Happy Day - 2024. 05. 03.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a test nem használ semmit. De a szellem az, amely eleven itt. És én veszek mai napon is erőt, mert eljött reám a Szent Szellen.

Azért, hogy egész életemben a názáti Jézus Krisztus mellett tanúskodjak, hogy ő halad volt, de föltámadott a harmadik napon. És felült az atyának a jobbjára. És hiszem, hogy ő a főpapom.

Ő a megváltom. Ő a szabadítom. Ő a királyom.

Ő a gyógyítom. Hiszem, hogy a názáti Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És hiszem, hogy a keze az én életemben van, és nem azért, hogy megátkozzon, hanem azért, hogy levegyen róla minden átkot, minden terhet és Ábrahamnak az áldását helyezze az életemre, amit én írva, hogy átokká lett én életem, hogy Ábraham áldása legyen én rajtam, és elnyerjem a szent szellemben való alelmerítkezést.

Hiszem, hogy a mai napon is. Szent szellemben, tűzben merít alá az Úr, és erre kinyitom a szívemet, lelkemet, és a bennem lévő kegyelmi ajándékot fölgerjesztem, és dicsérem, magasztalom, áldom, az én megváltómat, uramat, aki úgy szeretett engemet, hogy ez életét adta én életem, hogy ne kárhozzak el, hanem örök életet nyerjek, és itt a földi életbe is beteljesedjek Isten szellemének az erejével. Ámen!

[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Hűséges és Istenfélő volt, sokkal inkább, mint a többiek. Azt mondtam nekik. Reggel várjátok meg, amíg a nap melegen süt, csak azután nyissátok ki, napnyugt előtt pedig zárjátok be Jeruzsálem kapujét.

A város lakosai közül jelöljetek ki őröket, akik a saját házuk közelében teljesítsenek a falon őrszolgálatot. Jeruzsálem nagy területen feküdt, de kevesen laktak benne, mert még csak néhány házat építettek újjá. Isten ekkor azt a gondolatot adta nekem, hogy hívjam össze a vezetőket, az előkelő családfőket és az egész népet, hogy számoljuk meg és írjuk össze őket családonként.

Ekkor találtam egy korábban készített listát azokról, akik először tértek haza a száműzetésből. Ebben a következők voltak feljegyezve. Egy Húdea tartományából származó száműzettek közül a következők tértek haza.

Őket, illetve elődeiket még ne bukad, ne cár, a Babilóniai Birodalom királya húrtozott a száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdea városaiba, minden család a maga eredeti lakóhelyére. Ezek azok, akik Zerubábel-lel együtt jöttek.

Jésua, Nehemjá, Azarjá, Ramjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Mizperet, Bigvaj, Nehum és Baná. Az izrel népéhez tartozó hazatért férfiak száma nemzettségeik szerint Parós leszármazottyai közül 2172, Safatya leszármazottyai közül 372, Árak leszármazottyai közül 652, Pahatmoáb leszármazottyai közül Jésua és Joáb családjából 2818, Élám leszármazottyai közül 1254. Zattu leszármazottyai közül 845, Zakkai leszármazottyai közül 760, Binnui leszármazottyai közül 648, Bébaj leszármazottyai közül 628, Azgád leszármazottyai közül 2322, Adónikám leszármazottyai közül 667, Bigvaj leszármazottyai közül 2067, Ádin leszármazottyai közül 655, Átér leszármazottyai közül Hiszkiá családjából 98, Hásúm leszármazottyai közül 328, Bécaj leszármazottyai közül 324, Hárif leszármazottyai közül 112, Gibeon leszármazottyai közül 95.

A fentieken kívül eredeti lakóhelyük szerint ennyien tértek vissza, csak a férfiakat számítva. Betlehemből és Netófából 188, Anatódból 128, Bétazmávetből, Kíriát Árjumból, Kefirából és Bejéródból összesen 743, Rámából és Gebából összesen 621, Mikmásból 122, Bételből és Ajból összesen 123, A másik Nebóból 52, A másik Élánból 1254, Hárimból 320, Jerikóból 345, Lódból, Háditból és Ónóból összesen 721, Szenából 3930. A papok közül ezek tértek vissza.

Jedajá leszármazottyai, Jésú a családjából 973, Imér leszármazottyai 1052, Pashúr leszármazottyai 1247, Hárim leszármazottyai 1017, A léviták közül, Jésú a leszármazottyai Kadmiel és Hódavjár családjából 74, Az énekesek közül, Assáff leszármazottyai 148, A templomkapujaségéhez tartozók közül, Sallúm, Átér, Talmón, Akkúb, Hattíta és Sóbály leszármazottyai 138, A templomszolgák csoportjából a következők tértek vissza.

Harhúr, Baclit, Mehídá, Harsá, Barkósz, Sziszerá, Temach, Necijach és Hatifát családjába tartozó leszármazottak. Ezek tértek vissza Salamon királyszolgáinak leszármazottyai közül. Szótaj, Szóferet, Peridá, Jalá, Darkón, Giddél, Sefatjá, Hattil, Pókeret Hacebáim és Ámon családjába tartozó leszármazottak.

A templomszolgáknak és Salamonszolgáinak a leszármazottyai közül összesen 392 férfi tért haza. Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban izrael népihez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek.

Télmelach, Télharsa, Kérúb, Adán és Imér. Ők Delájá, Tóbijá és Nekódá leszármazottyai voltak, összesen 642 férfi. A papok között is voltak bizonytalan származásúak.

Hobajjá, Hakkócz és Barzilai leszármazottyai. Az utóbbiakőse a giliádi Barzilai egyik lányát vette feleségül, ezért a felesége családjához tartozónak számított. Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták.

Emiatt átmenetileg nem szolgálhattak a papok között. A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szendételekből, ameddig a főpap szolgálatban nem lép, és akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az úrim és a tummim segítségével. Az egész közösségben, amely Babilóniából hazatért, összesen 42.360 férfi volt. Ezen fölül 7.337 férfi és női rabszolgáljuk, és 245 férfi és női énekes is velük jött. Ami az állataikat illeti, 736 lovat, 245 összvért, 435 tevét és 6.720 szamarat hoztak magukkal. A családfők közül egyesek ajándékot adtak az újjáépítés költségeinek fedezésére.

