Happy Day - 2024. 05. 02.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy Isten szellem, és olyan imádókat keres, akik szellemben és igazságban imádják őt. És én vettem szent szellemet, és fiúsák szelleme lakik bennem, aki által Istent atyámnak hívom. És nem testi ember vagyok, hanem szellemi ember, mert a szellemem él az igazságért.

És a mai napon is fölgerjesztem a bennem lévő kegyelmi ajándékokat, hogy Isten szellemének az uralma alá kerüljön. Az elmém, akaratom, érzelmem, fizikai testem, hogy a szent lélek vezessen engemet erőről erőre, dicsőségről dicsőségre, hogy azon a boldog napon testvéreimmel együtt meg tudjak állni a Krisztus dicsősége előtt. Aki úgy szeretett engemet is, hogy meghalt én érettem, hogy el ne veszek, hanem örök életem legyen.

Halleluja! Amen!

[Szignál]
Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Nehémiás könyve 5. rész Ezután történt, hogy nagy felzúdulás támadt a szegény nép között a gazdag júdaiak ellen. A férfiak és asszonyaik így panaszkodtak.

[Diószegi Dávid]
Nagy a családunk! Sok gyermeket nevelünk! Szükségünk van a mindennapi kenyérre!

Valahonnan gabonát kell szereznünk, különben éhen halunk!

[Diószegi Dávid]
Mások ezt kiabálták. Házainkat, földjeinket és szőlőskertjeinket már mind zálogba kellett adnunk, hogy gabonát vessünk az éhénség miatt.

[Diószegi Dávid]
Mi meg azért zálogosítottuk el a földjeinket és szőlőskertjeinket, hogy a királynak járó adót ki tudjuk fizetni. Már ott tartunk, hogy fiainkat és leányainkat kell eladnunk rabszolgálnak. Én már el is adtam a leányaimat, és nem tudom megváltani őket, mert a földem és a szőlőm már a másé.

Pedig mi is éppen olyanok vagyunk, mint ezek a gazdagok. Fiaink és leányaink is éppen olyanok, mint az ő gyerekeik.

[Diószegi Dávid]
Panaszkodtak mások. Mikor ezeket a panaszokat hallottam, nagyon megharagudtam. Azután átgondoltam az egészet, és lecsillapodtam.

Majd elmentem a gazdagokhoz és a vezetőkhöz, és felelősségre vontam őket ezért a helyzetért. Ti uzsoráskodtok a testvéreitekkel szemben. Nagy komatokkal terhelitek őket, és elveszitek vagyonukat.

Azután népgyűlést hívtam össze ebben az ügyben. Ott, a nyilvánosság előtt ezt mondtam a gazdagoknak. Gondoljátok meg, júdiai testvéreinket eladták rabszolgálnak az idegen népeknek, mi pedig nagy áldozatokkal visszavásároltuk őket, hogy ismét szabadok legyenek.

Ti pedig, kihasználva szorult anyagi helyzetüket, a saját testvéreiteket adjátok el rabszolgálnak. Sőt, arra kényszerítitek őket, hogy magukat adják el nektek. Azok csak hallgattak, és nem tudtak mit felelni.

Majd így folytattam. Amit tettek, nem helyes. Meddig nem akartok még Istenünk félelme szerint élni, hogy végre ne gyalázzanak bennünket ellenségeink és az idegen népek?

Nem csak ti adtatok kölcsönt a szegényeknek. Én is, rokonaim is, szolgáim is adtunk nekik pénzt és gabonát. Egyezzünk meg, hogy most mindannyian elengedjük a szegényeknek az összes kamatot, és többé egyikünk sem számít fel kamatot a kölcsönökre.

Ti pedig még ma adjátok vissza az összes zálogba vett földeket, szőlőskerteket, olajfaligeteket és házakat. Sőt, a kölcsönbe adott pénznek, gabonának, bornak és olivaolajnak eddig beszedett kamatait is adjátok vissza nekik. A gazdagok akkor így feleltek.

[Diószegi Dávid]
Rendben van, visszaadjuk mindezeket és nem követelünk tőlük ezután semmit. Úgy teszünk mindent, ahogy mondtad.

[Diószegi Dávid]
Ekkor hívtam a papokat, hogy a gazdagokat eskessék meg arra, hogy ígéretüket meg is fogják tartani. Azután levettem a köpenyemet és az emberek szeme láttára kiráztam még a port is belőle. Így rázzon ki Isten mindenkit a házából és összes vagyonából, aki ezt a megállapodást megszegi.

Mindenét veszíts el, váljon teljesen földön futóvá, mondtam nekik. Az egész gyűjlés pedig felelt rá. Ámen!

Úgy legyen! És dícsérték az örökkévalót. Uralkodásának 20.

évében nevezett ki ártas azt a királyi Judea kormányának helytartójává, és a 32. évig viseltem ezt a tisztséget. Ez alatt a 12 év alatt nem szedtem a helytartónak járó adót a néptől.

Sem én, sem a rokonaim nem éltünk ezzel a jogunkkal, és a magunk kenyerét ettük. Ezzel szemben az előttem kormányzó helytartók a maguk megélhetésére rendszeresen veszették önnekik járó adókat az élelmiszerből, a borból, és ezen felül még fejenként 40 sékel ezüstöt is. Ráadásul a szolgályok is nyomorgatták a népet.

Én azonban tiszteltem és féltem Istent, és nem tettem semmi ilyet. Nem vettem el senkinek a földjét. A városfalának újjáépítésén az összes szolgámmal együtt magam is ott dolgoztam.

Ezen kívül rendszeresen nálam étkezett 150 judai vezető, nem is szólva azokról, akik a körülöttünk lévő népek közül jöttek hozzám, és mindezt a saját költségemre. Naponta a következőket készítették el a szolgáim ezeknek a vendégeknek az ellátására. Levágtak egy ökröt, hat hízlat, juhat, és sok baromfit.

Minden tizedik napon többféle bort hozattam a számukra bőségesen. Ennek ellenére nem szedtem be a helyi tartónak járó adót, mert láttam, hogy mennyi teher van a népen, és milyen sokat kell dolgozniuk. Kérlek Istenem, emlékezz meg arról, amit ezért a népért...

Azután befejeztük a városfalának újjáépítését. Nem maradt rajta egyetlen rész sem. Már csak a kapukszárnyait kellett a helyükre illeszteni.

Ezt megtudták ellenségeink is. Szamballat, Tóbiá, az arab Gesem, és a többiek. Ekkor Szamballat és Gesem üzentek nekem, hogy találkozzon velük Kefirin faluban, az Ónósígságon, ugyanis merényletet terveztek ellenem.

Visszaüzentem nekik. Sok dolgom van, nem mehetek el innen. Ha elmennék, félbe maradna a munka.

Ugyanezt az üzenetet négyszer is küldték, de én mindannyiszor így válaszoltam. Szamballat ötödik alkalommal is küldött a szolgájával egy levelet, amelyet nem zárt le. Ezt írta.

