Happy Day - 2024. 06. 12.
A Happy Day mai adásában:
- 00:00 Megvallás Németh Sándorral
- 02:30 Bibliaolvasás: Jób 8-11. rész
- 12:26 Démonok eredete - Németh Sándor prédikáció részlet
- 16:23 Smith Wigglesworth - A tűzben edzett hit: Előszó (ismétlés)
- 37:43 Az igazság cselekedetei - Borbély József
Az adás gépi átirata:
[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!
Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.
[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a szellemem az Úrnak a szövét neked. Ő gyújtja meg bennem a világosságot, a fényt az evangélium által, hogy Krisztus arcán megismerjem Istenek a dicsőségét. Mert hiszem, hogy a názad Jézus az Istenek a fia, a királyok királya, az uraknak az ura, alfa és az omega, aki halott volt, de él.
És az ő kezébe van a halálnak és a pokolnak a kulcsa. És hiszem, hogy teljhatalommal rendelkezik, és mindentért meghajol neki, és mindennyel vallja, hogy Jézus Úr az Atya Isten dicsősége. Hiszem, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
És hiszem, hogy az eljövendő királyságnak ő a királya, és az ő uralma alá kerül az egész föld, és ő szabadítja meg a földet Istenek minden ellenségétől, és a legutolsó ellenségétől, és a haláltól. És hiszem, hogy Jézus Krisztus a földtámadása által legyőzte a pokolt, a halált, a sötétségnek minden erejét, és ő benne jelent meg minden ember számára az élet. És aki hisz ő benne, az által ment a halálból az életre.
Én hiszek ő benne, és ezért hiszem azt, hogy örök életen van, és Isten felírta a nevemet az életnek a könyvébe. Áldom, magasztalom őt, dicsérem őt, estemmel, lelkemmel, szalamemmel, képességemmel, most és mindörökké, a Jézus nevében. Amen.
Amen.
[Hack Márta]
Elforgatja-e Isten az ítéletet, avany a mindenható elforgatja-e az igazságot. Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket. De ha te az Istent buzkón keresed, és a mindenhatóhoz bocsánatért könyöröksz, ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ezutáni állapotod boldog lesz nagyon. Mert kérdez meg csak az az előtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra. Mert mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyéke földön.
Nem tanítanak éj meg azok téged, nem mondják éj meg néked, és nem beszélik éj meg szívük szerint neked. Felnövekedik éj a káka, mocsár nélkül. Felnyúlik éj a sás, víz nélkül.
Még gyengekorában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél előbb elszárad. Ilyenek az ősvényeik mind azoknak, akik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész. Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló, házára támaszkodik és nem áll meg, kapaszkodik belé és nem marad meg.
Bőnedvességű ez a napfényen is, és ágazata túl nő a kertjén. Gyökerei átfonódnak a kőhalmon, átfúródnak a sziklarétegen, ám ha kiírtják helyéről, megtagadja ezőt. Íme ez az ő pályájának öröme, és más hajt ki a porból.
Íme az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem állt előmenetelt. Még betölti szádat nevetéssel, és ajkaidat vigassággal. Gyűlölőit szégyen beöltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Kilencedik fejezet Felelt pedig jób és mondta. Igaz, jól tudom, hogy így van. Hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne megnéki. Bölcs szívű és hatalmas erejű, kiszegülhetne ellene, hogy épségben maradjon. Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre sem veszik, és megfordítja őket haragjában.
Aki kirengeti helyéből a földet, úgy, hogy oszlopai megrepedeznek. Aki szól a napnak, és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Aki teremtette a göncöl szekeret, a kaszás csillagot és a fias tyúkot, és a délnek titkos tárait. Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. Íme elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg, ki mondhatja néki, mit cseleksz el. Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak rá háp cinkosa is. Hogyan felelhetnék, hát én meg őnéki, és lelhetnék vele szemben szavakat.
Aki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki, kegyelemért könyörögnék ítélő bírámhoz. Ha segítségül hívnám, és felelne is nékem, mégsem hinném, hogy szavamat fülébe vevé. Aki forgó szélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Nem hagyna még lélegzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. Ha erőre kerülne a dolog, íme ő igen erős, és ha ítéletre, kitűz neki én nékem napot. Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem, ha ártatlannak, bűnössé tenne engemet.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet, mindegy ez. Azért azt mondom, elveszítő ártatlant és gonoszt. Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a büntelenek megpróbáltatását, a föld a gonosz kezébe adatik, aki az ő bíráinak arcát elfedezi.
Nem így van? Kicsoda hát ő! Napjaim gyorsabbak voltak a kengyelfutónál, elfutottak, nem láttak semmi jót.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. Ha azt mondom, nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek. Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól.
Tudom, hogy nem találsz büntelennek engem. Rossz ember vagyok én, minek fárasszam hát magamat hiába. Ha hóvizzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet, akkor is a posványba mártanál engem, és az én ruháim is utálnának engem.
Mert nem ember ő, mint én, hogy neki megfelelhetnék, és együtt pörbeállanánk. Nincs is közöttünk igaz látó, aki kezét közbevedhesse kettőnk között. Venné csak el rólam az ő veszelyét, és az ő rettentésével ne rettentene engem, akkor szólanék és nem félnék tőle, mert nem így vagyok én magammal.
Tizedik fejezet Lelkemből utálom az életemet, megereztem felőle panaszomat, szólok az én lelkem keserűségében. Azt mondom az Istennek, ne kárhoztass engem, add tudtomra, miért perelsz velem. Jó-e az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megutálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
Testi szemeid vannak jénéked, és úgy látszéd te, amint halandó lát. Mint a halandónak napjai, olyan oké a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai, hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én védkem után kutatsz? Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, aki kezedből kiszabadítson.
Kezeid formáltak engem, és készítettek engem egészen körös körül, és mégis megrontasz engem. Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt úgy készítettél engem, és ismét porrát tennél engem. Nem úgy öntöttél-e engem, mint a tejet, és mint a sajtot megoltottál engem?
Bőrrel és husssal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem, életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban. Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem, ha igaz vagyok sem emelem föl fejemet eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra. Ha pedig felemelkednék az, mint orosztán kergetnél engem, és ismét csuda fájdalmakat bocsátanál reám, megújítanád a te bizonságaidat ellenem, megöregbítenéd a te bosszú állásodat rajtam, váltakozó és állandó sereg volna ellenem. Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből?
Vaj, ha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem, lettem volna, mintha nem is voltam volna, anyámnak méhéből sírba vittek volna. Hiszen kevés napom van még, szűnjék meg, forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé, mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza. A sötétségnek és a halál árnyékának földjébe, az éjféli homálynak földjébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége, hol nincs rend, és a világoság olyan, mint a sűrű sötétség.
