Happy Day - 2024. 06. 13.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Szignál]
Oh, happy day! Az a heti déj!

[Szignál]
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus, az Istenek a báránya, ki elvette a világ bűneit, és megáldoztatott én érettem is. Hordozta az én bűneimet, amit fölvitt a testében a gulgotai keresztfára, és megfeszítetett, és meggyógyultam az ő sebeiben. És hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus által megjelent a romolhatatlan, halhatatlan élet.

És aki hisz ő benne, az által ment a halálból az életre. És hiszem, hogy ez az élet diadalmaskodott a sátán fölött, a birodalma fölött, a pokol és a halál erői fölött, sőt, a pokol királya fölött is. Mert hiszem, hogy Jézus Kisztus lefegyverezte fejedelemségeket, hatalmasságokat, és diadalt aratott rajtuk.

És az én bűneimet is eltörölte. És hiszek a vérében, hogy a vére által megbocsátott nekem is, és eltörölte a bűneimet, és megigazított engemet, ingyen, kegyelenből, érdemtelenül, és ezért magasztalom az Urat. Teljes szívemből, lelkemből, és minden erőmből, most is mindörökké az Úr Jézus nevében.

Amen. Hallelujah.

[Hack Márta]
12. rész Felelterre Jób és mondta. Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihala bölcsesség.

Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyen féléket. Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiállt, és meghallgatja őt. Kikacagják az igazat, az ártatlant.

A szerencsétlen megvetni valók gondolja, aki boldog, ez vár azokra, akiknek lábuk roskadoz. A kóborlók sátrai csendesek, és bátorságba vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét. Egyéb iránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait azok megmondják néked.

A vagy beszél a földel, és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cseleksi ezt, akinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke. Nem, de nem a fül próbálja ég meg a szót, és az ény kóstolja meg az ételt.

A vén emberekben van é a bölcsesség, és az értelem a hosszú életben é. Ő nála van a bölcsesség és hatalom. Ővé a tanács és az értelem.

Íme, amit leront, nem épül föl az. Ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az. Íme, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak.

Ha kibocsátja őket, felforgatják a földet. Ő nála van az erő és okosság. Ővé az eltévejedett, és aki téveigésre visz.

A tanácsadókat fogságra viszi, és a bírákat megbolondítja. A királyok bilincseit feloldja, és övet kött derekukra. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet, és a vénektől elveszi a tanácsot. Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket. Nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket. Elveszi eszüket a földnépe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg. Íme mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem, és megértette. Amint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvalónálatok.

Azonban én a minden hatóval akarok szólani. Isten előtt kívánom védeni ügyemet. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és minnyájon haszontalan orvosok.

Vaj, ha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcsességetekre lenne. Halljátok, megkérlek az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. Az Isten kedvéért szóltok ég hamisságot, és ő érete szóltok ég családságot.

Az ő személyére néztek-e, ha Isten mellett tusakodtok? Jó lesz-e az, ha egészen kiismer benneteket? Avagy megcsalhatjátok-e őt, amint megcsalható az ember?

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. Az ő fensége nem rettenté meg titeket, a tőle való félelem nem szállé rátok. A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti mededék váraitok sárvárak.

Hallgassatok, ne báncsatok, hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markumba lelkemet? Íme megöl engem?

Nem reménylem, hiszen csak utaimat akarom védeni előtte. Sőt, az lesz nekem segítségül, hogy képmutatón nem juthat elébe. Hallgassátok meg figyelmesen az én beszédemet, vegyétek füleitek be az én mondásomat.

Íme előterjeztem ügyemet, tudom, hogy nekem lesz igazam. Ki az, aki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimúlnék.

Csak kettőt ne cselekedj velem, színed elől, akkor nem rejtőzöm el. Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. Azután szólíts, és én felelek.

Avagy én szólok hozzád, és te válaszolj. Mennyi bűnöm és védkem van nékem? Gonosságomat és védkemet add tutomra.

Miért rejted el arcodat, és tartasz engemet ellenségedül? A letépett fa levelet rettek tetedé, és a száraz pozdórját üldözödé, hogy így sok keserűséget szaptál reám, és az én ifjúságomnak védkét örököl teted velem. Hogy békjóba teszed lábaimat, vigyázol mindenén utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait, az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, amelyet molyem észt.

Az asszonytól született ember hövid életű, és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltűnik, mint az árnyék, és nem állandó. Még az ilyen ellen is felnyitod ész szemeidet, tennem magaddal törvénybe állítasz szél engem.

Ki adhat tisztát a tisztáltalamból? Senki. Nincse neki meghatározva napjai, az ő hónapjainak számát te tudod, határt vetettél néki, amelyet nem hákhat át.

Fordulj el azért tőle, hogy lyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. Mert a fának van reménysége, ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak. Még ha megoggódik is a földben a gyökere, még ha elhal is a porban törzsöke, a víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

De ha a férfi meghal és elterül, ha az ember kimúlik, hol van ő? Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad, úgy fekszik le az ember, és nem kél fel. Az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

Vaj, ha engem a holta kországában tartanál, rejtegetnél engemet addig, amíg elmúlik a te haragod, határt vetnél nekem, azután megemlékeznél rólam. Ha meghal az ember, vajon feltámad é? Akkor az én hadakozásom minden idejében remény lenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Szólítanál és én felelnék néked, kívánkoznál a te kezednek alkotása után, de most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én védkeimet. Gonosságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez. Míg a hegy is szétomlik, ha eldől, a szikla is elmuzdul helyéről, a köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja, annak árja, az ember reménységét is úgy teszett semmivé.

Hatalmaskodol rajta szüntelen, és ő elmegy, megváltoztatván az arcát úgy bocsáthod el őt. Ha tisztesség éri és fiait nem tudja, ha megszégyenülnek, nem törődik velük. Csak ő magáért fáj még a teste, és a lelke is ő magáért kesereg.

Ámen.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Látjátok, két képet kell nekünk az emberek elé állítanunk a názerti Jézus Krisztusról. Az első, a keresztre megfeszített mesiást kell hirdetnünk. Másodszor, a mesiást, mint Isten erejét és Isten bölcsességét kell hirdetnünk, különösen a hívők előtt.