[Diószegi Dávid]
A környező népek azt beszélik, és ezt Gasmú is megerősítette, hogy te és a júdaiak fel akartok lázadni, azért építitek a város falát. Azt mondják, te akarsz a király lenni. És profitákat is megbíztál, hogy hirdessék ki Jeruzsálemben, hogy te vagy Júdia királya.

Figyelmeztetlek, hogy ezt Perzsia királya is meg fogja hallani. Ezért gyere, tanácskozzunk.

[Diószegi Dávid]
Erre a következő választ küldtem. Szamballat, ebből egy szó sem igaz, semmi ilyesmi nem történt, az egészet csak te találtad ki. Ellenségeink meg akartak félelmíteni bennünket.

Azt gondolták, ha sikerül megijeszteniük minket, akkor elgyengülünk, abbahagyjuk a munkát, és sohasem fog elkészülni a fal. De én imádkoztam. Istenem, erősíts meg engem.

Azután elmentem Semajához, Delálya fiához, aki Mehét abél fia volt. Semajá bezárkózott a házába, és ezt mondta.

[Diószegi Dávid]
Ne hémíjás, menjünk a templomba, zárkózzunk be a belső részbe, mert téged meg akarnak gyilkolni. Igen, ma éjjel eljönnek, hogy megöljenek.

[Diószegi Dávid]
De én ezt feleltem neki. A magamfajta férfi nem fut el az ellenség elől. Különben is, jól tudod, hogy aki nem pap, nem léphet a templom belsejébe, mert különben meg kell halnia.

Dehogy megyek. Felismertem, hogy Semaját nem Isten küldte, hanem ezt a próféciát azért mondta, mert Óbiá és Szambállat lefizették. Azt szerették volna elérni, hogy félelmemben meneküljek a templomba, és így védkezzek a törvény ellen, azután pedig vádolhassanak, és rossz írba keverjenek.

Istenem, kérlek ne feledkezz meg róla, hogy Óbiá és Szambállat mennyi gonoszságot követett el. Lásd meg, hogy Nóadjá prófétanő és más próféták is próbáltak megfélemlíteni engem. Végül mégis teljesen felépítettük a várfalat.

52 napig dolgoztunk rajta, és elő hónap 25. napjára fejeztük be az újjáépítést. Amikor ellenségeink meghallották ezt, és az összes körülöttünk élő népek látták, hogy felépült a városfala, minden bátorságuk és önbizalmuk elszállt, mert megértették, hogy ebben a nagy munkában Istenünk segített bennünket, így tudtuk ezt befejezni.

Akkoriban sokan a júdai gazdagok és előkelők közül gyakran váltottak levelet Tóbiával, ugyanis korábban hűséget esküdtek neki, sőt egyesek rokoni kapcsolatba is kerültek vele. Tóbiá feleségő vette Sekanyá, Árak fia leányát. Ugyanakkor Tóbiá fia, Jehóhánán pedig Mesullám, Bereklyá fia leányát vette el.

Ezek az előkelő júdaiak folyton azt bizonyogatták nekem, hogy Tóbiá milyen rendes és megbízható ember, de közben szinte minden szavamat kikémlelték és megírták Tóbiának, aki viszont állandóan leveleket küldött nekem, hogy megfélemlítsen.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Kérlek benneteket, hogy lapozzatok most velem együtt az egykorintus beliekezít levél 14. fejezetjéhez. Következőt mondja Pál Lapostól, mert a második verszak, de elolvasom az első verszakot is a 14.

fejezetből, mert nagyon fontos dolgot tartalmaz. Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a szellemi ajándékokat, karizmákat vagy neumákat, leginkább pedig, hogy profitáljatok, mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek, mert senki sem érti, hanem szellemben beszél titkos dolgokat. Negyedik verszak.

Aki nyelveken szól, magát építi, de aki profitál, a gyülekezetet építi. Ez eddig. Ez nem azt jelenti, hogy profitálnod kell elsősorban, hanem elsősorban a legfontosabb feladat, hogy fölépüljön a szellemet.

Tehát, hogy a szellemed ne veszítse el a Szent Szellemmel való közösséget, és újra be tudjon töltekezni a Szent Szellemed, Szent Szellemnek az erejével, életével és hatalmával a szellemed. Ugyanis a szellemed, miután áttörte a Szentlélek, a mennyei erőnek a forrásává vált benned, és arra vágyik, hogy ebből a forrásból állandóan jöjjön rád, nyilván a mennyből, az Istenek a szelleme, Istenek a jelendéte. A nyelveken szólás, tehát amikor szellemmel imádkozunk, ezt a célt szolgálja.

Mert azt mondja Isten igéje, hogy a szelleme, a második verszakban, hogy a szellemben beszél titkos dolgokat. Tehát nem az embernek az értelme, a lelke, a pszichéje imádkozik, hanem a szelleme imádkozik. De ha már az emberek, a hívők elszakadtak annyira a Szentlélektől, és annyira elveszett a szellemükből a Szentléleknek a jelendéte, nem vágyik a szellemük egy idő után kommunikálni az Úrral.

Tehát nem imádkoznak nyelveken, ez a lényege. És ez nagy baj, mert ha nem imádkoznak nyelveken, akkor a szellemünk nem tud alámerülni a Szentlélekben. És Pál Apostol azt mondja, hogy amikor nyelveken szólsz, a szellemben beszélsz titkos dolgokat.

Az értelmed ugyan nem érti, de a szellemed érti, mert Isten szerint beszélsz Istenhez, és tehát ennek az az eredménye, hogy a szellemed, aki a Szentlélekkel kapcsolatban van, keresi az újabb találkozást a Szentlélekkel, Jézus Krisztussal, Istenek a kegyelmével. És éppen emiatt nem engedheted meg magadnak azt, hogy a szellemet kiszáradjan. És honnét tudod meg, hogy a szellemet kiszárad, hogy nem imádkozol nyelveken.

Nyelveken való imádkozás nélkül száraz szelleműek az emberek és a keresztények. Ezért mondja Pál Apostol, hogy aki nyelveken szól, magát építi. Mit épít magában?

Nem a saját képességeit, hanem a Szentléleknek a jelenlétét. Építi annak az erejét, jelenlétét, életét a szellemében, és ennek következtében a Szent Szellemnek a szolgálata hatékonyabb lesz a hívő életében. Tehát én szeretném, hogyha elégedetlen lennél önmagaddal.

Ha nem imádkozol nyelveken, akkor minden okod meg van arra. És tulajdonképpen ez okozza a keresztény életben a gőgöt, a felfuvarkodottságot, az önteltséget, a lázadást, az Isten igéje irányvaló megkeményedést, hogy nem imádkoznak a hívő emberek nyelveken. Vagyis nem imádkoznak szellemben.

És ha szellemben nem imádkoznak, a léleken keresztül a sátán fölépíti az önelégültséget.

[Sárosi Renáta]
Meglepetésemre, mintha a szoba plafonja eltűnt volna. A krémszínű vakolat, a lámpa egyszerűen eltűntek, és helyettük a világos égboltot bámultam, holott odakint korom sötét volt. Hogy róz meddig zongorázott, miközben én a végtelen távolba meredtem, nem tudom.

