanítani a gyerekeknek az istenfélelmet, mert az nem jön zsigerileg a bensejükből, hanem egyrészt látják a szüleiket, és hogyha a szüleik hiteles keresztény életet élnek az otthonukban is, akkor a gyerekek is harmonikusak, meg kiegyensúlyozott, stabil keresztények lesznek.

Másrészt meg rá kell őket vezetni, hogy hogyan el az istent követni, és természetesen a szülők nem tudják újjászülni a gyerekeiket, de a gólvonalig el tudják velük vinni a lasztit, és aztán hagyni kell, hogy a gyerekek rúgják be. Amúgy pedig az apukák, a lányokhoz való viszonya az egy fundamentális kérdés, mert ha csak az anyuka van hatással a lányokra, akkor a lányok, inkább azt mondom, hogy ez az én tapasztalatom a munkám során, vagy a iskolában, illetve az ifjúsági szolgálatban, hogy a stabilitást a személyiségükbe és az önertékelésüket azt az apukájuktól származó visszajelzésekből kapják.

[Petrőcz Katalin]
Tehát a visszajelzések alatt azt kell érteni, hogy mondani kéne az apukáknak valamit?

[Szobota Zoltán]
Nagyon kéne, és sokszor nem mondják, én magamon is ezt sokszor észrevettem, mert a lányok, ráadásul, hogyha vitálisak és cserfesek és csalafinták, akkor nem fogják annyiba hagyni, és kicsikarják azokat az elismerő szavakat, amik nekik tudják, hogy szükségük van rá, és ha nem kapják meg, akkor megszerzik maguknak, de el kell hangozzon, és az apukától kell elhangozzon a visszajelzés a tehetségére, a szépségére, a személyiségének a különböző erényeire, előnyeire vonatkozóan, és hogyha ezt rendszeresen megkapják, akkor nem fognak bizonytalankodni, mert a lányokban azért alapvetően több bizonytalanság van most nagy általánosságba véve, mint a fiúkban, és az, hogy ezeket a bizonytalanságokat rendszeresen föl lehessen számolni bennük, ehhez az apukáktól származó visszajelzésekre van szükség.

Az anyukák is nem akarom lekeverni, ezt elementárisan fontos az is, csak az kevés, az nem lesz elég.

[Petrőcz Katalin]
És akkor tudsz egy-két ilyen mondatot mondani, ami jó, hogyha elhangzik egy apuka szájából?

[Szobota Zoltán]
Hát a büszke vagyok rád, az a minimum.

[Petrőcz Katalin]
Érzik esetleg ezeket a szavakat?

[Szobota Zoltán]
Meg van ugye férfi karakterek is mások, vannak olyan férfiak, akik nehezen mondják ki az érzelmeiket, illetve nehezen mondanak dicsérő szavakat, mert úgy érzik, de lehet, hogy ez a szocializáció egyébként azokat a szavakat, amiket a szavakat, amiket a különbözőkből fakad, vagy abból a kulturális környezetből, ahol felnőttek, hogy ez a gyengeség jele lenne. És akiben ilyen gátak vannak, ilyen lelki gátak férfiakban, ezeket is tisztázni kell magukban, és át kell lépjenek ezeken, hogy kimondják azokat a mondatokat mondjuk a lányékra, hogy büszke vagyok rád. És olyan dolgokat is egy kicsit túlértékeljenek bennük, amik önmagában nem annyira nagy volumenű dolgok, de a visszajelzés miatt annak a gyereknek az identitását fogja megerősíteni, abban, hogy ő családhoz tartozik, hogy ő lány.

A lány mi voltában van most, nemcsak mint ember, hanem abban a mi voltában van megerősítve, hogy ő lányként ember. Tehát, hogy ami a női, nem tudom, hogy principium, ezzel talán nem olyan jó szó, meg ugye mondanám, egy rossz előtörténete, de körülbelül erre gondolom. Nőiessége talán.

Nőiessége, igen. És hát így van, és ahogy fejlődnek a lányok, ugye folyamatosan küzdenek a saját testük adottságaival.