Most nézzük meg az elsőt, hogy mit is jelent a mesiást hirdetni, mint megfeszítettet, mint keresztre feszített mesiást, amelyről mondja, Isten igéje, hogy ez botrány, mert a mesiást miért lehet megfeszíteni? Miért tudták megfeszíteni? Ez botrány a kedves barátaink körében, de hát erről beszél a mi bibliai értelmezésünk szerint, és ugye azért mondom ezt, mert hiszünk, hogy az izagyás 5.3-at helyesen értelmezzük. És ott van az áldott Dániel profétának a könyve, amely világosá tette, hogy a mesiást kiírtatik, tehát mindenképpen erőszakos halállal fog meghalni. Senkien nem lesz, de hát azért ne aggódjunk érte, mert a végén azért bepecsételtetik a bűn, és a Szentnek Szentjének a világosága fel fog ragyogni, és nyilvánvalóbbá lesz, hogy ez a mesiás, aki egyszer egy konkrét történelmi időben és történelmi helyen erőszakos halált szembe tett. Ő pedig nem más, a mi ítünk szerint, mint?

Mondjátok a nevét ki! Aj, de gyengén mondjátok, és nem bátran. Tegnap azt láttam egy gyűlésen, hogy a miniszterelnöknek a nevét milyen hangosan kiabálták, mert tévén néztem, hogy Viktor, Viktor, hát legalább olyan hangerővel kiáltsátok Jézus Krisztust, mert ez a név minden ember nevénél, még a Viktor névnél is, Németh Sándor névnél is nagyobb név.

Tehát ki? Így van. Nem kell félni Jézus Krisztust nevét, meg kell vallani.

Tehát két dolgokra, két nagyon fontos igazságra kell figyelni mindig, amikor a keresztre feszített mesiásról van szó. Az egyik a helytesítési áldozat jellegét kell látni a megfeszítésnek, a másik jellege a megfeszítésnek, pedig az engesztelés. Mit jelent a helytesítő jellegű áldozat?

Azt jelenti, hogy a mesiás, akit keresztre feszítettek, a te helyedre lépett. Tehát ő oda lépett, ahol neked kellett volna lenned, illetve nekem is. Ott kellett volna lennem.

De nem kell ott lennem. Miért nem? Mert valaki a helyemre lépett.

Ez az első, hogy a helyemre lépett a mesiás. És éppen ezért nem kell nekem azt elszenvednem. Természetesen ennek az a feltétele, hogy elismerem és elfogadom, hogy ő lépett a helyemre.

És miután a második nagyon fontos ezzel kapcsolatosan. A helyemre lépett. És azért lépett a helyemre, hogy Isten a bűneimet átruházza ő rá.

Tehát levegye rólam, és ráhelyezze ő rá. Olyan személyre, aki bűnt nem ismert, és Isten én miattam, meg te miattad bűnösét tette. Mert amikor az áldozatra ráhelyezi Isten a bűnösnek a bűneit, akkor az ártatlan áldozat bűnösé lesz.

Bebbenetes dolog ez. Ószületségben ebben megvannak az előképei. A következő fontos a helytesítő áldozatnak.

Ha már pedig bűnös, akkor nem csak a bűnösnek a helyére kell lépni, hanem a büntetés helyére is kellett lépnie, mert csak így tudta a helyetesítést betölteni. Ez pedig ugye a kereszten lévő szenvedések, plusz a seolba, a pakolba való leszállás jelenti. Tehát ez a helyetesítés, ennek a röviden a menete.

Dicsőség Istennek, hogy ezt kell hirdetni, hogy a názerti Jézus Krisztus helyetted, szenvedett, helyedre állt, ahol ha nem most, majd eljött volna az idő, hogy neked kellett ott volna helyreállnod, és rád zúdult volna a bűneid miatt Istenek az ítélete haragja, de ezt nem akarta Isten, hanem a tulajdon fiát, aki nem ismerte a bűnt, azért, hogy megmentsen tégedet, meg engemet, meg mindannyiunkat, meg a tisztelt jobbikos honfitársainkat, az ő bűneiket is, mindannyiunk bűneit, a názerti Jézus Krisztusra helyezte, és azért, hogy rád zúduljon Istenek az ítélete haragja, és amikor rád zúdult Istenek az ítélete haragja a názerti Jézus testére, mert a keresztbefeszítés erről szól, ahogy megvan írva, átkozott aki a fánfügg, vagy az Istenek a haragja volt a názerti Jézus testén.

Ahogy hallottad, bűnt nem ismert, ennek ellenére rá zúdult Istenek a haragja. Miért zúdult rá Istenek a haragja? Azért, mert a bűntetésnek a helyén is, a kivégző helyeden, ami nem azt jelenti, hogy felvédelő bíróság ítélt volna el, de a más világon, a földi véle után, mindenféleképpen, minden megvártatlan ember számára elkerülhetetlen lett volna.

De dicsőség az urnak! A názerti Jézus Krisztus a bűneinknek a bűntetését is fölvette magára. A bűntetésünknek a helyére is lépett, ezért rá zúdult Istenek a haragja, hogy levegye rólunk Isten nemcsak a bűneinket, hanem a bűntetésünket is.

Dicsőség az ön nevének! És ezért a megfeszített, hogy mutatja meg az Istenek a szeretetét, Istenek az irgalmát, Istenek a jóságát, az emberek iránt, és ennek alapján tudjuk mondani neked, olyan embereknek, akik még nem békültek meg Istennel, hogy gyere, fogadd el a názerti Jézus Krisztus engesztelő áldozatát! Nézz meg, és lázs meg is, érzd meg, hogy Isten milyen nagy dolgot tett érted, holott nem érdemelted meg tesem, én sem!