De egyszer csak abba hagyta, bár ujjait a billentyűkön tartotta, és hangosan nyelveken kezdett imádkozni. Egy kellemes, ritmusos, áradó üzenetet. Egy pillanatra megállt, majd ugyanabban a lérai ritmusban angolul kezdett beszélni.

[Szignál]
Hangos Könyv Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából Hangos Könyv Fiam, ismertelek még mielőtt megszülettél.

[Sárosi Renáta]
Minden léptednél vezettelek az úton. Most megmutatom neked életed célját. A nyelvek nemeinek és magyarázatának ajándéka nyilvánult meg egyszerre.

Miközben beszélt, valami rendkívüli történt velem. Bár továbbra is térdeltem, úgy éreztem, mintha emelkednék és kilépek a testemből. Felfelé haladtam, egyre távolabb a nappalitól.

Láttam magam alatt Downy háztetőit. Ott voltak San Bernardino hegyei, és mögöttük a csendes óceán. Ekkor már magasan a föld felett jártam, és beláttam egész Amerikát, a nyugati parttól a keletiig.

És bár ilyen messzire elláttam, a földön lévő embereket is láttam. Több millióan álltak szorosan egymás mellett. Majd, ahogy a kamera ráközelít egy futbalmérkőzésre, úgy, hogy először a stadiont mutatja felülről, aztán ráfokuszál a játékosokra, végül pedig még a labda fűzőjét is látni lehet.

Pontosan így láttam én is azt a több millió embert. Még az arcuk apró részleteit is. Nagyon megijesztett, amit láttam.

Ezek az arcok merevek, élettelenek, szerencsétlenek voltak. Habár az emberek annyira közelálltak egymáshoz, hogy még a válaik is összeértek, nem volt valódi kapcsolat közöttük. Egyenesen előre merett a tekintetük.

Nem pislogtak, és nem is láttak. Elborzadva vettem észre, hogy halottak. Majd változott a kép.

Hogy a föld forgott-e, vagy én repültem körbe, nem tudtam. De most már Dél-Amerika volt alattam, majd Afrika, Európa és Ázsia. A sokkoló közelképek még egyszer megjelentek, és mindenhol ugyanaz.

Barna arcok, fekete arcok és fehérek, mindegyik rideg, szerencsétlen, bezárva a saját halálába. Uram, kiáltottam, mi a bajuk? Uram, segíts rajtuk!

Később Róz elmondta, hogy valójában nem mondtam semmit, de a látomásban mégis hangosan zokogtam és könyörögtem. Ekkor Róz szólalt meg, természetesen emberi módon beszélt. Ugyanis tudhatta volna, hogy látok bármit is, de a következőt mondta.

Fiam, amit most látsz majd, nagyon hamar bekövetkezik. A föld másodszor is megfordult, vagy én repültem körbe. Magam alatt ismét több millió férfit láttam.

De micsoda különbség! Ez alkalommal a fejüket a magosba emelve álltak, szemükből sugárzott a boldogság, kezüket a menny felé emelték. Ezek az emberek, akik korábban annyira elszigeteltek voltak, mindegyikük az éjnyebörtönében raboskodott.

Szeretetben és Isten imádatában kapcsolódtak egy közösséggé. Ázsiában, Afrikában, Amerikában, a halál helyére mindenütt életköltözött. Majd vége lett a látomásnak.

Éreztem, ahogy visszatérek a földre. Megjelent alattam Kalifornia, majd Downy. Ott volt a házunk.

Láttam magamat, ahogy térdelek, és Rózt, ahogy az orgonánál ül. Majd megjelentek körülöttem a szoba ismerős tárgyai. Fájdalmat éreztem a térdemben, és merevséget a nyakamban.

Lassan felálltam, és ránéztem az órámra. Hajnali fél négy volt. Mi történt, Démosz?

kérdezte Róz. Hallottál valamit az úrtól? Nem csak hallottam, drágám, hanem láttam is.

És elmondtam neki a látomást. Róz könnyegtől csillogó szemmel hallgatta végig. Ó, Démosz, hát nem érted?

Isten azt mutatja nekünk, hogy a szövetséget folytatni kell. Felkelt az orgonától, és belecsúsztatta a kezét az enyémbe. Emlékszel, Démosz, közel nyolc évvel ezelőtt ebben a szobában térdelvetettük őt az első helyre.

Amikor elindultunk a hálószoba felé, láttuk, hogy fény szűrődik ki Richard szobájának ajtaja alatt, amit most Tomi rendelkezésére bocsátottunk. Bekopogtam, és Tomi kiszólt. Gyere be!

A földön feküdt, arccal a padló felé, és még mindig rajta volt a szürke öltönye. Ima támogatást ígért, hát meg is adta. Démosz, szólalt meg.

Mondd el, mit hallottál? Soha életemben nem éreztem ilyen előtt, mint mai éjjel. Hullámokban áramlott keresztül a házon.

Azon az éjjelen egyáltalán nem feküdtünk le. Mire befejeztem a látomásról szóló beszámolót Tominak, indulnunk kellett a kliftonétterembe. Amikor felértünk az emeleti terembe, két férfi várt ránk.

Egyikük Miner Argenbricht volt. Meglepett, hogy ott látom. A másik férfira csak halványa nemlékeztem.

Van valami ma számodra, Démosz, mondta Miner. Belenyúlt a zsebébe, és előhúzott egy borítékot. A felmondó levele, semmi kétség.

Milyen kár, hogy éppen, amikor úgy éreztem, de nem levél volt, hanem egy csekk. A szememmel gyorsan végigfutottam a szavakon. A teljes evangéliumi üzletemberek nemzetközi szövetsége részére.

Ezer dollár, kiáltottam fel. De Miner, hiszen múlt héten még úgy gondoltad, hogy a szervezet öt centet sem ér. A múlt hét az múlt héten volt, felelte Miner.

Démosz, amikor ma reggel felkeltem, egy hangot hallottam. Isten szólt. Tudom, hogy ő volt.

Azt mondta, a szervezetnek világméretűvé kell válnia. És neked kell elsőként adományjal támogatnod ezt a munkát. Még akkor is mereven bámultam rá, amikor a másik férfi lépett hozzám.

Sakarján úr, szólított meg. A nevem Tomász Nikel. Olyas valami történt velem tegnap éjjel, ami azt hiszem érdekelni fogja önt.

A tálcámat az övé mellé tettem, és miközben megsóztam a tojásomat, Nikel úr elmesélte, hogy előző éjjel ő is üzenetet kapott az úrtól. Késő estig dolgozott a San Franciscohoz közeli Watsonvilleben működő nyomdájában, mivel a karácsony a hét közepére esett, megcsúszott a teendőivel. Hirtelen a szent szellem hangját hallotta, amint azt mondja.

Ülj be az autótba, és menjen Los Angelesbe annak a csoportnak a szombat reggeli találkozójára, amin egyszer már részt vettél. Ránézett az órájára. Éjfél volt, amikor én a nappaliba mentem imádkozni.