- fejezet Felelt a námából való cófár és mondta, a sok beszédre ne legyené felelet, avagy a csácsogó embernek legyené igaza, fecsegéseid elnémítják az embereket és csúfolódól is, és ne legyen, aki megszégyenítsen. Azt mondod, értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
De vaj, ha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkai te ellened, és jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszer te többet ér az, az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedet néked a te bűneidből. Az Isten mélységét elírheted é, avany a minden hatónak tökéletességére eljuthatsz é. Magasabb az égnél, mit teszel tehát?
Mélyebb az alvilágnál, hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél. Ha megtapos, elzár és ítéletet tart, kiakadályozhatja meg, mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem is figyelmez is arra, és értelmessé teheti a bolond embert is, és emberrészülheti a vadszamár csikóját is.
Ha te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd, ha a hamisságot, amely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság, akkor a te arcodat fölemelhetnéd, szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél, sőt, a nyomorúságról is elfeledkeznél, és, mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról. Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel. Akkor bíznál, mert volna reménységed, és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hízelegnének néked. De a gonoszok szemei elepednek, menedékük eltűnik előlük, és reménységük a lélek kilehellése.
[Németh Sándor]
Mert az eredetüket, ha látjuk, a tevékenységüket és a tervészetüket jobban megismerjük, és határozottabb lesz az ellenállás a gonosz szelemekkel szemben. Sokféle elképzelés van a démonoknak az eredetével kapcsolatosan. Van, akik azt mondják, nem sokan, hogy az Ádám előtti fajtól származnak, de erre semmiféle bibliai bizonyíték nincsen, semmiféle olyan tradíció nincs a judaizmusban, amely alá tudná ezt támasztani.
Ez egy feltételezés. A legvalószínűbb a következő, és nézzük meg a bibliátban az 1 Mózes 6-ot. Bár az idő nagyon megy, de az 1 Mózes 6 az egy kulcsfontosságú ide, rész vagy fejezet, nem csak a bibliában, hanem az emberiségnek az ős történetében is.
Azt olvassuk a hatodik fejezetben, hogy mindjárt olvassam az első verszaktól. Lőn pedig, hogy az emberek sokosodni kezdtek a föld színén, és lányaik születtek. Látták az Isten fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket, mint azok közül, kiket megkedvelnek vala.
És mondja az úr, ne maradjon az én szellemem örökké az emberben, mivel hogy ő test, legyen az ő életének ideje 120 esztendő. Óriások voltak a földön abban az időben. Sőt, még azután is, amikor az Istennek a fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik.
Ezek a ma hatalmasok, kik elejétől fogva híres nevezetes emberek voltak. Még a 11. verszakot is felolvasom.
A föld pedig romlod volt Isten előtt. Megtelt a föld erőszakossággal. Tekintett azért Isten a földre, imán meg volt romolva, mert minden pest megromtotta az ő útját a földön.
Tehát ez a történet, amivel kapcsolatosan szeretném megvilágítani a démonoknak az eredetét. Az észak-afraikai egyházakban kanonizált könyveknek fogadják el a jubileumi könyvet is, és az Énok könyvet is. Ezekben részletesebben van leírva az eredete Rossznak a származása.
Persze Rossznak az eredete a Lucifernek a lázadása, angyali világlázadása, valamint a mostani világporszakban az Ádám bűnbeesésé. És van egy harmadik esemény az Egymúzes 6-ban, amivel szintén a Rossznak a hatalma és az ereje a földön megerősödött, és a mai napig tartó hatással, befolyással bír erre a világporszakra is. Ugye itt azt mondja Isten igénye, hogy Istenek a fiai lejöttek a földre, kiválasztottak maguknak völgyeket.
Összeházasodtak, és ezekből a házasságukból óriások születtek, az óriásokból nefilimek születtek, és ez több generáción keresztül ismétlődött, mert a leereszkedése az angyaloknak Járed korszakában történt, Járed pedig Énoknak az apja volt, ezért kapta Énok apja ezt a nevet, hogy Járed, ami annyit jelent, hogy leereszkedés. 200 angyal leereszkedett le a hagyomány szerint Hermonhegyére, és ebből kapta a nevet, tiltott hely, ahol föllázattak Isten ellen, és elhatározták, hogy gyermeket fognak nemzeni, megkívánták a házasságot. Itt csak jegyezem meg, hogy a házasság annyira vonzó volt számukra, hogy ugye angyalok nem rendelkeztek házasság intézménnyel, ezt nem kapták meg, és látták, hogy milyen nagyszerű dolog házasnak lenni, gyermekeket nemnezeni, hogy milyen csodálatos lény egy férfi és egy nő, amikor összeházasodik, és reprodukálhatja magát, és gyermekkel születik, családot alapít, hát az angyalok ezt megkívánták, ők is szerettek volna családot alapítani, de ő nekik ez tilos volt. Ezért megint más történet, hogy az angyalok hogy tudnak ilyen módon beavatkozni, ez a jövőre vonatkozóan is nagyon fontos feltételezés, hogy az angyalok nem démonok. A démonoknak nincs testük, ezért a testbe költöznek, és a testet, emberi testet elsősorban használják föl, hogy a romlott vágyait kiéljék.
Ezzel szemben az angyalok képesek megtestesülni. Tehát materializálódnak, ezt úgy szokták mondani, hogy emberi testet vesznek föl magukra. Például, amikor a Ábrahámnak a mamré tölgyesében megjelentek az úr angyalai, akkor az eredeti szöveg azt mondja ezekről az angyalokról, hogy is, ami azt jelenti, hogy férfi.
És látjuk, hogy étkezett Ábrahámmal együtt, de alig lehet megkülönböztetni, de Ábrahám fölismerte, mert látjuk az egymással való beszélgetésben, hogy azonnal fölismerte, hogy a mesiás és két angyal jött el hozzájuk. De az ószövetségben találunk több olyan történetet, hogy nem ismerték föl az angyalokat, mert föl tudják venni az embernek a testét, és minden testi funkciót be tudnak tölteni, ha fölveszik. Tehát étkezés, ivás mellett minden más funkcióra is képesek, legalábbis ezt tudja, ezt bizonyítja az Egymúsz S6.
Nos, ezekből a házasságokból, ami természetelenes házasság, szeretném hangsúlyozni, hibrid lények születtek. Félig angyal, félig ember. Elyek a hibrid lények több, mint a Földön járettől egészen az özönvízig, több, mint ezer esztendőt eltal a Földön.
Sokan keresztények azt képzelik, hogy néhány év alatt történt ez meg, de ez nem így van. Tessék kiszámolni, járettől egészen az özönvíznek az időpontjait, több, mint ezer esztendő, tehát több generáció született, és ezzel megegyeznek a tradíciók, hogy több ilyen, úgymond óriás vagy nefiling generáció született. Hatalmas nagy természeti emberek voltak.
Ugye ezzel kapcsolatosan a népek mitológiájában mind vannak feljelzések, főleg a görögben, stb. stb., de ebben most nem menjünk be. Nyilvánvalóan, hogy ezek nem a teljes igazságot tartalmaznak, de az őskorról marad valami a civilizációnak valami emléke, és ezt őrizték.