Ennek ellenére Isten érdem nélkül megadt az ő fiát, názerti Jézus Krisztus, hogy ráhelyezze a bűneinket, hogy a testében fölvigye a bűnt a kivégzésnek a helyére, hogy utána pedig lemenjen a seolba, hogy kiszabadítson bennünket a bűneinkből, a bűnnek a büntetéséből, következményeiből, végül a teljes örök kározatból, dicsőség Istennek! Tehát ezért a megfeszített názerti Jézus Krisztus nyitja meg előttünk Istenek a kegyelmét, Istenek a jóságát, Istenek az irgalmát, ami az Isten igéje megérinti a szívedet, biztos vagyok benne, hogy elfogsz gondolkozni, és érzed, hogy felszólítva szívedben, lelkedben, hogy e megszólításból nem térhetsz ki, válaszolnod kell erre felszólításra, hívásra is egyben, hogy te, hogy gondolod ezt? Hagyod, hogy továbbra is hordozza a bűneidet?

Hagyod ezeduk után, hogy a bűneid miatt te bűnhödjél? Hagyod, hogy a bűntetésnek a teljes, végső formája beteljesedjen rajtad? Ó ember, ne légy ilyen esztelen, ne légy az önmagadnak ilyen nagy ellensége, amikor Isten elkészítette számodra a menekülés útját, hogy ki jöjjesz a bűneidből, ki jöjjesz a bűnödnek a bűntetéséből, és ki jöjjesz a károsztatásból.

Csak egyet kér Isten, hogy ismerd el, hogy Jézus nem a saját bűneim miatt szenvedett, hanem a te bűneid miatt. Én elismertem, hogy az én bűneim miatt szenvedett. És elismerem ma is, ezért tartozók hozzá, ezért ragaszkodok hozzá teljes szívemből, lelkemből, minden erőmből.

Persze egy akarati döntés, de kérem Istennel, Istentől, hogy adjon nekem ehhez erőt, hogy ez valóban ne csak fogadalom legyen, hanem egy életté váljon, életművévé váljon.

[Sárosi Renáta]
Bevezetés Ha 1914-ben valaki azt profétálta volna Smiths Wigless Firstnek, hogy 80 év múlva egy kiadó újra megjelenteti néhány tanítását, kétségtelenül hamis profétának tartotta volna az illetőt. Először is az volt a meggyőződése, hogy az újjászületett keresztényeket jóval az ezretforduló előtt elragadja az úr. Másodszor, ha az úr nem is tér vissza addig, elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy egyszerű tanításaira, vevő akadjon, majdnem 50 évvel halála után.

Mindkét területen tévedett. A hívők, akik közül sokan a prédikátor 1947-ben bekövetkezett halála után születtek, még ma is Krisztus visszajövetelét várják. Jelentős részük elfogadja Wigless First-öt, mint a hit apostolát.

Egyedülálló pünkösdi profétának és evangelistának tartják, aki elődje lett sok más olyan evangelistának, akik betegekért imádkoztak. Készségesen el is olvasnak mindent ettől az egykori Bradfordi vízvezeték szerelőtől, illetve ami róla szól. Az utóbbi évek csúcs technológiáját is felvonultató, televíziós gyógyítószolgálataival szemben Wigless First eredeti képszerű nyelvezete elég régi módinak tűnik.

Mégis felkent tanításai a szolgálatot körülvevő legendákkal együtt minden generáció számára vonzóak. Sajnos nincs tudomásunk semmiféle hang vagy film felvételről, amely színes prédikációit és kiszámíthatatlan tetteit megörökítette volna. Amikor 1924-ben 18 prédikációjának anyagát gyorsírással lejegyezték, majd egyre növekvő hit cimmel kiadták, Wigless First nem volt hajlandó elolvasni a könyvet.

Inkább maradt a Bibliánál. Még egy olyan könyv jelent meg életében, amely a prédikációit tartalmazta. Győzedelmes hit cimmel.

Egy harmadik gyűjtemény, a szellem kiáltása 1990-ben látottnak világot. Néhány évvel halála előtt Wigless First egy barátjának elmondta, hogy az egyre növekvő hitből és a győzedelmes hitből befolyó szerzői jogdíjakat külföldi missziók támogatására szánja, és hogy már 50 ezer dollár bejött a könyvekből. A Gaspel Publishing House kiadó szervezőjeként én írtam az előszót az egyre növekvő hit 1971-es új kiadásához.

Fel sem merült bennem akkor, hogy húsz évvel később megint prédikációkat fogok gyűjteni. Ahhoz a könyvhöz, melyet most kezében tart az olvasó. Ezt az összeállítást jól ismert, illetve ismeretlen időszakonként megjelenő újságokból válogattuk, melyeknek egy része már jó fél évszázada megszűnt.

Közismert, hogy az élőszóban elhangzott beszéd gyakran bizonyos módosításokkal jelenik meg nyomtatásban. Ez a könyv sem kivétel. Wigless verse prédikációit gyorsírók jegyezték le, aztán gyakran összesűrítették, és a világosság kedvéért mindig átszerkeztették.

Az évek múlásával egyes kifejezések kikoptak a használatból, ezért néhányat kihagytam, vagy mai nyelvezetre írtam át. Azokat a példákat és részeket, amelyek már egyszer szerepeltek a könyvben, az egyes prédikációk mondani valójának gyorsabb megértése érdekében a címeket a mai nyelvhez igazítottam, és az egyes fejezeteket alcímekkel láttam el. Az üzenet ugyanaz, csak az üzenetet szállító eszköz változott.

Ha egyes pontokon úgy tűnik, hogy Wiglesworth ellentmond önmagának, vagy az olvasó megkérdőjelezi a prédikátor értelmezését és véleményét, ne feledkezzünk el arról, hogy ez a könyv több mint 30 év prédikációit tartalmazza. Amit a gyorsíró 1914-ben lejegyzett, nem szükségszerűen tükrözi az evangelista 1947-es álláspontját. A prédikátor és üzenete címmel az egyes fejezetek végén igyekszünk megadni, amennyiben ismert, a prédikációk elhangzásának időpontját.