A királyi helyi tartó egymaga ezer aranyd rakmát adott, meg 50 edényt és 530 papiruhát. A családfők összesen 20.000 aranyd rakmát és 2.000 mina ezüstöt adtak. A nép többi része pedig összesen 20.000 aranyd rakmát, 2.000 mina ezüstöt és 67 papiruhát adott. A papok, a léviták, a templomi kapujerség tagjai, a templomi énekesek, a templomszolgák és a nép többi része is mind a saját eredeti városukban telepettek le. A hetedik hónap elejére már mindenki a magavárosában lakott. A hetedik hónapban egész Izrael összegyűlt Jeruzsálemben, a Vízkapu előtti téren.

Az egész nép egy emberként és egy akarattal jött össze, és kérték az írástudó és törvénytanító Esdrást, hogy hozza elő Mózes törvényének a könyvét, amelyet az örök kévaló parancsolt Izraelnek. A hetedik hónap első napján Esdrás pap kihozta a törvénykönyvét az egész gyülekezet elé, akik mindannyian felnőtt férfiak és nők voltak. Koruknál fogva meg tudták érteni a törvényt.

Reggeltől délig hangosan olvasta a törvényt az egész népgyűlésnek, az emberek pedig figyelmesen hallgatták. Valamennyien férfiak és nők, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy meg is tudják érteni. Esdrás egy ideiglenes emelvényen állt, amelyet fából készítettek erre az alkalomra.

Mellette jobbról ezek álltak. Esdrás az egész népszeme láttára kezébe vette a törvénykönyv tekercsét. Ezt mindenki jól látta, mert Esdrás az emelvényen mindenkinél magasabban állt.

Amikor kigöngyölte a tekercset, mindenki felállt. Ő pedig hangosan áldotta az örökkévalót, a hatalmas Istent és a nép felemelt kezekkel felelt rá. Azután meghajoltak és földre borulva imádták az örökkévalót.

A léviták közül néhányan segítettek a népnek megérteni Istentörvényének szavait, miközben mindenki a helyén maradt. Szakaszonként felolvasták az egyes részeket, mindent megmagyaráztak és az emberek meg is értették. Ezek a léviták a következők voltak.

Amikor a nép megértette a törvény szavait, mindannyian sírni kezdtek. De Nehémiás, a királyhelytartó és Esdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik magyarázták a népnek a törvényt, mind vigasztalták őket. Tölcsönbetiteket az örökkévaló öröme, mert abból nyertek erőt.

A léviták is csendesítették és vigasztalták a népet. Nyugodjatok meg és ne sírjatok! Szent ez a nap!

Ekkor a nép megnyugodott és elmentek, hogy örömünnepet tartsanak, mert megértették, amire tanították őket. Vidáman együtt ettek-ittak és a szegényeket is megvendégelték. A következő napon a törvénytanító Esdráshoz gyűltek az egész népből a családfők, a papok és a léviták, hogy együtt tanulmányozzák a törvény szavait.

Azt találták a törvényben, amelyet az örökkévaló Mózes által parancsolt, hogy a hetedik hónapban Izrael egész népének meg kell tartani a sátorok ünnepét és ilyenkor lombsátrakban kell lakniuk. Ezért kihirdették minden városban és Jeruzsálemben is. Mindenki menjen a környékre és hozzon onnan mindenféle zöld lomboságokat, szelíd és vadolaj fából, mirtuszból, pálmákról és egyéb fákról.

Ezekből készítsetek lombsátrakat, ahogyan a törvényben megvan írva. Ekkor az egész nép felkerekedett, zöld lomboságokat hoztak és elkészítették a lombsátrakat a házuk lapostetején vagy az udvarukon, ugyanígy a Jeruzsálemi templom udvarán, a Vízikapu előtti téren és az Efraim kapunál is. Így hát az egész nép, amely a szállműzetésből megszabadulva hazatért, megtartotta a sátorok ünnepét, és ez idő alatt a lombsátrakban is lakott.

Izrael népe Józsu ének, a Nunfiának napjaitól fogva mindeddig nem tartotta meg így a lombsátrak ünnepét. Ezért igen nagy volt az öröm. Az ünnepideje alatt Esdrás minden nap olvasott a népnek Isten törvényéből.

Hét napon keresztül ünnepeltek, és a nyolcadik napon az egész nép összegyűlt az ünnepnagy napjára, ahogyan az meg van írva.

[Németh Sándor]
Az egyik legfontosabb célja a szent szellemmel való betörtekezésnek, hogy benned legyen az imádkozásnak a szelleme, hogy a szellemet imádkozom, szellemmel tudják imádkozni, és ennek következtében már a nagy megpróbáltatásak előtt le van okézva fönt, hogy a nagy nehézségekben Isten neked kegyelmet fog adni. Mert a Szentlélek minden tud. Előre tudja, hogy milyen helyzetbe kerülsz holnap, holnapután, azután, és az már lebeszélte az atyával, Jézus Krisztussal, hogy amikor mész államvizsgázni, mész szigorlatozni, mész szolgálni, vagy a sajádi ügyedet intézed, hogy akkor neked adja oda azt az áldás, azt a kegyelmet, amitől sikeres tudsz lenni.

Ne mondjad, hogy erre nincs szükséged. Ne mondjad azt, hogy nem akarsz holnap győztes lenni, nem akarsz holnap sikeres lenni, nem akarsz holnap áldott lenni. De igen, te holnap is, azután is, a jövőben is áldott, sikeres akarsz lenni.

De ezt értsd meg, ezt a Szentléleknek meg kell beszélni Jézussal, meg kell beszélni az atyával. Most az a kegyelem, ami rajtad van, az a múlt sikereidet biztosította, a jövőidet még nem fogja biztosítani. Csak annyiban biztosítja a jövőt, ha kapcsolatot tart a Szentlélekkel.