Sőt, itt van egy rövid utalás arra, hogy minden testet megrontottak. Ami azt jelenti, hogy nem csak az emberi testben történt genetikai romlás, hanem az állatoknak és a madaraknak a testébe is. És egyébként értelmetlen lett volna, hogy miért kellett az állatoknak és a madaraknak elpusztulni.
És ezzel kapcsolatosan is vannak olyan tradíciók, amelyek egyértelművé teszik, hogy nem csupán ember és angyal között történt hibridáció, hanem egyébként a félig angyal, félig ember és állatok között is történtek hibridációk.
[Németh Sándor]
Például csak gondoljatok a kent óróknak a mitológiájára, meg a különböző szörnyeknek a mitológiájára.
[Németh Sándor]
Ezekről arról van, hogy nagyon erőszakosság voltak, gyűlölték az embereket, az egész emberiséget megfertőzték, és igazából a Noéról van megjegyezve, hogy istenfélő, tökéletes ember volt, de az a tökéletesség, amit használ a Biblia, az a hibátlanságra vonatkozik, tehát nem azt jelenti, hogy erkölcsileg teljesen tökéletes volt, hanem ugyanezt a kifejezést használja a vörös üszőre is, ami szintén hibátlanságot jelent, tehát genetikailag hibátlan volt Noé.
Tehát nem fertőzött meg ebben a hibridációnak a világméretű folyamatába. És nyilván a családjára is ez az igazság. És ezért Isten kiválasztotta a Noét.
Nos, akkor hogy jönnek ide a démonok? Úgy jönnek ide a démonok, hogy az Énok könyve, Jubiléumok könyve szerint is, az Isten arról rendelkezett, hogy amiután elpusztította ezeket a lényeket, majd jött a vízözőn, utána arról rendelkezett, hogy a fél, emberfél angyaloknak a szellemei maradjanak itt egy része a Földnek az atmoszférájába, és az itélet napig nem hagyhatják el az atmoszférájukat, a Földnek az atmoszféráját, és az a feladatuk, hogy az Isten ellen lázadó embereket támadják, gyötörjék, és ez a földi életükben a lázadó embereknek az itélete, sátán részéről is, és az Isten részéről is. Sőt, ha emlékeztek rá arra az egyik verszakra, vízözön után, Ábrahám után, találkozunk Ábrahám korában óriásokkal? Igen, találkozunk óriásokkal.
Óriások földjéről beszél. Amit gondoltok, miért voltak megijedve be mai részbe a kémek, akik elmentek az ígéret földjére, hogy megtanulmányozzák, és jelentést adjanak Mózesnek az ígéret földjéről? Ezek megnézték, ha a 12-ből 10 remegbe jött vissza, és azt mondta Mózesnek, hogy lehetetlen, hogy ezt a Földet mi elfoglaljuk, mert olyan óriások, az eredeti azt tartalmazza, magyarban úgy van, hogy szálas emberek, de az eredeti azt tartalmazza, hogy nefili meglaknak a Földön, és olyan vagyunk a szemükbe, mint a sáskák.
Meg voltak rémülve, hogy ilyen figurákkal kell nekünk háborúznunk, ezeket kell legyőznünk. Kálem és Józsui mondta, hogy le fogjuk győzni az óriásokat. Dicsőség Istennek!
Miért fogjuk legyőzni az óriásokat? Mert az Úr velünk, kicsoda ellenünk. A többi kím pedig félelmet keltett Izrael fiaiba, azok elkezdtek jajgatni, előre már látták, hogy elfognak pusztulni, és azt mondta Isten nekik, hogy ennyire sírtok, ennyire panaszkodtok, ennyire akartok menekülni, akkor tudjátok mit?
A pusztában lesz a sírotok, de nem fogtok bemenni az ígéret földére. Nem fogjátok megtapasztalni Istenek az ellátását, jólétét, áldásait, javait. Miért?
Mert féltek az ellenségtől. Mert azt hiszitek, hogy aki veletek van, az kisebb, mint aki ellenetek van. Pedig azt mondja az igazság, hogy nagyobb az, aki benned van, mint aki ellened van.
Van egy régi magyar mondás, hogy a gyáva népnek nincs hazája. De ez tényleg így volt, hogy a tíz gyáva kémnek nem lett hazája. Hazátlanul a pusztában haltak meg, de Józsuénak és Kálednak Isten megengedte, hogy bemenjenek az ígéret földére, mert hittek abban, hogy mivel az Isten velünk van, ezért az ellenségnek az erői fölött győzelmet fogunk karadni, hatalmat fogunk gyakorolni fölöttük, mert az Isten az ellenségeinket a kezünkbe adja, és győzni fogunk.
Nos, az Énok könyve szerint, tehát ez egy tradíció, amely egylébként hiteles, amit hosszú ideig a judaizmus is tartott, a modern judaizmus nem foglalkozik a démonokkal, ugyanúgy materializálódott, mint a kereszténség. Tehát azt állítják, hogy ezeket a gonosz szelemeket Isten az angyalokat tartalhozba küldte, megkötözte őket, a sötétségnek a láncaival megkötözte, és ezeknek a hibrid lényeknek a szelemeit, miután a testük elpusztult, ezeknek a szelemeinek egy részét itthagyta a Földnek a felszínén, hogy az ítélet napig gyötörjék az embereket. És abba pusztulásba taszítsák az embereket, ha nem térnek meg, amit Isten elhatározott a démonokkal kapcsolatosan.
[Sárosi Renáta]
HANGOS KÖNYV Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából HANGOS KÖNYV Smith Wiglessworth A tűzben edzett hit Kiadta a Patmos Records 2022-ben. Fordította Pászti Éva Petnek, aki imájával és bátorításával végig sokat segített, már akkor is, mikor ez a könyv még egy álom volt csupán. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondok annak a két személynek, akik Wigless Verse tanításainak elmélyül tanulmányozásával lehetővé tették, hogy ez a könyv olyan színvonalú legyen, amilyen nélkülük nem lehetett volna.
Glenn Gore-nak, aki Wigless Verse tanításai után kutatva sok-sok órát töltött magazinok átlapozásával, ezek között voltak még 1907-ből származó kiadványok is. Majd átnézte az általam eredeti legkiválasztott előadás szövegeket, hogy elkerüljük a könyvformában már megjelent szövegek újrakiadását. Ő segített a végső szöveggyűjteményből kiszűrni a Wigless Verse által többször is használt példákat.
Mary K. Glund-nak, aki nem kis feladatra vállalkozott, a prédikációkat tartalmazó régi szövegoldalakat beszkennelte és számítógépre vitte, korrektúrázta, átszerkeztette, majd flopi lemezekre tette, hogy a könyv számára használhatókká váljanak. Ilyen eljárásokról természetesen Wigless Verse idejében még csak nem is hallottak.