Isten félelem és alázat kerített időről időre hatalmába, miközben a század első évtizedeiben távoli helyeken elhangzott szavakat igyekeztem könyvformába rendezni. Olyan szavakat, amelyek a század végén, vagy akár a jövő évszázadban élő emberek számára is áldást és bátorítást jelenthetnek. Kevés embernek lenne lehetősége, hogy Big Less Verse prédikációk után kutasson könyvtárakban és archívumokban.

Üzenete ebben a nyomtatott formában viszont a mai és a jövő generáció számtalan tagjához eljuthat. Az egyre növekvő hit kiadásakor a Pünkösdi Evangélium egyik újságírója a következőket írta. Ez a könyv Isten iránti éjséget fog kiváltani az olvasokból, meg vagyunk győződve arról, hogy Isten nagymértékben használni fogja.

Most, hét évtizeddel később én is abban reménykedem és azért imádkozom, hogy ugyanezt erről a könyvről is elmondhassák. Illúzió lenne részemről azt gondolni, hogy az egykori Bradfordi vízvezeték szerelő, ha ma is élne, elolvasná a gyűjteményt, hiszen az egyre növekvő hit címűt semmélt adta erre. Mindazonáltal remélem, hogy áldásul fog szolgálni azok számára, akiknek nagyszüleik vagy dédszüleik még élőben hallhatták e prédikációkat, és azok számára is, akik még sosem hallottak Smith's Vigless Verse-ről.

A Vigless Verse szolgálatához kapcsolódó számos legenda egy sokkal tökéletesebb és győzedelmesebb embert mutat be, mint ahogy azt ő valaha magáról állította volna. Megvetette a túlzásokat, ám ez nem tartotta vissza az újságírókat és prédikátorokat attól, hogy tovább színezzék az önmagukban is elképesztő gyógyulások és megtérések történeteit. Vigless Verse, mint ahogy azt az előszóban kortársa Donald Gee leírja, nagyon is emberi volt.

Mindazonáltal a hit embere, aki hitte, hogy Isten különleges szolgálatra hívta el. Mindig azt bizonygatta hallgatóinak, hogy csak feltámadása után lesz halhatatlan. Halandó, de mindenképpen rendkívüli ember volt.

Szolgálatának megkezdése előtt vízvezetékszerelőként tevékenykedett és sem általános, sem teológiai képzettséggel nem rendelkezett. Mégis kevesen evangelizáltak olyan bátran, mint ő, hiszen képes volt embereket rávenni arra, hogy térdre esve elmondják a megtérők imáját egy vasúti kocsiban, az utcán vagy bármilyen más nyilvános helyen. Nem is beszélve legendás erejű hangjáról.

Wiglesfors veje így számol be arról, amikor apósát Ausztráliába tartó első útja előtt kikísérte a kikötőbe. Egy sorozat hallelujját kiáltott, olyan hangerővel és olyan tisztán, amihez hasonlót azóta sem hallottam. A hajókapitánya is tett valami megjegyzést utasának acélból készült tüdejére.

Egy másik alkalommal egy koncerttermet ráztak meg hallelujja kiáltásai, miután meghallgatta Handel Messiás című darabját. Teológiai szempontból egyesek azért tartják Wiglesfors-t szokatlannak, mert meg volt győződve arról, hogy minden hívő megkeresztelkedhet szentszellemben, és hogy Isten ma is ugyanúgy teszt csodákat, mint az első században. Még néhány Pünkösdi barátja is megkérdőjelezte bizonyos, a gyógyulással kapcsolatos, szélsőségesnek tartott nézeteit, és összerezzentek, mikor gyógyászat ellenes álláspontját hangoztatta.

Annak ellenére, hogy sokan nem értettek vele egyet, és hogy kerékbetörte az angol nyelvet, tömegeket vonzott. Akár szülővárosában, az angliai Bradfordban prédikált, akár Sri Lankán vagy Dél-Afrikában tartott szabadtéri összejöveteleket. Van még egy dolog, ami különlegesítette ezt a prédikátort.

Előre meg nem tervezett nemzetközi szolgálatát 48 éves korában indította el.

[Borbély József]
És az nagybajban még az emberrel a felesége sincsen, ott pedig mennyire jó lenne. Persze ott van, mert imádkozik érte, meg fogta a kezemet, amikor betoltak, meg amikor kijöttem, akkor is ott volt, és mert nagyon kedves, és nagyon szeret, és nagyon jó, hogy velem volt, de alapvetően az ember nagybajban mégis egyedül van. És egyedül jött, és egyedül megy.

Persze az úr már velem van, és már ilyen módon velem volt a műtőben is. Ilyen módon már nem vagyok egyedül. De azt tudnunk kell, hogy a fa elmúlik.

A széna, ugye mondja a Péter Levél, és a 90-es Zsoltában Mózes is mondja, az ember olyan, mint a fűnek a virága. Ez mire vonatkozik? A szépségre.

Minden, ami szép élmény. Fiatalság, szépség, vagy a szép élmények, művészet, ami egyszer elmúlik ez is. Ez is olyan, ami most van, most élvezzük a virágot, levágjuk a virágot, el odaadjuk, és aztán pedig holnap után már büdös a vize, és az egész elhervott.

[Fekete Rita]
Tehát alá van rendelve az időnek.

[Borbély József]
Abszolút.

[Fekete Rita]
Ami múlik.

[Borbély József]
Így van. A fa, az emberi képességek, a széna, mint a virág, az a fűnek a virág, a mezőnek a lilium, a virág, ami gyönyörű, úgy oltóztatja az Isten, nagyon szép tud lenni az élet, meg az emberi szépség is nagyon szép tud lenni. És aki ezt tagadja, az hazudik, tényleg szép.

Tök jó. De viszont, de közben elmúlik, elvirágzik, elhervod. És a harmadik pedig ugye a pozdulóját mondja, mert itt már tarlóról van szó.

A tarló az olyan valamikor hasznos dolognak a maradéka, ami már nem ér semmit. Ez a, hogy fejezem ki, munkás mozgalmi érdemek. Amikor az emberek, és ezt nem csak a kommunizmusra gondolnak, de mindenféle keresztény munkás mozgalmi érdemekre is gondolok, ami valamikor érték volt, de már nem az, csak az emléke marad meg.