Ezért mondta Isten Mózesnek, Mózes, leszek, aki leszek. Tehát ha szelemben vagy és szelemben jársz, akkor a Szentlélek által mindig Isten megadja azt, amire neked a jövőben szükséged van ahhoz, hogy áldott, sikeres és győztes ember legyél és keresztény legyél. Ha most arra gondolsz, hogy rendelkezel most jelen pillanatban a szelemedben vagy a személyiségedben azokkal az értékekkel, amik garantálják neked a jövőben a sikert, akkor azt mondom, hogy nem.

Egyikünk sem rendelkezik. Hanem ezért van szükség a szent szellemmel való közösségre, mert ha rendelkeznék most én azzal az erővel és hatalommal és áldással, ami nekem egy hét múlva is garantálja a győzelmet, vagy egy év múlva, két év múlva vagy tíz év múlva, akkor nem beszélhetek szent lélektől való függőségről. De pontosan azért van szó a Bibliában a jövőnek a szent szellemtől való függőségtől, mert ma nem rendelkezel azzal a kegyelemmel, amire holnap neked szükséged van.

De hogy megkapjad holnap azt a kegyelmet, ami tégedet átvisz a tűfokán, és sikeres leszel, ahhoz neked a szent lélekkel kell kapcsolatot kerülni. És ezért az Isten bölcsessége van ebben, hogy látja, az úr úgy szervezte meg az emberi beteljesedésnek az útját, hogy ez nem fog senkinek sikerülni szent lélek nélkül. Csak akkor fog sikerülni, ha nem magadra támaszkodsz, nem a tudásodra, az erődre támaszkodsz, a kapcsolatrendszeredre támaszkodsz, hanem a szent lélekre támaszkodsz.

Akkor a szent lélek garantálja azt, hogy megkapod azt a kegyelmet, amire neked holnap, holnapután, egy év múlva, tíz év múlva, húsz év múlva szükséged van. Ezért azok az emberek, keresztények és hívők, aki a szent szellemmel való függőségben élnek, elismerik, hogy ők nem tüggetlenek, hanem függnek a szent lélektől. De nem csak szavakkal, nem csak deklarálják ezt a függőséget, hanem a nyelveken szólásuk által mindenkor kifejezik, akkor ezeknek, az embereknek Isten mindig megadja azt, amire szükségük van.

Kísértésben megkapják a kivezető utat, a küzdelemben és a harcban megkapják a győzelmet, az erőtlenségben pedig megkapják a megújulást. Ezt szeretnéd? Akkor újítsd meg a kapcsolatod a szent szellemmel, mert szükséged van holnap, neked is, nekem is a szent lélekkel.

Ámen! Tehát ezért soha ne képzeld azt, hogy önállóan alkalmas és képes vagy Isten benn való megmaradásra, szolgálatra, életre, hanem csak akkor vagyunk képesek megmaradni az úrban, a szent szellemtől függünk. Ő adja holnap, holnap után mindig azt a kegyelmet és áldást, amitől holnap, holnap után meg tudsz maradni.

Én láttam embereket, nagyon megérintette el őket a szent lélek, és sokszor azt gondoltam, na ez az ember soha nem fogja elhagyni az urat. De ez az ember azt hitte, hogy holnapra már nincs szüksége a szent lélek érintésére. Azt hitte, hogy van egy nagy tapasztalata, abból a nagy megtapasztalásból nyert akkor a kegyelmet, hogy az egész életében most már képes arra, hogy sikeres legyen, de kiderült, hogy nem tud sikeres lenni, a próbába hajótörés szenvedett, mert nem tartotta meg a szent szellemtől való függőséget.

Ez a lényege a sikernek, ha meg tudott tartani a szent szellemmel való függőséget, akkor a szent szellem mindig közben jár, érted? Isten szerint, és ha hányan hiszitek, hogy a szent szellem imádkozik, érted? És kér az atyától vagy a fiútól neked áldást, az biztos, hogy az atya és a fiú meg fogja hallgatni.

Azt tudi, de az én imámat nem biztos, hogy meghallgatja, mert nem tudom magamat pontosan kifejezni. Tehát nem azért nem hallgat meg, mert nem akar meghallgatni, hanem nem tudom pontosan kifejezni, hogy mire van szükségem. És esetleg rossz dolgot mondok, és az Isten bölcs, hogy amire én gondolok, azt nem így látja, és ennek következtében nem akar kárt okozni bennem.

Hát van, amikor az emberek, ugye a fája foga, vagy a lába, és közben a fogával van a probléma, és ugye hát nagyon rossz dolog, amikor félrekezik az ember, vagy nem azt a fájós fogát húzzák ki, amíg fáj és hazamegy, továbbra is fáj a foga. Tehát az Isten azért ilyen nagy tévedést, nem ilyen nagyot, se kicsit, se nagyot nem tud elkövetni, mint ahogy az emberek. És ezért, amikor rossz helyen mutatod meg, hogy itt fáj a fogad, az úr tudja nagyon jól, hogy itt fáj a fogad.

És amikor azt mondod az úrnak, hogy itt fáj a fogad, és gyógyítson meg tégedet, akkor nem válaszol rá, mert nem akar ott az életedbe beavatkozni, mert nem ott van a szükséged. Tehát mi nem tudjuk letapogatni sokszor, hogy mire van szükségünk. De bennünk van a mindelható szelleme, bennünk van az örökkévaló szelleme, bennünk van a csodálatos szentlélek, aki mindent tud, Isten ménységeit is tudja, ha Isten ménységeit tanulmányozza, akkor hogyne tudná a te karakteredet áttekinteni, ne tudná a te dolgaidat, mindent tud rólunk.

Ezért azt mondja az úr, aki a szíveket vizsgálja, az ismeri a zellemnek a gondolatait. Tehát azonnal meghallgatja, és ezért ezt ne kapcsold ki a hívő életedből, és ne menjél bizonytalan kapcsolatba bele, mert a nyelveken szólás, a szellemmel volna imádkozás, az biztos kapcsolatot jelent Istenmel, és ennek következtében a szellemtől való függőséget fönntudott tartani, és a szentlélek mindig megsegít tégedet. Dicsőség az úrnak!