Emlékeztem vissza. Nikel vitába szállt a bensőjéből szóló sürgető hanggal. Watsonville közel 650 kilométerre volt Los Angeles-től.

Egész éjjel vezetnie kellene, hogy odaérjen. De a hang tovább folytatta. Legyél ott a találkozón.

Üzenetet hagyott a Montevista keresztény iskolának, ahol tanárként dolgozott, és délnek vette az irányt. És most itt vagyok, összegezteni kell, hogy felajánljam önnek a nyomdámat és a szolgálatomat. Rose, Miner és Tomi is mereven hallgatták.

A nyomdáját, kérdezte Tomi, hogy kiadhassunk egy magazint. Mondtani kell. Nézzék, a Szent Szelem folyton azt mondta nekem, ennek a szövetségnek a világ minden tájára el kell jutnia.

Csak hogy ez sosem fog beindulni hang nélkül. Hang, ismételte Rose. Üzletemberek hangja.

Az aznapi találkozón nem volt túl nagy a létszám. Mégis olyan vidáman telt, mint soha máskor. Mielőtt befejeztük volna, Thomas R.

Nickelt jelöltük ki a teljes evangéliumi üzletemberek hangja névre keresztelt új magazinunk szerkesztőjének és kiadójának. Gondolj csak bele, mondtam Rose-nak, amikor éjszaka beestünk az ágyba. Tegnap ilyenkor még aszlatolgattuk, hogyan oszlassuk fel a szövetséget.

Ma pedig van egy magazinunk, és ezer dollár tőkénk. Alig várom, hogy lássam, mit tesz az úr legközelebb.

[Korompay Márk]
Igen, a megtérés az meg egy teljes fordulatot jelent, egy 180 fokos fordulatot. Ha ez nincs, akkor nem megtérésről beszélünk.

[Sárosi Róbert]
Ugye ez egy régies szó, hogy megtérés, de ma úgyis mondhatnánk, hogy visszafordulni.

[Korompay Márk]
Így van, mert ugye Istenhez fordul ilyenkor vissza az ember a teremtőihez, akitől sajnos eleve távol születik az ember az eredendő bűn miatt, és erre csak a saját cselekedetei, ami általában Isten igéve szemben vannak elkövetve, ezek még rátesznek, és egy ilyen folyamatos távolodás zajlik az ember életében egészen addig a pontig, amíg kvázi vissza nem fordul, és elkezd az Isten felé közeledni. És akkor, na ki volt ez a személy, aki így beszélt neked a Bibliáról, Istenről, hogy számodra lejött, hogy ez nem vallás, nem egy vallásos lány, hanem megéli, ahogy mondtad, tehát életmódszerűen követi Istent. A Biblia úgy fogalmazza, hogy ezek a tanítványok, akik a mesterüket az életmódjukban is követik.

[Sárosi Róbert]
Most mostban gondolkodom, hogy mi a legjobb megfogalmazás, mert te ismered a történet végét, de szerintem ebben a pillanatban ő egy küldött. Ő gyöngyösen született, gyöngyösen élt, és ez az iskola Budapesten volt. A barátnője, aki felhívta a figyelmet, szintén arról a környékről való, és ő így feljött Budapestre, és feljárt minden nap.

És ugye csak hogy az isteni gondviselés, hogy Isten embereket használ, és talált egy embert ott, akit elküldött az én életembe, mert ő ezt átlátta. És ugye az az érdekes, hogy én ugye szeptember 12-én 2004-ben megtértem, rá egy hétre megkeresztelkedtem, rá egy hétre betöltött a Szent Szelem otthon, elolvastam Rúf Tibornak egy cikét a Szent Szelemmel való betölkedekezésről, és megint annyira láthatottam erre a témára, annyira kíváncsivá tett, hogy érdekelt, hogy mikor lefeküdtem ezt az ágyamban, mindig csak azon gondolkodtam, hogy neked kell beszélni, ki kell nyitnod a szádat. Elkezdtem beszélni, és onnantól kezdve folyt ez az egész, nagyon betöltött a Szent Szelem, és az elmémben az a vihaskodás volt, hogy te hülye vagy, megőrültél. A másik, hogy ez mennyire jó, meg mindig több kell.

Ugye elkezdett az emberben a régi természet és az új természet összeütközni, az ész és a spirituális része, a szelleme az embernek elkezdett, eddig a szellemem le volt nyomva, szorítva. Szóval ez a személy egy küldött volt az életemben, és utána abba az irányba mentek tovább a dolgok, hogy nagyon sokat beszélgettünk, nagyon sokat tanultam tőle, de miközben így beszélgettünk, volt köztünk egy barátság, egy vonzalom, és én elkezdtem azt érezni, hogy őt el tudnám képzelni egész életemre a társamként.

[Korompay Márk]
És már szerintem miután megtértél, és ahogy mondtad, hogy megkeresztelkedtél, alámerültél vízben, betöltökeztél Szent Szelemmel, vagyis keresztényé váltál, mert a Biblia alapján igazából csak egyféle kereszténység létezik, az az újjelszületett kereszténység. Jézus erről beszél, hogy aki nem születik újjelvíz és Szent Szelem által, az nem megy be Isten országába. Tehát akkor a nyitottság az benne is, ezáltal jött létre, hogy látta rajtad is ezt a radikális változást.

[Sárosi Róbert]
Hát neki szerintem nehezebb volt, hogy nyilván erről ő tud mindig jól beszélni, de azért azt hozzá kell tennem, mielőtt még bármelyik hallgató főreérti. Nem az ő személye vonzott be. Nem az ő személye vonzott be, aki bőle a barátnőm lehet, vagy bármi.

Hanem az a szellemi erő, ami az általa képviselt életmódban, a bennelévő Szent Szelemben, az igében volt, az vonzott be a kereszténységbe, és miután ez a pont megtörtént, azután kezdett el kialakulni egy inspiráció, hogy lehet, hogy látnénk egymásnak valamit, amit a kereszténységben kaptunk. De ezt úgy képzeld el, hogy mivel ő végignézte a drogos énemet. Tehát most ez az iskola, és ez szerintem nagyon érdekes, nagyon-nagyon mókás vagy humoros, ez az iskola két éves.

Ebből az első évben vagyok a drogos sárosi Robert, a másodikban vagyok a kereszténysárosi Robert. Szeptember az pont az éveleje, ugye? És nyáron még néhányszor találkoztunk, meg emlékszem, hogy a gyűlökezethez is elkísértem.

Na hát az egy nagyon plastikus pillanat volt, amikor én nem mertem bemenni a híd gyűlökezetébe, és megálltam ott az ajtóba, és ott az egy ilyen automatikusan csukódó kapu volt, és így becsapódott előttem. És abban a pillanatban éreztem, hogy ez így nem jó, hogy én kívülmaradtam. Általában megértettem, hogy kívül maradnak az ebek, de én nem akarok ebben lenni.