Végül köszönet illeti Beth Fejdát, a Servant Publications kiadóját, aki együttemény összeállítását javasolta, pedig nem is tudta, hogy éppen egy ilyen könyv létrehozásán gondolkodom. Az ő szikrája lobbantotta fel a tüzet. Donald Gee, az eredeti pünkösd megtestesítője Smith's Wigless Verse ma már legenda.
Megkönnyebbülés számomra, hogy jelen feladatom nem több, mint néhány személyes emlékfelelevenítése. Wigless Verse nagy tisztelője Stanley H. Frothsheim már megírta a többit az egyre növekvő hit című pünkösdi-besszellerében, amelyet a legendás prédikátor által rendelkezésre bocsátott történetek alapján készített el.
Mivel gyermekkorában nem adatott meg neki, hogy képezhesse magát, ez a vízvezeték szerelőből lett prédikátor a Biblián kívül nem sok mindent olvasott életében. Mégis olyan természetes adottságai voltak, amelyek Isten úriemberévét tették. Mindig jól öltözött és nagyon vigyázott magára.
Így érvelt kényelmes utazásai szokásai mellett a bölcsességbeszédével. Isten szolgáját kímélem. Gondoskodása megtérült, hiszen ez a fáradhatatlan utazó csaknem 88 évet élt.
Első emlékeim Wigless Verse-ről magától értetődően távoliak. Távol áll egy emelvényen. Mindig egyedülállóan viselkedett a pódiumon.
Prédikálás közben gyakran hosszú, nyakatekert mondatokba bonyolódott. Aztán a hallgatóság megrőkönnyödését azzal oldotta föl, hogy angyalok módjára nyelveken szólt, amit aztán mindig meg is magyarázott. Ez mind része volt az Isten tiszteletnek.
Mindenki mondhat, amit akar. Tény az, hogy néhány igen figyelemre méltó kijelentés is elhangzott a szájából. A prédikátor talán magosan értette igazán saját szavainak teljes teológiai mélységét és éleslátását.
Wigless Verse minden túlzás nélkül az eredeti pünköst megtestesítője. Kedvenc és majdnem egyedüli témája a hit volt. Lehetett bármi a választott ige rész.
Mindig tudtuk, hova fog kiukadni. Nem csoda, hogy hamarosan a hit apostolaként kezdték emlegetni. A legenda terjedésével tömegek kezdtek özönleni gyógyító összejöveteleire, különösen külföldön.
Prédikátori pályafutása elején Wigless Verse gyakran durva módszereket alkalmazott. Jól megtermett ember volt, aki nem volt tudatában saját testi erejének. A rák és más betegségek szent dűkitörést okoztak nála.
Gyakran föl-s alá futtatta az embereket a patsorok között, sőt, még az utcán is, hogy hitüket megcselekedjék. Lendületes kézrátétele fizikailag is megadta a kezdősebességet a gyógyulni vágyónak. Mindezzel együtt Wigless Verse mélységesen őszinte ember volt.
Első személyes találkozásunkra akkor került sor, amikor összejövetel sorozatot tartott gyülekezetünkben, és nálunk Edinburgh-i otthonunkban szállt meg. A Scotland Street-en álló parókián folyamatosan szállásoltunk el látogatókat. De ez a hírneves prédikátor valósággal lenyűgözte a legműveltebb embereket is.
Feleségemmel együtt elbűvölő személyiségnek találtuk. Önzetlen, udvarias, bőkezű ember volt, aki Isten jelenlétének zamatával töltötte meg házunkat. Nem láttunk csodát, de a lelkünket gazdagon megáldotta Istennek ez a szolgája.
Később komoly fizikai fájdalmak kezdték gyötörni vesekövei miatt. Nem volt hajlandó orvosi segítséget igénybe venni, mert ez tartotta a hit cselekedetének. Ezért tovább prédikált.
Bár ruháját nem egyszer vér áztatta. Bátorsága mindenkit felpuszdított. A kövek végül Isten dicsőségére eltávoztak a testéből.
Sosem fogom elfelejteni azt az estét a Londoni Science College-ban, amikor Wiglessworth felmutatta a gyülekezet előtt azt az éles szélű, visszataszító, valamiket tartalmazó üveget. A megpróbáltatások szemmel láthatólag megtörték. Minnyája mélyen együtt éreztünk vele.
Ettől kezdve új szelítség hatotta át, amikor a betegekért imádkozott. Az egyik legkedveltebb személyes emlékem egy presztoni húsvéti összejövetelhez kötődik. A nagypénteki istentisztelet után elnézést kértem, hogy távoznom kell, mert egy másik gyülekezetben kell prédikálnom.
Ő élesen tiltakozott távozásom miatt, de kicsivel később olyan alázattal mentegetőzött, és kért bocsánatot, hogy teljesen megindult a szívem. A Smith-Wigless Firsts-el való személyes kapcsolatom csúcspontját az a három húsvéti konferencia jelentette presztomban, amelyeken ő volt a főszónok. Többen azt várták, hogy a híres prédikátor magától értetődően uralni fogja a pódiumot, és nagyon meglepődtek, mivel éppen ellenkezőleg történt.
Nagy teret biztosított kollégáinak a szolgálatra, és olyan simán ment minden, mint kés a vajban. Könyörtelenül lereagált bármiféle visszaélést a szellemi ajándékokkal. Mindenfajta lelkiismeret furdalás nélkül bárkit felszólított, hogy üljön le és maradjon csendben, ha nem a szellemben volt.
És tőle, Smith Wiglessworth-től, ezt mindenki el is fogadta. Miután a telet egyedül csak Istennel töltötte Bradfordi otthonában, a hitapostola húsvétkor friss olajjal felkenve érkezett hozzánk. Azok voltak az utolsó korai típusú pünkösdi összejvetelek, amelyekről a következő generációk mit sem tudnak.
Wiglessworth halálával a pünkösdi mozgalomnak egy korszaka lezárult. Nem is képzeltem, hogy ott leszek vele, mikor meghal. Mégis így történt.
Amikor egy régi barátja Wilfred Richardson az 1947-es szörnyű havazás következtében meghalt, Wiglessworth ragaszkodott ahhoz, hogy részt vehessen a márciusban végféltben tartandó temetésen. A kápolna meredek lépcsői talán túl nagy megerőltetést jelentettek a szívének abban a kemény hidegben. A sekrestjében barátságosan pattogó tűz mellett gyűltünk össze.
Mialatt a halottas menetre vártunk, megkérdeztem barátomat, hogy nem fázik-e? – Sőt, melegen van – válaszolta Wiglessworth. Ezek voltak utolsó szavai.
Néhányat zihált, aztán kész. Elment. Se kirlódás, se fájdalom.
Fantasztikus hazamenet el volt. Csendben a padlóra helyeztük, és megcsókoltuk Nemes homlokát. Veje, James Salter áthozta Alice Wiglessworth Saltert a megdöbbent gyülekezetből.