Halleluja!

[Szignál]
Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából Hangos könyv Démus Sakerian, a Föld legboldogabb emberei.

[Sárosi Renáta]
Kiadta a Patmos Records 2016-ban. Fordította Cseri Donatella és Joób Viktória. Kilencedik fejezet Láb az asztalon A válasz nem váratod sokat magára, ugyanis már az új év első napjaiban kaptunk egy telefonhívást Tomi Higgs-től, aki épp a dél Dakota-i Sioux Falls-ban szolgált.

Egy előadóterem hátsó szobájából hívott fel. Demos, mondta. Azt hiszem, megvan a szövetség második csoportja.

Azon az estén a szövetség történetéről és a látomásról beszélt. Miután a beszéde végére ért, felállt egy férfi a hallgatóság soraiból, és azt kérdezte, miért ne indíthatnának ők is egy ilyen csoportot Sioux Falls-ban. Azt válaszoltam neki, hogy miért ne indíthatnának.

Kértem, hogy akiket érdekel a dolog, jöjjenek előre, és Demos, szinte a teremben tartózkodó valamennyi ember előrejött. Megvan a második csoportotok itt, dél Dakotában. És ez csupán a kezdet volt.

Abban az évben Tomi mindenhol beszélt a szövetségről, ahol csak megfordult. Lelkes férfiakat hagyott maga mögött. Így 1953 nyarára már kilenc helyi csoportunk működött, és októberre egy országos konferenciát terveztünk, pontosan két évvel azután, hogy a Clifton Étteremben megrendeztük a legelső találkozót.

600 ember jelent meg azon az őszi hétvégén a Los Angeles-i Clark Hotelben. Ma, amikor egy ilyen konferenciára 20 ezeren is eljönnek, az első országos találkozó valóban kicsinek tűnik. Számunkra azonban óriási volt.

Akárcsak a lelkesedés. Ott volt például a költségvetés kérdése. Ekkor már volt egy teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottunk Floyd Highfield, aki az ország minden tájáról érkező kérdésekre válaszolt, valamint segített az embereknek kapcsolatba lépni egymással, illetve csoportokba szerveződni.

Egy nap Floydnak titkárra lett szüksége. És ott volt a magazén is. Tom Nickel ugyan rendelkezésünkre bocsátotta az idejét és a felszerelését, ám valakinek ki is kellett nyomtatnia az ötezernél is több példányt havonta.

Úgy becsültük, hogy 1954-ben körülbelül tízezer dollárra lenne szükségünk. Így történt, hogy a konferencia utolsó estéjén az egyik szónok Jack Coe felállt és az általam valaha hallott legegyszerűbb felhívást intézte az egybegyültekhez. Jack termetes ember volt és mesterien értette a módját, hogyan térjen a lényegre.

Tízezer dollárra van szükségünk, mondta. Szeretném, ha előre jönne száz férfi és letenne ide az asztalra fejenként száz dollárt. Majd, mint aki jól végezte dolgát, leült.

Az emberek azonnal kígyózó sorokban álltak a szónoki asztal előtt. Jack mindegyiküket megkérte, hogy írják rá a nevüket és a címüket egy darab papírra. Az összejövetel végén összeszámoltuk a neveket.

Pontosan száz férfitett felajánlást. Centre pontosan akkora összeg folyt be, amekkorára szükségünk volt. Mindeközben a Cliftonban tartott szombati összejövetelekkel kapcsolatban egy másféle probléma merült fel.

Az első évben alig tudtuk rábeszélni az embereket, hogy eljöjjenek. Most viszont nem tudtuk őket lebeszélni róla. Az emeleti terem 400 férőhelyes, mi pedig 5-600-an zsúfolottunk be hétről hétre.

Néha még 700-ra is felszökött a jelenlevők száma, sokan a fal mellett álcsorogtak vagy egyszerűen kiszorultak a lépcsőházba. A tűzoltóság 6 egymást követő héten kiküldte a képviselőit, akik az egész étterem bezárásával fenyegettek. Kénytelenek voltunk tehát összehívni az igazgató tanácsot.

Egy kis sé még mindig megilletődve amiatt, hogy egyáltalán van mit igazgatni. Hogy megbítassuk a helyzetet. Nagyobb helyet kellett találni az összejöveteleknek, például a Clark Balthermet.

Vagy ösztönözhetnénk arra a kliftonba járó férfiakat, hogy hozzanak létre új csoportokat a lakóhelyükhöz közel. Long Beach, Glendale, Pasadena. Miért ne lehetne mindegyiküknek egy-egy saját kliftonja, egy erőközpont, ahonnan az élet szelleme elérhetnie az ottani lakosságot.

Nem akarom, hogy egy nagy, centralizált szervezet legyen. Úgy tűnt, a Szent Szelem ezt az üzenetet mutatja nekünk. Természetesen gyűjjetek össze időközönként, hogy inspiráljátok és buzdítsátok egymást, hogy ezáltal akkora tüzet gyújtsatok, melyet sokan észrevesznek.

A mindennapi munkátokat azonban kicsiben, helyileg végezzétek, és legyetek rám érzékenyek. Nem akarom, hogy teljesen egyformák legyetek. Sosem megyek két emberhez, vagy két helyre pontosan ugyanúgy.

Engedjetek teret végtelen sokoldaluságomnak. Így hát a szombat reggelenként a kliftonban összejövő csoportból négy, majd öt, aztán pedig tíz csoport nőtte ki magát. Néhányan hetente, mások két hetente, vagy havonta találkoztak.

Voltak, akik továbbra is szombat reggelenként találkoztak, míg mások egy hétköznap estét választottak. Amint ezek a csoportok is kinőtték magukat a létszámot illetően, három-négyszáz embernél is többen egy-egy találkozón, ők is kisebb csoportokra bomlottak. Jelenleg negyvenkét csoport működik Los Angeles környékén, és mindegyiknek megvan a maga egyedi jellege.