[Petrőcz Katalin]
Tehát, hogy fontosabb, hogy szép legyen, tehát hogy legalább olyan fontos, hogy szép legyen, mint hogy okos legyen.

[Szobota Zoltán]
Így van, így van. És sőt, én azt gondolom, hogy a lányoknak, amennyire én tapasztaltam, ha azzal kapcsolatban sok jobb pozitív visszajelzést kapnak, hogy okosak, meg ügyesek, meg tehetségesek bizonyos területeken, de emellett azzal kapcsolatban nem kapnak visszajelzéseket, hogy szépek, hatással vannak a környezők, akkor ők azon a területen elkezdenek kornyadozni, és oda is kell locsolni egy kis vizet a növénynek arra a területére, mert ez nagyon fontos az önazonosságukhoz, meg az önértékelésük, az önbecsülésük.

[Petrőcz Katalin]
Én is hallottam ilyet értelmiségi nő szájából, hogy amikor azt mondták neki, hogy te egy nagyon okos nő vagy, akkor hazament és belenézett a tükörból, hogy ennyire csúnya lenne. De ez már a végkifejlet, ideig nem lenne szabad hagyni a lányainkat eljutni.

[Szobota Zoltán]
És hogyha nem mondjuk azt a lányainknak, hogy büszkék vagyunk rájuk, valahogy ezt egy darabig tűrik, de aztán egy idő után valahogy úgy terelik majd a beszélgetést, és olyan helyzetet hoznak létre, hogy ez elhangozzon, vagy legalábbis valamelyik mutációja ennek a dicséretnek, hogy ő érezze. És ő az apukájától akarja hallani, senki más nem jó erre, hanem csak az apuka. Ebben a vonatkozásban anyukától is megkapják, csak az még úgy.

Az egy másik kategória? Igen, az egy másik kategória.

[Petrőcz Katalin]
Tehát az, hogy hogyan lehet akkor ennek a ostromnak nem ellenállni, a zene után kérdezni Szobota Zoltánt. Folytatjuk tehát a beszélgetést Szobota Zoltánt épüsegi lelkésszel, bibliotanárral, és ugyan most csak zárójáll bede apukával, hogy azért mindenki tudja, hogy von tapasztalata. Tehát azt mondott, hogy egy lánynak abban a szempontból is nagyon fontos, hogy két szülője van, majd egy fiúkról, majd egy másik alkalommal beszélgetünk, hogy a nőiességében az apja tudja megerősíteni, és hát ehhez külső dolgokat kell dicsérni.

Ezt mi tudja áttörni itt? Hogy tudja ezt egy lány kiprovokálni? Mit kell észrevenni egy apának, hogy most aztán már itt az ideje, hogy azt mondjam neki, hogy nem is tudom mit, hogy csinos vagy, vagy.

[Szobota Zoltán]
Mindent meg kell dicsérnie, hogy fel van öltözve. Tehát, hogy ízlésesen van felöltözve. Szép a körömlakja, noha teljesen hidegen hagyja az apukákat, hogy a lányoknak milyenek örömlakja, de mégis, ha sok pozitív visszajelzést kap egy lány az apukájától, hogy ő szép és csinos, akkor így idő után azt is meg fogjuk kérdezni, hogy szerint te, apuka szerint ehhez a szerkóhoz a bakancsillik jobban, vagy a félcipő?

[Petrőcz Katalin]
És ez nemhogy mérhetetlenül zavarva az apukát?

[Szobota Zoltán]
Nem, hát szerintem az lenne normális, ha legalább ennyi figyelem azért jutna a lányra, mert ez körülbelül egy öt másodperces jelenet, de a lánynak a lelkében ezek örökre szinte beivódnak, hogy figyelt rám az apukám ezeknél a kérdéseknél, vagy magamra voltam utalva, vagy a testvéremre, vagy az anyukámra voltam utalva, ami szintén nagyon fontos, de az apuka az egyetlen férfi a lány életébe, amíg nem fog megházasodni. És jó, hogyha legálisan majd jelen az életükben.