Néhány nappal később, egy napsütötte tavaszi délutánon temettük el az öregharcost Bradfordban. Joseph Smith, az Élin Bibliaiskola akkori dékányját kértem föl, hogy szóljon néhány szót. Ő így szónokolt.
Temetésen azt szokás mondani, hogy az illető elment. Ebben az esetben viszont helyesebb lenne úgy fogalmazni, megérkezett. Wiglessworth testvér nem hétköznapi ember volt.
Különleges személy. Akit az Isten bevetett hitet tett azzá. Ezek a találó szavak jól összefoglalták e világhírű evangelista jellemét.
Minden hibája ellenére Smith Wiglessworth Isten embere volt.
[Fekete Rita]
Ez itt a Hit köznapok, a mikrofonnál feketerített hajátok, és nagy szeretettel köszöntöm itt a stúdióban Borbély Józsefet, a hitgyülekezetel elkészít. Szervusz.
[Borbély József]
Szervusz, köszöntöm a kedves hallgatókat.
[Fekete Rita]
Mai témánk pedig az örökkévaló értékek, mely cselekedetek hordoznak magukban örökkévaló értéket. Feltettünk egy ilyen kérdést a közösségi médiában, és érkezett rá egy-két érdekes válasz, úgyhogy ezzel kezdeném, hogy mit jelent az embereknek úgymonda az örökkévaló cselekedet miért értékes. Valaki azt írja, hogy Isten igényének, azaz által való nevelésnek, szeretettel való kommunikációnak, ennek van értéke.
Többen írják, hogy a családnak, az igazmondásnak, a hitnek, kapcsolatok, család, gyereknevelés, belső szellemi értékek és a Rolex órának, szabadságnak, kegyelemnek, szeretetnek, testileg az egészségnek van még értéke, illetve írták, hogy a szentírásnak. Mikkel tudsz te egyetérteni így előjáróban?
[Borbély József]
A Rolex órával, ne csodítszelek. Nem, ugye készültem erre, ugye mondtátok, hogy mi lesz a téma, készültem rá, és a Bibliában egyértelmű válasz van adva erre vonatkozva, hogy fel is olvasnám azt, hogy minek van örök értéke, mi az, ami megmarad. Ami elmúlik, az nem lehet örök érték, ami elmúlik, aminek vége lesz, az csak relatíve érték, időszakos érték, de mi az, ami megmarad, és erre a Korintus levél 13.
részében a 13. verszak válaszol, azt mondja, most azért megmarad hát a hit, a remény, a szeretet, ez a három. Ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
Azaz, ami megmaradandó, valóságos, igazán örökre, örök értékén megmarad, az három dolgot említ a Biblia, a hit, a remény, meg a szeretet. És ezért nagyon mindenkit foglalkoztat ez a kérdés, és ha normális, és nem-e világnak a gyermeke pusztán, hanem tényleg Istentől elhívott. Akit Isten hív, az nagyon jól tudja, hogy az örökké valóság, az egy valóságos aspektus az életnek, és azzal, hogy az ember meghal, azaz nincsen vége a létezésének, és nem a semmi következik, és a semmiből jöttünk a semmibe, hanem hogy honnan jöttünk, azt nem tudjuk pontosan megmondani, nem is akarok el most belemenni, de biztos, hogy tervben már voltunk Istennél, mert a világalapjainak a felrakása előtt már eldöntött, hogy mi leszünk, és fogunk én, és elhív bennünket, ezt mondja a Biblia, de ez nem korona, hanem alergia. Szóval, de viszont, ahogy hova megyünk, és hogy örökké fogunk létezni, ez nem kérdés. A Bibliában ez egy alapvetés, hogy az ember nem múlik el, nem lesz vége.
És emiatt, akik az Istentől elhívott emberek, és bennünk van az örökké valóságnak a perspektívája, mert aki nem Istentől elhívott, abban ilyen nincsen ez a fajta perspektíva, vagy valami hamis módon próbálja ezt a kérdést megválaszolni, de alapvetően, akiben benne van, azt érdekli, hogy mi az, ami meg fog maradni. És például a 90-es Zsoltárban a Mózes egyértelműen beszél erről, Istennek a nagy ember, úgyis mondja, hogy Mózesnek, az Isten emberének az imádsága. És akkor ugye abban a Zsoltárban, esetleg olvasok is belőle, ha lehet, már minden lehetne nyilván, 90-es Zsoltárban azt mondja, hogy úgy kezdi a Zsoltárt, hogy Uram, te voltál nekünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre, mindenki előtte hegyekért lettek, és Föld, és Világ formáltaték, öröktől fogva, mindörökké te vagy Isten, azaz beszél a vagyokról, aki mindig is volt, van és eljövendő, mindig is lesz.
És aztán mondja, és elkezdi mondani, hogy a nemzedékek jönnek, mennek, visszatérített a halandot a porba, ezt mondja, tértek vissza embernek a fiai, mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy örjárási idő éjjel, és akkor mondja, hogy az ember olyan, hogy reggel virágzik, és sárjad, estére elhelvad és megszárad, az beszél az embernek a mullandóságáról, a generációknak a mullandóságáról, és arra, hogy istenközben állandó. És ez az egész fájdalmat, ami ebben benne van, mert van ebben fájdalom, ki meg is mondja, hogy miért van ez, hogy a bűneink miatt emésztettünk meg, azt mondja a Biblia, az az eredetlen bűn miatt bejött az emberek életébe a halál, és a halálnak az uralma alá vettetett az emberiség, és emiatt van ez az elmúlás, ami itt a földi létből való kimenetel, de utána mondja, hogy elmúlik minden mi napunk a te buszolásod miatt, és utána mondja, hogy mi esztendőink napjai 70 esztendő, vagy ha feljebb 80 esztendő, nagyobb részük nyomorúság és páradság, amely gyorsan tovább tűnik, mintha repülnék.
Hát én azt gondoltam régen, hogy depressziós lett a mózdás, de most már látom, hogy nem. Ahogy telik az idő, én is látom, hogy egyszerűen elképesztő tempóban megy az idő, és generációk jönnek. Múltkor még én is gyerek voltam, most már gyerekeim vannak, és a gyerekeimnek is gyerekei vannak.
És döbbenetes látni, hogy úgy tűnik el, úgy mennek el a évtizedek, mint hogyha repülnének. És emiatt van az emberben egy, hát egy, hogy fejezzem ki ezt. Én keresztényként örökéletem van, és bízok az úrnak a kegyelmében, és az örökélet perspektívájából nézve ez nem olyan fájdalmas.
De azért mégis van benne fájdalom. És ezt nem szabad tagadni. Mózes is beszélt erről, és ugye mondja, ki tudhatja te haragodnak erejét, és akkor utána mondja a 12.
verszakba, hogy taníts minket úgy számoljanak napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Azaz azt kérdi az Istentől, a nagy Mózes, hogy aki 40 nap és 40 éjjel étlen és szomjan ott volt Isten jelenlétben, és nem halt éhen, és nem halt szomjan, azaz bekerült az örökkivolónak a jelenlétében, örökkivolóság, egy picikét, őt körbevette ott 40 nap, 40 éjjel. Ez az ember, az imádkozó, azt kérje minden hatótól, az örökkivalótól, hogy adja meg neki, hogy úgy tudja a napjait leélni, hogy az ne hiába menjen el, hanem adjon Isten neki bölcsességet.