[Fekete Rita]
Te díjat, ilyesmit?

[Borbély József]
Persze, igen, igen. Ahogy a Pajort Tamás barátom megénekelte a plakettbálvány első díjat a pipálvány. Hogy amiket plakettek, díjak, vagy hogy tudod én mennyi mindent tettem rá az asztalra, mindent, és nagyon szomorú ezt látni, amikor látszik, hogy valaki már nyomorult, és akkor emlékszik a régi életére, nosztalgiázik, hogy ő milyen jól csinálta a dolgait, és mennyi értéket hozott létre közben, közben abból már nincsen semmi.

Ez a tarló. És ez szörnyű. Ezért nagyon fontos az ember ne nosztalgiázzon, és ne a múltba éljen, hanem a jövőre készüljön.

Jövőkutató legyen, mint Ábraham, meg Izsák, meg Jákob, akik a jövőre készültek, akik előre üdvözölték, ami el fog jönni majd, és arra nézve éltek. És nekünk is ilyennek kell lenni. Vissza fog jönni Jézus.

Azzal nem szabad a múltban élnünk. Nem szabad, hogy a nosztalgia, beteg érzése elkapja a lelkünket, mert ez egy beteg életérzés.

[Fekete Rita]
Milyen erős voltam, fiatal voltam, stb.

[Borbély József]
Igen, nagyon rossz, amikor egy idős emberről hallom, hogy mondja, mi volt gyerekkorában, és hogy milyen volt, és olyan rossz ezt hallani, mert nem jó érletérzés ez.

[Fekete Rita]
Hogy már elmúlt.

[Borbély József]
Igen, igen, igen. Meg olyan torz is ez. Szóval egy idős ember tartsa magát, és nincs idősödök, tudom, és látom az idősebbeket, és úgy látom az életüket, és már én is készülök arra, nem mindig az öregségre, de mégis készülök arra, hogyha esetleg 20 év múlva meg itt vagyok a Földön, megengedi az úr, akkor hogyan ne viselkedjek.

Érted? Na, mindegy, de még távolabb vagyunk, attól nem érzem magam öregnek egyáltalán. Szóval a pozdúrja, az a tarló, az, ami valamikor érték volt, de már le van aratva.

És az most már nem érték. Ez is elmúlik. Azok az érdemek is, amik az embert csinált, annak érdekelni, ez el fog múlni.

És hiába volt valaki nagy ember, de már idős lesz, és elveszik a hatalmát, elveszik a pénzét, már nem érték. Most nagyon szörnyű hallani hallom, hogy menekül a spanyol király, a régi király, meg korrupciós, és elmenekül Spanyolországból. Hát milyen élet ez?

Hogy 80-valány évesen elmenekül, ott, ahol élt, érted? És ő volt a király. Ő volt a király.

És most meg menekül. Szóval ez a pozdúrja, mert itt van hát a tarló, ami elmúlt emberi dicsőség. Valamikor az volt, már nincs.

És ezzel szembe van helyezve, ami örökre megmarad, a hit. A hit, a reménység és a szeretet, ez a három, amely örökre megmarad. Úgyhogy az arany, az a hit, ugye a Péter levélben mondja az ige, hogy egy Péter egy hitból, hogy a mi hitünk, az becsessebb a tűzben próbált aranynál.

Az becsessebb a tűzben próbált aranynál, és ez a megpróbált hit, ez az, ami igazából örökre megmarad. És itt is lehet látni, hogy igazából most igazából nem az a lényeg, hogy mit csináltál, hanem hogy hitből volt-e vagy nem. Ha te hitből neveled a gyerekedet, azzal a hittel, hogy Istennek tetsző módon teszed, és te meg fogtál érni majd, és megneveled úgy, hogy majd ő is engedelmes legyen az úrnak, akkor te ezt hitből csináld, akkor neked a gyereknevelésed örökérték.

Ha te hitből adakozol, azzal a hittel, hogy te Istennek a munkájába ilyenkor jó illatú áldozatot teszel, ebből háló áldozatot mutatsz be az úrnak, akkor ez az adómányod neked megmarad. És mindegy, hogy két fillért, az, mint a szegény, és az asszony meg pedig többet. Nem mindegy az egyház szempontjából, de az örökérték szempontjából itt a hit a lényeg.

Ezért mondta Jézus, relativizálta, hogy ki mennyit adott. Mert az az asszony, az, aki az utolsó fillért adta oda, az nagyobb hitet gyakorolt, azaz nagyobb értéket képviselt, mint az, aki csak a főslegéből dobott bele. Ebből lehet látni, hogy nem az a kérdés, hogy mit teszünk, persze a földi szempontból nézve kérd, lényeges, hogy az ember igyekezzen jó dolgokat csinálni és hatást gyakorolni, de az örökértéként az marad, meg nem az, amit csináltunk, hanem az, ahogyan csináltuk.

Hogy hitből volt-e, vagy nem hitből volt.

[Fekete Rita]
Na és ha van olyan, aki úgy érzi, hogy mondjuk még nincs, nem tudja azt a dolgot hitből megcsinálni, mert nincs még akkor a hite. Akkor ott van a remény.

[Borbély József]
A reménység is nagyon fontos. A reménység az a hitnek a része. Igazából nem mondanám, hogy hitnek az előszabálya, de ugye a hit, a remény lett dolgoknak a valósága, és a nem látó dolgokról a meggyőződés.

A remény az nagyon-nagyon fontos. Már a puszta remény is az embert boldoggát tudja tenni. Most gondolj bele, most a gyerekeidre gondolsz, tudom, vannak gyerekeid, ha elmondod neki, hogy holnap elmennyünk, nem tudom, valahová, Vidámporban, mert már nincsen, de mindegy, elmenjünk az állatkertbe, már aznap este, amikor elmondod, pedig csak honlap, vagy honlap után lesz, már boldogok a reménységtől.

Így van? Azaz a reménység egy nagyon fontos érték, és a reménységet Isten is táplálja bennünk. Ugye úgy mondja az igen, hogy ezüstre vonatkozóan, hogy a 119.