Igen, tehát amíg nem kezdnek el neki udvarolni, és teljesen most én a bibliai mód erre gondolok, nem ezekre a járogatásokra, meg mindenféle flörtelésekre, hanem amikor ez a bibliai módon valósul meg, addig a pontig, amíg apuka erre nem ad engedélyt, hogy ő neki udvaroljanak, apuka első és egyetlen férfi az életében a lánynak, és ez így van rendjén, hogy mindig van egy férfi a nő életében, aki mellett ő ki tud teljesedni, és virágba tud borulni, és gyümölcsöket tud teremni, és ez egy bizonyos életszakaszban az apukája, és aztán egy másik életszakaszban pedig a férje. És ez például az ölelésre is igaz, hogy minden életszakaszban a gyereknek szüksége van ölelésre, és a normális esetet vesszük, és ezt ugye ennek nagyon komoly irodalma van a pszichológiában, hogy az ölelés az egy milyen kommunikációs forma, és hogy milyen interferencia zajlik.

Tehát, hogy amíg a apukája tekintéje alatt van egy hölgy, addig az apukája öleli meg, és amikor a férje tekintéje kell, akkor a férje öleli meg, de mindig megölelik, és ez olyan, mint amikor a telefonunkat rádugjuk a töltőre. És ennélkül az ölelésnél kül, szintén valami deficit van a lelki életében, és hogyha ez hosszabb ideig elmarad, akkor ugyanúgy, mint a bókokat, valahogy ki fogja legalábbis célhozgatni rá, hogy ő ezt szeretné, és én hallottam ilyen történetet, hogy tínédzserlány, nyok, vagy én egy konkrét esetre gondolok, megkérdezte az apukáját, hogy mostanában miért nem öleli meg, és hát ennek semmilyen szellemi semmás magyarázata nem volt, mint az, hogy meg volt osztva a figyelme apukának, és elfoglalt volt, de abban a pillanatban, hogy újra megölelt, és újra érezt, hogy itt van egy erős férfi, aki az apukám, aki megvéd engem, akire számíthatok, tehát egy stabilitást ad a női léleknek, akkor egy nagy sóhaj keretében feltöltődött az akkumulátora, ez pár másodperc, de mégis egy olyan, ezzel hetekig el tud utána menni, azzal annak a hajtó erejével.

[Petrőcz Katalin]
Mit tudsz mondani akkor az apukáknak, hogy leküzdjék ezt a gondolati hagyományt, hogy hát azért mégis mindent megad neki, akkor most már egyszer mondta, hogy szép vagy. Egyszer kevés lesz. Tehát igazából nem tudom, hogy ilyenkor mit lehet mondani elrettentéssel, hogy akkor viszont úgy fog öltözni a lánya, hogy mások figyelmét felhívja, vagy esetleg olyan érintéseket fog vadászni, ami hát abszolút nem legális.

[Szobota Zoltán]
Abba benne van a kockázata, hogy amit nem kap meg természetes életrendszerint, menetrendszerint, azt valahonnan máshonnan megpróbálja megszerezni. Én azt mondanám az apukáknak, de én is úton vagyok még, tehát én nem úgy beszélek erről, mindenki már megérkezett és bírtokolja ezzel kapcsolatos minden tapasztalatot és tudást, de én azt mondanám, hogy annak volna értelme, hogy a mindent, ami rossz tradíció, azt nem az a megoldás, hogy a rossz tradíciót kidobja a kukába az ember, mert akkor még csak a megoldás felén él vagyunk, hanem új tradíciókat kell létrehozni, és új olyan megszentelt szokásokat, amiket tudatosan hozunk létre valamivel szemben. És ilyenkor kell arra figyelni, hogy például a gyerekek lelkének a gondozására, hogyha az édesapa vagy az édesanyja családjában ennek nem volt olyan nagy hagyománya, vagy nem volt ez egy fontos szempont a család életükben, akkor ezt a rossz tradíciót felülkerülni egy jóval, és azt kell mondani, jó, akkor én, mivel nekem sosem mondták ezeket a szavakat, meg sosem öleltek meg, meg sosem számíthattam, hogyha mondjuk megvertek az iskolába, vagy buliing áldozatta lettem, ilyen iskolai, hogy mondják ezt szépen?