Dehogy nagyon rossz érzésem volt akkor, és akkor elhatároztam, hogy de be fogok menni, és meg fogok térni, mert tényleg ez az egyetlen esélye. És ugye ő végignézte ezt, hogy honnan jövök, és hogyan alakul át az életem, de nyilván ez egy nagyon-nagyon friss dolog volt. Én belül tudtam, hogy ez egy végső döntés.

Nyilván kívülről ezt meg kell, főleg egy ilyen döntésnél. Én egy fél év után kérdeztem meg egyáltalán a pásztort, hogy támogatja-e, aki abban a gyülekezetben, ugye Gyöngyösön van, hogy támogatja-e. És azért nagyon nagy bizonyság volt, hogy ő életében akkor látott engem először, és azt mondta, hogy Renit egész életében ismertem, téged most látlak először, nem tudom megmondani, hogy miért, de nagyon nagy békességem van.

A jó érzésem van ezzel kapcsolatban, úgyhogy támogatom. Útolag elmondta, hogy ő se érti, hogy miért, mert hogy kvázi ez lehetett volna abban a pillanatban egy felelőtlen dolog, és hogy itt van egy drogos hátérből jött fél éve kereszté nem tudunk róla semmit ember, és itt van egy értékes személy, akinek ő látta gyerekkorától az egész életének a kifejlődését, vagy kialakulását, és akkor erre azt mondja, hogy ő ezt támogatja. De hát ez ilyen.

Tehát hogy néha nem tudjuk ezt logikusan kikevetkeztetni. De azért, hogy minden úgymond a legnagyobb rendben legyen, hogy tényleg én, nekem is legyen időm megszilárodulni az úrban. Ezért egy, hogy mondjam, egy ilyen kivételes esemény következett azután, egy három és fél éves jegyességi periódus, ami nekünk néhány napnak tűnt.

[Korompay Márk]
Hát ez már kiment a divatból azért magunk között szóval, de abszolút bibliai kategória a jegyesség. Még mi is a nemzereti Jézusnak a jegyessei vagyunk, mint mennyi asszony várjuk a vőlegény. Tehát abszolút igei dolog, és szerintem, hogy te is mondod, azért tűnt ilyen rövid időnek, mert tudtátok, hogy mi vár majd, mi a cél, és tiszteltétek is egymást.

Meg azért, hogy a megtéréshez élő gyümölcsök megtermésének van egy ideje, tehát annak is.

[Sárosi Róbert]
Abszolút, ugye a Covid idő alatt feleségemmel elvégeztünk agrárképzést, nagyon érdekelt. Na megint egy olyan téma, ami teljesen kívülállt az addigi érdeklődésemmel, de úgy vonzott, hogy jobban megértsem, hiszen Budapesti városi ember voltam mindig is, nem nagyon értettem a bibliában a mezőgazdasági képeket. És egy ilyen képzés alatt egyszerűen kinyíltak ezek, hogy ezek mit jelentenek.

Tehát az a megtéréshez élő gyümölcs, és akkor megérted azt, hogy eleve néhány év, míg egy fa termővére fordul, van olyan, tehát a tanulmányunkban volt olyan fa, ami 7-8-10 év is kell, mire az első gyümölcsöket meghozza. És még onnan is ugye van egy érési folyamata, amíg azok a gyümölcsök jobbak és jobbak és jobbak lesznek. És akkor megértettük, hogy a világnak sokkal lassabb a teremtett tempója, mint amiben a városban élünk, és hogy sokkal türelmesebben kell megvárni, mint ahogy a kapitalista világ próbálja a gyümölcsöket szüretelni meg, megpufasztani a fákon, hogy gyorsan eredmény legyen.

Igen, utána, hát ugye három és fél év után azért éreztük, hogy most már készen állunk arra, hogy kössük össze az életünket Isten és emberek előtt, úgyhogy eldöntöttük, hogy akkor összeházasodunk. De ide azért beszúrnék egy olyan történetet, amivel ezt tényleg szeretném a hallgatókat bátorítani. Nyilván utánozni nem lehet most, ez az apró betűs rész, jó?

Tehát, hogy utánozni nem lehet, amit mondok, tehát Istennek ilyen gondviselése az ember életén. Ebben a pillanatban ugye mi, nekünk semmi pénzünk nincsen. A szüleinknek esélye nincsen, hogy támogassanak bennünket, abban, hogy az esküvőnket kifizessék, tehát hogy nem álltak ők se úgy anyagilag.

De annyira erősen éreztük, hogy az most már az isteni vezetés az életünkben, hogy házasodjunk össze és kezdődjön meg a közös életünk ilyen szempontból is, mert a jegyesség ugye nekünk akkor ugye nem azt jelentette, hogy összeköltözünk, nem azt jelentette, hogy kézenfogva járkálunk, megcsókoljuk egymásra többi, hanem mondjuk azt, hogy olyan, mint egy fiulány barátság, hogyha ez létezik, tudom, hogy ez ritás kérdés, de akkor erre a rövid időszakra nekünk az életünkben ez létezett.

És akkor, hogy házasodjunk össze. Két esküvőt szerveztünk, mert a családtagjaim ellenségesek voltak akkor a gyülekezettel szemben, és egy-valamit nem akartunk, hogy elroncsák az esküvőnket.

[Korompay Márk]
Hogy otrány legyen. Két esküvőt szerveztetek be, egyelőre egyre se volt pénzötök az indulásban.

[Sárosi Róbert]
Igen, köszönöm szépen, hogy ezt így rávilágítottál. Egyre se volt pénzünk, de tudtuk, hogy kettőt kell szerveznünk. És azért szerveztünk egy polgárit itt Budapesten, és az egyházi Gyöngyösön.

A polgár is az volt, hogy étterem, nyilván egy szűkabb kör, a családtagjaink meg a legjobb keresztény barátainkat hívtuk el. Gyöngyösön viszont. Addigra a gyülekezetben nagyon sok barátra tettünk szert, és mindig ilyenkor a nehéz, hogy ki maradjon a listán, ki nem maradjon a listán.

Egy igen hosszú listával álltunk elő, hogy hát őket szeretnénk meghívni, nagyon szeretnénk, ha ők részesei lennénk ennek az eseménynek, ennek a fantasztikus eseménynek. Ugye bennem akkoriban kialakult az a látás az esküvőről, ami a Bibliában van, hogy igazából ez az a pillanat, amikor az Egyház és Jézus végre, hogy mondjam, egyesülnek, találkoznak, és megszűnik ez a távolság. És ezért ezzel a látással mentem már akkor az esküvőre, hogy ennek tényleg, ez egy profétikus esemény, tehát ez nemcsak annyi, hogy mi összekötjük az életünket, hanem ez előre vetíti, ami a történelmebe meg fog törni.

És lehet, hogy ez nagyon patetikusan hangzik, de ez volt az, ami engem nagyon mozgatott, hogy ez jó lesz, itt minden rendben lesz. És nagyon jó is volt, mindkét esküvő fantasztikus, jó hangulatban történt, mert igazából azért imádkoztunk akkor, hogy ne legyen olyan, amire visszagondolnánk, hogy máshogy csinálnánk. Nem is nagyon van olyan maximum, olyan nüansznyi dolog, ami lényegtelen.