Zsoltárból, igen, a 119. Zsoltár, pont amúgykor olvastuk végig a ritával, annyira jó volt olvasni, annyira szeretem, annyira tele van az igének a felmagasztalásával a Zsoltár. 112.

Zsoltár, 49-es verszek azt mondja, hogy emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, amelyhez nekem reménységet adtál. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelemenít engem. Azaz, az Isten ad az embereknek igét és hozzá reménységet.

És ez az embernek, amikor nagybajban van, vagy próbattételben van, vagy még nincsen meg, amit szeretne, de tudja, hogy Isten meg akarja adni, ez nekivigasztalás a nyomorúságában, és az embert nem esélyt eszi a reménység, mert ha nincs reménység, akkor az ember bármit meg fog csinálni. Ha nincs reménység. Ha elveszti a reményjét az ember, akkor lemond, lemond a dolgokról.

Az emberek akkor öregednek meg igazából rossz értelemben, amikor lemondanak a jövőnek a reménységéről.

[Fekete Rita]
De hát ez akár az öngyilkosságra is igaz, tehát számtalan ilyen esetet. Elveszi a reménységét.

[Borbély József]
Igen, igen, hát ez tragédia. Alapvetően az a probléma, hogy nincs reménye arra, hogy ő neki Isten meg fog jött áldani, vagy jó élete lesz.

[Fekete Rita]
Vagy jobb lesz, mint ma.

[Borbély József]
Igen, igen. Szóval ezért a reménység elképesztően fontos, és ugye mondja is a másik helyen, az ezüstre vonatkozóan mondja, a 40, vagy hanyas Zsoltár, mindjárt mondnék, nézem, 12-es Zsoltár, az meg azt mondja, hogy hú, az is olyan jó ige, 12-es Zsoltár, az összes igel jó, persze, természetesen, de nekem nagyon szólt ez az ige, 12. Zsoltár 7.

versz, azt mondja, hogy az úr beszédei tiszta beszédek. Olyan, mint a földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva. Szóval itt ezüstről beszél, azaz ezüst ez is, az a fajta ige, amely az emberben, mint reménység ki van próbálva, és az emberben, mint földből való kohóban az embert föld is, földből való, abban meg van tisztítva, ki van tisztítva, és megpróbált ige.

Ez a hitre is vonatkozik, de ott aranyról beszél, itt meg ezüstről beszél, az a reménység, a hitnek az a része, ami a reménység még. Még nincs teljes belső meggyőzés, hogy már megvan, de a reménység az embernek megvan, hogy meglesz, hogy Isten meg fogja adni. Miért?

Mert adott igjét, és az igje az adott reménységet. És ilyenkor az ember azt mondja, Istenem, emlékezzél meg arról az igjéről, amit adtál nekem, és hozzáadtál reménységet. És akkor az ember egy idő után kap az ember egy belső meggyőződést arra, hogy az már megvan, ez pedig a hit.

A hit.

[Fekete Rita]
Tehát, ha valaki bizonyos cselekedeteit még nem tudja hitből tenni, de reménysége van, az is jó.

[Borbély József]
Hát, ha Istentől kapott igje, az igjei reménysége van. Nem mindegy, hogy milyen reménysége van. Az a reménység, hogy megnyerem az ötös lottot jövő héten, ez a reménység nem a Bibliában van.

Úgyhogy ez a reménység, ez vakremény és buta reménység. De van olyan reménység, például valaki most, hogyha hajadónok, mert pont ennál beszélgettünk valakivel hajadónnal, meg tudok legényekről is, akik várják, hogy Isten megadja a társukat, nekik, hát nekik van igjei reménységük, hogy az Úr ad nekik segítőtársat, hozzájuk illőt. És hogyha ezt az igjét megértik, és az Isten ebbehez reménységet ad a szívükbe, akkor ők reménységgel fognak várni.

És nem mennek ki a világba maguknak virágot szakítani, és nem mennek bele bűnbe, hanem a reménység miatt magukat megőrzik. Hát Józsefnek is volt reménysége. Kapott álmot Istentől, és végig ehhez a mennyei látáshoz ragaszkodott.

Ezért nem engedett a potifárnéna, ezért nem keseredett úgy el, hogy azt mondja, te legev a mindenből, engem nem érdekel Isten. Pedig hát milyen állapotban volt potifárnéknál, és meg az kisból börtönben is, meg előtte ugye a verenben. Az embernek volt reménysége, kapott Istentől igjét, és hozza reménységet, és ez őt megtartotta.

És egész pályáján, és amihez kapott reménységet, az megvalósult. És pedig minden ellenkezét mutatta.

[Fekete Rita]
Így van.

[Borbély József]
És melyik értette a két a főpohárnokkal, meg a fősütőmesterrel, hogy emlékezzenek meg róla, aki menek és nem emlékeznek meg róla, csak jóval később. Hát ez is milyen dolog. Mert ugye tudjuk, a fősütőmestert azt kivégeztették, de a főpohárnok visszakerült a hivatalába.

És nem emlékezett meg róla, csak jóval később, mikor a fáról kapott álmat. Jaj, van itt egy srác, aki nekem megfertette az álmat.

[Fekete Rita]
Ennyit az emberi emlékezetről.

[Borbély József]
Igen, igen, így van, pontosan. Úgyhogy ezért a reménység akkor bátorít és boldogít egyébként, nekünk egy személy is a reménységünk. Krisztus maga a mi reménységünk.

Ami a mi erős bátor horgonyunk, reménységünk. Ő már egy helyen mondja, nem is tudom, melyik vers mondja, hogy Krisztus maga a reménységünk mindjárt, talán jól emlékszem. Igen, Titus 2, 13.

Itt mondja a Titus 2, 13, hogy maga a Krisztus is a mi reménységünk. Titus 2, 13. Várvánam a boldog reménységet és a nagyistennek és megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenéséhez.

Ez igazából nekünk van egy hatalmas reménység, viszont a názareti Jézus. Akiben az a reménység megvan, hogy őt meglátja színről-színre, az magát megtisztítja. Az nem fog akárhogy élni.