[Petrőcz Katalin]
Hát nem, pont most egyeztünk meg az egyik gyerekpszichológusra, hogy erre nincs jó magyar szó, de hát ez az iskolai zaklatás.

[Szobota Zoltán]
Igen, tehát hogyha ilyennek az áldozata lesz egy gyerek, akkor őneki ezt nem egyedül kell feldolgozni, de ahhoz, hogy ezt ő elmondja a szülének, az feltitelez egy nexust. Tehát hogy már van egy olyan őszintelékkör otthon, amiben ez elhangozhat, mert ha nincsen, akkor megpróbálja majd saját maga feldolgozni, és nem fog sikerülni, vagy a korosztályához tartozó barátnővel, és az sem megoldás. Mert ahhoz, hogy egyért segítsünk valakinek feldolgozni, ehhez élettapasztalat kell.

Ahhoz meg éveknek kell eltelni, és a korosztályától az ember nem kapja meg ezt az élettapasztalatot.

[Petrőcz Katalin]
Ki tud neki segíteni mondjuk egy új tradíciót kialakítani? Például mondjuk egy anyuka, egy feleség ebben közre tud működni? Hogyne?

[Szobota Zoltán]
Hát az sőt, a hölgyeknek, a feleségeknek sokkal jobb a figyelmük, sokkal kifinomultabb az érzékeik ezekre a finomságokra és részletekre, és itt most én nem akarom a két felet szembeállítani egymással, mert kiegészítik egymást is ez a bibliai, de mégis úgy van, hogy a nagyobb összefüggések foglalkoztatják inkább normális esetben az apukákat, és a részletekre pedig a feleségeik irányítják rá a figyelmet, hogy most ezzel is egy kicsit kéne foglalkozni, és az bármilyen macerálásnak is tűnik, annak legtöbb esetben van helye és ideje, hogy az megtörténjen.

És aztán, amikor már nagyon el van valami hanyagolva a gyermeknek a lelkében, és már olyan tüneteket produkál, amit a székelyek úgy mondanak, hogy kéri a pofot, akkor viszont egy sokkal mélyebb és nagyobb volumenű dolgot kell csinálni ahhoz, hogy érzékelje azt, hogy itt most a szülők egy kicsit be is látják, hogy ezt elrontották, és segíteni szeretnének például arra gondolok, hogy mondjuk amelyik gyermeknél ez, és lányoknál is gyakrabban fordul elő, mert ők jobban kikommunikálják az érzelmeiket, mint a fiúk.

Amikor már nagyon látszik ez, hogy egy kicsit elgazosodott a lelkének a kertje, akkor szépen meg kell fogni elvinni egy étterembe, meg ruhát venni, meg mozi, vagy egy szállodába elmenni vele egy hosszú hétvégére.

[Petrőcz Katalin]
Tehát klasszikusan hölgyként kezelni, ahogy őt majd felesékként fogják kezelni. Ez egy előkép lehet?

[Szobota Zoltán]
Abszolút, sőt, én azt gondolom, hogy az apukáknak randízni kell a lányokkal, mert egy idő után a lányoknak van erre igényük, hogy csak rájuk figyeljenek, és nem az összes többi testvére mellett rá jut egy pár százaléknyi figyelem, hanem csak rá koncentrál, vagy mind a két szülő vagy az apuka, és egy apa elviszi randízni a lányát, és csak ráfigyel, és ajándékot vesz neki, és valami menő helyre elmennek enni, vagy egy moziba, vagy egy színházba, vagy elutaznak, és akkor kialakul először, nem biztos, hogy egy nagyon intim és mély beszélgetés alakul ki, de aztán egy idő után, amikor a lány észleli, hogy ez most helyzet van, most mondhatom, és akkor előjönnek a mínusz tizenhetedikről is olyan dolgok, amiket korábban ő ezt nem gondolta, hogy valaha szavakba fogja önteni, de foglalkoztatja, nem talál rá megoldást, és apukája tud ebbeneki segíteni.