És utána ugye kéri, hogy jöjjön vissza az úr minél hamarabb, hogy térj vissza, uram, meddig késel, könnyen jöhet a szolgáidon, és akkor utána mondja, hogy jó reggel, korá reggel, elég is meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben, azaz kérje az Istennek a jelenlétét a napjaira, már korá reggelre, hogy jó reggel, korá reggel már érinse meg az úr, mert tudta jól, hogyha Isten megérinti, akkor az örökkivalóság érinti meg. Az örökkivaló érinti meg. És akkor az embert itt a földi életében megérinte az Istennek a jelenléte, akkor az örökkivalóság fog őt megérinteni.
Az, aki nem múlik el, akiben nincs változásnak az árnyéka se. Aki öröktől fogva ugyanaz. És az is lesz mindig.
És aki, ha bejön az ember életébe, akkor az örökkivalóság jön be az életébe. Ez úgy fejezi ki az új szövetség, hogy akiben benne van a fiú, abban van az élet. Akiben nincsen meg a fiú, abban nincsen élet.
Nincsen benne az Istennek az élete. És Isten élete olyan, ami nem múlik el, hanem megmarad örökre. Minden is a minket, ami nyomorúságunk napjaihoz képest, esztendőkhoz képest, amelyben gonoszt láttunk, láttassék meg a te műveled, a te szolgáidon, dicsőséggel azoknak a fiaink kér, egy generációs áldást kér, áldás magára is, hogy úgy tudjon élni, hogy meglátszodjon, hogy ő kihez tartozik, és kéri ezt az áldást generációs módon a gyerekekre, fiainkra, és akkor utána mondja, amiről akarok beszélni, és legyen az Úrnak, ami Istennek jó kedve mi rajtunk, és ami kezünknek a munkáját tedd állandóan nekünk, ami kezünknek a munkáját tedd állandóan, azaz azt kéri, hogy úgy tudjon itt a Földön munkálkodni, hogy az nem újra elnyomtalanul, és ne legyen semmivé, és ne felejts el a történelem, ugye döbbenetes, ha belegondolok, hogy én már az űkapámról nem tudok semmit.
[Fekete Rita]
Igen, igen, és ez sok ember így van vele.
[Borbély József]
Hát igen, igen. Pedig még engem nem is hagy közömbösen, utána nézegettem vajon, hogy honnan származunk, nem ilyen. Nem nagyon kutattam, de azért mégis utána érdeklődtem, meg megkérdeztem a szüleimet, nagyszüleimet annak idején.
De már elfelejtődtek. Ezek az embereknek már nincsen emlékezet itt a Földön, és hogy mit csináltak, annak sincsen nagyon. Még a nagyszülőket tudom.
Őről ott tudok. Azt is tudom, mit tettek, hogyan éltek, nagyjából elmesélték, de egyébként az emberek nyomtalanul eltűnnek a Földről. És Mózes azt kéri, hogy adja meg az Isten, hogy úgy tudjon élni, hogy ne tűnjön el nyomtalanul.
Azt gondolom, Mózes nekek ezt megadta Isten. És ha valaki, hát azt hiszem, hogy ő úgy élt, hogy még most is van hatása, és még mindig itt van a nyoma, a kezemunkának a nyoma, azt gondolom, Mózes örök értéket hozott létre, ez a véleményem. Most, hogyha már megkérdezted a nézőket, hogy körülbelül mit mondanak értéknek, én is úgy körülbelül összevettem, össze átgondoltam, hogy vajon a mostani világ mit mond értéknek.
És leírtam egy-két dolgot. Például. A mostani emberek mit gondolnak?
A tehetség például azt gondolják, hogy az emberi érték. A szépség, hatalom, művészet, fiatalság, a pénz, a jó munkavégzés, ezeket gondolják az emberek, hogy ezek az értékek. És tudod, mi a döbbenetes?
Ugye a Biblia, amikor értékekről beszél, akkor alapvetően nem produktumokról beszél, nem arról beszél, hogy mit csináltunk, hanem a lényeg nem az, hogy mit csináltunk, hanem az, hogy hogyan csináltuk. Ez nagyon érdekes, mindjárt fel is olvasom a Bibliában ehhez vonatkozó részt. Az egy korintus háromból.
És ott nagyon érdekes dolgot mond, és amikor megértettem, én nagyon megnyugodtam, hogy nem kell nekem olyan nagy dolgokat csinálnom, és nem kell híres emberé válnom, nem itthon annyira akartam volna, csak fiatal koromban akartam, de most már rég lemondtam, hogy híres emberé váljak, nem is akarok, hanem itt megértettem ebből, hogy nem az a kérdés, hogy mennyien látják, hogy tudnak rólam, vagy Guinness rekordot végrehagytam, vagy nem, hanem inkább itt a Biblia azt mondja, hogy nem az a kérdés, hogy mit csinálsz, hanem azt mondja az ige, hogy kiki azonban meglássa, hogy mi módon épít rá, azaz itt a Biblia azt mondja, hogy alapra, a kősziklára nem az a kérdés, hogy mit építesz, igazán, hanem hogy hogyan építed rá. Felolvasom ezt az ige részt. Azt mondja az ige, az egykorintus háromban, hogy mert Isten munkatársai vagyunk, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok, azaz Istennek a munkatársai vagyunk, ez ilyen együttműködők szünergész az a kifejező szerepe, azaz olyan emberek, akik együttműködnek Istennel, és munkatársai, együttműködők segítői vagyunk Istennek.
Debbenetes, hogy Isten el bennünket kiválasztott, Isten szántóföldje és Istennek az épülete vagyunk, és utána mondja, az Istennek nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester fundamentumot, alapot vetettem, de más épít rá. Kiki azonban meglássa, hogy mi módon épít rá. Nem azon ér, hogy kiki meglássa, hogy mit épít rá, hanem hogy hogyan épít rá.
Itt akkor meg is állnék alapvetően, nem fog megmaradni semmi, ami nem a kősziklára épült fel. Azaz, ami a Krisztuson kívül van, az mind el fog múlni. Ami nem a Krisztusban van, ami nem a Krisztusra épült, a kősziklára van felépítve, az mind olyan ingatag valami, olyan ingatag valóság, amely időszakos.
Nem mondom, hogy teljesen értéktelen, mert hiszen vannak időszakos értékek, de örökre nem fog megmaradni. Azaz, nem tagadom én a családnak az értékét, meg a gyermekvállalásnak az értékét, sőt nagyon nagyra becsülöm, sőt azt gondolom, hogy itt a Földön az egyik legnagyobb értelme ennek van, hogy az ember továbbadja az életet, a biológiai életét és lehetőségét annak, hogy az emberek megismerjék minden hatót. De időszakos.