Vannak hangosabb és visszafogottabb csoportok. Némelyek a tanításra helyezik a hangsúlyt, mások a gyógyításra, evangelizációra, vagy az ifjúság felé végzett szolgálatra. Ám egyik csoport sem jöhetett volna létre, az első év látszólag reménytelen küzsködése nélkül.

Így volt ez mindenhol, az összes térségben az első év mutatkozott a legnehezebbnek. Ott van példának okáért Minneapolis esete. 1955-ben egy étterem tulajdonos meghívta a szövetség 13 tagját, köztük engem is, hogy részt vegyünk az első Minnesota-i csoport nyitóestéjén.

Nagy hóvihartombolt a térségben. Én CC Ford-dal egy Denveri építési vállalkozóval repültem a négyüléses cesznáján, nagyon hálás voltam, hogy a gyülekezetünkből senki nem látta, hogyan himbálózik össze-vissza a kis egymotoros gép a levegőben. Clayton Sommor várt bennünket a Minneapolis-i reptéren.

Sommor igyekezett derülátó maradni a hóvihar ellenére. Itt Minneapolis-ban hozzászoktunk a havazáshoz. 250 kulcsfontosságú üzletember megjelenésére számítunk a banketten.

Az étteremben aztán megértettük, miért volt annyira magabiztos a nagy létszámot illetően. Sült csirke, házi készítésű kenyér, friss almáspite. A pincérek már nekiláttak kihelyezni az incsiklandozó ételeket a hosszú büféasztalra.

A zord időjárás ellenére mind a tizenhárman szerencsésen megérkeztünk, amit megkönnyebbül is elvettem tudomásul. Körbeálltunk, és kiki elmesélte, milyen utazásban volt része. Mindeközben Sommor üdvözölte az érkező helyi vendégeket.

Elérkezett a 7 óra, az estély tervezet kezdési ideje. Az étteremben 28 férfi volt, beleértve a mi 13 fős delegációnkat. Vagyis Minneapolisból 15-en jöttek le, Sommort is beleszámítva.

7 óra 30 perc. Még mindig 28 éhes ember szegezte tekintetét a megterített büféasztalra. Ilyen húesésben nem nagyon indul el senki otthonról.

Vélekedett valaki.

[Petrőcz Katalin]
Sziasztok!

[Surjányi Zsófia]
Sziasztok!

[Petrőcz Katalin]
Sziasztok! Sziasztok! Sziasztok!

Sziasztok! Sziasztok! Sziasztok!

Sziasztok! Sziasztok! Sziasztok!

mivel most a miniszterelnök szeretne olyan programot indítani, ami megfelel a nők igényeinek is, és ezért kényelmes ebben vállalnak esetleg gyereket, esetleg tőled is megtudom, hogy ez milyen szerepet játszhatna abba, hogy valaki anyává szeretne válni, vagy egyáltalán a lányoknak a szülési kedve az vajon mitől függ? A tiéd mitől függött, Zsófi?

[Surjányi Zsófia]
Hát, hogy mitől függött a szülési kedvem? Hát először is azt szeretném, azzal nyitnék, hogy bátorítanék minden feleséget, hogy ne féljen az anyaságtól bátran merje vállalni, akár a nagy családot is, tehát akár a sok gyereket is, akár még a fölött is, amit ugye első nekifutásra elbír képzelni, tehát legyen nyitott arra, hogy akár ez változhat is, hogy menet. Igen, én is így voltam.

Nekem ugye a leánykori emlékeim szerint három volt a max, amit elbírtam képzelni, de meg sikerült helytelni öt mellett. Úgyhogy és nagyon élvezem.

[Petrőcz Katalin]
Más oldaladról ismerted meg saját magadat, miközben születtek a gyerekek? Mert hogy azt mondod, hogy ez változik.

[Surjányi Zsófia]
Inkább azt mondanám, hogy más oldalaim alakultak ki, tehát felszabadult ez a terület is.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez olyasmi, mint ami úgy egyszerűen van, amikor az ember előtt úgy le van fedve, hogy milyen képességek váljanak benne.

[Surjányi Zsófia]
Én azt gondolom, hogy le van fedve, nemcsak a tudatában, hanem talán szellemileg is a képességei le vannak szorítva ezen a területen. Nemcsak, tehát pszichis adottságainál fogva is, örökségeinél fogva is, tehát nyilván a megtérésünk ilyen szempontból nagy áttörést hozott, nagyon sokat szabatultunk gonosz szelemektől, rossz örökségektől, rossz tradíciókat felszámoltunk, és egyből felszabadultunk a nagy családprojektre. És ez igazából, ez úgymond egy melékhatás volt?

Így is mondhatnám, igen, hogy ez egy hozadéka volt az odaszánt hívő életnek, amit úgy nagyon radikálisan igyekeztünk megélni.

[Petrőcz Katalin]
És mi a különbség akkor ezen kívül, hogy nagyobb szabadságot élsz meg öt gyerek mellett, mint egy mellett? Milyen volt egy gyerekkel?

[Surjányi Zsófia]
Hát, mint első gyerek, szerintem mindenkinek ez ugye az nagy kihívás, nagy feladvány, mert semmi tapasztalata nincs. Én is ezt éltem meg.

[Petrőcz Katalin]
Olyan sok ilyen helyzet van az életben, nem amiből csak egy van, de azt nagyon jól kell csinálni. Szembe a férjhez, mert soha nem volt még férnél. Aztán gyereke születik, sose volt még szülő.

Igen, pontosan. Csak kell, hogy legyen csomó rejtett képesség az emberbe.

[Surjányi Zsófia]
Így van, hát ilyen szempontból talán bátorításképpen azt tudom mondani, hogy Isten azért belehelyezi ezeket a képességeket az emberbe, még akkor is, hogyha ő maga nincs tudatába ennek. Tehát menet közben azért ezek kiderülnek, hogy mennyire képes valaki az együttélésre, a gyereknevelésre, és a szembesül esetleges korlátokkal azt meg lehet haladni. Kegyelemből.