Ez a reménység elképesztő értéket, gyakorlatilag az Isten félelmet táplálja bennünk, és a megjutalmazásra tekintünk arra, hogy majd el fog jönni, mert hiszünk benne, és hiszük, hogy ő létezik, és megutalmaz bennünket, mert őt keresük. És ez a reménység az embert nemessé teszi. Nem válik, nem telenné, nem válik ponérossza az ember szíve, ugye ez egy görög kifejezés, az ocsmány, ócska, mindenre nyitott szívre.

Nem válunk mindenre nyitottan, mert tudjuk, hogy meg kell őrizni a szívünket. Ez a reménység. Hogyha az ember így építkezik, így jeli az életét, akkor örök értékeket fog felépíteni.

Például Ábrahám, Izsák, Jákob úgy éltek a Szentföldön, amit nekik Isten nekik adott, hogy nem kapták meg. És ebben a reménységben távoztak el. És még mindig várakoznak arra, hogy majd az övék lesz ez a Föld.

És eljön az ezerves királyság, és a messiás létrehozza az ő királyságát, uralmát itt a Földön, Istenország el fog jönni látható módon is, és akkor Ábrahám, meg Izsák, meg Jákob birtoba fogja venni a Földet, amit Isten nekik adott. És ez a reménység akkor fog beteljesedni.

[Fekete Rita]
Mi van azokkal az emberekkel, akik mondjuk most azt mondják magukban, hogy ők mondjuk rengeteget dolgoznak, az egzisztencia, teremtés, leköti minden idejüket, úgy érzik, nem tudnak annyit tenni Istenért, a gyülekezetért, amennyit egyébként szeretnének a szívük szerint. Ugye beszéltünk arról, hogy azért ez az emberi tehetség, adottságok, stb. elmúlik, és nem biztos, hogy lesz örökkéhaló jutalma vagy következménye.

Mit tudsz az ilyen embereknek mondani, hogyan álljanak hozzá a saját életükhöz, elfoglalt emberek, nagy családos anyukák, sokat dolgozó apukák?

[Borbély József]
Hát mindenféleképpen azt mondja az Isten igénye, hogy keresjétek előbb Isten országát és az ő igazságát. Azaz van, van prioritás, van elsőbbsége Istennek, hát Isten mindig is volt és mindig is lesz. És ezt meg kell érteni most a jelenkorban, hogy Isteni az elsőbbsége.

Ő az alfa, és ő az omega. Ő a kezdet, és ő a vég. És ezért ehhez képes kell őhozzá viszonyulni.

Nem lehet őt B pályára rakni, vagy C pályára rakni. Nem méltó az úrhoz. Majd jelentkezem, ha valami nincsen, vagy szólok.

Ez nem méltó Istenhez, ez a véleményem. Szóval ő neki meg kell adni az, ami őt illeti, az elsőbbséget, mert ő az első. És meg kell adni számára a nagyságának a dicsőséget, mert ő is az utolsó, és ő belé fut be az egész világ történelem.

Nincs az a munka, amelyik fölérne ez Istennek a valóságával. Úgyhogy én csak azt tudom mondani erre, hogy hát a holista, munkamániás embereknek, tudom, hogy a világ őket megbecsüli, meg önököt is azzal vigasztalják, hogy sokat dolgoznak, és ez emiatt ők értékesek, és földi értéket valóban képviselnek is, de örök érték nem lesz. Nem lesz.

És hát az már a földi létezésben nagyon sok bizonyság van arra, és nagyon sok sztori, hogy a sok munka nem használ az embernek, emberi ellemének. Nem lesz tőle jobb az ember. Minimum büszkébb lesz.

[Fekete Rita]
Teste is hamarabb. Tönkre mégsem lesz.

[Borbély József]
Ez is így van. Meg hát büszke lesz, kemény lesz, majd a tarlóra fogja tenni a hangsúlyt, hogy mit tettem le az asztalra. Hát a kávéspoharat.

Szóval nem érdemes ennyire erre koncentrálni. Azt gondolom, hogy az Istennek a keresése, az előrébb való, ilyen értelme, nem azt mondtam, hogy ne torkozzanak, hanem ott megmondott az úr, hogy meg kell adni a szabotot. Megvan Isten népennek a szabatja, és az Istennek igenis oda kell szentelni az embernek az idejéből, figyelméből.

Mi atyánk előtt azt mondja, hogy Jézus, amikor imádkozol, akkor menj be a te belső szobádba, és zárd magadra az ajtót. Igenis, Istennek megjár az az idő, amikor az ember nem figyel másra. Csak ő rá figyel.

És akkor a gyerekeket lepasszolja, vigyázz a gyerekek, amíg én az úrral foglalkozok. Bezárom az ajtót. Kikapcsolja a telefonját, ne csörögjön, ne jön az SMS. Nem munka munka. Nem periférikus figyelemet érdemel az Isten az életünkben, hanem az elsőséget érdemli meg. Nem mondom, hogy ennyit tökéletesen meg tudom csinálni, azt nem ne hogy félreérts, de azt gondolom, hogy ez igazság, amit mondok, és én is igyekszem.

[Fekete Rita]
És törekedni kell rá.

[Borbély József]
Igen, igen, igen. És ha még amit akarok mondani, hogy a szeretetet mi kihagytuk.

[Fekete Rita]
Igen.

[Borbély József]
Nem tudom, van-e még rá idő, mert ez nagyon fontos.

[Fekete Rita]
Még van egy három percünk.

[Borbély József]
Igen, igen. Hogy a szeretet, az a harmadik, az igaz gyöngy, a drágakő. Azt tudni kell, hogy a drágakő, minden drágakő egyedileg van megcsinálva, egyedileg van kicsiszolva.

Az igazi szeretetet mindig csiszolni kell. Az nem egyszer csak megvan, hanem az ember azon munkálkodik a szereteten, és mindig egyedi, azaz minden személy fele egyedi módon működik. Az nem úgy, hogy általában én mindenkit szeretek, de te menj arébb.