[Petrőcz Katalin]
Mennyire könnyű ezt megtanulni egy apukának?

[Szobota Zoltán]
Hát ez nem könnyű. Nem könnyű, mert egy olyan társadalomban élünk, ahol mindenki több dolgot csinál egyszerre, multitasking zajlik folyamatosan, és nagyon nehéz a sorrendet jól felállítani. Tehát ezért van szükség az anyukáknak erre a éltő figyelmére, hogy ők ezt, hogy a folyamatokat bizonyos módon úgy kontrollálják, hogy látják benne, hogy mikor kellene most apukának belépni.

Tehát nem csak azzal várják haza az apukát, hogy melyik gyereket kéne elfenekedni, hanem hogy melyikkel kéne elmenni étterembe. Csak az apukának. És hogyha ezt például egy szent tradíció lehet, mert hogyha ezt megalapozza az ember a lánya életében, hogyha nem is folyamatosan, de mindig kapnak pozitív visszajelzéseket, és amikor már nagyon hiány nyújt van az apukájuknak a...

Akkor viszont még koncentráltabb figyelmet kapnak, tehát egy ilyen sűrített levest kapnak, akkor pontosan tudják, hogy akármi történik az életükben, van mögöttük egy támasz, számíthatnak rá.

[Petrőcz Katalin]
És ez nem egy rossz érzés.

[Szobota Zoltán]
Hát ez nem.

[Petrőcz Katalin]
Innen folytatjuk a Zene Után Szobota Zoltánnál. Itt vagyunk tehát a Zene Után, Szobota Zoli továbbra is a vendégem, bibliotanári, mint ifji szolgálói minőségében. Lányokról beszélegetünk, és egyelőre a megerősítés pozitív visszajelzésről van szó.

Mi van, amikor valami pufon ért ki? Hát egy lány életében? Az hogy lehet a női eszségének a legcsökkébb megsértése nélkül, de mégis nagyon nyomatékosan a tudtára adni?

[Szobota Zoltán]
Hát ez nem könnyű. Én inkább visszabontanám onnan, hogy van egy olyan életkorra egy lánynak, amikor ő már hölgy, és akkor már nem lehet egy ütéssel, vagy most hogy mondjam, tehát egy ilyen fenyitékkel nem lehet fizikai beavatkozással eredményt elérni, hanem csak az annak az ellenkezőjét. De ez automatikusan kielakul szerintem.

Tehát ezt érzi egy apa, hogy ezt a lányt már nem lehet megfenyíteni, és eleve egyébként a gyereknevelés normális esetben abba az irányba halad, hogy nem kényszer hatására cselekszik a gyerek, és nem a büntetéstől való félelem hatására engedelmeskedik, hanem szeretetből. Ez nagyon nagy művészet, ezt elérni, hogy a gyermekünk azért engedelmeskedjen, mert szeret minket, de hát az Istennel való viszonyunk is erről szól. És azt se nélkülözi a fenyítéket.

És így hajadébb nem nélkülözi. Tehát valahogy ennek meg kell történni, csak az eszközöket nagyon bölcsön el kell találni, hogy ne az legyen belőle, hogy pont az ellenkező hatást érjük el.

[Petrőcz Katalin]
Mi az, amit semmilyen körülmények között nem lehet mondani egy lánynak, hogyha azt akarjuk, hogy jó útra térjen, vagy jó úton maradjon, de nem akarom tönkre tenni, mert miért is akarnám?

[Szobota Zoltán]
Hát az önbecsülésében nem szabad. Tehát a ilyen vagy, olyan vagy, illetve az ilyen leszel, olyan leszel. Ezek amikkel gyakorlatilag leromboljuk a korábbi években felépített önbecsülését, mert ugyanabból a szájból jön a keserő is, meg az édes is.