Tehát át lehet ugrani akadályokat, magaslatokat, falakat át lehet törni. Úgyhogy nem kell félni attól, hogy valakinek nincs benne a tradíciójában a nagycsalád. Úgyhogy én örülök, hogy a miniszterelnöknek van ilyen kezdeményezése, én is ebben látom a nemzet jövőjét, hogy erős családok felállnak, és egyébként azt tudom mondani, hogy egy gyerekkel ugyanolyan kihívást jelentett, mint öttel.

[Petrőcz Katalin]
Tehát... Ezt nyugodtan bonysd ki, mert szerintem ezt sokan szeretnék hallani.

[Surjányi Zsófia]
Hát ugye egy gyereknek meg kellett oldani azt is, hogy nem volt rögtön kivel játszania, nem volt gyerektársaság. Annál az egy gyereknél kellett megoldani semmi. Tapasztalatom nem volt.

Azon az egy gyereken kellett megtanulnom az anyajságot, az anyai szerepet. Tehát stressz szempontjából is legalább ott volt, mint a másik négy jel a feladat. Úgyhogy nyilván az első nélküvettel az ember hibákat is ezzel is szembesülni kellett.

Ennek is megvoltak a hozadékai eredményei, amivel szembe kellett nézni, amit aztán későbbiekben már a többieknél tudtam kamatoztatni, tehát jó tanúságot leszűrve. Tehát kicsit az első szülöttek, ugye nem véletlenül élvezik az első szülöttségi jogot, azért valamiképpen kísérleti halanyok, emberkísérlet bajlik a családokban, különösen az első szülöttek fölött, úgyhogy.

[Petrőcz Katalin]
De ez egy érdekes felállás, hogy ez egy olyan életfeladat, hogy az is az úrtól van, hogy ki hányadik gyereknek születik, és nyilvánvalóan ez ellen ugyanúgy nem érdemes protestálni, mint ahogy nem érdemes annak se, hogy most fiúnak, lánynak teremtett, milyen családba teremtett. Tehát nyilvánvalóan az első gyerek is alkalmas az első gyerekségre.

[Surjányi Zsófia]
Így van, tehát az úrnál már megvannak ezek a szerepkörök, hogy apa, anya, hogy első szülött és a többi, úgyhogy is mindenkinek van saját elhívása, és be tudunk illeszkedni. A lényeg az, hogy mindenki az Istentővaló elhívásába beilleszkedjen, és ott megtalálja helyét.

[Petrőcz Katalin]
És neked akkor az öt gyerek az, ami végül is az igazi elhívásod volt, amiben apránként kerültél bele? Illetve hát egy-egy nagyobb ugrással.

[Surjányi Zsófia]
Hát úgy tűnik, hogy igen, legalábbis a földi pályafutásom szempontjából, hát először is a férjem szolgálatába való integrálódás volt az egyik főfeladat, elhívás, én úgy érzem, és másodkörben pedig a gyerekeknek úgy a pályára állítása, hogy ők is Isten szolgáivá tudjanak válni. Mert ez a fő céljelenelm. Hát igen, valahogy ezt úgy kitűztük, mert hát eléggé fiatalon már, tehát fiatal megtérőként már hallottunk nagyon komoly tanításokat a gyülekezetben a szülői szerepkörről, és ez hát eleve feltöltött egy felelősségérzettel, és hát valóban.

[Petrőcz Katalin]
De nem elrihasztott ezek szerint?

[Surjányi Zsófia]
Nem elrihasztott, sőt értelmet adott az egésznek, mert valóban az ember, ha azt veszi figyelembe, hogy most nevelek egy gyereket 80-90 évre, hogy ő befut egy sikeres pályát mondjuk a földön, és akkor az véget ér, az úgy nagyon értelmetlenné teszi az egészet. De hogyha az úrnak nevelem a gyermeket, és az úr szolgája lehet a földön, és az úrral való kapcsolatban megtalálja az elhívását, akkor már egy örökkévaló perspektíva nyílik előtte. Tehát nem hiába való ilyen módon a szülői feladatkörömnek a teljesítése, betöltése sem, tehát egyből kap egy mennyi perspektívát, hogy érdemes itt a földön befektetni, nem csak egy földi életpályába, hanem azt úgy befolyásolni, hogy annak legyen mennyei kifutása.

[Petrőcz Katalin]
És te saját magadról alkotott kép hogyan változott? Milyennek ismerted magad gyerekek előtt, és most milyennek? Egészen másnak?

Nem is akarlak itt most kipagodni, hogy pont milyennek, de hogy teljesen megváltozott magadról a képed?

[Surjányi Zsófia]
Hát először is volt egy elfogultság magommal kapcsolatosan, hogy hát én biztos nekem ez menni fog.

[Petrőcz Katalin]
De ez egy pozitív elfogultság. Hát bizonyosan sokan szeretnének helyedben lenni. Sok bizonytalanság beszél ezt körül, sokaktól hallom, hogy jó anyuka leszek-e, és ez szinte túlzás.

[Surjányi Zsófia]
Én ezen nem vívódtam, én azt gondoltam, hogy jó anyuka leszek, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon komoly korlátaim vannak, úgyhogy akkor viszont meg nagyon megrendültem. Tehát hát akkor nagyon átéltem, hogy bizony kegyelmet kell venni erre. Tehát nem lehet úgy rigorból a hozott anyaggal dolgozni, hanem hát meg kell szentelődni, és birtokába kell kerülni azoknak a képességeknek, amik hát a Krisztusban meg vannak számomra, de úgy az óemberemben azért még sincs.

Csak valami emlék van az édeni állapotokról, valami haloványemlék, és abból egy nagy önbizalom.

[Petrőcz Katalin]
És ez még a jobbik eset.

[Surjányi Zsófia]
Hát ez még a jobbik eset.

[Petrőcz Katalin]
Nem az önbizalom hiánya se segít igazából.