De fél év eltelt, hogy összeházasodtunk, és egyszer hazamentem a munkából, és csak így ledöltem az ágyra, és így gondolkodtam. Reni, ugye a feleségem, valamit kint csinálta konyhába, és egyszer csak kikijaváltam neki, hogy Reni, mi pénznélkül mentünk el az esküvőre. És tényleg pénznélkül mentünk el az esküvőre.

Szó szerint. Nem volt meg a pénzünk az esküvőre. Úgy voltam vele szerintem, mint Ábraham, amikor Izsákot felvitte a hegyre, hogy majd Isten gondoskodik róla, és majd megoldja.

És utólag megértettem, hogy igen, tehát ez az, amikor a hit ajándéka működik, hogy nem fogod fel, nem is gondolsz bele, nem is gondolod át, hogy ez nagyon rosszul ásülhet. És képzeld el, hogy akkor a két esküvőn az egyik barátomat behívtam a mosdóba, és nyitottuk ki a NASZ-rendékos barítékokat, és nem hogy a két esküvőre összejött a pénz, hanem még a NASZ útra is.

[Korompay Márk]
De jó. Ez tényleg jó bizonyíték arról, hogy Isten gond viselő. Tehát ha valami az ő akaratában van, akkor a feltételeket is biztosítja.

[Sárosi Róbert]
Így van, így van. És azóta ez végigköveti az életemet.

[Korompay Márk]
És volt szerencsém egyébként részt venni mindkét esküvőd, és tényleg nagyon jól sikerültek. És ha jól emlékszem már, ott is volt valamilyen társasjáték, amivel tudott játszani a lakodalom alatt a NASZ nép. Ilyen kvíz-szerű játék talán ott már elindult akár a cégnek, vagy hát nem a cégnek, csak magának az üzletnek is a gondolata?

[Sárosi Róbert]
Hát olyannyira elindult, és ott megint az, amit másolni nem ajánlok, de hogyha valakinek így alakul, akkor viszont szeretném átadni, hogy annyi tottság meglegyen arra, hogy néha az ember, tehát hogy néha az élet főleg, na, néha az élet, ha az ember az úrban jár, akkor nem lehet logikusan összesakkozni benne a lépéseket. Néha vannak benne akkora váltások, hogy én ebbe az inányba gondolkodok, tervezek azért, mert az én szűknéző pontomból ez az, ami logikusnak és járhatónak tűnik. Elérhetőnek.

Elérhetőnek tűnik. És Isten behoz egy teljesen más irányt, vagy kinyit egy teljesen más ajtót, vagy kaput az életedbe, amire nem is gondoltál, hogy számodra lehetséges, hogy te képes vagy rá. És pontosan ebben az időszakban, amikor összeházasodtunk, akkor történt az, hogy én egy amerikai multinál dolgoztam, a fizetésem folyamatosan emelkedett, a főnököm kedvelt, még most is fizetésemelést akart adni, de én mégis bejelentettem, hogy én inkább szeretnék egy vállalkozást elindítani.

Semmi előképzettségem nem volt, nem jártam ilyen iskolába, semmit nem értettem hozzá. Akkoriban forgott velem a világ, mert nem tudtam összetenni ezeket a kifejezéseket, hogy akkor ÁFA, társaságiadó, EBIDA, LAB és a többi, semmit nem értettem ezekből. Mégis megint az történt az életemben, hogy jött valami új téma, amire valahogy így rákapcsolódott, most nem tudom máshogy mondani, mert ez az én szellemem, és ez elkezdett húzni.

Nem értettem, hogy ez hova vezet, nem értettem, mik lesznek a következő lépései, csak volt egy ilyen húzás, és engedtem annak a húzásnak. Úgyhogy friss házasként a totál biztos amerikai múltis háttérből beléptem a totál bizonytalan vállalkozásos létbe, és nyilván ez innentől egy hosszú, nehéz, érzelmi hullámvasutos menetelés volt. Hibát-hibára halmoztam, nem tudtam, hogy mit, hogy kell csinálni.

Szerencsére jó emberek voltak körülöttem, akiket meg tudtam kérdezni, de akkor se egyszerű egy ilyet beindítani. És próbálkoztam mindennel, akkoriban ugye még nem az informatikai vonal volt meg, hanem leginkább ilyen grafika, animációk, ilyen jellegű munkákat vállaltunk, és ezen kezdtem el megtanulni azt, hogy hogy kell csinálni.

[Korompay Márk]
Hát akkor azt azért megerősíthetjük, hogy a szent szellemnek a vezetése volt ez is, mint ahogy az elhívásodban benne volt a házasság kötésedben is, és erre nyitottnak kell lenni.

[Sárosi Róbert]
Erre nyitottnak kell lenni, és ez néha tényleg az észre szembe megy. Tehát ez nem volt egy logikus, megfontoltnak tűnő gondolat, és ezekről általában nem abban a pillanatban derül ki. Előre nem tudod.

Kicsit olyan, mint kötben tájékozódni.

[Korompay Márk]
De az embernek egy belső meggyőződése van. Van egy belső iránytűd, igen.

[Sárosi Róbert]
De az iránytű sosem mutatja meg, hogy milyen tereptárgyak lesznek. Csak az irányt mutatja meg.

[Korompay Márk]
Még a távolságot sem?

[Sárosi Róbert]
Még a távolságot sem mutatja meg, ez így van. Tehát, hogy ez nem GPS, ez egy iránytű. Tehát, hogy beállsz az irányba, elkezdesz menni, és mindig nézed ezt az iránytűt, hogy még mindig jó irányba méssz el, hanem akkor korrigálsz, és a többi.

De utólag azt mondom, hogy egy nagyon jó döntés volt az életemben. Átmentem ezen a nehéz időszakon az elején, ma munkát tudok adni több embernek, és azt gondolom, hogy egy olyan tudásra tettem szert, ami még az én életemben is biztos vagyok benne, hogy még nagyon hasznos lesz, és azt is tudom, hogy egy olyan, most ebből az irányból a pénzügyi képzettséget és olyan hátteret tudok az én gyermekeimnek átadni meg, hiszen az unokáimnak is, ami őket egy sokkal jobb helyzetből indítja.

És ezért sokat gondolkodtam, hogy miért van az, hogy ma inkább az a divat, hogy a gyerekek nem követik legtöbbször a szülőknek a foglalkozását, nem követik azt az irányt, állandóan újrakezdünk. De az állandó újrakezdésnek az az eredménye, hogy ha mindig visszamegyünk a rajtvonalra, akkor nem tudunk olyan messzire jutni. Ha megnézzük azokat a családokat, akik igazán sikeresek, a legtöbbször sok generáción keresztül halmozták a tudást, és ezért egy olyan kincs épült ki a családban, a tudás, amit pénzre tudtak váltani, ami ugye egy elég magas szintre elvitte őket.