Szóval ez nem így működik, hanem ez mindig személyes szinten működik, egyedi módon működik, és Istennek a szeretete abban nyilvánult meg, hogy oda adta a legdrágábbat. Azaz alapvetően a szeretetről azt kell tudni, hogy a szeretet az mindig ad. Hogy szeretett minket az Isten?

Oda adta a legdrágábbat. Például mit mondak 2 Korintus 8 valahányban az ige? Hogy a ti szeretetetek, agapjétoknak a valódiságát kipróbálom, abba, hogy tudtok-e adni.

Azaz igazából adásról van szó, és az igazi szeretet az ad. Életet ad, anyagi javakat ad, megosztja azt, amilyen van, nem tartja meg magának. Hogy maradnak bennünk a szeretet, mondja 1 János 3-ba, ha elnézzük, hogy atyánk fia szükségben van?

Azaz igazából, és aki gyűlölje meg atyafiát, minden ember gyilkos. Egynek sincs önök élete. És az a parancsolatunk van őtől, hogy szeressük egymást.

Szeressük az atyafiakat. Azaz, ez mindig, ezen munkálkodni kell, ezt csiszolni kell, míg nagyon gyorsan hagyolvasson föl a Péter levélből, a kettő Péter 1-ből azt az ige részt, ami ide vág, ide vonatkozik, mert ugyanarról beszél, mint aranyezűs drágakő, csak kicsit szétbontja darabokra az aranyazős drágakővel a Péter. Azt mondja, ugyanezre pedig teljes igyekezetét is fordítván, hitetek mellé ragaszhatok jó cselekedetek kiválóságot.

A cselekedetek mellé pedig tudományt. Három dolgot mond, ami a hitre vonatkozik, hogy a hit mellé kell ragasztani egy cselekedet, ne legyen halott a cselekedet. Előttében kiválóságról beszél, kiválóságot.

Szóval jó cselekedeteket és tudományt, hogy az ember ne úgy cselekedjen, hogy bolond módon, hanem ha cselekszik, akkor abban legyen eszes és legyen bölcsesség. A következő, amit mond, a tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, Isten félelmet eúzőbe járt. Azaz a tudomány, itt jön a reménység területe, hogy a mértékletesség, mikor lesz az ember mértékletes, ha van reménység, hogy később megkapja, amit akar.

Mértékletességet, tűrést, tűrelem nagyon fontos, békességes tűrésre és hitre van szükségünk, hogy elnyerjük az ígéreteket, zsidó hat, tűrés mellé kegyességet, Isten félelmet, ez pedig arra vonatkozik, hogy nem veszem el addig azt, ami nekem jár, amíg Isten nem adja oda. Hogy az ember ne vegye el előbb ezt kell Isten félelem. Azt, ami neki jár, ugye Jákobnak a története erről szól, hogy Jákob elvette azt, amit nem lett volna, úgy vette, úgy vette, ha nem kellett volna, és utána vagy hetven évig itta a levét.

Aztán persze Isten megáldott őt, megáldott volt, de mégis úgy volt áldott, hogy hát az ő életénk a nagy része nyomorúság volt, és keserűség volt, és borzasztó élete volt. Én nem kívánok Jákob életet élni. Miért?

Mert az Isten félelem ezen a területen nem működött az életébe akkor, amikor átverte az apját. És akkor jön a szeretet, a kegyesség mellé pedig atyafiakozó hajlandóságot, Philadelphiát, azaz úgy lehetne fordítani, hogy barátságosságot. Ez a szeretetnek a része, és a szeretet a Philadelphia mellé pedig, pedig agapét, Isteni szeretet ad az az adást.

És azt mondja, hogy ha ezek megvannak bennetek, megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkódokká, sem gyümölcsenelké, ami Urunk Jézus Krisztus megjelenése, van nézve. Mert ekképpen, 14. verszak, mert ekképpen gazdagon adatik majd nektek, a mi Urunknak, megtartónknak és Jézus Krisztusnak örök országába voló bemenete, azaz gazdagon fogunk bemenni a mennyekbe.

Ha ez a három érték, az aranyezős drága kő az életünkben megvan, és gyarapodik bennünk, és itt le van írva, hogy részletesen, hogy hogyan kell ezt csinálni. Mindegyik kérdésben több dolgot mond. Szóval szeretet is nagyon fontos, hogy barátságos emberek legyünk.

Ne legyünk komorak, ne legyünk kibírhatatlanok. Hát milyen keresztény ez a kibírhatatlan, és olyan mufurc ember, és el van zárkozva. Nem, egy igazi keresztény, ez barátságos ember.

Benne van a Filadelfia. Atyafia, közül hajlandóság. És szeret adni.

És akkor ilyen módon ő benne örök érték lesz. És a hite is az emberek akkor tud működni, ha az Istennek a szeretete motiválja, mert mondja a Biblia, hogy semmi a körülmetélés, semmi a körülmetélkedetlenség nem használ, hanem a szeretet által munkálkodott, energizált hit az, ami igazából használ. Ezért mondja a legnagyobb a szeretet.

Úgyhogy ezért, hát ezek azok, ami által az ember gazdagon tud bemenni Istennek az országába, és már most tudunk mennyei kincseket gyűjteni, és nem az a kérdés, hogy mit építünk, hanem az, hogy hogyan építjük.

[Fekete Rita]
Úgyhogy hajrá minden kedves hallgatónak, akár most ezeket az időket is ki lehet használni még nyárban, nyárban gyűjt az eszest.

[Borbély József]
És lesz rulekszoron is.

[Fekete Rita]
Nagy a József nagy a hitgyülekhezettel elkészínek, hogy a rendelkezésünk ráállt ebben az órában, búcsúzik a stáb, szerkesztő Császár Enikő, zenei szerkesztő Jánbar László, főszerkesztő Szobotaz Zoltán, a technikusi segítséget Kammer Jónatántól kaptuk, hírszerkesztő Longauer András és a műsorvezető Fekete Rita.

[Szignál]
A Hét Rádió napi hit életi válogatása.