Kellene ennek így lenni a tyánfiai. Nagyon-nagyon uralmat igényel az apukák részéről, mert sokkal egyszerűbb egy nagyon erős és bárdolatlan mondatot mondani, amivel sebet okozunk, és akkor elül a vihar, csak az a seb az ott marad. És azt a sebet is majd nekünk kell begyógyítani.

De azért nehéz erre exakt dolgot mondani, mert ezek szituációkon múlnak. Tehát az adott helyzetten múlik, hogy éppen mi a célra vezető, de minél partneribb egy viszony a szülő és a gyerek között, annál inkább a megnyerés jut érvényre. Tehát bizonyos dolgokkal kapcsolatban nem parancs uralmi rendszer van is kényszer, hanem meggyőzés.

Meggyőzés, megnyerés.

[Petrőcz Katalin]
Csak hogy van ennek egy lánynak a meggyőzésének egy speciális módja, vagy ilyen esetben már egyszerűen csak az kell venni, hogy egy felnőtt tebb viszonyról van szó, és ezért olyan érveket használok. Vagy azért a lányoknál egy kicsit óvatosabban kell?

[Szobota Zoltán]
Nem tudok erre egy értelmi választ adni, inkább én azt mondanám, hogy ha felnőttként kezeljük a tinédzser évének egy bizonyos szakaszától.

[Petrőcz Katalin]
A felnőtt ugye az felelősséget jelen.

[Szobota Zoltán]
Így van. Igen, tehát arra gondolok, hogy nem erőből visszam át az akaratomat, és hogyha nem szeretné megtenni, amit akarok, de én tudom, hogy az jó neki, akkor megnyerem annak a dolognak meggyőzéssel, és csak a végső esetben lesz belőle kényszer, de akkor is csak azért, mert azt a dolgot másúgy már nem lehet megoldani, de miatta nem lehetett megoldani, de nem én miattam, és itt viszont az már az ő felelőssége, hogy műkdőkényszer hatására cselekszik.

[Petrőcz Katalin]
Mi az az abszolút jel, ahonnan mondjuk egy nem annyira csacsogós lány, vagy mondjuk egy kicsit megtört kapcsolatban nem annyira nyitott arra, hogy elmondja, hogy apa, szeretném, ha megöl elnél, mert már ez rég volt, vagy apa, szeretném azt mondanád, hogy szép vagyok, mert rég mondtad, hanem mondjuk csak így látszik rajta. Mit kell egy apának látni, hogy ez már így nem jó irányba megy?

[Szobota Zoltán]
Én szerintem például az egy egyértelmű jel, hogy ha nem akar velünk a lányunk, hogy egy légtérben tartózkodni. Tehát nincs ott, ahol én vagyok, és ha én leülök ide, akkor ő átmegy oda, vagy ha megérkezünk, akkor elmegy a szobájába. És ez nem azért van, mert annyira nagy igénye van az intim szférára, mert hogyha egy lakásban, vagy egy otthonban, egy családban jó hangulat van és szeretett kapcsolat, vagy ez uralkodik, ez határozza meg az atmoszférát, akkor a gyerekek élvezik a szülők társaságát.

[Petrőcz Katalin]
Ez egy nagyon fontos pont, így időzzünk el egy pillanatra. Tehát akkor nem törvényszerű az, hogy egy tininek vissza kell vonulni a szobájában, és az egész világot utálja.

[Szobota Zoltán]
Abszolút, sőt, és ez nem azt jelenti, hogy folyamatos a kommunikáció. Tehát nem kell folyamatosan beszélnünk ahhoz, hogy egy légtérben tartózkodjunk. Tehát amikor egy légtérben tartózkodunk, nem kell folyamatosan kommunikálnunk, de mégis van egy olyan hangulat, vagy egy olyan atmoszfér, hogy bárki mond valamit, arra másik reagál valamit, de lehet, hogy az a beszélgetés kettő perc múlva elhal, és akkor megint mindenképpen azzal, amivel főz valaki, e-mail-tírban.