És a mennyben már nem lesz házasodás, és nem lesz gyermeknemzés és gyermekszülés. A mennyben már olyan lesz, mint az angyalok, ezt mondta Jézus. Úgyhogy ott már nem az a kérdés, hogy kikinek a felesége, ugye, amikor feltetének ezt a kérdést.
Kinek lesz a hétből a felesége. Úgyhogy vannak időszakos értékek, mert én nem tagadok, és nem is akarom lenézni ezeket, de a helyén kell kezelni, időszakos értéke van, korszakos értéke van, és az embereknek vannak életkorszakai, és mindig azt a korszakot érdemes betölteni azzal, ami arra a korszakra vonatkozik. De az örök érték, hogy mi marad meg az embernek alapvetően az egész életére vonatkozóan, és mit fog elvinni ebből a világból, az nem vers, nem zenemű, nem valami fajta produktum, egy épület, vagy akármi, hanem az inkább, ahogy így mondja, az a Krisztusra épített élet, és ott is az a kérdés, nem az, hogy mit csinált, hanem az, hogy hogyan csinálta.
Máté hétben beszél a Jézus olyan emberekről, akik azt mondják, nem a te nevedbe tettünk, ezt, meg azt, meg nagy dolgokat, csodákat, üsznünket, démonokat, és azt mondja, nem ismerlek benneteket, tázatoktól nem gonosz tervűek. Az, hogy ezek az emberek csináltak dolgokat, cselekedtek látszólag jó dolgokat, vallási dolgokat, de mégis Jézus nem ismeri őket. Nyilvánvalóan itt valami probléma adott lehetett.
Valószínűleg, amit tett, azt nem jól tette. És ezért itt a pál azt mondja, hogy ő mint bölcsépítőmester alapot vetett, fundamentumot vetett, de hogy ki mit épít rá, nem hogy mit, hogy ki hogyan épít rá, azt mindenki maga lássa meg. Az az alapvetően nem azt mondja, hogy mindenkinek van nagyon nagy dolgokat csinálni, és be kell evangézálni egész Európát, mindenkinek, meg ha nem, akkor alacsony sorsú ember lesz majd a mennyben.
Nem, hanem a hogyan a kérdés, és itt utána beszél, hogy mi az, ami érték, és mi az, ami értéktelen. Egy biztos, hogy ami nem az alapon van, az el fog múlni. Az annak vége lesz.
Az egész Földnek vége lesz. Akár milyen szép építeletet épített valaki, tervezett, az időszakos érték, nem mondom, hogy nem érték, de el fog tűnni. És nagy kataklizmák elfogják törölni, a végső kataklizma az lesz, amikor megjelenik a mindaható Isten, és a tekintete elől eltűnik a Föld és az ég, és összehajtja az eget, mint a palástot, és kész.
És új eget és új Földet várunk. Azaz, minden, ami nem a kősziklán van, az el fog múlni. Aki a Krisztusban van, az örökké fog élni viszont.
[Fekete Rita]
Ugye ez egy kicsit az az érzésem, hogy egyszerre több dologról is beszélünk. Egyrészt jó, ha rendben tesszük magunkban azt, hogy amiket cselekszünk, hogy abból mi hogyan profitálhatunk majd az örökkévaló sorsunkban, úgymond, tehát a földi élet után mit fogunk profitálni abból, amit ma itt cselekszünk, illetve azt, hogy maga, ahol élünk, a család, vagy a környezet, vagy az országunk, a nemzetünk emlékszik-e majd ránk, amikor ugye elköltöztünk, és hát ez az emlékezet olyan, hogy azért a bűnös, gonosz emberekre is emlékeznek.
Itt a világban egy darabig, így van. De ahogy mondod is, ez itt el fog múlni, ez a Földi Emlékezet.
[Borbély József]
Hát mondják az emberek, hogy emlékezetünkben örökké él, de hát ezek dumák, hát az emlékezetben az ember nem él. Az ember nem emlékezetben él. Az ember vagy él, vagy halott.
Van, aki most él, de mégis halott. Mert az élet, a zoé, az igazi élet, ami örökké megmarad, az a Krisztusban van. És a Krisztusban jelent meg az élet.
Akiben nincsen benne a fiú, abban nincsen élet. Az, ahogy mondja a másiken, aki hisz énben, nem örök életen van. Aki nem hisz, az már pedig már immár elkározott.
Az már most a kározott állapotában van, és Istentől elszakadt állapodóan. Isten maga az élet, és az Istentől elszakadott állapot az azt jelent, hogy élet hiányos volna, aki nem azt jelent, hogy nem létezik, hanem azt jelent, hogy nincs benne élet. És ez Istentől el szakadást jelent, elválasztottat jelent, ezért az evangélium hirdetése, a legfontosabb dolog, hogy az ember az életet megoszza az emberekkel, hogy ami életet kapott, azt megoszza.
Úgyhogy ezért az időszakos dolgok, amit mondasz, én nem mondom, hogy ez nem érték, nem ért semmit, ezt nem mondom. Én azt mondom, hogy ennek van időszaki értéke, időszakos értéke, de alapvetően az örök értékek, azok először is csak a Krisztusban lehetnek. Én nem tagadom, hogy valaki nincs a Krisztusban, és mégis földi értékeket létre tud hozni.
Természetesen létrehoz a földi értékeket. És nem is tagadom ezt, és vannak irányból is nézek, hogy milyen nagy dolgot csinált világi ember létére is, és van rengeteg okos ember, nagyon szorgalmas emberek, nagyon bölcs emberek is vannak a világban, de ha nincsnek a Krisztusban, ezek az értékek egy idő után el fognak múlni. És az, hogy emlékünkben örökké él egy költő, és megmarad a verse, ennek nagyon örülök.
De mi van akkor, hogyha mondjuk egy nemzet el fog tűnni a palettáról az ezérves királyságba? Akkor mi lesz a költeményeikkel? Nem fogja senki beszélni, mondjuk, ha nem beszél valaki, senki mondjuk, most ne legyen így, de magyarok nem lennének, de lesznek, hiszem, hogy lesznek magyarok.
De akkor mi lesz akkor József Attilánkkal? Akkor eltűnik a verse, ha nem lesz, aki magyarul beszél.
[Fekete Rita]
Nem lesznek róla utcák elnevezve?
[Borbély József]
Így van, így van. És a szobor nem lesz róla, most az valaki van egy szobor, meg van örökítve az emléke. Hát ez elég sekélyeké, hogy már hagyd így akkor József Attila szobaival, sekélyeké, mert abból a József Attila semmit az égvilágon nem profitál.
[Fekete Rita]
Tehát ő, így van, így van.
[Borbély József]
Úgyhogy ezért az örök értékek, ugye mondja az ige, hogy gyűjtsünk kincseket a mennyekben. Szerezzünk magunknak mennyei erzényeket. Én azt gondolom, a mennyi erzény megszerzése a Kriztusban kezdődik el.