[Surjányi Zsófia]
Igen, így van. Nekem nem ez volt a probléma, már talán volt egy ilyen zsigeri önbizalom, ami viszont ugyancsak olyan szempontból is rossz volt, hogy amikor viszont szembesültem vele, hogy ez így nem működőképes, akkor viszont nagyon megijedtem. Tehát akkor egy nagy válság kialakult bennem, hogy hát egyáltalán képes vagyok erre.

[Petrőcz Katalin]
Hát nyilvánvalóan, mivel tudjuk a happy endet, ezért most könnyű szívvel hallgatunk meg egy zenét, és utána meghallgatjuk a Zsófit, hogy hogyan oldotta meg ezt a nagy ijjegységet. Folytatódik az anyák napja, és folytatódik a beszélgetősünk Kis Zsófi Jányi Zsófival. Egy picit gondolom irigyelnek többen azért, hogy egy nagy önbizalommal vágtál ebbe bele, de valóban, amikor eljön az a pillanat, amikor az ember rájön, hogy azt hitte ugyanhogy képes rá, de nem pont úgy képes rá, akkor az is egy traumatikus pillanat.

[Surjányi Zsófia]
Így van.

[Petrőcz Katalin]
Te hogyan jutottál ezentúl?

[Surjányi Zsófia]
Hát itt nagyon nagy szerepet játszott a férjem, tehát az, hogy ő adott egyrészt védelmet ebben a kiszolgáltatott lelki alapotban, és hát segítséget, szellemi segítséget és iránymutatást, nagyon sokat imádkozott értem, hogy ezen a válságon átjussak, és hát teljes felelősségérzettel részt vett abban, hogy én tényleg egy bibliai módon jól működő anyává tudjak fejlődni. Úgyhogy neki nagyon sok munkája van ebben, úgyhogy amennyiben ez sikertörténet, az legalább annyira az ő sikere.

[Petrőcz Katalin]
Hát igen, ez egy abszolút csapatmunkacsa.

[Surjányi Zsófia]
Így van.

[Petrőcz Katalin]
Sőt, ha úgy veszük, az, hogy a gyerekek nevelése közben válunk az óemberből egyre inkább új emberré, mert az irántókérzet felelőssége erre indít, ez még inkább szükségszerűvé teszi a szőzember családba ilyen, hiszen anélkül talán ez a krisztusi jellem sokkal nehezebben tud kimankálódni az emberben.

[Surjányi Zsófia]
Én is így gondolom, hogy nem véletlen a család intézménye szóval ezt Isten úgy találta ki, hogy ebben fejlődik az embernek a személyisége, és ez az a legbelsőbb közeg, ahol hát a szocializációs szabályukat is magáévá tudja tenni, és közösségi emberré tud válni, és tud aztán építeni egy nagyobb közösséget is.

[Petrőcz Katalin]
És hát ilyet becsöppentetek aztán vele, ugye kis szünettel, talán a legnagyobb gyereketek már kilenc-tíz éves lehetett?

[Surjányi Zsófia]
Igen, tíz éves volt, mire megszületett a második. De ezt nem így terveztük így, hanem így sikerült.

[Petrőcz Katalin]
Így sikerült, addigra sikerült ezt áttörni. Utána viszont négyen.

[Surjányi Zsófia]
Akkor zsinorban, szinte másfél éves szünetekkel két, és másfél éves szünetekkel.

[Petrőcz Katalin]
Mert még szoktak arról is beszélni, hogy van-e ideális felállás, mennyi legyen az ideális korkülönbség. Most akkor a tapasztalataidat kérdezem, hogy nektek ebben mi volt az ideális a számotokra?

[Surjányi Zsófia]
Hát szerintünk ez így volt ideális, biztonságú szempontból. Nem azért, mert egyébként egészségügyi, meg szelemi akadályok voltak abban, hogy második gyermekünk megszülessen, és nem abban látom az ideálisat, hogy ezek az akadályok ott voltak, hanem egyszerűen meg kellett tanulni, azt is leküzdeni, megharcolni, és ilyen módon nem állítanék fel egy ideális modellt. Én azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a saját útja, meg vannak a saját harcai, és ahogy Isten vezet ebben, hát azt kell vállalni, azt az életutat, és azzal kell azonosulni, tehát nem legyen senki frusztrált azért, mert neki mondjuk az első tíz évben nem születik egyáltalán gyerek, csak aztán ki, és van ilyen is, vagy az első időszakban rögtön 5-6 kis gyerek születik, és ez is egy nagy kihívás.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy mindenkinek a saját sorsát kell megélni, nem a mások sorsát idealizálni, hogy talán az jobb lenne, vagy egyszerűbb lenne. Mindenkinek az a legegyszerűbb, hogyha az úrvezetésére figyelj a saját sorsának az alakításon mentén.

[Petrőcz Katalin]
Hát ez sok frusztrációt eleve kivesz, hogyha az ember így látja, mert akkor nem a többi kismamát nézni, mert ez is tud azért egyfajta valamiféle versenyi lenni, vagy bizonyítási lehet tereppé válni, és hát ez nem jó.

[Surjányi Zsófia]
Így van. Én egyébként ezt a szünetet mindig úgy éltem meg a két gyermek között, hogy más kismamáktól, vagy sok gyerekes szülöktől, hát úgy nézegettem őket, mint ahogyan Jákob nézegette, vagyis odaállította a juhait, hogy a petjegetetteket, meg a csikosakat nézzék, hogy miért, hát ilyen szeretnék lenni, tehát példaképekként néztem rájuk, és hát akik szelemi emberek is voltak közöttük, azokat kértem, hogy imádkozzanak, értem. Úgyhogy abból a kenetből részesüljek, hogy tényleg olyan született szülővé tudjak válni, aki szül is, és alkalmas és rá is válik a nevelésre is.

[Petrőcz Katalin]
Akkor viszont erről viszont be tudsz számolni, hogy milyen az, amikor ekkora korkülönbség van, illetve milyen az, amikor nagyon pici korkülönbség van, milyen tapasztalat ez, hol látod benne ennek a szépségét?