Tehát ez egy együttlevés. Így van. Együttlétezés.

De hát ezt ugye egyébként erre például a magyar tradícióban, most én nem akarom ennek a szellemtörténeti részét analizálni, de a családi asztal az erről szól. Hogy a házban a legfontosabb útordarab az asztal, vagy az étkezőbe, vagy a konyhánál, mert akköré szerveződik minden, és ez normális. Tehát ez nem egy életidegen tradíció, és például nem az iszlám tradíció, ahol a férfiak ülik körbe az asztalt, a hölgyek megy, hátul megkapják a lerágott csontot.

[Petrőcz Katalin]
Tehát például nem akar egy légtérbe tartózkodni, vagy hogy látszik az, amikor már ilyen hiánytünetek?

[Szobota Zoltán]
Hát az látszik, mert egy lánynak a lelki viharai azok megjelen, tehát annak vannak szomatikus megnyilvánulásai is, mert még nem érett annyira, hogy úralkodni tudja. Tehát ki fogja mondani, vagy valahogy látszik rajta, hogy neki most valami mínusz van, valamiben deficit van, és akkor ott segíteni kell. Az a nem jó, és azzal kell az apukáknak megküzdeni, hogy ha ők, amik ennek a megoldását kezdeményezik, akkor ne gondolják közbe azt magukban, hogy most ő nekihez meg kellett alászkodni, meg ez méltatlan a férfihoz, meg ez a gyengességjele, mert ezek viszont ellenehatnak annak, hogy harmonikus legyen egy apának és egy lánynak a viszonya.

Tehát például egy apának tudni kell bocsánatot kérni a lányától, ha megbántott, olyat mondott, vagy ha.

[Petrőcz Katalin]
És ne mondja neki azt, hogy miért vagy ilyen érzékeny.

[Szobota Zoltán]
Ja igen, hát azt ne mondja neki, még ha így is van. Meg ezek azért most én nem akarom a materlissékra terelni, de ennek van biokémiája is, és ezek ilyen frontátolulások, és azt egyszerűen csak ez elmúlik, és van egy időszak, amikor állandóan vihognak, van egy időszak, amikor állandóan sírnak, akkor van egy időszak, amikor állandóan valami romantikára vágynak, és ezek nem démonikus dolgok, meg ilyen most ilyen az alapesetet mondom, hanem ebben nagyon sok olyan van, hogy változik a személyiségük, a szervezetük, elindulnak bizonyos hormonok, megváltozik a véráramban a koktélnak az összetétele, és ezeket nem a szülők elleni támadásként kell értékelni, hanem van, amit csak egyszerűen ki kell bekkelni.

[Szignál]
Tudunk elélni. És fedezékbe is vonulhat?

[Petrőcz Katalin]
Vagy nem feltétlenül?

[Szobota Zoltán]
Hát az nem, igen.

[Petrőcz Katalin]
Vagy ne bújjon el a feladat előlegyapva.

[Szobota Zoltán]
Az lenne a kívánatos, és ezért nehéz ez a multitask, meg ez a kultúra, ami szimultán négy-öt dolgot csinálnak a férfiak is, mostanában már ugye a hölgyek is, mert ebben nagyon nehéz még arra is figyelmet fordítani, hogy most egy érzelmi válságban van a gyermekem. De akkor az anyuka.

[Petrőcz Katalin]
Holott ez prioritás.

[Szobota Zoltán]
Igen, így van.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor mi azt szeretnénk, hogy az első dolgok kerüljenek az első helyre.

[Szobota Zoltán]
Na, ez lenne a legjobb, igen. Ezre törekedni kell.

[Petrőcz Katalin]
Pontos szerepet játszanak akkor a tini lányok életében is, nem csak a fiúkkal lehet focizni. Nagyon köszönöm, Zoli, emélem, hogy sok apának sikerült valamiféle pogódzót adni ezzel. Szobota Zoltán volt a vendégem.

Köszönöm.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.