Nyilván nem tudom, hogy a gyermekeim milyen irányba fognak menni, de egy biztos, hogy már csak ez az alap, ami nekem nem volt meg, mert nem volt a családunknak vagyona, meg az a kicsi is volt, megette a vállást és ezek a dolgok, és teljesen nulláról újra kellett kezdeni, de ezt nem én csináltam. A legtöbb dolgot az, hogy egyáltalán abból a szegényes állapotból arra át tudtam menni, hogy tényleg gyerekeket tudunk nevelni, jó körülmények között tudjuk őket nevelni, embereknek munkát tudok adni, és mi most nem azon gondolkodunk, hogy elküldünk embert, hanem most azon gondolkodunk, hogy fölveszünk még embert, mert van olyan pozíció, ami megnyílt, és szükségünk van segítségre. Ez egy nagyon jó dolog, de ezt nem én csináltam az életemben.

Én csak tényleg próbáltam mindig megtenni azt a következő lépést, amit úgy éreztem, hogy Isten inspirál arra, hogy tegyem meg.

[Korompay Márk]
Jó, hogy erről az alapról beszélsz, mert egyrészt amiket mondasz, hogy egy üzleti vagy a pénzügyi látásról is fontos egy alap, egy üzleti kultúráról is fontos. A legfontosabb az gondolom mégis az, hogy van egy szellemi alap a családotokban, és hogy már ez egy több generációs keresztény család lehet, és ez az alap, amire ők tudnak építeni elsősorban, mert ez nem csak szellemi, hanem egy ereépülő erkölcsi alapot is tud nekik adni, és aztán bármit is választanak, bármilyen területet, akkor ez a belső iránytű, ami ha az ember újjel születik valóságosan, az tud működni pontosan, és tudja őket vezetni, és azt gondolom, hogy ebbe a korszakban, amiben élünk, még inkább fontos és felértékelődik.

[Sárosi Róbert]
Ugyanazt akartam kiemelni, hogy egyszerűen az látszik, hogy tíz évvel ezelőtt könnyebb volt eligazodni, mint ma. Tehát hogyha csak az lenne, és néha lefuttatom ezt a tesztet a fejembe, hogy hogyan döntenék most, ha nem lenne ott a szent szána. Hogy mennyire nem tudnék dönteni.

Hogy mennyire beraknának az algoritmusok egy bubarékba. És az lenne a koordináta rendszer, amiben dönteni tudnék. És így, ahogy szerintem az eddigi beszélgetésünkből is látszik, így meg tud érkezni az ember életébe az irracionális elem, vagy az a váratlan, az a kiszámíthatatlan, ki-logikázhatatlan döntés az adott helyzetben.

Ami néha nagyon-nagyon kicsürés, de át tudsz ott menni, és ki tudsz jönni az adott helyzetben.

[Korompay Márk]
Hát ez a hitnek a cselekedetei, ami igazából olyan minden esetből, hogy az ember nem tud rá felkészülni, nem tud rá előre tervezni, sőt, arra kell felkészülni, hogy ez biztos, hogy a konfortzónájából kiveszi az embert, és egy nagy áttörést viszont mindenképpen meg kell, hogy előzön egy ilyen hitbeli kilépés. Mert ehhez kell engedelmesség, tehát az Isten szellemének engedelmeskedni is kell, mert azok az Isten fiaikat az Isten szelleme vezet, de vezetett emberi, és tudni kell válni, nem elég az, hogy az ember hallja az Istennek a szavát, vagy érzi, ahogy mondtad te is, azt az intuitív belső képességét, hogy beindulni és működni, hogy mit kell csinálni, azt bátran és hittel meg is kell tenni.

[Sárosi Róbert]
És ez nagyon fontos, hogy nem szabad elkezdeni ezt analizálni. Nem szabad, mert akkor, ha elkezded racionalizálni, akkor elveszted, akkor ez így elillan, mert akkor fel tudsz sorrakoztatni rengeteg mindent ezzel szemben, hogy ezt miért nem kéne megcsinálni, és ott azonnal leblokkolsz, és nem teszed meg bátran. És ilyenkor semmi más nem tudsz csinálni, csak azt, hogy engeded, hogy ez a csörlő húzzon, vonjon ez az erő, és elkezded csinálni, és szerintem ez akkor működik jól, vagy legalábbis énben nem ez alakult ki, mert hát az elején azért én is az volt, hogy elkezdtem ezt szétszállozni, hogy ez jó, nem jó, stb., és akkor leblokkol az ember. Most már azért azt csinálom inkább, hogy kellő lazassággal, humorral, kíváncsisággal, és néha mint egy külső szemlélő az életemben nézem saját magamat, ahogy követem ezt a vezetést. Nyilván sok év után is az ember van, hogy nem tud erre úgy ráhangolódni, elszalaszt lehetőségekhez, de azért finomodik ez a dolog, és ha elszalasztasz is lehetőségeket, az mindig kiváló alkalom arra, hogy megnézd, hogy miért, és azt kikapcsold, hogy ezt most miért nem tudtam jól csinálni, ezt most miért nem találtam el, ezt most miért kormányaztam bele ebbe az életemet ebbe a helyzetbe. És aztán utána jönnek olyan élethelyzetek is, amit évtizedek óta is csak gondolkozsz róla, hogy vajon Isten akarata volt, vagy nem volt Isten akarata, és egyszer csak megérted, hogy miért kellett annak megtörténnie.

Mert hogy nem tudod így összerakni. A nálunk is volt olyan, hogy belementünk mondjuk még a legelején egy ingatlan vásárlásba, hitelbe. És mindannyi napig nem tudom, hogy az jó döntés volt, nem jó döntés volt.

Nyilván akkoriban nehezen jutottunk pénzhez, a bank türelmesebb volt, mint egy főbérlő, tehát már lehet, hogy egy főbérlő már rég kirakott minket, a bank meg ugye várt kilencannapos dolgokat is. De Istenhez kiáltottunk, és abból is úgy jöttünk ki, hogy a végén, amikor volt a nagy válság ugye 2008-ban, hirtelen megjelent több vevő, és egyszerűen elkezdtek egymásról licitálni, felnyomták az árat, eladtuk az ingatlant, kifizettük a hitelt, pont szerencsénk volt, az a bank kiment Magyarországról, ezért elengedte a hitelnek több mint 50 százalékát, még egy autót is tudtunk venni belőle. Tehát, hogy egyszerűen, amikor az ember életén ott van a kegyelem, és tényleg az a legfőbb vágyad az életedben, hogy Isten tud szolgálni, akkor ezek mind megoldódnak.