Igazából van nekünk egy, most egy csúnya szó, de bankszámlánk a mennyben, ahol olyan kincseket tudunk gyűjteni, amelyeket a moly nem emész meg, a tolvaj nem lopja el, és a rosda nem tudja korodálni ezeket. Ez az erzény örök értéket, olyan értékeket tartalmaz, amelyeket nem lehet elvenni az embertől. Olyan hitbeli cselekedeteket, majd mindjárt rá fog kellett érni, amelyeket a történelem nem tud amortizálni, hanem megmarad örökre.
Örök érték. Úgyhogy itt elkezdni mondani, az első az, hogy csak a Kriztus az alap. Ami azon kívül van, az biztos, hogy időszakos érték csak pusztán, és el fog múlni, hogy ez most egy évig tart-e az az érték, vagy tíz évig, vagy száz év, vagy kétezer évig, azt nem tudom, az attól függ, de alapvetően el fog múlni.
Úgyhogy ezért mondja itt az ige, hogy a tovább, ezért mondja, hogy mi módon, majd erre visszatéreg, mert más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vetetett, amely a Jézus Krisztus, ő a kőszikla, ő az alap, ő maga mondta magáról, hogy a szegletkőt, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek a fejébe, az lett az alap. Alap. Azaz, ő a szegletkő, és ő az, akiben van az embernek örökké való élete, és ami őrában fölépítve, az mind megmarad.
Ez a kőszikla az, ami le fog a mennyből szakadni, és minden birodalmat el fog törölni az útból, de ez a kőszikla Istenországája és annak a királya örökké megmarad, és aki vele van, az is megmarad örökké. És utána mondja, hogy ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, vagy fát, szénát, pozdolját épít erre a fondamentumra, kinek kinek a munkája nyilvánvaló lesz, mert a manap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek kinek a munkája milyen lett, mi némű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája mert épített, megmarad, jutalmát veszi.
Ha valakinek a munkája megég, kárt val, ő meg azonban megmenekül, de úgy, mint egy tűzön keresztül, azaz, ha valaki a megtért, és van élő hite, üdvössége van, azt betudják neki, és van örökénete, de viszont lehet menni a mennyben úgy is, hogy az ember igazából nem visz át más, csak az, hogy kegyelmet kapott és él. De úgy is lehet menni, hogy gazdagon. Ezt a Péter Levélbe csak el fogom olvasni.
Lehet menni gazdagon a mennybe. Azaz már most gyűjthetünk előtakarékosságot a mennyei erdszényekbe, hogy az ember gazdagon tudjon menni Istennek a jelenlétébe. Igazából van a hitőnek egy célja, a lelkünknek az üdvössége.
Azt, hogy az embernek a természete, lelke, az egész lénye Krisztusi válvájon. És itt is azt lehet látni, nem az a kérdés, hogy mit csinálsz, hanem hogy milyen emberre válsz. Az embernek a legnagyobb munkája nem az, amit tesz, hanem hogy közben mivé válik.
Mert mit ér, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt val.
[Fekete Rita]
És hát látunk ilyeneket bőven.
[Borbély József]
Hogyne, hogyne. És nagyon nagy tragédiák ezek, amikor látszik, hogy mindenét beleteszi. Valószínűleg most volt ez a polgármester, ez a cigány származású polgármester, és nagyon-nagyon megrázó az eset, és nagyon-nagyon sajnálom.
Minden megtett azért, hogy megállj a települését, és az ott levő embereket, és megszervezze, stb. Elképesztő figuráról van szó, és látott egyszerűen, és a beteg volt, tudom, de belerokkant lelkileg, stb. Egyszerűen lehet látni, hogy az ember nem az a kérdés, mit csinál, az a kérdés, hogy mivé válik közben.
Ezért mondja, hogy hogyan épít rá ez a kérdés. Mert az ember, amit tesz, az beépül a személyiségébe. Amit az ember mond, az visszajön, és terem az életében.
Amit cselekszik, az a vetés, az visszajön hatványzaton az életébe. Igazából az életünknek a legnagyobb műve önmagunknak a önmagunk. Most nem akarok egoista módon viselkedni, mert nem is távol legyen, nem is tartom magam annak, szeretek más embereket bevetni, de alapvetően nem viszünk el gyuliházat a mennybe.
Nem viszünk el testvéreket. De viszont miközben ezeket cselekeszük, ahogyan teszük, annak az eredmények éppen az embernek az életébe beépülnek örökértékek, vagy nem épülnek be. És itt három dolgot mond, három ellenpárról beszél.
Beszél az aranyról és a fáról. Beszél az ezüstről és beszél a szénáról. Beszél a pozdonyáról, lehetnél benne tarlóról, és beszél a drágakőről.
És három dologról beszél, három, ami nem marad meg, három, ami megmarad örökre. Ugye már felolvastam az 1 Korintus 13.13-at, melyiket Igi itt magyaráz, ott elmondja, hogy mi az, hogy megmarad. Arany, ezüst, drágakő, hit, reménység és a szeretet, ez a három.
És ez magyarázza ezt a háromot. Az aranynak, hogy mi az arany, mi az ezüst és mi a drágakő. De hadd mondjam el, hogy a fa, a széna meg a pozdória mit jelent a fa, hogy mindenhol a Bibliában a fa az embert jelképezi.
Az az olyan emberi talentum, olyan emberi képesség, amely alapvetően az embertől jön, és az embernek a képessége, akár intelligencia, akár tudás, ilyenek. Ez a fa. Ami fa, az elfog múlni.
[Fekete Rita]
Tehát ami emberi adottság.
[Borbély József]
Igen. El fog múlni, és ezt nem viszünk el magunkkal. És a legnagyobb nemesebb emberek is, vagy a legnagyobb gondolkodók is igazából, hát úgy mondják, hogy a mesztelenül jött az ember, és úgyis megy el.
Egyszerűen nem. És döbbenetes voltam én is kórházban, amikor kezeltek és láttam embereket, meg engem is, amikor betoltak a műtőbe, elvettek tőle mindent, még a gyűrűt is levették az ujjamról. Csak egy zöld lepedővel-e voltam takarva, alá kellett inni egy papírt, hogyha baj lenne, akkor vállalom a felülséget.
És az ember akkor elgondolkozik, hogy most akkor hogy jöttem, és hova megyek, most hogy van. Persze bíztam az úrban, nem tudtam, hogy Isten meg fog védeni, meg imádkoztam, meg mások is imádkoztak, értem, de azért az ember ilyenkor elgondolkozik.
[Fekete Rita]
Hát ezek mégis megrázó élmények, amikor ki van szolgáltatva.
[Borbély József]
Igen, és leveszik a gyűrűt rólam, leveszték rólam a mindent, levettek, és akkor az ember ott van pőrén, és úgy érzi, hogy teljesen most igazából az ember így jön a világba be.