[Surjányi Zsófia]
Hát nagy kaland minden felállás szerintem, és minden felállásnak meg van a maga szépsége. Hát nálunk nagy áldás volt az, hogy a nagyobbik gyermek sok szempontból tudott segíteni, sok szempontból példakép volt. Sokat tanultunk a vele való kapcsolatból, és azt tudtuk kamatoztatni a kisebbeknél, úgyhogy sok-sok áldás volt ebből.

[Petrőcz Katalin]
És az, hogy a többiek meg ilyen közel vannak egymáshoz?

[Surjányi Zsófia]
Az meg olyan szempontból volt nagyon áldás, hogy azt látjuk, hogy nagyon jó barátság alakult ki közöttük, tehát olyan egyi vásulak egymást jól tudják csiszolni, és egymás számára nagyon jó társaság is. Tehát a társaság iránti igényüket maximálisan kitöltik egymásnak, ami ugye az első gyermeküknek nem igazán adatot meg még akkor sem, amikor a testvérek megszülettek, mert hát nem tudtak partnerei lenni még abban az életkorban.

[Petrőcz Katalin]
És változott-e szerinted a körülmények, a feltételei az anyaságnak? Mert ugye a világ meg elég gyorsan változik. Én azt vettem észre, hogy nálunk összesen a legnagyobb, meg a legkisebb között hét év van, de az alatt már az egyik még ilyen digitális bevándorló, a másik már benszülő, tehát teljesen másképp állnak hozzá bizonyos dolgokhoz, amihez nekünk is változni kellett.

Ez csak egy példa volt, mert nyilván ez most nagyon nagy téma, ez a digitális dolog, de akármi más is felmerülhet.

[Surjányi Zsófia]
Biztos, hogy ez nagy kihívást jelent, bár szerintem minden korban megvannak az abszolút kihívások. Tehát nem gondolnám, hogy ez a mai korhoz hasonló nehézségek nem voltak, mert azt látjuk, hogy azért nui idejében is, meg hát utána pedig a bábeli torony építésénél is voltak olyan globális mozgalmak, amelyek nagyon megnehezítették azt, hogy egy zülő a közösségből nyert világnézetét, értékrendjét, életmódját átadja. Tehát ez mindig harc volt.

Ez mindig harc volt, volt, amikor nem ennyire, de voltak ilyen korok, amikor hát úgy szappanozták a lejtőt rendesen. Ez egy jó székely mondás. Csúszott nagyon lefelé a pálya, igaz?

Nagyon csúszós volt lefele a pálya, tehát nagyon észnél kellett lenni. Én azt gondolom, hogy ez is ilyen kor, amikor nagyon észnél kell lenni, mert kis hibák nagy következményekkel járhatnak. Úgyhogy, de szerintem az alaphozállás minden korban ugyanaz kell, hogy legyen, hogy isteni értékrendet átadni, istennel való közösségre megtanítani a gyermekeket, és istennel való együtt élésnek a szabályait úgy bevezetni, tehát egy életmódra nevelni őket, hívő életmódra.

[Petrőcz Katalin]
És mondtad, hogy a férje szolgálatában betagozódni is egy kihívás volt. A gyereknevelésben az, hogy isteni rendre, istenfélelemre tanítani őket, ebben mekkora szerep jut szerinted egy anyának?

[Surjányi Zsófia]
Hát maximálisan nagy szerep jut, mert nagyon sokat van egy anya a gyerekével. Általában többet van egy anya gyerekkel, mint az apa. Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy az anyák is apaságot képviseljenek.

Tehát általában az, hogy most csak egy rendszeretetet vagy egy fegyelmet képviselő magában szerintem nem elég. Ez törvénykező hozzáállást termel ki. Nagyon fontos, hogy az az anya is tényleg tekintély alatt lévő szemei legyen, mert ha hatalom alávetett ember, akkor van hatalma a gyermekek fölött is.

Tehát én azt látom, hogy ahol nem bírnak a gyermekekkel, ott nagyon érdemes felbüvizsgálni ezt is, hogy vajon az apa és az anya közötti hatalmi rendjól működik-e. Lehetnek persze más befolyások is, amik el tudnak idegeníteni gyerekeket szülői neveléstől, de hát szerintem ez az ABC-je. Tehát hogyha egy nő független és önjáró nem tagozódik be a férje tekintélye alá, automatikusan a gyerekek is ezt a példát fogják követni, és nem fognak engedelmeskedni az anyukának, és neki lesz a legnehezebb.

Hát igen, az biztos, hogy... Tehát én azt látom, hogy ahogy én fejlődök az engedelmességben, a férjem felé való viszonyulásban, meg a tekintély alá való bekerülésben, úgy egyre jobban megy a gyereknevelés is.

[Petrőcz Katalin]
Ez azért is jó, mert visszapordítja azt a szómagyarázatot, mi szerint ez egyfajta kiszolgáltatottságot jelentene, hiszen itt pontosan élni kell a tekintélyeddel, azáltal, hogy te is tiszteled a férjednek a tekintélyed. Tehát nem biztos, hogy ezeket a szavakat még helyesen értelmezzük.

[Surjányi Zsófia]
Hát én teljesen ezt látom a saját életemben, hogy ahogy az engedelmességben fejlődtem, úgy sikerült egyre jobban engedelmességre bírni a gyermekeimet.

[Petrőcz Katalin]
Hát én ezt lefordíthatom együttműködésre?

[Surjányi Zsófia]
Igen, mondjuk együttműködésre. Lehet, hogy az engedelmesség az olyan...

[Petrőcz Katalin]
Nem, ha nem... Nagy kihívás. Nagy kihívás.

Nagy kihívás, hogy értelmezzük.

[Surjányi Zsófia]
Nekem már életmód, úgyhogy nekem talán ezéről magától értetődő, hogy engedelmességet mondok, és szeretem is az engedelmességet.

[Petrőcz Katalin]
És a gyerekeid is engedelmesek. És azok, igen. Ennél jobb bizonyíték nem is kell.

Nagyon köszönöm a beszélgetést.

[Surjányi Zsófia]
Én is élveztem, nagyon köszönöm. Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Oh, happy day!

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.