Akkor maximum ezek olyanná válnak, mint amikor az ember beül a szellemvasútba, és akkor olyan rémisztőnek tűnik előre, de akkor felkapcsolod a lámpát, és látod, hogy igazából azok ilyen tákolmányok, de hogyha megvannak világítva abban a pillanatban, meg olyan hirtelen jönnek, akkor úgy megijedsz tőlük, de amikor rákapcsolod a lámpát, és ugye most a lámpa értsd, hogy a Biblia fényében, a hitnek a fényében, hirtelen már nem lesznek ezek a helyzetek olyan ijesztőek, hanem tudod azt, hogy egyszerűen van egy olyan személy az életedben, aki ki fog menteni, mert hogyha én apaként, és ezt nagyon szeretem abban, hogy apa vagyok, hogy annyi mindent megértek, amit enélkül nem értenék meg, ha nem lennének gyermekeim, akkor ezt nem tudnám átélni, nem fedezném fel a személyiségembe ezeket a mélységeket, pillanatokat, érzéseket, momentumokat, amik megfőrténnek akkor, amikor a gyermeked kér valamit, vagy egy olyan helyzetben, hogy kormányoszna magát egy bölcs telen döntéssel, amiből ő maga nem tud kijönni. De mit csinálunk mi, földi apák, akikről ugye a Biblia is azt mondja, hogy egyszerűen nem vagyunk tökéletesek, segítünk nekik. És ha mi ezt megcsináljuk, akkor a teljes bizonyossággal rábízhatjuk magunkat Istenre, kételkedés nélkül.

Hogyha még ilyen gyermeteg, rossz döntéseket is hozunk az életbe, hogy felveszünk 110 százaléknyi hitelt, mert ugye akkor iban ez volt a divat, abból is ki lehet jönni. És akik még esetleg nem jöttek ki, ez el fog jönni ez a pillanat, csak bízni kell, és nem szabad rá megharagudni, nem jön a hibás. Ő segíteni fog.

[Korompay Márk]
Hát Robi, köszi, hogy ezeket elmondtad, mert egyrészt számomra ugyanazt a hitelességet elevenítetted meg, mint amiről te is beszéltél, hogy egy személy elkezdett a hitről, a Bibliáról, Jézusról beszélni, és úgy beszélt a feleséged, a későbbi feleséged, hogy érezted, hogy ez valódi, ez igazi, ez életmód. Te is úgy beszéltél arról, hogy hogy tértél meg, hogy találkoztál a feleségeddel, hogy hogy kezdtél el az üzleti életben mozgolódni, növekedni, fejlődni, hogy látszik benne ebből, hogy ezt te megérted, megérted e mögött az Istennek a támogatását, és hogy ennek az alapja, az életedben lévő sikereknek az alapja az, hogy ismered az élő Istent, elfogadod azt, hogy az ő beszéde, a szentírás az tőle származik, arra alapozod az életed, és az Isten szellemének, a vezetésének meg próbálsz engedelmeskedni, és ennek megvannak a jól látható, nyilvánvaló gyümölcsei. Nagyon köszönöm, hogy ezeket elmondtad.

[Sárosi Róbert]
És még egy gondolatot megengedsz azoknak, akik még ezt nem élik át. A mai nap történt már két kollégámmal, de szerintem nagyon plastikusan érzékelt a ti, hogy a Biblia az ember előtt feltárja azt a drámát, ami az emberi életben van. Két kollégámmal elindult egy ember, aki nem figyelt arra, hogy Angliában most már útlevel kell.

[Korompay Márk]
Mert az EU-ból kiléptek.

[Sárosi Róbert]
Brexit. Az egyik srácnak volt útlevele, mert ő egy külföldi áramporgát, tehát úgy csak úgy utazhat. A másik megjelent rutinból a személyével, és nem engedték fel a gépre.

És ebből mi, amiért mondom, hogy ez plastikus, az az, hogy igazából az, hogy megtérjünk, az az útlevelünk, amennybe Istennek az országába, és ha nem térünk meg, mindegy, hogy mit gondolunk, ez a törvényszerűség ennek a dolognak, ha megvan az útleveled, beléphetsz, ha olyan az életed beléphetsz Istennek a jelenlétében, ha nem, akkor kívül maradsz. És ez nagyon fontos ezt megérteni, hogy ki kell váltanunk amennyi útlevelet, és ezt a megtéréssel lehet, és azzal, hogy elfogadjuk Jézus Krisztus véráltani engesztelő áldozatát, és elismerjük, hogy mi bűnös emberek vagyunk, és azt, hogy nekünk Istenre van szükségünk, mert mi magunktól nem tudunk oda bemenni, mi magunknak nem tudunk útlevelet kiállítani, ez csak amennyibe állítják ki. És szerintem ez nagyon-nagyon fontos.

Most ma még fontosabb, mint korábban, mert ma nem lehet tudni, hogy egy szemény számára a történelmi karrier véget.

[Korompay Márk]
De azt viszont érezni, hogy nem sokára mindenki számára ez a mostani korszak véget fog érni. Jó, hogy elmondtad röviden az evangéliumot is, mert ez az evangéliumnak a summája, hogy valaki egy engesztelő áldozatot bemutatott értünk, mégpedig az a személy, akinől senki nem szeret jobban, a teremtőnk, aki az ő saját fiat odataértünk, és meg van írva, hogy aki benne hisz, az nem vészel, nem hal meg, nem lesz az élete céltalan, és egy csőd, hanem megmenekül, megszabadul. Régie szóval üdvözül, de ebbe sokkal több minden van benne.

Ez nem csak túlélést jelent, hanem igazi beteljesedést. És ez a kereszténységnek a lényege, hogy ebbe hívott el bennünket, Isten adott kegyelmet, és most még tart ez a kegyelmi időszak, ez a kegyelmi korszak. Ezért tudtál te is, meg én is megtérni, meg ezért van még minden ember számára az az ajtó, ami egyszer becsukódott előtted, igazából nyitva.

Most még belehet menni azon a szűk kapun, és erre bátorítunk mindenkit, aki még ezt nem tette meg, hogy fogadja el az Istennek a hívását, mert ő hív mindenkit, ő szeret mindenkit. Ennek a bizonyítéka az, amit tett, értünk, hogy Jézus Kisztust odadta, de erre válaszolni kell. Meg kell tenni azt a bizonyos hídbeli lépést, hogy engedelmességből az ember elfogadja a kegyelmi időt.

[Sárosi Róbert]
Igen. Isten hív minket, de megtérni csak mi tudunk.

[Korompay Márk]
Így van. Amen. Köszönöm szépen, Robert, hogy itt voltál.

Kívánom az Isten gazdag áldását az életedre, a családodra, a feleségedre, a gyermekeidre, és azt is kívánom, hogy a továbbiakban is Istennek a vezetését találd meg, engedelmeskedjél neki, és ebből fakadóan még jobban szabaduljon föl Isten kegyelme az életednek minden területén. Legyél nagyon áldott.

[Sárosi Róbert]
Köszönöm szépen.

[Korompay Márk]
Elbúcsúzunk most a nézőktől, hallgatóktól, a szabadságrabjainak hallhattátok az adását. A korábbi, régebbi felvételeinket megtaláljátok a Youtube-on, illetve a Hit Rádiónak az archívumában is kereshetitek. Jelentkezünk hamarosan új adással.

Üdvözlünk mindenkit. Viszontlátásra, viszonthallásra.